öszentsége, A Dalai Láma A Meditació Szakaszai.pdf 173d5b

ŐSZENTSÉGE, A DALAI LÁMA

A MEDITÁCIÓ S Z A K A S Z A I

Édesvíz Kiadó Budapest

TARTALOM

Előszó

7

Prológus

11

Bevezetés

19

1. Mi az elme?

31

2. Az elme kiművelése

41

3. Együttérzés

47

4. Az egykedvűség mint a szerető jóság gyökerének kifejlesztése

53

5. A szenvedés természetének azonosítása

65

6. Bölcsesség

95

7. A nyugodt megállapodottságról és a különleges felismerésről való meditáció közös előfeltételei

105

8. A nyugodt megállapodottság gyakorlása

119

A

6

meditáció

szakaszai

9. A különleges felismerés megvalósítása

135

10. Módszer és bölcsesség egyesítése

155

Glosszárium

175

Bibliográfia és idézett művek

181

Jegyzetek

183

ELŐSZÓ

Nagy örömünkre szolgál, hogy közreadhatjuk Kamalasíla1 A meditáció szakaszai című írását Őszentsége, a Dalai Láma kommentárjaival. Azóta, hogy Őszentsége ezeket a kommentárokat hozzáfűzte a szöveghez 1989ben, erősen élt bennünk a vágy, hogy könyv formájában is elérhetővé tegyük őket. Sokat dolgoztunk rajta, most pedig boldogok vagyunk, hogy a fáradozásaink gyümölcse beérett. Kamalasíla ácsárja a IX. században élt. Nagy tudós szent volt, a nagy apát, Sántaraksita tanítványa. Az ilyen tanítók együtt érző munkálkodásának köszönhető, hogy Tibetben Buddha tanításainak egy teljes és tiszta formája virágzott ki. Kamalasíla egyedi szerepet töltött be ebben a folyamatban, ő volt ugyanis az első indiai tudós szent, aki egy jelentőségteljes szöveget alkotott Tibetben, szem előtt tartva a tibeti emberek szükségleteit, mindeközben pedig arra törekedett, hogy eloszlassa a köztük elterjedt félreértéseket. Sajnos, a mostani zűrzavaros idők és különösen a Tibetet ért tragédia miatt a komoly tanítványoknak és gyakorlóknak régóta nem volt lehető-

8

A

meditáció szakaszai

ségük, hogy ilyen fontos szövegeket hallgassanak, róluk olvassanak, gondolkozzanak vagy meditáljanak. Ezt felismerve Őszentsége, a Dalai Láma, a megannyi rá nehezedő teher és kötelezettség ellenére, jelentős erőfeszítéseket tett ennek a tradíciónak a megőrzése érdekében, hogy elősegítse az ilyen fontos és ritka szövegek tanulmányozását és gyakorlatba ültetését. Ezért aztán több esetben is tanításaiba foglalta a A meditáció szakaszait. Boldogok vagyunk, hogy közölhetjük a kommentárokat, amiket Manaliban fűzött a szöveghez; ez a városka a Kullu-völgy északi részén, India Himachal Pradesh államában fekszik, amely régóta jó kapcsolatokat ápol a tibetiekkel és az indotibeti határon élő emberekkel. Őszintén reméljük, hogy szerény erőfeszítéseinkkel mi is hozzájárulhatunk Kamalasíla ácsárja feddhetetlen tanításainak megőrzéséhez. Reméljük, hogy mindaz a pozitív benyomás, amit az olvasók e könyv által szereznek, elősegíti majd, hogy minden érző lény elérje a buddhaság végső boldogságát. Minden érdemet, ami ezt a munkát illetné, a Buddhadharma kivirágzásának, az érző lények közti békének, és Őszentsége, a Dalai Láma, illetve a többi nagy spirituális tanító és gyakorló hosszú életének ajánlunk. Hálásak vagyunk Susan Kysernek, szerkesztőnknek a Snow Lion kiadónál, felbecsülhetetlenül értékes tanácsaiért, amelyek nagyban emelték a végső változat színvonalát, és mindenkinek, aki közvetlenül vagy közvetve segített abban, hogy vállalkozásunkat siker koronázza. A magyar kiadásnak alapul szolgáló angol kiadás fordítását a következő csapat végezte el: Geshe Lobsang

Előszó

9

Jordhen, aki a dharamszalai Buddhista Dialektika Intézetében végzett tanulmányokat, 1989 óta pedig Őszentsége, a Dalai Láma mellett tölt be vallási asszisztensi és személyes tolmácsi feladatokat; Losang Choephel Ganchenpa, aki szintén a Buddhista Dialektika Intézetében tanult, és immár több mint egy évtizede dolgozik buddhista fordítóként, kezdetben a dharamszalai Tibeti Könyvek és Levelek Tárában, majd Ausztráliában; és Jeremy Russell, a dharamszalai Norbulingka Intézet által k i a d o t t Chö-Yang, the Voice of Tibetan Religion and

Culture című munka szerkesztője.

PROLÓGUS

Indiai nyelven Bhavanakrama, tibeti nyelven Compai Rimpa. Hódolat az ifjú Mandzsusrínak2! A meditáció szakaszait fogom röviden elmagyarázni azoknak, akik a mahájána szútrákat követik. Az okos embernek, aki gyorsan kívánja elérni a mindentudást, szándékos erőfeszítést kell tennie, hogy beteljesítse ennek okait és feltételeit.

A nagy szellemi mester, Kamalasíla A meditáció szakaszai című műve három részre tagolódik: kezdetire, középsőre és végsőre. En most

meditáció szakaszainak

középső részéről fogok beszélni. Ennek az értekezésnek az alapvető témái a bódhicsitta3 ébredő elméje és a tökéletes szemlélet. A végső buddhasághoz kétféle szellemi út vezet: a módszeré és a bölcsességé. Ez a két minőség hozza létre a fizikai testet, más néven rupakáját, és a bölcsességtestet, más néven dharmakáját. Az első a más érző lények jóllétéért való munkálkodás tökéletességét, a második pedig az ember saját céljainak tökéletességét jelöli. A bódhicsitta megteremtésének módszerei és az

12

A

meditáció

szakaszai

üresség felismerésének bölcsessége együtt jelentik a buddhista tanítások alapját, ez a szöveg pedig tiszta kifejtését adja a megvilágosodás felé vezető buddhista út ezen két aspektusának. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a tanításokat, megértjük, hogy a bódhicsitta, vagy ébredő elme gyökere az együtt érző gondolkodás. A megvilágosodás eme eszméjét át kell ültetnünk a gyakorlatba, a bölcsességgel együtt, amely felismeri minden jelenségek végső természetét, az ürességet. Ez a tudás a különleges felismerés és a nyugodt és megállapodott elme egyesülése, amely egyhegyűen koncentrál tárgyára, az ürességre. A legtöbbetek, akik most hallgatjátok ezt a beszédet, Indiából, Lahaul, Kinnaur és Spiti körzetéből érkeztetek, és rendelkeztek némi előzetes tudással. És mégis, a tanítási technika, amit használni fogok, elsősorban azoknak kedvez majd, akik nem hisznek a vallásban. Nekik szeretném megmutatni, hogyan válhat érdekessé az ember számára a vallás, és különösképpen a buddhizmus. Számos érvelési mód létezik, amely felkeltheti az érdeklődésünket a vallás iránt. Ily módon megszülethet bennünk a felismerés, hogy a vallás nem puszta hiten alapszik, hanem a hit az értelemmel és a logikával karöltve kel életre. Alapjában véve kétféle hit létezik: az, amelyik nem alapszik semmilyen tapintható logikán, és az, amely mögött ott áll az értelem. A második fajta hit esetében az ember megvizsgálja hite tárgyát, és megnézi, milyen jelentőséggel bír szükségleteire és kívánalmaira. Vagyis, a hit az után alakul ki benne, hogy belátta az előnyeit. Általában a buddhizmusban, és különösen a ma-

Prológus

13

hájána ösvényen ezért először mindig megvizsgáljuk a tanítások tartalmát, és csak azokat fogadjuk el, amelyek logikusak és értelmesek, a logikátlanokat pedig elvetjük. Ezért pedig előfordul, hogy olyan tanításokat, amiket maga a Buddha fogalmazott meg, nem szó szerint kell értenünk, hanem le kell fordítanunk. Azokat az írásos tanításokat, amelyek nem állják ki a logikai elemzés próbáját, nem szabad szó szerint vennünk. A másik oldalról viszont, ha egy írásos tanítás kiállja a logikai elemzés próbáját, szó szerint kell vennünk. Ugyanakkor, ha egy másik írásos tanítást keresnénk annak eldöntésére, hogy megkülönböztessük azokat az írásos tanításokat, amelyeket szó szerint kell vennünk, azoktól, amelyeket le kell fordítanunk, a végtelen regresszió hibájába esünk. Ezért mindkétféle írásos tanítást a logika szerint kell megvizsgálnunk. Láthatjuk tehát, hogy a buddhista szövegek tanulmányozásában a logikának nagyon fontos szerep jut. Mielőtt azonban belekezdenénk a vizsgálódásainkba, alapvetően lényeges, hogy tanulmányozzuk azokat a technikákat, amikkel próbára tehetjük elemzésünk tárgyát. Azok számára, akik a gyakorlatban szeretnék követni a Buddha tanításait, a puszta hit nem elég. A hitet meg kell támogatni az értelemmel. Tanulás közben mindig kövessetek logikus módszert. Szeretném, ha jól figyelnétek arra, amit mondok; készítsetek jegyzeteket, vagy használjatok más eszközöket, hogy később vissza tudjátok idézni az elhangzottakat. Először is, hadd magyarázzam el, hogy mit értünk áldás alatt, amikor például egy láma áldásáról, vagy

14

A

meditáció

szakaszai

a Dharma áldásáról esik szó buddhista szövegekben. Az áldásnak mindig a ti saját elmétekből kell megszületnie. Nem olyasvalami, ami kívülről jön, jóllehet egy láma áldásáról, vagy a három menedék áldásáról beszélünk. Amikor elmétek pozitív minőségei megnövekednek, negatív minőségei pedig lecsökkennek, ez jelenti az áldást. Tibetiül az áldás szó [byin-rlab, ejtsd: csin-lap] két részre tagolható - a byin „nagyszerű lehetőséget" jelent, a rlab pedig „átalakulást". A byin-rlab jelentése tehát nem más, mint átalakulni egy nagyszerű lehetőséggé. Az áldás olyan pozitív minőségek kifejlesztését jelenti, amelyeknek nem voltatok birtokában azelőtt, illetve a már kifejlesztett pozitív tulajdonságaitok továbbfejlesztését. Emellett az elme tisztátalanságainak csökkentésére is utal, amelyek a teljesség minőségeinek kifejlesztését akadályozzák. A valódi áldást tehát akkor kapjátok, amikor elmétek erényes tulajdonságai megerősödnek, tökéletlen tulajdonságai pedig erejüket veszítik. A szöveg azt mondja: „Az okos embernek, aki gyorsan kívánja elérni a mindentudást, szándékos erőfeszítést kell tennie, hogy beteljesítse ennek okait és feltételeit." Ez azt jelenti, hogy ez a könyv elsősorban a meditáció módszereivel és gyakorlatával foglalkozik, nem pedig azoknak a tárgyaknak a kimerítő elemzésével, amelyeket a filozofikusabb hangvételű munkák cáfolnak vagy mutatnak be. Nem arról van szó, hogy a buddhista tanításoknak két különálló és egymástól független csoportja létezne — hogy egyes művek csupán az értekezést szolgálnák, míg mások csupán a gyakorlatot. Minden szöveg tartalmaz olyan tanításokat, amelyek segítenek az

Prológus

15

elme megfékezésében. Ugyanakkor a hangsúlyok egyértelműen különbözőek az egyes szövegeken belül. Vannak, amelyek elsősorban a tanulmányozásra és az elmélkedésre alkalmasak, míg mások különös hangsúlyt fektetnek a meditáció gyakorlatára. A jelen szöveg az utóbbi csoportba tartozik. Épp ezért, tartalmának megfelelően, A meditáció szakaszai címet viseli. Es, amint a cím is sugallja, a szöveg azt mondja el, mi kell hozzá, hogy a szellemi ösvény lépései a megfelelő sorrendben bontakozzanak ki a meditáló elmefolyamában, nem pedig összevissza és rendezetlenül. A meditáció szakaszainak három része közül ez a középső. Kamalasíla ácsárja eredetileg a saját indiai anyanyelvén tanította. Maga a szöveg is a szanszkrit címmel kezdődik, amelyet azért őriztek meg, hogy jótékonyan hasson az olvasóra, és nyitottá tegye az elméjét erre a szent nyelvre. A cím indiai irodalmi nyelven való feltüntetésének történelmi dimenziói is vannak. Mióta a civilizáció ráköszöntött Tibet havas földjére, és a tibeti nemzet lassan fejlődésnek indult, az itt élő emberek természetes módon kapcsolatot kerestek a szomszédos országokkal. Visszatekintve láthatjuk, hogy a tibetiek sok pozitív szociokulturális elemet vettek át a környező népektől. India például, déli szomszédunk, a vallás, a kultúra és sok egyéb olyan téma forrása volt, amelyek gazdagítják az elmét. Hasonlóképpen az olyan ősi tudományok is, mint az orvoslás, a buddhista filozófia, a szanszkrit nyelv és így tovább, Indiából, a nagy tudósok hazájából érkezett. Ezért tiszteljük mi, tibetiek Szent Földként Indiát. Kína jó ételeiről és sokféle zöld-

16

A

meditáció

szakaszai

ségéről ismeretes. A tibeti nyelvben a zöldség szót a kínaiból vettük át, és még ma is nagyon sok zöldséget a kínai nevén hívunk. Ezt kaptuk a kínaiaktól. Hasonlóképpen, mivel a mongol ruhák jól használhatók a hideg éghajlaton, a tibetiek lemásolták ezeket a viseleteket. Vagyis, az évszázadok során a tibetiek mindenféle kapcsolatot alakítottak ki a szomszédaikkal. Átvettünk nagyon sok hasznos dolgot, ugyanakkor kialakítottuk a saját társadalmi és kulturális jellemzőinket. Amikor a szöveg elején azt olvashatjuk, hogy „indiai nyelven", az a szöveg hitelességét jelzi - azt, hogy az indiai mesterek tanításaiban gyökerezik. Ezután a szöveg azt mondja, „tibeti nyelven", és megadja a tibeti címet. Ez azt jelzi, hogy a szöveget lefordították egy másik ország, Tibet nyelvére. A tibeti nyelv elég gazdag ahhoz, hogy képes legyen nagy tanításokat pontosan kifejezni, köztük a szútrákat és a hozzájuk fűzött kommentárokat. Az évszázadok során a tibeti nyelv fontos közvetítő közege volt mind a buddhizmusról folytatott értekezéseknek, mind a gyakorlati aspektusoknak. Még ma is úgy tűnik, hogy szinte a tibeti az egyetlen nyelv a világon, amely képes teljes mértékben visszaadni és közvetíteni a buddhista tanítások teljességét, beleértve a hinajána, mahájána és tantrikus kánont. A tibeti ezért egy nagyon fontos, és a buddhizmus szemszögéből nézve különösen értékes nyelv. „Hódolat az ifjú Mandzsusrínak!" Ez a mondat a fordító főhajtását és kérését fejezi ki. Azért van szükség rá, hogy a tiszteletadással kezdje, hogy képes legyen akadályok nélkül befejezni a munkát. Ahogyan azt a törek-

Prológus

17

vését is kifejezi, hogy beteljesítse átmeneti és végső célját. A tiszteletadás Mandzsusrít illeti, a múlt vallásos királyainak egy rendelete nyomán, amelynek az volt a célja, hogy tisztán jelezzék, az adott szútra vagy kommentár a Buddha tanításainak három csoportja [amelyeket pitakának, vagy kosárnak neveznek] közül melyikhez tartozik. Ha a szöveg a Filozófiai értekezések gyűjteményét gyarapítja, a főhajtás minden buddha és bódhiszattva előtt történik. Ha a Tanítások gyűjteményébe tartozik, akkor Mandzsusrít illeti. Ha pedig a szöveg a Fegyelmi rendszabályok gyűjteményébe sorolható, a tiszteletadás a mindentudóknak jár. A fordító tisztelgése tehát hagyományos gyakorlatot követ. A tanítás fő tézise az éntelenség ama bizonyításával kapcsolatos, hogy az ember arra az egyhegyű koncentrációra támaszkodik, amely a különleges felismerés és a nyugodt és megállapodott elme egyesüléséből jön létre. Es, mivel a Tanítások gyűjteményébe tartozik, Mandzsusrít illeti a főhajtás. Az „azoknak, akik a mahájána szútrákat követik" kifejezéssel a szerző a meditáció folyamatát fedi fel röviden azok előtt, akik ezt az értekezést tanulmányozzák. Felvetődik hát a kérdés: Mi a végső célja azoknak, akik a mahájána tanításokat követik? A válasz pedig a buddhaság. Mivel a mahájána tanítások végső célja elérni a mindentudás eme állapotát, a gyakorlónak közelről kell megvizsgálnia az eszközöket és módszereket, amik elvezetnek ennek megvalósításához. Vizsgálódásai révén pedig hiba nélkül és teljes mértékben végre kell hajtania a kurzust, amely elősegíti ezt a megvalósítást. Ez tehát a könyv rövid foglalata.

BEVEZETÉS

Fenséges Nágárdzsuna4 szavai szerint, Ha a végső megvilágosodást keresitek Magatok és a világ számára, Tápláljatok magatokban önzetlen gondolatot, Amely állhatatos és szilárd, akár egy hegy, És mindent átölelő együttérzést, És transzcendens bölcsességet, mely mentes a kettősségtől.

Nekünk, akik boldogságot kívánunk mások és önmagunk számára, átmenetileg éppúgy, mint hosszú távon, törekednünk kell a mindentudás állapotának elérésére. Együttérzés, önzetlen gondolkodás és a tökéletes szemlélet az alapjai és nélkülözhetetlen elemei a legmagasabb szintű megvilágosodáshoz vezető ösvénynek. Ezek találkozásánál van hitünk Urunk, a Buddha tanaiban, és beengedést nyerünk tanításaiba. Mentessé válunk a legfőbb akadályoktól, és sikerül teljesítenünk a kellő feltételeket, hogy tanulmányozhassuk a Buddha tanításainak

20

A

meditáció

szakaszai

hatalmas és mélységes aspektusait, elmélkedhessünk a tartalmukon, és meditálhassunk a jelentésükön. így hát, ki kell használnunk mindezt a lehetőséget, hogy a jövőben ne legyen okunk megbánásra, és ne bizonyuljunk önmagunk ellenségének. A kadam5 rendbéli Szangpuva gese6 szavai épp erről szólnak. A következő versszakában egyenesen szívem közepébe talál: A tanulás és a tanítások hallgatása akkor helyes, ha jótékony hatással van az elmére. A fegyelmezett viselkedés annak a jele, hogy az ember meghallotta a tanításokat. A szenvedések múlása a meditáció jele. jógi az, aki érti a valóságot.

Egy dolgot nagyon tisztán kell látnotok: a Dharma tanításoknak egy feladatuk van, ez pedig nem más, mint az elme megfegyelmezése. A tanítóknak gondoskodniuk kell róla, hogy tanításaik jótékony hatással legyenek tanítványaik elméjére. Instrukcióiknak a saját tapasztalataikon kell alapulniuk, amelyek a Dharma megértéséből következnek. A tanítványoknak is azzal a céllal kell részt venniük a tanításokon, hogy elméjüket fejlesszék. Minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük, hogy irányításuk alá vonják fegyelmezetlen gondolataikat. Ezért buzdítalak benneteket arra, hogy kövessétek szorgalmasan a nagy kadampa gesék szavait. Ok azt tanácsolták, hogy az ember teremtsen összhangot az elme és a Dharma között. Ezzel ellentétben, ha a tudást és a gyakorlatot két, egymástól független és különálló entitásként kezeljük, a tanítások hatástalannak bizonyulhatnak. A szellemi gyakorlat során alaposan meg kell vizsgál-

Bevezetés

21

nunk önmagunkat, és a Dharmát tükörként kell használnunk, amelyben láthatóvá válnak számunkra testünk, beszédünk és elménk hibái. Mind a tanítónak, mind a tanulónak akarnia kell, hogy a tanítás gyakorlata révén jót tegyen önmagával és másokkal. Ahogyan a lam-rimJ imákban találhatjuk: Erős együttérzéstől hajtva, Legyek képes rá, hogy értelmezzem a Buddhadharma kincsét, És új helyekre vigyem, És olyan helyekre, ahol megfogyatkozott.

A buddhista tan nem fizikai jellegű. Ezért a buddhizmus terjesztésének és visszaállításának sikere belső szellemiségünktől, vagyis elménk kontinuumától függ. Ha képesek vagyunk csökkenteni az elme hibáit, pozitív minőségei megnövekednek. A Buddha tanainak megőrzése és hirdetése tehát azt jelenti, hogy pozitív átalakulást váltunk ki. Nyilvánvaló, hogy maga a tan nem megfogható létező, vagyis nem lehet adni-venni a piacon, és nem valósítható meg fizikai értelemben. Fordítsatok figyelmet az alapokra, például a hármas gyakorlat végzésére - vagyis kultiváljátok magatokban a lemondás erényét, a bódhicsitta ébredő elméjének tudatosságát, és az üresség felismerésének bölcsességét. A buddhista tanok megőrzésének és továbbadásának felelőssége a miénk - azoké, akiknek hitük van ezekben a tanokban. Ezt pedig a Buddha iránt érzett vonzódásunk és tiszteletünk alapozza meg. Ha mi magunk nem teszünk semmi építőt, csak várjuk, hogy mások tegye-

22

A

meditáció

szakaszai

nek, akkor természetesen semmi sem lehetséges. Első lépésként saját elménkben kell kifejlesztenünk azokat a pozitív minőségeket, amiket a Buddha tanított. Aztán, miután megfelelően megfegyelmeztük elménket, reménykedhetünk, hogy segíthetünk mások elméjének megfegyelmezésében is. A nagy Congkapa 8 egyértelműen kimondta, hogy azoknak, akik nem fegyelmezték meg önmagukat, szinte semmi esélyük nincs mások megfegyelmezésére. Ácsárja Dharmakírti9 nagyon világosan fogalmazta meg ezt az elvet: Ha a módszer homályos [neked], A magyarázat természettől fogva nehéz.

A bódhiszattvák, akikben ez a szándék munkál, végső célja, hogy elérjék a megvilágosodás állapotát. Ennek érdekében olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek felszámolják az elmére ható zavaró érzelmeket. Ezzel egy időben szellemi felismerések megélésére is törekszenek. Következésképpen a bódhiszattvák a folyamat során megszabadulnak a bennük lévő negatív minőségektől, a pozitívakat pedig kiművelik magukban, és így képessé válnak rá, hogy segítsenek más érző lényeken. A Kommentárok

(Dignága 10)

„A

hiteles gondolkodás

kivonata

'

című munkájához így ír:

Az együttérzők minden eszközt megragadnak, hogy enyhítsék az élők szenvedését.

Ezért nekünk, akik hiszünk a Buddha tanításaiban, mindent meg kell tennünk, hogy kifejlesszük magunkban az erényeket. Ez nagyon fontos. És főleg ebben a

Bevezetés

23

mostani korszakban, amikor azt láthatjuk, hogy a Buddha tanításai elkorcsosultak. Mi, tibetiek fennhangon ágálunk a kínaiak ellen, és kritizáljuk őket, amiért pusztítást vittek véghez országunkban. A lényeg azonban az, hogy a buddhizmus követőiként minden körülmények között tartanunk kell magunkat ennek alapelveihez. A tanítások csak akkor érik el céljukat, ha belátjuk a gyakorlás előnyeit, fegyelmezettek maradunk, és pozitív átalakulást indítunk el a szívünkben. Nem úgy, mint az egyéb témákról szóló előadásoknál, amelyeket azért hallgatunk meg, hogy ötleteket nyerjünk és információhoz jussunk. Talán most azt kérdezitek, mik az ismérvei egy igazi Dharma gyakorlónak. A gyakorlat a tíz nem erényes cselekedettől való tartózkodás etikai elvével kezdődik. Pontosan kell azonosítanotok a test, a beszéd és az elme minden negatív tényezőjét, és meg kell értenetek ezek ellenszereit. Ezzel az alapvető tudással az ember elhagyhatja az olyan negatív cselekedeteket, mint a lopás, a hazugság és így tovább, és gyakorolhatja az őszinteséget, a kedvességet, és a többi erényes cselekedetet. A felszentelt szerzeteseknek és szerzetesnőknek a kolostori rendszabályokat kell követniük. Ezek megszabják, miként viseljék a szerzetesi ruhát, hogyan kommunikáljanak másokkal és így tovább. Sőt, még arra vonatkozóan is kapnak utasítást, hogy hogyan nézzenek más emberekre, és hogyan szólítsák meg őket. A Dharma gyakorló egyik legfőbb kihívása, hogy miként álljon ellen zavaró érzelmeinek, és végső soron miként szabadítsa meg magát tőlük. Ennek nehézségét az az egyszerű igazság okozza, hogy ezek a zavaró érzelmek

24

A

meditáció

szakaszai

a kezdetek kezdetétől fogva mindenféle szenvedést okoznak nekünk, embereknek. Ha valaki megtámad bennünket, vagy ellenség üldöz, kiabálni és sírni kezdünk. A külső ellenségek azonban, legyenek bármilyen kegyetlenek is, csupán egy életen át vannak ránk hatással. Ezen az életen túl nincs hatalmuk felettünk. Másrészt azonban, a romboló érzelmek a mi belső ellenségeink, amelyek egyértelműen képesek katasztrófákat okozni a következő életeinkben is. Valójában ezek a mi legrosszabb ellenségeink. A Dharma gyakorló igazi próbáját épp ezért ez adja: ha zavaró érzelmei szűnőben vannak, akkor a gyakorlat hatásos. Ez az igaz gyakorló azonosításának legfőbb kritériuma, és nem az, hogy mennyire tűnik szentnek külső megjelenésében. A meditáció célja nem más, mint hogy csökkentse az elme káprázatait, és végső soron gyökerüknél fogva teljesen eltávolítsa őket. Azáltal, hogy tanulmányozza és gyakorolja a tanítás mély és hatalmas aspektusait, a gyakorló, aki egyre jobban belemerül az éntelenségről való meditációba, végül megérti a valóságot. Nektek, akik a tanításokat hallgatjátok, alapvetően fontos ismernetek ennek hatékony eszközeit. Ehhez mentessé kell válnotok a hallgató (akit egy edényhez hasonlíthatunk) három hibájától, és ki kell fejlesztenetek magatokban a hat kedvező szándékot. A hibák közül az első az, ha úgy hallgattok, mintha egy fejjel lefelé fordított edény volnátok. Ilyenkor fizikailag talán jelen vagytok a tanításokon, mentálisan azonban valahol egész máshol jártok. Vagyis, amikor valaki tanít valamit nektek, egyáltalán nem hallgattok rá. Nem érdekel bennete-

Bevezetés

25

ket, amit mond, és meg sem halljátok. Ez nyilvánvalóan nagy akadálya a tanulásnak, amit el kell hárítanotok, hogy teljes figyelemmel és érdeklődéssel vehessetek részt a tanításokon. A második hiba, ha úgy hallgattok, mintha lyukakkal teli edény lennétek. Ilyenkor, noha odafigyeltek a tanításokra, nem jegyzitek meg a tartalmukat. Ez a tudatosság és az emlékezet hiányát jelzi. A Dharma gyakorlása azt jelenti, hogy képesnek kell lennetek tanulni abból, amit hallottatok. Nem időtöltés, mint például a mesehallgatás. A tanítások útmutatást adnak nektek arra nézve, hogyan élhettek értelmes életet, és alakíthattok ki megfelelő hozzáállást a dolgokhoz. Épp ezért, ha azt szeretnétek, hogy hasznotokra váljanak, tudatosan meg kell tartanotok őket. A tanulás minden folyamata során, legyen az hallgatás, olvasás stb., teljes figyelemmel kell lennetek, és törekednetek kell rá, hogy megjegyezzétek a tanítások tartalmát. Ha az érdeklődésetek nem teljes, és csak félig figyeltek, az információknak csupán a felét fogjátok megjegyezni, és csupán csak rövid időre. Hogy ne így legyen, el kell gondolkodnotok azon, amit hallottatok, újra meg újra. Ez lehetővé teszi, hogy a tudás hoszszú időre benne maradjon a fejetekben. A tanítások megjegyzésének másik módszere a vita, amin a klasszikus vitázó iskolák is alapulnak. A hallgató harmadik hibája a motivációval kapcsolatos, és ahhoz hasonlítják, amikor egy edénybe mérget öntenek. A tanítások hallgatása közben el kell kerülnötök a csalárd indítékokat. Minden cselekedetet, de különösen a Dharma gyakorlást - a szent szövegek hallgatá-

26

A

meditáció

szakaszai

sát és olvasását - csakis jó szándékú indítékkal végezzétek. Igyekezzetek irányításotok alá vonni a fegyelmezetlen elmét, és fokozatosan törekedjetek a buddhaság állapota felé, hogy minden érző lény javát szolgálhassátok. Óva intelek benneteket attól, hogy a Dharma tudást más tudományokhoz hasonlóan pusztán megélhetési célokra akarjátok használni. Most pedig engedjétek meg, hogy rátérjek a fő témámra, Kamalasíla A meditáció szakaszai című művére. A szerző végtelenül jó volt Tibethez. A nagy Congkapa tiszteletre méltó tudósként emlegeti, nem érdemtelenül. A sok szöveg közül, amiket írt, a jelen mű és A középút megvilágítása a legtöbbre tartott. A meditáció szakaszai átadási útvonala igencsak ritka. Tibet közép- és délnyugati régióiban az átadás nem volt széleskörű. Elszigetelt helyeken talán ismerték. Khunnu láma Tendzin Gyalcen Khámban kapta meg a tanítást, majd továbbadta Szerkong rinpocsénak. Akkoriban én nem jutottam hozzá a tanításhoz, jóllehet szerettem volna. Ugy gondoltam, hogy mivel a szöveg nem túl hoszszú, nem gond, ha későbbre halasztóm. Helyette olyan, más fontos értekezésekkel kapcsolatos tanításokat igyekeztem megkapni, mint például Putön Rincsen Drup 11 Nagy magyarázat a Kálacsakráról 12 című műve, a Kálacsakra összefoglaló tantráy&., és a hatkötetes Magyarázatok a Makulátlan

Fény című nagy kommentárokhoz.

Épp Svájcban voltam, amikor kaptam egy táviratot, hogy Szerkong rinpocse eltávozott, Jongzin Ling rinpocse pedig gyengélkedik. Belém nyilallt a felismerés, hogy nagy árat kell fizetnem, amiért nem igyekeztem

Bevezetés

28

megkapni A meditáció szakaszaival kapcsolatos tanításo-

kat. Szomorú voltam, és a veszteség érzése gyötört. Ezek után minden lámától és gesétől arról érdeklődtem, hogy ki viszi tovább az átadás vonalát. Egyszer aztán, amikor Bodh Gajában 13 jártam, találkoztam a szákja apáttal, Szangye Tendzinnel. Elmondta nekem, hogy ő kapott tanításokat A meditáció szakaszairól egy öreg lámától, Khámból, aki Lhászában járt zarándoklaton. Azt gondoltam, hogy mivel Khunnu láma rinpocse is Khámból kapta a tanításokat, ez a vonal ugyanaz, így megbízhatok a tanítások hitelességében. Korábban, ha új szövegek tanulmányozásába kezdtem, mindig kikértem Jongzin Ling rinpocse tanácsát. Ekkor azonban már nem élt. Tiszteletre méltó Gen Nyima viszont szintén Bodh Gajában tartózkodott, velem egy időben. így hát elmondtam neki, mire készülök, és kikértem a véleményét. Áldását adta rá. így történt, hogy a szakja apát14, Szangye Tendzin átadta nekem a tanításokat. Nagyon boldog voltam és szerencsésnek éreztem magamat, ez pedig automatikusan megszabadított a lelkifurdalás terhétől. Ez a szakja apát igen ismert, és nagy tiszteletben áll a szakja körökben. Manapság a nyolcvanas éveiben jár. Ahogy tudom, a szövegről nincsenek írásos magyarázatok; én legalábbis nem találkoztam velük. A nagy Congkapa hosszan idéz belőle Az ösvény nagy állomásai című művében, ezért gondolom,

hogy ideális lesz, ha ebből a forrásból egészítem ki a saját magyarázataimat. Kamalasíla csodálatos szolgálatot tett a Buddha tanainak. Állhatatos és jó szándékú törekvésével tökéletes

28

A

meditáció

szakaszai

alapot teremtett a tanításoknak az idő alatt, amíg Tibetben élt. A vallásos érzületű tibeti király, Thriszong Decen15 hívta meg Sántaraksita16 ácsárját és guru rinpocsét, azaz Paszambhavát17. Ez a három nagyszerű ember végtelenül kegyes volt Tibet havas földjéhez. Az ő közbenjárásuknak és együttműködésüknek köszönhető, hogy létrejött az országban a buddhizmusnak egy teljes válfaja, amely magában foglalja a tantrákat is. Sántaraksita ácsárja tisztában volt a veszéllyel, hogy félreértik és félreértelmezik a filozófiát, ezért meghagyta, hogy ilyen esetben forduljanak Kamalasílához. A történelem arról tanúskodik, hogy ezen okból hívták Kamalasílát Tibetbe, és így született meg A meditáció szakaszai. Az

első rész végén a szerző maga is említi, hogy Thriszong Decen személyes kérésére írta meg a szöveget. A tibeti emberek érdekében, hogy meggyökereztesse köztük a buddhizmus tanait, a nagy Kamalasíla volt olyan jó, hogy eljött Tibetbe. A meditáció szakaszai három része Tibetben íródott, és a kínai Hosang 18 volt az egyik katalizátora. Általános filozófiai elvei más lapra tartoznak, az azonban bizonyos, hogy Hosang buddhista szemlélettel kapcsolatos értelmezése téves volt. Kamalasíla ácsárja azért írta meg ezt a szöveget, hogy megelőzze ezeknek a téves nézeteknek a terjedését. Ebből is láthatjuk, hogy azokban az időkben a tiszteletben álló emberek óriási tudományos és erkölcsi nagyságról tettek tanúbizonyságot. Kifinomult nyelven cáfolták a téves nézeteket, és sosem ellenfeleik személyét támadták. Ehelyett tiszta és világos foglalatát adták a filozófiai nézeteknek, a meditációnak és a viselkedésnek, ahogyan a Budd-

Bevezetés

29

ha tanította. így a Buddha tanai túlragyogták az alantas és hamis nézeteket, amelyek aztán maguktól elsorvadtak. Ennek a drága szövegnek különleges karmikus kapcsolódása van Tibethez, a Hó Országához. Egyértelmű tehát, hogy a szerző, Kamalasíla végtelenül kegyes és jó volt a tibetiekhez. A történelem azonban azt mutatja, hogy a tibeti nép ahelyett, hogy megfelelően kifejezte volna háláját, elkövetett néhány hibát. Történt néhány keresetlen incidens. Ha máshogy nézzük, élhetünk a tibeti mondással: „Ahol a Dharma kivirágzik, az ördög sem alszik." Hogy jól megalapozott világi és vallási intézmények jöjjenek létre Tibetben, guru rinpocse megteremtette a feltételeket és megáldotta a környezetet. De még ezekben az időkben is akadtak emberek, akik akadályozták mindezt. Sőt, néha még mintha maga a király sem tartotta volna be guru rinpocse kéréseit. Szomorú ezt látni. De persze, másképp is nézhetjük. A buddháknak és a bódhiszattváknak egyetlen dolguk van: az érző lényekért tevékenykedni. Avalokitésvara19 például különleges módon kötődik Tibethez, és nagyon sok jót tett velünk számos élete során. Mi, tibetiek azonban még most is végeláthatatlan problémákkal nézünk szembe. De ki kell tartanunk. A nemzetközi helyzet képlékeny és folyton változik. Az igazság támogatókra lel, és az igazság drága. Mára sikerült megfelelő alapokra helyeznünk a jövőnket. Mindannyiunknak szorgalmasan kell munkálkodnunk, hogy betöltsük személyes küldetésünket ebben az életben, és a következőkben, miközben ugyanúgy figyelmet kell szentelnünk a közös-

30

A

meditáció

szakaszai

ség érdekeinek. Megadatott nekünk a szerencse, hogy tanulmányozhatjuk ezt a nagyszerű szöveget. Bölcs volna, ha magunkévá tennénk útmutatásait, és ezek alapján megváltozatnánk az életünket. A buddhista tanítások szerint nagyon fontos a pozitív hozzáállás kialakítása. Arra kérlek benneteket, hogy hallgassátok jó szándékkal ezt a tanítást, és közben gondoljátok azt, hogy „meghallgatom^ meditáció szakaszai középső részét a nagy Kamalasílától, hogy elérjem a legfelsőbb buddhaság állapotát, és javára legyek minden érző lénynek ezen a végtelen világon." A test és az elme minden cselekedetét elsősorban a szándék határozza meg. Ezért minden olyan tett, amit jóakarattal végeztek, az erényt és a boldogságot növeli, és hosszú távon a buddhaság elérésének okait gyarapítja. Másrészről azonban, ha a jó és egészséges indíttatás hiányzik, akkor még a látszólag spirituális gyakorlatok is járhatnak negatív következményekkel. Mivel a köztük lévő határvonal nagyon keskeny, az embernek különösen figyelnie kell erre. Ebben a szövegben a szerző mind a hinajána, mind a mahájána ösvényt tárgyalja. Kifejti a hagyományos bódhicsitta és a hat tökéletesség gyakorlásának módszerét, különös tekintettel a nyugodt és megállapodott elmére és a különleges felismerésre. Azok közületek, akik nem ismerik a buddhizmus tanait, és nem hallottak még ezekről a módszerekről és gyakorlatokról, próbálják meg összefüggéseiben megérteni a szöveget, mert ez alapján más tanítások is könnyen érthetővé válnak a számukra. Ez a mű olyan, mint egy kulcs; megnyitja az ajtót a többi nagy buddhista szöveg felé.

1. fejezet

M l A Z ELME?

A mindentudás nem jöhet létre ok nélkül, mert ha így lenne, akkor mindig minden mindentudó lehetne. Ha a dolgok úgy történnének, hogy nem függenének valami mástól, akkor megkötés nélkül léteznének - és nem lenne oka, hogy miért ne lehetne minden mindentudó. Ezért aztán, mivel minden működő dolog csak alkalmilag létezik, mindennek szigorú oka van. A mindentudás is azért ritka, mert nem létezik minden időben és minden helyen, és mert minden nem lehet mindentudó. Ezért aztán egyértelműen okoktól és feltételektől függ.

A szöveg szerint a létező dolgoknak két típusa van: azok, amik állandóan léteznek, és azok, amik alkalmilag. Mi következik a dolgoknak ebből a második fajtájából azokból, amelyek egyszer léteznek, másszor azonban nem? Természetesen vetődik fel a kérdés. A következmény pedig nem más, mint hogy az átmeneti dolgok okoktól függenek. A tény, hogy bizonyos dolgok csak bizonyos időkben jönnek létre, igazolja az okok létezését. Hiszen, ha egyes dolgok csak egy időben jönnek lét-

32

A

meditáció

szakaszai

re, máskor viszont nem, az azt jelzi, hogy nem mindentől függetlenül léteznek, hanem más feltételektől függenek. Ezért minden olyanjelenség, amely egyes időkben létezik, máskor azonban nem, okok és feltételek függvénye, amelyekből szintén többféle van. Az okoknak például olyan fajtái vannak, mint az anyagi ok, a közvetlen ok, a közvetett ok, az egyenlő állapot oka, a velejáró ok és így tovább. Ugyanígy, a feltételeknek is több fajtája van, például az objektív feltétel, az oki feltétel, az azonnali feltétel és így tovább. Azok a jelenségek tehát, amelyek okoktól és feltételektől függenek, természetük szerint változékonyak; sosem maradnak meg egy helyen, és nem állandók. A feltételhez kötött jelenségek három kategóriába tartozhatnak - egyrészt a forma, másrészt a tudat kategóriájába, a harmadik kategóriát pedig azok a dolgok alkotják, amelyek az előző kettő közül egyikbe sem illenek bele. A forma olyan aspektusokból tevődik össze, mint az alak, a szín és így tovább; ezek a szem számára láthatók, és kézzel tapinthatók. A tudatnak nincs alakja, se színe, és nem mérhető semmilyen fizikai mértékkel, ehelyett természeténél fogva képes érezni és érzékelni. Az idő, amely nem rendelkezik se alakkal, se tudatossággal, a dolgok harmadik kategóriájába tartozik. A mindentudó transzcendentális bölcsesség az a tudatosság, ami mindent tud. A mindentudás minőségét nem lelhetjük fel a földben, a kövekben, vagy a hegyekben. Olyasvalami általjön létre, aminek a feladata, hogy tudatában legyen a tárgyaknak, ezért nem is hozhatja létre semmi, ami híján van ennek a tudatosságnak. A min-

Mi az elme?

33

dentudás természetesen a végső cél, amely magában foglal minden tökéletességet, a feltételhez kötött jelenségek három kategóriája közül pedig a tudatéba sorolható. A tudás és a megértés a tudat feladata. Amikor például azt mondjuk, hogy „értem" vagy „látom", és közben keletkezik egy érzésünk vagy tapasztalatunk az adott dologgal kapcsolatban, azt a tapasztalatot a tudatunk aktiválja. Amikor a szem tudatossága látja a fizikai formát, azt mondjuk, „látom a formát", amikor pedig az elme tudatossága megtapasztalja a boldogságot vagy a fájdalmat, azt mondjuk, „boldog vagyok", illetve „fáj". Ezért, amikor azt mondjuk, hogy „azt tapasztalom", „azt látom", „azt hallom" és így tovább, a tudatunk a cselekvő ágens. A tudást tehát a tudat működteti. A tudatosságok különböznek tudásuk hatókörében, valamint intenzitásukban és élességükben. Nyilvánvaló példa az emberi tudatosság és az állati tudatosság különbsége. Az ember érzékelése sokkal szélesebb körű, és a dolgok sokkal nagyobb változatosságát képes felfogni. Az egyes emberi lények tudatossága is különbözik, tanultságuk és tapasztalataik függvényében - minél tanultabb valaki, és minél több tapasztalattal rendelkezik, annál tágabb a tudata. A tudás és a megértés olyan tudatosság talaján virágzik ki, amely képes érzékelni a tárgyait. Amikor a szükséges feltételek teljesülnek, a képessége, hogy érzékeljen, megnövekszik, a tudás tárgyainak hatóköre kitágul, a megértés pedig elmélyül. Az elme ezen az úton érheti el lehetőségei csúcsát. A mindentudás a teljes beteljesülése, vagy tökéletesedése az elme azon képességének, hogy érzékelje tárgyait.

34

A

meditáció

szakaszai

Mindentudó abban az értelemben, hogy mindent tudhat, anélkül, hogy az idő és a tér különbségei akadályokat gördítenének elé. A mindentudó bölcsesség a tudatosságból születik, és definíció szerint okok és feltételek teremtik meg. Ez azt jelenti, hogy még a mindentudó bölcsesség sem jöhet létre okok hiányában. Ha nem ez lenne a helyzet, és a mindentudó elme létrejöhetne ok nélkül, az azt jelentené, hogy minden tudat mindentudó. Hiszen, ha a dolgok okok és feltételek nélkül jönnek létre, akkor vagy mindig létezőknek, vagy nem létezőknek kell lenniök. „Ha a dolgok úgy történnének, hogy nem fiiggenének más dolgoktól, akkor sehol sem ütköznének akadályba." Ez azt jelenti, hogy ha a dolgok úgy jönnének létre, hogy nem függenének más okoktól vagy feltételektől, akkor nem lenne logikus oka, hogy bárhol is akadályba ütközzenek. Mivel nem ez a helyzet, az a logikus, hogy minden nem válhat mindentudóvá. Ezért tehát a működő jelenségek bizonyos időkben létrejöhetnek, máskor pedig nem. Az idő egy pontján, amikor a megfelelő feltételek teljesülnek, kedvezőtlen feltételek pedig nincsenek jelen, a tudatosság mindentudássá alakulhat, amely birtokában van a minden jelenséggel kapcsolatos tudásnak. Mivel a dolgok nem jönnek létre mindig és mindenhol, ebből az következik, hogy okoktól és feltételektől fiiggenek. És az okoktól és feltételektől függés ezen rendszerében azoknak, akik el szeretnék érni a mindentudás végső gyümölcsét, meg kell teremteniük a megfelelő okokat és feltételeket - az okok teljes és pontos körét. Emellett az aspiránsoknak nagyon erősen kell töreked-

Mi az elme?

35

niük céljuk elérésére. Ezért mondják hát a tanítások, hogy a mindentudás okokhoz és feltételekhez kötött. Aszanga 2 0 A tudás kompendiuma című művében ír arról, hogy az okozatok okok és feltételek révén jönnek létre. A feltételek fajtáit a következőkben jelöli meg: a rendületlen feltétel, az állandótlan feltétel, és a lehetséges feltétel. A korábban mondottak az állandótlan feltételre vonatkoznak. Ha azt kérdezzük, hogyan jöhet létre a mindentudás a tudatosságból, a lehetséges feltételéről beszélünk. A képesség, hogy tudatában legyen a tárgyaknak, a tudat veleszületett minősége. A tudat természeténél fogva tiszta és tudatos. Ez a minőség pedig a tárgy aspektusában jelenik meg, amit befogad. A tudatosság eme attribútuma tehát nem olyasvalami, ami újonnan jön létre más faktorok révén. A kérdés tehát az, hogy miként tud ez a tudatosság határtalan hatókörűvé növekedni és tágulni. A képesség, hogy tudatában legyen a tárgyaknak, a tudat veleszületett minősége, léteznek azonban dolgok, amelyek akadályozzák az elmét abban, hogy megnyíljon a teljes tudás állapotára. A következő kérdés pedig, hogy miként jönnek létre ezek az akadályok. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogyan háríthatjuk el ezeket. Ami a tudatosságot megakadályozza abban, hogy tudatában legyen a tárgyának, nem más, mint a tudatlanság, amely a valós létezés félreértelmezése, másképp fogalmazva a tudatlanság, amely egy szélsőségbe, mégpedig a tárgyiasítás szélsőségébe esett. Amikor tudatlanságról beszélünk, arra utalunk, hogy a tudatosság vagy híján van valamely kedvező feltétel-

36

A

meditáció

szakaszai

nek, vagy valamely kedvezőtlen feltétel akadályozza benne, hogy tudatában legyen a tárgyának. A tudatlanság számos fajtája közül a legfőbb a valós létezés félreértelmezésének tudatlansága; ez az összes többi gyökere, mondhatni generátora. És egyben ez a legfőbb akadály is. Az elemzés útján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ez a tudatlanság olyasvalami, amit képesek lehetünk elhárítani és eltávolítani. Az elme defektusai elsősorban a tudatlanság és az ebben rejlő erő miatt jönnek létre. Meg kell vizsgálnunk és meg kell határoznunk, hogy a tudatlanság vajon elválasztható-e az elmétől, illetve hogy véget lehet-e vetni a tudatlanságnak. A tudatlanság ebben a jelentésében nem egyszerű butaság, hanem a valós létezés félreértelmezése. Olyan elmét jelöl, amely rendellenesen vagy rosszul fogja fel tárgyát. Ezért aztán, ha ennek ellenpontjaként egy hibátlan és pontos megértést fejlesztünk ki, képesek lehetünk véget vetni neki. Mind a tudatlanság, amely a valós létezés félreértelmezéséből fakad, mind ennek ellenpontja okokhoz és feltételekhez kötött. Hasonlatosak abból a szempontból, hogy kedvező körülmények között növekedésnek indulnak, kedvezőtlen körülmények között pedig elhalnak. Mi hát a különbség ezek között? - kérdezhetnénk. Mivel a tudatlanság, amely a valós létezés félreértelmezése, olyan elmét takar, amely rosszul fogja fel saját tárgyát, nem fejlődhet végtelenül. Ennek pedig az az oka, hogy nem kap valós támogatást. Az ilyen elme rossz, romlott, abban az értelemben, hogy az, ahogyan a tárgyát érzékeli, ellentétes azzal, ahogyan a tárgya a valóságban léte-

Mi az elme?

37

zik. Az elme, amely az éntelenséget érzékeli, jó ellenpontja ennek, ugyanis nem téved a tárgyát illetően. Mondhatjuk tehát, hogy helyesen fogja fel a tárgyát, ami azt jelenti, hogy az, ahogyan a tárgyát érzékeli, megfelel annak, ahogyan a tárgya a valóságban létezik. És, mivel ez nem egy téves érzékelés, valós támogatást kap. Korábban említettem, hogy a tudatlanságnak, amely a valós létezés félreértelmezése, véget lehet vetni. Ennek pedig az az oka, hogy a tudatlan elme nem élvez támogatást, mint érvényes gondolkodás. A kétféle elme közvetlenül ellentétes módon fogja fel a tárgyát. Az elme, amely a tárgya éntelen természetét érzékeli, hatásos ellenpontja a tudatlan elmének, a tudatlan elme tehát meghaladható. Ez a módszer hasonlatos ahhoz, ahogy az emberi szenvedés bármely aspektusa is csökkenthető, ha a megfelelő lépésekkel teszünk ellene. A dolgok természete az, hogy a bennük rejlő erő lecsökken, amenynyiben ellentétes tényezőkkel állítjuk szembe őket. Az elmét, amely a valóságot érzékeli, transzcendentális tudatosságnak nevezik - ez az elme pozitív minősége. Mint érvényes gondolkodás, támogatást élvez. Az elme természete pedig az, hogy ha az ember pozitív minőséggel tölti meg, végtelen mértékben képes fejlődni. Ezzel ellentétben a test pozitív minőségei nem képesek végtelen mértékben növekedni. Ennek az az egyszerű tény az oka, hogy a test durva elemekből épül fel, ezek a durva formájú minőségek pedig nem képesek végtelen mértékben növekedni. Amikor azt mondom, hogy a tudatlan elme rossz vagy romlott, arról beszélek, ahogyan félreértelmezi

38

A

meditáció

szakaszai

a valóságot. Ebből következik a kérdés: Mi a valóság? Hogyan értelmezi félre ez az elme a valóságot? És miben téves a felfogása a valósággal kapcsolatban? A valós létezés valósága vagy üressége olyasvalami, amit logikai úton kimutathatunk. Tökéletes és megingathatatlan okok léteznek a létezés ürességére, mi pedig meggyőződhetünk ezekről. Másrészt viszont nincs logikus mód a valós létezés bizonyítására. A valós létezés az, amely megjelenik egy átlagos, edzetlen tudat számára. De ha logikai vizsgálat alá vetjük, a valós létezést nem foghatjuk meg. Még a hétköznapi életben is gyakran találunk ellentmondásokat aközött, ahogyan a dolgok tűnnek, illetve a tényleges létezési módjuk között; vagyis, ahogyan a dolgok a valóságban léteznek, az különbözik attól, ahogyan létezni tűnnek. Ez az elképzelés könnyen példázható: világi dolgokban ilyenkor mondjuk, hogy valakit becsaptak vagy megcsaltak. A megcsalatás egy ellentmondás nyomán jön létre, amely aközött húzódik, amilyennek a helyzet tűnik, és amilyen valójában. Vizsgáljuk hát meg a helyzetünket emberként! Az állatokhoz képest a mi elménk sokkal hatalmasabb. Nekünk megvan a képességünk, hogy elemezzük, vajon létezik-e egy valóság a látszat szintje mögött, miközben az állatok csupán azzal törődnek, ami látszik. Ez nagyon világos, olyannyira, mint hogy az egyes emberek különböző mentális képességekkel rendelkeznek. Ha közelebbről megvizsgáljuk, sok, általában érvényes gondolkodónak tartott elme is téved egy mélyebb értelemben. A jelenségek valós létezése tehát nem egyezik meg azzal, ami ezeknek az elméknek feltárul. Rendszerint máshogy

Mi az elme?

39

érzékeljük a valóságot vagy ürességet, mint ahogy valójában létezik. Ahogyan mi érzékeljük az állandótlan dolgokat, például a hegyvonulatokat vagy a házakat, az nem felel meg ezek valós létezési módjának. Néhány ilyen dolog évszázadok, sőt évezredek óta létezik. A mi elménk pedig ugyanúgy érzékeli őket - tartósnak és állandónak, olyannak, ami nem fogékony a pillanatnyi változásra. Ugyanakkor, ha atomi szinten vizsgáljuk ezeket a tárgyakat, azt találjuk, hogy minden egyes pillanatban szétesnek és újra összeállnak; pillanatnyi változáson mennek keresztül. A tudomány is a változás hasonló mintázatát írja le. Ezek a tárgyak szilárdnak, állandónak és tartósnak tűnnek, valós természetük szerint azonban folyamatosan változnak, és egyetlen pillanatra sincsenek nyugalomban.

2. fejezet

Az

ELME

KIMŰVELÉSE

A tanulás, a tudás megszerzése alapvető fontosságú. Az elme fejlesztése nem más, mint megismerési folyamat. A buddhizmusban ez a megismerés, azaz a meditáció az elme pozitív átalakulását, vagyis negatív minőségeinek eltávolítását és pozitív minőségeinek megerősítését jelöli. A meditáció által képesek lehetünk úgy fejleszteni az elménket, hogy rossz tulajdonságai fokozatosan elmaradjanak, jó tulajdonságai pedig előjöjjenek és megnövekedjenek. Általában kétféle meditációról beszélhetünk: analitikusról és egyhegyűről. Az elsőnél a meditáló elemzési folyamatnak veti alá a meditáció tárgyát, miközben újra és újra megpróbálja megismerni. És, amikor egy jó adag bizonyosságot nyert a meditáció tárgyával kapcsolatban, egyszerűen csak rákoncentrál az elméjével, további elemzés nélkül. Az analitikus és összpontosító meditáció ilyen elegye hatékony technika, amely által megismerhető a meditáció tárgya, ily módon pedig helyesen fejleszti az elmét. Fel kell ismernünk az elme fejlesztésének fontosságát. Ez abból az alapvető tényből fakad, hogy természetünk-

42

A

meditáció

szakaszai

tői fogva mindannyian boldogságra vágyunk, a szenvedést pedig el szeretnénk kerülni. Ezek természetes emberi tulajdonságok, nem kell őket megteremtenünk. Ez a vágy nem rossz. A kérdés már csak az, hogy miként érjük el a célunkat, hogy megteremtsük a boldogságot, és enyhítsük a szenvedést? A tanulás fő célja például épp ez: elérni a boldogságot és elkerülni a szenvedést. Mi, emberek, azért küzdjük magunkat végig a tanulás folyamatán, hogy sikeres és értelmes életük legyen. A tanulás által növelhető a boldogság, és csökkenthető a szenvedés. A tanulásnak számos formája létezik; ezzel együtt alapvetően mind arra szolgál, hogy fejlessze és átformálja az elmét. Az elme hatalommal rendelkezik a test és a beszéd felett, épp ezért a test és a beszéd fejlesztésének is az elménél kell kezdődnie. Másképp mondva, minden fizikai vagy szóbeli fejlődéshez és átalakuláshoz először is motivációra van szükség. Az elme látja az efféle fejlesztés előnyeit, és felkelti az érdeklődést iránta. Az elme fejlesztésének célja, hogy értelmessé tegye az életünket. A folyamat során számos új dolgot tanulunk, és képessé válunk érzékelni és azonosítani a hibákat, amelyek elhárításra vagy javításra szorulnak. Most pedig az a feladatunk, hogy felfedezzük azokat az eszközöket és módszereket, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy elhagyjuk mindazt, ami rossz, és megteremtsük a kedvező körülményeket elménk átalakulásához. Ez nagyon fontos. A mindennapi életben a tanulás segít, hogy megtaláljuk a szükséges és kedvező feltételeket a boldogság eléréséhez. A folyamat során pedig azoktól a tényezőktől is megszabadulhatunk, amelyek nyomorúsá-

Az

elme kiművelése

43

gossá teszik az életünket. A tanulással tehát az a célunk, hogy boldoggá és értelmessé tegyük az életünket. Ha társadalmi szempontból tekintünk az életünkre, a tanulásnak létfontosságú szerep jut. Az, hogy hogyan boldogulunk egy helyzetben, attól fiigg, miként bánunk testünkkel, beszédünkkel és elménkkel. És, mivel az elme a főnök, ennek fegyelmezettsége alapvetően fontos. Az életben a boldogság és a szomorúság az elme intelligenciájának fokától függ. Ahogyan az is az elméből fakad, hogy hogyan érintik ezek a tapasztalatok az életünket. Amit testünkkel, beszédünkkel és elménkkel a jelenben teszünk, jövőbeli állapotunkat is meghatározza. Ez pedig a mentális beállítottságunktól fugg. Ha helytelenül használjuk mentális képességeinket, hibákat követünk el, és el kell szenvednünk ezek kellemetlen következményeit. Másrészt viszont, ha ügyesen használjuk elménk lehetőségeit, pozitív és kellemes eredményeket érünk el. Elménk állapota, és az, ahogyan a különböző dolgokat érzékeli, nagymértékben hatással van ránk. Egyes emberek olyan jól képesek irányítani az elméjüket, hogy kevéssé érintik meg őket a kudarcok vagy a rossz körülmények. Ez nagyszerűen példázza, miért olyan fontos az elme megszelídítése és fejlesztése. Miután meggyőződtünk az elme fejlesztésének fontosságáról, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mi is valójában az elme. A legtöbb ember erre úgy felel, hogy elkezdi vakarászni a fejét, majd az agyára mutat. A válasz részben helyes is, hiszen speciálisan az emberi elméről beszélünk. Az emberi elme nem létezik függetlenül az emberi testtől. A tudatosságot, amely az emberi test-

44

A

meditáció

szakaszai

tel áll viszonyban, emberi tudatnak nevezzük. Azt a tudatosságot pedig, amely az állati testtel áll viszonyban, állati tudatnak hívjuk. Az emberi elme vagy tudat, amiről beszélünk, valójában nagyon sok elméből áll - egyesek kifinomultak, mások durvák. A durvább típusok olyan érzékszervekhez kapcsolódnak, mint a szem, sok pedig kifejezetten az aggyal áll összefüggésben. Nyilvánvaló, hogy ezek a külső bázisok vagy tényezők elengedhetetlenek a tudatosság létrejöttéhez. Bármely elme fő oka azonban a tudatosságot megelőző pillanatban keresendő, amely természetét tekintve a tisztaságot és az éberséget képviseli. Ezt nevezik azonnali feltételnek. Árjadéva21 Négyszáz versszak című művében ejt szót arról a logikus követelményről, hogy a tudatosság okának rendelkeznie kell az átalakulás lehetőségével, illetve a tisztaság és éberség természetével. Másképp a tudatosság vagy sosem jönne létre, vagy mindig létrejönne, ami nyilvánvalóan nem fogadható el. Egy cselekedet hatása nyomot hagy mentális tudatosságunkon, ennek eredményeképpen pedig képesek leszünk visszaidézni a tapasztalatot, hónapok, évek, sőt évtizedek múlva. Ezt nevezik a rejtett lehetőség felébredésének. Ez a lehetőség a tudatosság folytonossága révén adódik tovább, és amint a megfelelő feltételek teljesülnek, a múlt látens lenyomata a felszínre jön. Ezért beszélünk arról, hogy rejtett benyomásokat ébresztünk fel, hozunk elő előző életekből. Ugyanakkor az elme és az agy viszonyával nem írhatjuk le maradéktalanul az ilyen rejtett lehetőségek finom aspektusait. Ha megértjük ennek a rejtett po-

Az elme kiművelése

45

tendálnak a fogalmát, jobban értékelhetjük az életet, és a világegyetem folytonos felépülését és széthullását. Még néhány olyan kétségünkre is választ kaphatunk, amelyek az emberi gondolkodással, babonákkal, és az elme egyéb kivetülésével kapcsolatosak. A buddhista filozófia nagyon tisztán fogalmazza meg az útmutatásokat és módszereket, amelyek által elérhető a mindentudó elme, az elme legmagasabb szintű, lehetőségeinek és erejének teljes beteljesülését képviselő minősége. Hogy beérleljük a mindentudó elme legvégső gyümölcsét, ki kell fejlesztenünk teljes és helyes okait. Ahogyan arra is ügyelnünk kell, hogy betartsuk a fejlesztés pontos sorrendjét. A szöveg így ír erről: Ezek közül az okok és feltételek közül is a helyes és teljes okokat kell kifejlesztenetek. Ha a rossz okokat kezditek gyakorolni, hiába dolgoztok keményen és hosszú időn át, nem érhetitek el a vágyott célt. Olyan lesz, mintha egy tehén szarvából akarnátok tejet fejni. És ugyanígy nem érhettek el eredményt, ha nem teremtitek meg az összes okot. Ha például a mag, vagy bármely más ok hiányzik, akkor az eredmény, vagyis a csíra és így tovább, nem jön létre. Épp ezért azoknak, akik egy bizonyos eredményre vágynak, ennek teljes és hibátlan okait és feltételeit kell megvalósítaniuk.

A teljes és hibátlan okok megvalósítása mellett alapvetően fontos, hogy az okok megfelelő sorrendjében fejlesszük az elmét, mert csak így képes tágulni, és elérni a mindentudást. Ha fenséges étket akarunk készíteni, nem elég csak összeválogatnunk a szükséges hozzávaló-

46

A

meditáció

szakaszai

kat. Azt is tudnunk kell, milyen sorrendben adjuk hozzá a különböző alapanyagokat, például az olajat, a fűszereket és így tovább, hogy elérjük a kívánt ízt. Most talán azt kérdezitek: „Mik az okai és feltételei a mindentudás végső gyümölcsének?" Én, aki olyan vagyok, akár egy vak, talán nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt [egymagam] elmagyarázzam, épp ezért Buddha szavait fogom idézni, ahogyan ő fogalmazta meg a tanítványainak megvilágosodása után. Azt mondta: „Vadzsrapáni, a Titkok ura, a mindentudás transzcendens bölcsessége az együttérzésben gyökerezik, és egyetlen okból ered — az önzetlen gondolatból, a bódhicsitta ébredő elméjéből, és a gyakorlati eszközök tökéletesítéséből.

Itt Kamalasíla a Buddha szavait idézi, és megadja a mindentudás elérésének pontos okait és eszközeit. Azt mondja, hogy mindenkinek, aki érdekelt a mindentudásban, gyakorolnia kell a bódhicsitta ébredő elméjét, amely az együttérzésen alapszik. A gyakorlatot a hat tökéletességgel kell megtámogatni, különös tekintettel a nyugodt és megállapodott elme és a különös felismerés egységére. Ezért hát a gyakorlat módszerként és bölcsességként ismert aspektusaira úgy kell tekinteni, mint amelyek kiegészítik egymást, és egymástól elválaszthatatlanok. Ebből következik az is, hogy az együttérzés a Buddha tanainak gyökere, és az összes tanítás, tartozzon akár a kis úthoz vagy a nagy úthoz, az együttérzésen alapszik.

3. fejezet

EGYÜTTÉRZÉS

Együttérzéstől hajtva, a bódhiszattvák minden érző lény megszabadítására esküsznek fel.

Az együttérzés alapvetően fontos a spirituális fejlődés kezdeti, középső és végső szakaszaiban is. Ezzel a közismert tanítással összhangban a bódhiszattvák, vagyis azok a nagy lények, akiket erős együttérzés hajt, arra esküsznek fel, hogy minden érző lény jóllétéért elérik a mindentudás állapotát. Ez az elhatározás a bódhicsitta ébredése, amely nem más, mint az együttérzésből fakadó önzetlen gondolat. És, miután legyőzték énközpontú szemléletüket, buzgón belevetik magukat az érdemek és felismerések megszerzésének nehéz gyakorlatába.

A bódhicsitta ébredő elméjének ereje által megkapják a bódhiszattvák tanítását, amely magában foglalja a hat tökéletességet, miközben nem kérdezik, meddig tart beteljesíteni azokat. Következésképp fokozatosan képessé

48

A


válnak rá, hogy hatalmas érdemeket és tudást gyűjtsenek, különösebb erőfeszítés nélkül. Miután ráléptek ennek a gyakorlatnak az útjára, bizonyosan sikerül érdemeket és felismeréseket gyűjteniük. Az érdemek és felismerések elnyerése pedig olyan, mintha magát a mindentudást tartanánk a tenyerünkben. Ezért, mivel az együttérzés a mindentudás egyedüli gyökere, a kezdetek kezdetétől ismenetek kell ezt a gyakorlatot.

A szerző itt úgy fogalmaz, hogy az együttérzés az egyedüli gyökere, vagy alapja a mindentudásnak. Az „egyedüli" szó hangsúlyozza, hogy az együttérzés alapvetően fontos oka a mindentudásnak, de nem zár ki egyéb okokat és feltételeket. Azt a pontot emeli ki, miszerint az együttérzés szükséges feltétel, hiszen nélküle a mindentudás nem érhető el. Ugyanakkor, ha csupán az együttérzés elég volna, a korábbi állítás, miszerint fejleszteni kell az együttérzést, a bódhicsitta ébredő elméjét, és a gyakorlati módszereket, ellentmondásba ütközne. A tökéletes dharma kivonatában a következőt olvashatjuk: „Ó Buddha, egy bódhiszattvának nem kell sok gyakorlatot végeznie. Ha a bódhiszattva megfelelően tartja magát egy dharmához, és azt tökéletesen elsajátítja, akkor a buddha összes minősége a kezében van. És, ha megkérdezitek, mi ez az egy dharma, hát nem más, mint a nagy együttérzés."

Itt a Buddha erősen hangsúlyozza az együttérzés fontosságát. Az együttérzés alapján teremthető meg a bód-

Együttérzés

49

hicsitta ébredő elméje, valamint az, hogy az ember a bódhiszattvák cselekedeteit magáévá tegye, és ezáltal elérje a megvilágosodást. A tételből következik, hogy együttérzés nélkül nem lehettek képesek megteremteni a bódhicsitta legfelsőbb ébredő elméjét, amely előbbre tart másokat önmagatoknál. Enélkül az önzetlen hozzáállás nélkül pedig lehetetlen a bódhiszattvák mahájána tetteit, például a hat tökéletességet gyakorolni. Es, ha nem követitek ezt az utat, nem érhetitek el a buddhaság mindentudó állapotát. Ezért olyan fontos az együttérzés. A buddha az, aki már elérte minden önös célját, de úgy dönt, hogy mindaddig megmarad a lét körforgásában, amíg élnek érző lények. Ennek az az oka, hogy óriási együttérzés munkál bennük. Nem lépnek be a nirvána végtelen boldogságába, mint a hallgatók. Mivel elsőként az érző lények érdekeit nézik, úgy menekülnek a nirvána nyugalmas menedékéből, mint egy égő házból. Ezért egyedül a hatalmas együttérzés a buddhák meg-nem-állapodott22 nirvánájának elkerülhetetlen oka.

Az együttérzést nagyon sok szöveg magasztalja, és nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát. Csandrakírti23 is sokszor dicsérte, mondván, hogy elengedhetetlen a megvilágosodás felé vezető ösvény kezdeti, középső és végső szakaszain. Kezdetben a bódhicsitta ébredő elméjét teremtjük meg, amelynek az együttérzés a gyökere, vagyis alapja. A hat tökéletesség gyakorlása létfontosságú, ha a bódhiszattva el kívánja érni a végső célt. A középső szakaszban az együttérzés ugyanilyen fontos. Sőt, még a megvi-

50

A

meditáció

szakaszai

lágosodás után is az együttérzés az, amely arra ösztönzi a buddhát, hogy ne maradjon meg az őt kielégítő nirvána boldog állapotában. Ez a hajtóerő teszi lehetővé a buddha számára, hogy belépjen a meg-nem-állapodott nirvánába, és létrehozza az igazságtestet, amely a saját céljának beteljesítését jelöli, és a formatestet, amely pedig a mások szükségleteinek beteljesítésének szimbóluma. így, az együttérzés erejével, a buddhák megszakítás nélkül szolgálják az érző lények érdekeit, amíg csak világ a világ. Ebből látszik, hogy a bódhicsitta ébredő elméje a végső állomás elérése után is lényeges marad. Kamalasíla utalása a másik szövegre, Csandrakírti tollából, megerősíti ennek a tételnek az igazságát, és segít, hogy még jobban meggyőzze hallgatóságát. A buddhista hagyományban a filozófiai nézeteket általában nem csupán nagyra becsült szövegekkel kell alátámasztani. Sőt, valójában az embernek elsősorban a logikára és érvelésre kell hagyatkoznia, hogy hitet és meggyőződést nyerjen a filozófia iránt. A tudás tárgyait nagy vonalakban a következőképpen csoportosíthatjuk: nyilvánvaló jelenségek, részben rejtett jelenségek és teljes mértékben rejtett jelenségek. A nyilvánvaló jelenségek létezésének bizonyításához nincs szükség logikára. Mivel ezeket közvetlenül megtapasztalhatjuk és megérthetjük, így meg is bizonyosodhatunk a létezésükről. A részben rejtett jelenségekről nem bizonyosodhatunk meg közvetlen tapasztalás útján, ezért ezek létezését logikával kell alátámasztanunk. Az elemzés tárgyát így tapasztalaton alapuló következtetés útján ismerhetjük meg. A cél eléréséhez több érvelési útvonalra is szüksé-

Együttérzés

51

günk lehet. Azok, akik még a megértés kezdeti fejlődési szakaszában vannak, talán nem képesek rá, hogy teljes mértékben rejtett jelenségeket pusztán logikai úton vizsgáljanak meg. Az ilyen jelenségeket pusztán tapasztalat alapján sem bizonyíthatjuk. Ez az a pont tehát, ahol a nagyra becsült és hiteles szövegekre kell hagyatkoznunk. Először azonban a szöveges tanítások megbízhatóságáról, vagy érvényességéről kell megbizonyosodnunk. Emellett igazolnunk kell a tanító hitelességét is, akitől a tanítások származnak. A hiteles szövegeknek három szinten kell kiállniuk a próbát - a nyilvánvaló jelenségekre vonatkozó tanítások nem mondhatnak ellent az értelemnek; a részben rejtett jelenségekre vonatkozó tanítások nem mondhatnak ellent a következtetéses érvelésnek; a teljes mértékben rejtett jelenségekre vonatkozó tanítások pedig nem mondhatnak ellent a hiten alapuló következtetéses érvelésnek. A szövegek érvényességét tehát logikus érvelés próbájának kell alávetni. Mivel a tanítások szerint a szövegek a legfőbb értelemhez, vagy fő célhoz való viszonyukban válnak igazzá vagy érvényessé, a többi célhoz viszonyított érvényességüket következtetés útján határozhatjuk meg. A legfőbb cél a végső jóság állapota (nirvána vagy mindentudás), míg egy előnyös újjászületés emberi lényként vagy istenként hétköznapi célnak nevezhető. így azokat a tanításokat, amelyek a végső jóság elérését tűzik ki célul, és nem cáfolhatók a logika útján, egyszerűen lehetetlen tévesnek találni a hétköznapi célok tekintetében. Józan ésszel is belátható, hogy ha valami igaz egy kérdés bonyolultabb aspektusából nézve, akkor kétség kívül igaz-

52

A

meditáció

szakaszai

nak kell lennie az egyszerűbb aspektusok szempontjából is. Továbbá, a tanító, akitől ezek a tanítások származnak, tiszteletreméltó és megbízható ember volt. Felismeréseit az együttérzés gyakorlása útján lett ereje által nyerte. Mivel hatalmas együttérzés munkált benne, igaz szándék hajtotta, hogy segítsen minden érző lényen. A nagy együttérzés erejével közvetítette a tanításokat, hogy megmutassa annak az ösvénynek a lépéseit, amelyen végighaladva legyőzte az akadályokat, és felemelkedett a legfőbb tökéletesség szintjére. A Buddha a saját tapasztalata fényében tanított, és mivel ő közvetlenül élte meg a végső valóságot, rendkívüli jártassággal fedhette fel az igazságot. Feltétel nélkül és fáradhatatlanul szolgált; elég felkészült volt, hogy az érző lények érdekében munkálkodjon, eonokon át, bármilyen természetű feladatot kapjon is. Ha megértjük ezeket a pontokat, és elgondolkodunk rajtuk, meggyőződhetünk tanításai érvényességéről. Ezen okokból bölcs dolognak tartjuk, ha bizonyos szöveges tanításokra hivatkozunk, hogy igazoljunk egy elméleti tételt vagy gyakorlatot. Az ilyen folyamatnak fontos célja van — számos alaptalan kételyt eloszlat, és új felismerések magvát szórja el.

4. fejezet

A z EGYKEDVŰSÉG M I N T A S Z E R E T Ő JÓSÁG G Y Ö K E R É N E K KIFEJLESZTÉSE

Az együttérzés a mindentudás elérésének egyik legfőbb oka. Fontos mind a gyakorlat kezdetén, mind a gyakorlat közben, sőt, még akkor is, miután már elértük szellemi törekvésünk eredményét. A kérdés a következő: Hogyan meditáljunk rajta? Az együttérzésről való meditáció módját a kezdetektől fogjuk tanítani. A gyakorlat első lépéseként az egykedvűségen meditáljatok. Próbáljatok meg pártatlanságot kifejleszteni magatokban minden érző lény iránt, azáltal, hogy elhagyjátok a ragaszkodást és a gyűlöletet.

Az együttérzés olyan elmét takar, amely a szenvedő érző lényekre összpontosít, és az a kívánsága, hogy megszabadítsa őket ettől a szenvedéstől. Az együttérzésnek három fajtája van, a hozzá kapcsolódó bölcsességtől függően. Ez a három a következő: az érző lényekre összpontosító együttérzés, a jelenségekre összpontosító együttérzés és a felfoghatatlanra összpontosító együttérzés. Mindháromban közös, hogy olyan elmét takar, amely őszintén szeretné megszabadítani az érző lénye-

54

A

meditáció

szakaszai

ket szenvedésüktől. Nem aspektusukban különböznek tehát, hanem fókuszuk tárgyában, hiszen mindhárom ugyanabból az aspektusból indul ki, amely nem más, mint a kívánalom, hogy az érző lények megszabaduljanak a szenvedéstől. Az érző lényekre összpontosító együttértést azért nevezzük így, mert ez pusztán az érző lényekre fókuszál, anélkül, hogy közelebbről meghatározná a tulajdonságaikat, miszerint állandótlanok, vagy bennfoglalt létezés tekintetében üresek. A jelenségekre összpontosító együttérzés arra a fajta együttérzésre utal, amely nem csak az érző lényekre fókuszál, hanem az érző lényekre, akiket az állandótlanság jellemez. Hasonlóképpen, a felfoghatatlanra összpontosító együttérzés azt az együttérzést jelenti, amely az érző lényekre figyel, akik a felfoghatatlannal jellemezhetők, vagyis azzal, hogy híján vannak a bennfoglalt létezésnek. Ha egy másik nézőpontból szemléljük, a jóságos gondolkodás kifejlesztésének érdeme nyilvánvaló. Ez mindenképp igaz, akár hisztek valamilyen vallásban, akár nem. Az ember általános jósága közvetlen összefüggésben áll az általa generált jó gondolatok erejével, illetve minőségével. A jó ember sok méltatóra talál, akik közel érzik magukat hozzá. Ez a jelenség még az állatoknál is megfigyelhető. Ok is szeretnek ilyen emberek közelében lenni. Másrészt viszont, az agresszív és rossz szándékú emberekre még az állatok és a madarak is gyanakodva tekintenek. Elszaladnak, elrepülnek, ha meghallják a hangjukat vagy a lépteiket. Ezért aztán a jó szándék és a kedves szív rendkívül értékes minőséget képviselnek.

Az egykedvűség mint a szerető jóság gyökerének kifejlesztése

55

Az együtt érző emberek szeretetre méltók, és kedves természetükkel mindenhol barátokra lelnek. Együtt érző szándékuk vonzerejéről könnyen meggyőződhetünk, ha látjuk, még az idegenek is milyen jól érzik magukat a társaságukban. Nézzünk néhány egyszerű példát, amelyek tisztán érzékeltetik, mit jelent a jóság. Például, amikor valaki mosolyog, örömöt kelt más emberek szívében, anélkül, hogy ez bármibe is kerülne. Amíg nincs béke és öröm a szívünkben, nem találhatunk igaz barátokra, hiába vagyunk gazdagok. Ha versengők és agreszszívak vagyunk, nem juthatunk lényeges előnyökhöz, még akkor sem, ha bőkezűen szórjuk a vagyonunkat. Ugyanakkor azoknak, akiket az az őszinte vágy hajt, hogy másokon segítsenek, béke és öröm lakik a szívükben. A harmónia és az összhang légkörét teremtik meg maguk körül. Mindezekből világosan látszik, hogy a jó szív és a segítő hozzáállás jelentik a boldogság alapját, mind mások, mind a magunk számára, most és mindörökké. A segítő szándékból fakadó pozitív minőségeket széles körben értékesnek és kívánatosnak tartják. A világ összes nagy vallása azt tanítja a követőnek, hogy váljanak jó emberré, gyakorolják a türelmet, és fejlesszék ki magukban a mások megsegítésére való hajlamot. Egyhangúan pozitív érték kapcsolódik tehát ezekhez az alapvető elvekhez. A buddhizmusban pedig, mivel az egész tan az együttérzésre épül, különösen nagy hangsúlyt kap ez a gyakorlat. Hogyan kell tehát a buddhista módszer szerint az együttérzésen meditálni? Elsősorban szerető jóságot kell

56

A

meditáció

szakaszai

kifejlesztenünk magunkban a szenvedő lények iránt, másodsorban pedig azonosítanunk kell a szenvedés természetét. Ha fenntartjátok az éberségeteket ezzel a két ponttal kapcsolatban, és elméteket a végtelen számú lényre összpontosítjátok, képesek lesztek erős kívánalmat generálni magatokban, hogy mindegyikük megszabaduljon a szenvedéstől és annak okaitól. A folyamatot azzal kezdjétek, hogy igyekeztek szerető jóságot kifejleszteni magatokban azok iránt a lények iránt, akik szenvednek. Ezt a célt szolgálja az egykedvűségről való meditáció. Ha megvizsgáljuk a hétköznapi elme állapotát, megfigyelhetjük, hogy az érző lényeket három csoportra osztja - azokra, akikhez közel érezzük magunkat, azokra, akik taszítanak minket és azokra, akik iránt közömbösek vagyunk. Egyeseket közeli barátunknak és rokonunknak tartunk. Másokat igyekszünk minél távolabb tudni magunktól, mert azt gondoljuk róluk, hogy a múltban, a jelenben vagy a jövőben kárt tettek, tesznek vagy fognak tenni bennünk, a barátainkban, a rokonainkban és a tulajdonainkban. Ezzel a gondolattal irtózást és utálatot generálunk magunkban irántuk. Ilyen körülmények között pedig hiába beszélünk arról, hogy együttérzést kívánunk kifejleszteni magunkban minden lény iránt, az a valóságban csupán egyoldalú és felszínes lesz. Ezért, annak érdekében, hogy valódi együttérzést generáljunk minden lény iránt, először is az egykedvűség hozzáállását kell kifejlesztenünk magunkban, a pártatlan gondolkodást, amely minden érző lényre egyenlőként tekint.


57

Ahogyan azt is fontos felismernünk, hogy bár közel érezzük magunkat a barátainkhoz és a rokonainkhoz, és általában jók vagyunk velük, ez a fajta jóság ragaszkodásból és kötődésből fakad. Látszólagos jóságunk mögött önző érdek húzódik meg. Elfogultak vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy az adott ember így vagy úgy segített nekünk, vagy jó volt hozzánk. Vagyis, amikor a mindennapos értelemben használjuk a „jóság" szót, olyasvalamire utalunk, amit inkább ragaszkodásnak kellene neveznünk. Mit értünk tehát igazi együtt érző jóságon? Az együttérzés alapjában véve a mások jólléte iránti érdeklődést jelenti - azt, hogy törődünk a boldogságukkal és a szenvedésükkel. Mások éppúgy szeretnék elkerülni a szenvedést, ahogyan mi. Ezért egy együtt érző ember érdeklődést mutat mások szenvedése iránt, és pozitív szándékot fejleszt ki magában, hogy megszabadítsa őket tőle. Átlagos lényekként a mi közelségérzésünk, amit barátaink és rokonaink iránt táplálunk, nem sokkal több, mint kötődni vágyásunk kifejeződése. Ezt enyhítenünk kell, és nem fokoznunk. Nagyon fontos, hogy ne tévesszük öszsze a ragaszkodást az együttérzéssel. Egyes szövegekben a „ragaszkodás" szót az együttérzés megnevezésére használják. Bár a ragaszkodás valóban hasonlít némileg az együttérzéshez, előbbi mindig a valós létezés félreértelmezéséből fakad. Az együttérzés azonban nem szükségszerűen fakad a valós létezés félreértelmezéséből. Az együtt érző gondolkodás mögött az a vágy áll, hogy megszabadítsuk az érző lényeket szenvedéseiktől. Nagy vonalakban két fő módszer létezik az egykedvű-

58

A

meditáció

szakaszai

ség kifejlesztésére. Az első szerint a kapcsolatok bizonytalanságára és állandótlanságára kell gondolnunk, valamint a szenvedésre, amit okoznak, és be kell látnunk, hogy hiábavaló egyes emberekhez ragaszkodnunk, másokat pedig gyűlölnünk. A második módszer szerint pedig, ha megértjük, hogy minden lényben közös a boldogság elérésének és a szenvedéstől való megszabadulásnak a vágya, megpróbálhatunk egy pártatlan hozzáállást kialakítani az összes érző lény iránt. A forrásszöveg így foglalja össze röviden ezt a második módszert az egykedvűség kifejlesztésére: Minden érző lény boldogságra, és a szenvedés elkerülésére vágyik. Gondoljátok ezt: a létezés eme kezdet nélküli körforgásában nincs egyetlen érző lény sem, aki ne lett volna a barátom vagy a rokonom már száz meg százszor. így, mivel semmi alapja nincs annak, hogy egyesekhez ragaszkodjam, másokat pedig gyűlöljek, egykedvű elmét fogok kifejleszteni minden érző lény irányában. Kezdjétek az egykedvűségről való meditációt azzal, hogy egy semleges személyre gondoltok, majd térjetek át a barátaitokra és az ellenségeitekre.

Minden érző lény pontosan ugyanolyan abban a tekintetben, hogy mindenki boldogságra vágyik, és el szeretné kerülni a szenvedést. Nem elszigetelt entitások vagyunk, akik között nincs kapcsolat. Más lények boldogsága és szenvedése ránk is hatással van. Ez a kölcsönös viszony nyilvánvaló. Az érző lények jók voltak, és közvetlenül, illetve közvetetten jót tettek velünk a kezdet nélküli idők óta. Ezek a lények lényegileg azonosak ve-


59

lünk, amennyiben boldogságra vágynak, és szeretnék elkerülni a szenvedést. Ezért aztán az alapvető logika azt kívánja, hogy fejlesszünk ki magunkban egy pártatlan hozzáállást, amely minden lény boldogságát kívánja. Annak érdekében, hogy megteremtsünk egy olyan elmeállapotot, amely mindenkit egyenlőként kezel, néha hatékonyabb lehet, ha bizonyos személyeken meditálunk. Képzeljünk magunk elé három embert: valakit, aki ártott nekünk, egy ellenséget; valakit, aki közvetlenül jót tett velünk, egy barátot; és valakit, aki se nem ártott, se nem segített nekünk, vagyis egy idegent. Ha megvizsgáljuk az elme átlagos, automatikus válaszát, azt találjuk, hogy az ellenségről a következőt gondolja: „Ez az ember az ellenségem." Ennek megfelelően idegessé, haragossá vagy gyűlölködővé válik. Ha a barátra gondol, békés és kellemes érzések töltik el. Az idegen felé pedig nem táplál sem pozitív, sem negatív érzéseket. A következő lépés, hogy megnézzük, mi okozza ezeket a válaszokat. Az okok valójában felszínesek, és sekélyes, önző hozzáálláson alapulnak. A barátainkhoz és a rokonainkhoz azért ragaszkodunk, mert ebben az életben átmeneti előnyhöz juttattak bennünket. Az ellenségeinket azért gyűlöljük, mert ugyanilyen módon ártottak nekünk. Az emberek nem születésünktől kezdve a barátaink vagy az ellenségeink, hanem a körülmények által lesznek azzá. Az ilyen kapcsolatok nem megbízhatók. Aki ma a legjobb barátunk, holnap a legádázabb ellenségünkké válhat. Ahogyan egy gyűlölt ellenségből is lehet közeli barát. Sőt, ha figyelembe veszszük múltbeli életeinket, az ilyen kapcsolatok megbíz-

60

A

meditáció

szakaszai

hatatlansága még egyértelműbbé válik. Mindezek alapján beláthatjuk, hogy az ellenségeink iránt érzett ellenszenvünk, illetve a barátaink iránt érzett ragaszkodásunk csupán egy szűklátókörű hozzáállásból fakad, amely csak az átmeneti és múlandó hátrányokat, illetve előnyöket tartja szem előtt. Ezzel ellentétben, ha távolabbról, szélesebb perspektívából tekintünk a dolgokra, az egykedvűség megvetheti a lábát az elménkben, és beláthatjuk, milyen hiábavaló az ellenségeskedés és a ragaszkodás. Miután hosszas meditációval sikerült kiegyenlítenünk az érzéseinket ezek iránt az emberek iránt - a barátra, az ellenségre és az idegenre gondolok -, fokozatosan terjesszük ki a gyakorlatot a szomszédainkra, majd azokra, akikkel egy városban, egy országban élünk. A végső cél az, hogy a világon minden érző lényre kiterjedjen. Azért kell konkrét emberekkel kezdenünk, mert így hatékonyabban lehetünk képesek kifejleszteni magunkban a tökéletes egykedvűséget. Ha kezdetben túl sok lényen meditálunk, az egykedvűség gyakorlása talán alaposnak tűnhet, de később, amikor konkrét emberekkel állunk szemben, rájövünk majd, milyen roskatag alapokon áll. Ezért dicsérik és ajánlják a múlt nagy mesterei azt a módszert, amelynek során fokozatosan terjesztjük ki a meditáció hatókörét egyre több emberre. Vizsgáljuk meg most a lét kezdet nélküli körforgásának fogalmát. Egy szinten leírhatjuk úgy, mint szakadatlan körkörös folyamatot, amely egyik pillanatról a másikra bontakozik ki, a romboló érzelmek és a karma hatására. Ennek a helyzetnek tehát vannak okai, az okok azonban nem állandók. Ha ugyanis az okok állandók


61

volnának, az okozatnak is állandónak kellene lennie. Ahogyan az sem igaz, hogy a lét körforgása Isvara24 szándékának terméke volna, akit egyesek teremtőnek tartanak. Mi hát a lét körforgása? Úgy jön létre, hogy osztozik okainak alapvető természetében. A lét körforgásába való beleszületés két alapvető oka pedig a karma és a romboló érzelmek, amelyek közül az utóbbiak játsszák a domináns szerepet. A három legfőbb romboló érzelem egyike a valós létezés félreértelmezéséből fakadó tudatlanság. A valós létezés félreértelmezésének tudatlanságát tehát nem kívülről kapjuk, hanem a tudat teremti meg. A következő, természetesen adódó lépés az, hogy megvizsgáljuk, vajon a tudat létezik-e vagy sem. Határozott következtetést nehezen vonhatunk le, és talán meg kell elégednünk azzal, hogy azt mondjuk, a dolgok természetében létezik. Ugyanakkor a tudatlanság, amely minden egyéb romboló érzelem gyökere, és amelyből a lét körforgásába való beleszületés is fakad, ugyanabban a pillanatban jön létre, mint maga a tudat. A tudatnak pedig nincs kezdete. Ha azt állítanánk, hogy a tudatnak van kezdete, abból több hiba is származna. Ha például egy élettelen fizikai entitást fogadnánk el a tudat kiindulópontjaként, a nem megfelelő okok megjelölésének tévedésébe esnénk. A szabályos ok-okozati viszonyoknál mind az ok, mind az okozat ugyanabba a kategóriába tartozik. Ha megvizsgáljuk a fizikai tárgyak ok-okozati viszonyait, azt látjuk, hogy az okozat veleszületetten őrzi oka természetét. A tudat hasonló mintát követ. A tudat minden pillanata egy olyan okozatot hoz létre, amely ugyan-

62

A

meditáció

szakaszai

abba a kategóriába tartozik, vagyis a tudat egy másik pillanatát. Ezért a buddhista írásos szövegek kiterjesztik a kezdet nélküli elme és az érző lények kezdet nélküli létezésének fogalmát. Ezért mondják a lét körforgására, hogy nincs kezdete. A szöveg megemlíti, hogy miután beleszülettünk a létezés eme kezdet nélküli ciklusába, minden érző lény számtalanszor volt már a rokonunk. Ezért szükséges, hogy felidézzük magunkban ezeknek az érző lényeknek a jóságát. Mindegyikük tett már jót velünk közvetlen vagy közvetett módon. Azoknak, akik ebben az életünkben a barátaink vagy rokonaink, nyilvánvaló az irántunk tett jósága és szeretete. De még az idegenek is felbecsülhetetlen értéket képviselnek számunkra, hiszen az érdemek gyűjtésének alapját jelentik. A szerető jóság és az együttérzés tehát a végtelen számú érző lény viszonylatában fejlesztendő ki, azáltal, hogy visszaemlékezünk mindarra a jóra, amit velünk tettek. Ezeknek a gyakorlatoknak eredményeként fejlődik ki a bódhicsitta ébredő elméje. Vagyis, az érdemek és a bölcsesség elérésére szolgáló cselekedeteket az érző lényekkel kapcsolatban végezzük, amiből óriási előnyünk származik. Az érző lények jóságától függünk tehát, hogy elérjük végső, felül nem múlható célunkat. Ebből a nézőpontból beszél Sántidéva 25 A bódhiszattva útja című művében, amikor azt magyarázza, hogy az érző lények és a buddhák egyenlők abban az értelemben, hogy segítenek az embernek elérni a buddhaság állapotát. Az érző lények óriási értéket és segítséget képviselnek, szándékaiktól függetlenül. Egy e világi és hétköznapi szinten


63

az, aki árt nekünk, az ellenségünkké válik, mi pedig gyűlölködve tekintünk rá emiatt. De ha más fényben nézzük, beláthatjuk, hogy rengeteg tapasztalatot és tudást nyerhetünk az ellenségeinkhez fűződő kapcsolatainkból. Épp a velük való viszonyunkban nyílik leginkább alkalmunk arra, hogy gyakoroljuk a türelmet és a toleranciát, és levessük magunkról a düh, illetve a gyűlölet terhét. A lehető legnagyobb mértékben ki kell használnunk ezt a lehetőséget, hogy gazdagítsuk és tökéletesítsük a türelem gyakorlását. Ezért van, hogy egyes szövegek a legjobb tanítóinkként írják le ellenségeinket. Röviden, minden érző lény, beleértve az ellenségeinket is, hatalmas segítséget nyújtanak, és közvetlen vagy közvetett módon jó szolgálatunkra vannak. Miután az elme kifejlesztette magában az egykedvűséget minden érző lény iránt, meditáljatok a szerető jóságon. Öntözzétek meg az elmefolyamot a szerető jóság vizével, és készítsétek fel, mintha csak egy darab termőföld lenne. Amikor az együttérzés magvát ilyen elmébe vetitek el, a csírázás gyorsan, gond nélkül és teljesen megy végbe. Ha átöblítettétek az elmefolyamot a szerető jósággal, kezdjetek el az együttérzésen meditálni.

Hogy képszerűbbé tegye a jóság és az együttérzés kifejlesztésének módját, Kamalasíla a gabonatermesztést hozza analógiaként. Ahogyan a mag is gyorsan növekedésnek indul, ha vízzel ellátott talajba ültetik, az együttérzést is akkor fejleszthetitek ki, ha előkészítettétek az elmét az alapjául szolgáló szerető jóság gondolataival.

64

A

meditáció

szakaszai

Miután kifejlesztettük magunkban az egykedvűséget minden érző lény iránt, minden érző lényre egyenlőként kell tekintenünk, mint akik már sok életen át voltak a barátaink és a rokonaink, és mint akik ugyanúgy a boldogságra és a szenvedés elkerülésére vágynak, mint mi magunk. Miután ilyen módon átformáltátok az elméteket, minden lényhez nagyon közel érzitek majd magatokat, és nagyfokú empátiát tápláltok majd irántuk. Minél kedvesebbnek és becsesebbnek érzi valaki a többi érző lényt, annál inkább szívén viseli a szenvedésüket és a fájdalmukat. Ezért, miután az egykedvűségen meditáltunk, a szerető kedvességen kell meditálnunk. És miután megöntöztük elménket a szerető jóság vizével, elültethetjük benne az együttérzés magvát, amely így gyorsan és könnyen szárba fog szökkenni.

5. fejezet

A SZENVEDÉS T E R M É S Z E T É N E K AZONOSÍTÁSA

Az együtt érző elme természete, hogy szeretné, ha minden szenvedő lény megszabadulna a szenvedéstől. Meditáljatok a minden érző lény iránti együttérzésen, hiszen a szenvedés három típusának különböző megnyilvánulásai a lét mindhárom szintjén helyet foglaló lényeket kínozzák. A Buddha szerint a poklok lényeit hosszú idők óta megállás nélkül gyötri a forróság, és a fájdalom egyéb formáitól szenvednek. Szintén ő mondta, hogy az éhes szellemeket az éhség és a szomjúság emészti, és rettentő fizikai gyötrelmeken mennek keresztül. Az állatokat is sokféleképpen láthatjuk szenvedni: felfalják, feltüzelik egymást, megsebesülnek és elpusztulnak. Ahogyan azt is láthatjuk, hogy az embereknek is számos erős fájdalmat kell megtapasztalniuk. Ha nem kapják meg, amire vágynak, haragra gerjednek és bántják egymást. Elszenvedik a fájdalmat, hogy elveszítenek sok szép dolgot, amit akarnak, és szembe kell nézniük sok borzalommal, amit nem akarnak, köztük a szegénységgel.

Miután megalapozta a gyakorlat folyamatát, amely által megtanulhatjuk szerethetőnek és vonzónak látni az

66

A

meditáció

szakaszai

érző lényeket, Kamalasíla az őket gyötrő nyomorúságok különböző típusaira tér rá. A nyomorúság három típusa a szenvedés nyomorúsága, a változás nyomorúsága és az átható nyomorúság. Egyetlen érző lény sincs, akit ne kínozna mind. A lét körforgásának három legfölsőbb birodalmában helyet foglaló érző lények ugyan képesek átmeneti, tisztátlan boldogság, illetve néhány semleges érzés megtapasztalására, a végső elemzés azonban azt mutatja, hogy ők sem vonhatják ki magukat az átható nyomorúság alól. Es mint ilyenek, méltók az együttérzésre. Kamalasíla röviden utal a poklok lényeinek, az éhes szellemeknek, az állatoknak és az embereknek a szenvedésére is. A továbbiakban pedig megnevez néhányat azok közül az egyedi okok közül, amelyek nyomorúságossá teszik az embereket: Varinak azok, akiknek az elméjét zavaró érzelmek, például a sóvárgó vágy különböző béklyói tartják fogva. Mások téves nézetek zavarosában keringenek. Ezek mind nyomorúságot okoznak; ezért mindig éppolyan fájdalmasak, mint szakadékba nézni.

Az isteneknek is megvan a maguk nyomora: Az istenek a változás nyomorától szenvednek. A közelgő halál és a kellemetlen állapotokba hullás jelei folyamatosan uralmuk alatt tartják és sanyargatják a vágy birodalmában élő istenek elméjét. Hogy is élhetnének békében?

A szöveg itt rátér az átható nyomorúságra: Az átható nyomorúság a tettek és zavaró érzelmek által jellemzett okok folytán jön létre. A pillanatnyi széthul-

A

szenvedés

természetének

azonosítása

67

lás jellemzőin és természetén osztozik, és minden vándorló lényt áthat.

A szenvedés nyomorúsága itt arra utal, amit általában mi is szenvedésként, fizikai fájdalomként, betegségként, és mentális szorongásként élünk meg. Amit mi általában boldogságnak tartunk (vagyis a szennyezett vagy tisztátalan boldogság), azt Kamalasíla a változás nyomorúságának nevezi. A tisztátlan boldogság nem tökéletes boldogság, csupán a szenvedés durvább fajtáinak hiánya. Mivel a tisztátlan boldogság nem tartós, mert a kellemetlenség mindig véget vet neki, a változás nyomorúságaként írja le. Az átható nyomorúság az érző lények azon mentális és fizikai alkotórészeinek gyűjtőneve, amelyeket tisztátlan aggregátumként ismernek, és amelyek a múltbeli karma és a zavaró érzelmek eredményeként léteznek, illetve további karmát és érzelmeket generálnak. Lehetnek pillanatok, amikor sem a szenvedés nyomorúsága, sem a változás nyomorúsága nem érint bennünket. Mindaddig azonban, amíg nem hagyjuk el szennyezett mentális és fizikai halmazainkat26, ezek további alapot képeznek a különböző fajtájú nyomorúságoknak. Majd amikor kapcsolatba lépnek a megfelelő tényezőkkel és feltételekkel, a szenvedés elkerülhetetlenül létrejön. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük a nyomorúság eme három fajtáját. Az elme kiművelésre irányuló folyamat következő lépése ahhoz az akarathoz kapcsolódik, hogy megszabaduljunk az efféle szenvedéstől. Nagyon fontos, hogy azonosítsuk ezeknek a szenvedéseknek a valós természe-

68

A

meditáció

szakaszai

tét, mert csak így alakulhat ki bennünk a vágy, hogy megszabaduljunk tőlük. Még az állatok is tudják, milyen elviselhetetlen a szenvedés nyomorúsága, és szeretnének megszabadulni tőle. Azok pedig, akik a magasabb szintű világok, például a sűrűség és a forma nélküli világ szintjének minőségeit keresik, legyenek akár buddhisták vagy nem buddhisták, tudják, hogy a változás nyomorúsága kellemetlen. Átmenetileg képesek is megszabadítani magukat a szenvedés nyomorúságától. Amikor pedig elérik ezeket a magasabb világokat, például azokat, amik a sűrűség negyedik szintje alatt találhatók, ahol csak a semlegesség érzése van, átmenetileg megszabadulnak a változás nyomorúságától is. Azok, akik elérik a negyedik meditatív szakaszt és a forma nélküli világot, átmenetileg megszabadulnak a nyomorúság első két fajtájától. Az átható nyomorúság felismerése tehát a katalizátor, amely arra ösztönzi az embereket, hogy a szabadság állapotára törekedjenek. Amikor megértik az előbbi igazi azonosságát, egyfajta undor lesz rajtuk úrrá. Ráébrednek a zavaró érzelmek hátrányaira, és arra, hogy milyen változékonyak. Először a zavaró érzelmek hibáit kell megérteni, hogy az ember képes legyen felfogni a szennyezett mentális és fizikai halmazok hiányosságait. Miután látja a zavaró érzelmek negatív hatását, illetve hátrányait, késztetést érez, hogy megpróbáljon megszabadulni tőlük. Ha elhagyjuk zavaró érzelmeinket, megnyerjük azt, amit nirvánaként ismerünk, vagyis megszabadulunk. Az átható szenvedés megfelelő azonosítása és egy vele szemben táplált erős ellenérzés tehát a meghatározó tényezők, hogy kifejlesz-

A

szenvedés

természetének

azonosítása

69

szük magunkban az igazi megtagadás, illetve a megszabadulás akaratát. A szöveg az átható szenvedés pillanatnyi természetére is utal. Ezt az elképzelést kétféleképpen lehet értelmezni, amit leginkább egy példával illusztrálhatunk. Először is, minden, ami állandódan, minden egyes pillanatban szétesik és változik. Egy mindentudó elme például állandótlan, ezért természete is az, hogy pillanatról pillanatra felbomlik. Másodszor, egy állandótlan jelenség nem rendelkezik saját identitással, és más tényezőktől, például okoktól és feltételektől fiigg. Mint ilyen, az átható szenvedés sem marad ugyanaz egyeden pillanatra sem, hanem a szétesés és a változás állandó folyamatában létezik. Ezért tekintsetek úgy minden vándorló lényre, mint akik a nyomorúság hatalmas tüzében égnek. És gondoljatok arra, hogy mindannyian olyanok, mint ti, abban az értelemben, hogy egyáltalán nem akarnak szenvedni: „Fájdalom! Minden általam szeretett érző lény hatalmas fájdalmat él meg. Mit tehetek, hogy megszabadítsam őket?", és tekintsetek úgy a szenvedésükre, mint a sajátotokra. Akár belemerültök az egyhegyű meditációba, akár mindennapi tevékenységeiteket végzitek, mindig meditáljatok az együttérzésen, minden érző lényre összpontosítva, és kívánjátok, hogy mind megszabaduljanak a szenvedéstől. Kezdjétek azzal, hogy a barátaitokon és a rokonaitokon meditáltok. Ismerjétek fel, miként tapasztalják meg ők az életükben a szenvedés különböző fajtáit, amelyeket említettünk.

70

A

meditáció

szakaszai

Az iménti sorokban a szerző az együttérzésről való meditáció lépéseit írja le. Az együttérzés nem más, mint az a kívánalom, hogy minden érző lény szabaduljon meg a szenvedéstől és annak okaitól. Hogy kifejlesszük az elme együttérzését, olyan gyakorlatot kell végeznünk, amely magában foglalja mind a formális meditációs üléseket, mind az azt követő időszak éberségét. Vagyis, a gyakorlónak nem csupán a formális meditáció alatt kell az együtt érző elme kifejlesztésére törekednie, de az olyan mindennapos tevékenységek során is, mint a járás, az alvás, az ülés, a munka és így tovább. Ha képesek vagytok véghezvinni egy ilyen programot, jó hasznát vehetitek a különböző tapasztalatoknak, amelyeket a meditációt követő időszakban éltek meg, és amelyek segítenek majd nektek egy együtt érző elme kiművelésében. Másrészt azonban, ha nem törekedtek tudatosságra és éberségre a meditáció utáni periódusokban, és hagyjátok, hogy az elmétek elkalandozzon, fejlődésetek lelassul. Ez egyértelműen hiba, amely orvoslásra szorul. Igyekezzetek megtartani a meditáció ízét, esszenciáját akkor is, amikor épp mentek, és végzitek a dolgotokat. Ez nagymértékben hozzájárul majd a meditációs ülés alatti felismeréseitek kikristályosodásához, amelyek aztán előreviszik szellemi fejlődéseteket a meditáció utáni időszakban is. így élvezhetitek az érdemdús energia folyamatos áramlását. Majd amikor már minden érző lényre egyenlőként tekintetek, és nem láttok köztük különbséget, kezdjetek el olyan érző lényeken meditálni, akik iránt közömbö-

A

szenvedés

természetének

azonosítása

71

sek vagytok. Aztári ha ugyanolyan együttérzést tápláltok irántuk is, mint a barátaitok és a rokonaitok iránt, meditálhattok az univerzum mind a tíz irányának öszszes érző lényén.

Ha az együttérzésen meditáltok, és konkrétan egy olyan érző lényre fókuszáltok, aki szenved, amint azt mi is tettük az egykedvűségről szóló meditációnk során, az együttérzéssel kapcsolatos meditációtok hatékonyabb lesz. Kezdetben képzeljétek el a szerencsétlen világokban élő lények fokozott szenvedését. Vagy azokon is meditálhattok, akik erős hatású negatív cselekedetekben tobzódnak, amelyek birtokában vannak a szándék, a tett és a befejezés három tényezőjének. Ok a jelenben talán nem tapasztalnak nyomorúságot, de erős hatású okokat halmoznak fel, amelyek révén később tapasztalni fognak. Ha ilyen módon meditáltok, az nagy segítségetekre lehet, hogy kifejlesszétek az elmétekben az egymás, és a lét körforgásának minden érző lénye iránti együttérzést - hiszen mindannyian a romboló érzelmek befolyása alatt állnak, és a valós létezés félreértelmezéséből fakadó tudatlanság és az önzés rabszolgái. Kamalasíla arról beszél, hogy minden érző lény egyenrangú. Ezt kétféleképpen értelmezhetjük: végső értelemben és hagyományosan. A lények közti egyenrangúság egy végső értelemben nem zárja ki barátok és ellenségek létezését a hagyományos szinten. Ugyanakkor, ha a meditációtok bizonyos tárgyak nem létezésére fókuszál a végső szinten, az ellensúlyozza a ragaszkodást és a gyűlöletet, mivel a valós létezés félreértelmezése ellen hat.

72

A

meditáció

szakaszai

Ezek tehát a legfőbb módszerek, amelyek segítségével kifejleszthetünk egy kiegyensúlyozott mentális hozzáállást. Fontos, hogy fenntartsuk ezt a fajta meditációs gyakorlatot, és begyűjtsük az érdemek jelentette pozitív lehetőségeket. Végső soron a hétköznapi együttérzést, amit az érző lények iránt táplálunk, fokozhatjuk, és átalakíthatjuk egy sokkal tisztább formába. Az az együttérzés ugyanis, amit jelenleg éreztek, általában ragaszkodással keveredik. Ennek megléte ugyanakkor azt is jelzi, hogy rendelkeztek a valódi együttérzés kifejlesztéséhez szükséges alappal. Néha előfordul, hogy spontán együttérzés támad bennünk idegenek iránt, akik nagy fájdalmat élnek át, és elgondolkozunk rajta, mit tehetnénk, hogy enyhítsük a szenvedésüket. Ez veleszületett együttérzésünk megnyilvánulása. Nagyon fontos, hogy felismerjük ezt a tényt, pozitívan fogadjuk ezt az együtt érző gondolatot, és aztán igyekezzünk táplálni és megerősíteni. Ha nincs meg bennetek ez a veleszületett együttérzés, tegyetek meg mindent, hogy kifejlesszétek magatokban. Megfelelő idő elteltével az efféle együttérzés, bármilyen jelentéktelennek is tűnik most, a jelenben, a végtelenig növekedhet. A szöveg itt rátér arra, mi a mércéje az ilyen együttérzés kifejlesztésének. Ha kifejlesztettetek magatokban egy spontán, és minden érző lény iránt egyenlő együttérzést, akkor tökéletesre csiszoltátok az együttérzés gyakorlatát, ez pedig hasonlatos ahhoz, ahogyan egy édesanya is válaszol apró, szeretett és szenvedő gyermeke megnyilvánulásaira, Ezt nevezik hatalmas együttérzésnek.

A

szenvedés

természetének

azonosítása

73

Szívetek mélyén hatalmas aggódással és figyelemmel kíséritek szeretett gyermeketeket, bármit is tesztek épp, akár sétáltok, ültök vagy beszéltek. Ha sikerül ilyen elmét kifejlesztenetek minden végtelen érző lény irányába, és azt gondoljátok, milyen jó lenne, ha mind megszabadulnának a szenvedéstől, és ha ez a gondolkodás automatikusan következik be, anélkül, hogy speciális okokra kellene hagyatkoznotok, az annak a jele, hogy sikerült kifejlesztenetek az igazi és hatalmas együttérzést. Bármilyen felismerést is szeretnétek elérni, először is tudnotok kell, mire is irányul a figyelmetek, és milyen okokat és feltételeket kell megteremtenetek, hogy képesek legyetek elérni az adott felismerést. Előkészületeket kell végeznetek. Miután egy kicsit megismertétek a gyakorlás folyamatát, és tapasztalatot nyertetek benne, talán nem kell további ismereteket szereznetek. De az elemzés és a vizsgálat segítségével meg kell teremtenetek egy erős érzést, amely valóban megmozgatja az elméteket. Ezt nevezik tényleges tapasztalatnak, amelynek két fajtája van: kieszelt tapasztalat és nem kieszelt tapasztalat. Kieszelt tapasztalatnak nevezik azokat az érzéseket, amelyek kifinomult, az írásos tanításokból vett idézeteken alapuló érvelés útján születnek az elménkben. Ha nem folytattok elemezést és vizsgálatot, ilyen tapasztalathoz nem juthattok. Ha kifejlesztetek magatokban egy ilyen kieszelt tapasztalatot, és tovább erősítitek és művelitek azt magatokban, eljön az idő, amikor szemben találjátok magatokat egy hasonló helyzettel, és már nem is kell semmilyen idézetre vagy okra támaszkodnotok, az

74

A

meditáció

szakaszai

erős érzés akkor is automatikusan felmerül majd az elmétekben. Ezt nevezik nem kieszelt tapasztalatnak. Amikor eléritek az együttérzés ilyen, nem kieszelt tapasztalatát, az annak a jele, hogy sikerült kifejlesztenetek az igazi és hatalmas együttérzést. Ezek után a szöveg rátér a szerető jóságon való meditáció folyamatára. A szerető jóság kifejlesztésének mércéje hasonló a nagy együttérzés kifejlesztésének mércéjéhez. Az együttérzés olyan elmét takar, amely azt kívánja, hogy az érző lények szabaduljanak meg a szenvedéstől, a szerető jóság pedig olyat, amely azt kívánja, hogy boldogok legyenek. A szerető jóság indukálja az együttérzést, az együttérzés pedig a különleges magatartást. Különleges magatartáson itt azt értjük, hogy nem csupán az elmétekkel gondoljátok, milyen jó lenne, ha minden érző lény megszabadulna a szenvedéstől, de önként vállaljátok a felelősséget, és valóban elkezdtek azon munkálkodni, hogy eljuttassátok őket a megszabadulás állapotába, és segítsetek nekik levetni a szenvedés terhét. Ebből születik meg a bódhicsitta ébredő elméje. A szerető jóságon való meditációt a barátaitokkal kezdjétek, és olyanokkal, akik közel állnak hozzátok. Természeténél fogva kívánjátok, hogy boldogok legyenek. Fokozatosan terjesszétek ki a meditációt az idegenekre, sőt, az ellenségeitekre is. Miután hozzászoktattátok magatokat az együttérzéshez, kialakul majd bennetek egy spontán kívánalom, hogy megszabadítsatok minden érző lényt. Ezért, amikor hozzászoktattátok magatokat az együttérzéshez, és ezzel megteremtettétek az alapot, meditáljatok a bódhicsitta ébredő elméjén.

A szenvedés természetének azonosítása

75

A bódhicsittáriak két fajtája van: hagyományos és végső. A hagyományos bódhicsitta annak a kezdeti gondolatnak a kifejlesztése, amely a felülmúlhatatlan és tökéletesen megvalósított buddhaság elérésére törekszik, hogy javára váljon minden vándorló érző lénynek, miután együttérzéstől hajtva megfogadta, hogy megszabadítja őket a szenvedéstől. Ezt a hagyományos bódhicsittát egy ahhoz hasonló folyamattal fejleszthetitek ki, mint amit a Bódhiszattvabhúmi ír le a morális etikáról szóló fejezetében, azáltal, hogy leteszitek a bódhiszattva esküt egy olyan mester előtt, aki maga is a bódhiszattva elvek alapján él.

A bódhicsitta ébredő elméjének mércéje hasonlatos az együttérzés kifejlesztésének mércéjéhez. A bódhicsittát először kieszelt tapasztalatként fejlesztitek ki, majd nem kieszelt tapasztalatként is előhívjátok magatokban, ez pedig nem más, mint a bódhicsitta ébredő elméjének hamisítatlan állapota. A nagy indiai mester, Sántidéva mondta, hogy a világ minden szenvedése abból fakad, hogy túl önzők vagyunk, és csak a saját személyes boldogságunkat keressük. Minden boldogság pedig abból, hogy törődünk más emberek jóllétével. Azt is mondta, hogy ezt a kijelentést felesleges tovább részletezni. Ha megvizsgáljátok a Buddha és egy hétköznapi ember állapotának különbségét, könnyen beláthatjátok az igazságát. A Buddha más érző lények javára munkálkodott, és elérte a mindentudás állapotát, most pedig képes rá, hogy minden érző lény javára tegyen, míg mi, hétköznapi lények, bár mindent megtettünk, hogy kiteljesítsük személyes jóllé-

76

A

meditáció

szakaszai

tünket, önző hozzáállásunk miatt nem csak a mindentudást nem értük el, de még mindig a lét körforgásában vagyunk. Ugyanez a helyzet a nirvána elérésével is - ha csupán a saját önző érdekünk miatt törekszünk rá, magányos megszabadulás marad, mindentudás nélküli megszabadulás. Ennek is az önzőség az oka. Még napi szinten is, minden e világi pozitív minőség, legyen szó mentális nyugalomról, vagy arról, hogy valakinek sok bizalmas barátja és rokona van, és olyan helyen él, ahol nem csapják be, a mások jólléte iránti érdeklődésből fakad. Végső soron pedig, a megvilágosodás elérésének lehetősége is ennek az elmének a terméke. Más szóval, ha összehasonlítjuk magunkat a Buddhával, és kiszámoljuk, hány hibánk van nekünk, és hány tökéletes tulajdonsága van a Buddhának, képesek leszünk felismerni önzőségünk hátrányait, illetve a más érző lényekjólléte iránti érdeklődés előnyeit. Mivel a szívén viselte más érző lények jóllétét, a Buddha elérte a mindentudást, és csodálatos minőségek megtestesítőjévé vált, míg mi, átlagos érző lények hibák megtestesítői vagyunk, önző magatartásunknak köszönhetően. A Buddha először kiművelt egy elmét, amely a más érző lények jóllétével törődik, aztán fokozatosan javított rajta, majd végül tökéletesre csiszolta. így valósította meg egy buddha minden csodás minőségét. Nekünk is fel kell ismernünk, hogy itt és most a miénk ez a drága emberi élet, tele nagyszerű minőségekkel, és szabadon folyatathatunk szellemi gyakorlatot. Szellemi törekvéseink legmélyebb foka, ha gyakorlatunk az együttérzésre és a buddhaság elérésének önzetlen kívánalmára irányul,

A

szenvedés

természetének

azonosítása

77

minden érző lény javáért. Ennél jobb gyakorlat nem létezik. Ezért mindannyiunknak, beleértve a lámákat is, arra kell törekednünk, hogy kifejlesszünk magunkban egy együtt érző elmét a mindennapok során. Ha mindannyian szívünk mélyéből törekednénk arra, hogy kifejlesszünk egy olyan gondolkodást, amely más emberek és érző lények javát kívánja, erős magabiztosságot nyerhetnénk cserébe, ez pedig biztosítaná elménk nyugalmát. Ezt a fajta mentális nyugalmat semmi sem zavarhatja meg, még akkor sem, ha az összes külső körülmény látszólag ellenünk is van. Másrészt viszont, ha az elménk feszült és ideges, és rosszakarattal vagyunk más érző lények iránt, jóllehet ők nem ártó szándékkal közelítenek felénk, a saját hozzáállásunk láttatja velünk úgy, mintha támadóan és negatívan fordulnának felénk. Ez tehát a saját mentális hozzáállásunkat, belső érzéseinket és tapasztalatainkat tükrözi. Állandó félelemben, aggodalomban, idegességben és zavarodottságban élünk majd. Lehetünk gazdagok, dúskálhatunk az anyagi javakban, de mindaddig, amíg elménk zavart, nem lelhetünk békére. Hiába vesznek körbe bennünket rokonok és jóbarátok, saját belső mentális hozzáállásunk miatt nem lehetünk boldogok. Belső mentális hozzáállásunk tehát uralkodó szerepet játszik. Ha nyugodtak vagyunk, és megőrizzük az irányítást elménk felett, még az sem zavarhat meg bennünket, ha minden ellenségessé válik körülöttünk. Az ilyen ember számára minden és mindenki barát, és csak hozzájárul belső mentális nyugalmához. Természetesen megvan rá az okunk, hogy törődjünk saját magunkkal, tudnunk kell azonban, miként tegyük

78

A

meditáció

szakaszai

ezt, és hogyan képviseljük a saját érdekeinket intelligens módon. Boldogságra vágyunk, de ha a személyes boldogságunk keresése közben elfeledkezünk más érző lényekjóllétéről, és ártunk nekik vagy becsapjuk őket, negatív következményekkel kell számolnunk. Ha valódi boldogságra vágyunk, meg kell értenünk, hogy ez csak úgy lehetséges, ha törődünk másokkal. Ezért nem szabad feláldoznunk más érző lények jóllétét. Ha nem is folytatunk szellemi vagy vallásos gyakorlatot, de megértjük, hogy egymásra utaltságban élünk, békés és harmonikus életünk lehet. Társas lények vagyunk, és nem akarhatunk elszigetelten élni, más emberektől és érző lényektől függetlenül. Bármit is csináljatok, bármivel is foglalkozzatok, legyetek bár földművesek vagy üzletemberek, másoktól fíiggtök. Még családon belül is a családtagjaitoktól függtök. Ezért is élnek az emberek általában együtt a családjukkal vagy a barátaikkal. Nagyon kevés kivétel létezik ez alól, például a meditáló jógik, akik magányosan élnek a hegyekben, és szellemi gyakorlatokat folytatnak. Mivel valóban társas lények vagyunk, akik egymástól függenek, fontos, hogy kifejlesszük magunkban a mások iránti törődést és gyengédséget, ha boldogok szeretnénk lenni. Nézzétek meg a vadállatokat és a madarakat! Ok is együtt mozognak, csapatba verődve, és segítik egymást. A méheknek nincs külön jogrendszerük, és szellemi gyakorlatot sem követnek, túlélésük és boldogulásuk érdekében azonban egymásra támaszkodnak - ez természetes létmódjuk. Jóllehet nekünk, intelligens emberi lényeknek is szükségünk van egymásra, néha rosszul hasz-

A

szenvedés

természetének

azonosítása

79

náljuk ezt az intelligenciát, és megpróbáljuk kihasználni a másikat. Ez ellentétes az emberi természettel. Nekünk pedig, akik egy bizonyos vallásos gyakorlatban hiszünk, rendkívül fontos, hogy segítsük és szeressük egymást. Ez boldogságunk forrása. A Buddha alaptanítása, hogy úgy kell tekintenünk másokra, mint akik fontosabbak önmagunknál. Persze magatokat sem hagyhatjátok teljesen figyelmen kívül. De más emberek és érző lények jóllétét sem vehetitek semmibe, főleg akkor nem, ha a saját érdeketek ütközik az övékkel. Ilyen esetben a más emberek jóllétét előrébb kell sorolnotok a saját személyes jólléteteknél. Hasonlítsátok öszsze magatokat a többi érző lénnyel! Ok végtelen számúak, míg ti csak egyetlen ember vagytok. A ti szenvedésetek és boldogságotok, bár nagyon fontos, mégis csak egy ember szenvedése és boldogsága, míg az összes többi érző lény szenvedése és boldogsága mérhetetlenül nagy. A bölcsek ezért feláldozzák az egyet a többség javáért, míg az ostobák a többséget áldozzák fel csupán egyetlen ember miatt. Még a személyes jóllétetek szemszögéből nézve is igaz, hogy együtt érző gondolkodást kell kifejlesztenetek - hiszen ez a boldogság forrása életetekben. Függetlenül attól, hogy gyakorolunk-e egy konkrét vallást vagy sem, jószívűnek és együtt érzőnek kell lennünk, mert így lehet békés és értelmes életünk. Es a buddhizmus, kiváltképp a mahájána buddhizmus gyakorlói miképpen tegyék ezt? Amikor arról beszélünk, hogy segítünk másokon, nem csupán arra utalunk, hogy átmenetileg jót teszünk velük, például élelmet, ruhát, vagy lakhatást biztosítunk nekik, ezek a dolgok ugyanis nem

80

A


hoznak tartós boldogságot. Ezért nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehetséges a tartós és végső boldogság elérése. Meg kell tudnunk, vajon lehetséges-e a szenvedéseket gyökerüktől fogva eltávolítani. Nem számít, hogy a gyakorlatban végre tudjuk-e hajtani, mindenképp erősítenünk kell magunkban a mentális elhatározást, amely véget akar vetni a szenvedésnek, és egy teljesen szenvedésmentes állapotra törekszik. Ez nagyon erős mentális magabiztosságot és eltökéltséget eredményez. Ezért nekünk, mint mahájána gyakorlóknak a következőképpen kell gondolkodnunk: „Végtelen számú érző lénynek fogok segíteni, hogy meghaladja a szenvedést." Ez legyen az eskünk. Ugyanakkor, ha megvizsgáljátok jelenlegi lehetőségeiteket, képességeiteket, nem hogy végtelen számú érző lénynek, de még csak egyetlen egynek sem vagytok képesek megszüntetni a szenvedését. A szenvedések konkrét okokból és feltételekből fakadnak, amiket az egyes érző lények halmoznak fel. Mivel ez így van, nagyon fontos, hogy az egyes érző lények tudják, mi az, amit gyakorolniuk kell, és mivel kell felhagyniuk - hogy mi hoz tartós boldogságot, és mi okoz szenvedést. Meg kell mutatnunk az érző lényeknek a helyes utat, ami a boldogsághoz vezet, és a rossz utat, ami a szenvedéshez. Ezért, amikor arról beszélünk, hogy miként tehetünk jót más érző lényekkel, útmutatásra gondolunk, és arra, hogy segítsünk nekik megérteni, mivel kell felhagyniuk, és mit kell gyakorolniuk. így lehetünk a segítségére a többi érző lénynek. Ennek érdekében nagyon fontos egyrészt, hogy az út, amire a többi érző lényt terelni készültök, előttetek is vi-

A

szenvedés

természetének

azonosítása

81

lágos legyen. Értenetek kell az út jelentőségét, amit a többi embernek mutatni akartok. Minél haladóbb szinten van például egy tanuló a tanulmányaiban, annál jobb képességű és nagyobb tudású tanárra van szüksége. Ugyanígy, annak érdekében, hogy képesek legyetek megmutatni a helyes utat más érző lényeknek, először nektek magatoknak kell végigmennetek rajta. Másrészt nem elég, ha az út, amit másoknak mutatni készültök, számotokra nem ismeretlen. Arról is meg kell győződnötök, hogy amit tanítani fogtok nekik, az átmenetileg és végső soron is a segítségükre lesz. E nélkül a tudás nélkül a tanításotok nem biztos, hogy megfelel a hajlamaiknak és érdeklődésüknek. Nem elég csupán annyit mondani, hogy pozitív ösztönzésből teszitek, amit tesztek. Természetesen, ha így van, nem kell majd megbánnotok, ez azonban nem garantálja, hogy segíteni is fogtok vele más érző lényeken. Ezért van szó az írásos szövegekben arról, hogy ki kell fejlesztenünk a tisztánlátás különböző kategóriáit, hogy képesek legyünk megismerni más érző lények gondolatait és szükségleteit. Vagyis, itt két tényezőt kell figyelembe vennetek: elsőként azt, hogy az út és a tanítás, amit megmutattok, illetve megosztotok más érző lényekkel, ne legyen ismeretlen a számotokra, másrészt pedig, hogy megértsétek, mennyire illeszkedik egy ilyen tanítás más érző lények hajlamaihoz. Ehhez pedig tudnotok kell, milyen hajlamokat örököltek előző életeikből. Ezért, ha csak nem váltok magatok is buddhává, és nem éritek el a mindentudást, segítségetek és útmutatásotok csupán átmeneti javulást hozhat. Vagyis a más emberek megsegítésére

82

A

meditáció

szakaszai

irányuló törekvés kifejlesztése okává válik egy második kívánalom kifejlesztésének, amely nem más, mint elérni a buddhaságot, minden érző lény javáért. Ez a bódhicsitta ébredő elméjének két szintje. Egy ilyen elmét nem lehet néhány hónap alatt kiművelni, ez azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lehetne. Ha kitartóan folytatjátok a gyakorlatot a bódhicsitta kiművelésére, eljön az idő, amikor siker koronázza majd erőfeszítéseiteket. A kezdeti szakaszban talán még a bódhicsitta szó jelentését sem értitek. Nem tudjátok elképzelni, hogy lehetséges egyáltalán ilyen elmét kiművelni. Az ismételt gyakorlás és tanulás révén azonban fokozatosan egyre közelebb kerültök hozzá. A feltételes dolgok természete az, hogy okoktól és feltételektől függően változnak. Ezért fontos, hogy észbe idézzük az ilyen elme előnyeit és pozitív hozadékait, és kialakítsunk egy erős elhatározást a kiművelésére. Imádkozzatok lelkesen. Akár fekszetek, jártok vagy ültök, gondoljátok azt: „Milyen jó volna, ha képes lennék kiművelni egy ilyen elmét." Igyekezzetek kifejleszteni a bódhicsittát a törekvés szintjén is. Ha a napjaitokat ilyen ismétlődő és kitartó gyakorlással töltitek, egészen biztosan sikerül kifejlesztenetek. Határozzátok el magatokban, hogy véghezviszitek, még ha eonokig tart is. Amint Sántidéva is imádkozik a Bódhiszattva útjában: Amíg csak űr az űr, És élinek érző lények, Hadd vágyódjam addig én is Minden érző lény szenvedését enyhíteni.

A

szenvedés

természetének

azonosítása

83

Ha olyan tevékenységet végeztek, amivel segítetek más érző lényeknek, az idő kérdése nem jön szóba. Az ilyen tevékenységet folyamatosan kell végeznetek. Erre tanítsátok az elméteket. Ha azt hiszitek, hogy pár nap, vagy egy hónap alatt elérhetitek a bódhicsittát, vagy hogy egy három év három hónapos elvonulás után megvilágosodtok, tévedtek. Amikor meghallom azt a nézetet, hogy három év és három hónap elvonulás után az ember elérheti a buddhaságot, néha viccesen azt gondolom, ez épp olyan, akár a kommunista propaganda. Azt szoktam mondani nyugati barátaimnak, hogy ha a legkomolyabb és leggyorsabb úton akarnak járni, az tiszta jele annak, hogy nem lesznek eredményesek. Hiszen hogyan is érhetne el az ember komoly és hatalmas eredményeket a leggyorsabb úton? A Buddha története azt mondja, hogy ő három végtelen eon után érte el a buddhaságot. Vagyis, ha azt az elvárást dédelgetitek magatokban, hogy rövid idő alatt eljuttok a buddhaságig - mondjuk három és fél hónap alatt -, biztosak lehettek benne, hogy nem fogtok fejlődni. Legyünk őszinték. Nincs szükség rá, hogy másokat is félrevezessetek a tudatlanságotokkal. Azt is fontos megértenetek, hogy akár eléritek a buddhaságot, akár nem, az a célotok, hogy segítsetek más érző lényeken. Akár a mennybe mentek, akár a pokolba, célotok, hogy segítsetek más érző lényeken. Mindegy, mennyi ideig tart. El kell határoznotok, hogy a minden érző lény javát szolgáló buddhaság elérésének önzetlen szándéka lesz az egyetlen utatok, akár éltek, akár haltok. Az ilyen elme kifejlesztéséhez sokat kell

84

A

meditáció

szakaszai

gyakorolnotok, és meg kell értenetek ezen elme aspektusát és tárgyát. Miután kikövetkeztetett tapasztatot szereztek róla, meg kell kapnotok a bódhiszattva esküt, mivel az eskü az után következik, hogy kialakítottatok magatokban egy erős vágyat a bódhiszattva cselekedetek végzése iránt. Milyen a bódhiszattva élete? Az az élet, amely természetesen következik a bódhicsitta ébredő elméjének kiműveléséből. A mindentudás csak az elme zavaró érzelmeinek megtisztítása révén érhető el. Nem elég hozzá csupán kívánni és imádkozni. Meg kell tanulnotok, miként vethettek véget az egyes romboló érzelmeknek, azáltal, hogy a nekik megfelelő ellenszerekre támaszkodtok. Egy bódhiszattva minden cselekedete besorolható két kategóriába: a praktikus eszközök gyakorlásának és a bölcsesség gyakorlásának kategóriájába. Ha az adakozás, az etika és így tovább... gyakorlatát akarjátok tökéletesíteni, meg kell támogatnotok azt a bölcsesség gyakorlatával. A bölcsesség gyakorlata nélkül a hat tökéletesség közül az első öt nem válhat a tökéletesség valós gyakorlatává. Hogy kifejlesszétek magatokban ezt a bölcsességet, először a hiteles és tévedhetetlen filozófiai nézetet kell kifejlesztenetek, melyet középútként vagy mádhjamikaként ismerünk. Mi a madhjamaka nézete? A buddhista hagyományon belül négy filozófiai iskola létezik. A buddhista tanok első három rendszerének magyarázata alapján megérthetitek az éntelenség jelentését egy durvább szinten, ami végül elvezet az emberek és jelenségek éntelenségének finomabb, középút nézetéhez, amely a kölcsönösen

A szenvedés

természetének

azonosítása

85

függő eredet magyarázatán alapszik. Miután elsajátítottátok ezt a hibátlanul helyes nézetet, és meggyőződtetek az igazságáról, képessé váltok az üresség felismerésére. Ugyanakkor, még ha meg is értitek a bölcsességet, amely megteremti az ürességet, csupán ez nem válhat a tudatlanság hatékony ellenszerévé, ha nem támogatjátok meg egyéb gyakorlatokkal, mint például az adakozás, az etika, a türelem és így tovább. Az éntelenség puszta megértése nem elég a zavaró érzelmek legyőzéséhez. Ezért fontos egy olyan gyakorlat felépítése, amely egyesíti magában a nyugodt és megállapodott elmét és a különleges felismerést. Hogy kifejlesszétek a különleges felismerést, előbb a nyugodt és megállapodott elmét kell kifejlesztenetek. A nyugodt megállapodottság az egyhegyű meditációt, míg a különleges felismerés a megkülönböztető éberséget jelenti. E kettő egyesülése révén képesek lehettek mind a módszer, mind a tudás gyümölcsöző gyakorlatát folytatni. Miután kifejlesztettétek a bódhicsitta hagyományos ébredő elméjét, törekedjetek rá, hogy kifejlesszétek a bódhicsitta végső ébredő elméjét is. A végső bódhicsitta transzcendens és részletektől mentes. Végletekig tiszta, makulátlan, és megingathatatlan, akár egy mécses lángja, amelyet nem fúj a szél.

Mint azt már korábban mondtam, a hagyományos bódhicsitta a törekvő bódhicsittát jelenti. És mi a végső bódhicsitta? Mi transzcendens és mi e világi? Erre több magyarázat létezik. A hétköznapi ember minden konkrét szintje e világiként ismeretes, és egy felsőbbrendű

86

A

meditáció

szakaszai

lény vagy árja minden szellemi szintje transzcendensként vagy az e világi fölöttiként. A transzcendens szintet akkor éritek el, amikor először ráléptek a látás útjára. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül megvalósítottátok az ürességet. Mielőtt az ember eléri a látás útját, csak pusztán megérteni lehetséges az ürességet. Ez a szöveg, A meditáció szakaszai a jógácsára szvátantrika madhjamaka (a jóga gyakorlása és a középút szintézise) iskolához tartozik, úgyhogy amikor a benne kifejtett pontokat magyarázom, azt a szvantantrika mádhjamaka rendszer szerint teszem, továbbgondolni azonban a praszangika madhjamaka hagyomány szerint fogom. Léteznek árják vagy felsőbbrendű lények azok közt a gyakorlók közt is, akiket hallgatóknak vagy magányos felismerőknek neveznek, és akik felismerik az ürességet. Egy, a bódhiszattva úton haladó árja azonban közvetlenül ismeri fel az ürességet, mert segíti az út komoly gyakorlata. Az ilyen bölcsesség, amely közvetlenül ismeri fel az ürességet, ellenpontként szolgál egyes romboló érzelmekkel szemben. Amikor a négy nemes igazságról beszélünk, az igaz út valójában azt a bölcsességet jelenti, ami a felsőbbrendű vagy árja lény elmefolyamában található, és ami felismeri az ürességet. Ez a végső bódhicsitta mentes minden további kifejtéstől, főleg az üresség különböző kategóriáitól, mint például a tizenhat üresség, a húsz üresség, a két üresség és így tovább. Jóllehet az ürességnek is épp annyi kategóriája van, ahány típusa a jelenségeknek, amikor sikerül felismernetek egy konkrét jelenség ürességét, minden jelenség ürességét is felismeritek. Minden jelenség végső termé-

A

szenvedés

természetének

azonosítása

87

szete vagy üressége ugyanolyan ízű, és ugyanazt a megkülönböztethetetlen természetet képviseli. Jóllehet minden jelenség ürességének természete ugyanaz, és minden különböző aspektusa a jelenségeknek, például hogy jók vagy rosszak, vagy miként változnak, az üresség szférájából fakad, meg kell értenetek, hogy az ürességet nem választhatjátok el az alanytól vagy a tárgytól. Az üresség azt jelenti, hogy egy tárgy mentes a bennfoglalt létezéstől. A dolgok okoktól és feltételektől függenek. Ez az okoktól és feltételektől való függőség jelzi, hogy a jelenségeknek nincs független, vagyis bennfoglalt, inherens létezése. Ez azt is megmutatja, miként jön létre a dolgok sok, általunk megtapasztalt különféle aspektusa, hiszen természetüktől fogva üresek. Amikor az ürességről beszélünk, nem ezeket a különböző aspektusokat tartjuk szem előtt, hanem a jelenségek végső valóságát. Ebből a nézőpontból mondjuk, hogy az üresség állapota mentes a részletektől. Arról is szó van, hogy az üresség be nem szennyezett, ahogy Nágárdzsuna írja Alapvető bölcsesség című művének dicsőítő strófájában: Dicséret a legfelsőbbnek a büddhák közt, a tanítás forrásának, Aki azt mondta, hogy a dolgok függőségből lesznek, hogy nincs vég, és nincs születés, nincs megsemmisülés és nincs állandóság, nincs jövés és nincs menés, nincs elkülönült jelentés és nincs azonosság, a részletektől teljesen mentesen, és tökéletes békében.

88

A

meditáció

szakaszai

Az üresség és a függőségből születés ugyanazon érme két oldala. A függőségből születés nézőpontjából, azaz a hagyományos nézőpontból tekintve a dolgok létrejönnek, megteremtődnek és elmúlnak. Az Alapvető bölcsesség iménti strófája épp azt állítja, hogy a dolgok nem jönnek létre, nem teremtődnek meg, és nem múlnak el, vagyis nem semmisülnek meg és nem is állandók semmilyen független módon. Az idő szempontjából tekintve sincs független megsemmisülés vagy állandóság. A tárgy szemszögéből nézve nincs független jövés-menés. Nágárdzsuna a részletek nyolc kategóriáját írja le, például a teremtődést és a megsemmisülést, és elmagyarázza, miért nem fordulnak elő függetlenül. Azt mondja, hogy az árják, vagyis a felsőbbrendű lények, akik beszennyezetlenül képesek közvetlen módon érzékelni a bölcsességet, nem látják a függőségben létrejövő jelenségek megteremtődésének vagy megsemmisülésének független létezését. Az ő elméjük csak a végső valóságot látja, azaz az ürességet, amely mentes minden részlettől. A végső valóságot, azaz a végső bódhicsittát nagyon tisztának írják le. Azért nevezik „végsőnek", mert egy végső bölcsességgel való összekapcsolódás tárgya. Emellett makulátlannak és megingathatatlannak is mondják. Vagyis, a felsőbbrendű lény meditációs elmerülésének bölcsessége olyan bölcsesség, amely egy nyugodt és megállapodott elme és a különös felismerés keveréke. Ez a keverék úgy érhető el, ha először a nyugodt megállapodottságot fejlesztjük ki. Ha egyszer stabilitást nyertetek a vizsgálat tárgyát illetően, megértéseteket

A

szenvedés

természetének

azonosítása

89

ráfókuszálhatjátok, anélkül, hogy megzavarna benneteket az elme lazasága, vagy a fogalmi gondolkodás izgalma. Az ilyen bölcsességet megingathatatlannak nevezik, amely olyan, akár egy mécses lángja, amit nem fúj a szél. Ez a végső bódhicsitta transzcendens és minden további részlettől mentes. A következő sorok azt mondják el, miképpen érhető el ez az állapot: Ez a nyugodt megállapodottság meditáció és a különleges felismerés jógájának folyamatos és tisztelettel teli megismerésével lehetséges, hosszú idő alatt. A gondolat feltárása szútra a következőképpen fogalmaz: „Ó, Maitréja, neked tudnod kell, hogy minden méltó hallgató, bódhiszattva, vagy tathágata dharmája, legyen akár szóbeli, akár transzcendens, a nyugodt megállapodottság meditációjának és a különleges felismerésnek gyümölcse." Mivel a koncentráció minden fajtája besorolható ebbe a kettőbe, minden jógi mindig csakis a nyugodt megállapodottság meditációt és a különleges felismerést keresse. Szintén A gondolat feltárása szútrában olvasható a következő: „A Buddha mondta, hogy a különböző koncentrációk tanításai, amelyeket a hallgatók, a bódhiszattvák és a tathágaták keresnek, mind benne foglaltatnak a nyugodt megállapodottság meditációban és a különleges felismerésben." A nyugodt és megállapodott elme olyan elmeállapotra utal, amelyben a gondolkodás egy általatok választott tárgyon nyugszik, és nem vonják el figyelmét külső, a mentális fókusz és a meditáció tárgyától különböző dolgok. Elmétek stabil, a tárgyra fókuszál, és mentes min-

90

A

meditáció

szakaszai

den lazaságtól és izgalomtól. Az ilyen gondolkodást hívják még egyhegyű koncentrációnak, és ezen a stabilitáson keresztül érhető el a mentális boldogság. A különleges felismerés azt jelenti, hogy felismeritek a fókusz célpontját képező tárgy végső valóságát. Ennek két kategóriája létezik: az e világi és a transzcendens. Lehetnének különböző tárgyak a különleges felismerés különböző kategóriáinak megfelelően, itt azonban a különleges felismerés egy olyan elmére utal, amely az ürességre fókuszál. Sákjamuni Buddha is ezt a két gyakorlatot tanította, a nyugodt és megállapodott elmét és a különleges felismerést. Ezek az egyedüli módszerek, amelyek révén elérhető a koncentráció összes szintje. A szöveg ezért kijelenti, hogy mivel a nyugodt és megállapodott elme és a különleges felismerés ugyanolyan fontosak, mindkét minőség kifejlesztésére kell törekednünk: A jógi nem lehet képes eloszlatni a mentális homályosságokat pusztán azáltal, hogy megismerkedik a nyugodt és megállapodott elme meditációjával. Ez csupán átmenetileg nyomhatja el a romboló érzelmeket és káprázatokat. A bölcsesség fénye nélkül nem lehet legyőzni a romboló érzelmek rejtett erejét, vagyis nem lehet őket teljes mértékben megszüntetni. Ezért mondja A gondolat feltárása szútra, hogy „A koncentráció képes megfelelően elnyomni a zavaró érzelmeket, a bölcsesség pedig képes alaposan megsemmisíteni rejtett erejüket."

A

szenvedés

természetének

azonosítása

91

Ha csak a nyugodt és megállapodott elmén meditálsz, nem leszel képes elhárítani a megvilágosodást eltakaró homályosságokat és a romboló érzelmeket. Tedd meg bár az ürességet a nyugodt és megállapodott elme meditációjának tárgyául, önmagában ez akkor sem lesz elegendő a homályosságok szétoszlatására, ha nem támogatod meg a különleges felismerés gyakorlatával. Szintén A gondolat feltárása szútra mondja: Meditálj bár egyhegyű koncentrációval Nem fogod szétzúzni az én félreértelmezését Zavaró érzelmeid visszatérnek, hogy zavarjanak; Olyan ez, mint Udrak egyhegyű meditációja.

A nyugodt és megállapodott elme meditációja önmagában nem képes eltávolítani a szenvedést okozó érzelmeket, és lerombolni az én félreértelmezését. A zavaró érzelmek újra előjönnek, hogy zavart keltsenek bennetek, ahogyan a nem buddhista mester, Udrak esetében is történt. Hosszú időn keresztül meditált a nyugodt és megállapodott elmén, addig, hogy a haja nagyon hoszszúra nőtt. Míg ő teljes mértékben elmerült az egyhegyű koncentrációban, a hajának egy részét megették a patkányok. Amint kijött a meditációból, és meglátta, hogy patkányok lakomáztak a hajából, haragra gerjedt, vagyis zavaró érzelmei azonnal visszatértek. Jóllehet a zavaró érzelmek nem mutatkoztak, amíg belemerült az egyhegyű meditációba, az, hogy miután befejezte, azonnal visszatértek, egyértelműen mutatja, hogy a nyugodt és megál-

92

A

meditáció

szakaszai

lapodott elme meditációja önmagában nem vet véget a zavaró érzelmeknek. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelenségek éntelenségét, És ezen vizsgálat alapján meditálunk, Ez lesz a következő megszabadulás oka; Más ok nem hozhat békét. A jelenségek éntelenségének konkrét vizsgálata tehát arra utal, hogy a különleges felismerés vagy a megkülönböztető tudatosság alkalmazása által megszabadulhatunk. A megszabadulás vagy nirvána elérésének nincs egyéb módja. A Bódhiszattva szekció szútra is azt mondja: „Azok, akik nem hallották a Bódhiszattva gyűjtemény ezen tanításait, és nem hallották és nem tették magukévá a Kolostori fegyelem tanításait, akik úgy gondolják, hogy az egyhegyű koncentráció önmagában elég, a büszkeségből fakadó arrogancia csapdájába esnek. Ilyen módon pedig nem nyerhetnek teljes szabadulást az újjászületés, az öregség, a betegség, a halál, a nyomorúság, a siránkozás, a szenvedés, a mentális boldogtalanság és a zavarodottság köréből. Ahogyan szintén nem nyernek szabadulást a lét hat állapotának köréből sem, sem a megannyi szenvedő mentális és fizikai aggregátumoktól. Ezt észben tartva mondták a tathágaták, hogy a tanítások hallgatása segít az embernek megszabadulni az öregségtől és a haláltól."

A szenvedés

természetének

azonosítása

93

Vagyis, meg kell hallgatnotok az erről szóló magyarázatokat, és aztán meditálnotok kell rajtuk, ez pedig majd segít nektek, hogy megszabaduljatok a szenvedéstől. Ezen okokból azoknak, akik el szeretnék érni az alaposan megtisztított transzcendens bölcsességet, azáltal, hogy eltávolítanak minden homályosságot, a bölcsességen kell meditálniuk, miközben megmaradnak a nyugodt és megállapodott elme meditációjában.

6. fejezet

BÖLCSESSÉG

A buddhista hagyomány szerint egy filozófiai tétel érvényességét logikus érveléssel határozhatjuk meg. A Buddha nagyon tisztán fogalmazott ezzel kapcsolatban: A bhiksuknak27 és a tudósoknak úgy kell megvizsgálniuk szavaimat ahogy egy aranyműves vizsgálja az aranyat égetéssel, vágással és dörzsöléssel. Csak ezután fogadhatják el őket, És sosem az irántam érzett tiszteletből.

Ezért mind a külső, mind a belső jelenségek meghatározásánál érvelésre kell hagyatkoznunk. Nem várják el tőlünk, hogy csupán az írásos tanításokra támaszkodjunk. Amit a szövegekben olvasunk, megvizsgálhatjuk az értelem fényében is, hogy megbizonyosodjunk a bennük foglaltak érvényességéről. Maga a Buddha szavai is nyitva állnak a vizsgálat előtt. A buddhista kultúra egyik legcsodálatosabb jellegzetessége épp az, hogy a gyakorlónakjoga van felülvizsgálni a tanításokat. Még a tanító szavait is.

96

A

meditáció

szakaszai

A buddhista hagyomány tudással kapcsolatos megközelítése hasonló a modern tudományéhoz. Kezdetben nem tehetünk határozott állításokat meggyőződésünkről, ehelyett pártatlan vizsgálatnak kell alávetnünk a témát. Az eredményeket mindig elemzés útján kell kinyernünk, miután logikusan megvizsgáltuk a bizonyítékokat. Altalánosságban elmondható tehát, hogy a buddhizmus nagyra becsüli a logikus érvelést. Fontos, hogy meghatározzuk az alapot, az utat és az eredményt. Az alap itt a jelenségek tényére, azaz valóságára utal. Erre a tényre hagyatkozva követünk egy szellemi utat, aminek révén elérünk egy eredményt. A szellemi gyakorlat tehát nem pusztán az elme kitalációja, hanem olyasvalami, ami valóban létezik. Ha a szellemi gyakorlat alapja csupán koholmány volna, nem lennénk képesek megváltoztatni és átformálni az elménket az út bejárása által. Ennek következtében pedig nem magyarázhatnánk meg a megszabadulást mint eredményt. Az eredményként megjelenő buddhaállapot sok nagyszerű minőséggel rendelkezik. Ezek a minőségek a megfelelő okok és feltételek megteremtéséből és a szellemi út gyakorlatának követéséből fakadnak. A tíz erő és a buddhák egyéb jellemzői kibontakoznak bennünk, ha eljön az idejük, köszönhetően annak, hogy az emberben megvan a lehetőség ezek kifejlesztésére. Általában is igaz, hogy semmi sem teremthető meg alap nélkül. Abszurd volna, ha kijelentenénk, hogy a sziklák és a hegyek elérhetik a mindentudást. Sokkal logikusabb ennél, ha azt állítjuk, hogy a praktikus eszközök és a bölcsesség együt-

Bölcsesség

97

tes gyakorlása meghozhatja a mindentudást, a tudatosságra alapozva. Az alap megteremtése egy nagyon fontos lépés. Ez választja el a valóban létező dolgokat a puszta mentális kitalációktól. Arról szól, hogy megfelelően azonosítjuk a természet törvényeit és a valóságot. Az alap valós természetének meghatározásához elengedhetetlen az objektivitás. Követői sokféleképpen értelmezték a Buddha írásos tanításait. Ha egy írásos tanítás nem állja ki a logikus érvelés próbáját, jelentését három kritérium - szándék, cél és ellentmondás - szerint értelmezik. Például, ha egy szútra a végső valóságról szól, de a vizsgálatok során a nyilvánvaló jelentés hibásnak találtatik, akkor a tanítást szándéka és célja alapján ítélik meg. Ugyanígy, ha az éntelenség azon aspektusai, amelyek zavarosak, a következtetéses logika alapján hibásnak bizonyulnak, nem kell elfogadnunk őket. Manapság sokkal jobban ismerjük a napot és a holdat, a méretüket, a földtől való távolságukat és a mozgásukat, mint azelőtt. Tehát ha egy írásos szöveg mást állít ilyen, számunkra nyilvánvaló dolgokról, és ezzel ellentmond a mi érvényes észlelésünknek, nem fogadjuk el igazságként. A buddhizmus tehát ugyanazt az elvet követi ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mint a tudomány. A buddhista tanítások a szellemi alap, az út és a gyümölcs kontextusában fogalmaznak. A gyümölcs képviseli azt a sok nagyszerű minőséget, amelyet a gyakorló kifejleszt magában a buddhaság elérése során. Az ilyen minőségek kiműveléséhez meg kell teremtenetek a meg-

98

A

meditáció

szakaszai

felelő okokat és feltételeket. Ez a folyamat egy integrált szellemi gyakorlatot foglal magában. Fontos tudnotok, hogy mindegyikünk képes kifejleszteni magában a tíz erőt és a buddhák többi csodálatos minőségét. Ez a potenciál veleszületetten megvan a tudatosság folyamában. Általában igaz tehát, hogy semmit sem lehet megteremteni a megfelelő alap nélkül. Ahogyan abszurd lenne azt állítni, hogy a sziklák és hegyek képesek elérni a mindentudást, ha szellemi gyakorlatot folytatnak, az is tiszta, hogy azok, akik rendelkeznek tudatossággal, elérhetik. A szellemi alap ebben az esetben az elme azon veleszületett természetét jelenti, hogy képes felébredni a teljes megvilágosodásra. A szellemi út vagy ösvény a módszer és a tudás aspektusaiból tevődik össze, ami azt jelenti, hogy a gyakorló érdemeket és felismeréseket gyűjt, és ezáltal jut el a buddhaságig. Szükségszerűen fontos, hogy megértsétek a buddhista filozófia ezen alaptételeit. Ezek nem valaki képzeletének szülöttei, hanem a valóságot tükrözik. Ha csupán kitalációk volnának, mindegy, mekkora erőfeszítést tennétek, nem haladnátok előre az úton. Nem jutnátok semmi eredményre, és nem lennétek képesek elmagyarázni, miként lehetséges a megszabadulás. Nyílt elmével és pártatlansággal kell megvizsgálnotok ezeket az alapvető elveket. Ha más filozófiai nézetek révén előítéletek munkálkodnak bennetek, az akadályozhat titeket abban, hogy objektíven ítéljétek meg és értékeljétek ezeket a tanításokat. Az állításokat tehát meg kell vizsgálnunk, és kérdéseket kell feltennünk velük kapcsolatban, hogy csak azo-

Bölcsesség

99

kat fogadjuk el, amelyek logikusak. Egyes problémákra a buddhista hagyomány megadta a választ, a modern tudomány azonban még nem fedezte fel őket, és nincs mit mondania róluk. Ugyanakkor, ha tudományosan már igazolt tényekkel állunk szemben, nem lehetünk dogmatikusak azzal kapcsolatban, amit a szövegeink állítanak. Amint azt már korábban említettem, ez a szöveg elsősorban az alapot jelentő két igazsággal, a szellemi utat adó módszer és bölcsesség gyakorlásával, és a megvilágosodott lény bölcsességének és fizikai testének képességeivel, mint eredményekkel foglalkozik. Azoknak, akik szeretnék elérni a transzcendens bölcsességet, amely teljesen mentes minden homályosságtól, a bölcsességen kell meditálniuk, miközben elmerülnek az egyhegyű koncentrációban. A Drágakövek halma szútra írja: „Az egyhegyű koncentrációt úgy fejleszthetitek ki, ha betartjátok az erkölcsi elveket. Ennek az egyhegyű koncentrációnak a kifejlesztése után pedig kezdjetek el a bölcsességen meditálni. A bölcsesség segít, hogy elérjétek a kristálytiszta éberséget. A kristálytiszta éberség által pedig tökéletesedik erkölcsi magaviseletetek."

Annak érdekében, hogy elérjük más emberek céljait és a saját céljainkat, minden mentális homályosságot el kell oszlatnunk. Azoknak, akik ilyen módon szándékozzák megteremteni a transzcendens bölcsességet, először is a nyugodt megállapodottság meditációját kell gyakorolniuk. A gyakorló, aki képes az ilyenség felismerésének bölcsességével elemezni a jelenségeket, miközben

100

A

meditáció

szakaszai

belemerül a nyugodt megállapodottság meditációjába, kifejlesztheti a különleges felismerést. Ami a gyakorlatot illeti, a három módszer meghatározott sorrendben következik egymás után. Hadd fejtsem ezt ki egy kicsit részletesebben. A szöveg azt mondja: „A bölcsesség segít, hogy elérjétek a kristálytiszta éberséget." A tökéletesen transzcendens bölcsesség képes rá, hogy gyökerestől távolítsa el a homályosságokat az elméből. A hagyományos igazság felismerésére vonatkozó bölcsesség, bármilyen hatásos is, nem rendelkezik ezzel a képességgel. Kimondhatjuk tehát, hogy ehhez egy olyan bölcsességre van szükség, amely a végső igazság felismerésére vonatkozik. Ebben a kontextusban ezért a tökéletesen transzcendens bölcsesség a mindentudásra utal. Annak érdekében pedig, hogy elérjük a mindentudást, el kell távolítanunk a megszabadulást akadályozó homályosságokat, azaz a zavaró érzelmeket, illetve a tudást akadályozó homályosságokat. Egyedül a bölcsesség működik közvetlen ellenszerként, és tesz bennünket képessé arra, hogy gyökerüknél, vagyis rejtett potenciáljuknál fogva gyomláljuk ki a két homályosságot. Sem az erkölcsi fegyelem, sem az egyhegyű koncentráció nem szállhat közvetlenül szembe velük. A bölcsesség itt azt a bölcsességet jelöli, amely a meditációból fakad, és nem azt, amely a hallgatásból és az elmélkedésből. Ezért, hogy megteremtsétek a különleges felismerést, amely felismeri a végső valóságot, először is a nyugodt megállapodottság meditációban kell tökéletesítenetek magatokat. Mivel ez az egyhegyű koncentráció pozitív gondolat, a finom mentális tompaságot és izgalmat el kell

Bölcsesség

101

hagynotok. Hogy elhagyjátok ezeket a hibákat, először is az erkölcsi fegyelmet kell gyakorolnotok. A hitről való meditáció a mahájánában szútra a következőt mondja: „Ó, nemes család sarja, ha nem adod át magad a bölcsességnek, nem tudom, miként lesz hited a bódhiszattvák mahájánájában, vagy hogyan jutsz majd előre a mahájánán."

Ez a részlet a bölcsességgel járó hit, azaz meggyőződés felélesztéséről szól. Amíg a „nemes család sarja", vagyis a gyakorló nem képes kifejleszteni a különleges felismerés bölcsességét, a tudáson alapuló hit felébresztése sem lehetséges. Az ilyen embernek is lehet természetesen vallásos hite, de amikor a hit a végső valóság megértésének eredményeképpen jön létre, azt az értelem és a tudás is alátámasztja. Az igazi lemondást például akkor fejleszthetitek ki, ha megfelelően megértitek a megszabadulás rendszerét. Ez azt jelenti, hogy az ember bizonyosságot nyer afelől, hogy a megszabadulás lehetséges, illetve olyasvalami, ami kifejleszthető az ember tudatfolyamán belül. A lemondás ebben az értelemben határozottan megkülönböztető minőségeket mutat. Ugyanígy, menedékünk erőssége is fokozódik, ha finomítjuk az ürességgel kapcsolatos tudásunkat. „Ó nemes család sarja, tudnod kell, hogy ez azért van, mert a bódhiszattva mahájánába vetett hite, és a mahájánán való előrehaladás elmélkedés eredményeképpen jön létre, amit zavaroktól mentes elmével folytattok a tökéletes dharmáról és a valóságról."

102

A

meditáció

szakaszai

Ez tisztán jelzi annak szükségességét, hogy kifejleszszünk magunkban egy bölcsességet, azáltal, hogy egyhegyűen megvizsgáljuk a hagyományos és végső valóságot, és ezzel szilárd bizonyosságot és hitet nyerjünk a mahájána rendszer által tanított szellemi alapban, útban és eredményben. A jógi elméjének figyelmét, ha csak a különleges felismerésre törekszik, és nem fejleszt ki egy nyugodt és megállapodott elmét, elvonhatják különböző tárgyak. Olyan ingataggá válhat, akár a mécses lángja a szélben. Mivel így hiányozni fog a kristálytiszta éberség makulátlansága, ezt a kettőt (a különleges felismerést és a nyugodt és megállapodott elmét) egyenlő mértékben kell fejleszteni. Ezért mondja A szenvedés hatalmas és teljes meghaladásának szútrája, hogy „A hallgatók nem láthatják a buddhatermészetet, mert egyhegyű belemerülésük erősebb, bölcsességük pedig gyengébb."

Ha ezt azok szerint a filozófiai rendszerek szerint értelmezzük, amelyek szerint a hallgatók és magányos felismerők útját követők nem ismerik fel a jelenségek éntelenségét vagy ürességét, azt mondhatjuk, hogy nem látják a buddhatermészetet olyan bölcsességgel, amely a valóságot elemzi. Csak az emberek éntelenségét ismerik fel, a jelenségekét nem. Ennek pedig az az oka, hogy a koncentrációjuk erősebb, mint a bölcsességük. Ha ezt a hallgatók és magányos felismerők közti árják vagy felemelkedett lények tekintetében értelmezzük, akik a mahájána árjákhoz hasonlóan felismerik az ürességet, akkor a kijelentés, miszerint a hallgatók nem képesek lát-

103 ni a buddhatermészetet, azt jelenti, hogy a tisztátalan elme természetével kapcsolatos felismerésük nem egy széles körű logikai érvelés alkalmazásán alapszik. Ennek pedig az az oka, hogy az egyhegyű koncentrációjuk erős, míg a bölcsességük gyenge. „A bódhiszattvák látnak, jóllehet nem tisztán, az ő bölcsességük ugyanis erősebb, egyhegyű koncentrációjuk azonban gyengébb. Míg a tathágaták mindent látnak, mert ők egyenlő mértékben birtokolják a nyugodt és megállapodott elmét és a különleges felismerést."

Adódik itt néhány magyarázat. Először is, magam úgy vélem, a szerző itt arra utalt, hogy jóllehet a bódhiszattvák közvetlenül felfogják az ilyenséget (tathatá), náluk ez csak a meditatív elmerülés során történik meg, a meditáció utáni időszakban nem. Ezzel ellentétben a buddháknál az ilyenség felfogása teljes és állandó. Vagyis, ők közvetlenül és mindig felfogják az ilyenséget, függetlenül attól, hogy épp meditálnak vagy sem. Másodsorban, ez a strófa azt is jelentheti, hogy ugyan a bódhiszattvák közvetlenül felfogják az elme ilyenségét, ez a felfogás nem teljesen tiszta. Ez az elme tisztátalanságainak rejtett hatása miatt van így, amiket még el kell távolítaniuk. A buddhák viszont már teljesen és tökéletesen mentesek a legkisebb tisztátalanságoktól is, és teljes egészében elhárították ezek rejtett hatásait. Ok már tökéletes tudással rendelkeznek az ilyenségről. A nyugodt megállapodottság meditációjának ereje által az elmét nem zavarják többé a fogalmi gondolatok, és

104

A

meditáció

szakaszai

olyan lesz, akár egy mécses lángja, amit nem fúj a szél. A különleges felismerés a téves nézetek minden foltját eltávolítja, így nem lesznek rátok hatással mások (nézetei). A Holdlámpás szútra mondja: „A nyugodt és megállapodott elme meditációjának erejével az elme rendíthetetlenné válhat, a különleges felismerés pedig olyanná teszi, akár egy hegy." Ezért folytassatok olyan jógikus gyakorlatot, amely mindkettőt magában foglalja.

Ezek a sorok a nyugodt és megállapodott elme meditációjának és az átható felismerésnek a jellemzőiről, illetve jelentéséről szólnak. A nyugodt megállapodottság az elme azon minősége, amely egyhegyűen koncentrál tárgyára, mindenféle belső és külső zavar nélkül. Az ilyen elme semmire nem fókuszál koncentrációjának tárgyán kívül. Mivel mentes mindenféle mentális tompaságtól, tárgyát a legnagyobb tisztasággal fogja fel. Az ilyen egyhegyű elme tartós kifejlesztése a fizikai és mentális rugalmasságnak boldogságát eredményezi. Amikor az egyhegyű koncentrációhoz boldogság társul, azt nyugodt és megállapodott elme meditációnak nevezzük. A különleges felismerés az a bölcsesség, amely felismeri az ürességet, és a fizikai és mentális boldogsághoz társul. Ez a boldogság az elemző bölcsességből származik, amely újra meg újra megvizsgálja tárgya valóságát, a nyugodt és megállapodott elme boldogságára alapozva. Ez a felismerés nem elégszik meg azzal, hogy csupán ráfókuszálja az elmét a tárgyra. Bármi legyen is a tárgy, akár a hagyományos, akár a végső valósággal kapcsolatos, alapos vizsgálatnak veti alá az elemző bölcsességgel.

7. fejezet

A NYUGODT M E G Á L L A P O D O T T S Á G R Ó L ÉS A KÜLÖNLEGES FELISMERÉSRŐL VALÓ M E D I T Á C I Ó KÖZÖS ELŐFELTÉTELEI Hogyan elegyítsük a nyugodt megállapodottság meditáció és a különleges felismerés gyakorlását? A jóginak először is azokat a feltételeket kell megteremtenie, amelyek segítenek a nyugodt megállapodottság meditáció és a különleges felismerés gyors és könnyű elérésében. Nyilvánvaló, hogy a gyakorlónak ezekre az előfeltételekre kell hagyatkoznia, ha szellemi eredményeket akar elérni. A nyugodt megállapodottság meditáció kifejlesztésének előfeltételei a következők: segítő környezet, a vágyak megfékezése és az elégedettség gyakorlása, nem túl sok aktivitás, tiszta erkölcsi magatartás, illetve a ragaszkodás, és minden egyéb fogalmi gondolat teljes meghaladása. Kamalasíla ezek után elmagyarázza, mit ért segítő vagy kedvező környezet alatt: A segítő környezet a következő öt jellemző alapján is-

106

A

meditáció

szakaszai

merszik meg: körmyű hozzájutás az élelemhez és a ruházkodáshoz, mentesség a gonosz lényektől és ellenségektől, mentesség a betegségektől, jó barátok, akik betartják az erkölcsi szabályokat és hasonló nézeteket vallanak, kevés látogató a nappal folyamán, éjszaka pedig kevés zaj. A vágyak megfékezése azt jelenti, hogy nem ragaszkodtok túlságosan ahhoz, hogy sok vagy jó ruhátok, például szertartási palástjaitok és hasonlóitok legyenek. Az elégedettség gyakorlása nem más, mint hogy mindig elégedettek vagytok a legapróbb dolgokkal is, például a nem túl minőségi vallásos öltözékekkel és így tovább. A viszonylag kevés aktivitás arra utal, hogy feladjátok hétköznapi tevékenységeiteket, mint amilyen az üzlet, és kerülitek a túl közeli viszonyt a személyzettel és a szerzetesekkel, illetve teljes mértékben elhagyjátok a gyógyítás és az asztrológia gyakorlását. A közeli viszony itt azt jelenti, hogy egybegyűltök és pletykálkodtok, mindenféle cél nélkül. Azok számára, akik megtanultak erős koncentrációval meditálni, a gyógyítás és az asztrológia gyakorlása akadállyá válik. Ezért, hacsak nincs különleges ok az ellenkezőjére, a gyakorlókat arra intik, hogy kerüljék az efféle világi tevékenységeket. Még azon állítás mellett is, miszerint a megszegett hallgatói esküt nem lehet visszaállítani, ha az illető megbánást tanúsít és kifejezi abbéli szándékát, hogy ne kövesse el ismét az adott tettet, továbbá tudatosítja magában a cselekedetet elkövető elme valós identitásának hiányát, illetve tisztában van minden jelenségek valós

A nyugodt megállapodottság gyakorlása

107

identitásának hiányával, az illető erkölcsei tisztának mondhatók. Erről az Adzsátasatru megbánásának megszüntetéséről szútra soraiban olvashatunk. Túl kell lépnetek a megbánáson, és különleges erőfeszítést kell tennetek a meditációban. A kétféle erkölcsi szabály a személyes megszabadulás esküjére, illetve a bódhiszattva esküre vonatkozik. Emellett jelentheti a szerzetesek, illetve az átlagemberek esküjét. A következő bekezdés a vágyak hiábavalóságával foglalkozik, valamint annak szükségességével, hogy elhatároljuk magunkat az e világi cselekedetektől. Ennek érdekében nagyon fontos, hogy elhagyjunk mindenféle félreértelmezést és tévhitet. Ha tudatosítjátok magatokban a ragaszkodás különböző hátrányos hatásait, amelyek ebben az életben, illetve az elkövetkező életekben is megmutatkoznak, az segít az ezzel kapcsolatos tévhitek eloszlatásában. A lét eme körforgásában megjelenő csodálatos és borzasztó dolgok közös jellemzője, hogy nem állandók, és veleszületetten hajlamosak a széthullásra. Kétség sem fér hozzá, hogy véges időn belül el kell szakadnotok ezektől a dolgoktól. Meditáljatok hát rajta, hogy mi értelme olyannyira ragaszkodnotok ezekhez a dolgokhoz, és aztán hagyjátok el az összes tévhiteiteket. Mik a különleges felismerés előfeltételei? Szent emberekre hagyatkozzatok, komolyan keressétek a széleskörű útmutatást, és végezzetek megfelelő elmélkedést. Ebben a kontextusban az elmélkedés a hagyományos

108

A


és a végső valóságokon való meditációt jelenti. Ezen a ponton a szöveg rátér a szellemi vezető jellemzőinek összefoglalására. Miféle szent emberben bízhattok meg? Olyanban, aki sok tanítást hallott, aki tisztán fejezi ki magát, aki rendelkezik az együttérzés minőségével, és aki képes ellenállni a nehézségeknek. A „tisztán fejezi ki magát" azt jelenti, hogy szépen beszél, együttérzés nélkül azonban ez nem sokat jelent. Együttérzés híján hiábavaló a sok tanulás. Egy tanító számára, aki hatásos és termékeny módon szeretné végezni a feladatát, az együttérzés vagy a jó szív a legfontosabb minőség. Léteznek a tanításnak egyéb buktatói is, például az, ha valaki belefárad a magyarázatokba. Fontos tehát, hogy az illető megértő és türelmes legyen az ilyen nehézségekkel szemben. Mit jelent az, hogy komolyan keresitek a széleskörű útmutatást? Azt, hogy kellő komolysággal hallgatjátok a tanításokat, odafigyelve a Buddha tanításainak tizenkét ágának egyértelmű és értelmezhető jelentésére. A gondolat feltárása szútráb an olvasható a következő: „Ha nem hallgattok a feljebbvaló lények tanításaira, az akadálya a különleges felismerés kialakulásának." Ugyanez a szútra mondja: „A különleges felismerés a megfelelő ok által jön létre, ez az ok pedig a helyes szemlélet, ami a hallgatásból és az elmélkedésből születik." A Narajána szútra kérdéseiben olvashatjuk: „A tanítások hallgatásának tapasztalata révén bölcsességre tesztek szert, a bölcsesség pedig alaposan lecsendesíti


109

a zavaró érzelmeket."

Az előbbi bekezdés nagyon tisztán és tömören fejezi ki, mi az előnye, ha hallgatás és elmélkedés útján nagy tudásra teszünk szert. Ez különösen igaz az írásos tanítások gazdag és sokoldalú ismeretére. Mit nevezünk megfelelő elmélkedésnek? Azt, amely helyesen bizonyítja az egyértelmű és értelmezhető szútrákat. Amikor a bódhiszattvát nem gyötri kétely, képes az egyhegyű meditációra. Ezzel ellentétben, ha kétségek és bizonytalanságok lesznek úrrá rajta, olyanná válik, mint az útkereszteződésnél álló ember, aki nem tudja, melyik elágazást válassza.

Bármit is hallotok, nagyon fontos, hogy elmélkedés útján megbizonyosodjatok a jelentéséről. Másképp olyanná váltok, mint az útelágazásnál bizonytalankodó ember. A bizonytalanság és a kétely pedig természetüknél fogva akadályoznak benneteket a tanításban, és abban, hogy elmagyarázzátok a témát a tanítványoknak. A szöveg egyértelmű és értelmezhető szútrákat említ. De vajon mit ért egyértelmű és értelmezhető tanításokon? Melyek az egyértelmű és értelmezhető szútrák? Ez a buddhista filozófia egyik kulcskérdése. Általában úgy vélik, hogy Buddha háromféle tanítást közvetített, amelyeket a Dharma kerekének három megforgatásaként írnak le. A buddhizmus alapját és keretét a négy nemes igazság kinyilvánítása adta. Ez a négy igazság a szenvedés igazsága, a szenvedés eredetének igazsága, az út igazsága és a szenvedés megszüntetésének

110

A

meditáció

szakaszai

igazsága. A dharmakerék második megforgatásában a Buddha kizárólag a szenvedés megszüntetésével foglalkozott. Bizonyos dolgok arra utalnak, hogy a bölcsességgel kapcsolatos szövegek tökéletesítése ebben a tanításban gyökerezik. Mivel voltak, akik nem tudták felfogni az éntelenség fogalmát az alapján, ahogy a kerék második megforgatásában magyarázta, és megvolt a veszélye, hogy téves nézeteket alakítanak ki ezzel a tanítással kapcsolatban, a harmadik megforgatásban tisztázta az éntelenség jelentését három különböző jelenségre vonatkoztatva. Ezek a jelenségek a következők: tulajdonított jelenségek, függő jelenségek és megalapozott jelenségek. A tulajdonított jelenségekről azt mondják, hogy ezek éntelenek, mert nincs bennfoglalt identitásuk. A függő jelenségek szintén éntelenek, hiszen híján vannak az önmaguk általi teremtettség identitásának, a megalapozottjelenségek pedig azért éntelenek, mert híján vannak mindenféle végső identitásnak. Ugyanakkor egyes szútrák, amelyek a kerék harmadik megforgatásakor keletkeztek, mint például A Tathágata lényege szútra, megmagyarázzák a szubjektív elme tiszta fényét, a tárgy tiszta fénye, vagyis az üresség mellett, amit hibátlanul megmagyaráztak a kerék második megforgatásában. Ezek nagyobb részletességgel foglalkoznak az elme természetével. Mivel a negyedik nemes igazság, vagyis az út igazsága így mélyebb és világosabb magyarázatot kapott, ez magától értetődő módon elősegítette a tantrikus tanítások megértését. A Buddha azzal az egyedüli céllal tanított, hogy tani-


111

tásai javára váljanak azoknak, akik hallgatják őket. Célja elérése érdekében gyakorlati eszközöket alkalmazott, és ugyanúgy tanított a kis és a nagy úttal kapcsolatban, a hallgatóság tágabb vagy szűkebb mentális hatókörének megfelelően. A különböző filozófiai iskolák arra szolgáltak, hogy igazodjanak az intelligencia különböző fokaihoz. Ennek következtében négy buddhista gondolkodási iskola alakult ki. Nagy vonalakban, egyes iskolák úgy vélik, hogy az első beszédben a Buddha csak a négy nemes igazság tizenhat jellemzőjét tanította meg. Azt állítják, hogy nem voltak benne az ürességről szóló tanítások, csupán az emberek éntelenségéről. Néhány szöveget, amely a Buddha tanításait tartalmazza, nem vehetünk szó szerint. Ezért szükséges a tanításokat egyértelmű és értelmezhető kategóriába sorolnunk. Ezen két terminus jelentése is változik azonban iskolánként. A csittamátra iskola például azokat tartja egyértelmű tanításoknak, amelyeknek a jelentése szó szerint vehető, értelmezhetőnek pedig azokat, amelyeké nem. A szvátantrika madhjamaka iskola felfogásában egyértelmű tanítások azok, amelyek közvetlen és elsődleges témája a végső igazság, és amelyek szó szerint érthetőek. A Buddha többi tanítását az értelmezhető kategóriába sorolják. Hogy megbizonyosodjunk a végső igazságról, vagyis a finom ürességről, azokat a szútrákat és magyarázatokat kell követnünk, amelyek hibátlanul fejtik ki a témát. Ennek érdekében a megfelelő sorrendben kell megértenünk az írásos szövegeket, illetve aszerint, hogy egyértelműek vagy értelmezhetőek. Ez kezdetben talán nem

112

A

meditáció

szakaszai

egyszerű. De, ha követjük a nagy lényeket, akik megmutatták, mely szövegek egyértelműek és melyek értelmezhetők, és ezeknek a szútráknak, illetve a hozzájuk tartozó magyarázatoknak a tanulmányozása által keressük az ürességet, képesek leszünk elsajátítani az üresség nézőpontját. Kamalasíla tehát hangsúlyozza, hogy mind az egyértelmű, mind az értelmezhető szútrák tanulmányozása fontos. A szöveg most a nyugodt megállapodottság és a különleges felismerés közös előfeltételeire tér rá: A jógik mindenkor kerüljék a hal, a hús és hasonlók fogyasztását, mértékkel étkezzenek, és ne vegyenek magukhoz olyan ételeket, amelyek nem járulnak hozzá az egészséghez.

A meditálónak fizikailag egészségesnek kell lennie. Ezért nagyon fontos a megfelelő táplálkozás. Másrészt szükséges az elme tisztasága és ereje is, ami szintén hozzájárul a fizikai egészséghez. Ezen okokból ajánlatos, hogy felhagyjon a hal, a hús, a fokhagyma, a hagymafélék stb. fogyasztásával. A megfelelő ételeket is csak mértékkel vegye magához, a rossz emésztés ugyanis megzavarja a meditációt. Ráadásul, aki túlságosan sokat eszik, nehezebben marad ébren. Ezért azok a bódhiszattvák kezdhetnek el meditálni, akik a nyugodt megállapodottság és a különleges felismerés minden előfeltételét összegyűjtötték.

Egyéb gyakorlati lépések is léteznek, például az, ha


113

az ember nem alszik az éjszaka első és utolsó szakában. A középső szakaszban pedig, amíg alszotok, őrizzétek meg a tudatosságotokat és vegyetek fel megfelelő testhelyzetet. Amennyiben a vegetáriánus étrend nem okoz fehérjehiányt, teljes értékűnek tekinthető. Ha nem is vagytok képesek teljesen áttérni a húsmentes étkezésre, jól teszitek, ha korlátozzátok az elfogyasztott hús mennyiségét. A buddhizmus déli iskolájában nem tiltják szigorúan a húsevést, egyes állatok, például a nem hasadt patájúak, és azok, amiket kifejezetten a fogyasztás céljából mészároltak le, megevését azonban nem engedélyezik. Ez azt jelenti, hogy a nyilvános piacon vásárolt hús elfogadható. Azt a húst, aminek a megevését engedélyezik, „tiszta húsnak" nevezik. Ez három megkülönböztető tulajdonsággal rendelkezik: nem láttuk, hogy az állatot kifejezetten azért vágták le, hogy mi megegyük; nem kaptunk erről semmilyen információt; illetve nincs kétségünk afelől, hogy az állatot nem fogyasztás céljából vágták le. Általában a mahájána buddhista iskolák sem tiltják a húsevést. Ugyanakkor léteznek szövegek, például az Merülés a Lankába szútra, amelyek mindenkoron szigorúan tiltják ezt a gyakorlatot. Más szövegek, például A madhjamaka lényege Bhavavivéka ácsárjától, megengedőbbnek tűnnek. Vagyis egyes, a bölcsesség tökéletességéről szóló mahájána szövegek tiltják a húsevést, míg mások nem. A tantra három alsóbb osztálya szigorúan tiltja a húsfogyasztást, míg a legmagasabb engedi. A tantra ezen utóbbi osztályán belül végzett bizonyos szertartási gyakorlatokhoz ugyanis szükség van az ötféle húsra és az

114

A


ötféle nektárra. Az általánosan elfogadott nézet ezért az, hogy a hús, amely szabadon kapható a piacon, fogyasztható, tartózkodnunk kell azonban attól, hogy az állatokat a saját fogyasztásunkra öljünk le. Ahogyan korábban is szó volt róla, az érdeklődő gyakorlóknak, akik rendelkeznek a megfelelő képességekkel és mentesek a zavaroktól, meg kell tenniük az előkészületi lépéseket, mielőtt belemerülnének a nyugodt megállapodottság meditációjába. Amikor meditálni kezd, a jóginak előbb minden előkészítő lépést meg kell tennie. El kell végeznie a dolgát, és keresnie kell egy kellemes helyet, ahol nem zavarja semmiféle zaj. Ekkor gondolja azt, hogy „Minden érző lényt átsegítek a megvilágosodás állapotába." Aztán mutasson hatalmas együttérzést, és hívja be a gondolatot, hogy szeretne minden érző lényt megszabadítani, majd tisztelegjen minden buddha és bódhiszattva előtt a tíz irányban, úgy, hogy testének öt végtagját a földhöz érinti.

Idézzetek meg egy érdem-mezőt, azáltal, hogy elképzelitek a buddhákat és bódhiszattvákat az előttetek lévő térben, és imádkozzatok hozzájuk. Ez a gyakorlat kizárólag a szútrákra jellemző. Amikor végeztetek a tantrikus invokációval, hozzátok létre magtokban az elkötelezettség lényt és egyesítsétek vele a bölcsesség lényt. Ha borulásokat végeztek, a hagyomány szerint az öt végtagotokat - a homlokotokat, a két tenyereteket és a térdeiteket - kell a földhöz érintenetek. Nagyon fontos, hogy ezt mindig a megfelelő módon, és örömmel végezzétek.


115

Nem üdvös borulást végezni pusztán formalitásból, vagy ha kényszernek érzitek. A buddhák testének, beszédének és elméjének reprezentációit fizikailag is elhelyezhetitek egy oltáron, vagy odaképzelhetitek őket az előttetek lévő térbe. A felajánlásaitokat mindig a lehetőségeitekhez szabjátok. Ha gazdagok és vagyonosak vagytok, nagyszerű. De ha nincs pénzetek, hogy buddhaképeket és -szobrokat vásároljatok, nincs rá szükség, hogy nem megfelelő módokon jussatok hozzájuk. Az olyan szobrok és thangkák28, amelyekre csalás és lopás útján tesztek szert, érdemek helyett negatív következményeket hoznak. Amennyiben magányos szerzetesként éltek elvonulva a hegyekben, a túl sok vallásos tárggyal csak odacsalogatnátok a rossz szándékú tolvajokat. A múlt nagy szentjei, például Milarepa29 hatalmas felismerések birtokába került, miközben nem voltak ilyen képei. Egy teljesen üres barlangban élt. Az egyik történet szerint egy éjjel egy tolvaj ment be a barlangjába, és nézte, hogy mit lophat el. Mila nevetett, és azt kérdezte tőle: „Mit keresel? Ha én nem találok itt semmit fényes nappal, te mit találnál éjjel?" Emlékezzetek tehát arra, hogy a szellemi felismerések belül születnek, és a külső tárgyak nem hordoznak túl nagy jelentőséget. Vannak emberek, akik a vallásos gyakorlat nevében keményen küzdenek, hogy felállítsanak egy gazdag és költséges oltárt. Megrakva drága képekkel és szobrokkal, berendezési tárggyá válik az otthonukban, és elveszíti eredeti jelentőségét és célját. Tehát, ha megtehetitek, hogy megfelelő módon jussatok a buddhák testé-

116

A


nek, beszédének és elméjének reprezentációihoz, akkor legyen egy szobrotok Szákjamuni Buddháról, a buddhizmus alapítójáról. Beszédének megjelenítésére kitehettek egy példányt A bölcsesség tökéletessége szútrából, mint főszövegből, és egyet az Avatamszaka szútraboi,

amely a bódhiszattvák tetteivel foglalkozik. Ezek mellett elhelyezhetitek azokat a dolgokat, amelyek a buddhák elméjét képviselik. Ha nem tudtok hozzájutni ezekhez a dolgokhoz, ne aggódjatok. De ha igen, akkor megfelelően kell elrendeznetek őket. Középen legyen egy festmény, szobor, vagy hasonló megjelenítés Szákjamuni Buddháról. Körülötte helyezzétek el a meditációs istenek megjelenítéseit, mind békés, mint haragos aspektusaikban, és a Buddha nyolc nagy közvetlen tanítványának megjelenítését. Ha nem így, hanem a tárgyak pénzbeli értékének megfelelően helyezitek el őket, vagy anyaguk szerint, vagy aszerint, hogy régiek vagy újak, nagyon komolya hibát követtek el. Ez ugyanis azt jelenti, hogy úgy tekintetek ezekre a szent tárgyakra, mint puszta anyagi javakra. Fontos tehát, hogy az oltár jelentését és jelentőségét szem előtt tartva, a megfelelő rendben alakítsátok ki azt. A felajánlásokat a szent tárgyak elé helyezzétek, és itt végezzétek a borulásokat is. Vigyázzatok, mit ajánlotok fel. Ha „tiszta anyagokat", az hatalmas érdemeket hozhat a számotokra. Ezzel szemben, ha a felajánlott anyagok „tisztátalanok", az érdemek helyett negatív következményekkel kell számolnotok. „Tisztátalan anyagok" azok, amikhez az öt rossz megélhetés révén juttok hozzá — ezek a hízelgés, a csalás és így tovább. Erre a fel-


117

szentelt embereknek különösen oda kell figyelniük. Amikor valaki áruként kezeli a buddhákról készült szövegeket, szobrokat vagy fotókat, és személyes nyereség vágyával kereskedik velük, az rossz megélhetésnek számít. Ez nem üdvös, és komoly negatív következményeket hordoz magában. Ezzel szemben, amikor az emberek írásos szövegek kiadásán, szobrok elkészítésén, stb. dolgoznak, azért, hogy hozzájáruljanak a Buddha tanainak terjesztéséhez, az más lapra tartozik. Ilyen esetekben, ha az egyént az a szándék hajtja, hogy segítsen a vallásos támogatásra vágyóknak, akkor ő üdvös tevékenységet folytat. Fontos tehát felismernünk, milyen lényeges, hogy tiszta anyagokat ajánljuk fel. A tibetiek közt széles körben elterjedt hagyomány, hogy vizet és mécseseket ajánlanak fel. Ezt is mindig a megfelelő módon és nagy tisztelettel kell végezni. A felajánlás gyakorlatát vallomás, örvendezés, a tanítások kérése, ima a buddhákhoz, hogy ne lépjenek be a parinirvánába30, és ajánlás követi. Ezeket a lépéseket együttvéve hétágú gyakorlatnak nevezik. A nagyon magas szinten megvalósult lények ilyen gyakorlatokat végeznek, hogy hatalmas érdemeket gyűjtsenek össze. Tegye maga elé vagy valahová máshová a buddhák vagy bódhiszattvák egy megjelenítését, például egy festményt. Tegyen annyi felajánlást és mondjon el anynyi imát, amennyit tud. Vallja meg hibáit és örvendezzen minden más lény érdemeinek.

A meditáló tehát először végezze el a hétágú gyakor-

118

A

meditáció

szakaszai

latot, vagyis a lebomlást, a felajánlást, a tanítások kérését és így tovább. Azután üljön le a Vairócsana3' teljes lótusz pózába, vagy fél lótuszba, egy kényelmes párnára. Szemeit ne nyissa túl tágra, de ne is hunyja be túl szorosan. Fókuszáljon velük az orra hegyére. A test ne hajoljon se előre, se hátra. Tartsa egyenesen, és vigye a figyelmét befelé. A vállak természetes helyzetükben pihenjenek, a fej pedig ne hulljon hátra, előre, vagy bármelyik oldalra. Az orr legyen egyvonalban a köldökkel. A fogak és ajkak természetes helyzetükben pihenjenek, a nyelv érjen hozzá a szájpadláshoz. Lélegezzen nagyon gyengéden és puhán, hang nélkül, erőlködés nélkül, és feszültség nélkül. Lélegezzen be és ki, természetesen, lassan és észrevehetetlenül. A meditálónak különleges figyelmet kell fordítania a légzésétre. A légzés akkor jó, ha mindenféle hang és elakadás nélkül történik. Az erőltetett légzés káros. Lélegezzetek puhán és mélyen. Nyugodtan és egyenletesen szívjátok be és fújjátok ki a levegőt.

8. fejezet

A NYUGODT M E G Á L L A P O D O T T S Á G GYAKORLÁSA

Először a nyugodt megállapodottság meditációt kell elérnünk. Az elme akkor nyugodt és megállapodott, ha meghaladta a külső tárgyak okozta zavart, és spontán és folyamatos módon irányul a meditáció tárgya felé, derűvel és rugalmassággal.

Miután megfelelően elvégeztétek az előkészületeket, merüljetek bele a konkrét meditációba, amely a nyugodt megállapodottságból és a különleges felismerésből áll. De mi is ez a nyugodt megállapodottság meditáció? Az elme azon állapota, amely természetes módon összpontosít a meditáció tárgyára, annak eredményeképpen, hogy enyhítette a külső tárgyak zavaró hatását. Emellett fokozatosan levetkőzi a test és az elme hibáit, mivel mentes a mentális tompaságtól és izgalomtól. A „derűvel és rugalmassággal" azokra a fizikai és mentális minőségekre utal, amiket a meditáló kifejleszt magában. A meditáció során először a mentális rugalmasság fejlődik ki, amit a fizikai rugalmasság követ. Érdekes módon ezután a fizikai derű jelenik meg, majd végül a mentális

120

A

meditáció

szakaszai

derű. Amikor az elme összekapcsolódik a derűvel, azt nyugodt megállapodottság meditációnak nevezzük. Mi a különleges felismerés? Azt, ami a megfelelő módom vizsgálja az ilyenséget a nyugodt megállapodottság állapotából, különleges felismerésnek nevezzük. A Drágakövek felhője szútra mondja: „A nyugodt megállapodottság meditáció az egyhegyű elme; a különleges felismerés kifejezetten a végső valóságot vizsgálja."

Miután kifejlesztette a képességet, hogy belemerüljön a nyugodt megállapodottság meditációba, a meditátor nem fókuszálja rá egyhegyűen az elméjét a tárgyra, hanem vizsgálni kezdi. A meditáció tárgya itt elsősorban a végső igazság, a hétköznapi jelenségek sincsenek azonban kizárva. A koncentráció, amely fizikai és mentális derűt fakaszt azáltal, hogy elemzi a tárgyat, a különleges felismerés. Ezek után következik a nyugodt megállapodottság és a különleges felismerés egyesítése. A nyugodt megállapodottságot és a különleges felismerést nem tárgyuk szerint különböztetjük meg. Mindkettőnek lehet tárgya mind a hagyományos, mind a végső igazság. Létezik nyugodt megállapodottság meditáció, amely a végső igazságra fókuszál, és létezik különleges felismerés, amely a hagyományos igazságra. Van például nyugodt megállapodottság meditáció, amely egyhegyűen az ürességre összpontosít. Ahogyan a különleges felismerés is meditálhat hagyományos jelenségeken, például a meditatív ösvények finomabb és durvább aspektusain.


121

Általánosságban az a különbség a két meditáció között, hogy a nyugodt megállapodottság egy koncentrációs meditáció, a különleges felismerés pedig egy elemző, analitikus fajta. Ezt az elképzelést A tökéletesség útja és a tantra első három osztálya tartalmazza. A legmagasabb tantra szerint viszont a különleges felismerés koncentrációs meditáció. Ez a megértés egy egyedi módja, amin belül a különleges felismerés teljes mértékben koncentrációs meditációként működik. Másrészt viszont, a mahámudra Nagy Pecsétje a kagyü vonalon és a nyingma tradíció Nagy Tökéletessége, azaz a dzogcsen, csak az analitikus meditációt említik. Szintéin A gondolat feltárása szútra mondja: „Maitréja kérdezte: — Ó Buddha, hogyan keresse az ember megfelelő módon a nyugodt megállapodottság meditációt és hogyan nyerjen tudást a különleges felismerés által? Buddha pedig azt válaszolta: — Maitréja, a bódhiszattváknak a következő tanítást adtam: szútrák, dallamos imák, prófétai tanítások, strófák, konkrét útmutatások, konkrét tapasztalatok, a megvalósulás kifejeződései, legendák, születéstörténetek, széleskörű tanítások, intézményes dogmák és útmutatások—, a bódhiszattváknak a megfelelő módon kell hallgatniuk ezeket a tanításokat, meg kell jegyezniük a tartalmukat, szóbeli ismétléssel gyakorolniuk kell őket, mentálisan pedig alaposan meg kell őket vizsgálniuk. Vonuljanak félre magányosan, tökéletes megértéssel, elmélkedjenek ezeken a tanításokon, és folyamatosan fókuszálják rájuk az elméjüket. Mentálisan csak azokra a témákra összpontosítsanak, amelyeken elmélkednek, és tartsák fenn ezeket folyamatosan. Ezt nevezik mentális elköteleződésnek."

122

A

meditáció

szakaszai

A nyugodt megállapodottság meditációban az elmét egyhegyűen a tanítás lényegi és összefoglaló pontjaira fókuszáljuk. A buddhák tanításai, amelyeket az iménti tizenkét kategória ír le, széleskörűek, és nagy témákat ölelnek fel, például a mentális és fizikai aggregátumokat, az elemeket, az észlelés forrásait és így tovább. A nyugodt megállapodottság meditáció kontextusában nem kell kifejtenetek ezeket, hanem a tanítások lényegi természetére vagy értelmére kell figyelnetek, legyen az akár az üresség, akár az állandótlanság, és ennek természetén kell elmélkednetek. A különleges felismerésről való meditáció ezzel szemben analitikus. Részletezi a meditáció tárgyának identitását, eredetét és egyéb jellemzőit, például a halmazokat, elemeket, az érzékelés forrásait és így tovább. „Miután az elme újra meg újra elvégezte ezt a gyakorlatot, és kialakult a fizikai és mentális rugalmasság, azt az elmét nevezzük nyugodt és megállapodott elmének, így kereshetik a bódhiszattvák megfelelő módon a nyugodt és megállapodott elmét."

A meditáció folyamata révén a gyakorló először a mentális rugalmasságot teremti meg. Ezt megelőzi egyfajta nehézségérzés az agyban, amely valójában az elme hibáinak elhagyását jelzi. A mentális rugalmasság létrejötte után következik a fizikai rugalmasság. Ez a fizikai hibák közvetlen ellenszere. Ennek eredményeképp megszületik a fizikai derű, amiből pedig mentális derű fakad.


123

„Miután a bódhiszattva elérte a fizikai és mentális rugalmasságot, és csak ezekben tartózkodik, elhagyja a mentális zavarokat. A jelenséget, amelyről mint az egyhegyű koncentráció tárgyáról elmélkedést folytat, elemeznie kell és visszaverődésként kell értelmeznie. Ezt a visszaverődést vagy képet, amely az egyhegyű koncentráció tárgya, alaposan meg kell ítélnie, mint a tudás egy tárgyát. Teljes mértékben és gondosan meg kell vizsgálnia. Gyakoroljatok türelmet és élvezzétek ezt. Figyeljétek meg, és helyes elemzés útján értsétek meg a tárgyat. Ezt nevezik különleges felismerésnek. A bódhiszattvák így képzik ki magukat a különleges felismeréssel kapcsolatban."

A pozitív indíttatás kifejlesztése alapvetően fontos. A gyakorlónak az egész folyamat során újra meg újra meg kell teremtenie ezt a pozitív hozzáállást. Gondold azt: „Most meghallgatom ezt a szent szöveget a nagy Kamalasílától, hogy minden érző lény javára elérjem a meghaladhatatlan buddhaságot, amely olyan hatalmas, akár az űr." Nagyon fontos, hogy felismerjük, milyen ritka és drága az emberi élet. Erről az alapról érhetjük el mind átmeneti, mind végső céljainkat. Ez a szabad és szerencsés emberi lényként töltött élet egy óriási lehetőség, amit teljes mértékben ki kell használnunk. A megvilágosodás megvalósításának gyökere és alapja az önzetlen gondolkodás kifejlesztése, ami az együttérzésből fakad. Egyéb fontos kiegészítő gyakorlatok ebben a kontextusban a nagylelkűség és más erényes tettek gyakorlása, valamint a koncentráció fejlesztése, amely a nyugodt megállapodottság és a különleges felismerés elegye.

124

A

meditáció

szakaszai

Mielőtt kialakítaná magában az együttérzést más érző lények iránt, a gyakorlónak a lét körforgását jellemző általános szenvedésre kell gondolnia, és különösképpen a körforgáson belüli különböző világok szenvedéseire. Ennek az elmélkedésnek a hatására a gyakorló felismeri a lét körforgását jellemző szenvedések elviselhetetlen természetét. Ez pedig természetes módon elvezet benneteket ezek meghaladásához. Létezik olyan állapot, amelyben tökéletesen mentesek vagyunk a szenvedéstől? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy megszabaduljunk tőle? Ha őszintén felteszitek magatoknak ezeket a kérdéseket, és jól megvizsgáljátok őket, rá fogtok jönni a szenvedés okára. A szenvedés oka nem más, mint az a mentális tisztátlanság, amely a cselekvésből és a zavaró érzelmekből fakad. Ez átmeneti, és teljesen le lehet választani az elméről. A gyakorló ráébred, hogy a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága a szenvedés és okainak enyhítésén, illetve elhárításán alapszik. Ennek következtében az egyén kifejleszti magában a lemondást, és azt a kívánalmat, hogy megszabaduljon a szenvedéstől és annak okaitól. Ha azt kívánjátok, hogy más érző lények is szabaduljanak meg a szenvedéstől és annak okaitól, nagyon fontos lépést tesztek az együttérzés kialakítása felé. A gyakorlónak először a hétköznapi út állomásaiban kell fejlesztenie magát, és aztán fokozatosan beépíteni a nagyobb út állomásait. Ez a józan és helyes módja a szellemi fejlődés megteremtésének. Miután elvégeztétek az előkészületeket, elkezdhetitek fejleszteni az ébredő elme két típusát. Ezek a hagyományos és a végső ébredő elme. A hagyományos ébredő


125

elme kifejlesztésével a gyakorló magáévá teszi a bódhiszattvák cselekedeteit, beleértve a hat tökéletességet. A végső ébredő elmén pedig úgy meditálhattok, ha kialakítotok magatokban egy transzcendens bölcsességet, amely közvetlenül ismeri fel az ürességet. Az ilyen bölcsesség meditatív állandósulást hoz, amely a nyugodt megállapodottság és a különleges felismerés egyesüléséből fakad. Ez pedig azt jelenti, hogy miközben egyhegyűen fókuszáltok, vele egy időben képesek vagytok az üresség természetének elemzésére. A gyakorlónak először meg kell teremtenie az előfeltételeket, amelyek elősegítik a nyugodt megállapodottság meditációt. A jóginak, aki egy nyugodt és megállapodott elme kiművelésére törekszik, először is arra a tényre kell közelről ráfókuszálnia, hogy az írások tizenkét csoportja — a szútrák, a dallamos imák és így tovább — összefoglalhatók olyan módon, hogy mind az ilyenséghez vezetnek, az ilyenséghez fognak vezetni, és eddig is az ilyenséghez vezettek.

Végső soron a Buddha tanításai közvetlenül vagy közvetetten kötődnek az ilyenséghez. A szövegek, amelyek egyértelműen foglalkoznak az állandótlansággal, a szenvedéssel és így tovább, végső soron az ilyenséggel foglalkoznak, hiszen bár a durva éntelenséget fejtegetik, mint például az alany és a tárgy nem-kettősségét, közvetlenül ahhoz a finom ürességhez vezetnek, amit a Buddha egyértelműen tanított a Dharma kerekének második megforgatása során.

126

A

meditáció

szakaszai

Az egyik módja, ahogyan ezt a meditációt végezhetjük, ha az elmét közelről ráirányítjuk a mentális és fizikai aggregátumokra, mint olyan tárgyakra, amelyek magukban foglalnak minden jelenséget. A másik, ha a Buddha egy megjelenítésére irányítjuk. A meditatív állandósulás királya szútra mondja: Aranyszínű testével Az univerzum ura csodálatosan szép. A bódhiszattváról, aki erre a tárgyra irányítja elméjét, azt mondják, elmerül a meditációban.

A nyugodt megállapodottság meditációnak különféle tárgyai lehetnek. A tantrikus rendszerek egyediek abban az értelemben, hogy meditációs isteneket vagy magszótagokat használnak tárgyként. Ez esetben viszont, ahogy a szútra rendszer tanítja, a Buddha megjelenítése használatos tárgyként. A meditációs állandósulás jól ismert gyakorlat mind buddhisták, mind nem buddhisták körében. Ezért ajánlatos, hogy egy buddhista a Buddha képét alkalmazza a meditáció tárgyaként. Ilyen módon számos mellékes jótékony hatását is learathatja, például érdemeket gyűjthet és megemlékezhet a Buddháról. Képzeljétek el a Buddhát, ahogy egy drágakövekből készült trónon ül. Körülbelül egy teljes testhossznyi távolságban legyen tőletek, az előttetek lévő térben, a homlokotokkal nagyjából egy magasságban. A képet egyszerre képzeljétek sűrűnek és ragyogónak. Az intelligens gyakorló úgy építi fel a koncentrációt, hogy előbb megfelelő megértésre tesz szert a szemlélettel kapcsolatban. Az ilyen ember az ürességre fókuszál, mint a meditáció tárgyára, és így törekszik megteremte-


127

ni a nyugodt megállapodottságot. Ez bizony nehéz. Mások magát az elmét használják tárgyként a nyugodt megállapodottságért folytatott útjukon. A meditáló ilyenkor a tisztaságra és az éberségre fókuszál, amely egy módja annak, hogy az elme önmagára összpontosítson. Ez sem könnyű feladat. Kezdetben a gyakorlónak egy valós tapasztalattal kell azonosítania a tiszta éberséget. Aztán az elme ráfókuszál erre az érzésre a tudatosság segítségével. Az elme titokzatos, és milliárdnyi megjelenési formája van. Nem lehet úgy azonosítani, ahogyan a külső tárgyakat. Nincs alakja, formája vagy színe. Ez a puszta tiszta éberség tapasztalat vagy érzés természetű. Olyan, mint a színes víz - jóllehet a víznek nem ugyanaz a természete, mint a színnek, mindaddig, amíg keverednek, a víz igazi színe nem nyilvánvaló. Hasonlóképpen, az elme sem rendelkezik a külsőleges tárgyak természetével, például fizikai formával és így tovább. Ugyanakkor, az elme olyannyira hozzászokott az öt érzék tudatosságához, hogy szinte megkülönböztethetetlenné válik a fizikai formától, alaktól, színtől és így tovább, amelyet megtapasztal. Ez utóbbi esetben a meditációt úgy kell végeznetek, hogy szándékosan megszakítotok mindenféle gondolatot és érzékelést. Kezdjétek azzal, hogy nem engeditek az elméteknek, hogy az érzékek tudatosságát kövesse. Ezt követően állítsátok le az elmét, amely az érzéki tapasztalatokra, és az öröm vagy a bánat érzéseire reagál. Fókuszáljátok jelenbeli és természetes állapotára, anélkül, hogy hagynátok, hogy belemerüljön a múlt emlékeibe, vagy a jövőre vonatkozó tervekbe. Eme folyamat ré-

128

A

meditáció

szakaszai

vén az elme igazi színe, hogy így mondjam, fokozatosan megmutatkozik a gyakorló előtt. Amikor az elme mentessé válik minden gondolattól és fogalomtól, hirtelen egyfajta vákuum jelenik meg. Ha a meditáló törekszik rá, hogy megismerje ezt a vákuumot, a tudat tisztasága természetes módon nyilvánvalóbbá válik. A nyugodt megállapodottság meditáció gyakorlása alatt teljes mértékben tudatában kell lennetek az öt tökéletlenségnek és a nyolc ellenszernek. Az öt tökéletlenség a lustaság; a meditáció tárgyának elfelejtése; a mentális tompaság, illetve izgalom; az ellenszerek nem alkalmazása mentális tompaság vagy izgalom esetén; illetve az ellenszerek szükségtelen alkalmazása. Hadd soroljam fel a nyolc ellenszert is. Ezek a hit, az érdeklődés, a kitartás, a rugalmasság, a tudatosság, a lelkiismeretesség, az ellenszerek alkalmazása mentális tompaság és izgalom esetén, illetve az ellenszerek szükségtelen alkalmazásának elvetése. A hit itt azt jelenti, hogy örömünket leljük a koncentráció gyakorlásában, ami abból fakad, hogy értékeljük jótékony hatásait. Ez természetes módon vezet a gyakorlat iránti érdeklődéshez, és segít a kitartás fokozásában. Az első négy ellenszer - a hit, az érdeklődés, a kitartás és a rugalmasság - a lustaság ellen hat, az ötödik, a tudatosság pedig a meditáció tárgyának elfelejtése ellen. A hatodik a sorban, a lelkiismeretesség, a tompaság és az izgalom ellenszere. Amikor az elme tompaságban szenved, erőfeszítést kell tennetek a felébresztése és felemelése érdekében. Az izgalmat pedig úgy ellensúlyozhatjátok, ha lecsillapítjátok a felizgatott elmét. Hosszas gyakorlás után a meditáló eljut a mentális


129

kiegyensúlyozottság állapotába, és keresztülemelkedik a koncentráció szintjein. Amikor eléri a nyolcas és kilences szinteket, az elme mély koncentrációban van. Ilyenkor az ellenszerek alkalmazása már csak akadályt jelent, ezért kerülni kell. Ezen a módon irányítsátok elméteket a választott tárgyra, és miután ezt megtettétek, ismételten irányítsátok oda, és folyamatosan tartsátok ott. Ezek után vizsgáljátok meg és ellenőrizzétek le, hogy megfelelően fókuszál-e a tárgyra. Szintén ellenőrizzétek le, hogy nincs-e jelen tompaság, és nem vonják-e el az elme figyelmét külső tárgyak.

A nyugodt megállapodottság meditáció gyakorlásánál a gyakorló szabadon választhatja meg a meditáció tárgyát, amelyet megfelelőnek és kényelmesnek tart. Ha ez megvan, koncentráljátok az elméteket a tárgyra, és ne hagyjátok, hogy beleessen a tompaság csapdájába. A cél az egyhegyű koncentráció elérése, amely éles tisztasággal párosul. A tompaság akkor alakul ki, ha az elmén eluralkodik a lustaság, illetve hiányzik belőle az éberség és az élesség. A hétköznapi életben is gyakran mondjuk az elménkre, hogy „nem tiszta" vagy „lomha". Ha tompaság van jelen, a meditáló nem marad meg szilárdan a tárgyánál, a meditáció pedig hatástalanná válik. Ha elmétek tompává válik az álmosságtól és a mentális zsibbadtságtól, vagy attól tartotok, hogy ez hamarosan bekövetkezik, irányítsátok egy különösen pompás tárgyra,

130

A

meditáció

szakaszai

például egy buddhaképre, vagy a fény fogalmára. A folyamatban, ha sikerül eloszlatni a tompaságot, az elmének igyekeznie kell, hogy nagyon tisztán lássa a tárgyat.

A mentális kábultság és tompaság kölcsönös ok-okozati viszonyban állnak. Ha a meditálót ködösség gyötri, az elmén és a testen a nehézség érzése lesz úrrá. A gyakorló elveszíti a tisztánlátását, az elme pedig működésképtelenné és hatástalanná válik. A tompaság a mentális depresszió egy formája, az ellenszerét tehát olyan technikák jelentik, amelyek segítenek felemelni az elmét. A hatékonyabb módszerek közé tartozik például, ha örömteli tárgyakra gondolunk, például a buddhák csodálatos minőségeire, vagy arra, hogy milyen ritka a drága emberi élet, és milyen lehetőségeket nyújt. Ilyen gondolatokból kell ösztönzést kapnotok, ha gyümölcsöző meditációt szeretnétek végezni. A nyugodt megállapodottság kifejlesztésének másik fő akadálya a mentális izgalom. Ez akkor jelenik meg, amikor az elme felfokozott állapotban van, és vágyak tárgyait kergeti, valamint múltbéli tapasztalatok örömét és boldogságát idézi fel. A mentális izgalom durvább formáinak hatására az elme teljesen elveszíti a koncentráció tárgyát, a finomabbaknál pedig csupán az elme egy része irányul a tárgyra. Erre a problémára az a megoldás, ha az állandótlanságon, a szenvedésen és így tovább meditáltok, ez ugyanis segít lecsillapítani az elmét. Fel kell ismernetek a tompaság jelenlétét, ha az elme nem képes nagyon tisztán látni a tárgyat, ha úgy érzi-


131

tek, mintha vakok volnátok, egy sötét helyen lennétek, vagy behunytátok volna a szemeteket. Ha meditáció közben az elmétek külső tárgyakat kerget, például formákat, más jelenségekre irányítja a figyelmét, eltereli a vágy egy olyan tárgya felé, amit korábban megtapasztaltatok, vagy úgy érzitek, hogy zavar közeleg, gondolkodjatok azon, hogy minden összetett jelenség állandótlan. Gondoljatok a szenvedésre és így tovább, mert ezek a témák megzabolázzák az elmét.

Ha elelmélkedtek az állandó mentális zavar hibáján, vagy bármilyen más tárgyon, amely elvonja az elmétek figyelmét, képesek lesztek lecsökkenteni a mentális izgalmat. Amikor az elme elveszíti a meditáció tárgyát, és elvonják a figyelmét a múlt tapasztalatai, főleg azok, amelyek a ragaszkodás tárgyaihoz kapcsolódnak, azt nevezzük izgalomnak. Ha az elme teljesen elveszíti a meditáció tárgyát, és valós külső tárgyak zavarják meg, az durva izgalom. Ha az elme nem veszíti el a meditáció tárgyát, egy része azonban a ragaszkodás egy tárgyára fókuszál, az finom szintű izgalom. Az izgalom abból fakad, hogy az elme túlságosan élénk. Amikor az elme túlságosan élénk és aktív, könynyen elkalandozik. Ennek az az ellenszere, ha lehűtjük a mentális forrófejűségét, amit az elme visszavonásával érhetünk el. Ebben nagy segítségetekre van, ha olyan tárgyakon meditáltok, amelyek csökkentik a külső és belső tárgyak iránt érzett megszállottságot és ragaszkodást. Ebben a kontextusban pedig ismét csak szóba jön az állandótlanságról, a szenvedésről és így tovább való meditáció.

132

A

meditáció

szakaszai

A mentális tompaság és izgalom ellenszere a befelé fordulás, az introspekció. Az introspekció feladata, hogy megvizsgálja, vajon az elme elég stabilan tartja-e magát a meditáció tárgyán. A tudatosság funkciója, hogy rajta tartsa az elmét a tárgyon; ha ez megtörténik, a mentális introspekciónak kell a helyébe lépnie, hogy ellenőrizze, vajon az elme kitart-e a tárgynál, vagy sem. Minél erősebb a tudatosságotok, annál hatásosabb lesz az introspekció. Ha például folyamatosan emlékeztetitek magatokat, hogy „Nem okos dolog ezt tenni", vagy „Ez nem válik hasznomra" és így tovább, azzal fenntartjátok az introspekciót. Nagyon fontos, hogy tudatosak legyetek a mindennapi élet negatív aspektusaival kapcsolatban, és éberen figyeljétek, mikor ütik fel a fejüket. A mentális introspekció egyik egyedi jellemzője és feladata tehát, hogy felmérje az elme és a test állapotát, és megítélje, vajon az elme stabilan kitart-e a tárgyánál, vagy sem. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenetek, hogy ha a kedvetek túl mélyre süllyed, az elmétek tompává válik. Amint a mentális tompaság beköszönt, tegyetek meg mindent, hogy jobb kedvre derítsétek magatokat. Az, hogy az ember kedve épp milyen, nagyban függ az egészségi állapotától, a táplálkozásától, a napszaktól és így tovább. Ti magatok tudjátok a legjobban megítélni, mikor jött el az ideje, hogy egy kicsit visszafogjátok, vagy felfokozzátok a mentális állapototokat. Ebberi a folyamatban kizárunk minden zavaró tényezőt, és a tudatosság, illetve az éberség kötelével kikötjük az elefántszerű elmét a meditáció tárgyának fájá-


133

hoz. Amikor azt látjátok, hogy az elme megszabadult a tompaságtól és az izgalomtól, és természetes módon megmarad a tárgynál, enyhítsetek az erőfeszítéseken, és maradjatok semlegesek mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll.

Kezdetben az elme alig-alig marad meg a meditáció tárgyánál. Tartós gyakorlással azonban, és a mentális tompaság és izgalom ellenszereinek kifejlesztésével ezen akadályok durvább fajtái vesztenek erejükből, a finomak pedig nyilvánvalóbbá válnak. Ha kitartotok a gyakorlásban, és fokozzátok tudatosságotok és éberségetek erejét, eljön majd az idő, amikor még az ilyen akadályok finomabb típusai sem zavarják meg a meditációtokat. Ha kialakítotok magatokban egy erős szándékot, hogy megfelelően, mindenféle akadályok nélkül végezzétek a meditációt, annak nagyon pozitív hatása lehet. Végül el fogtok jutni arra szintre, hogy akár egy órán keresztül is képesek lesztek erőfeszítés nélkül ülni és meditálni. Az egyhegyű koncentráció megvalósítása nem egyszerű feladat. Elég kitartónak kell lennetek ahhoz, hogy hosszú ideig gyakoroljatok. Folyamatos gyakorlással fokozatosan eltávolíthatjátok a test és az elme téves működéseit, azaz hibáit. Hibák alatt itt a test és az elme állapotának tompaságát és nehézkességét értjük, ami alkalmatlanná tesz a meditációra. Ezek a hibák alaposan kiszelektálódnak, ahogy a meditáló elsajátítja a nyugodt megállapodottság kilenc szintjét. A gyakorló végül kifejleszti magában a mentális rugalmasságot, amit fizikai rugalmasság követ.

134

A

meditáció

szakaszai

Meg kell értenetek, hogy a nyugodt megállapodottság akkor valósul meg, ha a meditációval való hosszas ismerkedés révén fizikai és mentális rugalmasságnak örvendtek, az elme pedig képessé válik az általa megválasztott tárgyra fókuszálni.

A nyugodt megállapodottság meditáció mind buddhisták, mind nem buddhisták között ismeretes. Puszta identitását nézve tehát nincs benne semmi komoly vagy különleges. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk egy tárgy természetét, legyen bár hagyományos vagy végső, a nyugodt megállapodottság meditáció nagyon fontossá válik. Fő célja az egyhegyű koncentráció kifejlesztése. Hiába imádkozunk és végzünk tantrikus gyakorlatokat, szembe kell néznünk a kérdéssel, hogy vajon hatékonyak-e. A fő probléma pedig a koncentráció hiánya. Ezért olyan elmét kell kiművelnünk, amely képes egyhegyűen fókusza tárgyánál maradni. A kezdeti szakaszban, még ha nem is tudunk végső nyugodt és megállapodott elmét kifejleszteni, nagyon fontos, hogy kialakítsunk magunkban egy nagyfokú mentális kiegyensúlyozottságot azáltal, hogy gyakoroljuk a hat tökéletességet, az önzetlenség ideáljait és így tovább. A nyugodt megállapodottság meditáció végső célja pedig, hogy megvalósítsuk a különleges felismerést.

9. fejezet

A KÜLÖNLEGES FELISMERÉS MEGVALÓSÍTÁSA

A szövegben a bódhiszattvák hat tökéletességének gyakorlásáról van szó. Ebben a kontextusban a nyugodt megállapodottság meditáció célja egy transzcendentális különleges felismerés kifejlesztése. Ezért, miután kifejlesztettétek a nyugodt megállapodottságot, a különleges felismerés kifejlesztésére kell törekednetek. Miután megvalósítottátok a nyugodt megállapodottságot, meditáljatok a különleges felismerésen, és közben gondoljátok ezt: „Buddha minden tanítása tökéletes tanítás, és közvetlenül vagy közvetetten az ilyenséget fedi fel, a legnagyobb tisztasággal. Ha egyszer megértitek az ilyenséget, az leszakítja rólatok a téves nézetek hálóját, ahogyan a fény is szétoszlatja a sötétséget. Csupán a nyugodt megállapodottság nem képes megtisztítani a kristálytiszta éberséget, se elhárítani a zavaró tényezők sötétségét. Ha megfelelő módon meditálok az ilyenségen, bölcsességgel, a kristálytiszta éberség megtisztul. Csakis a bölcsesség segítségével lehetek képesek megvalósítani az ilyenséget. Csak a bölcsesség segítségével lehetek képes hatékonyan kigyomlálni a ho-

136

A

meditáció

szakaszai

mályosságokat. Ezért a nyugodt megállapodottság meditációjában elmerülve az ilyenséget és a bölcsességet fogom keresni. És nem elégszem meg csak a nyugodt megállapodottsággal.

Az önzetlen gondolkodás, amely a megvilágosodás legmagasabb szintjére tör, az együttérzés alapjából fakad. Miután megteremtett egy erős önzetlen indíttatást, a gyakorló mindenféle erényes tevékenységet végez, például belemerül a nyugodt megállapodottságról és a különleges felismerésről való meditációba. Most pedig térjünk rá a különleges felismerésről való meditációra. Annak érdekében, hogy meditálhassunk a végső valóságot felismerő különleges bepillantáson, ki kell fejlesztenünk a bölcsességet, amely érti az éntelenséget. Mielőtt azonban ezt megtehetnénk, meg kell keresnünk és azonosítanunk kell a nem létező ént. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusztán elhisszük, hogy nincs. A szívünk mélyén is meg kell bizonyosodnunk róla, hogy egy ilyen én létezésének nincs alapja. Erre a bizonyosságra eljuthatunk puszta percepció vagy érvelés által, ahogyan bármilyen más világi vagy vallásos jelenség esetében is. Ha egy tárgy megfogható, nem kell bizonyítanunk a létezését, hiszen látjuk és képesek vagyunk megérinteni. A bizonytalan jelenségekkel kapcsolatban azonban be kell vetnünk a logikát és az érvelést, hogy meggyőződjünk a létezésükről. Az éntelenségnek két fajtája van: az emberek éntelensége és a jelenségek éntelensége. Ezért a cáfolandó énnek is két fajtája létezik: az emberek énje és a jelenségek

A különleges felismerés megvalósítása

137

énje. Az embert a mentális és fizikai halmazok által definiáljuk. A hétköznapi észlelés számára azonban úgy tűnik, mintha az én vagy az ember uralná a testet és az elmét. Ügy tűnik tehát, mintha az ember rendelkezne egy önálló entitással, amelynek nem kell a mentális és fizikai halmazokra, ezek folytatólagosságára, a részeikre és így tovább, támaszkodnia. Az önálló ember ilyen fogalma, amihez általában nagyon erősen ragaszkodunk, az ember azon énje, amit mi itt azonosítani szeretnénk. Vagyis az az én, amit cáfolnunk kell. A megfelelő intellektuális folyamatok által a gyakorló megértheti, hogy ilyen én nem létezik. Ezen a ponton kifejleszti magában a bölcsességet, amely érti az ember éntelenségét. A jelenségek éntelensége egyszerre utal az észlelt tárgy igazi énjének hiányára, valamint az észlelő elme igazi énjének hiányára. Az észlelt tárgyak természete megegyezik az észlelő elme természetével, általában azonban úgy tűnik, mintha külsőleg léteznének. Ha az ember ragaszkodik ehhez a külső létezéshez, az ragaszkodás és idegenkedés alapjává válik. Másrészt viszont, ha látjuk a valóságot, miszerint az észlelt tárgyak híján vannak a külső létezésnek, valamint hogy csupán ugyanolyan természetűek, mint az észlelő elme, a vágy és az irtózás ereje természetes módon lecsökken. Az észlelt tárgy külső létezésének hiánya, valamint az, hogy az észlelő és az észlelt tárgy nem rendelkezik különálló identitással, illetve lényeggel, alkotják a jelenségek éntelenségének durvább szintjét. Az észlelő elme is híján van a valós létezésnek. Amikor azt mondjuk, hogy valaminek nincs valós létezése,

138

A


azt értjük alatta, hogy az elme befolyása alatt áll, amelynek megjelenik, és önmagában nincs egyedi vagy lényegi létezése. A mi tévedő elménk számára azonban úgy tűnik, mintha a dolgoknak meglenne a maguk létezése, és mi ragaszkodunk ehhez a látszathoz. A valóságban azonban a dolgok üresek az ilyen létezést tekintve. A mi iskolánk szerint ezt nevezik finom szintű ürességnek. Vagyis azáltal, hogy cáfoljuk a dolgok látható valós létezését, megértjük illuzórikus természetüket. Annak megértése pedig, hogy a valóságban a dolgok olyanok, mint az illúziók, elejét veszi az olyan negatív érzelmek kialakulásának, mint a ragaszkodás és az irtózás. Itt a szerző nagyon tisztán vezeti le, miszerint a Buddha tanításai végső soron azt a célt szolgálják, hogy utat mutassanak a gyakorló számára a megvilágosodás állapotának megvalósításához. Ezen cél elérésében az ilyenség megértése kulcsszerepet játszik. Maga a Buddha is azáltal jutott el a megvilágosodásig, hogy megvalósította a végső igazság jelentését. Számos filozófiai iskola létezik, de ha a megfelelő nézeteket valljuk, előrehaladhatunk a szellemi úton, és bepillantást nyerhetünk a végső igazságba. Másrészt azonban, ha téves nézeteket követünk, az rossz útra visz bennünket, és ez kellemetlen következményekkel jár. Azok a gyakorlók, akik megfelelő betekintést nyernek az ilyenség nézetébe, gyökerüknél fogva távolíthatják el az összes téves nézetüket. Mi jellemzi az ilyenséget? Minden jelenség természete, hogy végső soron üres az emberek énjének és a jelenségek énjének szempontjából. Ezt a bölcsesség tökéletes-


139

ségén keresztül lehet felismerni, sehogy máshogy. A gondolat feltárása szútra mondja: „Ó, Tathágata, mely tökéletesség által értik meg a bódhiszattvák a jelenségek én-nélküliségét? »Avalokitésvara, ez a bölcsesség tökéletessége által érthető meg«." Ezért meditáljatok a bölcsességen, miközben elmerültök a nyugodt megállapodottságban.

Az ilyenség egyaránt jelenti az emberek és jelenségek éntelenségét, főként azonban a jelenségekét. Ennek kifejtésében a különböző tudósok értelmezése eltér egymástól. Jelen szöveg szerint a jelenségek éntelensége finomabb szintű az emberek éntelenségénél. Az ember állapotát úgy írja le, mint ami mentális és fizikai halmazoktól függ. Amikor egy ember éntelenségéről beszélünk, egy önálló személyt értünk alatta, aki önmaga jogán létezik, anélkül, hogy a halmazokra támaszkodna. Ilyen ember még a hétköznapi szinten sem létezik, ezért az ilyen identitástól való mentességet a személy éntelenségének nevezik. A nagy Kamalasíla, a nagy tiszteletben álló Sántaraksita tanítványa, a jógacsára szvantantrika madhjamaka gondolati iskolához tartozott. Ez az iskola a jelenségek éntelenségének két szintjét különböztette meg - a finom és a durva szintet. Az alany és a tárgy, vagy az észlelő és az észlelt nem-kettőssége az éntelenség durva szintje, míg az, ha minden jelenséget üresnek látunk a valós létezés szempontjából, az ilyenség finom szintje. A Buddha összes szútrája közül A bölcsesség tökéletessége szútrák

foglalkoznak a legmélyebben ezzel a témával.

140

A

meditáció

szakaszai

Rendkívül fontos, hogy az „én" fogalmát, az emberek éntelenségét és a jelenségek éntelenségét alaposan megvizsgáljuk. Mindegyikünknek van egy veleszületett és spontán érzése az „énről". Ez az én az, ami megtapasztalja a boldogságot és a szomorúságot, és egyben az is, ami okozza a boldogságot és a szomorúságot. Az egyes iskolák ősidők óta különböző nézeteket vallottak az „én" létezéséről. Az egyik ősi indiai filozófiai iskola az ént felhasználónak tekintette, a mentális és fizikai halmazokat pedig a felhasználás tárgyainak. Az én és a halmazok tehát ezen felfogásban különálló entitások. Más filozófusok szerint az én állandó, egyedüli és független entitás. Az én az, ami ideérkezett a múltbéli életekből, és ami továbbmegy a következőkbe, amikor a mentális és fizikai aggregátumok széthullanak a halál pillanatában. Nekem az a benyomásom, hogy más vallások, például a kereszténység is egy olyan énben hisznek, amely állandó, egyedüli és független. Következésképpen az ilyen én nem függ a halmazaitól. A buddhizmus négy iskolája közül egyik sem hisz ebben a fajta énben. Tagadják, hogy az énnek bármilyen lényegi létezése volna a mentális és fizikai aggregátumoktól függetlenül. Ugyanakkor a buddhista filozófia is felteszi, hogy az én létezik. Amennyiben azt akarnánk állítani, hogy az én egyáltalán nem létezik, egyszerűen ellentmondanánk a köznapi észlelésnek. Meg kell vizsgálnunk és elemeznünk kell azt a módot, ahogyan az én létezik. Logikai elemzés útján arra a megállapításra juthatunk, hogy az én a mentális és fizikai halmazoktól függően létezik. A különböző iskolák a halmazok különböző szintű ér-

A

különleges felismerés

megvalósítása

141

telmezését adják, abban azonban általánosan egyetértenek, hogy az én észlelése a halmazok észlelésére hagyatkozva történik meg. Más szóval, az én létezése csakis a halmazoktól való függésében jelenthető ki. Miért kell egyáltalán erőfeszítést tennünk, hogy megkeressük az „ént" és megvizsgáljuk létezésének természetét? Nagy vonalakban két táborát különböztetjük meg az embereknek: azokét, akik a mi saját oldalunkhoz tartoznak, és azokét, akik a másik oldalhoz. Azokhoz, akik a mi oldalukon állnak, ragaszkodunk, a másik oldal iránt pedig irtózást érzünk. A ragaszkodás és az irtózás általi indíttatásból különböző negatív cselekedeteket hajtunk végre a testünkkel, a beszédünkkel és az elménkkel. Mindennek a haszontalan és egészségtelen gondolatnak és tettnek a gyökere nem más, mint az „én" érzése. Negatív tetteink intenzitása és hatóköre pedig attól függ, milyen erősen ragaszkodunk az énnel kapcsolatos tévhitünkhöz. Fontos felismernünk, hogy ez a ragaszkodás az „énhez" velünk született, ugyanakkor, ha a keresésére indulunk, nem találunk önálló „ént", amely hatalommal rendelkezne a mentális és fizikai halmazok fölött. Az „én" eme veleszületett tévhitéből következően vágyak végtelen sorával rendelkezünk. Ezek között vannak igen furcsák is. Az átlagember például, látva valaki más fizikai szépségét vagy intelligenciáját, arra vágyik, hogy lecserélje ezekre a saját alacsonyabb rendű tulajdonságait. Az én létezésének valós módja nem más, mint hogy az okok és más egyéb tényezők függvényében határozzák meg. Mi itt nem magát az „énérzés" létezését pró-

142

A

meditáció

szakaszai

báljuk tagadni, arra azonban határozottan képesnek kell lennünk, hogy csökkentsük az önálló „énnel" kapcsolatos érzésünk erejét és intenzitását. A jógi a következőképpen végezze az elemzést: egy személy nem érzékelhető úgy, mint aki különálló a mentális és fizikai halmazoktól, elemektől és érzékektől. Ahogyan nem is ugyanolyan természetű, mint a halmazok és a többi, mivel a halmazok és a többi olyan entitások, amelyekből sok van, és állandótlanok. Mások állandónak és egyedülinek látják az embert. Az ember, mint jelenség, nem tud létezni, csak egyként vagy sokként, a létezésnek ugyanis nincs egyéb módja. Ezért arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a világi „én" és „enyém" kijelentések teljes mértékben tévesek.

Nem létezik a mentális és fizikai halmazoktól független én vagy személy. Ezzel valójában azt mondjuk, hogy az ember létezése a halmazoktól függ. Ezt jól megérthetjük, ha megnézzük mindennapi szokásainkat. Amikor a test és egyéb halmazok fiatalok, azt mondjuk, a személy fiatal; ha megöregszenek, azt, hogy öreg. Ezek a hagyományos kifejezések egybeesnek azzal a valósággal, miszerint a személy a halmazoktól függő módon létezik. A jelenségek éntelenségéről a következőképpen meditáljatok. A jelenségek röviden besorolhatók az öt halmaz, az észlelés tizenkét forrása és a tizennyolc elem alá. A halmazoknak, az észlelés forrásainak és az elemeknek fizikai aspektusai végső soron nem egyebek,


143

mint az elme fizikai aspektusai. Ennek az az oka, hogy ha lebomlanak finom összetevőikre, és egyenként megvizsgáljuk ezeknek a finom összetevőknek a természetét, nem találunk semmilyen határozott identitást.

A „jelenség" szó itt mindenre utal, amit egy ember használ vagy élvez, például az öt mentális és fizikai halmazra, az észlelés tizenkét forrására és a tizennyolc elemre. Mindezek a külső tárgyak, mint például a forma, látszólag egy, az észlelő elmétől független identitással rendelkeznek. A valóságban azonban nem ez a helyzet. Ha valóban volna az észlelő elmétől különálló identitásuk, akkor a kettő, vagyis a jelenség és az észlelő elme definíció szerint teljes mértékben független entitások volnának. Ez annak az elképzelésnek is ellentmondana, hogy a dolgokat az észlelő elme teszi fel. Az észlelt tárgy nem rendelkezik az észlelő elmétől különálló identitással. Ha az olyan dolgoknak, mint amilyen például a fizikai forma, volna külső létezése, ezt akkor is meg kellene találnunk, miután egyesével eltávolítottuk a forma darabjait. Mivel nem ez a helyzet, kijelenthetjük, hogy a dolgok nem rendelkeznek külső létezéssel. Ez azt is maga után vonja, hogy az észlelt tárgy és az észlelő elme nem léteznek különálló entitásokként. Ezért mondják a jelen gondolati iskola képviselői, hogy nincs külső létezés, azonkívül, hogy a dolgok ugyanolyan természetűek, mint az elme. Az átlagemberek a kezdet nélküli idők óta félreértik a fizikai forma jelentését, ezért a formák és hasonlók különállónak és az elmén kívülinek tűnnek, ahogyan azok

144

A

meditáció

szakaszai

a fizikai formák is, amelyek az álmokban jelennek meg. Végső soron azonban a fizikai formák és hasonlók nem mások, mint az elme aspektusai. Vagyis az ilyenség, azaz az üresség arra utal, hogy nincs lényegi elkülönülés a szubjektív elme és az elme által észlelt tárgy között. Ennek az az oka, hogy amikor a fizikai dolgokat apró darabokra zúzzuk, és keresni kezdjük ezeknek a daraboknak az identitását, nem találunk semmilyen határozott identitást vagy ént. A csittamátra, avagy az elme iskolájának ezen nézete nagyon hasonlít a jógacsára szvantantrika madhjamaka meggyőződéséhez, néhány apró különbséggel, a későbbi madhjamaka iskolák felfogásával azonban nem egyeztethető össze. A következő sorok ezért a madhjamaka egyedüli filozófiai álláspontját összegzik. Végső soron maga az elme sem lehet valós. Hogyan lehetne az elme, amely csupán a fizikai formák és egyebek hamis természetét fogja fel, és különböző aspektusokban jelenik meg, valós? Tekintve, hogy a fizikai formák és hasonlók is hamisak, mivel az elme nem létezik ezektől különálló módon, amik ugye hamisak, az elme is hamis. Ahogyan a fizikai formák és hasonlók is különböző aspektusokkal rendelkeznek, identitásuk pedig se nem egy, se nem sok, mivel az elme nem különbözik tőlük, az elme identitása is se nem egy, se nem sok. Ezért az elme természeténél fogva illúzió.

Az üresség jelentésének értelmezése még az egyes buddhista iskolák között sem egységes. A csittamátra iskola értelmezése nem elfogadható azok számára, akik


145

a madhjamaka iskolát képviselik; ahogyan a csittamátra iskola követőinek is megvan a maguk logikája, amivel megcáfolják a madhjamaka nézetét. Fontos, hogy kialakítsunk egy szélesebb perspektívát, amely lehetővé teszi, hogy teljességében lássuk az egész buddhista filozófiát, és ne töredékeiben. Az alsóbb iskolák szemlélete közvetlen vagy közvetett módon segíteni fogja a gyakorlót a felsőbb iskolák szemléletének kialakításában. Az előbbi bekezdés a jelenségek éntelenségével foglalkozik, a madhjamaka iskola kizárólagos nézőpontjából. Eszerint az iskola szerint minden jelenség csupán egy címke, amit az elme tulajdonít a tárgyaknak. Vagyis nem csupán a külső létezés, de maga az elme, amely észleli a hamis jelenségek különböző kategóriáit, híján van a valós létezésnek. Ezért aztán a madhjamakák azt mondják, hogy minden jelenség, legyen bár külső vagy belső, híján van a valós létezésnek, más szóval nem létezik végső értelemben. A dolgok az elme előtt úgy jelennek meg, mintha volna valós létezésük, igazából azonban híján vannak az ilyen identitásnak. Ellentmondás áll fenn tehát aközött, amilyennek a dolgok tűnnek, és amilyenek valójában. Ezt az ellentmondást pedig nem fogadhatjuk el a dolgok végső természeteként. Ezért mondjuk, hogy minden jelenség híján van a valós létezésnek. Elemezzétek, hogy akár az elme, az összes többi jelenség természete is csupán illúzió, Ezen a módon, ha konkrétan megvizsgáljátok az elme identitását a bölcsesség által, rájöttök, hogy végső értelemben sem belül, sem kívül nem észlelitek. Ahogyan egyik hiányában sem. Se

146

A

meditáció

szakaszai

a múlt elméjét, se a jövőjét, se a jelenét nem észlelitek. Az elme a semmiből születik és a semmibe tart, mert felfoghatatlan, bizonyíthatatlan és nem fizikai természetű. Ha megkérdezed, „Milyen lét az, ami felfoghatatlan, bizonyíthatatlan és nem fizikai természetű?" A Drágakövek halma azt mondja: „Ó, Kasjapa, ha az elmét komolyan keresik, nem található. Ami nem található, az nem észlelhető. Ami pedig nem észlelhető, az nem tartozik se a múlthoz, se a jövőhöz, se a jelenhez." Az elemzés szerint tehát végső soron nem látható sem az elme kezdete, sem az elme vége, sem az elme közepe. Minden jelenségre úgy kell gondolnunk, mint aminek nincs eleje, vége és közepe, ahogyan az elmének sincs eleje, vége és közepe. Ha tudjuk, hogy az elmének nincs se vége, se közepe, akkor nem észleljük az elme semmilyen identitását. Amit az elme alaposan felismer, azt üresnek ismeri fel. Ennek felismerésével maga az identitás, amely az elme aspektusaként nyer bizonyítást, mint például a fizikai forma identitása és így tovább, végső soron nem észlelt. Ily módon, miután az ember végső soron nem látja meg minden jelenség identitását a bölcsesség által, nem fogja elemezni, hogy vajon a fizikai forma állandó vagy állandótlan, üres vagy nem üres, tisztátlan vagy nem tisztátlan, teremtett vagy nem teremtett és létező vagy nem létező. Ahogyan a fizikai formát sem elemzi, úgy az érzést, a felismerést, az összetett tényezőket és a tudatosságot sem elemzi. Ha a tárgy nem létezik, akkor a tulajdonságai sem létezhetnek. Hogyan lehetne őket megvizsgálni?

A fenti bekezdés a végső valóságról szól; jelentése pedig nem más, mint hogy végső értelemben a tulajdonítás


147

tárgyai nem találhatók meg. A Szív szútraban a követ-

kező kijelentéseket találjuk ugyanerről: „Nem létezik fizikai forma, sem hang, sem illat, sem íz, sem tapintható tárgyak." Végső értelemben az elmét sem lehet megtalálni. És, mivel végső értelemben ezek a dolgok nem létezők, nincs értelme vizsgálni, hogy vajon állandók-e vagy állandótlanok. Végső soron minden jelenség, beleértve a halmazokat és hasonlókat, híján van a valós létezésnek. A végső valóság fogalmán belül a dolgok híján vannak a valós létezésnek. Ugyanígy az ilyenség is, amely a jelenségek egy tulajdonsága, híján van a valós létezésnek. Ez fontos. Még ha meg is értjük, hogy az olyan jelenségek, mint például a fizikai forma és hasonlók, híján vannak a valós létezésnek, megvan a veszélye, hogy azt gondoljuk, a végső valóságnak talán van valós létezése. Ilyen módon, ha az ember nem bizonyítja szilárdan egy dolog entitását végső létezőként, miután megvizsgálta azt a bölcsesség segítségével, a gyakorló belemerül a fogalom nélküli egyhegyű koncentrációba. És megvalósul minden jelenségek identitásmentessége.

A fenti bekezdés az éntelenség megvalósításával foglalkozik. A bölcsességnek, amely felismeri az éntelenséget, be kell bizonyítania az éntelenséget; nem csupán arról van szó, hogy többé nincs tévhitünk az énnel kapcsolatban. Az elme például különböző módokon vélekedik az olyan dolgokról, mint a fizikai forma. Létezik egy elme, amelyik úgy vélekedik a fizikai formáról, mint ami rendelkezik valós létezéssel, egy másik, amelyik úgy vélekedik róla, mint ami rendelkezik a valós létezés jellemző-

148

A

meditáció

szakaszai

ivei, megint egy másik, amelyik úgy, mint aminek a jellemzői híján vannak a valós létezésnek, és végül még egy, amelyik úgy látja, mint ami nem rendelkezik sem a valós létezés, sem a nem valós létezés egyetlen attribútumával sem. Az elemző bölcsességnek tehát ki kell választania azt az ént, amelyet cáfolni akar. Miután ez sikerült, az ellenkezője, vagyis az éntelenség, megvalósulást nyer. Azok, akik nem bölcsességgel meditálnak, és nem elemzik konkrétan a dolgok entitását, hanem pusztán a mentális aktivitás felszámolásán meditálnak, nem képesek véget vetni a fogalmi gondolkodásnak és felismerni az éntelenséget, mivel hiányzik belőlük a bölcsesség fénye. Ha a tudatosság tüze, amely úgy ismeri fel a dolgokat, ahogy vannak, az ilyenség egyéni elemzéséből fakad, akkor, ahogy a fa dörzsölésével keltett tűz is, elégeti a fogalmi gondolkodás fáját. Ezt mondta a Buddha.

Hogy megértse a dolgok igaz természetét, elengedhetetlenül fontos, hogy a gyakorló az intelligenciára és a bölcsességre támaszkodjon a vizsgálat során. Amint azt a szerző tisztán kimondja, a mentális aktivitás puszta elhárítása nem egyenlő az ilyenségről való meditációval. Amikor mentálisan inaktív, az egyén talán nem értelmezi félre az ént, de híján van mindenféle megkülönböztető éntelenségnek; ez pedig nem vet fényt a tárgyra, így a személy nem mentesül a téves elképzelések koholmányaitól. Ezért fontos, hogy kicsiholjuk a bölcsesség szikráit, amelyek segítenek nekünk az éntelenség megértésében.


149

A drágakövek felhője szintén azt mondja: „Aki képessé válik a hibák kiszűrésére, belemerül az ürességről való meditáció jógájába, annak érdekében, hogy megszabaduljon minden fogalmi kifejtéstől. Az ilyen ember, köszönhetően annak, hogy újra meg újra elmeditál az ürességen, ha gondosan az elmében örömöt keltő és azt megzavaró tárgy és a tárgy identitásának keresésére indul, rájön, hogy üresek. És amikor magát az elmét is megvizsgálja, azt is üresnek találja. És ha gondosan megvizsgálja annak identitását, amit ez az elme felismer, azt is üresnek találja. Ezekkel a felismerésekkel pedig belép az egyedüliség jógájába." Ez egyértelműen mutatja, hogy csak azok léphetnek be az egyedüliség jógájába, akik teljes elemzést végeznek. A szöveg nagyon tisztán elmagyarázza, hogy pusztán a mentális aktivitás felszámolásával, és anélkül, hogy a bölcsesség segítségével megvizsgálnánk a dolgok identitását, nem léphetünk be a nem-fogalmi meditációba. Vagyis, a koncentrációt azután végezzük, hogy a bölcsesség segítségével tökéletesen kielemeztük a dolgok valós identitását, például a formát és hasonlókat, és nem csupán úgy, hogy rákoncentrálunk a fizikai formákra és hasonlókra. A koncentráció nem is úgy történik, hogy megállapodunk az e világ és a túlvilág közt, hiszen a fizikai formákat és hasonlókat nem észleljük. Ezért hívják meg-nem-állapodott koncentrációnak. (Az ilyen gyakorlót) aztán a legfőbb bölcsesség meditátorának nevezik, mivel azáltal, hogy a bölcsesség segítségével konkrétan elemzi minden dolgok identitását, nem észlel semmit. Ezt mondja az Űr kincse szútra és a Korona ékköve szútra.

150

A

meditáció

szakaszai

Ha megvizsgáljuk, az észlelő elme üresnek találtatik, ahogyan az elme tárgyai is híján vannak a valós létezésnek. A gyakorló ilyenkor az egyedüliség jógájaként ismert gyakorlatot folytatja. Végső értelemben minden tulajdonított jelenség, beleértve az észlelés olyan tárgyait, mint a fizikai forma, és maga az észlelő elme is, üresek az én-identitás szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy annak érdekében, hogy belépjünk a nem-fogalmi meditációba, először szükségszerűen alapos elemzést kell végeznünk. Ha a tulajdonítás tárgyait megkülönböztető bölcsességgel keressük, nem találunk semmit. Az éntelenség megértésének igazi jelentését tiszteletben kell tartanunk. A mentális aktivitás puszta hiánya nem egyenlő az éntelenség megértésével. Az én félreértésének puszta hiányából nem következik az éntelenség ismerete. Az éntelenség azáltal a bölcsesség által érthető meg, amely mind az észlelő elméről, mind az észlelt tárgyról belátja, hogy végső értelemben híján van az én-identitásnak. Ezt a tudást alapos és megkülönböztető vizsgálat és elemzés útján nyerheti meg a gyakorló. Ilyen módon, azáltal, hogy beléptek az emberek és jelenségek ilyenségébe, megszabadultok a fogalmaktól és elemzésektől, hiszen nem marad mit alaposan megvizsgálni és elemezni. Megszabadultok a kifejezés terhétől, és egyhegyű mentális koncentráció révén, automatikusan és erőfeszítés nélkül juttok el a meditáció állapotába. Vagyis, nagyon tisztán meditáltok az ilyenségen és megállapodtok benne. Míg ebben a meditációban vagytok megállapodva, az elme folytonosságát nem zavarja semmi. Ha az elme figyelmét elvonják külső


151

tárgyak a ragaszkodás és hasonlók révén, az ilyen zavarokat észre kell venni. Gyorsan csillapítsátok le a zavart azáltal, hogy elmeditáltok az ilyen tárgyak taszító aspektusain, és visszatérítitek az elmét az ilyenségre. Ha az elme nem mutat erre hajlandóságot, gondoljatok az egyhegyű koncentráció előnyeire, és meditáljatok derűsen. Elmétek idegenkedését azzal is csillapíthatjátok, hogy sorra veszitek a zavar hátrányait. Ha az elme működése homályossá válik és romlani kezd, vagy a romlás kockázata lép fel, annak köszönhetően, hogy mentális kábultság és álmosság üti fel a fejét, akkor, ahogy előtte is, gyorsan próbáljatok meg úrrá lenni ezen a tompaságon azáltal, hogy az elmét kivételesen csodálatos és emelkedett dolgokra fókuszáljátok. Aztán az ilyenség tárgyát vegyétek fókuszba, nagyon szorosan. Ha azt látjátok, hogy az elme izgatottá válik, vagy múltbeli események, nevetés vagy játék zavarják a koncentrációban, akkor, ahogy a korábbi esetekben is, csillapítsátok le a zavaró tényezőt azzal, hogy elgondolkoztok az ilyen dolgok állandótlanságán és így tovább. Ez segít lecsendesíteni az elmét. Aztán igyekezzetek az elmét újra az ilyenségre terelni, anélkül, hogy ellentétes erőket alkalmaznátok. Ezek a sorok a végső valósággal kapcsolatos különleges felismerés meditációjának módszeréről szólnak. Az elme, amely egyhegyűen koncentrál az ilyenségre, nem lát mást, csak vákuumot, miután visszautasította a cáfolandó tárgyat. Az ilyen elme számára semmi sem látható, csak vákuum. Az elme, amely belemerül az éntelenségbe, minden téves elképzelés alapját elveti. Ezért mondják, hogy az ilyen elme mentes a fogalmaktól és az

152

A

meditáció

szakaszai

elemzéstől; egyhegyű elme, amit nem lehet kifejezni. Amikor az elme egyhegyűen meditál az ilyenségen, a leírás szerint „elmerül az ilyenségben" és „belép az ilyenségbe". Ha hosszas gyakorlás révén kialakul a tisztaság, a meditáció zavar nélkül folyik. Az éntelenség egyszeri meglátása azonban nem elegendő, törekednetek kell rá, hogy folyamatosan fenntartsátok a megértés momentumát. A különleges felismerés meditációja az analitikus bölcsesség révén teljesedik ki, és az ilyen elemzés ereje mentális és fizikai eksztázist generál. Ahogyan korábban is említettük a nyugodt megállapodottság meditációval kapcsolatban, a gyakorlónak tisztában kell lennie az olyan zavaró tényezőkkel, mint a mentális izgalom vagy tompaság. Az analitikus meditáció során, ha elveszítitek a tárggyal kapcsolatos tisztánlátásotokat, az elme más tárgyak felé kezd irányulni. Amikor az élesség és az intenzitás lecsökken, megnövekedik a tompaság. Ha ezek az akadályok visszahúzzák a meditációtokat, be kell vetnetek a szükséges ellenszereket. Ezzel kapcsolatban Kamalasíla egyértelműen kijelenti, hogy amikor az elmét külső tárgyak zavarják meg a vágy eredményeképpen, a tárgyak visszataszító aspektusain kell elmeditálnotok, és az állandótlanságon. Ha a gyakorló elméje a mentális kábultság és álmosság hatására elveszíti a tisztaságát, nagyon fennkölt tárgyakon kell meditálnia, mint amilyen például a Buddha képe. Az ilyen ellenszerek alkalmazása révén az akadályozó erők lecsillapodnak, a meditáció pedig megerősödik.


153

Ha és amikor az elme spontán módon belemerül az ilyenségről való meditációba, romlástól és mentális izgalomtól mentesen, hagyjátok magára, és vegyetek vissza erőfeszítéseitekből. Ha kényszerítő erőt alkalmaztok, amikor az elme a meditáció egyensúlyában tartózkodik, az megzavarja az elmét. Ezzel szemben, ha nem alkalmaztok erőfeszítést abban az esetben, amikor az elme tompa, a nagy tompaság hatására olyanná válik, akár egy vak, és nem éritek el a különleges felismerést. Vagyis amikor az elme eltompul, tegyetek erőfeszítést, amikor pedig belemerül a meditációba, lazítsatok az erőfeszítéseteken. Ha a különleges felismerésről való meditáció által nagy bölcsességet nyertek, a nyugodt megállapodottság azonban gyenge, az elme úgy fog táncolni, akár egy mécses lángja a szélben, és nem lesztek képesek tisztán érzékelni az ilyenséget. Ilyenkor tehát meditáljatok a nyugodt megállapodottságon. És amikor a nyugodt megállapodottságon folytatott meditáció fokozódik fel túlságosan, meditáljatok a bölcsességen. Itt a szerző tiszta és világos módon magyarázza el, hogy amennyiben a gyakorló képes egyhegyűen ráirányítani az elméjét az ilyenségre, mentális izgalomtól és tompaságtól mentesen, akkor folytatnia kell a meditációt. Miután elemeztetek a bölcsesség segítségével, amely érti az ilyenséget, és képesek vagytok rajta tartani az elméteket az ilyenségen, hagyjátok, hogy a meditáció menjen a maga természetes útján. Amikor a meditáció mentes a mentális izgalomtól és tompaságtól, az ellenszerek alkalmazása csak nemkívánatos eredményekhez vezet.

154

A

meditáció

szakaszai

Amíg el nem juttok az ilyenség különleges felismeréséhez, alapvetően fontos, hogy fenntartsátok az egyensúlyt az analitikus és koncentrációs meditáció között. Az analitikus meditáció által megérthetitek az éntelenséget. Ennek a tudásnak az erejét azonban ki kell egészítenetek az egyhegyű koncentrációval. A túlanalizálás árt a koncentrációnak, a túlzott koncentráció pedig eltéríti az elmét az analitikus bölcsességtől. Gyakoroljátok tehát e két típusú meditáció harmonikus elegyét. Ha így tesztek, fokozatosan megvalósíthatjátok a különleges felismerés és a nyugodt megállapodottság egységét.

10. fejezet

M Ó D S Z E R ÉS BÖLCSESSÉG EGYESÍTÉSE

Amikor mindkettő egyenlően erős, maradjatok nyugodtak és erőfeszítéstől mentesek, mindaddig, amíg nem lép fel semmilyen fizikai vagy mentális kellemetlenség. Ha fizikai vagy mentális kellemetlenséget tapasztaltok, lássátok az egész világot úgy, mint illúziót, varázslatot, álmot, tükörképet a vízen, és látomást. És gondoljátok azt közben: „Ezek az érző lények nagyon szenvednek a lét körforgásában, mert nem értik meg ezt a mély tudást." Majd hozzátok elő magatokból az együttérzést és a bódhicsitta ébredő elméjét, és gondoljátok azt: „őszintén igyekezni fogok, hogy segítsek nekik megérteni az ilyenséget". Pihenjetek. Azután újra, ugyanúgy, merüljetek bele az egyhegyű koncentrációba és minden jelenségek nem-látszatába. Ha az elme ellenállna, ismét pihenjetek. Ezen az úton megvalósíthatjátok a nyugodt megállapodottság és a különleges felismerés egységét. Ez fogalmilag és nem-fogalmilag fókuszál a képre.

Az iménti részben a szöveg elmagyarázza, hogyan juthattok el a különleges felismerésig, miután elértétek a nyugodt megállapodottságot. Ettől a ponttól kezdve

156

A

meditáció

szakaszai

gyakorolhatjátok a különleges felismerés és a nyugodt megállapodottság meditáció együttesét. Más szóval, mind az egyhegyű meditáció, mind az analitikus meditáció gyakorlatát folytathatjátok. Miközben ezeket a meditációkat végzitek, nem okos dolog, ha engeditek, hogy elragadjon benneteket a túlzott lelkesedés. Vigyáznotok kell fizikai és mentális egészségetekre. A meditációs ülés ne legyen túl hosszú. Mielőtt nekikezdenétek, gyűjtsetek össze minden szükségeset, amivel megvédhetitek magatokat a szélsőséges melegtől vagy hidegtől. Ha elfáradtok egy hosszú ülés után, iktassatok be egy kis pihenőt az egyhegyű meditációba, és gondoljatok úgy minden jelenségre, mint illúzióra, varázslatra és így tovább. Gondolhattok a minden érző lény iránti együttérzésre is, akik a lét körforgásában keringenek. Ilyen jó szándékú gondolatokkal ösztönözzétek magatokat arra, hogy segítsetek minden érző lénynek felismerni a valóság természetét. Ismét pihenjetek, majd folytassátok a minden jelenségek nem-látszatára koncentrálás gyakorlását, amely nem más, mint az éntelenségen való meditáció. Amikor egyhegyűen az éntelenségen meditáltok, a hétköznapi jelenségek megszűnnek látszani az elme számára. Ha az elmétek kifáradna egy ilyen meditáció eredményeképpen, ismét pihenjetek. Aztán folytassátok újra a meditációtokat a különleges felismerés és a nyugodt megállapodottság egyesülésén. Ez utóbbiról azt is szokták mondani, hogy ilyenkor az elme mind fogalmilag, mind nem fogalmilag fókuszál a reflexióra.

Módszer és bölcsesség egyesítése

157

Ezen folyamat révén a jógi egy órán, azaz egy fél ülésen vagy egy teljes ülésen át meditáljon az ilyenségen, vagy addig, ameddig nem érzi kényelmetlennek. Ezt jelenti a meditációs állandósulás, amely megkülönbözteti a végsőt, ahogy a Merülés a Lankába szútra tanítja. Aztán, ha szeretnétek kijönni a koncentrációból, még mindig keresztbe tett lábakkal gondoljátok azt: „Jóllehet végső soron mindezen jelenségek híján vannak az identitásnak, hétköznapi értelemben határozottan léteznek. Ha nem ez lenne a helyzet, hogyan érvényesülne a kapcsolat ok és okozat közt? Buddha azt is mondta: A dolgok hagyományosan jönnek létre, Végső soron azonban nem rendelkeznek bennfoglalt identitással. A gyerekes hozzáállású érző lények felnagyítják, eltúlozzák a jelenségeket, és úgy gondolnak rájuk, mintha lenne bennfoglalt identitásuk, holott nincs. Az pedig, hogy bennfoglalt létezést tulajdonítanak azoknak a dolgoknak, amelyeknek nincs, összezavarja az elméjüket, ami miatt hosszasan bolyonganak a lét körforgásában. Ezért én arra törekszem, hogy elérjem a mindentudás állapotát, azáltal, hogy meghaladhatatlan menynyiségű érdemet és felismerést halmozok fel, hogy segítsek nekik felismerni az ilyenséget." Aztán lassan gyertek ki a keresztbe tett lábú helyzetből, és végezzetek borulásokat a buddhák és a bódhiszattvák előtt, mind a tíz irányban. Tegyétek meg nekik a felajánlásaitokat és dicsőítsétek őket énekekkel. Mondjatok imákat, például A nemes életvitel imáját és így tovább. Azután tegyetek tudatos erőfeszítéseket, hogy megvalósítsátok az érdemek és felismerések fel-

158

A


halmozását, azáltal, hogy gyakoroljátok a bőkezűséget és így tovább, amelyek rendelkeznek az üresség és a nagy együttérzés lényegével.

Miután kijöttetek a meditatív elmerülésből, mondjatok megfelelő felajánlás-imákat. A gyakorlónak ugyanolyan nagy hangsúlyt kell fektetnie a nagylelkűségre és más gyakorlatokra a meditáció utáni időszakban, mint magára a meditációra. Ez alatt az idő alatt meg kell értenie, hogy a függő keletkezés és az üresség egymással behelyettesíthetők. Az üresség itt azt jelenti, hogy a dolgok híján vannak a saját belső én-identitásnak; nem azt, hogy nem léteznek. így a nézet nem vezet szélsőséges nihilizmushoz. Az, aki helyesen értelmezi a madhjamaka filozófia középút nézetét, természetes módon megszabadul mindenfajta szélsőségtől. Ha megértitek az üresség filozófiáját, nem marad ellentmondás az ok-okozat törvényével a hagyományos szinten. Épp ellenkezőleg, még jobban megbizonyosodhattok az ok-okozat törvényének működéséről, ha az ürességgel kapcsolatos tudásotok elmélyül. Az üresség nem egyenlő a semmiséggel; azt jelenti, hogy a dolgoknak nincs bennfoglalt létezésük. A meditáció utáni időszakban tehát a gyakorlónak érdemeket kell gyűjtenie, amelyek kiegészítik a meditáció során nyert felismerést. Ha így tesztek, meditatív állandósulásotok azt az ürességet teremti majd meg, amely minden minőségek közül a legjobbak hordozója. A korona ékköve szútra mondja: „Miután, felöltve a szerető jóság fegyverzetét, hatalmas együttérzésben állapodtatok meg, gyakorol-


159

játok a meditatív állandósulást, és ez megteremti az ürességet, amely a lehető legjobb minőségekkel rendelkezik. Hogy mi az üresség, amely a legjobb minőségekkel rendelkezik? Az, ami nem válik szét a nagylelkűségtől, az erkölcstől, a türelemtől, az igyekezettől, a meditatív állandósulástól, a bölcsességtől és a praktikus eszközöktől." A bódhiszattváknak olyan erényes gyakorlatokra kell támaszkodniuk, mint a nagylelkűség, mert ezek az eszközök minden érző lény érését segítik, és tökéletesítik a helyet, a testet és a sokfajta kísérőt.

A legfelsőbb üresség arra a bölcsességre utal, amely felismeri az ürességet, és kiegészül a módszer gyakorlatának aspektusával. Ne feledjétek, hogy a nagylelkűség és egyéb tökéletességek gyakorlása alapvetően fontos. Ez azért van így, mert a buddhaság teljesen megvilágosodott állapota a megfelelő okok és feltételek megteremtéséveljön létre. Ok nélküli teremtés nem létezik, és semmi sem jöhet létre ellentétes okok által. Egy bódhiszattva számos csodás előnyt élvez, amelyek által hozzájárulhat az érző lények jóllétéhez; minden érdem, amit egy ilyen nemes lény véghezvisz, nagyon erős és hatásos. Ezért a bódhiszattvák őszintén gyakorolják az út módszerbeli aspektusait, köztük a hat tökéletességet, hogy gyorsan elérjék a buddhaság állapotát. Ha nem így volna, mi lenne az oka ezeknek a mezőknek, a buddhák mezejének és így tovább, amiről a Buddha beszélt? A mindentudó bölcsesség, amely a legjobb minőségekkel rendelkezik, nagylelkűség és egyéb praktikus eszközök révén érhető el. Ezért mondta a Buddha,

160

A

meditáció

szakaszai

hogy a mindentudó bölcsességet praktikus eszközök révén kell tökéletesíteni. Ezért kell a bódhiszattváknak is kiművelniük magukban a nagylelkűséget és egyéb praktikus eszközöket is, és nem csak az ürességet. A Minden minőségek széles gyűjteménye szútra is azt mondja: „— Ó, Maitréja, a bódhiszattvák alaposan elsajátítják a hat tökéletességet, hogy elérjék a buddhaság végső gyümölcsét. Erre az ostobák azt mondják: - A bódhiszattváknak csak a bölcsesség tökéletességét kell elsajátítaniuk — mi szükség a többi tökéletességre? Elutasítják a többi tökéletességet. Maitréja, mit gondolsz erről? Amikor Kashi királya felajánlotta a húsát a karvalynak a galamb miatt, az talán a bölcsesség megrontása volt? Maitréja azt felelte: — Nem, ez nem így van. Mire a Buddha azt mondta: — Maitréja, a bódhiszattvák az érdem alapjait vetik meg a hat tökéletességhez kapcsolódó cselekedeteikkel. Vajon ártalmasak az érdem eme alapjai? Mire Maitréja így felelt: — Ó, Buddha, ez nem így van. A Buddha folytatta: — Maitréja, te is helyesen gyakoroltad a nagylelkűség tökéletességét hatvan eonon keresztül, az erkölcsök tökéletességét hatvan eonon keresztül, a türelem tökéletességét hatvan eonon keresztül, a lelkes kitartás tökéletességét hatvan eonon keresztül, a meditatív állandósulás tökéletességét hatvan eonon keresztül és a bölcsesség tökéletességét hatvan eonon keresztül. Erre az ostobák azt felelik: - Egyetlen útja létezik csupán a buddhaság elérésének, az pedig az üresség útja. Az ő gyakorlatuk teljességgel hibás."


161

Ez a szövegrész egyértelműen bemutatja, milyen fontos a módszer és a bölcsesség keverékének kifejlesztése. Miután kialakítottátok az üresség átfogó megértését, meditáljatok, hogy elmélyítsétek ezt a megértést. Es ugyanekkora hangsúlyt kell fektetnetek a módszer aspektusának gyakorlására, amelyben benne foglaltatik a hat tökéletesség. A bódhiszattva végső célja a legmagasabb szintű megvilágosodás elérése, és az, hogy mind a lét körforgásának vajúdását, mind a nirvána önelégült békéjét meghaladja. Ennek érdekében a gyakorlatnak a módszer és a bölcsesség egységéből kell állnia. Egy bódhiszattva, aki birtokolja a bölcsességet, a gyakorlati eszközöknek azonban híján van, olyan, akár a hallgatók, akik nem képesek elvégezni a buddhák tetteit. De képessé válhatnak rájuk a gyakorlati eszközök révén. Ahogy a Drágakövek halma mondja: „Kashjapa, így van ez. A királyok például, akiket támogatnak a minisztereik, minden céljukat elérhetik. Hasonlóképpen, (ha) a bódhiszattva bölcsességét alaposan megtámogatják a gyakorlati eszközök, az ilyen bódhiszattva is képes a buddhák összes tettére." A bódhiszattvák útjának filozófiai nézete különbözik a nem buddhisták és a hallgatók filozófiai útjától. Például, tekintve, hogy a nem buddhisták útjának filozófiai nézete fonák módon egy (valósan létező) ént lát és így tovább, az ilyen út teljes mértékben és mindenkor elszakad a bölcsességtől. Ezért ők nem érhetik el a megszabadulást. A hallgatók el vannak vágva a nagy együttérzéstől, és nem rendelkeznek a gyakorlati eszközökkel. Ezért csakis a nirvána elérésére törekszenek. A bódhiszattvák

162

A

meditáció

szakaszai

azonban a bölcsességet és a gyakorlati eszközöket ötvözik útjukon, így ők a nem-megállapodott-nirvánába törekszenek. A bölcsesség erejének köszönhetően nem hullanak vissza a lét körforgásába; a gyakorlati eszközöknek köszönhetően pedig nem lépnek be a nirvánába. A Caja fejének dombja szútra mondja: „A bódhiszattvák útja kétágú. Ez a kettő a gyakorlati eszközök és a bölcsesség ága." A Legfelsőbbek és dicsők közt az első azt mondja: „A bölcsesség tökéletessége az anya, a gyakorlati eszközökben való jártasság pedig az apa." Vimalakírti tanításaiban olvashatjuk a következőt: „Mi a kötöttség egy bódhiszattva számára, és mi a megszabadulás?" Egy olyan élet fenntartása a lét körforgásában, amely híján van a gyakorlati eszközöknek, kötöttséget jelent egy bódhiszattvának. De egy olyan élet a lét körforgásában, amely jártas a gyakorlati eszközökben, megszabadulás a számára. Egy olyan élet fenntartása a lét körforgásában, amely híján van a bölcsességnek, kötöttség a bódhiszattvának. De egy olyan élet a lét körforgásában, amely rendelkezik a bölcsességgel, megszabadulás. A bölcsesség, amelyhez nem járulnak gyakorlati eszközök, kötöttség, de a bölcsesség, amelyhez járulnak, gyakorlati eszközök, megszabadulás. A gyakorlati eszközök, amelyekhez nem járul bölcsesség, kötöttségek, de a gyakorlati eszközök, amelyekhez bölcsesség járul, a megszabadulást jelentik. Ha egy bódhiszattva csak a bölcsességet fejleszti, a hallgatók által vágyott nirvánába kerül. Azért olyan ez, mint a kötöttség, mert így nem érheti el a nemmegállapodott nirvánát. A bölcsesség, amely elszakad a gyakorlati eszközöktől, tehát kötöttség a bódhiszattvák számára. Ezért, éppúgy, ahogy a szélfútta ember is


163

menedéket keres a tűz mellett, a bódhiszattva is kifejleszti magában az üresség bölcsességét és a gyakorlati eszközöket, hogy elhárítsa a téves nézetek szelét, ő azonban nem úgy törekszik ennek megvalósítására, ahogyan a hallgatók. A tíz minőség szútra mondja: „Ó, nemes család sarja, így van ez. Egy ember például, aki nagyon elkötelezettje a tűznek, aki tiszteli és guruként tekint rá, nem fogja azt gondolni: »Mivel tisztelem, becsülöm és nagyra tartom a tüzet, mindkét kezemet beleteszem.« Ennek pedig az az oka, hogy tudja, ez fizikai fájdalmat és mentális zavart okozna a számára. Hasonlóképpen tudja a bódhiszattva is, hogy mi a nirvána, mégsem próbálja megvalósítani. Ennek pedig az az oka, hogy tisztában van vele, ha így tenne, azzal hátat fordítana a megvilágosodásnak." Ha pusztán gyakorlati eszközökre támaszkodik, a bódhiszattva nem lesz képes meghaladni a hagyományos szintet, és kötöttségben marad. Ezért egyaránt kifejleszti magában a bölcsességet és a gyakorlati eszközöket. A bölcsesség ereje által a bódhiszattva még a zavaró érzelmeket is képes nektárrá változtatni, akár a mérget a tantrikus varázsige. A nagylelkűség és így tovább... (jóságát) nem kell kifejteni, hiszen ezek természetesen emelkedett létállapothoz vezetnek. A bódhiszattvák jártasak a gyakorlati eszközök terén, és birtokában vannak a bölcsességnek. Az ilyen speciális minőségek miatt léteznek cselekedetek, amelyek a hallgatók vagy a magányos felismerők részéről helytelennek bizonyulnak, a bódhiszattvák azonban nagyban hozzájárulhatnak általuk más érző lények jóllétének növeléséhez. Annak érdekében, hogy jót tegyenek más érző lé-

164

A

meditáció

szakaszai

nyeknek, nekik nem kell szigorúan követniük a testre és a beszédre vonatkozó szabályokat. A Drágakövek halma mondja: „Kasjapa, ez így van. A tantra és az orvoslás ereje által egy méreg nem lesz halálos. Hasonlóképpen, mivel a bódhiszattvák zavaró érzelmei a bölcsesség uralma alatt állnak, nem okozhatják a bukásukat. Köszönhetően a gyakorlati eszközök erejének, a bódhiszattvák nem hagyják el a lét körforgását; nem lépnek be a nirvánába. A bölcsesség erejével minden (valós létezőként félreértelmezett) tárgyat eltávolítanak maguktól, és így nem esnek bele a lét körforgásába. Ezért csakis ők érhetik el a buddhaság nem-megállapodott nirvánáját." Az Űr kincse szútra is azt mondja: „A bölcsesség tudása révén a bódhiszattvák eltávolítanak minden zavaró érzelmet, gyakorlati eszközökben való jártasságuknak köszönhetően pedig nem hagyják el az érző lényeket." A gondolat feltárása szútra pedig azt mondja: „Soha sem mondtam, hogy az, aki nem aggódik az érző lények jóllétéért, és nem hajlandó felismerni minden összetett jelenség természetét, elérheti a meg-nem-haladható és tökéletesen megvalósított buddhaságot." Ezért mindazoknak, akik érdekeltek a buddhaságban, a bölcsességet és a gyakorlati eszközöket egyaránt meg kell valósítaniuk. A bódhiszattvák hatalmas bölcsességgel rendelkeznek. Ezáltal zavaró érzelmeik hatástalanná válnak, és nem lesznek okok, amelyek nemkívánatos világokba taszítanák őket. Mivel ezek a nemes lények egyaránt törekszenek a gyakorlati eszközök és a bölcsesség kifejlesztésére, sem a lét körforgása nem gyűri maga alá őket,


165

és a nirvána önelégült állapotába sem esnek bele. Éberségük folyamatosan más érző lények jóllétére irányul, és ezzel egy időben igyekeznek elérni a legmagasabb szintű megvilágosodást. Miközben a transzcendens bölcsességen meditálsz vagy mély meditatív állapotban vagy, nem tudod a gyakorlati eszközöket, például a nagylelkűséget alkalmazni. A gyakorlati eszközöket azonban fejlesztheted a bölcsesség mellett, a meditációt előkészítő és követő időszakokban. Ez a bölcsesség és a gyakorlati eszközök egyidejű gyakorlásának módja.

A bölcsesség, amely az üresség közvetlen felismerése, teljes mértékben mentes a kettősségtől, az elme pedig tökéletesen feloldódik ebben az ürességben, akár a víz a vízben. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen időszakban nem lehetséges a gyakorlati eszközöket alkalmazni. A bölcsesség aspektusának és a módszer aspektusának egyidejű alkalmazását azonban a megfelelő perspektívából kell értenünk. A meditáció előtti és utáni időszakokban az ember képes rá, hogy gyakorolja az együttérzést, az önzetlenséget, a nagylelkűséget és így tovább, és ez által megnövelje a bölcsesség erejét. Sőt, ez a bódhiszattvák útja, amelynek során a bölcsesség és a gyakorlati eszközök integrált kiművelését végzik. Ez nem más, mint a transzcendens út megvalósítása, amely alaposan átitatódik a minden érző lényre fókuszáló nagy együttérzéssel. És miután kiemelkedtetek a meditatív elmerülésből, gyakoroljátok a nagylelkűséget és más gyakorlati eszközöket, félreértelmezés nél-

166

A

meditáció

szakaszai

kül, akár egy varázsló. Az Aksajamati tanítása szútra mondja: „Melyek a bódhiszattva gyakorlati eszközei, és mely bölcsességet teremti meg? A bódhiszattva gyakorlati eszközei által az elmét közelről az érző lényekre irányítja, nagy együttérzéssel, miközben elmerül a meditációban. Békével és a tudás hatalmas békéjével merül el a meditatív kiegyensúlyozottságban." És még számtalan ilyen szöveg létezik. A gonosz erők uralásáról szóló fejezet szintén azt mondja: „Továbbá a bódhiszattvák tökéletes tettein a bölcsesség elméjének tudatos erőfeszítéseit és a gyakorlati eszközök elméjének érdemteli dharmahalmozását értjük. A bölcsesség elméje szintén éntelenséghez vezet, a (bennfoglalt létezéssel rendelkező) érző lények nem létezéséhez, és az életéhez, a létfenntartáséhoz és az egyénéhez. A gyakorlati eszközök elméje pedig minden érző lény érési folyamatát segíti." A Minden minőségek széleskörű gyűjteménye szútrábdr) pedig a következő áll: Ahogy a varázsló elengedi teremtményét, hiszen már ismeri (a természetét) teremtményét, és nem fűzi hozzá ragaszkodás. Ugyanúgy, a három világ is olyan, akár az illúzió, És erről a Buddha már jóval előbb tudott, hogy tudott volna ezen világok érző lényeiről és nekiindult, hogy segítsen nekik.


167

A bódhiszattvák bölcsességének és gyakorlati eszközeinek közös alkalmazásáról mondják: tetteik szintjén megmaradnak a lét körforgásában, gondolataikban azonban a nirvánában állapodnak meg. Tegyük fel, hogy a varázsló létrehozza egy börtönben ülő ember kivetülését, aztán megpróbálja kiszabadítani őt a fogságból. Mivel tisztában van vele, hogy amit kivetített, csupán illúzió, nincs benne ragaszkodásérzés vagy hasonló. A buddhák is ugyanígy tekintenek a három világ érző lényeire, illúziókként. N e m ragaszkodnak úgy a dolgokhoz, mintha azok bennfoglalt létezéssel rendelkeznének, és megvan a bölcsességük, hogy felismerjék, a dolgok éppoly üresek, akár az illúziók. Ugyanakkor, ezzel egy időben törekednek rá, hogy beteljesítsék minden érző lény jóllétét. Ilyen módon tegyetek szert jártasságra a nagylelkűség és más gyakorlati eszközök terén, amelyek a meg-nemhaladható és tökéletesen megvalósított megvilágosodás felé kötelezik el az embert, továbbá az üresség és a hatalmas együttérzés lényegét hordozzák. Annak érdekében, hogy kifejlesszétek a bódhicsitta végső ébredő elméjét, ahogyan korábban is, gyakoroljátok a nyugodt megállapodottság meditációját és a különleges felismerést, amilyen gyakorisággal és rendszerességgel csak tudjatok. Amint azt Az elkötelezettség tiszta mezeje szútra mondja, mindig ismerkedjetek a gyakorlati eszközökkel, azáltal, hogy tudatosságotokat közelről a bódhiszattvák munkájának pozitív minőségeire irányítjátok, minden idők érző lényeinek jólléte érdekében.

168

A

meditáció

szakaszai

Azok, akik jártasságra tesznek szert az együttérzésben, a gyakorlati eszközökben és a bódhicsitta ébredő elméjében, ilyen módon, kétségkívül sikeresek lesznek az életben. Buddhákat és bódhiszattvákat, és más kellemes dolgokat láttok majd álmotokban, és megértő istenek fogadnak a védelmükbe. Minden pillanatban temérdek érdemet és felismerést halmoztok fel. A zavaró érzelmek és egyéb rossz állapotok megtisztulnak. Mindig nagy boldogságot és mentális békét tapasztaltok majd, és nagyon sok lény szeretetét élvezitek. Fizikailag is megszabadultok a betegségektől. Nagyon magas szintű mentális működéseket fejlesztetek ki, és így olyan speciális tulajdonságokra tesztek szert, mint a tisztánlátás.

Ha belekezdtek a tanítások gyakorlásába, próbáljatok némi intellektuális megértésre is szert tenni az üresség nézetével kapcsolatban. Amint azt korábban mondtuk, a dolgok nem rendelkeznek valós létezéssel - önmagukban nincs egyedi létezésük. Amikor imádkoztok vagy borulásokat végeztek, közben alakítsatok ki magatokban egy érzést a dolgok illuzórikus természetével kapcsolatban. A dedikációitokat és a felajánlásaitokat is az éntelenség filozófiájának keretében kell megtennetek. Az üresség jelentésének megértése és az erre való emlékezés egyformán lényeges része a tantrikus gyakorlatoknak. Mindenféle, az üresség ismeretével kapcsolatban álló érdemteli cselekedetek gyakorlása nagymértékben segíti a szellemi úton való felemelkedést. Ezzel párhuzamosan a zavaró érzelmek és egyéb hibák fokozatosan csökkennek, míg az együttérzés, az önzetlenség, a gyakorlati eszközök és egyéb érdemek megerősödnek.


169

Amikor majd varázslatos erővel utaztok megszámlálhatatlan világokba, tegyetek felajánlásokat a buddháknak és hallgassatok a tanításaikra. A halál idején is bizonyosan látni fogjátok a buddhákat és a bódhiszattvákat. A következő életeitekben különleges családokban és helyeken születtek majd újra, ahol nem lesztek elkülönülve a buddháktói és a bódhiszattváktól. így erőfeszítés nélkül gyűjthetitek majd az érdemeket és felismeréseket. Hatalmas vagyonotok, sok követőtök és szolgálótok lesz. Éles intelligenciátok segítségével sok lény elmefolyamát tudjátok majd beérlelni. Egy ilyen ember képes visszaidézni a múltbeli életeit. Próbáljátok felfogni, milyen mérhetetlen előnyökkel jár ez a helyzet, amint azt más szútrák is írják. Ilyen módon, ha hosszú időn át és nagy csodálattal meditáltok az együttérzésen, a gyakorlati eszközökön és a bódhicsitta ébredő elméjén, az elmefolyam fokozatosan és nagyon alaposan megtisztul, és érettebbé válik. Aztán, mintha fadarabokat dörzsölnétek össze, eljuttok a tökéletes valóságról való meditációba. Ezáltal egy rendkívül tiszta tudásra tesztek szert a jelenségek szférájával kapcsolatban, amely mentes a fogalmi kifejtésektől - a transzcendens bölcsességre, amely mentes a fogalmi gondolkodás gúzsba kötő hálóitól. A végső bódhicsitta ezen bölcsessége olyan makulátlan, akár egy mécses lángja, amit nem fúj a szél. így az ilyen elme a végső bódhicsitta entitásában belépést nyer a látás útjára, amely érti minden jelenségek éntelen természetét. Ezen az eredményen keresztül ráléptek az útra, amely a dolgok valóságára fókuszál, és beleszülettek a tathágaták családjába; beléptek a bódhiszattvák makulátlan állapotába, magatok után hagytok minden

170

A

meditáció

szakaszai

vándorló születést, megállapodtok a bódhiszattvák ilyenségében, és eléritek az első bódhiszattva szintet. Több részletet is találhattok ezekkel az előnyökkel kapcsolatban egyéb szövegekben, például A tíz szellemi szintben. így tanítja a Merülés a Lankába szútra az ilyenségre fókuszáló meditatív állandósulást. így lépnek be a bódhiszattvák a nem-fogalmi meditációba, amely mentes minden kifejtéstől.

Ha valakit szenvedni látunk, együttérzés támad bennünk. Fel kell ismernünk, hogy nagyon fontos, hogy kialakítsunk magunkban egy ilyen hozzáállást, és megerősítsük ezt egyéb gyakorlati eszközök segítségével. Szintén rendelkezésünkre áll az emberi intelligencia, amely képessé tesz bennünket arra, hogy megkülönböztessük egymástól a jó és a rossz dolgokat. Ezt is fejlesztenünk kell, és rá kell irányítanunk a végső valóság elkülönítésére. Ezen célok beteljesítésében lényeges szerepet játszanak a különböző érdemteljes tettek és tisztító aktusok. Alapvetően fontos, hogy kialakítsátok a megkülönböztető bölcsesség képességét. Ennek a bölcsességnek a segítségével újra meg újra vizsgáljátok meg a végső valóságot, és fejlesszetek ki magatokban egy intellektuális megbecsülést az ilyenség jelentése iránt. Ez aztán segítségetekre lesz majd abban, hogy kialakítsatok egy mély érzést az ilyenség valósága iránt. Ezt az analitikus megközelítést ki kell egészítenünk a meditatív koncentrációval. Az együttérzés gyakorlata és az üresség ismerete elvezeti az egyént annak felismeréséhez, hogy az elme tisztátlanságai eltávolíthatók és a mindentudás állapota elérhető.


171

A tanítások hosszú időn át tartó gyakorlása után, ha az alapot a bölcsességgel kiegészült együttérzés adja, az egyénben erős vágy ébred a buddhaság elérésére. Amikor ez a vágy, hogy javára legyen minden érző lénynek, őszinte és a szív mélyéről jön, az egyén bódhiszattva lesz, és rálép az érdemek és felismerések halmozásának mahájána útjára. Az út három szintje közül (kis, közép és nagy) eléri a kis utat. Ezt nevezik földszerű ébredő elmének. Az ébredő elmének huszonegy fajtája létezik. A gyakorló az ébredő elmét együttérzés révén fejlesztheti tovább, így az ürességgel kapcsolatos tudását is megerősítheti. A nyugodt megállapodottság meditációját az ürességgel kapcsolatban gyakorolja, és amikor létrejön a bölcsesség, amely ebből a meditációból fakad, az egyén rálép az előkészületek útjára. A meditációt folytatni kell, annak tudatában, hogy a módszer és a bölcsesség aspektusainak összehangolása kulcsfontosságú. Ezen gyakorlatok által a meditáló teljes mértékben belemerül az ilyenségbe — mint amikor vizet öntenek a vízbe -, és megszűnik a kettősség minden jele. Amint a gyakorló közvetlen betekintést nyer az ürességbe, rálép a látás útjára. Mivel ezek a felismerések az ébredő elméhez kapcsolódva történnek meg, egyértelmű, hogy a mahájána útról beszélünk. A tíz bódhiszattva szint közül a meditáló eléri az elsőt, ami örömteliként ismeretes. Ennek az útnak két szegmense van - a meg-nem-szakított és a megszabadított. Az első úton ellensúlyozódik az akadály, amely ezzel a felismeréssel kapcsolatos, és miután ezt az akadályt legyőztük, rálépünk a megszabadulás útjára.

172

A

meditáció

Kitartó meditációval a gyakorló elhárítja az akadályokat, és rálép a meditáció útjára. Megvalósítja a meditáció útját. A koncentráció utolsó pillanatában, amit a meditáció vadzsraszerű útjaként ismerünk, a legfinomabb szintű homályosságok is eltávolíttatnak, gyökerüknél fogva. Ily módon az egyén kialakítja a mindentudó transzcendens bölcsességet, és buddhává válik. Az egyén, aki belépett az első szintre, később a meditáció útján megismerkedik a transzcendens állapot két bölcsességével, majd az ezt követő bölcsességekkel és gyakorlati eszközökkel. Ezáltal fokozatosan kitisztítja még a homályosságok legfinomabb felgyülemlését is, amelyek a meditációs út tisztításának tárgyai. Annak érdekében pedig, hogy magasabb szintű minőségeket érjen el, megtisztítja az alacsonyabb szellemi szinteket. Minden cél teljes mértékben teljesül, azzal, hogy belép a tathagaták transzcendentális bölcsességébe és a mindentudás óceánjába. Fokozatos gyakorlás révén az elmefolyam alaposan megtisztul. A Merülés a Lankába szútra ejt szót erről. Ahogy A gondolat feltárása szútra'ban is: „Annak érdekében, hogy elérjük ezeket a magasabb szinteket, az elmét meg kell tisztítani, csakúgy, mint amikor aranyat finomítunk, míg meg nem valósítjuk a meg-nem-haladható és tökéletesen megvalósított buddhaságot." Amikor beléptek a mindentudás óceánjába, feddhetetlen drágakőszerű minőségekre tesztek szert, annak érdekében, hogy segítsétek az érző lényeket, és ezek beteljesítik korábbi pozitív imáitokat. Az egyén eztán az együttérzés megtestesítőjévé válik, különböző gyakorlati eszközök birtokában, amelyek spontán módon


173

és különböző kiáradások révén működnek, minden vándorló lény érdekében. Az összes hiba és ezek rejtett erejének teljes elhárításával minden buddha megállapodik abban a kívánalomban, hogy minden szenvedő lény segítségére legyen. Ezen felismerés folytán alakítsatok ki hitet a buddhákban, minden csodás tudás és minőség forrásaiban. Mindenkinek arra kellene törekednie, hogy megvalósítsa ezeket a minőségeket. A Buddha ezért azt mondta: „A mindentudó transzcendens bölcsesség gyökeréül az együttérzés, okául a bódhicsitta ébredő elméje szolgál, és gyakorlati eszközök révén tökéletesíthető."

Hogy összefoglaljuk ennek a drága szövegnek a tanításait, rá kell jönnünk, hogy először a két igazságot kell megteremtenünk, ezekjelentik ugyanis az alapot. A gyakorlat folyamán a kétféle halmozást, illetve a bejárt út módszer- és bölcsesség-aspektusait kell tökéletes összhangban magunkévá tennünk. Ennek eredményeképpen kétféle buddhatest jön létre. Amikor egy ember eléri a buddhaság mindentudó állapotát, minden zavaró érzelem és homályosság szertefoszlik, egyszer és mindenkorra. Az ilyen ember teljes tudatra ébred. Innentől kezdve egy ilyen megvilágosodott lény végtelen hatókörével rendelkezik, hogy hozzásegítse az érző lényeket a szabadsághoz és a megszabaduláshoz. A bölcsek távol tartják magukat az irigységtől és a többi hibától; Tudásszomjuk lecsendesíthetetlen, akár az óceán. A megkülönböztetés révén csak azt tartják meg, ami helyes, ahogy a hattyúk is szétválasztják a tejet a víztől.

174

A

meditáció

szakaszai

Ezért a tudós ember tartsa magát távol a megosztó szerepektől és bigottságtól. És még egy gyermektől is jó szó lesz a jutalma. Bármilyen érdemet nyerjek is a középső út magyarázata által Felajánlom minden lénynek, hogy valósítsák meg a középső utat. Ácsárja Kamalasíla A meditáció szakaszai című művé-

nek második része itt befejeződik. Tibetire lefordította és szerkesztette az indiai apát, Padzsna Verma, és a szerzetes Vese De. íme hát, végére értünk a tanításoknak Kamalasíla gyönyörű szövegéről. A szerzőt és mesterét, Sántaraksitát különleges karmikus kötelék fűzte Tibet havas földjének lakóihoz, irántuk való jóságuk pedig felbecsülhetetlen. Boldog vagyok, hogy átadhattam ezt a magyarázatot A meditáció szakaszai második részéről. Arra biztatok

minden olvasót és hallgatót, hogy tanulmányozza a szöveget. Ha tovább szeretné növelni tudását a középúttal kapcsolatban, szintén tanulmányoznia kell Buddhapalita és Csandrakírti nagyszerű szövegeit a madhjamakáról, akiknek a madhjamaka gondolati iskola végső szemléletét köszönhetjük.

GLOSSZÁRIUM

azonnali feltétel: arra utal, hogy a következő elme és a mentális tényezők azonnal megteremtődnek a velejáró elme és mentális tényezők által, amint az előzőek megszűnnek (a négy tényező/feltétel egyike). bódhicsitta ébredő elméje: a buddhaság elérésének önzetlen kívánalma minden érző lény javának érdekében. bölcsességlény: amikor egy meditációs istent képzelünk magunk elé, a bölcsességlény magára a valós istenségre utal, akit elképzelünk, hogy beléhatoljunk. egyenlő állapot oka: az ok, amely önmagához hasonló eredményekre vezet, például árpából árpát, vagy egy erényes tettből erényes tettet teremt (a hat okok egyike). elköteleződött létező: meditációs istenség, amelyet magunk elé képzelünk vagy vizualizálunk.

176

A

meditáció

szakaszai

filozófiai elvek négy iskolája: vaibhasika, szautranika, csittamátra és madhjamaka. hétágú gyakorlat: lebomlás; felajánlás; vallomás; örvendezés; kérés a buddhákhoz, hogy forgassák meg a dharmakereket; kérés a buddhákhoz, hogy ne menjenek el és ajánlás. izgalom: amikor az elmét a ragaszkodás zavarja meg. kábultság: a húsz másodlagos, szenvedést okozó érzelem egyike; olyan elme, amely ragaszkodásból vagy gyűlöletből külső tárgyra terelődik, és nem képes belül maradni. két igazság: hagyományos igazság és végső igazság. közvetett ok: az ok, amely más tényezők és tárgyak közvetítésével teremti meg eredményét. közvetlen ok: az ok, amely közvetlenül teremti meg eredményét, és nincs szüksége egy másik médium közvetítésére, példa: a tűz füstöt eredményez. különleges felismerés: egy különleges bölcsesség, amely látja a jelenségek végső valóságát. lényegi ok: olyan ok, amely elsősorban lényegi folytatásaként teremti meg eredményét; példa: a csíra létrejötte a magból.

Glosszárium

177

létezés hat állapota: poklok, éhes szellemek, állatok, emberi lények, félistenek és istenek. meg-nem-állapodott nirvána: a buddhaság szintjén található nirvána. Azért nevezik meg-nem-állapodottnak, mert a buddha nem a saját javát nézi, és nem állapodik meg sem a lét körforgásának, sem a nirvána egyoldalú békéjének szélsőségében. megtagadás: a kifejezés általánosan ismert értelme, amely az egyén azon elhatározására utal, hogy megszabaduljon a létezés három börtönszerű világából, és meghaladja a szenvedést. Vagyis nem más, mint az a kívánalom, hogy megszabaduljon minden létállapottól a létezés körforgásán belül. mentális tompaság: olyan elme, amely híján van a tisztaságnak, akár erényes, akár nem-erényes, akár semleges tárgyra fókuszál. módszer és bölcsesség: a módszer fogalma olyan gyakorlatokra utal, mint például a bódhicsitta ébredő elméjének kiművelése; a bölcsesség olyan gyakorlatokra, amelyek az ürességet felismerő bölcsességhez vezetnek. négy igazság: a szenvedés igazsága, a szenvedés okának igazsága, a szenvedés megszüntetésének igazsága és az út igazsága.

178

A


nyugodt megingathatatlanság: ez a kifejezés teoretikusan magában foglalja a meditációs állandósulás minden típusát, és a koncentráció egyhegyű állapotára utal. objektív feltétel: egy feltétel, amely a tárgy aspektusában teremti meg a tudatosságot, például egy olyan tudatosság létrejötte, amely külső tárgyakat vizsgál - formát, hangot stb. (a négy tényező/feltétel egyike). okok és feltételek: az ok teremti meg a természetet/entitást, a feltétel pedig a jellemzőket. öt mentális és fizikai halmaz: forma, érzés, megkülönböztetés, cselekvés és tudatosság. rugalmasság: a rugalmasság egyike a tizenegy erényes mentális tényezőnek, amely alkalmassá teszi az elmét és a testet az erényes tettekre és az akadályozó és negatív elmeállapotok megszüntetésére. Tathágata: „így jött" - a Buddha egy jelzője, ami olyasvalakire utal, aki az üresség olyanságának követése által, amely mentes a létezés körforgásának és a nirvána békéjének szélsőségeitől, elérte a hatalmas megvilágosodás állapotát. tíz hatalom: annak ismerete, hogy mi helyes és mi helytelen; egy tett eredményének ismerete; különböző hajlamok ismerete; különböző érdekek ismerete; a felsőbbrendű és alsóbbrendű mentális képességek ismerete; a

Glosszárium

179

mindenhez vezető út ismerete; a koncentráció, a megszabadulás, meditatív állandósulás és elmélyedés stb. ismerete; a múltbeli és jövőbeli életekre való visszaemlékezés módjának ismerete; a halál és a születés ismerete; a tisztátlanság megszüntetésének ismerete. tizenkét forrás: a tizenkét forrás olyan, akár tizenkét ok, vagy ajtó, amely a hat tudatosság (szem tudatosság stb.) megjelenéséhez és kifejlődéséhez vezet. Ezért hat belső forrás létezik: szem, fül, orr, nyelv, test és elme, és hat külső forrás: forma, hang, illat, íz, tapintás és tárgy vagy jelenség. tizennyolc elem: hat külső elem vagy fókusz elem (forma, hang, illat, íz, tapintás és dharma/tárgy), hat belső elem vagy alapelem (szem, fül, orr, nyelv, test és elme) és hat tudatosság elem vagy függő elem (szem tudatosság, fiil tudatosság, orr tudatosság, nyelv tudatosság, test tudatosság és mentális tudatosság). üresség: a független vagy abszolút létezés hiányára utal, és nem egyenlő a semmiséggel vagy a nem-létezéssel. velejáró ok: az okok egy olyan típusa, amely a velejáró jelenlét által segíti elő a gyümölcs létrejöttét, például az elme és a mentális tényezők együtt jelennek meg, azáltal, hogy kölcsönösen segítik egymást (a hat okok egyike). zavaró tényező: bármilyen fajta mentális zavar, amely a ragaszkodásból vagy valami hasonlóból fakad.

B I B L I O G R Á F I A É S I D É Z E T T MŰVEK

SZÚTRÁK Bódhiszattva A gonosz A

szekció

erők

szútra

uralásáról szóló fejezet szútra

drágakövek felhője szútra

A tökéletes dharma kivonata szútra Merülés a Lankába szútra Minden

minőségek széleskörű gyűjteménye szútra

Legfelsőbbek és dicsők közt az első szútra Drágakövek

halma

Gaja fejének

dombja

szútra szútra

Korona ékköve szútra A

meditatív

állandósulás királya szútra

A hitről való meditáció a Holdlámpás

mahájánában

szútra

A nemes életvitel imája A bölcsesség tökéletessége szútra Az elkötelezettség tiszta mezeje szútra Narajána Adzsátasatru

kérdései megbánásának

Ur kincse szútra Vimalakírti

tanításai

szútra

megszüntetéséről szútra

182

A

Avatamszaka Aksajamati

meditáció

szakaszai

szútra tanítása

szútra

A tíz szellemi szint szútra A tíz minőség szútra A gondolat feltárása Szív A

szútra

szútra Tathágata lényege szútra

A szenvedés hatalmas és teljes

meghaladásának szútrája

ÉRTEKEZÉSEK Kommentárok ta"

(Dignága)

„A hiteles gondolkodás kivona-

című munkájához A tudás kivonata A bódhiszattva

útja

A madhjamaka

lényege

A

középút

Nágárdzsuna ség

címmel

megvilágítása értekezése a középútról,

„Alapvető bölcses-

JEGYZETEK Rövidítések:

k: kínai (pinyin); p: páli; sz: szanszkrit; t: tibeti

1. Kamalasíla

(sz:

Kamalashila,

t:

Ka-ma-la-shi-la)

(kb. 740-795): VIII. századi indiai tudós, Sántaraksita tanítványa, aki mestere nyomán a jógácsára (sz: yogácára, t:

rnal-byor-spyod-pa-ba)

és

madhjamaka

(sz:

madhya-

maka, t: dbu-ma) tanok szintézisét tekintette a legmagasabbrendű buddhista szemléletnek. Thriszong Decen (t: Khri-srong IDe-btsan) (742-804) meghívására érkezik Tibetbe. A híres tibeti buddhista hitvitában (792-794) ő képviselte az ind álláspontot, melynek lényege a fokozatos ösvény, szemben a kínai hirtelen megvilágosodás álláspontjával. A vita az ő győzelmével végződött, aminek nyomán a tibeti buddhizmus végleg az indiai forma mellett kötelezte el magát. 2. Mandzsusrí (sz: Manjusri = Szelíd Dicsőségű, t:

'Jam-dpat): A transzcendens bölcsességet megszemélyesítő bódhiszattva, aki az összes megvilágosult buddha és bódhiszattva bölcsességét testesíti meg. Attribútumai: a tudás lángoló kardja és a ló túszon nyugvó könyv, a

Pradnyápáramitá-szútra

(sz:

Prajnápáramitá

sütra,

A

184

t:

meditáció

szakaszai

Shes-rab-kyi pha-rol-tu phyin-pá).

A

mahájána

(sz:

maháyána, t: theg-cheri) mitológia szerint MandzsusrílO

milliárd kalpával (sz: kalpa) ezelőtt egy szelíd király volt egy távoli keleti világban, ahol elhatározásra jutott, hogy bódhiszattva

(sz:

bodhisattva,

t:

byang-chub

sems-dpa')

lesz, és mindaddig tevékenykedik a szamszárdban (sz: samsára), amíg ott szenvedő embert talál. 3. bódhicsitta (sz:

bodhicitta, t: byang-chub kyi-sems):

A megvilágosodásra irányuló önzetlen tudat. Nagy elhatározás és elkötelezettség, mely a teljes és tökéletes megvilágosodást tűzi ki célul, minden érző lény javára. A buddhizmus kétféle bódhicsittáról beszél, a törekvés és az alkalmazás bódhicsitta)áról. 4. Nágárdzsuna

(sz:

Nágárjuna,

t:

kLu-grub):

A

II.

században élt buddhista filozófus, a madhjamaka iskola megalapítója. Kahorában született (Kelet-India), ahol képességeivel már fiatalon elkápráztatta a bráhmanohat. Egy bódhiszattva tanácsára a Magadhában lévő Nálandá (sz: Nálandá, t: Na-lan-da) kolostoregyetemre ment

tanulni, ahol a kolostor vezetője Sri Szaraha Bhadra (sz: Srz Saraha Bhadra) szívesen fogadta, és hamarosan szerzetessé avatta. Ezután a mahájána tripitakát (sz: Tripitaka, t: sDe-snod gsum) tanulmányozta, majd különleges

képességekre (sz: siddhi, t: jgrz^ tett szert. Ezek után vitában legyőzte a hindu bráhmanohat, ezért a 720landai egyetem tanára lett. Egy három hónapos elvonuláson fiatal fiúk alakjában meglátogatták a nágák (sz: nága)7 és számon kérték rajta egykori ígéretét, hogy el-

Jegyzetek

185

látogat az országukba, és tanításokat ad a Buddha tökéletes bölcsességéről. A meghívást azzal az indokkal hárította el, hogy neki éppen Dzsambudvípán (sz: Jambudvipá) kell tanítania, de mihelyst visszatér onnan, elmegy hozzájuk. ígéretét betartva, Nálanddb&n áldozatokat mutatott be, majd elment a A^gvz-földre, és megírta a Nágászahaszriká (sz: Nágasáhasrika) című művét. M i -

vel tanításával meghódította a nágákaX., ezért kapta a Nágárdzsuna nevet, aminek jelentése „A nágák meghódítója". Mestere, Ráhula (sz: Ráhula) halála után ő lett Nálandá főapátja, és ekkor kezdte el tanítani a középút filozófiáját. Szigorúan számon kérte a szerzeteseken a fegyelmi szabályok betartását, így a legenda szerint 8000 szerzetesnek kellett távozni a kolostoregyetemről. Ezek után megírta a középút filozófiájának ( madhjamaka) alapműveit:

a Múlamadhjamakakárikát (sz:

makakáriká),

a Múlapradzsnyát (sz: Mülaprajnd),

madhátusztotrát

(sz:

Dharmadhátustotra)

és

Mülamadhyaa Dhar-

a

Szútra-

szamgrahát (sz: Sútrasamgraha). Hamarosan olyan nagy híre ment a zseniális tanítónak, hogy elhomályosította a Budhgajaban (sz:

Budhagaydban)

tevékenykedő

hína-

jána iskolát is. Ennek hatására több király alattvalóival együtt híveivé lett. Elete végén Dél-Indiába látogatott, ahol barátságot kötött Sankara (sz: Sankara, t: dGge-

byed) királlyal, akivel élet-halál közösséget fogadott.

5. kadam vagy kadampa (t: bka'-gdams-pá)\ Tibeti

buddhista rend, nevének jelentése „az ige magyarázatát követő". Ezzel a névvel azt kívánták jelezni, hogy tagjai nem a már létező, nyingma (t: rnying-má) vonalat köve-

186

tik.

A

meditáció

szakaszai

1 0 5 6 - b a n Atísa (sz: Atlsa Dipankarasrijnána, t: Mar-

me-mdzad) (982-1054) tanításai nyomán tanítványa, Drom Tönpa (t: ' B r o m - s t o n - p a ) által alapított tibeti

rend. A kadampa esetében beszélhetünk elsőként szervezett buddhista iskoláról Tibetben. Mivel Drom Tönpa Atísán kívül még más mesterektől is tanult, ez az iskola is gyakorol ezoterikus tantrákat. A tibeti iskolák közül ez követi leghívebben az ind buddhista kolostori szabályokat, ennek megfelelően a rend hagyományának alapja is, mint az indiaiaknál, a fegyelmi szabályzatra épül. Első kolostoruk az 1057-ben épült Reting (t: Rwasgreng). A rend szellemiségének kialakításában nagy szerep jutott még Potopának (t: Po-to-pa) (?-1082), a Reting kolostor harmadik apátjának. Potopa a Lhászától északra fekvő Phanjül (t: ' P h a n - y u t ) tartományban

alapított kolostort, a Potopát, melyet a környéken hamarosan több is követett, így ez a vidék vált a rend központi területévé. Tanításuk hét alapelemből áll össze. 1 - 3 . a hagyományos páli nyelvű Tipitaka (p: Tipitaka, sz: Tripitaka, t: sDe-snodgsum) három része. 4. A történelmi B u d d h a . 5. Csenrezi (t: sPyan-ras gzigs, sz: Avalo-

kitesvara) bódhiszattva, akinek egyik földi megtestesülésének a rendalapítót tekintik. 6. Tára (sz: Tára, t: sGrol-ma) a női „ M e g m e n t ő " istenség. 7. Mijova (t:

Mi-g.yo-ba, sz: Acalá), a rend védőistensége, akit a „Tan királya"-ként tisztelnek. A kadampák kevesebb hangsúlyt fektettek a madhjamaka és a jógácsára filozó-

fiai rendszerekben való elmélyülésre, inkább az „üresség" gyakorlati megvalósításával foglalkoztak. A rend Congkapa (t: Tsong-kha-pa) láma (1357—1419) reformja

187

Jegyzetek

után fokozatosan jelentőségét vesztette, mivel az új reformált kadampa, azaz a gelukpa (t: dge-lugs-pa) vált

uralkodóvá Tibet-szerte. 6. gese (t: dge-bshes)\ A gepe sényen (t: dge-bai bshes-

gnyen) rövidítése, ami a szellemi jótevő, szellemi barát jelentésű szanszkrit kaljánamitra (sz: kalyánamitra) di-

rekt fordítása. A gese, amit leginkább a buddhista bölcselet doktoraként fordíthatunk, a geluk iskolában használatos legmagasabb tudományos titulus. A szerzetesből a geluk kolostori iskolarendszerben 15-25 év szigorú tanulmány befejeztével lehet gese. A képzést elkezdők közül csak kevesen érik el ezt a magas fokozatot. Ezen időszak alatt a közép- és felsőfokú düta (t: bsdus-grva = alapfogalmak és érvelési szabályok) három éve után a bölcseleti stúdiumok öt tárgykörben folynak öt éven át, ezek a logika (t: tshad-ma, sz \pramna), ami a mi fogalmaink szerint inkább ismeretelmélet; a magasabbrendű

bölcsesség

(t:

shes-rab-kyi pha-rol-tu phyin-pa

vagy phar-phyin, sz: pradnápáramita)\ négy évig a középtan (t: dbu-ma, sz: madhyamaka)\ két éven át az er-

kölcsi szabályzat (t: ' dul-ba , sz: vinaya)\ végül a bölcse-

let (t: mdzodvagy mngon-pa, sz: abhidharmd) szintén két

esztendőt foglal magába. A különböző filozófiai diszciplínák tanulmányozása során a szerzetesek elsősorban a nagy indiai panditoV. műveit ismerik meg. Mindezek után egy komoly vizsgán kell megfelelni a gese fokozat elnyeréséhez. Ennek eredményeként alakul ki a négy szint, a legalacsonyabb a lingszep (t: gling-gseb), azt követi

a

rikrampa

(t:

rigs-ram-pa),

majd

a

chokrampa

A

188

meditáció

szakaszai

(t: tshogs-ram-pa), és a legmagasabb a hlarampa (t: Iha-

ram-pa). Kgese fokozat elnyeréséhez buddhista vita formájában a dalai láma és legkiválóbb gesek előtt kell számot adni a jelöltnek, az újévi mönlam (t: smon-lam) ünnep alkalmával. A gesek ezután hároméves lelkigyakorlatra vonulnak vissza. Ennek a spirituális tudás elmélyítése szempontjából van fontos szerepe. 7. lamrim

(t:

lam-rim,

sz: pathakrama)'.

A

fokoza-

tos ösvény, amelyet Atísa (sz: Atlsa Dipankarasrljnana, t: Mar-me-mdzad) vitt Tibetbe, és amely a kadampa (t: bka'-gdams-pa), majd később Congkapa (Tsong-khapa) révén a gelukpa (t: dge-lugs-pa) rend gyakorlatainak

alapját képezte. E szerint a megvilágosodáshoz vezető ösvény a kitartó, rendszeres gyakorlás útja, amelyen nagy szerepet kap az állandó tanulás. 8. Congkapa (t:

Tsong-kha-pa = Hagymavölgybéli) (1357-1419): Szerzetesi nevén Lopszang Drakpa (t: bLlo-bzang Grags-pa) láma, a tibetiek leginkább Dzse rinpocse (t: rje Rin-po-che) néven emlegetik. Congkábzn (t: Tsong-kha) (Amdo régió) született egy nomád csa-

ládban. Egy legenda úgy meséli, hogy a születése helyén, ahová a gyermek köldökzsinórja a földre esett, egy szantálfa sarjadt ki. A fa minden levelén egy Buddhához hasonló forma volt látható. A fát ezért Kumbumxwk (t: sKu-'bum = százezer kép) nevezték el, és később ezen a helyen, a csodának emléket állítandó, építették fel Szönam Gyaco (t: bSod-nams rGya-mtsho)

(1543-1588),

a III. dalai láma, a Kumbum kolostorát. Eljövendő szü-

189

Jegyzetek

letéséről és kiváló képességeiről Sákjamuni Buddha és

Paszambhava is jövendöléseket tett, mindketten beszéltek egy Lopszang Drakpáról

(t:

bLlo-bzang

Grags-pa).

A hagyomány szerint Tibetben sokan várták az érkezését, mivel úgy vélték, ő lesz, aki a buddhizmus elhajlásait kiigazítja a Világ Tetején, és visszaállítja a Tan tisztaságát. Congkapa már egészen kis gyermekként különleges képességeket mutatott. Viselkedése már fiatal korában is példamutató volt. Tibeti életrajza szerint hároméves, amikor korának egyik kimagasló mestere, Rölpe Dordzse (t: Rol-pai rDo-rje) ( 1 3 4 0 - 1 3 8 3 ) , a IV. Karmapa előtt

ünnepélyesen letette a szerzetesi fogadalmat. Olvasni úgy tanult meg, hogy figyelte, mások hogyan olvasnak. Tanítók segítsége nélkül elkezdte végezni a bódhiszattva gyakorlatokat. Hétévesen már az összes fontos vallási szertartást végezte, és egy speciális önbeavatást is adott magának. Tizenhat éves, amikor elhagyja szülőföldjét, és 17 évesen már beutazta Közép-Tibetet, és igyekezett minél több mestertől tanulni. A korban fellelhető minden fontosabb tibeti buddhista irányzatát megismerte és gyakorolta. Olyan kiváló volt az emlékező képessége, hogy minden tanítást, legyen az bármilyen hosszú, szóról szóra memorizált. A legnagyobb hatással a szakja (t: sa-skya) vonalbéli Rendapa (t:

Red-mda-pd) és a ka-

dampa rendi Umapa (t: dBu-ma-pa) voltak rá. Ez utóbbi

a tanításainak vonalát is neki adta át. Tizenkilenc évesen szakképzett orvos és kiváló tudós is volt. Szerényen és egyszerűen élt, példát állítva szerzetestársai számára. Huszonöt évesen, amikor már híres tanító, kapta meg a gelongí (t: dge-slong, sz: bhiksu = láma) felszentelést.

190

A

meditáció

szakaszai

Sok klasszikus buddhista szöveghez írt kommentárt, olyanokat, amelyek világosan érthetőek. Kiemelkedő cselekedetének tartják, hogy Tibet fővárosában, Hlászában, visszaállított egy hatalmas Maitréja (sz: Maitreya, t: Byams-pai) buddhaszobrot.

Congkapa 40 éves, amikor belép a kadampák legjelen-

tősebb kolostorába, a Retengbz (t: Rva-sgreng), ahol ha-

láláig gyakorolt. Mivel korábbi utazásai során Tibetszerte úgy tapasztalta, hogy a szerzetesi élet teljesen elvilágiasodott, a meditáció gyakorlata feledésbe merült, sőt helyenként súlyos kilengések is előfordulnak, ezért elhatározta, hogy megreformálja a szerzetesi szabályokat. Almában megjelent neki Atísa, és arról biztosította, jó úton jár. 1407-ben megalapította a gelukpa (t: dgelugs-pa = erényes rend) buddhista egyházat. Ennek keretében a fegyelem megszigorítása mellett a mágikus praktikákat is szabályozta, és a vallási gyakorlat központjába a meditációt állította. Tanítványaitól szigorúan megkövetelte az eredeti buddhista sí/dk betartását, így a cölibátust, az alkohol és a bódító szerek tilalmát stb. Követői számára még a vegetáriánus étrendet is előírta. A kolostori életben pedig szigorúan tiltotta a tisztségek apáról fiúra való átszállását. Mindezeket kifejtve megírta fő m ű v é t a Lamrim Cshenmót (t: Lam-rim chen mo =

Nagy fokozatos ösvény). Az új rendszert a kadampa rend szabályaira alapozta, amelyet még Atísa, a nagy indiai pandit teremtett meg, ezért az szigorúan követi az észak-indiai kolostori hagyományokat. Az új közösség tagjai a többi, régebbi rendtől való megkülönböztetés végett kezdtek sárga süveget (t: zhvoa-se-f) használni. Ez

Jegyzetek

191

az új buddhista rend gyors sikereket ért el Tibetben, aminek egyik oka a hatalommal szembeni közömbösség elve volt. 1409-ben Lhászab&n bevezette a mönlam cshenmo (t: smon-lam chen-mo) fesztivált. Ez az újévi

imaünnep lett a későbbiekben Tibet legjelentősebb ünnepe. Congkapa Lhásza környékén hamarosan igen sok hívet szerzett tanításainak, és a későbbiekben a gelukpa szerzetesi közösség számára 1409-ben megalapította a Rivo Ganden (t: Ri-bo dGa-ldan = Vidám vagy

Örömteli Hegy) kolostort. Tanítványai is dinamikus kolostorépítésbe kezdtek, így épült fel a Drepung (t: 'Bras-sprungs) 1414-ben, a Szeré (t: Se-rva) 1417-ben.

Congkapa híre gyorsan túllépte az országhatárt, így Jung-lo (k: Yongle) (ur. 1 4 0 3 - 1 4 2 4 ) , a Ming-dinasztia

császára is szerette volna, ha látogatást tenne Pekingben, a tibeti láma azonban elutasította ezt a kérést, mondván, a tanítványaival kell törődnie. Maga helyett azonban elküldte egyik tanítványát, aki Pekingben megalapította a Sárga kolostort (k: Huangsi). Congkapa két legkedveltebb tanítványát tette meg a rend két vezető lámájává, az egyikük GedunDrupa (t:

dGe-dun

Grub-pa), aki 1 4 5 3 -

ban felépítette a Shikace (t: gZhis-ka-rtse) melletti Tasilhünpo (t: bKra-shis-lhun-po) kolostort, majd annak vezetőjévé választották, a másik Khetupdzse (t: mKhas-

grub-rje) (1358-1438), aki a Ihászai kolostor főlámája lett. Gedun Drupa és utódja később visszamenőlegesen elnyerte a dalai láma címet, míg Khetupdzse újjászületései lettek 2ipancsen {t\ pan-chen bla-ma = Pandita chen-

po, sz: Pandita) lámák. A későbbiekben a dalai lámák a gelukpa rend szellemi vezetői lettek.

A

192

9. Dharmakírti

(sz:

meditáció

szakaszai

Dharmakirti,

t:

Chos-kyi

Grags-

pa)\ Dél-Indiában, a bráhmanó\n várnájában született a VII. században. Az észak-indiai (Bihár tartományban, Rádzsgriha mellett) nagy mahájána szellemiségű buddhista

egyetem,

a Nálandá (sz:

Nálandá,

t:

Na-lan-da)

nagy tudósa. A logika nagy mestere, a jógácsára filozófiai iskola képviselője, Dignága tanítványa. 10. Dignága (sz: Dignága, t: Phyogs-glang)

(kb.

480-

540): Az észak-indiai (Bihár tartományban, Rádzsgriha mellett) nagy mahájána szellemiségű buddhista egyetem, a Nálandá (sz: Nálandá, t: Na-lan-da) nagy tudósa.

Dél-Indiában, bráhman családban született. Felnővén mindent elsajátított, amit egy bráhmannak. tudnia kellett, mégis elragadta a buddhizmus. Nágadatta (sz: Afögadatta) apát szentelte szerzetessé. Mestere világmagyarázatában központi helyet foglalt el a személy fogalma, amit a legtöbb korai buddhista iskola nem fogadott el. Amikor mestere megtanította neki a „személy helyes szemléletének az útmutatását", Dignága sehol sem találta a személyt. A hagyomány szerint éjjel meztelenre vetkőzött, majd négy oldalról tüzet gyújtott maga körül, hátha a nappali fény riasztja el azt a személyt, akit látnia kellene. Amikor mestere mindezt megtudta, kérdőre vonta, talán kételkedik benne a tanítvány, s amikor az az éntelenséget kezdte bizonygatni, dühbe gurult, és távozásra kérte tanítványát. Ezután a jógácsára mesterhez, Vaszubandhuhoz (sz: Vasubandhu) ment tanulni. Nála naponta ötszázszor kellett a Buddha mahájána tanításait recitálnia. Beavatták Mandzsusrí (sz: Manjusrí) tantri-

193

Jegyzetek

kus gyakorlatába. Hamarosan kivonult a környéki őserdőbe, ahol éveken át egy eldugott barlangban gyakorolt. Egyszer csak meghívást kapott a Nálandá kolostoregyetemére. Ott több hindu mester nyilvános filozófiai vitára hívta ki a buddhista szerzeteseket. A kihívókat egy Szurudzsaja (sz: Sudurjaya) nevű bráhman vezette, aki

közvetlen kapcsoltban állt Isvara (sz: Isvara) istenséggel. Dignága egyenként hívta ki a hindukat, és mindet meggyőzte arról, hogy a valóság végső természetét a Buddha tana mutatja meg igazán. Dignága továbbra is a kolostorban maradt, ahol sok jelentős tanulmányt írt, melyek közül a legfontosabb „A megismerés hiteles alapjainak a f o g l a l a t a " (sz: Pramnasamuccaya, t:

Tshad-ma bsDus-pá).

11. Putön Kincsen Drup (t: Bu-ston Rin-tshen

Grub)

(1290-1364): T u d ó s szakja láma, a Shalu (t: Zha-lu,

Zhwa-lu) kolostor apátja, a tibeti buddhista kánon ösz-

szeállítója. Apja Gyeken Pelszang (t: rGyal-mTshan dPal-bzang), édesanyja Szönam Bum (t: bSod-nams

'Bum) volt. Putön, aki hosszú időn át vezette a Shalu kolostort, nem csupán jó ügyintéző volt, de kiváló tudós, történész és író is. A skolasztikus Putön munkatársaival 4596 buddhista könyvet katalogizált a Shalu kolostorban. A kánon összeállítása mellett megírta „A buddhizmus története Indiában és Tibetben" című fontos munkát is. 12. Kálacsakra

(sz:

kálacakra,

t:

:

dus-kyi

'Khor-lo

vagy dus-'khor): A szó jelentése időkerék. Tibetben a legnagyobb tekintélyű tantra (t: rgyud), amelyik a leg-

194 magasabb

A

meditáció

/
szakaszai

(t:

bla-na

med-pai

rnal-

'byor rgyud, sz: anuttarayogatantra) tartozik, és egyben

a legkésőbbi is. Ebbe a tantraba a hagyomány szerint a dalai láma életében csak egyszer adott beavatást. Ennek a tantrának a legjobb ismerői a Drepung (t: ' B r a s -

spungs = Rizshalom) kolostor tudós lámái, akik messze földön híresek voltak ez irányú ismereteikről, és a Kálacsakra naptárrendszerről is, amely napjainkig használatos Tibetben. Ebben Atísa a hagyományos 12 állatövi jeggyel történő jelölést (t: lo-skor) kiegészítette az öt elemmel, így alakult ki a 60 éves ciklus (t: rab-'byung). Az indiai pandit kezdőévként az 1027-es esztendőt jelölte ki, amelytől kezdve minden ciklus sorszámot kap. 13. Bodh Gajd v&gy Bódhgajá: A történelmi B u d d h a

megvilágosodásának helyszíne, így szent zarándokhely, amelyet az indiai Gajá körzetben lévő Mahábódhi templomegyüttessel azonosítanak. 14. szakja vagy szakjapa (t: sa-skya-pd)\ Tibeti budd-

hista rend, nevének jelentése „a szürke földet követő". Nevüket az első korostoruk falujáról, azaz annak földjéről kapták, mely Cang (t: gTsang) tartományban (Közép-Tibet déli részén) fekszik. E vidék falvaiban a házakra egy sajátos kékesszürke színvilág jellemző. Alapítója egy vándor/og7, Drokmi (t: ' Brog-mi = Pusztai ember) (992-1072) volt, aki fiatal korában Nepálban tanulta a szanszkrit nyelvet és a tantrákaX. Ezután a vihramasílai szerzetesi egyetemen Sántipa (sz:

Sántipa) mahásziddha

tanítványa lett. Tanulmányozta a vinaját (sz: vinaya =

195

Jegyzetek

fegyelmi szábályok) és a Pradzsnyápáramitá szútrát (sz: Prajnápáramitá sutra,

t:

Shes-rab

Kyi-phar-phyin

mdo)y

majd a titkos tantrákat. Egy későbbi indiai útján beavatást nyert a Hévadzsra tantrába (sz: Hevajra tantrar

t: Kye-rdo-rje mdo), mely a tánc kétpólusúsága (férfi és nő) révén tanítja a szamszára (sz: samsára, t: ' k h o r - b a ) és a nirvána (sz: nirvána, t: myang-'das) váltakozását,

ahogyan a törekvő élete során hol az egyik, hol a másik irányít. E tantra gyökérszövegét Vírupá (sz: Virupá, t: Bir-va-pá) mahásziddhának. tulajdonítják. Drokmi, 13 év

után visszatérve Nyugat-Tibetbe, elkezdte lefordítani az Indiából hozott szent szövegeket. Amikor Tibetbe érkezett, Gajadhárapanditnak 500 uncia aranyat adott azért, hogy csak neki adja át a tudását. Később Atísa tanítványaként tovább mélyítette ismereteit a Tanban. Az idősödő Drokminak, aki kidolgozta a lámte (t: lam-'bras =

ösvény és eredmény) módszerét, sok tanítványa lett. A legkiválóbb közülük Köncsok Gyelpo (t: dKon-mchog

rGyal-pó) (1034-1102) volt, akit bátyja küldött a híres mesterhez tanulni. 1073-ban ő építette fel a Szakja kolostort, mely köré szerveződött ez a részben megreformált rend. Drokmi tanításai nyomán elsajátította az új tantrákat, és megalapította a szakjapa rendet. Köncsok

Gyelpo azonban, mesteréhez hasonlóan, világi ember

maradt élete végéig. A szakja vidék a Khon (t: ' Khon)

család birtokában volt, ahonnan a rend későbbi vezetői kikerültek. Köncsok Gyelpo lett a Szakja kolostor első

tiszteletbeli apátja, majd tőle fia, Kunka Nyingpo (t: Kun-dgá sNying-po) (1092-1158) vette át a rend irányítását. Kunka Nyingpo letette a gelong (t: dge-slong, sz:

A

196

meditáció

szakaszai

bhiksu) fogadalmakat, és így ténylegesen ő lett a kolostor első rendfőnöke. Kunka Nyingpo tanulmányozta a kor

minden fellelhető szútraját és tantraját, tanításaiban elsősorban az ind Nágárdzsuna (sz: Nágárjuna, t: kLu-

grub) és Vírupá gondolatait követte. A szakja rendnél

a vonalvezető láma személye mindmáig a Khon családon belül öröklődik, azaz itt nem alkalmazzák a tulkuság (t: sprul-sku) intézményét. di-ta,

vagy

Kun-dga'

Szakja Pandita (t:

rGyal-mtshan)

Sa-skya Pan-

(1182—1253),

a

rend főnöke élete végén a mongol káni udvarban tevékenykedett, így a szákjápák a /z/
(1279-1368) alatt jelentős politikai hatalomra tettek szert T i b e t b e n .

1 4 2 9 - b e n Kunka Szangpo (t: Kun-dga'

bZang-po) ( 1 3 8 2 - 1 4 4 4 ) felépítteti a Ngor (t: Ngor) ko-

lostort, melynek hívei később leváltak a szákjápákról. Jelenleg Szakja Trizin, a ÁT^otz család 41. egyenes ági leszármazottja irányítja a rendet. 15.

ThriszongDecen (t: Khri-srong IDe-btsan)

(742-

804): A hagyomány szerint 38. tibeti uralkodó, akit a buddhisták a második tankirálynak (t: chos-rgyal, chos-kyi rgyal-po) neveznek.

Thride Gukcen (t: Khri-sde gTsug-

btsan) (697-755) fiaként született, és 755-ben kezdte meg uralkodását a Világ Tetején. Az új uralkodónak nem volt könnyű dolga, mivel két bön (t: bori) vallást támogató minisztere ellene fordult. Azonban két hű minisztere megvesztegetett egy jóst, és így sikerült önkéntes száműzetésbe küldeni a bont pártoló vezetőket. A király nagy érdeme, hogy erőteljesen pártfogásba vette a buddhizmust, és sokat tett e vallás Tibetben való elterjedéséért.

Jegyzetek

197

Thriszong Decen különböző szövetségekkel próbálta megerősíteni birodalmát. Már 754-ben jelentős katonai segítséget nyújtott Sziám uralkodójának, Kolofengntk a kínaiakkal folytatott háborújához. 778-ban Imoschun, a következő sziámi király újra szövetségre lépett a tibeti uralkodóval, aki továbbra is katonasággal támogatta Kína-ellenes háborúját. Thriszong Decen hódító hadjáratait sem hagyta abba, és a kínai belső problémákat kihasználva - a közép birodalmát ugyanis a 755-763 között zajlott felkelés meggyengítette, amit a félig szogd, félig türk származású An Lusan (k: An Lusharí) tábornok vezetett -jelentős sereget küldött keleti szomszédja ellen. A 763-as kínai betörés során a tibetiek a helyi köznemesek lóállományának javát elhajtották. 773-ban a mintegy 200 000 fős tujühun és tibeti sereg elfoglalta Csangant (k: Changan, ma Hszian, k: Xian), az akkori kínai fővárost. Taj Cung (k: Daizong) császárnak (763-804) végül el kellett menekülnie, és a tibetiek új bábcsászárt ültetettek a kínai trónra. Végül a tibeti sereg két hét fosztogatás után elhagyta a várost, és adófizetőjévé tette a kínaiakat. Thriszong Decen hívására érkezett Tibetbe Sántaraksita (sz:

Sántaraksita),

m a j d Paszambhava (sz: Pad-

masambhava), akiknek nevéhez fűződik az első tibeti

kolostor, a Szamje (t: bSam-yas) építése és felavatása

775-ben. A tibeti uralkodó 779-ben államvallássá tette a buddhizmust, és a bön papjait (t: khri-pa) elűzte. Sántaraksita halála után a tibeti uralkodó hitvitát rendezett az indiai és kínai szerzetesek között, amely 792-794 között zajlott. Az indiai álláspontot, amelynek lényege

A

198

meditáció

szakaszai

szerint a megvilágosodás fokozatos út eredménye, Kamalasíla (sz: Kamalasíla), Sántaraksita tanítványa képvi-

selte, míg a kínait, amely szerint a megvilágosodás pillanatnyi élmény, Hosang (k: Heshang). A vita az indiai álláspont győzelmével zárult, amibe bizonyosan belejátszott az is, hogy a tibeti államalapítás óta egyre erősödött a katonai feszültség Kína és Tibet között. Ettől kezdve Tibet kulturálisan egyértelműen az ind kultúrkörhöz csatlakozott. Thriszong Decen udvarában megfordultak indiai, kásmíri, kínai, nepáli, perzsa és türk orvosok, és ekkor orvosi szövegek fordítása nyomán megszületett a tibeti orvostudomány alapműve, a Gyüshit (t: rGyudbzhi), amit a buddhista hagyomány szerint mint kincsszöveget (t: gter-ma) elrejtettek a Számje egyik oszlopába. 16.

Sántaraksita

(sz:

Sántaraksita,

t:

Zhi-ba-'tsho)

(680-740 körül): A jógácsára és madhjamaka tanok

szintézisének megteremtője. A kelet-indiai Bengálban született hercegként. Fiatalon elhagyta családját és országát is, hogy vallási tanulmányoknak szentelhesse magát. Dzsnyánagarbha (sz: Jnánagarbha) előtt letette a fogadalmait, s kezdetben a szarvásztiváda (sz: sarvás-

tiváda) szemlélet híve lett. Alapos ismereteket szerzett a Tripitakában.

Vinajaszéna (sz:

Vinayasena) tanítványa-

ként megismerte a Tökéletes bölcsesség szútrákat, valamint

a középút tanait. Az utóbbiban olyan alaposan elmélyedt, hogy kommentárt írt az Madhjamaka-álamkárához

(sz:

Madhyamaka-álamkára-loka).

tanítványai Szimhabhadra (sz:

síla (sz: Kamalasíla) voltak.

Legkedvesebb

Simhabhadra) és Kamala-

Jegyzetek

199

A tibeti Thriszong Decen király egyik miniszterét először Kínába küldte a buddhista tanítások végett, ám a hozott könyveket az ellenséges miniszterek visszaküldték. Ekkor az uralkodó, immáron titokban, azzal a céllal küldte Indiába bizalmasát, hogy hozzon tanítókat onnan. Bejárta Bodhgaját és Nálandát, felajánlásokat tett, de sikertelenül. Ezután Nepálba utazott, s ott a király tanítóját, Sántaraksitát, a neves buddhista panditot kérte fel, hogy jöjjön vele Tibetbe a Dharmát hirdetni. A tibeti mindenét felajánlotta a mesternek, aki a hagyomány szerint felismerte, hogy előző életeik egyike során már egyszer mindenét odaadta a tanításokért, ezért visszaadta neki az ajándékokat. Az indiai pandit közölte, hogy már kilenc élet óta várta ezt a meghívást, mivel már régóta erős karmikus szálak kötik Tibethez, de türelmet kért, mivel még Nepálban is feladatai vannak. Thriszong Decen ez idő alatt igyekezett meggyőzni a buddhista tanokkal ellenséges minisztereit, hogy Nepálban a nagyhírű Sántaraksita mester várja, hogy Tibet népének megmutathassa, hogyan tudnak megszabadulni a szenvedéseiktől a Dharma által. Ekkor már hivatalosan küldhette el miniszterét, hogy hívja meg az má panditot. Az uralkodó a nagy bölcs fogadására három miniszterét is a határra rendelte. A királyi palotához érve bizalmasa bemutatta a mestert Thriszong Decen királynak, aki értékes ajándékokkal jutalmazta a tudós tanítót. Az egyik minisztere, Shang (t: Shang) még mindig bizalmatlan volt, és próbára kívánta tenni a mestert. Egy kásmíri tolmács révén azt kérdezte, milyen kiválóságokkal rendelkezik. A bengáli születésű pandit igen szerényen azt felelte,

200

A

meditáció

szakaszai

hogy a Három Drágasághoz folyamodott menedékért, mindig megtartotta a fogadalmait, egyetlen célja, hogy az érző lények javára tegyen, ezért megpróbál erényes cselekedeteket végrehajtani, és kerülni mindent, ami erénytelen. Válaszával megnyerte magának az udvart. Amikor Thriszong Decen egy tál aranyport akart a panditnak adományozni, a mester csak annyit kérdezett, emlékszik-e rá? A tibeti uralkodó értetlen volt. Sántaraksita elmesélte,

h o g y Kásjapa

(sz:

Kásyapa) b u d d h a

korában élt három gyermek, akik homokból épített sztúpát (sz: stüpa, t: mchod-rteri) a j á n d é k o z t a k a B u d d -

hának, azzal az óhajjal, hogy bárcsak mi lehetnénk hárman a Király, a Fordító és a Bölcs egy Dharma nélküli távoli országban. A három gyerekből egyik a minisztered volt, a másik én, nem emlékszel, hogy ki volt a harmadik? Thriszong Decen azt felelte neki, rossz a memóriája, nem emlékszik az esetre. Végül arra kérte a buddhista mestert, hirdesse a megvilágosodott tanításait országában. Amit Sántaraksita meg is kezdett, azonban az erősen mágikus jellegű bön (t: bon) vallásban hívő nép nem hajlott az indiai tudós szigorúan az erkölcsiségre koncentráló prédikációira. A bön papok szerint mindez felbőszítette a gonosz szellemeket, és azok betegségeket, viharokat és áradásokat hoztak a Világ Tetejére. Az egyszerű emberek mindezért Sántaraksitat tették felelőssé, így a panditnak a bön démonok elől Nepálba kellett távoznia, de még előtte azt javasolta a királynak, hogy helyette a Tan elterjesztésére kérje fel Paszambhavát, a szvat-völgyi nagy buddhista varázslót. A távozásában bizonyosan nagy szerepet játszottak a bön-hívő hatal-

201

Jegyzetek

másságok is. A király hívására Sántaraksita hamarosan visszatért Tibetbe, és Paszambhavával befejezték az ártalmas erőket megkötöző szertartást, megtisztították Tibet földjét. Ezután 775-ben Paszambhavával megalapították a Szamjét (t: bSam-yas), Tibet első kolostorát, amit a hagyomány inkább Paszambhavának tulajdonít, valójában azonban Sántaraksita tervei alapján épült, aki az indiai Odantapurá (sz: Odantapurá) kolostoregyetem mintájára gondolta el. Itt tette le a szerzetesi fogadalmát az első hét, a király által kiválasztott tibeti személy, egyes források szerint Sántaraksita, más források szerint Paszambhava előtt. Az ind pandit haláláig sokat fáradozott a Dharma tibeti elterjesztésén, a Tattvaszamgraha (sz: Tattvasamgraha) című művében a madhjamaka és a jógácsára bölcselet szintézisét terem-

tette meg, amely máig is a tibeti buddhista bölcselet alapjául szolgál. Halála előtt azt jósolta a királynak, hogy hamarosan nehézségek következnek a buddhizmus működésében, ezért hívja meg Indiából tanítványát, Kamalasílát. 17.

Guru rinpocse

szambhava

(sz:

(Gu-ru rin-po-che),

Pasambhava,

gnas,v&gy Pa sam-bha-va):

t:

a z a z Pa-

Pad-ma

Udjanában

(sz:

'byungUdyana

t: O-rgyan, ma Szvat-völgye) egy vak királynak, Indra-

budhinak meghalt a fia, és nem született újabb, valamint a népe is elszegényedett. Ezért az elkeseredett király nap mint nap áldozott az isteneknek, de minden eredmény nélkül. Végül oly nagy haragra gerjedt az égi segítőkkel szemben, hogy országában minden istenképmást el-

202

A


pusztíttatott. Az égiek ezért különféle csapásokat küldtek az országra, amitől a nép nagyon szenvedett. Ekkor Csenreszi (t: sPyan-ras gzigs, sz: Avalokitesvara) kérésére Opamé (t: ' O d - d p a g ~ m e d , sz: Amitábha) istenség az e m -

berek segítségére sietett, és elhatározta, hogy emberi formát öltve megszületik. így a Dhánakósa (sz: Dhánakosa) tóban egy zöld sziget közepén egy lótusz kelyhében született meg, amit az istenek közöltek is a királlyal. Az uralkodó megörült a fiúnak, és magához vette. Tizenhárom éves korában a trónra ültette, és megtette utódjának. Mivel az idős király látta, hogy fia hajlamos meditációba merülni, Bhásadhara (sz: Bhásadhara) her-

cegnő személyében feleséget talált neki. Az ifjú azonban nem sokáig élvezte a földi örömöket, mivel öt év múltán elhatározta, hogy a továbbiakban szerzetesi életet akar élni. Apja nem akarta elengedni, amire a Lótusz-szülött megsebezte magát. Végül az apa engedett, és a herceg elhagyhatta az udvart. Paszambhava egy alkalommal egy fiúra szálló légyre követ dobott, amibe a fiú belehalt. Ekkor kérte apját, hogy a törvények szerint ítélkezzenek felette. Tettét a karmával magyarázta, azonban tömlöcbe zárták. A Lótusz-szülött a szökésen gondolkodott, m a j d egy vadzsrával (sz: vajra, rdo-rje) és trisúlávú

(sz: trishülá) felmászott a palota tetejére. Ott őrületes táncba kezdett, és elhajított trisúlá]a egy asszonyt, a vadzsraja egy gyereket ölt meg. A miniszterek a halálát követelték, de a király, mivel isteni szülöttről volt szó, száműzte a bűnöst. Ezután öt évet töltött egy temetőben, hullákon ülve meditált, halottakkal táplálkozott, és dákiniktól (sz: dákini, t:

mkha'-'gro-ma) kapott beavatá-

203

Jegyzetek

sokat. Ezt követően egy indiai királyságban különböző csodákat vitt végbe, majd elnyerte a király lányának kezét,

aki

Sántaraksita (sz:

Sántaraksita,

t:

Zhi-ba-'tsho)

húga volt. Paszambhava elsajátította mind a kis szekér, mind a nagy szekér tanításait, valamint az asztrológia titkait. Egy nepáli barlangban mint remete (t: rikhrod-pa, sgom-can vagy bja btang-ba) meditált, s m e g -

szerezte a démonok vadzsrával és phurpicval (t: phur-bu,

sz: ^í/tf) való elpusztításának képességét. Hamarosan megvilágosodott, és elnyerte az okkult erők feletti hatalmat. A következő jógaerők birtokosa lett: természetfeletti érzékelés (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás); élelem nélküli, csak vízen való élés; egészség fenntartása; az élet meghosszabbítása; súlytalanná válás; vízen való fennmaradás; szélsebes futás; belső hő és a gondolatok tisztaságának hatalma. Nyolc országban terjesztette a Tant. A nagy tanító Tibet felé menet egy temetési rítust pillantott meg, melyet egy sámán végzett. Ennek során a Ihapa (tibeti sámán) kecskét áldozott, amit Paszambhava felrótt neki. Ezután mágikus harcot vívtak, amelyben a buddhista mester győzedelmeskedett. Ezután együtt itták az árpasört (t: chang), amikor Paszambhava közölte a Ihapávú, hogy Tibetben ezután a lámák fogják végezni a temetési szertartásokat, a sámánok pedig gyógyítani fognak. A nagy varázsló Tibetbe vezető útja során legyőzte a Világ Tetején lakozó bön démont és istenséget, majd megtérítette azokat a buddhizmus támogatására, akik így Tibet védelmezőivé (t: bod khams-skyong) váltak. Később ezek egy részéből alakultak ki a buddhizmus tanvédő istenségei, a cshö-

204

A

meditáció

szakaszai

tyongok (t: chos-skyong, sz: dharmapála), akik ettől

kezdve a Tant szolgálták. Paszambhava Tibetbe érkezve egy sziklából vizet fakasztott, akárcsak a mi I. László királyunk. A tantrikus szellemiségnek megfelelően házasságra lépett Jesé ChogyeAú (t: Ye-shes mTsho-

rgyal) (kb. 757-817), aki addig a tibeti királynak volt a felesége. Ezenkívül a ló túszból születettnek volt még négy asszonya. Ot felesége valójában az öt dákint földi megtestesülésének tekinthető. A mindenféle mágikus erővel rendelkező nagy tanító azonban különleges erejét csak önzetlen célok szolgálatába állította, és a meg nem világosodottakban igyekezett felgyújtani a megismerés fényét. A tibetiek azóta is csak Drágakő Mesternek (t: Gu-ru rin-po-che) vagy második buddhának (t: Sangsrgyas gnyis-pd) nevezik a nagy tanítót. Paszambha-

va, majd tanítványai is különböző tanítás-szövegeket rejtettek el a Himalája sziklahasadékaiba, barlangjaiba és szobrok belsejébe. Mindezt azért tették, mert látták előre, hogy Tibetben eljön az idő, amikor a buddhista tanokat üldözni fogják, és így próbálták átmenteni a tanításaikat. Paszambhava az életrajza szerint 111 évig tevékenykedett Tibetben, ez azonban minden bizonnyal csak néhány év lehetett. A hozzá kötődő legenda-hagyomány magába olvasztotta számtalan varázslójógi munkásságát, és így vált az első megtérés (t: sngadar) monumentális alakjává. 18. Hosang (k: Heshang): Kínai buddhista tanító, akinek a neve kínaiul buddhista szerzetest jelent. O képviselte a 792-794 között zajló tibeti buddhista hitvitában

205

Jegyzetek

a kínai álláspontot, mely szerint a megvilágosodás pillanatnyi élmény. 19. Avalokitésvara

(sz:

Avalokitesvara,

t:

sPyan-ras

gzigs vagy sPyan-ras gzigs dbang-phyug, szanszkrit neve

annyit tesz 'Alátekintő Ur', míg a tibeti 'Könyörületes szemű' vagy 'Nagy Irgalmú Ur' jelentésű): A világ megváltója, a nagy együttérzés bódhiszattvaja, minden buddha együtt érző természetét megtestesítő megvilágosult lény. Tibet védőistensége. Jelképe a lótuszvirág, mantráy& az Om manipeme hum hat szent szótagja, társnője Gítá (sz: Gitá). Harminckét isteni alakja ismeretes, a legfontosabb tibeti inkarnációi: Szongcen Gampo (t: Srong-btsan sGam-po), az első tankirály, a dalai lámák és a karmapák (t: kar-ma-pa). Alakja az i. e. II—I. századi Indiában alakult ki, és akkor jött létre a kultusza is. A VII-VIII. századtól férfialakjával párhuzamosan női formában is megjelent. Égi lakóhelye Szukhávatí (sz: Sukhávati), Amitábha (sz: Amitábha) birodalma, vagy

a saját birodalmában található havas hegycsúcson magas o d ó Potala (t: Po-ta-la).

20. Aszanga (sz: Asanga) ( 3 1 0 - 3 9 0 körül): A jógácsá-

ra iskola megalapítója. Nevének jelentése: „aki előtt nincs akadály". Apja a harcos várnából származott, anyja egy bráhman nő volt. Az anya egy kolostorba adta gyermekét, ahol először csak a szerzeteseket szolgálta. Hamarosan azonban az ifjú úgy döntött, hogy szerzetes lesz, s amikor Arhat (sz: Arhat) mester felavatta, az Aszan-

ga nevet kapta. Egyből elkezdte a novíciusoknak csak

206

A

meditáció

szakaszai

később kezdődő ötéves alapképzést. A hagyomány szerint minden évben százezer verset tanult meg idézni. Már fiatalon a Tripitaka mestere lett. Hogy tovább haladhasson, felkérte Arhat mestert, hogy adjon neki tantrikus beavatásokat. A beavatása során, amikor virágszirmokat hintettek a mandalára (sz: mandala, t: dkyil-

'khor), megjelent neki Maitréja. Három évre elvonult egy barlangba, azonban közben többször is úgy érezte, hiába folytatja kitartóan az elmélyedést, semmi jele sem mutatkozik Maitréjának. Már azt gondolta, feladja vállalását, és fel is törte a barlang pecsétjét, de amikor kibújt a napvilágra, látott egy sziklába vájt lyukat, amelyet az ott fészkelő madarak nemzedékeinek szárnycsapásai, tollainak súrlódása koptattak tágasra. Ebből rádöbbent, hogy ő mennyire nem kitartó, ezért visszatért a barlangjába. Azonban a három év elteltével sem látta meg Maitréját. Amikor ismét kilépett a barlangjából, újabb jelet látott. Egy olyan követ pillantott meg, amelybe a vízcseppek mélyedést vájtak. Ráébredt, hogy még kitartóbbnak kell lennie, és visszament a barlangjába. Megint letelt a három év, de nem hozott eredményt, az istenségnek semmi jele nem mutatkozott. Amikor kisétált, egy öregemberrel találkozott, aki egy pamutronggyal fényezett egy vasdarabot. Érdeklődött, hogy mit csinál. Az azt felelte, tűt készít. Aszanga megpillantotta az öreg lábánál heverő tűkupacot, arra gondolt, ha ez az öreg ilyen kitartással végzi ezt a profán munkát, akkor mit akarhat ő, aki a minden lény iránti elkötelezettség magasztos célját tűzte ki célul. Visszafordult a barlangjába, és folytatta a meditációját. Ismét eltelt

Jegyzetek

207

három év, mégsem jelent meg neki Maitréja. Tizenkét évi elvonulás után szomorúan indult el Acsinthja (sz: Achintya) városába, az út mentén azonban meglátott egy félholt kutyát, melynek felét már a nyüvek rágták. Megesett a szíve az állaton, és megpróbált segíteni rajta, ezért kézzel elkezdte kihúzogatni a parazitákat, azonban az állat fájdalmában nyüszíteni kezdett. Végül arra jutott, ha minden érző lényt meg akar kímélni, akkor a saját húsát kell odaadnia a nyüveknek táplálékul. Ezért úgy kell kihúzogatni a nyüveket, hogy azok életben maradjanak. A városba érkezve kért egy kardot, kivágott a testéből egy darabot, és visszament a kutyához. Az elszántság és a nehéz szag miatt behunyta a szemét, közel hajolt az állat testéhez, hogy az ajkaival szedje ki a nyüveket a testéből. Azonban nyelvével nem lelte az apró férgeket, ezért kinyitotta a szemét, akkor a kutya eltűnt, és ott állt előtte Maitréja. Az istenség azt mondta Aszangáíiak: én mindvégig melletted voltam, csak te nem voltál képes meglátni, hiszen megannyi szennyeződés homályosította el a tudatod. Amikor a szent szótagokkal megtisztítottad a tudatod, és részvét ébredt benned ez iránt a szenvedő állat iránt, végre képessé váltál a találkozásra. Ha minderről meg szeretnél győződni, emelj a válladra, és vigyél be a városba. A város szélén egy kocsmárosnő azt látta, hogy a szerzetes egy döglött kutyát visz a vállán. Amikor ismét kettesben maradtak, az istenség megkérdezte, hogy a szerzetes mit szeretne elérni. Aszanga azt felelte, a Buddha tanításának tisztaságát és becsületét szeretné helyreállítani. Ekkor Maitréja a Tusita (sz: Tusita) égbe röpítette, ahol ötven évig,

208

A

meditáció

szakaszai

más források szerint csak huszonöt évig tanította. Itt kapta azokat a tanításokat, amelyeket később a „Maitréja öt könyvében" írt le, s amelyek a tudat tökéletes összeszedettségét (sz: samádhí) eredményezik. Visszatérve a földi világba Mágadhába (sz: Magadba) ment, ahol egy kis templomot épített az erdőben, majd meditálni kezdett. Kezdetben nyolc tanítvány szegődött mellé, ám szent gyakorlásuk híre hamar elterjedt, s egyre több és több tanulni vágyó kereste fel. Tevékenységének köszönhetően újraéledtek a mahájána tanítások. Kolostorát a „Tanítás magja kolostornak" (sz: Dharmánkuravihará) nevezték el. 21. Árjádévá (sz: Áryadeva): Buddhista mester, aki

egy Sri Lanka-i származású bráhmana családban született, és a III. században élt. Árjádévá a mahájána irányzat madhjamaka iskolájának tanítását követte, és igen jártas volt az ajurvédikus gyógyászatban is. 22. meg-nem-állapodott vagy nem-benne-időző nirvána,,

ang.: non-abiding nirvana (sz: apratisthita-nirvána): A buddhák és bódhiszattvák. nirvánáya.

23. Csandrakírti (sz: Candrakirti) ( 6 0 0 - 6 5 0 körül): Kpraszangika

madhjamaka

(sz: prasangika

madhyamaká)

iskola képviselője. A dél-indiai Samanáb&n született, egy bráhman családban. A szokáshoz híven születésekor az apa egy jóst hívatott, aki azt jövendölte, hogy a gyerekből neves buddhista mester lesz. Amikor felcseperedett, CsandranáthánúX (sz: Candranátha) tett fogadal-

209

Jegyzetek

mat, s ekkor kapta a nevét is. Alaposan elmélyült a buddhista tanokban, magáévá tette a Tripitaka bölcseletét, megismerte a négy tantra-osztályt is. Végül Nágárdzsuna tanítványa lett, aki tovább mélyítette tudását, és annak életgyakorlattá tételét. Képessé vált a megvilágosodás szándékának önzetlen tudatállapotát folyamatosan fenntartani magában. Csandrakírti így elérte a megvalósítás legmagasabb szintjeit, és csodás képességekre (sz: siddhi, t: dngos-grub) is szert tett. 24. Isvara (sz: Isvara)'. A hindu vallásokban a szemé-

lyes Isten megnevezése. 2 5 . Sántidéva

(sz:

szangika madhjamaka

Sántidéva,

t:

(sz: prasangika

Xhi-ba-lha)\ madhyamaka)

A praisko-

la VIII. században élt képviselője, a Nálandá (sz: Nálan-

dá, t: Na-lan-da) kolostoregyetem tudósa. Nevének jelentése: a „Nyugalom Istene". Eletéről alig maradt fenn információ, az bizonyos, hogy a mai Gudzsarat területén, egy bráhmana családban született. A gyakorlata a lamrim (t: lam-rim) és a lodzsong (t: blo-sbyong = tudat

áthangolása a szeretetre) volt. Csandrakírti a madhjama-

ka bölcselet jobb megértése végett írta meg a „Bevezetés a középút filozófiájába" (sz: Madhyamaka-avatára, t: dBu-ma-la Jug-pa) című művét. 2 6 . szkandháV (sz: skandha, p: khandha) vagy hal-

mazok: A buddhizmus szerint a személyiség képzetét okozzák. Öt ilyen van, ezek: a formák (sz: rüpa), az érzetek (sz: vedana), az észlelések vagy tapasztalatok (sz:

210

A


samjná), a késztetések (sz: samskara) és a tudatosságok (sz:

vijnána).

21'. bhiksu (sz: bhiksu, p: bhikkhu)'. Koldus, a buddhis-

ta szerzetesek neve, akik szegénységi fogadalmat tettek, és csak alamizsnából élnek. 28. thangka (t: thang-ka), jelentése tekercs. Indiai eredetű buddhista tekercskép, amely a Pála-dinasztia korában (VIII-IX. század) született, keret nélküli vászonra festett képből (sz: pata) eredeztethető. A tibeti második buddhista megtérés (t: phyi-dar) időszakát egyfajta kolostorépítési láz jellemezte, így a tantrálzksl együtt Indiából és Nepálból művészek is érkeztek, akik a szútrákban (sz: sütra, t: mdo) említett istenségeket megfestették. Az indonepáli alapokra épülő tibeti ikonográfia a kánonszerkesztő Putön Rincsen Drup láma (t: Bu-ston Rin-chen-grub), majd az egyházreformátor Congkapa láma (t: Tsong-kha-pa) tevékenységének hatására alakult ki. A thangka általában álló téglalap formájú vászonra vagy selyemre festett kép, melyet egy lefelé kiszélesedő selyemkeret szegélyez, valamint egy mintás selyemfíiggöny borít. A thangkat alul és fölül egy-egy favagy bambuszrúd merevíti. A tekercsképeknek azonban mind anyagukat, mind formájukat tekintve több típusa létezik. A thangkak ábrázolhatnak istenségeket, nagy lámákat, történelmi figurákat vagy mandalákat. A thangka-festőt pontos ikonometriai szabályok kötik, így nincs módja egyénieskedni. A festő és iskolájának jellegzetességei leginkább a háttérnél és a díszítő elemeknél mu-

211

Jegyzetek

tatkoznak meg. Az utolsó mozzanat az istenségek szemének megfestése, amelyet mindig egy szertartás kísér. A végén a festmény hátoldalára írt három mantrasxótag 0 O M Á H H U M ) ad életet az ábrázolt istenségnek. Mivel a thangka szakrális tárgy, elkészülte után a rapne (t: rabgnas, sz: pratisthá-vidhi) szertartással fel kell szentelni. A thangka többféle célt szolgál: lehet oktató szerepköre; lehet egyéni okból (betegség, baj) készíttetett; vagy meditációs használatra szánt kép. A leggyakrabban templomokban függesztik ki őket, vagy házi oltárokon helyezik el, de vallási felvonulásokon is hordozzák, vagy tanításokat illusztrálnak velük. 29.

Milarepa

(t:

rje-btsun

Mi-la-ras-pa)

(1052-

1135): Tibet szent jógija és költője. Az északi Tyhungpo (t: Khyung-po) nemzetségből származik. Apja jó nevelésben részesítette a kis Milát, akinek 4 évesen megszületett a húga. Mila 7 éves volt, amikor apja nagyon súlyos beteg lett, és meghalt. Az apa kisebb felhalmozott vagyonát fiára hagyta, de mivel Mila még kiskorú volt, a kezelését nagybátyjára bízta. A gonosz nagybácsi egy kis nadrágszíjparcellát biztosított az özvegynek és gyerekeinek, és szolgasorban tartotta őket. Amikor Milarepa 15 éves lett, a nagybátyja megkérdőjelezte, hogy neki bármi is járna apja örökségéből. Azzal érvelt, hogy a birtokot valamikor ő adta kölcsön Mila apjának, aki azt halálakor csak visszaszolgáltatta jogos tulajdonosának. Miután arcul ütötte Milarepa anyját, azt mondta, ha gazdag akarsz lenni, harcolj ellenem a mágia eszközeivel. Az özvegy a szomszéd falu nyingma varázsmesteréhez

212

A


küldte a fiát tanulni, és sírva kérte, hogy azokat, akik vétkeztek ellenük, hetedíziglen irtsa ki. Az ifjú Milarepa azt kérte anyjától, készítsen a lámának adományt, aki ezért a csekély földjüket is eladta. Mila ezek után elsajátította a különböző varázspraktikákat, majd jégverést küldött nagybátyja falujára. Több próbálkozás után sikerült a bosszú, elpusztított 35 embert, csak a nagybátyját és feleségét kímélte meg, hogy tanúi legyenek a bosszúnak. Milarepámk. azonban lelkiismeret-furdalása támadt, és elhatározta, hogy szent életű lesz. így kerül Marpához (t: Mar-pa,

Chos-kyi bLo-gros)

(1012-1096)

tanítványnak, aki tudta, hogy Mila lesz az, akinek átadja titkos tudását. Marpa durván bánt vele, sokszor megalázta, és hosszú ideig elutasított bármiféle tanítást. Később az oktatás fejében lehetetlen dolgokat követelt a fiútól. Milarepának. egy mocsaras területre tornyot kellett építenie, s amikor elkészült, a mester lebontatta, és a köveit vissza kellett vinnie az eredeti helyükre. Háromszor építette fel így a tornyot, aminek következtében tiszta seb volt a teste. Milarepa némán és alázattal tűrte a próbatételeket. Amikor Marpa felesége próbált engedményeket kérni a tanítványnak, a mester a többi tanítvány előtt megalázta, majd elüldözte Milát. Milarepa, amikor negyedszer kellett ugyanazt a tornyot felépítenie, megszökött és Marpa egyik tanítványához ment, aki elkezdte végre a buddhista gyakorlatok tanítását. A gyakorlatok azonban nem vezettek eredményhez, mert nem kapta meg Marpa engedélyét. A negyedik torony avatási ünnepén mestere tudatta Milarepásrú, hogy szenvedései a karmikus adósságának letörlesztését szolgálták, és mi-

213

Jegyzetek

vei egész idő alatt nem gerjedt haragra mestere iránt, megkapta a hőn óhajtott buddhista beavatásokat. Milarepa ezek után magányos remeteségbe vonult, és a hagyomány szerint dalokban örökítette meg meditációs élményeit. Ezek a versek, melyeknek az előképeit megtalálhatjuk

az

ind

mahásziddháknál

(sz:

mahásiddha,

t: grub-thob chen-po), bizonyosan későbbiek, a szerzőjük Cangnyön (t: gTsang-smyon) (1452—1507) a cangí m e g -

szállott, a temetők őrült jógija. Cangnyön a költeményekben dél-tibeti népnyelven fejezi ki a misztikus elragadtatottság élményét. Milarepa életrajza, melyet a X X . század elejéig Recsungpa Dordzse Dakpánzk (t: Ras-

cung-pa rDo-rje Grags-pa)

( 1 0 8 4 - 1 1 6 1 ) , Mila közvet-

len tanítványának tulajdonítottak, szintén tőle származik. Marpa Indiából visszatérve négy fő tanítványának megadta a végső tanításokat, Milára a tumo (t: gtum-mo,

sz: candáli = dühöngő asszony, belső hő) titkát bízta, valamint a kagyü hagyományok átadását. Milarepa tovább folytatta remeteéletét, megálmodta anyja halálát és húga nyomorát. Elindult szülőföldjére, ahol igaznak bizonyultak álmai. Koldulás közben találkozott nagybátyjával, aki megverte. Mila ezután is rendületlenül folytatta a magányos meditációit, aminek következtében megjelentek nála a sziddhik (sz: siddhi, t: dngos-grub), például

tudott repülni. Sok tanítványa lett, húga és nagynénje is követte, végül még ebben az életben elérte a megszabadulást a szamszára (sz: samsárd) kötelékeitől. 30. parinirvána

(sz: parinivána,

lentése tökéletes kialvás.

p: parinibbana),

je-

214 31.

A

Vairócsana


(sz:

Vairocana,

t:

rNam-par sNang-

mdzad): Neve „Jelenéseket Láttató" vagy „Fényhozó" jelentéssel bír. Az öt tudás közül övé a tükörszerű, mely a gyűlöltség eloszlatója. A világtájak tekintetében a középső terület ura. Eleme az éter, színe a fehér, bélyege a kerék, hátasa az oroszlán. Társnője Akásadhátvísvarí{sz:

Akásadhátvísvari,

t:

Yum-mchogNam-mkhái

dByings-phyug-ma). Mantráya az Om. A békés istenségek

öt nemzetségének feje.

öszentsége, A Dalai Láma A Meditació Szakaszai.pdf 173d5b

Overview 4q3b3c

More details 26j3b

Related Documents 171j1w

Lma 61127

A Arte Da Felicidade - Dalai Lama.pdf 3h4o5p

Dalai Lama - A Arte Da Felicidade - 4f6dr

Lma M4 6n2v34

A Gata Do Dalai Lama - David Michie 5f1d4q

Referat Lma 3l4vj

More Documents from "Katalin" 4f33s

2c82t

2c82t

Waldorfpuppe (waldorf Doll) 2l5d6r

Amy Prentice - Knot Doll 6oer

2c82t

2c82t