Perella Suzanne De-a Sátán Fekete Vére 2e6m2j

SUZANNE DE PERELLA

A SÁTÁN FEKETE VÉRE

PANNON KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1990

A fedél SZABÓ ÁRPÁD munkája

© Czére Béla, 1990

HALÁL A TGV SÍNÉN Alain Poltain, a lyoni Quantique konszern ügyvivő igazgatója int előrehajolva sofőrjének, hogy a Jacobin téren parkoljon le a ha­ talmas Renault-val. Egyik testőre a gorillavállú sofőr mellett ül Poltain előtt, a másik leghátul, a harmadik üléssorban. A térből nyíló Rue Childebert járdája mellé siklik az elegáns luxuskocsi, Alain Poltain megindul krémszínű tropikál öltönyében a sétáló­ utcán, a Rue de la République-en, két testőre mögötte ballag laza készenlétben, zseb mélyére süllyesztett kézzel. Lágyan zsibong a reggeli, nyár végi fényben a korzó, jeges kapucínereket, kávékat szürcsölnek már a színes vászonernyők alatt az éttermek, café bárok teraszain. Lafour, a köpcös termetű testőr vá­ gyakozva bámul meg egy söröző nyugatnémet társaságot, de Le­ vain, a társa gyengéd erőszakkal tovább löki. - Lehúztam volna egy korsóval, amíg a virágok között turkál dörmög elkeseredetten Lafour. - Ég a gyomrom a tegnapi piától, a kurva anyját! Ha böföghetnék egyet-kettőt egy jó pofa sörtől, már kutya bajom sem lenne. - Ne igyál folyton whiskyt, te barom! Ostoba amerikai szokás. Vörösbort igyál, mondtam már. Abban éltető nyomelemek van­ nak. Alain Poltain két lépéssel jár előttük. Benyit a virágüzlet csilin­ gelő ajtaján, nőszirmok hajolnak eléje, mint buján szétnyílt szeméremajkak, odébb rózsák illatoznak, majd narancstüzű sáfrányliliomok. Poltain egy pompázó orchideacsokrot választ, különle­ ges, Venezuelából származó orchideafürtöket, összekötteti a szá­ lakat a virágárusnővel; testőrei a szobafenyők, pálmák erdejének ösvényeiben sétálgatnak ezalatt. Lafour előtt még mindig a korsó sör lebeg, amikor tágra nyitja szemét a döbbenettől. Főnöke az előbbi pillanatban még az eláru­ sítónő mellett állt, tisztán látta a datolyapálma levelei közül, most pedig egy hatalmas cserépbe ültetett oleander mögül lép elő; ek­ korát még egy távolugró sem tud ugrani egy másodperc alatt. Ösz­ tönös mozdulattal a férfi közelébe pattan, hogy oltalmazza a rejté5

lyes szituációban főnökét. Akkor látja, hogy nem a főnöke, nem Alain Poltain áll előtte, csak nagyon hasonlít rá a fiatal fickó: ugyan­ azok a széles arccsontok, sűrű, fekete, kétoldalt a fülekre leomló haj, lágyan kerekülő, de mégis erőszakos kis szögletben végződő áll, nyurga, kisportolt, inas test. Mindezt másodpercek alatt méri fel Lafour, ha tudna rajzolni, akár már mozaikképet is összetákolhatna a fickóról; a főnökre ijesztően hasonlító férfi közben már el is tűnik az oleanderek kö­ zött. Utána csörtet, a fickó egy szobafenyőágat hintáztat az ujjain, s békésen rámosolyog. Alain Poltain készpénzzel fizet a pénztárban éppen, Lafour int Levainnek, közrefogják főnöküket, a köpcös gorilla izgatott, sut­ togó magyarázatba kezd. - Van egy hasonmása, főnök. Ott áll a mellett a cirmos ágú szobafenyő mellett. Elkapjam a fickót? Hogy van pofája ennyire hasonlítani magára? - Idióta - Poltain megvető pillantást vet a testőrére. - Igyekezzünk! Yvette már fél órája vár. - Oké, főnök, ahogy gondolja. De sehogy sem tetszik nekem ez a fickó. Alain Poltain csak legyint, s kifelé csörtet az orchideacsokorral. A marha nagy csokrot mindig maga viszi Yvette-nek, az utcán is ci­ peli, ehhez mereven ragaszkodik. Befordulnak az ötemeletes bér­ házba. Bepréselődnek a virággal a liftbe. Régi lift, lassan surrog fölfelé. Poltain megigazítja haját a lift tükrében. A két testőr leül szokott helyén, a tágas előszobában. Lafour fo­ tókkal illusztrált pornófüzetet ránt elő zakója zsebéből, Levain egy McBain krimit, csendben lapozgatnak a fotelekben. Poltain a rézágyon fekvő Yvette-et nézi. A rézágy fölött hatalmas tükör. A sovány, apró fenekű lányon csak fekete combfix harisnya és átlátszó, fodros melltartó van. Yvette kidugja hegyes, parázna nyelvét, hintáztatja vízszintesen. Yvette exkluzív kurva, csak Poltainnel szabad lefeküdnie. Pontosabban néha még azzal is, akit Poltain engedélyez számára. A férfi időnként felhoz egy fiút vagy egy lányt, ilyenkor a fotelből nézi őket. De többnyire egyedül érke­ zik, mint most is. A konszern igazgatója ellenőrzi is feltételeinek betartását. Előfordul, hogy váratlanul tör rá a lányra, ilyenkor még a hüvelyébe is benyúl zord arccal: nem talál-e áruló nyomokat. - Fordulj szembe a tükörrel! -most Poltain derűs kedvében van. - Tárd szét a combodat, húzd szét a vulvádat. Kinyílik a bíborlila hasadék az óriás tükörben. Mint egy elevenen lélegző húsvirág, bolyhos szirmai a szeméremajkak. Poltain még 6

mindig kezében tartja az orchideacsokrot, letépi róla a papirost, rádobja a ciklámenszínű, nyelvformájú fürtöket a lány meztelen testére. Az asztalhoz lép, amelyen Yvette az édességeket tartja, ki­ választ egy vaníliakrémmel töltött bonbont. A tükörrel szembefor­ dult lányhoz lép vissza, feltolja a bonbont a hüvelyébe. Megvárja, amíg a csokoládéval bevont vaníliakrém egy kicsit olvadni kezd a fészekmelegtől odabent, akkor belenyal felöltözve a rózsálló hü­ velybe. Félretolja nyelvével a vulva alagútját őrző szeméremajka­ kat, rést üt rajtuk, betolat a húsbarlangba, kiszívja onnan a bon­ bont, a vanília édes aromája összekeveredik a pina pikáns, bódító ízével, illatával a szájában. Yvette gombolja ki a nadrágját, mert ugyancsak látványos már a merevedése, szájába veszi a sliccből kiugrott szerszámot, nedvedző fogaival aprókat harap rajta. Végignyalja a fütykös szárát, szopo­ gatja a megduzzadt makkot, aztán az egész farkat tövig ereszti szája nyálkás barlangjába. - Ülj bele lágyan a kis pináddal az ágy lábának rézkupakjába! vezényel Poltain. Yvette apró, kerek feneke föl s alá mozog az ágyrúd rézkupakján óvatosan. Poltain az ágy lábánál terpeszben álló, kezével a bolyhos, piros takaróra támaszkodó kis kanca fölé hajol, nyelve lágyan végigsiklik a sovány bordákon, a gyűrűsen kiugró gerincoszlopon. A kis hintázó mellek egy vonalban vannak a lány gyönyörérzettől kibuggyanó nyelvével; Poltain meglengeti a csöpp cicik harangocskáit, Yvette hosszú, piros nyelve rátapad egy pillanatra az ak­ robatikus tartásban a saját mellbimbójára. A kerek popó közben gyűrűsen vonaglik az ágy lábának díszes rézkupakján. Poltain ledobálja ruháit, megharapdálja a popsit, nyelvét bedugja az anus kicsit megnyíló gyűrűjébe, s egy aranyvörös csíkozású bőrpuffra felállva merev hímtagjával terpeszben bele­ hatol lassan, milliméterről milliméterre a popsihüvelybe. Yvette síró hangon nyöszörög, aztán felsikolt a kettős gyönyörtől; Levain levágja az előszobaszőnyegre a McBaint odakint, s kikapja köpcös társa kezéből a pornófüzetet. Poltain elemében van odabent. Élvezi a síkos, szűk járatot, a szűzlányok vaginájára emlékeztető popsijáratot, óvatosan mozgó farkát iszonytató kéj szorítja össze, mintha fájdalmat is érezne, nemcsak gyönyört. Kamaszkorának első onanizálására gondol, amely lüktető fájdalmat hozott az eksztatikus kéjérzettel együtt, mintha egy darabot téptek volna ki szökőkútszerűen távozó ondó­ jával együtt a testéből akkor. Beleharap a lány vállába, nem túlsá­ gosán durván, de Yvette mégis felsziszeg a harapástól; megbolydult

7

örömének nedve már bele is lövell az izmos anusba, popsihüvelybe; csak a tudata alatt rezegnek az előszobából jövő hangok, amelyek talán a szőnyegen elvágódó testek puffanására emlékeztetnek. De a lány nagyon is tisztán hallja a hangokat, ő még nem jutott el a rafinált orgazmus csúcsáig, rémülten mereszti kék babaszemeit az ajtó irányába. Popsilukából akkor csúszik ki Poltain hímtagja, ami­ kor kivágódik a szoba ajtaja: a virágüzletben látott férfi, az ijesztő hasonmás áll az ajtókeretben. Kezében lágyan himbálódzik a hangtompítós pisztoly csöve, mögötte tüskehajú, rendkívül magas fickó áll, ő is hangtompítós pisztolyt tart a kezében. A kefehajú fékelöki a meztelen Poltaint, a másik, a konszern igazgatójának hasonmása úgy közelít Yvette felé, akár egy neszte­ lenüljáró fenevad, egy nagymacska. A lány már kivette ölét az ágy­ láb rézkupakjából, az ablakhoz hátrál, kezét a csupasz, szőrtelení­ tett vulvájára hullajtja. - Egy hangot sem, kicsikém - szólal meg derűs hangon a hason­ más, a hangtompító csöve már a csöpp melleket hintáztatja. - Van még valaki a lakásban? - kérdi behízelgő hangon a tüske­ hajú. - Senki. Rajtunk és a két testőrön kívül - rebegi a lány, s a félelem verejtékcseppei jelennek meg keskeny homlokán. - Helyes - Poltain hasonmásának hangja elégedett. Pukkan a csöpp mellbimbón a hangtompítós pisztoly, aztán a kis didi alatt is, a lány hátrazuhan a moherszőnyegre. Körkörösen szivárog, terjed a vér Yvette mellén, hasán. Alain Poltain moccanni sem mer a félelemtől. A kefehajú sakkban tartja a revolverrel, a hasonmás kinyitja a hálószoba diófaszekrényét. Se­ lyem-, muszlin- és kasmírruha-költemények lógnak a szekrényben, akasztókon. A férfi felemeli Yvette enyhén vérző testét, elhelyezi a ruhák, szoknyák alatt, akár egy csomagot. Aztán behúzza az elő­ szoba foteljeiből a félrebillent, átlőtt fejű testőröket, egymásra rak­ va szépen felstószolja a szekrény aljában őket. Rájuk szorítja a szekrényajtót, kulcsra is zárja. Vizes rongyot és vödröt hoz a fürdő­ szobából, körülnéz a hálószobában, aztán a szalonban, majd az előszobában, eltünteti ronggyal a vérnyomokat. - Mehetünk, Poltain úr - mosolyog a konszern igazgatójára a hasonmás. - Hová megyünk? - rebegi az ügyvivő igazgató. - Nem kérdezgetünk - vakkant rá a kefehajú. - Ha megmukkan a lépcsőházban vagy az utcán, zsebből lövök. A hasonmás bezárja egy kulccsal a lakásajtót. Lifttel mennek le. 8

Poltain középen, mellette a két hívatlan vendég. Nyugalom és kel­ lemes derű van az arcukon. Poltain luxus Renault-ja a ház előtt várakozik. A volán mögött idegen sofőr. Mellette ott ül Poltain sofőre is, a mögéje kényszerített igazgató reszkető fejjel nézi a mereven ülő hulla nyakán a drót­ kötél okozta körkörös, meglilult fojtásnyomot. „Őrültek" - villan át agyán valami, mint a kaszás pengéjének suhanása. „Csak őrültek gyilkolnak fényes nappal Lyon belvárosában garrotéval." Elindul a hatalmas Renault. Húsz perc múlva már a Párizs felé vezető országúton járnak. Már rég elhagyták Lyon külvárosait is, a vasúti töltés mellett valahol a sofőr megállítja a kocsit Poltain hasonmása az óráját nézi. Pár perc múlva fel kell tűnnie az errefelé már csak háromszáz kilométeres sebességgel rohanó TGV-nek. A felismerés, hogy halálra van ítélve, még az előtt jut el a kocsiból kituszkolt Poltain agyába, mielőtt egy tompa tárgy ütésé­ től elvesztette volna az eszméletét. Csak egy repülő acélkígyó messziről a TGV. Alain Poltain teste a sínen hever. Pontosabban csak a nyaka, mert a feje a talpfára csüng, a törzse, lába pedig lelóg a töltésről. A három férfi egy bokor mögül szemlélődik. Amikor a három­ száz kilométeres sebességgel rohanó TGV leszeli Alain Poltain ügyvivő igazgató fejét, kettőjük kezében is vaku villan. A TGV tovaszáguld. Nagy, vízhatlan zsákba kerül Alain Poltain feje és törzse. A garrotéval megfojtott sofőrjére viszont benzint lo­ csolnak palackból bőségesen; Robert Vardiére ápoltnak tűnő holtteste nagyon hamar szenes hullává hamvad a bokrok mögött. A HALOTT INTERJÚT AD Alain Poltain monte-carlói villájában, az öböl fölé meredő Agel-hegyen a meggyilkolt ügyvivő igazgató Action Directe által lepénzelt titkára, André Fer és a szélsőbaloldali terrorszervezet delegációja ülésezik a hallban. - A segítségemmel leemelték Poltain számlájáról az ötmillió frankot - a jól fésült titkár hangja kétségtelenül ideges. - Meg az én segítségemmel, Fer úr - Kajmán, a gyötrelmes kö­ rülmények között megboldogult Poltain hasonmása mosolyog, de ez a farkasmosoly nem sok jót ígér. - Ugye így akarta mondani, Fer úr? Ha Poltain apja, aki az én édes jó atyám is ugyebár, nem lép an­ nak idején félre, akkor ugyan ki vette volna föl a bankból a pénzt?

9

- Arról volt szó, hogy az akció sikere után kapok még kétszáz­ ezer frankot. - Te mit szólsz ehhez, Kaszás? - fordul Kajmán a kefefrizurás terrorista felé. - S a te véleményedre is kíváncsi volnék, Joszif. A hajdani autóversenyző, Joszif, aki a legkeményebb akciók so­ rán a sofőri feladatokat szokta ellátni, megvető pillantást vet a tit­ kárra félig leégett, vörhenyes színű szemöldöke alól. - Ilyen ember akar forradalmár lenni? - Joszif már meg is pördíti villámgyorsan a titkár forgószékét. - Ilyen emberrel küzdjünk a proletárdiktatúráért? - Kajmán is szélsebesen forgatja Alain Poltain árulójának székét. - A világforradalomért? - most a kefehajú, majd két méter ma­ gas Kaszás pörgeti az egyre fehérebb arcú André Fert. - Az Action Directe nemes célokért küzd kemény csapásaival tódítja Joszif. - Alain Poltainnek is ezért kellett elhunynia. Azért dolgoztunk, hogy a szervezet javára befolyt pénzt hitvány alakok csapolják meg? - Nincs helye közöttünk - Kajmán hirtelen állítja meg a szél­ sebesen forgó széket. - A forradalom nevében - az óriás termetű Kaszás lapátkezei André Fer törékeny nyakára fonódnak. Reccsen a félelmetes hü­ velykujjak alatt a gége, a titkár nyelve kibuggyan a kíntól. Már má­ sodpercek óta halott, amikor Kaszás leengedi a hall szőnyegére. Kajmán odébbrúgja a hullát. Tűnődve néz le az ablakból az Agel-hegy alatt elterülő monte-carlói öbölre. - Sztálin és Mao Ce-tung óta csak egyetlen nagyformátumú po­ litikus létezik. S ez Ceausescu - fordul vissza az ablaktól. - Tehát elfogadjuk a Securitate ajánlatát! - Joszif olajos szeme felragyog. - Naná, hogy elfogadjuk. Én Budapestre pattanok. Aztán Ko­ lozsvárra és Bukarestbe. A bankban ketten is furcsán néztek rám. Nem tetszett a nézésük. Ezt a helyet nem tarthatjuk fent tovább. El kell tűnnünk innen. Ti tudjátok a dolgotokat Franciaországban. És a többiek is. - A Sátán Gyermekei - vigyorog Kaszás. - Kitűnő fedőnév egy új Action Directe számára. - Felrázzuk Franciaországot - bólint Kajmán. - Most aztán tényleg felrázzuk. Hadd vicsorogjon rájuk a rothadás! A burzsoá rendszer bűze. - Elég volt a csupasz akciókból! - Joszif szemei gonosz gömb­ ként csillognak. - Elég volt a monotonon ismétlődő rablásokból és merényletekből! 10

- Ezek már csak internacionalista arzenálunk kiegészítő fegy­ verei lesznek - helyesel Kajmán. - Sokkolni kell Franciaországot! És nemcsak a burzsoá disznók legyilkolásával! Meg kell értetnünk a franciákkal, hogy elevenen rothadnak meg. S aztán majd eljön az időnk, és cselekedni fogunk, amíg magukhoz térnek a kábulatukból! - Sztálin pontosan tudta, hogy mit akar - Joszif egyre lelkesebb. - Mao Ce-tung és Ceausescu is. Csak hülye állatok vonhatnak pár­ huzamot az igazi proletárdiktatúrákat megvalósító kommunisták és a szélsőjobboldali fasiszták között! - Elképzelhetetlen lenne valaha is a szövetség a Front National soviniszta csőcselékével - mosolyog Kajmán. - Egyébként is mi a szélsőjobb, a fasizmus ideológiája? A polgári nyugalmat szolgáló erőszakos rend. Csak ebben különböznek a demokratáktól és a li­ berálisoktól, hogy erőszakkal akarják megteremteni az abszolút rendet. De az a rend a polgárok érdekét is szolgálja. Osztoznának a burzsoáziával a pénzben és a hatalomban. Hát mi senkivel sem osz­ tozkodunk majd. A mi szervezetünk kezében lesz a hatalom. És mindenkit eltiprunk, aki szembeszáll velünk. Sztálin nagystílű bű­ nöző volt, a sátánok fejedelme, istene. És Ceausescu is az. Hozzá­ juk képest egy Al Capone csak ministránsgyereknek számít. Az Al Capone-féléknek, a maffiózóknak nincs ideológiájuk. Nekünk van. Mert a kommunizmusnál, a proletárdiktatúránál nagyobb ötletet még nem talált fel emberfia abból a célból, hogy egy szűk, okosan és merészen bűnöző csoport magához ragadhassa a totális hatalmat. És még a maffiák szervezettségét dicsérik. Hát mi a maffiák szerve­ zettsége a kommunista diktatúrák szervezettségéhez képest? Hogy lehet a nápolyi camorrát Ceausescu rendszerével összehasonlítani? Nemsokára kezdődik Alain Poltain intim körben adandó sajtó­ fogadása, amelyen a Quantique konszern igazgatója a közgazdasá­ gi nézeteiről nyilatkozik majd. Farábre, a Le Monde tudósítója kollégájával most ér az Agel-hegyi villa kovácsoltvas kapuja elé. A kapu tárva, de nem fogadja az újságírókat sem itt, sem a buja me­ diterrán kertben senki. Csak apró fütykösös ámorok tartózkodnak a kertben, pisilik a vizet a szökőkutak káváiba. A villa homlokzati kapuja előtt sincs senki. A Le Figaro sztárriportere, Larivaux el­ kapja Farábre vállát hátulról, a pínea ernyője alatt, halkan dörmögi a fülébe. - Hallod-e, Paul! Büdös itt nekem valami! 11

- Kísértetkastély - vigyorog mellettük a Les Echos filigrán tudósítónője. Oszlopos előcsarnokba érnek. Itt sincs senki. Balra az egyik, teremnyi szobának tárva-nyitva az ajtaja. Az újságírók besereglenek a kitárt ajtón, rögtön látják, hogy ez Alain Poltain dolgozószobája. A fényes, mahagóni íróasztal mögött ott is ül Poltain: fehér arccal, mereven. Nem üdvözli az újságírókat, nem szól egy kukkot sem, csak ül a karosszékében hátradöntött fejjel - Bocsánat... rosszul van, uram? - áll meg a behemót íróasztal előtt Farábre döbbenten. - Mi ez a szag? - dörmög mögötte Lariveaux. - Bizony isten, mi­ kor még bűnügyi riporter voltam, akkor éreztem utoljára ilyen sza­ got. Alain Poltain nem válaszol. Csak hírtelen leesik az íróasztal lap­ jára a feje. Nem úgy, mint aki az asztalra görnyed, hanem úgy, hogy elgurul a mahagóni íróasztal fényes lapján a feje. Csak a csonka törzs marad a karosszékben, a nyak tövén a sűrűn megalvadt vérrel. És az iszonytató, most már az egész szobát betöltő hullaszaggal. A Les Echos filigrán tudósítónője észreveszi a levágott fej mellett heverő dossziét, s az abból kikandikáló nagyméretű fényképeket. Kihúzza őket a dossziéból. Lariveaux hiába sziszeg mellette. - Az ujjlenyomatok, drágám! Az ujjlenyomatok! A kinagyított képeken először a száguldó TGV látható. És egy rongycsomó a kerekek alatt, a rongycsomó talán Alain Poltain. A további képek azonban minden esetleges kétséget eloszlatnák. A vonatsínek között heverő, talpfára gurult fej ugyanis egyértel­ műen Alain Poltaíné. S az övé a töltésre csúszott, vért spriccelő, fej nélküli törzs is. - Hogyhogy csak most esett le a feje? - Farábre méltatlankodva nézi a fej nélküli hullát. - Valamilyen speciális ragasztót használtak, amely a fokozódó déli meleg hatására olvadni kezdett. A mi tiszteletünkre - dörmögi Lariveaux. „S EZ A KÉP MOST MÁR RÁ VAN RAJZOLVA AZ ASSZONY MÉHÉNEK NYÁLKÁS BARLANGFALÁRA" Pierre Ráteaux gyalogosan tart fölfelé a párizsi Royale utca négy­ emeletes házának elegáns szőnyeggel borított márványlépcsőin. Maga sem tudta volna megmondani, miért választotta a négyeme12

letnyi lépcsőmászást a lift helyett, de már az első emelet táján fur­ csán felgyorsult, megsűrűsödött számára az idő. Az emeletek kö­ zötti percek már órákat, napokat, hónapokat, éveket ölelnek egy­ be, hevesen pulzáló szívének ritmusára lobbanak elé a képek: gát­ lásos gyötrődései és mámorító, felszabadító kielégülései. A második emeletet elérve kicsire húzza össze magát ösztönö­ sen: tizennégy éves fiúvá töpörödik vissza hirtelen. Ezekben a pil­ lanatokban nem húszéves, szexuális gátlásokkal, kisebbrendűségi érzéssel küszködő, még mindig pattanásos, elálló fülű fiatalember, hanem tizennégy éves ördögfióka, harmadikos gimnazista, sátáni fiúcsapat rohamának vezérlője. Újra ott áll a Loire melletti nyaraló szőlőjében, kúsznak előre az irodalomtanárnő saszla tőkéi között a homokban; hárman vannak, ez az ő érdeme, mert Karót és Csontvázat is ő hergelte fel. Lapulnak a permetlétől kékülő szőlőlevelek alatt, a Tanárnő közben lecsóhoz vág húsos paprikaszeleteket egy vájdlingba a verandán; bikiniben forgolódik kecses kis késsel a kezében, didkói majd kiugranak a ki­ csike melltartóból, lányos feneke minden mozdulatra megfeszül. Senki sincs a telken a Tanárnőn kívül. Ezt már gondosan kinyo­ mozták, körbeszaglászták a birtokot, egy napja figyelik távcsővel a nyaralót. Férje sincs a Tanárnőnek, ha hallgatni fog, nincs aki fel­ jelentse őket. És miért jelentené fel őket egy szemérmes, férjhez menni készülő fiatal nő, miért tenné közhírré egész Orleans-ban azokat a képeket, amelyek az ő kamaszszemeik előtt már lepereg­ tek, amikor az egyszerre nyers és rafinált erőszakról álmodoztak a faszverő verseny közben. Egyszerre egyenesednek föl a szőlőtőkék között. A Tanárnő még mindig nem veszi észre őket, mézszínű haja barnuló vállára omlik, ahogy hátraveti fejét, bekapva egy piros, nedvét hullajtó paradi­ csomgerezdet. Ott állnak mellette. Udvariasan köszönnek. A fiatal nő csodál­ kozva bámul rájuk. - Errefelé jártatok? - csak ennyit kérdez, semmit sem sejt. Ők vigyorognak. Pörköli a nap a tarkójukat. Hallja a saját fojtott hangját, amely a mutálás után néha átmegy mélyhangú dörmögésbe. - Gondoltuk, megnézzük, hogy vakációzik errefelé a Tanárnő. - Mit akartok? - csak most rebben át a nő szemén a félelem. - Magát akarjuk, Tanárnő - kinyúlt keze megérinti a kemény, meztelen combot. Karó hátulról ugrik rá a fiatal nőre, rátapad a szájára a keze. Csontváz a melltartóját rántja le. Szájából kicsurran nyelve az izga13

tottságtól, ahogy a kerek, feszesen álló cicik labdái lihegő arca elé ugranak. Csontváz lehúzza a Tanárnőt a nyitott veranda padlójára, ő le­ fogja a rúgkapáló lábakat, amíg Karó egy zsebkendőt gyömöszöl a nő szájába. Csontváz sebesen dolgozik az előkészített kötelekkel; a veranda oszlopaihoz hurkolják a hanyatt fekvő nő kezeit, a bokáit is összekötik a földön. Lerántják róla a bikini alsó részét is. Vörösesszőke ágyékpamacs fénylik a keletről tűző reggeli napsugárban. Kitátja száját az izga­ lomtól, a padlón vergődő nő hasára csöpög a nyála. Csontváz meg­ markolja a Tanárnő melleit, összetolja őket. Aztán hirtelen elenge­ di, kétfelé ugranak a rugalmas keblek, mint két apró kis gumilabda. Csontváz rendkívül élvezi a játékot, meg is ismétli párszor. Karó a Tanárnő összekötözött lábai mellé térdepel, az aranyszínben fénylő szőrligetet simogatja. Végül hátrafordul, súgva kérdi tőle. - Nem tudod, hol a pecke? - Ott lesz valahol - súgja ő vissza. - Abban a szőrös pinában valahol. Van a vágás, ugye, a pinahüvely, s felette kell lenni a csiklónak. - Nem találom, a kurva életbe! Olyan kicsi, hogy nem is találom! Csontváz sliccből előrántott farka már ott meredezik a nő arca fölött. Rákoppint vele a Tanárnő hánykolódó fejére, orrára. A szá­ jához is érteti egy pillanatra a kupakját, de aztán maga is megijed merészségétől, visszakapja a fütykösét. Karó még mindig nem találja a csiklót. Úgy hajol a nő öle fölé, akár egy búvár, mint aki el van szánva arra, hogy alászáll végül is a mélybe. Ő már önfeledten rejszol. A nő hosszú lábujjait figyeli közben. Meglazítja a bokákat összekötő csomót. Úgy mozognak a padlón a mályvakörmű lábujjak, mintha a nő morzézna. A Tanárnő lábfeje elé guggol, ráspriccel a talpára és a rüsztjére. Figyeli a kék erek vérpatakocskái mellett a másik patakot, a sűrű, fehér színű ondót. Csontváz teljesen elszemtelenedik. Úgy tör föl farkából a gyö­ nyör, akár egy gejzír. Ráröpül a nő izzadó arcára, mellére. Csontváz még bele is törölgeti a kupakját a kicsattanó mellbimbókba és a hónaljszőrbe. Karó a fanszőrt választja. Oda bugyogtat bőséges zuhatagban. Elteszik a szerszámukat, zavartan téblábolnak a betömött szájú, kikötözött nő körül. - Most elmegyünk, Tanárnő - szólal meg hosszú tipródás után ő. - Fel fog minket jelenteni? A meztelen, zokogó nő megrázza a fejét a földön.

14

- Kivágnak a gimiből - súgja a fülébe Karó. - Csak etet minket félelmében. - Ha feljelent, akkor javítóintézetbe suvasztanak minket - érde­ kes, egy cseppet sem remeg a hangja. - De akkor egész Orleans csámcsogni fog magán, ezt garantáljuk. Csontváz, légy szíves! Az ijesztően sovány fiú előrántja a japán automata gépet a far­ zsebéből. Kattan a fényképezőgép sokszor egymás után. Lencse­ végre kerül a meztelen, kikötözött Tanárnő elképesztő mennyiségű ondótól sikamlós arca és teste. - Előhívjuk a képeket, Tanárnő - mondja még búcsúzóul. A barátainknál lesznek a képek. Ha lecsukat minket, a haverok te­ leszórják Orleans utcáit a fotókkal. - Senki sem fogja elhinni, hogy maga az orleans-i szűz - nyerít fel Csontváz. - Azt hiszik, direkte kikötöztette magát, hogy így élvezkedjen. Most áll anyja unokaahúgának ajtaja előtt, a családban a gyerekek által csak tantinak becézett Elisabeth ajtaja előtt. Két-három perc alatt pergett végig a hosszú film a retinahártyáján. Élete első igazán izgalmas filmje. Az erőszakból táplálkozó gyönyör filmje. Elisabeth-et régóta figyeli. Imádja a férfiakat, nyeszlett, unalmas férjét ott csalja meg, ahol tudja. Kávéházakban, éttermekben les­ kelődött utána. Látta, hogy nemegyszer csókolózott az asztal mel­ lett, s a lábát simogatták az abrosz alatt. - Mi van, Pierre? - csodálkozik rá a negyvenes, csigás kontyot viselő asszony. - Felugrottál meglátogatni az öreg tantidat? - Te vagy öreg, Elisabeth néni? Bomba nő vagy, mondhatom. - Jól van, fiúkám. Hízelegj csak. Duruzsolj a fülembe. Sört iszol vagy kólát? Mit hozzak? - Sört, Elisabeth néni. Mindjárt jövök. Egy pillanat. A fürdőszoba felé tart. Végül ott is van vécé. A szennyestartóhoz lép. A lépcsőházban felizgult a gyönyör képeitől. Élete első igazi filmjétől. Felemeli a szennyestartó fedelét. Csipkés szegélyű, ciklámen­ vörös tangabugyi virít a fehérneműhalom tetején. Jobb keze eltűnik a slicce mélyén, bal kezével az arcára teríti az izgató küllemű bugyit. Beszívja a tanti vulvájának bódító illatát, keze ütemesen mozog a nadrágjában. Lóg a fején, az arcát cirógatja a ciklámen bugyi, mintha trópusi növények sátora alatt állna, vadítóan erjedő, finoman rothadó ve­ getáció illatában; nem veszi észre, hogy nyílik a fürdőszobaajtó, el­ felejtette kulcsra zárni. Unokanővére arcán düh és döbbenet. Letépi fejéről a bugyiját, 15

csattan arcán a keze. Nem érzi, hogy megszégyenítették a pofonnal, még jobban felizgul tőle. Elkapja Elisabeth néni kezét, gyengéden beleharap a kisujjába. Némán birkóznak a fürdőszoba kövén állva. Hátrafeszíti a tanti kezét, egy kicsit csavar is rajta. Elisabeth fel­ szisszen a fájdalomtól, felrúgja a térdét, hogy tökön rúgja. Gyorsabb és erősebb nála, markával a támadó térde alá nyúl, felrántja a levegőbe. Az asszony rázuhan a szennyestartóra, feldől a kiboruló melltartókkal, bugyikkal, nejlonharisnyákkal együtt. Csi­ gás vörös kontya kibomlik, ráterül a kőre. Ő ráfekszik a testére, combjával leszorítja a rúgkapálódzó lábait. A vörös haj ráfolyik az asszony pikáns, egy kicsit szeplős arcára, mint buja növényi fo­ lyondárok kígyói vergődnek a hajfonatok a dühtől szikrázó, kívá­ natos arcon. Beleharap a szájába, ahogy leszorítja védekező testét a kőre. Az asszony felsikolt a fájdalomtól és a megaláztatástól, aztán az arcába sziszegi. - Ezt még megbánod, te patkány! Benyúl a mélyen felvágott szoknya hasítékába. Mintha duzzadó, vonagló, külön életet élő állatok volnának az egyszerre kemény és lágy bőrű, húsú combok. Élvezettel simogatja őket. A tanti beleköp az arcába egész közelről, ettől ő egészen megvadul. De nem a düh­ től, hanem a csodálatos, minden pórusába beszivárgó gyönyör­ érzettől. Az asszony arca az ő arcán vergődik, az édes, csúszós nyá­ lat így Elisabeth a saját szájával, homlokával keni szét az akaratán kívül az ő arcán. Jobbjával durván feltépi az asszony blúzát, röpül a gömb, reccsen a selyem, előugrik a kupolás, tejfehér, csodanagy emlő. Rábukik szájával a rózsaszín bimbóra, azzal sem törődik, hogy az asszony a hajába tép közben, csodálkozva tapasztalja, hogy az emlő szarvacskája duzzadó, csőszerű bimbóvá keményül szájá­ ban, úgy ugrik ki a mell rózsaszínű holdudvarából, mint valami vastag bibeszál egy óriás virágból. Benyúl megint a szoknya hasítékába, felcsúszik keze a csöpp lepkebugyihoz. Teste ráfeszül az asszony testére közben, nagy erőt fejt ki minden pillanatban, Elisabeth már mozdulni sem bír. Besiklik keze a bugyi alá. A vénuszdomb kis párnája alá. Mintha nagyon finom fűben matatna a keze, izzadó, selymes növényi szálak között. Beszalad a vulvahüvelyébe az ujja, föl-alá siklik a síkos ala­ gútban. Síkos. Nyálkás. Iszamos. Egyáltalán nem száraz - döbben me­ gint belé a furcsa felismerés. Nem tudja megfogalmazni magának az erőszak pszichikai mechanizmusának lényegét. Csak érzi, mint egy nehézkedési erőt, a törvényeit. Az őrá érvényes törvényeit. 16

A tudatalatti pályák idegingereit, amelyek az asszony sejtjeiben is fellobbantottak valamit. Vér csorog az arcán Elisabeth harapásainak nyomán. Nem törő­ dik vele. Az asszony megint harap, ezúttal a nyakába, s ő figyeli ho­ gyan változik el a harapás közben az arca. A gyűlölet boszorkányfintorai még át-átránganak a széles arccsonton, finom bőrön, de már nedvedzik önnön gerjedésének nyálától a száj, a fehér, harapós fogsor. Pontok lüktetnek a zöldülő szivárványhártyán, tágul a szembogár, önmagát látja a fényes lencsében, s tudja, hogy ez a kép most már rá van rajzolva az asszony méhének nyálkás barlangfalára is; mint valami ősi rajzon, letörölhetetlenül. Felgyorsul az asszony vonaglásának ritmusa, vergődik a leszorí­ tott, az erőszak hálójába fogott szép test egy hallhatatlan, barbár dobzene ütemére. Ő lehúzza a szoknya cipzárját, elterül a batiszt a kövön, a lepkebugyit is lerántja, a szeméremajkak fodrait széthúz­ za; már nem is nagyon kell erőszakot alkalmaznia. Csak a farkát veszi elő, nem rántja le a nadrágját, úgy hatol bele Elisabeth sikam­ lós hüvelyébe. A vörös növényi kígyók, a kibomlott hajfonatok az arcába röpülnek, aztán ott vonaglanak a két arc között az erőszakos ölelésben. A sírás hangjaival szinte egyszerre tör fel a sikoly az asszony tor­ kából. Ráfeszül a tanti testére, olyan mélyen nyomja vulvájának barlangjába a farkát, amilyen mélyen csak tudja. Vér csorog közben a szájába, a saját vére, ajkán, fogai közt érzi a sós ízt, rátapad csere­ pes ajkaival Elisabeth szájára, megosztja a vért vele. Csöpögő nyál és vér páráján át szeretkeznek, középső ujját tövig tolja fel közben az asszony kicsattanó hátsó húsának anusába. Elisabeth már üvölt a kéjtől, ősfák ágain hajdan gyümölcsöt gyűjtögető némberek üvöl­ tése ez. Siklik ujja az anus popsihüvelyében, izmos alagútjában, csúszik a kőkemény farka a gyűrűsen lüktető vaginában; Elisabeth fogai közül most apró nyöszörgések buknak ki, ahogy elélvez. Az ő nedvei is ömlenek. Az asszony feltérdel a fürdőszoba kö­ vén, teljes erejével arcul üti. Felreped a szája sarka, a nő most ököl­ lel üt, az orrából is elered a vér. Megperdíti az asszony testét a kövön. A fejét belenyomja a szennyescsomagba, a bugyik, neccharisnyák közé. Rávág a seggére tenyérrel, aztán neccharisnyából fon korbácsot, amíg a nő mozdu­ latlanul fekszik közben, azzal veri feneke félgömbjeinek meredek partjait. - Ne hagyd abba! -mintha a fürdőszoba köve alól jönne a hang az emberi lét eddig ismeretlen dimenziójából. Most már a hálószobában folytatják, a széles franciaágyon. Már 17

nem kell lefognia az asszonyt. A neccharisnyából font korbácsot vitte magával, vörösre veri odabent Elisabeth gusztusos, fehér fe­ nekét. - Nyomd a fenekembe a farkad! Ne kímélj! - liheg az asszony, s vonaglik fara, akár a szukáké. Belenyomja a fenék barna gyűrűjének közepébe a farkát. Áttöri az izomgyűrűt, mélyebbre hatol, szerszámát végül teljes egészében elnyeli az anus. Harapja a nő puha vállát közben, marcangolja a dús fenék húsredőit ujjaival. Egyszerre élveznek el, hörögve és üvöltve; az asszony a szájába veszi a farkát, minden csepp maradék nedvet felitat mohó ajkaival. Kétszer feszült ki teste a gerince alól felszakadó gyönyörtől; csendben öltözködnek, Elisabeth a fotel ölébe vágja selyemblúzát, amely olyan, mintha egy kutya tépte volna széjjel. Nem sokat kérdeznek egymástól, nyelves csókkal búcsúznak. Megbeszélik, hogy pár nap múlva megismétlik a szeretkezést. Pierre Ráteaux lefelé tart a lépcsőházban. Kiürülten, diadalittasan és mégis csalódottan. Mert csak addig izzott igazán azokon a sátáni parázsokon a teste, amíg az asszony őrjöngve védekezett, amíg ő az erőszak ízét érezhette. Nem az erőszak brutális képei izgatják első­ sorban, ezt már most felismeri, hanem az erőszak mámorító lélek­ tana, belső folyamatai, az, hogy azt tesz egy nővel, amit csak akar, például a saját bugyijai közé szoríthatja egy asszony fejét, s úgy lőheti bele a gyönyörét. „A megalázás liturgikus miséje" - ez muzsi­ kál démoni verssorként a fülében, ahogy valahol delet kongat az egyik templom harangja. „Csak a megalázásból fakad föl igazi gyönyör, a nők erőszakos megalázásából" - morzsolgatja a mon­ datokat még a Capucines bulváron is, mint valami sátáni rózsa­ füzért. SECURITATE-ÜGYNÖK A GŐZFÜRDŐBEN Kajmán a Széchenyi fürdő gőzmedencéjében ül, Svájcban át­ operált arcát tapogatja. Fel is szedett pár kilót közben magára, el­ tűnt kerek, korábban mégis fura csúcsban végződő állának erősza­ kos kiszögellése, hosszú, nyerges orra tömpévé változott, fenyege­ tően keskeny szeme tágabbra nyílt, fekete haja megszőkült. A medence falának veti hátát, kavarog a párás, fojtogató gőz kö­ rülötte. Állati alakzatokat öltve gomolyog a gőz, mintha csak Kaj­ mánnak a Párizs melletti kastély felé irányuló sátáni sugallatai sze­ rint alakítanák ki a gőzfoltok, pamacsok formáikat. 18

A beszari gyáros, Fourmanne föld alatti birodalma felé röpköd­ nek kedvtelve gondolatai. Fourmanne huszonhét évvel ezelőtt, közvetlenül az 1962 őszén kirobbant kubai válság után építtette ki a kastélya alatt szerteágazó atombunkerét, mert akkor reális ve­ szélynek tartotta, hogy a Szovjetunió és az USA egymásnak esnek a hidrogénbombáikkal. Fourmanne Mercedesének kormánya el­ romlott valahogy a Riviéra fölött komorló Alpes-Maritimes-et át­ szelő kanyarokban, a gyáros szörnyethalt kocsijában, örökségét, s így a Párizs melletti kastélyát a föld alatti birodalommal együtt fia, Étienne Fourmanne kaparinthatta meg. „Étienne Fourmanne tudja, mit kell csinálni. A Sátán Gyerme­ kei fognak abba a sziklapincébe betelepedni" - Kajmán már látja is maga előtt a szörnyvilágot, Báthory Erzsébet és Sade márki bor­ zalmas világának feltámadását. És a drakulaságát merészen vállaló Ceausescu vérszívó teste és szelleme is le fog költözni a sziklák alatti odvakba. „Addig is munkára fel!" -löki el magát a medence falától, a villanyórára néz, fél tizenkettőt mutat. A szauna felé tart, ráfekszik az iszonyú gőzben a padkára. A másik padkán két homokos dörgöíődzik egymáshoz, a kopaszo­ dó, középkorú pasas a fiatal srác combját simogatja. A kopasz most éppen a hátát fordítja Kajmán felé, az Action Directe Budapesten dekkoló terroristája a gőz ellenére is tisztán látja a fekete, majomszerű szőrzettel borított vállakat. Kajmán felkel, a homokosok mellé lép, a fiatal hímringyót az állánál fogva emeli fel a padkáról. - Tűnés, baba! - mondja könnyedén, németül. - Beszédem van ezzel az úrral! A fiú vicsorgó arccal eliszkol. Kajmán egyedül marad a szauná­ ban a szőrös pofával. - A Sátán Gyermekeinek üdvözletét hozom - érinti meg Kaj­ mán undorral a majomszerű vállat, és franciára fordítja a szót. Nagyon nem szeretem, ha nem pontos valaki. - Megőrült maga? Miért kellett ilyen brutálisan kidobni ezt a fiút? Azt hiszi, otthon van, Franciaországban? - Maga érzi otthon magát, barátom. Láttam a Bécsben osztogatott térképeiket. Jól kitolták Nagy-Románia határait rajta. Nyuga­ ton egészen Burgenlandig. - A jó kereskedő először irreális összeget kér. Hogy aztán a felét, negyedét megkaphassa. - Hagyjuk ezt, jó? Az álmodozás nem az én birodalmam. Más­ kor pontos legyen, megkérhetem erre? Ne a megbeszélt időpont­ ban hancúrozzon fiúkkal. 19

- Nem láttam a villanyórát. Azt hittem, még csak tizenegy óra van. S én buzeráns is vagyok, nemcsak szekus, ha megengedi. - Milyen pasast kell elintéznem? - Stefan Vasiliu ezredest. Az aradi körzet parancsnoka volt. Két hete szökött át Magyarországra. A jövő héten tovább akar menni az NSZK-ba. Nem juthat el Münchenbe. - Nem fog. Tudja a budapesti címét? - Tudom. De szart sem érünk vele. A magyar belügyesek őrzik a lakását. - Akkor mi a lófaszt akar tőlem? Én is bujkálok itt. - Van egy nője Budapesten. Az is menekült. - Gondolja, hogy oda nem kísérik el? - Biztos, hogy nem kísérik el. Már kétszer meglátogatta egyedül a nőt. - Magyar a nő? - Román. Bimbó utca 7. A Rózsadombon. Tudja, hol van a Ró­ zsadomb? - Van térképem. - Az első alkalommal éjfélkor jött el a nőtől. A másik esetben fél egykor. - Maguk nem tudták elintézni? - Megvártuk magát. Ez lesz a Románia iránti hűségnyilatkozata. - Tisztelem Romániát. S személy szerint elsősorban Ceausescu elnököt. - A kondukátor tud önről. Nagyon jó véleménnyel van magáról. - Kérdeznék valamit. Merő szakmai érdeklődés. Egész KeletEurópában bekövetkezett a láncreakció. Önöknél szerencsére sem­ mi. Románia a kommunizmus szilárd bástyája. Repedés sincs raj­ ta. Hogy csinálják? - Nagyon egyszerű. A kommunizmus csak fedőnév, eszmei álca. Mindenki tudja, hogy a nemzeti eszmét kell rajta érteni. Amikor azt mondjuk, éljen a Román Kommunista Párt, minden román fül ezt hallja: Éljen a teljes románosítást diadalmasan befejező vezetés! Éljen a Nagy-Romániát felépítő hatalom! Dolgozzunk a homogén Romániáért! Nálunk a faji eszmével, a nemzeti harccal helyettesí­ tették 1964 óta az osztályharcot. A kommunista eszme, a proletár­ diktatúra minden kulcsszava megtalálható a szótárunkban. Na­ ponta többször is használjuk őket. De ez csak amolyan virágnyelv, Kajmán úr. Minden egyes szónak megvan a maga román fajt szol­ gáló jelentése. - Önökkel öröm együtt dolgozni. - Nem leszünk hálátlanok. A szervezetüknek sok pénzre van

20

szüksége. De a munka is sok lesz, amely önökre hárul majd. A mostani akciójához helyi segítséget kap. Nem a Securitatétól, hanem egy szélsőbaloldali magyar kommunista szervezettől. Stefan Vasiliu, a román néphadsereg volt ezredese lefelé tart éjjel egy óra tájban a Bimbó utcai háromemeletes ház lépcsőjén. Szere­ tője lakásának ajtaja már rég becsukódott mögötte; Vasiliu vala­ milyen krákogó, majd öklendező hangot hall a második emelet tá­ jékáról, s abban a pillanatban kialszik a lépcsőházban a villany. A román hadsereg disszidált ezredesének keze becsúszik a zakója belső zsebébe, a fal mellett próbál nesztelenül lefelé surranni a má­ sodik emeleti automata kapcsológomb felé. Leér a másodikra, keresi a vaksötétben a kapcsológombot. Puha rongycsomót markol a keze. Rongycsomószerű, talán valamilyen vastag anyagból készült zubbonyba burkolt testet. Egy élettelennek tűnő testet. Mintha a lépcsőház falához támasztottak volna egy hullát. Hátraugrik, kezében tartja az áthozott katonai revolverét. Ebben a pillanatban valaki megnyomja az automata kapcsoló gombját. Neki háttal, részeg áll a kapcsológomb mellett, a falnak támaszko­ dik mindkét tenyerével. Homloka is a falra bukik; Vasiliu meg­ nyugodva csúsztatja vissza zakója belső zsebébe a fegyvert. - Hé! Lesz szíves! - fordul meg a részeg. Vasiliu csak most látja, hogy egy szál cigarettát is tart koszos ujjai között. Szőke, tömpeorrú fiatalember, szemei hideg, tompa fénnyel merednek az ezredesre. Volna gyufája vagy öngyújtója? El-elvesztettem. Tüzet ad neki az öngyújtóval. A részeg fickó a láng fölé hajol. Abban a pillanatban, amikor kezének ujjai közé csippenti a ciga­ rettát, az ezredes már a zakója belső zsebéhez kap újra. De hiába gyors a mozdulat, a szőke fickó jobb keze még gyorsabb. Ökle iszo­ nyú erővel csap le az ezredes szívgödrére. Vasiliu előregörnyed, le­ hull a keze, a magas, szélesvállú fickó megragadja két oldalról az ezredes fejét, s borzalmasat csavar a nyakán. Vasiliu már nem hallja saját nyakcsigolyájának reccsenését, csak egy égig csapó tűzcsóvát lát fennakadó, a reális világ képeit már nem közvetítő szemeivel. A tűzcsóva vörös lángnyelvéből a saját teste lövell ki, akár a rakéta feje az űrmonstrum testéből. Fölülről még látja pár pillanatig saját magát, a saját, lépcsőház kövén heverő testét, de azt már nem ér­ zékeli, hogy Kajmán az ablakhoz vonszolja az élettelen testet, la­ posüvegből whiskyt locsol az arcára, szétfeszített szájába is tölt az 21

üvegből, aztán lenéz a lépcsőházi ablakból a kihalt utcára, s kidobja a nyitott ablakból a testet, akár egy csomagot. Stefan Vasiliu véres teste az éjszakai járdán hever. Kajmán sietős léptekkel halad el a villa mellett, az egy sarokkal odébb hagyott Mercedes felé tart. Közben retinahártyája fényképezi az utcát, a semmiből tűnik elő az a harminc körüli, kisportolt férfi, aki most szemből feléje tart. „Biztos, hogy nem a Bimbó utca lenti vége felől jött" - suhan át az agyán. - „S nem is valamelyik mellékutcából." De a harmincas, sas­ orrú férfi nem tudja elérni. A keresztutcából részeg fazonok egész falkája rohan elő; egymást szidva, káromkodva özönlenek, való­ sággal függönyt húznak Kajmán és az ismeretlen férfi közé. Kajmán a Mercedeshez ugrik a slusszkulccsal a kezében. Még látja, hogy a férfi kioszt a lökdösődő, üvöltöző részegek gyűrűjében pár ökölcsapást. Indítja a kocsit, már lefelé kanyarodik a Rózsadombról egy mellékutcában. Mikor csikorgó fékkel bevette a kanyart, akkor látta, a visszapillantó tükörből, hogy a férfinak sikerült eljutnia a kocsihoz. Egész teste izzad, százötvennel száguld lefelé. A Rózsadomb al­ ján már csak nyolcvannal. Többel nem mer menni, mert fél, hogy egész URH-falka szegődik a nyomába. Valahol el kéne hagynia a kocsit. És belevegyülni a tömegbe, aztán taxival tovább. De hol van itt tömeg éjjel egy óra után? Ez nem Párizs, a kurva anyjukat. Olyan kihaltak még a körutak is, akár a temetők. Mocskosul izzad. Összevissza kanyarog a Rózsadomb alján. Különösen az egyirányú utcákba fordul be tiltott módon, végül ki­ köt hosszas száguldozás után a Szilágyi Erzsébet fasorban. Most már lassít, hogy ne keltsen feltűnést, piszok szerencséje volt, már az elején le tudta rázni a pasast. Csak magyar belügyes lehetett. Ki a franc akarná őt más, itt, Budapesten elkapni? Már a Hűvösvölgyben jár. A villa kapuja nyitva. Két, erdélyi menekültnek álcázott securitatés várja a garázs előtt, bent a garázs­ ban azonnal kicserélik a rendszámtáblát. Aztán hozzákezdenek a kocsi átfestéséhez is, vele az a szekus foglalkozik, akit a gőzfürdő­ ben ismert meg. Tömören elmond mindent, azt sem felejti ki, hogy az itteni ma­ gyar szervezet is hatékonyan segített: a kellő pillanatban özönlöt­ tek elő a szomszédos utcából. - Ezt a bázist felejtse el - a Securitate tisztje mohó örömmel bó­ logatta végig a beszámolót. - Holnap egyébként is felszámoljuk itt az állásunkat. Biztos, hogy lerázta azt a magyar rendőrtisztet? - Biztos. De nagy szerencsém volt, mondhatom. Százötvennel 22

lőttem ki a Mercedesszel. Ha két-három másodperccel előbb ér a kocsijához, a nyomomban marad, s rádión bekeríttet az URH-sokkal. - Még egy feladata lesz Magyarországon. Ez az itteni barátaink kérése. Holnap délelőtt tízre menjen erre a címre - gyűr a zsebébe a szekus egy cédulát -, aztán irány Románia. Ott Cluj-Napocán lesz először dolga. Kolozsváron a Securitate épületében jelentkezzen Popescu századosnál, ha Magyarországon végzett. Kolozsváron, a Traian utcában. TENYÉRÉL A GERINC FÖLÖTT Pierre Ráteaux úgy fordítja meg a székét az Avenue Émile Zola café bárjának teraszán, hogy a hatalmas oleandercserépből kinövő sásos levelek takarják az arcát. A szemközti ház első emeleti abla­ kait figyeli, volt osztálytársnője, Rachel Bachelard szüleinek laká­ sát. Rachel apja már reggel nyolckor kilépett a kapun, csak azt tudja Ráteaux, hogy valamelyik minisztériumban dolgozik a leány apja. Azt is megfigyelte, hogy Rachel anyja kilenc tájban szokott bevá­ sárlásra indulni; háromnegyed óráig vagy egy óra hosszáig tart ez a bevásárlás körülbelül. Szürcsölgeti a száraz Martiniját. Kihalássza a pohárból a citrom­ karikát, beleharap, Rachel duzzadt, érzéki szájára gondol, az egész szabálytalan szépségű arcot uraló ajkakra, a csodálatos szájra, amely felül olyan, akár egy távolba röppenő madár, alul pedig hú­ sos öböllé szélesedik. Középen kis vágásoknak tűnő rovátkák dí­ szítik, úgy tündökölnek a szájon, mint az érzékiség ősi, rovásírásos betűi. A lány hosszú metszésű szemei is eléje villannak a sűrű, fekete szemöldök alól, s a finoman remegő, alul érzékem szélesedő orr, a tejfehér arcon kígyózó dióbarna hajfürtök, amelyekkel ő nem játszhatott sohasem. Madame Bachelard most lép ki bevásárló szatyorral a kezében a szemközti kapun. Pierre Ráteaux fizet, megvárja, amíg az asszony belép az egy sarokkal odébb lévő pékségbe, s gyorsan átvág a su­ gárúton. Bachelardék lakása a lépcsőházból nyílik; az aranybetűs névtábla előtt körülnéz, senki sem jár a lépcsőilázban, csenget, le­ rántja vörös parókáját. Rachel csodálkozó arccal nyit ajtót. - Mi van, Pierre? Nem láttalak az érettségi óta. Arcon csókolja a vékony derekú lányt.

23

- Erre jártam, gondoltam, felnézek. Eszembe jutottál. Rachel gyanútlanul becsukja az előszobaajtót. Kárminpiros, át­ látszó muszlinköntös van rajta, csöpp mellbimbói lágyan kerekülő halmok közepén döfik meg a lepkekönnyű anyagot; fanszőre is látszik, a köntös alatt kunkorodó szálak kandikálnak ki a tangabugyiból. Pierre Ráteaux önkéntelenül megnyalja cserepes száját. Rachel felkapja a fejét a szalon felé tartva, megáll az ajtó előtt, mint aki mérlegeli, hogy volt osztálytársát bekalauzolja-e oda egyáltalán. A fiú az apró, izmos fenékbe markol oldalról. Jobb keze már a lány száján van, Rachel beleharap az ujjába, Ráteaux erre ököllel csap le a lány áílára. Rachel végigzuhan az előszobaszőnyegen; félig esz­ méletlen, amikor a fiú behúzza a szobába, s becsukja mögöttük az előszobaajtót. Kigombolja a muszlinköntöst, ráhajol a mellekre, amelyek ketté­ szelt, fehér labdaként látszanak most úszni a kreol fényben deren­ gő bőr sima tükörén. A lány magához tér, az arcába próbál harap­ ni, de a fülét éri el hegyes kis fogaival. A fájdalom megvadítja Ráteaux-t, fülcimpájából, ujjából vér csöpög. Tenyérrel két iszonyú erejű pofont ken le két oldalról a lánynak. Az ütések szinte odaszegzik Rachel fejét a szőnyeghez, pár másodpercig aléltan, moz­ dulatlanul fekszik hanyatt, Ráteaux ezalatt lerántja csípőjéről a tangabugyit, s két vérző ujjával benyúl a lány vulvájának száraz hü­ velyébe. Rachel felrántja a térdét. A herezacskóiba vágódik a lány göm­ bölyű térde. Ráteaux úgy érzi, mintha karóval döftek volna bele az alfelébe. Tüzes, összeránduló, kinyíló tenyereket lát könnyező sze­ me előtt, már nem is ő cselekszik, hanem a fájdalom, mert teljesen eggyé válik az ölében szikrázó fájdalommal. Ráveti magát a lányra, az egész arcot uraló gyönyörű szájba harap, egymásba keveredik, csöpög az ő vére és Rachel ajkának vére. A lány már sikítani sem tud, mert a száját marcangolja folyama­ tosan, kezével a meztelen ágyékát gyúrja, maga sem érti, hogy eb-, ből az iszonyatos fájdalomból hogyan szökkenhet elő, hogyan szü­ lethet meg az a merevedés, az erekció, amely majd szétfeszíti nad­ rágjának könnyű anyagát. Kigombolja sliccét, de szerszámát nem tudja becsúsztatni az összezárt combok közé. Hörög a fájdalomtól és a zsigereiből feltörő, számára eddig szinte ismeretlen gyönyörűségtől. Csak amikor a Tanárnővel játszottak, hat évvel ezelőtt, az volt hasonló gyönyörűség, de az mégis másfajta öröm volt, akkor a nő megalázásából, lemeztelenítéséből fakadt föl a kéj. Térdével szinte szétrúgja a lány összezárt lábát, saját tanga-

24

bugyiját gyömöszöli az egyre erőtlenebb Rachel szájába. Kőke­ mény szerszámát benyomja a vulvába; Rachel némán vergődik alatta. Nagyon hamar elélvez. Megfordítja a lány sírástól rángatódzó testét, tenyere élét a csöpp, izmos popó meredek partjainak vágá­ sába csúsztatja. Mintha képzeletbeli bárd pengéje lenne a tenyere éle, amellyel a lány kerek fenéklabdáját két egyforma félgömbre, tekére akarná újra elosztani. Tenyere éle végigsuhan a lány gerince mentén is, de nem bántja Rachelt, csak megkérdezi tőle. - Most mit fogsz csinálni? Fel fogsz jelenteni? - kirántja a lány szájából a tangabugyit, hogy tudjon válaszolni. - Börtönben fogsz megrohadni! Te patkány! - Rachel meg sem fordul a szőnyegen, úgy löki ki szájából kéjjel, gyűlölettel, ropogó­ san a szavakat. Megindul tenyere éle a levegőben. A lány gerince fölött, mintha Rachel testét akarná kettészelni, két egyforma darabra osztani. „Két egyforma darabra, két egyforma darabra" - lüktet agyában ritmikusan a mondat, és szinte csodálkozik, hogy nem hozott ma­ gával bárdot. Rachel megpróbál felkelni, szemei iszonyodva merednek a le­ vegőben mozgó tenyérélre. Ráteaux a nyakánál fogva nyomja viszsza nagyon durván a szőnyegre. - Tényleg fel fogsz jelenteni? - súgja lágyan a fülébe. - Dehogy. Csak dühömben mondtam - bugyborékol nagyon gyorsan a szőnyeghez szorított lány hangja. - Beszartál mi? Csak azért mondasz mást, mint az előbb. - Soha senki nem tudja meg, hogy megerőszakoltál - a lány hangja már könyörgő. Jobbjával a lány nyakát szorítja, baljában forrón lüktet megint a hímtagja. Hátulról döfi a lányba, aki nyüszítő félelmében egy csöp­ pet sem tiltakozik, még mozgatja is a fenekét, mint aki benne van a dologban. Hátulról látja a meztelen, szeretkezést mímelő testet, a könyökére támaszkodik, elengedve a lány nyakát, hogy kedvére gyönyörködhessen benne. Nyelvével végigszántja a gerincoszlop bemélyedő árkát, a puha vállat, a pihés nyakat; elbúcsúzik tőlük. Lökései egyre hevesebbek lesznek, hímtagját mintha beszippanta­ ná, leválasztaná testéről valamilyen ismeretlen erő. Hörög a gyönyörtől. Hirtelen megáll a lány testén mozgó fara. Körmével keresztet rajzol Rachel hátára, fordított keresztet, a sá­ tán jelét. Aztán hüvelykjét a lány torkába döfi, s téglákon gyakorolt tenyere élével lecsap a tarkó alá, a nyakra. Már halott a lány, mikor még egyszer lesújt a tenyere éle. Még beleharap a halott osztály-

25

társnője fenekébe is, gyönyörködik a merev, engedelmes meg­ adásban fekvő testben. Rendbe szedi ruháját, sajnálja, hogy nem szemlélheti tovább a meztelen, mozdulatlan testet. Felveszi vörös parókáját, behajtja maga mögött a bejárati ajtót. A SZAMUELY TIBOR TÁRSASÁG ÜLÉSE Kajmán egy rozzant fotelben ül félrehúzódva. Megfigyelőként, vendégként van jelen a Szamuely Tibor Társaság angyalföldi la­ kásban tartott ülésén. A buzeráns securitatés tiszttől francia nyelvű fényképes dokumentációt kapott a Szamuely Tibor Társaság veze­ tő alakjairól, most csendben lapozza a sokszorosított, fotográfiák­ kal ékes anyagot, s igyekszik a szónokló és vöröslő arccal tapsoló, bólogató elvtársakat azonosítani. A főtitkár, Kratofilevicz Armand expozéja következik. A felálló főtitkár mellett Felföldi Titusz ül paprikaszínű pofazacskókkal, za­ kója hajtókáján vörös csillag fénylik. Felföldi Tituszt egy múzeum éléről küldték nyugdíjba, amikor egy Ady Endre költészetéről rendezett tudományos ülésszakon felállt, s korreferensként végte­ lenbe nyúló listát olvasott fel. A munkásmozgalom hazai és nem­ zetközi alakjai szerepeltek a listán, Felföldi Titusz szerint az ő munkásságukat tanulmányozva lehet csak Ady Endre művészetét igazán megérteni. Az elmebaj azonban még pusztítóbb munkát végzett a hajdani Sztálin-díjas költő, a molyrágta plüssfotelben a fogait csikorgató Alexander Gyula agysejtjeiben. Alexander Gyula akkor esett ki végképp a nemrég még oly egységes párt kegyeiből, amikor a hat­ vanas években a jugoszláv-magyar határon keresztül próbált Al­ bániába, az igazi elvtársak közé disszidálni. Ez után a Belügy­ minisztérium sűrűn zaklatta, ő pedig fűnek-fának panaszkodott, hogy a „revizionista csendőrök" lehallgató készüléket operáltak a Kútvölgyiben a fejébe. Alexander Gyulát most is alig lehetett el­ vonszolni a lakásba az ülésre; már napok óta a pincében tanyázik, a munkásőrség feloszlatása előtt ellopott, géppisztolyokat és kézi­ gránátokat tartalmazó ládák között. Kajmán azonban jól tudja a dokumentációból, hogy markánsabb figurák is vannak a gyülekezetben, olyanok, akiket nem csak a ke­ gyelet ültetett az angyalföldi lakás plüssfoteljeibe. Itt van például a most már elhájasodott Ék Antal, a hajdani ávós, 56 novemberétől belügyes; 1957 januárjában két lövéssel megölte szolgálati fegyve­ rével a feleségét, mert az éjszakai ügyeletből váratlanul hazatérve 26

rajtakapta, hogy egy „revizionista" férfival fetreng a hitvesi ágyban. Rövid börtönbüntetéssel megúszta, még a marxizmus-leninizmus alapismereteit is taníthatta odabent a váci fegyházban, bajtársai el­ látták közben étellel, itallal, még a börtön igazgatójával is sűrűn kvaterkázgatott. Kajmán újra végigpásztázza a fotelekben ülő elvtársakat. Fekete Vladimír a Securitate jelentése szerint 14 és 18 év közötti srácokat végzett ki tömegével 1956 végén és 1957 első hónapjaiban. Mel­ lette ül, Caesar konyakját iszogatja a helikopteres szarvasvadásza­ tok egyik nyugdíjas tábornoka, egyszer egy fűben ölelkező szerel­ mespárba is belelőtt véletlenül a helikopter ajtajából, a fiú combját találta el. Kratofilevicz Armand tömör drámaisággal adja elő mondani­ valóját. Kajmán mellett pufók, ősz kontyos nő ül, ő fordítja neki suttogva franciára a főtitkár beszédét. - A proletárököl le fog sújtani, elvtársak! Nincs messze az a di­ cső nap, amikor véget vethetünk ennek a sunyi ellenforradalom­ nak, és visszaállítjuk a proletárdiktatúrát! Nagyon jól tudjátok azt is, hogy sok munkásőr bajtársunk nem szolgáltatta be ezeknek a likvidátoroknak, aljas árulóknak a fegyverét, rövidesen meg fognak szólalni ezek a géppisztolyok, elvtársak! De addig is lépnünk kell, amíg az igazi kommunizmus hajnala újra felhasad. Pro primo: hol­ nap Bukarestbe utazom, katonai és politikai segítséget kérek a Szamuely Tibor Társaság Központi Bizottsága nevében a román elvtársaktól. Még korai lenne a küldetésem eredményét mérlegelni, de azt már most állíthatom, hogy vannak biztató jelek. Vérmes re­ ményeket azért ne tápláljunk, elvtársaim, ne higgyük azt, bár­ mennyire is szeretnénk, hogy a román csapatok holnapután már Budapesten lesznek. Internacionalista segítségük kezdetben való­ színűleg abból fog állni, hogy tovább élezik a helyzetet a magyar­ román határon, s minden egyéb létező módon is. A Securitate majd még jobban el fogja árasztani megbízható embereivel Magyar­ országot, és ha itt makacsul tovább regnál az áruló burzsoá-revizionista rendszer, akkor első lépésként, minimális programként Békés megyét le fogjuk szakítani Magyarországról, s autonóm ma­ gyar tartományként Romániához csatoljuk. Köztudott, hogy Békés megyében él a legtöbb román, ezt a létszámot az atszivárgásokkal alaposan föl lehetne duzzasztani. Nem hazaárulás lenne ez, elvtár­ saim, hanem a proletár internacionalizmus dicső tette, mert ideig­ lenesen ott építhetnénk a szocializmust Békéscsaba székhellyel, Romániában. Hangsúlyozom, ideiglenesen, mert biztos vagyok benne, hogy rövidesen újra átvehetjük a hatalmat a burzsoá deka-

27

dencia mocsarába merült Magyarország egésze fölött. Én holnap utazom Bukarestbe, elvtársak, ti pedig munkálkodjatok agitációval, röplapokkal a polgári rend teljes megbénításán. Mindenhol használjátok fel régi kapcsolataitokat! Minél jobban romlik a hely­ zet az országban, annál jobb nekünk! Éljen a proletár forradalom! Vékony, nikotinszagú nő ugrik föl a Sztálin-díjas költő mellől a fotelből, ütemesen tapsol. Melltartót nem visel a vékony blúz alatt, dohányzacskószerű mellei bánatosan csüngnek alá; Kajmánnak az az érzése támad, hogy a veterán asszony egyszer csak elveszti az ütemes hajlongásban melleit. - Találkozunk még a íikvidátor urakkal! - visít a dohányszagú nő. - Ott fognak lógni szép sorban a lámpavasakon! - Fegyelmet kérek az elvtársaktól - utasítja rendre a közbeszólót Kratofílevicz. - Az élvezet ideje még odébb van. Most dolgoznunk kell! Kajmán ingerülten feláll székéből. A helikopteres vadászatok tábornoka észreveszi a mozdulatot, int a terroristának, hogy hú­ zódjanak félre a konyhában. Fekete Vladimír és Ék Antal, a két hajdani ávós is velük tart. Az ősz kontyos tolmácsnő is. - Térjünk a tárgyra, Kajmán elvtárs - a tábornok nyújtja felé a Marlborót, a terrorista megrázza a fejét, a saját francia cigarettáját húzza elő. A tolmácsnő fordít. - Áruló van közöttünk. Farádi Istvánnak hívják. Azzal fenyegetődzik, hogy feljelent minket, ha nem hagyjuk abba a röpcédulák terjesztését, és nem szolgáltatjuk be a fegyvereket. Farádit halálra ítéltük. Önnek kell az ítéletet végrehajtania. - Hol, mikor? - Holnap. Farádi péntek este mindig lemegy a Gyöngyös köze­ lében levő halásztanyájára. A Mátravidéki Hőerőmű mellett van egy halastó. Ott van Farádi stégre épített faháza. Itt a térkép, Kaj­ mán elvtárs. Be van rajta jelölve a halastó és Farádi stégje. - Rendben - bólint a francia. - Farádi holnap éjjel már nem él. A tábornok még magyaráz valamit a tolmácsnőnek. Az elnéző mosollyal fordul Kajmán felé. - Még egy kérése volna a tábornok elvtársnak. Az áruló Farádi faháza melletti stég egy Ebinek László nevű fickóé, aki a Magyar Radikális Párt tagja. Ebinek és Farádi között már gyakran volt szó­ váltás, politikai és pecázási ügyek miatt egyaránt. Olykor egy-egy pofon is elcsattant. Erről a többi stégtulajdonos is tud. Jó lenne úgy intéznie a dolgot, hogy a rendőrség Ebineket fülelje le. - Erre most még nem tehetek egyértelmű ígéretet. Megpróbá­ lom, de tájékozódnom kell előtte. 28

A BÁRÁNY, AKI ALKALMAS AZ ÁLDOZATRA Kajmán Tófalussy Laura lábfejét nézi; a lány megérzi a piroskörmű lábujjak keltette vágyat, talpával simogatni kezdi a fiatal férfi hasát és mellét, aztán a hímvesszőjére csúszik a lábfeje, két hosszú lábujja közé csippenti Kajmán nemi szervét, kedvtelve ját­ szik vele. A bíborlila színű makk kicsúszik a gyertyalángocskákra emlékeztető, magasba emelkedő lábujjak közül, a lány macskaruganyosságú testével előreszökken, ajkai közé kapja a megduz­ zadt kupakot. - Egy revüben volna a helyed. Egy különleges szex-showban röhög a férfi. - Magammal viszlek Franciaországba. Mit szólsz hozzá? - Mikor indulunk? - Tényleg jönnél? - Ha tudom folytatni az egyetemet a Sorbonne-on, akkor igen. Tudod, hogy itt francia-magyar, szakos vagyok a bölcsészkaron. - A pénz nem számít, Laura. Szerencsére van belőle. Most még el kell utaznom egy pár hétre üzleti útra. Ide már nem jövök vissza De Párizsból azonnal telefonálok, s akkor rögtön pattanj föl az első repülőgépre. Ha nem kapsz a telefonom utáni napra repülőjegyet, akkor az Orient expresszel gyere. Még aznap visszahívlak, hogy megtudjam, mire kaptál jegyet. - Miért hívnak téged Kajmánnak? Hülye egy név, mondhatom. A valódi neved, a Michel Lerouge valahogy jobban hangzik. - Hosszú történet - a férfi tenyere a pár napos bárány finom, göndör gyapjához hasonló fanszőrre siklik. - Nincs most időm me­ sélgetni. - Hány lányt szedsz még így fel, mint engem? Háremed van Franciaországban? - Senkit sem szedtem fel Budapesten rajtad kívül. Téged is csak azért, mert döglesztően jó csaj vagy. S mert meghallottam az Anna presszóban, hogy folyékonyan beszélsz franciául. - Ágival gyakoroltunk. Ő is volt már fél évet Párizsban. - Nem úgy festesz, mint egy bölcsészlány. Inkább úgy, mint egy nagyon intelligens szajhácska. - Köszönöm a bókot, Kajmán. Anyámnak azért ne ismételd meg. Nem félsz, hogy leharapom a töködet? - Nem aggódom. Nagyon hiányozna neked. - Büszke vagy a csődöri képességeidre, mi? - Melyik férfi nem büszke erre? De úgy gondolom, nekem nem 29

csak potenciálom van, hanem fantáziám is. Champagne-ban nyitok egy kancafarmot. Akarsz a kancám lenni? - Mégiscsak leharapom a farkadat. Tudod mit ér egy kajmán fa­ rok nélkül? - Gyere, te kis dög! - a férfi magához húzza a lányt a rekamién, de Laura kisiklik az ölelése elől, felpattan meztelenül a biedermeier asztalkára, karcsú, ám akrobatikus ívű vádliját az asztalka kecses lábához nyomja, a másik lábfeje spiccben kifeszülve érinti a toron­ táli szőnyeget. Olyan lábai vannak mint egy balerinának vagy tor­ násznőnek, s a két hosszú comb között cicuskájának háromszöge úgy fénylik fel, mint a kókuszdió vörösbe játszó szőrzete. Feszes mellei ovális alakú csodák, a férfiak erekciójára gyakorolt hatásuk a robbanó tojásgránátoké, mezítelen hasa fénylik, akár a hárem­ hölgyeké. Csigás fürtű haja alól villogó, fekete, mandulavágású szemei tükrök és röntgensugarak, a csupasz bőrig, csontig és az ösztönökben rejtőzködő árnyékképekig vetkőztetik le a férfiakat. - Akarod a testemet? - Laura kidugja hegyes nyelvét, kedvtelve pörgeti, mint a zsákmányát leső kígyó. - Akkor imádd az úrnődet! Kancafarmot akarsz nyitni Champagne-ban? Előbb te légy a kutyuskám! Csússzál a gazdi lábához! Más nőt talán megölt volna ezekért a mondatokért Kajmán. Maga sem tudja mi van most vele, leveti magát a szőnyegre, a nyel­ vét is kidugja a gyönyörtől, mint egy párzani készülő kankutya, kúszva indul az asztalka lapján megfeszülő női lábak felé. Olyan Laura lábszára, lábfeje, mintha a teremtés lázában megittasult antik isten faragta volna ki; a szőnyegre feszülő lábujjak és a finom erek­ kel átszőtt rüszt hajlata szépséges, homorú öblöcskét képez. Boka­ csontja alatt mélyülő, kékes árnyékok pihegnek, a lábszár diadal­ masan ível fölfelé, a fénylő térdkalácson át a hosszan kitellő izmos combok felé, a növényi kelyhek módjára megnyíló pinavirág felé. Laura kihúz két hosszú, lila adventi gyertyát az asztalkán álló kandeláberből, a lábfejéhez helyezi őket. - Gyújtsd meg a gyertyákat, Kajmán! Így imádd a testemet! A férfi a földön kúszva meggyújtja az asztalról leemelt gyufával a gyertyákat. Laura a vörös lángnyelvek fölött nyújtja neki a lábát, Kajmán a szájába kapja a hosszú lábujjakat, mint a kutya a finom falatokat. Végigcsókolja a lány egész lábszárát, combját, s az egyik hosszú gyertyát felemeli a padlóról. A gyertya talpa eltűnik Laura vaginájában, aztán a szárának jó része is, tüzes lángnyelv csap ki a háromszög alakú vénuszdomb szőrzete alól. Kajmán kihúzza Laura hüvelyéből a lobogó gyertyát, mielőtt a

30

lány fanszőrzete meggyulladna, a gyertya talpát a szájába veszi, a lángot a lány fújja el. - Áldozati bárány leszel - Kajmán már a rózsaszínű talpakat csókolgatja. - Előbb helyezzél oltárra. Csak azután vágjál le - nevet le rá Laura. - Nem is gondolod, milyen oltárra foglak helyezni - a férfi sze­ mének íriszén a fekete pontok, vonalkák úgy fénylenek, mint az al­ világi folyó csillámai. - Még nem is ugattál, kutyuskám. Nyald a rózsaszínű talpamat, és ugassál! Kajmán morgó, állati hangokat hallat. Nemcsak játék ez, több annál. A gerincét karcolja a gyönyör, úgy élvezi. - Kutyuli, kutyuli - a lány fara kúposan feszül meg Kajmán arca előtt. - Hogyan kell a gazdi fenekét tisztára nyalni? Kajmán persze pontosan tudja, hogy Laura nemrég gondosan lezuhanyozott a fürdőszobában, de belemegy az egyre vadabb já­ tékba, mint egy vadállat ugrik neki a pazar fenéknek. Beleharap a rózsálló gömbbe, a kicsattanó húsba, széthúzza a popsiluk barna izomgyűrújét, nyelvét benyomja az anusba. A lány ráül Kajmán fe­ jére, a homlokához, arcához, szájához dörzsöli vaginája nedveit. - Nem félsz a haláltól, Kajmán? - Nem félek, Laura. Csak az élettől félek. Kajmán behunyja a szemét. Fekete, véget érni nem akaró hor­ dóban mászik, mint álmaiban. Soha sincs kijárata a hordónak, sö­ tét, végtelen hosszú alagút. Nincs fénylő pont a végén, semmi sincs. Nem lehet kijönni belőle. SÁTÁN SZÜLETIK Pierre Ráteaux ezúttal már a Longchamp utcában bérelt lakását elhagyva felvette egy kapualjban a vörös parókáját. Most a Kléber sugárút felé tart, szájában érzi a megkeseredett, pállott nikotinsza­ got; agyoncigarettázta magát, már a gyomrából is dohányszag tör föl. Bemegy az édességboltba, válogat a cukorkák, bonbonok kö­ zött. Végül a marcipános bonbon mellett dönt, mindjárt a szájába is töm egyet. Szétárad ínyén a marcipán édes aromája, megnyalja vastag szájának sarkait, a fodrászlányra gondol. A tanulólányra. Nem lehet több tizenhat-tizenhét évesnél; Pierre Ráteaux szájában elolvad egy újabb marcipános bonbon. Vastag combokat lát maga előtt, fénylenek, akár az elefántcson31

tok. Feszes húsú, izmosan telt combok; a fodrászlány combjai. Mennyire különbözik a párizsi csajoktól, nem filigrán babatest, asszonyos, nadrágrepesztő testű lány, széles csípője, tekintélyes méretű fara úgy rajzolódik ki a fehér köpenyből, hogy a korai mag­ ömlésben szenvedő srácok jobb ha elkerülik. Micsoda kráterek, gyűrődések lehetnek azon a fenéken, mor­ fondírozik Ráteaux, s gyorsít léptein. Az Avenue Kléber és a Rue Boissiére sarkán megáll, lazán belevegyülve a sugárút tömegébe, a Boissiére utcában meghúzódó kis fodrászüzletet figyeli. Kilenckor szokott zárni a fodrászszalon, a lány általában negyed tíz táján lép ki az ajtaján. Újabb bonbonok tűnnek el Ráteaux szájában. A fiúnak az a kény­ szerképzete támad hirtelen, hogy a fodrászlány, Clarisse köpenyből kivillanó szőke szőrű hónalja, súlyosan remegő mellének bimbója s párnás puncijának hüvelye is marcipán ízű. Meg kell kóstolnia. Bele­ döglik, ha nem kóstolhatja meg - egy hatalmas harang burájában látja magát, már itt, az utcán meredő farka a harang nyelve. Aztán egy bárpultnál ül képzeletében, fogalma sincs róla, hogy hol, mikor, mi­ lyen időben; cilinderes nő kapaszkodik a bárpultra mellette, bugyi nélkül, harisnyatartóban, az ő mohó keze megindul, hogy megérintse a nő meztelen combjait, de akkor a spiné megemeli a cilinderét, alatta nincsen haj, fejbőr sincs, olyan a nő, mintha megskalpolták volna. „Ha idejében elmentem volna orvoshoz... pszichiáterhez..." két öklét összecsapja, mintha a gondolatait akarná emigyen meg­ semmisíteni. A lány most jön ki a fodrászszalon ajtaján papucs­ cipőben, a lábszára formásan telt, a vastag vádlihoz képest elég vé­ kony a bokája, aztán onnan hosszan szökken fölfelé a kitellő láb­ szár, mint valami különleges szárú, húsos bőrnövény. Ráteaux a fodrásztanulólány nyomába ered, tudja már, hol lakik, húsz lépés távolsápból követi a metró lejárathoz. Az Etoile-nál átszáll a lány a 6-os metróvonalról az l-esre, a Marais-negyed felé, a Saint Paul megállóban szinte együtt lépnek ki a szerelvényből. Clarisse egyáltalán nem figyelt fel rá. Pár lépés tá­ volságra egymástól, elmennek a barokk homlokzatával, reneszánsz kupolájával a római Gesú-templom képmására épített Saint Paul mellett, a lány bekanyarodik a Vieille du Temple utca egyik kapu­ ján. A lift a földszinten áll. Clarisse csak most figyel fel a pattanásos, elálló fűlű fiúra, vet rá a lift rácsa előtt egy közömbös pillantást, az­ tán együtt beszállnak. Clarisse megnyomja a harmadik emeleti gombot, közben kérdőn Ráteaux-ra néz, a fiú mereven maga elé bámul, tudomást sem vesz a lány kérdő pillantásáról. De ahogy

32

megindul a lift, hosszú pengéjű kést ránt elő a vászondzsekije belső zsebéből, a lány súlyos mellei közé nyomja a penge hegyét. - Ha megszólalsz azalatt, amíg bemegyünk a lakásodba, megöllek! Akkor is, ha felbukkan valaki a lépcsőházban. Ha csendben maradsz, s úgy teszel, mintha a barátod lennék, akkor életben hagylak. - Mit akarsz tőlem? - súgja a szőke, frufrus lány, falfehér arccal bámulva a mellei között csúszkáló kést. - Csak egy kis információt. Majd nálad elmagyarázom. Szá­ momra létfontosságú ez az információ. - És csak tőlem kaphatod meg? - Csak tőled. Egyedül laksz, ugyebár? A szüleid vidéken élnek. Clarisse sápadtan bólint. Megérkeznek a harmadikra. Kiszállnak a liftből, senki sincs a lépcsőházban. Remeg a lány kezében a kulcs. Ráteaux is idegesen forgatja a fejét. Egy lökés az ajtón, s már oda­ bent vannak. A pattanásos arcú fiú zárja kulcsra maguk mögött a bejárati ajtót. - Mi az a fontos információ? - Majd odabent - Ráteaux megfogja gyöngéden Clarisse vállát, betessékeli a szobába, akárcsak ő volna a házigazda. - Mit akarsz? - a lány összegörnyed odabent a fotelban, mintha fázna az udvarra nyíló szobában. - Téged akarlak - Ráteaux újra előveszi a kést, feldobja a leve­ gőbe, elkapja a nyelénél fogva. - Meg akarsz erőszakolni? - Így is mondhatnánk - vigyorog a fiú, pattanásai valósággal tü­ zelnek. - De én pontosabban fogalmazok. Játszani akarok veled egy kicsit. Ennyi az egész. Játszani akarok a testeddel és a lelkeddel. Most vedd le a bugyidat, és add ide szépen. A kés pengéje a lány mellei közé nyomul. Clarisse gyorsan le­ húzza parányi, halványlila színű bugyiját. Ráteaux az arcára teríti a bugyit, nagyot szippant a vulvát takaró helyen belőle, csalódott arccal leteszi. -Nincs semmi szaga! Nincs illata. - Csak egy napig hordok egy bugyit - mentegetődzik a lány ré­ mülten. - De ha közelebb hajolsz hozzám, akkor azért érezni fogsz valamit. Csak egy vékony, szőke sáv a lány szeméremszőrzete. A többit leborotváltatta. Clarisse széttárja a lábát a fotelben, Ráteaux vé­ gigsimít az aranyszőke szőrzeten. Két ujja agresszíven tűnik el a szeméremajkak között, a hüvelyben. - Ne ilyen durván! - sikolt fel a lány. - Ne légy velem durva, kér­ lek!

33

Rateaux a fotelben ülő Clarisse elé áll, a sliccét gombolja. - Vedd be a szádba a farkamat! De nehogy bele merj harapni! A kést nem teszem le. A lány fehér arccal fuvolázik. Rateaux felvágja közben a kés he­ gyével a blúzát. Sercen a selyem, melltartót nem visel Clarisse, előbukik a két súlyos emlője. A fiú a kés pengéjével birizgálja finoman a mellbimbókat. Bal kezével a lány vaginájához nyúl, tapogatja. - Még mindig száraz - szólal meg hosszú hallgatás után szemre­ hányóan. - Csodálkozol rajta? Ilyen körülmények között? - Miért? Milyenek a körülmények? - Rateaux előhúzza bal kézzel a papírzacskót, kiveszi farkát a lány szájából, marcipános bonbont töm a helyére. - Melyik jobb? - hajol előre kíváncsian. - Egyik sem. Rateaux arcul üti. A lány felsikolt, vér szalad az arcába, agyába, s hirtelen elveszti minden józanságát. Ökölbe szorított kezével ráüt a fiú herezacskójára. Már nem gondol a késre, a fenyegető halálra, csak arra gondol, hogy minden erejét beleadja a jobb herezacskóra mért ütésbe. Rateaux a földön fetreng a fájdalomtól, de a kést azért nem ejti ki a kezéből. A lány a szobaajtó felé fut, épp feltépi az ajtót, amikor megáll a hátában Rateaux levegőben süvítő kése. Úgy fekszik rá hátulról Clarisse ajtónyílásban heverő testére, hogy a kést sem húzza ki a hátából. Himbálódzik a lapocka alá fú­ ródott kés nyele, ahogy Rateaux zihálva, a nyálát csorgatva tolat előre-hátra a lányon. Szemből hirtelen vaku fénye villan, aztán még többször is felvillan egymás után a vakító fény. Óriás termetű, sörtefrizurás fickó áll az ajtóban, mellette masszív vállú, fiatal férfi, félig leégett vörhenyes szemöldökkel. - Üdvözlünk, Sátán - vigyorog rá a zömök, vörös hajú Joszif. Hagyd azt a kést a helyén. Jó helyen van az a lány hátában. - Mit akartok tőlem? - rebegi a pattanásos képű fiú, s rémületé­ ben letépi izzadó fejéről a parókáját. - Lefogadom, hogy az imént ez a lány is ugyanezt kérdezte. Csak akkor tőled kérdezték ezt - néz le az exitáló Clarisse testére az óriás gorillára emlékeztető Kaszás. - Hogy jöttetek be? Honnan tudtátok, hogy... - Hogy hívnak? - Kaszás egy rántással felemeli a haldokló lány mögött térdeplő Ráteaux-t. - Pierre Rateaux-nak. - Tévedsz. Téged nem Pierre Rateaux-nak hívnak. Neked Sátán a neved. Mondd szépen. Hogy hívnak? 34

- Sátánnak - áll föl az utolsót hörgő lány mögül Rateaux. - Így mindjárt más. Üdvözöllek, Sátán. A Sátán Gyermekei üd­ vözlik apjukat. - Kik vagytok? Honnan tudtatok rólam? Honnan tudtátok, hogy én ma ehhez a lányhoz készülődtem? - Utánanéztünk az életednek. Ennyi az egész. Tizennégy éves voltál, amikor két társaddal együtt megerőszakoltátok egy Loire melletti tanyán Julie Dambreville tanárnőt. Két hete pedig meg­ erőszakoltad és meggyilkoltad a volt osztálytársnődet, Rachel Ba­ chelard-t, egyedül. Nem pontos, amit mondok? Egészíts ki nyu­ godtan, ha valamit elfelejtettem volna. - Az unokanővéremet is megerőszakoltam. Elisabeth nénit, anyám unokahúgát. Csak ő élvezte is a dolgot. - Te dicsekszel, Sátán - nyerít föl Joszif. - Nem baj, szeretem, ha van valakinek önbizalma. Szervezetünkben korlátlan lehetőség van vágyaid kiélésére. - Milyen szervezetben? - A Sátán Gyermekeinek gyülekezetében. Amelynek most már, mint említettem, te vagy az atyja. - Még mindig nem értem, honnan tudtok rólam. S hogy találta­ tok ide. - Nagyon egyszerű, Sátán. Régi barátod és osztálytársad, Csontváz már régóta a szervezetünk tagja. Közben Karót is be­ gyűjtöttük. Elvileg ők is megölhették volna Rachel Bachelard-t. De nekik nincsenek titkaik előttünk. Így aztán a harmadik barátra tip­ peltünk. Csontváz és Karó ötlete alapján. Figyeltük minden lépé­ sedet, ennyi az egész. Észrevettük, hogy ma este ide készülődtél. - Most viszont eltűnünk innen - bólogat a két méter magas Ka­ szás. Kirántja a kést a lány hátából, nejlonzacskóba csúsztatja. - Mit érintettél meg a lakásban? - fordul Pierre Rateaux felé. Sátán a fotel karfájára mutat. Aztán a padlóra. Joszif egy rongygyal dolgozik; gyorsan és szakszerűen. - Rachel Bachelard-nál hagytál nyomot? - Nem tudom - nyög fel Sátán. - Önkívületben voltam. Már nem emlékszem. KÜLÖNÖS FALFÚRÁS ÉJSZAKA Meleg októberi éjszaka. Mintha nyár lenne. Az ősz fanyarul édes, nyári fűszerekkel keveredő finom rothadásának illata ráterül a halastóra. Akácok kontyai rezdülnek meg a lágy éjszakai szellő35

ben, a tó vize csak néha csobban meg, ha egy kövér ponty vagy egy sovány kecsege teste nekiütődik valamelyik stég vízben álló oszlo­ pának. A pecások már rég behúzódtak faházaikba. Olyan ez az éj­ szaka, hogy az ember megbékül végül önmagával, és lehunyva sze­ mét lassan beleszenderül a tájba, az ősi békébe, eggyé válik vele. Csak Kajmán az egyetlen disszonáns elem az éjszaka derűs nyu­ galmában. Olyan mint egy mérges pattanás, kitüremkedő furunkulus az éjszaka lágy, szinte tapintható bőrén; igaz, nem tud róla senki, s így kinyomni sem tudja senki sem. Sportcipőjében nesztelenül surran az akácok, hársfák törzsei között, régóta figyeli a stégeket. Tudja, hogy Farádi István, a halál kliense még fenn van a faházában egyedül, Ebinek László viszont, a halál balekje már jó ideje lefeküdt a feleségével. A halakon, békákon kívül semmi sem moccan az éjszakában. Csak Kajmán. Ebinek László, a Magyar Radikális Párt tagja már régen eloltotta a villanyt. Kajmán meztelenre vetkőzik a bokrok fedezékében, ruháit elrejti a füzesben. Csak a lábára húz cipőt zokni nélkül, s a kezére vékony gumikesztyűt; a lábbeli Ebinek ma este ellopott, különlegesen recézett talpú cipője. Kis nejlonzacskóban viszi magával az Ebinek ágyának párnáján talált, sötétbarna színű férfihajszálakat is, nagyon vigyázott besurranása közben, nehogy a sötétszőke női hajszálakat is felcsipegesse a párnáról a csipesszel. Másik kezében is vízhatlan zsákot lóbál, homok van benne. Az újhold gyönge fényében senki sem látja, hogy nesztelenül aláeresz­ kedik a zsákkal és a zacskóval kezében a vízbe. Átsurran hang nél­ kül Ebinekék betoncölöpökön álló faháza alatt. Megvárja, amíg a hold vékony sarlója is a felhők mögé kerül, akkor lopódzik fel a víz alól a lépcsőn Farádiék betonstégjére, megáll a faház ajtaja előtt. Farádi bent matat valamivel. Kajmán kibontja a zsákot, a homo­ kot kiszórja egy kupacba a betonstégen, mintha Farádi öntötte vol­ na ki egy helyre valamilyen célból; azért vigyáz, hogy maradjon még homok a zsákban. A maradékot szétszórja a betonon, az ajtó és a lépcső közötti folyosósávban, de megszórja vele a stég vízbe ve­ zető lépcsőit is. Aztán odébb is leszór itt-ott egy kevés homokot; gyanús lenne a rendőrség számára, ha a kupacon kívül csak a lépcső és az ajtó közötti sávon lenne homok. Begyalogol a homokos be­ tonba, lábával csak most érinti először a kiöntött homokot; a lép­ csőkön és a faház ajtajához vezető járaton mindenhol otthagyja a cipő nyomait. Röhögni volna kedve: „Hogyan venné észre a gyil­ kos a gyönge hold fényében, hogy a stég tulajdonosa homokot ön­ tött ki véletlenül a betonstégen?" Hirtelen recsegő, durva zaj robban bele folyamatosan az éjszaka 36

csendjébe. Kajmán feltépi a faház ajtaját; Farádi István a szoba téglából emelt válaszfala előtt áll, s egy kézi fúróval ostromolja a vakolatot. Tenyere élével lecsap a hájas tarkóra, amely szinte felkínálkozik neki. Vigyázott, hogy ne üssön erősen, nehezen hinné el a rendőr­ ség, hogy Ebinek ilyen képzett a karatéban. Egy másodperc alatt dönt. Kikapja a fúrót a falnak dőlő Farádi kezéből, bal kézzel tartja a férfit a vállánál fogva, hogy ne essen el, a fúró hegyét a nyakának irányítja, Farádi torkát másodpercek alatt a falhoz szegzi a fúró­ fejjel. Résnyire nyitja a faház ajtaját. Egyelőre senki sem háborog az éjszakai felfúrás miatt. Kinyitja a parányi nejlonzacskót, Ebinek László hajszálaiból kettőt a falhoz Szegzett holttest mellé hullajt a földre. Az állva falhoz szegzett férfi vállára is rak egy hajszálat. Az­ tán egyet a fúró falból és nyakból kiálló, hengerszerű testére is. Lekattintja a villanyt, kilopakodik az ajtón. Gumikesztyűben, cipőben, meztelenül. Csak a kiürült nejlonzacskót és zsákot viszi magával. Leereszkedik a stég lépcsőjén a vízbe, elúszik Farádi háza alatt. Kitapogatja Ebinek betonstégének szegélyét a kezével. Le­ húzza a cipőt, a faház hátában festékes dobozokat talál a betonsze­ gélyen. A festékes dobozok közé dugja a cipőt, vár a vízben a be­ toncölöpök között. Egyik házban sem gyullad fel a villany, nem néz ki senki sem. Kimászik a stégre vezető pallóra, gyorsan megszárítkozik egy parányi törölközővel. Felöltözik, megkeresi az erdőben hagyott kocsiját. Pár perc múlva már Miskolc felé száguld Jaguár­ jával. „Indulatból elkövetett brutális gyilkosság" - mélázik a volán mögött nyugodt derűvel. A PERELLA-CSALÁD MAGYARORSZÁGI ÁGA Perella Ákos, a magyar Belügyminisztérium különleges státus­ ban levő fiatal századosa fényképalbumok egész sorát lapozza át pár hónapja berendezett szobájában. Securitate-tisztekről, -ügy­ nökökről, romániai besúgókról készített, végtelennek tűnő doku­ mentációt kell áttanulmányoznia; Perella százados külön albumo­ kat készíttetett a Magyarországra átküldött, az utóbbi időben többnyire erdélyi menekülteknek álcázott ügynökökről. Perella Ákos nem is olyan rég került vissza századosi rangban a Belügyminisztériumhoz. 1986-ben fegyelmi úton bocsátották el a rendőrség kötelékéből, „ellenzéki körökkel való aktív kapcsolat-

37

tartás" volt a vád ellene, s csak Kádár mumifíkálódása után, 1988 nyarán hívták - csendes rehabilitációval és villámgyors előlépte­ téssel összekötve - vissza. Persze már az is csoda volt, hogy 1985-ben, az ELTE Jogi kará­ nak elvégzése után egyáltalán felvették a Budapesti Rendőrkapi­ tányságra, a vagyonvédelmi osztályra. Perella Ákos nagyapja, Raoul de Perella márki olasz származású, de Franciaországban élő régi arisztokrata család sarja; Raoul de Perella márki a francia had­ sereg őrnagyaként esett 1940-ben német hadifogságba. Még ugyan­ ez év nyarán, mint annyi francia hadifogoly, ő is kelet felé, Magyar­ országra szökött, de nem került be a balatonbogiári táborba, s nem menekült tovább Jugoszlávián át nyugatra sem, mert szerelmes lett az őt rejtegető magyar kisgazdapárti politikus, Csajtay Ede lányá­ ba, Annába. Csajtay Anna a család Mátra alján fekvő birtokán rej­ tőzött el szerelmével, Raoul de Perella őrnaggyal, titokban háza­ sodtak össze, 1941-ben már gyerekük született, Perella Gábor névre keresztelték el. Raoul de Perella márki itt maradt az orosz csapatok bevonulása után is Magyarországon; apósát, Csajtay Edét a terror nyitányakor, 1949 elején tartóztatták le a lakásán. Elhur­ colták Raoul de Perella őrnagyot is, de ő még rosszabbul járt, mert nem Recsken kötött ki, mint az apósa, a hírhedt munkatáborban, ahol azért mégis volt némi halovány remény a továbbélésre. Raoul de Perellát a szovjet Gestapo, az NKVD emberei hurcolták el egy szibériai haláltáborba, onnan senki sem jött vissza. Perella Ákos százados apja, Perella Gábor 1956-ban tizenöt évesen harcolt egy géppisztollyal a Corvin közben. Új magyar beiügyes ruhába öltöztetett ávósok fogták el a Bakonyban 1957 telén, az volt a tervük, megvárják, amíg a fiú betölti a tizennyolcadik évét a börtönben, s akkor akasztják majd fel. Végül azonban életfogy­ tiglani börtönre ítélték 1959-ben, 1961-ben - talán francia nyo­ másra - váratlan amnesztiával szabadult Vácról. Szabadulása után szinte azonnal szerelmes lett és megnősült, 1962-ben már fia szüle­ tett; Perella Ákos nevet kapott a keresztségben. Ilyen családi előzmények után valóban csoda volt, hogy a jogi kart végzett fiút 1985-ben felvették a magyar rendőrség köteléké­ be. Perella Ákos betörési, majd gyilkossági ügyekkel foglalkozott, de amikor csak tehette, segítette információkkal a magyar ellenzék illegalitásban szervezkedő tagjait. Ravaszul csinálta, amikor 1986-ban lebukott, csak laza kapcsolattartást tudtak rábizonyítani, s megúszta annyival, hogy „az alma nem esett messze a fájától!" üvöltéssel a főnöke fegyelmi úton rúgta ki. Perella Ákosnak már akkor is a kisebbségi helyzetben vergődő magyarság sorsa volt a 38

szívügye, főleg a Drakula-rendszerben, Romániában eltiport ma­ gyaroké. De 1985 és 1986 között semmit sem tudott tenni Erdé­ lyért a rendörségen, ezért tért oda vissza 1988 nyarán, az emberi életet vattákba csomagolt bunkókkal csapkodó Kádár-rezsim bu­ kása után. Ma, 1989 őszén, 27 évesen már százados. Speciális feladatkör­ rel. Csak azt teszi, amire a Corvin közben harcoló apja tanította, szívósan küzd a magyarság érdekeiért. Most a Securitate ügynökeinek adatait tanulmányozza. A Ma­ gyarországra átszökött ezredesnek, Stefan Vasiliunak gyilkosa nem szerepel a nyilvántartásban. Ha a Szamuely Társaság részeg handabandázást mímelő emberei nem tartóztatják fel akkor éjjel a Bimbó utcában, már a kezében lenne a gyilkos. Szerencsére Vasiliu ezredes sok információt adott már át nekik. A táskájában hozta őket és a fejében. Az emlékezetében és a zsigereiben. Farádi István is tagja volt a Tanácsköztársaság rögtönítélő tör­ vényszékének véreskezű hóhéráról, Szamuely Tiborról elnevezett társaságnak. Farádi brutális meggyilkolása és Vasiliu ezredes nyakcsigolyájának eltörése között feltűnően sok a hasonlóság, ezt biztosan érzi Perella. Vasiliu gyilkosának a Szamuely Társaság tagjai falaztak, Farádi, a másik áldozat, tagja volt a szélsőbalos cso­ portosulásnak. Faráditól talán meg akartak szabadulni. Beijedhelett, és túl sokat tudhatott. S a két módszer kísértetiesen hasonlít egymáshoz. Ugyanaz az agy és kéz működött mindkét gyilkosság­ nál. Vasiliut kidobta a Bimbó utcai lépcsőház második emeleti ab­ lakából az utcára, de előtte kitörte a nyakcsigolyáját, bár elvileg előfordulhat, hogy valaki részegen úgy zuhan ki az ablakon, fejjel előre, hogy a koponyáján kívül a nyakcsigolyája is eltörik. Vasiliu gyomrában meglehetősen sok szeszt találtak a boncolásnál, csak az a furcsa, hogy a tüdejébe is jutott egy kevés belőle. Így aztán felet­ tébb valószínű, hogy a román ezredes nem jószántából, hanem esz­ méletlen állapotában „fogyasztott" ennyi alkoholt. Előhívja agyának egyik rekeszéből a Bimbó utcai éjszaka képét. Szőke, magas fickó, széles vállakkal. Kerek áll, tömpe, húsos orr. Szenvtelen, kegyetlen vonások. Mintha műanyagból készült volna az egész arc. A Mátravidéki Hőerőmű halastavánál történt gyilkosság. Perella Ákos mintha újra az ujjai között tartaná a fűzfabokrok között talált cigarettavéget. Véletlenül talált rá, ahogy a bokrok között matatott, és sarka beleakadt a földbe. A csikket ugyanis lazán betemették egy kicsit a földbe; nem szívták egészen végig, így látszott a cigaretta Végen a Gaulois felirat. Ez még gondosabban megszervezett gyil39

kosság volt, elszórt homok Farádi stégjének betonteraszán, amelyben tökéletesen kirajzolódik a szomszéd, Ebinek László recés ci­ pőjének nyoma, férfi hajszálak a tetthelyen, a laboratóriumi vizs­ gálatok kimutatták, hogy ezek is Ebinek hajszálai. - Olyan cipője van a gyilkosnak, mint neked! - kiáltott fel a víz­ ben álldogáló, onnan kíváncsiskodó Ebinekné, amikor az egyik stégtulajdonos telefonja nyomán szombat reggel kiszálltak a halas­ tóhoz. De jó, hogy a gyilkossági csoport értesítette akkor! Azért szóltak át neki, mert az áldozat tagja volt a Szamuely Tibor Társaságnak. A nyomozók rögtön felfigyeltek Ebinekné közlésére, megkérték a férjét, hogy varázsolja elő a cipőjét. Ebinek hosszan keresgélte a ci­ pőt, az istennek sem találta, végül az egyik fiatal nyomozó a ház háta mögül, a stég szegélyén heverő olajos festékdobozok közül rán­ totta elő. Perella derűsen hintázik előre-hátra a székén, ahogy újra végig­ pergeti a halastavi jelenetet. A nyomozók akkor már komor gyűrűt kezdtek vonni a stégen egyre vörösebb arccal álló Ebinek László köré, a nyombiztosítók is dolgoztak, a hajszálak is előkerültek, a vak is látta, hogy nem a meggyilkolt Farádi hajszálait találták meg. Csak az elkövetés módja. Meginterjúvolták a stégszomszédokat is; egy-két pofon valóban elcsattant már Farádi és Ebinek között. Ő akkor már a parton mászkált, mert sehogy sem akarta elhinni, hogy valaki kézifúróval rendezze el stégszomszédjával a vitás ügyeit. Ott keresgélt, ahol letört ágakat talált a füzesben, s akkor bukkant rá véletlenül a cigarettavégre. Francia Gaulois. Ki szív Magyarországon Gaulois-t, legfeljebb egy erős dohányos, aki hosszabb-rövidebb időre Franciaországba utazik, elfogy a magával vitt magyar cigarettája, s Gaulois-t vásárol odakint, haza is hoz belőle. Nem hitt ebben a lehetőségben, de azért lelkiismeretesen érdeklődött a környéken, hogy járt-e valaki a stégtulajdonosok családjából vagy a tópartra meghívott baráti kö­ rökből mostanában Franciaországban. Sokfelé mászkáltak a jó­ emberek, de Franciaországban csak egy pofa járt a tópartiak kör­ nyezetéből, az sem dohányzik. A fiatal százados újra figyelmesen végignézi az Interpol által megküldött fényképeket is. A francia.terroristák fényképeit. Jacques Trudeaux, aki a Kajmán nevet használja az Action Directe-ben, el­ tűnt Franciaországból. Svájc felé vezetnek a közvetlen nyomok. De a Quai des Orfévre terrorizmus ellenes csoportja, és Susy, Suzanne de Perella is azt gyanítja Párizsban, hogy átoperáltatta az arcát egy svájci szanatóriumban. 40

Kopognak az ajtaján. Megjött az őrmester a grafikustól. - Elkészült a rajz, százados elvtárs! - Százados úr, ha nem esik nehezére - nyomja meg az úr szót Pe­ rella. ~ Elnézést, százados úr, de még nemigen jár rá a nyelvem az úr szóra. - Melyik pártba lépett be, őrmester? Csak úgy kíváncsiságból kérdezem. - Én? Még nem is döntöttem. De az biztos, hogy a Frédi és Béni pártjába, az MSZMP-be nem fogok belépni. Elég volt a kőkorszaki szakikból! Elhatárolom magam tőlük! Perella jóízűt röhög. Aztán ránéz a rajzra, arcára fagy a nevetés. Sasorra fölött sárgászöld fénnyel izzik a máskor szürke színű szem­ párja. - Ezért fizetek egy üveg sört magának, András! Csak nem itt, a Szecsuán vendéglőben. - Nagy örömmel fogom meginni, százados úr, különösen az ön társaságában. Bár az én dolgom csak annyi volt, hogy felhozzam a földszintről ezt a rajzot. - Ma délután megisszuk azt a pár üveg sört. Beszólok magának. - Köszönöm, százados úr - az őrmester tiszteleg, és kilép az aj­ tón. Perella magára marad a rajzzal. Mintha áram keringene a testé­ ben. Arra kérte a grafikust, hogy Kajmán fotója alapján készítsen egy új változatot: tömpe, húsos orral, teljesen kerek állal, szőke hajjal. Egymás mellé teszi a fotót és a rajzot. Kajmán fekete haja szőkére változott a rajzon, az egész arcot uraló orr eltűnt, helyébe tömpe, húsos cimpájú orr került. A kerek áll megmaradt a rajzon, csak az a fényképen is jól látható agresszív kiszögellés maradt le ró­ la. A zseniális rajzról az a férfi néz szemközt Perella Ákossal, akit majdnem elkapott akkor éjszaka a Bimbó utcában. „Rálépek a farkadra, Kajmán" - a fiatal százados fel-alá járkál a szobájában. Hirtelen leül, filctollal három kört rajzol a papírra. A három kört összeköti egy-egy vonallal, mindegyik körnek ír va­ lamit a közepébe. Az első körbe az Action Directe szavak kerülnek, a másodikba csak annyi, hogy Szamuely Tibor Társaság. A harma­ dik körbe a Securitate szót vési, a szó köré még két karikát rajzol. Az Action Directe köré is húz még egy kört. A Szamuely Tibor Társaság feliratot úgy hagyja egyetlen, halvány vonallal bekari­ kázva.

41

GYILKOS A TEMPLOMBAN A pavilon még az Osztrák-Magyar Monarchiából maradt meg Kolozsvár sétaterén. A tó melletti Casino és Park étterem hangula­ ta is. A kifosztott, meggyalázott város maradék álma ráterül a csónakázótóra, ideges, cikázó fényekkel üzen a tó tükre alól. Mintha víz alá merült férfiak és nők lebegnének a lágyan fodrozódó tükör alatt. S az óriás platánfák gyökerei közé beásva kürtösök, trombi­ tások várnának a jeladásra. A feltámadásra. A lélek feltámadására. Kajmán persze semmit sem érzékel ebből. Egy padon ül, aranyfogú, egérarcú férfi mellett. A nyeszlett kis figura rágcsálóarcával egészen közel hajol hozzá, úgy suttogja. - A templomban kell elintézni. Hét óra után az esti misén. Az Egyetemi templomban. - Templomban gyilkolni? Misén? - Kajmán ritkán csodálkozik valamin, de most ugyancsak kérdő az arca. - Hármas célt érünk így el vele. Elintézzük Viola Gábort, azt a rohadt renitenst, aki még a bölcs vezér ellen sem átall csaholni lép­ ten-nyomon. Nagy-Románia aranykorában! - Az üzletek üresek. Az élelmiszer-áruházban döglött halak úsztak az akváriumban. - Na és? Akik hűen szolgálják a rendszert, a kiválasztottak, azok semmiben sem szenvednek hiányt, elhiheti. - Nem kritikai megjegyzés volt ez részemről. Csak elgondol­ kodtam. Tulajdonképpen tetszik nekem az egész. Csak szokatlan egy Nyugat-Európából jött ember számára. De ahogy emésztgetem, egyre jobban tetszik. Totálisan kifosztani egy népet, lassan már a ruhát is lehúzni róla, s a kiválasztottaknak tartani fenn az élet összes gyönyörét. Briliáns ötlet. Már csak a kontraszt miatt is. - A vezér élen jár a zseniális gondolat megvalósításában. Ceausescunak minden megyében van vadászkastélya. Még az a bitang áruló, Pacepa is megírta a könyvében, hogy az angol királynő olyan szegény, akár a templom egere Nicolae Ceausescu mellett. - Maga olvasta Pacepa könyvét? - Persze. Meghozattam Budapestről. De térjünk vissza a tárgy­ ra. Az első számú cél: Viola Gábor likvidálása. Nem fog többet mocskolódni a gazember. A második számú cél: az Egyetemi templomban miséző plébános megfélemlítése a saját templomában történő gyilkossággal. Az a pap is sokat ugrál. Nem kell több Tőkés László Erdélyben. A harmadik számú cél: a gyülekezet megfélem­ lítése. Nehéz időket élünk, kommunista rendszerek dőlnek körü­ löttünk romba. Sokkolni kell az embereket, az ellenállásnak még a

42

gondolatát is ki kell marni az agyukból! Olyan legyen ez a gyilkos­ ság, mintha sósavat öntenének az agyukba! Különösen a magyarok zúgolódnak. Ahelyett hogy örülnének: luk van még a seggükön. Mi nem vittük koncentrációs táborokba a magyarokat. Szép lassan felmorzsoljuk őket. - Miért gyűlölik maguk a magyarokat? - Ön ezt nem értheti. Ön francia. 1918-ban elvettük tőlük Er­ délyt. A színtiszta magyar területeket is. Ezt nem lehet nekik meg­ bocsátani, hogy elvettük tőlük Erdélyt. Jogos a preventív gyűlölkö­ désünk. Elég baj az, hogy nem minden román gondolkodik így. Nem minden román hajlandó gyűlölni a magyarokat. De azért igyekszünk e téren, barátom. Nagyon is igyekszünk. - Érdekes az eszmefuttatása. Az gyűlölködik, aki meglopta a másikat. Preventív gyűlölet. Remek védekezés a lelkiismeret-fur­ dalás, az önvizsgálat ellen. - Ön született pszichológus, bajtársam. Rögtön megérti egy nagy nép lelkének rezdüléseit. Figyeljen csak ide! Mondok egy konkrét példát. Önnek mondjuk van egy háromszobás lakása. Két szép szoba a bulvárra néz, a harmadiknak, a sötétebbnek a gangra nyílik az ablaka. Én alázatosan jelentkezem önnél egy barátommal, s megkérem, hogy sanyarú helyzetünkre való tekintettel engedje meg, hogy átmenetileg az éppen üresen álló harmadik szobájában lakjunk. Ön nagyvonalú, beleegyezik. Én beköltözöm a gangra né­ ző szobába a barátommal. Amikor elutazik pár hétre, mi elfoglaljuk a két szép szobáját. Ön visszajön, elképedve tiltakozik. Mi magára dörrenünk: Mit akar itt ez a fasiszta? El akarj a foglalni a szobáinkat ez az irredenta? Mi nemcsak azt tudjuk bizonyítani, hogy két hete eme szobákat lakjuk, hanem dokumentációt is szerzünk arról, hogy mindig ebben a két szobában laktunk. - Rendkívül szemléletes, amit mond. - Várjon. Még nincs vége. Azt hiszi, ezzel vége van a dolognak? Hogy elfoglaltuk az ön két szép szobáját, most már ülhetünk a babérainkon? Amikor ön ott lapul a gangra néző szobában? Kulcsa van a bejárati ajtóhoz! Bármikor bejöhet a lakásba, és tiltakozhat! Halálos veszedelem ön számunkra! Gondolom, érti már mit kell magával csinálnunk? El kell öntől vennünk a gangra néző szobát is, hogy ne áskálódhasson tovább ebben a lakásban! A kulcsot is elra­ gadjuk öntől, és kicseréltetjük a zárat. Mehet panaszra az ENSZhez, vagy ahová akar. Érti már a román nemzeti eszme lényegét? A román gondolkodásmódot?

43

Kajmán átvág a Fő tér embertömegén, vet egy pillantást Hunya­ di Mátyás lovasszobrára, elolvassa a bronzba vésett feliratot is. Tudja, ki volt Mátyás király, a XV. század legnagyobb formátumú uralkodója; a magyar birodalom akkor Európa egyik legerősebb katonai és politikai tényezője volt. Ma pedig... Vae victis. Jaj a legyőzöttnek. Balkáni tekintetű pofák tolatnak, lökdösődnek mel­ lette. Kajmánnak feltűnik, hogy mindenhol köpések csillognak az úttesten, tereken, járdákon. Egyetlen, hatalmas köpéstenger a vá­ ros. Hát nem teszi helyesen Ceausescu, hogy karámokba zárja őket? Gyülekeznek a hívők az Egyetem utcai piarista templomba. Újabb és újabb emberek tódulnak be egyesével, párosával a kapun, Kajmán számára ismeretlen érzés csillog a szemeikben. Fel-alá járkál a templom kapujával szemközti járdán, aztán elsé­ tál az egyetem karamella színű épülettömbje mellett. Tíz perccel a mise kezdete után jön a prédikáció. Az óráját nézi, a templom mel­ letti járdán kanyarodik vissza. Még egyszer megnézi a fényképet, kerek arcú, tiszta tekintetű, középkorú férfi. Író. Istenben hívő író. Meg fogja odabent találni. Letelt a tíz perc. Az a parancs, hogy ne használjon hangtompítót. Dörrenjen csak a piarista templom falai között a három lövés, sok­ kolja őket. Besétál a templom kapuján. Megáll a szenteltvíztartó mellett. A padokban ülőket fürkészi, innen csak a tarkókat látja, közelebb kell a két padsor között mennie. Nagyon lassan lépeget előre. A szelíd szemű pap közben prédikál. Nem érti persze a ma­ gyar beszédet. Jobbra megpillantja a fényesre csiszolt hátú padban Viola Gábort. Két öregasszony között ül. Mögöttük van egy hely a sorban. Egy másodpercet habozik. Ördögi cinizmusa ugyancsak kísérti. Ha beülne Viola Gábor mögé a padba, s úgy lőné tarkón, egészen közelről! De életösztöne cinizmusánál is erősebb, mindjárt el is veti az ötletet. Megfordul, mint aki távozni készül. A szenteltvíztartónál újra megáll. Most jobb oldalt lopakszik a templom kövén előre, addig a sorig, amely előtt Viola ül. Kirántja a berettát a zakója zsebéből háromszor tüzel. Mint három robbanás dörren bele a három lövés a templom hajójába. Viola Gábor véres tarkóval bukik előre a pad támlájára. Kajmán a templom kapuja felé rohan. Sikolyok, zokogások mö­ götte, mint a megbolydult méhkas, olyan lehet a templom. Nem néz hátra, csak rohan. De a gyülekezet fejvesztettségén kívül még vala­ mit érez a hátában: a gyűlöletet. 44

Két férfi kivált a megbolydult tömegből. Az egyik nagyon tud futni, az utcán már ott liheg a hátában. Lövés dörren valahonnan, Kajmán csak most néz hátra, az őt üldöző férfi átlőtt fejjel fekszik a járdán. Egy pillanatra látja is a kapualjba füstölgő fegyverrel beugró Securitate-ügynököt. Továbbrohan a Fő tér felé, a Groza utca sar­ kán már várja a Mercedes. Férfiak veszik körül a templomkapu közelében fekvő halottat. Valaki egy kapualjra mutat. Három férfi beront a kapualjba, a ci­ vilruhás gyilkos a kukák mögött áll, revolverét a megtorpanó em­ berekre emeli. De a három férfi mögött már egész tömeg gyűrűzik. Nemcsak magyarok, románok is. Nyomják lassan előre a három férfit, aztán még kettőt-hármat; az embertömeg éke lassan csúszik a securitatés hóhér felé. A politikai rendőrség tisztje tüzel. Egy ember előre­ vágódik. Többször nem tudja elsütni fegyverét, valaki rávág a ke­ zére, egy másik a fejére, már a kuka mellett hever, kihull kezéből a revolver. Körbeveszik a kapualjban heverő gyilkost. Nem kell beszélni, értik egymást. Vállalják és végrehajtják a kollektív ítéletet. Egy férfi beletapos a szekus arcába. Reccsen az orrcsont, iszonyú üvöltés tör föl a securitatés torkából, amikor belerúgnak az ágyékába is. Csak rúgják, nem ütik. Eltapossák mint egy férget. Rúgások érik a ha­ lántékát, az arcát, a hasát és az oldalát. A szeme kifolyt, az arca már csak egy véres massza. Beletapossák a kapualj kövébe. Odakint már szirénázó rendőrautók állnak, de a milicisták hiába verik gu­ mibottal az embereket, nem tudnak bejutni a kapualjba, amíg az ítélet végrehajtása be nem fejeződik. EPERSZÍNŰ NYELV HEGYÉRŐL VÉRCSEPPEK HULLANAK Perella Ákos százados kiszáradt folyómederben gyalogol álmá­ ban. Sárga és rőt színű levelek zizzennek meg a lába alatt, lány arca villan eléje; csigás hajfürtök, szénfeketén csillanó szemek. Valahol, a fák még őrzött lombjai között bujkál a lány az ágakon, eperszínű nyelvét most kiölti feléje, ritmikusan löki ki nyelvét vastag, érzéki ajkai közül, parázslik a nyelv az álom éjszakájában mint a sötétben hunyorgó szemafor. „Tófalussy Laura" - döbben beléje álmában. - „Ez Tófalussy Laura arca." Sziszegő hangot hall a fák ágai közül. Mintha vad­ macska ugrana a nyakába fölülről. Érzi a nyakába mélyedt karmo45

kat is, csepeg a vére a sárga és rőt szinű falevelekre. Régi szeretője a nyakában ül egy pillanatig, de már egy vadállat erejével le is rántja a folyó kiszáradt medrébe, még mindig karmolja, tépi a nyakát hoszszú vámpírkörmeivel. Ököllel vág Laura arcába. Eltörik a lány arca fülsértő csöröm­ pöléssel. Most látja, üvegből van Laura arca, gonosz, fekete gom­ bok villognak az eltört üveg alatt mint valami apró, fenyegető lám­ pások. Még egyszer belevág a lány arcába. Üvegszilánkok peregnek le róla. Alatta újabb arc, gumiból van vagy műanyagból, vigyorog akár a farsangi maszk. Csak a nyelve nincs gumiból. Az eperszínű nyelv megindul az ő szája felé. Röhögés tör föl a lány torkából, tü­ dejéből, hörgő, csikorgó röhögés; a kinyújtott, kígyózó nyelv he­ gyéről vércseppek hullanak le, peregnek alá az avarba. Minden csepp vértől lángra lobban egy-egy falevél, s ő már egy lángoló kör közepén áll, egyedül a folyó kiszáradt medrében. A kör közepén áll, de oda is bekúszik utána a lángok között a lány nyelve. Most már hosszú, óriási nyelv, nagyobb mint egy ős­ kori állaté. Végigtapogatja nedves, eperszínű húsával a száját, orrlukait, rátapad a nyelv az arcára, nem kap levegőt, csak a sziszegő hangokat hallja. Aztán a boszorkányos röhögést; hosszú, vérpiros karmok nyúlnak át a lángnyelvek fölött, a torkába vájódnak, majd szétnyílnak a szeme előtt a vörös körmök. Most olyanok, mint a dália szirmai, a retinahártyáján lebegnek, az íriszét karcolják, egy-egy rózsaszínű tű van minden dáliaszirmocska hegyén. Még egy női kéz nyúlik át a lángnyelvek között. Hosszú ujjú, finom lánykéz, megmarkolja a csuklóját, a lány másik karja rávág a lángnyelvekre, olyan a suhintás a levegőben, akár a karateütés. A tűz elhamvad, ránéz a lány arcára, Laura eltűnt, másodunoka­ húga, a Párizs mellett élő távoli rokona, Suzanne de Perella fogja a kezét. A lány zöld szemében kíváncsiság, és még valami, amit ő most nem tud megfejteni, csak érzi, hogy nagyon izgató s talán ígé­ retes is számára a Suzy szivárványhártyáján átlobbanó fény. Úgy szivárog bőrébe a lány szeméből áradó gyöngédség, mintha fenyő­ tobozok hullanának fűben fekvő meztelen testére az alacsony ágakról. Gyermekkori örömök szivárványlanak föl, olyan illata van a lány karjának, hónaljának, mint a lekaszált fűből rakott széna­ boglyának. Kézenfogva mennek a folyó kiszáradt medrében. Suzy mézszínű hajából az arcára röppen egy fonat, megcsókolja a búzakalászfonatot, a lány megáll, hosszú, finom ujjait a szájába csúsztatja. Ő csókolná a nyakát, a vállát, a keblét is, de Suzy megrázza a fe46

jét, mint aki jelzi, hogy most nem lehet; befagyott tavon lépdelnek keresztül, üveghangon zizeg a nád körülöttük. - Hová megyünk, Suzy? - Oda, ahol már voltunk egyszer együtt. Emlékszel még a ko­ lozsvári utunkra? Bólint, és megcsókolja a lány karján a finom pihéket. Kincses Kolozsvár utcáin járnak, a régi Kolozsvárott, nem a nyomor és ret­ tegés városában. Sárgabélű dinnyét árulnak a Széchenyi tér sarkán, a piacon, beleharapnak a dinnye édes, nedvedző húsába. Csobog a Malomárok vize, ablakok nyílnak a Szamos-csatorna vizére, hosszú hajú lányok, szikrázó hajú lányok fésülködnek a széthúzott függö­ nyök mögött. Kis papírhajó úszik a Malomárok vizén. A koronás magyar cí­ mer fénylik benne. Maszatos arcú fiú halássza ki a papírt a Malom­ árokból, a koronás magyar címert földobja a város háztetői fölé; fölröpül a magyar koronás címer a főtéri Bánffy-palota tetejére. Bántóan csörög füle mellett a telefon. Perella Ákos alig akar ki­ bújni az édes álomból. - Bálint vagyok. Pattanj ki, öregem az ágyból! Az emberünk Párizst hívta. Egy párizsi ügynökkel beszélt nem is olyan nagyon virágnyelven. Egy bizonyos Charles de Perelláról regélt az ügy­ nöknek. Ez a Charles de Perella lehet, hogy rokonod. Szó szerint azt mondta, „a Charles de Perella nevű francia történész Trianon alvó oroszlánait ébresztgeti. Gondoskodjon róla, hogy Charles de Perella is elaludjon". - Kiszállunk azonnal! Öt perc múlva a lakásom előtt! Várj! Diktáld be a párizsi ügynök számát! - 2-131-756. Tárcsázza a fontainebleau-i számot. Suzanne de Perella számát. Suzy veszi fel a kagylót. - Ákos vagyok, Suzy. Egy percem van. Az apádat meg akarja öletni a Securitate a Trianonról szóló könyve miatt. Mindent tegyél meg, amit csak tudsz. Minden lépését őriztesd. Még ma visszahív­ lak. Most rohanok. - Várjál! Ákos! Honnan veszed azt, hogy apámat... - Lehallgattunk egy szekus tisztet. Ő adta ki Párizsba telefonon az utasítást. Most rohannom kell, Suzy. Lehet, hogy rövidesen vi­ szontlátjuk egymást Fontainebleau-ban. De hülye vagyok! Addig is mondom a párizsi ügynök számát. 2-131-756. - Várlak, Ákos. És telefonálj még ma! - Szia! -Csókollak!

47

Perella a csap alá tartja a fejét a fürdőszobában. Kávézásra sincs idő. Dezodort fúj a hónaljára, magára ránt egy rövídujjú trikót és egy vászonnadrágot. Aztán egy vászonzakót, fehér sportcipőjében már rohan lefelé a köröndi ház lépcsőházában, Szentay Bálint a Szinnyei Merse utcai kapu előtt várja a szolgálati Renault-val. Pe­ rella Ákos vágyakozva bámul át a Körönd cukrászda kertjében ká­ vézó gondtalan emberekre, rohadtul hiányzik szervezetének a kof­ fein. - Felhajtunk állva egy kávét, aztán tépünk, ahogy csak lehet! Rendben? A szeplős arcú Szentay Bálint bólint. Szentay főhadnagy három évvel idősebb Perellánál. De sohasem céloz arra, hogy Perella hu­ szonhét évesen már a főnöke, századosi rangban, őszintén elfogad­ ja ezt a felállást. Nagyon jól megvannak együtt, szemvillanásokból, csupasz szavakból is értik egymást. Szentay már megismerkedé­ sükkor azonnal felmérte Perella vaslogikával párosuló intuitív ér­ zékenységének erejét. Isszák dupla kávéjukat a bárszékeken. Perella behunyja egy pil­ lanatra a szemét, utcai tömeget lát a lecsukott szemhéja mögött, hullámzik a tömeg, arc nélküli massza, de valami megbontja ezt az egyenletes hullámzást, mint amikor hajó halad el a part közelében, s a lágyan fordrozódó víztükör nyugtalanul kezd el csapkodni. Arc nélküli tömeg. Körúti tömeg. Csúcsforgalom az úttesten és a járdán. Hol is volt ez? Majdnem a Wesselényi utca sarkán. Mitől kezdtek csapkodó taréjjalremegni a lágyan fodrozódó hullámok? A körúti tenger monoton emberhullámai? Valami megbontotta a retinahártyáján ezt a monoton harmóniát, valamitől megfeszült, megrepedt a kép, amelyet most hív elő újra meg újra. A Wesselényi utca sarok. Most kikeményedik a kép, mint ami­ kor a videó távirányítóján megnyomják a macskakörmös gombot. Kerek áll, tömpe orr, szőke haj. Fekete, hidegen csillogó szemek. A közértből lépett ki a magas, széles vállú férfi, ő szinte meg sem nézte akkor, mégis lefényképezte a tekintetével. Ugyanaz az arc, amelyet a Bimbó utcában látott éjszaka. S amelyet viszontlátott a fantomképen is. Kajmánt látta volna a körút és a Wesselényi utca sarkán? Kajmánt, akit akkor még nem is ismert? Már Zugló felé száguld a Renault. Tófalussy Laurával álmodott. És Suzanne de Perellával. Édes álom volt, Kincses Kolozsváron jártak Suzyval. Csak előtte, Laura boszorkányolásai, azok nem voltak kellemesek. Laura a Wesselényi és a körút sarkán lakik. És francia szakos. 48

- Ha végeztünk a szekusnál, visszamegyünk a körút és a Wesse­ lényi sarokra. - Mi van ott? - bámul rá Bálint, a szeplői világítanak a reggeli napfényben. - Valami lehet, hogy van. Majd meglátjuk. - Már megint az intuíciód - röhint a főhadnagy. - Valami motoszkál az agyamban. - Oké, te tudod. Én hiszek a látomásaidban. Most kanyarodnak a Bonyhádi útra. Kétoldalt családi házak. - Ez az! - mutat rá Szentay az egyik kétemeletes házra. - Várjál! A csomagtartóban van egy rekesz dobozos söröm. A Mariahilferen vettem. Kivesszük, s becipeljük a kapu alá. Így nem fog gyanút, ha ott áll a függöny mögött. Elcipelik a rekeszt a kapuig. Bálint nyitja kulccsal a kaput, mint­ ha egy lakó lenne. A sört lerakják a levélszekrények alá a lépcső­ házban. Nesztelenül surrannak fölfelé. Bálint egy másik kulcsot dug a második emeleten a bejárati ajtó zárjába. Aztán a harmadik kulcs­ csal nyitják az alsó wertheim zárat is. Halkan lenyomják a kilincset, mindkettőjük kezében megvillan a szolgálati fegyver csöve. Szen­ tay benéz a külön bejáratú kisszobába, üres. A konyhából és a mel­ lékhelyiségekből sem szűrődik ki semmiféle nesz. - Bent van - súgja Perella, Szentay berúgja az ajtót. A két revol­ ver csöve az egész szobát tűz alatt tudja tartani. A nagy szoba is üres, a könyvespolcok mellett csúsznak el a másik szoba ajtajáig. Ott sincs senki, Perella a nyitott erkélyajtó felé int. Szentay bólint. - Jöjjön elő, Copaciu! Kezeket a tarkóra! Senki sem mozdul odakint az erkélyen. A vastag függönyön nem látnak át rendesen. Szentay elvigyorodik, egy rovarirtó Chemotox flakont húz elő a farmeröltönye zsebéből. A sűrű szövésű függöny elé kúszik, a függöny mögött egy részen nyitva van az erkélyre néző ablak. A román ügynök valahol az ablak alatt hasalhat odakint az erkélyen. Szentay felemelkedik egy kicsit, nesztelenül, s átspricceli a füg­ gönyön a bűzös Chemotoxot. Perella harsányan kiált a fotel fede­ zékéből. - Jöjjön elő, Copaciu, ha nem akar megdögleni! Még egy adag idegméreggázt nem fog kibírni a szervezete! A kopaszodó, majomszőrzetű Copaciu feltartott kézzel lép be az erkélyajtón át a szobába. Most nem olyan vidám, mint a Széchenyi fürdőben volt. Vicsorít, mikor meglátja Szentay kezében a rovarir49

tó flakont. Szentay végigtapogatja a szekust, aztán kinéz az erkély­ re, begyűjti az ablak alá csúsztatott revolvert és kést. - Honnan varázsoltad elő ezt a Chemotoxot? - Perella egyelőre nem is foglalkozik a román ügynökkel, lazán lóbálja kezében re­ volverét. - Anyám nyaggatott, hogy szerezzek neki Chemotoxot. A tel­ kén nyüzsgő hangyák miatt. Copaciu tészta képén nem látszik egy csöpp félelem sem. Úgy üldögél a fotelben, olyan nyugodtan, mintha még mindig a KádárMagyarországon lenne ez a fotel. Perella kirántja a fotel lábát. Copaciu hátrazuhan a fotel támlá­ jával együtt. Szentay a szekus egyik bokáját fogja, Perella a másikat, felemelik a lábánál fogva a testes ügynököt a levegőbe. - Szokott jógázni, Copaciu úr? - néz le jóságosan Perella a földet súroló arcra. - Most a gyertyaállást gyakorolja. - Eresszenek el... - hörög a szekus. - Gutaütést kapok! - Megmondaná, hol van most Kajmán? - Perella arca még min­ dig jóságos. - Romániában - hörög az ügynök. - Feladata van nálunk. - Fog ez menni - a két magas fiatalember megemeli egy kicsit az ügynököt, úgy a csillár magasságáig, s akkor engedi el. Copaciu úgy fekszik a padlón, akár egy összetekert rongysző­ nyeg. Szentay és Perella szemmel látható érdeklődéssel nézik. - Mit akarnak még? - nyöszörög a földön az ügynök. - Mást nem tudok mondani. - Nem-e? - Perella felemeli Copaciu fejét a maradék fürtjeinél fogva, s aztán odakoppintja egy párszor a homlokát a padlóhoz, mintha csak morzézna a kopasz fejjel. - Beszéljen először Kajmánról - biztatja Szentay. - Látja, a ba­ rátom milyen szangvinikus alkatú ember. Copaciu már készségesebb egy fokkal. Felül a parketten, Perel­ lára sandít. A 185 centi magas fiatalember rámosolyog a szekusra, a csípőjét riszálva körbe sétálja a földön ülő ügynököt. - Dunakorzó. Mátyás tér - röhincsél Szentay. - Egy ügynök a munkájára koncentráljon, ne a fiúk seggét lesse. - A Mátyás téren figyeltek fel rám? Vagy a Dunakorzón? - kap­ ja fel a kopasz fejét Copaciu. - Tudtuk, hogy el fog menni a Dunakorzóra - néz le rá Perella. Maga tényleg egyetlen városban sem tud ellenállni a buzikurvák­ nak. - Nem érthetik ezt maguk - rázza meg a fejét a securitatés tiszt. Régen nem ilyen voltam. Akkor is érdekeltek a fiúk, de munka 50

közben észre sem vettem őket. De ez rég volt, uraim. A hetvenes években. Az aranyidőkről beszélek. Nagy-Románia aranykorsza­ káról. - Folytassa! - biccent neki Perella érdeklődve. - Akkor Románia tényleg hatalmának zenitjén volt. Bizonyos értelemben legalábbis. Ceausescu elnök állandóan utazott, vagy otthon Bukarestben fogadott államfőket. Tényleg úgy volt, ahogy Pacepa is leírta könyvében. Románia elhitette a Nyugattal, hogy önálló politikát folytat a Varsói Szerződés tömbjén belül, mindenki leste Ceausescu szavát, a harmadik világban olyan tekintélye volt, hogy épp csak a seggét nem nyalták ki. És a nyomor sem volt olyan látványos odahaza, mint manapság. Mit mondjak, uraim. Akkor nem futkostam szolgálat alatt buzikurvák után. Akkor büszke vol­ tam arra, hogy román vagyok. Mert úgy átvertük a világot a hetve­ nes években, mint a század elején meg a tízes években. Amikor el­ hitettük a franciákkal és az angolokkal meg az amerikaiakkal, hogy a magyarok brutálisan elnyomják az Erdélyben élő románokat. Nyugaton akkor is megették ezt az elnyomás-maszlagot, éppúgy, mint később, a hetvenes években az önálló Románia meséjét. Az első világháború éveiben és utána a franciák önzésére spekulálhat­ tunk. A hetvenes években pedig az amerikaiak hiszékeny, gyerme­ teg lelkületére. - Érdekel a székfoglaló beszéde, Copaciu úr - mutat Perella az üres fotelre. - De most talán kanyarodjunk vissza Kajmán tévékenységére. - Ihatok a saját konyakomból? - Igyon csak nyugodtan. Majd mi kiszolgáljuk. Szentay a bárszekrényhez lép, tölt a kupicás pohárba a Napó­ leonból. - Maguk nem tartanak velem? - Nem - rázza meg a fejét Perella. - Meséljen először Kajmánról. - Az Action Directe-et, ezt maguk is jól tudják, a KGB pénzelte a brezsnyevi időszakban. Mint ahogy a többi nyugati szélsőbalos terrorszervezetet is, az olasz Vörös Brigádokat vagy a nyugatnémet Baader Meinhof-csoportot. Persze nem egyedül a KGB pénzelte őket, Líbia is vastagon közreműködött, aztán Honecker NDK-ja, Tito Jugoszláviája, és természetesen mi is besegítettünk. Gorba­ csov idejére mindez megváltozott. S ráadásul egész Kelet-KözépEurópában megmozdult a föld, így aztán mi maradtunk Európá­ ban a nyugati terrorszervezetek egyedüli patronálói. - Patronálói. De szépen hangzik, Copaciu úr. Egy kicsit konk­ rétabban erről a patronálásról. 51

- Az Action Directe-nek sok pénzre van szüksége. Tőlünk meg­ kapja. Segítjük őket pénzzel, fegyverekkel, szakértőkkel Tudják, hogy 1987 februárjában letartóztatták az Action Directe két alapí­ tó tagját, Menigont és Rouillant. Ettől kezdve az Action Directe fokozatosan irányt váltott. Először visszavonultak egy kicsit, aztán revízió alá vették a pusztán terror- és pénzszerző akciókra épülő taktikájukat. Új taktikát választottak a változatlanul megőrzött stratégiához. A stratégiai cél továbbra is a tőkés rend fegyveres megdöntése, a hatalom átvétele, de a taktika módosult, a harc totálisabbá vált. Megalakult egy új szervezet, az Action Directe fedő­ szerveként, Sátán Gyermekei névvel. A felső tízezer köréből is be­ szerveznek ide embereket, mert rendkívül csábító ez a szervezet; mindenki kiélheti a perverz ösztöneit. Én csak érintőlegesen fog­ lalkozom ezzel a szervezettel, úgy tudom az az eszmei céljuk, hogy súlyosan kompromittálják a francia társadalom vezető rétegeinek tagjait. - Kajmánnak mi volt a feladata Magyarországon? Csupán az, hogy megölje Vasiliu ezredest? - Mi más? - emeli poharát a kopasz szekus, lehúzza a maradé­ kot, Szentay felé nyújtja újabb töltésre az üres poharát. - Nem kap konyakot, Copaciu úr. Egy hatalmas pofont kap mindjárt helyette. Érdekes, hiteles előadást tart nekünk az Action Directe-ről, konkrétumok nélkül persze. Készségesen elismeri, hogy Kajmánt Vasiliu ezredes meggyilkolására használták fel, mi­ vel ezt már úgyis tudjuk. S most azt hiszi, ezzel be is fejezhette. Na­ gyon téved, Copaciu úr. Meséljen nekünk a Farádi-ügyről. S benne Kajmán és a maguk szerepéről. - Nem tudok semmiféle Farádi-ügyről. Ki ez a Farádi? - Ez nem tudja, ki az a Farádi - csóválja fejét Szentay. - Ez talán még a Szamuely Tibor Társaságról sem hallott. - Szamuely Társaság? - csodálkozik a majomszőrzetű szekus. Épp hogy csak érintőlegesen hallottam róluk. Perella ökle a szekus tiszt orrára csapódik. Nem éppen érintőle­ gesen. Reccsen Copaciu orra, vér bugyog ki belőle. - Akar még orrot fújni, Copaciu? Ha igen, akkor gyorsan me­ séljen Farádiról. Copaciu a szőnyegbe törli vérző orrát. Aztán újra tartja Szentay felé az üres poharát. Szentay most teletölti a Napóleonból. Copaciu lehúzza az erős konyakot, csak utána szólal meg. - Fölösleges volt ez az atrocitás. Úgyis beszéltem volna. - A mi időnk véges, Copaciu úr. Hallgatjuk figyelmesen. - Én hoztam össze Kajmánt a Szamuely Társaság vezetőivel. 52

Farádi fel akarta jelentem az uszító röpcédulák miatt a társaság ve­ zetőit. Elhatározták, hogy likvidálják, Kajmán alkalmasnak látszott a feladat elvégzésére. A részletekkel itt nem foglalkoztam, csak annyit tudok, hogy Kajmán megpróbálta egy jobboldali magyar párt tagjára terelni a gyanút. - Hol van most Kajmán? - Már mondtam. Romániában. - Kolozsváron ő gyilkolta meg Viola Gábor írót. Az Egyetemi templomban. Így van? Copaciu könnyedén bólint. Nem is csodálkozik az információ gyorsaságán. Az Erdély és Budapest között működő élő hírláncon. - Most mit csinál Romániában Kajmán? - Ezt tényleg nem tudom. Speciális feladatot kapott. Ez már magasabb szférába tartozó ügy. Én nem is tudhatok róla. Ha teljesen szétveri az orromat, akkor sem tudok erről többet mondani. - Rendben. Hagyjuk Kajmánt - Perella cigarettát húz elő, meg­ kínálja a román securitatés századost. - Csak annyit mondjon még róla, hogy miért vele gyilkoltatták meg Vasiliut, amikor annyi ügy­ nökük van. - Kajmán profi. Tökéletes profi. Megbíztunk benne. És gondol­ tunk a további együttműködésre is. - Farádi István barbár kivégzése. A cinikus gyilkosság a kolozs­ vári Egyetemi templomban. Securitate, Szamuely Tibor Társaság, Action Directe. Mi készül itt, Copaciu? - Mi készülne? - von vállat a szekus. - Az Action Directe segít nekünk, és mi is segítünk nekik. - Franciaországban mire készül a Securitate? - Ostoba kérdés, megbocsásson. Ezt csak Ceausescu és a tit­ kosszolgálat pár tábornoka tudhatja. - Azért ön is tud egyet s mást. Hogy hívják azt a párizsi ügynö­ köt, akivel ki akarják végeztetni Charles de Perella francia törté­ nészt? Copaciu gondolkodik néhány másodpercig. Csak akkor szólal meg, amikor Perella ökle már felemelkedik. - Várjon! Most már tudom, hogy minden telefonomat lehall­ gatták. De a dolog nem ilyen egyszerű. Én egy párizsi ügynökünk­ nek adtam ki a parancsot. Roger Valaille-nak hívják. Párizs, Quartier Latin, Jacques utca 23. Harmadik emelet 18. A telefonszám 2131-756. De nem ez az ügynök fogja meggyilkolni Charles de Pereílát. Roger de Valaille csak továbbítja a feladatot az Action Directe-nek. Több konkrétumot nem tudok. Nekem ebben az ügyben csak az volt a feladatom, hogy felhívjam a Kajmánnal történt meg53

egyezés után Roger Valaille-t telefonon. Ha lehallgatták a beszél­ getést, akkor azt is tudják, hogy Valaille a következőt válaszolta: „Rögtön telefonálok a partnereknek az ügyben." Perella Szentayra néz, a szeplős arcú fiatalember bólint. - Miért akarják meggyilkoltatni Charles de Perellát? - Mert veszélyes stúdiumokkal foglalkozik. Több hasonló ta­ nulmány után most van a nyomdában a Trianonról szóló könyve. Ebben bebizonyítja, hogy a trianoni békeszerződés a magyarok ki­ játszása volt, román és francia érdekek fonódtak össze a diktátum­ ban. A franciák keleti érdekszférát akartak. Ezért darabolták fel könnyed cinizmussal a történelmi Magyarországot Azt hitték, a Kis-Antant majd szuperálni fog az idők végezetéig. Ezeket a dol­ gokat persze mindenki tudja, de Charles de Perella bizonyítja is őket tényekkel, adatokkal. Erről szól könyvének első fele. A könyv másik fele még nyomasztóbb ránk nézve. Charles de Perella arról ír, hogy egy önálló Erdély, Transsylvania létrehozásával, állami stá­ tusának nemzetközi szavatolásával kellene orvosolni a magyarság sérelmeit. S ráadásul Perella mindezt beleágyazza abba a történel­ mi földcsuszamlásba, amely mostanában Európa keleti felében va­ lóban megindulóban van: a szlovének kifelé igyekeznek Jugoszlá­ viából, a balti államok a Szovjetunióból, a németek egyesülni akar­ nak, és így tovább. Charles de Perella arra a román származású ne­ ves történészre, Murcianura is hivatkozik, aki a román lelkiismeret önrevíziójának szükségességéről ír az USA-ban megjelent köny­ vében, és szintén felveti benne az önálló Erdély státusának köve­ telményét. - Murcíanut is meg akarja gyilkoltatni a Securitate. Igaz? - szól közbe Perella. Copacíu bólint. A fiatal százados megragadja az izzadtságtól ra­ gacsos ingét, felrántja a fotelból. - Még kit akartok meggyilkoltatni? Például a magyar emigrá­ cióból! Beszélj, te rohadék! - Nem tudom - rázza a fejét a szekus, bozontos szőrzettel borí­ tott karját az arca elé kapja. - Ha szétveri a fejemet, akkor sem tu­ dok többet mondani. Én csak Charles de Perella és Murcianu meggyilkoltatására kiadott parancsokról tudok. De biztos lehet benne, hogy a magyar emigrációból is többen veszélyben vannak. Kint is és Magyarországon is. Mindazok, akik Trianon revízióját követelik, vagy valamilyen formában egyáltalán felvetik azt. - Hogy van maguknak erre energiájuk? Most, amikor egész Ke­ let- és Közép-Európa átalakul? Ép ésszel, a maguk logikája szerint 54

azt hinné az ember, hogy minden erejüket a vörös fasiszta rendsze­ rük megvédésére koncentrálják! - Maga nem ismeri a mi logikánkat - Copaciu váratlanul el­ vigyorodik. - A román észjárást. Azért beszél így. Arra sohasem gondolt, hogy titokban, a lelkünk mélyén még mi, szekusok is sze­ retnénk megszabadulni a Ceausescu családtól? Vagy legalábbis a Securitate kevésbé kompromittált tagjai? Csak senki sem mer kö­ zülünk erről beszélni még négyszemközt sem, mert könnyen lehet, hogy egy óra elteltével a föld alatti kínzókamrában találná magát. Nem az a bajunk persze Ceausescuval, hogy erőskezű diktátor, hi­ szen épp ilyen ember kell nekünk. Hanem az, hogy lejáratta már magát, az aranykornak már rég vége van, lejáratta egész Romániát, Kadhafin, Arafaton és az iráni vezetésen kívül senki sem áll többé vele szóba. Ceausescu már csak egy gennyes fekély Románia tes­ tén, de senki sem meri kioperálni. De ha nem is kezdjük meg még az operációt, azért mindenki gondol közülünk arra, hogy mi lesz a ha­ lála vagy félreállítása után. Már elhintettük nyugaton az egyszemé­ lyi felelősség eszméjét réges-rég. Mindenért Ceausescu és klánja a felelős! A román nemzet bűntelen! És a román hadsereg, a rendőr­ ség és a pártapparátus is! Rengeteg emberünk dolgozik ezen, a ro­ mán emigráció soraiban is. Mert Ceausescu félreállítása után majd puha diktatúrát akarunk. Semmiképpen sem polgári demokráciát, demokráciában nem lehet felmorzsolni, beolvasztani a két és fél milliós magyarságot. Márpedig mi csak homogén Romániát tu­ dunk elképzelni. Ezért fontos számunkra azok kinyírása, akik a vi­ lág bármely pontján Trianon revíziójával foglalkoznak, bármilyen formában is. Erre mindig kell hogy maradjon energiánk! Még ak­ kor is, ha odahaza esetleg pár ezer ember tombol pár órát az utcá­ kon! Ceausescut nyugodtan szidhatják külföldön. Vérszopó vám­ pírnak is nevezhetik. Ezért már jóideje senkit sem lökünk a metró­ szerelvény alá. De Trianon revíziójáról szó sem lehet, mint ahogy gyökerestül fogjuk kitépni az önálló, független Erdély eszméjét is, sőt, Erdély Románián belüli autonómiájának gondolatát is! - Valami sántít a logikájában, Copaciu. Ha Ceausescut elsöprik végre, akkor maguk is vele buknak. És a Securitate tisztjei nem hi­ szem, hogy megússzák a szervezet feloszlatásával és a pribékek fél­ reállításával. - Ebben is téved - vigyorog megint Copaciu. - Mi védjük Ceau­ sescu rendszerét - amíg védjük. Egyelőre elkapjuk a handabandázók grabancát. Nem bánunk velük kesztyűs kézzel, ez igaz. A tö­ küket is letépjük a pincében harapófogóval, ez is igaz. De ki látta az áldozaton kívül, hogy mi történt ott a pincében? S főleg azt ki látta, 55

hogy ki ügyködött a kínzópadokon? Névtelenek és arctalanok va­ gyunk, uram, s ha eljön a pillanat, mindnyájan Ceausescu és csa­ ládja ellen fordulunk. Ugyanolyan szilárd támaszai leszünk a puha diktatúrának is, mint most a keménykezű rendszernek. Csak más lesz a szervezetünk neve, de nem mindegy, hogy neveznek minket? A lényeg az, hogy pontosan fogjuk tudni, mikor kell Ceausescu el­ len fordulni. És lépünk is abban a pillanatban. Legalábbis mi, a Securitate intelligensebbjei. Mert persze maradnak majd hülye fana­ tikusok is Ceausescu oldalán épp elegen. De ez még odébb van egy kicsit, uram. Addig a régi szisztéma szerint tesszük mindnyájan a dolgunkat. - Lógni fog odahaza, Copaciu. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb lógni fog. Mert most sittre vágjuk, ott fog ülni, amíg ki nem cserélik magát egy számunkra fontos emberrel. Telefonálj egy kocsiért, Bálint - fordul Perella a döbbenetes beszélgetést emésztgető főhadnagyhoz. Szentay a telefonkészülék felé indul, de félúton megáll. Copaciut bámulja. - Mondja, Copaciu - szólal meg végre. - Miért mondta el ezt ilyen őszintén nekünk? - Mert jólesett kirakni a kártyáimat - könnyed mosoly suhan át a securitatés tiszt arcán. - Rendkívül élveztem, hogy kirakom a kár­ tyáimat, mindent elmondok maguknak, önök meghallgatják ezt, s utána épp olyan tehetetlenek lesznek, mint korábban voltak. Mert mit fognak lépni ezek után? Egy-két gyilkosságot talán lehet, hogy megakadályoznak valahol. De abba nem tudnak beleszólni, ami Romániában végbe fog menni. És én biztosíthatom önöket, hogy Romániában mindig az lesz, amit mi, az ősi román faj leszármazot­ tai akarunk. Perella Ákos szemben ül a lánnyal, Tófalussy Laurával, s az író­ asztalra kirakott, bekereteztetett fényképet nézi. Az átoperált arcú Kajmán fényképét. - Mit bámulod annyira? A szeretőm. Francia. Kimegyek utána Párizsba. A Sorbonne-on fogom befejezni a bölcsészkart. - Mit tudsz erről az emberről, Laura! A hosszú, csigás hajú lány felfigyel a megváltozott hangra. Ép­ pen a lábkörmét lakkozta be égővörösre, amikor Perella becsönge­ tett. Most kinyújtja a férfi felé gyönyörű rüsztjét, pongyolája szét­ nyílik meztelen testén. 56

- Ha fújod a körmöm, gyorsabban szárad a lakk. Ha hajlandó vagy fújni, akkor mindent elmondok, amit Kajmánról tudok. Perella felizgul ettől a csupasz, revűtáncosnő-szépségű lábszár­ tól. De egyetlen arcizma sem rándul, talán csak a nagy szürke sze­ mének villanása árulkodik erről. Megfogja a lány bokáját, fújja a hosszú lábujjakon a körmöket. Aztán szárítgatja a másik fehér láb­ fejet is. - Kajmánnal nem jártatok ki a strandra? - Képzeld, nem. Kösz a fújdogálást. Meg is száradt a körmöm. Most már mindent elmesélek Kajmánról. - Laura kidugja eperszí­ nű nyelvének hegyét, és megnyalja a feléje görbített mutatóujját. Gyere csak közelebb! A füledbe akarom súgni. Perellának viszket a tenyere, de azért közelebb hajol a lányhoz. - Nagyon jó fasza van - súgja a lány. - Ez minden, amit tudok róla. Perella tenyérrel üt. Laura lezuhan a padlóra, szája sarkából le­ felé csorog egy vércsík. Egyelőre nincs ereje felállni, a parkettről nevet fel a férfira. - Ha meg akarsz dugni, akkor meg kell mondanom, hogy nem ez volt az igazi belépő. Régebben ötletesebb voltál. - Rongy szuka. - Ez egy indulatos, meggondolatlan tőmondat volt a részedről vagy ténymegállapítás? - Látlelet. El fogsz rohadni Kajmán mellett, elevenen. - Mi kifogásod lehetne ellene? - Csak annyi, hogy többszörös gyilkos. Az Action Directe egyik vezetője. Az Interpol és a francia rendőrség egyaránt körözi. Most már három gyilkosságért mi is. - Október van, Ákos. Messze még április elseje - a lány török­ ülésbe helyezkedik a parketton, az amúgy is átlátszó pongyola vég­ leg szétnyílik, kivillan a háromszög barna gyapjú cicuskája. - Tényleg azt hiszed, hogy ugrattalak? - Azt. - Akkor ide nézz, Laura. Látod ezt a fényképet? - a férfi a lány arca elé tartja Kajmán kozmetikai műtét előtti fotóját. - Az arc­ műtétje előtt készült. Az Interpol pecsétjét is látod? Laura fehérülő arccal forgatja a képet. Tele van izzadtságfolttal a fotó, amikor visszaadja. - Te mindig mondasz valami újságot az embernek. Ezek szerint egy többszörös gyilkos volt a szeretőm. - Pontosan fogalmazol. Azonnal telefonálj nekem, ha jelentke-

57

zik. Ezt a berámázott fényképet elviszem. Még mindig ki akarsz menni Párizsba, a Sorbonne-ra? Laura nem válaszol. Csak akkor szólal meg, amikor a szobaajtó kilincséhez ér Perella keze. - Tényleg nem dugsz meg? - Majd máskor. Azonnal hívj, ha Kajmán jelentkezik. A HALÁL MENTŐKOCSIJA Kajmán a mentőkocsi sofőrje mellett ül fehér köpenyben, fonendoszkóp lóg a nyakában. Brassó déli szélétől nem messze vára­ koznak egy bekötő úton. A kocsiban, hátul, az igazi orvos ül az ágyon, mellette a két mentős. Brassó felől száz kilométeres sebességgel közeledik a SinaiaPloesti felé vezető országúton egy Dacia. Egy huszonöt éves mér­ nök, Anton Oprea vezeti a kocsit. Opreát Ploestibe küldte a trak­ torgyár igazgatója, hogy tisztázza az ottani testvérművekkel a koo­ peráció feltételeit. Oprea egy napra való benzint is kapott erre az útra; a fiatalember ügy tervezi, hogy estére már otthon lesz Brassó­ ban. Szemből egy kamion rohan a Dacia felé. A masszív lökhárító fölé úgy magasodik a kamion vezetőfülkéje akár egy monstrum páncél­ torony. Ötven méterre lehet a kamion a szemközti sávban a Daciá­ tól, amikor a sofőrje hirtelen félrerántja a kormányt; mintha egy tank csapódna iszonyú reccsenéssel a Dacia orrába. Anton Oprea lezuhan a szétmállott üvegtörmelékek mögött az ülésre, szétlapított feje csak egy véres massza. A kamion hátrafarol, a sofőr gázt ad, a monstrum szörny elhúz az autóroncs mellett. A sofőr beszól a mikrofonba. - Indulhattok. A mentőautó percek alatt száguld át a tíz kilométeres távon. Le­ fékez az összelapított Dacia mellett, a két műtős kirántja a kocsi behorpadt ajtaját, hordágyra csúsztatják Opreát. Az orvos a halott fölé hajol a mentőkocsi farában. - Barom! - sziszegi, a szétzúzott arcot szemlélve. Kajmán érdeklődve figyeli, mi következik. A mentősök levet­ kőztetik a hullát, az orvos csak a hasra fektetett holttest alsó felére koncentrál, szemmel láthatóan a vese tájékát vizsgálja. - Csak a fej, a váll, a karok és a mellkas roncsolódtak - sóhajt föl megkönnyebbülten. - A vesék épnek tűnnek. 58

Az orvos franciául beszél, s nem használ latin kifejezéseket, hogy Kajmán minden szavát értse. - Fél órán belül operáljuk a tetemet. Socoliu elvtársnak friss ve­ sére van szüksége. Socoliu elvtárs a megyei első titkár. Végig akarja nézni a műtétet is? Ön olyan kiváltságokat élvez nálunk, hogy ezt is megteheti. Kajmán megrázza a fejét. - Engem a szisztéma érdekel. A műtét nem igazán. A veseátül­ tetés speciális orvosi terület. Inkább a kórház működéséről beszél­ jen. Még Sinaia előtt ráfordulnak a Bucsecs felé vezető útra. - Kár, hogy a sebészeti problémák nem érdeklik - a főorvos hangja csalódottnak tűnik. - De azt azért elmondom, mert ez a szisztémához tartozik, hogy nem véletlenül választottuk ki ezt a makkegészséges mérnököt, Anton Opreát. Gondos vizsgálatok előzték meg ezt a kis országúti koccanást. Mert ugye nem ilyen ba­ romi ütközést akartunk. - Hogyan tudták ezt az Opreát orvosi vizsgálatra elküldeni? - Nagyon egyszerűen. A gyárigazgató beutaltatta. Azt mondta neki, hogy ki fogják emelni egy nagy bukaresti gyár élére. Ehhez viszont szükség van a speciális egészségügyi vizsgálatokra. - Oprea nem is gyanakodott? - A legkevésbé sem. De ez az állat kamionsofőr már megint majdnem mindent elrontott! Túl nagy sebességgel ütközött. Ha az alsó test is roncsolódik, akkor ugrott a műtét. Pedig hányszor gya­ koroltattuk vele, hogy ütközzön! - Minden vesét így szereznek be? - Dehogy. Más módszereink is vannak. Heveny fertőzést pro­ dukálunk vérvétel közben, vagy élelmiszerbe, italba bevitt baktériumokkal, s gondoskodunk róla, hogy az előre kiválasztott bete­ günk a mi kórházunkban landoljon. Azt persze mondanom sem kell, hogy heveny, de nem veszélyes fertőzésről lehet csak szó! Mi szépen meggyógyítjuk a fertőzött beteget, s utána irány a műtő! Vese-, szív- vagy szemátültetés, az erek átoperálása, már a májjal is kísérletezünk. Rengeteg jelentős beosztású elvtársunkon tudunk így segíteni a friss, egészséges szervekkel. És a vér, barátom! Ne feledkezzünk meg a vérről sem! Tudja mennyi vérre van szükség azonnal, ha mondjuk valaki balesetet szenved? Nálunk nincs gond, mindig van készenlétben pár fiú vagy lány. Nem kell köbcentinként gyűjtögetni a vért. Csak begurítunk egy fiatalt a műtőbe, s az összes vérét lecsapoljuk. - Csak ezzel foglalkozik a kórház? 59

- Fenét. Ez csak a kórház egyik részlege. A másik osztály a trenírozást végzi. A renitenskedők idomítását. Elektrosokkal, hipnó­ zissal és gyógyszeresen. Maga tanulmányi szabadságon van nálunk, majd meglátja. Ennek az osztálynak a munkája a legizgalmasabb. Olyan engedelmes lesz itt pár napon belül minden nagypofájú, hogy öröm ránézni. Sokkal többet ér ez annál, mintha a börtönben vernék a fickókat. Mert akkor mi van? Vagy agyonverik, vagy előbb-utóbb kiengedik őket. S akkor ott folytatják az izgatást, ahol abbahagyták. Nálunk pedig... majd meglátja. Csak annyit súgok meg még önnek, hiszen ön igazi bajtársa a Securitaténak, hogy ma­ ga az elnök is komolyan érdeklődik az osztály munkája után. Mi persze egyelőre csak egy kis laboratórium vagyunk az országban. Az új rend parányi szigete. De majd ha országosan megindulhatnak a munkálatok, akkor aztán tényleg minden ellenszegülő szemét­ ládából engedelmes, precíz gépet gyárthatunk, igaz, hogy a tehet­ séget, a fantáziát tönkreteszi ez a kezelés, de miért lenne szükség tehetségre egy bányában vagy egy építkezésnél, kérdem én joggal. Bent járnak a Bucsecs fenyőóriásai között. Lezárt területen. Két sorompón átmennek, géppisztolyos őrök mindegyiknél. Aztán egy temető kriptái, sírhantjai között kanyarog az út. Sárga kastély homlokzata előtt fékez a mentőkocsi. - Szívből kívánom önnek, hogy egyszer még Franciaországban is hasznosíthassa az itteni tapasztalatait! - int búcsút Kajmánnak párnás kezével a műtő felé igyekvő sebész főorvos. A SECURITATE-KÓRHÁZ PSZICHIÁTRIAI KEZELŐJE A huszonnégy éves, sovány, inas testű fiatalember fehér lepedőn fekszik a pszichiátriai osztály kezelőszobájában. Vasile Udrescu, az osztályvezető főorvos int az asszisztensének; memóriát blokkoló, kábító hatású pasztillát gyömöszölnek a felültetett fiú szájába. A betegen, a főorvoson és az asszisztensen kívül csak Kajmán tar­ tózkodik a kezelőben; fehér széken ücsörög fehér köpenyben, ér­ deklődve figyeli a fejleményeket. A beteg zavaros szemei tompán hunyorognak a szándékosan szordínóra fogott világítás ellenére; Udrescu főorvos a fiúra néz, olyan a hangja, mint amikor fémlapot karcolnak kiskanállal. - Te rendes fiú vagy, Andrei. Annak ellenére, hogy izgatásért tartóztatott le a Securitate. De erre már ki emlékszik, istenem! Te talán emlékszel rá? 60

- Izgatás? - a fiú előreejti a fejét, zsírosan tapadó hosszú haja szinte ráfolyik beesett arcára, akár egy lánynak. - Nem csináltam én semmit. - Persze hogy nem csináltál semmit. Már a Securitate is rég elfe­ lejtette az ügyet. Pillanatnyi elmezavar lehetett az, amikor az élel­ miszerüzlet előtt kiléptél a sorból Nagyszebenben, és azt mondtad, hogy most hazamész, és kitörlöd a budin Ceausescu elnök fényké­ pével a seggedet. Most itt vagy jó kezekben, mi végleg meggyógyí­ tunk téged. Nem kell többé félned, hogy megkísért egy újabb ideg­ roham. - Azt mondtam volna, hogy hazamegyek és kitörlöm... - Bizony mondtad, Andrei. De mondtál még egyebet is. Azt mondtad, hogy Ceausescu a román nép vérét szívó vámpír. Elena Ceausescuval és a fiukkal, Nicuval együtt. És még azt is megemlí­ tetted, hogy tömeggyilkosok is. De sebaj, ami megtörtént, azon már nem érdemes bánkódni. Egyébként is tudjuk, hogy nem gondoltad komolyan. Csak tréfának szántad. Andrei a fejét rázza. Rémület és döbbenet van a szemében. - Én nem emlékszem erre. Esküszöm Szent Iliére, hogy... sem­ mire sem emlékszem. - Anyád életére esküdj! - a főorvos kidülledt kecskebéka szemei gonoszul megcsillannak, tréfásan felemeli a két ujját. - Tudom, hogy nagyon szereted az édesanyádat. Vagy esküdj a kishúgod éle­ tére. A neveltetését ugye te irányítottad mindmáig? Amíg a Secu­ ritate le nem tartóztatott. Ugye így volt? - Igen. De arra a sorban állásra az élelmiszerbolt előtt, arra nem emlékszem. - Anyád életére esküszöl? - Nem esküdhetem meg az anyám életére. Hátha mégis mond­ tam valamit elmezavaromban, ahogy tetszett mondani. Csak most már nem emlékszem rá. Teljesen elfelejtettem. - Jó fiú vagy te, Andrei. Most szépen elalszol. Ne gondolj most semmire. Feküdj vissza szépen, és hunyd be a szemedet. Számolj csak ötvenig magadban! Egy-kettő-három, de ne mondd ki a szá­ mokat. Csak magadban súgd őket. Így, látod. Számolj szépen - be­ horpadt mellével, le-föl mozgó ádámcsutkájával Udrescu a fekvő Andrei fölé hajol, mintha tisztátalan lényébe akarná a fiút beolvasztani. - Látod, még húszig sem jutottál el. Már alszol is. Kajmán feláll, borzongatóan izgalmas számára a hipnotizálás, amelynek szavait az asszisztens fordítja neki suttogva franciára; közelről nézi a fiú becsukott szemeit. - Te igazi román hazafi vagy, Andrei. Felejtsd el végleg, hogy 61

mit gondoltál magadban az utóbbi években. Most alszol, de ott va­ gyok az álmodban, ott sétálok az agytekervényeid között. Jót teszek veled, Andrei, a kötelességedre figyelmeztetlek. Anyád hergelt bele téged a Ceausescu elnök elleni gyűlölködésbe. A magyar anyád, aki egy soviniszta nő. Soviniszta, irredenta és ellenforradal­ már. Arra spekulál, hogy majd bejönnek egyszer Erdélybe a ma­ gyar csapatok. Téged is megpróbált a gaz, románellenes indulatai­ val befolyásolni. Pedig az anyád férje is román, s látod, mégis ezt tette a hazájával és veled. De te most már feleszméltél kábulatodból. Tudod, hogy mit keli tenned. Az ellenforradalmi gyűlölködés propagandája nem fog többé megfertőzni téged. Immunis lettél vele szemben. Jó román hazafi vagy, gyűlölöd a Budapestről uszító magyarokat. És az erdélyi magyarokat sem szereted. Megbízhatat­ lanok, nem akarnak jó románok lenni, az anyaországhoz húznak. Ha kiejtik ezt a szót, hogy anyaország, ragadj fejszét ellenük! Akárhányat megölhetsz közülük, nem lesz utána semmi bántódá­ sod. A Securitate megvéd téged. Jósága kiterjed rád, mint az anya­ szentegyház figyelme a nyájára. De mi lesz, ha hazamész innen, és a soviniszta, románfaló magyar anyád újra ellenünk kezd uszítani? S téged is újra megpróbál megmételyezni? Le kell számolnod az anyáddal, Andrei! A kétezer éves román haza nevében! A román kommunista párt és a dicsőséges Ceausescu elnök nevében. Meg kell ölnöd az anyádat, hogy ne mételyezhessen többet! Most alszol, de hallod amit mondok. Ott járok-kelek benned, az agytekervé­ nyeid között. Ugye megölöd az anyádat? Puszta kézzel fojtsd meg! És fojtsd meg a kishúgodat is, mert a múltkor anyád vele küldött üzenetet a Szebeni Havasokban bujkáló ellenforradalmi csőcse­ léknek. Meg kell ölnöd a húgodat is! De először az anyádat! Ott járkálok az agyadban! Hallod, amit mondok! És engedelmeskedsz is nekem! Engedelmeskedsz a román hazának. És a lángelméjű ve­ zérünknek, Ceausescu elnöknek. Meg fogod fojtani az anyádat! És utána a kishúgodat is! Két hét múlva kiengedünk, és akkor megte­ szed! Bólints álmodban, hogy egyetértesz velem. És megteszed, amire a román haza nevében kérlek. A főorvos és Kajmán feszülten figyelik a fiú hipnotikus álomban verejtékező arcát. Andrei görcsbe rándult keze egyszer csak fel­ emelkedik a levegőbe. - A román haza nevében meg kell fojtanod az áruló anyádat! És a húgodat is! Ott állok az agyadban, Andrei! Jelezd, hogy vetted a parancsot! A fiú ujjai karmosra görbülnek, majd egymásba fonódnak nagy 62

erővel az ágy fölött. Úgy maradnak, egymásba fonódva az ujjak a levegőben, mintha örök időkre görcsbe rándult volna Andrei keze. A főorvos konyakot ránt elő, tölt Kajmánnak, magának és az asszisztensének is. - Még két hét, naponta háromszor megismétlem a kezelést, és valóban meg fogja tenni. Hazamegy Nagyszebenbe, és megfojtja az anyját és a kishúgát. Két hét múlva kiengedem, és ellenőrizni fogom az eredményt. AKI ÜVEGSZEMET KAP A PÁRTTÓL Csak a kék éjszakai lámpa lélekharang-fénye terül a belgyógyá­ szat háromágyas női kórtermére; mintha alvilági áramokban úsz­ nának az ágyak a kényszerbetegekkel együtt, a berácsozott ablakok négyszögei között a sejtelmes fényben. A fiatal Székely Anna, akit Gyergyószentmiklósból hurcoltak ide, felül az ágyán. A rabnőkre emlékeztető fehér hálóinge megtör, kivág egy darabot a sötétség masszájából, tejfehér bőre is átdereng az éjszaka feketeségén. Óvatosan nyílik a kórterem ajtaja, először csak résnyire, aztán nagyobbra; Anna szíve hevesen ver, de a folyosóról beömlő cse­ kélyke fényben is felismeri a székelyudvarhelyi fiú, Szilassy Zoli arcát. - Anna - súgja a csíkos pizsamás fiú, s a székely lány parányi szeplői mint a remény aprócska, gombostűnyi lámpásai gyúlnak ki a reménytelenség éjszakájában. - Szólj a többieknek is, beszélnünk kell azonnal! Mara Bărdasu, az aradi újságírónő is ül már az ágyán. Átlép An­ na ágyához mezítláb, magyarul kérdi suttogva a székely lánytól és fiútól. - Mi történt? - Az alorvos, Sabin Gínju bejött a szobánkba - Szilassy továbbra is nagyon halkan beszél. - Megmondta kertelés nélkül, hogy halálra vagyunk ítélve. Hermann Klausénak mindkét veséjét ki fogják venni, hogy a pártfejeseknek adják őket, Ion Dobratának a szemeit operálják ki. Még én járok a legjobban, hisz nekem a szívemet szánják átültetésre, s ezzel még jó ideig várniuk kell az osztályorvos szerint, mert speciális sebészstábot kell toborozni hozzá. - Már akkor elátkoztak minket, amikor megszülettünk Romá­ niában! - Mara Bărdasu a takarót veri kis öklével. - Ugyanilyen sors vár ránk is, ugye? Mondd meg őszintén! 63

Szilassy Zoltán bólint. Olyan ez a bólintás, mint a halálos ítélet felolvasása a kivégzés előtt. - Hogy hogy Ginju elmondta ezt neked? Eddig is láttam rajta valami jóindulatot, egyedül csak rajta, de ezzel most nemcsak az állását, hanem az életét is kockára tette. - Állását? - szalad föl a barna székely fiú szemöldöke. - Állás­ nak lehet nevezni azt a munkakört, amely az emberiség történeté­ nek legocsmányabb gyilkosságait írja elő? Ginjunak nem a lelki­ ismerete támadt föl. Nem hiszem, hogy van neki ilyen. Ginju egy­ szerűen fél, és biztosítani akarja magát a másik oldalon is. Mert a forradalom győzelmétől már jobban retteg, mint a hóhér főnökei­ től. A puszta életét akarja mentem azzal, hogy segít nekünk a szö­ késben. Mert mi mind a hatan már halottak vagyunk hivatalosan. Te is, Cora - néz rá a sötétben az apró, fonott kontyot viselő, zoko­ gó lányra, a női betegszoba harmadik áldozatára. - Ginju látta a kórház bélyegzőjével kiküldött hivatalos értesítő leveleket. Mind­ egyikünk más-más járványos betegséget kapott. Egyikünkön sem lehetett segíteni. - Mikor indulunk? - Mara Bărdasu megfogja Anna és Zoltán kezét. - Majd Ginju adja meg a jelt. Még ma éjszaka. Mert Annát már holnap reggel műtenék. - A fiú arca megvonaglik. - A jobb karjára van szükségük. A szép karjára. Egy szekuritatés százados felesége ma este karambolozott részegen valahol. - Ginju hogy tudja ezt megtenni? - Székely Anna a saját gőmgölyű karját nézi a kék fény alatti homályban, a jobb karját. - Csak egyféleképpen. Úgy, hogy ő is velünk szökik a hegyekbe. Azt mondja, sejti, merre vannak a felkelők. Egyelőre kevesen van­ nak. De megtaláljuk őket a Bucsecsben. Mi fogjuk Ginjut igazolni. A hegyekben és Románia felszabadulása után is. Istenem, mikor jön el az a szabadság? És ha eljön, akkor vajon beköszönt nekünk, magyaroknak is? - Nektek is, Zoltán - Mara Bărdasu hangja határozott. - Ha győzünk, akkor véget ér az eltiprásotok és megalázásotok. - A demokráciában is ki lehet semmizni a kisebbséget - Szilassy Mara Bărdasu szemét keresi a sötétben. - Volt már rá példa Ke­ let-Európában. Gondolj a két világháború közötti Csehszlovák Köztársaságra. Masarykra és Benesre. Pedig 1938-ig tényleg pol­ gári demokrácia volt Csehszlovákiában. És mégis jobban elnyom­ ták, felmorzsolták a Felvidéken a magyarságot, mint a húszas-har­ mincas évek királyi román diktatúrájában. Pedig Erdélyben sem volt könnyű a magyarok helyzete a két világháború között. 64

- Ez nálunk nem fog megtörténni, ha győzünk - az újságírónő a fiú kezét keresi. - Higgyetek nekünk! Magyar iskolák lesznek és kétnyelvű feliratok. És magyar nyelvű ügyintézések is minden ve­ gyeslakosú városban és faluban. Szabad magyar színházak, lapok és egyesületek, nem olyan kollaboráns fórumok, mint a mostaniak. És magyar pártok, érdekvédelmi szervezetek is lesznek. - A Székelyföldnek autonómia kell. Ez a minimum. - Nem kértek keveset, de megkapjátok. A Román Demokrati­ kus Akcióbizottság kiharcolja ezt nektek. - Te garantálod ezt? Egy halálraítélt egy másik halálraítéltnek? - Most ne erre gondoljunk, Zoltán. Csak az életünkre gondol­ junk. És aztán a hegyekben is, először a győzelemre. A Ceausescusöpredékkel való leszámolásra. Most először győznünk kell! Ha győz a demokrácia, a ti megalázásotoknak is vége! - Jobban szeretném, ha Erdélyt csak valamiféle konföderáció fűzné össze Romániával. Valahogy több bizalmam lenne akkor, Mara. - Mit mondott Ginju? Mikor jön értünk? - Három óra körül. Négykor van a váltás. Három óra tájban a legálmosabb az őrség. - Hol megyünk ki? - Székely Anna magához húzza a fiút egy pillanatra, megcsókolja a száját. - Ha mégsem sikerül, nem látjuk többé egymást. - Sikerülni fog, Anna! - a fiú hirtelen Anna puha fehér karjára néz, s megrázkódik a sírástól. - Ne! - az újságírónő aprót sikolt. - Ne sírjatok, ezt most nem szabad. Fogok én meg csárdást táncolni az esküvőtökön. - Adja az Isten, hogy én még hórát járhassak a te esküvődön, Mara - simít végig a román nő hosszú fekete haján Anna. - Ginju hangtompítós revolvereket is hoz - harap a szájába Szilassy. - Azzal fogjuk elintézni a két őrt a kapunál. Az oldalbejárat­ nál, ahol kiszökünk. - És a főkapu, odakint? - A bokrok között szökünk át a kerítésen. - Áram van a drótkerítésben! - Anna döbbenten néz a fiúra. Ginju ne tudná ezt? - A pincében kikapcsolja előtte az áramot. A kapcsolótáblát nem őrzi senki. - Csikar a hasam! A félelemtől. Ki kell mennem gyorsan! - az eddig hallgató vékony lány, Cora Pavelescu a gyomrára szorítja a kezét. - Mindjárt itt vagyok, ne aggódjatok. - Én visszamegyek a fiúkhoz. Hátha felfigyel valaki a mozgásra. 65

Először Szilassy lopakodik ki az ajtón. Aztán Cora is kifut, kezét még mindig a gyomrára szorítja. A két lány várakozik a sötétben. Két óra múlt valamivel. Tíz perc is eltelik Cora kirohanása óta, aztán tizenöt, a vékony román lány még mindig nem jött vissza. Mara Cora után megy a vécébe. A vécé üres, és senki sincs a für­ dőszobákban sem. A folyosó ajtaján belül nincs kilincs. A vécé és a fürdőszobák ablakain vasrácsok. Egy légy sem tudna innen enge­ dély nélkül kiröpülni. - Cora eltűnt - nyit be Mara félelemtől nyirkos arccal Annához - Szólok a fiúknak is. Ezen a folyosón csak két kórterem van. Egy a férfiaknak, egy a nőknek. Szilassy Zoli, Hermann Klause és Ion Dobrată már felöl­ tözve ülnek az ágyakon. A ruháikat nem vették el a szekus gyilko­ sok, lehetetlennek tartották, hogy valaki innen megszökhessen. A fiúk a kék kórteremlámpa gyönge fényében is látják Mara re­ megő arcát, semmit sem kérdeznek azután, hogy az újságírónő közli velük Cora eltűnését. Hermann Klause keresztet vet, Ion Dobrată imádkozni kezd hangosan az ágyon. Fél órát kell várniuk. Akkor tárul ki a zártosztály folyosójának ajtaja. Két fehér köpenyes szekuritatés asszisztens guruló ágyon tolja be a meztelen Sabin Ginjut. Az osztályorvos szemei helyén két véres luk tátong, mellkasa teljesen felvágva, kinyitva, vér és eltépett aorták mindenütt; Ginju szívét egyszerűen kitépték üregéből. Az asszisztensek mögött Cora Pavelescu tántorog két géppisz­ tolyos őr között. Az asszisztensek megállítják a női kórterem ajtaja elé gyűlt áldozatok orra előtt a guruló koporsót. - Az árulókat érzéstelenítés nélkül operáljuk - mutat a kövér asszisztens Ginju borzalmas látványt nyújtó hullájára. - Úgy be­ csüljék meg magukat! A demonstráció ezzel véget is ért. Az asszisztensek megfordítják a guruló koporsót, a két securitatés őr rájuk szegzi a kalasnyikov géppisztolyokat, úgy mennek ki hátrálva a folyosóajtón. Cora Pavelescu ott marad közöttük. Kezét az arca elé kapja, az ujjai rácsán át pislog rájuk. - Miért tetted? - Székely Anna döbbenten ingatja a fejét. - Miért árultad el saját magadat is? - A fél szememért! - állati nyöszörgés Cora hangja. - A fél sze­ memért. Megígérték, hogy csak a bal szememet operálják ki. A másikat meghagyják. - Nem félsz, hogy megfojtunk? - lép eléje Mara Bărdasu is. - Te patkány! 66

- Ne bántsatok! Könyörgöm! - a sovány lány térdre hull Anna és Mara előtt. - Élni akarok! A fél szemem megmarad, és kapok üvegszemet a párttól! Megígérték, hogy kapok üvegszemet a párt­ tól! VÉRÁTÖMLESZTÉS A DRAKULA-ELNÖKNEK Székely Anna és Mara Bărdasu az ágyaikon ülnek, amikor Corfaru, a sebészfőorvos belép két géppisztolyos líbiai terroristával a kórterembe. - Téged ma nem műtünk meg - bök Corfaru a szőke Annára. Egészen másra fogod használni egyelőre a karodat. Meg a szádat is, kisanyám. Téged is érint a dolog, te ellenforradalmár ribanc! - for­ dul Mara Bárdasuhoz. - Holnaptól a két líbiai elvtársunkat fogjátok boldogítani. Internacionalista nász lesz ez. Remélem, boldogok vagytok. Anna és Mara a két olajos képű líbiait nézi. A két zöldzubbonyos terrorista vigyorog, a forradásos képű a sliccét gombolja, lila színű farkát meglengeti Anna undorral hátráló arca előtt. A másik líbiai Mara hálóingét emeli fel a géppisztolya csövével. - Holnap bekapod, kicsikém, tövig - recsegi rossz román kiej­ téssel a forradásos képű, miközben kéjjel fürkészi a székely lány ar­ cát. - Ma még más dolgunk van. Arrivederci! - Pazar látvány lesz - integet az ajtóból Corfaru. - Lehet, hogy én is beszállok. Anna és Mara magukra maradnak. Nem sokáig, mert megint feltárul az ajtó: Cora Pavelescut lökik be az ajtón, a sovány lány mindkét szemét a tarkóján megcsomózott fehér kendő köti át, arca ég a magas sebláztól. Corát rádobják a fegyveres őrök az ágyra; árulójuk úgy fekszik hason akár egy kinyúlt levelibéka. - Mindkét szememet kivették! - aztán már nem érteni, mit nyö­ szörög Cora, mert csak vinnyogó, állati hangok törnek elő a torká­ ból. - Adtál a pártnak két szemet - néz a hörgő lányra Mara. - Kapsz majd helyettük két üvegszemet. Vagy egy golyót a tarkódba. Megérte? - Átkozottak! - hörög Cora Pavelescu, dobálja magát magas lá­ zában az ágyon. - Száradjon el a kezetek, lábatok, pribékek! Tíz perc múlva Cora elcsendesedik. Aztán váratlanul, utolsó erejével felegyenesedik az ágyon.

67

- Bocsássatok meg! - hörgi. - Megszenvedtem érte. Érzéstele­ nítés nélkül... operáltak. Cora már mozdulatlanul fekszik az ágyon. Nincs szeme, amit le lehetne fogni. A reggelit hozó ápolónő kiszól a folyosóra, két gép­ pisztolyos ápoló jön be a sovány lányért, elgurítják a holttestét a hullaház irányába. A C-pavilonban óriási a nyüzsgés. Mintha megbolydult volna az egész kórházrészleg. Corfaru sebész főorvos, Udrescu, a pszichiát­ riai osztály vezetője és Popan, a vérátömlesztési részleg főorvosa gyors, riadt konzíliumot tart az egyik lefüggönyözött szobában. - Terád volt bízva a lány pszichológiai előkészítése, Udrescu elvtárs! - a vicsorító buldoghoz hasonlító Popan, a vérátömlesztési részleg felelőse vádlón szögezi a pszichiáter főorvosra a mutatóuj­ ját. - Nagy baj lesz ebből, annyit mondhatok, ha a lány továbbra is ellenáll. - Ne marháskodjatok, elvtársak, nagyon kérlek titeket. Nem hat rá a hipnózis, mit csináljak. - Udrescu rókaképe vöröslik a méltatíankodástól. - Kap egy injekciót a dög, s közben leveszitek a vérét. - Nagyon jól tudod, hogy a kondukátor ragaszkodik a fiatal lány véradásának önkéntességéhez. A transzfúzió előtt ő is és Elena elvtársnő is meg szokta a donor derűs, mosolygó arcát szemlélni. - Egy alvó arc is lehet derűs - gondolkodik el Udrescu. - Mi len­ ne, ha... A pszichiáter nem tudja tovább szőni a gondolatát, mert kivágó­ dik az ajtó. Egy securitatés ezredes áll az ajtórésben, mögötte Ceau­ sescu testőrségének három palesztin katonája. - Az Elvtárs felháborodása a legmagasabb fokú - az ezredes szemei is szikráznak a dühtől. - Nem szeretnék a maguk bőrében lenni, orvoskáim. - Mondja meg az elnök elvtársnak, hogy... - Udrescu falfehéren elhallgat, mert maga Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu tűnik fel a nyitott ajtóból látható folyosó végében. Ceausescu ártányfeje vöröslik a méltatlankodástól. Már nem olyan ez a lesoványodott ártányfej, a most kipirult csontvázként vöröslő arc, mint a régi, újévi malacként rózsáik) fényképeken, horpadások ránganak át a dühtől befestett halálarcon; Elena mel­ lette hadonászik pongyolában, akár egy lompos kísértet. - Hol ez a ribanc? - rikácsolja az elnökasszony. - Azonnal mu­ tassátok meg a szobáját, barmok! Az elnökasszony mellé lépő belügyminiszter a folyosó végi ajtó 68

felé mutat. Elena asszony nagyot lök a belügyminiszteren régi ta­ karítónői indulatával; az ráesik egy fecskendővel teli tolókocsira, az elnökasszony még vissza is üvölt neki ráadásként. - Elállja az utamat ez a szarevő! Gyere, Nicusor! Ceausescu dühtől fürgén lépeget a felesége után. Csak a testőr­ ség főnöke vágtat utánuk, olyan mint egy kopasz orangután. Elena asszony feltépi a szoba ajtaját: tizenöt éves, copfos lány ül az ágyon, két tenyerét az arca elé kapja, mintha boszorkányolás ellen véde­ kezne. Elena fúriaként ront a hálóinges lányra, Ceausescu az ágy lábánál fújtat. - Én még takarítottam, te rohadék, amikor a te nagyapád ezer holdon terpeszkedett! - Elena Ceausescu fejből tudja mindig a do­ norok életrajzi adatait. - Nem akarsz vért adni a Román Kommu­ nista Párt főtitkárának és titkárának? Meggondoltad magadat? Elena asszony körmei a kislány arcába vájnak. A lány sikoltva próbálja a kispárnát az arca és az őrjöngő némber közé emelni. Elena körmei feltépik a kispárna huzatát, tollpihék kavarognak az ágyon, belepik a csorgó nyálú fúria és a kislány haját, arcát egy­ aránt. Tollpihék hullanak a lány nyakára is, Elena karmolásra gör­ bített ujjai megdermednek a levegőben. Kamaszlány korának ba­ romfivágásai jutnak eszébe a látványtól; vér csöpög a pionír lány arcából, rácsöpög a vér a tollpihéktől fehérlő nyakára is. Elena megnyalja a szája szélét, és artikulálatlan üvöltés tör föl a torkából. Férje először nem érti, mit akar Elena, még akkor sem érti, mikor az asszony fogai a kislány tollpihés nyakához közelednek, de azért ő is előrehajol, szemei üvegesen csillognak akár a vaddisznók szemei. Elena még egyszer felüvölt, s még a testőrség edzett parancsnoka is elfehéredik az ajtóban a látványtól. Az asszony a kislányra ugrik, mint csibére a róka, fogaival tépi a puha nyakat, a bőrt, a húst, az ütőeret, a kislány csak pár pillanatra tud szabadulni, akkor felsikolt utolsó erejével. - Vámpírok! Anyu, segíts! . Több szót nem tud a száján kipréselni, mert Elena átharapja fo­ gaival a torkát, mohón issza a kispriccelő vért, mintha csak forrás­ ból szürcsölne. Ceausescu szemei majd kiugranak az üregükből; az ajtóban álló testőrparancsnok felé néz, habozik egy-két másodper­ cig, aztán ő is ráveti magát a lányra. Elena tovább harapja az ájult lány nyakát, hogy minél több seb­ ből fakadjon fel a vére, már Nicolae Ceausescu is az áldozat előtt térdepel a kórterem kövén, vállával taszít is egyet felesége testén, hogy ő is hozzáférjen a vérkúthoz, a kislány bugyogó, ártatlan, új életet adó véréhez. A kislány már félig holtan fekszik a kórházi 69

ágyán, a borzalmas áldozati oltáron, kis vércsermelyek fakadnak föl a testéből. Elena hörögve harap egy lentibb, a kulcscsonthoz közeli helyen is a nyak ütőerébe, s eltorzult, véres arcával a férjéhez hajolva sziszegi. - Neked is jut, Nicusor, ne lökdösődj! Igyál, aztán nyomd belém az ágyon! Itt akarok veled ezen az ágyon élvezni! ELNÖKI BANKETT A TEMETŐ ALATT Hópihék szállingóznak a bucsecsi kórház épületeihez csatlakozó temető fölött, leesett az első, november eleji hó, kavarognak a hó­ pelyhek a besüppedt, névtelen sírok hantjai között. Mihai Vărzaru, a Kolozs megyei vezető pártfunkcionárius dide­ regve száll ki irhabundájában a Daciából. Mellette a Securitate két embere áll, szekus persze a sofőr is; az egész hosszú úton nem szól­ tak hozzá egy szót sem, azóta hallgatnak, amióta a Szamos-parti villájának halljában közölték, hogy Ceausescu elvtárs azonnal be­ szélni akar vele. Vărzaru biztos volt benne, hogy Bukarestbe viszik, s most döb­ benten tántorog a félelemtől a bucsecsi temető behorpadt sírhantjai között. Egész úton gyötörte az agyát, az elmúlt hetek valamennyi eseményét megpróbálta magában felidézni, a legapróbb részleteket is levetítette a retinahártyáján pergő filmmel, mert abban biztos volt, hogy nem kitüntetés céljából rendelte magához Ceausescu. Minden felidézett kép patyolatfehér, kivéve az az egyetlen, ré­ szeg kábulatba repedő, előhívhatatlan film, igen, amikor a kolozs­ vári tiszti Casinoban elszakadt az erős ittasság ködfelhői között a film. Nagyon sokan voltak az étteremben, csak arra emlékszik, hogy egyszer csak föléje hajolt akkor egy szánakozó arc, Opáris ez­ redes arca, csak Opáris arcára emlékszik; úgy nézett rá az ezredes, mint aki keresztet vetett rá, mint aki szánalommal leírta. Mit mondhatott előttük? Úristen, miért ivott annyit? Megborzong a sí­ rok között a félelemtől, a kavargó hóesésben egyszerre fázik és a verejték veri ki; a securitatés őrnagy egy fekete műmárvány kripta felé tuszkolja, a kripta akkora, mint egy bunker. Az őrnagy babrál valamit a kripta hatalmas lapjának szélén, a márványlap félrecsúszik, leereszkednek a dohos lépcsőkön a ku­ pola alatt a kripta belsejébe. Elég széles a lépcső, s kitűnő a világítás idelenn, hamarosan leérnek egy kanyargó folyosóra. „Ceausescu parancsára a föld alá temetnek?" - ráng át a kérdés a pártfőnök agyán, s csak akkor nyugszik meg valamennyire, amikor

70

a folyosó kiszélesül, s látja, hogy drága szőnyegek borítják a folyosó kövét, mindkét irányból ajtók nyílnak, a föld alatti labirintus egy cseppet sem emlékeztet kivégzőheíyre, titkos temetőre. Benyitnak egy teremnyi szobába, szőnyegek borítják a föld alatti kőfalakat is, a földön is vastag, süppedős perzsaszőnyegek, kényel­ mes plüssfotelek. Az egyik fotelben ül valaki. Háttal Vărzarunak. Ráncos, felnyírt tarkó. Pikkelyes, hüllőszerű bőr. Csak ezt látja Vărzaru, s a félelemtől majdnem bevizel. Ceausescu felemelkedik a fotelből. Ravasz szemei rosszindula­ túan csillannak meg. Vésztjóslóan nyugodt, nem üvölt, nem ha­ donászik. „Bár inkább rikácsolna" - suhan át Vărzaru elkínzott agyán. - Azért hívtalak ide, Mihai, hogy együtt vacsorázhass az elv­ társaiddal - az utolsó szót Ceausescu gúnyosan megnyomja. - Ta­ lán fáradjunk is át az ebédlőbe. Szétnyílik a szárnyas ajtó, feltárul az ebédlő. Balra Elena, N. és három szekus tiszt ül a hosszú asztalnál, s még valaki, egy civil ruhás tömpe orrú, széles vállú fickó. De jobbra... Vărzaru úgy dől előrehátra öklendezve, mint aki hányni és menekülni szeretne egyszerre. Mert jobbra, három ember ül a magas támlájú székekhez támasztott fejjel, a kipreparált, mumifikált Săvinescu, Crisan és Cristescu, akik Ceausescu leváltását követelték a pártkongresszus előtt egy kiált­ ványban. Az asztalterítőn nyugvó kezükben kés-villa, mintha csak vacsorához készülődnének ők is. Ceausescu leül az asztalfőre, maga mellé invitálja jobb kéz felől Vărzarut is. A pártfőnök léül öklendezve; mellette a bebalzsamo­ zott, kitömött Cristescu kezéből most esik ki a beléje kényszerített villa. - Remélem, örülsz az elvtársaidnak, Mihai? - fordul felé derűs arccal Ceausescu. - Ma egy kicsit hallgatagok. De majd magukhoz térnek. Talán megviselte őket az erős bucsecsi levegő. Újra kitárul az ebédlő ajtaja. Vărzaru felesége, Ioana áll az ajtó­ ban estélyi ruhában, mögötte két securitatés tiszti - Üdvözlöm, Ioana! - pattan fel az asztalfőről Ceausescu. A szépsége a régi. Ha megengedi, N. mellé ültetem. Egy szépaszszony mellé egy szépfiú való. Vărzaru feleségét bekényszerítik N. és Elena közé. - Nem töltötök bort az elvtársaknak? - vigyorog a belépő pin­ cérekre Elena. - Săvinescunak, Crisannak és Cristescunak a kondukátor kedvenc moldvai borából töltsetek! A pincérek szétfeszítik a halottak száját. Vértelen ajkaik közé töltenek a borból. 71

- Még mindig nagyon szép vagy, Ioana - Elena asszony arcán sátáni mosoly. - S hallom, kacér is vagy még mindig. - Elnökasszony, kérem... - szólal meg bátortalan hangon Vărzaru. - Kuss! - Elena Ceausescu oda se néz Vărzarura, Ioanát és N.-t fürkészi gonosz tekintete. - Itt nálam nincs hiány férfiakban, ked­ vesem. Nézd csak N.-t és azt a francia urat, Monsieur Kajmánt. Re­ mek példányok, mondhatom. De ott van az a három derék úr is, veled szemben. Azokkal is kikezdhetsz. N. felemeli Ioana Vărzaru lábát. A hosszú, uszályos szoknyával együtt. Az asszony formásan telt lábikrája a tányérok közt vergődik az abroszon, cipőstül. N. lerántja a nő szalagcsokros cipőit. A ha­ lottak arcába hajítja őket. - Csókoljátok meg ezt a gyönyörű női lábat, disznók! - üvölt fel tökrészegen. Ceausescu egy szót sem szól, a részeg duhajkodást látva most egy csöpp megbotránkozás sincs a tekintetében. A három szekus tiszt felugrik az asztaltól. N. és Kajmán a kapálódzó asszonyt fogja le, a szekusok egyenként döntögetik az asztalra a bebalzsamozott hullák fejeit. N. húzza az abroszon az asszony lábát, akár a rétestésztát, egészen addig, amíg a lábujjai el nem érik a halottak egyenként előredöntött, felemelt arcát, szá­ ját. Visszagyömöszölik a bebalzsamozott, kitömött holttesteket a székekbe. Vărzaru már megszólalni sem mer, folyik az izzadság bő patakokban a homlokán, hasán; még reménykedik, hogy feleségé­ vel együtt megússzák ennyivel. De N. elemében van. Benyúl durván Ioana szoknyája alá, letépi a bugyiját, ráhúzza Kajmán fejére. A pincérek már szervírozzák az előételt; Kajmán nem veszi le fejéről az asszony bugyiját, csak há­ rom lukat fúr késével a rózsaszín bugyin, úgy eszi az orosz salátát. - Még nem vetted le a gönceid? - Elena gonoszul nézi a vergődő asszonyt. N. kettészakítja Ioana estélyi ruháját. Letépi róla, akár egy ron­ gyot. Aztán a kombinét, a melltartót és a harisnyatartót is. Az aszszonynak így kell ennie az orosz salátát és a kaviárt, meztelenül. Húsleves következik májgombócokkal. N. felemeli az asszony súlyos, kék erekkel átszőtt emlőjét, a nyakánál fogva előrelöki a nőt; a hatalmas mell csattan a leveses tányérban. Vărzaru csak most ugrik fel az asztaltól. De az egyik pincér el­ gáncsolja, a pártfőnök a szőnyegen fekszik, Ceausescu ráteszi a csizmás talpát, akár egy leterített medvét taposna.

72

- Egy milliárd dollárt loptam el a román államtól? - üvölt a ki­ nyúlt pártfőnök fölött, csorog a nyál a szájából. Ioana asszony teste már a terített asztalon vergődik. Kajmán a fejét szorítja hátra a hajánál fogva, N. a vaskos combokat bilincseli lapáttenyereivel az abroszhoz. A pincérek éppen szervírozzák az első igazi fogást, a pulykasültet; N. kiránt a tálból egy hatalmas combot, s a csontos végénél fogva a széthúzott szeméremajkak közé nyomja. Kajmán kigombolja a sikoltozó asszony fejénél a sliccét, megduzzadt szerszámával Ioana vastag ajkait ütögeti. N. is előveszi a farkát, ráfeküdne az asszonyra, de két tányér is útjában áll, az egyikben még húsleves aranylik. N. int Kajmánnak, hogy fordítsák meg együtt Ioanát. Az asszony már a hasán fekszik, N. végigönti a párnás háton, a hatalmas fenéken a levest. Elena hangosan röhög mellettük, tapsol, amikor a fiú rámászik ruhástul a pártfőnök fele­ ségére; N. hátulról farkalja meg az asszonyt, miközben csöpög fanszőrükre a húsleves nedve. Ceausescu most hagyja abba Vărzaru rugdosását. Megvárja, amíg N. beleélvez az áldozatába, s akkor vakkantja oda a szőnyegen heverő, vérző arcú pártfőnöknek. - Takarodjál! A feleségeddel együtt! Most, azonnal! A zokogó Ioana magára kapná a ruhája maradékát, de N. nem engedi. Az ebédlő másik ajtaja felé mutatnak Ceausescuval együtt. A tántorgó Vărzaru átkarolja meztelen feleségét, kinyitják a pin­ cérek által közben becsukott ajtót. Hosszú folyosó tűnik fel, a há­ zaspár tétován megáll. - Tovább! - üvölt rájuk Ceausescu. - Menjetek tovább! A házaspár már a folyosó végén jár. Ioana meztelenül, a férje sö­ tétszürke ruhában. Hirtelen ajtó nyílik a folyosó végén, fekete dán dogok ugranak elő iszonyú morgással, ugatással. A két áldozat a folyosó kövén hever. Tépik őket a dögök. Ceau­ sescu és Elena kisétál a folyosóra, kedves szemüknek a látvány. A meztelen Ioana asszony már halott. A kutyák még mindig té­ pik a húsát. Vărzarunak már alig van arca, de valami elképesztő erőfeszítéssel még felemeli a folyosó kövéről a fejét. Valamit akár mondani. Ceausescu kíváncsian előre lép. Leparancsolja Vărzaruról a kutyákat. - Ki fognak téged is tömni...Ceausescu. Mutogatni fognak a panoptikumban... A horrormúzeumban. Várzaru feje visszahanyatlik a kőre. A Drakula-elnök jelt ad ku­ tyáinak, hogy fejezzék be a művet.

73

A HALOTT KERESZTRE FESZIT VALAKIT Zuhog a puha hó a Bucsecsben. Csillogó fehér kristályvattái mindent befednek, az óriásfák koronáit, a lucfenyők hosszan le­ csüngő, dús kalászú fürtjeit, az alacsony cirbolyafenyőket, a nyáron színes bogyókkal tüzelő bokrokat. Sas repül át a hófellegek alatt, vijjogva, kiterjesztett szárnyakkal igyekszik a fészek menedéke felé. Nyolc férfi lapul a bucsecsi út mentén a fenyőfák között. Fehér orvosi köpenyben fekszenek a hóban. Mintha egy fácán rikoltozna messziről, Petru Drăgan feltérdel a hóban, kézbe veszi a fűrészt. Az óriási lucfenyő derekát már alaposan elfűrészelték, csak egy kicsit kell még dolgozni a fán, hogy kidőljön az útra. Már látják is a lucfenyők fedezékéből a mentőautót. Drăgan ne­ kilát az óriásfenyő fűrészelésének, csendben dolgozik, a mögötte térdelő Sebők Attila taszít egyet az elfűrészelt törzsön. Keresztbe zuhan az útra az óriásfenyő. A mentőautó riadtan, csúszva próbál fékezni a hóban. A kocsi orra nekiütközik a lezu­ hant fa derekának, a puha hóban megpördül a mentőautó. A sofőr és a mellette ülő sebész főorvos, Corfaru kiugrik a vezetőfülkéből. Tanácstalanul nézik az útra zuhant fenyőfát. A két mentős is kipat­ tan hátulról, hárman a sofőrrel megragadják a fa törzsét, megpró­ bálják elmozdítani az útról. Petru Drăgan és Sebők Attila kilép hat felkelővel a havas útra. Géppisztolyaikat a három ügyködő szekusra és a főorvosra szege­ zik. - Igyekezzetek, jóemberek azzal a fával - szól bele a döbbent csendbe Drăgan majdnem derűsen. - Nekünk is sietős a dolgunk. Hárman végigtapogatják a felegyenesedő szekusokat. Kiveszik köpenyeik zsebéből a fegyvereket. Aztán a főorvos katonai revol­ verét is. - Toljátok el azt a fatörzset - varkocsba font hajával, harcsa­ bajuszával Sebők olyan, mint egy végvári vitéz, aki a századok mé­ lyéről jött igazságot osztani. - Te is rugaszkodj neki, Mengele - löki a főorvost az óriásfenyő felé. A négy szekus verítékben úszva tolja el a fatörzset. Szabad az út a mentőautó előtt. - Ássatok! Három gödröt a fenyők között! - Drăgan és Sebők emberei a két mentős és a sofőr kezébe nyomják a lapátokat. A két mentős szótlanul lapátol. Csak a sofőr próbál az életéért könyörögni. Drăgan gyomorszájon rúgja, Corfaru, a főorvos lapá­ tol helyette.

74

Sebők benéz a mentőkocsiba. Szétroncsolt arcú lány haldoklik az ágyon. - Megmaradhatna? - rázza meg a varkocsos férfi Corfaru vállát, a mentőkocsira mutatva. Corfaru nemet int a fejével. - Percei vannak hátra - suttogja aztán szemérmesen. - Műtéttel nem lehet megmenteni? - üvölt rá Sebők, iszonyú fájdalommal a hangjában. - Már jó ideje exitál. Szétroncsolódott a lépe és a mája. - Ássál tovább! - löki vissza a gödörhöz Sebők Corfarut. Elkészül a három gödör a bucsecsi óriásfenyők között. Drăgan az egyik mentősre mutat. - Lapátold be a gödörbe a sofőrt! Te pedig a másik mentőst! néz a főorvosra. A sofőr futásnak eredne, de a vállas mentős ráugrik hátulról. Talán abban reménykedik, ha készséges lesz, ő kegyelmet kap. Tarkón vágja a sofőrt, aztán belöki a gödörbe, lapátolja arcára, tes­ tére a földet. A másik mentős mozdulatlanul áll a sírgödör mellett. Corfaru szinte hozzásimul, úgy kérleli, hogy hagyja magát belökni a gödör­ be. A mentős nem próbál menekülni, csak felrántja a térdét, teljes erejével belerúg a főorvos tökébe. Schnitzler, a szász felkelő végre lök egyet a mentősön. A szekus bezuhan a gödörbe. A főorvos sziszeg a fájdalomtól, de azért fürgén lapátolja a kimászni próbáló szekus arcára a havas erdei földet. A munkájával közben elkészült drabális mentős is segít neki. Ne­ gyedóra múlva a szekus teljesen eltűnik a földben. Odébb, a másik gödörből kiemelkedik a föld alatt utolsót rángó sofőr keze. Corfaru odalopakodik a lapáttal, s stréber módon jó nagyot üt a rángatódzó kézre. A sofőr elcsendesedik a föld alatt, újabb göröngyök kerülnek a friss sírra, mint ahogy az élve elteme­ tett mentős sírjára is. - Neked még van munkád - bök Drăgan újra a főorvosra. - Most a másik mentős következik. A szekus megpróbál eliszkolni, de az egyik felkelő kést hajít a combjába. Corfaru kirántja a kést a földre zuhant szekusból, előzé­ kenyen nyújtja a felkelő felé. Az üvöltő szekust berugdalja a har­ madik gödörbe, s buzgón lapátolja rá a havas erdei földet. Nemso­ kára a hóhérból lett áldozatot is elnyeli a sír. - Nézd meg az áldozatodat, Mengele! - Sebők Attila a mentő­ kocsi felé taszigálja a kemény munkában kiizzadt Corfarut. 75

A lány kinyitja a szemét az ágyon. Hangosan zihál, kidülledt sze­ mei a főorvosra merednek. - Közelebb, Corfaru! - mondja csendesen Sebők. - Menj egész közel hozzá! A lány felemeli begörbített ujjait. Talán utolsó erőfeszítésével. Corfaru szeméhez közelednek a begörbített ujjak, a főorvos nem tud hátrálni, mert Sebők keményen tartja a gallérjánál fogva. - Átko... zott... hallottam... mindent... -a haldokló lány körme Corfaru szemébe vájódik. Corfaru előtt pörögni kezdenek az óriásfenyők törzsei. Iszonyú fájdalmat érez a mellkasában, s rázuhan a fennakadt szemű, széttárt karokkal fekvő lányra. „Infarktus" - döbben az agyába, de nem bír mozdulni, hidegülő arca a halott, szétroncsolt arcú lány arcára csú­ szik, két karja bénán szétterül. Tehetetlenül fekszik, mint egy élő kereszt a halott kereszten; karjai a lány karjain a halottas ágyon. A szabadságharcos csapat némán, levett sapkával figyeli a jele­ netet. Aztán Drăgan az ágyhoz lép, leemeli a halott főorvost az ágyról. A halottat a halottról. Corfarut beültetik a sofőr melletti ülésre, Petru Drăgan vezeti a kocsit. Indul a mentőkocsi. Elöl Petru Drăgan és a halott főorvos. Hátul, a halott lány ágya mellett Sebők Attila hat felkelővel. Suhan a luc­ fenyők törzse között a kocsi. Két oldalt letekerik az ablakokat. A fehér köpenyek alatt géppisztolyok és hangtompítós pisztolyok. Ismeretlen rendszámú kocsik által a Bucsecsbe szállított géppisz­ tolyok és hangtompítós pisztolyok. Az első sorompónál két géppisztolyos őr áll. Látják Corfarut, de Drăgan gyanús számukra a sofőrtől kölcsön vett, homlokába húzott sapkával. Már tüzelésre emelik géppisztolyaikat, amikor két, hal­ kan pukkanó lövés a földre teríti őket. Sebők kiszáll hátulról a mentőkocsiból, a földön heverő szekusok mellé lép. Egy-egy golyót a halántékukba is küld búcsúzóul, mielőtt indítanák a kocsit. Dimitrescu, a szakállas felkelő ezalatt bemászott a kerekek alá, dol­ gozott ott valamin. Kanyarog a kórház felé vezető út, így a belső sorompótól szeren­ csére semmit sem láthattak az őrök. A mentőkocsi fékez a havas úton, keresztbe csúszik, kigurul a bal első kereke. Az őrök röhögve sietnek segíteni, Sebők és Dimitrescu úgy szedik le őket az ablakból a hangtompítós pisztolyokkal, akár a nyulakat. Visszateszik a kereket, indítanak. Behavazott sírok között ka­ nyarognak. Jeltelen sírok, behorpadt hantok között. Olyan a havas temető a november délutáni szürkületben, mint egy kihalt, fehér szégyenébe dermedt táj, ahonnan annyi bűntett után az emberek

16

kivonultak, s csak a gyalázatukat hagyták hátra a jeltelen sírok, be­ horpadt hantok között. A kórház behavazott kastélyként uralja a temetőt és a hegyol­ dalt. Bekanyarodnak a homlokzat sárga timpanonja alá, szorosan a kapu mellé. Drăgan rögtön kihajol a vezetőülés ablakán, s hang­ tompítós pisztolyával homlokon lövi a feléjük kilépő őrszemet. A másikkal a mentőautó gyomrából kiugró Sebők végez, de a gyors és csendes munka ellenére is észrevették őket, az egyik emeleti ab­ lakban reccsen az üvegtábla, s abban a pillanatban már fel is ugat a géppisztoly. A mindig hallgatag, beesett arcú Tomascu szétlőtt fej­ jel vágódik végig a mentőkocsi mellett. A másik hét felkelőnek si­ került beugrania a kapun, az előcsarnokban szitává lövik a folyosó felől feléjük rohanó szekus őröket. Négy hullát számolnak meg. Ők heten majdnem sértetlenek: Sebők, Schnitzler, Dimitrescu, Paveliu, Udvarhelyi és Kézdi, csak Drăgan válla vérzik, felhorzsolta egy golyó. Az előcsarnokból két folyosó nyílik. A lépcsőház felől ropognak a fegyverek. A portásfülkében még az előbb senkit sem láttak, most gyilkos géppisztolytűz zúdul a hátukba, mikor beszáguldanak a belgyógyászat felé vezető jobb oldali folyosóba. Paveliut és Kézdit lekaszálja az orvlövész, Drăgan és Sebők a földön hasalva viszo­ nozzák a tüzet. A portás térdre rogy a fülkéje előtt, kezéből kihull a kalasnyikov. Drăgan feléje rohan, a düh teljesen elvakítja, géppisz­ tolya csövével szétfeszíti a nyöszörgő szekus száját, s a szájpadlásán keresztül lövi szét az agyát. Sebők veszettül káromkodik. Drăgan indulata miatt perceket veszítettek. Az emeleti lépcsők felől egyre erősebb a tűz, elképesztő csoda, hogy Drăgan megúszta a vállsérülésével. Paveliun és Kézdin már nem lehet segíteni, összeszedik a szekusok géppisztolyait, öten rohannak előreszegzett fegyverekkel a belgyógyászat felé. A rendelőszoba becsukott ajtaja mögül tüzelnek rájuk az ajtó fá­ ján keresztül. Schnitzler elvágódik a kövön, vér csorog a szájából. Sebők és a szakállas Dimitrescu berúgják az ajtót, Udvarhelyi és Drăgan sorozata leteríti az ajtón át lövöldöző, ápolóruhát viselő szekust. Egy orvos és egy ápolónő is térdel feltartott kezekkel a vizsgáló asztal mögött; Drăgan golyót ereszt az orvos fejébe, az ápolónőt maguk előtt terelik a fegyverek csövével. Kinyitják a zárt osztályként kezelt belgyógyászat ajtaját. Női ki­ áltást hallanak az egyik kórteremből. Magyar kiáltást. - Vigyázzatok! Két líbiai mászott be az ágyak alá! Beugranak a kórterem ajtaján. A hosszú, fekete hajú Mara Bărdasu hálóinge elszakítva. A szőke, tejfehér bőrű Székely Anna

77

meztelen, szája sarkából vér szivárog le. Látszik, hogy az ágy alatt lapuló líbiai gorillák nemrég törhettek rájuk. - Gyertek elő! Feltartott kézzel! - üvölt Petru Drăgan. Már Szilassy Zoltán, Ion Dobrată és Hermann Klause is ott áll csíkos pi­ zsamában az ajtóban. Körülveszik a két ágyat, Szilassy, Dobrată és Klause kezébe is géppisztolyt csúsztatnak a szabadságharcosok. A két líbiai meztelenül mászik elő az ágyak alól. A félelem verí­ téke csorog végig a testükön. - Feküdjetek le az ágyra! - parancsol rájuk Drăgan. - Igyekez­ zetek! Drăgan a férfikórterem lakóira néz. Semmit sem szól, csak a lí­ biaiak meztelen ölére mutat. A három férfi előrelép, a majdnem megerőszakolt Székely Anna és Mara Bărdasu is ott áll mellettük, géppisztoly van az ő kezükben is. Ropognak a fegyverek, szétlövik a haláliskola két igyekvő tanulójának tökét. Aztán Drăgan lép elő, egy sortűzzel megadja a két líbiainak a kegyelemdöfést. MINT A SÖTÉTBEN SURRANÓ SVÁBBOGÁR, AKIRE RÁGYÚJTJÁK A VILLANYT Kajmán pontosan tudta, hogy életének új szakaszába lépett ab­ ban a pillanatban, mikor meghallotta a kórház főépületének elő­ csarnoka felől a fegyverek ropogását. A géppisztolyok kerepelése nem volt ugyan új hang a fülének, számtalanszor osztott halált ut­ cákon, tereken, külvárosi csarnokokban gépfegyverekből ő maga is, reá is tüzeltek nemegyszer géppisztolyokból; idegsejtjei meg­ szokták, igényelték a halál látványát, amelynek megrendezésében gyakorta volt aktív szerepe neki is. De azt is tudta Kajmán, hogy ez a fegyverropogás egészen más. Egy fekete tábla volt számára eddig az élet, olyan tábla, amelyre ő ír és rajzol színes krétával betűket és képeket; olyan szavakat, mint halál, bokán lövés, elrablás, túszul ejtés, aztán a megkomponált, változatos gyilkolás több tucat ábráját, vértócsákban heverő emberi testeket. És most a fekete tábláról egy láthatatlan kéz letörölte a számára mindig gyönyörteli gyilkolás ábráit, s ott maradt semmibe meredő szemei előtt a csupasz fekete tábla, amely azért mégsem volt egészen csupasz, mert átitatta a pirosló és másodpercek alatt alvadva feketülő vér, a Sátán vére, az ő vére; a saját vérétől, a fekete vértől ragyogó tábláról nézett le rá önnön maga, megnyúzott, szét­ vert arcú képmása. „Mint a fába szorult féreg" - csak ezt az egyetlen mondatot zi78

hálja valaki a fülébe, akár csak a tarkója mögött állna, s reszelős hi­ deg nyelvével a nyakát nyalogatná. „Mint a fába szorult féreg, amelyet azért kiránt a harkály a csőrével." Eddig mámoros játék volt a halál, jeleneteit ő vitte színre, ő volt az írója, dramaturgja, rendezője és színésze egy személyben a vér­ bíborban ragyogó színműveknek. Önnön halálának kockázata persze mindig benne volt az élőben pergő darabokban, de vajon törődik-e a kardfogú tigris a gyászos kimúlás lehetőségével, ami­ kor ráugrik az őslajhár hátára? S az sem tartotta vissza soha ke­ gyetlen játékaitól Kajmánt, hogy elfogják és életfogytiglanra ítélik; mindez a demokráciák törvényei szerint történt volna, kulturáltan és elviselhetően. S az életfogytiglani ítélet sem halálig tartó zárka­ magányt jelent, hanem csak húsz évet mindössze, ha ugyan sor ke­ rülne letöltésére, hiszen százszor is megszökhet és ki is szabadíthat­ ják közben. De most, a fegyverek ropogása a kórház aulájában egészen más üzenetet lök az agyába, mintha a mellkasán döröm­ bölnének csontkezek, hogy a szívét kitépjék üregéből. Itt nincs vizsgálati fogság, tárgyalás és ítélethirdetés, ha elfogják, széttépik, mint egy ocsmány állatot, itt nem lesz demokrácia, amely ellen oly kegyetlenül harcolt mindig, de amely demokrácia paradox módon az ő életét mégis megvédte. Mindez másodpercek alatt villan át agyán, miközben egyre kö­ zelebb kerül kidülledt szemgolyóihoz a fekete vérrel átitatott tábla. Éppen a nagyseggű Mariát farkalta hátulról, Udrescunak, a pszi­ chiátriai osztály főorvosának kanapéján, amikor megszólaltak a géppisztolyok; Any, a másik nővér becsúszott pikáns vörös haj­ fürtjeivel, mohó szájával alájuk, s Maria gyönyörtől megduzzadt csiklóját, Kajmán hüvelybe csúszkáló farkának szárát s lengő zacs­ kóit felváltva nyalogatta. Any most riadt egérként mászik elő Maria vaskos combjai közül, Kajmán is kirántja dárdáját, eszeveszett gyorsasággal öltözik, a nőknél ez lassabban menne, mert sehogysem találják a szanaszét dobált s egymásba gabalyodott fehérneműiket. Kajmán megunja a keresgélést, kitaszítja a pszichiátriai osztály két meztelen nővérét a folyosóra, a saját szobája felé vágtat, géppisztollyal, két revolverrel és töltényekkel jön pillanatok alatt vissza. A B épületből, ahol a pszichiátriai osztály is terpeszkedik, nem­ igen lehet átlátni az A jelzésű főépületre; mert a két szárny L alak­ ban csatlakozik egymáshoz, s a főépület az L betű vízszintes szára. Kajmán a két katonai revolvert a meztelen nők markába nyomja, s már taszigálja is őket a pszichiátriai osztály bezárt folyosója felé. A betegek épp akkor feszítik ki hatalmas robajjal az ajtót, amikor 79

odaérkeznek. Kajmán géppisztolya felugat a betört ajtó előtt, két pizsamás férfi és egy kibomlott kontyú nő hátrazuhan a kőre. Kaj­ mán géppisztolya tovább ugat a folyosón, a halál könnyen arat a védtelen pizsamás férfiak és hálóinges nők között. Másodpercek alatt tizenegy beteg fekszik a kövön, Kajmán tovább nyomul a gép­ pisztollyal a kórtermek felé. Any és Maria fürge aratóként le-lehajolnak a folyosó kövén fekvő halottak és súlyos sérültek mellé, s mindegyik férfinak és nőnek egy-egy golyót küldenek a fejébe a biztonság kedvéért. Kajmán már a kórtermeket járja géppisztollyal a kezében, sorra lövi bele a takarók, lepedők, párnák halálos, vérző gubancába az ágyhoz szegzett, élőhalottá elektrosokkolt betegeket. A két mezte­ len nővér megáll az egyik, nyitott ajtajú vécéfülke előtt: Vicru, az alacsony, kövér ápold puffadt nyelvvel lóg a vécé lehúzóláncára akasztva. Maria és Any mindenhol Kajmán nyomdokában járnak. Mind­ egyik kórterem mindegyik ágyához odalépnek revolverrel a ke­ zükben; sorra lövik fejbe a már amúgy is az ágykoporsókba kaszált betegeket. Precízen és szakértelemmel dolgoznak, nagy ritkán egy-egy lövés után megránduló fej jelzi, hogy nem halottat, hanem haldokló vagy súlyosan sérült embert találtak el a gyilkos lövedé­ kekkel. A nagyfarú, széles csípőjű Maria éppen kilép az egyik női kór­ terem ajtaján, hogy a másikban folytassa monoton gyilkolását, s a kis seggű, csupa ín Any pedig a kórterem utolsó, haldokló betegé­ nek halántékához illeszti a revolvere csövét. Ekkor az egyik ágy alól kimászik nesztelenül, mezítláb egy rövidre nyírt hajú fiatal nő; Any mögé lopakodik hangtalanul, s a markában szorongatott vastag in­ jekciós tűt ugyanakkor vágja be az ápolónő izmos, meztelen hátába, a bal lapocka alá, amikor annak revolvere eldördül. Any rázuhan áldozatára, arccal a halott arcára, szája sarkából parányi vércsermely indul lefelé, már nem tudja, hogy támadója, a rövidre nyírt hajú nő is az ágy lábánál hever, Maria három lövésétől leterítve. Any még él, homályosuló szemei nem a superplanban fekvő áldozatának arcát látják, hanem a kislánykori templom ikonosztázát, Szűz Mária arcát. Szűz Mária tenyere tiltón kinyúl az ikonosztáz arany ragyogású táblájából, pedig neki tovább kellene mennie, az ikonok vert arany fényű káprázatán át, tovább a töm­ jénszagú gyerekkori békébe, ahol megmenekülne. Felrobbanni készülő szíve utolsókat hördül, azt már nem látja, nem tudja, hogy Maria mögéje lép a revolverrel, megérinti pulzusát, s aztán tarkón lövi rezzenéstelen arccal. 80

Kajmán már jön visszafelé az átforrósodott csövű géppisztollyal. Maria tömören elmondja neki, hogy mi történt Anyval. Lenyomják a pszichiátriai osztály kezelőjének ajtaját: a nagyszebeni fiúnak, Andreinek még rángatódzik a teste a fegyverek ropogása előtt, a hipnotizálás csődje miatt kapott elektrosokktól; Udrescu főorvos épp most nyomja a vénájába a ciánt tartalmazó injekciót. - Már jön fölfelé a bunkerból az őrség! - lihegi Udrescu. - De azért a biztonság kedvéért én is átküldtem a pokolba ezt a fickót. Újra a főépület aulája felől hallják a fegyverropogást. Kajmán, Udrescu és a meztelen Maria átcsúsznak a B szárnyat az A épülettel összekötő üvegfolyosón. Közben két szekus ápoló is csatlakozik hozzájuk, óvatosan haladnak lefelé a lépcsőn, a belgyógyászati osztály hátsó falába vágott páncélajtó felé. Kajmán is hallja félreérthetetlenül, hogy az előcsarnokból hal­ latszik a géppisztoly kerepelése. Mégis megálljt vezényel a páncél­ ajtó felnyitása után Udrescunak, Mariának és a két szekus ápoló­ nak. Állnak az ágyak mellett, a két cafattá lőtt líbiai meztelen teste mellett, a fehér köpenyes ápolók kérdőn nézik Kajmánt, s a sze­ mükből egyre nyilvánvalóbban sugárzik a francia férfi felé a meg­ vetés. Kajmán fél. Életében először fél. Sötétben iszkoló, fekete potro­ hú svábbogárnak látja magát, riadtan csápoló csótánynak, amelyre hirtelen rágyújtják a jótékony éjszakai sötétben a villanyt. Retteg attól, hogy el fogják taposni, beletiporják a durva, hideg kőbe, amelynek recéi közé csorog majd, s feketén megáll bennük alvadó vére. A pisztolyt szorongató Maria hatalmas, dús redőkben vonag­ ló fenekét nézi, meg is érinti ujjaival, a szőke tehén értetlenül bámul hátra, talán azt hiszi, Kajmán hirtelen eszét vesztette, hogy most akarja folytatni a szeretkezést. Maria nem jár túl messzire az igazságtól. Kajmán tovább bámulja az ápolónő meztelen fenekét, s anyjára gondol, akit Alain Poltain konszernigazgató apja könnyedén magáévá tett, s aztán otthagyott vele terhesen harminc évvel ezelőtt. A düh újra termeli csípős, mérges nedveit Kajmán sejtjeiben, szöveteiben, a gyilkos gyerek- és kamaszindulat, amely előbb-utóbb törvényszerűen az anyja ellen is fordult. A saját édesanyja ellen, aki bárgyún, tehetetlenül hagyta, hogy kihasználják, balekot csináljanak belőle, lakmározzanak a testén, aztán, amikor már jóllakott a falánk burzsoá, akkor, némi kaparásra szánt pénzt s egy-két futó simogatást, jó szót hagyva hát­ ra maga után, simán meglépjen a következmények elől. Később lobbant fel ez a gyilkos düh benne, már nagy gyerek volt akkor, amikor megpróbálta összerakni magában az anyja által elej81

tegetett elszólásfoszlányokból, információkavicsokból a bosszú vad sziklaoltárának képét. A gyűlölet-oltárt, amelyre most már nemcsak Honoré Poltaint és leszármazottjait, hanem a saját szülő­ anyját is ráfektette gondolatban áldozatként. Hisz az ő sorsát, sa­ nyarú gyermekkorát és kilátástalan ifjúkorát is anyja bűnös tehe­ tetlensége határozta meg abszurd módon előre; anyja meg sem próbált a lelépett Honoré Poltain nyomába szegődni, de még a ko­ moly igényű gyerektartási kereset beadására is képtelennek bizo­ nyult. Büszke asszony volt az anyja? Vagy a sors csapásaiba csak fatalista módon beletörődő? Kajmán később sem tudta e rejtélyt megfejteni. Tizennyolc éves volt, amikor elégtételt vett anyján, s ráfektette a gyűlölet oltárára, az áldozati oltárra. Anyja ekkor már erősen hí­ zásnak indult, vastag hájrétegek rakódtak a pocakjára, derekára, s a feneke épp olyan hatalmas, monumentális gyűrűkben vonagló volt, mint most Maria szekusnővér fara. Csak az arca, a meghízott, de még mindig csinos, folyton csodálkozó és várakozó arca volt a sűrű seprűs szempillákkal és a nagy, kitágult szivárványhártyákkal a ré­ gi, kislányosan fénylő, ingerlő. Mikor Fréderic, a lyoni textilgyáros fia könnyedén lecsapta a kezéről Héléne-t, akivel már egy éve járt, akkor este gyújtotta meg képzeletében Kajmán a lyoni külvárosi diszkóban az áldozati oltárt. És otthon ténylegesen is meggyújtotta, ahogy hazament rögtön; anyja még nem aludt, az ágyban olvasott, a hálóing pántja lecsúszott kövérkés válláról. Kajmán nem kért, ha­ nem cselekedett, részeg dühében letépte anyjáról a takarót, öléig rántotta fel a hálóinget, s mindjárt meg is perdítette az ágyon a ha­ talmas, derékig lemeztelenített testet, mert nem mert még részeg dühében sem az anyja szemébe nézni közben. Mindez másodper­ cek alatt játszódott le, anyjának a meglepetéstől védekezni sem volt ereje. Sliccét már az előszobában kigombolta, most előrántotta merevedő szerszámát, benyomta a hatalmas ülep remegőn össze­ érő partjai alá, a völgybe, a száraz, gyanútlan hüvelybe. Anyja meg sem mozdult alatta. Csak a könnyei folytak bele a párnába, ő persze nem számított arra, hogy ez a hatalmas, titkon oly sokszor meglesett fenék majd lelkesen körözni fog alatta, de ez a néma, moccanatlan tiltakozás megdöbbentette. De azért folytatta, amit elkezdett, kezével közben megmarkolta alulról a tekintélyes, lágyan szétfolyó melleket is, egészen addig folytatta, amíg vissza­ fojtott lélegzettel anyjába élvezett. Akkor lecsúszott az ágyról, nedvedző farkát beletörölte a fenék dús húsának redőibe, össze­ csomagolta a holmijait - anyja föl sem kelt közben az ágyról -, és egy haverjához költözött. 82

Most nézi a belgyógyászat folyosóján lassan előre lopakodva a meztelen Maria hatalmas, dús redőkben vonagló ülepét, a szekusnővér kezében szorongatott katonai revolver furcsa kontrasztot képez tejfehér meztelenségével. A két géppisztolyos szekus ápoló surran legelöl, a folyosó falához tapadva; a pisztollyal felfegyver­ zett Udrescu főorvos ott szuszog hátul Kajmán mellett. A főépület előcsarnoka felől egyre erősebben hangzik a fegy­ verropogás. Kajmán Maria hatalmas fenekét bámulja, s egyszerre lobban bele sejtjeibe a vad félelem és a bosszúvágy. S a kettő furcsa módon, mint két irányból kilőtt nyílvessző, metszi egymást, met­ széspontjukból csóva lobban, gyilkos indulat csóvája. Mert a féle­ lem a sötétből váratlan fénybe iszkoló, s ott könyörtelenül eltapo­ sott svábbogár képét vetíti a szűnni nem akaró fegyverropogáson keresztül eléje, az indulat táplálta bosszúvágy pedig anyja közö­ nyös, tehetetlen, mozdulatlan fenekét, amelynek emlékét Maria hatalmas, meztelen ülepe idézi föl kíméletlenül. A két szekus ápoló kérdőn hátranéz, indulnának már az aula felé rohamra, és akkor talán nem is Kajmán cselekszik, az Action Directe vezetője, hanem az ujjai idegvégződéseiben testet öltött ret­ tegés és torz indulat. A félelem és az egész életét, ifjúkorát megtorolni készülő vágy, amelyek eggyé váltak a géppisztoly ravaszán tartott ujjaival. Egy rövid sorozattal hátbakaszálja a két szekus ápolót, aztán Udrescu torkába küld két golyót, s Maria hatalmas, csípőből forduló fenekét szinte cafatokká lövi géppisztolya löve­ dékeivel. Maria kezéből kihull a fegyver, hörögve bukik a két sze­ kus ápoló mögé a kőre. Kajmán a combjai közé nyomja a géppisz­ toly csövét, s a vörösesszőke szőrbozót alá ereszt még egy sorozatot. Ezután Kajmán villámgyorsan cselekszik és racionálisan. Fel­ rohan a lépcsőn és az üvegfolyosón át a pszichiátriai osztályra, két-három perc alatt teszi meg az utat oda s vissza úgy, hogy közben még egy géppisztolyt, s egy kivégzett beteg hulláját hurcolja magá­ val. A géppisztollyal két helyen is homlokon lőtt hullát lefekteti a belgyógyászati osztály folyosójának kövére, olyan pozícióba, amelynek alapján hiteles lehet a netán győztes Securitate számára, hogy a két ápolót, Mariát és Udrescut az odafönt géppisztolyt szer­ zett, pszichiátriáról megszökött beteg kaszálta le. Az előcsarnokban még mindig ropognak a géppisztolyok. Az egymásra kelepelő fegyverek hangjának ritmikájából a félelem ká­ bulatából lassan-lassan magához térő Kajmán érzékeny füle már ki tudja következtetni, hogy a kripták alatti bunkerből feljött Securitate-őrség abszolút fölénybe került. Kajmán ekkor megrázza a fe­ jét, a legszívesebben a szájába venné a géppisztolya csövét, de erőt

83

vesz magán, átlép végre a hullákon, a gyáva rettegés már tovainalt, a jóvátehetetlen szégyen érzetét hagyva hátra maga mögött. Most már szaporán halad előre a kanyargó folyosó falához tapadva, ah­ hoz a ponthoz ér, ahol a föld alatti bunker folyosója csigalépcsőkkel becsatlakozik egy vasajtón keresztül az egyik kezelő szobába. Há­ rom szekus hullája fekszik a kezelőszoba ajtaja előtt a kövön, odébb két pizsamás halott hever, s a géppisztolyok is egyforma tűzerővel kelepelnek újra a következő folyosókanyartól már nem messzire, az előcsarnok irányából. Kajmán mozgása lelassul, akár a teknőcé, aztán meg is mereve­ dik teste a folyosó falához tapadva. A félelem újra rátör, teljesen bekeríti, olyan most tényleg, a falhoz ragadva, mint a kövek résébe bújt svábbogár. Csak zihál a falhoz tapadva, s nincs bátorsága továbbnyomulni. Nadrágjából sárga, meleg lé csöpög alá, döbbenten konstatálja, hogy bevizelt. A KITÖRÉS Ugyanazon a kanyargó folyosón, amelyen Kajmán végighurcol­ ta valamivel később szégyenét, Petru Drăgan és Sebők Attila csa­ pata már a főépület előcsarnoka felé közeledett a géppisztolyokkal. Ekkor azonban, az egyik kezelőbe nyíló föld alatti feljárat felől özönleni kezdtek az állig felfegyverzett szekusok. S ráadásul a há­ tukba kerültek, a belgyógyászat felé már nem tudtak visszahúzód­ ni; a szekusok első sorozatai rögtön leterítették hátul haladó áldo­ zataik közül Ion Dobratăt és Hermann Klausét. A többiek tovább­ rohantak az előcsarnok felé, de az aulába nyíló szemközti folyosó­ ról s a lépcsőház felől is szekusok kúsztak elő. A kapu felé már nem bírtak kitörni, az előcsarnok portásfülkéjében tüzelőállást felvett hóhérok elvágták előttük ezt a nyilvánvaló menekülési utat. A fo­ lyosón mindkét irányba tüzelve beugrottak a gyógyszerraktárak egymásba nyíló termeinek labirintusába. A Sepsiszentgyörgyről menekült Udvarhelyi Csabával ekkor végzett a raktár ajtaja előtt három géppisztolygolyó. Heten maradtak a gyógyszerraktárak polcai között. Sebők Atti­ la, Petru Drăgan, Gheorghe Dimitrescu, Szilassy Zoltán, Székely Anna, Mara Bărdasu és a túszul ejtett ápolónő, Diana Păun. A polcok mögött hasalnak, a szakállas Dimitrescu a vasajtóhoz kú­ szik, váratlanul feltépi, s a raktárhoz közeledő szekusok közé hajit egy kioldott kézigránátot. Az iszonyú dörrenés mintha magát az épületet vetné széjjel, a robbanás két securitaté-tisztet tép szét. 84

Drăgan lázasan keresi ujjával a halálkórház osztályorvosától, a borzalmas körülmények között kivégzett Ginjutól kapott térképen a gyógyszerraktárból levezető lépcsőt. Szilassy a néma, rettegő arcú ápolónőt, Diana Păunt tartja sakkban géppisztolyával. Székely Anna és Mara Bărdasu is géppisztollyal a kezében hasal a raktár fémpolcai között. A szakállas Dimitrescu és a harcsabajszos Sebők a bejárati vasajtó közelében fekszenek a polcok mögött; erősen kérdéses, hogy a vasajtó és a falak meddig védik őket, a szekusok mikor fognak bevetni gránátokat és nehézfegyvereket. Drăgan végre megtalálja a térképen a lejáratot. A másik terem­ ben, az egyik páncélszekrény kerekének elfordítása után az acél­ ketrecből nyílik a lépcsőlejárat. Kinyitják a kerékkel a páncélszek­ rényt, abban a pillanatban borzalmas erejű robbanás tépi fel a vas­ ajtót. Dimitrescun kívül mindnyájan leléptek már a hatalmas pán­ célszekrényen át a föld alá vezető csigalépcsőre, a szakállas sza­ badságharcos nem megy utánuk, újabb kézigránátot old ki, s az egyik vaspolc mögül bevágja a szétrobbant ajtó réséből tüzelő sze­ kusok közé. A páncélteremben visszhangzó fülsiketítő robaj és ha­ lálhörgés után pár másodpercig szünetel a szekusok géppisztolyai­ nak a kelepelése. Vérpatak csordogál befelé a szétrobbantott ajtó helyéből; három szekussal végzett a kézigránát. Kettő a szétrob­ bant ajtó résében fekszik vérző fejjel és mellkassal, a harmadik a folyosóra zuhant ki hátra, felhasított altesttel. Az ajtó kerete mögül újra tüzelnek. Dimitrescu viszonozza a tü­ zet. Aztán egy kézigránát vágódik a vaspolc széle mellé a földre, a szakállas felkelő éppen tüzelésre kinyúlt jobb karját tőből tépi le a robbanás ereje. Dimitrescu ájultan hever a földön, már nem érzé­ keli a testébe hatoló lövedékeket. A Drăgan és Sebők vezette csapat már messzire jár a föld alatt kanyargó folyosón, amikor a szekusok is bemásznak utánuk a pán­ célszekrénybe. A menekülő csapat elhalad az őrség most üres szo­ bái, aztán a minden kényelemmel felszerelt föld alatti lakosztályok mellett. A temető alatt járhatnak, a nyitott ajtókon át belátnak a bonctermekbe is. Egy idős asszony szétnyílt hassal fekszik a nyolcas formájú boncasztalon, nyitva van a borzalommal teli üveges szeme is, mellette sebtében ledobott szikék; látszik, hogy hóhérai csak nemrég szívódhattak fel. Mocorgást, elfojtani próbált prüszkölést hallanak a hullákat tá­ roló tepsisor felől. Sorra nyitogatják a tepsiket, mindegyikben hulla van, kivéve egyet, fehér köpenyes szekus orvos fekszik a tepsiben, haja, szemöldöke zúzmarás, ide menekült be, a halottak frizsideré­ be. Drăgan kiold egy kézigránátot, becsúsztatja a hidegtől remegő 85

orvos mellé a rekeszbe, s a tepsit villámgyorsan visszatolja az or­ vossal és a kézigránáttal együtt a helyére. Már jó pár méterrel odébb járnak a fölfelé kanyargó folyosón, amikor meghallják a fülsiketítő robbanást, láng csap ki a tepsiből, az alvilági teremből piros láng. A bunkerszerű kriptán át jönnek föl a behavazott temetőbe, a sí­ rok között kúszva érik el az erdő szélét. Eltűnnek a Bucsecs óriás fái között, megtalálják a pár tucat, búvóhelyét állandóan változtató felkelő fészke felé vezető ösvényt. AZ ÖRDÖG HARMONIKÁJA Kövér pelyhekben hull a hó a soproni Lővérek fölött. December eleji, advent előtti hó, kristályosan tapad meg a csertölgyek és a lucfenyők ágain. Szentay Bálint nagyra tátja száját a csodálkozástól a piros Re­ nault volánja mögött, akár a gyerekek, szeplős pulykatojás képén szomorúság dereng fel. - Karácsony... Franciaországban. Perella Ákos barátja szőke hajának taraját nézi, mely diadalma­ san emelkedik föl a fejbúbnál, aztán kissé zsirosodva aláhull, mint egy csüggedt zászló. - Moshatnál néha hajat is. Nagyon sajnállak. Szegény embernek Franciaországban kell lehúznia néhány hetet vagy hónapot. Még visszafordulhatsz, kisfiam, ha ilyen nagyon vár otthon a mákos beigli. - Karácsony este borleves és rántott ponty. Karácsony első nap­ ján pulyka. A második napon... - Töltött káposzta. Már ideje vacsoráznunk. - Te mikor beszéltél utoljára az apáddal? - Két napja - Perella a behavazott fákat nézi. - A te öreged még mindig olyan merev, mintha karót nyelt volna? - Kitűnő építész, hisz tudod. És embernek is kiváló. De most is olyan, mintha önmaga szobra lenne. Többször álmodtam már ugyanazt, Ákos. Azt álmodtam, hogy a vállát rázom, és a fülébe üvöltök, hogy beszélni akarok vele. Mindig azt válaszolja, hogy be­ széljünk, fiam. Akár az életben is. Aztán elkezdünk beszélgetni." De soha nem tudok hozzáférkőzni, soha nem tudom a páncélját át­ törni. - Ne gyötörd magad. Ő ilyen. Szemérmes, gátlásos, szűkszavú. De kitűnő ember. Már nem hull a hó. Feketerigók röppennek fel az ágakról. Perella

86

Ákos a saját apjára gondol a barátja melletti ülésen. Perella Gábor ideje most jött el. S talán furcsának tűnik, de mégis nagyon logikus: apja még azt sem tudta mind ez ideig eldönteni, hogy melyik pártba érdemes belépnie. Mint ahogy ő sem. Na nem azért, mintha érdeket hajszolna az apja, holmi karrierrel fikarcnyit sem törődik, csak ép­ pen elvileg eljött már az idő. Az ő ideje. Azoké, akik nem a szájukat tépték, hanem például fegyverrel harcoltak a Corvin közben. S most nem tud az apja dönteni. Talán nem is akar. Mert vannak ugye szép számmal pártok, amelyek felkarolják a nemzeti eszmét. Érzé­ kenyek a magyarság történelmi tradíciói iránt. Na persze, európai­ ságról is szónokolnak épp eleget. Csakhogy iszonyúan konzervatí­ vok, a modern, európai liberalizmustól oly messzire vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Az egyházra kacsingatnak, az egyházra, amelynek a hitélet és a karitatív szolgálat lenne a dolga, de már nyújtogatja csápjait, hogy a hatalom minden berkébe elérjen, hogy az élet minden rezdülésébe beleszólhasson. A kommunista dikta­ túra után Perella Ákos nagyon nem akarna klerikális diktatúrát sem. Sem ő, sem az apja. Filmek, könyvek betiltása. A nehezen megszerzett emberi szabadság elorzása. Szemellenzős harc az ero­ tika, a pornó és az „erőszakot propagáló" művek ellen. Már a meg­ fogalmazásból is üvölt a csököttség. Ugyan ki propagálja itt az erő­ szakot? Csak éppen arról van szó, hogy nem minden író hajlandó például jól fésült, konzervatív bűnügyi regényeket írni, békésen duruzsoló kandallóval, joviális, pipázó felügyelőkkel, esztétikus pózokban megtalált halottakkal. Inkább egyes megátalkodottak rohadtul kemény krimiket írnak, talán épp olyan keményeket, mint amilyen maga az élet. Na de térjünk csak vissza a pártokhoz - ezt az utolsó mondatot Perella már hangosan mondja. - Ezt bírom benned. Ezt az infantilizmust - vigyorog a szeplős, kakastaréjos Szentay. - Elkezdesz magadban egy hosszú monoló­ got, s aztán hangosan folytatod, mintha nekem kötelességem lenne kitalálni, hogy milyen gondolatokat lökdöstél a tekervényes agyad barázdái között. - A magyar pártokról volt szó. - Mi az, hogy „volt szó"? Talán mikrofont szereltél az agyadba? - Az a párt, amelyik vállalja a nemzeti tradíciókat, az messze van az európaiságtól, és a modern ember életeszményétől. Amelyik pedig felvállalja a mai ember életérzését, attól idegenek a magyar hagyományok. Ez a jelen dilemmája, Bálint. Aki magyarul érez, az konzervatív. Aki pedig európai, az nem akarja a magyarság örök­ ségét vállalni. Mintha a magyar hagyományok csak kövületek len87

nének. Miért nem jut eszébe végre egy pártnak, hogy a magyarságot az európaisággal ötvözze? Fékez a Renault a Lővér Szálló parkolójában. Elkérik a megren­ delt szoba kulcsát. Perella az óráját nézi: fél hét. Fél hét és három­ negyed hét között várják a kollégájuk telefonját. Szentay szól a re­ cepción a nőnek a telefon ügyében. Leülnek egy-egy sörrel a ke­ zükben a hall bőrfoteljeiben. - Apám könyvkiadót alapít éppen - szólal meg Perella. - Egy­ személyes Kft-t. Abból indul ki, hogy a szépirodalom elszakadt az olvasóktól. A posztmodern irányzatok túlsúlya miatt. Csak az érték felé közelítő lektűr tudja az irodalmat megújítani. Ez az elve. Azt hiszem, igaza van. Bár az irodalmi élet falkái szét fogják tépni érte. Megcsörren a kettes fülkében a telefon. Szentay berohan, két percet beszél. - A volt szeretőd meglógott. Tófalussy Laura. Pár perce lépte át a római expresszel a jugoszláv-olasz határt. - Ez várható volt - Perella nem látszik meglepettnek. - Miután pár hete olasz vízumot kért. A saját útlevelével utazott, ugye? - Persze. - Az olaszok rajta lesznek, remélem. Lefogadom, hogy kocsi várja Velencében vagy Firenzében, és új útlevél. Monsieur Kajmán ajándéka. - Az olasz barátainktól megtudjuk. - „Az olasz barátainktól." Nem kellett volna neked diplomatá­ nak menned? - Még lehetek nagykövet Albániában. Ha nagyon elbaszok va­ lamit. - Biztos vagyok benne, hogy Laura rövidesen Franciaországba gurul. Remélem, a francia rendőrség sem veszti el szem elől. - Suzanne-nek is szóltál a lányról? Tófalussy Lauráról - Bálint röhögve köhécsel, mint aki a tapintatos, diszkrét köhécselést is ka­ rikírozza. - Szóltam. - Szerelmes vagy Suzanne de Perellába? - Hogy jön ez ide? - Csak megkérdeztem. - Ha már ilyen tapintatosan kérdezel, bevallom neked. Valóban beleszerettem abba a szép és okos nősténybe. A testébe és a szikrá­ zó szellemébe. De te honnan tudod ezt? Gondolatolvasással is fog­ lalkozol? - Nem kell freudi talentum hozzá. Az az álmod az eperszínű nyelv hegyéről lecsorgó vércseppekkel. A rőt avarba hullt vércsep88

pek helyén lángnyelvek lobbantak fel. Ott nyüszítettél a lángoló kör közepén, és Suzanne de Perella mentett meg! Csak emlékszel a sa­ ját álmodra? - Így jár a kitárulkozó ember. Belekandikálnak az agyába. Talán foglaljuk el a szobánkat! Ragadd meg a bőröndjeidet! - Innék még valamit a bárpultnál. Újra hull a hó. Valahogy olyan karácsonyi hangulatom van. Rátelepednek a bárpult magas székeire. A kivágott blúzú szőke lány vilmoskörtét tölt Szentaynak. Perellának száraz Martinit. Szentay előrehajol közben magas felsőtestével: legelteti szemeit a blúz alatt harangozó kecskemelleken. Vörhenyes arcú fazon csörgeti mellettük az aranyláncait. A nya­ kában lóg egy három centi átmérőjű aranylánc, rajta bazi nagy aranykorong. Ezen kívül még egy lánc van a nyakában, egy véko­ nyabb, a karján is láncok csörögnek. Minden ujján pecsétgyűrű. Úgy néz ki az egész pasas, mint egy felstimulált, felékszerezett buzeráns, aki most készül felcsípni valakit. - Hazai vállalkozóink - int az aranyláncos felé Perella. - Ebben a szerelésben Nyugaton be sem engednék egy vállalkozói irodába. - Ha a vilmoskörtére ráinnék egy émelygős likőrt, innen a szék­ ről kapásból le tudnám hányni. - Tedd azt. - Kár lenne a gyomromért. A vöröslő képű maszek fel sem fogja pirmitív magabiztosságával a feléje áradó ellenszenvet. Harsány hangon egzecíroztatja a mi­ xernőt két székkel odébb, semmilyen drága ital nem elég jó neki, újabb és újabb üvegeket vezényel elő a polcokról. Perellának visz­ ket a tenyere, gyorsan fizet, hogy ne lássa többé a magyar vállalko­ zást és tőkefelhalmozást látványosan lejárató fazont. Felmennek a lifttel a másodikra, a 231-ben kinyitják a fenyőer­ dőre néző ablakot. - Te érted Tófalussy Laura lelkületét? - fordul vissza az ablaktól Perella. - Nem - rázza szőke tarajos fejét Szentay. - Pontosan tudja, hogy Kajmán többszörös gyilkos. Már tudja. Azzal is tisztában van, hogy Kajmán az Action Directe egyik vezetője. - Talán nem mélyültünk el eléggé de Sade márki műveiben. Úgy látszik, egy keménykötésű gyilkos szexuálisan izgató lehet egyes nők számára. - Csak erről lehet szó. Nyilván nem az egzisztenciáját akarja megalapozni Kajmán oldalán. - Sötét pokol ez. Én jó párszor lefeküdtem Laurával, s látod, 89

nem tudok róla jóformán semmit. Csak azt vettem észre, hogy in­ telligens, vonzó lány, az átlagnál talán cinikusabb és gátlástalanabb. Hoppá! Negyed nyolc. Kimegyünk az erkélyre. Perella kisétál az erkélyre. A korlátra támaszkodik, mintha csak az alattuk kezdődő lucfenyő erdőcskét nézné. Pont negyed nyolc van. Két erkéllyel odébb, az első emeleten most tűnik fel az aradi újságírónő, Mara Bărdasu hosszú fekete haja. A fehér, érdekes metszésű arc feléjük villan az erkélyre kiszűrődő fényben egy pilla­ natra, a fekete, sűrű pillákkal hunyorgó mandulavágású szemekből mintha elszánt nyugalom áradna. Mara Bárdasu már el is tűnik a szobájában, Perella tűnődve bámul utána. - A nők nagyobb rejtélyek, öregem, mint a férfiak. Bálint egyetért ezzel. Zuhanyozni indul a fürdőszobába, Perella rágyújt a fotelben egy Mariboróra. Újra előtte van Mara Bărdasu arca, ahogy leült belügyminisztériumi szobájában, s keresztbe rakta antilopcsizmás, formásan vaskos lábait; széles, húsosan vonagló száján, mint egy nedvedző gyümölcsgerezden, megjelent egy ap­ rócska nyálcsepp. Mara Bărdasu és Tófalussy Laura között van va­ lamiféle hasonlóság, döbbent akkor beléje, annak ellenére van, hogy a román újságírónő hazája felszabadulásáért és a demokrácia győzelméért harcol, Laura pedig ócska, lomtári kacatnak tart min­ denféle eszmét, elvet. Mindketten kívánják a veszélyt, idegsejtjeik ki vannak éhezve az izgalomra, csak Mara intellektusa, erkölcsi ér­ zéke ezt a veszélyes vágyat kordában tudja tartani, eszmények szolgálatába tudja állítani. Perella jól tudja, hogy nem egészen nor­ mális dolog az, ha valaki megszökik abból a bucsecsi pokolból, a Mengele ügyködésén is túltevő rémkórházból, pár hetes déli-kárpátokbeli bujkálás után átszökik Magyarországra, s akkor, ahe­ lyett, hogy örülne a fellélegzésnek, a szabadságnak, jelentkezik a magyar hatóságoknál rendkívül veszélyes munkára. Perella önző volt, persze nem a saját maga, hanem a halálraítéltek érdekében, s nem tudott ellenállni a csábításnak. Először csak célozgatott Mara Bărdasunak arra, hogy talán nem is Magyarországon, hanem in­ kább Franciaországban lenne most az ilyen bátor nőre szüksége, a Securitate összejátszik az Action Directe-tel, több ember életét ki akarják oltani, s még sok mindent terveznek, amiről nekik nincs is egyelőre konkrét tudomásuk. Perella nem mondta ki, hogy infor­ mátorra lenne szükségük, de Mara Bărdasu azonnal megértette, és vállalta, hogy beépül a Párizsban ügyködő Securitate-hálózatba és a Sátán Gyermekei fedőnevű Action Directe-szervezetbe szekus igazolvánnyal, egy szekurítátés nő adataival. Öltönybe bújnak, bezárják a szobájuk ajtaját. Ahogy végigmen90

nek a kihalt folyosón, látják, az egyik szobának félig nyitva van az ajtaja. Az aranyláncos maszek tűnik fel a megnyílt ajtó résében, épp egy üveg pezsgőt bontat fel a szobapincérnővel. A két fiatalember még egy felnyitott bőröndöt is megpillant a szobában, s Perella retinahártyájára rátapad egy kinyitott könyv az asztalról. Az elegáns, tágas étterem lámpáit szerpentinkígyók kötik össze, színes girlandok is aláhullnak a mennyezetről; már szilveszteri a hangulat, a hatalmas üvegablakok mögött sötét erdők, és balra a középkori város hunyorgó fényei. - Mocsok drága minden, úgy igyál Martinit - súgja Szentaynak Perella, mikor a pincér már méltóságteljes léptekkel feléjük igyek­ szik. - Pofátlan alak - leheli Szentay. - Te már megittad a száraz Martinidat, engem meg lebeszélnél róla. - Én egy Camparit kérek - ha­ jol a főhadnagy a megérkezett pincérhez. - Ennek az úrnak itt mel­ lettem pedig hozzon egy üveg balfi ásványvizet. - És egy száraz Martinit is - teszi hozzá Perella. - Az üveg balfi vizet pedig vigye annak az úrnak, aki épp most vonul be a láncait csörgetve. - Ez hamar végzett a pezsgővel - biccent az egyre vörösebb képű maszek felé Szentay. - Kizárt. Csak beleihatott. Úgy látszik, megéhezett. Mara Bărdasu is épp most jön be az étterembe aranysárga, földig érő ruhában. A csipkebetétes, finoman lebegő ruhának kétségtele­ nül 16. századi reneszánsz hangulata van. Mara kígyózó fekete für­ töket csalt elő rafinált kontyba tűzött tömött hajából, huncutkák csigázzák kék érrel pulzáló tejfehér halántékát. Deréknál a ruha buggyos ráncokat vet, teltkarcsú, enyhén párnás idomokat sejtetve. Leül az erdőre néző nagy üvegablak mellé, szemben velük, fekete szemei kíváncsian fénylenek. - Te hogy ítéled meg az erdélyi, romániai helyzetet? - néz Perel­ lára Szentay. - Nem tudom. Valami lesz. De hogy mikor, azt tényleg nem tu­ dom. Abból a pár tucat elszánt emberből nem lehet kiindulni, aki­ ket Mara Bărdasu a Déli-Kárpátokban hagyott. - Kurva nehéz így játszani. Valami tényleg van a levegőben, de nem lehet kiszámítani, hogy mikor fog robbanni. - És ha robbanni fog, még bonyolultabb lesz minden. Emlékszel, mit mondott Copaciu? Ha elzavarják Ceausescut, akkor a kemény diktatúrát felváltja a puha diktatúra. Ezt a puha diktatúrát persze polgári demokráciának fogják álcázni. A kommunizmust, a kom­ munista pártot örökre elfelejtik. Abban is biztos vagyok, hogy so91

viniszta, fasiszta pártok fognak kinőni, mint eső után a gombák. Talán a Vasgárda is feléled. És ki ellen fog ez a puha diktatúra irá­ nyulni, mit gondolsz? - Ellenünk - válaszol habozás nélkül Szentay. - De nem vagyunk mi túl bizalmatlanok és igazságtalanok? - Majd meglátjuk. Az az érzésem, hogy nincs már túl messze. Furcsa ez a közös Securitate - Action Directe akció. A jóval erősebb partner, a Securitate részéről furcsa. - És a Szamuely Tibor Társaság? - Bohócok. Amatőr gyilkosok. Őket már kipipálhatjuk. Az Ac­ tion Directe-hez semmi közük. Kajmán csak azért likvidálta Farádit, mert a Securitate megbízta ezzel, és összehozta őt velük. A Szamuely Társaságot szerencsére leírhatjuk. A két volt ávóst, Ék Antalt és Fekete Vladimírt letartóztattuk. A helikopteres vadásza­ tok tábornokát is. A fegyvereket elkoboztuk. Kratofilevicz főtitkár és a többi gyengeelméjű kussol. Szerintem most már a Securitate sem bízná meg őket száz forint értékű munkával sem. Már a szeku is leírta őket. - Miért fordultak hozzájuk, szerinted? - Mert arra számítottak, hogy képesek lesznek a volt munkás­ őröket, a balos katonatiszteket és rendőrtiszteket tömöríteni. S ha nem is tudják fegyveres puccsal átvenni nálunk a hatalmat, azért komoly potenciális erőt, állandó fenyegetést fognak jelenteni. Ez nem jött be, szerencsére. A Szamuely Társaság vöröscsillagos bo­ hócok gyűjtőhelyévé vált. Most már csak a Vörös Csepelt énekel­ getik, és siratják a régi szép időket, amikor kedvük szerint akasztgathattak. - Oké. Hagyjuk őket. De mi van ezzel a Securitate-Action Di­ recte összefogással, tényleg? Szerintem valahogy logikátlan az egész. Emlékszem persze Copaciu szavaira, de akkor is. NDK-ban demokrácia van, egyesülni fognak a nyugatnémetekkel. Csehszlo­ vákiában is demokrácia, a lengyeleknél és nálunk már régóta az van. A bolgároknál is megindult valami. És Ceausescu apparátusa mintha nem a hatalom megvédésére koncentrálna. Mintha a jövőre készülődne ezzel a Securitate-Action Directe szövetséggel. - Van ebben valami. Charles de Perella történész az akciók egyik célpontja, ezt tudjuk. A másik egy USA-ban élő román történész, Murcianu. Charles bácsinak kitűnő kapcsolatai vannak a francia politikai körökkel. Hallgatnak a véleményére. Azt hiszem, innen fúj a szél. Ezért gyülekeznek a Securitate erői éppen Francia­ országban. A trianoni békeszerződés, Magyarország kétharmadá­ nak elrablása elsősorban Franciaország akarata volt. Clemenceau 92

Franciaországáé. Nincs adatunk arról, hogy az első és a második világháború utáni békeszerződéseket aláíró nagyhatalmak közül valamelyiknél megindult volna a revízió érdekében valami. Talán csak Franciaországban. Paradox módon a régi Románia szövetsé­ gesénél. Ha a francia kormány hallgatna az igazságot kimondó tör­ ténészek véleményére, akkor Párizsban történhetne valami. Persze inkább csak egy földmozgás és nemzetiségi robbanás detonációjá­ nak utólagos tudomásul vétele, szentesítése. De ez is óriási dolog lenne. Ha éppen a francia kormány állna elő azzal, hogy a béke­ szerződésekkel kijátszották Magyarországot. S legalább Erdély önálló államiságát vagy Románián belüli autonómiáját meg kellene teremteni, mert csak ez szavatolhatja a két és fél milliós magyar nemzetiség védelmét. Ha a békeszerződéseket aláírt nagyhatalma­ kat nézzük, akkor Moszkvában, Washingtonban és Londonban nemigen tapasztalni ilyen korrekciós törekvéseket. Persze a francia kormány sem nyilatkozott még a javunkra, egyelőre csak szép álom Charles de Perellának és történész barátainak ama törekvése, amellyel a mérvadó francia politikai körökre nyomást szeretnének gyakorolni. De a román politikai vezetés már erre az álomra is hisz­ térikusan reagál, a Securitate erői ezért gyülekeznek Párizsban, ezért fognak össze az Action Directe sátáni szervezetével. És ez a Securitate-stratégia nonstop fog működni, akkor is hatékony lesz, amikor már a horrormúzeum tárlói mögé kerül a Ceausescu házas­ pár és a régi Securitate is. Mara Bărdasu fűszeres csikóstokányt evett vacsorára, csak egy háromdecis Dreher sörrel öblítette le. Már fizetett a főúrnak, ami­ kor gyötörni kezdte a szomjúság, ezért újabb kis üveg sörre a snack bár pultjához telepedett le kifelé menet. Ücsörög a magas, kényelmetlen széken. Eddig nyaralás volt az egész. A Securitate-kórház és a hegyekben való bujkálás után. S azután, hogy a jéghideg Maroson az egyik novemberi éjszaka Ma­ gyarországra átúszott. Székely Annára és Szilassy Zoltánra gondol; felidézi arcukat, testüket, úgy, ahogy utoljára látta őket: egy bar­ langban aludtak, egymást ölelve, bekecsekbe takarózva. Aranyláncait csörgető férfi nyomul melléje, skót whiskyt rendel. Perella és a barátja jelzett neki az étteremben, hogy minden rend­ ben. Abban maradtak, hogy Strasbourgig nem keresik egymást. Óvatosságból. Most mégis úgy érzi, hogy jó volna beszélni Perella Ákossal. Nem mintha megijedt volna bármitől is, érdekli a kaland, a Sátán Gyermekei, a pokol bugyraiba való alászállás kockázata, 93

csak egyszerűen látni szeretné Perellát közelről, igen, nagyon kö­ zelről, hallani a hangját. Bemenjen hozzá éjszaka? Ostobaság, nincs is egyedül, nyilván közös szobát vett ki a barátjával, Szentayval. - Meghívhatom egy italra, kislány? - a vörös képű férfi hangja olyan, mint a megcukrosodott méz. A harmincéves Mara Bărdasu felkapja a fejét. - Lépjen le, apóca, legyen szíves. Az aranyláncaival együtt. - Így soha nem tudja meg, mit veszített - az újgazdagnak tűnő fazon odébb csúszik vagy húsz centit. - Ki fogom bírni - Mara az étterem felé fordítja a fejét, Perella és Szentay most fizetnek. Nagy kísértést érez, hogy valamilyen ürüggyel szóba elegyedjen Perella Ákossal, de türtőzteti magát nem kis önuralommal. Mire visszafordul a széken, az aranylánco­ kat csörgető pasas már sehol sincs; ő is megindul a lift felé. Meg­ pöccinti az első emeleti gombot, becsukódik az ajtó, a liftfülke fémlapjai is csúszni kezdenek fölfelé, azok is megindulnak. Megrázza a fejét. Hat deci sört ivott mindössze. Kinyílik a lift aj­ taja, ék alakban hosszúkás folyosó képződik, szívó légörvény viszi őt benne. „A lift ajtaja egy rövid folyosóra nyílik. Abban egy hall van pamlagokkal, fotelekkel és tévével. A lift előtti rövid folyosó derékszögben csatlakozik a hosszú folyosóhoz, amelyből kétoldalt a szobák nyílnak." - próbálja memorizálni a rátört káosz ellen az egyszerű tényeket, akár a ráció varázsigéit, de csak röpül teste a hosszú, szűkülő folyosóban, nem is folyosó ez már, hanem alagút, vagy valamiféle cső, fehér szurdok a szálloda betonlapjai között. Igen, a szálloda betonlapjai összepréselődtek, csak annyi helyet hagytak számára, hogy a felső testét előrevetve, mintegy négy lábra visszaereszkedni készülő állatka suhanjon előre. De az ajtók nem tűntek el, 129,130,131, kinyitja az ajtaját, a kulcsot nem is ő tartja a kezében, magától forog a kulcs a zárban. Felsikolt félelmében: egy hatalmas teremben van, ez nem az ő szobája, és mégis megis­ meri a holmijait, a könyveit, folyóiratait az éjjeli szekrényen, a fe­ hérneműit a vetetlen ágyon. Ez a szoba az ő szobája, és mégsem az: hátul hatalmas teremmé szélesül, üveglapok alól tüzelő fénytestek világítják meg a termet, mint a buja mediterrán parkokat. Még hát­ rább lucfenyők ágai himbálódznak a föld alól s a falakból szivárgó zene ütemére, óriási ágak himbálóznak a szédülő Mara kitágult pupillái előtt. Most végigsöpör a termen az egyik lucfenyőóriás lehajló, tűleveles ága, lomhán seper, olyan, mint egy hajdanvolt óriásemlős farka. Kigyulladt, vörös fejű ördögi lény terpeszkedik az ágon, sátáni vi94

gyorral aranyból készült harmonikát húzogat rajta. Leugrik az ör­ dög az ágról, előreveti magát széthúzott harmonikával; az arany harmonika egészen elvékonyul, már csak egy lánc, egy vastag aranylánc, ott himbálódzik az ördög kezében. Iszonyú dörrenés repeszti szét a képet: összedől a terem, egy­ másba zuhannak, gabalyodnak a fenyőfák ágai. A vörös ördög a szőnyegpadlón fekszik, a koponyájából mintha vörösbor folyna. Érzi, hogy húzza valaki a testét, egy magas férfi húzza a fürdőszoba felé a testét, erős ujjakat érez a torkában, egy tenyér a mosdó fölé nyomott homlokát tartja; bugyogva tör föl torkából a sör és a va­ csora maradéka. Fekszik az ágyon, már sokkal jobban van. A szállodai szoba ter­ mészetes méretére zsugorodott vissza. Perella Ákos az ajtóban áll, most engedi be Szentay Bálintot, s pár perc múlva a szálloda igaz­ gatóját. - Öngyilkosság volt. Ezt kell mondania - ez a pár szó üti meg a fülét, már kitisztultak, tökéletesen működnek az érzékei. - Securitate-ügynök, de senki sem tudhat erről magán kívül, érti? Azt kell mondani a vendégeknek, hogy ez volt az öngyilkos férfi szobája. A hölgy mindjárt jobban lesz, s akkor elfoglalja az ügynök szobáját, velünk együtt fog kijönni a folyosóra, mintha hozzánk tartozna. A holmijait majd később átvisszük. Hajnalban, mikor újra elalsza­ nak a vendégek. Világos minden? - Világos - rebegi az igazgató falfehér arccal. - Akkor viszlát, uram. Az ügynök második emeleti szobájába senki sem léphet be egyelőre rajtunk kívül. Az igazgató mögött becsukódik az ajtó. - Jól átvert minket - Szentay elhűlve nézi az aranyláncokkal ékített álmaszek hulláját. - Hogy jöttél rá? Perella is a tarkón lőtt, magát ízléstelen újgazdagnak maszkíro­ zott ügynököt nézi. A három centi vastag aranylánc most is ott lóg az egyre fehérebb arcú, oldalra zuhant hulla nyakában, a karjain is rajta vannak az idétlen láncok, csak a szintén a nyakában lógott másik, vékonyabb láncot szorongatja merev markában, ezzel akarta Marát megfojtani. - Szerencsénk volt. Különösen neked, Mara - Perella leül a fe­ kete hajú román nő mellé az ágyra, gyengéden végigsimít az arcán. - Ahogy felmentünk a szobánkba, Bálint rögtön beverte a szunyát. Én nem tudtam elaludni, félálomban forgolódtam. Olyan lágy, pu­ ha massza volt az álom, fehér és fekete egyszerre. Fekete, amely ki­ oltja az ember ébrenlétét, öntudatát, s vakító fehér, amely az álom csodálatos képeit ígéri. Szerettem volna belehempergőzni ebbe a 95

fekete-fehér masszába, akár egy puha takaróba, de valami folyton belebökött ebbe a fehér takaróba, valami utánam jött az álom vilá­ gába, s nem hagyta, hogy átcsússzak oda. Olyan volt ez a böködő, az álomból visszarántó valami, mint egy tompa hegyű tárgy, nem tud­ tam mi az, aztán egyszer csak rájöttem, hogy egy könyv sarkára ha­ sonlít. Ne röhögj, Bálint, így éltem meg ezt félálomban. És amikor valahogy regisztrálta agyam az ébrenlét határán, hogy egy könyv sarka bökdös, akkor mindjárt láttam is a könyv egészét, a címlapot. Bibó István válogatott tanulmányainak egyik kötetét. S akkor már azt is tudtam, miért ugrott elém Bibó könyvének címlapja: az aranyláncokkal csörgő, vörös képű pasas szobájának asztalán lát­ tam kinyitva ezt a könyvet. Egy ordináré módon öltöző, primitíven hangoskodó újgazdag miért olvasná Bibó István elemzéseit a de­ mokráciáról és a kelet-európai népek problémáiról? Ez képtelen­ ség. A pizsamámra rántottam a nadrágot és a zakót, kopogtam az aranyláncos fickó ajtaján. Válasz nem jött, de hallottam, hogy csu­ kódik a lift ajtaja a hallal szemben. Lerohantam a lépcsőn, az első emeleten nem nyílt ki a liftajtó. Tovább vágtattam, mert nyilván­ való volt, hogy lement a lift a földszintre. Éreztem, hogy a liftben van a fickó, aztán láttam is a hátát, ahogy átvág a parkolón, s eltűnik a fák között. A sötétben nyomát vesztettem, a felé a kis erdő felé igyekeztem, amelyik Mara ablaka és a mi ablakunk alatt terül el. Rohadt sötét volt, nem sokat láttam, a tűleveleken a lépteket sem lehet rendesen hallani. És akkor mégis meghallottam az ág reccsenését, éppen Mara első emeleti ablaka alól jött a hang. Láttam is a pasas árnyékát, ahogy átveti magát az erkélyre. Nagy szerencse, hogy gyerekkoromban gyakran másztam fára. Így elég gyorsan a pasas után tudtam menni. Azzal időt vesztegetett, hogy ki kellett kívülről nyitnia az erkélyajtót. Amikor levette a nyakából és előre­ lendítette az aranyláncot, már három-négy méterre voltam tőle. Nem akartam kockáztatni, mert ilyen lánccal egyetlen másodperc elég a halálos szorításhoz. Ezért lőttem. - Akkor rakhatta a kábítószert a poharamba, amikor a bárpult­ nál hozzám dörgőlődzött - Mara Bărdasu már jobban érzi magát, csak szemlátomást fejgörcsök gyötrik. - Csak azt nem értem, Ákos, hogyan talált rám a Securitate. Ez rejtély. - Ezek szerint Mioară Stancu nem egyedül jött utánad Pestre. Hanem ezzel a fickóval - Perella tűnődve nézi a hullát. - Még ezek után is ragaszkodsz hozzá, hogy felveszed a párizsi Securitate ügy­ nökökkel a kapcsolatot Mioară Stancu személyazonosságával? - Igen. A román emigrációval pedig a saját személyazonossá­ gommal. Mondtad, hogy még hasonlítok is egy kicsit arra a Pesten 96

letartóztatott szekusnőre. De kizárt, hogy éppen Mioară Stancut ismernék személyesen a párizsi román ügynökök. Elképesztően sok román kém és diverzáns nyüzsög szerte a világban, - És mi lesz akkor, ha Mioară Stancu és az aranyláncos barátja nem kettesben jöttek? S téged Párizsban pillanatok alatt lefülelnek és megölnek? Mara Bărdasu feje előrebukik. Meglazult fekete fonatai is előre­ röpülnek, betemetik az arcát. A fekete hajtömeg alól suttogja. - Edződtem abban a bucsecsi rémkórházban éppen eleget. Ezt a kockázatot vállalom - s ezzel a román nő oldalra gurul az ágyon, s mély álomba zuhan. - Ne aludj el, Mara, föl kell téged vinnünk a második emeleti szobába! - rángatja az alvó nő vállát Perella. - A gyilkos szobájába? Nem vagytok ti per-perverzek? - Mara kinyitja seprűs pillákkal árnyékolt szemét egy pillanatra, aztán vissza is zuhan az álomba.

.„A NACIONALISTA NŐKNEK SZŐRÖS A FENEKE" - Még nagyon ügyetlen vagyok - Mara Bărdasu ugyancsak át­ látszó fekete muszlinköntösben ül a Westbahnhoff mögötti bécsi panzió szobájának foteljében; összeharapja száját, ahogy Perella szürke, a ragadozók nyugalmával hunyorgó szempárjával találko­ zik tekintete. - Nem vettem észre, hogy Pesttől követ az aranylán­ cos ügynök. Miattam szállt meg a Lővér Szállóban. Ugye észre kel­ lett volna vennem? Perella bólint a másik fotelben. A lenge muszlinköntös alatt tö­ kéletesen kirajzolódik a cigarettáért felálló román nő alakja. Sellő-alkat - tűnődik a férfi. - Látványos a felsőtest és az alsótest kö­ zötti aránytalanság, de ettől csak izgalmasabb Mara Bărdasu alakja. A felsőteste szinte kislányos, apró, kerek, ám nagyon feszes mellek, lapos has, bakfisra emlékeztető, egészen vékony derék, de ebből a leheletvékony derékból elképesztő méretű csípő ugrik ki, mint egy habokból születő sellő, tengeri istennő, domború, kemény fenék­ kel, vaskos combokkal, erőteljes alsó lábszárakkal. Felül törékeny kislány, csigásan verdeső fekete fürtökkel, sötét fényű szempárral, álom-létet sejtető, le-lecsukódó seprűs szempillákkal, szemérme­ sen ugráló didikkel; alul férfiakat magába szívó kagylótest, teremtőadakozó ősanya, csípők forgószelét ígérő viadalok szentélyével. - Megkukultál? - Mara Bărdasu szemében apró pontok csil97

lámlanak fel körkörösen, a vágy csillagszórói, - Azt sem tudom, miért mentünk Sopronba, s most miért vagyunk Bécsben. Hiszen Párizsban van dolgunk, nem? - Franciaországban - helyesbít Perella, s a fekete köntös alatt kirajzolódó hosszú, vastag combokat nézi. - Azt még nem tudom, hogy te merrefelé fogsz Franciaországban ügyködni. Mioară Stancu első számú feladata az volt, hogy likvidáljon téged Pesten. A második viszont az, hogy Párizsban csatlakozzon az Action Directe-tel együttműködő Securitate ügynökökhöz. Gyilkolnia kel­ lene a Securitate megbízásából, s egyúttal beépülnie a Sátán Gyer­ mekei fedőnevű szervezetbe. Hogy hol gyülekeznek ezek a jóságos gyermekek, arról viszont fogalmunk sincs egyelőre. - Vállaltam a feladatot. Most is vállalom. De változatlanul nem értem, hogy mit keresek én a Sátán Gyermekei között. Az rendben van, hogy Securitate ügynöknek adom ki magam, Mioară Stancu szerepét játszom. Így fontos információkat tudok szerezni a magyar és a román emigráció ellen készülő csapásokról. És a Ceausescu diktatúra ellen harcoló franciákat fenyegető támadásokról is. Az is rendben van, hogy a saját nevemben pedig felveszem a kapcsolatot a román emigrációval, s nyitva tartom a szemem, amíg meg nem tudom, hogy kik a Securitate ügynökök közöttük. De a Sátán Gyermekei című rémhistóriához tulajdonképpen mi köze van a magyar hírszerzésnek és elhárításnak? Ezt sehogysem tudom fel­ fogni. - Az Action Directe segít Franciaországban a Securitatenak. S ez fordítva is igaz. A Securitate részt vesz szerintem ördögi tapasz­ talataival a Sátán Gyermekei nevű szervezet működtetésében. A párizsi rendőrkapitányság terrorizmusellenes csoportja viszont nekünk segít. Mi pedig megosztjuk velük az információinkat, hi­ szen a Securitateról elég sokat tudunk. - Tehát velem, az én munkámmal fizettek a francia terrorizmus­ ellenes csoportnak? - Is. De a dolog nem ilyen egyszerű. Biztos vagyok benne, hogy rendkívül fontos dolgokat tudunk meg a Sátán Gyermekei között is. S ezek a tapasztalatok a Ceausescu-diktatúra elleni harc román és magyar érdekeit egyaránt fogják szolgálni. - Imádom a tárgyszerű fogalmazásodat. Olyan szépen kerülöd meg, hogy áldozati bárányként akarsz felhasználni. Mint az a ro­ hadt Kajmán a te Tófalussy Laurádat, akiről meséltél nekem. Csak éppen te nemes célok érdekében hajítasz az oltárra. - Ha így érzed, minek vállaltad? Senki sem kényszerített rá. - Legalább találkozom azzal a híres Laurával. Valamilyen pi98

káns összejövetelen, ördögszarvakat viselő férfiak társaságában. Majd elmesélem, milyen volt vele. Mit szólsz hozzá! Még úgysem szeretkeztem nővel. - Én jobbat tudnék neked ajánlani - Perella nyújtózkodva feláll a fotelből, izmai úgy ropognak, akár egy nagymacskáé. - Igen? - Mara szemei fénylenek, mint a Karib-tengeri fekete korallok. Perella ölbe kapja az újságírónőt. Jobb keze a vaskos combok alatt, bal tenyere Mara sellőfenekén. A nő egy csöppet sem tiltako­ zik. A férfira sunyít sűrű szempillái alól, várja, hogy mi következik. Perella lerakja a kétszemélyes rekamiéra. - Vége az utazásnak? Csak ennyi? A férfi nem válaszol. A rekamié szélére kuporodik. A fekete muszlint lassan húzza fel Mara lábán centiméterről centiméterre, hogy kedvére gyönyörködhessék az eléje táruló látványban. A hul­ lámzó muszlinköntös alatt külön életet él a fehér bőr és az azt kife­ szítő, formába öntő asszonyi hús és izom; a meztelen női láb léleg­ zetelállító íve olyan, mint egy fehér tüzű lobbanás a férfiéjszakában: lobbanás, amelyet lomhán kígyózó pillanatok sora követ. Fehér álom, húsálom a férfi tenyere, szája alatt vonagló láb, a bokából ki­ szökkenő, önmaga izmos teltségét ritmikusan megfeszülve, eler­ nyedve hunyorgó, közzétevő vádli, a hófehér combok térdből szé­ lesülő szépsége, a comboké, melyek az ágyon nyugodva büszkén tartják a hatalmas, fényes csípőkagylót, mint pazar húsoszlopok. És aztán, hogy Perella kezének egyetlen rántása nyomán a ciklámen­ színű tangabugyi is leröpül a húskehelyszentélyről, feketén és hússzínben szikrázik fel a monstrancia, a háromszög alakú fekete szőrpázsit, alatta a szeméremajkak megadóan csüngő fodrai, s kö­ zépen a rózsaszínű, húsevő virág kelyhe, a gyönyör egzotikus illa­ tának tölcsére. Perella ráhajol az elevenen lélegző pinavirágra, széthúzza hús­ szirmait, nyelve alámerül a kinyílt kagylócska mélyére, a nyálkás, mámoros ízeket szivárogtató kútba. Alig akar feljönni onnan, be­ lefeledkezik a pinába, mint a szoba rabságából kiszökött agár a pá­ zsitba, csak tarkóján bizsereg könnyű szégyen: úgy bukott rá Mara ölére, akár szomjas sivatagi vándor a forrásra, a száját meg sem csókolta közben. De Mara most nem neheztel ezért. Megperdül sellőteste a rekamién, ahogy Perella felbukik szomját oltva a mélyből, farának mo­ numentális kagylóját fordítja a férfi kíváncsi arca felé, az ősanyai segget, amelyen mintha egy játékos kedvű isten forrasztott volna egybe két óriáslabdát. Mint gótikus templomkapu kőráncai fölött a 99

rózsaablak, úgy fénylik fel a húsredők között az anus rózsaszín rozettája, csillagszórós sugarait köröcske foglalja keretbe. Fölötte az óriáslabda-partok mély és szűk szurdoka, épp csak a mohó és kí­ váncsi nyelv, Perella százados nyelve tud végigsuhanni rajta, hogy elérje a rózsaablak lüktető sugarait s a fenéklukat, mely oly parányi, mintha a hús- és izomrozettát gombostűszúrás fúrta volna ki. Iz­ mosabb és szűkebb, mint a férfi nyelvének hegye, ritmikusan vonagolva fogadja be azt egy pontig, aztán löki ki újra - Perella úgy fest így előrehajolva, akár egy aknába induló vájár. Széthúzza a hatalmas fenék labdáit, rányomja arcát a vágásra. Aztán a szurdokba préselt arcára engedi, gyömöszöli a hófehér, gyönyörűséges segg redőit, mintha eleven, illatos húsba temetkez­ ne; izmos, gömbölyű húsba, amely elfedi arcát, mint a méh fala a magzatát. Onnan kúszik fel a hátgerinc árkán, pici párnákkal pötytyözött izomcsíkok mentén. Olyan illata van Mara hátának, mint az álomban csordogáló tejpataknak, amelynek gyermek módjára rá lehet hasalni a megtartó tükrére, hátára. Felér a lágy izomzatú, kis­ lányos vállhoz, a pihés nyakhoz. A leomló, fekete haj sátora alá bújva tenyerébe veszi a két kackiásan álló emlőt, a kétfelé tekintő kerekded nővéreket, s morzsolgatja csattanó, keményedő bimbói­ kat áhítattal, mint hívők a rózsafüzért. Most egymásra fordul a két test, a férfié felöltözve, Maráé mez­ telenül, nyelvek indulnak kereső útra, egymáson pörögnek, sikla­ nak, kunkorodnak, aztán ajkakat, nyelveket, fogakat, Ínyeket ta­ pogatnak, szájpadlásokra görbülnek, fülkagylókba bújnak, majd egymásba szédülnek újra meg újra keringőzve. Már a férfi is meztelen, kimunkált atlétateste úgy magaslik a nő fölé, mint egy ókori görög szobrász remekműve. Mara a nyelvén szánkáztatja a kék erekkel lüktető falloszt, majd a megkeményedett zacskók alá csúszik a nyelve, aztán a tekintélyes méretű farok tövé­ re. Nyelvével megemeli a hússzerszámot, kicsikét hintáztatja, las­ san csúsztatja szájába, mint gyerek a nyalókát, először a farok he­ gyét, a bíborlilán duzzadó kupakot, végül a kőkemény fütykös szá­ rát, mely kitölti szájának üregét, megdöfi szájpadlását, akár az előreálló kocsirúd a kocsiszín falát. Még mélyebbre engedi szájának nyálat csobbantó kútjába a forrón lüktető farkat, le, egészen a tor­ kába. Legszívesebben lenyelné Mara, mint kígyó a zsákmányát, de följebb engedi torkából, hosszan, kéjesen szopogatja, ujjainak be­ gyei finoman zongoráznak a pulzáló ereken, egészen addig, míg száját, torkát el nem önti a bőséges csődörtej. Vastag, hosszú gyertyák a levegőben, női lábak a férfivállak mellett; a lábujjak égő, piros körmű kanócaival adventi gyertyák a 100

kora reggeli misén, roráté gyertyái a bécsi panzió hajnalában. Pe­ rella úgy kapdos szájával, fogaival a hosszú, kicsit tömzsi lábujjak után, akár a kölyökkutya a játéka után, a szájába csúszik, s kitölti barlangos üregét a formás nagylábujj, miközben kemény farka fal­ törő kosként nyomul előre a szerelem kapuján. Forró alagútban csúszkál Perella hímvesszeje, amely talán most a férfi testének egészét képviseli, az agyát is, melyet kioltott, időtlen­ ségbe dobott a gyönyör, s a bolyhosan szétnyíló, rózsálló érzék­ szerveit is. A gerincéből nyílik ki a csoda, mintha fűszálakkal csik­ landoznák a belső szerveit egyre sebesebben, a seprűs fűszálak már korbácsként verik a hintázó herezacskóit, az előre-hátra csúszkáló farkának barlangos testeit. Mintha egy óriás istennő állna gyö­ nyörben hintázó teste fölött, Perella látja is hatalmas, fényes testét, az alfele sellőtest, mint Maráé, csak az arca és a keble olyan, mint Suzyé. Fűszálakból font seprűvel cirógatja az óriásnő a testét; egy hegy tetején áll az asszony, mig ő egy vadvirágos lejtőn gurul lefelé. Lángra lobban a fű a seprűn, a bőrön, kiáltás szakad föl a férfi torkából; galambtojásnyi herék mocorgásából, folyók deltájához ha­ sonlóan szétterülő, dülmirigybe táguló ondóvezeték remegéséből, ondóhólyag bugyogó gyönyörváladékából, dülmirigy ondószökőkútjából megszületik a csoda: az ejakuláció üvöltő csodája, méh­ száj felé süvítő ivarsejtek robbanása. Csöndben fekszenek egymás mellett. Mara simogatja, becézi a férfi testét, most külön időben, az ő idejében: csak az övé. Mert a nő finom érzékeivel megérzi a férfi bőrén a szerelemszagot; nem az idegen női parfüm, a növényi módon nedvedző asszonyi haj illatát, hanem a lélek lüktető szirmocskáiból áradó impulzusokat, a látha­ tatlan és mégis megfejthető jelzéseket, a szerelem testet-lelket égető misztériumának jelenlétét. Ezért Mara semmit sem kérdez, tudja: a férfi szerelmes valahol, valakibe. Csak ennyit mond. - Csodálatos volt, Ákos - s beszívja Perella bőrének illatát, ap­ róra kuporodva össze az ágyon. - Nekem is csodálatos volt. Isten adománya vagy, csak nem va­ gyok méltó rád. - Tudom - mély kútból jön Mara hangja, törten, megadóan. - Honnan tudod? - Tudom. Ne beszéljünk erről. Megéreztem rajtad. Nem az öle­ léseden, mert azt hiszem, feloldódtál bennem, nemcsak megkíván­ tál. De megéreztem minden apró rezdüléseden, távolba merengé­ seden; amióta csak megismertelek. Tévednék talán? Sajnos, nem hiszem. 101

- Nem tévedsz - Perella bűnbánón lehajtja fejét, mint gyerek a gyóntatószékben. - Mit keresünk Bécsben? Erről beszéljünk inkább. Meg azt sem ártana tudnom, hogy mi a fenének mentünk tegnap Sopronba. - Arról volt szó, hogy Eisenstadtban találkozunk ma egy ügy­ nökkel. Ezért aludtunk Sopronban. Tegnap este telefonált a Lővér szállóba az ügynök, hogy inkább Bécsben találkozzunk ma. - Milyen ügynökről van szó? - Magyar származású szekus ügynök. Van ilyen, sajnos. - És nektek fog dolgozni? - Igen. Már kettős ügynök. A húga budapesti prosti. Orgazda­ ságért fülelték le. Egyszer a húgocska pár évvel ezelőtt, véletlenül kihallgatta a Bécsből hazalátogató bátyuska praktikáit. A bátyuska azt hitte, strichel valahol, pedig ő a szomszéd szobából hallgatózott. Jó pénzért, a Securitate pénzén persze, a bátyuska beszervezett a lány lakásán egy mocsok alakot. A prosti az egész beszélgetést ki­ hallgatta. Természetesen nem tett a bátyja ellen semmit, de minden szót megjegyzett. S amikor bajba került, mert nagy volumenű or­ gazdaságért vártak rá kemény börtönévek, akkor egyszerre meg­ eredt a nyelve. A vagyonvédelmi osztály rögtön szólt nekem. Át­ került az ügy hozzám. Hadd tegyem még hozzá, a bátyuska tényleg szereti a csintalan húgát. Csak úgy zárójelben: meg is dugta egy­ párszor, Így aztán felkerestem Bécsben a bátyuskát, miután a prostitól tájékoztatást kaptam a tevékenysége és a címe felől. Utazó ügynök a jámbor. Olyan derék állampolgár fazon. A Mariahilfnegyedben lakik az Esterházi Gasséban. Közöltem vele, hogy a hugica kiröpülhet a börtönből, ő pedig még szép summát is kap tő­ lünk, ha vállalja a kettős ügynökséget. Vállalta a jóember. Ezért vagyunk most itt. Még két tagot beszervezett a bécsi szekus ügy­ nökhálózatból, külön prémiumért persze. Ma adja át a neveket és a címeket. - Ákos! Hogy megy ez a dolog? Mesélj már valamit arról, hogy a Securitate mi a fenére tud felhasználni Nyugaton egy magyar diszszidenst. - Lehangolóan egyszerű. Az ügynökünk először amolyan társa­ sági ember lett. Mert akkoriban a filmszakmában nyüzsgött Mün­ chenben; kezdő figura volt, de jó svádájú, kitűnő humorú kezdő, ezért amolyan töltelékként ott volt szinte minden népesebb foga­ dáson, rendezvényen, estélyen. A pasasnak évekig csak annyi volt a dolga, hogy lehetőleg minden összejövetelen valahogy a magyar­ román viszonyra terelje a szót, s mivel, hogy ő magyar, „tárgyilago­ san", „önkritikusan" elemezgesse, hogy a magyarok miként 102

nyomták el gátlástalanul az Osztrák-Magyar Monarchia idején és a második bécsi döntés utáni években Erdély egészében és Észak-Erdélyben a románokat. Egész kis előadásokat tartott erről, a Securitate jegyzetanyagából készült fel. Aztán kitért a mai hely­ zetre, természetesen szidta a Ceausescu-rendszert, de mindig gon­ dosan hozzátette, hogy a román nép egészét nyomják el, nem a ma­ gyarokat. Ezeket mindig és mindenhol megismételte, ezért kapta a Securitatétól a fizetését. Rengeteg ilyen „társasági embert" fizet a Securitate Európa-szerte. Az emberünk aranyélete évekig tartott. Csak dumált és felmarkolta érte a dohányt. Szinte ingyen kapta a pénzt, csak itt-ott köpdösték le az előadásaiért. Persze elsősorban fontos beosztású, a társadalomban valamit számító németajkúakat próbált ezzel a szöveggel etetni, nyugatnémeteket és osztrákokat. Aztán előléptette a szeku, hírszerző és fenyegető legény lett belőle, különösen a magyar és a román emigráció körében jeleskedett. Az előbbieket inkább fenyegette, hiszen azok nem álltak vele szóba, az utóbbiak között pénzzel igyekezett manipulálni, szekus dohánnyal próbálta leszerelni őket. - Én román vagyok, te pedig magyar - Mara kidugja hegyes, pi­ ros nyelvét, Perella ösztönösen előszökkenő nyelvének hegyéhez érteti. - Ősellenségek vagyunk. Nyalod az ősellenséged nyelvét. Nem szégyelled magad? - Meg is dugom az ősellenségemet még egyszer - röhög Perella, s átkarolja Mara vaskos combjait. - Minden román nő feneke ilyen őrjítő? - Nem - rázza fekete fürtjeit Mara. - Csak a demokrata, európai gondolkodású román nőké. A nacionalista nőknek szőrös a feneke, és iszonyú bűzt áraszt. Nem ajánlom neked, hogy találkozz ilyen­ nel! Apropó, nacionalizmus! Nem spekulálsz te Erdélyre, mondd csak! Erdély egyetlen darabkájára sem? - Vagy közigazgatási és kulturális autonómia lesz a magyarok számára a forradalom győzelme után Erdélyben, az eljövendő de­ mokráciában, vagy... - Vagy? - Mara látványosan összezárja az ágyon a combjait. - Vagy összeurópai ellenőrzés alá helyezzük a magyar kérdést. És akkor Erdély egészének Románián belüli autonómiája követ­ kezik! Vagy az önálló státusú Erdély, Transsylvania. - Hogy fenyegetődzik a kisfiú! - Mara durcásan lebiggyeszti vastag, érzéki alsó ajkát. - Nem kap a kisfiú sem cicit, sem punit, ha ilyen csúnyán fenyegetőzik. - Lesz közigazgatási és kulturális autonómia a magyarok szá­ mára a forradalom győzelme után Erdélyben? Ez a minimum! 103

Lesznek legalább spirituális határok? Ami ugyebár azt jelenti, hogy úgy járok-kelek Erdélyben, mintha csak Soroksárra mennék. És a kolozsvári Fő tér környékén kocsmát nyithatok, én, a magyar ál­ lampolgár a pénzemmel, ha éppen ahhoz van kedvem. - Minden lesz, ha megkefélsz még egyszer... én elintézem. Gye­ re, te csodás csődör, te, és felejtsd el örökre, hogy Erdélyre speku­ láltál valaha is! Perella beleharap a sellőfenékbe. Mara megpördül az ágyon, szinte a torkáig csúszik a férfi hímvesszője, ahogy rávetődik. - Megdugsz, édes Ákos, megdugsz még kétszer, és nem speku­ lálsz többet Erdélyre! - a román nő csak annyi időre engedi ki szá­ jából az édes falatot, amíg ezt a mondatot ellihegi. - Csak akkor duglak meg, ha lesz közigazgatási és kulturális autonómia Erdélyben - Perella hangja nagyon szigorú. - És a ma­ gyar tőke beáramolhat. Spirituális határok lesznek... - Minden lesz... nyomjad már, édes, nyomjad! - De ha mégsem lesz... - Perella hímvesszője konokan megáll a szép szőrű vagina bejáratánál. - Akkor jönnek a nemzetközi fóru­ mok! És önálló Transsylvania lesz a dolog vége! - Nyomjad, drága, nyomd már be! De azért ne ijesztgess! CSILLAGSZÓRÓ-AKCIÓ Stephan Fenyves utazó ügynök, a Securitate ágense vidáman fü­ työrészik a Band Gassén levő kényelmes lakásának fürdőszobájá­ ban. Teletöltötte jó meleg vízzel a kádat, pezsgőtablettát és fenyő illatú krémet is dobált, öntött a kádba igazi gourmand módjára bő­ ségesen; a csapot elzárva alámerül a nyakig érő vízben, s még kelle­ mesebbé vált anyagi helyzetén kezd el merengeni. Most már, hogy kétfelől kapja a vaskos dohányt, a Securitatetól és a Magyar Belügyminisztérium titkos alapjából, megengedheti magának a Pesten élő hugi erőteljesebb támogatását. Talán szakít­ hat Katica a stricijével, pénzzel azt is el tudja intézni, hogy ne kelljen neki többé az utcán strichelni. Megkeni a főnököket, s beveti magát egy jó kis éjszakai lokálba. Igaz, ott rengeteg az AlDS-vírust hor­ dozó úr, főleg arab, de ez ellen lehet kondommal védekezni. Kellemes gondolatok röpködnek Fenyves úr agyában, s forró kis nyilak böködik rózsaszín bőrének pórusait. Nemcsak a forró víz és a habfürdő teszi ezt, egyáltalán nemcsak ez, tényleg mintha meleg kis nyilacskák állnának bele hasába, ágyékába, ahogy a hugi patro­ nálására gondol. Dehogyis engedi, hogy Katica bevesse magát az 104

éjszakai bárokba, az AIDS-es külföldiek közé, máris meggondolta magát, el tudja ő a húgát, a kedves kis csicsergő madárkát az általa megszokott szinten tartani. Áthozatja Bécsbe, együtt fognak lakni. Már érzi is a húga almamelleit újra belesimulni a tenyerébe, látja feszes tomporának nyolcast rajzoló vonaglásait, ahogy hátulról gyakja meg a hugit, belehatol a lucskos, még mindig szűk lukba, amelyet kétéves kurválkodás sem tudott igazán kitágítani. Fenyves úr álmodozik, farka úgy áll ki a habfürdő vizéből, mint tengerből a periszkópok. Masszírozza a farkát, de azért még nem élvez el. Nem olyan sür­ gős a dolog. Másfelé röpködnek gondolatai. Jánossyt és Baloghot is beszervezte. Ezért külön dohányt kapott a magyaroktól. Milyen furcsán is mondja itt magában, hogy a „magyaroktól". Mintha ő nem lenne magyar. Kitűnő Securitate ügynök mindkettő. Jánossy és Balogh is. Já­ nossy Erdélyből jött álmenekült, Balogh magyar disszidens, őt ugyebár Bécsben szippantotta be a szeku. Mint ahogy őt Mün­ chenben. És most a magyar hírszerzésnek fognak dolgozni, mind­ hárman. Nem veszélytelen, de megéri. Tripla pénz, mert a magya­ roktól kétszer annyit kapnak, mint a szekutól. Nagyon kell vigyáz­ ni. Sokkal jobban, mint eddig. Szerencsére Jánossy és Balogh is ab­ szolút profi. De mi van, ha az Erdélyből jött Jánossy tényleg kettős játszmába kezd? Erre gondolnia sem szabad. Igaz, hogy Jánossy már Erdélyben is Securitate ügynök volt, de kényszerből csinálta, gazdasági vétségért kaszlizta be a milícia Nagyváradon, s mikor látták, hogy be van szarva és nagyon készséges, rögtön átadták a Securitatenak. Ha falból kettős ügynök lenne, de valójában a ma­ gyarok megbízásait továbbítaná a szekunak, a magyar hírszerzés­ nek pedig hamis információkat vinne, akkor ő már most jobb, ha kiugrik innen a harmadik emeletről, vagy elillan Dél-Afrikába. Stephan Fenyves homlokán a forró, fenyő illatú víz vastagon ke­ veredik a sűrű izzadtsággal. Csak Jánossy mohó pénzéhségét vette számításba, mint ahogy Baloghét is, de arra nem gondolt, hogy lé­ tezik olyasfajta mohóság is, amely a józan ésszel még vállalható hazardírozásnál is jóval magasabbra emeli a kockázat mércéjét. Az egy plusz kettő sem elég neki, egy fizetés a szekutól, dupla pénz a magyaroktól, hanem dupla vagy tripla pénzt akar a fonákra fordí­ tott kettős ügynökség fejében a románoktól is, vállalva a kétfelől fenyegető halál lehetőségét. Stephan Fenyves úgy érzi, már a lábujjai is izzadnak a vízben. Újra a húga kerek, feszes húsú popóját próbálja maga elé idézni, hogy a bűn izgalmával, különleges fűszerével védekezzen a rátörő 105

félelem ellen. Látja Katica félgömbjeinek meredeken összeérő partjait, az alatta sötéten fénylő cicuska szőrzetét, a popsi hússzínben világító rózsaablakát, a kerek, nagyon szűk lukat, amelybe még csak az ujjaival hatolt be eddig. Farka újra keményen áll, most már nem is periszkóp, hanem vízből meredező cövek; két kecskemell himbálódzik előtte, mint ittas harangozó csimpaszkodik rájuk gondolatban. A hugi nyelve. Már a szájában érzi nyálának édességét, amikor belökik a fürdőszoba ajtaját. Két fickó lép a kádhoz, az egyik drabális figura, majd két méter magas izomtorony, a másik félig le­ égett, vörhenyes szemöldökű fazon; pisztolyok hangtompítós csö­ vei merednek Fenyvesre. - Mit mondtál el eddig a magyaroknak? - kérdezi a vörhenyes szemöldökű; németül beszél, idegen akcentussal. - Maguk kik? Megőrültek? - Godó bízta ránk ezt a kis munkát. Hallott már ugyebár a Securitate Nemzetközi Kommandójának kelet-európai főnökéről? - Honnan tudjam, hogy maguk a Securitate emberei? - Nem azok vagyunk. Csak együttműködünk. De ez magának teljesen mindegy. - Mivel tudják igazolni magukat? - Fenyves hangja egyre nyüszítőbb a kádban. - Ezzel itt - a vörhenyes szemöldökű Fenyves homlokához il­ leszti a pisztoly hangtompítós csövét. - Meggyőztük? - Ha tényleg a Securitate megbízásából jöttek, akkor nagyon ostoba kérdést tettek fel. S magukkal egyébként sincs semmi dol­ gom. Csak az összekötőkkel állok szóba. - Tényleg? - most a kétméteres gorilla magasodik a vízben ülő Fenyves fölé. - Légy szíves, vedd elő az egyik érvedet, Joszif. A gorilla belenyomja Fenyves izzadó fejét a vízbe. Joszif vigyo­ rogva húzza elő zsebéből az öngyújtót. - Örömmel, Kaszás. Kattan az öngyújtó, Fenyves feje a víz alatt. Csak a lábát rántja ki Joszif a habfürdőből. Sercen a nagylábujj körömháza fölötti szőr­ zet, ahogy az öngyújtó lángja perzseli szolidan. De Fenyves már most üvölt, először csak hörgő, bugyborékoló hangok törnek föl a víz alól, aztán Kaszás felszínre engedi a levegő után kapkodó, vö­ röslő fejet, hogy egy kis pihenés után kedvére höröghessen. Mert a kezelés folytatódik, csak most a nagylábujj körme alatt munkálko­ dik az öngyújtó. Fájdalmas üvöltés lenne a válasz, ha Kaszás tenye­ re el nem torlaszolná a feltörő hangokat. - Tehát, Fenyves úr?

106

- Mi az, hogy tehát? - a kettős ügynök a fájdalom könnyfüggö­ nyén át is megpróbál bamba, értetlenkedő arcot vágni. - Nem értjük egymást, Fenyves úr - Joszif hangja szinte szomo­ rú. - Most a másik nagylábujja következik. Adjak három másod­ perc gondolkodási időt? Ha ezalatt a három másodperc alatt nem jön meg az esze, akkor kemény zene következik. A nyitány az lesz, hogy szénné égetjük a nagylábujját. És biztosíthatom arról, hogy a fináléra már egyáltalán nem lesz lábujja. - Mit akar tőlem? - Semmi esetre sem azt, hogy kit szervezett be magyar ügynök­ nek a bécsi munkatársak közül. Ezt a Securitate már tudja. Ennyi idő alatt már kitalálhatta, hogy ezért vagyunk itt. Azt akarjuk tudni, hogy mit mondott el eddig a magyaroknak. De nagyon precízen akarjuk tudni. - Mit mondtam volna el? Az égadta világon semmit sem tudok a Securitate ausztriai vagy nyugat-németországi hálózatának felépí­ téséről. - Tudjuk, hogy ezt alig kapiskálhatja. De azért csak csevegett velük erről-arról? S azt is tudni akarjuk, hogy mivel bízták meg. - Az eddigi munkámról beszéltem nekik. És a Jánossy és Balogh nevű ügynökök munkájáról. Engem azzal bíztak meg, hogy minden akciómról és minden általam szerzett információról tájékoztassam őket. Rajtam keresztül ugyanezzel bízták meg Jánossyt és Baloghot is. - Szóval maga lett a főnök, ha jól értjük. A kettős ügynökök góréja. - Így is fogalmazhatunk. De az eddigi munkánkon kívül még nem tájékoztattam a magyarokat semmiről. - Hol és mikor találkozott a magyarok megbízottjával utoljára? - Egy kávéházban találkoztunk a Gürtelen. Ma délelőtt tizen­ egykor. - Hogy nézett ki a pasas? - Magas. Száznyolcvanvalahány centi. Jóképű, markáns arcú. Harminc felé közeledhet. Sasorra van, a szeme szürke. Intelligens fickó, ironikus hangvétellel. Nem mutatkozott be. - Mindjárt gondoltam. Mi volt a különleges megbízatás? - El kellene jutnom a bécsi vezérkarhoz. Természetesen nem az összekötőkön keresztül. A bécsi vezérkartól is anyagot akarnak szerezni.. - Vállalta a feladatot? - Vállaltam. - Ez teljes képtelenség. Hogy csinálta volna? 107

- Úgy, hogy a bécsi román nagykövetségre férkőzöm be. Aki oda eljut, az a bécsi román hírszerző központba is eljut. Volt egy ötletem. - Döngicsélje el! - Jánossy lett volna a kulcsember. Véletlen szerencse volt, s eb­ ből pattant ki az ötlet. Jánossy ismerte az egyik bécsi román követ­ ségi tanácsos feleségét, Miranda Dorgát. Még Erdélyből, Temes­ várról. Oltári nagy és perverz kurva volt mindig. Imádott nagyon fiatal fiúkkal, kisfiúkkal hancúrozni. Persze ezt diszkréten csinálta. Jánossy is a szeretője volt Temesvárott. Amikor a nő férjét a buka­ resti szekus központba helyezték, Jánossynak végleg megszakadt vele a kapcsolata. De feltételezi, hogy az asszony ma is imádja a kisfiúkat. Jánossy már látta egyszer a nőt itt Bécsben, egy kávéház­ ban. Azóta figyelte a kávéházat, a nő rendszeresen betért oda. Úgy néz ki, hogy fiatal férfiakat is felcsípett ott. A kávéházban bokszok vannak. Dorga tanácsos felesége mindig az egyik szeparált bokszba telepszik le. Ez adta az ötletet. Beküldünk a lokálba egy tizenhárom éves, nagyon szép fiúcskát virágárusnak álcázva. Már meg is volt a jelöltünk. Az asszony nem tudott volna neki ellenállni, ez biztos. A fiúcska nagy dohányt kapott tőlünk, már kellően romlott az ak­ cióhoz. Rejtett kamerával dolgoztunk volna. A többi ment volna, mint a karikacsapás. Az asszony még mindig nagyon csinos, de ettől függetlenül is kényszeríteni tudta volna a férjét. Dorga tanácsostól nagyon nem vették volna jó néven, hogy eltitkolta előlük: a felesé­ gének az a kedvenc szórakozása, hogy tizenhárom-tizennégy éves fiúcskáknak veszi el a szüzességét. Dorga tanácsos révén pedig már eljutottunk volna a vezérkarhoz. - A tizenhárom éves srác neve és címe? - Josef Braun. Mollard Gasse 19. Remélem, méltányolják a val­ lomásomat és a képességeimet. Az én tehetségemre mindig szük­ sége lesz a Securitaténak. - Nincs rá felhatalmazásunk, hogy méltányoljuk a vallomását és a tehetségét - Joszif hangja könnyed. - Kaszás, légy szíves. Stephan Fenyves már nem tud tiltakozni. Az óriás terrorista a víz alá nyomja a fejét. Joszif a rúgkapáló lábakat fogja le, közben enge­ di a kádba a vizet. Rövid idő elteltével már csak bugyborékok száll­ nak föl a habfürdő vizéből. További percek múlásával már azok sem. Stephan Fenyves kettős ügynök teste mozdulatlanul fekszik a színültig töltött kád vizében.

108

Jánossy Lajos és Balogh Róbert ügynökök a Schwan nevű bécsi étterem csaknem lezárt bokszában ülnek. Balogh az óráját nézi. - Öt perc múlva tíz. Biztos hoztál csillagszórót? - Hoztam. - Akkor vedd elő. És az öngyújtódat is. Pontosan tízkor gyújtsd meg, és addig tartsd a kezedben, amíg el nem ég. - Hülye vicc ez. Nem gondolod? Balogh megvonja a vállát. Újra az óráját nézi. Három perc múlva tíz. - Nem ismer minket a pofa. És mi sem őt. Biztosra akar menni. Az ki van zárva, hogy az étteremben még valakinek eszébe jusson este tízkor, hogy meggyújtson adventkor egy csillagszórót. - Pesti szellemeskedés. Nem is gondoltam volna, hogy a magyar belügyesek már ilyen szellemesek. - Ott már nem olyan fatökű elvtársak dolgoznak, mint régeb­ ben. Egy perc múlva tíz. Nézem az órámat. Fontos munkáról lesz szó és nagy dohányról. - A román követségi tanácsos feleségéről? Már megtettem a kezdő lépéseket. - Azzal függ össze. Most! Jánossy meggyújtja a csillagszórót a kezében tartott öngyújtóval. Szikrázik a tölgyfából faragott bokszban a csillagszóró, sisteregve szórja fehéren izzó fénynyilait. Hatalmas termetű férfi tűnik föl a magas falú boksz bejáratában, a fején harisnya, a kezében automata géppisztoly. Jánossy megdermed a meglepetéstől. Még akkor is tartja kezében a fehéren szikrázó csillagszórót, amikor már egész sorozat lövedék hatol a testébe. Rádől a padkára, csecsemőarcán döbbenet és értetlenség. A harisnyás férfi egy szót sem szól, csak kifelé menet üdvözlésre emeli Balogh felé a kezét. Senki sem csörtet be addig a bokszba, amíg a harisnyás férfi el nem hagyta az éttermet. Odakint egy fehéren csillogó Toyota várja a gyilkost. Balogh békésen és elégedetten ücsörög a bokszban, s nézi a padkára dőlt hulla testéből csöpögő vért. A ROMÁN NAGYKÖVETSÉG TANÁCSOSÁNAK BUJA NEJE ÉS A KISFIÚ Miranda Dorga, a bécsi román követség tanácsosának neje ked­ veit kávéházában ül a Ringen, hosszú, fekete, antilopcsizmás lábát keresztbe veti a szeparé bársonyhuzatú kanapéján. Az éjszakai ká­ véház újabban már délután is üzemel, s most, négy óra tájban meg109

lehetősen kihalt. A negyvenegy éves Miranda még mindig szép asszony, egykor fekete haját bronzvörösre festve viseli; a dús vörös haj úgy omlik le a hátára, mint a vad indián ló, a musztáng sörénye. Barnán csillogó, mindig nagyra táguló szemében a kislányok cso­ dálkozása, ez az ámulat azonban inkább csak a szexuális élet végte­ lenül gazdag, mindig új meg új változatokat ígérő csodáinak szól, majdhogynem kizárólagosan. Nagy szája kiugrik, külön életet él az érzéki szépségű arcban; folyton zsákmányra leső húsdarab, forró állatka, amely örökösen mozog, vágyakozón vonaglik. Csak a kifestett szeme alatt mélyülő kékes árkok tanúskodnak nem éppen zsenge koráról és élveteg ösztönvilágáról; a teste asszonyosan telt, de ugyanakkor rugalmas, sima, egyszerre ernyedő, dunyhásan befogadó és vadállatiasan megfeszülő, kezdeményező, összeroppantó ölelésbe induló. Miranda sosem vesz fel harisnyanadrágot, ha a kedvenc kávéhá­ zába indul; ilyenkor kizárólag fekete nejlonharisnyát visel, most, az adventi időben is. Fölötte a harisnyakötő ciklámenszínű csoda, re­ mekmű a Kärtner Strasséról, fodrok, püspöklila szalagok himbá­ lóznak rajta apró kis masnikba kötve. Nagy melleit ravasz melltartó emeli föl a szűk, vékony pulóver alatt, combtőig hasított szoknyája alól pazar ívű, teltkarcsú lábak villannak elő a folytonos mozgoló­ dásban. Rágyújt egy finom szivarkára, élvezettel engedi az erős füstöt a tüdejébe, akár egy férfi. Belekóstol a Campariba, telt, doromboló macskaként nyalogatja, élvezkedő asszony módjára, aztán egy­ szerre lehúzza, jellegzetes férfimozdulattal. Ha most valaki ele­ mezné a mozdulatait, rögtön összegezhetné ezt a kettősséget, az igazi, telt idomú, őrjítő asszonyiság és az agresszív, férfiasan hatá­ rozott habitus kettősségét, amely azonbarí nem bántó disszonancia, ellenkezőleg, furcsa módon izgató; a férfiakat magabiztos táma­ dásra, becéző, ajándékozó simogatásra és megadásra, sőt gyönyör­ rel teli megalázkodásra egyaránt késztető. Mirandával szemben győzni lehet, és még inkább vereséget szenvedni, az ösztönök szadomazochista bugyraiban egyszerre lehet győztesnek és legyőzöttnek, hóhérnak és áldozatnak lenni. Nagyon fiatal fiú bukkan fel a szeparé bejáratában, rózsa-, gerbera- és szegfűcsokrot tart a kezében. Miranda meglepődve kapja fel a fejét, s ösztönös mozdulattal beleharap apró nyálcseppektől csillogó, érzéki ajkába: a tüneményes szépségű fiúcska nem lehet több tizenhárom-tizennégy évesnél. - Parancsol, asszonyom, virágot? - a fiúcska hangja szinte alá­ zatos. 110

- Azt hiszem, kérek - Miranda alt hangja valósággal búg, lábát jól látható, fölöslegesen nagy ívben újra keresztbe rakja egymáson. - Kérj egy vázát a pincértől, és helyezz el benne három szál rózsát ízlésesen! Azt akarom, hogy te rakd bele a vázába a rózsákat, ne a pincér. Két perc múlva visszatér a kreol bőrű fiú, olyanforma a srác, a já­ rása is olyan, mint akit buzeráns arab kereskedők hurcolnak ma­ gukkal gazdag zsákmányként hosszú vándorútjuk során sátorról sátorra a sivatagban. Miranda kedvtelve nézi a rózsákkal foglala­ toskodó fiúcskát, s már érzi, hogy nedvesedik a bugyija. - Egy szál rózsát a pulóveremre tűzzél! Törd le a szárát, és dugd a mellemen lévő zsebbe. A kisfiú lehajtja egy pillanatra a fejét, mint aki szégyenkezik egy picinyt; Miranda kíváncsian figyeli, s tapasztalt érzékei rögtön közvetítik a felfedezést: ez a kis gyerekhímringyó színjátékot ját­ szik. Ez egy parányit a kedvét szegi: sokkal izgalmasabb számára a valódi ártatlanság, a megronthatóság ígérete. De azért elindul, mint a dzsungel ösvényén a zsákmányát követő párduc, félig lehunyt pillái alól lesi a fiú mozdulatait, érzi hatalmas mellén a könnyű gyermeki kezek babrálását, s érzékszervei, bőrének idegvégződései egyszerre borzolódnak és fordítanak: a fiú legalább fél perccel to­ vább matatott a mellén annál, mint amit a rózsa pulóverzsebbe csúsztatása indokolt volna. - Finom illata van. Szagold meg te is. A fiúcska ráhajol a pulóverzsebbe csúsztatott rózsára. Koravén gourmand módjára szagolgatja. Hosszú, fekete, jó illatú haja az asszony fehér nyakára hull, érzékien cirógatja. - Másfajta rózsát is láttál már? - az asszony kidugja hegyes, pa­ rázna nyelvét, úgy várja a választ. - Nem tudom, milyen rózsára gondol, asszonyom - a fiúcska látszólag zavartan mosolyog. - Asszonyi rózsára, amelyik húsból van. Húsból vannak a szirmai, s a kelyhe is húsból van. És nagyon egzotikus az illata. Mintha a frissen felásott trópusi televény szaga keveredne egy finom virág illatával. - Miranda búgó alt hangja most fojtott, rekedtes. - Akarsz ilyen rózsát is szagolni? - Nem is tudom, miről beszél, asszonyom. - Megmutassam? - Hol van? - a fiú ravaszul a nő retikülje felé tekinget, mint aki azt várja, hogy az asszony valamilyen parfümmel átitatott művirág­ csodát fog a táskájából elővarázsolni. - A növények szárai között van - Miranda lassan, centiméterről 111

centiméterre húzza föl a bő, hasított selyemdzsörzé szoknyáját. Ez már csak ilyen virág. Különleges. Két száron terem egy virág. A fiú csillogó szemekkel nézi a fekete harisnya fölött a combok fehéren fénylő húsát. Szakértő szemekkel, férfiszemekkel nézi és becsüli fel. Miranda szétrakja a derékig felhúzott szoknya alatt a lá­ bát, zizegve nyílik ki a fekete bugyi tépőzárja. A fekete szőrfürtök alatt tényleg kinyílik a húsos pinavirág, buján csillogva, fodrosan remegve. - Szagold meg az illatát! - az asszony cicásan begörbített muta­ tóujjával hívja combjai közé a fiút. A fiú letérdel a kanapé elé, ráhajol a gyönyörű pinára. Ravasz, enyhén hajlott orrát egészen belenyomja a szeméremajkak húsfod­ rai közé. - Finom szaga van - a szőrerdő alól jön a hangja. - Meg is csó­ kolhatom? - Meg is puszilhatod. Sőt, ki is nyalhatod. Tudod, hogy kell egy asszonynak nyalni? A fiúcska lelkesen bólint. Annyira felizgult, hogy elfelejtett za­ vart mímelni. Miranda érzékeli a változást, de azért nem tud és nem is akar lemondani kedves verbális játékairól, obszcén szómágiáiról. - Milyen szaga van, először erre felelj. Aztán elmagyarázom, hogy kell nyalni. - Mint egy virágnak - a térdeplő, lázasan szaglászó fiú megpró­ bál visszazökkenni a szerepébe. - Ne hazudj, fiúkám. A virágnak egészen más az illata. A virág­ nak illata van, érted, ez pinavirág. Ennek szaga van. Pinaszaga. Mondd szépen utánam. Milyen szaga van? - Pinaszaga - lihegi a fiú, s nyelvét befúrja a szeméremajkak közé. - Pinaszaga bizony. Finom pinaszaga. Én tudom, hogy milyen finom az. Mert engem nemcsak a fiúkák fütyköse, hanem a kislá­ nyok pelyhes punkája is érdekel. Most pedig elmagyarázom, hogy kell nyalni. Látod azokat a kettős húskagylókat? Ezek a szemérem­ ajkak. Először ezeket nyaldosod végig. Aztán bedugod a nyelved a kis pinabarlangba, nézd, széthúzom a szeméremajkaim, s megmu­ tatom neked ezt a nyálkás, rózsaszínű üreget. Miranda széthúzza a hüvelyét, s ajkait harapja a gyönyörtől, ahogy a fiú arcát figyeli. Nem fél attól, hogy meglepik őket, elké­ pesztő borravalókat szokott itt adni a pincéreknek. Csillog a rózsa­ színű hüvely, duzzad a szokatlanul nagy, pinduri csecsemőfüty­ kösre emlékeztető csikló. 112

- Felizgultál, fiúka? Mekkora fütyid van, hadd látom! Fel szo­ kott már állni? És spriccelni is tud? Már a kreol bőrű fiú sliccén matat a keze. Ágaskodó csikószer­ számot húz elő, majdhogynem férfiszámba vehető hímtagot. - Varázsvessző. Ahhoz képest, hogy milyen zsenge korú vagy. Mennyi is vagy valójában? - Tizennégy leszek. - Varázsvessző - az asszony lazán tartja tenyerében a fütyköst, be-beszopja a kis kupakot. - Ez lesz a nyalókám, szopókám. Már cuki módon ágaskodik. Először ezt a gusztusos makkot szopoga­ tom, majd végignyalintom a fütyi szárát, aztán beszopom az egé­ szet, leengedem egészen a torkomba. Így szeretnék egyszer meg­ halni, fiúka. Megfulladni egy szép, vastag fasztól. De szép a farkad, fiúka. Akkor is fogom szeretni és dédelgetni, ha már kiszoptam, s olyan aranyos, angyalbögyörős lesz. Most még nem szoplak le. Elengedem ezt az édes zsákmányt. Először te nyaljál nekem. Dugd be a nyelved a puncimba. Sikáljad a finom kis nyelveddel a hüve­ lyem falát. Dugjál meg a zsenge nyelveddel! Áraszd el nyállal a pi­ námat! A fiú úgy lefetyel a nő széttárt, gyönyörű combjai között, akár egy macska. Farka kilóg a nadrágból, Miranda le-lehajol közben érte. Nyál és puncinedv keveredik a fiú szájában, ízlik neki az aszszonyi öl fanyar nedve. Szaporán siklik nyelve a hüvelyben, Miran­ da aprókat sikoltva elélvez. - Még mindig nem kapom be a farkadat, fiúka. Az előbbi szopizás csak kóstoló volt. Előleg a gyönyörökből. Most még te kapod be a megduzzadt csiklómat. Szopod és a fogaiddal finoman harapdá­ lod. Másodszor így akarok elélvezni. Szopd be a csiklómat, drága. S nyomd bele közben a középső ujjadat a fenekembe! Láttál már asszonyi feneket közelről? - a nő gyertyaállásba szökteti a lábait, hogy a fiú jól láthassa hatalmas fenekének kicsit megnyíló lukát. Nyaltál már popsilukat? - Még nem - lihegi a fiú, s farka úgy ágaskodik, akár a férfiaké. - Hazudsz, fiúka, de nem baj. Aranyos kis strigó vagy. Gusztu­ sos hímringyó. Ne is a csiklómat kapd be először! Nyald ki a popsim lukát, bizsergesd a forró nyelveddel! Tövig sajnos nem tudod be­ dugni, csak a hegyével tudsz egy kicsit benyomulni. Azt is csak azért, mert már kitágították, seggbe kúrtak jó párszor. Majd téged is megtanítalak erre. De most a nyelveddel ostromold. Nyald a fene­ kem, kicsike csődör! Hörögni akarok a kéjtől! Mekkora husánggá vált a kis bögyörőd! Játsszál vele a kezeddel, miközben a fenekem nyalod! 113

A fiú nyelve becsúszik a még nagyobbra táguló anusba. - De jól csinálod, fiúka! - hörög az asszony. - Csald elő a kanca­ nedvemet! A fenekem nyalod, mégis a puncim sül el. Most kapd be a csiklóm, mert mindjárt elélvezek. De finom, fiúka, de finom - a további hangok síró, nyöszörgő sikolyba fúlnak. Az asszony öle még mindig meztelen. A szoknyája a derekáig felhúzva. A fiú előtte áll, kemény kis farka tövig csúszik Miranda szájába. Miranda cicásan nyalja a barnás kupakot, aztán a fütykös sudár szárát, megbirizgálja fogaival a lüktető ereket, bekapja a duzzadt, szőrtelen herezacskókat, amelyek fényesen lebegnek az ágaskodó farok alatt. Aztán vad szopásba kezd, a kezével is besegít hozzá, fokozatosan engedi szája barlangjában lefelé a fiú dárdáját, egészen addig, amíg már a torkát csiklandozza. Akkor kispriccel a kis strici, az asszony boldogan nyeldekel; mandulaízű a csikótej, még a száját is megnyalja utána. VETÍTÉS A BÉCSI ROMÁN NAGYKÖVETSÉGEN Marin Ceausescu, a bécsi román követség külkereskedelmi ta­ nácsosa hatalmas koloniál íróasztal előtt ül, a dohányzóasztal mel­ lett Marcel Dorga tanácsos és a felesége, Miranda kuporog a fote­ lekben. Dorgának rögtön feltűnt, ahogy beléptek a kondukátor bátyjának, a bécsi kémfőnöknek a szobájába, hogy Marin Ceau­ sescu nem telepszik melléjük a fotelbe, hanem az íróasztal mögé, egyfajta távolságtartó, vezéri méltóságba vonul vissza. A kondu­ kátor bátyja itallal sem kínálja őket, rögtön belevág a mondóká­ jába. - Megkérhetem magukat, hogy fáradjanak át velem a belső szo­ bák egyikében berendezett vetítőterembe? Dorga tanácsos kedvetlenül bólint. Nagyon rosszat sejt. Külö­ nösen, hogy a bécsi kémfőnök Mirandát is invitálta. Felállnak, szótlanul vonulnak át több szobán. Bőrrel vastagon betapétázott terembe érnek. A padlótól a plafonig a fal, s maga a mennyezet is olyan kitűnően szigetelő bőrréteggel van bevonva, mint amilyennel egyes igazgatók kettős ajtaját is be szokták burkolni. Marin Ceau­ sescu int, hogy üljenek le a vetítővászon elé a székekbe. Van egy kis ablak hátul a terem falán, a bőrtapétába vágva: a láthatatlan gépész már vetíti is a kifeszített vászonra a filmet. Nem elölről pergetik a filmet, rögtön belevágnak a sűrűjébe. Miranda hatalmas fehér ülepe látható a képen, amint a lakás kényel114

mes foteljébe kuporodik, mögötte kreol bőrű fiúcska áll: meztelen kis törpe a pucér seggét meresztő óriás asszony mögött. A nagy far­ kú törpe belehatol hátulról a gyönyörűen feszülő fenékbe, jó ideig csak az asszony vad lihegése hallatszik, aztán a fotel öléből jövő foj­ tott hang. - Nyomjad, fiúkám tövig! A seggem lukán keresztül a szívemig nyomjad! Miranda felpattan a másik fotelből, a vetítőterem foteljéből, de a kémfőnök nyers hangja utoléri. - Megállni! Azonnal üljön vissza a fotelbe! Pereg tovább a film. Miranda a farkánál fogva húzza maga után a fiúcskát a fürdőszobába. A fürdőszobában is működhettek a rejtett kamerák, mert látszik, ahogy óriás csöcseivel harangozva, az aszszony beállítja a fiút a kádba. Maga is beáll a vízbe, a sunyi, de szép arcú fiút maga elé térdepelteti. Vaskos combjai közé veszi a kis stri­ ci fejét. Látszik, ahogy Miranda pisil, aranyló lé csorog végig a selyemfiúcska orrán, állán és mellén. - Elég lesz ennyi! - a kondukátor bátyjának intésére azonnal megszakad a dokumentumpornó vetítése. Marcel Dorga döbbenten ül a fotelben. Mereven bámul maga elé, nem mer a feleségére sem nézni. Vérvörös, szobormerev arcá­ val ő szégyenkezik helyette. - Most távozhat, asszonyom - szólal meg a kémfőnök -, de csak a szomszéd szobáig. Legyen szíves, csukja be maga mögött az ajtót, és ott várakozzon. Nem ajánlom, hogy elmenjen, beszédem lesz magával. Marcel Dorga tanácsos magába roskadva ül a fotelben. A kém­ főnök most konyakot vesz elő a bárszekrényből, mindkettőjüknek tölt. - Gondolom, nem kell a filmhez kommentár. Azért, ha megen­ gedi, én mégis kommentálom. Az ön felesége ezekkel a hajlamok­ kal rendkívül veszélyes a szervezetünk számára. Bármikor zsarol­ ható, és őáltala ön is megzsarolható. - De uram! Hogy képzeli? - Tudja, hogy jutottunk ehhez a filmhez? Az ötlethez? Elmon­ dom magának, roppant tanulságos lesz. Az egyik bécsi ügynökünk, magyar egyébként, átállt a magyar hírszerzéshez, s beszervezte még két emberünket is. Azaz csak egyet, szerencsére, mert a másik hű maradt az ügyhöz. Ez a megbízható ügynökünk informált minket, a másik kettőt azóta a Nemzetközi Kommandó Parancsnoksága már likvidáltatta. Tudja, barátom, hogy az azóta likvidált ügynökök 115

egyikének milyen ötlete támadt? De miért nem iszik, kedves bará­ tom? Egészségére! Dorga tanácsos reszkető kézzel emeli konyakos poharát. Fakó hangon nyögi. - Sejtem, milyen ötletük támadhatott. - Az ilyen munkatársakat szeretem én! Akiknek úgy vág az agyuk, akár a borotva. Bizony az egyik ügynök, lévén erdélyi ma­ gyar, bensőleg ismerte a kedves nejét még Temesvárról. Így aztán a kedvenc szokásairól is tudhatott. S azt is sejtette, hogy Bécsben sem hagyott fel velük. Ezért ezzel a kedves kis stricivel próbálta össze­ hozni a kedves nejét, akit oly érzékletes pózokban láthatott az előbb. De mi gyorsabbak voltunk, barátom. A kis stricit végül mi szerveztük be. Az eredményt láthatta a filmen. Mert a filmet ter­ mészetesen mi készítettük. - Mi szükség volt erre a sátáni ötletre? - pattant fel Dorga a fo­ telből. - Lassan a testtel, barátom. Üljön vissza szépen a fotelbe, és a továbbiakban kisebbre nyissa a száját. Örüljön, hogy megúszta büntetés nélkül. Mert a kedves felesége perverzióiról be kellett volna számolnia nekünk. Nem tudok róla, hogy jelentette volna. Pedig ezek a szolgálat számára ugyancsak veszélyes perverziók. - Most mit csináljak? El kell válnom Mirandától? - Dorga hangja újra gyáva és szolgaian készséges. - Van ennél sokkal jobb megoldás. Miranda asszonynak el kell tűnnie Bécsből. Őt Párizsban aktivizáljuk, maga pedig marad Bécsben a helyén. A hivatalos verzió az lesz, hogy Miranda asszony anyja nagybeteg Temesvárott. Ezért a feleségének hosszú időre haza kellett látogatnia, mert összeomlott volna idegileg, ha nem le­ hetne ott az anyja mellett, hogy ápolja. - Tanácsos úr... akármilyen is a feleségem, én szeretem. Abba már beletörődtem volna, hogy elveszítem. Borzasztó nehezen, de túltettem volna magam rajta. De van egy határ, tanácsos úr. Az emberségnek van egy határa, amely mögött az embertelenség kez­ dődik. Ezzel az asszonnyal én együtt éltem húsz évig. Nem enged­ hetem őt a biztos halálba lökni. - Ön a párizsi vonalon dolgozik, Marcel. Ezért erről és csakis erről, sok mindent elmondhatok magának. - Engedje meg, tanácsos úr, hogy tiszteletlenül bár, de közbe­ vágjak. Éppen azért, mert sok mindent tudok a párizsi vonalról. Az Action Directe-tel együttműködni akkor is ötvenszázalékos halál, ha nem kommandós feladatot végez valaki. - A Fekete Ingesektől jött a parancs, Marcel. Megfellebbezhe-

116

tetlen. A Fekete Ingesek utasították a Nemzetközi Kommandó Parancsnoksága alá tartozó sejteket. Több sejtet is a parancsnok­ ságon keresztül. Én csak azért tudok a többi sejt munkájáról vala­ mit, mert... nos, pusztán a családi körülményeim miatt. Románia nehéz helyzetben van. Kelet- és Közép-Európában mindenhol győzött a polgári forradalom. Nálunk is erőre kapott az ellenség, a Belső Elhárítás Főcsoportfőnöksége három ellenzéki szervezetről is tud. Rohadtul veszélyes a Román Demokratikus Akcióbizottság, mert potenciális ellenfeleink. Még veszélyesebb a Nemzeti Felszabadítási Front, mert régi, kitűnő kapcsolataik vannak a hadsereg­ hez. És végül a reformkommunistákról se feledkezzünk meg: már a pártkongresszus előtt elszemtelenedtek. A Déli-Kárpátokban már elszórtan fegyveres csoportok is feltűntek. Ezek nem tisztek, fiata­ lok. Nem tudjuk, hogy van-e külön szervezetük. Mindenesetre ez már az ellenállás negyedik, s talán legkeményebb góca. A külpoli­ tikai helyzet sem valami rózsás, barátom. Ki tudja, mi történt pon­ tosan Máltán, Bush és Gorbacsov miben egyeztek meg. De hogy ránk nézve semmi jót nem tartalmazhatott ez a megegyezés, ebben az eddigi információk alapján is biztos vagyok. Lépnünk kell tehát. Ott, és úgy, ahol és ahogy tudunk. A francia vonal ezért fontos. Románia első számú ellenségei gyülekeznek ott. - Nem túlzás ez, tanácsos úr? Románia legveszélyesebb ellensé­ gei most Romániában tevékenykednek, szerintem. - Gondolja, Marcel? - Marin Ceausescu szemében gúny villan. Attól függ, kinek a szempontjából a legveszélyesebbek azok a ro­ mániai erők. Nézőpont kérdése az egész. Dorga tanácsos döbbenten néz a bécsi kémfőnökre. Aztán a maga számára is váratlanul kibukik a meggondolatlan mondat a száján. - Én úgy gondoltam, hogy nemcsak Románia egészére... hanem különösen a családra nézve rendkívül veszélyesek ezek az erők. - A Ceausescu családra céloz ugyebár? A Ceausescu-klánra, ahogy emlegetnek minket. Vagyis rám is, ha jól értem. - Dehogy merészelnék önre célozni, csak... - Csak barátilag figyelmeztet a családi pozíciómra. Feltételezi, hogy pont én ne lennék tisztában ezzel? Mégis azt mondom, a fran­ cia vonal jelenleg a legfontosabb. - Nem egészen értem önt... - Mindjárt megért. Ha hagyjuk, hogy francia, magyar és áruló román tudósok, publicisták aknamunkája révén nyugati politikai körökben bármilyen formában is felvetődhessen Trianon revízió­ jának gondolata, akkor nagyon nyomasztó mederbe engedjük az 117

eseményeket. Ezért kell minden ilyen szándékot, mozgolódást el­ tiporni, s ezzel egyidejűleg Szovjet-Moldávia majdani visszaszer­ zését nyugati propagandával is előkészíteni. Nehogy olyan helyzet álljon elő, hogy amikor a régi Besszarábia érett gyümölcsként majd az ölünkbe hull, akkor a nyereség fejében igazságra, egyensúlyra és nemzetiségi elnyomásra hivatkozva elvegyék Erdély egy részét, vagy Transsylvania néven önállósítsák azt a területet. De még abba sem mehetünk bele, Szovjet-Moldávia fejében sem, hogy Erdély autonómiát kapjon Románián belül! - Én azt hittem... - dadog a meglepetéstől Dorga -, hogy Szov­ jet-Moldávia megszerzése csak amolyan propagandisztikus akció. Amely csupán azt szolgálja, hogy a mai megaláztatásunkban, elszi­ geteltségünkben mi is fel tudjunk valamilyen reménysugarat csil­ lantani. Hiszen ha dokumentálni tudjuk, hogy a szovjet-moldá­ viaiak ki akarnak válni a Szovjetunióból, hogy a románt szeretnék államnyelvvé tenni, hogy legalábbis távlatilag hozzánk akarnak csatlakozni, akkor már mi is léptünk valamit. Legalábbis az önér­ zetünk visszaszerzése terén. De hogy Besszarábia tényleg csatla­ kozzon hozzánk... hogy ezt maguk a szovjet-moldáviaiak akarják Kisinyovból... engedje meg, uram, de ez álmodozásnak tűnt szá­ momra. - Mondja ki nyugodtan, Dorga. Mondja ki azt is, amit elhara­ pott. Arról van szó, ugyebár, hogy a szovjet-moldáviaiaknak, bár­ mennyire is románnak érzik magukat, eszük ágában sincs Ceausescu Romániájához csatlakozni. - Ön mondta ki, uram. - És ha én azt mondanám magának, hogy igaza van? Nyilván­ való, hogy ennyire mégsem hülyék ott Kisinyovban. - Tessék? - Dorga előrehajol döbbenetében, mint akinek a füle cseng. - Jól hallotta, Dorga. Magunk között vagyunk. És ebben a te­ remben nincsenek lehallgató készülékek. - De hát ön mondja ezt, tanácsos úr, a kondukátor bátyja? - Igen, én, a kondukátor bátyja. Mert más az én személyes sor­ som, és megint más Románia jövője. De tudja mit, Marcel! Beszél­ jünk csak az én személyes sorsomról. Úgyis kell erről beszélni, mert csak ez nyugtatja meg magát. S csak akkor tudunk továbblépni. Én azt vallom, hogy az igazi szaktudásra mindig szükség lesz. Az én fe­ jemben tárolt információtömeg pótolhatatlan. Én tehát tovább fo­ gok élni. Akkor is, ha az öcsémet eltávolítják a hatalomból. Ez a meccs, amibe belekezdtünk, nem pár hónapig tart. S nem is egy-két évig. Mert az információim alapján, ezt meg kell mondjam magá118

nak, nem adok egy évnél többet az öcsémnek. De az is lehet, hogy ennél jóval kevesebb ideje van hátra. Csodálkozik, ugye, hogy ilyen nyíltan beszélek önnel. Nincs ebben semmi különös, a legjobb munkatársamnak tartom. Ha én így gondolkodom, akkor képzel­ heti, hogy gondolkodnak a Securitate többi vezetői. Akik tettek, amit tettek, de mégsem családtagok ugyebár. S akkor még nem is beszéltem a hadsereg vezetőiről. Summa summárum, több évre szóló meccs ez. A mi munkánkról beszélek természetesen. Mert ez a munka akkor is folytatódik, ha már nem szekusoknak fognak minket nevezni. És az sem mindegy, hogy ki folytatja tovább ezt a munkát. Önben tökéletesen megbízom. Eddig csak mozaikkocká­ kat láthatott, minden hírszerző tevékenységének alapelve ez. Most megismeri az egész mozaikképet. Összerakom magának a játékot. Mert ha mégis bekövetkezik az a kínos fordulat, hogy nem fogják megbecsülni a szaktudást, s csak azt nézik, hogy Nicolae Ceausescu bátyja vagyok, akkor önnek kell tovább irányítania innen, Bécsből vagy máshonnan a dolgokat. - Köszönöm, tanácsos úr, hogy a bizalmába avatott. Most kez­ dek érteni mindent. Azt is értem, hogy miért fontos annyira a fran­ cia vonal. Mert olyan történelmi fordulat következhet be, hogy egyszerre kell lépnünk Besszarábia és az Erdélyt fenyegető veszély elhárításának ügyében. - Pontosan erről van szó. Ha Ceausescu bukik, Szovjet-Moldá­ via csatlakozásának kérdése nem is olyan sokára aktuális lesz. Leg­ alábbis állandóan szó lesz róla. De azonnal aktuális lesz a magyar probléma is. Ami nem pusztán nemzetiségi kérdés, hanem rögtön indukálja Erdély kérdését is. Játsszunk el a gondolattal! Ketten va­ gyunk a szobában, megtehetjük. Az öcsémet félreállítják, demok­ ráciának álcázott, puhább diktatúra következik. A magyarok moz­ golódni fognak Erdélyben. Jogokat követelnek maguknak. Biztos vagyok benne, hogy lesznek otthon erők, amelyekkel féken lehet tartani őket. De ha Nyugatról is támogatást kapnak, nemcsak Ma­ gyarországról? Akkor nagyon nagy baj lesz, barátom. Mert Ma­ gyarországtól egyáltalán nem tartok: a magyarok egy pontnál min­ dig megállnak. S ez a pont a bűvös Rubicon, amit nem lépnek át so­ ha, ez a határok kérdése. Nem követelik vissza Erdélyt. De mi lesz, ha a nyugati publicisták felcsiholják a szikrát, s a nyugati politiku­ sok lángra lobbantják azt? Akkor Magyarország is elszemtelene­ dik, önálló Erdélyről vagy legalábbis Erdély autonómiájáról fog­ nak már hivatalosan is beszélni. Ezért kell idejében lépnünk! Min­ den eszközzel ki kell irtani Nyugaton is e gondolatot. Nemcsak a jelen, a Ceausescu-Románia érdekében, hanem sokkal inkább a 119

jövő Romániájának érdekében. Mert akkor már sokkal élesebben fognak felvetődni ezek a követelések. Ceausescu Romániájával nem lehet tárgyalni. Ezt mindenki tudja. De a demokratikus Ro­ mániát sarokba lehet szorítani. Hitelek megtagadásával, tekinté­ lyének lejáratásával és sok egyéb módszerrel. Az új Románia bizo­ nyos szempontból sokkal sebezhetőbb lesz. És ott van SzovjetMoldávia. Nehogy a valamit valamiért elv érvényesüljön majd. - Tudja, tanácsos úr, hogy éreztem ebből valamit? Beleillett az eddigi vonalvezetésbe a francia terv, kétségtelenül beleillett, még­ sem stimmelt itt valami. Túl görcsös volt ez az igyekezet. - Persze hogy görcsös volt, barátom. Annak ellenére, hogy a Fekete Ingesektől indult ki a terv. Mégis, a Nemzetközi Komman­ dó Parancsnokságán keresztül valahogy túl nagy löketet kapott. Mert a Securitate több magas rangú tisztje döbbent rá arra, amire én, hogy ők már elsősorban a jövőnek dolgoznak. Olyan feladato­ kat oldanak meg, amelyeket ha nem végeznek el, akkor a lerakott töltetek a közeljövőben fognak robbanni. Több szekus vezető rájött szerintem, hogy egyszerre szolgálja a terv felpörgetésével a saját érdekét és a jövő Romániájának érdekét. Mert azt a rendszerváltás pillanatnyi zavara után az akkor majd hatalmon levők hamar be fogják látni, hogy ezek a Securitate-vezetők az új Romániára do­ bott fojtogató hurkot vágták el előre. - Azt akarja mondani, tanácsos úr... - Azt mondom, igen. Sok szekus tiszt már a jövőnek dolgozik. Nem tetten érhető a dolog, egyáltalán nem az. Hallom, otthon tit­ kos információk szivárognak ki. Az ellenzék felcsipegeti őket. Élni fognak velük, ha majd a nap eljön. És a nyugati akciók, mint ez a miénk is... látszólag a megszokott mederben folynak. Csak éppen valahol, valakik kicsit átvágják ezt a medret. Így sebesebben folyik a víz, odafönt talán fel sem tűnik ez. Vagy ha fel is tűnik, azt hiszik, a Ceausescu-paradicsom kertjét táplálja ez a sebesen rohanó víz. Pe­ dig ez a víz az új Románia kertjét locsolja, barátom. Csak még köd ül a tájon, s nem látni ezt. Most minden erőnket Franciaországban kell koncentrálnunk, mert pillanatnyilag onnan fenyegeti a jövő Nagy-Romániáját a legnagyobb veszély. S önmagunkban nincs elég erőnk, nincs elég emberünk, nincs elég helyismeretünk ahhoz, hogy átütő erővel támadhassunk. Pedig mégis átütő erővel kell támad­ nunk! Nincs idő újabb emberek bevetésére, kiképzésére, beépíté­ sére, ketyeg az óra. Ezért van óriási szükségünk az Action Directe segítségére. De cserébe adnunk is kell valamit, az Action Directe is ugrásra készül. Őket is idegesíti mindaz, ami Közép- és KeletEurópában végbement, nem fakadtak dalra tőle. De a rosszban jó 120

is van néha. Most is ez történhet. A kelet-európai események akti­ vizálhatják a Francia Kommunista Pártot is, s akkor jobbra csúszik a párt tagságának jó része, mint mindenhol, de balra tart majd, s az Action Directe-tel szövetkezik a kemény marxista mag. S ekkor az Action Directe újra megerősödik, sőt, erősebb lesz, mint valaha, s most lesz majd nekik szükségük a polgári rendet bomlasztó, sok­ koló bizonyítékokra. A Sátán Gyermekei tevékenységének publi­ kálására. Társadalmi vezetők vagy családtagjaik drámai hatású kompromittálására. És itt lép be ebbe a képbe az ön neje, Miranda. Konkrét tervem van vele. Azonnal Párizsba utazik, s felveszi az Action Directe-tel a kapcsolatot. Igérem önnek, nem kockáztatom az életét. Sosem fog a tűzvonalba kerülni. Mindig nyomon követem a ténykedését, ezeket az információkat önhöz is eljuttatom. De szükségem van Mirandára, a perverzióit Nagy-Románia szolgála­ tába kell állítania. Az Action Directe nagy segítséget nyújt nekünk. Miranda is azok közé fog tartozni, akikkel kiegyenlítjük a számlát. Mert nemcsak pénzzel és fegyverekkel fizetünk, ön jól tudja ezt. Ennél sokkal szorosabb az együttműködésünk. Volna egy bizalmas kérdésem önhöz. Miranda ugye nemcsak a kamaszfiúkat szereti, hanem a fiatal lányokat is? Dorga tanácsos szégyenkezve bólint. Marin Ceausescu meg­ könnyebbülten sóhajt fel. - Kitűnő! Akkor nem is kell magán erőszakot tennie. - Mikor kell indulnia Mirandának? - Azonnal. Nagy fogást fog az Action Directe számára csinálni. S mi is azonnal kapunk tőlük segítséget Charles de Perella történész ellen. Tudja, hogy Charles de Perella nem könnyű dió, a lánya, fia­ tal kora ellenére, a terrorizmus ellenes csoport egyik befolyásos fel­ ügyelője. Mégis azt mondom: egyelőre könnyebb dolgunk van. Addig, amíg a Ceausescu-rendszer össze nem omlik, barátom. Be­ nyújthatják a gyilkosságokért a számlát, tökmindegy. Úgy is tudják, hogy nem érnek el vele semmit. Már szinte beletörődtek abba, hogy büntetés nélkül gyilkolhatunk. Ez a helyzet azonnal megváltozik, ha demokrácia lesz. Akkor már sokkal rafináltabban kell gyilkolni. De fel a fejjel, barátom! Már erről is van némi elképzelésem. Úgyis mondhatnám, hogy koncepcióm van. Beszélünk még erről! De ad­ dig is azért egy dolgot szeretnék hangsúlyozni. Az erőszak, a gyil­ kosságok és a fenyegetések bűvöletében nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a nyugati munkánk tengelyébe mégiscsak a politikai befolyásolásokat, manipulációkat kell állítanunk!

121

VITÉZ MIHÁLY LOVAS SZOBRA ÉS A TÁSKÁS FIÚ Gida, a román Demokrata Akcióbizottság nemrég letartózta­ tott, aztán váratlanul kiengedett tagja rozzant buszban ül, a mocs­ kos ablakon át nem látja a tájat, Kolozsvár felé tart. Meggyötört testében, elkínzott agyában még mindig ott lüktet a csodálkozás: ilyen könnyen megúszta. Talán munkát is kap, Sepsiszentgyörgyről a kolozsvári lakásába küldtek neki egy levelet, s furcsa módon a Securitatén vagy a Milícián keresztül eljutott hozzá a levél a bör­ tönbe. Alkalmi ismerőse felajánlotta, hogy segít, keresse a sepsi­ szentgyörgyi színházban Orvait, az szerez számára valamiféle se­ gédmunkát, valószínűleg ott, a teátrumban. Alkalmi ismerőse miért ilyen jóságos vele? És hogyhogy kien­ gedték a börtönből, s ráadásul még továbbították is neki az állást ígérő levelet? Nem számít, élni kell, dolgozni kell. Talán már nincs messze a nap, amikor megmozdul az utca. De ha csiripelő veréb az alkalmi ismerőse, és nyilván az, mert különben hogyan kaphatta volna meg a levelét, akkor várnak tőle valamit. „Navigare necesse est, vivere non est necesse." Hajózni szükséges, élni nem szükséges. A letartóztatás előtti riportjaira gondol. A traktorgyári főmér­ nökre, aki kopaszon fénylő fejével, a felnyírt maradék haj alól elálló füleivel, folyton kekszet rágcsáló hegyes szemfogaival, mint egy nagy egér, olyan volt, és rémülten rángatta az íróasztala fiókjait, hatszor is ellenőrizte, mikor lementek a gépcsarnokba, hogy be­ zárta-e valamennyit. Sikerült olyan munkásokkal is beszélnie, akik nem csak azt mondogatták merev, leradírozott arccal, hogy dol­ goznak, aki dolgozik, az boldogul, meg azt, hogy bíznak a kondukátorban és a traktorgyári vezetőségben, meg a megyei, járási és a városi vezetőségben; akadtak olyan szerelők is, akik megemlítették például: Elena asszony a nyáron járt náluk üzemlátogatáson, fel­ tűnt neki, hogy a traktoroknak hátul mértéktelenül nagyok a kere­ kei, jóval nagyobbak, mint az elsők, s mindez most, amikor anyag­ takarékosság van. Azonnali intézkedést követelt az ügyben, gorillamosolyú szekus kísérője útján szigora ellenőrzést is helyezett ki­ látásba rövidesen. „Tömeggyilkosok és gyengeelméjűek vezetik az országot" - su­ han át könnyedén agyán. Hátradönti fejét a busz ülésén a csíkokban hasadó bőrtámlára; csodálkozva körülnéz, úgy látszik, minden fia­ tal leszállt már erről a buszról, de leszálltak a középkorú nők és fér­ fiak is, csak öregek ülnek az üléseken, kérgesen ráncolódó arcuk elnéz a mocskos üvegeken át a semmibe. Múlt századból vissza122

gurult lovas szekereket kerülget a mocskos busz, ingerülten fékez, majd meglódul hirtelen. Fogatlan anyóka feje koccan rozmárbajszú öregúr homlokához, egymásra néznek, a fejükhöz kapnak, úgy ta­ pogatják az arcukat, homlokukat, mint akik csodálkoznak, hogy homlokuk, arcuk van, hogy még van. Aztán igazi létükbe zsugo­ rodnak vissza az ülésen, viaszbábu-merevségű tetszhalálukba. Mintha elirányították volna ezt a buszt az élet városaiból az árnyélet alvilági városai felé valahova, hol halott bábuk imbolyognak utcák kihűlt testére szivárgó ködben; ott fognak bolyongani és foszló anyagú szobrokká dermedni, emberi léten kívüli időben. Romló arcuk fájdalmára senki sem figyel már ott, az alvilági városokban, ahol nincs feltámadás, vagy ha van, csak a hadészi éjszakában van. Leszáll a buszról a Monostori negyedben, hogy meglátogassa régi barátját, baráti szóra, egyetlenegyre, amely csak annyiból áll: menekülj! Felcaplat gyalog a ház kilencedik emeletére, mert az áramszünet miatt nem működik a lift, vörös hajú nő dugja ki a fejét a csöngetésre. Bajtársa egyedül lakik, és nincs vörös hajú ba­ rátnője; kunkorodik, tekeredik a kérdőjel Gida megrángó belei­ ben. Lépne már vissza, iramodna lefelé a lépcső kanyaraiban, de a vörös hajú nő rámosolyog, kérdezi, kit keres. Mondja a nevet, az asszony pongyolája szétnyílik, mintha a barátja neve valamiféle jelszó volna, jelszó a kebleknek, hogy mutassák meg hirtelen pa­ rázna meztelenségüket. - A barátja mindjárt hazajön, jöjjön be addig, várja meg! A nő mosolya édeni órákat ígér, mintha csak egy vidám pásztor­ órára invitálná, vagy inkább egy orgiába, amelybe mindjárt be fog szállni a barátja is. Csak éppen a lakás belsejéből léptek hallatsza­ nak, Gida lerohan a lépcsőn, két férfi cipője dübörög nyomában. De Gida megkínzott testével is előbb éri el a kapuajtót, átrohan az úttesten, emberek tömegében fut, lőni így nem tudnak rá, csak ak­ kor tudnának, ha rászánnák magukat, hogy a fél utcát kiirtsák gép­ pisztollyal. Ezt azért mégsem vállalhatják, különösen most, hogy állítólag Ceausescu meg fogja tisztelni látogatásával a várost. Gida egérutat nyer, már egy mellékutcában rohan, majd lassít, mert cseppenként hull az agyába a felismerés, hogy valószínűleg nem is őt akarták lekapcsolni. Hiszen ha kiengedték, akkor minek kaszliznák be újból; elhurcolt barátja lakására nem miatta szállá­ soltak be ráérősen várakozó embereket. Így aztán nyugodtabban caplat végig a városon, látja a Tordai úton a megbarnult fenyőfa­ ágak pusztuló tűlevélzetét zöld színű dukkóval permetezik szorgos munkáskezek. Szépül a város, talán már ácsolják a Széchenyi-Vitéz 123

Mihály téren a nagy emelvényt a haramia vajda szobra mellett, vagy ha nem ott, akkor a stadionban; vidám karanténban talán már ál­ talános iskolás kislányok csicseregnek. Virágot és puszit fognak adni a kondukátornak, érthető, hogy gondosan vizsgálják: nem bújt-e meg alattomos bacilus testük rejtett redőiben, belső szervei­ ben. Mesterlövészek lesznek a tetőkön, ágyba parancsolt lakók a tér házainak szobáiban, és mindez annak nevében, hogy „egy nem­ zet, egy vezér, egy nép". Tovasuhant már az az idő, amikor embereket terelgettek terekre, hogy nyolc-tíz órai néma ácsorgás után az ütemes tapsolás örömé­ vel kárpótolják őket. Most már csak a „kiválasztottaknak" adatik meg, hogy ott legyenek a testőrség kettős gyűrűje körül, amikor majd Ceausescu leszáll a helikopterrel rémülten verdeső őszi légy­ ként, amely érzi, hogy el fog pusztulni rövidesen, de akkor sem te­ het mást, csak azt, hogy újra meg újra leszálljon, tiszta emberi bőrre, amíg lehet, hogy beszennyezze piszkával. Elmegy egy hentesbolt halkonzervekkel tornyozott kirakata mellett, már Sepsiszentgyörgy főterén jár. A megyeháza klasszicis­ ta homlokzata élesen rajzolódik ki a decemberi napsütésben. Tim­ panonja fölött galambok tanyáznak, ilyenek voltak a régi idők ga­ lambjai is, akik még látták a paripákat, konflisokat és az embereket, akik éltek. Most is galambok ülnek a tetőkön, de fájdalmas burro­ gásuk betölti a teret, látják - mint ahogy Gida is - a decemberi nap­ sütésben sötétlő gumibotokat a színház, a vármegyeháza, a kollé­ gium és a presszó négyszögében, lent a főtéren. Lent, ahol a kézben hintázó gumibotok szemlátomást száműzni próbálják az életet, terpeszben álló milicisták Vitéz Mihály lovas szobra körül minden járművet megállítanak, minden vezetőt igazoltatnak, pedig nincs ma rendkívüli világnap, csak a rend kedvéért történik mindez. Gida leül egy padra a parkban, lágy szellőben zizegnek az ágak, közöttük fehér foltokban szikrázik a fény. Gida egy sápadt homlo­ kot lát az ágak között felderengeni, a színész Víski Árpád szikár ar­ ca néz rá, mintha csak egy nyakban lógó medalion fedelét kattintanák fel. Régi képeslap: lila arcú test csüng alá az éjszakai park nyárfájának ágáról, nyakában kötél, nyelvének puffadt csomója kiduzzad a vértelen ajkakból, halott és néma az éjszaka is, messze még a reggel, amikor majd a színész holttestét levágják az ágról. Gida feláll, némán tiszteleg a Securitate által meggyilkolt Viski Árpád emléke előtt. Burrognak a galambok a vármegyeháza tetején. Gida felkel a 124

padról, elindul a presszó felé, ahol találkozót beszélt meg a közéjük furakodott Tuskóval, akiről már kiderítették, hogy a szeku embere. Utoljára találkozik vele, azt mondja majd neki, ő kilépett a buliból, hagyja őt békén, mert különben széttépi. Különös, hogy minden így elrendeződött, hogy ilyen könnyen kapott állást a színházban, nem igazán szeret éhezni, és sörre, vodkára, cigarettára is szüksége van, de azért mégis furcsa sorsának jobbra fordulása még akkor is, ha egyelőre csak díszlettologató lett. Eltűntek a rendőrök a térről, s eltűntek a környező utcákból is, akárcsak a föld nyelte volna el őket. Most békés a Fő tér és csend van, a tér csak halkan duruzsol, akár egy szamovár. Gida belép a presszóba, egyetlen üres asztalt talál, leül, s egy deci vodkát rendelt. A szemét besúgó nincs itt, figyelmesebben körülnéz, s ekkor valami szagot érez, vagy inkább lát hirtelen, szagtalan szagot, mert inkább látja mint érzi a félelem nyirkát, verejtékét és a kiömleni készülő vér édességét. Persze valójában semmit sem lát, megrázza a fejét: nyu­ godt arcok körülötte, káprázott volna a szeme? A pincérnő már hozza is a vodkáját, nem mosolyog, de nyugodt, egyenletes járással jön feléje; minden arc nyugodt a presszóban, idegen, közömbös arcok, nincsen közöttük ismerős egy sem. Miért nyugtalanítják őt mégis ezek a nyugalomba kövült idegen arcok? Törökkávés poharat fognak a kezek, és üdítőket, senki sem iszik alkoholt rajta kívül, pedig máskor ilyenkor, délután itt bizony már sokan a pohár fenekére néznek. Merev, megkövült arcok körülötte, kifelé bámulnak a térre, aszszony és lány nincs is a presszóban a felszolgálónőn kívül. Mi van ezeken az arcokon a közöny húsredőin kívül, mert ez a közöny olyan, mint egy álca; alatta meg-megvonaglik titkon a bőr, vagy nem is a bőr, inkább az erek; a halántékerek várakozó lüktetése, a szimatoló orrcimpák rezzenése olyan, akár a vergődő állatokat fel­ falni készülő sakálok sunyi mozgolódása. És ekkor már érti, hogy miért ismerősek ezek az ismeretlen ar­ cok, már tudja, hogy miért érezte meg a vér szagát, a presszó falán miért látta lefelé csorogni a félelem nedves nyirkát. A szemébe tükröznek, retináján megsokszorozódnak a fényes asztallapok; a hatalom rezzenéstelen arcai, szekus tisztek szabványarcai néznek rá minden asztallap-tükörből, a félelem retinahártyáján háromszögű prizmaként hasadó presszósarokból. Egy újabb idegen férfi lép be az ajtón, szürke kalap van a fején, a bárpulthoz támaszkodik, de semmit sem rendel, biccent a fejével a sarokban valakinek, aztán kimegy. Gida végül fizet, a pincérnő mélyen a szemébe néz, miközben 125

nyújtja neki a visszajáró pénzt, semmit sem mond a nő, csak há­ romszor lehunyja fekete szempilláit, akárcsak morzézna velük. Gida kisétál az ajtón, átvág a Fő téren Vitéz Mihály lovas szobra mellett, már az országút felé vezető mellékutcában jár, amikor megtorpan hirtelen. Egy kapualjban a presszóban járt idegen férfi áll, a kalapos férfi, aki épp csak betért oda, s biccentett a sarokban valakinek. A szürke kalapos férfi egy kisfiúnak magyaráz valamit a kapualjban, kezében egy aktatáskát lóbál lágyan. A Fő tér felé mu­ togat, aztán pénzt nyom a kisfiú kezébe. Gida ösztönös mozdulattal beállt közben egy másik kapualjba, látja, a szürke kalapos férfi az országút irányába siet el, a kisfiú pedig a Fő tér felé indul az akta­ táskával sebesen. Gida semmit sem ért, de megpróbálja utolérni a kisfiút, az elkezd futni, már csak a szőke, göndör haja látszik hátulról. Vitéz Mihály lovas szobra felé fut a fiú, és akkor a ló bronzfara előtt iszonyú rob­ banás dörren bele a szürkülő délutánba. Lángban és füstben sza­ kadnak szét a cafatos gyermekvégtagok; szőke, göndör fej van a tér kövére vetve. Alatta inak véres fonalára fűzve a nyak és a törzs foszlányai, fekszik a kisfiú a kövön, akár egy vak bosszúból szét­ trancsírozott, kiszúrt szemű játék baba. EGY HŰVÖS UDVARON, PITYMALLATKOR, AZ ESTHAJNALCSILLAG ALATT A kihallgatást vezető tiszt ököllel üt a gyomorszájába. Gida elő­ regörnyed, egy civil ruhás belerúg az ágyékába; fetreng a fájda­ lomtól, újabb rúgások érik, feltépett szájából a pince kövére csorog a vére. - Ott voltál a presszóban, te szemét! - messziről érkeznek Gida fülébe a szavak. - Többen is láttak, nem tagadhatod le! Nem bír felállni. De azért fölemeli a kőről a fejét. - Csak maguk láthattak. Mert a pincérnőn kívül csak maguk voltak ott. - Te adtad az aktatáskát a fiú kezébe? Vagy valamelyik társad? Amatőr munka volt, te pancser. Nem robbant volna föl attól a pri­ mitív szerkezettől a lovas szobor. Gida feje visszaesik a kőre. Egy másik civil ruhás az álla alá nyúl a cipője orrával, megemeli. - Felelj, te rohadék, kérdeztem valamit! - üvölt arcába az őr­ nagy. - Kik voltak a társaid? 126

Gida száján már csúszna ki a válasz, már mondaná, hogy látta a szürke kalapos szekust a presszóban és a kapualjban, látta azt a fér­ fit, aki a robbanószerkezetet rejtő aktatáskát a kisgyerek kezébe nyomta, nyilván azzal a megbízatással, hogy Vitéz Mihály lovas szobra előtt adja át valakinek. Arra is könnyen tudna válaszolni, hogy miért csak a kisfiú halt szörnyet, s mért nem robbant szét a szobor. Nyilvánvaló, hogy az iszonyú szekus provokáció végül is nem akart kárt tenni a soviniszta Románia fontos jelképében. - Válaszolsz már? - újabb rúgások érik az oldalát. A két civil ru­ hás rúgja, mellettük ott áll az őrnagy, s hátul, káprázó szemei előtt vörös hajú női tünemény lebeg, mintha a csupasz villanykörtéről szállt volna alá a hosszú, folyondár hajával. Már mondaná, hogy látta a szürke kalapos szekust, aki odabic­ centett a presszóban az egyik merev arcú férfinak, de gombóccá válnak véres szájában a szavak, nem kifelé, hanem befelé, a zsigereibe gurulnak. Mert ha kibuknának a pince kövére a szavak, s ott koppannának a kövön, a pince csöndjében mint az igazság egysze­ rű, átlátszó üveggolyói, akkor az ő teste is a kimondott szavak után gurulna, folyosó végére, lefolyónyílásba, kénsav által szétmaratva, végső csatornaútra. Hirtelen eszébe jut valami. Szinte reménytelen, de azért meg­ próbálja. - Nekem az egészhez... semmi közöm sincs - hörgi a kőről. Nem állítja, hogy a szekusok tették provokációból, így talán mégis meg lehet úszni. - Találkozóm volt valakivel a presszóban. De nem jött el, akit vártam. Tuskóval... Tuskóval találkoztam volna ott. Tuskóval, a színházból. - Tuskóval? - nyerít föl az őrnagy. - Te barom! Tuskót akarod belekeverni ebbe? Minket nézel te hülyének? Minket? Felloban előtte a kép, billeg groteszk módon, mint egy sérült léggömb, rábízza magát a belőle nyíló létra mentőkötelére. - Vizet adjanak... először - nyög föl egy kis töprengés után. Aztán beszélek. Az őrnagy int, az egyik civilruhás fürgén hozza a vizet. Felemelik a fejét, majdnem gyengéden megitatják, betámogatják egy székbe. Gida tudja, hogy nem őt vallatják egyedül itt lent a pincében. Jó barátai is ájultan fekszenek most szűk cellákban, priccseken. Fel­ göngyölítették azokat, akik errefelé leginkább az útjukban állottak. Baleknek engedték ki őt a börtönből, neki már úgyis mindegy. Mi­ ért ne próbálkozzon akkor? Ha őket elnémítják, hátha ő is el tud némítani egy csiripelő verebet. 127

- Tuskó külföldi ügynökökkel is tartotta a kapcsolatot - szólal meg végre. - Mennyi újságot mond maga - röhög föl az őrnagy. - Nemcsak falból tartotta a kapcsolatot. Nemcsak a mi meg­ tévesztésünkre. - Mit nem mond - ingatja a fejét az őrnagy. Hirtelen ráüvölt Gidára. - Elég a meséből, kisfiam! Az igazat brekegd, mert a májadat tépem ki! Életveszélyes lenne ez a blöffölés, ha még lenne értelme e szó­ nak. De Gida érzi, hogy nincs már életveszély. Csak halál és jeltelen sír van. - Tuskó mutatott egy felhívást nekem. Egy nyomtatott röplap­ köteget. Nemcsak itthon terjeszthette, külföldre is akart belőle csempésztetni. Nézzenek szét a lakásán. Biztos, hogy találnak még belőle. Gida döbben meg a legjobban, amikor észreveszi az őrnagy sze­ mében a csodálkozást. Erre nem szólhatott Tuskó jogosítványa. Spiclijogosítványa. Hogy maga is beálljon röplapterjesztőnek. Tuskó vajon tényleg kétfelé próbált játszani? Biztosítani akarta magát mindkét oldalon? A röplapokért nem kár. A szeku úgyis tu­ dott róluk. Már csak pár darab lehet belőlük Tuskó lakásán. Akiket pedig Tuskó be tudna köpni, az igaziakat, azok úgyis itt vannak a pincékben. - Maga hazudik - áll elé csípőre tett kézzel az őrnagy. - De azért ellenőrizni fogjuk a hazugságait. Most pedig egy bűbájos Securitate-tiszt foglalkozik magával. Még találkozunk. Az őrnagy mögött becsukódik a pinceterem vasajtaja. Két civil ruhás szekus között vörös hajú, érzékien pisze, combtőig felvágott szoknyás nő sétál elő. Lángvörös sörénye úszik utána. Homlokán és a szeme alatt parányi szeplők, de ezek még csinosabbá teszik vé­ kony arcát. Mosolyog, bőre tejfehéren dereng a pincében. Hátrább parancsolja a civil ruhás szekusokat. - Diana Păun vagyok - mosolyog, s megsimogatja a székben ülő Gida ágyékát. Gida látja a nő keskeny szemén, mosolyra húzódó száján a bete­ ges vágyat. Ez a nő felfokozottan élvezi az ő kiszolgáltatottságát, még azzal is a perverz ösztöneit éli ki, hogy bemutatkozott. Securitate-tiszt nem szokott a letartóztatottnak bemutatkozni, ennyit Gi­ da is tud. Jól megjegyzi a nevet, Diana Păun, a szomszédos cellák­ nak továbbadja kopogtatással. Érdemes, hiszen mégsem fognak mindenkit kivégezni, s ha ki is végeznének mindenkit, van azért egy 128

őr a sepsiszentgyörgyi szekun, aki már kifelé kacsingat, van, aki már váltott vele egy-két szót a kocsmában. - Minek erőlködsz, kisfiú? - Diana Păun erős kis keze már a sliccet kigombolva Gida nadrágjában matat. - Miért nem az igaziakról beszélsz? Sokkal könnyebb lenne a helyzeted. Mintha csak a rábeszéléshez nyújtana szemléletes érvet, kezével könnyedén feji a fiú nemi szervét. - Akarsz a számba élvezni? Mondasz egypár nevet, s már spric­ celhetsz is a számba. Minden csepp gecidet lenyelem, ha beszélsz. Mennyei élvezetben lesz részed. A nő egyelőre csak feji Gida farkát. Előtte áll madonnás mo­ sollyal. Gida hallgat. A farkának nem tud parancsolni, az mereven áll. De Gida hallgat. - Nem beszél a fiúka - Diana Păun hangja szomorúnak tűnik. Tényleg nem beszél a fiúka? Gida szájából feltör az üvöltés. A nő marka az egyik golyóját szorította össze. - Beszélsz, fiúka? Akit én simogatok, annak érdemes beszélni Diana Păun arcán változatlanul ott dereng a madonnamosoly, keze újból a fájdalomtól összezsugorodott hímvesszőt masszírozza. Látod, már majdnem áll újra. A kis malőr ellenére, amely az egyik golyóbisodat érte. Beszélj, fiúka, nekem érdemes csevegni. Én már sok mindent láttam, csináltam, egy speciális kórházban teljesítet­ tem szolgálatot. Én jót akarok neked. Örömöt akarok neked sze­ rezni. Miért makacskodsz, mondd? Két lehetőséged van, fiúka. Vagy jó leszel, és akkor a számba élvezhetsz. Vagy tovább makacs­ kodsz, és akkor spárgával szorítom össze a golyóidat. Gida most sem válaszol. Diana Păun egyik kezével tovább veri a farkát, a másikkal megint présbe szorítaná a zacskóját. Gida fel­ vágja a térdét, a nő rágörnyed a fájdalomtól. Aztán csak azt érzi Gida, mintha egy vérvörös téglával vágták volna fejbe, bíborszínű lesz, majd elsötétül a világ előtte. Gida fölébred a téli reggel gyönge fényére. Emlékszik, hogy egyszer már felébredt éjszaka, és kopogott a falon. Diana Păun ne­ vét kopogta a falon. Most Tuskó véres, verejtékező arca hajol, a priccse fölé. - Te mártottál be engem, te gané! Engem, aki a rendszer leg­ hűségesebb támasza vagyok! - Az albérleti szobámban nem ezt mondtad, Tuskó - néz felülve az izzadó, állati félelmet tükröző arcba. - És a presszóban sem ilyen 129

tónusban beszéltél velem. De a Securitate miatt mégsem kellene aggódnod, Tuskó. Ahogy téged ismerlek, előbb-utóbb úgyis tisz­ táznád magad. Egészen másvalaki miatt kell aggódnod. - Ugyan ki miatt? - zihál Gida arcába Tuskó. - Mindjárt megérted. Engem lesittelnek hosszú időre. Persze, ez nem biztos, mert az is lehet, hogy inkább örökre eltüntetnek. De mégiscsak valószínűbb, hogy csupán lesittelnek. Megint lesittelnek. De én valahogy meguntam a börtönéletet, Tuskó. Inkább én tünte­ tem el magamat. De nem egyedül tűnök el, Tuskó. Téged is ma­ gammal viszlek! Ujjainak szorítása iszonyú acéllánc Tuskó hájas nyakán. Addig szorítja, amíg a kidülledt szemű arc szederjessé válik; a nehéz test lezuhan a priccs mellett a földre. Lábánál az elmerevült tetem, nézi a szederjes arc iszonyatát, nem bánja, amit tett. Van úgy, hogy addig feszül a húr az ember testében, hogy tovább már nem lehet feszíteni, sem tartani, idegpályák huza­ la elszakad. Felnéz a cella parányi, magos ablakára, nem lát többé eget, sem csillagosat, sem napfényeset. De azt is tudja, hogy egy­ szer, nem is olyan sokára mégis fog csillagot látni, egy hűvös pitymallatkor az udvarról; onnan fogja nézni az esthajnalcsillagot, ak­ kor, amikor a fejére húzzák a kámzsát, hogy roppanjon nyakcsigo­ lyája, ránduljon teste, ott fog lógni a kötélen és Isten közönyével csak szederjes nyelve néz majd farkasszemet.

A VÉRTŐL ROZSDÁS KÖTŐTŰ Sötét hajnal, adventi hajnal. Diana Păun ébren forgolódik a Se­ curitate által kijelölt sepsiszentgyörgyi lakásán az ágyon. Éles a no­ vemberi emlékkép: ott áll túszként a kórteremben a szétlőtt líbiaiak mellett, aztán a föld alatti folyosórendszeren át vonszolják, kény­ szerítik a felkelők géppisztolyokkal, egy kripta csigalépcsőjén tuszkolják fölfelé, felbuknak a temetőkertbe, eltűnnek a Bucsecs fenyőóriásai között. Először azt hitte, ott fogják a fenyőfák között kivégezni. Na nem rögtön, de mindjárt, amint a Securitate őrség elveszti a nyomukat. Diana Păun tudta, hogy a két életben maradt felkelőtől, Drăgantól és Sebőktől függ elsősorban a sorsa. A kiszabadított foglyoknak, Mara Bărdasunak, Székely Annának, Szilassy Zoltánnak személy szerint ő közvetlenül nem ártott. A lucfenyők vastag törzsei között Drăgan egy tömbből faragott kemény arcába nézett a fölfelé kanyargó ösvényen, a férfi vissza130

nézett rá, kíváncsian, na nem éppen szexuális érdeklődéssel, hanem másfajta kíváncsisággal. Diana Păun jól érzékelte, hogy az ellenál­ lók egyik vezére meg akarja az ő lényének titkát fejteni, mint egy tojást, fel akarja a lelkét, az idegrendszerét törni, mindent akar tud­ ni róla, mert egyszerűen nem érti, hogy egy törékeny, finom be­ nyomást keltő nő - Diana nagyon jól tudta, hogy ezt a benyomást kelti - miképp válhatott rafinált szadista gyilkossá, beteg lelkű hó­ hérrá. Mert persze ez volt a véleménye róla. És a többieknek is. Ezt látta a harcsabajszos Sebők és a három kiszabadított áldozat, Mara, An­ na és Szilassy szemében is. Újra megnézte magának odafönt a csú­ cson Petru Drăgan sárgásbarna szemét, s akkor már mintha mást is látott volna a pupilla mélyén az emberre irányuló kíváncsiságon kí­ vül. Diana Păun felujjongott magában, akkor kezdte először érezni, hogy megmenekült, legalábbis komoly sansza van arra, hogy ne végezzék ki. „Mit tudnak ezek a hatalom mámorító ízéről?" - fekszik az ágyán, s ujjai az ölére csúsznak. Babrálják a vörös szőrtincseket, becsippentik a tízéves kora óta folyó rendszeres játszadozástól te­ kintélyes méretűre nőtt csiklót, becsúsznak hüvelye síkos járatába; már nyolcasokat ír le apró, izmos feneke, ahogy újra az emlékeibe réved. „Mit tudnak ezek a vérrel és ondóval, gondolatokkal és leg­ szentebb érzelmekkel szabadon kísérletező szellem vad játékairól, a sátáni szabadság korlátlan lehetőségeiről?" Eléje lobban a kép. Annyi barlang menhelyen folytatott beszél­ getés - vagy inkább vallatás - után, a megtévedt, erőszakkal terelt bárány szerepét játszva már-már sikerült megtévesztenie Drăgant, az érzékszerveit mindenesetre tényleg fel tudta gyújtani. Arra na­ gyon vigyázott, hogy Drăgan ne nyúlhasson hozzá, ettől függött szökésének sikere, vagyis a léte, hiszen az ápolónő köpenyébe varrt hosszú, vékony tűt észrevehették volna a férfi ujjai. Csak akkor nyúlhatott hozzá Drăgan, mikor annak eljött az ideje, mikor a töb­ biek távolabb voltak, s ezzel megteremtődhetett a szökés lehető­ sége. Látja magát Drăgan karjában, jól tudta, hogy ez lesz a hosszú pszichológiai elemzések, élve boncolások vége; ráfekszenek a bar­ lang kövére dobott kabátokra, cseppköves barlang nyirkában vo­ naglik teste a férfi teste alatt. „Anyaméh barlangjában ringtál egy­ kor te is, Drăgan, magzatvíz kegyelmében, ott születtél meg, és ugyanott végzed, mert ez a nyálkás, csepegő barlang fogja testedet újra bezárni, ez a barlang lesz a halálod." Lüktet agyában a hosszú mondat, hang nélkül többször is kimondja, még soha életében nem 131

fogalmazott ilyen szépen, a gyönyör és az érlelődő halál együttes izgalma valósággal költővé teszi. Mert Drăgan merev dárdája az ágyékában tolat, lüktet, az ő keze pedig észrevétlenül csúszik a meztelen test mellett heverő ápolónőköpeny felé. Drăgan most nem elemez. A reá meredő szemének pupillája tá­ gul az ágyékát feszítő gyönyörtől körkörösen; ő is iszonytatóan él­ vezi a kéjt, de azért észnél is van, vár, amíg a férfi a kilövellésének mámorába feledkezik. Akkor nyúl be köpenye rejtett résébe, a fér­ fiöntudatot kioldó másodpercekben. Drăgan farka még mindig a méhszáját spricceli, nyelve az ő szájában. Oldalról emeli az apró gombbal megmarkolható tűt, rézsút sújt le precíz anatómiai biz­ tonsággal a szívre. Tudja, hogy nem hibázhat, nem is hibázik, az iszonyúan éles tű akkor döfi át hátulról, átlós villanással a férfi szí­ vét, amikor a hímvesszője még mindig a méhnyakat ostromolja, lüktetve küldve az ondót a méh szája felé. Diana Păun fekszik az ágyán, a szekus ágyon, bal keze a csiklóján, jobb kezének két ujja a hüvelyében, látja maga előtt Petra Dră­ gan megtört, üvegesedő szemeit, amelyekben nincs is csodálkozás. Kimászik a halott alól, felrántja köpenyét, visszacsúsztatva bele a véres tűt, rohan lefelé a hegyről. Utána lőnek, csodával határos módon leér a faluba, rögtön jelentkezik a milícián. A Securitate helikopterekkel jön érte, az antiterrorista kommandó egységei szállnak le a réten három helikopterrel, együtt fésülik át a terepet, hiába, Sebők Attiláék már régen elszeleltek. Halk neszt hall az előszoba felől. Mintha leheletfinoman nyitnák a bejárati ajtót. A hanyatt, széttárt combokkal fekvő teste úgy szeli át a levegőt, mintha egy kifeszített gumit engedtek volna el. Úgy ugrik fel hanyatt fektéből az ágyról, hogy fel sem ül közben. A revolvere a másik szobában. A szekrényben, a kosztümkabát belső zsebében. Biztonságban érezte magát, eszébe sem jutott, hogy kikészítse a revolvert. És erről a lakásról csak a Securitate tudhatott. A léptek dobajából már sejti, hogy nem éri el a szekrényt a másik szobában. Egy székig jut, amerre a fehér ápolónőköpenyt terítette. Kirántja belőle a Drăgan vérétől rozsdás tűt, szembenéz támadói­ val. Sebők Attila, Szilassy Zoltán és Székely Anna áll előtte. Mind­ hármuk kezében hangtompítós revolver. Ő ott zihál velük szemben kibomlott hajjal, hálóingben, a vértől rozsdás kötőtűt maga elé emelve. Sebők az ölét célozza, Szilassy a szívét, Székely Anna a homlo­ kát. A harcsabajszos, végvári vitézre emlékeztető Sebők szólal meg. - Mit tettetek Gidával? Felelj, te gyilkos ribanc! 132

Diana Păun tudja, hogy elvégeztetett. Ha hallgatna Gidáról, ak­ kor is. Leereszti a tűt szorongató kezét, majdnem derűs a hangja. - Gida bemártotta az egyik besúgónkat, Tuskót. Aztán a közös cellában megfojtotta. Csak akkor tudtuk meg, hogy Tuskó ártatlan, amikor az a gané már megfojtotta. Személyesen én végeztem vele a cellájában. Hangtompítós pisztollyal szitává lőttem. Örömmel tet­ tem, nem bántam meg. Mint ahogy Drăgant is kéjjel szúrtam szíven. - Emeld fel a kötőtűt, Diana Păun! - Sebők három méterre áll a vörös hajú, hálóinges nőtől, most a homlokát célozza. - Emeld fel a tűt, amellyel meggyilkoltad Petru Drăgant. Arra ítélünk a forrada­ lom nevében, hogy önkezeddel oltsd ki az életed. Azzal a tűvel, amellyel gyilkoltál. A Securitate hadnagya tudja, hogy nincs kegyelem. Látja a két férfi és Székely Anna szemén. Csak egy dolgot kérdez, nem is azért, hogy időt nyerjen, hanem kíváncsiságból. - Honnan tudtátok meg, hogy itt lakom? Ezt csak a Securitate tudta. - Informált valaki minket a Securitatétól. Tőle tudtuk meg, hogy te foglalkoztál Gidával. Te is feleltél arra, amit mi kérdeztünk, mi is válaszoltunk. Most pedig szúrd a szívedbe a kötőtűt, ahogy Drăgannal tetted. Ha jól csinálod, nem fogsz szenvedni, hiszen kiváló ismerője vagy az anatómiának. Diana Păun letaglózva áll a rozsdavörös tűvel. Talán nem is a nagyon közeli halál érzése, hanem Sebők közlése taglózta le. Ha a Securitatében is vannak árulók, akkor nem is veszít vele olyan so­ kat, ha átlép a túlvilágra. Ha egy gomolyagból kihúznak egy szálat, szétgurul az egész pamacs. És akkor az ilyen kötőtűk mit sem érnek, hiába rozsdállnak a vértől, hiába élesek. Diana Păun lassan emeli a kötőtűt. Úgy érzi, nincs mitől elbú­ csúznia. Vérfolyón, sziklák között lefelé rohanó csónakot lát, mi­ kor a szíve pitvarát átdöfi. Ő ül a csónakban, bárd fokához hasonló szirt szélén vergődik a csónak. Pörög-pörög a bárdfokszirten, alá­ hull a robajló zuhatagba. Aztán már csak a víz bugyog, a vörös víz bugyog: Diana Păun életének utolsó képéből, s átdöfött, felrobbant szívéből. SUZANNE DE PERELLA Már csak egy bíborvörös csík látszik a lombjukat vesztett fák fö­ lött, az adventi délután szürkülete leereszkedik a fontainebleau-i erdőre. Vörös és sárga leveleken vágtat Suzanne de Perella lova. 133

Fehér lipicai paripa, nagy testű és mégis kecses alkatú, hosszú söré­ nye, kopjaként lobogó farka diadalmasan úszik a levegőben a szé­ dítő galoppban. Suzanne de Perella ráhajol a ló sörényére, eggyé válik a nemes állattal. Válláig érő szőke haját lovaglás közben sem tűzte kontyba, nem rejtette sapka alá; nyúlánk testének minden pórusával érzi a sebesen áramló levegőt, felül csak egy könnyű blúzt visel, mintha nyár volna. Hirtelen tör rá a tájra a sötétedés. Lassan már csak a lipicai mén fehér teste és Suzanne tömött, mézszínű haja világít a homályosuló erdő gyertyánai között, a széles ösvény avarszőnyege fölött. Su­ zanne smaragdzöld, néha macskasárga fényben játszó szeme a tá­ volba mered, pedig nem láthat át a magas fák lombtalan koronáján a fölfelé emelkedő úton, mégis kelet felé tekint a zöld szempár, mintha látna ott valamit. Suzanne tényleg vár valakit. Olyan ez a várakozás, akár a földbe kapaszkodó tél végi növényeké; még nincs itt a tavasz, de a föld alatti búvóerekből már szívják, pumpálják a hajszálcsövek a növé­ nyi rostokba a nedvet, a föld vérét, hogy szikrázó zöld szépséggel szárba szökkenjenek a hajtások, levéllé csattanjanak ki a bimbódzó rügyek; Suzanne de Perella is ilyen hajszálereken át szívott magába testében sebesen kerengő nedveket; régi képek humuszából, em­ lékek csatornáin át. Évekig pumpálták testének szöveteibe, sejtjeibe a rejtett haj­ szálcsövek a nedvet, a szerelem vérét; talán maga sem tudott róla, hogy az utóbbi esztendők alatt már megteltek idegsejtjei, szíve, ágyéka ezekkel a bimbókat tápláló nedvekkel, amelyek most benne áramlanak követelődzően. Csak egy arcot, testet várt minden idegszálával, egyetlenegyet, más férfiakat kivető ágyéka, teste mély kút lett, várta, hogy a fölé hajoló férfi arcát tükrözze vissza. Kicsor­ dult testéből a szerelem és a várakozás, ismeretlen illatok szivárog­ tak föl fehér bőre alól, a test és a lélek zsoltára egyszerre szólalt meg, szerelmes, érzéki harmóniában. Világosszürke kérgű gyertyánok között vágtat Suzy lova, odébb egy kis tisztás szélén karcsú nyírfák törzsei világítanak, mint fehér testű elvarázsolt lányok. Már a hold sarlója is felkúszott az égre, sárga fényétől rőtarany derengés szivárog a fehér fák derekából. Róka fut át a fontainebleau-i erdő ösvényén, távolabb; Suzannenak eszébe villan, hogy ideje volna visszafordulni, hátha Ákos már megérkezett. Még meg sem ránthatja a gyeplőt, amikor a Fehér Csillag hőkölve torpan, első patái az ég felé merednek; már Suzy is látja a két gyertyán törzse között a lovas fejének magasságában ki134

feszített sodronykötelet. Úgy csillog a holdfényben, mint egy hoszszú pengévé csiszolt, élesített acélzsineg. Előkapja bársonynadrágja zsebéhez varrt tokból a berettát. Csillog a fegyver csöve a holdfényben. Nincs ember a közelben, a csupasz fák törzsei mögül nem lép elő senki. Suzy megvizsgálja a különös kötelet, nagyon erős drótból sodorták, több szálból, réteg­ ből, úgy, hogy az innenső szélébe beretvaéles, kötélhosszúságú pengét illesztettek. A halálos pengét hajszálvékony kapcsokkal rögzítették a sodronykötélhez, ha a ló tovább vágtázik, a pengével ellátott sodrony a fejét szelte volna le. Kézzel nem tudja kioldani a fák törzsére kötött sodrony csomóit, berettájával lövi szét a harapófogóval hurkolt csomókat. Behúzza a borotvakígyót a fák közé, felpattan a lóra, vágtáz visszafelé. Trompette-et az apja mellett hagyta a házban, de azért belenyilall ideg­ sejtjeibe a félelem. Ismerik a szokásaikat. Azt is tudják, merre, mi­ kor, meddig szokott kilovagolni. Ha nincs Párizsban vagy máshol szolgálatban. Ezek szerint még azt is tudják, hogy mikor van szol­ gálatban, és mikor nem. Ezt végképp nem érti Suzy, hogy honnan tudhatják. A szolgálat ideje és helye állandóan változik, még a cso­ port tagjai sem sejtik, hogy ő mikor, hol bukkan fel. Ezt csak legfel­ jebb a házban, a Perella-kastélyban tudhatják. Képtelenség a gon­ dolat. Csak a családtagok vannak a házban. Na meg persze Trompette, a kollégája. És persze a személyzet. Abszolút megbízhatók. Madelaine, a szép, nagy testű szakácsnő. Ősidők óta van a házban, még szoptatta is őt, amikor anyjának elapadt a teje; olyan számára, mintha a második anyja volna. Victor, apja titkára. Abszolút meg­ bízható. Lisette, a mindenes szintén vagy tíz esztendeje, húszéves kora óta van a Perella-kastélyban. Roger, a kertész érzékeny lelkű fiatalember. Lehet persze, hogy a virágait jobban szereti, mint az embereket. De hogy gyilkosoknak, terroristáknak információkat adjon? Talán csak egy különleges, ritka, egzotikus virágért tenné meg. Suzy aprókat kuncog magában, kiér az erdőből, angolparkon át lovagol hosszan a kastély felé. Csak Alina dolgozik mindössze fél éve a házban. Az inasi feladatokat ellátó Auguste is öt éve szolgál itt. Suzy nemigen szereti ezt a szót, hogy „szolgál". A márkinő címet sem igen viseli, csak akkor, ha használatával eredményesebb fel­ lépésre van remény jó ügy érdekében. Beér a Fehér Csillag hátán az istálló épületébe. Lovászt nem tar­ tanak a három ló ápolására, ezeket a teendőket a kertész, Roger látja el. Az igaz, hogy Alina csak fél éve van náluk, de Suzy ismeri kislány korától fogva, együtt jártak elemi iskolába itt, Fontaineb135

leau-ban, nevetséges a feltételezés is, hogy Alina gyilkosokkal kol­ laboráljon. Elvileg az is lehet, hogy figyelték a kilovaglásait, az útvonalát, és próbálkoztak. De mégis valószínűtlen az, hogy megfigyelhették a rendszer nélküli szokásait; ezt észrevette volna. Beköti Csillagot az istálló bokszába, a nemes állatnak, most látja, remeg a szügye a ha­ lálközeli pillanatoktól. Suzy erőteljes lépteket hall az istálló kapuja felől, a berettájára csúszik erős, izmos kis keze, de mindjárt le is hanyatlik, újra a tok­ ban a revolver, Suzy kúszónövényként felfelé kapaszkodó karja pedig Perella Ákos nyakán. A férfi felemeli a nyúlánk, légiesnek tűnő, ám nagyon is izmos testet, csak annyira, hogy a szemük egy magasságban legyen. Mintha az elmúlt évek megszokása nyomán puszira mozdulna a két száj, elindul egymás felé, hogy talán puhán érintse egymást, de nem puszi lesz a mozdulatból, az ajkak egy­ másra tapadnak, szédítő, keringőző forgásban a levegőben, ahogy Suzy teste pörög Ákos karjában, aztán az üres boksz szalmáján. Csókolják egymás száját, szemét, nyakát, Suzy befúrja magát a ro­ bosztus férfitestbe; a szegycsont alá fekteti fejét, a boltozatos mell­ kasra. - Valamit hallottam a társalgóból az előbb. Úgy negyed órája. Messziről jött a hang. De mintha lövések lettek volna. - Megpróbáltak kinyírni - Suzanne hangja könnyed, látja, a fér­ finak idegesen rebben a szeme. - Kifeszítettek két fa között egy sodronykötelet. A sodrony széléhez kötélhosszúságú pengét hur­ koltak. Nagyon ötletes volt, mondhatom. - Nem örülök - Perella hangja is olyan könnyed, mint a ketrecbe zárt hívőé, aki imádsággal próbálja az oroszlánt megszelídíteni. Aztán ki is tör elkeseredetten. - Megöllek, ha épp most öleted meg magad! - Miért? Mi van épp most? - Suzy zöld szemében kis fényecskék lobbannak. - Mi van épp most? - Ezt már kiáltja, öklével belevág a férfi mellébe többször is egymás után, a száját harapja, a saját száját, hogy elő ne szivárogjanak a könnyei. - Tavaly nyáron láttalak utol­ jára! Amikor Erdélybe utaztunk! De akkor is én mentem hozzád Budapestre! Miért csináltad ezt velem, mondd? - Mit... mit csináltam? - dadog Perella, a tarkóját fogja, úgy nézi Suzyt, akár egy félkegyelmű. - Megcsókoltad a számat, amikor elbúcsúztunk Ferihegyen. Épp csak a számat, annyi volt az egész. Aztán nem láttalak majd­ nem másfél évig. És Erdélyben hozzám sem nyúltál! - Veled álmodtam, Suzy. Többször is egymás után. Lobogó 136

lángnyelvekből vont kör közepén álltam, már majdnem elemésztett a láng, te mentettél meg. - Hagyd most az álmokat, jó! A kérdésemre felelj! Miért nem láttalak másfél évig? És miért nem öleltél meg Kolozsvárott ugyan­ úgy, mint most az istálló szalmáján? - Én honnan tudtam volna, hogy te... Még talán azt sem tudtam, hogy én, nemhogy te. - Hát gyengeelméjű vagy te, mondd? Nem tudsz olvasni a női szemekből? Ha ezt még egyszer előadod, hogy eltűnsz nekem más­ fél évre, én szitává lőlek a berettámmal, de még ki is heréllek előtte. - Ügyesen titkoltad mindezt Kolozsvárott. - Nekem kell udvarolnom egy férfinak? Aki ráadásul egy kurafi, egy szoknyahámozó, egy nőket döntögető? Én tényleg megöllek, ha beléd esem. Akár már kezdhetem is, mert beléd estem. - Szerinted egymáshoz illünk? - Ezt meg hogy érted? Hekusok vagyunk mindketten, úgy tu­ dom. - Tudod te jól, hogy értem - Perella hangja fakó és csendes. - Te egy arisztokrata család csemetéje vagy, márkinő, tele pénzzel, francia, én meg egy csóró magyar. - Mit számít az, hogy francia vagyok? Te is Perella vagy, végső soron francia származású, ha jól tudom. - Én magyar vagyok, Suzy. Amióta az eszemet tudom. És az apám is az volt. - Én meg egy galád francia vagyok, igaz? Most Trianonnal akarsz előhozakodni? - Nem Clemenceau dédunokája vagy te, hanem Jules de Perella márkié. Charlotte de Perella bátyjáé. Így aztán pusztán a kettőnk közötti egzisztenciális különbségre céloztam finoman. - Miért hadakozol a szerelem ellen? Miért keresel kifogásokat? Mert látom a szemeden, hogy a legszívesebben ölbe kapnál, s elro­ hannál velem valahová. Miért gyötröd magadat? Úgy nézel ki, mint aki a saját karjába akar harapni, hogy ne kelljen engedelmeskednie a szíve diktálta mozdulatoknak. - Önbizalmad az van, Suzy, mondhatom. - És neked nincs? Csak a tiedé pofátlan önbizalom. Azt hiszed, megengedheted magadnak, hogy évekre eltűnj, aztán váratlanul megjelenj, hogy eléd pottyanjak, akár az érett gyümölcs, amelyet csak le kell rázni a fáról? Jól meg tudsz alázni egy nőt, mondhatom! - Mikor tanulsz meg már végre magyarul? Visszaélsz azzal, hogy én nem tudok úgy brillírozni franciául, mint te. - Ha visszakapnátok Erdélyt, majdnem akkorák lennétek, mint 137

Franciaország. Már látlak is egy nagy nemzet képviselőjének pózá­ ban tetszelegni. - Attól, hogy vicceket gyártasz, a tény még tény marad. Én egy csóró magyar kémelhárító vagyok, te pedig egy márkikisasszony. - És itt állsz, mint egy nagy málé, és elvárnád, hogy a márkikisasszony gombolja ki a sliccedet? - Lehet, hogy fel sem állna. A szerelem az első pillanatokban megbéníthatja az embert. - Te provokálsz engem, úgy tűnik nekem. Te dög, te beton­ ember! - Most már nem lehet tudni, hogy Suzy veri vagy simogat­ ja-e Perella mellkasát, tény, hogy egyre inkább hozzátapad. Perella lehunyja a szemét. Az álmát látja. Suzy csuklóját, ahogy átnyúl a lobogó lángok felett. Érte nyúl Suzy. Kinyitja a szemét. Arca ott fénylik Suzy pupillájában. A lány szeméből kristályosan csillogó nedvek szivárognak. - Bennem voltál, egyre nőttél. Úgy burjánoztál bennem az el­ múlt másfél év alatt, mint a sejtek. Perella lehajtja fejét. Megadás a mozdulat és tisztelgés. Tisztelgés a férfiszabadság sírhantja előtt. - Szeretlek, Suzy. Most már nem is akarok tenni ellene. - Ne is kapálódz, Ákos. Úgyis hiába. Benned akarok újjászület­ ni. Én is ott vagyok már a szembogaradban. És a zsigereidben is. Ha az öledbe hajtom a fejem, a belső szerveid is megremegnek tőle. A bőrödre hulló hajam cirógatásától. És ha te hozzám érsz, mély kútból jövök fel. Mert úgy érzem, eddig egy mély kút fenekén gub­ basztottam. Perella meleg szürke szemével simogatja a lány alakját. Külsőleg azért Suzy nem úgy néz ki, mint aki egy mély kút fenekén gubbasz­ tott eddig. S ahogy szakmai szemmel is nézi, nem is érti, hogy a ter­ rorizmusellenes csoport felügyelőjének hogyan lehet ilyen hosszú, madonnásan kettéomló szőke hajat viselni. A kerek keblek halmai akár éhes madárfiókák, szinte kifelé igyekeznek a blúz fészkéből, bakfisnyírfa törzsére emlékeztető derekából asszonyos csípők raj­ zolódnak ki, a fenék selymes bőrének fényesen lélegző labdáival. Vénuszdombja kicsi tűpárna, kiugrik a feszes nadrágból, csizmája vékony lábfejet sejtet, elegáns, hosszú lábujjakkal. Egyszerre nyúl egymás felé a karjuk. Perella belélegzi a lány bő­ rének illatát, Suzy sikamlós nyelve fürge gyíkocska, megtapad a férfi nyelvén és fehéren világító fogain. Perella a könnyű blúzt gombolja, tenyerébe veszi a madárfióka melleket, ujjbegyével be­ cézi az érzékeny bimbókat, a csibecsőröket, hogy bújjanak elő ró­ zsaszín udvarukból. 138

Már mindketten meztelenek, fekszenek egymáson a szalmán adventi estén, istálló melegében, egymásba kulcsolódott akarattal és vággyal. Fölbukik Suzy szép teste a szalmán, mint fehéren világí­ tó hajó úszik Perella lüktető vérének áramában. A férfi csókolja a karcsú ívű, izmos szárú lábakat, a hosszú lábujjak körmeitől a com­ bok szőrerdőcske felé mélyülő belső hajlatáig. Karjába szorítja a gyönyörű lábakat, végigcsúsztatja kemény testén őket, valósággal szeretkezik velük. Csikóként kap a lábujjak hosszúkás kavicsaiba, combok fényes tisztásain legel, vénuszdomb szőrpázsitja alól szi­ várgó kancanedvekből iszik. Behunyt és egymásra villanó szemek, a férfi derekát karoló, ha­ rangozó lábak: a gyönyör pillanatainak röppenései. Perella vállán Suzy lába: két világító gyertya. Piros körömlángocskák a végén, a férfi szájának kútja oltja el őket. Szerelem pályáján kifeszülő testeik felajzott húrok, röppen a nyílvessző, a férfiöröm Suzy méhének barlangocskája felé. A zizegő szalma gödörré mélyül alattuk. Belezuhannak, eggyéforrnak a mélységben, szerelem árkában, időtlenségben. Csillag felnyerít mellettük, éhesen, izgatottan. Ők egymás testének árká­ ban fekszenek: jóllakva és mégis éhesen. CHARLOTTE DE PERELLA MÁRKINŐ ARCKÉPE A kandallóban egyenletesen hunyorog az üvegrostélyon át a pa­ rázs, Suzy a fotel ölében kuporog a szalonban, mint egy nagymacs­ ka: fekete harisnyás lábai maga alá húzva, rózsásan derengő talpa­ kat kínálnak a fotel melletti zsámolyon ücsörgő Perella számára a spiccben megfeszülő lábfejek. A férfi felsőteste még az alacsony zsámolyról is a fotel fölé magasodik, Perella úgy simogatja, babrálja a vékony, fekete harisnyás lábfejet, mint asszonyok a különleges ékszereket. Szemben a falon nagyméretű olajkép. Gyönyörű szőke asszony képe. Charlotte de Perella márkinő, Suzy édesapjának, Jules de Perella márkinak húga néz rájuk a falról. Charlotte de Perella ko­ ronás aranykontyából hosszú fonatok omlanak alá a mélyen dekoltált ruhából kilátszó vállra, kebelre; tömött, búzakalászszínű fürtök és pihés, hosszú hajszálak, amelyek úgy lebegnek a vászonra ömlő fényben, mint fűszoknyában a szálak. Picit ferde vágású, kék szemek. Életöröm és titkok tudása van bennük. Ciklámenvörös, oválisan lüktető száj, az alsó ajak húsos öböl, várakozó, befogadó. 139

A felső ajak széttárt szárnyú madár, készen arra, hogy nagy útra keljen. És köztük, a nemes paripák cimpáiként rebbenő, szabályos metszésű orr alatt a fogak nedves darabkái: világító elefántcsontok. Okos, magas homloka szép boltozatban folytatódna, ha nem hullna rá az aranykontyból kibomló haj pihés szövésű függönye. Gyönyö­ rű arc, hosszú, fehér hattyúnyak; a szépség és az értelem ritka sze­ rencsés ötvözete. - Sosem leszek olyan, mint ő - Suzy a fejét ingatja a fotelben. Ő az élet királynője volt. Mindent tudott és mindent elért, amit csak egy asszony tudhat és elérhet a földi létben. Voltál már Antoine bácsi szobájában? Perella a fejét rázza. - Az öregnél kint van a szobája falán ez az egész, különös Pe­ rella-ág a falon. S ami a legizgalmasabb, nem is festmények, hanem régi fotográfiák. Ott van Charlotte de Perella mellett Kánya Győző is a feleségével, Kolozsi Izabellával. Itt nálunk persze csak a család­ ban tudják, hogy Charlotte fiának, Lászlónak valójában Kánya Győző az apja. - Tudom, Suzy - mosolyog Perella Ákos. - Úgy éltek és dolgoz­ tak együtt a magyar külügyi titkosszolgálatnál, mintha Charlotte is Kánya felesége lett volna, nemcsak Izabella. Fantasztikus élet le­ hetett minden szempontból. - És Charlotte és Izabella is úgy élt együtt, mint két nővér. Persze később változott némileg a kép. Charlotte-nak gyereke született Kánya Győzőtől. A közös munka tovább tartott, de Charlotte megismerkedett közben azzal a csallóközi földbirtokossal, Czére Istvánnal, aki nemsokára el is vette őt feleségül. A fiút adoptálta, így lett belőle Czére László. Tudom, hogy mindent tudsz Charlotte-ról és utódairól. De olyan jól esik beszélni róluk. - Miért mondtad azt, Suzy, hogy sosem leszel olyan, mint Char­ lotte volt? Már most is olyan vagy. Két kiválasztott nő, ő és te. Olyanok, akik előtt minden férfi leteszi a fegyvert. - Perella Ákos a tenyere kosarába fogja Suzy lábfejét s gyöngéden megcsókolja. - Hagyjuk ezt - Suzy mosolygó szemei hegyi patak mohás med­ rében villanó kavicsok. - Ha eltekintek a szépségtől, akkor azt kell mondanom, hogy Charlotte de Perella tehetségét valójában te örö­ költed. Én jó nyomozó vagyok, tudom. Precíz és talán tehetséges is. De ehhez a munkához még kellene valami plusz. Valami olyasmi, ami nagyon kevés embernek adatik meg. Charlotte-ban ez megvolt. És a szeretőjében, Kánya Győzőben is. Nem komputeragyra gon­ dolok, nem ez a legfontosabb. Hanem az emberi elme csodája, az intuíció. Ahogy Mara Bărdasu életét megmentetted Sopronban, az 140

fantasztikus volt. Nem a tett fizikai része, mert az technika és kon­ díció kérdése. De az, hogy a szemed lefényképezte és az agyad el­ raktározta a képet, hogy a hangoskodó, primitív, dupla aranyláncot viselő újgazdag Bibó István demokráciaelemzéseit olvasgatja a szállodai szobájában! És az agyad félálomban is dolgozott, s elő­ hívta, kidobta neked ezt a képet. Utána már csak cselekedni kellett, s mivel a primitív magyar újgazdagot játszó román ügynök már foj­ togatta Mara Bárdasut a lánccal, csak le kellett puffantanod. - Én nem így fogalmaznék. Nem a félálomban kellett volna öszszeállnia a képnek, hanem azonnal, ahogy benéztem a pofa szobá­ jába az ajtórésen. - Ezt nem hiszem. Számodra csak egy hangoskodó, alpári figura volt. Egy a számos szállodavendég közül. Nem volt okod gyana­ kodni rá. Tökéletes volt az álcázása. És amikor elmentél a szobája mellett, még azt sem volt módod megfigyelni, hogy igazán primi­ tív-e a pasas. És az is fantasztikus volt, Ákos, ahogy Tófalussy Lau­ ráról álmodtál. S aztán kimerevedett előtted egy régebbi kép, Kaj­ mán arca a körúti tömegből, azé a Kajmáné, akit akkor még csak fényképről ismertél. S egyszerűen összekapcsoltad Kajmánt és Laurát, mint ahogy azok össze is kapcsolódtak valójában. Most itt bujkálnak Párizs környékén valahol. Sajnos az olaszok elvesztették a nyomukat. S mindössze annyi adatod volt, amikor elkezdte! gya­ nakodni, hogy Laura francia szakot végzett a bölcsészkaron, s a körút és a Wesselényi utca sarkán lakik. Ahol te a tömegből előhív­ tad, s később intuitív módon működő agyaddal azonosítottad Kaj­ mánt a fantomképpel és az Interpol fényképével. - Bécsben pedig kudarcot vallottam a beszervezett román ügy­ nökökkel. Ráadásul magyar származású volt mind a három. - Erről nem te tehetsz. Te megtetted, amit lehetett. Az a Fenyves nevű ügynök nem volt elég körültekintő. Egyszerűen nem ismerte annak az embernek a jellemét, pszichéjét, akit a géppisztolysortűz életben hagyott a Schwan étteremben. Mert nem véletlen maradt az a pasas sértetlen a bokszban. Ő köpte be a többieket. Fenyvesnek fel kellett volna ismernie, hogy az az életben maradt ügynök nem­ csak a pénzre hajt rá. Egyszerűen nem vette észre, hogy az elferdült jellemű Balogh magyar létére román fanatikus. Ilyen hibát csak egyszer lehet egy ügynöknek elkövetni. Több melléfogásra már nincs alkalma. Perella kézfeje eltűnik Suzy szoknyája alatt. Már ismeri a szok­ nya alatt vezető járatokat. A legrövidebb úton siklik a tangabugyin át a kis csigaszarv, a csikló felé. 141

- Ne csináld ezt, Ákos! Jaj, mit csinálsz? Azt akarod, hogy itt lo­ vagoljalak meg a szalonban? Perella megadóan bólint, mint aki tudomásul veszi, hogy ez va­ lóban nem lenne helyes. - Mondd csak, Ákos! Valld be szépen! Ugye szeretkeztél Mara Bărdasuval? Perella döbbenten ingatja a fejét. Suzy vékony ujjait csókolgatja. Aztán megszólal, nem tűnik zavartnak a hangja. - És még te mondod, hogy hiányzik belőled az intuíció? - Ez nem intuíció, még mindig látszik a szívás nyoma a nyaka­ don. Nem én voltam, az biztos. Én a másik oldalon szívtam ki a, nyakadat. Szóval? - Mi az, hogy szóval? - Milyen volt vele? Valljál szépen. Csak azt ne mondd, hogy megkívántad, nem tudtál ellenállni, de utána döbbenten tűnődtél azon, hogy mit tettél, már valósággal rókázhatnékod volt tőle. - Jó volt vele. Egészen különleges teste van. Sellőtest. Felül egy fiatal lányé, alul egy túlérett asszonyé. Azonkívül eredeti szellem. A magyar-román megbékélésről ugyancsak ironikus szócsatáink voltak. - Azért feküdtél le vele, mert vonzott a különleges teste és szel­ leme, vagy pedig azért, mert nem bírtad már tovább nő nélkül? Tófalussy Laura ugyebár... Monsieur Kajmán zsákmánya lett. - Is-is. - Mi az, hogy is-is? Felelj rendesen, mert felkapom a berettámat és szitává lőlek! - Én lőlek meg téged, Suzy. De egészen mással - Perella magá­ hoz húzná a nyúlánk, izmos testet, de Suzy úgy siklik ki az ölelés elől, akár az angolna. - Te tényleg azt hiszed, hogy ócska szellemeskedéssel el lehet ezt intézni? Hozzám utazol, állítólag majd elolvadsz a szerelemtől, s közben Mara Bărdasuval fetrengsz a szállodai szobádban. A bűnöd olyan mértékű, hogy ha most kiherélnélek, ez nem is büntetés, csak amolyan figyelmeztetés lenne. Egyszerre röhintik el magukat. Mintha két ember lenne most Suzyban. Egy vérig sértett, szerelmes nő és egy cinkos pajtás, haver. „Vajon melyik lesz az erősebb?" - tűnődik Perella. Bizony, nehéz lenne ezt megjósolni. Hiszen ebből a cinkos, évődő pajtásságból nőtt ki váratlanul, letaglózó erővel a szerelem. - Gondoltál legalább rám, amikor Mara szép nagy seggébe te­ metkeztél? 142

- Ilyesmit már kérdezett egy nő tőlem. De nagyon perverz volt a lelkem. - És az nem perverzió, amit te csináltál? Akkor fekszel le egy nővel, amikor szerelmes leszel egy másikba? - Most mondhatnám rá azt, hogy én egyszerre két nőbe is sze­ relmes tudok lenni. De ez sajnos nem igaz. - Sajnos? - Suzy izmos kezei megmarkolják a férfi nadrágján keresztül a zacskókat. - Sajnos nincs nálam két féltégla, amivel a kínai kulturális forradalom idején próbálták megoldani a népsza­ porulat kérdését. - Bonjour, gyermekeim - szakállas, pocakos férfi nyomul be az ajtón, Suzy nagybátyja, Antoine bácsi. - Mintha itt se lennék, ne zavartassátok magatokat! Madelaine, drága! - bömböl ki a folyo­ sóra a nagybácsi. - Kapom már a konyakomat? - Ez a nagyhangú, lázasan élő ember pornográf kiadót alapított Párizsban - mutat Suzy vádlón a nagybátyjára. - Nem elég, hogy Fontainebleau környékén minden harmadik gyerek rá hasonlít, most újabb szégyent hozott a családra. - Erotikus irodalmat adok ki, Suzykém. Nem pornográfiát Antoine de Perella beveti magát a fotelbe, mint egy fújtató bivaly a sárba. - Például a hírhedt skót írót, John Merlint. Most pedig kiadott egy belgát, annak a regényében van egy Antoine de Perella-hason­ más. Mit mondjak? Az a szakállas, tohonya alak még a saját csa­ ládja nőtagjait sem kíméli. - Csak a tantival, Suzy - tiltakozik Antoine bácsi. - Kizárólag a tantival van a családból viszonya. - A konyakja, Perella úr - a debella Madelaine Antoine bácsi fölé tornyosul a tálcával. - Tegezzél csak nyugodtan, leányom. Ahogy máskor is szoktál. Úgyis mindenki tudja a házban, hogy téged duglak. Már Ferdinand bátyám is kiprédikált a templomban. A nagydarab szakácsnő semmit sem szól. Csak leteszi a konyak­ kal teli poharat az asztalra, s az ezüsttálcával némán fejbe vágja a fotelben trónoló nagybácsit. Kis hatásos szünet után szólal csak meg. - A többit majd este, Antoine. A szobámban. Antoine bácsi elégedetten bámul a kiringó monumentális ülep után. Hatalmas melleivel Madelaine csaknem elsodorja a reveren­ dában feltűnő másik Perella nagybácsit, Ferdinand-t. - Pardon - a keszeg Ferdinand hunyorogva bámulja az elké143

pesztő méretű dudákat, amelyek csaknem elsodorták, miközbenizgatottan jár föl s alá az ádámcsutkája. Ferdinand mögött a vörös hajú szobalány, Alina is benyomul a szalonba. Bóbitát és csipkés miniszoknyát visel, izmos combok vil­ lannak ki a kurta szoknya alól. Tejfehér arcán apró szeplők világí­ tanak, éppen olyan színűek, mint a lángvörös haja. Suzy a karóráját nézi. Pontosan öt óra van. Tudja, hogy az utóbbi napokban Antoine bácsi ezt az időpontot választotta Ferdinand kínpadra vonására. Alighanem lefizette Alinát, hogy pont ötkor megjelenjen valamilyen ürüggyel a szalonban. Antoine bácsinak az az elve, hogy egy sunyi abbénak, mint amilyen a bátyja, ne csak hajnalban, hanem délután is álljon mindenki szeme láttára a farka. Antoine bácsi megvárja, amíg Ferdinand letelepszik a fotelbe. Akkor inti magához Alinát, rosszalló arcot vág, Suzy tudja, hogy kezdődik a műsor. - Ilyen rövid szoknyát venni fel, leányom - Antoine bácsi alat­ tomos képpel csóválja a szakállát. - Mutasd csak magad! - Úgy perdíti meg a lányt, hogy Alina lehetőleg az abbé fotelje elé kerül­ jön. - Kilátszik a combod, leányom! S ha egy kis szellő fúj, a bugyid is. Van rajtad egyáltalán bugyi? Én már azon sem csodálkoznék, ha nem lenne. - Antoine! - Ferdinand hangja hiába sipít fel, a parázna nagy­ bácsi az ölig emeli fel Alina kurta szoknyáját. Vörös szőrszálak kunkorodnak ki megadón a parányi fehér bu­ gyi alól. Ferdinand savószínű szemei kidüllednek üregükből, más­ kor sápadt arca vöröslik. - A pokolra jutsz, Antoine! De maga is, Alina kisasszony. - Én miért, abbé úr? - Alina csak most engedi le a szoknyáját. Tehetek én róla, hogy Perella úr felhajtotta a szoknyámat? - Tépőzáras bugyit hordasz - az abbé a padlóra szegezi mereven a tekintetét. - És a tépőzárad nyitva volt, sátánok szukája. - Kikérem magamnak, hogy sértegessen, abbé úr! Hogy lenne nyitva a tépőzáram? - Alina ezúttal maga rántja fel a szoknyáját. Most mindenki látja, hogy a tépőzár valóban nyitva van, az egész vulva kikandikál, pontosan olyan formája van, mint egy rózsaszínű papírból gyúrt játék repülőnek. - Szűzanyám! Ez tényleg nyitva van! - Alina zavartan engedi le a szoknyát. - Ki tehette? Talán a kertész. A derekam körül babrált, amíg a rózsákat nyesegette. - Mars ki innen! - Ferdinand hangja felsipít, miközben reveren­ dája élé hullajtja kezét védekezően. - Parázna szuka vagy, elkárho­ zol! Jól jegyezd meg, hogy elkárhozol! 144

- Dehogy kárhozik el Alina. Az oltalmam alatt áll - Antoine bá­ csi feláll a fotelből, Alina karcsú derekát karolja. - Azért meg kell mondjam, különösnek tartom, hogy felfigyeltél erre a nyitva felej­ tett tépőzárra, Ferdinand. Bizony ez elég különös. - A különös az lenne, ha nem jutnál a pokol fenekére, Antoine. De nagyon remélem, hogy odajutsz. Perella Ákos jól szórakozik a színjátékon. Charlotte de Perella portréjára néz, mintha a szép nő is élvezné mindezt a falon. És ak­ kor észrevesz valami különöset. Charlotte de Perella mellképét úgy festette meg valaki, hogy a gyönyörű asszony szemei minden tekin­ tetet fogva tartsanak, függetlenül attól, hogy a terem melyik pont­ ján tartózkodik valaki. Ezt már korábban megfigyelte, s most döb­ benten érzékeli, hogy Charlotte nem néz vele szembe. Mintha a te­ rem túloldalán zajló eseményeket figyelné. Perella tudja, hogy os­ tobaság, amit tesz, merő képzelődésnek enged, de azért felkel a fo­ telből, s átsétál a terem túlsó oldalára. Oda, ahol Antoine nagybácsi még mindig karolja védelmezőn Alina derekát. Most szembefordul a képpel, pontosabban oldalról, abból a szögből nézi a festményt, amely szögben Antoine bácsi és Aline is áll, s akkor valóban úgy tűnik neki, hogy Perella márkinő most kizárólag Alinát és Antoine nagybácsit figyeli. ANTOINE BÁCSI ÉJSZAKA, RÖVID NADRÁGBAN Antoine de Perella kitárja a parkra néző emeleti szobájának ab­ lakát, nagyot szippant a nyirkos decemberi éjszakából. Nyirkos, hűvös az éjszaka, francia tél, olyan, mint egy nagyra tátott fekete torok, csak elnyeli, s nem adja ki magából a hangokat. Antoine bácsinak nem szegi kedvét a nyirkos éjszaka. Vidám kuplékat fütyülget. A német megszállás előtti időszakból származó kuplékat, félhangosan dünnyögi is a pikáns szövegeket. Rövid­ nadrágban, térdharisnyában még vet egy pillantást az öreg diófa szekrénybe épített tükörbe; nyaktól lefelé olyan, akár egy pufók, elhízott kamasz. Csöndben nyitja a szobája ajtaját. Tornacipőben, rövidnadrág­ ban oson kifelé. Gondol egyet, visszasurran a cserkészkalapjáért. A zöld kalapon nagybetűs felirat: „Tégy jót!" Nehéz testével igyekszik nesztelenül járni. Mégis kinyílik a fo­ lyosó végén egy ajtó, Ferdinand bátyja fehér hálóingben imbolyog az ajtóban, végigméri az „öcsit", s megvetően sziszegi. 145

- Sötét perverziók foglya vagy, Antoine! A pokolra jutsz. Antoine megtámasztja a bal tenyere élét a jobb kar könyökhaj­ latában, jobb alsó karját a bátyja felé lendíti - Budapesten tanulta ezt -, aztán fürgén eltűnik a melléklépcsőn, Madelaine földszinti szobájának irányában. Madelaine a dunna alatt várja hálóingben. Vastag gyertya lobog az éjjeliszekrényen. A dunnához, a hosszú, rózsaszínű hálóinghez és a gyertyához Antoine bácsi mostanában ragaszkodik, úgy em­ lékszik, Bertha néni vidéki házában is így volt mindez kamaszkorá­ ban. - Megint Bertha néni? - megadó a dunna alól jövő hang, a tulaj­ donosnője már beletörődött abba, hogy ma éjszaka is egy felrob­ banni készülő kamasz kövér tantiját kell alakítania. - Nagyon izgalmas játék ez, kicsikém. Légy még egy picit türe­ lemmel. Aztán úgyis megunom, és kilépek a szerepből. Jöhet más jelenet. - De nem velem, Antoine. Ezt még eljátszom, mert testhez álló szerep. Utána elég volt a mocsok perverzióidból. - Most ne vitatkozzunk. Bertha néni vagy. Én pedig az unoka­ öcsi, a tizenöt éves kamasz. - Ragaszkodsz ehhez a vérfertőzéshez? - újabb sóhaj kél a dun­ na alól. - Ide figyelj! Senkit sem kívántam meg azóta sem úgy, mint ka­ maszkoromban a kövérkés nagynénémet. Kizökkentesz az illúzió­ ból. Pedig már Bertha nénit láttam magam előtt. - Csukd be az ajtót magad után, és gyere be újra. - Briliáns ötlet - Antoine bácsi csukja és nyitja az ajtót. „Bertha néni" a fal felé fordulva alszik. A nagy melegben szem­ látomást kitakaródzott, hálóinge felcsúszott a matriarchátus korát idéző vastag combokon; a gyertyát elfelejtette kioltani. Az „unokaöcsi" az ágyhoz lopakodik nesztelenül. Kidülledt szemekkel nézi a vastag combokat, a fehér hús végtelen síkjait csak kék vércsermelyek, patakocskák szelik át. A rövid nadrágos ka­ masz a vastag combok mellett áll, és rövid nadrágjában némán zsebhokizik. Aztán kinyújtja mutatóujja hegyét, csak azzal meri a tanti combját érinteni; ettől talán nem ébred föl. Remeg az ujja, s mindjárt el is szemtelenedik, egész tenyerét rásiklatja a monumen­ tális, gyertyafényben táncoló húsra, épp csak meg nem markolássza azt. Most már abbamarad a zsebhokizás, komolyabb attrakció kö­ vetkezik. Az öcsi kigombolja nadrágját, hatalmas husáng szökken elő, húsból gyúrt husáng, vér által dagasztott. Az öcsi meglóbálja a 146

farkát, mint aki csak integetni akar vele. Hátrahúzott fitymával, le­ vett kalappal üdvözli a buja idomokat. Már önfeledten rejszol megint, mikor Bertha néni nagyot hor­ kan, és felébred. Dörzsölgeti a szemét a lobogó gyertya fényénél, mint aki rosszul lát. - Bocsásson meg, Bertha néni... - mutáló, kamaszos hangok törnek elő Antoine bácsi torkából. - Nem bírtam ellenállni. Tud­ tam, hogy mélyen alszik... és... és... - A lourdes-i szűzre mondom, még férfiban sem láttam ekkora farkat! - a tanti összecsapja párnás tenyerét az ágyban. - Már kész férfi ez a pimasz kamasz. Itt feji magát, amikor én az igazak álmát alszom! Hallatlan! Még jó, hogy belém nem nyomta álmomban! Még elgondolni is rossz, hogy mit álmodtam volna közben. - Egy kicsit még csinálhatom, Bertha néni? - remeg fel a kamasz hangja. - Már nincs sok hátra... - Itt akarsz rejszolni előttem? Pofátlan kölyke! - Csak egy kicsit tessék engedni! Bertha néni akár alhat is köz­ ben. - Hogy bámulod a combom! Majd kiesik a szemed! - hirtelen izgatott lesz a tanti hangja. - Szeretnéd megsimogatni, mi? - Csak egy kicsit. Egy egészen kicsit. - Aztán beletúrnál a pamacsomba is! Széthúznád a rózsaszín redőket, belenyalnál a lyukba, mint macska a tejfölbe! Ismerem én az ilyet! Jó, hogy azt nem kívánod, hogy vegyem be a számba a pa­ rázna szerszámodat! - Ha fejest ugorhatnék oda, Bertha néni! Egy óra hosszát elő sem jönnék onnan! - Most már elég volt, pimasz kölyök! Egy dolgot megengedek, aztán nyomás aludni. Megengedem, hogy megmasszírozd a hátam. Úgyis fáj a derekam. Várj! Fordulj el! Levetem a hálóingem, és a fenekemre terítem. Most már megfordulhatsz. De csak a hátamat masszírozhatod! Az unokaöcsi lerúgja a tornacipőit, és startol az ágyba. Farkát nem gyömöszöli vissza, nem is igen tudná, majd olyan hosszú, mint a nadrágja szára. A hatalmas, hálóinggel letakart fenék mögé tér­ depel, kőkemény farkával a tanti párnás hátát csapkodja. - Két ujjal ütögetsz? - a „nagynéni" hason fekszik az ágyon. Nagyon jó, csináld csak, fiúkám! Korbácsoljál csak a finom kezed­ del! Úgy, úgy, ütögesd a gerincemet! Nem bánom, lejjebb is lehet... A rózsaszín hálóing lecsúszik az elképesztő méretű ülepről. Az öcsi úgy karolja át, mint ahogy a kezdő mellúszó ereszkedik a medencébe. 147

- Mit csinálsz? Azt mondtam, ütögess az ujjaiddal. Hogy javul­ jon a vérkeringésem. Az öcsi csontkemény farkával csapkodja a monumentális fene­ ket. Lángol a farka, piros csíkokkal ég a fenék. - Ez az, fiúka! Már érzem, hogy lüktet ereimben a vér! De kár, hogy belülről nem tudsz masszírozni... - Dehogynem tudlak, Bertha néni! - liheg a kamasz. - Mindjárt meglátod, hogy belülről is meg tudlak masszírozni! Olyan mélyen van a nagy kövér fenék redőiben a luk, hogy a ka­ masz farka teljesen eltűnik benne. Bertha néni alfele nyolcasokat ír le az ágyon. Már régóta köröz a fenék, amikor az asszony meg­ szólal. - Mit csinálsz velem, te kölyök? Csak nem kúrtál seggbe? Szűz­ anyám, egy percre nem figyelek oda, s már nem seggbe kúr a galád kölke? És milyen mélyre nyomja, és felnyársal! Várjál! Kötök egy maslit a farkadra, s csak addig nyomhatod! Charles de Perella, Suzy apja gyakran dolgozik éjszaka. A zöld ernyős asztali lámpa fénye leszegett, boltozatos homlokára hull; fölnéző szürke szempárja találkozik a belépő lánya és Ákos pillan­ tásával. - Nem zavarunk, apa? - De zavartok. Azért csak gyertek. Legfeljebb hangosan gon­ dolkodom. Az a rész úgyis érdekelni fogja Ákost, amelynél most tartok. - S azt képzeled, hogy engem nem? Gondolod, hogy Francia­ ország nevében kizárólag neked lehet Magyarországgal szemben lelkiismeret-furdalásod? Charles de Perella elneveti magát. Ákosra néz, a fiatalember merő rosszallás, ahogy ott áll a száznyolcvanvalahány centiméter­ jével. A történész a századoshoz lép, felnyúlik vállához a keze. - Igazad van, Ákos. Mi, franciák könnyen szellemeskedünk. Isztok valamit? - Egy kirscht kérek, Charles bácsi. - Én is cseresznyepálinkát iszom - Suzanne végigsimítja ujjával a könyvek tetejét. - Látom, még mindig nem engeded be Alinát. - Amint kész leszek, betörhet a porrongyaival. De addig várjon türelemmel. Egészségtekre! Tiszta szerencse, hogy csak távoli ro­ konok vagytok. Antoine bátyám ebben a családban már úgyis a vérfertőzés himnikus szépségét zengeti a kiadójánál megjelent re148

gényekkel. A francia erotikus irodalom hagyományait ugyancsak gazdagon továbbszőve. - Antoine bácsinak az a legnagyobb bánata, hogy nem áll mód­ jában személyesen is kipróbálni ezt - biccent Suzy, mintha csak magvas könyvekről értekeznének. - Hát akkor a tárgyra, ha már éjszaka rám törtetek. Talán a ti munkátokat is befolyásolni fogja ez. Olvastad már a könyvemet, Ákos?

A százados bólint, - Kitűnő munka, Charles bácsi. Remélem, nagyon hamar lefor­ dítják magyarra is. - Nem értek egyet a dicséreteddel. Szerintem hézagos munka, s a befejezés egy megvalósíthatatlan fikció. Azóta tovább dolgoztam a témán. Én nem utazhattam Romániába, de több fiatal kutató ba­ rátom hónapokat töltött ott. Amit ezután írok a témáról, az talán hitelesebb lesz. Mert attól még nem lesz hiteles, hogy a Securitate meg akar gyilkoltatni érte. - Az önálló Transsylvania szükségességéről szóló fejezetekre gondolsz? - Igen, Ákos. Elsősorban az önálló Erdély státusára gondolok. Ez egyszerűen megvalósíthatatlan. Itt nagyot tévedtem. Mert nem ez a járható út a magyarság számára. A dolog egyszerű. Rájöttem, hogy ez belső okok miatt is megvalósíthatatlan. Induljunk csak ki abból a tényből, hogy a románok abszolút többségben vannak Er­ délyben. Igaz, hogy a Ceausescu-rendszertől ők is szabadulni akar­ nak. De semmiképp sem úgy, hogy „Nagy-Romániából" ők maguk szakítsanak ki egy részt! Még akkor sem tennék ezt, ha pontosan tudnák, hogy Transsylvania minden tekintetben, gazdasági, politi­ kai és kulturális vonatkozásban egyaránt a demokráciát és a civili­ zációt, a Nyugatot jelentené a Balkánba süllyedő Ó-Romániához képest. A románokban erősebb a nacionalizmus, mint a demokrá­ cia iránti vágy. Mindegyik fiatal történész barátomnak ez a véle­ ménye. - Az önálló Transsylvaniában Magyarországon sem hisz igazán senki. Mint ahogy Erdély Románián belüli autonómiájában sem. De ez semmit sem von le a könyved értékéből - Perella hangja ha­ tározott. - Úttörő Trianon-elemzés, s utána olyan következtetések levonása, amelyek felvetése talán először csillantja meg a jogorvos­ lás lehetőségét az erdélyi magyarság számára. - Ez a Transsylvania-mítosz, az a hipotézis, hogy lehetséges az önálló Erdély államiságának a létrehozása, még a régi kelet-európai rendszerek talaján született meg. Akkor még volt is egy csipet149

nyi realitása, mert minden mozdíthatatlannak látszott, s Erdély la­ kói számára, a románokat is beleértve, talán ez jelenthetett volna kiutat. De mára alaposan megváltozott a helyzet. Romániát kivéve mindenhol győztek a forradalmak. S nem vagyunk távol szerintem attól az időtől, amikor Romániában is meg fog mozdulni a föld. Komoly szervezkedések vannak, csak idő kérdése a forradalom ki­ törése. - És mi lesz azután? Mi lesz akkor, ha a Ceausescu-klánt félresöprik? - A közös Európa tovább épül. Ez már feltartóztathatatlan fo­ lyamat. Magyarország is tagja lesz ennek az új Európának, mint ahogy fokozatosan más közép-kelet-európai országok is. Európá­ ban két folyamat megy majd egyidejűleg végbe: az integráció és az elkülönülés. Csak látszólag ellentétes irányú folyamatok ezek. Mert egész egyszerűen arról van szó, hogy az új egyesült Európába csak rendezett problémákkal lehet majd belépni, s nem nemzeti el­ lentétektől szaggatott, nemzetiségi elnyomás miatt bizonytalanná tett határokkal. Az új Európába nem lehet belevinni a konfliktuso­ kat. Előbb meg kell oldani őket. Ezért Európa térképe lehet, hogy át fog rendeződni némileg. A németek egyesülnek. A Baltikum ki fog válni a Szovjetunióból. Jugoszlávia mai formációja is erősen megkérdőjeleződik, ha a szerbek továbbra is diktálni próbálnak. Nem sorolom tovább, a lényeg az, hogy ez az új Európa már egy másik Romániával számol. A kérdés csak az, hogy milyen lesz ez az új Románia. - Jó volna, ha már ennél a kérdésnél tartanánk - sóhajt fel a bőr­ fotelben Suzy. - Ott tartunk rövidesen. Holnap, december tizenhatodikán kel­ lene kiköltöznie a temesvári parókiáról Tőkés Lászlónak. Úgy hal­ lom, már embergyűrű veszi körül a házat. A románok is csatlakoz­ nak. - Apa! Tényleg azt hiszed, hogy Romániában lesz valami? - Most már biztos vagyok benne. De hagyjuk most a Ceausescurendszert. Úgyis el fogják söpörni. Azzal foglalkozzunk, hogy mi lesz utána. Mi lehet utána. - Formálisan csak demokrácia lehet, ha győz a forradalom. - Jól mondod, Ákos, formálisan. Mert szerintem kettős hatalom lesz. Felül egy végrehajtó hatalom, amely a polgári demokráciáról szónokol majd, s alatta a különböző szervezetek, amelyek viszont tűzfészkei lesznek a nacionalizmusnak. És a kormány cinkosa lesz a soviniszta erőknek. Én szeretném a legjobban, ha nem válna be a jóslatom. 150

- A Securitate akciói furcsa módon nem gyöngültek a legutóbbi időben sem külföldön. Pedig most már végveszélybe került ez a vö­ rösfasiszta rendszer. - Ákos Charles bácsi szürke szemét, ironikus mosolyát nézi, a keskeny száj sarkában az apró ráncokat. Vajon a francia politika nagyberkeibe is utat tud majd törni ez a mosoly? - Nem csodálkozom ezen. Most vagy soha. A forradalom győ­ zelme után talán már nem is lesz olyan könnyű eltenni az embereket láb alól. Mondtátok, hogy vadásznak Nyugaton élő magyarokra, románokra is. De azt hiszem, ne vegyétek ezt nagyképűségnek, számukra a franciák a legveszélyesebbek. Azok a franciák, akik befolyásolni képesek a külpolitikát. A trianoni békeszerződés ide­ jén Anglia és az USA meglehetősen zív volt Magyarország vo­ natkozásában. Franciaország annál kevésbé volt az, sajnos. Cle­ menceau vélt érdekektől vezettetve kiharcolta az évezredes magyar állam megcsonkítását. Olyan szégyenteljes módon, amelyre még nem volt példa a világtörténelemben. Franciaországnak van mit jóvátennie Magyarországgal szemben. Franciaország aláírta a má­ sodik világháborút lezáró békeszerződéseket is. Ha Franciaország kezdené el újra feszegetni ezt a dolgot, azért, hogy Magyarország­ nak valamilyen módon igazságot szolgáltasson, ez veszélyesebb le­ het a románokra nézve, mintha Anglia vagy Amerika vetné fel ezt. Hiszen végül is Franciaország akarta annak idején az OsztrákMagyar Monarchia szétdarabolását. Értitek, ugye, Románia félel­ mének okát? Ez a rettegés teljesen független attól, hogy Francia­ ország milyen kárpótlást javasolna Magyarország számára. Mert már akkor is a felszínre törne a románok 1918 óta gyülemlő félel­ me, ha a franciák egyáltalán felvetnék ezt a kérdést. És azt hiszem, jelen és jövő ezen a ponton torlódik egybe. Mert jelenleg bármit is mondana a francia kormány, Ceausescu rendszerére semmiféle nyomást nem lehetne gyakorolni. Ráadásul az adósságaikat is ki­ fizették. De annál nagyobb nyomást lehetne gyakorolni az új román kormányra. Amely minden valószínűség szerint demokratának fogja magát nevezni. Ezért szeretne engem a Securitate eltüntetni, mert tudják, hogy még veszélyesebb leszek Románia számára a forradalom győzelme utáni időkben. Akkor nehéz lesz az új román vezetésnek vállalnia, hogy továbbra is elnyomja a magyarokat, s a nemzetiségi jogokat megtagadja tőlük. És ez az elnyomás sokkal láthatóbbá, nyilvánvalóbbá válik akkor, amikor a felszínen de­ mokrácia lesz. Az újságírók, politikusok bármikor beutazhatnak, ellenőrizhetik az eseményeket. És az a gyanúm, hogy a magyarok elnyomása még brutálisabb lesz mégis. Minden előrejelzés e felé mutat, sajnos, Ceausescu rendszere szisztematikusan sújtott és sújt 151

le a magyarságra, de ez a rendszer ugyanakkor - paradox módon egy bizonyos határig védi is őket, bármennyire is furcsán hangzik ez. Persze csupán arról van szó, hogy a nyilvános és tömeges bán­ talmazásukat, fizikai megsemmisítésüket, az utcai pogromokat például megakadályozza. Ez teljesen nyilvánvaló, Ceausescu sem léphet túl egy bizonyos határon, még akkor sem, ha külpolitikailag már teljesen elszigetelte magát. Pogromokat egy diktatúrában egyébként is csak felülről szervezhetnek, irányíthatnak. De nem ez lesz a helyzet várhatóan a Ceausescu utáni időszakban. A kettős hatalomból adódóan meg fognak indulni a különböző soviniszta, fasiszta szervezetek, pártok akciói. Ezeknek gyökereik vannak Romániában, még a Román Kommunista Párt programjai is át vannak itatva a fasiszta faji politika elemeivel. Félek, hogy meg fognak indulni a magyarok elleni atrocitások, pogromok, s az új kormány majd odafönt csak a kezét mossa és magyarázkodik. S csak úgy tud az ő szempontjából eredményesen magyarázkodni, ha mindent a magyarokra ken. Azt fogják majd mondani, hogy a ma­ gyarok türelmetlensége, nacionalizmusa az oka mindennek. A magyarok provokálták ki saját lemészárlásukat. Ezt persze nem fogják tudni elhitetni a világgal, ezért kellene az olyan embereket, mint én is vagyok, minél előbb eltüntetniük. S ha ez nem sikerül ne­ kik a Ceausescu-rendszerben, akkor folytatják később. A kettős hatalom erre lehetőséget fog adni. Sőt. Lehet, hogy még annál is nagyobb lehetőséget, mint amilyen a Ceausescu-klán idején volt. Ez megint egy újabb ellentmondás, de az új érában még az is meg­ történhet, hogy levelet kapok egy újfasiszta román szervezettől, amelyben bejelentik, hogy halálra ítéltek. Akár fel is olvashatom majd a levelet a televízióban. Az új román kormány rosszallását vagy megbotránkozását fogja a fenyegető levél hallatán kifejezni, megígérik, hogy intézkednek, lesújtanak a bűnösökre, közben nem fog történni semmi. Mert az is könnyen lehet, hogy a levelet vala­ melyik miniszter kormányban helyet nem foglaló barátja írta, s es­ ténként együtt beszélték meg egy-egy deci tömény szesz mellett a taktikát és a stratégiát. A miniszter a törvény eszközeivel cselek­ szik, de főleg azzal, hogy nem cselekszik, a barátja pedig a vadon törvényei szerint. Így értem én azt, hogy az eljövendő román áldemokráciában egyrészt sokkal nehezebb, másrészt sokkal könynyebb lesz a megfélemlítés és a gyilkolás. Nehezebb azért, mert sok mindent nem vállalhatnak akkor. S könnyebb, mert törvénytelen eszközökkel a háttérből, a dzsungel mélyéről mégis megtehetik. - Félelmetes prófécia ez, papa. - A néplélektan eredményei a félelmetesek. A néplélektan, 152

amelyet a német fasiszta ideológia porrá zúzása után igyekezték még nálunk, Nyugaton is elfelejteni. Nálatok, Ákos, meg pláne. Csak becsületes, szorgalmas és tehetséges népek léteztek az új ér­ telmező szótár szerint. Aki ennek a hamis, álhumanista és tudo­ mánytalan értelmező szótárnak a szócikkelyei alapján készült fel történelemből és politikából, annak a kezéből már előre kicsavar­ ták a fegyvert. Mert igenis létezik egyfajta kelet-európai, még in­ kább balkáni nacionalizmus, primitivitás, amely vakságát, erősza­ kosságát tekintve áthajlik a fajvédő elméletek birodalmába, a fa­ sizmusba. Az mese szerintem, hogy minden rosszat Ceausescu ül­ tetett a románokba, ő mérgezte meg tudatosan a románság és a magyarság viszonyát. Meg volt az már mérgezve korábban is. Na­ gyon veszélyes az a feltevés, amely kizárólag Ceausescunak és klánjának tulajdonít minden rosszat. Mert azt sugallja, hogy Ceau­ sescu félreállítása után minden automatikusan rendbe jön. De­ mokrácia lesz, s a demokrácia keretében ugyebár mindenki meg­ kapja a jogait, egyénileg és kollektíven is. Így természetesen a ma­ gyarok is. Papíron, elméletileg lehet, hogy megkapják. A gyakor­ latban annál kevésbé. Amint be akarják majd indítani a magyar is­ kolarendszert például, a románok támadásba fognak lendülni. Még egyszer mondom, ahhoz, hogy megértsük a dolgokat, és helyesen cselekedjünk, sokkal keményebben, illúziómentesebben kell a ro­ mánság egészének lelkületét tanulmányozni. Pszichózisos, mérge­ zett lelkület ez, mert még a történelmet csak hamisításokból ismerő románok is sejtik, hogy Erdély körül valami alapvetően nincs rendben. A román értelmiség azt is tudja, hogy az egész dákoromán elmélet vegytiszta mese, tudatos történelemhamisítás. A románok nem éltek a magyar honfoglalás idején a „szent földön", Erdélyben, a románok nem a dákok és a rómaiak leszármazottai. Ott éltek ak­ koriban bizony a mai Albániában valahol. A románok jó része tud­ ja vagy sejti, hogy nem birtokolták a „szent földet" évezredeken át, egyszerűen csak beszivárogtak oda a középkorban, és elszaporod­ tak ott. A román agresszivitás a lelkiismeret-furdalás állandó elfoj­ tásából származik. Az igazsággal való szembenézés hiányából. Ez a nép állandóan a szent történelmére hivatkozik, s éppen ez elől a történelem elől bújócskázik minduntalan. Sosem mer szembenézni vele. Így aztán állandó feszültség van a románokban, egy magyar zászló elég nekik, hogy ingerülten felkapják a fejüket, és ölni tudja­ nak. Sajnos, a románság nagyobb részére jellemző ez. S e lehangoló tény miatt illúzió az, hogy Ceausescu félreállítása után majd min­ den másképp lesz. - De ha nem lesz demokrácia, Charles bácsi, ha továbbra is el153

nyomják az erdélyi magyarságot, akkor kizárják magukat Európá­ ból. Gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt. - Ez sem fogja érdekelni őket. Őrjöngő nacionalista, félfasiszta tömegeket egyébként sem fogadna be Európa. Ők érezni fogják ezt. Nem vágnak neki a lehetetlennek. A vonzóbb, mert könnyebb utat fogják választani, amely a természetükből fakad. Szavakban persze ezt sosem fogják beismerni. Még a fasiszta szervezetek ve­ zetői is azt fogják üvölteni az emelvényekről, hogy nekik Európa élvonalában van a helyük. Miközben a tömeg majd azt kántálja: „Éljen Nagy-Románia! Akasszuk fel a magyarokat!" - Nem mondanám, hogy feldobtál, Charles bácsi. - Lehet, hogy eltúlzok valamit, még egyszer mondom, bár ne lenne igazam. De jobb, ha felkészültök illúziók nélkül a legroszszabbra. Az új román rendszerben ki kell harcolni a magyarságnak a közigazgatási és kulturális autonómiát. S azt, hogy a határok a tő­ ke és kultúra szempontjából is átjárhatók, névlegesek legyenek. Az önálló Erdély gondolata vagy Erdély Románián belüli autonómiá­ jának ügye nem vezet járható útra. - Akkor? - Harcolni kell. S ehhez minden nemzetközi támogatást meg­ szerezni. Én is minden befolyásomat latba vetem. Remélem, sosem áll elő olyan kiélezett helyzet, hogy a magyarok üldözése, gyilkolása miatt egyszer nemzetközi erőknek kelljen Romániába bevonulni, s egy Szatmártól Székelyföldig terjedő sávon a két és fél millió ma­ gyar létét, mondjuk, biztosítani. LILÁRA FESTETT ACÉLKÖRMÖK Melegre fordult Fontainebleau-ban a december, mintha tavasz lenne. Gyönyörű a délelőtt, tavasziasan kék az ég, Charles de Pe­ rella kiült bundában egy kicsit dolgozni a napsütésben a kastély te­ raszára. Nemsokára a szomszéd család, Rastoilék kilencéves lá­ nyának, a copfos Lolónak sivítása verte fel a birtok csendjét. Loló már nem először adta elő, hogy Charles de Perella körül labdázott, amikor az éppen dolgozott, pedig a harminchektáros hatalmas parkban épp elég helye lett volna máshol is játszani. Loló most a szokásosnál is tovább merészkedett: a két földszinti ablak közötti falhoz vágta labdáját, úgy, hogy a pöttyös kis gumiszörnyeteg ép­ pen az iratokba mélyedő Charles de Perella asztalára röpült a tera­ szon, a papírokra fröccsentve a jeles férfiú feketekávéját. Mostanra már halkult valamit a copfos, kék szalagos Loló böm154

bölése, amelyet az elfenekelés váltott ki, a türelmét vesztett tudós saját kezűleg kiosztott büntetése. Loló jelenleg két fa törzse között áll a park szélén, s onnan nyújtogatja nyelvét láthatatlanul a tera­ szon írogató, bundás Charles bácsira. A földszinti terasz fölött jókora erkély húzódik a másodikon, akár ezt is terasznak lehetne nevezni. A virágcserepek most télen is kint állnak az erkély korlátja alatt, virág persze nincs bennük, csak föld. Loló már eltűnt a gyertyánok törzsei mögül, talán megunta a nyelvöltögetést. Charles de Perella a papírjaiba mélyed. Fifi, az orosz agár rohan a terasz felé, mintha csak ő is ki akarná ma a gyufát húzni. Trompette, a párizsi terrorizmus ellenes csoport Charles de Perellát védő he­ kusa is felnéz a terasz szélén a székéből. Fifi azonban lefékez a tör­ ténész asztalától egy méterre: a hátsó lábát szinte spiccben nyújtja ki, mint a balerinák, és iszonyú nyüszítés tör föl a torkából. Charles de Perella hirtelen előredől, úgy mered a szörnyű hangokat adó agárra; s ez a hirtelen mozdulat lett a szerencséje. Mert a második emeleti erkélyről hatalmas virágcserép zuhant alá, a válla szélét horzsolva. Ha a tudós nem hajol előre kíváncsian, akkor a jókora, földdel teli cserép szétzúzta volna a koponyáját. Trompette már hiába célozza szolgálati revolverével az erkély hatalmas téglalapját fölöttük; a gyilkos elillant onnan, minden va­ lószínűség szerint csak Fifi, az orosz agár látta egyedül. Trompette most a kerti széken vergődő történészhez lép: a cserép szerencsére csak horzsolta zuhanás közben a vállát. Perella izomzúzódást szen­ vedhetett, de a vállcsontja talán nem törött el. Auguste, a Perella-ház inasa néz Se riadtan a második emeleti er­ kélyről, meglátja gazdája széke mellett az eltört cserepet s a törté­ nésszel foglalatoskodó Trompette-et. - Innen esett le a cserép, uram? - döbbenet van Auguste hang­ jában. - Látott valamit? - kiált fel hozzá Trompette. - Nem is akarom elhinni, szörnyű. Loló... a kis Loló szaladt ki a szobája felé az erkélyről. Felismertem a szőke copfjáról a copfokat átkötő kék szalagokról! Azért mondom, hogy felismertem, mert futott. Inkább csak a hátát láttam. És a melegítőjét. Pasztellkék szí­ nű Puma melegítőben volt. - Az a kislány itt játszott Puma melegítőben fél órával ezelőtt fellebbezést nem tűrő Trompette hangja. - Amikor feldöntötte az ön kávéját. És ön... egy kissé elfenekelte, mert a kávé ráömlött az iratokra. Meg kell mondjam, hogy megérdemelte a kislány, uram. Charles de Perella titkára, Victor rohan ki a teraszra. 155

- Telefonáltam az orvosnak, uram! Tizenöt perc múlva itt lesz. És a lányának is telefonáltam. Szerencsére elértem Párizsban a Quai des Orfévre-en. Azonnal indul haza Perella Ákos és Szentay Bálint urakkal együtt. Charles de Perella szomorúan bólint. Victornak és a rendőr­ tisztnek egyaránt szól ez a bólintás. Bemennek a szalonba, Auguste már hozza is le a szemközti falépcsőn a sikoltozó Lolót. - Nem én voltam! Hazugság! Nem én voltam! A kislány sikoltozására mindenki betódul a tágas, tulajdonkép­ pen két szobából álló, boltívvel elválasztott szalonba. Itt gyülekez­ nek a szép nő, Charlotte de Perella márkinő olajfestménye alatt. Charlotte de Perella kék szeme rávillan a vádlottra, a terem köze­ pén álló szőke copfos „gyilkosra". A magas termetű, korához ké­ pest meglepően fejlett kislány lángoló arccal tagad; a parkból fel­ ment egyenesen a szobájába, mondja, onnan hozta le őt Auguste. Megjelenik Thérése is, a ház úrnője. Elegáns, kissé elhízott hölgy, öregedése olyan finom, mint az októberben sárgulni kezdő faleveleké. A férjéhez lép, már mindent tud, némán szorítja Charles kezét. Charlotte de Perella márkinő tűnődve nézi a „kis gyilkost" a fal­ ról. Egyáltalán nincs rosszallás a tekintetében. Ez még Trompettenek is feltűnik, el is határozza, hogy először az összegyűlt társaság­ gal beszél, a kislányt majd külön hallgatja ki. Tudja, hogy Loló szü­ lei üzleti útra indultak, s a kislányt addig a Perella család gondjaira bízták. Trompette acélkék szeme végigfut a család és a személyzet egybegyűlt tagjain: Charles de Perellán és Thérése-en, a feleségén kívül csak Antoine bácsi és Ferdinand, az abbé képviseli most a családot. A személyzet létszáma teljes: itt van Victor, a titkár, Auguste, az inas, Roger, a kertész is bejött, a nagydarab Madelaine, a vörös, folyondár hajú Alina és a lomha Lisette, a mindenes ott áll egymás mellett a festmény alatt. - Suzanne-t és a két vendéget kivéve mindenki jelen van - szólal meg végre Trompette kényszeredetten. Nem ilyen kihallgatások­ hoz van ő a terrorizmusellenes csoportban szokva, s most némileg zavartan fürkészi a kilencéves kis bestiát, aki még mindig vérvörös arccal álldogál Victor és Auguste között. - Bertiére úr, ön kezdje el! Mondja el még egyszer, mit látott. Auguste is zavartan pislog a mellette síró kislányra. De azért be­ levág. - Már az előbb is említettem, hogy a második emeleten tartóz­ kodtam. Az erkély mellett van egy raktárszoba - magyarázza Trompette-nek. - Takarítóeszközöket tartunk ott. 156

- A takarítás nem Alina dolga? - vág közbe Trompette. - Elvileg igen - sóhajt az inas. - De gyakorlatilag én takarítok. Alina csak besegít. Egészen más a helyzet, ha nagytakarítás van. Ilyenkor Párizsból érkezik egy csapat. De akkor is én irányítom őket. - Nálunk nem merevek a munkakörök - Thérése jónak látja közbeszólni. - Alina inkább felszolgál a takarítás helyett. - Jobb lenne, ha inkább takarítana - horkan fel Ferdinand, az abbé. - Mondhatom, épületesebb lenne mindnyájunk számára. - Ezt hogy érti? - villan rá Trompette szúrós tekintete. - A bátyám mindig elveti a sulykot - vág az abbé szavába Antoine, mert látja, hogy Ferdinand hosszú vallomásra készül. Azokra a kis tréfákra céloz, amelyeket néhanapján megengedek magamnak vele szemben, Alina segítségével. - Néhanapján? - Ferdinand úgy nézi öccse bozontos szakállát, mintha le akarná tépni. - Erre még visszatérünk - mondja Trompette jelentőségteljesen. - Most maradjunk a friss nyomon. Bertiére úr, lesz szíves elmonda­ ni, hogy mit látott odafönt a másodikon? - A lomtárban matattam éppen - bólogat Auguste. -Nem csuk­ tam be teljesen magam mögött az ajtót. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kirohan az erkélyről, s tovább futva az eme­ let bal oldali folyosóján, valamelyik szoba felé igyekszik. - A lomtár jobbra van ugyebár az erkélytől? Ha a park felől szá­ mítjuk az irányokat. - Igen - bólint Auguste. -Így aztán mire észbe kaptam, már csak a hátát láthattam a menekülőnek. De Loló volt, sajnos. Megismer­ tem a szőke copfjáról és a világoskék melegítőjéről. - Egy vagy két copfba fonta a haját a menekülő? - Kettőbe. És kék szalaggal kötötte át mindkét copfot. - Nem én voltam! - sikolt föl a kislány. - Auguste hazudik! Én akkor a vécén voltam! Ott hallottam, hogy valaki kiabál odakint. Amikor kijöttem, Auguste rám támadt, hogy mit tettem, és hogy azonnal jöjjek le vele. Én azt sem tudtam akkor még, hogy valaki meg akarta ölni Charles bácsit! - Nem láttalak kijönni a vécéből. A szobád felől jöttél. - Mert egy pillanatra bementem a szobámba is. Csak mindjárt ki is jöttem, mert hallottam, hogy még nagyobb a kiabálás odalent. - Meddig követte a folyosón rohanó Lolót? - kérdezi az inastól Trompette. - A folyosó kanyarjáig. Ott visszafordultam, mert zajt hallottam lentről. Akkor persze még nem tudtam, hogy Loló mit csinált, csak 157

sejtettem, hogy sántikál valamiben. Lenéztem az erkélyről, láttam, mi történt odalent, minden világossá vált számomra. Akkor újra elindultam érte. Ez a kislány egy szörnyeteg, uram. - Maga a szörnyeteg! - sziszeg rá Loló. - Csak jöjjön haza az apám, majd ad magának! Megmondom neki, hogy kötözze magát a ló farkához, s úgy vonszolja végig a fontainebleau-i erdőn! - Elég volt, Loló! - Charles de Perella nem folytatja, mert a fo­ telből Charlotte szempárjával találkozik a tekintete. A szép nő rá­ mosolyog a falról, s a kastély ura furcsa módon úgy látja a fotelből, hogy ez a mosoly nemcsak neki, hanem a közte és a festmény között álldogáló kislánynak is szól. - Te mit szólsz ehhez, Loló? - Trompette úgy mosolyog rá a lányra, akár a farkas a bárányra. - Azt, hogy Auguste hazudik! Nem láthatott engem a folyosón futni, mert akkor a vécén voltam. Pisilnem kellett. - Mennyi ideig voltál a vécén, Loló? - Trompette zavartan néz körül a népes társaságban. - Hát... nem is tudom. Hamar kijöttem volna, csak... olvastam egy kicsit odabent. - Máskor is szoktál pisilés közben olvasni? - Neem... csak most találtam egy lapot. Amikor kijöttem a fül­ kéből, ott volt a fűtőtesten. - És? Azt akarod mondani, hogy visszamentél a lappal a fülké­ be, újra leültél az ülőkére, s ott olvastál? - Nem sokáig. Mert aztán hallottam a kiabálást odalentről. Ak­ kor visszaraktam a lapot a fűtőtestre, és kijöttem. Bementem a szo­ bámba egy pillanatra, s amikor kijöttem, ez a dög Auguste már fe­ lém tartott, és lecibált ide. - Miért nem mentél be azzal a fűtőtesten talált lappal a szobád­ ba? Miért nem ott olvastad? - Mert... nem akartam, hogy meglássák. Olyan csúnya lap volt. Bácsik és nénik izéltek benne... - Antoine! - Charles de Perella kiáltása ugyancsak ingerült. - Te felejtettél ott a vécében egy szexlapot? - Sosem járok a második emeleti vécékre - Antoine bácsi hangja sértődött. - S egyáltalán nem szoktam szexlapokat olvasni a vécé­ ben. - Látta még valaki Lolót a második emeleti erkélyre kimenni, vagy onnan visszarohanni? Trompette kérdését néma csend követi. A rendőrtiszt végignéz a család tagjain és a személyzeten. - Akkor először Lolóval beszélgetek tovább, de négyszemközt. 158

Antoine de Perella ledőlt egy kicsit délután, de nem aludt el, rossz érzésektől gyötörve hánykolódott az ágyon. Hirtelen csípősre fordult a tavaszias idő, déltájban hideg front tört be az Atlanti-óceán felől, az ablakból jól látta Antoine, hogy hófelhők gyülekeznek az égen. Aztán elkezdett hullani a hó, s a férfi úgy érezte, mintha apró tűket döfködnének a nyakszirtje alá és a gerincébe. Felöltözött, az oldallépcsőn lement a földszintre, de nem Madelaine szobájába nyitott be, hanem Almáéba. Üres volt a szoba. Antoine de Perella most az őspark gyertyáno­ sában áll, bambán, szélütötten, a nyakába, a gallérja alá hullanak a hópelyhek, de még a hideg pelyhek sem tudják enyhíteni a fejét, nyakát forró lávaként elöntő szégyent. Az ő perverziója adta a gyil­ kosnak az ötletet. Ez most már nem is csak feltevés, hanem tény. Beszélnie kell azonnal Suzyvel! Már-már sarkon fordul, hogy min­ dent elmondjon végre Suzynek, amikor meghallja azokat a hango­ kat, amelyekre tulajdonképpen számított, hiszen ezért barangolt már egy félórája a parkban. És most tisztán hallja a vaslapát csikor­ gását, s a göröngyök dobbanásait a hóval alig belepett föld felől. Nem is gondol arra, hogy az életét kockáztatja, egyáltalán nem gondolkodik, csak előreröpíti vastag bundába csomagolt testét a szégyen. Azzal sem törődik, hogy a friss, vékony hó egyáltalán nem képes a lépteit elnyelni, csak rohan előre a fák csupasz törzsei kö­ zött, s már messziről emeli öklét a hóban gödröt ásó nő felé. Alina előtt kis négyzet alakú gödör tátong. Kislányok hajába való szalagok, szőke, copfos paróka, fehér térdharisnyák, parányi bu­ gyik sorakoznak a gödörben, alóluk kivillan egy fehér blúz és egy sötét, fodros szoknya szegélye. És egy pasztellkék Puma melegítőé is. Alina leengedi az ásót, valamit felránt a zuhogó hóban a kezére. Antoine szembenéz a vörös hajú nővel. Sárgán izzik a szürkület­ ben, a kavargó hóban Alina szeme, olyan, mint a támadó fenevadak tekintete. Pontok gyülekeznek a sötét pupilla szegélyén, fényes, sárga vesszőkké lobbannak, nyúlnak a szem íriszén. Növényi kí­ gyók a vörös hajfonatok, ahogy hátraveti a fejét, vadul verdesnek a két halántéka körül. - Miért? - liheg előtte Antoine. - Miért tetted? Miért akartad megölni az öcsémet? Ki vagy te valójában? - Személy szerint nekem semmi bajom nem volt az öcséddel gúnyos mosoly görbül a vörös nő szájának sarkába; Antoine-t va­ lósággal megőrjíti, hogy ugyanolyan vékony, selypítő, kislányos hangon beszél, mint ahogy a szobájában szokott néha gügyögni, a rafinált játékok közben. - Csak éppen megbíztak ezzel a kis mun­ kával. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült. 159

- Ki bízott meg vele? - a férfi keze vad dühvel kinyúlik, hogy megragadja a nőt. Alina könnyedén félresiklik előle. Aztán már csak a nő kézfejét látja a férfi, ez az a kép, amely örökre ráragad az ember szemére, s addig marad ott, amíg élet van a szemben. Bár Antoine de Perella nem hiszi azt, hogy sokáig lesz élet a sze­ mében. Megindulnak a nyaka felé a lila színűre festett acélkörmök, s ő dermedten nézi a gyilkos hegyüket, bénultan áll egy pillanatig, mint a kígyó által elbűvölt nyúl. Csak akkor tör föl idegvégződései­ ből az életösztön parancsa, akkor kap a nő csuklója felé, amikor az acélkörmök már belevájnak a torkába. A férfi hátrazuhan hörögve a hóba, a vörös sátánnő ráhajol, szinte gyöngéden suttogja a fülébe. - A Sátán Gyermekei bíztak meg vele. De nemcsak a pénzért tettem. Jól érzem magam közöttük. Most már több időm lesz rájuk. Épp te ne értenéd meg ezt? A lila acélkörmök újra a férfi torkába mélyednek. Antoine feje oldalra billen, vér bugyog a torkából. Alina leveszi a félelmetes kesztyűt a kezéről, folytatja a göröngyök visszalapátolását. Suzy leteszi a telefonkagylót Charles de Perella dolgozószobájá­ ban. Bepólyált vállú apja és Ákos mellette állnak, feszülten figyelik az arcát. Thérese, Ferdinand és Szentay Bálint is ott ül a szobában a bőrdíványon. - Hála istennek. Van remény arra, hogy megmarad Antoine bá­ csi. Csak a nőknek nem fog többé udvarolni, tönkrementek a hangszálai. - Valahogy éreztem, hogy nem a kis Loló dobta le a cserepet szólal meg nagyon rosszkedvűen a ház gazdája. - Az ereje talán meglett volna hozzá, hogy felemelje a cserepet a korlátig, de a jelle­ mével sehogyse fért ez össze. Loló szemtelen, de nem aljas. Szörnyű rejtély volt ez számomra. - Adjunk hálát istennek, hogy minden jóra fordult - Ferdinand ájtatos hangja mintha odakintről jönne, a puha hóesésből. - Nem rajtad múlt, bácsikám - csattan fel Suzy ingerülten. - Ha előbb beszélsz, Antoine bácsinak most kutya baja sincs. De te akkor szóltál csak nekem, csak akkor mondtad el, hogy mit láttál Alina szobájában, amikor már magamtól is rájöttem, hogy ki a gyilkos. - Restelltem a dolgot - horgasztja le sovány fejét Ferdinand. Restelltem, hogy ilyesmit csinál Antoine. - Meg azt is restellted, hogy leskelődtél a kulcslukon! Igaz? Ezért kellett Antoine bácsinak megnyomorodnia. 160

- Antoine kislányt játszatott Alinával. Alina fel is öltözött kis­ lányruhákba. Nagyon nehéz volt erről beszélnem - nyöszörög az abbé. - Alina alig magasabb pár centivel Lolónál - szánja meg Perella Ákos. - Ez adta neki az ötletet. Nyilván régóta figyeli, hogy a szem­ lelen Loló kétségtelenül valamiféle párviadalt vív Charles bácsival. A kislányruhák készen álltak Antoine bácsi éjszakai játékaihoz. Ahogy Alina felfigyelt Loló rendszeres szemtelenségeire, úgy bő­ vítette tovább a ruhatárát, hogy a szerelmi játékok kellékei között pontosan olyanok is legyenek, mint amilyenek a kislány ruhái. Ma délelőtt ritka alkalom jött el Alina számára. A kávéd szinte szándé­ kos kibontása nem volt akármilyen pofátlanság. S a kis dög meg is kapta érte azonnal a büntetését. Ezt használta ki Alina. Loló dél­ előtt viselt ruhájába öltözött, és azonnal cselekedett. Még abban is szerencséje volt, hogy a kislánynak pisilnie kellett. Megvárta, amíg Loló bemegy a vécére, utána osont, s a fűtőtestre helyezett egy szexlapot. Azt nem tudom, hogy honnan varázsolta elő ilyen gyor­ san, hiszen neki valahol a második emeleti folyosón kellett lesben állnia. Arra joggal számíthatott, hogy a gyerek nem mer majd ki­ jönni a szexlappal, de ahhoz sem lesz ereje, hogy a nézegetéséről lemondjon. Ezért, amíg Loló bent lapozgatja a magazint, addig ő ledobja az erkélyről a cserepet Charles bácsira, s utána elrohan a kislány szobája felé. - Igen - Suzy gömbölyű macskaként bújik az apjához. - Alina azt is tudta, hogy Auguste ebben az időpontban szokott a lomtárban matatni. Úgy mozgott, úgy igyekezett, hogy a lomtárból kijövő Auguste csak a hátát láthassa. S ehhez a cserép ledobásának pilla­ natától elég volt számára két-három másodperc. Alina egyébként tényleg Loló szobája felé rohant, s be is ment oda. A nyomokból látszik, hogy az esőcsatornán át ereszkedett le az első emeleten levő dohányzóba. Ez elég kockázatos volt számára, mert Roger észre­ vehette volna a park felől. De ennyit a mi kis barátnőnk hazardí­ rozhatott. És én kiskora óta ismerem ezt a nőt! - Vajon a pénzért tette? - a pufók, rózsás arcú Thérése mintha egy rossz álmot akarna kidörzsölni a szeméből. - Nem hiszem, hogy csak a Securitate vagy az Action Directe pénzéért tette - rázza meg a fejét Suzy. - Az Antoine bácsival való éjszakai játszadozások alapján valahogy az az érzésem, hogy Alina nagyon veszélyes tagja lesz a Sátán Gyermekeihez címzett fogadó személyzetének.

161

PÁRÁS BARLANGBAN ÁLLATI TESTEK CSÚSZKÁLNAK A St. Germain-i erdőből mint egy ormótlan bunker emelkedik ki Étienne Fourmanne vára. A laposan elterülő, szürke beton­ lapokból kiképzett „vár" Étienne apjának, Paul Fourmanne gyá­ rosnak a leleménye volt; még a hatvanas évek eleji Karib-tengeri rakétaválság idején született a szörnyű építmény. Apja sajátosan váratlan halála után Étienne Fourmanne eladta a gyárat s az egyéb családi érdekeltségeket is, de a St. Germain-i erdő közepén ékte­ lenkedő, magas fallal körülvett birtokot természetesen nem; ide bújt be, főleg a föld alá, mint vakondok a lukába. Mert az esztétikumot megcsúfoló, laposan terjeszkedő, szabály­ talan betonkocka igazi dimenzióit természetesen a föld alatt nyerte el, ez is volt az építtető igazi célja. Étienne Fourmanne, az örökös, csak annyit áldozott utólag a kényelemre és a luxusra, hogy a ronda kiszögellésekkel tarkított épületen, a műépítészet szabályaira megint csak fittyet hányva, két kurta betonbástyát átalakított: ezek tetején golyóálló üvegfalakkal négyszögletes termeket képeztetett ki. Ennek az átalakításnak az lett mára a következménye, hogy a Svájcban átoperált arcú Kajmán kivételével senki sem mert ezek­ ben az üvegfalas bástyatermekben tartózkodni, egy idő után már maga a házigazda, a priusszal nem rendelkező Étienne Fourmanne sem, tartottak a távcsöves, helikopteres megfigyelésektől, inkább a föld alatti sziklatermekbe bújtak a Sátán Gyermekei, a jól fűtött kazamaták kövei közé. A Forét de St. Germain madarai, rágcsálói mit sem tudnak a föld alá szivárgott halálról, a másfajta természeti törvények szerint élő „gyermekekről", de nem tudnak erről magától értetődően az er­ dőben bolyongó sétálók, turisták sem. A magas falakkal takart be­ tonkocka felől nem sok élet szűrődött ki a St. Germain-i erdőbe, a kurta bástyákkal megspékelt betonbunker alatti termekből pedig végképp nem jött föl a napvilágra semmiféle hang. Buja folyondárok, növényi kígyók tekeregnek, hullnak alá a zö­ mök bástyán emelt üvegteremben; a túlfűtött, mesterségesen pá­ rásított helyiségben legyezőpálmák, filodendronok, szobafenyők tucatjai, s a plafonra szerelt virágtartókból színes lampionként, szerpentinként piros, sárga, kék kelyhű virágok csüngnek le trópu­ si, üvegházi hangulatot árasztva. Miranda Dorga, a bécsi román követség tanácsosának felesége most megy fel a felső üvegterembe vezető betonlépcsőn, egy pilla162

natra megáll a terem bejáratánál, mert Kajmán és Tófalussy Laura éppen szeretkezik a terem közepére helyezett bőrdíványon. - Gyere csak! - lihegi a hanyatt fekvő Kajmán, Laura a hasa fö­ lött guggol, bozontos ágyékával rá-ráereszkedve a férfi hímvessző­ jére, az arcán lángoló gyönyörrel el-elveszve a kéj maga diktálta ritmusában. Miranda a hátuk mögé kerül, hogy gyönyörködhessen a lány fé­ nyes, kígyózva vonagló ülepében. Kajmán arca hirtelen megrándul, hörögve szakad föl belőle a gyönyör. Miranda egyik tenyerével Laura feszülő csípőjét simogatja - mintha csemetefa lehántott hán­ csa alatt csúszkálna a keze -, a másikkal pedig felfogja a lány sza­ baddá vált hüvelyéből kibuggyanó férfinedveket. Kajmán látja, hogy mit szeretne igazán Miranda, egy kicsit odébb húzódik a bőrdíványon; a román nő vörös sörénye ráterül a vakító fehérségű combokra, forró szájával, síkos nyelvével úgy hajol Lau­ ra bozontos, lucskos ölére, mintha csak forrás fölé hajolna. Úgy érzi Miranda, mintha gyerekkori ízek közé csúszna, növényi ágacskát vág szét újra késsel, mint régen, fogai közé veszi a nedvedző vesszőt, ínyén érzi a fanyar ízt és illatot, a növényi nedvek csípősségét. Ilyen most Laura ölének illata, nősténynedveket nyáladzó nyálkás bar­ langfalra hullt férfigyönyör-cseppek a szájában, csődör- és nős­ tényszag a szájában; megkapaszkodik a dús szőrzetben, mint vala­ mi gyökérzetben, ahogy nyelvével egyre beljebb fúródik az ágyék­ barlangba. Végül Laura a hajánál fogva felhúzza. - Mesélj nekünk valamit! Mit végeztél a fiúval? Miranda fölbukik Laura nedvedző öléből, megmarkolja Kajmán hímtagját, mintha az egy vastag gyertya volna, vastag ajkával ki­ szívja belőle a még mindig szivárgó cseppeket. Közben Kajmán el­ lustult arcát figyeli, mintha mozdulatlan álarc, gumiálarc lenne a férfin, mintha lényének igazibb felével nem is lenne jelen. Miranda alaposan konzultált elutazása előtt a férjével, Dorga ta­ nácsostól tudja, hogy Kajmán valahogy megváltozott az utóbbi időben. Óvatosabb lett, ahogy visszatért Romániából, majdhogy­ nem gyáva, a terror- és pénzszerző akciókat egyelőre leállította. A társadalom vezető erejének lejáratására tesz most fel mindent, és persze a kényszerűen jobbra tolódó Francia Kommunista Párt ke­ mény, harcos magvának megnyerésére. Az előbbi tervben sok illú­ zió van Dorga tanácsos szerint, túl sokat vár ettől a készülő, az új­ ságírók számára levetítendő film sokkoló hatásától Kajmán, de en­ nek megítélése nem az ő dolguk, az Action Directe nagyon komoly 163

segítséget nyújt folyamatosan nekik, a jelen pillanatban már a lété­ ért küzdő Securitaténak; viszonozniuk kell a segítséget. Ő, Miranda Dorga ezer örömmel viszonozza, hiszen kedvére van a feladat. Nyalogatja Kajmán nedvedző, sötétlila kupakját, nem sieti el a választ, pedig Laura türelmetlenül vizslatja az arcát. A szekunak lehet, hogy vége lesz egyszer. A temesvári tüntetők csak nem hagyják abba, hiába voltak a sortüzek, a tüntetések most már Bukarestre is átterjedtek. Miranda mégsem aggódik, minden a régi úton megy majd tovább, csak ki kell tenni a más színűre festett útjelző táblákat. - A Securitate sosem fog meghalni - úgy sziszeg ki a mondat fe­ hér fogsora sövénye mögül, Kajmán még mindig duzzadt farkának szára mellől, mintha vitázna valakivel. - A szelleme más szervezet­ ben fog továbbélni. - Nagyon remélem, hogy így lesz - bólint Kajmán. - S azt is re­ mélem, hogy ez az új szervezet ugyanolyan szoros kapcsolatot tart majd velünk, mint a Securitate tartott. De nem feleltél Laura kér­ désére. Mi van a fiúval? A de gaulle-ista párti Guy Granoux cse­ metéjével, Silvére-rel? S a bájos nővérkéjével, Justine-nel. S legfő­ képpen az anyjukkal, Miette-tel. - A fiúcska teljesen bezsongott a testemtől. Már rávettem min­ denre. Ma délután hozza a nővérkéjét is, Justine-t. Justine vagány csaj lehet. Abba már kíváncsiságból belement, hogy végignézze: miként hancúrozom az öcsikéjével. - Ha másba nem megy bele, ott van nálad a kis tabletta - dörmög Kajmán. - És ne felejtsd el bekapcsolni a kamerákat. - Dorga tanácsos felesége vagyok, s nem amatőr - Miranda a két lomhán ereszkedő emlői közé szorítja Kajmán újra duzzadó farkát. - Hogyan felejtkeznék meg ilyesmiről? - Mi van a mamával, Miette-tel? Az RPR tekintélyes politiku­ sának felesége! Ő lesz az igazi nagy fogás! - Én is tudom, kicsoda Miette Granoux. Az egész anyagát át­ tanulmányoztam. Ha tényleg ilyen buja, mint a dokumentumok ál­ lítják, akkor rokonlelkek vagyunk. S akkor az is sikerülni fog, amit vele készülök csinálni. A fotókon nagyon lelkesen hancúrozik a szeretőivel. Kettővel is egyszerre, - Ez még mindig nem elég. Ehhez nem kellettél volna te - Kaj­ mán sötét szemében mintha aprócska horgok világítanának. - Azt akarom, hogy lehetetlenné váljék az egész család. Guy Granoux képviselő ne létezzen többé. Ehhez kellettél te, csillagom! Hogy kompromittáld a gyerekeit. S még inkább a buja mamát. Úgy, 164

ahogy egy középkorú nőt a világon legjobban lehet kompromit­ tálni. - A talajt előkészítettem. A magot elvetettem. Most már ki fog sarjadni a vetés; dúsan, látványosan. - Remélem, így lesz. Ugye pár napon belül láthatom a filmet? Miranda bólint, s rábukik húsos szájával Kajmán farkára. De a férfi szelíden eltolja a vállánál fogva. - Ne pocsékold a fantáziád és az energiáid. Ezekben a napokban minden tehetségedre szükséged lesz. Tested minden pórusának nőstényszagát egy fókuszba kell gyűjtened. Mintha csak fénysuga­ rak lennének. Őrjítően kell hatnod a fiúra és a lányra. S rajtuk ke­ resztül, főleg a fiún keresztül, az anyára. Ki kell ölnöd az akaratát a fiún keresztül! S ehhez nem elég a tabletta, a te diabolikus nőstény­ erődre is szükség lesz! A napokban Pierre Ráteaux is akcióba lép. Megint más helyen ez a csábos test is bedobja magát - Kajmán úgy veregeti Laura fenekét, mint lovász a kanca farát. - Szeretném, ha minél előbb megkezdődhetne a vetítés. Miranda két ujja közé csippenti csiklóját; nagyon érzékletesen el tudja képzelni a filmvásznon tekergő képeket. S a születő, sokkoló anyagban az ő teste is ott fog retusált arccal vonagolni. A testét, a képzeletét fogva tartja Kajmán sátáni ötlete. Az értelmét kevésbé. A Dorga tanácsos mellett csiszolódott értelme inkább a másik nagy ötletben bízik: a Francia Kommunista Párt kemény magjának megnyerésében. Az Action Directe adná a fegyvereket és a ta­ pasztalatokat. A kemény marxista mag szervezné be a lázongó, pe­ rifériára szorult társadalmi erőket, rétegeket. A külvárosok népét. És akkor újra ki lehet robbantam egy felkelést. Sokkal komolyab­ bat, mint amilyen az 1968-as megmozdulás volt. Kerek fénytestek szórnak a padlóról zöld, lila, piros fényeket Miranda Dorga Ville d'Avray-ban, Párizs egyik kertvárosában bérelt villájának halljában, halkan szól a magnóról az érzéki zene. Miranda mályvaszínű, átlátszó selyemköntösben ül a fotelben, alatta se melltartó, se bugyi, magas sarkú, pomponos papucsos lá­ bát keresztbe veti egymáson. A tizenhat éves Silvére mellette ül a fotelben. Lányos arcú, langaléta kamasz, időnként könnyed mozdulattal az asszony térdére hullajtja kezét, mint aki emigyen jelzi a Mirandával szemben ülő nővérének: „Enyém a zsákmány, bukik rám. Azt csinálok vele, amit csak akarok." A tizenhetedik esztendejét nemrég betöltött Justine Granoux 165

zavartan forgolódik az egyre pikánsabb fordulatokat vevő beszél­ getés közben, már bánja, hogy eljött. De kíváncsi is volt, ez az igaz­ ság, még sosem látott élőben szeretkező párt, és Silvére valósággal könyörgött neki, hogy jöjjön már el. Silvére azt is mondogatta, hogy az asszony nemcsak buja, érzéki teremtés, hanem abszolút gátlás­ talan is, egyáltalán nem fogja zavarni, hogy nézik közben, sőt. Di­ rekte izgatja majd a dolog. Justine végül is úgy döntött, hogy a már amúgy is kissé megtépá­ zott erényeivel ennyit igazán megkockáztathat, elkíséri amolyan tanulmányútra az öcsit, hadd dagadjon a keble, úgyis tudja, hogy ezért hívta őt. Most valahogy mégis zavarba jött. Már akkor, amikor megpil­ lantotta a dús testű, az átlátszó selyem alatt teljesen meztelen nőt: a feketén csillogó ágyékszőrét, a vastag combjait, a rengő farát és a hatalmas csöcseit. Már iszogatás közben az volt az érzése, hogy ez az asszony nem is annyira Silvére-t, a hencegő kamaszt, hanem in­ kább őt szúrta ki; Silvére szája, teste, a nadrágját majd szétfeszítő fütyköse mintha csak arra lenne jó, hogy valamilyen módon, ra­ finált közvetettséggel mindig neki üzenjen velük valamit. Már a whiskyzésnél elkezdődött a dolog. Észrevette, hogy a vö­ rös hajú kanca neki mindig többet tölt, mint Silvére-nek vagy saját magának, „ez a dög le akar itatni", villant át többször is az agyán, „ez a nő leszbikus vagy legalábbis biszexuális, ennek az öcsike csak azért kellett, hogy általa eljusson hozzám". Jó lesz vigyázni, mondogatja magának, miközben párizsi fil­ mekről csevegnek fesztelenül; Miranda épp egy lélektani drámát, szerelmi drámát elemez elmélyülten, miközben könnyedén ki­ gombolja Silvére sliccét, úgy, hogy nem is néz oda, s az ő orra előtt játszani kezd a szárba szökkent fütykössel. Két ujja közé csippenti, mint egy bűvész ugratja ki vörös körmű ujjai közül a lilán bólintó makkot, aztán az egész irdatlan nagy farkat eltünteti a két tenyeré­ ben, s elkezdi sodorni, akár a nudlit. Justine érzékszervei vészjelzést kongatnak odabenn, de ő maga azért érdeklődve hajol előre, végül is azért jött, hogy végignézze az öcskös műsorát, az élő szex-show-t; ideje már, hogy művelődjön. A vörös hajú nő tovább sodorgatja a vastag nudlit, irtó gyorsan csí­ nálja, Silvére vesszeje hirtelen tovább nő, ijesztően meghosszabbo­ dik ; te jó isten, maga sem tudja, hogy történt, de tény: Miranda ad­ dig sodorgatta a duzzadó faszt, amíg a lüktető végét át nem ültette az ő tenyerébe. Ördögi viccei vannak a nőnek. Miranda már felkelt a foteljéből, 166

Silvére farkát teljesen az ő ölébe rántott kezébe ültette; az öcskös pedig csak vigyorog, mintha ez egy jó vicc lenne. - Jó, hogy nem a számba nyomod - megpróbál könnyed hangot megütni. - Arra is sor kerül majd, Justine - bólint a perverz dög. Na, ebből neki elég. Elengedi Silvére farkát, de először még szo­ rít rajta egyet, hogy lüktet a törzse, hogy ég a feje, azt azért el kell ismernie, hogy nagyon csinos jószág lett belőle. Látja, hogy Miranda feszülten figyeli, ezért mosolyog, valahogy úgy, mint aki jelzi, hogy érti a viccet, de most már elég volt. - Nem vetkőzöl le? - fürkészi miniszoknyás combjait a vörös bestia. - Így akarod felöltözve végignézni a műsort? - De hiszen még ti sem vetkőztetek le... - dadog, s Silvére vasta­ gon lóbálódzó farkát nézi. Válaszul Miranda széthúzza a köntösét. Ő ül, Miranda áll, a bo­ zontos ágyék ott piheg centiméterekkel az arca előtt. De az asszony nem elégszik meg ennyivel, széthúzza szeméremajkait, s megmu­ tatja a rózsaszínben csillogó hüvelyét őrjítő közelségből. - Nem puszilod meg? - csöndesen kérlelő és vibrálóan érzéki egyszerre a hangja. - Én... én... nem ezért jöttem. Nem vagyok én meleg. Csak megígértem az öcsémnek, hogy megnézlek titeket. - Azért megcsókolhatnád Miranda punciját - Silvére hosszú idő után először szólal meg. - Engem is izgatna. - Te le vagy szarva! - pattan fel a fotelből, de Miranda vissza­ nyomja, másik kezével a bugyin keresztül a vulváját markolja. - Nem akarod? - Mit? - kétségbeesetten liheg, az az érzése, hogy az asszony erősebb, minden tekintetben. - Ezt - a kinyílt hüvely ott csillog a szája előtt. Olyan rózsálló szeméremajkaival, mint egy szétnyílt tavirózsa. Sosem ismert vágytól buggyan ki a nyelve. Majdnem belenyal a szép pinába, úgy kell a nyelvét erősen visszahúznia. Megrázza a fe­ jét, csak ennyit mond. - Nem. Nem akarom. - Nem akarja - az asszony hangja csúfondáros. A feszülten hall­ gató Silvére-hez fordul. - A nővérkéd nem akarja. Vajon ezt sem akarja? Most Silvére nagyra nőtt farkát érteti a szájához. Az öccse már meztelen, farka úgy ágaskodik a szája előtt, mint a két lábra állt csatamén. - Ezt sem akarja a kicsike? 167

- Saját öcsémét? - Ha nem, nem. Miranda ledobja magáról a köntöst, és szopni kezdi Silvére far­ kát. Közvetlenül a fotelben ülő lány arca előtt. Az asszony közben lehajol, kapcsol valamit a világításon, a zöld, lila, vörös fények erő­ sebben kezdenek villódzni. Justine-nek úgy tűnik, hogy színes pára száll föl a padló fakockája alól, s terjeng szét a különben homályos hallban, amely állati módon gubbasztó bőrfoteljeivel egyre inkább egy barlanghoz kezd hasonlítani. Meleg, színes gőz terjeng a szobában, a barlangban, mintha nemcsak a padló alól jönne a gőz, a fojtó, s mégis illatos miazma, hanem fivére szája előtt lüktető bőrhusángjából is, a lila kalapos gombából, s a bíborban lüktető, vastag érfonatokkal duzzadó szá­ rából. Mert a Silvére előtt térdeplő asszony szájában ritmikusan mozog a fütykös, kidagad egyetlen, pici hús leffentyűvel mégis két­ felé szabdalt szeme; Justine nagyon közelről látja az óriásira dagadt gombát, ha kinyújtaná a nyelvét, meg is érinthetné vele. Száll a gőz a teremben, az állati árnyakat vetítő barlangban, kü­ lönös fénytestek párája, italok gőze, forrón lélegző nemi szervekből áradó mocsári szag. Justine enyhén szédül és borzong, s lassan ki­ nyújtja nyelvét: most mintha betakarná a piros szín, aztán a lila és a zöld, úszik karjával bennük. Miranda és Silvére meztelen derekát öleli, s ő is belenyal a miazmás kigőzölgést árasztó húsba, a kemény húsba, a gyönyörben férfivá vált Silvére hímtagjába. Puha kezek segítik a kereveten. Mintha elájult volna percekre. De mégsem ájult el, tudja, hogy mi történik vele: Silvére a combjai közt térdel, forró farkával ágyékát döfködi, a vörös hajú szörnyeteg pedig a szája fölött nyitja szét vaskos combját, kiugró csípője kagy­ lóját, s ő mintha egy hatalmas, fehér falú barlangban volna, egyre szűkülő húsboltozat borul reá, fedi be az arcát. Idegsejtjeiben nincs akarat, csak nyelvében van akarat, amely belefúródik a rózsásan csillogó, buján párolgó mocsárba, a nősténykigőzölgések barlangjába, s az ágyékában van akarat, az ágyé­ kában, amely izomgyűrűivel megfogja Silvére előre-hátra csúszká­ ló farkát, szorítja, elengedi, tovasiklatja. Sikolt és nyalja a mocsár­ meleget, Miranda lucskos ölét; öccse a hasára élvez, a fényes hasá­ ra, a fehér csónakra a tavibarlangban. Gyönyörtől eltorzult arc hajol a fehér csónakra, mohó szájak itatják fel róla a síkos nedveket, szívják fel a fényes csónak aljában, a köldökben meggyűlt, vaniliakrémként rezgő kocsonyás cseppe­ ket is. Zöld, lila, vörös fények remegnek a barlangban, a gyönyör isza168

mos odújában. Mint lomha állatok indulnak meg feléje a bőrfote­ lok. Justine fázik, betakaródzik Miranda nőstényi kigőzölgését árasztó bőrének takarójával; feje fölé vörös sátrat terít hajfonatok­ ból, növényi selymek fonataiból az asszony. Ösvényen fekszik a lány, lét és nemlét mezsgyéjén, csípőjét bodzaillatú bot verdesi, le­ hántott háncsú, ragacsos bot, Silvére újra robbanni készülő ka­ maszvágyának vesszeje. A BŐRRUHÁS MOTOROS A St. Michel bulváron forgószél pörög végig, felkapja s viszi ma­ gával a platánfák tövének vasrácsaiban rekedt, s még el nem kor­ hadt, ki nem kotort faleveleket. Mintha szétdobták volna a St. Mi­ chel bulváron az avart, bele a hamvadó december délutáni fénybe, mint maréknyi, pengevékonnyá kopott aranyat, az elillant nyári örömök pénzeit. Papírok röpködnek utánuk, tétován libegve: az utcák kortesiratai. Vág a fény, mielőtt eltűnne. Bevág a bulvárra kitett üvegkalickába. Mara Bărdasu dörzsöli a szemét, felsebezte a fény, vagy a vele szemben ülő Alina Potovsky tekintete. A fekete parókát, sötét szemüveget viselő nő tekintete fogva tartja. Még a sötét szemüveg mögül is. Alina Potovsky élvezi a hatalmát, amelyet az Action Directe-től kapott. - Megteszed, Mioară. Securitate-ügynök vagy. Ez a dolgod, hogy megtegyed. Mara Bărdasu behunyja egy pillanatra a szemét. Látja maga előtt a bucsecsi halálkórházat. Akkor sem könnyű a Mioară Stancu-szerep. Ölnie kéne. A Securitate és az Action Directe megbízásából. Két fiatal történészt, Charles de Perella munkatársait. Vajon az igazi Mioară Stancu mit csinál most? Nagyon reméli, hogy ott ro­ had a Magyar Belügyminisztérium börtönében. - Megteszed, Mioară Stancu - Alina Potovsky előrehajol, s megmarkolja az asztal üveglapján át Mara mellét. - Akkor is meg­ teszed, ha a Securitatét ronggyá lövik közben Bukarestben. - Hallottál valamit? - sandít Alina kezére Mara, a hosszú, fehér ujjakra, amelyek a mellbimbóit morzsolgatják a pulóver gyapján át. - Semmi újat. A Ceausescu-beszédet robbanás szakította meg. A rohadt felkelők. De ezt nyilván már hallottad. Ha a seggetekbe lőnek Bukarestben és Temesvárott, te akkor is itt maradsz! Vilá­ gos? A külföldi szeku már önállósodott. A Nemzetközi Komman­ dó. Folytatják a külföldi harcot.

169

- Miféle harcot? Hagyd már a mellemet, jó! Nem zavar, hogy a St. Michel bulváron ülünk? - Alina Potovsky ujjai a pulóverből ki­ dagadó mellek felé közeledtek. - Engem nem zavar. Azt pedig, hogy téged zavar, direkt élve­ zem. Én parancsolok neked Párizsban minden tekintetben. Ha azt parancsolom, feljössz hozzám, és térden kúszva nyalod ki a piná­ mat. Világos, Stancu százados? - Világos. De honnan tudod, hogy századosi rangban vagyok a szekuban? - A szeku párizsi főnöke mellett dolgozom. Elégedj meg ennyi­ vel. Bűbájos ember. Örülj, hogy észrevettelek amúgy is. Te csak egy nyavalyás tisztecske vagy. Egy a sok közül, akikre rövidesen va­ dászni fognak. - Kik fognak vadászni? - Ne szarj be! Csak az ostobákra, a rövidlátókra fognak vadász­ ni. És rövid ideig fog tartani az a vadászat, ha megindul egyáltalán. Mert hamarosan újra vadászok lesztek, ti űzött vadak. - Nem értelek. - Nem kell, hogy mindent érts. Tedd a dolgod. Közkatona vagy, ha elmerülsz a munkádban, már kezedben lesz újra a jogosítvány, mire felbuksz belőle, csak hetekre vehetik el tőled, ha elvennék egyáltalán. - Rébuszokban beszélsz. - Értesz te engem, nagyon is értesz. Nem vagy te hülye. És alul­ felül cukorfalat vagy. Tudod, hogy végiglegelném a tested? Végig is legelem, ha a munkád elvégezted. - Megteheted. Ki vagyok neked szolgáltatva. Kétszeresen is. Te itthon vagy. Te az Action Directe összekötője vagy a szekunál. Te akkor is maradsz, ha a szeku összeomlik. Én űzött vad vagyok. Ahogy az előbb mondtad. - Szegény bárányka. Áldozati bárányka. Mikor vágjalak le? - Ezt te döntsd el. - Most egyelőre csak megfogtam a klitoriszodat az asztal alatt. Ezt nem látják az utca felől. Érzed? - Érzem. - Rakoncátlan dög vagy. Majd móresre tanítalak. És ne féltsd a szaros életedet. Biztató híreim is vannak. - Igen? - Igen. Nagyon titkos forrásból jött a hír. A román hadsereg berkeiből. A hadsereg minden valószínűség szerint szembe fog fordulni Ceausescuval és a Securitatéval. 170

- Ez a jó hír? - Mara iszonyú kínnal fegyelmezi a hangját, hogy fel ne ujjongjon az. - Várjál. Csak a hülye szekusokkal fog a hadsereg szembefor­ dulni. A Ceausescu mellett kitartó fanatikusokkal. Az okos szekusoknak hajszála sem fog görbülni. Sőt. Nyugodtan folytathatják, amit elkezdtek, s el is várják tőlük, hogy folytassák. Csak persze majd más cégér alatt. - Kik várják el, hogy folytassuk? - Sokat kérdezősködsz, már mondtam. Mindent a maga idejé­ ben. - Nem mondhatsz többet? - Nem. Csak akkor, ha lehúzod a csizmád az asztal alatt, és szét­ engeded a combodat. Én is lehúzom a csizmám. A harisnyás lábuj­ jaimmal akarom birizgálni az asztal alatt a punidat. Aztán te az enyémet. Egy-kettő-három. Lehúztad már a csizmád? - Most húzom - Mara Bărdasu már érzi is a szoknyája alá kúszó, a bugyiját kapirgáló, mohó kis lábfejet. - Nyomd az asztal lapjához a testedet. Akkor nem vesznek észre semmit. Remélem, élvezel. - Nem megy ilyen gyorsan. - Pedig megtaláltam a csiklódat. A bugyin keresztül is. Érzed, hogy a két lábujjam közé csippentettem? - Érzem. -Akkor jó. - Te ilyen szexőrült vagy? - Mi lennék más a halál árnyékában! Tudsz jobbat? Az ilyen helyzeteket különösen élvezem. Sokkal izgalmasabb, mintha la­ kásban csinálnánk meztelenül. - Akkor már nem is szükséges, hogy felmenjek hozzád. - Azt nem mondtam. Kis hülye. Te akarsz velem szellemesked­ ni? Kikötlek otthon, és hurkásra verem korbáccsal a seggedet. - Kinézem belőled. Birizgálhattad a csiklómat. Most mondd végre, amit katonai hírforrásokból még hallottál. - Vatra Románeasca. Vasgárda. Mondanak ezek a nevek neked valamit? - A Vasgárda kinek nem mond valamit? De a Vatra Romá­ neasca... nem is tudom - Ne tépd az agyad, nem hallhattál még róluk. A Vasgárda feltá­ mad. De csak apród szerepe lesz. Főleg a nagyon piszkos munkákat fogják elvégezni. Az igazi gazda, a lovag a Vatra Románeasca lesz. A Vatra a háttérből fog irányítani. Együttműködve a hatalmat puccsal átvenni készülő Nemzeti Megmentési Fronttal. Vatra Ro171

maneasca. Román tűzhely. Ördögi név egy soviniszta, fajelméleti alapon álló szervezet számára, nem? - Kétségtelen. - Na látod. A szeku szelleme nem fog meghalni. Tovább él a Vatra Románeascában is. Mert ők lesznek az új gazdáid, aligha­ nem. - Ugratsz? - Komolyan beszélek. Majd még visszatérünk erre, ha a front­ helyzet véglegesedik, és a harc eldől. Tedd a dolgod. Most még a szeku parancsol. S ha a szeku már nem lesz, azért nem lesz, mert teljes állományával belépett máshová. A Vatrába és máshová is. A feladatok aktuálisabbak, mint valaha. Mert ebben a fal-demok­ ráciában, ami most fog beköszönteni Romániában, ebben fog csak a nemzetiségi kérdés igazán kiéleződni. - Tényleg nem kell attól tartanom, hogy vadászni fognak rám? - Csak a francia rendőrség. A terrorizmusellenes különítmény. Mert rögtön tudni fogják, honnan fúj a szél. Már most félsz, kicsi­ kém? Tele van a bugyid? Mi lesz majd, ha ott ülsz a motorkerék­ páron? Látod, én itt ülök a Michelen parókában és sötét napszem­ üvegben. Pedig egy gyilkosság és egy gyilkossági kísérlet miatt kö­ röz a rendőrség. Nektek dolgoztam a szeku és az Action Directe közötti entente cordiale értelmében. S most mégis itt ülök ebben az üvegcsapdában. - Nem vagy te őrült, Alina? - Lehet, hogy az vagyok. Ezt a munkát más nemigen vállalja. Antoine de Perella, akit megöltem, a szeretőm volt. Kedveltem, fantáziadús ember volt. De ott mászkált a parkban, mikor elástam a kislányszerelést. Mit csinálhattam volna? - Miféle kislányszerelést? - Kislánynak öltöztem, mert volt egy kilencéves, fejlett testű punka a kastélyban. A kis puni állandóan hadakozott Charles de Perellával. Antoine adta az ötletet, a bátyó, akit megöltem. An­ toine folyton kislánynak öltöztetett. Úgy játszadozott velem. Erről aztán eszembe jutott, hogy ilyen szerelésben kellene megölnöm Charles de Perellát. Úgy és akkor, ahogy és amikor lehetséges. Az alkalom el is jött, a kis puni lett volna a balek. Nem rajtam múlt, hogy nem sikerült. Az átkozott agár észrevette a teraszról, hogy felemelem a cserepet a második emeleti erkélyen. Az agár észre­ vette, a teraszon ülő kommandós fickó nem. Jó, mi? A kutya el­ kezdett vonyítani, a gazdája előrehajolt meglepetésében. Épp ak­ kor, amikor már zuhant a cserép a másodikról. Így csak a vállát súrolta, lehet, hogy te jössz legközelebb. Mit szólnál hozzá? 172

- Gondolom, éjjel-nappal őrzik. Ezzel az erővel életunt millio­ mosok számára létesített magáncirkuszban is táncolhatnék, Dinamitrúddal a puncimban és a fenekemben. - Csodás látvány lennél. Befizetnék rád. Itt van a két fénykép, és itt van a részletes helyszíni rajz az étterem környékéről. Beüvege­ zett terasz, ott szoktak vacsorázni. Nyolc és kilenc között holnap. A Jardin des Plantes-ig hajtsál a motorral. A Rue Lacepede és a Rue Cuvier sarkán sötétzöld Mazda fog várni, a Botanikus Kert felőli oldalon. Világos a feladat, Stancu elvtársnő? Mara Bărdasu sápadtan bólint. - Akkor befejezésül mondok még valamit. Csak azért, hogy jobb kedved legyen. Nemcsak a bukaresti katonai körökből jöttek az in­ formációk. Jól fogódzkodj meg a székeden, Mioară Stancu. Min­ denekelőtt a Securitate legfelső vezetésétől jöttek a hírek. - Tessék? - Mara megrázza a fejét, mint aki rosszul hallotta a mondatot. - Jól hallottad. Ha forradalom lesz, bár én inkább puccsnak ne­ vezném ezt, az korántsem csak a nép és a hadsereg felkelése lesz a Ceausescu-rendszer ellen. Sokkal inkább a Securitatéé. Mert ők fogják szervezni elsősorban. A Ceausescu-klán és a hozzá hű szekusok és pártfunkcionáriusok ellen. A huszadik századi történelem egyik legnagyobb poénját mondtam el most neked, Mioară Stancu. Mit tudsz kezdeni vele? - Ez... elképesztő. A saját főnökeim szervezik a romániai forra­ dalmat? - Megteheted, Stancu százados, hogy azonnal hívod Bukarestet. S közlöd a te ottani főnökeiddel ezt. Nincs mindenki benne a pakli­ ban, a te főnökeid lehet, hogy kimaradtak belőle. De hiába telefo­ nálnál, elkéstél, Mioară Stancu. Már nem lehet megállítani az ese­ ményeket. Most fizetünk. De előtte menj be a mosdóba, s vesd le a bugyidat a fülkében. Add nekem addig is, amíg feljössz hozzám. Addig a párnám alatt akarom tartani. A Quartier Latin talán legvonzóbb utcájának, a Rue Mouffetard-nak vendéglőiben már gyertyák fényei imbolyognak a kiraka­ tok üvegei mögött. Fekete bőrruhában, bukósisakban, mint a halál groteszk angyala, Mara Bărdasu is valósággal imbolyog a vajszínű Honda motorkerékpáron. A Honda - márkájához méltatlan mó­ don - valósággal surran, vánszorog a lejtős utcában, zavartan harákol, talán a jármű is érzi: gazdája életében először ül motorkerékpár nyergében. Ezt persze nem volt tanácsos a megbízóival közölnie; 173

Mara rémülten fordítja balra a fejét: már csak száz méter az üvegkalickás vendéglő. Kis, automata géppisztoly van a bőrdzsekije alatt, lazán egy hosszúkás vászontokba csúsztatva, alig nagyobb, mint egy jól megtermett revolver. Már csak annyi ideje marad, hogy egy fohász átsuhanhasson az agyán: de jó, hogy tegnap éjjel tudott egy kicsit a fontainebleau-i erdőben gyakorolni ezzel a kurva gép­ pisztollyal! Már látja a két fiatal történész arcát is, Quenuét és Gavard-ét, tudja, hogy mindketten Charles de Perella tanítványai és munka­ társai. Az üvegkalitka előtt hirtelen leáll a motorral, csak akkor jut eszébe, hogy az ilyen munkát általában ketten szokták végezni. Egy elöl, aki a motorkerékpárt vezeti, s egy a hátsó ülésen, aki kényel­ mesen célozhat, amíg a vezető lassít. Az Action Directe pofátlanul takarékoskodik emberei életével. Itt ő a balek, a Securitate ügynö­ ke. Vagy lelövi a két fiatalembert, s megugrik a motorral, vagy a felbukkanó rendőrök őt lövik le. Alina Potovsky arc poeticája már csak ilyen. Egy vonalba kerül a zárt teraszon ülő történészekkel. Quenu ép­ pen áthajol az asztal fölött a szemben ülő Gavard-hoz, lelkesen magyaráz neki valamit, a lassító Hondát észre sem veszi. Mara Bărdasu lefékez a járda mellett. Majdnem a szájáig ér a bukósisak széles pántja. A bukósisak pedig nemcsak a haját, a homlokát is takarja. Csak a szeme, orra, szája látszik ki. Mégis meztelennek érzi az arcát. Lassan rántja elő a géppisztolyt, a két összehajoló férfi halántékára céloz. Egy-egy sorozatot ereszt bele Quenu és Gavard fejébe. Még látja, hogy a két férfi véres fejjel hever az asztal mellett. Nagy sebességgel indítja a motort, százhússzal előz, az utolsó pilla­ natban tud csak egy Mercedes és egy Renault közé bepréselődni. Szemből állandóan jönnek a kocsik Rue Linne-en, jobb felől előz újra, végre fékez a mocsárzöld Mazda mellett, a nyitott ajtón beug­ rik a hátsó ülésre. A vincennes-i erdőben újabb kocsi várja őket. Fehér színű To­ yota. A csertölgyek között hagyják a Mazdát, kelet felé tartanak a Toyotával. Chelles után, a Marne partján kirakják Mara Bărdasut új lakhelyén, egy csendes folyóparti házban. A Toyota továbbhajt Josiffal és Kaszással. Marának fogalma sincs róla, hogy nagy kerü­ lővel a St. Germain-i erdő felé tart a kocsi; őt még soha nem invitál­ ták meg a Sátán Gyermekeinek föld alatti búvóhelyére.

174

KÖRBEN A TÜKÖRBEN BOROTVÁK VILLANNAK Silvére Granoux ezt a délutánt tartotta legalkalmasabbnak terve kivitelezéséhez. Apja, a párt, az RPR előadókörútján van az At­ lanti-óceán és a Földközi-tenger partján, csak közvetlenül kará­ csony előtt jön haza, nővére elillant a fiújához pár napra, meglehe­ tősen agresszív hangon jelentve be ezt. Az anyja nemigen tudott ez ellen tenni, meglehetősen viharos szerelmi életéről mindkét testvér tudott. Justine hirtelen bejelentett kiruccanásának igazi okát persze csak Silvére ismerte. Justine azóta egy szót sem szólt hozzá, hogy Miranda villájából hazatértek; Silvére erősen gyanítja, hogy nővére kapiskálja: Mirandánál valamilyen kábító és izgató szert kapott. Silvére-nek egy csöpp lelkiismeret-furdalása sincs most sem, ahogy a hall díványán fekszik kora délután, meztelenül, a moher­ takarót gondosan lecsúsztatva magáról. Vajon melyik tizenhat éves srácnak van olyan szerencséje, hogy ilyen pompás farú, tüzes sze­ retőt fogjon ki, olyan bomba nőt, mint amilyen Miranda? És van még valami, valami őrjítő, ami a dús testű, a fiatal fiúkat szemláto­ mást imádó Mirandánál is jobban izgatja; természetesen nem Justine-ről, a nővéréről van szó. Justine nagyon jó csaj, darázsderék, lányos csípő, hosszú, nimfacombok, de csak egy csaj, semmi más, nem nő még, nem igazi asszony. Egyszer elég volt, untig elég; most egy pillanatra Justine hosszú combjaira gondol újra, ahogy a dívá­ nyon fekszik hanyatt, s a zászlórúdként előremeredő farkát huzi­ gálja. Hirtelen döbben belé, hogy nem is ő akarta a dolgot, nem is neki jutott a nővére teste eszébe, Miranda irányította így a vágyait, gondolatait, ő tüzelte fel úgy, hogy a végén már le akarta Justine testét mezteleníteni, meg akarta ismerni, birtokba akarta venni. De szó sincs arról, hogy haragudna ezért Mirandára. Ellenkező­ leg. Legtitkosabb vágyait is ő lobbantotta lángra; a vérében, a tu­ data mélyén lappangó, pislákoló zsarátnokokat. Miranda épp csak rákérdezett az anyjára, Miette-re, igen, Miette-re, mert a továb­ biakban mindketten Miette-nek nevezték, mintha a pazar testű, életvidám s a testi örömöknek felszabadultan áldozó anyja pusztán csak egy nő, egy idegen nő volna. Miranda csak kérdezett valamit, és rögtön észrevette az ő szeméből kilövellő csóvát, aztán már arra kérte, hogy beszéljen Miette testéről, lényéről, szokásairól, s ő ad­ dig ecsetelte anyja testének szépségét, nevető arcának érzékiségét, hogy elég volt Miranda ajkának pár másodperces szívása, puha ujjainak szorítása ahhoz, hogy az asszony szájába élvezzen. 175

Miranda hosszan beszéltette. Akkor is, és máskor is. Olyan volt az egész, mintha egy furcsa gyóntatószékben térdepelt volna, csak itt nem komor ábrázatú pap volt a gyóntató, hanem a gyönyörök buja testű papnője, aki a gyónás után nem imák kirovásával adta meg a feloldozást, hanem az észvesztő, gyönyörteli feladat végre­ hajtásához szükséges praktikus tanácsokkal, önmagukban is őrjítő praktikákkal. Sokat köszönhet Mirandának, kétségtelen, elsősor­ ban azt, hogy lelket öntött belé, biztatta; megmagyarázta, hogy anyja „szerencsés természetéből" kiindulva egyáltalán nem meg­ valósíthatatlan a vágya. Azt az ötletet is Miranda adta, hogy most itt feküdjön a hall dí­ ványán, amikor Miette két szobával odébb alszik délután, s kette­ jükön kívül senki sincs odahaza. Hiszen az természetes, hogy lehe­ veredett a hall díványára, s elaludt ott, a hallba biztos be fog menni Miette, ha felébredt, mert kávézni is ott szokott. Ő csak aludjon nyugodtan, mosolygott Miranda, tegyen úgy, mintha aludna, csak arra vigyázzon, hogy a takaró lecsússzon az öléről, s meredjen a farka, se pizsama, se alsónadrág ne takarja. Ez lesz az első lépés Miranda szerint. A látvány be fog ivódni az érzéki természetű Miette idegsejtjeibe. A következő lépéseket már aktívabban kell megtennie, s közben figyelnie a hatást, mert ha szükséges, s azért majdnem biztos, hogy szükséges, a tablettát is igénybe kell vennie. A tablettával nem lesz nehéz dolga, hiszen Miette - most már Silvére is makacsul ragaszkodik a Miette-hez - minden délután megiszik a kávé után egy konyakot kristályvízzel, csak a figyelmét kell egy pillanatra elterelnie, a kicsi tabletta villámgyorsan oldódik a vízben, és Justine esetében is tapasztalta, hogy meglepően gyor­ san hat. Tisztában van persze azzal, hogy Miranda nem pusztán önzet­ lenségből, az iránta való jóságból biztatja ilyen tanácsokkal. Mi­ randa roppant felizgult attól, hogy Justine-nel is játszadozhatott, s még inkább attól, hogy látta őt a nővérével szeretkezni. Emlékszik, hogy az asszony vastag ajkait harapdálta gyönyörűségében, s a csiklójával játszott közben, mikor az ő és a Miette között lehetséges ölelkezésről beszélgettek. Nyilván Miranda arra számít, hogy egy­ szer majd ő is betársulhat ebbe a bizarr kettősbe, végignézheti mind­ azt, aminek a puszta szóbeli idézgetése, cirkalmazása is hörgő gyö­ nyört csalt elő mindkettőjük torkából. Fülel a folyosó irányába, Miette szobája felől mintha motoszkálás hangját hallaná. Újra marokra fogja a farkát, a legutóbbi képre gondol, arra a látványra, amely akkor fogadta, amikor váratlanul 176

belépett a fürdőszobába. Miette alacsony puffon terpeszkedett meztelenül, karcsú lábai szét voltak tárva; szemben ült a földtől a plafonig érő tükörrel, ha ennek a kifejezésnek lenne egyáltalán ér­ telme, hogy „szemben ült", hiszen a fürdőszoba tükörfala félkörben tapad az ovális, majdnem kör alakú falra, ehhez a sajátos építészeti megoldáshoz annak idején Miette makacsul ragaszkodott. Szóval Miette széttárt combokkal ült a puffon, s egy kis manikűrollóval őrjítő gesztenyebarna gyapjának, háromszögének túlságosan hosszan kunkorodó szálait csipegette. Miette annyira el volt foglal­ va e művelettel, hogy csak sokára vette észre őt, aki ott állt döbben­ ten, gyökeret verve az ajtó résében, holott zokogva szeretett volna ráborulni a drága ölre. A platinaszőke Miette (Silvére szinte kény­ szeríti magát, hogy így fogalmazzon) még a szeméremajkait is szét­ húzta, mielőtt észrevette volna őt, mert a belső ajak tövéből is ki­ csippentett egy apró szőrszálat. Elengedi a farkát, mert érzi, hogy mindjárt elélvez; az óriási fütyi egyetlen szeméből így is kibuggyant egy kövér, tejszerű csepp. Anya, mindjárt helyesbít is magában, Miette nem vette zokon a leskelődését, a legkevésbé sem hisztizett, mintha természetesnek tartotta volna, hogy megbámulják a szépségét, csak a combjait zárta egy kissé össze, s azt kérdezte hátra sem fordulva. - Mi van, fiúka? Ezt nem is az anyja kérdezte, hanem a gyönyörű meztelen aszszony a tükörből, három nő kérdezte ezt, mert szemből egy alulról fölfelé pislogó érzéki bájú arcot látott a szőke hajkorona alatt, lá­ gyan kerekülő melleket s a trombitavirág tölcséreire emlékeztető, észvesztő ágyékot, két oldalról pedig egy szoborszépségű nőt látott profilból, finoman kerekülő alabástromcsípőt, forrón lélegző húst, a felemelt karok alatti szőrligetvölgyből, hónaljmederből oldal­ irányban kúposan emelkedő kapaszkodókat, amelyek fehér hegy­ re vezettek, csodás emlőfennsíkokra. - Semmi. Csak néztelek - mintha berekedt volna, olyan a hang­ ja. - Nagyon szép vagy, anya. Ekkor megfordult a puffon Miette. Mintha nemcsak az arca mo­ solygott volna rá, a fekete, keleti metszésű szemek és az ovális, nedves száj érzéki háromszöge, benne a finoman remegő orr vágá­ sával, hanem a kétfelé kerekülő mell duzzadt holdudvaraiból kite­ kintő szemei is, a pislogni látszó rózsaszín bimbók. - Gyere, csókolj meg, aztán menjél. Már eleget nézelődtél. Anyja a csücsörítő száját nyújtotta neki. Ettől még jobban feliz­ gult, hirtelen lehajolt, cserepes szájával lázasan megérintette a jobb mellbimbóját. 177

Anyja felnevetett. Mintha apró, fehér elefántcsontok közül gu­ ruit volna elő a nevetés. - Kis disznó vagy, tudod? Most menjél, mert mindjárt megfo­ gom a fütykösödet. Ezt persze nem kellett szó szerint venni. Ismerte az anyja ruszti­ kus humorát, szókimondását. Mégis összeszedte minden bátorsá­ gát, és sikerült is ennyit kipréselnie. - Bár megfognád. Anyja semmit sem szólt erre, csak hosszasan nézte. Oldalra döntötte a fejét, úgy nézett a szemébe. Ő irigyen szemlélte a hosszú, szőke tincseket, amelyeknek megadatott, hogy a feszes mell húsára hulljanak, s a bimbót birizgálják. Aztán mégis megszólalt az anyja kicsit rekedtes hangon. - Milyen érzés volt megcsókolni a mellbimbómat? - Csodálatos, anya - suttogta ő, s újra előrelépett. - Nem bánom, csókold meg még egyszer, rendesen megcsókol­ hatod, de aztán hagyjál békén. Rátapadt a bimbóra. Körbenyalta a duzzadt holdudvart, csó­ kolta, markolta, simogatta a dombok fehér húsát, látta, a bimbó hogy keményszik az ő ujjának, ajkának becezése közben csőszerű bibeszállá. Anyja a tarkóját simogatta ezalatt, mikor felnézett, észrevette a furcsa mosolyt az arcán. Egy idő után anya fölhúzta a melléről, gyengéden, a hajánál fogva. - Adj egy puszit, és menjél. Miette megint a száját nyújtotta. De most a kis hegyes nyelvét is kidugta, az ő nyelvét keresve vele. Mintha gyerekkori teák méze áradt volna szájába Miette nyálának édességével, a fürge asszonyi nyelv mindenhová behatolt, birtokba vette fogait, nyelvét, ínyét, homokforró gyíkként tapadt meg szájpadlásán. Az idő egyetlen mozdulatot hasított ki számára a végtelen sok mozdulatból. Csak ez az egy mozdulat létezett, ez az egy időszelet, amelyben anyjához tapadt, meztelen testét karolva, a száján át lé­ legezve. Aztán mégiscsak le kellett válnia szájáról, Miette még bú­ csúzóul az öléhez vonta a kezét egy pillanatra. Csak egy másodperc volt ez az érintés, a lágyan fodrozódó csupasz ajkak érintése, neki mégis úgy tűnt, hogy a gyönyör megismert édes nyála nedvedzik elő a forró kezének érintésére abból a finom ívű kis kagylóból. Már hallja a papucsos lépteket egészen közelről, behunyja a sze­ mét, alvást tettet, farka úgy mered előre, enyhén rugózva, himbálódzva, mint meghajlított, s hirtelen elengedett bambusznád. A könnyű léptek közelednek, tudja, hogy anya-Miette tálcát tart a

178

kezében, rajta a délutáni kávéja. A léptek hirtelen megállnak a dí­ vány közelében, most rakja le a tálcát, de nem ül le az asztalhoz, őt nézi. Nem meri kinyitni a szemét. Még nem. Vár. Mintha közeledné­ nek a könnyű léptek. Aztán hevesen kezd el verni a boldogságtól a szíve, mert leheletkönnyű érintést érez duzzadt fütyköse végén, mintha egy pillanatra virágszirmokkal paskolták volna meg. Silvére tudja, hogy Miette hajolt az ágaskodó farka fölé. Puha ajkával ő puszilta meg. Nagyra nyitja szemét. Miette ott áll előtte selyempongyolában. Melltartó nincs a pongyola alatt, csak bugyi. Ujját az ő szájára teszi, az ajkait cirógatja vele. Ő bekapja a finom, hosszú ujjat, akár egy kölyökkutya. Miette nevet, a hevesen ágaskodó farkát nézi. - Mi szépet álmodtál, fiúka? - Veled álmodtam. Azt álmodtam, hogy eléd kuporodtam, s megcsókoltam a lábadat. Megengedted, hogy végigcsókoljam. - Meddig engedtem meg? Az álmodban. - Hát először... csak a combod hajlatáig. De aztán... aztán... - Aztán? - Miette-nek a szeme is mosolyog, nemcsak a ned­ vedző fehér fogakat villantó szája. - Aztán ott is megengedted. A lábad között - vágja ki merészen. - Jaj, Silvére - most megváltozik a hangja, nyoma sincs benne játékosságnak, olyan, mint egy parittyával eltalált, alázuhanó ma­ dár. - Megőrjítesz! Egyszerűen megőrjítesz. Anya-Miette mellette ül az ágyon. Ő félrehajtja a pongyola hasí­ tékát, gyönyörű combok villannak elő. Fény és árnyék játszik rajtuk egymásba a hosszanti, elegáns izmokon. Végigsimogatja tenyerével a forró bőrt és húst. Mintha szánkóval siklana puha hóban. S a hó is pilinkázik közben, mert arcán olyan érzés Miette előrebukó, meg­ adó arca, hosszú, cirógató haja. Már szájával is szánkázik a combo­ kon. Még nem megy tovább a bugyi haloványkék szegélyénél, megáll ott, ahol a pihék kezdődnek. De végigszánkázik szája, nyel­ ve a gömbölyűn rózsálló térden, a finom izmokkal kitellő vádlin, a vékony bokán, a keskeny lábfejen, a körmöknél ezüstös fénnyel csillogó lábujjakon. Miette szájából szomorú sóhaj szakad föl, és sírni kezd. Silvére érzi, hogy rázkódik a sírástól a teste, könnyek szivárognak a mezte­ len, szőrtelen mellkasára, de azt is érzi, hogy a síró asszony a könynyein át hirtelen mosolyogni kezd, már látja is, mitől mosolyog anyja: ahogy ő potyogtatta könnyeit, a fia ágaskodó farkából is könnyek szöktek elő, bőséges cseppek, előnedvek. Miette már nem sír és nem nevet, könnyektől maszatos arcával

179

ráhajol Silvére vesszejére, keresztbe fekteti arcán, mint a csecse­ mőt, csókokkal úgy dédelgeti. Aztán szájába szívja, a nedvedző, mesés barlangba, amelyről Silvére-nek csak gyerekkori álomkép­ zetei vannak; csúsztatja nyelvén, szopja ajkával, könnyű szonáta dallamára zongorázik rajta a fogaival. És akkor Silvére kilövell. Mint láva robban ki heréiből a mag, fe­ hér, bugyogó láva, nem akar szűnni ömlése; Miette torkán gördül lefelé, de kifolyik a szája sarkából is. Még sosem érzett ilyet. Sem Mirandával, sem mással. Mintha kopár hegytetőn feküdne, kietlen bércen, ahol csak ő van és Miette, s forró, ragacsos vízben csúszkál­ na meztelen testük az emberektől távoli ormon, ahol csak ők van­ nak, büntető isten sincs, mert ők az istenek, ketten, ő és Miette. Most Silvére lassan csúszik lefelé a gyönyörűséges, sikamlós hegyoromról, szelíden lejtő horhoson át, a mellek dombjainak le­ felé vezető kaptatóin át a sima, fényes has síksága felé. Miette gyengéden tolja lefelé fejét, két tenyere kosarába fogva a fiú arcát. Silvére csókolja a szappanillatú bőrt, a szinte lányosan vékony de­ rékból kerekülő széles csípőt, amely olyan, akár a görög váza nya­ kának öble, aztán középre perdül az arca, mintha meleg forrásokat bugyogtató, selymes füvű lápon csúszna át, a háromszögű liget alatti lápvirág kelyhébe temeti arcát. Iszik az ősforrásból, Miette megnyílt ölének nedveiből, majd a másik, szűkebb barlang bejárata felé kúszik nyelve, vonagló, tapogatódzó nyelve, amely a test min­ den érzékelő idegvégződését magába plántálta most. Sikolyok sza­ kadnak föl Miette torkából, a sírás és a gyönyör egymásba kígyózó spiráljainak futamai. Felszökken a magasba a két karcsú láb, össze­ kulcsolódnak a fiú derekán, majd tovább emelkednek, megtapad­ nak az ősi ritmusban hintázni kezdő vállakon. Úgy leng Silvére teste a két, gyertyaállásba szökkent láb között, mint az ingaóra, a két bársonyos talp most megtapad arcán, a be­ görbülő, piros lángkörmű lábujjak a száját cirógatják. Virágszir­ mokkal bélelt folyosón suhan előre teste; a szirmok, levelek résein rézsút vág be, s a testét melengeti a fény. Szűkül a virágfolyosó, a bolyhos, szirmos, indás folyosó, a selyemalagút, s a szűkülő út piros tölcsérré robban hirtelen; mintha szétröpülne teste darabokra az izzó kráterben, fölül és lent, a hintázó ágakon és a fűszálak tövében, mindenhol ő van. Aztán zuhan, földbe fúródik teste, a szemét bántó fény állandósul: fehér izzás villan staccatósan, és Silvére megpil­ lantja a hall üvegfalán át vakuval dolgozó férfi ördögi arcát. Felsikolt, s kitépi magát Miette öléből. Pokoli sávon rohan, így érzi legalábbis, parkettafolyosón a fürdőszoba felé. A halált az élettől elválasztó folyosón rohan, vékony pallón, alatta mélység, 180

amely nyitott tenyér - várja őt. Zihálva, zokogva bereteszeli a für­ dőszobaajtót, mindent ért, már tudja, hogy a politikus apja miatt volt mindez, a sátáni cselvetés, Miranda démoni csapdája. Leránt egy zsilettpengét a faliszekrény polcáról, felemeli a fényesen szik­ rázó pengét, mint pap az oltári kelyhet. A vérével áldozik, a vérével oldja föl bűnét, amelyet nemcsak anyja, hanem az egész család ellen követett el. Körben a tükörben mindenütt pengék villannak, a halál sziszegő, beretvás élei. Mindenhol körben pengék villannak a tükörben, mintha nem is egy penge sújtana le nyiszitolva csuklója ütőerére, hanem mindegyik penge; vér bugyog ütőeréből, parányi szökőkút, a bűnhődés, az áldozat vérkútja. Miette kétségbeesetten ráncigálja a fürdőszobaajtót. Berohan a kamrába a csavarhúzóért, azzal piszkálja, emeli meg a riglit; Silvére a fürdőszoba kövén fekszik, arca fehér, nem látni, van-e benne még élet. Miette üvöltve, nyüszítve körülnéz, nem talál rongyot, fáslit sehol, minden másodperc számít, fia minden pillanatban elvérez­ het. Hosszú, tömött fürtöket vág le a hajából, szőke selyemszálakat, magát elcsúfítva, azzal köti be a vért lüktető sebet, azzal tömi el a pirosan bugyogó sebszájat, amíg talál végre gyolcsot a szekrényben. HALOTTAK KOCCINTANAK Suzy és Ákos az orleans-i V. György hídon áll, egymást karolva bámulják a Loire szürkén hömpölygő vizét. - Mara Bărdasu - apró fogak mélyednek a meggyhúsú szájba. Csak Mara Bărdasu jár az eszemben, teljesen hülye vagyok. - Tényleg ilyen bután féltékeny vagy, Suzy? Hiszen miköztünk akkor még nem is volt semmi. - Ezt csak te gondolod, hogy nem volt semmi. Mert érzéketlen vagy, akár a rinocérosz. Mikor Kolozsvárott megcirógattam az ujj­ begyemmel a szádat, nem is reagáltál rá. Neked már akkor kellett volna tudnod, hogy hozzám tartozol. S nem lett volna szabad nők után futkosnod. Különösen nem Mara Bărdasu után. Az a nő nem­ csak csinos, hanem veszélyes is. - Ugyan, miért lenne veszélyes? - Mert egyéniség. Eredeti karakter. Ahogy azt a Mouffetard ut­ cai kiruccanást végrehajtotta, s utána hidegvérrel beült az Action Directe kocsijába. Bámulatos nő! Neked nem ez a véleményed? - Dehogynem. - Nesze, te dög! - Suzy ökle Perella Ákos gyomrába fúródik ol181

dalról. - Mi van? Mit bámulod itt a halakat? - nézi rosszallóan a híd karfájára dőlt férfit. - Én nem érek rá itt ácsorogni. Te csak maradj, ha akarsz. Suzanne de Perella megindul a hídon a város felé. A férfi gör­ nyedten követi. Suzy végül bevárja, belekarol, könnyedén cseveg, mintha mi sem történt volna. - Mit szólsz Pierre Ráteaux és társai ügyéhez? Gyere már gyor­ sabban, ne vonszold úgy magad! Olyan képet vágsz, mint aki nincs jól. Pierre Ráteaux, Csontváz, alias Francois Popinot és Karó, alias Sylvain Poulain. - Ez nagy fogásod lesz. Azért üthettél volna kisebbet is. Nem gondolod? - Nem gondolom. És nem az én fogásom lesz. A gyilkossági csoportnál már régóta tudják, hogy Pierre Ráteaux a tettes. Vörös parókát használt, akkor is, amikor az osztálytársnőjét megölte, s valószínűleg akkor is, amikor a fodrászlány hátába hajította a kést, s úgy erőszakolta meg. A Karó és Csontváz becenevű urak valószí­ nűleg falaztak neki. De mindhárom mocsok felszívódott, sajnos. - A Sátán Gyermekei kőzött tanyázhatnak. - Ez szinte biztos - biccent Suzy. - Nem is vagy te egészen hülye. Most már csak azt kéne megtudnunk, hogy hol tanyáznak azok az átkozott gyermekek. Már minden rokont, barátot végigjártunk. Ez a három alak eltűnt. Senki sem tud róluk semmit, legkevésbé a szü­ lők. Senkivel sem találkoznak, senkivel sem leveleznek a rokonok, ismerősök közül. Nem dolgoznak sehol sem, és nem jelentkeztek be sehová sem. - Megtaláljuk őket. És akkor a Sátán Gyermekeit is megtaláljuk. Már az is nagy eredmény, hogy a két gyilkosság alapján rájöttetek, hogy Pierre Ráteaux és társai voltak a tettesek. - Vagy Pierre Ráteaux egyedül, vagy a másik két haramiával. Ezt még nem tudom. Bekanyarodnak a Rue Royale-ról a Jeanne d'Arc utcába. A régi városházával, a Créneaux-palotával szemben lakik a tanárnő. Ju­ liette Dambreville, aki Ráteaux-t, Karót és Csontvázat tanította. Suzy a tanári kar tablója alapján szúrta ki magának Juliette Dambreville-t, az ő arca volt a legszebb, legérdekesebb arc a gimnázium professzorai közül. Egy ilyen érdekes arcú nőnek lehetett valami­ lyen afférja a perverz hajlamú fenegyerekekkel, valaminek az évek során minden valószínűség szerint ki kellett derülnie - Suzy ebből indult ki. Csengetnek Juliette Dambreville ajtaján. Mézszőke hajú, szép szemű nő néz szembe velük, most sem lehet több harmincévesnél. 182

- A párizsi rendőrkapitányságtól vagyunk, kisasszony - Suzanne mutatja az igazolványát. - A terrorizmusellenes csoporttól. - A terrorizmusellenes csoporttól? - visszhangozza a tanárnő csodálkozva. - Nem egészen értem... - Megmagyarázzuk mindjárt. Volt tanítványai, Pierre Ráteaux, Francois Popinot és Sylvian Poulain felől érdeklődöm. Az utóbbi kettőt Csontváznak és Karónak becézték társai a gimnáziumban. Suzy érzékeli a nő szemében kigyúló különös fényt. Juliette Dambreville még semmit sem mond, de szeme összekapcsolódik Suzanne szemével, mint két olyan nőé, akik szavak nélkül is értik egymást. - Miről van szó pontosan? - kérdezi odabent a plüssgarnitúra foteljeiben elhelyezkedve a tanárnő. - Hozhatok valamilyen italt? - Örömmel iszunk valamit - szólal meg Perella Ákos is. - Courvoisier, pernaud és abszint van itthon. - Jó lesz a Courvoisier. Juliette Dambreville a bárszekrényhez lép. Remeg a keze, ahogy teletölti a három poharat. Suzy előveszi a három fickó fényképét, kiteszi az asztalra a tanárnő elé. - Emlékszem az arcukra - riadt fények cikáznak a szemében. Miről van szó? - Pierre Ráteaux egyedül, vagy Francois Popinot-val és Sylvian Poulainnel együtt bestiálisan meggyilkolt két lányt. Rachel Bachelard-t és egy fodrásztanuló lányt, Clarisse Duponet-t - Suzy a két halott lány fényképét is kiteszi az asztalra. - A szerencsétlen Rachelt Pierre Ráteaux gyilkolta meg? - a ta­ nárnő olyan erővel harap a szájába, hogy majdnem kiserken a vére. - Erről egy szót sem írtak az újságok. - Hát nem - rázza a fejét Suzanne. - Nem adtunk ki semmiféle információt az újságoknak. De tény, hogy Pierre Ráteaux a gyilkos. Vagy egyedül követte el, vagy a két társával. - Elfogták? Ugye elfogták őket! - Sajnos nem. Bujkálnak valahol. Egy terroristatársaság búvó­ helyén. Azért jöttem én Perella úrral. Tudna nekünk mondani ró­ luk valamit? A legjelentéktelenebbnek látszó információval is kezdhetünk talán valamit. Például azt, hogy milyen irányban ke­ ressük őket. Mert azt mondanom sem kell, hogy senkivel sem tart­ ják a rokonok, barátok, ismerősök közül a kapcsolatot. - Az érettségi óta nem láttam őket. Ennek már két éve. S nem is hallottam róluk semmit. Rachel Bachelard nyakcsigolyáját Rá­ teaux törte el... Ráteaux volt a kéjgyilkos? Valamit azért tudok

183

mondani önöknek. Talán hasznát veszik. Ha megengedik, előtte iszom még egy pohárral. Önöknek is töltsek? - Kérünk - biccent Perella Ákos. - Ez a három fickó, a tanítványaim, megerőszakoltak engem. Hat évvel ezelőtt történt a Loire menti nyaralómban, Blois mellett. Pierre Ráteaux volt az értelmi szerző. Ezt észrevettem a mozdula­ taikon. - Nem tett feljelentést? - nyitja nagyra a zöld szemét Suzy. - Nem. Tovább tanítottam őket. Úgy csináltam, mintha semmi sem történt volna. Egyedül voltam a nyaralóban, nem volt tanú, és lefényképeztek utána. Az egész testemen csorgott az ondó. Azzal fenyegettek, ha feljelentem őket, akkor a haverjaik teleszórják Orleans utcáit a fotókkal. - Iszonyatos lehetett... így tanítani ezek után őket - Suzy megérinti Juliette Dambreville kezét egy pillanatra. - Maga a szituáció is iszonyatos volt. A veranda oszlopához kö­ töttek, zsebkendőt tömtek a számba. Levetkőztettek, és... úgy élvezkedtek rajtam. Az talán nem is pontos kifejezés, hogy megerőszakoltak, mert nem egészen ez történt. Tapogattak, nyalogattak, aztán Csontváz az arcomra és a mellemre élvezett. Karó a fansző­ römre. És Pierre Ráteaux is. Ő kezdte meg a sort. Ő furcsa módon a lábfejemet választotta. - A lábfejét? - Perella felkapja a fejét. - Jól emlékszik erre? Már ne haragudjon, de ez nagyon érdekes. - Kinek érdekes? - néz rá a kék szemű nő. - Gondolom, nem nekem. - Azóta nem próbáltak közeledni? - Közvetlenül nem. De másképpen annál inkább. Egy idő után azzal kezdtek el szórakozni, hogy franciaórán a lábamat bámulták, s verték közben a pad alatt a farkukat. Ezt is el kellett tűrnöm. Úgy tettem, mintha nem látnám. Semmit sem tehettem. - Akar nekünk segítem? - Perella váratlanul előrehajol, közelről néz keményen a nő kék szemébe. - Örömmel segítenék. Persze csak úgy, ha titokban maradhat ez a régi ügy. De hogy tudnék én segíteni? - Tudna. Ne tartson minket szörnyetegeknek. Nem akarjuk újra feltépni a régi sebeket, de csak akkor tud segíteni, ha megkeményíti magát, és önmagához lesz kegyetlen. - Nem értem. - Mindjárt megérti. Pierre Ráteaux-nak és társainak nagy él­ ményt jelentett ez a perverz, erőszakos kaland. Ez már az elmon­ dottakból is kitűnik. Azóta nem mertek közeledni, bár szívesen

184

megtették volna, nem akarták túlfeszíteni a húrt. De ha maga je­ lentkezne, Juliette, annak minden valószínűség szerint nem tudná­ nak ellenállni. Csapdát állítanánk nekik, és elkapnánk őket. Csak az a kérdés, hogy vállalná-e ezt? - Ha vállalnám is... bár a gondolat is szörnyű, hogyan tudnám én elérni őket? Hogyan tudnék üzenni nekik? - Az a furcsa, Juliette, hogy a rendőrség nem tudja elérni őket érinti meg a tanárnő kezét újra Suzy, aki azonnal megérti Ákos öt­ letét. - A rendőrség nem, de maga igen. Ez az igazság. - Hogyan? - Talán hallott már a Szex Lady nevű erotikus hetilapról. Ilyes­ mire gondoltál, ugye? - fordul a férfi felé. A százados biccent a fe­ jével. Suzy folytatja. - A Szex Lady lenne a legjobb, mert azt olvas­ sák a legtöbben. Az a társaság, ahová Pierre Ráteaux és társai me­ nekültek, biztosan forgatja a lapot. Már csak azért is, mert a Szex Ladyben a legerősebb a szadomazochista irányvonal. Szinte biz­ tosra vehető, hogy a Szex Lady eljut Pierre Ráteaux-hoz és két cin­ kosához. És a Szex Ladyben különösen széles skálán mozog a hir­ detési rovat. - Azt akarják, hogy hirdessek? - Speciális hirdetésre gondoltunk. Olyanra, amelyik csak nekik szólna. És olyanra, aminek nem tudnának ellenállni. A hirdetést mi megszövegezzük és feladjuk. A pár mondatból ki fog derülni szá­ mukra, hogy maga adta fel a hirdetést, természetesen névtelenül. És az is, hogy nekik szól a hirdetés. Ha megengedi, már fogalmaz­ nám is a szöveget. Suzy papírt, tollat vesz elő. Már írja is a hirdetést. Mutatja Juliette Dambreville-nek. Szeretnék újra találkozni azzal a három fiúval, akik az L. menti tanyán hat évvel ezelőtt felébresztettek bennem valamit. Valamit, ami akkor csak szunnyadt, de azóta fokozatosan feltámadt bennem, s ma már nem tudom elfojtani, mert kér, sürget, követelődzik. Én azt a három fiút várom január 10-én, este nyolc órakor azon a régi tanyán, ahol csak mi négyen leszünk. Meg kell értenetek, hogy hat évig halo­ gattam azt a találkozást. Mert le kellett győznöm magamat.

A tanárnő tétován forgatja a papírt. Aztán rábólint. - Szörnyű szöveg. Ha nem jönnek el, és nem tudják elkapni őket, akkor nagyon kínos lehet számomra ez a szöveg a továbbiakban. 185

- Ráteaux-ék nem fogják publikálni. És nem kommunikálhat­ nak a Sátán Gyermekein kívül senkivel. El fogjuk őket kapni. Leír­ ná ide a pontos címet? És még valami. Ugye fűthető télen is a nya­ raló? Mert különben Ráteaux-ék gyanút fognak. Juliette bólint, és írja a címet. Mézszőke haja előrehull, olyan, mint egy megadó madonna. Most Perella Ákos szólal meg. Kissé zavart a hangja. - És megint valami, Juliette. Akkor lenne még inkább ellenáll­ hatatlan ez a szöveg, ha egy fényképet is mellékelne hozzá. A Szex Lady hirdetési rovata ugye fényképes? - pillant Suzyra. Suzanne visszabólint. - Egy aktkép kellene a nyaktól lefelé a testéről. Amin persze a fej nem látszik. Gondolom, hogy nincs ilyen magá­ nak. Suzy most mindjárt lekaphatná a vakus géppel. Én átmegyek a szomszéd szobába addig. - Maradjon! Azt akarom, hogy lássa a testemet - Juliette már gombolja is a blúzát, mintha félálomban állna a szoba közepén, ré­ vetegen. - Csak lássa azt a testet, amelyet hat évvel ezelőtt meggya­ láztak. Perella marad. Nézi a szép női testet. A melleket, amelyek úgy ugranak ki a melltartó kosarából, akár a gumilabdák. Az arany­ vörösbe játszó fanszőrzetet, amely csillog a nagy csillár alatt. A hosszú lábakat, lányos csípőket, melyekkel Juliette feledteti az időt, a kinti adventi szürkületet, olyan képzetet hozva a szobába, amely inkább a görög szigetek nyarára emlékeztet. A lencse kis négyszöge kirekeszti látómezejéből a szép arcot, fe­ jet, csak a testet hagyja benn, villan a vaku, a biztonság kedvéért még kétszer villan. Suzy és Ákos búcsúzik, Juliette kezet fog velük keményen, a harcot vállaló katona módjára. Orleansból fél óra alatt Fontainebleau-ban vannak, Suzy Pegueot-jával. Útközben hallgattak, Perella a volán mögött ülő lány combján nyugtatja kezét. Olyanok voltak a fél óra alatt, mint öszszeszokott házaspárok, szerelmesek és szövetségesek, akik a csend szilánkjainak neszeiből is értik egymást. Harang volt a csend, fölé­ jük borult, védte őket. S kelyhében járt, lengett a harang nyelve, a szívük dobbanásaira, csak kettejük által hallhatóan. A karamellaszínű, u alakú Perella-kastély úgy remeg fel a szür­ kületben, mint a béke öble. Ahol érdemes kikötni, mert karácsony lesz, és Jézus mindjárt megszületik. Suzy apjának dolgozószobájá­ ba sietnek, egész kis társaság ül a tévé előtt. Nemcsak Charles de Perella, a felesége, Thérése és Szentay Bálint hadnagy nézi a romá­ niai forradalom képeit, hanem a két „halott" történész, Quenu és 186

Gavard is. Akiket Mara Bărdasu vaktölténnyel lőtt le a Rue Mouffetard teraszán. S akik a hajszálaik közé ragasztott és az asztal mellé zuhantukban eltüntetett apró kis tasakokból piros festéket csor­ gattak a halántékukra, arcukra bőségesen. S a lövések elhangzása előtt pár másodperccel lőtt sebeket utánzó tapaszt nyomtak a fe­ jükre észrevétlenül. Ezeket a tapaszokat a párizsi rendőrkapitány­ ság sebészétől kapták. Mentők jöttek értük azonnal, de ezekben a mentőkocsikban orvosi köpenyben a terrorizmusellenes csoport emberei ültek. S nem kórházba szállították őket, s nem is a hulla­ házba, hanem a fontainebleau-i Perella-kastélyba. Azóta itt dekkolnak, dolgoznak, a világ számára, a sajtó gondoskodott erről, halottak. A két halott pezsgőt bont éppen. Vidáman koccintanak a belépő fiatalokkal. A képernyőn Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front el­ nöke beszél a bukaresti televízióból átvett műsorban. A rémuralom véget érni látszik, a Ceausescu házaspár menekül. - Isten éltesse ezt a szép forradalmat! - emeli pezsgővel teli po­ harát Charles de Perella. - És azt kívánom neked, Ákos, azt kívá­ nom nektek, magyarok, a munkatársaimmal együtt, hogy ne legyen igaz a közösen felállított romániai prognózisunk. „MÁR AZ ELSŐ NAPON HAZUDNAK" Mara Bărdasu Sofia Cristinoiu St. Charles utcai lakásán nézi a televíziót. Sofia Cristinoiu a párizsi román emigráció ismert alakja, publicistája, ebben a körben és ebben a lakásban Mara Bărdasu természetesen nem Mioară Stancu, a Securitate századosa, hanem az, ami, román menekült, aradi ellenzéki újságírónő. Sofia a fürdőkádból nézi a tévét. Örömében és idegességében bevetette magát a forró, habfürdős vízbe, csak két kislányos emlője kandikál ki a sárga habból. Mara bent ül a nagy készülék előtt, Sofia a fürdőszobából kiabál ki neki. „Hosszú időn át hazudtunk a televízióban, a rádióban és a sajtó­ ban is. Mától kezdve csak az igazat mondjuk" - Mara szívében ke­ ringenek még ezek a tévében bemondott mondatok, amikor sza­ kállas pópa tűnik fel a képernyőn, és szónokolni kezd ünnepélyes arccal. Aztán még sokan megszólalnak, köztük az író is. Mara hosszú ideig hallgat. Sofia még mindig nem jött ki a kádból. Időnként leereszti a víz egy részét, s helyébe forró vizet enged. Mara irtózik a fürdőszoba fojtogató párájától, de már nem bírja tovább a 187

hallgatást, robbanni készül b e l ő l e a szó, beront az eseményeket a kádból figyelő Sofiához. - „Mától kezdve csak az igazat mondjuk" - áll meg az ajtóban csípőre tett kézzel, sistergő dühvel. - Csakis - visszhangozza a kádból Sofía, fel sem figyelve Mara hangjának fojtott dühére. - Csakis. Akkor mire véljem a pópa hazudozásait? És a többie­ két? - Miféle hazudozókról beszélsz? - Sofia döbbenten felül a kád­ ban, szemében gyűlölet villan. Marát nem lepi meg. Jó párszor beszélgetett már Párizsban a kolléganőjével, bár Erdélyből nem ismerték egymást személyesen. - A pópáról beszélek. És a többiekről. Akik a kétezer éves szent román földről szónokolnak. Azt mondták délután, mától kezdve nem hazudnak. S már az első napot, a forradalom győzelmének napját is azzal kezdik, hogy szemérmetlenül hazudnak. - Nem szégyelled magad? - Sofia Cristinoiu felállva rikácsol meztelenül a kádban. - Román vagy te? Hazafi? - Román vagyok, igen. És igazi demokrata, nem úgy, mint te. Aki cikkezik az eljövendő román demokráciáról, szép szavakat zeng, s közben természetesnek tartja, hogy a forradalom győzelme után is folytassuk ezt a nevetséges dákoromán hazudozást. - Az őseink szent földjéhez való ragaszkodás neked hazudozás? Szemét áruló vagy! - És te tartod magad demokratának? Te tartod magad európai­ nak? Ezzel a balkáni hazudozással? Az egész világ bele fog röhögni a pofátokba, ha továbbra is Erdélyről mint a kétezer éves szent ro­ mán földről beszéltek! Ez primitív hazugság, s te ezt nagyon jól tu­ dod! Nem kétezer évvel ezelőtt, de még a magyar honfoglalás ide­ jén is a Balkánon, a mai Albánia területén éltek őseink, a vlachok! Ez az egész dákoromán hazugság csak arra jó, hogy igazolni pró­ báljatok vele: Erdélyben a románok az őslakók, s a magyarok a be­ tolakodók! De ezt az ordenaré történelemhamisítást már nem veszi be józan ésszel senki sem. A magyarok már évszázadok óta Er­ délyben éltek, amikor mi csak kezdtünk betelepülni Erdélybe. Szembe kell végre néznünk ezzel a ténnyel, értsd már meg! - Ezt a szót ki se ejtsd többé, hogy vlachok! - Sofia most váratla­ nul lecsöndesíti hangját, igyekszik felvenni európai újságíró modo­ rát. - Én jót akarok neked. Vakon rohansz a vesztedbe, ha így be­ szélsz, Mara. Könnyen egy autó kerekei között találhatod magadat. - Ezt vegyem nyílt fenyegetésnek, Sofia Cristinoiu? - Baráti tanácsnak vegyed. Egy jó barátnőd, kolléganőd taná188

csának. Olyan barátnődének, aki őszintén aggódik érted. És na­ gyon reméli, hogy revízió alá veszed a veszélyes tanaidat. - Mi a veszélyes abban, hogy igazi demokráciát akarok Romániában? Hiszen erről cikkeztél, szónokoltál Nyugat-Európában te is. - Más az írás és a szó, és megint más a tényleges politikai gya­ korlat. Te ne tudnád ezt, aki profi újságíró vagy? - Csak így tudunk belépni Európába. Csak úgy fogadnak be minket, s csak akkor támogatnak, ha komoly lépéseket teszünk az emberi jogok terén. - Ki nem akar komoly lépéseket tenni az emberi szabadság te­ rén? Csak egészen más dolog az egyéni emberi jog és a kollektív nemzetiségi jog. S az utóbbi terén csak annyit teszünk, amennyit okvetlenül muszáj megtennünk. Csak annyi jogot adunk a ma­ gyarságnak, amennyire tényleg rászorítanak. De azt is csak akkor, ha présbe kerülünk. És magyar autonómiáról, egyetemekről akkor sem lehet szó. - Ez nemcsak az emberi szabadságjogok lábbal tiprása, Sofia Cristinoiu. Ez a román nemzeti érdekek elárulása is! Ugyanazt akarjátok, amit Ceausescu tett évtizedekig. Csak attól tartok, még durvább és látványosabb eszközökkel. Európa ki fog lökni titeket! Románia ugyanúgy el fog szigetelődni, mint a Ceausescu-rendszer idején! - Titeket? - Sofia a kád mellett áll, törülközőjével vadul csap­ kodja a testét. - Te nem vagy román talán? - Nem ilyen soviniszta, fasiszta román, mint te! Bukarestben és Temesvárott ezrek estek el. Köztük számtalan magyar is. Olyan magyarok, akik Temesvárott a forradalom szikráját lángra lobban­ tották! És akkor te és a barátaid már most sárba tipornátok azokat, akiket 72 éve megaláznak, megnyomorítanak Romániában? Azo­ kat, akik most reménykedve, fegyverrel a kezükben harcolnak az utcákon, együtt a románsággal? Több szavam nincs hozzád, Sofia Cristinoiu! Embernek és románnak egyaránt hitvány vagy! Remé­ lem, hogy a történelem egyszer majd el fog söpörni téged és a hoz­ zád hasonló balkáni gondolkodókat. - Várj, te őrült! - rohan az előszobaajtó felé tartó Mara után Sofia meztelenül. - Ha elismerjük, hogy a magyar honfoglalás ide­ jén, s még utána is a Balkánon éltünk, hogy az egész dákoromán el­ mélet hazugság, akkor hová jutunk? Ismerjük el talán, hogy szín­ magyar területek is hozzánk kerültek a trianoni békeszerződés ide­ jén? Olyan területek, amelyek minimum 896 óta a magyaroké vol­ tak? Ismerjük el, hogy Erdély katonai megszállása óta, 1918-tól 189

folyamatosan nem tartottuk be még a trianoni békeszerződés ma­ gyarokra vonatkozó előírásait sem? Annak a békeszerződésnek az előírásait, amely pedig vastagon, s még a román politikusokat is kellemesen meglepve nekünk kedvezett? Mi lenne ebből, ha mind­ ezt elismernénk? Olyan mértékű kedvezményeket, jogokat kel­ lene adnunk a magyarságnak, amely egyszer, például népszavazás után akár bizonyos magyarlakta területek elszakadásához is vezet­ hetne. Arról nem beszélve, ha elismerjük azt, hogy színmagyar te­ rületeket is megkaptunk, s ott 72 éven át elnyomtuk, erőszakosan asszimiláltuk a magyarokat, s eme területek egy részén minden erőszak ellenére még ma is magyar többség él, akkor végünk lehet nemzetközileg is! Felmerülhet a nagyhatalmak részéről, még a Tria­ nont akkor kierőszakoló franciák részéről is, hogy a trianoni és pá­ rizsi békeszerződéseket némileg korrigálni kellene! Nem azért, hogy jóvátegyék a múltat, ezt azért én sem hiszem. A nagypolitiká­ ban nem működnek morális elvek, csak érdekek, főleg egyensúlyt, status quót megőrző érdekek. S ez látszólag nekünk kedvez. Hiszen a nagyhatalmak makacsul ragaszkodnak a párizsi békeszerződés utáni határokhoz. Csakhogy a népek önrendelkezési jogát sem le­ het semmibe venni. Ott van a német újraegyesítés, a Baltikum kér­ dése. A szlovének és a horvátok is kifelé igyekeznek Jugoszláviá­ ból. Olyan mozgás is van, amely nekünk kedvez: a szovjet-moldá­ viaiak is csatlakozni akarnak az új Romániához. De ezek a mozgá­ sok ugyanakkor nagyon veszélyesek is ránk nézve. Megnyerhetjük Szovjet-Moldáviát, de elveszíthetjük Erdély egy részét. Résen kell tehát lennünk! Mert a párizsi békeszerződés betonmerevnek lát­ szott elvei már most nem érvényesek. S ha olyan helyzet áll elő, amelyben a Nyugat már nem képes többé nem tudomást venni ar­ ról, ami Erdélyben a magyarokkal történik, akkor végünk van! Ezt kell megakadályozni, ennek kell elébe menni! Értsd már meg vég­ re, hogy nekünk hazudnunk és ütnünk kell! Sarokba kell szoríta­ nunk az erdélyi magyarságot, hogy reszkessenek és kussoljanak! Ugyanúgy, mint Ceausescu idején! Olyan helyzetet kell teremte­ nünk erőszakkal, mert másképp nem megy, Mara Bărdasu, hogy félelmükben és az általunk folyton megígért és minduntalan vissza is szívott ígéreteket dédelgetve hallgatásra kényszerüljenek! Hall­ gatásra kényszerüljenek addigra, mire a nemzetközi erők léphet­ nének! Magyarország persze tovább fog csaholni, de ki hallgat majd rájuk? Ők elfogultak. - Döbbenetes, amit fejtegetsz - Mara az előszobaajtó előtt áll, megvetéssel nézi a víztől csöpögő testet. - Eddig miért nem beszél­ tél erről? Miért nem beszéltél erről a párizsi társaságokban? 190

- Mert jó román csak igazi románok között beszél őszintén. S én azt hittem eddig, te igaz román vagy. Keservesen csalódtam ben­ ned, Mara Bărdasu, de még reménykedem, hogy felülvizsgálod kártékony gondolataidat - Ha eltekintenék az igazságtól, a demokrácia alapelveitől, ak­ kor is csak azt tudnám mondani, hogy ocsmányul elárulod a román hazát is, Sofia. Mert a romániai magyarságot sosem tudjátok most már arra kényszeríteni, hogy kussoljanak. Ők is fegyverrel harcol­ tak az utcákon, s nem lesznek hajlandók tudomásul venni, hogy hiába ontották a vérüket. Iliescuek szabadságot ígértek nekik, ők ragaszkodni fognak jogaikhoz. Ezt nem fogjátok tudni elvenni tő­ lük. S ha megpróbáljátok, nem az lesz a vége, hogy hallgatásra kényszerülnek, hanem az, hogy az egész világ elé tárul: ocsmány nemzet vagyunk, amely azonnal megcsúfolja a kivívott szabadsá­ got. - Takarodj, Mara Bărdasu! Gondoskodni fogok rólad. - Én is kérem istent, Sofia Cristinoiu, hogy legyen annyi erőm és igaz román barátom, hogy én is gondoskodhassak rólad. ÖT MEGRENDELT KOPORSÓ A bordó falú, négy különböző formájú toronnyal ékes Vlad Tepes kolostor úgy lapul meg a szűk völgyben, mint egy játékkockákból kirakott meseváros épülete. Szelíd, kedves építmény; három­ szögű „szemöldökfákkal" díszített ablakaival, lila kígyóként ka­ nyargó alapszegélyével, cirkalmas, félkörösen kövéredő, bástya­ szerű falával, mozaikkockás udvarával a béke szigetének tűnik a zord Déli-Kárpátok völgyében. Ehhez képest belül, a kolostorban meglehetősen zajos az élet. Alexandru Duca, a Vlad Tepesről elnevezett kolostor igumenje, apátja riadt fekete rovarként surran át a dongaboltozatú folyosón kövér csuhájában; a tíztagú őrség parancsnoka hívatta. Alexandru Duca még vet egy keresztet a templom arany ragyogású ikonosztáza előtt, a szájára is ráfolyó szakálla mélyéből valahonnan még küld az úr felé egy-két fohászt, átsuhan a kis belső udvaron, aztán le­ ereszkedik a rendházból nyíló csigalépcsőn a mélybe, a kolostor alatti kazamatarendszerbe, ahová vagy egy évtizede a Securitate titkos nyomdája fészkelte be magát. Most keményen dolgoznak lent a géptermekben a nyomdagé­ pek. Jó tíz éve, mikor a Securitate erőteljesen beépült a lepénzelt, megdolgozott szerzetesek révén a görögkeleti egyházba, ezt a haj191

dani titkos ellenzéki nyomdát is kisajátították, a kolostort teljesen elszigetelték a világtól, itt gyártották tíz éven át a renitensnek szá­ mító személyeket, a spontán szerveződött kulturális-politikai kö­ röket kompromittáló s a tagok letartóztatásához vádalapot nyújtó „röpiratokat", „programfüzeteket". Duca apát végignéz a szorgoskodó nyomdászokon, s már látja, hogy halomba gyűjtve, elszállításra készen állnak a röplapok: a legtöbb helyen már a csatornákba szorult szeku legújabb cselvetése. „Romániába átdobott magyar ügynökök által terjesztett" igények bejelentése Erdély egy részének elcsatolására, szigorúan az erdélyi magyar lakossághoz intézett szózat formájában, egy másik röpla­ pon ugyancsak az erdélyi magyarság „tájékoztatása" arról, hogy a magyar-román határon át-átcsapva, sőt, Erdélybe már meglehe­ tősen mélyen benyomulva jól képzett magyar antiterrorista egysé­ gek vívnak élethalálharcot a Securitate kommandóival. Az apát jól tudja, hogy a röplapok gyors szétszórásának tétje óriási a környéken, s talán országosan is: a kolostortól nem messze a hadsereg egyik páncélos ezrede állomásozik teljes bénultságban. A szeku régóta beépült az ezredbe, s a parancsnokuk habozik: vette ugyan a Bukarestből érkező parancsot, de egyelőre esze ágában sem volt a nagyszebeni Securitate-erők ellen indulni. Ha hozzájuk is eljutnak a „magyarok" röpiratai, akkor komoly remény van arra, hogy a habozó semlegességen túllépve a Securitate „hazafias, or­ szágot mentő" erői mellé fognak állni. Petre Bilea őrnagy, a Karós vajdáról, Drakula vajdáról elneve­ zett kolostor szekuparancsnoka int párnás kezével az apátnak, hogy térjenek be kettesben a kis raktárszobába. Ott kertelés nélkül rávakkant az őrnagy az apátra. - Fenntartja véleményét a három szerzetesről és a két diakónus­ ról? - Jézus Krisztus kegyelme erőt ad majd nekem, hogy elviseljem azt a csapást, amelyet az árulásuk reám kimért. - Hagyjuk a maszlagot, igumen. Arra feleljen fehéren-feketén, hogy egészen biztos-e a dolgában. - Sajnos biztos vagyok benne, őrnagy elvtárs. Addig jó román hazafiak voltak mind az öten, hűségesen szolgálták az Űr mellett nagy vezérünket is, amíg fel nem vetődtek a problémák... - Duca apát a távolba int mindkét kezével, talán Bukarest és Temesvár irá­ nyába, amely városokban a „problémák" elsősorban jelentkeztek, ezrek öldöklésének formájában. - Azóta átállni készülnek. Cser­ ben akarják hagyni fogságban sínylődő vezérünket és a Securitatét. 192

Hamis próféták szavait követik, már nem akarják szolgálni az ügyet. - Bizonyítékokat! Konkrét bizonyítékokat! - Itt van, őrnagy elvtárs - Duca apát szomorúan ingatja fejét, s egy papirost húz elő reverendájából. - A kolostor föld alatti kaza­ matáinak tervrajza. A nyomdai termek és az őrség szobáinak beje­ lölésével: Engem bíztak meg vele, hogy juttassam el a felkelőkhöz és a közelben állomásozó páncélos ezredhez. Mert színleg én is átálltam, velük együtt, azt mondanom sem kell, őrnagy elvtárs. - Most bebizonyíthatja, hogy kemény katonája az Úrnak. A maga feladata lesz az árulók likvidálása. A büntetés helyszínéül a templomot ajánlom. - A templomot? - rémül meg a pap. - S végrehajtónak engem? Túlbecsüli a lelki és fizikai erőmet, őrnagy elvtárs. És mintha gúnyt űzne az egyházunkból is. - Kuss! - Bilea rövid csövű géppisztolyt emel le a raktár polcáról, és az apát kezébe nyomja. - Ezzel lesz szíves. Fél óra múlva, amikor bejön a misére az az öt csirkefogó. Addig rejtse el a reverendájába az automata géppisztolyt, s dugja villámgyorsan az ikonosztáz mö­ gé valahova. Ne aggódjon, öt emberem ott lesz a közelben biztosí­ téknak. De azt szeretném, ha maga végezné el a munkát. Ezekben a nehéz időkben hinnünk kell egymásnak. Egy csöpp kétely sem maradhat egymás iránt bennünk. Ezért kérem, hogy maga végezze el a feladatot. Ehhez a géppisztolyhoz kapott tőlünk kiképzést. Az apát újra lehorgasztja a fejét. Aztán a reverendája alá rejti a géppisztolyt. Csak akkor szólal meg csendes, szenvedő hangon. - Számítottam erre. Ha nem is éppen arra, hogy személyesen kell megtennem. Épp ezért már megrendeltem a faluban az öt ko­ porsót. Utólagos engedelmével Neculcét kértem meg koporsók át­ szállítására. Egy órán belül itt lesznek a koporsók. - Maga határozottan leleményes, apát. Csak persze a templom ellen van kifogása. Én megértem, végül is szent hely. De mit csinál­ jak, ha huszonöt perc múlva mindnyájan olyan szépen együtt lesz­ nek ott? Duca apát az ikonosztáz előtt áll a tömjénszagú templomban. Az aranyozott tartókban vékony gyertyák lobognak, a füstölők ontják a sűrű, keleties illatokat. Tömjén és mirhafüst úszik a homályos templomban; Duca apát fekete alakja is illatfelhőkben lebeg, mintha ő maga is fel akarna az ikonosztáz aranyozott szentjei közé szállni. 193

Duca apát egész pontosan az ikonosztáz és az imakönyvtartó dí­ szesen faragott szekrénykéje között áll, s nem véletlenül áll ott. Az imént lenézett a legnagyobb, legkövérebb toronyból a jó magasan fekvő völgyben vezető szerpentinútra, s elégedetten látta, hogy fölfelé kapaszkodik a kis teherautó. A Vlad Tepes kolostor szakál­ las szerzetesei és diakónusai most sorjáznak be a tömjénszagú füst­ be. Duca apát magához inti őket, ő maga az imakönyvtartóra tá­ maszkodik az ikonosztáz felől, egy-két méterrel az imakönyvtartó szekrényke előtt megállítja őket. - Rendhagyó módon imádjuk most az urat. Térdeljetek le, test­ véreim. Pár szót kell váltanunk e nehéz időkben, közös imában összeforrva. A három szerzetes és a két fiatal diakónus letérdel a kőre. Duca apát is úgy tesz, mint aki térdet akar hajtani az oltár előtt, de térdei korántsem érintik a földet, mintha rugó lenne lábaiban, úgy löki fel magát, s fordul meg a szekrényke fölhajtott részéből kirántott gép­ pisztollyal. Az öt pap még föl sem tud pattanni a térdeplésből, ami­ kor a templom falai között visszhangzó sorozat már lefekteti őket a kőre, hárman még vonaglanak az újabb sorozatig. A fiatalabbik diakónus mellkasát három golyó szaggatta át, de vért bugyogó szá­ jával még hörgi a kőről. - M i . . . ért? - Nem akarok tanúkat. Értsd meg, testvérem - Duca apát szelíd mosollyal a haldokló fölé hajol, úgy súgja mindezt a fülébe. - Nem engedhetem meg magamnak, hogy csiripeljetek rólam a felkelők­ nek. Én állok át egyedül, testvérem. Ti szekus szerzetesek marad­ tok. A haldokló nem kérdez többet, félrerándul a feje. Duca apát a biztonság kedvéért még egy golyót ereszt a homlokába is. A többi szerzetes nagyon csöndes. Fekszenek a kövön, akár a hasábfák. Duca megpiszkálja őket a fekete cipője orrával; nem mozdulnak. A géppisztolyt nem dugja vissza az imakönyvtartó szekrénybe, el­ rejti szépen a reverendája alá, abba a kis tokba, amelyet nem kife­ jezetten Bilea őrnagy engedélyével varratott oda. Kint a folyosón öt szekus őr ücsörög a kőpadokon. Mindegyik kezében géppisztoly, lazán figyelték a templombejáratot. - Elvégeztetett, bajtársak - Duca apát keresztet vet a folyosón.Az árulók elnyerték kezemtől méltó büntetésüket. Segítsetek fel­ hozni a koporsókat, legyetek szívesek. A toronyból láttam, hogy most ér ide a teherautó. Az öt szekus őr feltápászkodik a kőpadokról. - Öt koporsó lesz, apát? - kérdezi az egyik. 194

- Pontosan öt, fiam. Csak azt ne mondd, hogy nem bírtok el fe­ jenként egy-egy üres koporsót a vállatokon. Most áll be a kolostor előtti udvarra a nyitott teherautó. A hátsó része olyan, mint egy pótkocsi, az udvarra levezető magas lépcsősor tetejéről szépen látszik a platón sorban elhelyezett öt koporsó. Neculce, a sofőr vidáman integet bajtársainak a vezetőülésből. A szekus katonák kihúzzák a kapcsokat, leeresztik a teherautó oldalát A koporsók fedelei felpattannak, gyilkos géppisztolytűz zúdul a megdermedt őrökre. Hárman azonnal lecsúsznak a plató mellett az udvar kövére, ketten a géppisztolyaikhoz kapnak. Ezeket Duca apát szedi le a reverendája alól előkapott géppisztollyal. A teherautó átgázol a halottakon, a lépcsősor aljáig csúszik előre. A lehajtott oldal szerény fedezékében kuporog Sebők Attila, Szilassy Zoltán és két román felkelő, Vodea és Monuzzi. Már a sofőr, Neculce kezében is géppisztoly van, ő a sofőrülésből ugrik ki a lép­ csőkre, nyomban torkon is lövik az ablakból. Duca apát is a teher­ autó mögött guggol, a többiek felrohannak a lépcsőkön. Négyen jutnak be a kapun, visszanézve látják; Vodea olyan össztüzet ka­ pott az ablakból, hogy úgy fest a lépcsőkről lecsüngve, mintha dumm-dumm golyó vitte volna le a fejét. De Duca apát pontosan látta a teherautó sarkából kukucskálva, hogy az öt megmaradt őrből csak egy tüzel az ablakból, és persze Bilea őrnagy is. Érthető ez számára, mielőtt Bilea őrnaggyal esz­ mecserébe bocsátkozott volna, három szekus katonát tudott a ko­ lostor saját termésű cujkájából megkínálni. Ezek most békésen al­ szanak az ökörnek is elegendő altatótól. Kettő az ablakokban, s egy van még valahol. Ha a váratlanul átállt, általa átállított, de titkokat mégiscsak tudó Neculcét, a szekus sofőrt nem lövik le az első me­ netben, hanem például most a menet élén rohanna, akkor nagyon is elképzelhető, hogy eme tudását Duca apát nem osztaná meg a fel­ kelőkkel, Így azonban utánuk üvölt a teherautó mögül bajtársaiasan. - Csak hárman vannak az őrnaggyal együtt! Meg a nyomdászok. Három őr csicsikál. A szerzetesekre ne számítsatok! Őket kinyírták a latrok! A négy felkelő a kolostor folyosóján rohan előre. Ahogy meg­ szűnik a tüzelés az ablakokból, Duca apát is előmászik fürgén a te­ herautó mögül. Amint beugrik a kapun, meghallja a kolostor másik szárnyának mélyéből, a föld alól jövő fegyverropogást. Tudja, mit jelent ez, ezt is számításba vette. Életbe lépett a zéró terv, amelynek értelmében végveszély esetén lemészárolják a nyomdászokat. Ezért nem látta hát a másik őrt az ablakban. A zéró terv a szerzete195

sek lemészárlását is magában foglalta. Egyedüli kivételt ő, az apát képezett, de Duca igumen korántsem volt biztos abban, hogy nem létezik-e egy nulla-nulla terv is, amelynek ismertetéséből őt ki­ hagyták annak idején, mivel eme terv alapján ő is túl hamar és vá­ ratlanul tért volna meg a gondviselőjéhez. Így aztán Duca apát nem siet az emeletre tartó felkelők után. Át­ vág az udvaron, leereszkedik a csigalépcsőn, ötven százalék esélye van arra, hogy a lenti termekben bujkáló, a nyomdászokat kivégzett szekus őr tudjon az ő árulásáról. Elképzelhető ugyanis, hogy Grigoriu azonnal lerohant a kazamatákba, ahogy a fegyverek ropogását az udvarról meghallotta, s még nem volt módja az ablakból lö­ völdöző társaitól és az őrnagytól vele kapcsolatosan tájékozódnia. De az ötvenszázalékos veszély ellenére ajánlatos a kazamatákba lemennie, három sokat tudó őr alszik ott békésen, az volna számára az igazi, ha ez az álom az örökkévalóságban folytatódna. A sziklabarlangból kiképzett termekben szinte teljes a sötétség. Grigoriu úgy látszik központilag kapcsolta ki a világítást, miután végzett a nyomdászokkal. Ez azt jelenti, hogy már odafönt is sötét van, csak a templom és a folyosó mécsesei égnek. Ez nem könnyíti meg a dolgát, de a felkelőkét sem odafönt. Grigoriu idelent, és Bilea, Frumos odafönt a sötétben is ismerik a járást. Fekete reverendájában a falhoz lapulva halad előre. Nagyon las­ san, mint egy rovarirtóba gázolt svábbogár. Grigoriu jó katona, ezt tudja, de nem képzett kommandós. Számított erre a föld alatti harcra, reverendája tágas belső zsebé­ ben ott lapul egy üres konzervsördoboz és egy kézigránát, amelye­ ket a raktárból lopott. Nesztelenül halad előre, Grigoriu a szedő­ teremben barikádozhatta el magát. Vagy ott, vagy máshol. Talán mindjárt kiderül Koromsötétben csúszik előre. Most éri el a sze­ dőterem ajtaját. Szerencsét kell próbálnia. Előveszi belső zsebéből az üres konzervsördobozt. A legpará­ nyibb hangot sem adva áll terpeszben. Fekete reverendájában be­ leolvad a sötétbe, tudja, még a körvonalai sem látszhatnak. Lehajol nesztelenül, a szedőterem közepén húzódó folyosón végiggurítja a pléhdobozt. A konzervsör doboza iszonyúan csörömpöl a gépso­ rok között a kövön. Beválik számítása. Grigoriu valamelyik szedőgép mögött hasalt. Csak ott hasalhatott, mert hallani, hogy a zörgő doboz okozta félel­ mében felállva rohan a terem hátsó, jobb oldali sarka felé. Grigoriu a zörgő, felé guruló doboztól rémült halálra. Csak azt hihette a sötétségben, hogy robbanóanyag vagy kézigránát közele196

dik feléje. Duca apát már kioldotta a kézigránát zsinórját, s most bevágja a dobogó hangok irányába. Iszonyú dörej a gépteremben. Duca kúszva halad előre a gépek között. Eléri a folyosó végét, jobbra fülel: a legparányibb neszt sem hallja. Tovább kúszik a szedőgépek mögött, jobbjában a géppisz­ toly, baljával tapogat előre: nedves, ragacsos húsba ütközik a te­ nyere. Már érzi is a véráztatta arcot; felkattintja öngyújtóját, az egyik nyomdász arcát látja, a haldokló párás szemmel mered rá, szájából kicsit kicsusszan a nyelve. Az öngyújtó fényénél Grigoriut is megpillantja: a nyomdász mellett fekszik a kövön, oldalra borul­ va. Grigoriu tarkójából vér szivárog, de Duca apát azért beleereszt egy sorozatot a fejébe, a nyomdász erre nyöszörögni kezd; a kolos­ tor főnöke őt is végigpörköli a géppisztollyal. Kialszik az öngyújtó fénye, Duca az őrök szobái felé indul a sötét folyosón. Három őr hever itt a priccseken. Duca úgy dönt, hogy végez velük, s csak utána keresi meg a központi kapcsolót. Horkolást hall az egyik szobából. Duca belelő a sötétben a han­ gokba. A földön is szuszog valaki, lábával kitapogatja a testet, úgy lő belé egészen közelről. Valaki közeleg a folyosón. Ez csak a har­ madik őr lehet. Felébredt a disznó, csikorgatja a fogát az apát, de támolyog az altatótól. Duca megereszt egy sorozatot a tántorgó alak felé. A sötét árny lezuhan a földre. Az apát most kattintja fel az öngyújtóját, s mint apró mécsessel, körbejár vele. Mindhárom őr halott. Már nem kell nekik több golyó. A folyosó végén megtalálja a kapcsolótáblát. Fényességbe borul a föld alatti birodalom. Odafönt most hallgattak el a géppisztolyok. Visszamegy a szedőterembe. Csak hullát talál ott. Duca apát megtörli izzadó homlokát, nem kis szorongással lépdel fölfelé a csigalépcsőn. Átvág a belső udvaron, fölmegy az emeleti szárnyra, a szerzetesek cellái előtt Frumos, a szekus őr fekszik a kövön, hom­ lokán már megalvadt a vér. Duca apát megkönnyebbülten sóhajt. Már csak Bilea őrnagy vall­ hat ellene. Hátha ő is ott fekszik a kövön, talán a refektóriumban. Rohan az ebédlő felé, fekete testét repíti a remény; a négy felkelő a hosszú ebédlőasztal mellett áll, két oldalról veszik körül a vállán vérző Bilea őrnagyot. Tudja, hogy ostobaság, amit csinál, de a félelem kiveti agyából a józan érveket, előreront a géppisztollyal, és „mocsok gyil­ kos!" üvöltéssel beleereszt Bilea őrnagyba egy sorozatot. Sebők Attila a földre zuhant szekus őrnagy szemét nézi. Aztán az ütőerét tapintja. - Ez mire volt jó? - a kolostorfőnök nagyon is érzékeli a felkelő 197

hangjának fenyegető élét. - És sajátosan sok itt a hulla a kolostor­ ban. Nem gondolja? - A szekusok mind vadállatok! - liheg az apát, a géppisztolyát leteszi az ebédlőasztalra. - Fenevadak ezek! Isten sem nézné jó szem­ mel, hogy egy ilyen tömeggyilkos életben maradjon! Márpedig az lenne a vége. Tudják, hogy Romániában nincs halálbüntetés! - Maga istentől kapott talán megbízást erre a mészárlásra? csattan fel a székelyudvarhelyi Szilassy. - Mészárlásra? Hogy beszélsz velem, fiam? - Az egész kolostor szárnyban nincs egy élő ember rajtunk kívül - Székely Anna farkasszemet néz Ducával, aki zavartan lesüti a szemét. - És gyanítjuk, hogy odalent sincs. Halott az öt szerzetes, halott Bilea őrnagy. Érdekelne, hol vannak a többiek? - A zéró terv - hörgi a kolostorfőnök. - A zéró terv értelmében vész esetén likvidálják a kolostor szerzeteseit és nyomdászait. - Kivéve magát - Sebők szinte vidáman bólogat. - És mi van a há­ rom elaltatott szekussal? Őket is kivégezték a zéró terv értelmében? - Velük én végeztem. Igazán nem szívesen tettem. De ha ma­ gukhoz térnek, rajtunk üthettek volna. - Maradjunk talán a szerzeteseknél. Tehát őket is a zéró terv so­ rán végezték ki. Duca apát két másodpercig hallgat. Azalatt villámgyorsan fel­ méri, hogy az emeleti ablakból tüzelő, s tűzharcban hátráló szeku­ sok részéről szinte képtelenség lett volna ez. Grigoriu viszont el­ ment a templom előtt, mikor lerohant a kazamatákba. Az öt szer­ zetes a templomban keresett menedéket, amikor meghallották a lövéseket. Ez hihetően hangzik, mégsem mer belevágni. Egyre jobban izzad. - Nem, őket nem a zéró terv során végezték ki, hanem előbb. A zéró terv értelmében őket is likvidálni kellett volna, de Bilea őr­ nagy megneszelte, hogy átállni készülnek, s már előbb kivégezte őket. - Nagyon érdekes, apát - a román Monuzzi hangja szinte simo­ gató. - Mire véljük akkor, hogy szemből, az ikonosztáz felől kapták a golyókat? - Misére siettek a jámborak. Bilea pedig az imakönyvtartó szek­ rénybe rejtett el egy géppisztolyt. Én az ikonosztáz előtt álltam, amikor Bilea berontott. Éppen ki akartam utasítani a templomból azt az ateista gyilkost, amikor döbbenetes dolog történt. Bilea a szent szekrényhez ugrott, felemelte a fedelét, és előkapott onnan egy kisméretű géppisztolyt. Most is hallom a géppisztoly hangját, 198

mintha a dobhártyámba lőtt volna bele. És szegény testvéreim ott hevertek a templom kövén, vérükbe fagyva. - Kivéve magát - Sebők megmarkolja a kolostorfőnök vállát. Alexandru Duca! A forradalom nevében letartóztatom! Majd a bíróságon tovább mesélheti a történeteit. - Te tartóztatsz le engem? - üvölt az apát. - Egy koszos magyar? Engem, aki az életemet kockáztattam, hogy a Vlad Tepes kolos­ torba befészkelődött szekusokat ártalmatlanná tegyék? Engem, aki a kolostort a forradalmárok kezére játszottam? - Érdemeit majd a bíróság fogja latolgatni - szólal meg a román Monuzzi is. - Sok itt a halott, apát úr. Halottak, akik nem beszél­ hetnek többé. - Nézzék meg a röpcédulákat a nyomdában! Nézzék csak, mit ta­ lált ki a Securitate! Ezek a röplapok arról szólnak, hogy a magyarok... - Tudjuk, miről szólnak a röplapok - vág közbe Sebők. - A ki­ végzett szerzetesek tájékoztattak erről minket. - Akkor azt is tudják, hogy mi volt a tét. Hogy a szomszédos páncélezred megindul-e a Securitate ellen végre, vagy épp ellenke­ zőleg, a szekut támogatja! Mert a Securitate páncélos ezredbe be­ épült erőinek nyomására erre is megvolt az esély! - Ezt is tudjuk. S most már egyre jobban érdekel minket az, hogy a fenyegetésen túlmenően miért szolgálta ki ön oly hosszú ideig a Securitatét, itt a kolostorban? S azt hiszem, már sejtjük a magyará­ zatot is. Önnek mint egyházi vezetőnek nem lehetett rokonszenves ez a kommunista terrorszervezet. Mégis szolgálta őket. S nem hiszem, hogy pusztán azért, mert magára ijesztettek. Valahol, egy nagyon lé­ nyeges ponton találkoztak az érdekeik és az elveik. A két nemzet egymásra uszításának ősi taktikájában. Ön olyan nemtelen harcot folytatott hosszú időn keresztül, amelynek most jónak látta eltüntetni a bizonyítékait. Gyanítom, hogy maga nemcsak kiszolgálta a Securi­ tatét, hanem egyháza hagyományai alapján tippeket is adott neki. Ezért rendezte be temetőnek a kolostort a mai napon. Mert ezt az ör­ dögi misét, ezt a mai szeánszot ön celebrálta, apát úr. A ZSENGE NIMFA ÉS A PÁLMAHÁZI SZATÍR Gérard de la Trave belügyminisztériumi osztályvezető örökölt családi birtoka a rambouillet-i erdő szélén, Párizstól 51 kilométerre terül el. A családi birtokhoz tízhektáros park csatlakozik, legfőbb büszkeségével, a hatalmas, üvegpagodás pálmaházzal. 199

Gérard de la Trave a francia belügyminisztérium biztonsági igazgatóságának egyik osztályvezetője, ez az osztály a párizsi rend­ őrkapitányság terrorizmusellenes csoportjával is szoros együtt­ működésben dolgozik. Az uralkodó pártban, a Francia Szocialista Pártban is tevékenykedő de la Trave vagyoni helyzeténél fogva tulajdonképpen nem szorulna rá arra, hogy ezt az idegőrlő feladat­ kört ellássa, de szenvedélyesen szereti munkáját, bár sosem volt hi­ vatásos rendőrtiszt, jellegzetes hivatalnoki-politikusi pálya állo­ másaként kötött ki ezen a rendkívüli megbízhatóságot igénylő poszton. Gérard de la Trave élvezi a tisztségével járó hatalmat is. Még valamit szeret szenvedélyesen Gérard de la Trave: a nőket. Pénzét, tehetségét, hatalmát és előnyös külsejét szívesen veti be hódítások céljaira: 45 éves korára sok mindent végigpróbált, kiél­ vezett, mindent az állami főtisztviselők és politikusok számára en­ gedélyezett törékeny legalitás határain belül. Most is pompás szeretője van. A Café de la Paix-ben ismerkedett meg vele, magyar lány, de kitűnően beszél franciául, itt tanul a Sor­ bonne-on. Laurának hívják, hosszú szőke hajú (bár lehet, hogy fes­ tett szőke) ex-nimfa, s ennek a szónak de la Trave értelmező szótá­ rában speciális jelentése van. Gérard de la Trave ugyanis sosem volt az a trófeagyűjtő típus, aki szómágiával, személyes varázserővel Vagy akár pénzzel, tekintéllyel megkap egy nőt, s egy láthatatlan rovátkát húzva fegyvere agyára már tovább is áll, hogy hálójával a következő pillangót is elkapja. Gérard de la Trave minden porci­ káját, minden rejtett zugát meg akarta ismerni a nő testének és lel­ kének, s ehhez a kutató szenvedélyéhez az elmúlt évekig ragaszko­ dott. Akkor, úgy két éve történt vele valami. Beiül, a lélekben, vagy inkább az ösztönökben, a zsigerekben. Persze mindig szenvedélye­ sen gyűjtötte a nőket, de nem Don Juan módjára, egy-egy nőt fél évig, évig, két esztendeig is kiélvezett, s akkor sem hajította el őket, mint ócska cipőket, meg-meglátogatta a régi szeretőit az új lány vagy asszony mellett is. Mindig arra törekedett, hogy mindenféle típust öleljen: hamvasbőrű karcsút, akivel tökéletesen egybeolvadt az ágyban, begyes-faros dús testűt, kinek idomaival elölről-hátulról csattanva lehet összeforrni; imádta a teltkarcsú szépségeket, me­ lyeknek hasa és combja domború húspárna volt mindig számára, rajongott a formás kövérekért, a rubensi fehérségért, ilyenkor mint egy dunyhába, beleveszett a testbe, feloldódott az ősanyai combok között, arcát beletemette a hatalmas ülepekbe. És a filigrán játékbabák és a soványak, a feszülő bordázatúak, furkóján ilyenkor mintha könnyű lepke verdesett volna; szóval földi paradicsom volt

200

számára a létező, saját maga által teremtett s gondolatban mindig újra írt Erotikon. Aztán felperegtek az események. Saját maga számára is váratla­ nul. Egyre több nőt akart, kettőt-hármat is egyszerre, össze is hozta őket dús szerelmi lakomára; már szó sem volt többé egy-két éves viszonyokról. Ekkor kezdett el bujkálni. Randevúit és mindig fes­ tőien megkomponált orgiáit áttette a Párizstól és a világ szemétől mindig távol eső családi birtokra. Élvezte ezt is, nagyon is élvezte. A felpörgetett ritmust, az egymást szaporán követő nőket, a mez­ telen testek kavalkádjait. Élvezte, csak nem értette. Hogy változ­ hatott meg ennyire? Már öregedne, tűnődött, lehetetlen, állapítot­ ta meg mindjárt, testi, szellemi erejének teljében volt. Mi történt vele? Sokszor kérdezte magától. S akkor fölmerült előtte az aranyló kép, a labdázó nimfácskák képe, s ez mindent megmagyarázott. Mert kilökte agyából, vagy a tudat alá nyomta, álmok, elalvás előtti félálmok régióiba a felkavaró képeket, talán nem is szándé­ kosan, nem is tudatosan, csak úgy, mint aki igyekszik levegőt nem venni, ha egy kelet-európai gyártmányú teherautó kipufogócsöve mögé kerül. A Riviérán történt két éve, Sainte Marguerite-szigeten; meztelenül ücsörgött a sziklán, az azúrkék öböl fölött. Ősi szépségű táj volt ez, vijjogó madarak köröztek a parti sziklák mel­ lett, az átlátszó víz fölött, s akkor a legnagyobb megdöbbenésére felbukkant két kislány a közelében, meztelenek voltak, s vidáman labdáztak a szivarfák közötti vadfűvel borított kis réten. A meztelenség tulajdonképpen nem volt meglepő, ez a partsza­ kasz hallgatólagosan a naturisták birodalma volt, nem is törődtek az ő meztelenségével, talán észre sem vették, teljesen átadták ma­ gukat a mozgás gyönyörének, a labdát kergető csikótesteik lebegésének. Az egyik tizenhárom éves lehetett, szőke volt, aranyszínben pelyhedzett a puncija; amikor karja a labdáért nyúlt a levegőbe, kis pihék fénylettek föl a hónalján is. Olyan nimfácska volt, aki angyali ártatlanságával és szépségével taszít pokolra bizonyos férfiakat. Eddig sosem gondolt arra, hogy ő is e „bizonyos" férfiak közé tar­ tozik, de ahogy egy pillantást vetett a másik lánykára is, a tizenkét éves formájú, szeplős, pisze vörösesszőkére, már tudta, hogy ezt a képet, a csupasz kis kagyló képét nem tudja elfelejteni sohasem. Hiába hajszolta ezután a nőket, hiába rendezett rafinált orgiákat, a két kislány képét nem tudta elűzni. Akkor is rájuk gondolt, ami­ kor két gyönyörű nővel szeretkezett egyszerre; az egyik vékony sávra borotváltatta vörösesszőke ágyékszőrét, a másiké teljesen 201

csupasz volt, s ez az izgató csupaszság, amit ő kislányos hajlatok völgyének akart látni, az ő kívánsága volt Agathe számára. A múlt nyáron Tajpejbe utazott. A világ legnagyobb gyereklány­ bordélyházába, de csalódottan jött haza. Nem talált kielégülést a Fülöp-szigeteken sem. Ezek a „kislányok" dörzsölt kurvák voltak, a bájos hamvasság legcsekélyebb jele nélkül. Talán ma. Ha nem is fogja ölelni azt a lányt, mint Tajpejben a romlott kis kurvákat, azért sok minden lehetséges. Olyan rafinált izgalmak, olyan könnyed perverziók, amelyek azért nem lépik át a büntetőjog és az erkölcsi felelősségre vonás határát. A bájos Geneviéve még be sem töltötte a tizennegyedik évét. Laura ajándéka. Ezt sem gondolta volna korábban, hogy éppen egy szeretője révén jut el ilyen ajándékhoz. Vérmes reményeket azért kár táplálnia. Geneviéve természete­ sen szűz, s az is marad. Csak egy kis óvatos játék, Laura közre­ működésével. Ennyit talán itt, a rambouillet-i birtokon megenged­ het magának. Laura is ritka ajándék. A világ legleleményesebb szeretője. Már hetek óta tartott a viszony, amikor rájött, hogy Laura is imádja a szeretkezéseket izgalmas perverziókkal és beszélgetésekkel fűsze­ rezni, Így aztán hirtelen elszánta magát. Mint egy fuldokló, aki fel­ bukkan és eléri a csónakot. Mert senkinek sem beszélhetett erről, az egzisztenciáját kockáztatta volna. A pletyka fecskeszárnyon jár Párizsban, bukórepülésben hull be a legkellemetlenebb berkekbe. Laurában megbízott. És megbízik most is. Mert más dolog a nők kedvelése, s más dolog a tizennégy évet még be sem töltött lányok iránti érdeklődés. Laurának végre beszélhetett. Ömlött a szó belő­ le. Laura figyelmesen hallgatta, rögtön egy hullámhosszon volt ve­ le. Az ő teste is átvette a delejes érzést. Érzéki, perverz ódáját a nimfácskák testéről Laura verselte tovább, s közösen fűszerezték. És végül Laura lépett. Ő ismerkedett meg Geneviéve-vel céltuda­ tosan, egy kicsit fölkészítette, de csak annyira, hogy a kislány ne ro­ hanjon rémülten haza az első autóbusszal. Geneviéve nem kiskorú prostituált. Ezekből elege volt Tajpej­ ben és a Fülöp-szigeteken. Geneviéve bájos gyermek, hosszú com­ bú nimfácska Laura szerint. De azért mégsem ostoba, és mégsem teljesen tapasztalatlan; fiúkkal már hancúrozott, pettingezett egy kicsit. Nem fog a szüleinek beszélni. És a barátnőinek, osztálytárs­ nőinek sem. Laura többször és hosszan elbeszélgetett már vele, és varázslatos módon a szülei bizalmába is beférkőzött, már arról tár­ gyaltak, hogy nyáron elviszi magával a kislányt Spanyolországba. A pálmaház lesz a ma délutáni bizarr előadás színtere. Élete leg-

202

izgalmasabb szeretkezésének szintere. Geneviéve biztos, hogy szívesen bejön a pálmaházba. Megnézi majd a terráriumban a teknős­ békákat. Már egy órája bevetette magát a pálmaházba. Az óriás páfrá­ nyok és a legyezőpálmák alá. Egy órája ver a szíve, mintha ki akarna ugrani a bordái közül. Laurával úgy beszélték meg, hogy idejön be a kislánnyal együtt. Ez is a taktikájukhoz tartozott: a pálmaház fül­ ledt melege, atmoszférája szinte bűnre csábító, ellenállhatatlanul. Újra látja a két labdázó nimfát. A kisebbiknek akkora melle volt, mint a sárgabarack. A nagyobbiké kis halmocska volt, fehér udvar­ ból kinövő csöpp bimbókkal a hegyén. A páfrány levelei az arcába csüngnek. Beleharap az örökzöld le­ velekbe. Fanyar ízt érez, mérges ízt. Behunyja szemét, s azt látja, hogy a nagyobbik St. Marguerite-szigeti nimfa ráhajol csöpp po­ pójával, pelyhedző puncijával az arcára. Négy óra tíz perc. Végre csikorog a kavics. Kinéz az üvegen, Laura kézenfogva vezeti Geneviéve-t, mint kishúgát. A férfi meg­ rázkódik a kislány szépségétől. Geneviéve sötétbarna hajából frufruk, huncutkák hullnak a homlokába és a csigás fülére, tejbőrű, gömbölyű halántékára. Haját röppenni készülő lepkecsat tartja össze, innen hosszú fonatok hull­ nak hátra rövid bundájára. Térdig érő szoknyája alól őrjítő lábak villannak elő, kislányos bőr hamva s korai fejlettség teltsége, formás dundisága a vádlin, de la Trave már érzi, hogy moccan a nadrágja szövete. Fitos orr, déli szépségű arc. Olyan kislány arca, amelynek te­ remtője mintha megunta volna a szabályos hollywoodi babaszép­ séget. A duzzadt száj olyan, mint a kettévágott óriás cseresznye szeme, az enyhén kreol arcban fénylő fekete szemek alá terülnek, s a szemhéjak alatti bőrt finoman átszínezik az izgató, szinte asszonyi érettséget sugalló lilás árnyékok. Geneviéve már ott áll előtte a fülledt pálmaház melegében, meghajol, köszön, s nyújtja bemutatkozásra puha kis tenyerét. A kézfeje kicsi, hófehér, az ujjai hosszúak s mégis párnások; de la Trave már látja is a kis, lágyan szorító kézfejből, bársony marokból kiszökkenni óriásira duzzadt hímvesszőjét. - Menjél, Geneviéve, nézd meg a teknőcöket - Laura átkarolja az érett kicsike vállát, a pálmaház végén levő terráriumok felé irá­ nyítja. - Mi addig beszélgetünk Gérard-ral. Ugye jóképű férfi Gérard? Tudod, nagyon szeretem, pompás dolog, ha egy nőnek ilyen klassz férfi a szeretője.

203

Geneviéve az álláig pirul, s lopva alaposan megnézi de la Trave-t, mielőtt a teknősbékákhoz indulna. - Várj csak, kicsim. Levesszük ezt a bundát. Itt olyan meleg van, hogy legjobb lenne bikiniben lenni. Igaz? - Igaz - bólint a kislány, s arra gondol, bikiniben vajon hogy tet­ szene ennek a férfinak. Merthogy tetőtől talpig végigmérte, ahogy Laurával beléptek ide, az egyáltalán nem kerülte el a figyelmét. Laura könnyed mozdulattal kihámozza a lányt a bundájából. Érett kis mellek feszítik a pulóverét. De la Trave szeme rátapad a mellekre, rekedt hangon szólal meg. - Szép kislány vagy, Geneviéve. És korodhoz képest nagyon fejlett. Mennyi idős is vagy? - Tizennégy leszek három hónap mulva - a kislány a férfi szemé­ be néz, végül de la Trave kapja el a tekintetét. - Menjél, te szépség. Aztán gyere vissza-Laura most úgy karolja át a lány derekát, hogy hosszú, finom ujjai inkább Geneviéve csí­ pőjén, s még egy kicsit lejjebb pihennek, mint a derekán. Geneviéve-nek nem tűnik fel a mozdulat. Újra a férfira néz, egy kis ártatlan kacérsággal el is mosolyodik. Aztán eltűnik a legyező­ pálmák, filodendronok között. - Tudod, hogy én is felizgultam? - Laura a férfi ágyékát simo­ gatja a nadrágon keresztül. - Hogy kezdünk hozzá? - Bízd csak rám. Már most elkezdjük. Szerintem tíz-tizenöt perc múlva elunja, s visszajön. Addigra meglepjük egy kis pikáns lát­ vánnyal. - Csodálatos vagy, Laura. Ilyen gyönyörű, perverz döggel még életemben nem volt dolgom. Pedig próbáltam azért egy s mást, gondolhatod. - Nem kétlem - Laura is leveti kabátját, kigombolja a férfi slic­ cét, a farkát simogatja belülről. - Még ne vegyük ki. Előbb megmu­ tatom a bugyimat. Nézd csak, miben jöttem! Laura lehúzza a cipzárat, fellibbenti az öléig a bő szoknyát. A fekete harisnyát piros, csipkés harisnyakötő tartja. A harisnya széle fölött a vakító fehér comb kitellő szára, s a két comb hajlata, vadlúd-íve között az apró fekete bugyiból kikandikáló kunkori szőrök. - Őrjítő vagy - liheg a férfi, s a bugyihoz hajol, hogy a vagina illa­ tát érezhesse. - S ehhez mit szólsz? - sercen a tépőzár, feltárulkozik a húsfod­ rokkal lebegő hüvely. Lerepül a szoknya a kavicsokra, az antilop csizmás lábak szétnyílnak a mangófa hatalmas cserepének földjén. 204

A tépőzár továbbra is nyitva, már a hüvely rózsaszín barlangocskája is látszik, fölötte balra a belső szeméremajak olyan, mint a kinyílt virágszirom, a másik, a jobb oldali viszont rálittyan a bejáratra, mint a széltől csavart vitorla. S középen, felül, a csikló húsból font pará­ nyi tőre akár egy hegyes háromszög. És a szőrzet, amelynek szálai úgy terülnek szét a szeméremdombon, mint a húsevő tengeri kri­ zantém tapogatói. Laura ledobja a pulóverét is, fekete kombinéjából kupolás mel­ lek duzzadnak ki. A férfi a bódító illatot árasztó ölre hajol, nyelvét a nyálkásan csillogó, rózsaszín alagútba fúrja. Ropog a kavics nem messze tőlük, a lány arcán izgatott mosoly suhan át. - Csináld tovább - lihegi halkan a férfi fülébe. - Úgy nyaljál, hogy húzd szét egészen a szeméremajkaimat! Megállt a kis dög, hallod? A pálmák levelei mögül leselkedik. Hadd lássa először a puncimat. Aztán felülök, mint aki abbahagyta a dolgot, s amikor meghalljuk, hogy újra közelednek a léptei, akkor kapom be hirtelen a farkadat. A férfi tovább nyalja a hüvelyt, szopogatja a csiklót. A fogai közé veszi a kis húsfalatot, a drága zsákmányt. Aztán lágyan seprűzi nyelvével az egész vulvát, a klitorisztól a hüvelyen át a gátig, s még tovább, a popsi körkörös izmú rózsaablakáig. Pár perc után Laura úgy tesz, mint aki szelíden eltolja magától a férfit. A felgyűrt kombinét ráengedi az ölére. A könnyű léptek csi­ korgása jól hallható a pálmaház kavicsos járatán. Egyikük sem néz arrafelé, pár másodpercet várnak. Mikor már csak két-három méterre lehet Geneviéve, Laura hir­ telen kirántja a sliccből a férfi szerszámát. Óriásra duzzadt farok, nem markolja meg, csak egy ujjal hintáztatja alulról, hogy a kislány jól láthassa. Eperszínű nyelvének hegyét kidugja, nyalogatja a gombára emlékeztető, bíborszínben égő kupakot. Mindez két másodperc alatt játszódik le. Geneviéve már nem hátrálhat vissza, szinte viszi a lendület előre. Már ott áll a buja pár előtt duzzadt, nagyra tátott szájával; arca tüzel, fogai nedvesednek. - Pardon, kicsikém - Laura úgy tesz, mintha most venné észre Geneviéve-et, de azért még nem engedi el a férfi farkát, végignyalja a szárát is. - Nem vettünk észre. A kislány bénultan áll a pár előtt, dadogva szólal meg. - Nem tudtam... hogy zavarok. Én... - Nem zavarsz - mosolyog rá Laura, de la Trave visszagyömö­ szöli a nadrágba a farkát. Nem könnyű művelet, alig akar beférni, s még utána is látványosan feszegeti belülről a nadrág szövetét. Geneviéve a nadrág kitüremkedésére pislog, s hirtelen megfor205

dul. Mint aki eliszkolni készül. Laura hátulról elkapja a derekát, s maga elé penderíti. - Hová futsz? Kis buta. Nem vagy te olyan pici lány már. Egé­ szen fejlett vagy, majdhogynem nő. Nem árt az neked, ha tanulsz egy kicsit. - Szégyellem magam. Haza akarok menni - most olyan Gene­ viéve arca, mint aki mindjárt elsírja magát. - Ugyan, ugyan. Dehogy mész haza. Beszéljünk őszintén, kicsi lányom. Az előbb nagyon jól hallottam, hogy megálltál a pálmafák mögött és leskelődtél. Talán tagadod, hogy így volt? - Nem tagadom - a válasz most dacosan pukkan ki a kislány szá­ ján, újra a férfi nadrágjának kitüremkedését nézi. - Na látod. És mit láttál, megmondanád? - Nem mondom meg. - Akkor megmondom én. Azt láttad, hogy szétrakom a lábam a mangófa cserepében, és Gerard ezt a kis húskelyhet nyalja. Laura újra a mangófa cserepében ül szétnyílt combokkal, s a ki­ pattintott tépőzáron keresztül megmutatja széthúzott, rózsa-csillámú vagináját Geniviéve-nek. A kislány odapislog. Laura rámosolyog, beharapja ajkait, muta­ tóujját bedugja a hüvelyébe. Ki-be mozgatja, Geneviéve vérvörös arccal nézi. - Nem akarod te is kipróbálni? - Hogy gondolod ezt? Ha anyukám megtudná... hogy ilyet mondasz nekem... - Mondok én neked mást is, kicsikém. Mert láttál te már mást is az előbb. Most megint megmutatjuk egészen közelről. Laura kipattan a cserépből, a férfi sliccén matatnak ujjai. Elő­ szökken a kőkemény dorong, a nő úgy játszik vele, úgy húzogatja rajta a bőrt, hogy Geneviéve jól láthassa a pompás farkat. - Nem vagy kíváncsi rá, hogy működik? Szívesen megmutatom. Geneviéve egy lépést hátrál. De mintha nem tudna már elsza­ kadni a látványtól. - Gyere közelebb, kis butám. Egészen közel. Csak tanulsz abból, ha végignézed, hogyan játszadozunk és szeretkezünk. Átkarolja a kislány derekát. A férfi közben sebesen vetkőzik. Egy méterre sincs Geneviéve-től, Laura még közelebb perdíti a lányt. - Végignézed? - súgja a fülébe. - Meglátod, milyen izgalmas lesz. Geneviéve már nem ellenkezik. Úgy tűnik, vállalja a zív néző szerepét. De Laura nem elégszik meg ennyivel. 206

- Ha itt maradsz, akkor vedd le a kombinémat és a melltartómat. - Te is le tudod magadnak venni. - De én azt akarom, hogy te vedd le. Azzal a puha kis kezeddel. Geneviéve végül átráncigálja Laura fején a kombinét. Közben a férfi mereven álló farkára pislog. De la Trave csak áll, egy szót sem szól. De szeméből szinte kicsap az eksztatikus izgalom. - A melltartómat is! - lihegi Laura. - Kapcsold ki a pántját! A kislány kikapcsolja a csipkés, átlátszó melltartót, amely lehull a kavicsra, mint könnyű lepke. Laura szembefordul Geneviéve-vel. - Milyen a mellem szerinted? - Szép vagy - mondja a kislány zavartan. - Azt szeretném, ha rö­ videsen nekem is ilyen lenne. - Nem akarod megfogni? Gondolj arra, hogy a saját melledet tapintod. Neked is ilyen lesz. De az is lehet, hogy már most ilyen. Nem akarod a pulóvered levetni, te kis csaló? - Nem hordok melltartót - dadog a kislány. - Annál inkább vedd le a pulcsit. Úgyis pokoli meleg van itt, nem gondolod? Gérard majd eldönti, hogy van-e már melled. De én is szemügyre veszem ezt a két kerek didit. Majd kibökik a pulcsidat! Gyere, kihámozlak belőle. Repül a pulóver is a kavicsokra. Mint a gumilabdák ugranak elő a lány mellei. - Csodálatosak! Kóstolni való jonatánalmák - a férfi hosszú idő után először szólal meg. Laura megemeli a mellét, a másik kezével Geneviéve almáját. Egymáshoz érteti a két bimbót. Addig birizgálja a kislány cicijének rózsaszín nyusziszemét, a szép, holdudvaros bimbót, amíg az meg nem keményedik. - Nem akarod megsimogatni a mellem? - Laura búgó szavaitól, s azok jelentésétől de la Trave-nak még egy centit nő a farka. A kislány megint odapislog, s látja, átlátszó cseppek gyöngyöznek ki a feszülő makk parányi nyílásából. Geneviéve hallgat. Laura még mindig a csőszerűen duzzadó bimbóját birizgálja a saját mellbimbójával. Megfogja a kislány ke­ zét, szétnyitja ujjait, rátapasztja a nagy emlőjére, mint egy kosárkát. - Markold meg! Aztán simogasd lágyan - Geneviéve vonakodó ujját körbevezeti a ruganyos bimbón. - Sokkal jobb lenne, ha a szoknyád is levetnéd. Majd Gérard lehámozza rólad. - Ne, Gérard bácsi, ne! - sikít a lány, mert a férfi már mögötte áll, s húzza le a cipzárt. Laura a lány másik kezét is a mellére vonja, s kinyújtott, eperszí­ nű nyelvével megnyalja a száját.

207

- Ne félj, kicsike. Szűz maradsz. Csak játszunk egy kicsit. Cso­ dálatos játékokat. Úgy fogod magad érezni, mint a legszebb ál­ modban. Közben lehull a szoknya. A kerek popót már csak a harisnya­ nadrág és a csöpp bugyi takarja. A férfi nem tudja megállni, hogy végig ne simítson a harisnyás popón, merev farka közben a nőiesen telt combok közé fúródik. Laura elölről kapja el a terpeszben álló lány combjai közé fúró­ dott fütykös hegyét. Odaszorítja a makkot a harisnyanadrág és bu­ gyi takarta punihoz. - Mit érzel? - súgja Geneviéve fülébe, miközben tenyere besiklik fölülről a harisnyanadrág szára alá, s gyönyörrel szánkázik a bársonyos hason és selymes vénuszdombon. - Szégyellem magam - suttog a kislány, s megvonaglik ajka, ahogy Laura a mellbimbóját kezdi el nyalni. A férfi lefejti róla hátulról a harisnyanadrágot. Lehull kígyózva a harisnya a csizma szárára. Aztán a bugyi is a térdek között vergő­ dik, de la Trave ráhajol a fehér popóra. Élete legizgalmasabb pilla­ nata ez. Már minden kihull agyából, józanság, karrier, félelem, csak az érzékszervei működnek; görbülnek ujjai, mint a lepkeháló, hogy befogják ezt a csodálatos példányt, a kicsi, s mégis húsosan-telten remegő popót. Halántékán csomósan lüktet az ér, ahogy ráhajol a szappanillatú popsira, szájával, nyelvével érinti a kislányos puha­ ságú bőrt, a gyönyör eleven, lélegző kelméjét. A kislány hátra sem mer nézni. De előre sem, mert szemből Lau­ ra kuporodik a combjai közé, s kis punciját szagolgatja, csókolgatja. - Mindjárt elsülök - suttogja elölről Laura. - Olyan finom szaga van a puncidnak, hogy mindjárt elélvezek. Először engem ajándé­ kozz meg a drága nedveiddel, édesem! Geneviéve csak oldalra mer nézni. Vörös arccal bámulja a filodendron ernyőjét. Előtte térdelve Laura nyalja a punciját, hátulról a szintén térdeplő férfi fúrja bele nyelvét popsija szűk lukába. A kislány terpeszben áll, s egyszer csak úgy érzi, hogy emelkedik fölfelé a kavicsokról; mintha a pálmaház ösvénye fölött lebegne jó pár méterrel, s a filodendron ernyői cirógatnák arcát a pagoda üvegsátora alatt. Elélvez sikítva a két mohó nyelv cirógatásától. Először Laura nyalja ki belőle a felfakadt nedveket, aztán a meztelen férfi borul az ölére. Közben Laura megszabadítja csizmáitól, cafatosan lógó ha­ risnyáitól, bugyijától; felemelik, a férfi a nyakánál, vállánál, a nő a combjánál fogva, leterítik a hatalmas, füves fadobozba, ahol finom illatú virágok nőnek, lefektetik az álom teknőjébe. 208

Már nincs akarata. Laura arra kéri, hogy nyújtsa ki nyelvét. Ki­ nyújtja, barátnője síkos nyelvére kunkorodik a nyelve, de hegyük­ höz társul egy harmadik is, Gérard de la Trave mohón követelődző nyelve. A három nyelv pörög egymáson. Olyanok, mint az ördög­ kerék küllői. Sebesen forog a sátán motollája, aztán a szédítő for­ gás, pörgés végén megáll a kerék, visszahúzódik a két nagyra nyúj­ tott nyelv, picike csúszik elő; Laura csőszerűen duzzadó mellbim­ bója. Geneviéve szájának jólesik Laura bimbaja. Puha és édes. S lent is csodás surranás a combjai között; a széttárt lábai közé fekvő férfi nyelve. - Nyaljál ki te is engem, kicsim! - suttog a fülébe Laura. - Nekem is édes a pinám, ugyanolyan édes, mint a te pelyhes kis punikád. Geneviéve megadóan bólint. Van egy kis félelem az arcán, de a száját harapdálja az izgalomtól. Laura széttárja a feje fölött comb­ jait, a kislány nyelvét először a csikló duzzadt peckére irányítja. - Lágyan, föl-le. Aztán körkörösen - suttogja fölülről a varázs­ szavakat. - Most kapd el a fogacskáiddal! Harapdáld finoman és szopogasd a nyelveddel, ajkaiddal is! Már az egész síkos vulva Geneviéve arcán, száján csúszkál. Kis, tüzelő csiklóját a férfi izgatja; föl-le szánkáztatja rajta robbanni ké­ szülő kupakját. Laura hörögve, sikoltozva élvez. De élvez sikongva a kislány is. Laura Gérard mellé térdel a nagy teknő füvében, megmarkolja a farkát. - Nézd ezt a szép nagy faszt, kicsikém! Ugye megmarkolod te is? Kicsit húzogatod rajta a bőrt, így, látod, aztán a szádba veszed a vé­ gét. Közben a tenyered előre-hátra mozgatod rajta. Ezt a szép bí­ borkupakot meg szopod. Szívod ritmikusan az ajkaiddal, így, ahogy én csinálom. Ugye megteszed? A világ legjobb dolga szopni. Kitölti a szádat, nő benne, megőrülsz a gyönyörtől. Én meg közben benyúlok a kis popsid likába. De szűk a popód... van a retikülömben egy kis krém. Ne ficánkolj, csak bekenem a popód lukát! Most már be tud csúszni az ujjam. De jó szűk a popsid luka! Szűk, forró, olyan, mint egy bolyhos növényi cső. Geneviéve megint élvez. Közben a szájába csúszik a kőkemény dorong. Már nem fél tőle, magába fogadja, úgy szopja, mint éhes csecsemő a bimbót. Párnás marka a farok száját szorítja, külön ér­ zékeli a lüktető, kidagadt ereket. Gyönyörteli érzés, duzzadó sí­ kosság. Laura a fülkagylójába dugja nyelvét, úgy suttogja. - Ne félj a spricceléstől! Nyeld le az egészet! Nehogy abbahagyd a szopást, amikor Gérard kilő! 209

A férfi úgy üvölt, mintha nyúznák. Nem látja, hogy régóta dol­ gozik az üvegház falán keresztül a filmfelvevő gép. A kislány majd­ nem minden csöpp ondót lenyelt, de azért a szájából is bugyog ki­ felé a tejfehér vulkán. Laura gyönyörű feneke kúpját emeli négykézláb a férfi felé. Most verd be hátulról, Gérard! Te pedig, kicsikém, csússzál hanyatt a combjaim közé. Nyalogasd közben a csiklóm, és Gérard ki-be csúszkáló farkát is. Ezt a csodás farkat, amely spriccelés után is ugyanúgy áll. A kis nőstény ellenkezés nélkül becsúszik a fehér combok közé. Fülében dörejek a csattogások, ahogy a férfi izmos hasa barátnője fenekéhez ütődik. Pár centiméter közelségből látja a nagy, lebegő golyókat, hintáznak előre-hátra, mint az ingaóra gombjai. Tanulé­ kony nyelve rátalál a hintázó golyókra is, nyelvével végigszánt a zacskókon, s a kemény kis golyókat egyenként az ajkai közé szopja. Ettől a már kicsúszni készülő farok újra duzzadni kezd; Laura ör­ dögi sikolyokat hallat. Aztán még öt perc, és egyszerre hörögnek föl. Gérard farka kicsúszik a síkos hüvelyből, az alattuk fekvő Ge~ neviéve arca tele lesz fehér csődörtejjel. Nem sokáig csordogál raj­ ta. A mélyből felbukó lány arcáról Laura mint macska a tejet, úgy nyalogatja le az ondót. - Te drága, te! Kis nimfám, Lolitám! - Gérard eksztatikus gyö­ nyörrel csókolgatja a kislány szépen kerekülő almáit. - Mindjárt jövök, nimfácskám, egy pillanat. Ugye maradsz még, egyetlenem? Te leszel a mindenem, a kincsem! Már az is kimondhatatlan gyö­ nyör számomra, ha a puha talpadat nyalogathatom. Kígyózó nyelv szántja végig a kislány talpát. Lábujjai egyenként tűnnek el a férfi szájában. De la Trave közben a farka tövét szorítja. Még szopogatja egy kicsit Geneviéve lábfejét, bár majd bevizel. Végül eltűnik egy óriás filodendron mögött. Laura gyorsan Ge­ neviéve fülébe súgja. - Óriási voltál, kis ribanc. - Sikerült elvarázsolnom? - sátáni mosoly a kislány arcán. - Biztos nem vette észre, hogy fényképezik. De nehogy meg­ dugni is hagyd magad, kis nimfomán. Mindent elrontanál! Hiszen olyan jól bejáratott pinád van, mint nekem. - A franc vigye el! - káromkodik halkan a kicsi. - Olyan jó volna pedig, ha belém nyomná a dorongját, te pedig a fenekem nyalnád közben, Laura! Gonosz vagy! Ilyen szép nagy farkat nem hagy ki az ember! - Vigyázz, mindjárt jön! Megegyeztünk, hogy pettingező kis­ lányt játszol! Aki hagyja magát egy kicsit elcsábítani. St. Germain210

ben annyi faszt kapsz, amennyit csak akarsz. Estig várd ki, te kis nimfomán szörny. Hogy a francba tudtál az elején annyiszor elvö­ rösödni? Óriási tehetség vagy, mondhatom. Gérard de la Trave minisztériumi osztályvezető óriási csokor orchideával tér vissza. A fűteknőben fekvő kislány hasára, ágyéká­ ra pergeti a lila nyelvhez hasonlító szirmokat. - Drága nimfácskám, köszönök mindent. És reménykedem ab­ ban is, hogy pihés ágyékod mélyére egyszer még másképp is beha­ tolhatok. - Elvesztettem a fejem, Gérard bácsi - Geneviéve mintha most ocsúdna szégyenéből, az öle elé vonja a kezét. - Szégyellem, mibe mentem bele így is. Ne is beszéljünk róla. RÉGI ÁRNYAK A LOIRE-PARTON A langaléta Karó és a húszéves korára is halálfej-soványságú Csontváz a Párizs-Nantes között közlekedő expresszvonat egyik első osztályú kupéjában ülnek. Pontosan tudják, hogy súlyosan vétkeztek a Sátán Gyermekeinek kemény szabályzata ellen azzal, hogy kilógtak a st. Germain-i erdő bunkerjából, az RER-rel Pá­ rizsba szöktek, s onnan pedig az Austerlitz pályaudvarról tovább, az expresszel Blois felé. Iszonyú büntetés vár rájuk, ha visszatérnek, ezzel mindketten tisztában vannak. De izzadt tenyerükben szoron­ gatják most is a Szex Ladyből kivágott fej nélküli fényképeket és a szövegeket; ennek a képnek nem lehetett ellenállni. Mert persze pontosan tudták, hogy kit ábrázol a kép. Nemcsak a hirdetés szö­ vege volt világos számukra, emlékeztek a régi képre, a Tanárnő tes­ tére, ezt nem tudták elfelejteni. Várak, várkastélyok tornyai suhannak el mellettük, végig a lom­ hán hömpölygő Loire mellett; már közeleg Blois-hoz a vonat. Újra bámulják a képeket. A két mell kiugrik a fehér mellkasból, pedig a nő nem nyúl alájuk, a karjával sem préseli össze őket; mégis olya­ nok, mintha egy óriási, kettévágott labda féltekéit helyezték volna egymás mellé a feszes bőrön. Karó különösen emlékszik ezekre a mellekre. A mellekre, me­ lyekre ráfolyt a csinos, izzadó madonnaarcról korai férfiasságának bőséges nedve. És Csontváz is emlékszik, ő inkább a Tanárnő há­ romszög alakú aranyszőr ligetére. Pierre Ráteaux sebesre rágta száját kínjában, hogy nem tartha­ tott velük. De neki ma bevetése lesz, nem is akármilyen szórakozás, 211

ám nem is volt választási lehetősége, ha velük együtt kiszökik, ezért őt kinyírják. Így aztán két főre apadt a csapat. A vezér nélkül maradt régi csapat. Az erőszak régi liturgiája megtette a magáét, ha hat évig kellett is őrölnie a sátán malmainak. Volt parókájuk, ragasztható bajuszuk, szakálluk készenlétben. Így utaztak. Ennyi volt mindössze az álcázás. És persze Karónak sötét szemüveg, Csontváznak pedig szimpla üvegből készült aranykeretes. Fékez Blois-ban az expressz. A pályaudvar előtt átszállnak egy helyi buszra.; Chaumont-sur-Loire előtt leszállnak, alig volt utas a buszon ezen a sötét januári délutánon rajtuk kívül, azok is tovább utaztak Chaumont-sur-Loire-ba. A kabátjuk szőrmés gallérját is felhajtják, úgy lopakodnak a Loire-parti ház felé. A régi gyönyörök tanyája felé. A szőlőkarók most csupaszon meredeznek, mint komor katonák. S feketék, redvesek a gyümölcsfák ágai is. Köd ereszkedik alá a Loire felől, sűrű, grízszerű, jótékony köd. A házban ég a villany. A Tanárnő várja őket. Fellépnek az isme­ rős verandára, Karó gyöngéden végigsimítja a régi tornácoszlopot. Kopognak az ajtón. - Gyertek! - hallják a Tanárnő hangját. Belépnek, szemük kidülled a gyönyörűségtől. A Tanárnő egye­ dül van a jól fűtött szobában; bolyhos magas sarkú papucs a lábán, csodálatos testén vérpiros selyemköntös. - Jó napot, Tanárnő - csak toporognak az ajtóban, mint a gyere­ kek. - Rég láttalak benneteket. Pierre Ráteaux-t nem hoztátok ma­ gatokkal? - Ő nem jöhetett. Nagyon sajnálja - bólogat Csontváz, szemei majd kiguvadnak. Karó nyel egyet, s megkérdezi. - Ugye a Tanárnő hirdetett a Szex Ladyben? - Én voltam, srácok. Annak a régi napnak az emlékére. Nagyon buta voltam, de ezt már megírtam nektek. Azt hiszem, ez többet mond, mint a fénykép. A Tanárnő széthúzza testén a vérvörös köntöst. Fehéren fénylik a teste. Karó a köldök pici barlangját bámulja, a kis üreget, amely úgy érzi, lüktet, és szívja magába őt. Karó lép egyet előre. Csontváz árnyékként követi. Két lépésre vannak a meztelen testtől, amikor kinyílik a verendaajtó. Egy szőke nő áll az ajtóban, kinyújtott kezében revolver. Karó a másik szoba ajtaja felé ugrana, de előbb pillantja meg a pisztoly csövét, mint a 212

fegyvert tartó férfi arcát. Fél fordulattal hátraveti magát a Tanár­ nőre. Revolver dörren, iszonyú fájdalom hasít a combjába. De át­ lőtt combbal is a Tanárnő torkát szorítja már a jobb karjával, maga elé perdítve a nőt. Mikor a kését is kirántja baljával, látja, hogy Csontváz az ablak felé rohan. - Állj! - harsan a hosszú szőke hajú nő kemény hangja, de Csontváz fejjel előre veti ki magát az ablakon. Még ki sem zuhan az üvegtől roncsolt arcával előre, amikor el­ dörren Suzy revolvere. Csontváz vállába fúródik a golyó. Ordít a kíntól, de azonnal felpattan, vércsíkot húzva maga után rohan a gyümölcsfák között a folyó irányába. Odabent Perella Ákos néz Karóval farkasszemet. Karó bal kéz­ zel tartja Juliette Dambreville torkán a kést, jobbjával magához szorítja a nőt. Arra is vigyáz, hogy fejét ne tartsa magasabbra a Ta­ nárnő dús, tömött hajának magasságánál. Szentay Bálint is az ajtóban áll. Kér revolver csöve keresi a Ta­ nárnőt szorító Karó testén a célt. De nem találnak semmilyen felü­ letet sem. - Ha egy lépést tesznek valamilyen irányba...! - rikácsolja Ju­ liette mögül Karó. - El fogsz vérezni, pajtás - szólal meg csendesen Szentay, a Ta­ nárnő lábánál már kis tócsába gyűlt vért nézve. - Pofa be! Hátráljanak a másik szoba felé! Gyorsan, mert átvá­ gom a torkát! Perella a zsebébe nyúl észrevétlenül, leejti a padlóra a kulcsát. Karó feje ösztönösen felemelkedik a csörömpölésre, homloka és a szeme megjelenik egy másodpercre a tanárnő szőke haja fölött. Ez a másodperc elég Perellának. Tudja, hogy a homlokba hatoló golyó megakadályozza a legparányibb mozdulatot is. A kar izom­ zatának megfeszülését, parányi rezdülését is, amely pedig elég len­ ne ahhoz, hogy a kés pengéje átvágja Juliette Dambreville torkát. A revolver eldörren, Karó a parketten hever az oldalán. A tanárnő válla mellett csúszott le átlőtt homlokkal. Szentay Karó üvegesedő szemét nézi. Reménytelen. Nem így képzelték el a dolgot, Perella már a gyümölcsfák között rohan. A Loire felé, amerre Csontváz menekült. Suzy Csontváz nyomában van. A menekülő most éri el a töltést. Blois felől tehervonat dübörög, alig lassít a folyókanyart követő pályán. Csontváz felkapaszkodik vérző vállával a töltésre, zihálása addig a bokorsorig hallatszik, amely mögül Suzanne, vagy száz mé­ terrel előbbre állva a pálya mentén a haramiánál, kénytelen újra célba venni a sátán adoptált gyermekét. Most a bokájára céloz, 213

hogy ne tudjon tovább szökni, de Csontváz épp akkor veti le magát a töltés kövére, mikor eldörren a lövés; rágurul kétségbeesett erő­ vel a sínekre. Feldübörög a tehervonat. S ahogy feltűnik a szelíd kanyarban, azonnal fékez iszonyú csikorgással, egyre lassul, de még mindig legalább hatvan kilométeres sebességgel közeledik. Aztán talán ötvennel, és Suzy nem mer lőni, mert Csontváz a sínek között áll, nem messze a mozdonytól, feltartott kezekkel; ha a lábába lő, ott­ marad a talpfákon örökre. Iszonyúan csikorog az egész szerelvény, mintha szét akarna rob­ banni a mozdony. De azért csúszva, kínlódva, fékezve most dübö­ rög el a töltés mellett álló Suzy előtt. Suzanne tudja, miért csinálta Csontváz ezt a hajmeresztő produkciót: a mozdony előtt állt feltar­ tott kézzel, amíg lehetett, hogy vad fékezésre kényszentse a vezetőt, s a lassító vonat ütközőjére ugorva a töltés másik széléről, a fé kező mozdony lendületével is tovább szökjön, aztán eltűnjön, le­ lépjen a folyó irányába - jóval odébb. A csúszó vagonok ütközőit figyeli. Kinyújtott karjában, össze zárt, moccanatlan markában az automata browning. Csontváz a harmadik és negyedik vagon közötti ütközőn ül. Kezében revolver épp rája szegezi. Suzy browningja eldördül, a másik vállán találja e a haramiát. Csontváz kezéből kihull a revolver, kíntól kibuggyant nyelvvel előredől az ütközőn. Azt már nem láthatja Suzy, hogy így marad egy kicsit a vagon hátsó oldalához támasztott fejjel. Aztán lecsúszik oldalt zuhanva a vagonok alá, a fékező kerekek utolsókat mozdulnak éppen. De utolsó, csikorgó mozdulásuk is elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy péppé zúzzák Csontváz, alias Francois Popinot fejét. A SÁTÁN GYERMEKEI Egy fehér Alfa Romeo és egy sárga Ferrari áll meg Fréderic Parent-nak, a Front National ismert alakjának háza előtt, a Párizstól mintegy húsz kilométerre fekvő Montmorencyben. Pontosabban nem a fotocellával működő kapu előtt, hanem az erdőcske szélén, a Monsieur Parent házát körülölelő parkot védő kerítés mellett. Este nyolc óra van. A két sofőr, Joszif és Étienne Fourmanne a kocsikban marad­ nak, tovább járatva a motort. Az Alfa Romeóból Kajmán, Alina Potovsky és Pierre Ráteaux, a Ferrariből pedig Kaszás és a néger testvérpár, Horla és Bongó ugrik elő. Mind a hatan harisnyaálarcot 214

viselnek. Most már a két autóban várakozó sofőr is. Pierre Ráteaux rááll a majd kétméteres Kaszás atlaszvállára, hosszú szárú harapó­ fogóval mélyen behajolva egy méter hosszan elvágja a kis lán­ dzsákban végződő falba, a lándzsák hegyeibe alulról bevezetett drótokat. Sorra ugrálnak be a lándzsák hegyéről teniszcipőben a rothadó téli avarba. Az utolsónak maradt Alina Potovskyt Kajmán húzza föl a falról. Aki leért a földre, rögtön begurul a veresgyűrűsom bokrok mögé. Bár sötét van már persze a parkban, a ház körüli sétányokon égő lámpák csak nagyon halovány világosságot bocsátanak ide. Lapul­ nak mind a hatan a fekete földdel keveredő avarban. Hallják a felé­ jük tartó lépteket. Csak kis pukkanást ad Kajmán hangtompítós fegyvere, az őr arccal előre belezuhan a bokorba. Most már géppisztolyokat szegeznek előre. Olyan halkan lopa­ kodnak a ház felé, amennyire csak lehetséges. A néger testvérpár a ház homlokzata felé surran, a többiek egy sötét, földszinti ablak alatt kuporognak. Étienne Fourmanne összekötözött rudacskákat dug a sötét, vaskosaras ablak rácsa alá a párkányra. Meggyújtják a kanócot, odébb mennek. A ház homlokzata felől mintha halk puk­ kanást hallanának. Pár másodperc múlva robbanás veti szét a rá­ csot, sorra ugrálnak be a szobába a millió darabra tört kettős abla­ kon át. A folyosón a leányszoba felé vágtatnak. A lefizetett szobalány­ tól, Janine-tól kapott tervrajz alapján tudják, hogy jobbra a harma­ dik szoba. De nemcsak ezt tudják, ennél többet is tudnak. Azt is, hogy a Front National másik kulcsemberének, Paul Martelnek a lánya is itt cseverészik ma este a házigazda leánykájával. Janine, a szobalány most lép ki a kis szalonból, diszkréten sikol­ tozik, közben a fejével bólint. Kajmán és Kaszás beront a szalonba, Fourmanne és Alina Potovsky a folyosón vigyáznak a géppiszto­ lyokkal. Ügy tesznek, mintha közrefognák a gyapjas néger frizurás, de különben hófehér bőrű Janine-t is. Kajmán és Kaszás kiráncigálja a két lányt a szalonból. A ház homlokzatának irányából, de már inkább a ház belsejéből géppisztolyropogást hallanak. Az afrikai testvérpár, Horla és Bongó most érkezik a főlépcsőház felől. - A homlokzat előtt álló testőr és a titkár - mondja Bongó könynyedén, már futtában, ahogy a nőket géppisztolycsővel taszigálva, a felrobbantott ablakú szoba felé tartanak. - Plusz a kinti őr. Körülbelül ennyi volt betervezve - vigyorog 215

Kaszás, s rászól valamivel érdesebben a berobbantott ablak előtt megtorpanó lányokra. - Másszatok kifelé, kis ribancaim! A három lány kimászik az ablakon. Elöl Janine, utána a két ba­ rátnő, Mélanie és Nathalie. Aztán Kaszás, épp az ablakpárkányon áll, amikor látja, hogy a homlokzat sarka felől megtermett gorilla rohan feléjük. Vár egy kicsit, takarja a fal, aztán kéjjel ereszt meg egy géppisztolysorozatot a testőr gyomrába. Átvágnak a parkon. A két zokogó, üvegcserepektől vérző kezű lányt úgy vonszolják, mint a rongybabákat. Janine, a szobalány is szipogni próbál, de ő azért sebesen szedi a lábát. Ugyanott másznak át, mint ahol bejöttek. A két barátnőt egyszerűen feltolják, aztán lelökik a falról. Az alul állók elkapják őket. Bepréselődnek a két kocsiba, kilövik magukat a St. Germain-i erdő felé. Csak egy száz méterrel odébb parkoló autós látta őket, ha látta, mert úgy vágta magát hasra az első két ülésen, akár egy béka, amikor ők leugráltak a falról. A két sofőr, Étienne Fourmanne és Joszif persze észrevették a véletlenül arra parkoló pasast. De a Sátán Gyermekei nem sokat törődnek vele. Csak annyira, hogy amikor elhúznak mellette, hangtompítós pisztolyával Kajmán figyelmeztetésképpen belelő a férfi piros Citroenjének kerekébe. A mélyen a föld alá vájt barlangteremben mintha színházi elő­ adás készülne. Bizarr előadás aberrált nézőknek. Az iszonyú hő­ ségben szinte izzadó falak előtt középkori kivégzőhelyekre emlé­ keztető óriási emelvény. Rajta egy gyékényszőnyegen hátára fek­ tetett tehén, négy lába a sziklamennyezet felé mered, de rángatódzni nem tudnak a lábak, mert vastag kötelek feszítik ki őket a mennyezetről lelógó vaskampókhoz. A tehén csak bőg iszonyúan, de ez nem zavar senkit. A kereveteken fekvőket és a kör alakú, ir­ datlanul nagy és vastag szőnyegen ülőket legalábbis nem zavarja. Legfeljebb azt a nőt, akit az emelvény jobb sarkába béklyóztak, mégpedig úgy, hogy két keze a falban alacsonyan rögzített kari­ kákhoz van hurkolva, így az álló asszony, Pierre Ráteaux unoka­ nővére, Elisabeth Planier kénytelen nagyon magasra emelni hatal­ mas, meztelen fenekét. És még azt a három meztelen lányt zavarja az iszonyú bőgés, akiket most engednek le középre, a vastag szőnyegre egy durva kö­ telekből font ketrecben a barlangmennyezet vaslemezének eltávo­ lítása után. Mélanie Parent, Nathalie Martel és Janine, a szobalány a kis ketrec foglya. 216

Az emelvényen középen két embernagyságú szobor vár leleple­ zésre. Egyelőre ponyvával vannak takarva. De az már így is látszik, hogy a két szobor arccal egymás felé van fordítva. A két, ponyvával takart szoborszerűség előtt gumikád. Egyelőre üres, nincs benne víz, de akkora, hogy négyen is kényelmesen elférnek benne. Jobboldalt, a barlangteremben hosszú, terített asztal. Hidegtálak és habostorták sorakoznak rajta. De senki sem nyúl hozzájuk, min­ denki az óriás szőnyeg körül elhelyezett kereveteken és a szőnyeg szélén ül. A férfiak frakkban, a nők nagyestélyiben. Kivéve Geneviéve-et, aki copfos, kurtaszoknyás kislánynak öltözött. A Sátán Gyermekei közül tizenegyen vannak jelen. Hat férfi és öt nő. Kajmán, Kaszás, Joszif, Pierre Ráteaux, a néger Bongó és Étienne Fourmanne, a házigazda, az autójával szörnyethalt gyáros fia. És persze a nők: Alina Potovsky, Tófalussy Laura, Miranda Dorga, a néger Horla és az álliliom, az alig tizennégy évesen is érett Geneviéve. S még egy ember van a foglyokon kívül a barlangteremben. Ő ül egyedül széken, amolyan trónusfélén. Ő is fekete frakkban van, csak neki a szeménél és a szájánál kivágott csuklya van a fején. A házigazda, Étienne Fourmanne előtt filmfelvevő gép, kis áll­ ványra helyezve, de még nem dolgozik a kötélketrecre szegeződő kamera. Kajmán int Pierre Ráteaux-nak, a ceremóniamesternek. Ráteaux a ketrec rácsa mögött dühöngő meztelen lányokhoz sétál. Az arcán tündöklő mosoly körülbelül olyan, mint a Notre Dame-i székesegyház szörnyeié. - A kicsike Janine, a bájos szobalány - szólal meg, de a két ba­ rátnő ágyékát nézi mereven. - Ő szegény lány csak becsöppent eb­ be a buliba, mint Pilátus a krédóba. Ő kétségtelenül jobb sorsot ér­ demel. Igaz, Janine? Hozzád beszélek! - Nem tudom, mire gondol. De jó volna, ha elengednének már. Engem is, és a kisasszonyokat is. A saját érdekükben. - Csak nem fenyegetődzöl, kicsi Janine? Hát akkor mutatok neked valamit. Úgyszólván csak bemelegítésképpen. Látod azt a gyönyörű popót a pódiumon? Meg nem mondanád erről a popó­ ról, hogy a gazdája 48 éves! Mert ápolt, szép nagy fenék ez. Látod azt a V alakú vágást, amelyet a két összeérő félgömb hoz létre? És tudod, kié ez a gyönyörűséges segg? Elisabeth nénié, a saját tantimé. Direkt az én kérésemre rabolták el nekem. Ennyit ér az én szavam a Sátán Gyermekeinél. Büntetek is, de jutalmazni is tudok. Most inkább büntetek, hogy okuljál belőle. Pierre Ráteaux úgy ágál a ketrec előtt, akár egy rossz ripacs. A hosszú, barna hajú Mélanie Parent kiköp feléje. Akkorát köp, 217

hogy a mozdulattól asszonyos emlői megremegnek, mint súlyos harangok lengenek. Kajmán megvetően nézi a ripacsot, az arcán szétcsorgó köpést, de nem szól egy szót sem. Ráteaux int Alina Potovskynak, a jelen­ leg szőke hajú terroristanő a kezébe veszi a korbácsot. Csattognak Elisabeth néni krémekkel ápolt alfelén a könnyű korbács fonatai. A bokája magasságához láncolt kezű aszony fene­ ke lassan egyetlen, vérvörös tiltakozás lesz. Hátrasziszeg valamit, a két széttárt lábán keresztül, de nincs abban a helyzetben, hogy iga­ zán hatékonyan protestálni tudjon. Alina Potovsky nem elégszik meg ennyivel, a korbácsolás szüneteiben először az ujját dugja Eli­ sabeth „néni" fenekébe, aztán egy tizennyolc centis méretet utánzó műfalloszt. Az asszony sikoltozik. Kezdetben eldönthetetlen, hogy a fájda­ lomtól, a megaláztatástól vagy a gyönyörtől-e. Aztán egyre zihálóbbak, staccatósabbak a sikolyok, átmennek szinte zeneileg él­ vezhető crescendóba. Végül alászállnak a hangok, mint a haldokló hattyú dala, a sikolyból nyöszörgő decrescendo lesz. Most már egy ideje dolgozik Étienne Fourmanne kamerája, felvesz sikolyt, nyö­ szörgés:, bíborvörösen vonagló popót. - Na, kincsem? Meggondoltad magad? -"Pierre Ráteaux újra Janine-hoz, a szobalányhoz intézi a szót. - Akarod, hogy téged is így kapjunk lencsevégre? De veled nem bánnánk ilyen finoman, gon­ dolhatod, hisz végül is nem mondhatom el, hogy te is a rokonom vagy. - Mit akarsz tőlem? - Janine a kötélketrec fonataiba kapaszko­ dik, úgy néz Ráteaux-val farkasszemet. - Csupa kellemes dolgot. Olyasmit, amit öröm lesz megtenned. Látod, Alina milyen élvezetet talált magának? Mindössze ilyesmit kérek tőled. Mindnyájan az emelvényen ügyködő Alina Potovskyt nézik. Már Elisabeth mindkét kezét kiszabadította; a meztelen asszony kimerülten zuhan hanyatt a fémkarikák alatti takaróra. Alina szét­ húzza a combjait, s befúrja nyelvét dús szőrű vaginájába. - Azt akarom, hogy te is igyál ilyen nemes nedűt - Ráteaux hal­ kan, de azért jól hallhatóan beszél Janine-hoz. - Szerintem van is mit, a két finom kisasszony már felizgult titokban a látványtól. A tehén iszonyatosan bőg közben az emelvényen. Már szinte megszokták, nem is figyelnek oda. Csak Elisabeth sikolyai tudták elnyomni úgy-ahogy a kétségbeesett bőgést. Janine hallgat. Most már riadtan hallgat a hosszú, barna hajú Mélanie és a szőke, filigrán Nathalie is. Az ölük előtt tartják a kezü218

ket, egyre gyakrabban pislognak az őket lopva méregető Janine felé. - Mi lesz, kicsikém? - most harsog Ráteaux. - Megnyelveled-e az úrnődet és a barátnőjét? Mert ha nem, tudok más megoldást is. Bongó leereszkedik hozzád fölülről egy korbáccsal. De nem simo­ gatni fog, mint Alina tette Elisabeth nénivel. Biztosíthatlak róla, hogy Bongó igazi vadember. Janine még mindig hallgat. Rateaux végül elunja. - Láss neki, Bongó, keményen! - veti oda a négernek. Bongó ledobálja magáról a frakkot, inget, cipőt. Fényes ágyék­ kötőre vetkőzik. Olyan izmok ugrálnak a testén, amelyeket csak testépítő reklámokon látni. Kezébe veszi Alina Potovsky korbá­ csát, eltűnik vele. Pár perc múlva megjelenik odafönt, s lefelé ereszkedik a ketrecet tartó kötélhágcsón. Már belóg a ketrecbe a lába, fogai közt szorítja a korbács nyelét. Aztán a lábával és fél ke­ zével tartja magát a vastag kötélen, amelyből kerékküllők módjára szétágazó fonatok fogják össze az egész ketreckonstrukciót. A küllőfonatok között azonban jókora szabad felületek vannak, Bongó korbácsa már be is suhint a ketrecbe; a meztelen Janine vállán, há­ tán csattognak az ütések. - Ne verjetek tovább! - könyörög Janine, s a könnyei elerednek. „Kiváló színésznő" - bólint maga elé Kajmán. - „Mint ahogy a kis Geniviéve is." Érdeklődéssel figyeli a szcénát, a mellette ülő Laura már teljesen felizgult, kigombolja Kajmán fényes frakknad­ rágját, s szopni kezdi szeretője farkát. Mindhárom meztelen lány a kereveten terpeszkedő Kajmán felé pislog a ketrecből. Egy pillanatra még a fejük fölött lengő Bongóról is megfeledkeznek, a korbács suhogása is szünetel. - Ne haragudjanak - Janine inkább a filigrán, törékeny testű ba­ bához, Nathalie-hoz beszél, mint Mélanie-hez, az úrnőjéhez. Muszáj megtennem. Janine a szőke Natalie-hoz lép, a csöpp, kislányos didik egyike szinte eltűnik szájában. Étienne Fourmanne keményen dolgozik, a kamera követi a játék-csípőkre, vékony combokra ereszkedő Ja­ nine mozdulatait. Bongó vár a korbáccsal odafönt. Nathalie a meglepetéstől szinte bénultan hagyta, hogy a szobalány a szájába vegye a mellét. Mélanie is dermedten áll barátnője mellett. Mikor azonban Janine kes­ keny szája ráhull a vékony combokra, mint a vércse, mindketten szinte egyszerre eszmélnek. Most már tudják, s nemcsak sejtik, hogy miért fényképez a kamera, tudják, hogy nem szórakozásból, hanem céltudatosan vesz fel mindent. Mélanie belekapaszkodik 219

hátulról Janine négergyapjas hajába, Nathalie pedig felemelt térd­ del rúg bele a szobalány hasába. Már a vastag szőnyegen birkóznak a ketrecben. Mélanie ököllel veri a hanyatt zuhant Janine arcát. Nathalie megpróbálja leszorítani a vérző orrú szobalányt, törékeny testével nem sok eséllyel. Janinenak sikerül kiszabadítania magát. Dől az orrából a vér, de azért be­ lenyal a rázuhanó Mélanie puncijába. Úgy csinálja, mint egy profi pornósztár, nagyra nyújtva nyelvét, széthúzva a hüvelyt, hogy a közelebb húzódó kamera tökéletes felvételt produkáljon. Minden erejét összeszedve három-négy másodpercig tud nyelvével a ka­ mera számára munkálkodni. Mélanie vértől csöpögő fanszőrrel ugrik fel Janine karjának bilincséből nagy nehezen szabadulva, meztelen talpával hatalmasat rúg a szobalány arcába. Kajmán int az odafönt lógó Bongónak. A néger bólint, és sebe­ sen mászik fölfelé a kötélen, újra szájába véve a korbácsot. Pár má­ sodperccel később vagy fél métert emelkedik fölfelé az alul kosárszerűen fonott ketrec. Pierre Ráteaux hosszú, éles pengéjű kést markol föl egy asztalkáról, elvágja vele a ketrec alsó fonatainak jó részét. Addig nyiszitol, amíg a meztelen lányok le nem pottyannak a vastag szőnyegre. Ott már nem folytatják a verekedést. A kötélketrec felemelkedik mint egy szétrongyolt zászló. Eltűnik a barlangmennyezet nyílásában. Döngve eltolódik a vaslemez is, Bongó újra megjelenik a teremben ágyékkötőben. Megint felveszi a frakkját, a többiek szemmel láthatóan csak erre vártak. Mert ahogy felöltözik, Kaszás és Joszif azonnal lefogja Mélanie-t, Horla és Bongó Nathalie testét szorítja le. A „zsenge nimfa", Geneviéve körbejár egy tálcával és gyógyszerekkel, akár egy jó nővér. Pierre Ráteaux mindkét lánynak tablettát gyömöszöl a szájába, egy pohár borral nyomtatva le a gyógyszereket. Étienne Fourmanne ezt nem veszi filmre. Csak azt, ami utána következik. Rövid időn belül hat a gyógyszer, a meztelen barátnők réveteg tekintettel nézik egymást. A szintén meztelen Janine ott áll szorosan mellettük, orrából még mindig csöpög időnként egy-két csepp vér. Gúnyos arccal nézi a két lányt, akik úgy bámulják egy­ mást, mintha tükörbe tekintenének. Geneviéve, Miranda Dorga, Horla, Bongó és Ráteaux körüláll­ ják őket. Alina Potovsky is felbukik végre Elisabeth combjai közül, kézen fogja az elgyötört asszonyt, együtt csatlakoznak a lánchoz, úgy, hogy Elisabethet Alina betaszigálja a lányok közé, a kör köze­ pére. Tófalussy Laura a farkánál fogva húzza a fekete frakkos Kaj­ mánt. Úgy állnak be a körbe, hogy Laura az egyre csillogóbb szemű Mélanie és Nathalie előtt veri tovább a férfi farkát.

220

Tovább tágul a kör. Kaszás és Joszif is csatlakozik. Négy nagy­ estélyibe öltözött nő és öt frakkos férfi veszi körül a négy meztelen nőt. És egy két copfba font hajú, széles szalagos, kurtaszoknyás gyermeklány. - Fedezzétek fel végre egymást, lányok! - javasolja Tófalussy Laura mosolyogva, egyik kezével a nyakában lógó gyöngysort, a másikkal pedig Kajmán farkát babrálva. - Milyen apró kis didije van Nathalie-nak! - ámuldozik a volt autóversenyző, Joszif. - És milyen zsenge pázsitja alul! - tódítja Miranda Dorga is. - Az ilyen pázsithoz nem kell fésű - állítja Pierre Ráteaux. - Az ilyen fűszálakat nyelvvel is lehet gereblyézni. - Ne szégyelld magad, Mélanie - mondja Kaszás is, mint a töb­ biek fölé tornyosuló varázsló. - Mártsd bele a nyelved a harmatos puniba! - Nathalie! Engedd el magad! Feküdj szépen a hátadra! - vezé­ nyel Alina Potovsky. - Tárd szét a combod, hadd gyönyörködjünk benned! Mélanie, fúrd bele a nyelvecskéd fullánkját! Mint darázs a virágkehelybe. Nathalie hanyatt fekszik a szőnyegen. Széttárt lábbal úgy hever ott, mint egy elvarázsolt baba. Mélanie eléje térdepel, akárcsak imádkozáshoz készülne. Szédült papnő, akinek tíz főpap celebrálja egyszerre a fekete misét. - Dugd ki a nyelved, Mélanie! - Kajmán kezének egyetlen intése nyomán úgy tágul a kör, hogy kényelmes rést hagyjon Étienne Fourmanne éber kamerája számára. - Tapogass vele! Csak szép lassan, érzékenyen. Először a combok hajlatait. Szánkáztasd a nyelved a finom hajlatokban. - Most a külső szeméremajkat nyalogasd lágyan - suttogja mel­ lette Laura. - Így ni, kicsikém. - Mindnyájan rezzenéstelen arccal nézik a barátnője ölére borult lányt. - Most a belső szeméremajkak húspillangói következnek. - A kis csiklóról nehogy megfeledkezz! - a kárminpiros nagy­ estélyibe öltözött Horla hangja szinte aggodalmas. - A parányi, követelődző jószágról. - De a jó szagú hüvelyről sem! - fűzi tovább Bongó, a bátyja. Úgy szürcsöld a nedveit, mintha kútra talált vándor lennél a siva­ tagban. Nathalie öle vonaglik a gyönyörtől. Mélanie fölfelé kúposodó csípője, feneke is úgy rándul meg, mintha áramütés érte volna. Janine, a szobalány a sikoltva élvező Nathalie fölé kuporog. A sikol­ tás megszűnik, belefullad Janine vaginájába. 221

Megvárják, amíg Janine is elélvez. Nathalie szőke feje fölött tér­ delve. Akkor Geneviéve szólal meg, kurta bakfisszoknyáját gyűrö­ getve. - Elisabeth néni! Róla teljesen megfeledkeztetek! Engedjétek oda a nénit is! Követelem! Hosszú szünet után a kimerült tehén újra bőgni kezd az emelvé­ nyen. Most szemlátomást zavarja az előadást. Kajmán int Pierre Ráteaux-nak, a fickó körbejár; csak a négy nagyestélyi alá nyúl be, és persze Geneviéve kurta szoknyája alá is. Lehámozza a harisnyát nem viselő nőkről a bugyikat, az öt reprezentatív fehérneművel az ordító, a mennyezet felé meredő lábú tehén felé lépdel. A tehén pofája mellett megáll, nem tudja megállni, hogy egyenként meg ne szagolgassa a bugyikat, mielőtt a tehén kitátott szájába gyömöszöl­ né őket. Janine oldalra fordítja Nathalie elernyedt testét. Két izmos lábá­ val spárgában bukik elé mint a balerinák, hogy a szőke, száját nyal­ dosó baba oldalról is elérje az ölét. Mélanie is az oldalára hull rongybabaként, Nathalie szőke pihés vulvája elé, lábai széttárul­ nak; a két egymásba fonódott barátnő úgy fest a szőnyegen mint egyetlen, kéjbe süvítő repülőgép. Elől Janine spárgában szétnyíló lábai a propellerek, hátul Mélanie V alakban tárulkozó lábai a re­ pülő farkszárnyai. - A néni nem akar repülőt játszani! - nyafog Geneviéve egy ti­ zenkét éves lány hangján. - Követelem, hogy a néni is feküdjön Mélanie ölére! Pierre Ráteaux megsuhogtat kezében egy korbácsot. Elisabeth néni jobbnak látja, ha ő is lefekszik Mélanie öle elé. Tovább hoszszabbodik az élő repülőgép törzse, most Elisabeth vaskos lábai ké­ pezik a farokszárnyakat. Édes nyálak keverednek leányölekből szivárgó nedvekkel. Buja nőstényszag árad az egymáson vonagló testekből, átitatja a vadító illat a körben álló fekete frakkokat és nagyestélyiket. És a kurta szoknyás, leányka-blúzos Geneviéve-t is. A Kajmán vállára tá­ maszkodó Laura gyorsít a férfi farkát szorító kezének ritmusán; Kajmán bőséges nedvei akkor törnek elő akár a gejzír, mikor a lá­ nyok is egymás ölébe sikítják gyönyörüket. Mélanie arcán fehér ondócsermelyek. Csöpögnek alá az álláról is. - Nyald le, Elisabeth! - hangzik Ráteaux kurta parancsa. - Nya­ logasd le, te szép kövér nagymacska! Az elvarázsolt Mélanie kábultan hagyja, hogy a túlérett gyü­ mölcs képzetét keltő asszony az arcát és az állát nyalogassa. Nem

222

evilági mosoly dereng át ezen a halovány pirral bevont arcon. A túlvilágba révedő Szent Teréz mosolya ez. - Mit szólsz ehhez a gyönyörű nagy valaghoz, Mélanie? - Miranda Dorga még előbbre lép uszályos ruhájában, megperdíti Elisabeth testét. - Hajolj le szépen, Elisabeth, hadd lássa Mélanie ezt a gyönyörű segget! Elisabeth a szőnyegen felülő lány arca elé térdel. Úgy borul az arcra a hatalmas fenék, mintha el akarná temetni. - Fénylő napkorong, Mélanie - suttogja Laura is. - Egy istennő fényes napkorongja. - Temetkezz bele, Mélanie! - Miranda előredönti a lány fejét. A földanyánk feneke! Áldozzál neki a nyelveddel és a fogaddal! Harapd, és fúrd bele a nyelved a közepébe! Janine szolgálatkészen lép melléjük. Széthúzza a több redőben gyűrűző fenék féltekéit, hogy Mélanie besurranó nyelve a kis barna lukhoz férkőzhessen. Étienne Fourmanne kamerája folyamatosan dolgozik. - Nem szép dolog a fajgyűlölet - szólal meg pár perccel később Alina Potovsky is. - Apád mégis gyűlöli a négereket, Mélanie. És a te apád is, Nathalie. Az egész pártjuk, a Front National fajvédő alapokon áll. Csúnya dolog a 20. század végén, mondhatom. A két barátnő réveteg szemekkel nézi Alinát. Nehezen hatol be tudatukba a mondatok értelme. Aztán mégiscsak megértik, az egymás mellett álló testvérpáron, Horlán és Bongón csúszkál üres tekintetük. - Na látjátok! - bólint Alina Potovsky. - Tegyétek jóvá apáitok bűneit! A két néger előrelép. Bongó mosolyogva dobálja le magáról a frakkot. Az ágyékkötőjét lassan oldja ki, ringatja csípőjét a lányok előtt, akár egy buzikurva. - Ezt aztán nem kell felállítani, lányok - Alina ébenfa csillámú dorongot vezet Mélanie szája felé. - Te is kapsz valamit, drágám simogatja meg másik kezével Nathalie szőke fejét. - Nézd Horla fe­ kete korall csípőjét! És a kis fekete harangokat. Lóbáld meg őket! Neked harangoznak, bim-bam! Hallod a muzsikájukat? Horla körtemellei Nathalie szája előtt lengenek. A fehér bőrű szépség, mint éhes csecsemő kapja be őket. A néger lány átkarolja Nathalie-t, magába szívja, olvasztja; a Front National exponált emberének lánya úgy ring a karjában, akár magzat az anyaméhben, a magzatvíz kegyelmében. - Csókold végig a testét! - suttog Laura is. - Mássz be a fekete alagútba! A megsemmisülésbe. A végén ott vár a fény.

223

- Nem lehet kijönni az alagútból - Kajmán hangja rekedt. - De azért csak másszál, Nathalie. Nathalie arca a néger lány ágyékába fúródik. A kurta, göndör szőrök közé. Nathalie négykézlábra ereszkedett, s olyan mozdula­ tot tesz, mintha fejjel előre akarna Horla testében továbbhatolni. Bongó farka már rég eltűnt Mélanie szájában. Tövig, a lány sze­ mei kidüllednek, mint aki már megfulladni készül. Geneviéve segít rajta, kijebb húzza a fekete szerszámot, s közben huzigálja a fitymát. A fekete farokból fehér nedv spriccel elő, Mélanie révült arccal nyeldesi. - Mind lenyeled, kis önző? - Miranda Dorga rosszalló tekintet­ tel nézi az izgalomtól hörgő lányt. - Nem adsz a hűséges szobalá­ nyodnak belőle? Janine vércseszája Mélanie ondót bugyogtató szájára tapad. Fourmanne már rég közelebb jött az állványon guruló kamerával. Már nem nagytotálok és kistotálok készülnek, hanem premier plá­ nok és - közben az arc egészére vissza-visszasikló kamera révén beazonosítható superplanok. Nathalie még mindig Horla ölébe temetkezve kuporog a sző­ nyegen. Tolatna előre a sötét alagútba, ha tudna. Horla hosszú, fe­ kete ujjai kinyúlnak, rózsaszín tenyerének kosarába szorítja bátyja farkát. A töve alá nyúl, idegvégződéseket tapogat. Bongó hím­ vesszeje azonnal kipattan acélosan a markából, mint a rugós bicska. A néger férfi a fehér lány feneke mögé térdepel. Tövig nyomja a Horla ágyékába fulladt Nathalie-nak. Fekete gőzmozdonyként dolgozza hátulról. Aztán lefordul róla, amikor beleélvezett. Miranda Dorga megsimogatja Mélanie fejét. - Mert önzetlen kislány voltál az előbb, elnyered jutalmad. Megint kapsz tejet. Fekete csődörtejet. Csak most a barátnőd punijából. Úgy tartja kezében Mélanie fejét, keskeny arcát, akár egy korsót. Viszi szépen Nathalie feneke alá. Ott már persze megfordítja az ar­ cot. A két barátnőnek már rég nincsen akarata és értelme, lelkük és testük sincsen, csak fenekük, vaginájuk, mellük és combjuk van, tárgyként kezelt testrészek, fenék- és mell-labdák, amelyekkel tet­ szés szerint lehet játszani, ide-oda lehet őket helyezni, gurítani. - Megéhültünk - int végül Kajmán. Bongó ölbe kapja Nathalie-t, Joszif Mélanie-t, Ráteaux Janine-t, a kétméteres óriás, Kaszás pedig a nem csekély súlyú asszonyt, Elisabethet. Ráterítik a meztelen nőket a hosszú, megterített asztalra. Kettőt hasra, kettőt gerincre. A csuklyás férfi még mindig mozdu­ latlanul ül a trónuson.

224

Sonkaszeletek, füstölt nyelvek, szalámikarikák a melleken, ha­ sakon, combokon, ágyékokon. Egész habostorták a hátakon és a fenekeken. Bongó és Horla már nem öltözik fel. De a többiek frakkban, nagyestélyiben és kurta szoknyában falatoznak. Piros, lila és bordó színű húsok a meztelen testrészeken. Ame­ lyek a kenyerek a szendvicsekhez. Csak úgy szájjal harapdálják a felvágottat, elkapják a mellekről, hasakról, combokról, mint ku­ tyák a tányérokról. Elisabeth néni hatalmas ülepén kerek torta ring. Kaszás lefetyeli róla a habot. Fekete frakkjában rácsúszik a lágyan rezzenő húsra, farkát benyomja az Alina műfallosa által már bejá­ ratott nyílásba, miközben a kerek torta szétlapul alatta. Mélanie szájába két farkat ültetnek. Pierre Ráteaux-ét és Joszifét. Csak a hegyük fér el egymáshoz préselve, Alina és Miranda feji a két szerszámot. Nathalie combjai közé kiszárított parasztkolbászt nyomnak, a fejre állított, bokájánál fogva tartott Janine csipegeti ki belőle. - Szörnyen néztek ki, lányok - a fejét csóváló Kajmán egyetlen intésére csak a négy meztelen áldozat és a lakoma maradványai maradnak az asztalon. - Ideje megfürdenetek. Nem gondoljátok? Négy férfi cipeli vissza az odakint forró vízzel megtöltött gumi­ kádat. Egyenként emelik be a kádba a meztelen nőket. Báván ülnek a gőzölgő vízben, melleik úgy lebegnek a víz felszínén, mint külö­ nös, húsos virágok. Geneviéve lép a kád széléhez. Pisze orra tövé­ ben, gyümölcsgerezdre emlékeztető szája sarkában szende mosoly látszik, csak áll mosolyogva, és hagyja, hogy a mellette álló Laura felemelje kurta szoknyáját. Pelyhes puni kandikál ki a combok kö­ zül, olyan, mintha egyetlen erőteljes vonallal mélyen megkarcoltak volna egy óriásszemű mandulát. - Tizenhárom éves leányka - suttog mellette a nimfa „nevelő­ nője", Tófalussy Laura. - Azért ne féljetek a liliomkorú leány el­ csábításának bűnétől. Mit szólsz hozzá, Elisabeth? - Laura benyúl a vízbe a hatalmas emlőért, kifogja marokkal mint egy halásznő a matriarchátus korából. - Szeretnéd, ha megcirógatná selymes ujjai­ val a mellbimbódat? Szeretnéd megnyalni ezt a kis pelyhes, majd­ nem csupasz punit? Szeretnél végigszántani a nyelveddel a vágás mentén? Elisabeth melle visszacsobban a vízbe, kegyelmet kapott hal­ ként. Laura most Geneviéve-et vetkőzteti, megmutatja a kádban ülőknek a punihoz képest túlérett melleket és combokat, aztán megperdítve a meztelen kislányt, a popsi egyszerre izmos és lágy vonalú bakfislabdáit is eléjük tárja. - A tiétek, lányok - Geneviéve-et a gumikád szélére ülteti Lau-

225

ra. - A tiétek ez a popsi és puni. Osszátok be, mindenkinek jut be­ lőle. Ki kezdi? Nathalie szőke haja lebeg először Geneviéve feneke alatt a vízen. Akár kerek, fényes lámpaernyőn az aranyrojtok. A kíváncsi szem, Fourmanne kamerájának lencséje végig rajtuk van. Piros gyík a ré­ góta Önkívületben levő Nathalie nyelve. Megtapad a félgömbök kijáratán, a kis rózsaszínű lukon. A hússzentély kapujának rózsa­ ablakán. Kicsit időzik ott, aztán lejjebb mászik a gyíkocska, előrehátra lengve, surranva végigseprűzi a kislányos vágást. - Marcipán illatú puni-suttog a vízből Nathalie, s abban a pilla­ natban Geneviéve pisilni kezd a szájára, állára, mellére. - Folyékony arany, ne félj tőle - súgja a kábultan is megriadó Nathalie-nak Laura. - És a világ legfinomabb sója. Egy-két cseppet nyugodtan lenyelhetsz belőle. Öt férfi állja körül a kádat. Már ledobták magukról a frakkokat, valamennyien meztelenek. A csuklyás férfi is felkel a trónról, ő is lehányja magáról a frakkot. Beáll a körbe, csak a csuklyáját nem húz­ za le. Alina, Laura és Miranda is vetkőzik. Pár perc múlva Étienne Fourmanne is meztelenül tartja a kamerát. Öt meztelen férfi mellett öt meztelen nő áll. A csuklyás férfinak már nem jutott nő, neki a kádból kinyúlva a készséges Janine feji a farkát. Először Kajmán élvez ki Geneviéve ritmikusan mozgó markából, ráspriccel az ondó Mélanie arcára. Nathalie mellére Laura irányítja Kaszás forró lövedékét. Elisabeth szájába Miran­ da tüzel Joszif ágyúcsövéből. Pierre Ráteaux farkából Alina Potovsky masszírozza ki a forró magot. Nathalie füle és Mélanie nyaka osztozik rajta. Bongó ébenfa színű farkát Horla, a húga feji. Mintha csődörtej-eső hullott volna az égből, olyan a kád. Kaszás a háton fekve kikötözött tehénhez lépdel egy széles pen­ géjű henteskéssel. Felvágja a hasát és a szügyét egyetlen hosszúívű mozdulattal. Pierre Ráteaux úgy áll mellette, mint langaléta mi­ nistráns mellett a szerényebb termetű pap. Hosszú nyakú üveg­ poharat merít a tehén felvágott gyomrába, mintha csak kútba ha­ jolna; a friss vérrel megkereszteli a kádban ülő nők homlokát: a le­ felé fordított kereszt jelével, a sátán jelével. Kaszás még mindig ott áll a tehén teteme, kinyílt hasa, szügye mellett, és szakavatott hentes módjára dolgozik. Kiemeli a belső részeket, májat, vesét, lépet, beleket, ledobja őket az emelvényre. Helyet csinál Bongónak és Horlának. A tehén gyomrában. A néger testvérpár belép a véres, iszamos bendőbe, egymással szemben ülve szeretkeznek. A tehén véres teteme körül térdepelnek a sátán gyermekei. El226

hajított máj, vese, lép és tüdő között. Mélanie, Nathalie, Janine és Elisabeth is ott térdepel közöttük, a megkeresztelkedésüktől fogva ők is a Sátán gyermekei. Amikor a szeretkező néger pár hörgése már csillapult a tehén bendőjében, Kajmán felemelkedik. Csak ennyit mond. - Sátánunk, Pierre Ráteaux! Sátánanyánk, Alina Potovsky! Méltók vagytok rá, hogy leleplezzétek a szobrokat. Ráteaux és Alina lerántják az életnagyságú szobrok ponyváit. Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu szobrai állnak előttük. Nem kőből, ércből vagy márványból, és nem is viaszból készültek az egymás felé fordult, a talpukra szerelt síneken mozdítható szobrok. Hanem valamilyen kemény, de a testek üregeiben - a szájakban és Elena Ceausescu nyitott ágyékában - mégis szinte puhán tapintha­ tó, élőnek tűnő anyagból. Nem kozmetikázott fiatalok, pontosan olyan az arcuk, mint a kivégzést megelőző rögtönítélő tárgyaláson volt. Csak teljesen meztelenek, Nicolae Ceausescunak mereven áll a farka, Elena kopott szőrű vaginájának ürege is tárva-nyitva. - Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu nem haltak meg a múlt év decemberének karácsonyán! - Mindnyájan állnak, mintha Kaj­ mán ítéletet hirdetne ki. - Nem halt meg sem a testük, sem a szelle­ mük. Itt állnak közöttünk, erejük, tapasztalatuk belénk költözött. Az ő testük a mi testünk. A Sátán Gyermekeinek teste azonos az ő testükkel. Lelkünk együtt rezdül velük. És nem halt meg a Securitate teste és szelleme sem. Csak alámerült a kazamatákba, hogy rögtön föltámadjon testvérszervezetünkben, a Vatra Románeascában. Egyesüljetek e két testtel, Pierre Ráteaux és Alina Po­ tovsky! És aztán adjátok tovább nekünk is azt az erőt, amelyet ma­ gatokba fogadtatok. A sátánok ősatyja, akinek neve sincs, mert ki­ mondhatatlan, megáld benneteket! A meztelen, a fején még mindig csuklyát viselő férfi áldásra emeli karjait. Lebegnek a gyülekezet előtt a karok, mint az óriáskeselyű szárnyai. Pierre Ráteaux Elena Ceausescu elé lép oldalazva. Alina Potovsky pedig Nicolae Ceausescu elé. Épp beférnek egymásnak háttal a két, élőnek látszó szobor közé. Kajmán megnyom egy gombot a sziklabarlang falán, Elena és Nicolae még közelebb gör­ dül Ráteaux-hoz és Alinához. Alina Potovsky széthúzott hüvelyébe behatol a jó húszcentis műanyag farok. Elena Ceausescu hüvelyének reves barlangjába Pierre Ráteaux szerszáma nyomul be. A barlangterem sarkaiban egy-egy zongora is van forgószékek­ kel. Joszif az egyik zongoraszékre ül, Miranda Dorga a másikra te­ lepszik le. Joszif belevág az Internacionáléba, veri a billentyűket, 227

feszíti a zongora húrjait. Pierre Ráteaux bömbölve élvez közben Elenába. Amikor a Ceausescu ferdén fölfelé álló farkára kuporo­ dott Alina is elkezd lihegni, akkor Joszif tömzsi ujjai alatt elhalkul­ nak az Internacionálé dallamai. Alina Potovsky sikolt a gyönyörtől, s erre Miranda Dorga vág bele a másik zongorán az Ébredj, román!-ba. A HALÁL PILLANGÓJA Mélanie és Nathalie a föld alá vájt kazamatarendszer egyik bar­ langjában fekszenek ágyaikon. Nem tudják persze, hogy ez a föld alatt kiképzett barlanglabirintus ténylegesen atommentes búvó­ hely, a barlangszerű falak, mennyezetek csak amolyan dekoratív tapétázást szolgálnak, hangulati elemek; valójában vastag acél­ lemezekből épült a többszintes óvóhely - de ennek számukra nincs is jelentősége. Annak sokkal inkább van jelentősége, hogy kijutnak-e innen él­ ve vagy sem. Ennek érdekében a két barátnő taktikát váltott; már három napja nem kapnak semmiféle gyógyszert, olyan engedel­ mesek lettek. Engedelmesek, rabtartóikhoz feltűnően készségesek, azoknak minden perverz szeszélyéhez örömmel alkalmazkodnak, különösen Janine-éhez, aki az ő személyes őrük, s aki már rég leve­ tette a szöktetés és a szörnyű forgatás idején hordott álarcát. Már nem tesz lakatot a nyelvére, csöppet sem színészkedik, nem csinál titkot belőle, hogy régóta az Action Directe fizeti. S azt sem titkolja, hogy milyen célra akarják felhasználni a róluk készített filmet, amelyen a Sátán gyermekeinek arcát persze, Janine szerint, látha­ tatlanná tették utólagos retusálásokkal. Janine azt is megmondta nekik világosan, hogy ez a föld alatti világ lesz ezután az otthonuk; szabadulásban csak később, s kizárólag abban az esetben remény­ kedjenek, ha az Action Directe valamilyen formában jelentős üzle­ tet tud kötni a társadalom másik szélső pólusán elhelyezkedő Front Nationallal. Erre azonban nem sok remény van. Ezt még a két barátnő is tud­ ja. Janine-t nemcsak a pénz vonzotta az Action Directe-hez, hanem a vére is. A pervertált ösztönei. Mélanie és Nathalie gyors egyezte­ téssel, ösztönös intelligenciával ebből indultak ki. Ha mást ennyire fogva tartanak a máshol ilyen formában talán ki nem élhető vágyai, mert az erőszak és a megalázás gyönyöreire alapozott színjátékhoz még pénzért sem találnának maguknak engedelmes médiumokat, akkor el kell hitetniük Janine-nal - és Janine-on keresztül a töb-

228

biekkel is -, hogy az ő képzeletükben is felébredtek és prédára les­ nek az eddig szunyókáló démonok. Hiszen már ők is megízlelték, ha kiszolgáltatott formában is azokat a gyönyöröket, amelyekéit a Sátán Gyermekei szerint valóban érdemes élni. Azért a szobájuk - vagy inkább barlangtermük - vasajtaja mindig zárva van. Annyira nem terjed a kezdődő bizalom, hogy a vasajtó kinyíljon. A barlangszobának nincs ablaka. Ha lenne is, csak a föld alatti alvilágba látnának: homályos, pokolba kanyargó folyosókra. Szellőztetőrendszer cseréli a levegőt. És természetes világosság sincs, csak különböző színekben tüzelő pokoli fénytestek. Nyílik a vasajtó. Janine szerelése mindössze a melle alsó hegyéig érő, a kerek dudákat tartó, felemelő fűző. A fekete fűző a harisnya­ tartó szerepét is betölti. A harisnyához fekete körömcipőt visel. Melle, combja, ágyéka és feneke meztelen; szemlátomást élvezi testének hatalmát. Mélanie barna szeme annyi vággyal tüzel Janine ágyékbozótjára, amennyi hamisságot csak produkálni tud egy belső parancsot kapott írisz és pupilla. Nathalie a volt szobalány kétfelé tekintő mellbimbóit bámulja, s igyekszik lázasan megnyalni a szája szélét. Janine-nak tet­ szik néma hódolatuk, elsétál az ágyaik mellett, aztán megfordul, egyik harisnyás lábát feldobja Mélanie ágyának rúdjára. - Húzd szét, és nyalj bele! - parancsolja kurtán az úrnőjének. Mélanie forró sóhajokkal hajol a vulvára. Nathalie a szobalány mögé kuporodik, alázatosan csókolgatja hátulról a fenekét. Hom­ lokával érzi a fűzőbe rejtett kulcsokat. Aprót biccent a Janine ölé­ ből felbukó Mélanie-nak. A barna hajú lány újra ráhajol a szoba­ lány ölére. Módszeresen dolgozik nyelvével, fogaival, hogy Janine minél előbb elélvezzen. Haja növényi sátor a kéjtől vonagló vulva fölött. Nathalie hátulról segíti: a szobalány popsilukát cirógatja, nyalogatja. Janine hosszan élvez. Nathalie alázatosan borul a lábára. A ha­ risnyán keresztül nem éri el a rózsaszín húst; Janine lehajol, feltépi körmével lábfején a harisnyát, amely felfeslik szélesen, egészen a bokájáig. Nathalie ráhajol a meztelenné vált lábfejre. Úgy csókolja mint egy begerjedt kamasz. Mélanie két tenyerébe fogja Janine ar­ cát, szájon csókolja, s megkérdi tőle. - Nem akarsz te is nyalni nekem? Janine lelkesen bólint. Szinte láng csap ki a szeméből. Mélanie széttárja combjait. Közben föl-fölemelkedik, Janine haját simogatja, a száját becézgeti ujjaival. Janine-nak borzasztóan jólesik a gyengéd simogatás, de kényte­ len följebb emelni fejét, hogy Mélanie rózsálló csiklóját elérje. Mé229

lanie szinte szerelmesen mosolyog le rá, s a hosszú tömött haját összefogó, pillangó formájú hajcsatot babrálja. Janine csak a kis húspöcökre koncentrál; Mélanie kinyitva veszi ki hajából a pillangó­ csatot. A pillangószárnyak alatt úgy működik a csat mint a biztosí­ tótű. A tű tövét markolja két ujjal, úgy fogja a csatot. S amikor Ja­ nine alulról fölfelé nyalva a csiklóját, újra fölveti fejét, a tű hegyét benyomja a szobalány nyaki ütőerébe. Nathalie hátulról szorítja teljes erejével a nyakat. A fulladó, iszo­ nyú fájdalmat érző Janine megbénul a meglepetéstől. Mélanie ki­ rántja a tövig döfött tűt, csak egy pillanatra, hogy a kis, nagyon vé­ kony sugarú vércsermely kiömölhessen. Aztán újra tövig döfi a tűt, Nathalie ujjai pedig valósággal kifejik a nyakból, az ütőérből a vért. Ezt jó párszor megismétlik, Janine-nak már nincs ereje védekezni. A szobalány teste a földön hever, a tűvel feltépik az egész ütő­ eret. Most már bő sugárban ömlik a vér, de nem várják meg, amíg a haldokló Janine teljesen elvérzik. A fekete fűzőt széttépik, kiveszik belőle a kulcsokat, az egyik a vasajtót nyitja. Villámgyorsan felöl­ töznek, a másik kulcsot megforgatják a mellettük levő szoba zárjá­ ban. Elisabeth felöltözve térdel a sarokban, amikor a vasajtót nyit­ ják. Az idegei már felmorzsolódtak, arcra borulva imádkozik. - Gyerünk! - Mélanie felrángatja a földről. - Ha velünk akarsz jönni, akkor igyekezz! Elisabethnek van egy hosszú körömreszelője. Az unokaöccsétől, Pierre Ráteaux-tól kapta, hogy ápolhassa vérvörös körmeit. Elisa­ beth hegyesre csiszolta a reszelőt a barlang érdes falán még akkor, amikor volt hozzá lelki ereje. A reszelőt viszik magukkal. Mindkét vasajtót kulcsra zárják. A folyosó végén megállnak a lift előtt. Lemennek a legalsó szintre. Janine egyetlen elszólásából tudják, hogy a legalsó szinten lehet keresni valamit. Végigsurrannak a homályos folyosón. Az egyik szoba ajtaja nyitva; olyan mint egy fotólaboratórium, Étienne Fourmanne dol­ gozik odabent filmek fölé hajolva. Fourmanne felnéz az asztal mö­ gül, észreveszi őket. Két méterre lehetnek tőle. Fourmanne felugrik az asztal mögül, de nincs a kezében semmi. Nathalie már előrevetette magát, Elisabethen nagyot lök Mélanie. Az asszony Fourmanne lába elé zuhan. Nathalie kirúg a cipője sarkával. Az Elisabeth testébe botlott Four­ manne éppen csak félrehajolni tud a rúgás elől. Mélanie marokra fogja a kihegyezett reszelőt. Úgy sújt le vele, mint egy késsel. Étienne Fourmanne ingébe fúródik a reszelő, a szegycsont alá. Fourmanne a gyomrához kap. Nathalie kinyújtott

230

ujja beledöf a szemébe. Fourmanne felordít, Nathalie kinyújtott ujja a másik szemébe is belefúr. Fourmanne üvöltve, vakon forog saját tengelye körül a fájdalomtól, karjával csépelve próbálja távol tartani magától a nőket. Elisabeth még mindig a földön fekszik. Mélanie megkaparintja a földre hullt reszelőt. Most Fourmanne nyakát célozza meg, az ádámcsutka alá vágja a reszelőt. Az alvilági birodalom gazdája térdre rogy. Mélanie öklével sújt a reszelő végére. Aztán még egy­ szer, egészen addig, amíg Étienne Fourmanne nyakán hátul ki nem bukik a hegye. A földön fekvő Elisabethbe gyöngéden belerugdalnak, hogy magához térjen a sokktól. Felrángatják, cipelik magukkal. Éktele­ nül hosszú a kanyargó folyosó. Végül lépcsőfeljárathoz érnek, csi­ galépcsőkön másznak föl: mintha egy toronyba tartanának. Pedig csak egy csapóajtó alá érkeznek. Feltehetően a park fel­ színe alá. Tíz percig tart, amíg rájönnek, hogy lehet a csak belülről nyitható ajtót felemelni. Kimásznak, látják kívülről, hogy földdel és elszáradt levelekkel álcázták a csapóajtót. S azt is látják, hogy mind­ össze pár méterre vannak a birtok falától. Elég magas a fal. Elisabethet nekidöntik arccal előre, Nathalie lerúgja cipőit, a vállára mászik, de még így sem éri el karjával a tete­ jét. Nathalie leugrik a kimerült asszony válláról, két percig hagyják, hogy zihálva pihenjen, aztán a magasabb és súlyosabb Mélanie próbálkozik. Előtte átdobja cipőjét a falon. Nathalie is. Elisabeth körömcipőit már rég levették. Ugyanazok a cipők, amelyeket ak­ kor viselt, amikor Pierre Ráteaux a Bois de Boulogne-ba csalta te­ lefonon, a revolverrel kényszerített szeretője közreműködésével. Ezeket a cipőket nem dobják át a falon. Tudják, hogy nem lenne értelme. Elisabeth még fel sem fogja ezt, amikor Mélanie már a vállán áll, a vékony testű, kisportolt Nathalie pedig majomügyes­ séggel mászik fel Mélanie hátára. Két-három másodperc lenne az egész. Elisabeth odalent nem is bírná tovább. Nathalie már a fal tetején áll, lenyújtja a karját barát­ nőjének, Mélanie megmarkolja a kis kezet, kapaszkodna ő is fölfe­ lé. Ebben a pillanatban fölharsan Kajmán hangja. - Lefelé! Revolver csöve mered rájuk. Nathalie felsikolt, s elengedi Méla­ nie kezét. Mélanie lezuhan Elisabeth fal mellett zsákként lecsúszó teste mellé. Nathalie leveti magát a falról. A golyók fölötte süvítenek el. Már védi a fal, a cipőjével sem törődik. Rohan a St. Germain-i erdő fái között. 231

A SÁTÁN FEKETE VÉRE Jéghideg szél süvít végig a Sátán halott gyermekének birtokán, a Fourmanne-tanyán; —8 fok alá süllyedt a hőmérő. Még január végén is szokatlan ez a hideg a St. Germain-i erdőben, különösen, hogy az egész tél enyhe volt. A betonvár ocsmány kockájának egyik sarka elé a meztelen Elisabethet most tereli Kajmán és Alina Potovsky. A Sátán többi gyermeke pár lépéssel lemaradva követi őket: úgy festenek így együtt, mint a halottakat kísérő papok és a hozzátartozók. A meztelen, kékre fagyott Elisabethet megállítják két juharfa törzse között. A park felől az óriás termetű Kaszás bukkan fel: hosszú gumicsövet húz maga után. Tíz méterrel odébb Joszif elte­ keri a csapot. Jeges vízsugár zúdul Elisabeth meztelen testére. A —8 fokban a szép asszonyi testre ráfagy a víz rögtön, mégis to­ vább spriccel a jeges víz, egészen addig, amíg Elisabeth fagytól pengő teste le nem zuhan a földre. Egy juharfa törzséhez támaszt­ ják, már vastag jégpáncél fedi mindenütt. Alina Potovsky bögrében meleg vizet hoz a házból, itt-ott a jég­ szoborra zúdít belőle. Roppant tetszik neki a játék: a jégpáncél egy-két helyen megolvad, de a lefelé csöpögő víz mindjárt meg is fagy újra a levegőben. Elisabeth Tourain a juharfa törzséhez döntve áll a parkban, s jégpáncélszoborrá változott testéről jégcsapok csüngnek alá. Az újabb szobrot avatott menet visszafordul a házba. Lifttel mennek le a Sátán Termébe. Most is hatan vannak: Kajmán, Ka­ szás, Joszif, Alina Potovsky, Bongó és Horla. Miranda Dorga „fél­ revonult" a szökésig a legalsó szinten levő szobájába. A látvány vé­ gignézésétől vonakodó Geneviéve-et bezárták egy másik szobába. A szeretőjét, Tófalussy Laurát Kajmán küldte el biztonságos hely­ re. S ami Pierre Ráteaux-t, a „Sátánt" illeti, őt szemmel láthatólag trónfosztották. Ott fekszik a Sátán Termében meztelenül, gúzsba kötve. Mellette Mélanie Parent hever, szintén megkötözve, mezte­ lenül. Pierre Ráteaux nagyon egyszerű ok miatt került e méltatlan helyzetbe. Mára már világossá vált, hogy Karó és Csontváz hová szökött, s az is, hogy Pierre Ráteaux tudott erről, s nem jelentette. Ennek ellenére a Sátán Gyermekei nem sietnek túlságosan. Ér­ tesültek róla, hogy Karó és Csontváz halott, s azt is tudják, hogy ha­ láluk előtt nem volt módjuk beszélni. Nathalie Martel szökése nagy gondot jelent, kétségtelen. De bízhattak abban, hogy a Front Na-

232

tional két vezető embere, Parent és Martel nem fogják értesíteni a rendőrséget a film miatt. Kajmán belerúg a földön fekvő Ráteaux-ba. Az ex-sátán nyö­ szörgéssel és rimánkodó hangokkal válaszol. Alina Potovsky el­ vágja a foglyok kötelét. Kaszás és Joszif Pierre Ráteaux-t ragadják meg, Bongó és Horla pedig Mélanie-t. Felállítják és az emelvényre vonszolják őket, a Ceausescu-házaspár egymás felé fordított szob­ rai közé. Pierre Ráteaux Elena elé kerül újra. A kétségbeesetten kapálódzó Mélanie Nicolae Ceausescu elé. Alina Potovsky és Horla munkába veszik Pierre Ráteaux farkát. Az egyik a kupakját szopja, a másik a zacskóit nyalogatja. Mikor Ráteaux farka már mereven áll, Joszif széthúzza Mélanie hüvelyét. Kaszás a lány feneke alá nyúl, a két félgömbjénél fogva tartja a levegőben. Pierre Ráteaux szerszámát Horla irányítja Elena Ceausescu hüvelybarlangja felé. Ebben a pillanatban Kajmán megnyom egy másik gombot a falon, a két szobor megindul kerekeiken lassan az áldozataik felé. Csak most másként működnek a szobrok. Elena Vasszűz. Nico­ lae Vasember. Elena Ceausescu öléből hosszú vasszögek nőnek ki, Nicolae Ceausescu hengerszerű farkának végén pedig megjelenik egy lándzsahegy. A szájukból kés csúszik ki, eldugott nyelvük he­ gyéből. S abban a pillanatban, mikor felnyársalják a két áldozatot, fekete, sűrű lé bugyog ki szájukból. A Sátán fekete vére, amely öszszekeveredik a piros vérrel, Pierre Ráteaux és Nathalie Martel vé­ rével. Bugyog az egymásba olvadt alakokon, még élő és élettelen tes­ teken a piros vér és a sűrű, alvilági massza. A Sátán szurka, a Go­ nosz vére, az Ördög piros és fekete tintája. Kajmán ráhajol az adó-vevőjére. Int társainak, megnyom egy újabb gombot a falon. Elcsúszik egy darabon a sziklabarlang fala. Hat lőállás várja őket a barlang fala mögött és hat darab német gyártmányú Hackler und Koch gyorstüzelő géppisztoly. Belülről szintén gombnyomásra automatikusan zárul a fal. A falon tágas lő­ rések vannak, de ez kívülről nem látható. A négyszögű nyílások barlangfalba olvadó lapjai automatikus vezérléssel egy másodperc alatt nyithatók. Tíz bőrálarcot viselő férfi mászott át a Fourmanne-birtok falán. Ezt jelentették az előbb az adó-vevőn Kajmánnak. A Front Natio­ nal delegációja nem tárgyalni jött. Gyorstüzelő géppisztolyok van­ nak átvetve a férfiak mellén.

233

Öt férfi közelíti meg a betonbunkert. A másik öt álarcos lema­ radt, ők a fal közelében levő álcázott lejáraton át fognak leeresz­ kedni. Elisabeth tanti jégszobránál megáll az öt férfi. Szinte hozzá­ tapadnak a döbbenettől a jeges földhöz. Miniatűr zseblámpával ta­ pogatják a jégszobor arcát. Mikor némileg magukhoz térnek, meg­ nyugvással veszik tudomásul, hogy nem Mélanie Parent támasz­ kodik a juharfa törzsének, nem az ő testéről csüngnek alá a jégcsa­ pok. - Ha valaki életben marad a sorozatlövéseink után, azt a saját belére kötöm fel - suttogja halkan az egyik. Két kézigránát röpül a fák mögül a vasrácsos ablakra. A birtok falának irányából újabb robbanások válaszolnak rájuk. Ugatnak a géppisztolyok. Csak az ő géppisztolyaik. Odabentről nem viszo­ nozza a tüzet senki. Bemásznak az ablakon. Bútorozatlan szobába érkeznek. - Elbújtak a patkányok a föld alatt! - üvölt a főnökük. - Előre, a lifthez! Lépcső nincs is. Csak lifttel lehet lemenni a kazamatákba. Az acéllift előtt megtorpannak. Most még mindkét irányban tűz alatt tudják tartani a folyosót. - Most mi legyen, főnök? Csapdát gyanítok. Lépcső sehol. Szi­ tává lőhetnek, ha kiszállunk a liftből. - Nem lett volna okosabb, ha mi is a felrobbantott csapóajtón át ereszkedünk le? Akkor legalább együtt döglünk meg. S nem kü­ lön-külön morzsolnak fel minket. - Pofa be! Lemegyünk a legalsó szintre. Beszállnak az acélketrecbe. Megnyomják a legalsó gombot. A lift csak a földszint és a föld mélye között közlekedik. Mind az öt sorozatlövésre állított automata géppisztoly felugat, ahogy kinyílik az acélajtó. De csak a barlangfalakat lövik, a folyosó üregeit, nincs a lift előtt senki. Balról lábdobogások hallatszanak. Louis csapata érkezik, most már újra tíz bőrálarcos áll a barlangterem bejárata előtt. Sehonnan sem tüzelnek rájuk. Pedig már szinte várják a Sátán Gyermekeinek tüzét. Nincs arca. az ellenségnek, felszívódott, nincs kivel felvenni a harcot. Három bőrálarcos ugrik be egyszerre a terembe. A semmit lövik. Aztán újra három géppisztolyos veti be magát a barlangba. Végül mind a tízen ott állnak az üres teremben, s megkövülten bámulják az iszonyú látványt. A megalvadt piros és fekete vérrel borított lányt és férfit. És az őket ölelő Ceausescu-házaspárt. A főnökük tér először magához. Előreront, mint aki ki akarja

234

rántani Mélanie-t a sátáni ölelésből. De Mélanie már csak egy fe­ kete és alvadt színű vérbe dermedt halott, a Drakula-elnök hímtagjából kiálló iszonyú nyársra felhúzva. A másik oldalról a meztelen férfi hullája támasztja a lányt, a számukra ismeretlen halott alfelét az Elena asszony vaginájából kibújt vasszögek marcangolták szét. Még látják a Ceausescu-házaspár kibuggyant nyelvéből kilógó késeket is. Fémesen csillognak, a hegyük nem látszik, a két áldozat arcába, szájába fúródtak. Ez az utolsó előtti kép, amely rátapad a retinahártyájukra. Mert döngve bevágódik mögöttük egy acéllemez. Pedig a barlangteremnek nem is volt ajtaja, amikor berontottak. Megfordulnak, s a bejáratot eltorlaszoló acéllemez képét látják utoljára. Azt már nem látják, hogy egyszerre pattan fel hat négy­ szögű nyílás a barlangfalon. A hat nyílásból hat Hackler und Koch géppisztoly okádja rájuk lövedékeit. Heten rögtön elvágódnak a kövön, hárman a földön pörögve tüzelnek a nyílások felé. - Dobjátok el a géppisztolyokat! Három másodpercet adunk. A három életben maradt álarcos feladja a kilátástalan harcot. Eldobják fegyvereiket. Feltartott kézzel állnak, a falból most már kimeredő géppisztolycsövek felé fordulva. - Szebbek vagytok így, fegyver nélkül. Isten veletek. Most már csak rövid sorozat kelepel. A három álarcos lebukik a többi halott mellé a kőre. A VATRA ROMÁNEASCA Mara Bărdasu leül a fotelbe, szemben Sofia Cristinoiuval. Nézi a nő keskeny, fanatikus apácára emlékeztető arcát. - Nem gondoltam volna, hogy még egyszer tárgyalok veled, Sofia. - Sejtettem, hogy ennek a megbízatásnak nem fogsz tudni ellen­ állni. A múltkor arról papoltál nekem, hogy milyen nagy demokra­ ta vagy. Kioktattál engem minősíthetetlen hangon arról, hogy én egy megátalkodott román soviniszta vagyok, aki sosem érkezik meg Európába. Mert alámerül a nacionalizmus koloncával a népé­ vel együtt. Hát akkor most rajta! Mutasd meg, mit tudsz te! Az Európai Román Demokrata Szövetség franciaországi képviselője­ ként most megpróbálhatod. Te leszel a müncheni közgyűlésen a franciaországi román delegáció egyik vezetője. - Ki ajánlja föl ezt nekem? - Mi. A párizsi emigráció vezetősége. Én keményen elleneztem, 235

de leszavaztak. Mégis engem bíztak meg, hogy közöljem veled a feladatot. - Hihetetlenül hangzik. - Erről majd később beszéljünk, hogy miért esett épp rád a vá­ lasztás. Most először arra felelj, hogy milyen elveket fogsz Mün­ chenben képviselni. - Ugyanazokat, amelyeket a múltkor kifejtettem neked. Jottá­ nyit sem változott az álláspontom. - Akkor hagyjuk a témát. Nincs értelme vitatkozni. Átadom neked a papírokat, a megbízóleveledet és az írásos instrukciókat. A többit a párizsi vezetőségi tagokkal beszéld meg. Én nem akarom az érveidet még egyszer hallani. Sofia Cristinoiu a ruhásszekrényhez lép, kinyitja az ajtaját. Hir­ telen megfordul, pisztoly van a kezében. Hangtompítós pisztoly. - Ki van biztosítva, Mioară Stancu. Maradj szépen ott a segge­ den! - Mit beszélsz? - Mara Bărdasu döbbenten nézi a hangtompító csövét. - Maradj ott, Mioară Stancu! Talán nem ismered a saját neve­ det? Marának villámgyorsan jár az agya. Megtört arccal bólint. - Nyertél, Sofia. Csak azt nem értem, hogyan jöttél rá. Azaz már sejtem is. Akkor viszont nyugodtan elteheted a pisztolyt. Egy tá­ borban vagyunk. - Elválik - Sofia Cristinoiu kurtán felnevet. - Maradj ott, ne próbálj felállni! Hidd el, hogy használnám is a pisztolyt. - Nincsenek kétségeim. De mégis jobb lenne, ha eltennéd. Ezt most már akár parancsnak is tekintheted. Mioară Stancu paran­ csolja ezt neked. A Securitate századosa. - A Securitate megszűnt tudomásom szerint - röhög fel Sofia. A Nemzeti Megmentési Front megszüntette. A forradalmi de­ mokratikus kormány. - Te tudod a legjobban, Sofia, hogy szüntették meg a szekut. S azt is, hogy mennyire demokratikus a forradalmi kormány. Elte­ szed a revolvert végre? - Eszem ágában sincs, Mioară Stancu százados. A régi neved jobban tetszett. A Mara Bărdasu név. Abban még volt egy szikrányi ígéret. - Ezt hogy érted? - Ostoba demokratának ismertelek meg. Olyannak, aki halálo­ san komolyan veszi az álcázásból szajkózott elveket. Azt reméltem, egy szép napon csak megérted, milyen halálos veszedelem a román 236

fajra nézve a demokráciát nem szajkózni, hanem komolyan venni. A magyar kisebbségnek tett propagandisztikus karácsonyi ígére­ teket teljesíteni. De még mindig nem ejtettelek akkor, Mioară Stancu. Még mindig bíztam abban, hogy meg tudlak győzni. Arról, hogy a saját fajtádat árulod el. Lehet, hogy hülye vagyok, de hittem abban, hogy Mara Bărdasut a hazaáruló szövegei ellenére is jő útra tudom még kényszeríteni. - Te tényleg ilyen ostoba vagy, Sofia? Hát lehettem volna más, mint a Ceausescu-rezsimet támadó demokrata, ha egyszer Securitate-ügynökként dolgoztam? Hogy férkőztem volna be különben a párizsi román emigrációba? Muszáj volt demokrataként tépnem a számat a decemberi előadáson is. Neked magyarázzam a bizonyít­ ványom? Neked, aki szintén Securitate-ügynök vagy? - Nem vagyok Securitate-ügynök. - Tessék? - Mara úgy hajol előre, mint akinek a füle cseng. - Jól hallod. És semmi trükk. Maradj ott a fotelben! És hallgass végig mozdulatlanul. Sosem voltam Securitate-ügynök. - Akkor honnan tudod, hogy én az vagyok? - Nagyon egyszerű, Mioară Stancu. Nem én voltam az egyetlen itt, Párizsban és a nyugati emigrációban, aki úgy harcolt a Ceausescu-rendszer ellen, hogy közben jó román hazafi is maradt. Töb­ ben vagyunk, mint gondolnád, olyanok, akiket nem fertőzött meg a „demokrácia" és az „európaiság". A magyarokkal szembeni tole­ rancia maszlaga. Támadtuk a Ceausescu-rendszert, mert az a mélybe rántotta Romániát. Demokratikus alapon támadtuk, mert itt Nyugat-Európában csak így lehetett támadni. Másképp nem lett volna hiteles a szavunk. De valójában Nagy-Románia hiányát kér­ tük rajta számon. Románia tekintélyének rohamos hanyatlását. Bizonyos fokú demokráciát mi is akartunk. A demokrácia látszatát legalábbis. Mert Ceausescu Romániája otromba, kendőzetlen dik­ tatúra volt. Blamázs az egész román nemzetre nézve. Mi olyan de­ mokráciát akartunk és akarunk most is, amelyik megpróbálja elfo­ gadtatni magát valahogy Európával. Mondom, valahogy. És nem minden áron. Ebben a demokráciában, többpárti rendszerben va­ lójában sokkal nagyobb mozgástere lesz a hazafias román erőknek, mint a Ceausescu-féle brutális diktatúrában volt. Mert a mi de­ mokráciánk is diktatúra lesz természetesen. Demokrácia a román­ ságnak, és diktatúra a magyarságnak. Ilyen egyszerű ez, Mioară Stancu százados. Ez az, amit Ceausescu és a régi Securitate nem ér­ tett meg soha. Igyekeztek persze, korlátozták a magyarok jogait, pár ezret eltüntettek és megagyaltak a börtönök mélyén közülük. Sok magyar az anyaországba menekült, ez is igaz. Megszabadul237

tunk tőlük. Már-már úgy tűnhetett, hogy Ceausescu helyt áll a vár­ tán, e tekintetben pozitív a mérleg. Ezért dolgoztam én a Securitaténak is. Mert nagyon is úgy látszott, hogy a Ceausescu Securitatéjának és az emigrációnak az érdekei e ponton egybeesnek. Ezért tudom, hogy te nem Mara Bărdasu, aradi újságírónő, hanem Mioară Stancu szekus százados vagy valójában. Három napja tudom ezt. - Akkor miért nem teszed le végre a revolvert? Hiszen együtt­ működtél a szekuval a forradalom előtt! Magad is ügynök voltál! S azt is jól tudod, hogy a Securitate ténylegesen nem oszlott fel soha­ sem. Csak beépült a hazafias erőkbe! - Eszem ágában sincs letenni a revolvert. Maradj ott a nagy valagadon, mert keresztüllőlek. Még nem fejeztem be. Meg fogsz hallgatni. Ez a parancs. - Kinek a parancsa? - Mindent a maga idején. Ott tartottam, hogy bizonyos kérdé­ sekben együttműködtem a forradalom előtti Securitatéval. Mint ahogy sok más nyugati román emigráns is. A forradalom előtti Securitatéról beszélek szándékosan. Mert azzal csak együttműköd­ tem időnként hazafias ügyekben. Miközben az általa támogatott rendszert szívből gyűlöltem és támadtam. Tudsz követni, Mioară Stancu? - Nagyon is tudlak. - Akkor érted, miért hangsúlyozom, hogy a régi Securitatéról beszélek. Ennek én sosem voltam ügynöke, pusztán alkalmi ta­ nácsadója. Szaktanácsadója magyar ügyekben. Jó ügy érdekében közreműködtem. Kizárólag jó ügy érdekében. De azonosulni so­ sem tudtam a régi szervezettel. - Értem. És elárulnád, hogy kivel tudtál végül is azonosulni? - Még nem jutottunk el oda az eszmecserében. Hová sietsz, Mioară Stancu? Most még csak ott tartunk, hogy többféle szekus létezik. Volt egy hülye szekusfajta, a kommandósok jó része. Akik megdöglöttek Bukarestben és Temesvárott, háztetőkön és csator­ nákban. Mert semmit sem értettek az eseményekből. Azt hitték, hogy a rendszert védik a forradalmárokkal és az „áruló" katona­ sággal szemben. Mert csak gyilkolásra képezték ki őket, gondolko­ dásra nem. Így aztán nem tudták a barmok, hogy nincs forradalom. Csak álforradalom, kamu-forradalom van. Puccs és hatalomátvé­ tel. Amelyben a géppisztolyt kapott utcai tömeg csak statiszta egy nagy színjátékban. A hadsereg és a Securitate vezérkarának közös színjátékában. Alighanem a 20. század legparádésabb színművé­ ben. Mert ennek a darabnak a dramaturgiáját a Securitate dolgozta

238

ki, Mioară Stancu. A háttérből ő irányította az eseményeket. Még az is megtörtént, hogy a szeku-agytrösztök a hadsereg egységeivel egymást lövették a bukaresti televízió körül éjszaka, mert fenn kel­ lett tartam a heroikus küzdelem látszatát, s a hülye, balek szekus gárdából éppen nem volt feláldozható, manipulálható egység. - Ezt én is sejtettem. Ha nem is tudtam. - Kitalálhattad, persze. Mert te aztán nem tartozol a hülye szekusok közé. Mikor megtudtam, hogy Securitate százados vagy, rögtön arra gondoltam, hogy a régi gárda második csoportjába tar­ tozol. Abba a típusba, aki úgy akarja menteni az irháját, hogy ter­ roristából azonnal szájtépő demokratává lép elő. Meg kell mond­ jam, ez még ostobább réteg. Mert a kommandósok legalább szép halállal haltak meg. Azért volt szép a haláluk, mert nagy ügyet szol­ gáltak vele. Ha erről az ügyről ők nem is tudtak semmit. Hiszen fo­ galmuk sem volt róla, hogy ők hozzák meg a szükséges áldozatot. Szóval ez szép halál volt, Mioară Stancu. Végső soron a román nemzet ügyét szolgálta. De a második csoportba tartozó szekusok... ők még a kazamatákban bujkáló kommandósoknál is osto­ bábbak. Azt hinni, hogy újsütetű demokrata elvekkel lehet jó pon­ tokat szerezni, és a régi dolgokat feledtetni... akkor, amikor a mi új rendszerünknek mindenre inkább van szüksége, mint a nemzetiségi jogokat kivirágoztató demokráciára! Az ilyen magatartásnál bi­ zony még a csatornában bujkáló birka-kommandós magatartása is értelmesebb. És én még az első pillanatban azt hittem, hogy te ebbe a második kategóriába tartozol! A magukat nagy okosaknak hívő köpönyegforgatók közé. Akik nem veszik észre, hogy az új köpö­ nyegük még vadítóbb színű posztó az új rezsim bikái számára, mint a régi volt! - A tetteim önmagukért beszélnek. Ha mindent tudsz rólam, akkor azt is tudod, hogy mi volt Párizsban a feladatom. - Tudom, Mioară Stancu százados. Ezért mondom, hogy a használhatatlan szekusok legrosszabb fajtájába tartozol. Nem az ostoba halottak és nem is az alattomos ügyeskedők közé. Te nem vadonatúj demokrata vagy, hanem annál is rosszabb. Nyílt ellen­ ség, áruló! Aki úgy menti a bőrét, hogy átáll az ellenséghez. Francia ügynök lettél, Mioară Stancu. A francia terrorizmus ellenes cso­ porttal működsz együtt. Akik ellenünk és a régi szövetségesünk, az Action Directe ellen harcolnak. - Engem merészelsz ezzel vádolni? Engem, aki lelőttem Quenut és Gavard-t? A két, Románia ellen dolgozó francia történészt? Miközben a nyílt utcán az életemet kockáztattam? - Drámai kérdéseidre később felelek. Most folytatom. Tartoz239

hattál volna a szekusok negyedik csoportjába is. Az igazi szak­ emberek és hazafiak közé. Akik a hatalomátvételt megszervezték odahaza, vagy akik hamar csatlakoztak a jó ügyhöz. S most a Vatra Románeasca gerincét képezik. A régi Vasgárda-tagokkal, a hasz­ nálható volt pártfunkcionáriusokkal és a minden pártba, tömörü­ lésbe, de mindenekelőtt a Nemzeti Megmentési Frontba beszivár­ gott hazafiak tömegével együtt. S a hadsereg és a rendőrség tisztjei­ nek jó részével együtt. De te nem ezt az utat választottad, Mioară Stancu. Elárultad hazádat, ezért a Vatra Románeasca halálra ítél téged. - Megőrültél? Parancsolom, hogy azonnal tedd le a fegyvert! - Nem parancsolsz te már senkinek. De mielőtt végrehajtanám az ítéletet, még egypár dolgot elmagyarázok neked. - Megöltem Quenut és Gavard-t, te állat! Ezért téged fog a Vat­ ra Románeasca likvidálni, ha megtudják, hogy lelőttél engem! - Quenut és Gavard-t nem ölted meg. Vaktölténnyel lőttél rá­ juk, komédia volt az egész. A vérfoltok, a mentők, amit a párizsi új­ ságok megírtak, minden. Eldugtátok őket előlünk. - Honnan veszed ezt a badarságot? - Figyeltük Quenu és Gavard lakását. A levélszekrényüket. Rengeteg barátjuk él külföldön. Azok nem feltétlenül olvasnak francia újságokat. És egyszer csak begyűjtötték a leveleiket. De nem a rendőrségre vitték őket! Hanem Fontainebleau-ba, a Pe­ rella-kastélyba. Ott bujkálnak a mesternél, Charles de Perellánál a tanítványok! - Vakvágányon jársz. Alina Potovskytól tudom, hogy nemcsak Charles de Perella lakik abban a kastélyban. Hanem a lánya, Suzanne de Perella is. Suzanne de Perella pedig a párizsi terrorizmus ellenes csoport felügyelője. Teljesen világos számomra, hogy ő volt kíváncsi a történészek levelezésére. Mert az apja segítségével akart valamilyen támpontot találni a nyomozás számára a levelezésben. - Szóval te megölted Quenut és Gavard-t? Azt állítod, hogy meggyilkoltad őket? - Mindig elvégeztem a rám bízott feladatot. Otthon és külföldön is. - Akkor az miként lehetséges, hogy Quenu Petre Roman mi­ niszterelnököt bíráló, „posztumusz" megjelent cikkébe utólagos kommentárok kerültek? Olyan mozzanatokra utaló megjegyzések, amelyeket Quenu az állítólagos halála pillanatában még nem tud­ hatott? Csak később tudhatta volna meg őket, de akkor már nem élt. Mert te ugyebár meggyilkoltad. - Egyszerű a magyarázat. Én is olvastam a cikket a Figaróban.

240

Valaki kiegészítette később Quenu cikkét. Quenu halála után ter­ mészetesen. S a cikk ilyen bővített formában jelent meg. Nyilván valamelyik szakértő bővítette ki a cikket. Én Charles de Perellára tippelek. - Bravó, Mioară Stancu! Vág az agyad, nem mondom. Igazán kár érted, hasznosítani tudtuk volna a tehetségedet. - Várj, te őrült! Nehogy megölj! Talán nem logikus, amit mond­ tam? - Nagyon is logikus. Csak egy ponton sántít. Quenu halála előtt leadott cikkéhez utólag küldték el ezt a Petre Romanra vonatkozó szöveget kiegészítésképpen a nyomdába. Úgy, hogy az eredeti szö­ veget újra legépelték, s hozzáírták géppel az új szöveget is. Quenu neve is írógéppel volt aláírva. De mi hozzájutottunk az eredeti gépiratos kiegészítéshez is! S azon ott szerepelt tintával Quenu neve! A szerkesztő barátja olyan barom volt, hogy bedobta a papírko­ sárba, miután személyesen gépelte le. Ehhez mit szólsz, Mioară Stancu? - Csak azt, hogy nem vagyok Mioară Stancu. Mara Bărdasu, aradi újságírónő vagyok. - Most már aztán elég volt, Mioară Stancu! A Vatra ítéletét vég­ rehajtom! Emelkedik a hangtompító csöve. Mara homlokának magassá­ gáig. Mara tudja, hogy másodpercei lehetnek hátra. Másodpercek alatt kell kimondani a ravasz meghúzását megakadályozó egyetlen, tömör mondatot. - A Vatrát én képviselem. Nálam van Radiescu megbízása. Magyar ügyben minden párizsi ügynök nekem tartozik engedelmes­ kedni. Ez vonatkozik a Securitate régi ügynökeire is. - Nem hiszek neked. A hangtompító csöve még mindig Mara Bărdasu homlokára irányul. De a pisztoly nem pukkan el. Mara látja Sofia szemében a félelmet. - Odarúgom neked a retikülömet. Nyúlj be bal kézzel a belső rekeszébe. Ott megtalálod a meghatalmazó levelet. Rajta van Ra­ diescu aláírása és a Vatra pecsétje. - Rúgjad - most szinte suttog Sofia. A retikül előreröpül. Sofia bal kézzel elkapja. Úgy nyúlkál bele, hogy jobb kezével sakkban tarthassa Marát. Megtalálja a papírt. Szemmagassághoz emeli. Mara Bărdasu imádkozik magában. Tudja, hogy az aláírás jól sikerült, de a pecséthez nem jutottak hoz­ zá. A pecsét nem tökéletes. Szerencsére Sofia Cristinoiu ezt nem veszi észre. De azért még 241

óvatos, esze ágában sincs eltenni a revolvert. De annyit már így is hatott az írás, hogy nem Mara Bărdasu homlokára, hanem a lábára céloz. - Kérdeznem kell egypár dolgot tőled. Amíg nem kapok meg­ nyugtató válaszokat, addig ott maradsz a fotelben és nem moz­ dulsz. Ezért nem haragudhatsz meg rám, te is ezt tennéd a helyem­ ben. - Megértelek. Kérdezz csak nyugodtan. - Először az igazi nevedet mondd. Tényleg te vagy Mara Bărda­ su, az ellenzéki aradi újságírónő? - Az vagyok. Neked egyszer megjelent volna a temesvári lapban 1984-ben egy rázós cikked. Az akkori főszerkesztőd nem merte le­ hozni. De nem volt szíve a papírkosárba dobni a kitűnő cikket. Át­ küldte Iorgának, az aradi főszerkesztő barátjának, mert tudta, hogy ott a helyi cenzorok a pillanatnyi véletlen szeszélye miatt gyenge­ képességű emberek, s nem fogják megérteni a virágnyelvet. Azt képzelte, ha Iorga lehozza, nem figyelnek fel rá Bukarestben. Iorga végül is nem merte lehozni a cikket, de megmutatta nekem. Így az­ tán én láttam egyedül a cikket rajtad és a két főszerkesztőn kívül, mielőtt Iorga megsemmisítette volna. Mondjam el neked, hogy mi volt abban a cikkben? Egyes mondatokra szó szerint emlékszem. - Ez őrület! Te tényleg Mara Bărdasu vagy. Akkor a párizsi szekusoknál miért bukkantál föl mint Mioară Stancu százados? És miért csak most beszéltél? Már majdnem lelőttelek. - Az volt a parancs, hogy ezt az írást csak végszükség esetén mu­ tathatom föl. Az aláírás miatt. Olyan ember írta alá, akit jobb lett volna még egy ideig a háttérben tartani. Nagy még a fejetlenség, a szervezetlenség. A kamu-forradalom utáni zűrzavar. A Vatra Románeasca százféle forrásból szívja föl hirtelen az erőit. S a Securitate csak az egyik forrás. Igaz, a legjelentősebb és legszervezettebb erő. Muszáj volt fedésben dolgoznom. Kineveztek Mioară Stancu szekus századosnak. Nevetni fogsz, még a Securitate nevezett ki századosnak. Engem, aki a Securitate kínzókamráit is megjártam. Azok a magasrangú szekus tisztek álcáztak így, akik már a forrada­ lom előtt tudták, hogy a Vatra Románeasca alapítói között lesznek. Az okos és hazafias Securitate-tisztek használtak fel engem, azok az erők, akiket éppen te dicsértél az előbb. Egy oldalon állunk, Sofia. Minden szempontból. Engem a forradalmat előkészítő magas be­ osztású tisztek megbíztak a Bukarestben félreállított, a forradalom számára megbízhatatlanná vált Mioară Stancu százados budapesti szerepkörével. Mioară Stancu századosnak az lett volna a dolga, hogy látszólag terrorakciók céljából utazzon Budapestre, de ott 242

fedje fel magát a magyar elhárítok előtt, még mielőtt a feladatot végrehajtaná, tegyen úgy, mintha átállna, épüljön be a magyar el­ hárításba. Méghozzá úgy, hogy mint a Securitate potenciális ma­ gyar revíziós tervekkel foglalkozó specialistáját, a magyar hírszer­ zés nemsokára ki is küldhesse Párizsba. A terv nem volt igazán jó. A magyar elhárítás nem biztos, hogy bevette volna. De a legna­ gyobb probléma nem ez volt. A legnagyobb probléma az volt, hogy Mioară Stancu százados fanatikus híve volt Ceausescunak, s így nem lehetett volna számítani rá attól kezdve, amikor bekövetkezik a szakítás a Securitate két nagy tábora között. Így aztán Mioară Stancut félreállították, ő még nem is tudott a vele kapcsolatos terv­ ről, s én léptem a helyébe. Én lettem Mioară Stancu százados a Nemzetközi Kommandó Parancsnoksága alá tartozó külföldi szervezetek számára. Hogy én vagyok Mioară Stancu, ezt a meg­ szokott azonosítási jelekkel igazoltam Párizsban, például Alina Potovskynál is. Alina Potovskyról jól tudod, hogy ő volt a régi Se­ curitate és az Action Directe párizsi összekötője. S akit a Vatra Románeasca és az Action Directe összekötőjének készülnek kinevez­ ni. Mondom, készülnek, mert még sok információ nem juthatott el Alina Potovskyhoz sem. - És te Mara Bărdasuként, a saját neveddel és múltaddal jelent­ keztél a magyar elhárításnál Budapesten? Hogy a Ceausescu-rezsim ellen akarsz harcolni, s elszánt vagy bármire? - Sofia még lejjebb engedi a hangtompítós pisztoly csövét. - Ez tényleg zseniális terv volt. - Az - Mara a szeme sarkából figyeli a pisztoly csövének útját. Amint várható is volt, a magyarok bevették ezt. Azzal bíztak meg, hogy lépjek kapcsolatba a párizsi román emigráns körökkel. Puha­ toljam ki a szándékaikat. Például azt, hogy ki hajlandó tenni vala­ mit közülük a Ceau§escu-rendszer ellen. Aztán arra is kíváncsiak voltak, hogy a román emigráció milyen jogokat adna az erdélyi magyarságnak, ha rendszerváltás következne be. Én azt mondtam, hogy örömmel vállalom ezt a munkát, de ennél veszélyesebb fel­ adatokat is elvégeznék a nagy ügy, a forradalom győzelme érdeké­ ben. Erre azt válaszolták a magyar elhárításnál, hogy gondolkod­ nak rajta. Én telefonáltam Bukarestbe, hogy mégis küldjék el Bu­ dapestre Mioară Stancu századost. De csak budapesti és párizsi terrorakcióval bízzák meg. Megbeszéltem a főnökeimmel, hogy fogjuk őt villámgyorsan lebuktatni. Mioară Stancut le is tartóztat­ ták Budapesten, a magyarok bekapták a horgot. Egy Perella nevű századosnak, a fontainebleau-i Perellák rokonának mindjárt el is sült a feje. Az történt, amire számítottunk. Párizsba utaztam, még-

243

hozzá Perella Ákossal együtt. Mert a magyarok is a letartóztatott Mioară Stancu személyiségét ruházták rám. Nem tudtak ellenállni annak, hogy a kezükben van az igazi Mioară Stancu. S annak még kevésbé, hogy a századosnő hasonlít is rám. Így aztán a magyar hírszerzés és a fordulatra készülő Securitáte egyaránt Mioară Stancu századosként futtatott. Ezért tudtam együtt dolgozni Perella Ákossal és a francia antiterrorista csoporttal a két történész ügyében. Közben azért Mara Bărdasuként is felbukkantam az emigrációban. Ezt a munkát is Budapest és Bukarest megbízásából végeztem. Bukarestben arra voltak kíváncsiak, hogy a demokrata szővegémre kik veszik a lapot, kik azok, akik túlságosan is elnézőek a magyarokkal szemben. Te nem tartozol közéjük, Sofia, ez tény. - Köszönöm. És értem már - Sofia Cristinoiu végre leengedi a hangtompítós fegyvert. - Hát ezért nem ölhetted meg a két törté­ nészt. - Nemcsak ezért. A régi Securitáte főnökeim közben beléptek a Vatrába. Most már a Vatrából parancsoltak. S a parancs az volt, hogy a régi szekus akciókat nem leállítani, hanem szélesíteni kell. Persze az új helyzethez igazítva őket. Ezért minden karácsony előtt elindított akciót fölül kell ilyen szempontból bírálni, s változtatni a taktikán, ha szükséges. A harc most is kemény az ilyen mocsok tör­ ténészek ellen, mint amilyen Charles de Perella és a tanítványai. De őket nem lehet likvidálni. Ceausescu Securitatéja megtehette volna ezt. Mi nem. Franciaországgal most nem lehet ilyen nyíltan ujjat húzni. De ez nem jelenti azt, hogy a Vatra puhább lett, mint amilyen a Securitáte volt. Ellenkezőleg. Nem vagyunk puhábbak, csak ra­ vaszabbak vagyunk. Felhasználjuk azt a mozgásteret, amelyet ez az áldemokrácia biztosít számunkra. Mindent megteszünk, amit kell. De francia történészeket most még a Vatra kemény szekciója, a Vasgárda nevében sem ölhetünk. Viszont nekünk nem kell többé kommunista frazeológiába burkolnunk a céljainkat, mint a Ceausescu-rezsimnek kellett. Ami pedig a demokráciát illeti, azoknak az elveknek a hajtogatása a mindenkori román kormány dolga lesz. Mi, a Vatra nevében nyíltan felvállalhatjuk végre a román fajunkat védő ideológiát. - Román testvérem, kishúgom! - Sofia leteszi az asztalra a kibiz­ tosított fegyvert, átöleli a fotelből felálló Mara derekát. Szigorú, aszketikus arca ragyog az örömtől, egy hosszú másodperc kell en­ nek az arcnak, amíg a gyomorba fúródó térd nyomán, Mara rúgása nyomán a boldogság átadja rajta a helyét a fájdalomnak. Már Mara kezében van a hangtompítós pisztoly, másfél méterre ugrott hátra a kíntól görnyedező nőtől.

244

- A fotelembe, Sofia Cristinoiu! Helyet cserélünk. És szaporán felelj arra, amit kérdezek. Mert én meg is húzom a ravaszt, nem úgy mint te! - Ki vagy? - hörgi Sofia, beletámolyogva a fotelbe. - Mara Bărdasu vagyok. Aradi újságírónő. Csak igazi román de­ mokrata. Nem olyan fasiszta patkány, mint te. De a továbbiakban csak én kérdezek. S te nagyon gyorsan válaszolsz arra, amit én kér­ dezek. Az első kérdésem az, hogy kinek a megbízásából akartál megölni. - A Vatrától jött a parancs. Alina Potovskyn keresztül. De nem Radiescu ítélkezett így, hanem a marosvásárhelyi szervezet. Ezért tudtál Radiescuval átverni. - Hogy képzelted el az eltüntetésemet? Gondolom, nem itt akartál a Charles utcai lakásban tárolni? Sofia makacsul összezárja keskeny száját. Hallgat. Csak az arca izzad a félelemtől. Úgy fest ez a fanatikus, aszkéta arc most, mint Savonaroláé a máglya előtt. A hangtompítós pisztoly csöve közeledik az összezárt szájához. Végre kinyílik a keskeny, vértelen száj. - Van egy behemót bőrönd az előszobaszekrényben. Abba tette­ lek volna. - Hányra jönnek a bőröndért? Felelj, mert a szádba eresztek egy golyót! - Fél egyre. - Akkor még negyven percünk van. Ha minden kérdésemre fe­ lelsz, s azt teszed, amit mondok, akkor életben maradsz. - Kérdezzél. - Hányan jönnek? - Egy kétméteres pasas. Az Action Directe-től. Egyedül is le tudja vinni a bőröndöt. A sofőr nem fog feljönni. Lent fog állni a ka­ pu előtt a kocsival. - Vedd ki a bőröndöt az előszobaszekrényből, és húzd be ide. Olyan szögbe állítsd, hogy az előszobaajtóból lehessen látni. A ter­ roristának kulcsa van a lakásodhoz? Sofia bólint. Behúzza az előszobából a behemót bőröndöt. Majd­ nem akkora, mint egy koporsó. - Nyisd ki! - parancsol rá Mara. Felpattan a bőrönd zárja. - Rendben - bólint Mara. - Harminc perc múlva befekszem a bőröndbe. Te pedig ott maradsz a fotelben, ahol vagy, hogy a pasas lássa, minden rendben van. A nyitott bőröndből téged is szemmel tartalak. Ha csak az arcod is rezdül, amikor kinyitja a lakásajtót, te

245

kapod az első golyót. Harminc percig még beszélgetünk. Mondj el a Vatra terveiről mindent tömören. Jól gondold meg, mit mondasz, mert csak fél órád van. Attól függ az életed, hogy fél óra alatt meny­ nyi és milyen értékű információkat tudsz átadni nekem. Eddigi éle­ ted legtömörebb előadását kell produkálnod ahhoz, hogy életben maradhass. - Az előbb nem ezt mondtad. - Most ezt mondom. Vágj bele! Az életed a tét. - A Vatra folytatja a Securitate munkáját. Ő lép az örökébe. A Securitatén kívül magába olvasztja az újonnan szervezett Vasgár­ dát, a régi pártfunkcionáriusokat és Nemzeti Megmentési Front ha­ zafias erőit is. A Vatra beépült a hadseregbe és a rendőrségbe is. Együttműködik a jelenlegi kormánnyal is. Minden tervet titokban egyeztet velük. S azonnal kapcsolatot talált az új, legális román tit­ kosszolgálatokhoz. Rengeteg titkosszolgálati munkát maga a Vatra végez el. - Ezeket tudom. Így nem mented meg az életed. A forradalom kamu-jellegének eltussolásával kapcsolatos tervekről beszélj! - Nagyon nagy baj az, hogy sokan látták a Ceausescu házaspár kivégzéséről készített filmet. Ott volt Elenának egy mondata, amelyre külföldön is felfigyeltek. „Ti szekuritátésok vagytok" mondta a kivégzése pillanatai előtt a katonáknak, mikor azok meg­ kötözték a kezét. Arra is felfigyeltek, hogy Bukarestben mindenre tüzeltek a szekusok, „ami mozog". Rájöttek, hogy fény- és mozgás­ érzékelőkkel felszerelt automata gépfegyverekről lehet csak szó. Amelyeket előre beszereltek. Már sokan sejtik, hogy Temesvárt ki­ véve, csalás az egész forradalom. A heroikus és folyamatos forrada­ lom látszatát kellett keltem, akkor is, mikor nem voltak feláldozha­ tó szekus-kommandósok, mert csak így lehetett a románságot mártíriumsághoz juttatni. Csak így lehetett együttérzést kelteni iránta, s ezt az együttérzést nyomban nyugati pénzsegítségre váltani. Azon­ kívül a Securitate nem irányíthatott a felszínen, mert akkor senki sem vette volna komolyan a forradalmat. A Securitate csak ügy menthette át magát, hogy komoly számban produkált áldozatokat a saját soraiból is, mert csak így elégíthette ki a nép haragját. Az egy­ szerű kommandósoktól a különböző alakulatokból való tiszteken át a szekus tábornokokig ívelt az áldozatok sora. - A helikopterrel lezuhant szekus tábornokokról mit tudsz? - Babráltak azon a helikopteren. De a nyomokat el kell tüntetni mindenütt, mert különben nagy baj lesz. Nemcsak külföldön, sok­ kal inkább otthon. Ha az egyszerű emberek rájönnek a csalásra, azok, akik a vérüket ontották Temesvárott és Bukarestben az utcá246

kon, széttépik az új rendszer képviselőit, s az átmentett Securitatét. A nyomok eltüntetése a Vatra egyik fontos feladata. - Tovább! - A legfőbb feladat azonban az erdélyi magyarság felmorzsolá­ sa. Az igazi homogén Nagy-Románia megteremtése. S a Vatra meg is teszi azt, amiről Ceausescu csak álmodott. Mert az áldemokráciában, valójában puha diktatúrában tényleg nagyobb mozgástere van a hazafias erőknek. Ceausescu idején például nem lehetett magyar­ ellenes pogromokat szervezni, mert a nyílt diktatúrában elképzel­ hetetlen a sok ezres tömegeket mozgató utcai verekedés és mészár­ lás. A nyílt diktatúrának kétségtelenül hátrányai vannak e téren, ez nyilvánvaló. A Vatra viszont meg tudja ezt szervezni. Marosvásár­ helyen fogja kezdeni. S a kormány majd mosni fogja a kezét, vagy éppen az áldozatokat teszi érte felelőssé. A „kiváltságokat" követe­ lő magyarokat. Attól függően, hogy pillanatnyilag éppen milyen külföldi nyomás nehezedik rá. - Most szégyellem magam, hogy román vagyok. A Ceausescurendszer idején nem kellett szégyellnem. Mert akkor tiszta volt a kép, ellene küzdöttünk. De mást már a román demokrácia is be­ szennyezte magát. Hányingerem van, de folytasd! - Az első számú feladat tehát a magyarok felmorzsolása és meg­ semmisítése. Megfélemlítéssel, pogromokkal olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy hatalmas menekülési hullám induljon meg Ma­ gyarországra. Igazi exodus. Olyan mint a zsidóké volt vagy az ör­ ményeké. Persze nincs illúziónk, a nagy többség maradni fog. De őket meg fogjuk puhítani. Kezes jószággá tesszük őket, kezesebbekké mint a Ceausescu-klán idején voltak. Egy részüket felmor­ zsoljuk, beolvasztjuk, teljesen asszimiláljuk. Marad a kemény mag, őket elszigeteljük vagy megsemmisítjük. Húsz éven belül tényleg homogén Nagy-Románia lesz! S ez nem megalapozatlan álmodo­ zás, mint a Ceausescué volt, ezt valóra is váltjuk. Szovjet-Moldáviát majd megszerezzük, népszavazás útján fog csatlakozni, s akkor to­ vább nő a románság számaránya Nagy-Románián belül. - És Európa? Olyan a Vatra programja, mint a zárt osztályról szabadult őrülteké. - Csak a felszínes gondolkodás számára tűnik ilyennek. Át van az egész gondolva. Tudjuk, hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész Nyugat támadni fog minket. Még a régi szövetséges, Trianon kiagyalója, Franciaország is. Ennek már vannak is félreérthetetlen jelei. De a támadást támadással egyensúlyozzuk, zavart keltünk minden fronton. Időt nyerünk ezzel. S az idő pénz, nemzeti tőke. Ezalatt megteremtjük a homogén Nagy-Romániát. Aztán jöhet a

247

Nyugat-Európához csatlakozás és az igazi demokrácia. Ha már beolvasztottuk a magyarokat. Ha már nem lesz, aki tiltakozzon! Addig pedig le van szarva Európa! A Vatra vállalja, hogy kimondja ezt! De kimondja azt is, hogy a fajvédő nemzeti eszmék nemesek! Nem használja a fasiszta szót, de hirdeti és megvédi a fasiszta esz­ méket. Mert ezek a kommunizmus és a magyarok elleni harc leg­ hatékonyabb eszközei is. S a tömegek fel fogják ezt ismerni! A Vatra rehabilitálni fogja a méltatlanul meghurcolt Antonescu tábornokot! - Konkrétumokat! - Úgy fogunk védekezni, hogy támadunk. Áldokumentumok sokaságával próbáljuk elhitetni, hogy Magyarország az erdélyi ma­ gyarsággal összejátszva területi revízióra törekszik. El akarják sza­ kítani Erdélyt. Főleg Erdély ma is magyarlakta részeit. Arra fogunk játszani, hogy a nagyhatalmak átérezzék, mit jelentene a trianoni és párizsi békeszerződések felrúgása. Az európai status quo megbon­ tása. Erre nagyon érzékenyek ők is. Halászni fogunk a zavarosban. Eltart egy ideig, amíg a Nyugat kibogozza a szálakat. Elhitetjük, hogy a Horthy-féle bevonulás után, 1940 és 1944 között magyarok mészárolták a románokat Erdélyben. Be kell nyíltan ismerniük bű­ nösségüket, addig szó sem lehet arról, hogy az erdélyi, magyarság további jogokat kapjon. Magyarország persze sosem fogja ezt beis­ merni. Nem is ismerheti be, hiszen az Észak-Erdélyben elkövetett atrocitások elenyészőek voltak ahhoz képest, amit mi csináltunk akkoriban Dél-Erdélyben, s a háború után a Székelyföldön példá­ ul. Azzal fogjuk vádolni Magyarországot, hogy elnyomják, fel­ morzsolják a Békés megyében élő románokat. Amíg mindezt meg­ cáfolják, addig is időt nyerünk. Talán „románlakta" területeket is fogunk követelni Magyarországtól, ezekről majd menetközben nagylelkűen lemondunk. De tovább dolgozunk minden olyan erő ellen Nyugaton is, amely akárcsak megpendíti Trianon revíziójá­ nak szükségességét. Itt, Franciaországban különösen nagy erőket vetünk be. Nagyobbakat, mint a Ceausescu-rendszer idején. Mert ebben a kiélezett helyzetben a francia közvélemény és politika be­ folyásolása különlegesen fontos. Radiescu parancsával épp azért tudtál átverni, mert elképzelhetőnek látszott, hogy a francia törté­ nészek meggyilkoltatásával túl messzire mentünk. S így fordítva sül el a dolog, bumerángként ütnek vissza a gyilkosságok. - Az Action Directe-tel mi van? Mi a változás az együttműkö­ désben? - Csak annyi, hogy tovább szélesül az együttműködés. Velük el­ sősorban a volt szekusok dolgoznak együtt, nekik kitűnőek a kap-

248

csolataik. S nemcsak az Action Directe-tel, hanem a Francia Kom­ munista Párt kemény magjával is. A Francia Kommunista Pártról a kelet-európai változások miatt le fog válni a jobboldal. A baloldal pedig radikalizálódni fog. Így az Action Directe joggal reméli, hogy szorosabbra fűzheti kapcsolatait a kemény baloldallal. Ez nekünk is jól jön. Nagyobb lesz a segítő apparátusunk Franciaországban. Ez kapóra jön ezekben a nehéz időkben. Pillanatnyilag még kevés az ügynökünk. Kinyomják, sokszorosítják a dokumentumainkat. A hamisított dokumentumokat is természetesen. Elvégzik a piszkos munka jó részét, az ellenünk fenekedők megfélemlítését vagy megsemmisítését. Hogy mást ne mondjak, a te hulládért is egy Ac­ tion Directe-tag fog jönni. A fasizmus és a kommunizmus között olyan szoros lesz az együttműködés, mint Hitler és Sztálin között volt 1939 és 1941 között! - Lidércálom. És ráadásul a Sátán Gyermekei is. - Ők az Action Directe gyermekei. De ezt te is tudod. - Mikor és hol lesz a vetítés? - A Rue de la Ferme 20-ban, egy Bois de Boulogne melletti csendes villában. Holnapután, 16-án, éjfélkor. Csak korlátozott számú újságíró kapott meghívót. Olyan szenzáció lesz ez, hogy nem lesznek hülyék előre értesíteni a rendőrséget. Egyébként is csak a gépész dolgozik ott nekünk, de ő semmit sem tud, csak felbérelt ember, az utolsó pillanatban fogja megkapni a filmet. - Pár percünk maradt. Hol vannak most a Sátán Gyermekei? Hol van Kajmán? Hol van Alina Potovsky? Mert a St. Germain-i erdőben levő búvóhelyükről elszeleltek. - Ezt tényleg nem tudom. Könyörgöm, higgyél nekem! Az Ac­ tion Directe-nek megvan a maga taktikája. Mindent nem kötnek a Vatra orrára. - Akkor a vetítés helyét és időpontját honnan tudtad? - Ezt megmondta Alina Potovsky telefonon. Amikor kiadta a parancsot nekem a meggyilkolásodra. Az Action Directe-tel rajta keresztül tartom a kapcsolatot. S a legfontosabb dolgokban a Vatra is vele értekezik közvetlenül. A vetítés helyét és időpontját csak azért közölte velem Alina Potovsky, mert egy román származású francia újságírót nekem kellett a de la Ferme utcába meghívnom személyesen. - Hogy hívják az újságírót? - Roger Valable. - Rendben. Tíz perc múlva fél egy. Most befekszem a bőröndbe, ha az arcod egyetlen rándulásával jelezni mersz, azonnal meghalsz. 249

- Úgy fogok tenni, mintha rendben lenne a dolog. Mintha holtan feküdnél a bőröndben. Mara Bărdasu befekszik hanyatt a hatalmas, nyitott bőröndbe. Egyelőre könyököl, úgy tartja sakkban a hangtompítós pisztollyal a fotelben merev arccal ülő Sofíát. A fotel épp szemben van a bejárati ajtóval. A nyitott előszobaajtón át pont az arcára lehet látni. De ki­ tűnően látszik a bejárati ajtó felől a behemót bőrönd is, a benne fekvő női testtel együtt. Lazíts az arcodon - súgja Mara. - Túl merev. Végül is győztél. Végrehajtottad a feladatot. Túl vagy rajta. Tíz perc telik el. Halkan nyílik a bejárati ajtó. A bőrönd oldala takarja a Mara Bărdasu kezében tartott revolvert. Mara jól tudja, hogy az életévei játszik. Ha Sofia jelez, csak annyi ideje marad, hogy őt lelője. Sofia Cristinoiu természetes arccal ül a fotelben. Kaszás nem ve­ szi elő a revolverét. Ezt azonban a hanyatt, arccal Sofia felé fekvő Mara nem tudja. Kaszás már a szoba ajtajában áll, mikor a fotelben ülő nő mégis elsikoltja magát. - Vigyázzon! - s ebben a pillanatban az asztal alá vágja magát. Mara Bărdasu oldalra pördül a bőröndben, s már tüzel is. Kaszás elvágódik a zakója alól kirántott automata fegyverrel. Már nem tud lőni, a melléből vér szivárog. Mara még két golyót küld a testébe. Gyorsan megfordul, Sofia abban a pillanatban emeli a nehéz kris­ tályvázát. Nem tehet mást, belelő a homlokába. Két halott fekszik a szobában. Pedig Mara Bărdasu még soha nem ölt embert életében. Magához veszi a holtában is félelmetes férfi automata fegyverét, és tárcsáz egy számot. - Mara vagyok. Nagyon gyorsan gyertek a Charles utca 17 alá! Leteszi a kagylót. Öt percet áll az előszobaajtóban; kinyújtott kezében automata fegyver. Az ajtó nem nyílik ki újra. Öt perc múl­ va meghallja a szirénázást, leengedi a karját, és sírva fakad. Nem magát siratja, Romániát. Egész testét rázza a zokogás.

250

CSAPDA RAMBOUILLET-BAN Suzy fehér Ferrarija a rambouillet-i erdő sötétjében kanyarog. Suzy mellett Perella Ákos ül, a hátsó ülésen Szentay Bálint és Mara Bărdasu. Mara Bărdasu már mindent elmondott nekik útközben. - Kivonunk a forgalomból, Mara - szól hátra Perella Ákos a fe­ kete hajú román nőnek. - Ezentúl csak velünk közlekedhetsz. Kö­ szönünk mindent. A bátorságodat és az emberi szépségedet. Amellyel mellénk álltál. - Nem volt könnyű. A bőrét kell levedleni az embernek, akár a kígyónak. De nagyon-nagyon szeretnék újra román lenni. S azok­ kal harcolni együtt odahaza, akik ugyanúgy gondolkodnak mint én. - Rövidesen hazamész, Mara - Szentay főhadnagy megfogja a román nő kezét, aztán zavartan el is engedi mindjárt. - És tudom, hogy ott is segítesz majd eloszlatni ezt a lidércnyomást. Amely a forradalom óta a két népre ránehezült újra. - Életem legfájdalmasabb csalódása volt az, ami a forradalom után következett - Mara Szentay főhadnagy szemébe néz, mintha az előbbi spontán gesztus értelmét kutatná. - És ma már azt is tu­ dom, hogy a román néptől elvették a forradalom tisztaságának és szépségének hitét is. - Nem féltél Sofia Cristinoiu lakásán? - a szeplős arcú, most fél­ szeg kamaszra emlékeztető Szentay keze újra Mara kézfejéhez kö­ zeledik. - Elképesztő lehetett az a színjáték, amit produkáltál. Mintha egy zsonglőr cserélte volna a ruháit egyik pillanatról a má­ sikra. - Mondd inkább úgy, ahogy én mondtam az előbb. Mintha kígyó vedlette volna a bőrét. - Nem vagy te kígyó - Szentay szeplői szinte világítanak. - Szép sellő vagy. - Nagy fenékkel, mi? - Mara nem veszi el a kezét a férfiétól. Akarsz valamit tőlem? - Én... én... - dadog Szentay. - Csak csodállak. - Azt akarja mondani szerintem, hogy beléd esett - mosolyog hátra a volán mögül Suzy. - Csak nem meri kimondani. - Gonosz vagy, Suzy - Szentaynak már az egész feje lángol. - Igaz ez, Bálint? - Mara tenyere simogató kosarába fogja a fő­ hadnagy arcát - Sajnos, igaz - hajtja le a fejét a főhadnagy. - Azaz hál' isten­ nek. Mara puhán megcsókolja a férfi száját. Kezük egymásba kulcso­ lódik, hallgatnak hátul. Perella Ákos szólal meg végül. 251

- Jaj, Suzy. Azt ugye tudod, hogy majdnem te is meghaltál? Egy másodpercen múlott. - Vagy te. Vagy mindketten együtt. Suzy újra látja maga előtt a St. Charles utcában feléje rohanó Porschét. Hiába jöttek az utca mindkét vége felől egyszerre, sziré­ názva, a volt autóversenyző, Joszif kétszázzal kilőtte magát, csak egy színes fémcsík volt a Porsche, villanó kaszaél a szeme előtt. Jo­ szif, mint egy kamikaze jött feléje, elképesztő idegekkel, neki a má­ sodperc töredéke alatt kellett döntenie, a kormányt félrerántania. Meglógott a disznó. Több mint kétszázzal rohant tovább, mégis minden szembejövő autót kikerült, s végleg eltűnt a Bois de Boulogne irányában. - Ne búsulj azon, hogy meglógott - Ákos szinte tapintani tudja Suzy gondolatait. - Úgyis elkapjuk. Kajmánnal és a többi patkány­ nyal együtt. Nem kevés eredményt értünk el már így is. - Nem mondhatnám, hogy meg vagyok magammal elégedve. Későn jöttem rá, hogy Étienne Fourmanne betonbunkeréről van szó, hogy a St. Germain-i erdő alatt lapulnak a dögök. Csak azelőtt jöttem rá valamivel, mielőtt a Front National embere telefonált. - Kitűnő munkát végeztél - Ákos megcsókolja Suzy volánt szo­ rító kezét. - Abban a pillanatban, amikor befutott a jelentés, hogy azt a Larosse nevű férfit együtt látták s lefényképezték egy kávé­ házban Étienne Fourmanne-nal, te már elő is vetted a régi Fourmanne-ügy aktáit. Pedig csak halovány gyanú volt arra, hogy La­ rosse az Action Directe-nek dolgozik, Étienne Fourmanne létezé­ séről pedig szinte semmit sem tudtál. - Rutinmunka volt. Étienne Fourmanne fényképe bekerült an­ nak idején a rendőrségi dossziékba. Letain felügyelő gyanúja alap­ ján. Bizonyítani nem lehetett, hogy Étienne Fourmanne manipulált annak idején az apja kocsijával. Sőt még maga Letain sem volt eb­ ben biztos. A nyomozást lezárták, Étienne Fourmanne örökölte a St. Germain-i birtokot is. Arra csak most figyeltünk föl, mikor a Larosse-szal söröző pasast azonosítottuk Étienne Fourmanne-nal, hogy az apja halála után egy évvel Fourmanne a St. Germain-i bir­ tokon kívül mindent eladott. - Ilyen látványban még nemigen volt részünk - Perella előtt mintha egy vérkútból bukna föl a St. Germain-i betonbunker és a földalatti barlangterem. Elisabeth Putain megfagyott, jégcsapos hullája és a két halott a Drakula-házaspár karjai között. És a földön heverő, lemészárolt hullák: a Front National azóta már azonosított önkéntesei. - Mind megpucolt már, mire odaértünk - sóhajt fel Suzy. - Éti252

enne Fourmanne-t és azt a szobalányt, Janine-t kivéve, akiket Mé­ lanie Parent és Nathalie Martel intézett el. - És Pierre Ráteaux. Az ő halála adta a kulcsot a kezünkbe. Ezért vagyunk most itt. Suzy már kikapcsolta a fényszórókat. Behajtanak a fák közé a Ferrarival. Gérard de la Trave belügyminisztériumi osztályvezető kastélyában két helyen is égnek éjjel háromkor a lámpák. Az egyik szobából csak kevés fény szűrődik ki a sötétítő függönyök mögül. - Lehet, hogy a vártnál is nagyobb szerencsével járunk - mutat Ákos a kivilágított szobákra. - Nem hinném, hogy de la Trave fo­ gadást adna. Átmásznak a kerítésen. Kibiztosított fegyverekkel lopakodnak át a fák között. A park csendes és hallgatásba burkolódzik a kastély is. Csengetnek a bejárati ajtón. Gérard de la Trave áll előttük a márványlépcsők tetején. Döb­ bent arccal bámul a fegyvercsövekbe. - Megőrült, Suzanne? - az osztályvezető csak ennyit tud ki­ nyögni. - Egyedül van, uram? - Suzanne de Perella hangja szinte játé­ kos, mintha nem érzékelné a belbiztonsági igazgatóság osztály­ vezetőjének szemében a gyilkos fényeket. - Mi köze hozzá? Hogy merészel fegyvert fogni rám? És kik ezek az alakok? - mutat a két férfira és Mara Bărdasura. - Magyar és román barátaink. Tud a tevékenységükről, uram. Nagyon is tud. Azt tanácsolnám, hogy induljon előre. Beszélni sze­ retnék önnel. - Én meg azt tanácsolom magának, Suzanne de Perella, hogy holnap már be se jöjjön a Quai des Orfévre-re. Fel lesz függesztve. - Elválik, uram, melyikünk lesz holnap felfüggesztve. Most in­ duljon előre. De la Trave nem replikázik többet. Szótlanul benyit az egyik szobába. - Üljön le, uram - biztatja a házigazdát Suzanne. - És hallgasson meg figyelmesen. Nem véletlenül látogattam meg önt éjszaka. - Ezt mindjárt gondoltam - bólint de la Trave a fotelből. - Félek, Suzanne, hogy sokba fog ez magának kerülni. - Hallgasson meg, uram. A múltkor beugrottam önhöz valami­ lyen ürüggyel a belügyminisztériumba, s közben megmutattam ön­ nek egy jelentést a Karónak és Csontváznak becézett sátáni gyer­ mekek halálának különleges körülményeiről. Ezt a jelentést rajtam kívül csak a főnököm látta. Önhöz nem jutott volna el ez a jelentés, ha én nem mutatom meg szándékosan, hiszen az ön területe a Kö-

253

zel-Kelet. Lépre is ment, uram, ha szabad ezt mondanom. Továb­ bította az információt a Sátán Gyermekeinek, azaz az Action Directe-nek. - Hogy merészeli ezt állítani? - Úgy, hogy Étienne Fourmanne St. Germain-i kastélyában megtaláltuk a borzalmas körülmények között kivégzett Pierre Rá­ teaux holttestét. Ön pontosan tudja, kicsoda Étienne Fourmanne és Pierre Ráteaux, hiszen eme urak tevékenységéről is buzgón be­ számoltam önnek. Pierre Ráteaux kivégzése és látványos „ottfelejtése" durva hiba volt a Sátán Gyermekei részéről. Talán az első hi­ ba, amit ezek a profi gyilkosok mostanában elkövettek. Mert Karó és Csontváz „fegyelmezetlenségéről" s annak következményeiről a Sátán Gyermekei csak öntől szerezhettek tudomást. Nem valószí­ nű, hogy Pierre Ráteaux közölte volna velük, hogy Karó és Csont­ váz hová távozott el nagy hirtelen. Hiszen akkor saját magát is be­ mártotta volna. Persze feltételezhetjük azt is, hogy a Sátán Gyer­ mekei gyanakodni kezdtek Pierre Ráteaux-ra, amikor hűlt helyét találták két rakoncátlan barátjának. Talán arra a következtetésre jutottak, hogy Pierre Ráteaux tudhat erről a hirtelen eltávozásról valamit, hiszen mégiscsak barátok, osztálytársak voltak Karóval és Csontvázzal. Megszorongatták Pierre Ráteaux-t, aki végül beval­ lotta, hogy tudott a szökésről. Arról, hogy a társai nem tudtak el­ lenállni a tanárnő csábító hirdetésének. S mivel ezt nem jelentette nekik, kivégezték. Hogy példát statuáljanak. - Logikus következtetés - horkan fel de la Trave. - De akkor változatlanul nem értem, hogyan merészelt rám törni és gyanúsí­ tani! - Azért, uram - Suzy hangja egyre szelídebb -, mert van itt sajnos más is. A Sátán Gyermekei Nathalie Martel szökése után felvették a kesztyűt, a helyükön maradtak, megvárták a Front National em­ bereinek várható támadását. Csapdát állítottak nekik, lemészárol­ ták őket, s csak azután surrantak el végleg a St. Germain-i búvó­ helyükről. Ha nem lettek volna biztosak abban, hogy Karó és Csontváz nem beszélhetett halála előtt a St. Germain-i búvóhely­ ről, akkor nem kockáztatták volna meg a biztonsági kommandó támadását. Mert velük már nem tudtak volna olyan könnyen el­ bánni, mint a Front National embereivel. S abban biztosak voltak, hogy Nathalie Martel és Mélanie Parent szülei nem fogják felhívni a rendőrséget a film miatt. Leginkább a néger testvérpár közremű­ ködése miatt. Hanem maguk próbálják meg Mélanie-t kiszabadí­ tani azonnal. S valóban, a Front National embere csak akkor tele­ fonált nekünk, amikor az akció szörnyű kudarcba fulladt. Akkor 254

már félelmükben telefonáltak, mert rettegtek attól, hogy kivégzik Mélanie-t. Nem tudták persze, hogy a lány már rég halott. Azóta Nathalie Martelt is kihallgattuk. Tőle tudjuk a részleteket is. S arról, uram, hogy Karó és Csontváz meghaltak, de a haláluk előtt nem beszélhettek, Pierre Ráteaux nem tudhatott. Erről az én jelentésem alapján csak ön tudhatott. - Térjünk a tárgyra, Suzy - de la Trave már összeszedte magát, mintha nyugalom ömlene el arcán. Úgy fest, mint aki megszabadult végre egy szörnyű lelki kolonctól. - De mielőtt beszélnék, arra len­ nék kíváncsi, miért vett gyanúba? Miért pont nekem állított csap­ dát? Ezt sehogysem értem. Hiszen igazán nem adtam okot rá, ezt nyugodtan állíthatom. - Tudom, uram - sóhajt Suzy. - Csak tapogatóztam. Két dolog­ ból indultam ki. A múltkoriban az Action Directe pénzzel próbál­ kozott nálunk. Pénzzel próbáltak információkhoz jutni. Persze nem sikerült, a megkörnyékezett emberünk azonnal jelentette az esetet. De én eltűnődtem a dolgon, Gérard - Suzy a gúnyos önözés és uramozás után most először ejti ki az osztályvezető keresztnevét. - Szinte biztos voltam benne, hogy az Action Directe újra próbál­ kozni fog. S azt is sejtettem, milyen módszerrel fog újra próbálkoz­ ni, mert akkor már meglehetősen ismertem a Sátán Gyermekeinek tevékenységét. Megszereztem a belbiztonság belső elhárításának aktáit, Gérard. Az összes aktát. Kerestem a sebezhető pontokat. Csak egyetlen embernél találtam sebezhető felületet. A Sátán Gyermekeinek gondolkodása szerinti kényes felületet. S ez az egyetlen ember ön volt, Gérard. - Kifejtené ezt bővebben? - Egyetlen adatról van szó. Egyetlen furcsa mozzanatról a St. Raphaél-i strandon. Amikor egy gyereklány az anyjához rohant azzal, hogy egy bácsi a kabinok mögött megfogta a fenekét. Az anya nagy botrányt kavart a strandon. Ön sem tudta ezt a tekintélyével és a higgadt viselkedésével kivédeni. Pedig majdnem sikerült a meg­ érkező rendőrök előtt, majd a St. Raphaël-i rendőrségre sietve ki­ magyarázkodnia úgy-ahogy. Úgy-ahogy, mondom. Hogy a kislány félreértette. Csak átkarolta a derekát, s önt meglökték közben, így lejjebb csúszott a keze. A St. Raphaël-i rendőrség végül mégis je­ lentette a belügyminisztériumnak az esetet. Bekerült a dossziéjába, Gérard. Ugye hasonló dologgal tudták most megzsarolni? - Igen. De semmiféle információt nem adtam ki nekik Karó és Csontváz halálának körülményein kívül. Ez tudtam, hogy érdekel­ ni fogja őket. Ezt az ügyet viszont ártalmatlannak ítéltem meg a belbiztonság szempontjából. És végül is nem ezen múlt, hogy nem 255

kapták el őket St. Germainben. Ha nem adom át az információt, még előbb elszeleltek volna. - Ez igaz. Mondjon el mindent, kérem. - Nem sokat tudok mondani. Először azt ígérték, hogy egyetlen jelentős információ után már megkapom a filmeket és a negatívo­ kat. Aztán az a szemét kurva, aki átvert, az a Laura közölte velem, hogy a Sátán Gyermekei nem érik be ennyi információval. Kereken megtagadtam a további információkat, de azt üzenték Laurán ke­ resztül, hogy ne kapkodjam el a dolgot, mert csúnyán ráfizethetek. Bizonyos újságírók előtti filmvetítésre céloztak, s Laura ma hajnal­ ban érkezik ide, mert mára már prezentálnom kellene valamit. De én semmiféle, nem az én területemhez tartozó aktához nem nyúl­ tam, semmiféle információt nem szereztem be. Ezt azt hiszem, tudja is ellenőriztetni, Suzy. Ha valóra váltják a fenyegetésüket, akkor alighanem egyetlen megoldás marad számomra. - Hiszek magának, Gérard. Mi annak a Laurának a vezeték­ neve? - Mihályi Laura. Magyar. De tökéletesen beszél franciául. - Ő az? - Perella Ákos Tófalussy Laura fényképét villantja az osztályvezető elé. - Igen - csodálkozik de la Trave. - Már ennyire nyomon van­ nak? - Hosszú história. Hányra jön Laura? Egyébként Tófalussy Lau­ ra az igazi neve. - Négyre. - Még van egy kis időnk - Suzy az óráját nézi. - Hogy csinálták? - Nagyon egyszerű trükkel. Laura megismerkedett velem Pá­ rizsban. A szeretőm lett. Ki tud egy ilyen bomba nőnek ellenállni? Laura elképesztően hajlékony szeretőnek bizonyult. S ez lett a vesztem. Azonnal láttam, hogy Laura ugyanúgy szereti a szexuális játékokat, mint én. Persze ez trükk is volt részéről, úgy csalt lépre. Először csak beszélgettünk szeretkezés előtt, közben, aztán már el is játszottunk bizonyos jeleneteket. Hadd ne menjek bele részlete­ sebben. A lényeg az, hogy bennem egyszer csak megnyílt egy zsilip, s azt a jelenetet játsszattam el Laurával, amelyik a legtitkosabb vá­ gyam volt. Laurának tüzelt a szeme, úgy élvezte a dolgot. Legalább­ is ezt hittem én. Legközelebb azzal állt elő váratlanul, hogy meg­ ismerkedett egy nagyon fiatal, bájos lánnyal, Geneviéve-vel, aki még nem töltötte be tizennegyedik évét. Szinte barátnők lettek, mondta, a lány szülei is megbíznak benne. Az volt az ötlete, hogy elhozza a lányt ide, a birtokra, nem veszem el a szüzességét, mert az veszélyes, csak játszadozunk egy kicsit előtte és vele. Genevieve

256

számára nem is lesz riasztó a dolog, mondta, hiszen pettingezett már fiúkkal, ha szűz is. Aztán megtörtént a dolog. Geneviéve-vel nem szeretkeztem ugyan, de azonkívül mindent csináltunk hár­ masban. Ma már tudom, hogy Genevieve is egy kitanult ribanc, és a Sátán Gyermekeinek a gyülekezetéhez tartozik. De a tény akkor is tény marad. S a makacs tény az, hogy még nem töltötte be a tizen­ negyedik évét. - Talán nem is olyan tragikus a dolog, Gérard - Suzy és a többiek már rég eltették a revolvereiket. - Végül is Genevieve nem ártatlan leányka, hanem prostituált és bűnöző. Emellett komoly remé­ nyünk van arra, hogy nagyon rövid időn belül visszaszerezzük a fil­ meket. - Adja az isten, hogy így legyen - sóhajt fel de la Trave. - Én min­ dent megteszek ennek érdekében. Ha Laurával ma hajnalban nem jutottam volna egyezségre, úgyis azonnal beszéltem volna ma­ gával. - Tófalussy Laura egyedül jön? - Mindig egyedül szokott jönni. - Megvárjuk itt. Az biztos, hogy nem fog ránk számítani. Arra van, ugye, a hálószoba? - mutat Suzy a másik ajtóra. - Kitűnő mondja egy pillantást vetve a hálószobára. - Így hagyjuk a szobát lefüggönyözve, s átmegyünk oda. Ha csönget, egyszerűen engedje be a kapun és az ajtón, ahogy szokta. Fél órát várakoznak a lefüggönyözött hálószobában. Akkor megszólal a kapucsengő. De la Trave beengedi a fotocellás kapun Laura kocsiját, pár perc múlva meg is pillantják a belépő lányt. - Helló, Laura - Perella Ákos derűsen mosolyog a csigáshajú lányra. - Emlékszel még, hogy hiába hallottam annyi jót arról az egyetemről, mégsem ajánlottam neked a Sorbonne-t? Igaz, te nem sokat koptattad a padjait. De azért jobb lett volna otthon marad­ nod. VETÍTÉS ÚJSÁGÍRÓKNAK Silvére Granoux már napok óta lesben áll Miranda Dorga Ville d'Avray-ban bérelt villája előtt. Az intenzív osztályra, ahol az életét megmentették, már nem akar emlékezni, de annál inkább emlékszik a villájuk halljának üvegfala mögül, a kert felől fényké­ pező kaján arcra. És Miranda Dorga gyűlöletes arcára. Már napok óta a környék padjain alszik, nem mosakszik, közeli presszók teraszán sebtében bekap valamit, azt is csak azért, mert

257

tudja, hogy az erejére nagyon is szükség lesz. Öt-hat óránként fel­ hívja egy fülkéből az anyját, beszélgetnek egy kicsit, ha azt ugyan beszélgetésnek lehet nevezni, hogy ő megpróbál egypár megnyug­ tató mondatot mondani, anyja pedig végig zokog közben. Három napig hiába állt lesben. A negyedik nap hajnalán végre megjelent a nő, egy piros Jaguárból szállt ki a villa kapujánál. Ő éppen a telefonfülkében volt akkor, de nem is lett volna célszerű előrohannia, egy néger és egy fehér férfi is ült még a Jaguárban. A két férfi nem szállt ki, csak Miranda Dorga, mindjárt el is tűnt a villában. Ez két órával ezelőtt történt. Azóta semmi mozgás oda­ bent, az ablakok zárva. Silvére Granoux két szemetes kuka mögött kuporog. Most még kihalt az utca, de tudja, hogy nem maradhat ott sokáig. Ügy dönt, hogy öt percet még vár. Ha addig nem történik semmi, akkor átmászik a kerítésen, és felfeszíti az egyik ablakot. Letelt az öt perc, még vár egy kicsit. S akkor megtörténik a csoda. Fekete Mercedes hajt el a villa előtt, a sofőr mellett ülő férfi kihajol az ablakon, s a villa kerítésén át a bokrok mögé hajít egy papírcso­ magot. A Mercedes már elhajtott. Silvére villámgyorsan átmászik a ke­ rítésen. A földön kúszva megpróbál belapulni a kopár bokrok közé. A bejárati ajtótól jobbra hasal a szétrohadt avaron. Balra bar­ nállik a száraz bukszusok mögött a csomag. Két perc múlva felpat­ tan a villa ajtaja, Miranda Dorga pongyolában, papucsban kilép rajta. Silvére még látja, hogy lehajol a csomagért, amikor besurran a villa résnyire nyitott ajtaján. A hall falához tapad, már elővette a vadásztőrt. Hallja az ajtó csapódását, aztán feltűnik Miranda is. Először a kinyílt pongyolá­ ból kidagadó melle, utána az arca is. Silvéra agya mintha külön fényképezné le, s részekre bontaná a másodpercek képeit is. A mell, a fehér, élveteg arc és a szőke, festett haj. Aztán újra a mel­ lek, de már köztük van a vadásztőr hegye is. Kívülről is látja önmagát. Ott áll a gonosz, fehér test előtt, tőrt szegez a pongyolából kibukó melleknek. A pongyola alatt meztelen az asszony, a tőr hegyére szegeződő álla alatt kis toka remeg idege­ sen. - A filmeket, te rohadt dög! - mintha nem is az ő hangja volna, a tizenhat éves kamaszé, fenyegető férfihang ez. - Az összeset! - Milyen filmekről beszélsz? Így hálálod meg azokat az örömö­ ket, amiket adtam neked? Ezzel a tőrrel? Bal öklével belevág az asszony gyomrába. Miranda előregörnyed a fájdalomtól. A teljesen szétnyílt pongyolából kibukott mellei mint 258

súlyos bőrtömlők hullnak alá a combjára. A vadásztőr hegye azon­ ban most is a melle között van, a szegycsontot karistolja. - Ha tovább hazudsz, beléd nyomom a tőrt - mondja nagyon halkan, s még hozzáteszi. - Az anyám életére esküszöm. Miranda Dorga fölnéz kíntól eltorzult arcával, a fiú íriszén mint­ ha kések hegyei villannának. A kitágult pupillából nőnek ki a ké­ sek, a halál fényes sugarai. - Mit akarsz? - Megmondtam. Az összes filmet. - Nincsenek nálam. - Az a te bajod. Akkor megöllek. - Várj! - sikolt föl az asszony. - Megkaphatod őket. - Hogyan? - Rajtad múlik csak - lihegi Miranda, nagyon gyorsan beszél, hogy a bőrét már felsebzett tőrhegyet megállítsa. - Ha ügyes és gyors vagy, meg tudod őket szerezni. Ma este lesz a vetítés az új­ ságíróknak. Nemcsak a nővéred és az anyád szerepel azon a filmen. A Rue de la Ferme 20-ban lesz a vetítés. A Bois de Boulogne mel­ lett. Ma, éjfélkor. Pontosan háromnegyed tizenkettőkor egy kocsi áll a Rue de la Ferme 20 elé. Vörösesszőke hajú, félig leégett, vör­ henyes szemöldökű férfi vezeti a kocsit. Egyedül jön. Talán Porschéval. Ő adja át a gépésznek a filmet. - Honnan tudjam, hogy igazat beszélsz? Azt hiszed, beérem ez­ zel a mesével? - A tőr hegye pár milliméterrel mélyebbre hatol a két mell között a bőrbe. - Igazat beszélek! Ne ölj meg! Megkötözhetsz, és telefonálhatsz utána a rendőrségnek. Feladhatsz, csak ne ölj meg, kérlek! Már vérzek, ne ölj meg! Élni akarok, érted? Ne ölj meg! - Kötelem van, de nincs revolverem. Revolver nélkül nincs azzal a sofőrrel szemben semmi esélyem. - Akkor kötözz meg először. Aztán kapsz tőlem megtöltött re­ volvert. A kezedbe adom teljesen magam, csak ne ölj meg! Meg­ mondom, hol van a revolver. Azt is megmondom, hogy kell kibiz­ tosítani, ha nem értesz hozzá. A gyomrára célozz majd közelről, az nagyobb felület. Aztán tűnj el a filmmel. - És a negatívok? - Többet nem tehetek. Higgyél nekem! Ennél többet már nem tudok tenni, hiszen a börtönt is vállalom. Ha megszerzed a filmet, időt nyersz. Olyan ember vette föl és vágta meg a filmet, aki azóta meghalt. - Feküdj hasra! Nyújtsd hátra a kezed! Miranda Dorga hasra vágja magát a földön. Hátranyújtja össze-

259

tett kezeit, a fiú kényelmesen meg tudja őket hurkolni a dzsekije zsebéből elővett kötéllel. Aztán az engedelmes, összezárt bokák következnek. - Még rengeteg időd van estig. Fertőtlenítsd először a sebemet. A fürdőszobában találsz tiszta szeszt egy üvegben. Balra van a szekrénykében. Le is ragaszthatnád sebtazal. Azt is találsz a szekrénykében. Silvére otthagyja az összekötözött nőt a szőnyegpadlón. Talál alkoholt, sebtapaszt és fáslit a fürdőszobában. Lehámozza Mirandáről a pongyolát, fertőtleníti a kis véres sebet. Aztán tapaszt nyom rá, és átköti fáslival. - Kész vagy. Hol van a revolver? - A szekreter baloldali fiókjában, a hálószobában. Vigyázz, meg van töltve! Silvére átmegy a hálóba, kihúzza a szekreter fiókját. Tényleg ott van a revolver. Simogatja egy kicsit a fekete csövet, visszamegy vele a nőhöz. Miranda megmagyarázza, hogyan kell a fegyvert kibizto­ sítani. Silvére bólint, még egyszer szemügyre veszi a fegyvert. - Csak éjfél után fog érted jönni a rendőrség. Hasrafektetlek ad­ dig, s egy tálban az arcod elé rakom a vizet. Silvére a Rue de la Ferme és a Rue Saint James sarkán áll. Fél tizenkettő múlt tíz perccel. Szemmel tartja a 20-as számot, már lá­ tott egy csomó férfit és nőt kocsiból, taxiból kiszállni, s bemenni a házba. A vörhenyes, félig leégett szemöldökű férfit nem látta egyik kocsiból sem kiszállni. Közelebb húzódik a villa kapujához. Mintha csak arra járna. Már éjfél van. Most áll meg egy újabb kocsi a ház előtt. Piros Toyota. Egy fiatal, vállas néger száll ki belőle aktatás­ kával. Egy vonalban van a négerrel. És akkor a volán mögött megpil­ lantja a vörhenyes szemöldökű férfit. Mintha ismerné is ezt az ar­ cot. Látta már valahol. Talán még gyermekkorában. A néger a villa kapuja felé tart. Rá nem figyel senki. Előrántja dzsekije zsebéből a revolvert, ebben a pillanatban egy pukkanást hall. Ő még nem tudott lőni, de a néger mégis elvágódott a földön. Kikapja a járdán fekvő, átlőtt vállú néger kezéből a táskát. Megira­ modik vele az utca vége fele. A Toyota is kilő, megint hallja a puk­ kanást. Aztán a fék veszett csikorgását, és látja az úttesten keresztbe­ pörgő kocsit. Kirántják a táskát a kezéből. Hosszú, szőke hajú nő áll mellette. A Toyotába már bepattant két férfi, egy kocsi megáll a járdán fekvő 260

néger mellett. Onnan is férfiak ugranak ki, beemelik a négert az ülésre. Őt odébb sodorják. A szőke nő úgy vezeti, mintha gyerek volna, s ő lenne a tanítónője. A revolvert már rég kivette a kezéből. Az egész olyan, mint egy bűvészmutatvány. Egy perc múlva sem a To­ yota, sem a néger nincs már a színen. Csak egy férfi siet a villa nyi­ tott kapuján át a házba, hóna alatt a tőle zsákmányolt táskával. Már csak a szép szőke nő áll mellette. A kezét nyújtja neki. - Suzanne de Perella felügyelőnő vagyok. És te ki vagy? Odabent megkezdődik a vetítés. Pár perces késéssel mindössze. Fehér bőrű, szőke nő tűnik fel a vásznon, őrjítő piros bugyiban. Egy fürdőköpenyes férfival társalog. A férfi végül telefonálni kezd, a nő közben elmélyülten játszik a csiklójával. Az újságírók egyre ingerültebbek. Mikor Theresa Orlowsky is becsörtet a hatalmas mellű barátnőjével és a két szeretőjével a há­ zaspárhoz, végleg felállnak a székekből. Lariveaux, a Le Figaro sztárriportere elüvölti magát. - A jó édesanyjukat! Már az Action Directe-ban sem lehet meg­ bízni! A Foxy Lady III-ra invitáltak meg minket! Már háromszor láttam ezt a Theresa Orlowsky-filmet! MIOARA STANCU MEGINT JELENTKEZIK A Párizstól keletre fekvő Noisyban fekete hajú nő közeleg egy aprócska, vadszőlővel befuttatott villa kapujához. A kocsiját odébb parkolta le a fekete hajú nő, aki nagyon hasonlít Mara Bărdasuhoz. A villa kapuja nyitva van, a nő felmegy az árkádos lépcsőkön, s csönget a bejárati ajtón. A kémlelőnyílásban tágra nyílt szem jelenik meg. A fekete hajú nő látja is a kitágult pupillát. Aztán az ajtó kinyílik, Alina Potovsky áll mögötte, hangtompítós revolvert szegez a vendégére. A fekete hajú nő egy csöppet sem ijed meg. - „Eső előtt a fecskék mindig alacsonyan röpködnek." Mioară Stancu vagyok. Az igazi. Bukarestből már jelezték az érkezésemet. - Gyere! - a vörös hajú nő leengedi a revolvert. - Van miről tár­ gyalnunk. Elég rosszul állnak a dolgok. - Ez most a búvóhelyed? 261

- A negyedik három hónap alatt. De innen is tovább kell állnom. Tudod, hogy majdnem megölettelek téged? Mioară Stancu felnevet. Mint aki kitűnően élvezi a morbid vic­ cet. - Mármint Mara Bărdasut. Őt akartad megöletni, őt vélted Mioară Stancunak. - Igen. Később utánanézettem ennek a román emigrációban. Megtudtam, hogy Mara Bărdasu és Mioară Stancu azonos szemé­ lyek voltak. Legalábbis itt, Párizsban - nézi nevetve a fekete hajú nőt. - De hogy történhetett ez meg? - A zűrzavar is hozzájárult. A forradalom előtti feszültség. Az­ tán a forradalom. S utána a káosz. A Securitate átszervezése. - Furcsa, hogy forradalomról beszélsz. Te, aki két hónappal ezelőtt még a Securitate tisztje voltál. - Most is a hírszerzés századosa vagyok. A lényeget illetően nem változott semmi. Csak ledobtuk ezt a vörös takarót, a kommuniz­ must. Már csupa rongy volt, s egy cseppet sem melegített. - Nem feleltél az előbbi kérdésemre. A zűrzavar és az átszerve­ zés ellenére is hogyan történhetett ez meg? - Lehangolóan egyszerű módon. A magyarok nagyon ügyesen átvertek minket. Azonkívül kockáztattak is nem keveset. - Mara Bărdasu személyére gondolsz? - Őrá. A következőképp történt. Engem még a forradalom előtt elküldtek Párizsba, hogy melletted, veled együtt irányítsam az ügyeket. De előtte el kellett intéznem Budapesten valamit. Segíte­ nem kellett egy akció megszervezésében. A munkát elvégeztem, nem követtem el Budapesten hibát. Soha nem szoktam hibát elkö­ vetni. Mégis letartóztattak, két hónapot ültem a magyar elhárítás börtönében. Csak egy dologgal tudom ezt magyarázni. A magya­ roknak beépített emberük volt a Nemzetközi Kommandó Pa­ rancsnokságában. Ma már ez szinte ellenőrizhetetlen. A komman­ dó rég feloszlott. Az emberek jó része átkerült az új hírszerzéshez, mint például én is. Mert február 20-án az új titkosszolgálatunk lé­ pett az ügyemben. Még aznap kicseréltek egy magyar hírszerzővel. Ez a következőképp történt: a magyarok február 19-én egyszerűen közölték a román titkosszolgálattal, hogy az igazi Mioară Stancu náluk van letartóztatásban. S a másik Mioară Stancuval jól átverték a Securitatét. Így aztán jelentkezhettem a hírszerzésnél Bukarest­ ben, mondták, hogy megtarthatom a szekuban szerzett századosi rangomat, s a feladatom változatlan: azonnal röpüljek Párizsba, s vegyem föl veled is a kapcsolatot. Persze egy kicsit megkéstem. Mert amíg én a magyar elhárítás kenyerét ettem, addig, mint tud262

juk, egy Mara Bărdasu nevű ellenzéki újságírónő jelentkezett a magyaroknál, s munkát vállalt náluk. Mioară Stancu Securitate százados lett belőle. Párizsba utazott. S ráadásul kettős játékot ját­ szott ott. Veletek Mioară Stancu százados néven vette fel a kapcso­ latot, a román emigrációval pedig a saját nevén, a Mara Bărdasu néven. A magyarok duplán átvertek minket. Mert a szeku belbiz­ tonsági része Mara Bărdasu után küldött valakit. Fogalmuk sem volt róla, hogy Mara Bărdasu akkor már a Mioară Stancu nevet is bitorolta, ők egy ellenzéki újságírónő után akartak nyúlni. Aki Ro­ mániából átmenekült Magyarországra. S ráadásul egy nagyon kí­ nos helyről szökött meg. Likvidálni akarták Magyarországon Mara Bărdasut, mondom, fogalmuk sem volt róla, hogy az újságírónő felvette az én személyiségemet is. Az akció nem sikerült, de ezt a belbiztonságnál nem tudták meg. Az emberüket lelőtték, ám az egyik magyar vidéki újságban hír jelent meg arról, hogy Mara Băr­ dasu, a Romániából menekült újságírónő Sopronban merénylet áldozata lett. Azt is hozzátette a cikkíró, hogy a tettest elkapták. Így a Securitate belbiztonságánál lezárták a Mara Bărdasu-ügyet. Ad acta tették, érted? Így történhetett meg, hogy Mara Bărdasu egy­ szerre lehetett jelen két alakban Párizsban: a saját nevén az emig­ rációban és Mioară Stancu néven nálatok. Ez persze óriási kocká­ zat volt a magyarok részéről. Mármint az emigrációban. De a ma­ gyarok joggal számítottak arra, hogy a párizsi román emigráció kö­ rében nem olvasnak magyar vidéki újságot. Az emigrációban per­ sze voltak olyanok is, akiknek közük volt a szekuhoz. Sofia Cristinoiunak például. De ők honnan tudtak volna arról, hogy Mara Bărdasut a Securitate belbiztonsága likvidálta? A szeku belbizton­ sága ekkor már lezárta az ügyet. Mara Bărdasuról nem röppent in­ formáció Párizsba. S egyébként is. Mara Bărdasu a Ceausescurendszer ellenzékéhez tartozott. Elképzelhető volt, hogy még az olyan emberek sem jelentik fel az emigrációból, akik bizonyos kér­ désekben, speciális nemzeti ügyekben együttműködtek a Securitatéval. - Igen. Mara Bărdasu, azaz számomra Mioară Stancu akkor bu­ kott le, amikor rájöttem, hogy nem ölte meg a két francia történészt, Quenut és Gavard-t. Ebből az is következett, hogy a francia anti­ terrorista csoporttal és a Magyar Belügyminisztériummal dolgozik össze. Ekkor adtam ki a parancsot Mara Bărdasu likvidálására. Hogy mennyire igaz az, amit a párizsi román emigrációról mondtál, arra ékes példa, hogy Sofia Cristinoiu végig azt hitte, hogy csak Mara Bărdasuval áll szemben. Acsarkodott rá a demokrata, a ro­ mánságra nézve veszélyes szövegei miatt, de esze ágában sem volt 263

ezt jelenteni senkinek. Pedig Sofía Cristínoiu a szekunak is dolgo­ zott. Csak amikor rájöttem, hogy Mioară Stancu magyar ügynök, s azonosítottam Mara Bărdasuval, Sofia is csak akkor kapcsolt. De abban sem voltunk akkor már biztosak, hogy Mioară Stancu azo­ nos-e Mara Bărdasuval, az ellenzéki aradi újságírónővel, vagy pe­ dig csak használja ezt a nevet. Sofia nem ismerte Mara Bărdasut Erdélyből. Igaz, Mara Bărdasu egyszer egy szűkkörű előadást is tartott az emigrációban a demokráciáról, de személyesen senki sem ismerte őt Erdélyből a jelenlevők közül. - Akkor folytatom. Ott tartottam, hogy kicseréltek, visszatér­ tem Bukarestbe, ahol újból megbíztak a régi feladattal. De attól tartok azért, hogy a feladatom mégsem változatlan. Nem ugyanazt kell csinálnom, mint amit karácsony előtt csináltam volna. Attól félek, hogy nem fogsz felhőtlenül örülni a jelenlétemnek. - Ezt hogy érted? - Úgy, hogy a Vatra Romaneasca franciaországi tevékenységé­ nek a kontrollálása is a feladataim közé tartozik. A Vatra olyan ügyekben is lép, amelyeket a hírszerzés nem vállal fel. Ez egészsé­ ges munkamegosztásnak látszik. De azért a dolog mégsem ilyen egyszerű. Nekem a Vatra túlkapásai ellen is fel kell lépnem. - Mit nevezel te túlkapásnak? - Ezt meg fogjuk beszélni részletesen. De először add meg ne­ kem a párizsi főnök nevét és címét. Azét, akit ti kámzsás embernek neveztek. Vele kell tárgyalnom közvetlenül. - Ő nem illegális ügynök, Mioară. Nem adhatom ki neked a ne­ vét. - Muszáj, Alina. Náladnál és Kajmánnál is magasabb szinten kell az ügyeket egyeztetnem. Ez a megbízatásom lényege. Teljes körű a felhatalmazásom. Ha nem tudok vele tárgyaim, nincs új egyezség. Akkor a főnököd és az Action Directe számára legfeljebb a Vatra marad az egyetlen partner. De az nem biztos, hogy jó üzlet lesz nektek. Mert a Vatrát bizonyos fokig sakkban fogjuk tartani. - „Bizonyos fokig?" - neveti el magát a vörös hajú nő. - Ez úgy hangzik az én sokat tapasztalt fülemnek, hogy nem fogtok olyan nagyon igyekezni azzal a sakkban tartással. Lazára engeditek a gyeplőt. Ez tetszik nekem. Nekünk teljesen legális erő támogatása is kell. - Okos vagy, Alina. S az én szintén sokat tapasztalt fülem pedig azt hallotta ki a szavaidból, hogy a jövőre is gondolsz. Arra, hogy mi lenne, ha végképp rosszul sülnének el számotokra a dolgok Francia­ országban. Ha az Action Directe lába alól végérvényesen kicsúsz­ na Franciaországban a talaj. Ugye jól értettelek? 264

- Kitűnő füled van, valóban. Tényleg gondoltam a régi szekusok útjára. A tiédre is. Innen, Franciaországból, az Action Directe-től vajon miért ne lehetne bejárni ezt az utat? - Miért ne? - visszhangozza Mioară Stancu, és felnevet. - Nyitva állnak a kapuk előtted, ha baj lenne. Nem kell őket döngetned. - Nem etetsz, Mioară? - Nem etetlek. Erre is felhatalmazásom van. Korlátozott szám­ ban persze. Minden eshetőségre készen. Ennyire rosszul áll már az Action Directe szénája? - Ennyire. Azért még vannak komoly reményeink. Nyert ügyünk lehet, ha a Francia Kommunista Pártban megindul a föld. De azért most már semmit sem bízok a véletlenre. Biztosítani sze­ retném magamat. Megkapod a főnök nevét, te viszont segítesz ne­ kem, ha bajba jutok. Igazi profi vagyok. Nagy hasznomat fogjátok odaát venni. Áll az alku, Mioară Stancu? Ne felejtsd el, hogy azt a nevet, amelyet kiadok most neked, még a régi szekus főnökeid sem ismerték. - Áll az alku, Alina Potovsky. A vörös hajú nő kitép egy lapot a noteszéből. Ír rá egypár sort. - Itt a név és a cím, Mioară. De számítok rád, ha bajban leszek. - Köszönöm - Mioară Stancu a táskájába süllyeszti a noteszla­ pot, Alina Potovsky egy revolver fekete csövébe néz bele. - Nem ajánlom, hogy megmoccanj. Most már nem olyan fontos számunk­ ra az életed. - Ki vagy? - Alina felemelt kézzel áll a román nő előtt. - Mindjárt megtudod - Mioară bal kézzel újra benyúl a táskába, elővesz egy fém öngyújtót. Csattan az utcai ablak üvegén az öngyújtó, csörömpöl az üveg. Alina Potovsky tudja, hogy jeladás ez az öngyújtó, tudja, hogy el­ veszett. Mégsincs kedve meghalni, áll az utcai ablak előtt feltartott kézzel. - Odébb az ablaktól! Hátra a falhoz! Szeretnéd tudni, ki va­ gyok? Most már tényleg elmesélhetem. Mioară Stancu vagyok. A forradalom előtt a Securitate, jelenleg az új román hírszerzés századosa. Csak azt az apróságot nem említettem meg neked az előbb, hogy hosszú ideje a magyar hírszerzésnek is dolgozom. Iga­ zából csak nekik dolgozom. S talán nem hiszed el, de nem pénzért tettem, hanem nagyon is elvi okokból. Kivágódik a bejárati ajtó. Két rohamrendőr áll az ajtóban. Mö­ göttük Suzanne de Perella és Mara Bărdasu. Aztán Perella Ákos és Szentay Bálint zárja a sort. Alina Potovsky kezén fémesen villan a bilincs. 265

- Helló, Alina - üdvözli a vörös hajú szörnyet Suzy. - Nemrég még elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy Francia-Guyanába kelljen majd utaznom, ha majd megint látni akarlak. Tömeggyil­ kosságokban való aktív részvétel. Két gyilkossági kísérlet nálunk, Fontainebleau-ban. Életfogytiglani lesz ebből, Alina. Szereted a trópusokat? Meg kell, hogy szeresd őket, mert életed végéig nem fogsz előkerülni Guyanából. - Jól átvertetek - Mara Bărdasu Perella Ákos és Szentay Bálint felé fordul szemrehányó arccal. - Muszáj volt, Mara - Szentay keze az asszony kunkorodó fürt­ jeivel játszik. - Állandó életveszélyben voltál. Nem mondhattuk el neked, hogy az igazi Mioară Stancu is bevetésre készen áll. - Amíg te dolgoztál Franciaországban, addig az igazi Mioară Stancut talonba tettük Budapesten. - Perella hangjában csöndes derű van, a jól sikerült terv komponistájának öröme. - Te ugyanúgy elvégezted azt a munkát, amelyet eredetileg Mioarănak kellett vol­ na elvégezni. Megmentetted a francia történészek életét, s fontos információkat szereztél a párizsi emigrációs körökből is. A jelent­ kezésed adta az ötletet. Akkor határoztam el, hogy Mioarăt egy időre talonba teszem. Még hasonlítottál is hozzá. Később bejelen­ tettük a románoknak, hogy az igazi Mioară Stancu nálunk van. Ki­ cseréltük, visszautazott Bukarestbe, s megkapta némi módosítással a régi feladatot. Így két fronton és két ütemben tudtunk támadni. Mioarăt akkor vetettük be, amikor téged már ki kellett vonnunk a forgalomból. Mioară azzal állt elő Alina Potovskynál, hogy csalás volt az egész, s belépett a te régi helyedre. Csak így tudtunk egy na­ gyon fontos adatot kiszedni ebből a dögből. Mert látom Mioară ar­ cán, hogy sikerült. - Vezessék el! - utasítja Suzy a rohamrendőröket. - Később fo­ gok elbeszélgetni vele. A KÁMZSÁS EMBER - Nem iszol? - Tófalussy Laura hosszú, meztelen lábai ollóba fogják a férfi derekát, úgy kínálgatja Kajmán kedvencét, az édes spanyol bort. Kajmán megrázza a fejét. - Nincs kedvem inni. Sorra tűnnek el az embereim. A filmanya­ got is át kell mentenünk valahova, és onnan szervezni meg az új ve­ títést. Mi a francot ünnepelnék? 266

A keskeny lábfejek Kajmán arcát cirógatják. A lila lábkörmök szétterülnek rajta, mint a ciklámenek szirmai. - Engem ünnepelj! Engem! Úgy mint régen! Egy ragyogó ötlet­ tel! - Laura az ölére mutat. - Innen sem kell a madeira? Kajmán végre elröhögi magát. - Csípné a punidat. - Bízd rám. Meglepetés lesz. Neked tartogattam. Laura már ki is libben a fürdőszobába. Egy elég széles, nem túl hosszú üvegcsővel, s egy piros gumicsővel tér vissza. - Perverz nőstény - Kajmán tekintete szórakozottan végigfut a fura kellékeken. - Tőled tanultam. Na, kell már a madeira? Kajmánnak most nincs igazán kedve játszadozni, de azért érzi, hogy illik rábólintania erre az ötletre. Laura édes bort tölt az üveg­ csébe, s elnyeleti a csövet a hüvelyével. A gumicsövet a vagina mé­ lyén eltűnt borba lógatja, a másik végét széttárt lábbal Kajmánnak kínálja. Kajmán kiszürcsöli az üvegcsőből a madeirát. Most ő tölti tele a csövet, a gumiszopóka végét Laura szája felé közelíti. - Most te igyál a saját puncidból. - Örömmel - Laura homlokán verejtékcseppek jelennek meg. De még egy pohárkával előtte te igyál. Olyan jó nézni közben az ar­ codat. Kajmán elröhinti magát. Ő kapja be újból a gumicsövet. Aztán újra tölt, s közben nagyokat pislog. Ide-oda tántorog a keze, ahogy megtölti a kancsóból az üvegcsövet. - Mi az isten? Csak nem rúgtam be két deci bortól? Kajmán hirtelen belenéz Laura szemébe, és mindent megért. Sötét kutak a szemek, amelyek elnyelték őt. A fotelbe dobott ruhá­ jához kap, a revolveréhez, de kinyúlt keze megáll félúton, végig­ zuhan az ágyon. Laura kinyitja és becsukja az ablakot. Kétszer megismétli ezt. Aztán a másik szoba szekrényéből áthozza az összes filmet. - Tartottam magam az egyezséghez - mondja a két perc múlva belépő Perella Ákosnak és Suzynak. - Azt az altatót használtam, amelyet adtatok. Már nem volt ideje megsemmisíteni a filmeket. - Remélem, hasznát vesszük a filmeknek a további nyomozás során - Suzy felhúzott szemöldökkel nézi a gumicsövet és az üveg­ csét. - Te nem vettél részt közvetlenül a gyilkosságokban, ezért et­ től is függ a további sorsod. - Van már egypár halottak nekik is -- vet egy pillantást Perella 267

Ákos a horkoló férfira. - Ugye mondtam, Kajmán Pesten, hogy rá­ lépek a farkadra. - Karó, Csontváz és Pierre Ráteaux halott. Kaszást és Sofia Cristinoiut Mara lőtte le. Étienne Fourmanne-t és Janine Toraint, a szoba­ lányt Nathalie Martel és Mélanie Parent ölték meg szökés közben. Joszif, Bongó, Miranda Dorga és Alina Potovsky börtönben. - S most végre Kajmán is - teszi hozzá Perella Ákos, a szótlanul öltöző Laurát nézve. - Csak Horla és Geneviéve szökött meg Ku­ bába. Suzy is Laura tökéletes alakját fürkészi. A pöttyös, hosszú haris­ nya úgy simul a fénylő combokra, mint kígyó az áldozatára. - Te igazságosnak tartod, hogy futni hagyjuk majd? Ilyen alapon akár Miranda Dorgát is elengedhetnénk. Végül is ő sem vett részt közvetlenül a gyilkosságokban. - Igértünk neki valamit. A közreműködése fejében - Perella le­ süti egy pillanatra a szemét, Laura feszült arccal néz feléjük. - S azt illene betartani. - Jól van, jól van - ingatja a fejét Suzy türelmetlenül, s int az ab­ lakból a rohamrendőröknek. - Ezért a trükkért különben is megér­ demli - mutat az üvegcsére és a piros gumicsőre. - Csak aggódtam, hogy nem lesz elég messze tőled. A folyosóról csizmák kopogása hangzik. Perella Ákos felkapja Suzyt a levegőbe, szőke hajába takarózik, szédítő forgásba kezd vele, mintha Laura ott sem lenné. A rendőrök egy horkoló terroristára teszik rá a bilincset. Az alvó, erejét vesztett Sámson Delilája, Tófalussy Laura előtt tétován megállnak. A kedvese csípőjén forgó Suzy int nekik a levegőből, hogy hagyják Laurát. Fréderic Kampf, a Francia Kommunista Párt ismert egyénisége papirosok tömkelegét vonszolja a villája sarokszobájában ropogó kandalló elé. A kandallóban valódi tűz ég, Kampf rábámul a tűzfogón röpködő szikrákra. Összeszedi magát, kinyitja a vasrostélyt, eléje térdepel, tömködni kezdi befelé a papirosokat. A papírtömeg széle már lángra kapott, épp tolná befelé a ropogó tűzbe a többit is, amikor vasmarok emeli föl a levegőbe, akár egy kutyakölyköt, egy másik kesztyűs kéz a lángoló papírokat ütögeti. Két férfi és egy nő áll előtte. Csak a szőke nőt, Suzanne de Perel­ lát, a terrorizmusellenes csoport felügyelőjét ismeri közülük. - Korán kelt ma a kámzsás ember - nevet a pofájába Suzy. - És hogy igyekezett! 268

- Mit akarnak? - Fréderic Kampf megpróbálja magát Perella Ákos vasmarkából kitépni. Szentay még mindig a vasrostély előtt kuporog, menti ami menthető. Suzy hangja végre ünnepélyesre si­ keredik. - Fréderic Kampf! Az Action Directe-tel való együttműködés, számos gyilkosságra való felbujtás miatt letartóztatom! - Nincsenek bizonyítékai! - lihegi Kampf. - Be fogom magukat perelni! - Majd beszélnek a papírok. - Azok ugyan nem beszélnek. Még azok sem, amelyek nem ég­ tek meg. Ezek csak az FKP iratai. - Mit nem mond? - Suzy úgy játszik Kampffal, akár macska az egérrel. - Azt akarja talán mondani, hogy ezek a papírok csak köz­ vetett bizonyítékokat jelentenek? Csak annyi derül ki belőlük, hogy miképp manipulálta, zilálta szét, tolta balra hosszú évek során a pártot? Hogyan készítette elő a talajt az FKP kemény magja szá­ mára az Action Directe-tel kötendő szövetségre? - Csak az ügyvédem előtt beszélek. - És ha én azt mondom, hogy közvetlen bizonyítékaim is van­ nak? - Ugyan már. Hagyja ezt az ócska blöfföt. - Ehhez mit szól, Kampf? - Suzy int Szentaynak. A fiatalember kis magnót varázsol elő a kabátjából. Feltesz egy kazettát. Tisztán felismerhető Fréderic Kampf hangja egy beszél­ getés közepéről. „A Securitate egyre idegesebb. Igyekezzen, Alina! Ha már Fontainebleau-ban úgy elszúrta. Azt a szekus századost, Mioară Stancut használja fel Quenu és Gavard elintézésére. Nagyon szeretném, ha pár nap múlva már nem élnének. A barátaink joggal türelmet­ lenkednek, ők is rengeteget segítenek nekünk..." - Elég lesz ennyi - int Szentaynak Suzy. - A szeku adta volna az öklöt, önök a helyismeretet. Ugye megismerte a saját hangját, Kampf úr? Mint látja, Alina Potovsky próbálta bebiztosítani ma­ gát. Amennyire persze tudta. Számos gyilkosság szárad a lelkén, az életfogytiglanit nem ússza meg. Ezt természetesen ő is tudja. De nem mindegy neki, hogy Francia-Guyanába megy-e vagy francia­ országi börtönbe. Úgy látszik nem szereti a trópusokat. Vagy na­ gyon is tudja, hogy itthon több esélye van a túlélésre. Alina Po­ tovsky hajlandó ön ellen vallomást is tenni a bíróságon. Most már hívhatja az ügyvédjét, Kampf úr. Remélem, kemény ember lesz az az ügyvéd. Olyan, aki szereti a reménytelen ügyeket. 269

TARTALOM

Halál a TGV sínén / 5 A halott interjút ad / 9 „S ez a kép most már rá van rajzolva az asszony méhének nyálkás barlangfalára" / 12 Securitate-ügynök a gőzfürdőben / 18 Tenyérél a gerinc fölött / 23 A Szamuely Tibor Társaság ülése / 26 A bárány, aki alkalmas az áldozatra / 29 Sátán születik / 31 Különös falfúrás éjszaka / 35 A Perella-család magyarországi ága / 37 Gyilkos a templomban / 42 Eperszínű nyelv hegyéről vércseppek hullanak / 45 A halál mentőkocsija / 58 A Securitate-kórház pszichiátriai kezelője / 60 Aki üvegszemet kap a párttól / 63 Vérátömlesztés a Drakula-elnöknek / 67 Elnöki bankett a temető alatt / 70 A halott keresztre feszít valakit / 74 Mint a sötétben surranó svábbogár, akire rágyújtják a villanyt / 78 A kitörés / 84 Az ördög harmonikája / 86 „A nacionalista nőknek szőrös a feneke" / 97 Csillagszóró-akció / 104 A román nagykövetség tanácsosának buja neje és a kisfiú / 109 Vetítés a bécsi román nagykövetségen / 114 Vitéz Mihály lovasszobra és a táskás fiú / 122 Egy hűvös udvaron, pitymallatkor, az esthajnalcsillag alatt / 126 A vértől rozsdás kötőtű / 130 Suzanne de Perella / 133 Charlotte de Perella márkinő arcképe / 139 Antoine bácsi éjszaka, rövid nadrágban / 145 Lilára festett acélkörmök / 154

271

Párás barlangban állati testek csúszkálnak / 162 A bőrruhás motoros / 169 Körben a tükörben borotvák villannak / 175 Halottak koccintanak / 181 „Már az első napon hazudnak" / 187 Öt megrendelt koporsó / 191 A zsenge nimfa és a pálmaházi szatír / 199 Régi árnyak a Loire-parton / 211 A Sátán Gyermekei / 214 A halál pillangója / 228 A Sátán fekete vére / 232 A Vatra Románeasca / 235 Csapda Rambouillet-ban / 251 Vetítés újságíróknak / 257 Mioará Stancu megint jelentkezik / 261 A kámzsás ember / 266