Ungváry Krisztián - A Szembenézés Hiánya 571v3s

Ungváry Krisztián A SZEMBENÉZÉS HIÁNYA

UNGVÁRY KRISZTIÁN

A SZEMBENÉZÉS HIÁNYA Felelősségre vonás, iratnyilvánosság és átvilágítás Magyarországon 1990—2 0 1/

Budapest, 2017

COPYRIGHT © UNGVÁRY KRISZTIÁN, 2017

H U N G Á R IÁ N E D IT IO N © U N G V Á R Y O + F KFT., 2017 M IN D E N JO G FE N N T A R T V A !

NYC >MTA ÉS K Ö T Ö T T E ALFÖLDI NYOMDA ZRT. F E L E L Ő S V E Z E T Ő G Y Ö R G Y GÉZA VEZÉRIGAZGATÓ

B O R ÍT ( >'l'l KV H EGYIPÉTÉR SZ E R K E S Z T E T T E NEMES KRISZTIÁN F E L E !.Ő S K IA D Ó UNGVÁRY KRISZTIÁN

ISB N 97K 611-00-0660-4

„Kizárólag a kutató emlékében

maradhat fenn. ”

(Péterfalvi Attila rendelkezése az anyakönyvi adatok megismerhetőségéről)1

TARTALOM

Előszó ........................................... A kommunista bűnök és az áldozatok érdekvédelmi szervezetei

9 11

/ ratnyilvá nossdg................................................................i 4 A z iratátadás elhúzása A z iratok elsüllyesztése

16 25

Lusztráció........................................................ A M edgyessy-botrány A Mécs-bizottság

Igazságtétel -

36 41 45

felelősségrevonás................52

A Kónya-Pető-vita

Ügynökbotrányok a rendszerváltástól napjainkig ... Torgyán Jó zsef borítékja További ügyek az Antall-korm ány regnálása alatt H orn G yu la és botrányai A Császárné-ügy A z első Fidesz-korm ány emlékezetpolitikája A Tar Sándor-ügy U gynökügyek 2002-től A Kondor-ügy A Paskai- és a Szabó-ügy

64

66 67 72 73 77 79 82 86 9c 95

A M artonyi-ügy A Kárpáti-ügy A z egyetlen elvesztett ügynökper O rbán Viktor hírbe hozásai Múltfeltárás a Nemzeti Együttműködés Rendszerében A Biszku-ügy

98 IOI 103 105 109 1 10

ESETTANULMÁNYOK A rendszerváltás utáni első szabad országgyűlés és kormányzat hálózati érintettjei Tartalmi elemzési kísérlet Tettesek, áldozatok és jelöltek

— 1 19 128 13 1

Az irodalmi élet „rózsadombipaktuma” ... -...................134 „Az intézmény vezetése spontaneitást nem -- ----------- 140 engedhet meg” - Kiss László alkotmánybíró és az MSZMP A perek Jelentések, partvonalak A „mókamester”

142 145 149

Az Információszabadság Hatósága ....................................152 az információszabadság ellen A z adatvédelmi biztos tevékenysége A Kiss László-ügy és Budapest Főváros Levéltárának megbüntetése

154 159

A „M áté” fedőnevű bizalmas nyomozás — -- ------------ 170

A medence sötét oldala ................................ .......... -.............180 Kontextus és tudományos kérdés Személyiségi jogi megjegyzések E g y végzetes találkozás A nyomozás megindul 24 órával később - a Pék-ügy Fél évvel korábban - a Fényes-ügy Tágabb kontextus: az F T C A tárgyalás A z ítélet A másodfokú ítélet A z ítélet után

180 183 190 193 196 198 200 202 207 2 11 214

Je g y z e te k

219

Felhasznált irodalom

232

E

lő szó

A

pártállami múlt feldolgozása Kelet-Európa minden országában megrázkódtatásokkal járt. A z alkalmazott eszközök és módszerek azonban eltérőek voltak, amit a rendszerváltozási folyamatok különbsége és az egykori párt­ állami diktatúra eltérő gyakorlata is magyaráz. Magyarország Kelet-Európán belül különleges helyzetben van. A z 1989-es rendszerváltás békésen, konszenzuálisan zajlott le, és ez egyúttal a régi politikai elit számára is biztosította a további részvételt a hatalomban. Egyedül Magyarországon tudták az állampárt reprezentánsai szinte az utolsó percig meghatáro­ zóan és tervszerűen irányítani a rendszerváltás folyamatát.1 Mire a kerékasztal-tárgyalások megindultak, addigra az országgyű­ lés a legtöbb rendszerváltó törvényt már elfogadta. A gazdasági és politikai átalakulás keretei tehát nagyrészt függetlenek vol­ tak attól, amit az ellenzéki erők 1989 nyarától ki tudtak alkudni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek ne lett volna igen kom oly beleszólása abba, hogy a rendelkezésre álló kereteket milyen tartalommal tölti meg. Munkám arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az információs kárpótlás, a lusztrációs (átvilágítási) és a kommunista bűnök felelősségre vonása kapcsán kialakuló elképzelések 1989 és 9

20 17 közötti történetét. Bizonyos kérdésekről már több rész­ feldolgozás készült,2 a témakört azonban összehasonlító és monografikus módon, az egymással összefüggő ügyeket egy­ más mellett tárgyalva meg senki sem vizsgálta. A fent említett ügyek mellett, egyfajta illusztráció gyanánt néhány konkrét esettanulmányban is megpróbálom érzékeltetni azokat a problémákat, amelyeket az iratnyilvánosság részleges­ sége és az átvilágítás elmaradása okoz M agyarország közéle­ tében. Ezt követően részletesen elemzem azokat a közéleti botrányokat, amelyek ezt a témakört kísérték. A könyv máso­ dik felében esettanulmányok kaptak helyet. Ezek egyike az első szabadon választott országgyűlésben helyet foglaló hálózati sze­ mélyek problematikáját járja körül, majd azt vizsgálom, hogy az állam múltat eltitkoló politikája hogyan segítette elő a külön­ böző összeesküvés-elméletek gyártását. Külön tanulmányban tárgyalom azt a persorozatot, amely a pártállam funkcionáriu­ sainak felelősségével kapcsolatos. E g y nagyobb rész foglalko­ zik azokkal a jogi akciókkal, amelyeket az adatvédelmi biztos hivatala, majd a Nem zeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság indított - éppen az információszabadság ellen. Egy írás a Kádár-rendszer legnagyobb korrupciós ügyét tárgyalja, amely­ nek szálai 1990 után is tovább szövődtek. A záró tanulmány pedig a Kádár-rendszer egyik köztörvényes eljárásán keresztül mutatja be, hogy hogyan lehet értékelni a korabeli dokumen­ tumok forrásértékét és hitelességét. Tim othy Garton Ash 1999-ben figyelemre méltó esszét írt „A z igazsághoz vezető négy út'5 címmel az Elet és Irodalom­ ban arról, hogy szükséges-e egyáltalán feldolgozni a múltat, és ha igen, akkor mikor és hogyan. Válasza a „m ikor” kérdésében egyértelmű volt: „A zonnal” - írta tíz évvel a kelet-európai rend­ szerváltások után. Ú gy gondolom, hogy az azonnali cselekvés ma, 28 évvel később sem volna hiábavaló. N em lehet működto

tetni jogállamot úgy, hogy a bűnök megnevezése elmarad. Ahol mégis ezt az utat választották, mint például Spanyolországban, ott azért tették, mert nem kívántak a polgárháború emlékével újabb polgárháborút kockáztatni. D e még így is magas politi­ kai árat fizettek érte évtizedekkel később. A volt kommunista blokk országaiban azonban fel sem merül, hogy a múltfeltá­ rás miatt polgárháború veszélye fenyegetne. „M inél nagyobb a feltárás, annál nagyobb a demokrácia” - írta az állambizton­ sági múlt kapcsán Tim othy Garton Ash.3 Ezzel a könyvvel az a célom, hogy bizonyítsam: a mai magyar politika deficitjei szo­ rosan összefüggnek az iratnyilvánosság elmaradásával.

A KOMMUNISTA BŰNÖK ÉS AZ ÁLDOZATOK ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETEI Annak érdekében, hogy értékelni lehessen a kommunista bűnök­ kel kapcsolatos jogi és morális problémák nagyságát, szükséges a kommunista bűncselekmények típusainak rövid bemutatása. Ezek sorozata 1945-től datálható, amikor formailag Magyarorszá­ gon még demokratikus rendszer működött, a politikai rendészet azonban már ekkor teljes mértékben a kommunista párt irányítása alatt állt. Más szempontból sem volt az 1945 és 1948 közötti kor­ szak problémamentes: elég, ha csak a népbírósági perekre, illetve a magyarországi németek elűzésére gondolunk. A z ezekkel kap­ csolatos felelősség azonban nem csak a kommunista pártot ter­ heli,4 ezért ezekkel a kérdésekkel itt nem foglalkozunk. A nyílt kommunista diktatúra 41 éven át tartott. A diktatúra halálos áldozatainak a száma a szomszédos országokéhoz képest nem túl magas: kb. 300 halálos ítélet és ismeretlen, de feltehetően hasonló számú politikailag motivált erőszakos haláleset a Ráko­ sidkorszakban; 2500 halott az 1956-os forradalom során; és 300

halálos ítélet a Kádár-rendszerben.5 A pártállam elnyomó gépezete azonban nemcsak a kivégzettek és meggyilkoltak számával mér­ hető. A kitelepítések, beszolgáltatások és üldöztetések a lakosság sokkal szélesebb körét érintették Csak 1950-1953 között 390 000 személyt ítéltek el a bíróságok, és másfél millió személy került bele az állambiztonság nyilvántartásaiba. Az összes bíróság által elítélt vagy internált személyek száma meghaladta a 600 ooo-et, az üldözés tehát tömegesnek nevezhető.6 A z is figyelemre méltó tény, hogy noha a durva isztratív eszközök alkalmazásá­ nak zöme az 1962 előtti időszakra esett, a politikai hatalom bir­ tokosai, illetve az elnyomó szervek vezetői személyükben nem sokat változtak 1956 és 1989 között. Kádár János mellett szim­ bolikus figuraként említhető például Harangozó Szilveszter, aki a teljes korszakon átívelően és töretlenül emelkedő pozícióban szolgálta ki a rendszert: 1953 előtt Péter Gábor titkárságát vezette, 1989-ben pedig a III. (állambiztonsági) Főcsoportfőnökség veze­ tőjeként ment nyugdíjba. A kommunista üldöztetések specifikuma, hogy a tettesek egy része egyben áldozattá is válhatott. Ez a kör ugyan elenyésző számú személyt takar, jelentősegük azonban mégsem becsül­ hető le. Egy részüket, mint például Rajk Lászlót és társait, már 1956-ban rehabilitálták, valós bűneikért azonban soha nem ítél­ ték el őket. Másokat - mim Péter Gábort és az ÁVH több tiszt­ jét - szintén „ártatlanul” (nem valós bűneikért) tartóztattak le, rehabilitálásukra azonban nem került sor, és perújrafelvétel soha nem történt az ügyükben. Voltak azonban olyan esetek is, amikor, legalább részben, mégiscsak jogszerű eljárásban ítéltek el vala­ kit: példa erre Décsi Gyula, aki már 1945-től a politikai rendőr­ ség tisztje volt, 1946-1950 között a vizsgálati osztályt vezette, és ebben a funkciójában a politikai rendőrség minden törvénytelen­ ségéért felelős volt. 1953-ban Péter Gáborral együtt letartóztat­ ták, cs kilenc év börtönre ítélték, majd 1957-ben egy perújítási 12

eljárásban nyolc év börtönt kapott, de a büntetés felét elengedték Hasonló ügy volt Farkas Vladimíré, aki a legsúlyosabb, a többiek­ hez képest aránytalanul szigorú büntetésben részesült, és tizen­ két év börtönre ítélték (igaz, ebből csak négy évet ült 1c); ő volt egyébként az egyetlen ávéhás tiszt, aki már 1988-ban kendőzet­ lenül felvállalta a múltját, és áldozataitól bocsánatot kért. A kommunista üldöztetések áldozatainak érdekvédelmi szer­ vezetei 1988-tól kezdtek megalakulni. A z 1956-osokat elsősorban a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Magyar Politikai Fog­ lyok Szövetsége képviselte. Külön szervezetei alakultak a Szov­ jetunióba deportáltaknak7 és az 1956 előtti politikai foglyoknak is.8 Általánosságban elmondható, hogy e szervezetek társadalmi súlya, érdekérvényesítő képessége sohasem volt igazán nagy, és 1990 után ez a kevés is folyamatosan és gyorsan csökkent. Érdekes módon a jogi felelősségre vonást, illetve az iratnyilvá­ nosság kérdését az érdekvédelmi szervezetek tevékenységük során egymástól szétválasztva kezelték. Képviselőik teljesen egyetér­ tettek abban, hogy szükséges volna a kommunista bűnösök fele­ lősségre vonása (leszámítva a Történelmi Igazságtétel Bizottság kezdeteit, amikor ebben a szervezetben még a korábbi liberális vezetők voltak meghatározók); általában azt is helyeselték, hogy történjen a társadalomban valamilyen lusztráció, azaz átvilágí­ tás azzal kapcsolatban, hogy kik tekinthetők a pártállami rend­ szer felelőseinek. Ezzel szemben viszont nem nagyon ismeretesek olyan nyilatkozatok, illetve kezdeményezések, amelyek ebből a körből az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalát sür­ gették volna. Ez a kettősség minden bizonnyal magyar sajátosság (a szomszédos volt szocialista országokban és a volt N D K -ban ezt a kérdést egyben kezelték). Különösen érdekes ennek a külön kezelésnek a kialakulása, hiszen logikailag a két ügy szorosan összetartozik, sőt az iratnyilvánosság alapvető előfeltétele kel­ lene hogy legyen a jogi szankcionálásnak. *3

I r a t n y i l v á n OSSÁG

A múlt feltárására való hajlandóság állását az állambiztonsági iratok nyilvánosságához való viszony elég pontosan megmu­ tatja. Ezen a területen Magyarország egyáltalán nem tartozik a régió éllovasai közé - igaz, nem is a legrosszabb helyen áll. A kérdés összetettsége miatt nehéz az összehasonlítás, néhány dolgot azonban az i. táblázat is mutat. Meg kell jegyezni, hogy az intézmények létrejötte önmagában keveset árul el a kutatás tényleges lehetőségeiről. Operatív iratokat Magyarországon 2003 előtt csak kevéssé lehetett kutatni; a hírszer­ zés és kémclhárítás iratai egy részének és a személyzeti iratoknak az átadása csak 2005-rc történt meg; a levéltár pedig hosszú éve­ ken át úgy működött, hogy a kutatók nem kaptak segédleteket munkájukhoz. Hasonló problémák más országokban is előfor­ dultak ugyan, de megoldásuk rendre gyorsabban történt, mint Magyarországon. Paradox módon a német iratnyilvánosság egy szempontból szűkítettnek nevezhető: ott ugyanis a harmadik sze­ mélyekre vonatkozó adatokat elvileg anonimizálni kell, amenynyiben az érintett nem minősül közszereplőnek, illetve halála óta nem telt el harminc, vagy születése óta kilencven év. A z 1. táblázat mutatja, hogy az átvilágítás, azaz a lusztráció Magyarországon tartott a legrövidebb ideig, ráadásul a folyamat 14

Iratn y ilv á n o s s á g i In té z m é n y

N y ilv á n o s s á g r a

tö rvén y

lé t r e jö tt e

Á tv ilá g ítá s

h o z a t a l*

Magyarország

1996

L997

1994-2005

nem

Németország

1991

1990

19 9 1-

nem

Csehország

2007

2008

I 9 9 T~

igen

Lengyelország

1998

1998

2006-

igen

Szlovákia

2002

2002

2002-

igen

Románia

19 9 9

20061

20 12-2017

igen

O rszág

* Hálózati nyilvántartás egészének vagy részleteinek nyilvánosságra hozatala a levéltár által

i. táblázat: Allambiztonsági iratokkal kapcsolatos intézmények Kelet-Európában

már tíz éve le is zárult, miközben a térség országainak többsé­ gében ez a folyamat ma is tart. A z összehasonlítás azonban még lesújtóbb képet adna akkor, ha a lusztráció tartalmát is figye­ lembe vennénk: Magyarországon ugyanis egyetlen személy sem kényszerült lemondásra azért, mert megállapították az érintett­ ségét. Voltak természetesen, akik más állásba soroltatták magu­ kat annak érdekében, hogy ne essenek az átvilágítás hatálya alá, arra azonban nem volt példa, hogy valaki az átvilágítóbírák elítélő határozatának nyilvánosságra hozatala után lemondott volna - erre egyébként nem is volt szükség, mivel a magyar átvi­ lágítás i törvény a terheltek kapcsán is csak annyit állapított meg, hogy amennyiben az érintett nem mond le, akkor a rá vonatkozó negatív információk nyilvánosságra kerülnek. Mindez a legke­ vésbé sem jellemző a többi volt szocialista országra, még akkor sem, ha az átvilágítási ügyek esetenként ott is a politikai harc eszközévé váltak. Emellett megemlítendő még, Hogy Csehor­ szágban már 1993-ban hoztak törvényt a kommunista bűncse­ lekmények üldözéséről, az elévülést 1990-től számítva - tehát azzal a megoldással, amit a magyar alkotmánybíróság elutasí­ 15

tott (erről bővebben az Igazságtétel - felelősségre vonás című fejezetben szólok). A z iratnyilvánosság kérdése sajátos módon osztotta meg a magyar politikát. 1994-ig az SZ D SZ határozottan az iratnyil­ vánosság pártján volt, és már a Zétényi-Takács-törvény, illetve az átvilágítási kezdeményezések kapcsán is azt hirdette, hogy az állambiztonsági iratok nyilvánosságára van szükség. Szóban ezt az igényüket a szocialistákkal kötött koalíciós korszakukban is fenntartották, hallgatólagosan mégis elfogadták ennek elszabotálását. Ezzel szemben a jobboldali kormányok még ennyit sem tettek az ügy érdekében. A jobboldal érdektelenségét jól illuszt­ rálja a jobboldali sajtó szinte teljes hallgatása ebben a kérdésben. A z iratnyilvánosság kérdését egyedül az Elet és Irodalom című folyóirat tartotta napirenden, és vállalta, hogy „A Történeti Hiva­ tal áldozatai” címmel hosszú éveken át külön rovatot tartson fenn az iratvisszatartás áldozatainak. Jellem ző az is, hogy mindössze egyetlen politikus akadt (Demszky Gábor), aki kezdettől fogva úgy tartotta helyesnek, hogy a vele összefüggésbe hozható összes állambiztonsági irat korlátlanul nyilvánosságra kerüljön.

A Z IRATÁTADÁS ELHÚZÁSA Érdekes módon az iratok nyilvánosságra hozatala 1990-1994 között a törvényhozás szintjén fel sem merült. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a Dunagate-botrány után létrehozott par­ lamenti vizsgálóbizottság jelentése azt a nyilvánvaló hazugságot tartalmazta, hogy a „III/IIL csoportfőnökség majdnem teljes iratanyaga” megsemmisült,2 Csupán egy 1991 nyarán beterjesz­ tett indítvány kívánt ezzel foglalkozni, amennyiben az adatok 90 évre történő teljes titkosítását javasolta (mindezt Pozsgay Imre és két független képviselő jegyezte). A z indítványt azonban 16

az Országgyűlés nem vette napirendjére. Ebben az időszakban, tehát 1990 májusa és az 1994-es kormányváltás között viszont az utódszervek minden különösebb probléma nélkül legalább annyi iratot ledaráltak, mint a Dunagate-botrány idején - immár az akkori politikai vezetés jóváhagyásával.3 Eredetileg maga az átvilágítási törvény, azaz az 1994. évi X X III. törvény sem rendelkezett az iratnyilvánosságról, csupán arról szólt, hogy a közélet bizonyos szereplőit átvilágítani szük­ séges abból a szempontból, hogy kapcsolatban álltak-e a belső elhárítással. A köztársasági elnök az említett törvény kapcsán alkotmányértelmczést kért (a törvényt mások is az alkotmánybíróság elé utalták). A z Alkotm ánybíróság hivatalból is eljárást indított, amelynek eredményeképpen a 60/1994. számú hatá­ rozattal kimondta, hogy mulasztásos alkotmányellenes állapot áll fenn, mivel a diktatúra áldozatai nem élhetnek információs önrendelkezési jogukkal. E z a határozat gyakorlatilag előírta az illetékes szaklevéltár felállítását - amit a politika ennek elle­ nére még éveken át elszabotált. Ez a döntés azért is fontos volt, mert korábban egyes kivá­ lasztottak már kutathattak a B M levéltárban, mások viszont nem. Kubinyi Ferenc például hozzájutott a BM Személyzeti Főosztály irataihoz,4 és ebből jelentette meg a nagy port kavart Fekete lexikon című kötetét.5 Kubinyi meglehetősen tenden­ ciózus módon publikált ebből az anyagból, az azonban tagad­ hatatlanul neki köszönhető, hogy Horn G yula karhatalmista dossziéja (lásd később) nem tűnt el nyomtalanul. A z U N E S C O 1994-ben állásfoglalást tett közzé, amely Bra­ zília, Chile, D él-Afrika, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Oroszország, Portugália, valamint Spanyolország iratkezelésére vonatkozó, többéves vizsgálatának eredménye­ ként született. A z U N E S C O többek között leszögezte, hogy mindenkinek joga van tudni az igazat saját múltjáról; mindenki 17

jogosan követelheti a róla gyűjtött adatok kapcsán az informá­ ciós kárpótlást; mindenkinek joga van országa történelmének tanulmányozásához; valamint azt is, hogy az elnyomó testü­ letek iratait nyilvános levéltárakba kell helyezni. A magyar alkotmánybíróság 34/1994-es határozata, amely alapvetően az átvilágítás kérdésével foglalkozott, a következő dodonai megállapítással kerülte ki az iratátadás kérdését: „a titok leplét a jogállami törvényhozás csak vastagította” , majd leszögezte, hogy „a titkosság fenntartásának nincs alkotmányos indoka” .6 Ilyen előzmények után 1995-ben, a szocialista-szabad­ demokrata kormány első ciklusában került sor az első olyan bizottság felállítására, amely az iratfeltárás kérdésével foglalko­ zott. A Kuncze G ábor belügyminiszter által felállított és négy hónapig tevékenykedő testületben a levéltáros szakma képvise­ lői mellett a N yilvánosság Klub egy küldöttje is helyet kapott. A bizottság hatásköre csak a BM -ben őrzött iratokra terjedt ki, azokra nem, amelyeket a nemzetbiztonsági utódszervek (IH , K B H , K F H , N B H , N B SZ ) 1990 folyam án a BM -ből elszállí­ tottak. A bizottság ajánlásainak zömét a miniszter megvalósí­ totta, ennek köszönhetően a B M iratanyagának jelentős része két év múlva átkerült a Történeti Hivatal néven felállított levél­ tárba, és kutathatóvá vált. A z, hogy ez a folyamat két éven át húzódott, minden bizonnyal politikai akadályoztatás eredmé­ nye volt. Emellett három fontos dolog nem teljesült: nem hoszszabbították meg a bizottság mandátumát; ezzel lehetetlenné tették az utódszervek iratanyagainak vizsgálatát; valamint nem hajtották végre azt a javaslatot, hogy a korábbi iratmegsemmi­ sítéseket újra kell vizsgálni.7 A szocialista-liberális kormány végül beterjesztette az állam­ biztonsági iratokra vonatkozó törvényjavaslatát, amely egyúttal az átvilágítandók körét is jelentősen szűkítette (tízezerről ötszáz főre). A törvényjavaslat rengeteg változáson ment át az elfogadá­ 18

sáig, amelyre végül 1996. június 3-án került sor ( t996. évi L X V 1L törvény). Ennek alapján kezdődhetett meg az iratok átadása a levéltár (ekkor Történeti Hivatal, 2003-tól Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - Á B T L ) részére. A titkosszol­ gálatok azonban maguk döntötték el, hogy mit adnak át, ami természetesen radikálisan korlátozta, pontosabban irányítottá tette a megismerhetőség mértékét. Elég csak arra gondolnunk, hogy a hírszerzés anyagaiból alapvetően az vált kutathatóvá, ami a szervezet értelmetlen tevékenységéről szólt, míg az iga­ zán releváns anyagokat máig titkosítás fedi. Mindez még a leg­ felsőbb politikai vezetésnek készített, úgynevezett szakelosztós jelentések kategóriájára is igaz. Sőt, ezek igen jelentős részének még a címe is minősített, azaz megismerhet étien adat, pedig ezek a jelentések sem címükben, sem tartalmukban nem adják meg a hírek forrását, még fedőnéven sem.8 Emellett maga a törvény is rendkívül korlátozó volt, amenynyiben úgy rendelkezett, hogy az információs önrendelke­ zési jog alapján betekintők csak saját adataikat kaphatják meg, a más személyek azonosítására alkalmas adatokhoz nem fér­ hetnek hozzá. Emiatt sem az ügynökök, sem a tartótisztjeik nevének megismerése nem volt lehetséges - a törvény szerint egészen 2086-ig. A Történeti Hivatal működését kezdettől fogva botrányok sorozata kísérte. Ezek elsősorban a rossz törvényből adódtak, amelynek alkalmazása nevetségessé tette az információs kár­ pótlás folyamatát, cs immár a magyar demokrácia nevében alázta meg a diktatúra áldozatait. A levéltár hosszú éveken át úgy működött, hogy a kutatók nem tekinthették meg a segéd­ leteket, csak a referens által ajánlott anyagokat kaphatták kéz­ hez, ráadásul az anyagok előkészítésének ideje rendkívül lassú volt. Dem szky Gábor és a demokratikus ellenzék több tagja azzal próbált legalább némi nyitottságot csempészni a rend­

szerbe, hogy „információs kárpótlás” címen kapott saját iratai­ kat a C E U N yílt Társadalom Archívumának adományozták, ahol azok részben digitálisan, részben pedig másolt form ájuk­ ban ma is korlátlanul hozzáférhetők. Ez azonban csak csepp volt a tengerben. 2001-ben a Fidesz-kormány módosította az 1996. évi L X V 1I. törvényt. A z új 2001. évi X L V II. törvénnyel az állambiztonsági íratok elvileg visszakerültek oda, ahonnan elszállították őket: az állambiztonsági szolgálatokhoz, a Történeti Hivatal pedig ez utóbbiak szaklevéltárává vált. A z eredeti törvényjavaslat a háló­ zati személyek és BM -alkalmazottak vonatkozásában még egy 150 évre szóló titkosítási klauzulát is tartalmazott. N em meg­ lepő módon a törvényt nem is politikus, hanem a N em zetbiz­ tonsági Hivatal képviselője terjesztette a parlamenti bizottságok elé. Demeter Ervin, a javaslat hivatalos országgyűlési előter­ jesztője a parlament előtt csak egy rövid beszéddel szerepelt. Végül a 150 éves titkosítási javaslatot visszavonták, és helyette átvették a levéltári törvény definícióit, amely az 1990 előtti ira­ tok esetében a nyilvánosságra hozatalt, az 1990 utáni iratok esetében pedig magát a kutatást is az irat keletkezésétől számí­ tott 60 évben jelölte meg. Ezek alapján az 1990 után is szolgáló BM-alkalmazottak személyi iratai 2050 körül váltak volna kutat­ hatóvá, egy 1987-ben leszerelt III/III-as tiszt esetében pedig az életutat ugyan lehetett volna kutatni, de a kutatási eredmé­ nyek publikálására csak 2047-ben kerülhetett volna sor. 2002 júniusában a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta M edgyessy Péter miniszterelnök SZT-tiszti múltját. A kiala­ kuló botránynak az M S Z P -S Z D S Z koalíció azzal igyekezett elejét venni, hogy ígéretet tett egy minden korábbinál nagyobb nyilvánosságot biztosító törvény megalkotására. A z SZ D SZ frakciója először 17:3 arányban döntött úgy, hogy megvonja bizalmát a miniszterelnöktől, és Kis János Medgyessynek 20

mennie kell című írásában kifejtette, hogy a miniszterelnök távozása az erkölcsi minimum, ami ebben a helyzetben elvár­ ható.9 Heteken belül bebizonyosodott, hogy a nemes szavak mögött nincsen valódi szándék. A z eredeti, viszonylag tisztes­ séges megoldást10 tartalmazó és már 2002. június 24-én benyúj­ tott törvényjavaslatot a beterjesztők szinte azonnal vissza is vonták, és nem sokkal később egy teljesen átdolgozott verziót terjesztettek az országgyűlés elé. Ebben a romboló munkában az M SZP és az S Z D SZ politikusai egyaránt részt vettek: Fodor Gábor, Tóth András és Wiener G yö rg y technikai módosító javaslatokat nyújtott be azzal a céllal, hogy utat nyithassanak a háttérben folytatott koalíciós vagy egyénre szabott előnyök­ től függő, kapcsolódó indítványok előtt. Ezeket a házszabály értelmében ugyanis nem az alapszöveghez, hanem a korábban bejelentett módosító javaslatokhoz kellett igazítani. A legmeg­ döbbentőbb - és a beterjesztők korábbi megnyilvánulásai tük­ rében teljesen érthetetlen - talán Fodor Gábor és Mécs Imre bizottságban előterjesztett javaslata volt, amely töröltette volna annak lehetőségét, hogy a megfigyelt személy nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő hálózati személy, illetve vele foglalkozó hivatásos alkalmazott nevét.” Leszámítva Lezsák Sándor meg­ jegyzését, amely a III/III. nélküli titkosszolgálatok „értékei­ nek” átmentésére hívott fel,12 az M D F tüntetőén tartózkodott, a Fidesz pedig csak olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek a korábbi helyzet visszaállítását kívánták elérni. A múltfeltárás arculcsapásának tekinthető, hogy a kormány nevében a törvény egyik beterjesztője, Tóth András, a pártállamban az M SZM P isztratív osztályának helyettes vezetőjeként, a beszervezők beszervezőinek instruktoraként tevékenykedett - ami fino­ man szólva felveti az összeférhetetlenség problémáját is. Sajátos módon azonban erre a sem az M SZP koalíciós partnere, sem ellenzéke nem reflektált.

Már ebben az ügyben megfigyelhető volt az a módszer, amely egyéni képviselői indítványok álcája mögé rejtette a korm ány­ zati politika szándékait, és amely utóbb olyan mértékben elbur­ jánzott, hogy mára már súlyosan aláásta a parlamentáris rendszer hitelességét. A kormánypárt képviselői ugyanis még a legracio­ nálisabb javaslatokat is azzal utasították el, hogy ezeket kapcso­ lódó egyéni képviselői indítványokkal fogják megoldani. Ezzel formailag nem a kormány, hanem az egyéni beterjesztő vállalta a politikai felelősseget egy olyan ügyben, amely valójában alap­ jaiban érintette a kormány politikáját, arról nem is beszélve, hogy a kérdést perzsavásár jellegű koalíciós alkudozás előzte meg - természetesen a színfalak mögött. A Fodor-Tóth-W iener képviselők által jegyzett 2003. évi III. törvény az eredeti elképzelések teljes kiherélése lett. A kötelezően elrendelendő irategyesítés helyett éppen az utódszervek pozícióit javította, amennyiben a korábbi egy helyett nem kevesebb, mint tizenhárom jogcímet kreált arra, ami alapján az iratátadást meg lehetett tagadni. Az „érintett” fogalmát eredetileg úgy határoz­ ták meg, mint aki bármilyen jogcímen szerepel a törvény hatá­ lya alá tartozó iratokban. Ebből az elfogadott verzióban annyi maradt, hogy „érintett" az, aki a levéltárnak átadott iratokban szerepel. Kis különbségnek tűnik, de következményei óriásiak. A z ugyanis már nem számít érintettnek, akinek az iratait a szol­ gálatok még nem adták át a levéltárnak, így az illetőnek semmi­ lyen törvényes joga sincsen arra, hogy ezeket megismerhesse, mert a szolgálatokat nem is perelheti. Hasonlóan árulkodó, hogy a törvény az alkotmányos alapjogai alapján információs kárpót­ lásra igényt tartó állampolgárt leereszkedő módon „kérelmező­ nek” nevezi „igénylő” helyett. Politikai játszmákat sejtet, hogy az új törvény szerint nem­ csak a levéltár vezetőjét, hanem helyettesét is az országgyű­ lés elnöke nevezi ki - meglehetősen szokatlannak mondható, 22

hogy egy munkahelyi vezető nem maga választja ki saját helyet­ tesét. Hátterében az a később be nem tartott ígéret állt, hogy a helyettest a kisebbik koalíciós párt jelölheti- A szocialisták eredeti javaslata szerint ráadásul az országgyűlés elnöke nem­ csak felügyelte, hanem „irányította” volna a levéltár működé­ sét. Érdemes végiggondolni, hogy ez jelenthetett-e volna mást, mint politikailag motivált kézi vezérlést, hiszen a házelnök szak­ mai irányításra már csak szakirányú végzettségének és levél­ tári tapasztalatának hiánya miatt sem alkalmas. Szimbolikus értékű volt az is, hogy törvény a levéltárat nem az emberi jogi, hanem a nemzetbiztonsági bizottságnak rendelte alá - nyíltan kimutatva, hogy a törvényhozót alapvetően nem a diktatúra áldozatainak, hanem a titkosszolgálatoknak az érdekei m oz­ gatták- A 2003. évi IIL törvénycikknek már a címe is árulkodó: „A z elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárá­ sáról” , A szándékosan neutrális „elmúlt rendszer” kifejezés eltakarja, hogy egy idegen állam szuronyaival fenntartott, hol durvább, hol vidámabb, de mégiscsak diktatórikus hatalom örökségének megismeréséről van szó. A törvény szó szerinti alkalmazása esetén mind a mai napig egyetlen személy sem kaphatna tudományos kutatásra enge­ délyt: a törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy csak az számít tudományos kutatónak, aki kutatását már korábban megkezdte, és ezt szakmai folyóiratokban megjelent publikációkkal igazolta is. Igen ám, de hogyan publikáljon és kutasson valaki úgy, hogy nem férhet hozzá a publikálás és kutatás tárgyát képező iratok­ hoz? Ez a megszorítás alkotmányellenes is, méghozzá két okból. Egyrészt azért, mert az alkotmány szerint tudományos kérdé­ sek eldöntésére csak a tudomány képviselői hivatottak, a tudo­ mányosságnak pedig sehol sem definiált kritériuma az előzetes kutatás. Másrészt pedig azért, mert a tudományos kutatás min­ den állampolgár alanyi joga. 23

A törvény szabad kezet ad a titkosszolgálatoknak, amelye­ ket nem terhel bizonyítási kötelezettség, ha valamit minősített adatként vissza kívánnak tartani. A törvény szövegében ezért a „nyilvánvalóan'5, illetve „kimutathatóan” kifejezés szerepel a „bizonyíthatóan" helyett, arra viszont a törvény nem ad lehe­ tőséget, hogy egy egyszerű állampolgár vagy kutató független fórumon vitathassa a szolgálatok minősítési gyakorlatát. A törvény a „közszereplő" fogalmának bevezetésével mind a mai napig kaotikus helyzetet teremt, mivei ezt a fogalmat koráb­ ban egyetlen más törvény sem definiálta (a levéltári és az informá­ ciós törvény sem). A közszereplőkkel kapcsolatban elvileg már korábban is bármelyik állampolgár kérhetett adatot a levéltártól arra nézvést, hogy az érintett hálózati személy volt-e. Ugyanak­ kor az új törvény továbbra is az érintett nyilatkozatára bízza annak a kérdésnek az eldöntését, hogy közszereplőnek minősül-e, vagy sem. Amennyiben egy közszereplő tagadja ezen minőségét, a kérelmező bírósághoz fordulhat a kérdés eldöntése érdekében, egy ilyen eljárás azonban hosszú évekig is elhúzódhat. H ozzá kell tenni, hogy amennyiben közszereplő az, aki „a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja55 (ez áll a tör­ vényszövegben), akkor ez minden hálózati személyről elmond­ ható. A vonatkozó állambiztonsági parancsok és az ezzel kapcsolatos történeti kutatások teljesen egyértelműen bizo­ nyítják, hogy a hálózati személyek nemcsak zív, jelentési feladatokat kaptak, hanem maguknak is aktívan kellett befolyá­ solniuk környezetüket. Ezért ők közfeladatot láttak el, akkori tevékenységük közszereplés, tevékenységük és nevük ezért nyil­ vános és közérdekű adat. A törvény sajátosan kezeli a szolgálatok által át nem adott iratok kérdését. A zt írja elő, hogy ezeket jegyzékbe kell fog­ lalni,13 és ennek alapján a levéltár a Fővárosi Bíróságnál kezde­ ményezheti a minősítés felülvizsgálatát. Ennek jogszerűségét 24

a minősítőnek kell bizonyítania. Csakhogy a felek és megha­ talmazottjaik nem lehetnek jelen egymás meghallgatásán, a vég­ zés ellen pedig fellebbezésnek helye nincs. E z a rendelkezés alapjaiban sérti a jogállamiság elvet. Ezzel Bárándy Pcter igaz­ ságügy-miniszter is tisztában lehetett, mert kezdeményezte ennek a pontnak az eltörlését, ám javaslatát a magyar országgyűlésben csak 20 képviselő támogatta - magyarán az M SZP a saját minisztere ellen szavazott. Utólag aztán kiderült, hogy ez az abszurd intézkedéscsomag felesleges túlbiztosítás volt. A z Á B T L vezetője ugyanis mind a mai napig egyetlenegy esetben sem próbált fellépni a minősí­ tések felülvizsgálatáért, holott ha másból nem, akkor az úgyne­ vezett Kenedi-bizottság 2008-as jelentéséből pontosan tudhatta, hogy tömeges mértékű problémáról van szó. A törvény vitájához hasonló komédiázásnak bizonyult a főigazgatói és főigazgató-helyettesi posztra kiírt pályázat, amelynek kiírásakor kiderült, hogy elvárás a „szakvizsgával párosuló köztisztviselői gyakorlat” . Csakhogy a levéltárosi szakmában senki sem köztisztviselő az Á B T L alkalmazottait leszámítva, a köztisztviselőknek pedig a szakvizsga letételére a pályázati határidőn belül fizikailag sem lett volna módjuk. Ezeken túl sok más részlet is egyértelművé tette, hogy a pályá­ zatot konkrét személyekre írták ki.14

A Z IRATOK ELSÜLLYESZTÉSE Arról, hogy ki is az úr a házban, sokat elárul az az eset, ami Kctredi János kutatóval történt, Kenedi korábban a BM irat­ tárában kutatott, és ennek során lefénymásoltatta a BM 10-21/3/1974/3 számú parancsát. Ezt különösebb gond nélkül megtehette, hiszen az irat minősítése 1 996. június 30-án lejárt, 25

a Fővárosi Bíróság 2.R29.309/1998/3. jogerős végzése pedig kimondta, hogy egy minősítését elvesztett iratot nem lehet újra visszaminősíteni. Ehhez képest 2004. október 19-én az O R F K Bűnügyi Főigazgatóság Titkársága felszólította Kenedit az irat visszaadására, arra hivatkozva, hogy az 2029. augusztus 30-ig minősített irat, majd egy újabb levélben kioktatta az érintet­ tet, azt az abszurdumot állítva, hogy az O R F K belső szabályai törvényeket is felülírhatnak. Kenedi ezek után Péterfalvi Attila adatvédelmi biztoshoz fordult a következő kérdésekkel: 1. Jogszerűen szolgáltatott-e a BM személyes adatot (Kenedi saját kutatói adatait) az O R FK -n ak? 2. Jogszerűen követeli-e az iratot az O R F K ? 3. Jogszerűen terjeszti-e ki az O R F K saját belső normáit a ma­ gyar törvényekre? 4. M ilyen jogszabály alapján minősít újra az O R F K egy minő­ sítését elvesztett iratot? Ezekre a kérdésekre Kenedi a mai napig nem kapott választ, holott önmagában már az is adatvédelmi botrány, hogy a BM irattára a kutató személyes adatait minden további nélkül továbbította más szervezeteknek. Még nagyobb botrány, hogy a rendőrségi normák felülírhatnak jogszabályokat, és az adat­ védelmi biztosnak mindehhez szava sem volt. A z O R F K minő­ sítéssel kapcsolatos nyílt törvénysértése pedig elképzelhetetlen egy jogállamban - ennek ellenére a törvénysértés jelenleg is fennáll, az irat nem került be a levéltárba. Egy másik esetben Kenedi a Belügyminisztériummal szemben minden fórumon megnyert egy pert, amelynek tárgya egy irat nyil­ vánossá tétele volt. A BM azonban a jogerős ítélet után sem volt hajlandó kiadni az iratot. Ezek után a bíróság felajánlotta Kenedinek, hogy kérhet karhatalmat a bírósági ítélet érvényesítéséhez. 26

Mindenki fantáziájára bízzuk a jelenetet, amikor a BM alkalmazot­ tai a BM parancsai alapján a BM-mel szemben lépnek fel - Kencdí mindenesetre ebbe a színjátékba már nem ment bele.15 A 2003. évi III. törvény után még egy politikai és egy szak­ mai javaslat történt a pártállami múlt feltárására. A z elsőt 2005. február 11-é n a Fidesz terjesztette be. Biztosra mehetett, mert tudhatta, hogy az ellenzéki javaslatot úgysem fogadják cl. A z indítvány kimondta, hogy csak a minősített iratok „szigorú társadalmi ellenőrzés mellett, csak rendkívül indokolt esetekben maradhassanak továbbra is titkosak” . A z M S Z P -S Z D S Z koa­ líció a javaslatot természetesen elvetette. 2010 után aztán már a Fidesz sem látta szükségesnek, hogy visszatérjen a kérdésre, pedig a Kenedi-bizottság jelentésének átadása óta nagy vona­ lakban már a nyilvánosság is ismerheti azokat az ügyeket, ame­ lyekben a szolgálatok minden alap nélkül títkosítanak adatokat. A második, szakmai jellegű javaslatot az előbb említett Kenedi-bizottság terjesztette be, amelynek e sorok szerzője is tagja volt. A z „állambiztonsági iratok átadását vizsgáló” bizottsá­ got 2007 nyarán állította fel G yurcsány Ferenc miniszterelnök, miután a magyar sajtóban rövid idő alatt igen sok személyről jelentek meg állambiztonsági információk. A bizottság célja annak megállapítása volt, hogy milyen állambiztonsági ira­ tok maradtak fenn, mi az, ami bizonyítottan megsemmisült, és melyek azok az Íratok, amelyeknek minősítése nem indo­ kolt. A bizottság 2008. szeptember 11-é n adta le a jelenté­ sét.16 A jelentés számtalan példát hozott arra, hogy a szolgálatok alaptalanul, valós érdekeiken messze túlterjeszkedve titkosítanak olyan dokumentumokat, amelyeknek megismerése a tör­ ténettudomány és a társadalom számára egyaránt szükséges volna. Emellett a jelentés azt is feltárta, hogy az iratmegsem­ misítés korántsem fejeződött be a Dunagate-botránnyal, hanem ezt követően még legalább tíz éven át tartott. Mindez felvetette 27

(és felveti ma is) a korábbi korm ányok politikai felelőssegét. A bizottság jelentése rámutatott, hogy a 2003. évi IIL törvény a céljának nem felel meg, mivel egyoldalúan a titkosszolgálatok vélt érdekeinek kedvez. Ügynöktörvény helyett dossziétörvényt indítványozott, és konkrét javaslatokat is tett azzal kapcsolat­ ban, hogy az iratok minősítése hogyan értelmezendő. A bizottság anyaga csak 2009. február 24-én került az Országgyűlés elé. Meglepő módon a Fidesz támogatta a javaslatot, az M SZP és az M D F azonban leszavazta a napirendre vételét (utóbbi azzal érvelt, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is). A hhoz képest, hogy G yurcsány Ferenc egy nappal korábban még támogatta saját javaslatát, a kormánytagok többsége tar­ tózkodott, Puch László pedig nemmel voksolt.17 Sajátságos és különös dolog, ha egy kormány a saját javaslatát nagy nyilvá­ nosság előtt megbuktatja. 2009 márciusában Kcncdi János újabb megbízást kapott a kormánytól egy bizottság vezetésére; ezúttal a mágnesszalagok vizsgálata volt a feladata. Az új bizottságot a köznyelv „mág­ nesszalag-bizottságnak” nevezte el, ami annyiból félrevezető, hogy a bizottság nem az állambiztonsági iratok szempontjából releváns összes mágnesszalagot vizsgálta, csupán azt a tizen­ nyolc tekercset, amelyet a Nemzetbiztonsági Hivatal (később Alkotmány védelmi Hivatal) átadott neki. A tizennyolc tekercs mindössze három adatállományt, az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (E G P R ) „ G ” , „ H ” és „ K ” állományát tartalmazta. Itt érdemes némi magyarázattal szolgálni arról, hogy mi is az az E G P R . A z 1970-es evek második felében a magyar BM is áttért arra, hogy legfontosabb adatbázisait számítógépes verzió­ ban is működtesse. Erre azért is szükség volt, mert ily módon az adatszolgáltatás rendkívüli módon felgyorsult. A z E G P R 1964-es indulásakor még lyukkártyás rendszerként működött, az 1970-es években aztán hat, végül pedig már tizennyolc külön­ 28

böző betű] élű adatbázist foglalt magába. A z E G P R -en kívül azonban más számítógépes adatbázisok is létrejöttek.

N YILV Á N TA RTÁ SO K, AD ATTÁRAK

Tartalma

Betűjele

1990 utáni sorsa

„A ”

Bűntettesek nyilvántartása

„B ”

Modus Operandí (bűncselekmény­ Tovább használva típusok szerinti adattár)

„C ”

Veszélyes bűnözők

Tovább használva

„D ”

Bűnügyi előzetes adattár

Tovább használva

„F ”

Bűnügyi hálózati nyilvántartás

Tovább használva

„G ”

Állambiztonsági operatív nyilvántartás

Részben törölve, részben átadva az N BH -nak, azaz tovább használva

Állambiztonsági hálózati nyilvántart ás

Átadva az N BH -nak

J ”

III/I. csoportfőnökség adattára

Átadva az IH-nak

j •

Tartalma ismeretlen

Törölve, statisztikai kiadványai átadva az N BH -nak

„K *

K K A (Központi Kémelhárítási Adattár)

Átadva az NBH-nak

„L ”

KESPA (Katonai Elhárítás Speciális Adattára)

Átadva az N BH -nak

.M -

K-cí lenőrzés

A III/II 1. osztály kez­ deményezésére törölve

„N "

Útlevél-rendészeti ellenőrzés

Ismeretlen

„R ”

KF.O KH {Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság)

Ismeretlen

1982-től tartalmazta az operatív dossziék tárgy- és témakör szerinti nyilvántartását

Ismeretlen

Tovább használva

A9

Betűjele

’T’J*

NYILVÁNTARTÁSOK, ADATTÁRAK Tartalma 1990 utáni sorsa Magyarországon élő külföldi állampolgárok ellenőrzése

Ismeretlen

U"

Tartalma ismeretlen

Törölve, statisztikai kiadványai átadva az N BH -nak

»vv w

Tartalma ismeretlen

A III/IV. csoportfő­ nökség kezdeményezé­ sére törölve

„Fantom" rendszer

Az eredmény nélküli priorálásokat Ismeretlen tartalmazta annak érdekében, hogy a különböző állam biztonsági szer­ vek által valamilyen oknál fogva látókörbe került, de be nem szerve­ zett személyekkel tippkutatásként foglalkozni lehessen. Minden személy, akit legalább egyszer prioráltak, belekerült.

„Júdás” rendszer

Tartalma ismeretlen (feltehetően áruló ügynökök nyilvántartása)

»t

„Szivárvány" Tartalma ismeretlen rendszer

Ismeretlen Átadva az Állam bizton­ sági Minis zterhelyettesi Titkárságnak

Rádióelhárítási rendszer

1989-ben megszüntetve

Infravörös spektrum

Hamis és fedőokmányok gyűjteménye

Átadva az N BH -nak

„Saturnus" rendszer

Hálózati statisztikai nyilvántartás

Adatlapjai részben átadva az Á BTL-nek, az adatbázis pedig átadva az NBH -nak, amely ne k j 0gu t ódj a minden bizonnyal a mai napig használja.

rendszer

2. táblázat: A BM számítógépes nyilvántartásai18

30

Nem nehéz belátni, hogy az adattárak túlnyomó része ma is hasz­ nálatban van. Ennek részleteit azonban senki sem vizsgálhatta, mert az elektronikus adattárakat az illetékes szervek egységes irat­ ként kezelik - annak dacára, hogy számtalan részadatból állnak. Az adattárak átírt verzióit minden esetben kivonták az ellenőr­ zések alól, arra hivatkozva, hogy azok 1990. február 14. (a BM III. állambiztonsági főcsoportfőnökség feloszlatásának, illetve az új és jogállami titkosszolgálati szervek létrehozásának napja) után „keletkeztek” , és ezért már a jogállamiság védelmét élvezik, holott az adattárban rögzített adatok jelentős része 1990. február 14. előtt keletkezett. A hálózati nyilvántartás a rendszerváltás­ kor nem szűnt meg. Rövid ideig a priorálás kézi úton történt, ám biztosak lehetünk abban, hogy a nemzetbiztonsági szol­ gálatok hamar visszaálltak a gépi adatszolgáltatásra, amit már nem az 1990 előtti, hanem egy frissen átírt - nyilván nagy rész­ ben azonos adattartalmú - adattárból teljesítettek. A z adattá­ rak működését talán a hatósági erkölcsi bizonyítvány kérdésével lehet a legjobban bemutatni. A hatósági erkölcsi bizonyítványt annak idején az E G P R „ A ” adattárából szolgáltatták, illetve ma is ennek az adatbázisnak az utódjából szolgáltatják. Ez tartalmazza ugyanis azoknak az adatait, akik büntetett előéletűck, illetve bün­ tetés hatálya alatt állnak. Nem tartalmazza viszont azok adatait, akiknek bűncselekménye már elévült. Amikor valaki hatósági erkölcsi bizonyítványt kér, akkor adatait lefuttatják az „ A ” adat­ tárban, cs ennek eredményét közük az érintettek A „mágnesszalag-bizottság” több mint 50 alkalommal ülé­ sezett, és munkájának eredményeképpen 2009 végéig nagy­ részt olvasható formában átírásra került az említett „ G ” , „ H ” és „ K ” állomány. A bizottság munkatársai „vakon” dolgoztak, azaz nem tekinthettek bele azokba az adatokba, amelyeket átír­ tak. 2010. április 2-án egy kormányrendelet „tanácsadó testüle­ tet” állított fel, amelynek a civil kontroll biztosítása lett volna

a feladata* A kormányváltással azonban megszűnt az ügyben a politikai támogatás: a testület a munkájához szükséges alap­ vető feltételekkel sem rendelkezett, és a politikai döntéshozók beadványaikat válasz nélkül hagyták,19 Hét év (!) elteltével kez­ dődtek meg a tárgyalások arról, hogy a 2009-ben átírt adattar­ talomból a „ H ” adattárat átadják az Á B T L részére - miután leválogatásra kerülnek belőle azok az adatok, amelyek ma is minősítettek. A kérdésről kiadott kormányrendelet szerint ezt a felülvizsgálatot és az átadást 2018 nyarára kell elvégezni* Tekin­ tettel arra, hogy a W H ° adattárban szereplő, minősítést igénylő rekordok száma ezer alatti, és mindez egyszerű, manuális folya­ mat, egyértelmű, hogy itt is politikai időhúzásról beszélhetünk. A helyzet azonban ennél is rosszabb* Am ennyiben ugyanis lett volna rá politikai akarat, akkor az illetékes szervek az elmúlt több mint két és fél étvized során bizonyára tud­ tak volna produkálni olyan 1990* február 14. után keletkezett, de csak 1990, február 14. előtt felvett adatokat tartalmazó lis­ tát, amelyben egyetlen karakter sem olvashatatlan. Továbbá kutathatóvá tehették volna a hírszerzés adattárát ( „ I ” adattár), amelyben nem csak a beszervezett hálózati személyek, hanem a célszemélyek is szerepeltek. U gyanígy kutathatóvá tehették volna a „Saturnus” rendszer bizonyos részeit is, ami egyéb­ ként minden eddig ismert adattárnál bővebb információkat tartál máz a hálózati szem élyekről. Ebben dolgozták fel ugyanis a hálózati személyek terjedelmes, többtucatnyi kérdést felölelő adatlapjait, am elyekből már első látásra is elég pontos szemé­ lyiségkép rajzolható ki. A „Saturnus” rendszert a titkosszolgálatok 1990 után töret­ lenül vezették tovább (és vezetik nyilvánvalóan most is). Rész­ leteiről a levéltárba került adatlapokon kívül semmi sem tudható meg, mert arra hivatkozva, hogy az adattár 1990* február 14. utáni adatokat is tartalmaz, az egészet államtitoknak minősítet­ 3^

ték, és minden eddigi iratfeltárás elől elzárták. Holott ha valami, akkor éppen a „Saturnus” rendszer az, amely választ ad azokra a kérdésekre, amelyek igazán kínosak lehetnek. Ellentétben az E G P R adattáraival, amelyekben csak név, illetve lakcím alap­ ján lehetett keresni, a „Saturnus” rendszert arra találták ki, hogy az emberi tulajdonságok alapján is keresni lehessen a hálózati személyek között. Amennyiben például egy pénzéhes, bisze­ xuális, jóképű, vállalkozó kedvű férfi hálózati személyre lett volna szüksége az állambiztonságnak, akkor a „Saturnus” rend­ szer választ adott volna arra a kérdésre, hogy az országban hány ilyen személy áll rendelkezésre. N em véletlenül maradt tehát a „Saturnus” rendszer mind a mai napig teljes titokban: belőle ugyanis megtudhatnánk azon politikai közszereplők jellemraj­ zait is, akik miniszterként vagy médiaszemély is égként talán még ma is befolyásolják a közvéleményt. Hosszas listát eredményezne, ha csak a legfontosabb doku­ mentumokat sorolnám fel, amelyeket ma, 2017-ben is visszatar­ tanak az állampolgárok elől, holott minősítésük nem más, mint egyszerű szemfényvesztés. A legabszurdabb, amikor az „eszköz vagy m ódszer” titkosságára hivatkozva minősítenek iratokat. E g y konkrét példával élve: az a tény például, hogy az N S Z K követségének telexgépeit egykor boloskázták, minősített adat­ nak számít, holott egyetlen olyan követség sem létezik, ahol ma ugyanazt a távközlési eszközt használnák, mint harminc évvel ezelőtt.20 Az pedig elég nehezen képzelhető el a 2 1. századi technológiák korában, hogy létezne olyan „eszköz vagy m ód­ szer”, ami több mint harmincéves, de a C IA vagy az MI 5 még­ sem tud róla. Csupán a példa kedvéért sorolok fel itt néhány fontosabb irattípust, ami mindmáig nem kutatható. Részletes és döbbe­ netes példákat tartalmazó felsorolást az olvasó a 2007-es Kcnedi-bizottság jelentésében találhat.

33

N em kutatható a politikai döntés-előkészítéshez készült lin. „B M tájékoztató jelentések” (Á B T L 2 7.3.) ^8en jelentős része az 1987-19851 közötti időszakból (korábbi évekből is számos irat kutathatatlan). Ezekben az iratokban általában fedőnevek sem szerepelnek, az információ forrása teljes bizonyossággal soha nem követhető vissza. A z iratoknak nem csak a tartalma, hanem a teljes címe is minősített. Ennek hiányában azt sem tud­ hatjuk, hogy mít és mi alapján titkosítottak. Ezzel a tudással egyedül az Á B T L rendelkezik, azonban az Á B T L egyetlen alka­ lommal sem élt azzal a törvény adta lehetőségével, hogy kezde­ ményezze az iratok minősítésének felülvizsgálatát. Pedig ezek az iratok rendkívül fontos forrásértékkel rendelkeznek. Csak sejteni lehet, hogy belőlük tudható meg például az is, hogy mit tudott a magyar felső vezetés 1989-ben a romániai állapotokról, a román titkosszolgálat magyarországi tevékenységéről, a Szov­ jetunió helyzetéről, más országok magyarországi titkosszolgá­ lati működéséről stb. A z Információs Hivatal jelenleg is minősített iratként őrzi a hírszerzés és a K G B ötéves együttműködési terveit. Erre sem­ miféle jogalapja sincsen, hiszen két megszűnt szervezet iratairól van szó, amelyben ráadásul csak fedőnevek szerepelnek. Kutat­ hatóságuk viszont alapvető feltétele lenne annak, hogy megis­ merhessük a szovjet-m agyar titkosszolgálati együteműködés részleteit. A sor, mint ahogyan említettem, hosszan folytatható. A nyakló nélküli iratminősítésekben azonban mégiscsak van valami logika. A titkosszolgálatok szempontjából minden olyan irat nyilvánossága potenciális veszélyforrás, amiből akár csak következtetni lehet a titkos információgyűjtés eszközeire, módszereire, illetve személyeire. Ennek megfelelően tartják viszsza azokat az iratokat is, amelyekből bizonyosság ugyan nem nyerhető, de például az érintett hálózati személy kiléte akár 34

tucatnyi személyre szűkíthető - más kérdés* hogy ebből a kör­ ből ma már a potenciálisan gyanúsíthatok egy része nincs élet­ ben* és a maradék esetekben is csak akkor lenne bizonyosság szerezhető* ha valaki magára tesz terhelő vallomást. Am ennyi­ ben az érintett vagy annak közvetlen rokona olyan országban él* amely nem jogállam* elméletileg csakugyan tartani lehetne attól* hogy egy ilyen nyomon az érintett ellen eljárás indulhat. Ez a szituáció azonban tapasztalatom szerint a minősített iratok kevesebb, mint 0,1 %-ában állhat fenn. Egy jogállamban ugyanis valaminek a puszta valószínűsítése nem eredményezhet elítélést, mivel a jogállamiság alapját az a tétel jelenti* hogy a bűnösség kétségkívül történő bizonyításáig mindenki ártatlannak tekin­ tendő. A legtöbb esetben a minősítés megszüntetése semmi olyan jogalapot nem eredményezne* ami alapján az érintettet büntetőjogilag felelősségre lehetne vonni* nem beszélve arról* hogy magyarországi lakhelyű személyek esetében ez a felelős­ ségre vonás eleve kizárt* mivel nincsen rá jogalap. Elfogadva a külföldi állampolgárok esetében a hosszabb védelmi időt, ese­ tükben sem látszik indok arra* hogy haláluk után a velük össze­ függésbe hozható iratokat rejtegessék a kutatók elől.

35

L u s z t r á c ió

Amint azt korábban is említettem, az állambiztonsági iratok megis­ merése iránti általános igénynél is hamarabb merült fel a közélet szereplőinek átvilágítása, holott utóbbi nem lehetséges az előbbi teljesítése nélkül. Az első ezzel kapcsolatos kezdeményezés para­ dox módon még Németh Miklós miniszterelnöktől indult ki - igaz, nem a nyilvánosság érdekében. Németh állítólag egy dossziét adott át Antall Józsefnek, azzal a megjegyzéssel, hogy „itt a frakciód” . Ez a sajátos húzás a későbbiekben is híven jellemezte az állam­ biztonsági iratok sorsát: a különböző politikai erők előszeretettel használták saját hitbizományukkent az állambiztonsági iratokat, elsősorban zsarolási célra. Antall borítékban osztogatta ki nemkí­ vánatos szövetségeseinek ezeket az iratokat, miközben azokkal, akik személyes besúgói voltak, nagylelkűen bánt.1 Antall József kormánya mindenesetre egy szempontból radikálisan különbözött minden későbbitől, soraiban ugyanis egyetlen volt M SZM P-tag sem foglalhatott helyet. A szocialista és fidcszes korm ányokról ez korántsem mondható el, és még a 20 io utáni rezsim prominensei között is akadtak ketten, akik párttitkárí funkciót töltöttek be.2 A z első kodifikált kísérlet az átvilágításra a Dem szky-Hackféle törvényjavaslat volt, amely egyedül a belsőreakció-elhárítá-

sára vonatkozott, és nem felelősségre vonást, csupán az érintettek neveinek nyilvánosságra hozását szorgalmazta. Ezt a javaslatot a parlament nem vette napirendre. A kormány 1991. május 2-án benyújtott javaslatát3 az országgyűlés 1992, augusztus 3-tg tár­ gyalta, majd a kabinet visszavonta az indítványt. Boross Péter belügyminiszter ezt azzal indokolta, hogy több mint 250 módo­ sító indítvány érkezett. A visszavonás hátterében valójában az a felismerés állhatott, hogy a törvény elfogadása megrendíthette volna a kormányzó pártok frakcióit és társadalmi szövetségeseit. Ezt egyébként azok az információk, amelyek eddig a kérdésben kutathatóvá váltak, messzemenően megerősítik (erről később még részletesebben is szólok), Tanulva az esetből 1993 őszén a kormány már olyan javas­ latot terjesztett elő, amely mérsékelte a korábbi kockázatokat. 1994. április 5-én fogadták el „Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről” című törvényt, amelyet úgy fogalmaz­ tak meg, hogy az 1990-ben megválasztott képviselőkre ne legyen alkalmazható. A végeredmény 177 igen és 137 nem szavazattal, valamint 50 tartózkodás mellett több mint felemásra sikerült. A törvény egy kalap alávette a III/III. csoportfőnökség hiva­ talos állományát és ügynökeit, az 1956 utáni karhatalom tagjait, az állambiztonsági jelentések címzettjeit és a nyilaskeresztes párt tagjait. M ár ebből is látszik, hogy a törvényalkotó egyáltalán nem egyenlő mércével mért. Egyrészt azért, mert a nyilaskeresz­ tes párttagságot a kommunista párttagságnak és nem a titkosszolgálati érintettségnek kellett volna megfeleltetnie (arról nem is beszélve, hogy a párttagság puszta tényét - hiszen tömegpártokról volt szó, amelyekbe sok oka lehetett a belépésnek - nem lett volna szabad szankcionálandó körülményként nevesítenie). Másrészt pedig azért, mert az átvilágítandók köréből kimaradtak az állambiztonság más csoportfőnökségei (a hírszerzés, a kémel­ hárítás és a katonai elhárítás), holott azok működése ugyanazt 37

a célt szolgálta, mint a belső elhárításé, ráadásul tevékenységük is sokszor ugyanolyan jellegű volt, sőt gyakran ugyanazokat a célszemélyeket is érintette. Kimaradtak ezen kívül az állam­ biztonság hivatalos, alkalmi és társadalmi kapcsolatai is. Míg a D em szky-H ack törvényjavaslat hiányosságai magya­ rázhatók voltak a téma felületes ismeretével, addig az 1994. évi X X III. törvény esetében erről már nem lehetett szó. A z előter­ jesztőknek pontosan tudniuk kellett, hogy törvényszövegük telje­ sen alkalmatlan lesz arra a feladatra, amelyre hivatalosan szánták. Ki kell emelni azt is, hogy társadalmi igény sem a „nyilaskeresz­ tes múlt” , sem a „pufajkás múlt” 4 megismerése iránt nem mutat­ kozott, hiszen az ezzel kapcsolatos, közszereplőket érintő tények amúgy is köztudomásúak voltak, a nyilas múltat illetően pedig már nem is voltak túlzottan relevánsak. (A magyar közéletben sok minden előfordult már 1990 óta, kivéve, hogy volt nyilas párttagok közszereplőként tűnjenek föl, ami már csak életkori okokból sem volt reális veszély.) E két kategóriát ennek ellenére belevették a törvény szövegébe. Ha egyenlő mércével akartak volna mérni, az lett volna a minimum, hogy a teljes MSZMP-apparátust is beleírják a törvénybe, hiszen egy párttitkár a területén működő állambiztonsági tiszttől a párthatásköri lista alapján jog­ gal várhatott el tájékoztatást. A nyilas párt és az M SZM P termé­ szetesen sok szempontból különbözött egymástól, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy előbbibe a tagság nem az antisze­ mita pártprogram miatt lépett be (azt ugyanis számos más párt is fel tudta mutatni). A nyilas párt a Horthy-rendszer ellenzéke volt, így a párttagság a nyilas hatalomátvételig nem előnyt, sok­ kal inkább hátrányt jelentett. A z MSZMP-tagság ezzel szemben egyértelműen csak előnyöket biztosított. A törvény második fatális csúsztatása az állambiztonság fogalmának kiherélése volt. Amennyiben ugyanis valaki a kémeihárítás vagy a hírszerzés hálózati személye volt, akkor nem esett 38

a törvény hatálya alá. Ez már csak azért is elképesztő arányta­ lanság, mert a hírszerző és kémelhárító ügynöki tevékenység sokkal tevőlegesebben járult hozzá egy diktatúra fenntartásá­ hoz, mint egy önmagában még semmit sem jelentő, egyszerű nyilas párttagság, amelyet a törvény szankcionálandónak tar­ tott, A rról nem is beszélve, hogy a belügyi elnyomó funkciók­ ból a hírszerzés és a kémelhárítás is kivette a részét. A törvény leginkább rosszindulatú és máig ható előírása az „ügynök"-szerep definiálása volt. Ezek szerint (1994. évi X X III. tv. 1. § (b) szakasz, illetve a 2003. évi HL tv. 1. §. 5. pont) csak az nevezhető az állambiztonság ügynökének, akinél a követ­ kező három feltételből legalább egy teljesül: (1) aláírt beszervezési nyilatkozatot, (2) adott jelentést, (3) részesedett ellenszolgáltatás­ ban. Kizárhatjuk, hogy az előterjesztő ne lett volna tisztában azzal, hogy a beszervezési nyilatkozatok, illetve nyugták 99% -a meg­ semmisült, ráadásul a hálózati személyek egy része soha nem írt alá ilyesmit, messze túlnyomó többségük pedig semmilyen ellenszol­ gáltatásban nem részesült. A z 1989-es „élőhálózat" (vagyis azok az ügynökök, akiknek nem volt korábban iktatott és lezárt doszsziéjuk) jelentései megsemmisültek, a működésükre utaló egyéb dokumentumok (összefoglalók, munkatervek stb.) pedig nem minősültek jelentésnek. Magyarán: a törvény alapján szinte sen­ kit sem lehetett és lehet jogszerűen az áliambiztonság ügynökének nevezni. A kkor sem, ha saját kézírásával fedőnéven adott, utólag „úti beszámolónak" minősített oldalak maradtak fenn tőle, akkor sem, ha fényképek is dokumentálják találkozását egy tartótiszttcl, akkor sem, ha jelentéseit és személyét különösen titkosnak és fontosnak minősítik, és akkor sem, ha más állambiztonsági ira­ tok egyértelművé teszik működését. A törvény persze más szempontból is képmutató volt: amennyiben ugyanis az érintett politikai közszereplő hivata­ láról lemondott, akkor a rá vonatkozó állambiztonsági adatok 39

nemhogy nem kerültek nyilvánosságra, de titkosítással továbbra is védendők lettek. Ez már csak azért is abszurd, mert akik a tör­ vény hatályba lépése előtt elhunytak, azok értelemszerűen nem kapták meg ezt a védelmet, és ügynökm últjuk publikálhatóvá vált. N em zárható ki, hogy ez a rendelkezés „alkotm ányos” , de az biztos, hogy mélységesen immorális. A törvény kapcsán maga az alkotmánybíróság is szerepza­ varba került. A törvényre vonatkozó határozatában5 ugyanis azzal érvelt, hogy mivel már „elmúlt a rendszerváltás” , ezért a rendszerváltás „veszélyeztetésének megelőzése nem lehet a vizsgált törvény célja” . A z persze mérlegelés kérdése, hogy egy demokratikus jogállam működését például mennyiben veszé­ lyezteti az, ha a politikai élet tagjai állambiztonsági múltjukkal zsarolhatók. A z alkotmánybíróság leginkább kétszínű m egfo­ galmazása azonban az volt, hogy a múlt megismerése csak a köz­ szereplők esetében indokolt. Magyarra fordítva: H orn G yula esetében igen, mert ő politikai szerepet vállalt, annál a puf aj kas­ nál viszont, aki 1956. december 8-án Salgótarjánban a tömegbe lőve több embert meggyilkolt, nem. Ugyanakkor az alkotmánybíróság határozatában azt is kimondta, hogy a nyilvántartások teljes nyilvánosságra hozatalának azért vannak alkotmányossági akadályai, mert sérülhet azok információs önrendelkezési joga, akikről az állambiztonság adatokat gyűjtött. Ebből viszont elvi­ leg az következik, hogy az állambiztonság hálózati nyilvántar­ tásának nyilvánosságra hozatala nem alkotmányellenes, hiszen abban ilyen adatok nem szerepelnek. 1997-ben létrejött a Történeti Hivatal, és első iratbeszállítás­ ként többek között megkapta a hálózati nyilvántartási kartono­ kat. Kevéssé ismert tény, hogy a Történeti Hivatal, illetve annak jogutódja, az Á B T L kezdettől fogva lusztrációnak vetette és veti alá a hozzá fordulókat. Ennek eredményeit azonban csak rész­ ben cs csak pozitív esetben közli az átvilágítottál/ cs arra sem 40

teremt lehetőséget, hogy megállapításai ellen az érintett felleb­ bezhessen, N em teszi nyilvánossá mind a mai napig azt sem, hogy milyen módszerrel és milyen iratok alapján hozza meg esetleges elutasító döntéseit/ Magát az átvilágítást eredetileg 2000, június 30-ig kellett vég­ rehajtani, Később törvénymódosításokkal (1996, évi L X V II., illetve 2001, évi X L V II, törvény) az átvilágítás határideje 2004, június 30-ra módosult. A zóta viszont jogi lehetőség sin­ csen arra, hogy bárkit, akit fontos közbizalmat igénylő tiszt­ ségre jelölnek, illetve választanak, át lehessen világítani. Összegezve a lusztráció eredményeit: mintegy 8600 átvilágí­ tás történt, és ennek során kevesebb mint száz esetben találtak iratot arra nézve, hogy az érintett a törvény hatálya alá esik.8 Egy negyvenöt éven át működő diktatórikus rendszer örökségéhez képest ez a szám nevetségesen kevés. Tisztulás helyett a lusztrá­ ció sokkal inkább terhes örökséget, lappangó pletykákat hagyott maga után. Volt miniszterelnök és volt köztársasági elnök kap­ csán is felmerülnek ellenőrizhetetlen állítások arról, hogy a háló­ zat részei lettek volna. Arra is vannak adatok, hogy az érintettek valójában semmi terhelőt nem követtek cl. Ezek ellenőrzése azonban addig nem lehetséges, amíg az állambiztonsági iratok jelentős részét elzárva tartják.

A M

ed g yessy

-b o

trán y

2002. június 18-án a Magyar Nemzet facsimilében nyilvános­ ságra hozta Megyessy Péter frissen megválasztott miniszterel­ nök 1977-es állambíztonsági kinevezését, miután a 1 j-i számban Ludwig Emil már utalt a kormányfő főhadnagyi rangjára és fedő­ munkahelyi beosztására. Máig nem tudni, hogy ez az irat hogyan szivárgott ki a BM irattárából vagy az N BH -ból, ahová 1990 után 4i

került. Medgyessy Péter úgy vélte, hogy a tettesek a saját pártjá­ ban keresendők. A z irat eredetije 1994. augusztus 4, óta elvileg egy lezárt borítékban pihent az N B H főigazgatójának irattárá­ ban, ebből pedig adódik a következtetés, hogy valakinél vagy valakiknél - egyfajta zsarolási adatbank jelleggel - másolati pél­ dányok is léteztek. Érdekes módon az államtitoksértés gyanúja miatt indított vizsgálatot az ügyészség ejtette, mondván, hogy a M edgyessy-iratok minősítésének határideje 1996-ban lejárt, és az újraminősítésről elfelejtettek gondoskodni. Másnap, azaz 2002* június 19-én a Történelmi Igazságté­ tel Bizottság szónoka egy nyilvános rendezvényen tiltakozott az ellen, hogy olyan személy tölti be a miniszterelnöki tisztséget, aki korábban a titkosszolgálatok munkatársa volt. Ugyanezen a napon a Magyar Nemzet újabb facsimile dokumentumot tett közzé. Már ebből sejthető, hogy a leleplezést korábban széles körű egyeztetés előzte meg. A z ügyből országos botrány lett, noha több jel is arra mutat, hogy M edgyessy múltjával a poli­ tikai élet számos szereplője már korábban is tisztában volt, sőt 2001-ben maga M edgyessy is célzott rá egy interjúban. Ebben a későbbi korm ányfő a következőket mondta: „van olyan hely­ zet az ember életében, amikor szükség van arra, hogy a nemzeti

szuverenitás érdekében olyan lépéseket tegyen, amelyek a kül­ földi hírszerzéssel szemben - akár a K G B-ről , vagy a nyugati hírszerzésekről beszélünk - védik az ország érdekeit A figyel­ mes olvasó már ebből kitalálhatta, hogy Medgyessy életében szerepet játszhatott valamilyen titkosszolgálat elleni tevékeny­ ség, ebből pedig nehéz másra következtetni, mint a kémelhá­ rításra. Mindezt mások is pedzegették. Ifj. Hegedűs Lóránt 2001. november 6-án például számon kérte Demeter Ervin tit­ kosszolgálatokat felügyelő miniszteren Medgyessy SZT-tiszti múltját, amire Demeter csak azt a talányos feleletet adta, hogy „nincs módjában” válaszolnia. 4^

A z országgyűlés 43/2002. számú határozatával felállított Medgyessy-bizottság jó példa arra, hogy ilyen ügyekben hová vezethet a politikai obstrukció. A z M SZP nem csupán ahhoz ragaszkodott, hogy a testület 2002. augusztus 15-ig fejezze be munkáját, de ahhoz is, hogy a képviselő tagok C típusú átvilágí­ táson essenek át* Ennek bizonyos pozitív eredményeit (amelyek kizárólag ellenzéki képviselőket érintettek) valakik a sajtónak is kiszivárogtatták.10 Sokatmondó, hogy Toller László, a testü­ let M SZP-s alclnökc már azon felháborodott, hogy a bizottság elnöke az első bizottsági ülés előtt több személy titoktartási kötelezettségének felmentését kérte. Fontos megjegyezni: Tol­ ler nem azt kérte számon, hogy miért is van erre szükség, hanem azt, hogy az elnök honnan rendelkezik ezekkel az információk­ kal, Ezzel gyakorlatilag kétségbe vonta az elnök jogosultsá­ gát arra, hogy saját maga az ügyben még a bizottság működése előtt bármiféle információt szerezzen, holott ezt senkinek sincs joga megtiltani. M edgyessy Péter egyszer jelent meg a bizottság előtt. Két és fél órán keresztül válaszolt a kérdésekre, majd halaszthatat­ lan teendőire hivatkozva távozott, és közölte, hogy a továb­ biakban csak írásban áll a bizottság rendelkezésére. A bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy még nyolcvan kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek, és ahhoz is ragaszkodott, Hogy ezeket szóban tehesse meg. Mivel M edgyessy nem jelent meg többé a bizottság előtt, ezért ezekre a kérdésekre sem érkezett soha válasz. M edgyessy SZT-tiszti múltja kapcsán az igazi kérdés persze az, hogy mennyire lehet „apolitikusnak” nevezni a tevékenysé­ gét. A volt kormányfő saját állítása szerint a K G B -vei szemben is a magyar érdekeket védte, és csupán pénzügyi tanulmányokat kellett készítenie összekötőinek. M edgyessy érthetően ragasz­ kodott ahhoz, Hogy tevékenységét kizárólag ilyesfajta szakmai 43

keretek között láttassa. Argumentációja Martonyi Jánoséra emlékeztet, aki egyszerű „úti jelentéseknek” kívánta beállítani azokat a dokumentumokat, amelyek fedőnév alatt készültek. V. N agy Árpád kémelhárító tiszt azonban joggal mutatott rá arra, hogy a titkosszolgálati munka sohasem elvi és általános, hanem mindig konkrét és személyhez kötött.11 A miniszterelnök meghallgatásán a titkosított dokumentu­ mokról a bizottság tagjai nem kérdezhettek, mert a minősítést csak másfél órával az ülés vége után (!) oldották fel. C típusú átvilágítás hiányában az ellenzéki szakértők nem tudtak részt venni azokon az üléseken, amelyeken a szolgálatok képviselői jelentek meg, és amelyeket zárttá nyilvánítottak. De a bizott­ sági meghallgatások egyéb érdekességekkel is szolgáltak. Pin­ tér Sándor például kijelentette, hogy 2001 előtt nem naplózták azt, hogy ki mikor milyen iratokba tekintett be a B M irattárá­ ban. Horváth Balázs rendre kitérő válaszokat adott arra, hogy tudott-e Medgyessy SZT-tiszti múltjáról - mást nem is tehetett, hiszen ha tagad, akkor nem mond igazat, amennyiben pedig beismeri, akkor kiderült volna, hogy államtitoksértést követett el, mert korábban mindenféle jogosultság és indokoltság nélkül tanulmányozta az SZT-tiszti nyilvántartást. Horváth Balázsnak ugyanis hivatalból csak azon SZT-tisztek anyagaival kellett talál­ koznia, akiket a rendszerváltó kormányzat nyugdíjazott. Gorka Sebestyént, aki akkor az ellenzék szakértője volt, Toller László „ügynök úrnak” szólította, és számon kérte rajta, hogy nincsen C típusú átvilágítási papírja. A rövidre szabott határidő vegére a bizottság nem tudott közös jelentésben megállapodni. A z M SZ P -SZ D SZ -tagok saját jelentésüket furcsa módon már a határidő előtt négy nappal elkészítették, ami arra utal, hogy nem különösebben érdekelte őket a bizottsági munka. Érdekes módon a FideszM D F-tagok külön jelentésében az szerepelt, hogy „semmi sem 44

indokolja a 30-35 évvel ezelőtt történtek máig tartó titkosítá­ sát",12 amikor azonban az iratok felszabadításáról szavazhattak, ezt a véleményüket már nem tartották fenn. A meghallgatások során nyilvánvalóvá vált a felek közti lényegi ellentét, noha mindezt a nyilvánosság előtt nem feszegették. A z M SZP kép­ viselői és az 1989 előtti rendszer tanúként megjelenő reprezen­ tánsai legitimnek tartották a Kádár-rendszert, és nem értették, hogy ebben miért volna illegitim a titkosszolgálati szerepválla­ lás. A z ellenzéki képviselők ezzel szemben fontosnak gondol­ ták, hogy az ülés során elítéljék a Kádár-rendszert. Amiképpen azt jelentésükben is leszögezték: az ügy elsősorban „morális kér­ dés" volt a számukra. Természetesen ezen igyekezetüket azért nekik is kordában kellett tartaniuk, hiszen saját pártjukban is akadtak olyan politikusok, akik tevékeny részesei voltak a régi rendszernek.

A M

écs

- b iz o

ttsá g

2002-ben Medgyessy Péter SZT-tiszti múltjának napvilágra kerü­ lése után az Országgyűlésben újra felmerült az általánosabb lusztráció igénye. Noha elvileg meg hatályban volt az átvilágításról rendelkező 1994. évi X X III. törvény, a parlament 2002. július 9-én a 41/2002. határozatával egy külön bizottság felállítását szavazta meg, amelyet Mécs Imre szabad demokrata politikus vezetett. A bizottság feladata a korábbi kormánytagok (összesen 194 fő) átvilágítása volt. A z érvénybe levő lusz.trációs törvénnyel ellen­ tétben a bizottság a hírszerzés és a kémelhárítás kapcsán is átvi­ lágítást kezdeményezett. A kérdésben eleinte nagy konszenzus mutatkozott: a bizottság létrehozását 349 képviselő támogatta, és csak három ellenezte. Ez az összhang azonban nem sokáig tar­ tott: az ellenzék később egységesen szabotálta a bizottság munká­ 45

ját. De a testület elnöke nem csupán az ellenzékkel, hanem szinte mindenkivel összeveszett. Még pártjának elnöke, Kuncze Gábor is bírálta. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos pedig egyenesen alkot­ mányellenesnek minősítette a bizottság tevékenységét - anélkül, hogy ezt jogilag meggyőzően alá tudta volna támasztani. 2002. augusztus 24-én a Magyar Hírlap megszellőztetett tizenegy nevet, akiknek érintettségét a lap szerint a bizottság bizonyítottnak találta. Mécs 2002. augusztus 30-án végül csak tíz ncw el állt a nyilvánosság elé. M arkó György, a Történeti H iva­ tal vezetője rögtön azzal vádolta a testület elnökét, hogy csak egy „szelektált* listát hozott nyilvánosságra. A Fidesz pedig egy SZD SZ-es államtitkár nevét hiányolta a listáról. (Sőt, Kövér László rögvest két hiányzó érintettről beszélt, nevek említése nélkül.) Demeter Ervin cs Kövér László azt állították, hogy az illető szabad demokrata kormánytagnak hiányzik az „aktája* az irattárból, azt ugyanis 1995 folyamán - amikor az irattár Kun­ cze Gábor szabad demokrata belügyminiszter felügyelete alatt állt - valaki elvitte onnan. Demeter Ervin egy másik nyilatko­ zatában már egyenesen „iratcsomagként* hivatkozott a hiányzó dokumentumokra. Ezek a megjegyzések egytől egyig arról árul­ kodnak, hogy a politikai elit köreiben nagyon is tudták, hogy ki hogyan érintett. E z pedig csak úgy lehetséges, hogy a koráb­ ban hatalmon lévő politikusok egyfajta önkiszolgálást hajtottak végre az állambiztonsági nyilvántartás anyagaiban. 2002. szeptember 6-án Szalay Gábor, a gazdasági tárca akkori szabad demokrata politikai államtitkára egy sajtótájékoztatón elis­ merte, hogy 1978 és 1988 között „úti jelentéseket* adott a kémeihárításnak, azt azonban tagadta, hogy beszervezték volna. Vele kapcsolatban erre utaló dokumentum fel sem merült, ennek elle­ nére több média úgy tálalta az ügyet,13 mintha ügynöki érintettségét is elismerte volna. Mint később kiderült, Mécs Imre figyelmeztette Szalayt: ő az a szabad demokrata politikus, akinek „kartonja* (pon­ 46

tosabban annak eredeti példánya) hiányzik a levéltárból. Mécs azt nem tisztázta, milyen dokumentumról beszél: kartonja ugyanis a célszemélyeknek, a beszervezetteknek, valamint a meghiúsult beszervezéseknek egyaránt volt. Sem az „eltűnt akta” , sem az „irat­ csomag”, sem a „karton” kifejezés nem alkalmas arra, hogy kide­ rüljön: egész pontosan milyen papírokról is volt szó. Arról is vita bontakozott ki, hogy a karton másolata áll-e ren­ delkezésre, vagy valami más. Mécs állítása szerint a karton helyén annak fénymásolatát találták meg, és az eredetit még 1995-ben vihették el az átvilágítóbírák. Indirekt módon ezt támasztotta alá Markó G yörgy nyilatkozata is, amely szerint „egy helyettesítő lap” van a karton helyén. Ezt az állítást ugyanis nehéz, másképp értelmezni, mint hogy a helyettesítő lapon ugyanaz az adattarta­ lom van, mint az eredetin. Markó államtitokra hivatkozva meg­ tagadott minden egyéb információt, amivel az ügyet tisztázhatta volna. Ezzel formálisan jogszerűen járt el, hiszen a karton tar­ talma ekkor még minősített adatnak számított, ennek ellenére kezdeményezhette volna zárt ülés megtartását az ügyben. G on­ dos Imre, az átvilágítóbírák soros elnöke azt nyilatkozta, hogy Szalay eredeti kartonja soha nem érkezett be hozzájuk, viszont utalt arra, hogy egy irat még a Legfelsőbb Bíróságon van. Ezt az állítást a Legfelsőbb Bíróság viszont cáfolta.14 Jellemző, hogy a nyilvánosság előtt egészen e sorok megjele­ nésig nem ismert, hogy pontosan milyen kartonról van szó, és az miféle adatokat tartalmaz, holott ez a kérdés már 2002-ben sok mindent tisztázhatott volna, és az információk már akkor is rendelkezésre álltak. Szalay esetében csakugyan egy háló­ zati karton maradt fenn, annak adattartalma alapján azonban nem lehetett arra következtetni, hogy az egykori államtitkár valóban aktív, politikailag súlyosan kompromittált személy lett volna. A kartonon ugyanis még csak egy iktatott munkadosszié sem szerepel, nincs feltüntetve átadás-átvétel sem, így 47

aztán a tényleges tevékenységre nézve vajmi kevés támpontot találhatunk benne- A részletek eltussolásával viszont sikerült a bolhából elefántot kreálni- A nyilatkozók egy része tudatlan­ ságig ól, más része rosszindulatból nem feszegette, vajon milyen dokumentum is az, amelynek eltűnésével gyanút ébresztenek az SZD SZ-szel szemben. Mécs Imre szerint szocialista kollégáinak is csak addig volt fontos a munka, amíg az ellenzéki személyiségek lejáratását segí­ tette elő. MádI Ferenc köztársasági elnök jó szándékúnak, de alkotmánysértőnek nevezte a bizottság működését, és arra szó­ lította fel az országgyűlést, hogy teremtse meg a jogszerű vizs­ gálat feltételeit. A m ikor a testület feloszlott, a fideszes Demeter Ervin a következőképpen kommentálta a bizottság megszűnését: „Minden jó érzésű ember örülhet annak, hogy befejezte ámok­ futását az a néhány képviselő, aki a bűnöst az áldozattal igye­ kezett összekeverni.” 15 Minősítése a tények ismeretében (lásd a 3- táblázatot) sajnos nem minősíthető teljesen alaptalannak. A Mécs-bizottság legnagyobb hibája az volt, hogy vissza­ nyúlt a korábbi, „mutyijcllcgű” ügynökleleplezés módszereihez. A közvélemény máig nem ismerhette meg azokat a dokumen­ tumokat, amelyek alapján a bizottság vizsgálódott. Erről persze nem a bizottság tehetett, hiszen a kezét különböző korlátozá­ sok kötötték, ám azért már a testület felelt, hogy mit és hogyan kommunikál ezekről az iratokról, hol húzza meg az „érintett^ ség” határait, és alkalmaz-e megkülönböztetéseket az „érintett­ ség” kategóriáján belül. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a hírbe hozottak rendkívül eltérő minőségben szerepeltek a nyil­ vántartásokban. E g y részük feltehetően csak olyan kapcsolat­ ban állt az állambiztonsággal, amit semmilyen értelemben nem lehet beszervezésnek nevezni, és el sem lehet ítélni. Más részük­ ről feltételezhető, hogy legalább egyszer maguk is konfrontá­ lódtak azzal, hogy be akarják őket szervezni, erre esetleg igent 48

is mondhattak, az azonban egyáltalán nem biztos, hogy jelen­ téseket is adtak. A zokról a személyekről, akik túlbuzgó módon és éveken át tevékenykedtek, minden iratmegsemmisítés dacára előbb-utóbb előkerült volna valamilyen irat, ha máshol nem, akkor a célszemélyek aktáiban. A beszervezés első számú dokumentumán, az úgynevezett 6-os kartonon általában feltüntették az iktatott munkadossziék számát, illetve az átadás-átvételeket, továbbá mindig feljegyezték az esetleges kizárás okát is. Ebből adódóan a csupán 6-os karton­ nal dokumentált beszervezések között is igen nagy különbségek állapíthatók meg. Sárossi László esetében például a beszervezés időtartama a karton szerint is csupán három és fél cv, ráadásul a történet azzal zárul, hogy az érintett a „munkát megtagadta” . Ha mindezt összevetjük jelentéseinek semmitmondó voltával, akkor inkább azt lehetne megállapítani, hogy az érintett már akkor is tisztában volt a rá kirótt feladat erkölcstelen voltával, és lehető­ ségeihez képest igyekezett minimalizálni aktivitását, majd elég hamar nyíltan is ellenállt, azaz megtagadta az együttműködést. A munkadossziéból az is kiderült volna, hogy az együttműködés lényegesen rovidebb ideig tartott, mint ahogy az a 6-os kartonon szerepel. Ezeket a körülményeket mérlegelve leginkább az lát­ szik, hogy Sárossi „érintettsége” kapcsán egyáltalán nem indokolt őt a pártállam buzgó kiszolgálójának nevezni vagy erkölcstelen­ nek bélyegezni. Amennyiben az iratok kezdettől fogva mindenki számára hozzáférhetőek lettek volna, akkor az effajta vádak is elenyésznek. Így viszont a részlegesen ismert és csak egy szűk kör számára hozzáférhető dokumentumok alkalmasak voltak arra, hogy zsarolási adatbankként szolgáljanak a politikának. A z Alkotm ánybíróság 2003. november 3-án végül megsem­ misítette a bizottság felállítását elrendelő országgyűlési hatá­ rozatot, elsősorban arra hivatkozva, hogy a bizottság döntései ellen nem volt fellebbezési lehetőség. Mindez lényeges körül­ 49

mény, mert korábban sem Mádl Ferenc, sem Péterfalvi Attila nem hivatkozott ilyesmire, amikor alkotmányellenesnek nevezte a bizottság működését. Összegezve a bizottság munkáját, az eredmény lesújtó: a hírbe hozottak felénél jelenlegi tudásunk szerint semmiféle alapja nem volt a hírbe hozásnak. A hírbe hozottak másik fele is döntően olyan személyekből állt, akik kapcsolódtak ugyan az állambiztonsághoz, ám az iratok alapján inkább az valószínű­ síthető, hogy tevékenységük formális volt, rövid ideig tartott, és nem a politikai elhárításhoz tartozott* A bizottság „eredményei” összességében tehát inkább ártottak, mint használtak az állam­ biztonsági műit tisztázásának*

N év

Kor mány­ iunk dó

Ismert jelentés

Azonosító karton/ irat nincs

Egyéb irat vagy adat

Bogár László

államtitkár j 990-1994; T998—2002

Boros Imre

miniszter 1998-2002

nincs

van

Fazakas Szabolcs

miniszter 1996-1998

nincs

nincs

nincs

Járai Zsigmond

miniszter 1998-2000

nincs

nincs

nincs

Kádár Béla

miniszter 1990-1994

nincs

van

nem ismert

Martonyi János

miniszter 1998-2002; 2010-2014

van

van

van

Medgyessy Péter

miniszter­ elnök 2002—2003

nincs

van

SZT-tiszt

5°

nincs

SZT-tiszt

Név

Korm ányfunkció

Ismert jelentés

Azonosító karton/ irat

Egyéb irat vagy adat

Nógrádi László

miniszter 2000

nincs

nincs

Rabár Ferenc

miniszter

nincs

van

1968. 08. 08-án szervezte be a lII/TI-i-a osztály, 1974. 07, 19-én zár­ ták ki, Bt-1437 és M t-917 dossziéját me gse mmi sítették

19 9 c-19 94

nincs

Raffay Ernő

államtitkár 1990-1993

nincs

van

nem ismert

S2alay Gábor

államtitkár 2002

nincs

van16

nem ismert

Sárossi László

államtitkár 19 9 ^ 19 9 4

van

van

1966. 02. 15 -én szervezték be, 1969. 10* 10- án zárták ki, mert az indoklás sze­ rint „a munkát megtagadta”

táblázat: A Mécs-bizottság által megnevezett érintettek és kapcsolatuk az állambiztonsággal

J1

I -

g a z sá g t é t e l

1

FE LE L Ő SSÉ G R E VONÁS

A magyar rendszerváltás konszenzuális jellegéből adódóan a kerékasztal-tárgyalások résztvevői között eleinte fel sem merült, hogy a kommunista hatalom birtokosaival szemben eljárásokat indítsanak. A kerékasztal-tárgyalások során íratlan, de mindenki által elismert „gentlemen’s agreement” 2 alakult ki arról, hogy a pártállami tárgyalófelek legitimitását a másik oldal nem kérdőjelezi meg. Természetéből adódóan erre a hallgatóla­ gos megállapodásra a felek utóbb eltérően emlékeztek, az azon­ ban elég nehezen képzelhető el, hogy a kerékasztal-tárgyalások során a kommunista bűnelkövetők örökre érvényes „menleve­ let” kaptak volna. Legfeljebb arról lehetett szó, hogy a tárgyalá­ sok résztvevőit a tárgyalásokkal kapcsolatosan a későbbiekben nem kívánta senki sem felelősségre vonni. A kérdés eldöntése kapcsán kulcsfontosságú, hogy a kerék­ asztal-tárgyalásokon sem az 1956-os munkásőrség vezetői, sem az ÁVH tisztjei nem. képviseltették magukat, és a pártállam meg­ jelent vezetői sem kívánták nyíltan képviselni őket. Sőt, mindent elkövettek annak érdekében, hogy a problémát és a vele össze­ függő személyeket nem létezőnek tekintsék. Mindez azért fon­ ja

tos kérdés, mert 1989-ben Pctcr Gáborral az élen még számos olyan volt közszereplő élt Magyarországon, akiknek kezéhez vezetőként vagy beosztottként vér tapadt, és akiket bűncselek­ ményeiért nem vagy csak részben vontak korábban felelősségre. Külön problémát jelentenek azok az emberrablások,3 illetve gyilkosságok,4 amelyeket a titkosszolgálatok parancsra hajtot­ tak végre - ezekre törvényi felhatalmazás ugyanis nem volt,

Ncv

Lehetséges vádpont (a teljesség igénye nélkül)

Funkció

Bauer Miklós (1921-2008)

az ÁVH elődjének egyik ala­ pítója, később az ÁVH sze­ mélyzeti vezetője, majd a magyar hírszerzés vezető)e>

vádlottak kínzása, emberölés5, emberrablás

Bíszku Béla (1921-2016)

1957-1962: belügyminiszter

kon cc pc iós pere k c (rcndclcsc, sortüzek, emberrablás

Korom Mihály (7927-195)3)

19 59 - 1960: a BM Vizsgálati Osztály vezetője, 1960- 1962: a Határőrség parancsnoka

felelősség emberek kínzá­ sában, koncepciós perek előkészítésében

Péter Gábor (1906-7993)

az ÁVH és elődszerveze­ tei vezetője

vádlottak kínzása, emberölés, emberrablás

Piros László (1917-2006)

1950-től az AVH határőr­ ség parancsnoka, 1953-tól állambiztonsági belügy­ in i ni.sz tér- he ly ette s, máj d belügyminiszter

vádlottak kínzása, emberölés, emberrablás

Szendí György (1923-2004)

az ÁVH elődjének egyik al apítója

vádlottak kínzása, emberölés

Vajda Tibor (1924-2010)

az ÁVH vizsgálati osztályá­ nak helyettes vezetője

vádlottak kínzása, emberölés

4. táblázat: A rendszerváltás után elmaradt felelősségre vonások néhány

,

fontosabb potenciális alanya akiknek kezéhez vér tapadt

53

végrehajtásukról azonban miniszteri szinten kellett meghozni a döntést. Figyelembe kell venni azt is, hogy az 1949 utáni bíró­ sági gyakorlatot az állampárt határozatai szabályozták. A z ítél­ kezés mértékében tehát egyértelmű politikai felelőssége volt a Politikai Bizottság tagjainak, még akkor is, ha magukat az íté­ leteket formálisan független bíróságok hozták. A z egyetlen politikai erő, amely már 1989 nyarán meghir­ dette programjában a felelősségre vonást, a M agyar O któber Párt volt. A Krassó G y ö rg y 6 által vezetett, szobrokat döntő, vörös csillagokat leverő és a szovjet csapatok kivonulását elsőként nyíltan követelő politikai form áció azonban még 1990-ben is csak egy rendkívül szűk mag támogatását tud­ hatta maga mögött. A z M D F, az F K G P és az S Z D S Z vezetése óvakodott bármiféle kapcsolatot fenntartani ezzel a szerve­ zettel, amely jellem ző módon meg csak pártszékházhoz sem jutott, és isztratív okokra hivatkozva 1990-ben a válasz­ tásból is kizárták. Sajnos Krassó 19 9 1. február 12-én elhunyt, és ezt követően pártja is megszűnt, pedig minden jel szerint ez a párt tudta volna a leginkább hitelesen képviselni a jobboldali antikomon uniztnüst. A magyar társadalom egy része 1990 után egyáltalán nem volt elégedett azzal, hogy a pártállami rendszer bűncselekmé­ nyei bocsánatosnak számítottak. A magyar politikai élet egyik sajátos fordulata volt, hogy amíg a Kádár-rendszer „társutas” népi íróira támaszkodó, 1990-ig M SZM P-kapcsolatokat kereső és ebből adódóan egészen a rendszerváltás befejezéséig sok­ kal békésebb hangot megütő „népi oldal” , amely 1989-ben még egy volt politikai bizottsági tag (Pozsgay Imre) állam­ fővé jelölését is szorgalmazta, 19 9 1-tő l egyre határozottabb elképzeléseket hangoztatott erről, a(.leiig a liberálisok, akik konzekvensen és élesen antikommunísta retorikát hangoztat­ tak, már az 1989 tavaszán készült, nyomtatásban is terjesz­ 54

tett program jukban egyértelműen kizárták a jogi felelősségre vonást/ Más kérdés, hogy a választás előtti röpcéduláikon a múlt rendszer bűnöseinek „azonnali” felelősségre vonását hirdettek/ E z utóbbira egyébként lehetett is morális alapjuk, hiszen szemben a „népi ellenzékkel” , amely kerülte a hata­ lommal történő nyílt konfrontációt és ezért semmilyen illegá­ lis tevékenységben nem vett részt, a „demokratikus ellenzék” tagjai a diktatúra alatt személyes szabadságukat tették kockára azzal, hogy nyíltan szembehelyezkedtek a rendszerrel. Ebből a szempontból a liberálisok 1994 utáni fordulata, azaz a szo­ cialistákkal mindenáron fenntartott koalíció valóban nevezhető taktikai megfontolásokból hozott lépésnek. H ozzájuk képest az M D F politikai pozíciója nagyobbat és gyorsabban válto­ zott. A z 1989-es programjukban ugyanis még az állt, hogy „elutasítjuk a bosszúállás politikáját” , és „m i nem az öklün­ ket, hanem a fejünket emeljük fe l” .9 Az M D F felelősségre vonási törekvéseinek első írásos lenyo­ mata az úgynevezett Justitia-terv10 volt 1991. június 11-én . Ezt eredetileg az M D F-frakción belül egy munkacsoport készí­ tette. A javaslat 1 1 pontot tartalmazott. Ecgfontosabb követe­ lései a kommunista bűnök feltárására, az elkövetők felelősségre vonására, a pártapparátus tagjai nyugdíjának csökkentésére, illetve megvonására, a kommunista párt vagyonának államo­ sítására vonatkoztak. E z a terv az ügynökkcrdcsscl egyáltalán nem foglalkozott. Az ellenzék cs Antall József egyaránt ellenezte a javaslatot (utóbbi augusztus végéig azt is el tudta érni, hogy az ne kerüljön nyilvánosságra, ám ezt követően az M D F-frakció egy elégedetlen tagja kiszivárogtatta az anyagot).11 A kormány ezzel szemben 1990. augusztus 30-án határo­ zatot hozott a „jogtalan előnyöket vizsgáló bizottság” felállí­ tásáról, amelynek az lett volna a feladata, hogy szakvéleményt készítsen a felelősségvállalás elveiről és jogi feltételeiről.12 Furcsa 55

módon Antall József a kormányhatározat után közel fél évvel, 1991. február 14-én kérte csak fel munkára a bizottság tagjait, akik valamennyien az ELT E Á JT K tanárai voltak. E z az érthe­ tetlenül hosszú szünet arra utal, hogy nem lehetett túlságosan ínyére a dolog. A bizottság egyértelmű megoldást nem aján­ lott, de előre felhívta a figyelmet azokra a pontokra, amelyek alapján az Alkotmánybíróság később megsemmisítette a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot, amely lehetőséget biztosított volna arra, hogy a pártállami rendszerben mcgtorlatlanul maradt bűnök esetében az elévülés újra kezdődjön, ezzel próbálva meg­ teremteni az utólagos felelősségre vonás jogi alapjait. Érdekes módon a bizottság egy tagjának sem jutott eszébe, hogy a bün­ tethetőség kapcsán a nemzetközi egyezmények is hivatkozási alapot jelenthettek volna az cl nem év ülésre.13 Fontos megjegyezni, hogy a jogi felelősségre vonás kérdé­ sében nemcsak a politika, hanem a társadalom is megosztott volt. Kosáry Dom okos, az M T A első, 1989 után demokra­ tikusan megválasztott elnöke utalt a különböző tisztoga­ tási hullámok katasztrofális következményeire, amelyeknek ő maga is többször szenvedő alanyává vált. Ezek a tisztoga­ tási akciók a magyar tudományosságnak pótolhatatlan káro­ kat okoztak.14 Kosáry azonban ennél is tovább ment, amikor az M D F Országos Választmánya 1991. július 13-i döntését kom­ mentálta. A z Országos Választmány ugyanis arról határozott, hogy „fehér könyvek* formájában kell feltárni az elmúlt évti­ zedek jogsértéseit és azok elkövetőit. K osáry július 18-án úgy nyilatkozott, hogy az M TA sohasem fog közreműködni ilyen könyvek összeállításában.15 Nehezen dönthető cl, hogy Kosáryt maga a múltfeltárás vagy a kádárista megtorlás éveit idéző „fehér könyvek" elnevezés irritálta jobban, az mindenesetre sze­ rencsétlennek mondható, hogy az M T A részéről a műltfeltárás kapcsán nem született semmilyen adekvát válasz. 56

Antall maga azt mondta a jogi felelősségre vonást követelőknek, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni” .16 Ez az utóbb elhíresüít mondat cinikus utalás volt arra, hogy a felelősségre vonást követelő politikusok többsége 1990 előtt szimbiózisban tudott élni a rendszerrel, sőt egy részük - mint például a F K G P reprezen­ tánsai - politikai jövőjüket 1956 cs 1988 között az M SZM P koa­ líciós partnereiként képzelték cl.17 Ez joggal irritálhatta Antalit, aki az effajta kollaborációt mélyen megvetette. A felelősségre vonás kérdésében az áldozatok érdekvédelmi szövetségesei is megosztottak voltak, Dornbach Alajos, a Tör­ ténelmi Igazságtétel Bizottság jogi tanácsadója 1990. január 10-én tervezetet készített a potenciális tettesek felelősségre vonásának kérdéséről Ebben óvott a jogi lépésektől, és utalt az elévülés problematikájára (azt ő sem ismerte fel, hogy a leg­ súlyosabb bűncselekmények egy részére nemzetközi egyezmé­ nyek is vonatkozhatnak).18 Dornbach attól tartott - utólag már megállapítható: alaptalanul hogy a felelősségre vonás boszor­ kányüldözéssé fajulhat. A z egyetlen lehetőséget abban látta, hogy „a felelősök bizonyos körében szükséges lesz felelőssé­ gük megnevezésére, és arra, hogy azzal az igénnyel lépjünk fel, hogy távozzanak a közéletből” .19 Ekkoriban meg senki sem figyelt fel a kommunista és szél­ sőjobboldali bűncselekmények üldözésének közös pontjaira és az ebből adódó problémákra. Ez a későbbiekben végzetes hibának bizonyult. A felületes megfigyelő azt hihette ugyanis, hogy a második világháborúval kapcsolatos felelősségre voná­ sok már regen lezárultak. Ezt a hitet erősítette, hogy Magyaror­ szágon a rendszerváltás előtt az utolsó háborúsbűnös-perekre 1975-ben került sor.2C A rendszerváltás évtizedében azonban nemzetközi szinten egyre nagyobb mértékű igény mutatkozott a náci háborús bűnösök üldözése iránt. Az USA-ban, Németor­ szágban és számos más országban is több ilyen eljárásra sor 57

került. Sokan - a kommunista bűncselekményeket szankcionálni kívánók és nem kívánók egyaránt - azt hitték, hogy Magyaror­ szágon ilyesmi fel sem merülhet, hiszen a kommunista titkosrendőrség totális terrorja miatt mindenki megkapta a büntetését. N éhány évvel később aztán kiderült az, amit a magyar történe­ lem és igazságszolgáltatás ismerői amúgy is tudtak: vagyis hogy meg a valódi bűnösök egy része is általában olyan tettekért lett elítélve, amelyeket el sem követett. Érdemes ezen a ponton feleleveníteni az igazságtételt fon­ tosnak tartó politikai erők mögöttes gondolatait. Kónya Imre a nyilvánosság előtt is elmondta, hogy a törvények egyik célja az, hogy „senki se mondhassa, hogy ez egy bűnös nép".21 A jóin­ dulatú interpretáció szerint ez alatt azt értette, hogy a magyar társadalomnak nincs különösebb oka az önvizsgálatra, mert a bűnösök köre néhány száz „pufajkásra" és kommunista veze­ tőre korlátozható. Mindez természetesen igaz volt 1956 végén, amikor maroknyi ávéhás állt szemben tízmillió emberrel, de korántsem volt igaz 1989-ben, amikor az M SZM P-nek több százezres haszonélvezői tábora volt, ahogy nem volt igaz 1944-ben sem, amikor a zsidónak minősített magyarok diszkri­ minálásában, vagyonuk ellopásában szintén több százezer hiva­ talnok és önkéntes vett részt. Kónyának nem tűnt fel, hogy érvelése logikailag megegye­ zik a hírhedt pártállami propagandista, Hajdú János érvelésével, aki Antall Józsefnek a következőket írta: „ Vigyázat, miniszterel­ nök úr! Ön - exlap ülőként22 - éppúgy valahonnan jön, mint én

exkommunistakénL A nadrágszárunkra útközben mindkettőnk­ nek fröccsent mocsok! 723 Hajdú ezzel azt állította, hogy néhány gyilkost leszámítva vagy mindenki felelős - vagy senki sem az. Ez a gondolat paradox módon találkozott K ónya azon igyeke­ zetével, hogy minimalizálja a bűnösök számát annak érdekében, hogy a magyar társadalmat egy maréknyi bűnössel szembeál­

lítva, kollektív módon ártatlannak lehessen beállítani. Megoldást és katarzist elsősorban a kollaborációs bűnök - azaz az ügy­ nökakták - nyilvánosságra kerülése jelenthetett volna, ám ez a politikai elet egyik szereplőjének sem állt érdekében. Miután az 1991 nyarán induló hatpárti tárgyalások nem vezet­ tek konszenzusra, Zétcnyi Zsolt, az M D F politikusa 1991 őszén Takács Péterrel közösen önálló képviselői indítványt terjesztett be, amelyben a politikai okból 1944 és 1990 között nem üldözött, de az akkor hatályos törvények szerint üldözendő legsúlyosabb bűncselekmények (gyilkosság, emberölés, hazaárulás) elévülé­ sének törlését javasolta arra hivatkozva, hogy az elévülést csak a rendszerváltás kezdetétől kellene számítani. Ezzel párhuzamo­ san Kónya Imre is készített egy dolgozatot a büntető igazságtétcli törekvések érvényesítéséről. Az ügy legnagyobb balszerencséjére mindezt a médiaegyensűly helyreállításával és a média szellemi­ ségének „gyökeres megváltoztatásával" kötötte össze, és ezzel teljes mértékben magára haragította a sajtót, nem beszélve arról, hogy a két ügynek semmi köze nem volt egymáshoz. Zétcnyi javaslata tehát csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében állapította volna meg azt, hogy az elévülés politikai okokból 1990-ig nem következhetett be, és emellett a bünte­ tést is korlátlanul enyhíthetővé tette volna. Annak fényében, hogy a különböző politikai alapon elkövetett gyilkosságoknak T957 előtt több száz halálos áldozata volt, mindez nem volt ért­ hetetlen követelés, a „hazaárulás” fogalmát azonban aligha lehe­ tett volna definiálni politikamentesen. A z országgyűlés 197 igen és 50 nem szavazattal, 74 tartózkodás mellett elfogadta a törvény­ javaslatot, A Fidesz képviselői az M SZP-vel együtt egységesen nemmel szavaztak, az SZD SZ képviselői tartózkodtak, kivéve Tamás Gáspár Miklóst, aki nemmel szavazott. Göncz Árpád köztársasági elnök azonban nem írta alá a törvényt, hanem az Alkot­ mánybíróság normakontrollját kérte. Ez egybecsengett az SZDSZ 59

vezetőinek és az M SZP képviselőinek politikai akaratával, akik semmiféle büntetőjogi felelősségre vonást nem támogattak. A z Alkotmánybíróság a törvényt alkotmányellenesnek nyil­ vánította. A kifogások egy része, elsősorban a hazaárulás bűn­ cselekményi értékelésének problematikája könnyen belátható. A határozat azon része azonban, amely jogsértőnek minősítette az elévülés nyugvására vonatkozó részt, sem jogi, sem morá­ lis értelemben nem volt szükségszeréi. A Zétényi-féle törvényjavaslattal majdnem teljesen megegyező törvények léteznek ugyanis Csehországban és Németországban is, utóbbi alkot­ mánya ráadásul a magyar alkotmány zsinórmértékéül is szol­ gált. Ebből pedig adódik a következtetés, hogy a büntethetőség a magyar alkotmányból is levezethető lett volna.24 1992. november 4-én benyújtották a K D N P új törvényja­ vaslatát az „1956. október 23-át követő időszakban Magyaror­ szágon elkövetett, az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekmények büntethetőségéről". A javaslatot a parlament napirendre vette, és vitáját is elkezdte, de végszavazására nem került sor. Hasonló sorsra jutott több egyéni képviselői indít­ vány is.25 T9 9 3. január 21-én viszont a kormány felállított egy bizottságot, amely az 1956-os sortüzeket vizsgálta (ez volt az un. Kahler-bizo ttság).26 Zétényi 1992-ben új javaslatot terjesztett elő, amely szabá­ lyozta volna az elévülés kérdését. Ugyanaz történt, mint koráb­ ban: a parlament elfogadta a törvényt, a köztársasági elnök norinakontrollra küldte, az Alkotmánybíróság pedig alkot­ mányellenesnek nyilvánította. A korábbiakkal ellentétben viszont most először az Alkotmánybíróság arra is utalt, hogy a felelős­ ségre vonás a nemzetközi jog általános feltételei (az 1954. évi 32. törvénycikkel kihirdetett 1949-es genfi egyezmény) alap­ ján is lehetséges.27 Ezzel párhuzamosan a kormány is benyúj­ tott egy javaslatot, amely csak az 1956-os forradalom és annak 60

leverése során elkövetett bűncselekmények szankcionálásáról szólt. Ezt a törvényt a parlament 1993-ban fogadta eh A z ellen­ zék zöme a szavazáson tartózkodott, az államfő ismét norma­ kontrollt kért. Az Alkotmánybíróság a törvény első paragrafusát, amely az elévülést szabályozta, alkotmányellenesnek nyilvání­ totta, a második paragrafus esetében pedig, amely nemzetközi egyezményekre hivatkozva tételesen felsorolta az üldözendő bűncselekmények típusait, konkrét változtatásokat írt elő - elismerve azt, hogy az említett bűncselekmények a nemzetközi jog általá­ nosan elismert szabályai alapján üldözhetők. Ezek után a tör­ vény első paragrafusát törölték, a maradékot pedig változatlan formában elfogadták. Az államfő végül maga is aláírta a törvényt, annak dacára, hogy tudnia kellett: az nem mindenben felel meg az Alkotmánybíróság előírásainak. Ez utóbbi, tehát az 1993-ban elfogadott X C . törvény alap­ ján 1994-től több eljárás is indult. Minden bizonnyal stratégiai megfontolások is húzódtak a mögött, hogy a törvény ellenzői csak az első ítéletek után léptek fel nyíltan. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke az Alkotmánybírósághoz fór dúltak azzal a kéréssel, hogy semmisítsék meg a törvényt, mert az nem felel meg a korábbi előírásoknak. Ezt az Alkotm ánybí­ róság 1996-ban meg is tette,2” megint csak utalt azonban arra, hogy a kérdéses bűncselekmények az 1949-ben elfogadott genfi konvenció alapján is üldözhetők. A bíróság ennek ellenére úgy döntött, hogy a forradalmi események nem esnek a kérdéses egyezmény hatálya alá. Egy érdekvédelmi szervezet tiltakozása cs a Legfelsőbb Katonai Ü gyészség intervenciója után végül 1999-ben ezt a döntést visszavonták.29 A z ítéletek önmagukért beszéltek. Dudás István, aki szá­ zadosként 1956-ban Mosonmagyaróváron a békésen tüntető tömegbe tüzelő határőr egység parancsnoka volt, és minimáli­ san is 50 személy haláláért, továbbá 200 személy sebesüléséért 61

felelt,30 emberiség elleni bűncselekményért három év börtönbün­ tetést kapott, amelynek végrehajtását egy amnesztiarendeleire hivatkozva felfüggesztették- Alárendeltjei még ennél is eny­ hébb büntetést kaptak, holott volt közöttük, aki önszorgalom­ ból még kézigránátokat dobált a sebesültek közé a sortűz után. A bíróság arra hivatkozott, hogy a vádlottak szubjektíve fenye­ getve érezhették magukat a tömeg által, .Mivel Dudás 2001-ben elhunyt, másodfokú tárgyalásra nem került sor. 2003-ig össze­ sen nyolc pert indítottak a sortüzek miatt. Két esetben a tette­ seket öt év, illetve két év hat hónap börtönbüntetésre ítélték, az ítéletet azonban amnesztiára vagy az érintett egészségi álla­ potára hivatkozva mindkét esetben felfüggesztették. Érdekes módon az eljárások mindegyike az 1956-os sortüzek közvetlen elkövetői ellen irányult. Fel sem merült, hogy az ezek mögött álló politikai megrendelőket is bíróság elé állítsák - min­ den bizonnyal azért nem, mert rendkívül nehezen lehetett volna bizonyítani egyes esetekben, hogy az érintett politikus maga is gyilkolt vagy közvetlenül gyilkolásra parancsot adott. A jelek szerint a magyar társadalom múltfeltárásban érde­ kelt része is két malomban őrölt. A sortűzperek és a jogi fele­ lősségre vonás ügyében aktív jogászok (Zétényi Zsolt, Kahler Frigyes, Jobbágyi Gábor és társaik) egyáltalán nem foglalkoztak az iratnyilvánosság kérdésével, sőt nem is kapcsolódtak azokhoz, akiket ez érdekelt (nem jelentettek meg velük közös publiká­ ciókat, nem szerepeltek velük egy konferencián stb.) Egyáltalán nem foglalkoztak a náci-nyilas bűncselekmények felkutatásával sem (sőt, az ilyen ügyekben egyikük a vádlott vedőjeként sze­ repelt), holott a totalitarizmus-teória jegyében mindkét szélső­ ség ellen egyaránt fel kellett volna lepniük. A zok viszont, akik az iratnyilvánosságot szorgalmazták, érdektelenséget tanúsí­ tottak a felelősségre vonás kérdésében vagy kifejezetten akadá­ lyozták azt. Ez a kölcsönös érdektelenség, sőt ellenségesség első 62

látásra érthetetlen, hiszen iratnyilvánosság és felelősségre vonás elvileg szorosan összefüggő fogalmak. Csak azért tudott a két kérdés egymástól ennyire radikálisan elválni, mert a magyaror­ szági pártállami diktatúra természetrajzából adódóan a gyilkossá­ gok forrásai elsősorban nem az állambiztonsági iratok, másrészt a szűk értelemben vett állambiztonsági iratokból, tehát az ügy­ nökjelentésekből rendkívül csekély mértékben lehet megállapí­ tani büntetőjogi felelősséget gyilkosság és emberölés esetében. A magyar állambiztonság ugyanis - ellentétben a román, bolgár, jugoszláv vagy N D K -s megfelelőjével - csak nagyon ritkán nyúlt a gyilkosság eszközéhez (az utolsó cmberrablási ügy, amelyben ráadásul a gyilkosság sem bizonyítható, az 1961-ben elrabolt és 1974-es szabadulása után eltűnt Ábrányi Aurélt érinti). Az igazságtétel kapcsán mindenképp megemlítendő, hogy az Antall-kormány néha túlságosan is konzekvensen képviselte a kérdésben kialakított álláspontját. Példa erre Alexandru Draghici ügye, aki 1952 és 1965 között a román állambiztonság, illetve a belügyminisztérium vezetője volt, 1968-tól kegyvesztett lett, de a haja szála sem görbült. Pazar villában tengethette napjait Buka­ restben. Kezéhez tengernyi vér tapadt, felelőssége Péter Gáborral vethető egybe. A gyilkosságok cs a halálos ítéletek, amelyekért fele­ lős, több száz magyar nemzetiségű személyt is érintettek. 1990 után Romániában eljárás indult ellene, ő azonban 1991-ben feleségével, Czikó Máriával közvetlenül a forradalom után Magyarországra szökött. Formálisan mindezt „családegyesítésként1” jelentette be, mivel lánya már 1989 előtt Magyarországra települt. A román állam 1992-ben kérte Draghici kiadatását, a magyar kormány azonban ezt megtagadta, arra hivatkozva, hogy a bűncselekmények már elévültek. A román tömeggyilkos ugyanazon a napon halhatott meg ágyban, párnák között, mint Antall József. A z állambiztonsági iratok ismeretének hiányában nem tud­ hatjuk, hogy miért cs hogyan települhetett egy román sztá­ 63

linista politikus, valamint felesége és lánya Magyarországra (utóbbi apja halála után visszatelepült Romániába). Elég nehe­ zen képzelhető el olyan operatív érdek, amely ennek titkolását indokolhatja. A h ogy az is nehezen indokolható, hogy egy volt tömeggyilkost futni hagytak.31

A K

ó nya

-P

ető

-v it a

Az Antall-kormány időszakának talán egyik legf clkavar óbb ese­ ménye a Kónya-Pető-vita volt, amelyet 1991* november 16-án rendezték a Testnevelési Főiskolán. N égy nappal később a vitát az M T V teljes hosszában leadta. A vita apropóját a nem sokkal korábban elfogadott Zétényi-Takács-törvény adta. M ár a vita elején érezni lehetett, hogy a közönség zöme az igazságtétel pártján állt. Pető Iván (aki egyébként a törvényjavaslat kapcsán tartózkodott) álláspontja egyértelmű volt: „demokratikus orszá­ gokban nem létezik utólagos igazságtétel” . Pető ebben nagyot tévedett, hiszen ez a típusú igazságtétel a nürnbergi nemzetközi bíróság működése óta nemzetközi gyakorlat. Magát az igazságtételt a szó morális értelmében természe­ tesen Pető is szükségesnek tartotta, külön kiemelve a tény­ feltárás szükségességét. Utalt viszont arra, hogy az S Z D S Z 1989-es programja kifejezetten kizárta a büntetőjogi felelős­ ségre vonást. A z, hogy Pető Iván a vitában az elévülés prob­ lematikájára hivatkozott, érthető, az viszont meglepő, hogy látszólag ekkor még sem K ón ya Imre, sem Zétényi Zsolt nem volt tisztában azzal, hogy a nemzetközi szerződések miatt az igazán súlyos bűncselekmények esetében nem lehet elévü­ lésről beszélni, mivel a vonatkozó nemzetközi jogszabályo­ kat M agyarország már 1949-ben ratifikálta. Pedig K ónya Imre a vita során szóba hozta a náci bűncselekményeket is, ame­

lyek esetében az elévülést eredetileg csak 1945-től számították, majd többször meghosszabbították, végül pedig kimondták az el nem évülést. A közönségből sok indulatos hozzászólás érkezett, felme­ rült a sortüzek kérdése is. Egy dologban Pető Iván a jövőbe látott: feltette a kérdést, hogy miből gondolja a közönség, hogy a bíróság el is fogja tudni ítélni az érintetteket - hiszen a vádlot­ tak mindegyike hivatkozhat majd katonai esküjére, vagy arra, hogy csak parancsot teljesített. Utóbb a nevetséges ítéletek való­ ban őt igazolták. K ónya Imrének viszont nem volt igaza, ami­ kor a nácik kapcsán a jogállamok által hozott szigorú ítéletekre hivatkozott: ennek ugyanis éppen az ellenkezője igaz. Leszá­ mítva a nürnbergi pereket, az N SZ K -bán kifejezetten enyhe ítéletek születtek: 1700 ember meggyilkolásában történő részvé­ telért például öt év börtönt lehetett kapni,32 de a legtöbb esetben a vádlottakat el sem tudták ítélni. És ez az állítás még a hírhedt Einsatzgruppék tisztjeinek jelentős részére is igaz. A z Einsatzgruppék 24 legfontosabb felelőse ellen 1947-1948 között lefoly­ tatott por eredménye négy halálos ítélet volt, a húsz vádlott zöme már 1951-ben szabadlábon volt, és 1958-ban már az utolsó vád­ lottat is kiengedték a börtönből. Figyelembe véve, hogy az E in­ satzgruppék minimálisan hatszázezer (!) ember meggyilkolását szervezték meg, ezek elképesztően enyhe ítéletek. Pető Iván (és egy másik hozzászóló is) közfelháborodást okozott, amikor arra utalt, hogy a kádári diktatúrát az állampol­ gárok túlnyomó többségének különalkui tartották fenn, és csak egy szűk kisebbség az, aki elmondhatja magáról, hogy szem­ ben állt a rendszerrel. Sajátos módon másfél évvel korábban ezek a kijelentések semmilyen felháborodást nem okoztak, ami­ kor Csengey Dénes szájából hangoztak el Miskolcon, az M D F lakossági fórumán.33 Mindez arra utal, hogy a politikai közhan­ gulat az eltelt idő alatt radikálisan megváltozott.

Ü

g y n ö k b o t r á n y o k

A R E N D S Z E R V Á L T Á S T Ó L N A P JA IN K IG

A pártállami múlt megismerése, a magyar társadalom önisme­ rete és az elmúlt szűk három évtized politikai életének minősége viszonylag pontosan leírható azokkal a közéleti botrányokkal, amelyek az ügynökügyekkel voltak kapcsolatosak. E z is indo­ kolja, hogy külön fejezetet szenteljünk ezeknek az ügyeknek. A z állambiztonsági iratok ügyét az Antall-kormány igyekezett diszkréten - azaz személyes zsarolásokkal - kezelni. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalom birtokosait nem az érdekli, hogy kiderüljön az érintettek múltja, csupán az, hogy a részletek­ től megszabadított „ügynökvád” eltüntesse a kellemetlenné vált politikai szereplőket a színpadról. A z átvilágítás afféle feudális intézkedésként zajlott, amelynek eredményeképpen az érintet­ tet egy karton tartalmával megzsarolták. Ha ugyanis az állam­ biztonsági akták levéltárba kerülnek, és a teljes dokumentáció nyilvánosságra kerül, világossá vált volna az is, hogy az érintett­ ség rendkívül eltérő lehetett. Volt olyan hálózati személy, akinek besúgásai köteteket tettek ki, mások viszont egyetlen jelentést sem 66

írtak, és éppen ezért hamar ki is zárták okét. Ezek a különbségek egyáltalán nem jelentek meg az átvilágításban. H ozzá kell tenni ehhez, hogy ebben az időben az átvilágí­ tás egyedül azt vizsgálta, hogy szerepet vállalt-e valaki a 1II/IIL csoportfőnökség tevékenységében* A hírszerzés, a kémelhárítás, a katonai elhárítás és a felderítés szervezetei kapcsán úgy tettek, mintha azoknak semmi közük nem lett volna a diktatúra poli­ tikai elnyomó funkcióihoz. Antall József kormányfő konkrét törvényi felhatalmazás nél­ kül világította át a számára kellemetlen politikai szövetsége­ seket. A z átvilágítás eredményeit az érintettek egy borítékban kapták meg. A z Antall-korm ányt ezért később többen állam­ titoksértéssel vádolták, pedig a BM titokvédelmi osztályának vezetője már 1991. június 10-én igazolta azt a nyilvánvaló tényt, hogy a III/III. csoportfőnökség iratai automatikusan elvesztet­ ték minősítésüket. Bárki, aki az Á BT L-ben kutat, láthatja, hogy a IH/III-as iratokon ott díszeleg az N B H pecsétje, és a meg­ jegyzés, hogy a „jogutód” az iratot már nem tartja titokra érde­ mesnek. Ehhez képest mégsem fért hozzájuk senki, leszámítva a regnáló politikai elitet, amely rögvest gondoskodott is róla, hogy ez a helyzet ne változzék: Boross Péter belügyminisz­ ter a III/III-as „ügynöknyilvántartásokat” visszaminősítette. Összességében megállapítható tehát, hogy a hatalom kezdettől fogva kicsinyes politikai játszmákhoz, zsarolási adatbank jelleg­ gel használta a III/III. iratait, és ennek kapcsán nem riadt viszsza attól sem, hogy saját törvényeit is megszegje.

T o rg yán J ó zsef

b o r í t é k ja

A Torgyán-ügy jól mutatja az „ügynöklista” kérdésének tör­ téneti cs morális szempontból nézve is teljes értelmetlenséget,

67

illetve politikai felhasználhatóságát, valamint a hírbe hozot­ tak problematikus stratégiáit. Egyúttal arra is bizonyíték, hogy az átvilágítóbírák még az egyszerűnek látszó esetekben sem voltak képesek arra, hogy a dokumentumokat helyesen értékeljék. A z F K G P tagjai közül tizenegy ember kapott borítékot,1 és a sajtóban azt is megszellőztettek, hogy az egyikben terhelő adatok vannak. A híradások szerint az adatok Torgyán Józsefre vonatkoztak, aki „Szatmári Lajos” fedőnéven állítólag 2 1 éven keresztül volt az állambiztonság ügynöke. A kisgazdapárt vezetője megtagadta a boríték átvételét, majd kérte az átvilá­ gítóbírák határozatát, és egymillió forintos jutalmat tűzött ki annak, aki a nyilvánosság előtt bármilyen terhelő adatot pre­ zentálni tud.2 Maga a Torgyán-akta igencsak tanulságos. Egyrészt azért, mert vékony sága ellenére is mutatja, hogy egy beszervezést nem lehetett „csak úgy” végrehajtani. Kellett hozzá beszervezési terv, környezettanulmány, engedély a munkahelyi vezetőtől, majd az esemény megtörténte után részletes jelentest is kellett írni a beszervezésről. Torgyánt „Szatmári Lajos” fedőnéven formálisan csakugyan beszervezte az állambiztonság. A beszervezés 1957. november 4-én terhelő alapon történt. Egyáltalán nem meglepő, hogy Torgyán az Őt felkereső tartó tiszteknek igent mondott - a börtön, az internálótábor, valamint az állásvesztés ugyanis egyaránt ott lebeghetett a szeme előtt. A gépezet 1957. április 27-én indult be, ekkor hallgatták ki először. Május 20-án külön jelentés készült róla, valamint javaslat is a beszervezéséről. Mindezt Vári Jó zsef alezredes 1957. szeptember 19-én jóváhagyta, egyúttal kiegészítette külön­ féle megjegyzésekkel. Ezekre Tímár Sándor százados reagált, majd 1957. október 31-én sor került a beszervezési kísérletre. 68

A z első nekifutás gyászosan végződött, mert Torgyán a beszélgetés során először igent mondott, majd visszatáncolt. Erre behívták Vári alezredest is, akivel közösen abban állapod­ tak meg, hogy november 4-ig kap gondolkodási időt. N ovem ­ ber 4-én Torgyán igent mondott, csak azt kötötte ki, hogy ne kelljen írásbeli nyilatkozatot adnia, amit Vári elfogadott. Ezt követően azonban semmi sem a tervek szerint alakult. E g y 1958. január 30-i szolgálati jegyről kiderül, hogy már az október 31-1 beszervezés is heves reakciók közepette zaj­ lott, mert Torgyán beszervezés során a nyilatkozat aláírása előtt azt inkább összeiépte,y. A szolgálati jegy annak kapcsán keletkezett, hogy Torgyánnal 1958. január 27-cn újra találkoz­ tak. Ennek során Torgyán kifejtette, hogy „állandóan zaklatja őt az a gondolat, hogy részünkre emberekről kell jelentéseket

adnia. (...) Amikor felhívtam figyelmét arra, hogy nem tar­ totta be a megállapodást, (...) engem nem értesített, kijelen­ tette, hogy azt szándékosan tette. Es ha most elválunk, ezután sem fog engem hívni soha. ” Torgyán már ezzel a nyíltságá­ val is kockázatot vállalt, azonban a beszélgetés során ennél is tovább ment. D ISZ-tagsága és esetleges párttagsága kap­ csán azt mondta, hogy „ Nem akarta becstelenül ugródeszká­ nak használni a pártot, mint sokan tették. Elmondotta, hogy különösen az egypártrendszerrel nem ért egyet. Véleménye sze­ rint úgy kellene lennie nálunk is, mint Lengyelországban, hogy legalább még egy Parasztpártnak kellene lennie. (...) Azt is kijelentette, hogy igen sokra becsül bennünket , a Vári alez­ redes e h társat és engem különösen, amiért olyan udvariasak és türelmesek voltunk vele szemben , de ne számítsunk arra , hogy ő a részünkre dolgozni fog. Most lelkiismeretére hivatko­ zott, am ivel nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy a rendőr­ ség részére másokról tájékoztatást adna. (...) Javaslom, hogy egyelőre a hálózatból ne zárjuk ki, hanem foglalkozzunk neve­

lésével, és tegyük érdekeltté a velünk való kapcsolattartásban. H a életcélját újra megtalálja , akkor véleményem szerint meg­ változik magatartása. ** Utóbbi feltételezésükben tévedtek, és ezt hamarosan be is látták, mert 1958. március 2 t-én megszületett a javaslat a kizá­ rására. A beszervezési dossziéból minden kétséget kizáróan kiderül, hogy Torgyán egyetlen jelentest sem adott. Annyira ura volt a helyzetnek, hogy még 1958* május 22-én kelt kizá­ rási nyilatkozatát is ő szövegezte, és ebbe belefoglalta azt, hogy „soha semmilyen információt nem adtamy>. A z adott helyzetben ez kifejezetten karakán magatartás, egyúttal „ügyvédi” gesz­ tus volt a részéről. A Népszabadság , amely cikkének címében is átvette a 21 éves együttműködés vádját, nem kért bocsánatot Torgyántól, és azt sem árulta cl, hogy a rágalmat milyen forrásra alapozta. Mindez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a lap szerkesztősegében ekkoriban még vezető funkcióban dol­ gozott Vajda Péter, aki karrierjét az AVH hivatásos tisztjeként kezdte, később karhatalmista lett, majd a hírszerzés soraiban lejárató rágalmazó cikkek írásával zárta le nagy ívű állambiz­ tonsági karrierjét. Ezek után érthető, hogy az átvilágítóbírák vizsgálata felmentő határozattal zárult, annak dacára, hogy egy éven keresztül for­ málisan valóban „ügynök” minősítéssel szerepelt a rendszer­ ben.4 Másfelől viszont Torgyán sem lépte meg azt, ami a leginkább tisztességcs megoldás lett volna, nevezetesen, hogy teljes terje­ delmében közzéteszi a rá vonatkozó állambiztonsági iratokat. Amennyiben megteszi, akkor azt is lehetővé tette volna, hogy azok az érintettek, akik azt gondolhatták, hogy Torgyán róluk jelentést adott, ezt a gyanújukat ellenőrizhessék (hiszen megke­ reshették cs feloldhatták volna a „Szatmári Lajos” fedőnevet saját anyagaikban). Nem tudjuk, hogy a dokumentumokat azért tartot­ ta-e titokban, mert ő is hasonló módszerrel kívánt sakkban tartani 7°

másokat, vagy azért, mert félt, hogy ezzel további magyarázko­ dásra szorul. Utólag mindenesetre egyértelmű, hogy a dokumen­ tumok eltitkolásával magának ártott a legtöbbet. A z átvilágító bírák meghallgatták Torgyán beszervezőit is, akik vallomásukban a következőt állították: „N em is volt ez igazi beszervezés. A z igazság az, hogy én megsajnáltam az élet­ pályája kezdetén lévő, nősíilcs előtt álló dr. Torgyán Józsefet, cs futni hagytam.” Erre hivatkozva az átvilágítóbizottság megál­ lapította, hogy „minden további történés a B-doSvSzié lezárása érdekében történt manipuláció volt” .5 Ezzel az állítással azonban az átvilágítóbizottság éppen Tor­ gyán védekezését értékelte le. Amennyiben ugyanis igaz a tar­ tótiszt vallomása, miszerint a beszervezési kísérlet meg sem történt, akkor nem igaz az, hogy Torgyán a meghallgatások során kifejezetten jellemesen viselkedett, amelyet a beszervező és felettesei egyaránt regisztrálták, valamint az sem, hogy ennek dacára 1958, január 27-én újra „bepróbálkoztak” , de ezt Tor­ gyán újra karakán módon visszautasította. Biztosra vehetjük, hogy a tartótiszt - akinek a nevét az átvi­ lágítóbizottság iratai kitakarták, így csak találgathatunk kilété­ ről - jóindulatúan ugyan, de valótlanságokat állított. Szerepe lehetett ebben annak, hogy a meghallgatás éveiben a joviá­ lis és karizmatikus politikus bűvkörébe kerülhetett. 1958-ban azonban ilyesm iről szó sem lehetett. A m ennyiben ugyanis „futni hagyta” volna, akkor nem lett volna szükség a januári ismételt megkeresésre, és nem kellett volna még vagy fél tucat iratot legyártani a kérdésben, különösen úgy, hogy az ü g y­ ről, azaz Torgyán „futni hagyásáról” Tihanyi Sándor ezre­ desig bezárólag több állambiztonsági tiszt is tudomással bírt. M agyarán: semmi okunk sincsen arra, hogy ne higgyük cl a Torgyán Jó z se f B dossziéjában elfekvő anyagok igazságtartalmát. A z egyetlen dolog, ami igaz lehet a tartó tiszt állí­ 71

tásában, hogy csakugyan képesek voltak viszonylag gyorsan leszállói Torgyánról, és ezt szubjektíve értékelhették úgy, hogy „futni hagyták”.

T o vábbi

A n t a l l - k o jr m á n y REGNÁLÁSA ALATT

ü gyek a z

Antall másik politikai kihívója, Csurka István hasonló, „boríté­ kos” átvilágítási ügybe keveredett, ő azonban előremenekült, és saját maga írta meg beszervezését a Magyar Fórumban.6Csurka esete Torgyánchoz hasonlóan azt példázza, hogy az állambiz­ tonsági források milyen mértékben manipulálhatók. A hálózati nyilvántartás szerint Csurkát 1957. augusztus 16-án pressziós és politikai meggyőződéses alapon szervezték be, majd 1964. február 14-én alkalmatlanság miatt (!) zárták ki a hálózatból. Irattározott dossziéiból semmi sem maradt meg, más dossziékban pedig nem bukkannak fel jelentései. E g y doszsziéban mégis felbukkan a neve, ebben azonban - vélhetően 1989-1990 körn yékén -valakik éppen a rá vonatkozó részlete­ ket fekete tintával láthatatlanná tették. A kisatírozott, de bizo­ nyos technikával mégis olvasható szövegből az derül ki, amit Csurka is leírt magáról: nevezetesen, hogy kényszerrel szervez­ ték be, egyetlen jelentést sem adott, cs ügynöki munkára alkal­ matlannak bizonyult.7 Csurka sajnos nem sokat tanult ebből az ügyből, és később maga is ügynökvádat fogalmazott meg D em szky Gáborral szemben, ezt azonban semmilyen irattal nem tudta alátámasztani - Dem szky viszont az ellenkezőjét annál inkább így az ellene indított pert elvesztette. M ások is egyfajta önkiszolgálónak tartották az állambiz­ tonsági iratokat őrző intézményeket. íg y jelent meg például R affay Ernő HM-álIamtitkár és helyettese, Beöthy M ihály

72

i99°- szeptember 10-cn a Katonai Elhárítás egyik objektumá­ ban azzal az igénnyel, hogy tanulmányozni kívánják a helyszí­ nen az állambiztonsági iratokat.* A fegyveres őrség azonban nem volt hajlandó beengedni őket a raktárba, mivel egyikük sem mutatott fel felhatalmazást a betekintésre a Katonai B iz ­ tonsági Hivatal főigazgatójától. M áig nem tudni, hogy mit és miért kívánt a két politikus tanulmányozni (hacsak nem Raffay saját 6-os kartonját), mindenesetre az ügyből politikai bot­ rány lett, ami a teljesen szabályosan eljáró Gubicza Jenő ezredes leváltásához vezetett.

H

orn

G yu la

és b o t r á n y a i

A H orn-korm ány időszaka több szempontból is az emlckezetpolitika fordulatait hozta magával. Egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialistáknak semmiféle koncepciójuk nincsen a múlt feldolgozásával kapcsolatban, leszámítva azt a teóriát, hogy 1956 „polgárháború” volt, és a múlttal való szembené­ zés két, egyaránt sérelmeket szenvedett fél megbékélését kell, hogy jelentse. Ennek jegyében koszorúzott Horn G yula N agy Imre lányával közösen a 301-es parcellában, és ennek szelle­ mében értekezett Szili Katalin arról, hogy amiképpen ők meg­ bocsátanak az ellenük vétkezőknek, úgy nekik is bocsássanak meg azok, akikkel szemben ők vétkeztek.9 Ebből egyrészt nem lehet másra következtetni, mint hogy Szili a Magyar D olgozók Pártja jogutódjának tartja saját pártját, másrészt viszont botrá­ nyos a feltételezés, hogy a magyar társadalom nem kommunista része hasonló súlyú bűncselekményeket követett volna el, mint a kommunisták. Állítása ellenben cseppet sem meglepő annak fényében, hogy a H orn-korm ány tagjai között többen magas állású kommunista politikusként szolgáltak a Kádár-rcndszer73

ben. A társadalom jelentős része csalódott volt a rendszervál­ tás gazdasági következményei miatt, és a Kádár-rendszer egyre inkább felértékelődött a köreikben. A z M SZP sajátos történelemszemléletét jól jellemzi a Népszabadság 1994. október 22-Í számának melléklete, amelyben a sztálinista rendszer elnyomóinak szenvedései ugyanannyira fontosnak lettek bemutatva, mint a forradalmárok áldoza­ tai.10 Néhány tudósítás még ezen is túlment; Pap János esetében például egy szót sem írtak a megtorlásban játszott szerepéről, viszont fontosnak tartották megjegyezni, hogy a rendszerváltás után lakását kirabolták. Horn Gyula arra hivatkozott, hogy neki is van kit siratnia, mert Géza testvérét a forradalmárok gyilkol­ ták meg - ez azonban csupán a fantázia terméke, H orn testvé­ rét ugyanis egy szovjet teherautó gázolta halálra. M ár maga H orn G yu la személye jó példa a lusztráció teljes csődjére. Sokatmondó az is, hogy H orn átvilágítási határozata csak 1997. augusztus 26-án született meg - amikor a politi­ kus már közel négy éve miniszterelnök volt. Érthetetlen, hogy miért csak 1997. január i-én kezdték meg az ellenőrzés fo lya­ matát, ahogy az is, hogy miért tartott nyolc hónapig a vizs­ gálat, tekintettel arra, hogy a határozatban ismertetett összes adat már 1997 előtt is közismert volt. Az átvilágító bírák végül megállapították azt az egyébként széles körben ismert tényt, hogy H orn érintettsége fennáll, mivel karhataimista volt, és titkosszolgálati jelentéseket is kapott. (A z átvilágítás a ITT/ II. csoportfőnökség anyagaira nem terjedt ki, így az hom ály­ ban maradt, hogy H ornt külügyi szolgálata alatt „H arco s” fedőnéven a hírszerzés is beszervezte.11) H orn minderre csak megvonta a vállát, és esze ágában sem volt lemondania minisz­ terelnöki posztjáról. A z ügy másik botrányos szála volt, hogy Horn szem ély­ zeti iratainak egy része eltűnt a H M irattárából. Szerencsére 74

ezek 1993-ban facsimilében megjelentek, így teljes eltüntetésük nem járhatott sikerrel. A z ügy jelentőségét az adta, hogy Horn saját, 1989 utáni vallomása szerint csak 1956 december közepé­ től volt karhatalmista, a dokumentumok ellenben azt igazolták, hogy már novembertől az volt. A különbség nagyon is jelentős, mert gyökeresen átértékeli Horn szerepét és akkori attitűdjét, ha bizonyítható, hogy rögtön a forradalom leverése után karhatalmistának szegődött. Ráadásul 1956. december 6-án Horn is részt vett egy tüntetésen, amelynek feloszlatása során öt személyt tar­ kón lőttek, legalább három másik pedig akkor halt meg, ami­ kor a karhatalmisták sortüzet adtak le a fegyvertelen tüntetőkre. A z ügy szempontjából egyáltalán nem lényegtelen, hogy Horn milyen minőségben volt jelen a helyszínen. Amennyiben karhatalmistaként, akkor felmerül, hogy ő is lőtt vagy vert (a tün­ tetők közül sokakat meg is vertek). H orn saját maga elismerte ugyan, hogy ott volt, de azt állította, hogy éppenséggel őket ver­ ték meg - ami teljesen elképesztő meghamisítása a valóságnak. A z említett tüntetésről tudni kell, hogy az a kádárista hatalom provokációja ellen szerveződött: az említett napon vörös zász­ lós menet vonult a Nyugati pályaudvarhoz, és a karhatalmis­ ták csak arra vártak, hogy a lakosság szembeforduljon velük. E z volt az első helyszín, ahol az elrettentő megtorlás és megfé­ lemlítés érdekében belelőttek a tömegbe, és szétverték azokat, akik nyíltan ellenségesnek mutatkoztak a hatalommal szemben. A legkevesebb tehát, ami állítható, hogy Horn Gyula előre meg­ fontolt szándékkal részt vett egy gyilkosságokkal tarkított pro­ vokációban. Ehhez képest a Legfőbb Ügyészség megtagadta a H orn G yu la elleni nyomozás megindítását arra hivatkozva, hogy „egyetlen olyan tényadat sem volt található” , amely azt bizonyítaná, hogy Horn „a feljelentés tárgyát képező cselek­ ményben bármilyen módon részes lenne” .12 Vagyis a Legfőbb Ügyészség egyszerűen nem létezőnek tekintette azokat a doku75

meritumokat, amelyeket már 1993-ban publikáltak H ornról, és amelyeken H orn saját kezű aláírása is szerepel Ami H orn iratainak eltűnését illeti: már ez az eset is jól illusztrálja, hogy irat nyilvános Ságnak, lusztrációnak és igaz­ ságtételnek mennyire összefüggő dolgoknak kellene lenniük. A z iratok eltűnése miatt Szerdahelyi Szabolcs, a „D ort-56” szervezet elnöke feljelentést tett, de a nyomozást a katonai ügyészség megtagadta arra hivatkozva, hogy „annak megálla­ pítása, kivizsgálása, hogy bizonyos keresett iratok meghatáro­ zott helyen miért nincsenek meg, bűncselekményre utaló adat hiányában a nem büntető ügyekben eljáró hatóság feladata3’ . Magyarán a Katonai Ügyészség szerint egy dokumentum eltű­ nése egy zárt irattárból nem utal bűncselekményre.13 Am enynyire abszurd volt az indoklás, annyira vált bohózattá az ügy folytatása. A fellebbezés miatt a Katonai Ügyészséget kétszer is nyomozás indítására kötelezték, ám az minden alkalommal meg­ tagadta az eljárás lefolytatását. Született ugyan egy ítélet, amely elmarasztalta Csárádi Józsefet, az irattár vezetőjét, de csak azért, mert egyik beosztottja végül bevallotta, hogy korábban hamis nyilatkozatot adott az iratokról, és tudomása szerint a doku­ mentumok visszakerültek a levéltárba. Ezt követően Csárádi saját kezűleg emelte ki az irattár kartonozó gépéből a dosszié tárolási helyére mutató kartont, amelyet páncélszekrényébe zárt, hogy a dosszié ne legyen fellelhető. A z iratok azonban továbbra sem kerültek elő, és a dokumentumokkal kapcsolatosan C sá­ rádi minden segítséget megtagadott. Ennek ellenére 1999-ben oklevéllel és pénzjutalommal mehetett nyugdíjba, H orn G yula pedig a nyilvánosság előtt tovább hazudozhatott arról, hogy ő csak azért volt jelen a tömegben, mert a konszolidációért és a rendezett viszonyokért kívánt tüntetni.14 Hornról egyébként kiderült, hogy más ügyben is hazudott: egy kitüntetési felterjesztés kapcsán került elő az adat, hogy 7^

reszt vett egy csepeli munkástüntetés leverésében. Horn erre azt állította, hogy a kérdéses időben nem is járt Csepelen. A Buda­ pesti Katonai Ügyészség ezzel szemben megállapította, hogy ott volt, de mivel a tüntetés leverése során csak könnyebb testi sér­ tés fordult elő, az ügy elévült, és amúgy sem bizonyított, hogy Horn ütött volna.15

A C

sászár n é-ügy

A posztsztálinista emlékezetpolitika legnagyobb botrányát az úgynevezett Császárné-ügy jelentette. A z ügy előzményei Ausztráliába nyúlnak vissza, ahol Bárdy Magda 1956-os emig­ ráns 1993-ban felismerte Vajda Tibort, aki őt és férjét annak ide­ jén letartóztatta. Bárdy férjét az ezt követő kihallgatások során meggyilkolták. Vajda, aki 1953-ig a vizsgálati főosztály helyet­ tes vezetője volt, és szintén a 1956-os forradalmat követően hagyta el az országot, rágalmazásért beperelte Bárdy Magdát, cs ehhez egy belügyminisztériumi igazolást is szerzett, amely szerint az Á VH -n „nem volt megengedett a gyanúsítottak bán­ talmazása” , és Vajda ezt egyébként is tiltotta. A dokumentumot Császár József né Lábass Jolán ezredes, a BM személyzeti osz­ tályvezetője állította ki. Mindeközben az igazság természete­ sen az, hogy Vajda nemcsak veréseknek és kínzásoknak, hanem gyilkosságoknak is aktív részese volt.16 A Császárné-ügy nagy figyelmet kapott, többek között azért, mert klasszikus esete volt a „megalvadt kádári struktú­ rák” működésének. Mindenekelőtt ott volt maga Császárné, akt 1948-tól egészen 1998-ig háborítatlanul dolgozhatott a BM-ben, és ezt követően is obskúrus alapítványok ügyeit intézte. Vajda Tibor ávéhás gyilkos jogi képviseletét az Eörsi és társa ügyvédi iroda látta eh Utóbbi névadója Eörsi Mátyás SZD SZ-es kép­ 77

viselő^ aki az Á V H hírszerzésének volt vezetőjével, dr. Bauer Miklóssal együtt működtetett ügyvédi irodát, és sógorával, a szintén volt ávéhás (és ilyen minőségében különös kegyet­ lenségéről közismert) Szendi G yörggyel együtt is vitt ügyeket. Vajda, Bauer és Szendi egyaránt felelősek voltak emberek halá­ láért- Közös bennük az is - s ez nem kapott túl nagy figyelmet hogy ők nem csupán a sztálinizmus tettesei, hanem áldozatai is voltak egyben: zsidó származásuk miatt ugyanis m indegyi­ küket letartóztatták, és megkínozták. Visszatekintve érthetetlen, hogyan lehetett egy ilyen botrányt megúszni szimpla munkahelyi figyelmeztetéssel. A magyar baloldali sajtó egy része mindenesetre asszisztált ehhez, Vajda védelmében például Pünkösti Árpád Magyar tragédia ausztrál filmen címmel közölt szcrecsenmosdató cikket.17 Minden elfo­ gultság mellett az azért kiderült az írásból, hogy a BM kabinetfő­ nöke, Gyekiczki András maga is felháborodott azon, hogy Vajda milyen „szokatlan méretű kiszolgálásban részesült a BM -ben” , valamint hogy „legalább 4-5 súlyos eljárási hiba révén készült el az ominózus feljegyzés a számára” -18 Bauer M iklós neve mindenesetre legkésőbb ettől az esettől fogva rendszeresen szerepelt a jobboldali újságokban. A z érin­ tett egy alkalommal interjút is adott, amelyben magáról csak annyit tartott fontosnak közölni, hogy „egy csavar voltam a szerkezetben” , illetve „a külföldi hírszerzésben dolgoztam” . Formálisan ezek az állítások nem teljesen hamisak, hiszen Bauer csakugyan „csavar” volt az ÁVH-ban. Igaz, nem akármilyen csavar, hiszen a személyzeti osztályt is vezette, ahogy a hírszer­ zésnek is osztályvezetője volt, amíg ott dolgozott: egészen pon­ tosan a N yugat-Európa elleni hírszerzés élén állt. H a Bauer hasonlatánál maradunk, megállapíthatjuk, hogy képzettsége és fontossága alapján ő volt a kommunista hírszerzés legna­ gyobb anyacsavarja. Ries István igazságügy-miniszter kapcsán 78

fennmaradt Bauer jelentése, amelyben szidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekezett a kihallgatottat jobb belátásra bírni. Emellett Farkas Vladimírtól azt is tudni lehetett, hogy Bauer kínai mintára fejre történő vízcsepcgtetéssel törte meg Kiest, aki a kihallgatásokba egyébként utóbb belehalt, többek között azért, mert nem kaphatta meg a gyógyszereit (cukorbeteg volt, és emellett prosztatarákban szenvedett). Bauer mindezt tagadta, és arra hivatkozott, hogy Riesnek megengedte, hogy a kihallga­ tások során leüljön [!], és rántott húst is hozatott neki.19 Mint arra korábban utaltunk, Bauer is egyszerre volt tettes és áldozat. Utóbbit ráadásul kétszer is átélhette: először 1938-1944 között, amikor jómódú polgári származása dacára nem érvénye­ sülhetett, sőt 1944-ben életére is törtek, majd 1953-1954 között, amikor „cionista tevékenység” koholt vádjával letartóztatták, és megkínozták. Öszintétlenscge és a kérdés átpolitizáltsága miatt azonban életútjának ezen oldala elsikkadt a vele kapcsolatos közbeszédben.

A z ELSŐ F i d e s z - k o r m á n y EMLÉKEZETPOLITIKÁJA Az első Fidesz-kormányzat 1998-2002 közötti regnálása az emlé­ kezetpolitika radikális változását hozta magával. A Fidesz ere­ detileg antikommunista, de ballibcrális és radikális politikai alakulatnak számított. 1994-től a párt vezetése észlelte, hogy a jobboldalon politikai űr keletkezett, míg a baloldal szavazóit az M SZP és az SZD SZ viszonylag szorosan magához tudja kötni. Ebből adódóan a Fidesz éles politikai fordulatot hajtott végre, és a kommunista bűncselekményeket elsőként építette be a nem­ zeti emlékezetpolitika kánonjába. 2000. június 13-án határozatot hozott arról, hogy a középiskolákban minden évben tartsák meg 79

a kommunizmus áldozatainak emléknapját, amelynek időpont­ jaként február 2 5-ét jelölte meg. 1947-ben ezen a napon hurcolta el Kovács Béla kisgazdapárti politikust a szovjet állambiztonság. Tulajdonképpen meglepő, hogy egy ilyen emléknap bevezetésére csak tíz évvel a rendszerváltás után került sor, hiszen társadalmi igény már korábban is mutatkozott volna rá. A Fidesz jó politikai érzékkel felismerte, hogy a választó­ polgárok jelentős része leginkább az áldozati szereppel kíván azonosulni. Nem zeti felelősségvállalás helyett ezért elsősorban az áldozati szerepre helyezték a hangsúlyt. Mindez kiválóan működött a kommunista bűncselekmények esetében, mert ott a tetteseket, illetve felelősöket vagy az ellenzék soraiban, vagy az országhatáron kívül (a volt Szovjetunióban) lehetett keresni. A magát polgári nak nevező kormányzat formailag mindenesetre középre pozícionálta magát, és a náci, illetve kommunista bűncselekményeket egyaránt elítélte. Ezért is kínálta magát a lehe­ tőség, hogy a nemzeti emlékezetpolitika alapját formálisan az a nézetrendszer jelentse, amit N yugat-Európában totalitariz­ muselméletként ismernek. A kommunizmus áldozatainak emléknapja szoros összefüg­ gésben állt a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknap­ jával (április t6.); az utóbbi elfogadását eleve attól tették függővé, hogy az előbbi is az állami emlékezetpolitika részévé válik-e. A két történelmi esemény külön emlékezete nem problémamentes, mivel ezek könnyen ki játszhat óvá válnak egymással szemben, abban az értelemben, hogy a társadalom egyik felé­ nek az egyik, a másik felének pedig a másik fontosabb, miköz­ ben a totalitarizmuselmélet egyik lényege éppen az volna, hogy a náci és kommunista terror sok szempontból elválaszthatatlan egymástól, és külön kezelése értelmetlen. 2002-ben megnyílt az a múzeum, amelynek bejelentett kon­ cepciója elvileg teljes mértékben a totalitarizmuselmélet jegyében 80

fogant. Mindez a külső megjelenésben is visszatükröződött: a Ter­ ror Háza Múzeum pengefalán és bejáratánál is egy azonos méretű nyilaskereszt és ötágú csillag látható. Maga a múzeum azonban tartalmilag a totalitarizmuselmélet megcsúfolásának bizonyult, ráadásul az állandó kiállítás anyagának összeállításakor ismét meg­ jelentek az emlékezetpolitika alakításában örökösen szerepet ját­ szó kicsinyes hatalmi játszmák és politikai érdekek. Meglehetősen problematikus, hogy a múzeum élesen elkü­ lönítve kezeli a tettesek és áldozatok csoportját. Félreértés ne essék, az áldozatok túlnyomó része természetesen csakugyan áldozat volt - a tettesek igen jelentős részéről viszont elmond­ ható, hogy áldozatok is voltak egyben. A sztálinizmus évei alatt a politikai bizottsági tagok is reszkethettek az életükért, cs a kirakatperek áldozatainak többsége is korábbi kommunista hatalombirtokos, azaz egykori tettes volt. A politikai motiváltságra jó példa a kiállítás végén látható „tettesek galériája” . Ezen a szűk folyosón a nyilas és a kom ­ munista terrort megszemélyesíteni hivatott figurák láthatók. A látogató itt csak annyit tud meg, hogy mindenki tettes, aki tevőlegesen részt vett a totális diktatúrák létrehozásában vagy fenntartásában, és ez a kör a múzeum szerint a nyilas pártszol­ gálatostól vagy kommunista karhatalmi stától a Politikai Bizott­ ság tagjaiig és a Szálasi-kormány minisztereiig tart. A kiállított „tettesek” között sok esetben jelenleg is élő politikusok szülei láthatók, így csak nehezen hárítható el az a feltételezés, hogy egyesek szerepeltetését egyszerű politikai bosszú (is) motiválta, míg mások szereplésének elmaradása a „családi szennyes” takargatásából adódik. Schmidt Mária üzletasszony, a múzeum veze­ tője Pető László (Pető Iván, akkori SZDSZ-es politikus édesapja) esetében például arra hivatkozott, hogy az Á VH személyzetise volt, és kisajátította saját részére Bethlen István volt minisz­ terelnök lakását. Joggal tehető fel a kérdés, hogy ha ennyi ele­ 81

gendő a falra kerüléshez, akkor miért pont Petőt választották ki a tízezernyi lehetséges tettes közül. Különösen elgondolkodtató ez az eljárás annak fényében, hogy a múzeum kuratóriumi tag­ jai között három is akad, akinek hozzátartozója vagy távolabbi rokona munkásőr, nyilas funkcionárius vagy háborús bűnös volt, és az illető mégsem került ki a tettesek falára.20 Tovább bonyolítja a dolgot, hogy Bauer M iklós például a magyar kirá­ lyi honvédség hadapród-Őrmesteri egyenruhájában látható, ezért a látogató joggal gondolhatja, hogy az illető keretlegény vagy nyilas volt. A múzeum sajnos egyik tettes esetében sem adja meg az illető bűnlajstromát, annak ellenére, hogy ez sok eset­ ben rekonstruálható, sőt köztudott.

A T a r Sá n d o r -ü g y Tar Sándor író a Kádár-rendszer egyik zsarolással beszervezett, ám ezt követően igencsak aktív és túlteljesítő ügynökei közé tar­ tozott. Berkovics G yörgy a Budapesti Jelenlét című underground folyóiratban 1999 nyarán közzétette „H ajdú” ügynök néhány jelentését, anélkül hogy a fedőnevet feloldotta volna. Ekkoriban még a Történeti Hivatal is anonimizálta a harmadik személyekre vonatkozó adatokat, ami miatt csak a beavatottak tudtak kez­ deni valamit azzal, amit fénymásolatokban információs kárpót­ lás gúnynéven megkaptak. A kontextusból azonban az ügyben érintettek számára így is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a fedő­ név kit takar. A z Elet és Irodalom 1999. november 21-i számá­ ban így egyszerre három írás jelent meg: Ungváry Rudolf Sascha Andcrson kapcsán elemezte azt a helyzetet, amelyet egy közis­ mert értelmiségi lelepleződése jelent, illetve utalt arra, hogy „ma Magyarországon egykori besúgók töltenek be pártvezéri tisztsé­ geket", végül pedig nyilvánvalóvá tette, hogy „H ajdúdnak vala­ 82

mit mondania kell a nyilvánosság előtt. Ugyanebben a számban Kenedi János „Drága Sándor" megszólítással megbocsátott Tar Sándornak, „H ajdú", azaz Tar Sándor pedig bocsánatot kért Keneditől, arra hivatkozva, hogy zsarolható volt. A z ügy szépséghibája természetesen sokaknak feltűnt. Csak az Elet és Irodalomban a következő hetekben tucatnyi írás reflek­ tált Tar önvallomására, amellyel az volt a legfőbb probléma, hogy nem volt önkéntes; az váltotta ki, hogy tudta: előbb-utóbb úgy is lelepleződik. Szimptomatikus, hogy a rendszerváltás után egyszer sem jutott eszébe, hogy áldozatai előtt vallomást tegyen, ezzel szemben inkább volt tartótisztje támogatását kereste. Majd ami­ kor lelepleződése küszöbön állott, reakciója az önsajnál tat ás volt. A Tar Sándorral kapcsolatos diskurzus az értelmiség saját felelősségével kapcsolatos feldolgozó-szembenéző munká­ jának talán legfontosabb állomása volt. Sajnálatos módon ez a folyamat csak a „liberálisnak” elkönyvelt folyóiratokat érin­ tette meg, a „polgári" oldal - értve ez alatt a jobboldali értelmi­ séget - mélyen hallgatott.21 Hullámai ennek ellenére messzire vertek. Eörsi István tévedhetetlen pontossággal írta egy héttel később: „ Micsoda katarzis ez? Tíz év hallgatás után lépéskény­ szerben a nyilvánosság elé áll a spicli> elmondja, hogy zsarol­ ták, de azt már nem , hogy mivel\ elmondja, hogy »kínlódott, vívódó tt«y alkoholista lett, éveken át nem írt, anyagot szolgál­

tat tehát, önsajnálkozó gesztusaival, Kenedinek ahhoz a beteges tételéhez, hogy a Kádár-korszakban a besúgó igazi áldozat volt. Csak legutolsó mondatában emelkedik helyzete fölé: »Nincs már bennem lassan semmi, csak undor és gyűlölet.« Erről a mondatról érezhető\ hogy igaz. Az olvasó elkomoruly és összeszorul a szíve. Engem is megrendít, noha ebből az igazságból a katarzisnak, magyarán: a megtisztulásnak még a nyoma is hiányzik. írói lag azonban, éppen kegyetlensége folytán , gyümölcsöző lehet, és előmozdíthatja Tar Sándor fejlődését. Ez csakugyan örvendetes. 83

Tudtam persze, hogy az alkotó értelmiség körében is toboroztak besúgókat. De nem tudtam, hogy lebukásuk után szeretni kell őket. A müveiket viszont miért ne szeressük, h a jó k ? Ha Kenedi Jánosnak igaza van , és nem a besúgó a bűnös, hanem a politikai rendszer; akkor ezzel azt állítja , rendszer alattvalói mind egyformán potenciális besúgók voltak. Védencétől, Tar Sándortól ily módon elveszi bűnösségét, s ezáltal megfosztja személyisége minden attribútumától^...) Ha valaki egy évtizeden át teljes erőbedobással harcol azért, Aogy megismerhessük múltunkat, és aztán az első alkalommal, amikor ez a törekvése érzelmi konf­ liktusba keveri, semmibe veszi saját áldozatos buzgólkodásának a célját, és könnyével öntözi a leleplezett besúgót, akkor elmond­ hatjuk: olyan mélypontra ért, amelynek létezését szerencsére még csak nem is gyaníthatták azok, akik Kenedivel együtt annak ide­ jén tevőlegesen áhítottak a pártállam bukását- ”22 A Tar-ügv egyúttal arra a dilemmára is rámutatott, hogy minek is kell tekinteni az ügynököt- Maguk az érintettek, ha beismerésre kényszerültek, gyakran folyamodtak ahhoz a véde­ kezéshez, hogy ők csak a felelősségi lánc legvégén helyezkedtek eh Ebben kom oly támogatásra számíthattak a politika részéről is, amennyiben valamelyik párt holdudvarához tartoztak- Ami viszont rendkívül szomorú, hogy ehhez a magyarázathoz maga Gyarmati G yörgy, az Allambiztonságí Szolgálatok Történelmi Levéltárának akkori főigazgatója adott tudományos muníciót, amikor az ügynökök felelősségét egészen jelentéktelen apró­ ságként állította be: „íg y lehet adott esetben a letűnt rendszer egyik-másik kérdéskörének tized- vagy huszadrangú statisztáit - az áltörténetinek mondott rekonstrukció során - főhősökké előcsúsztatni abban az esetben, ha abból szaftosnak ígérkező médiaszenzáció ígérkezik. ”23 Formálisan természetesen igaz, hogy a pártállam működé­ sének felelősei között az „ügyn ök” tizedrangűnak tekinthető84

Azonban az ügynökviták kapcsán soha nem ez volt a lénye­ ges, hanem az, hogy az érintett közszereplő jelenbeni és múlt­ beli tevékenysége vajon szinkronban áll-e egymással Soha nem az volt az igazi kérdés, hogy mit csinált az érintett közszereplő évtizedekkel ezelőtt, hanem az, hogy mit csinál ezzel a hely­ zettel most. N em véletlen, hogy csak olyan személyekkel kap­ csolatban robbant ki igazi botrány, ahol két feltétel adott volt: a jelenbeli fontos társadalmi (politikai vagy kulturális) pozíció és a múltbeli, erkölcsileg elítélhető magatartás* Néhány évvel később Kenedi János Tévedtem című írásával bocsánatot kért olvasóitól: Mi) adtam egy bármikor beváltható biankó csekket Tar Sán­ dornak , a saját besúgó múltjával való nyilvános szembenézés-

bez, s ehhez felkínáltam segítő részvételemet; 2) hallgattam arról, hogy a felajánlott segítséget Tar menle­ vélnek használja a beindult áldozat-bizniszhez. Áldozatnak én neveztem őt elhamarkodottan az ÉS 1999. november t i - í, 45. számában, ő viszont sietve elsikkasztotta a katarzist, ami pedig a tettes szerepéhez tartozhatott volna; j ) bíztam a szabad sajtó munkatársainak erkölcsi érzékében és szakmai felkészültségében. Reméltemt civil olvasóikhoz lesz­ nek lojálisak akkor is, ha az uralkodó elitből immáron tizenöt éve ki- s bejárkálnak a zsarolási adatbankba , és tetszőlegesen szemelgetnek-szivárogtatnak az 1990. február 14-e előtt kelet­ kezett állambiztonsági iratokból Egyszer politikai ellenfelek kompromittálása a cély másszor a törvényhozók és!vagy a köz­ vélemény manipulálása; 4) feltételeztem, hogy nem esik atomjaira az a közeg, amely­ ben a katarzis, a felelősség egyéni, ugyanakkora nyilvánosság sem veszti el a közösség összetartó erejét. Vagyis a sajtó és a szakérte­ lem kialakítja a társadalmi megtisztulást előmozdító kereteket. Tévedtem mindhárom előfeltevésemben. ” 24 «í

U

g

YNÖ KÜGYEK

2002-TŐL

M edgyessy Péter már említett, nagy botrányt kavaró 2002-cs leleplezésére válaszul valaki újabb ügyet húzott elő a zsarolási adatbankból: a Népszabadságban landolt az a dokumentum, amely szerint az akkor éppen M DF-színekben politizáló Boros Imre, aki korábban az O rbán-korm ány tárca nélküli minisz­ tere is volt, 1989-ben az állambiztonság SZT-tisztjeként tevé­ kenykedett.25 Mindennek különös pikantériát adott, hogy ez az irat a publikáció idejében még minősítését sem vesztette el, az ügyészség mégsem indított vizsgálatot államtitoksértés miatt. Nem sokkal később Pokorni Zoltán fideszcs politikus apjáról jelentek meg kiszivárogtatott adatok, amelyek azt bizonyították, hogy az érintett évtizedeken keresztül besúgóként működött. Máig nem tisztázott, hogy Boros vagy Pokorni ügyét pontosan mi indította el, de nem zárható ki a politikai zsarolás szándéka sem - akár az ellenérdekelt politikai oldal, akár a saját párt­ ban akadó konkurensek részéről. Pokorni Zoltán pártelnöki és frakcióvezetői posztjairól lemondott, holott ő maga személyé­ ben semmiféle módon nem volt érintett az ügyben. Ezzel ez lett az egyetlen olyan ügynökbotrány, amelyben nem az érintett, hanem a semmiért nem felelős rokona vállalta a politikai követ­ kezményeket. Ugyanebben az évben jelent meg Esterházy Péter Javított kiadás című műve, amelyben a szerző saját apja beszer­ vezésével nézett szembe. 2003-ban Kondor Katalinról, a Magyar Rádió elnökéről, 2004-ben pedig Szita Károly kaposvári polgármesterről kerültek nyilvánosságra különféle dokumentumok. U tóbbi kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ritka kivételként nem az offenzív magatartást választotta. Tényleges hálózati tevé­ kenysége nem volt túlzottan jelentős, és nem bonyolódott bele perekbe - talán ennek is köszönhető, hogy múltja dacára ezt követően kétszer is polgármesterré vriasztották. 86

A z ügynökbotrányok 2005-ben is folytatódtak. Januárban Bácskai Tamás ügynökmúltjáról jelent meg egy írás.26 Bács­ kai 19 5 7 -19 6 1 között „N agy L ajos" fedőnéven írt jelentése­ ket, és leszerelése után kiválóan tudott integrálódni a pártállam struktúráiban. A z ismert és 1999-ben a M agyar Köztársasági Érdemrend tisztiker észtjével kitüntetett közgazdászprofesszor minderre úgy reagált, hogy az „ 1956-os forradalom alatt megta­ pasztalt antiszemitizmus" miatt vállalta el a besúgást. Arra a kér­ désre, hogy ha így van, akkor jelentéseiben alapvetően miért a hozzá hasonló, zsidó származású személyekről számolt be, nem kímélve saját rokonságát sem, nem válaszolt. A nyilatko­ zata okozta felháborodás miatt nem sokkal később vissza is vonta az antiszemitizmustól való félelemre mint motivációs tényezőre vonatkozó állítását. Szigethy Gábor a Kortársh&n nem az ügynökmúltja, hanem az ezzel kapcsolatos hazudozás miatt nevezte „vacak kis besúgónak" az érintettet.27 N em sokkal később egy internetes oldalon megjelent egy 17 lapból álló gépelt szöveg, amely az ismeretlen közzétevő (egy bizonyos „Szakértő "90” ) szerint azonos volt azzal a lis­ tával, amelyet másfél évtizeddel korábban Antall József kapott Németh M iklóstól. A listán a közélet 219 szereplőjét sorolták fel, személyi azonosító adataikkal együtt, de fedőnevük és a fog­ lalkoztató szerv nélkül. A hír óriási felzúdulást keltett, elsősor­ ban az egyházak körében. Néhányan elismerték érintettségüket, a többség azonban hevesen tagadott. Ezzel nagyjából egy időben a Political Capital nevű cég is közzétett egy listát, amelyen először 19, majd további 97 nevet tett közzé. Utóbbi közzététel, amelyben c sorok szerzője is reszt vett, már politikai felelősség szerint csoportosította a neveket, és külön kategóriában a megrendelőket is szerepeltette. A z érdek­ lődés hatalmas volt, a Political Capital weboldala napokon keresztül elérhetetlen maradt. N éhány héttel később összesen 87

mintegy ezer nevet adtam át Péterfalvi Attila adatvédelmi biz­ tosnak azzal a kéréssel, hogy nyilatkozzon a publikálás jogsze­ rűségéről. A z adatokat kivétel nélkül már megjelent tudományos publikációkból és az A B T L -b ő l gyűjtöttem össze. Az adatvé­ delmi biztos a beadványt átvette, és a nyilvánosság előtt bezúzta. Mint ezzel kapcsolatban kijelentette: korábban nem kapott beje­ lentést arról, Hogy a beadványt készítő személy adatgyűjtési tevékenységet folytat. Csakugyan nem jelentettem be Péter­ falvi Attilának, hogy történészként cletmódszerűen történet­ tudománnyal foglalkozom, de tudomásom szerint szakmám eddig egyetlen más képviselője se tett ilyet. A következő évek újabb botrányokat hoztak. Pás kai László érsek-bíboros, Szabó István filmrendező, Martonyi János volt külügyminiszter és Kárpáti G yö rg y vízilabdás ügye egyaránt hónapokon át foglalkoztatta a közvéleményt, A politikusok rendre azzal érveltek, hogy ezek az ügyek „már senkit sem érdekelnek". Ezt az állítást az interneten is mérhető nézettségi adatok már önmagukban cáfolták. A z állítólagos érdektelen­ ségre csattanós választ adott az 1956-os Intézet 2009. június To-én publikált, „E g y nap anatómiája" című - korábban már említett - tanulmánya, amely a N agy Imre újratemetése idején bevetett 18 1 ügynökből n o személyt azonosított be. Az intézet az összes ezzel kapcsolatos anyagot is elérhetővé tette a világhá­ lón. A honlap három napon keresztül a túlterheltségtől gyakor­ latilag elérhetetlenné vált.28A z érintettek közül többen pereltek, annak dacára, hogy a honlap csupán bemutatta: mit tartott nyil­ ván az érintettekről az állambiztonság. Kommentár és minősí­ tés nélkül hozta nyilvánosságra a vonatkozó állambiztonsági anyagokat, sőt arra is lehetőséget biztosított, hogy az érintet­ tek ehhez megjegyzéseket fűzzenek. E g y bevezető szövegben az olvasóval azt is ismertette, hogy a dokumentumokból csupán két állítás fogalmazható meg az érintett személyekről: (1) a BM 88

nyilvántartása szerint a hálózat tagjai voltak (2) a BM 1989-ben ebben a minőségben számolt velük. A rról, hogy mik is voltak Ők valójában, a honlapon semmilyen állítás nem szerepelt. A honlap adatai miatt több per is indult, amelyeket - egy külön tárgyalandó eset kivételével - minden felperes meg is nyert. A z ügynek azonban így is komoly morális és tudományos hozadéka keletkezett. Összesen kilenc személy élt azzal a lehe­ tőséggel, hogy a róla nyilvánosságra hozott anyaghoz megjegy­ zést tegyen. A reakciók a totális tagadástól a mellébeszélésen át a beismerésig tartottak. Az utóbbi csoportba négyen tartoztak.29 Részletes beszámolóik alapvető fontosságú források az ügyek megértéséhez, és nem készültek volna el az iratok nyilvánosságra hozatala nélkül. Ebben az esetben érhető tetten leginkább az a szörnyű veszteség, amit a magyar politikai elit a társadalomnak okozott. A z effajta szembenézések ugyanis tömegesek lehettek volna, amennyiben korán megteremtik a nyilvánosságra hoza­ tal feltételeit, illetve még ma is tömegesek lehetnének akkor, ha a publikáció nem jelentene mindenki számára jelentős kocká­ zatot az alaptalan, ám mégis biztosan megnyerhető perek miatt. A peres esetek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a bíróság soha egyetlen bemutatott dokumentumról nem állapította meg, hogy valótlan lenne, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az a 2003. évi III. törvény értelmében nem kellően bizonyító erejű. Szabó István hősnek,30 Tar Sándor pedig tehetetlen áldozatnak állította be magát - ami meglehetősen sajátosnak nevezhető annak fényében, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok­ ból mindkét esetben túlbuzgó személyiség képe rajzolódik ki. Állításaikat ennek ellenére az értelmiség egy része örömmel elfogadta, sőt sokan azokat bélyegezték meg, akik a velük kap­ csolatos dokumentumokat nyilvánosságra hozták. Szabó Ist­ ván mellett még aláírásgyűjtés is indult, és a kormány, valamint az ellenzék vezetői egyaránt megbecsülésükről biztosították. 89

Más érintettek hallgatással reagáltak - példa erre Paskai László és a már említett Szita Károly de az ügynökbotrányok vala­ mennyi szereplőjére igaz, hogy a nyilvánosságra került informá­ ciók semmilyen mértékben nem korlátozták közéleti szerepüket. Paskai továbbra is celebrálhatott ünnepi miséket, és bíborosoknak dukáló, fideszes párt- és állami vezetők részvételével rendezett temetésen búcsúztatták (mint ahogyan tették volna ezt 1990 előtt is, csak éppen akkor az M SZM P korifeusai rótták volna le tiszte­ letüket), Szita Károlyt még nagyobb szavazati aránnyal választot­ ták meg polgármesternek, ahogy Medgyessy Péter népszerűsége is megnőtt a D-209-es ügy kirobbanása után.31 A magyar sajtó az „ügynökügyek” esetében általában politi­ kai preferenciák alapján járt eh Egyetlen olyan folyóirat - az Élet és Irodalom - említhető csak, amelyik a kérdés tisztázását alap­ vető morális szükségletnek tekintette, és részrehajlás nélkül, folyamatosan síkraszállt az állambiztonsági iratok nyilvános­ sága mellett. N em véletlen, hogy ezzel a szerepvállalásával egyik oldalon sem aratott túl nagy népszerűséget.

A K o nd o r-ügy A 2003-tól 2009-ig húzódó Kondor-ügyet érdemesebb rész­ letesebben is ismertetni, mert ez mutatott rá talán leginkább a vonatkozó jogszabály, azaz a 2003. évi III. törvény teljes alkalmatlanságára, egyúttal ez volt az első olyan ügy, amelyben a hírbe hozott személy paragrafusok mögé tudott menekülni. Korábban ugyanis csak az 1994. évi X III. törvény rendelke­ zett arról, hogy ki minősíthető „hálózati személynek” ,32 és ezt a jogot csakis és kizárólag az átvilágítóbíráknak tartotta fenn. (Az adatvédelmi biztos 2002-ben kelt közleménye sze­ rint mindenki más „bűncselekményt” követ el, ha ilyen ada­ 90

tót nyilvánosságra hoz.33) 2003. szeptember 24-én a Népszava nyilvánosságra hozta az 1972 óta a M agyar Rádióban dolgozó, 2001-től az elnöki funkciót is betöltő Kondor Katalin hálózati azonosító kartonját, miután az érintett a Magyar Rádió min­ den lehetséges fórumán rendszeresen és folyamatosan osto­ rozta a neki nem rokonszenves politikai oldal szereplőinek ügynökmúltját. Ekkor még csak ez a dokumentum állt ren­ delkezésre, az azonban tisztázatlan maradt, hogy a Népszava miként jutott hozzá az irathoz (az eredetije ekkor ugyanis még nem volt az Á B T L kezelésében). Maga Kondor először azzal akadályozta a vele kapcsolatos iratok kiadását, hogy azt nyi­ latkozta: nem tekinti magát közszereplőnek - noha a M agyar Rádió elnöke volt. E z a hazug védekezés (amit utóbb maga is „provokációnak" nevezett a bíróság előtt) teljesen feleslegesnek bizonyult, mert Kondor később közzétette az összes rá vonat­ kozó és időközben a levéltárba is beérkezett iratot. Kondor közszerlőségé különösen érdekes annak fényében, hogy 1990 előtt nem a „nemzeti jobboldal" emblematikus figu­ rájának számított. A pártállamban a Magyar Rádióban vezetői pozíciót is betöltött és az 1980-as években „A H ét” című, ekkor messze legfontosabb belpolitikai tévés magazin meghatározó arca lehetett. Mindezt csak az M SZM P politikájának feltétel nélküli támogatójaként tehette meg, mivel a belpolitikai tévéadások szer­ kesztőibe csak száz százalékban megbízható személyek kerülhet­ tek. Ehhez képest viszont 1998 után mint a „polgári jobboldal" aktivistája tűnt fel, ő készítette például Orbán Viktor miniszter­ elnökkel a rendszeres szerdai rádiós beszélgetéseket. A Kondorról kiállított beszervezési dokumentum szerint őt „hazafias alapon" szervezték be 1974* február 23-án, leszerelésére pedig 198 3.au gusztus 2. előtt kerülhetett sor: ekkor írták ugyanis rá a nyilvántartó kartonra azt, hogy „kérte a kapcsolat megszakí­ tását” . Mivel jelentéseinek tartalma nem ismert, ezért pártállam­

mai kapcsolatos működéséről csupán a nyilvános információkra hagyatkozhatunk. Ezek szerint a későbbi jobboldali közszereplő sok társához hasonlóan az állampárti rendszerben is kiválóan integ­ rálódni tudott. Szerencsésnek mondhatta magát, mert amikor ott az első vonalba került, akkor már a pártállam is fogyasztóbarátabb arcát mutatta, így nem kellett különösen kompromittáló nyilat­ kozatokat tennie, ráadásul működésének dokumentumai jellegük miatt nehezen érhetőek el (alapvetően a tévé és a rádió hullámhoszszán szerepelt 1989 előtt, rádiós jegyzeteit pedig csak a rendszer­ váltás után adta ki). Állambiztonsági kartonjának éppen az adott kitüntetett jelentőséget, hogy ez az egyetlen dokumentum volt olyan, amely direkt formában vetette fel a kollaboráció kérdését. Az elnök asszony éppen ezért más frontokon is ellentáma­ dásba lendült: Bálint László alezredessel, a B R F K kémelhárító tisztjével (akit 1998-2002 között a Fidesz „parlamenti szakértő­ nek” is felkért) közös sajtókonferenciát tartott, ahol Bálint kész­ ségesen bizonygatta, hogy minden irat hamisítvány, mivel csak fiktív beszervezést takar. Kondor kezdeményezésére hosszas bírósági eljárások is indultak. A Népszava a Nemzetbiztonsági Hivataltól megkapta a számítógépes adattár kivonatát, egy költ­ ségelszámolást cs a tartótiszt javaslatát arról, hogy beszervezettjét konspirált lakásra is vihesse. Ennél teljesebb körű bizonyítás egy hálózati személynél szinte nem is lehetséges, leszámítva magukat a jelentéseket, amelyek azonban a „Vári” fedőnevű titkos meg­ bízott esetében nem álltak rendelkezésre. A konspirált lakással kapcsolatos javaslat különösen érdekes, mert Bálint alezredes, aki a Kondor-perekben tanúként is megszólalt, azt vallotta, hogy neki kellett ellenőriznie azt, hogy az oda vinni kívánt személynek lakik-e ismerőse az adott lépcsőház környékén, valamint azt is, hogy járt-c oda ugyanarról a munkahelyről más hálózati személy. Tanúként megjelent Kondor tartótisztje, Szalánczy Béla szá­ zados, valamint annak munkahelyi főnöke, Zengő Zoltán alcz92

redes is. Mindketten azt állították, nem emlékeznek semmire, viszont elismerték, hogy az iratokat ők írták alá. Zengő rámu­ tatott arra, hogy az iratok esetleges hamisítása azért lett volna életveszélyes, mert ennek alapján „bármikor a felettes szervek

részéről a beszervezett személlyel való találkozón megjelenhet­ tek volna. Óriási lett volna tehát egy ilyen fiktív beszervezés­ nek a kockázata. Nem tapasztaltam akkor olyat, hogy ilyet bárki megkockáztatott volna. (...)Az egyértelműen elmondható, hogy 6-os karton önmagában nem létezett. Ahhoz egy teljes dokumen­ tációnak kellett társulnia. Am ikor Szalánczyt megkérdezték, hogy a konspirált lakásra vitelről, illetve a költségelszámolásról szóló, általa aláírt papírok tartalmilag a valóságot tartalmazzák-e, közölte, hogy „valótlanságot általában nem szoktam írni” . Ebből viszont elvileg nem lehetne más következtetést levonni, mint hogy a beszervezés, a konspirált lakásra vitel, valamint az elszámolt költségek tényleges elköltése megtörtént. Megjelent Bábás József is, aki tartótisztként Szalánczy utódja volt. Ő elismert mindent, sőt a beszervezési dosszié, illetve a beszervezési nyilatkozat rész­ leteit is ismertetni tudta, utalva arra, hogy hasonlóan másokhoz, Kondor esetében is rendkívül nagy adattömeg tartozott a beszer­ vezéshez („géppel írott, mai szóval élve nagyinterjú, amely egy rendszeresített kérdéstömegre adott válasz volt” ).35 Szalánczy, illetve Bálint alezredes ekkor megkísérelte Báb ást hitelteleníteni, mondván, hogy a tisztnek később fegyelmi ügyei voltak, és hogy korábban is „volt valamilyen zűrös ügye a főiskolán” . (Ez sajátos vád volt Szalánczy tói, akit 1979-ben fegyelmi úton szereltek le az állambiztonságtól.) Bábás erre azt válaszolta, hogy 1980. szep­ tember 29-én a Közbiztonsági Erem arany fokozatával tüntet­ ték ki. Szalánczy azt is közölte, hogy ő egyetlen ügynökét sem adta át másnak, amikor 1979-ben leszerelt a kémelhárítástól, de azt már nem kérdezték meg tőle, hogy akkor mégis hogyan fog­ lalkoztatták tovább a hozzá tartozó személyeket. 93

Bábás úgy emlékezett, hogy két tartótiszttel dolgozott egy szobában, így olyan is előfordult, hogy Szalánczy jelenlétében elemzett olyan magnófelvételt, amelyet Kondortól kapott, sőt egyszer olyan is megtörtént, hogy Kondor Szalánczyt a szoba egyetlen telefonvonalán hívta. A bíróság azzal sem foglalkozott különösebben, hogy Szalánczy 1979-ben épp a Magyar Rádió­ hoz került rendészkent, Kondorhoz tehát mindenképp évtizedes munkahelyi ismeretség fűzte. Bálint László azt állította, hogy a fiktív beszervezésről Boruzs István kollégájától hallott. Állítólag azért volt erre szükség, hogy fiktív költségelszámolásokat lehessen készíteni.36 Érdekes módon a konkrét elszámolásra a bíróság nem kérdezett rá, pedig Szalán­ czy megerősíthette vagy cáfolhatta volna ezt az állítást. Kondor másik szakértője Kiszely Gábor volt, aki a 6-os kar­ tont szintén hamisnak nevezte, és csatlakozott Bálint szakvéle­ ményéhez. Zinner Tibor szakértő pedig egyenesen azt állította tanúvallomásában, hogy igazából semmiféle bizonyító ereje nincs a 6-os kartonnak; azon a bejegyzések éppúgy lehetnek igazak és hamisak is. Szerinte „létezhettek és léteztek” hamis kartonok. Ilyet azonban egyet sem tudott mutatni, és arra sem utalt, hogy a hamis 6-os kartonokat hol kellene keresni. A szakértőhöz csat­ lakozva a felperes ügyvédje is hosszan értekezett arról, hogy „ige­ nis léteztek fiktív kartonok, és ez bizonyos tekintetben bevett módszerként volt alkalmazva” . Bár a bíróságra idézett levéltári szakértő, Varga László egyér­ telműnek nevezte a dokumentumok bizonyító erejét, Kondor Katalin megnyerte a Népszava ellen indított sajtópert. A Fővárosi ítélőtáblának a Kondor-N épszava sajtó-helyreigazítási perben hozott 2004. május i8-i ítélete nem más, mint a bíróság szándékos rosszindulatának bizonyítéka. A z ítéletben szerepel egy kitétel, miszerint a 6-os karton már csak azért sem alkalmas az ügynökiét bizonvítására, ✓ 7mert azt a sikertelenül beszervezettekről is kiállí94

tották. A bíróságnak azonban pontosan tudnia kellett, hogy a 6-os kartonon minden ilyen kérdés dokumentált, vagyis a dokumen­ tum alapján pontosan eldönthető, hogy kiről miért állították ki a kartont. Az alkalmatlanságot, illetve a sikertelen beszervezést is külön fel kellett tüntetni rajta. Kondor 6-os kartonja sem alkal­ matlanságról, sem sikertelenségről nem tudósít, kizárása pedig a beszervezés után kilenc évvel történt. Kondor személyiségi jogi pereket is indított. Ezek közül érde­ mes megemlíteni azt, amelyet az Elet és Irodalom ellen indí­ tott. Itt ugyanis homok került a gépezetbe: az elsőfokii bíróság megalapozottnak tartotta azt az állítást, miszerint a dokumen­ tumok alapján „következtetni lehet" Kondor ügynöki érintett­ ségére, Másodfokon azonban a Fővárosi ítélőtábla a 2003. évi III. törvény ügynökdefinícióját kérte számon, és mivel annak feltételei nem teljesültek, Kondor keresetét végül megalapo­ zottnak találta. A Népszava első cikke miatt indított per végén a lapot jogerősen 3,5 millió forint kártérítés fizetésére kötelez­ ték. Kondor 2008. szeptember 25-én a korábbi 74 rá utaló Népszava-cikk kapcsán újabb 14 800 000 forint kártérítést követelt. Első- és másodfokon 10 milliót meg is ítéltek neki, végül kárté­ rítési igényeitől 2009-ben elállt. A z ügyben a frontvonalak rög­ tön a legelején felálltak: mivel Kondor a jobboldal számára ekkor még kulcsfontosságú személynek számított, a Fidesz „koholt vádakon" nyugvó „koncepciós hajtó vadászatnak" minősítette az ügyet. Kondor megkapta az Európa-érem nevű újságíródíjat, és a nemzeti ezoterika köreiben ikonikus alakká vált.

A Pa s k a i-

és a

Sz a b ó -ü g y

Elsőre furcsának tűnhet, hogy Paskai László bíboros és Szabó István Oscar-díjas filmrendező ügynökmúltja egy alfejezetben 95

szerepel. Pedig a két ügyet érdemes együtt és részletesebben tár­ gyalni, mégpedig nem csak azért, mert nyilvánosságra kerülésük szinte egyszerre történt.37 A botrány mindkét esetben hatalmas volt. Közös vonásként állapítható meg, hogy mindkét leleplező írás tudományos jellegűnek tekinthető, amely törekedett a m oz­ gásterek és kényszerpályák bemutatására. Közös volt az is, hogy az érintettek sértve érezték magukat, és mindkét esetben „idő­ zítésről” és „politikai indíttatásról” beszéltek anélkül, hogy mindezt bármivel alátámasztották volna. Ezek a vádak csupán arra voltak jók, hogy megpróbálják szőnyeg alá söpörni az ügyet. A hárítási akciók azonban ezt leszámítva eltérők voltak. Szabó egészen odáig ment, hogy besúgói tevékenységét heroizálta, cs kijelentette, hogy „abban a helyzetben ma is aláírna” .353 Szabó kapcsán már három nappal a róla szóló tanulmány megjelenése után megjelent száz magyar értelmiségi nyilatko­ zata, amelyben az érintettek változatlan tiszteletüket és szeretetüket fejezték ki Szabó iránt. Áldozataira nem vesztegettek egy szót sem, ahogyan azzal sem foglalkoztak, hogy helyes dolog volt-e Szabó részéről a besúgás, valamint az évtizedeken át tartó titkolózás. A z aláírók listája némileg eltért a megszokottól, mert nem csupán a balliberális értelmiség, hanem a politikában rit­ kábban részt vevő, prominens művészek is fontosnak tartották a gesztust. N em sokkal később Szabó volt osztálytársai is saj­ tókonferenciát hívtak össze. A sajtó képviselői nem tehettek föl kérdéseket, az egykori osztálytársak viszont hűségnyilatkoza­ tot tettek a filmrendező mellett, sőt besúgói magatartását „bátor tettnek” nevezték - figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Szabó a jelentéseiben kifejezetten rosszindulatról tett tanulságot. Emellett egyfajta kiátkozási hajsza is indult a cikk szerzője, Gervai András ellen.39 Gyáni Gábor hívta fel a figyelmet arra, hogy a Szabó-ügy túlmutat az eddigi botrányokon, mert »az> hogy

a valamikori spiclitevékenység későbbi kitudódasa nem vonja 96

immár maga után automatikusan az illető megszégyenülését, sőt épp hogy a dicsőségét kezdi szolgálni (de legalábbis fokozza a vele szembeni közösségi empátiát), kétségkívül szokatlan és zavarba ejtő fejlem ény,.. Ha ebben az irányban halad tovább az ügynökügyek társadalmi fogadtatása és nyilvános tálalásuk gyakorlata, akkor aligha remélhetjük, hogy belátható időn belül kikecmergünk a Kádár-kor hatalmi machinációit folyton kísérő erkölcsiposvány nyomasztó örökségéből ”40A z igazsághoz hoz­ zátartozik, hogy ebben a kérdésben az értelmiség liberális része sem volt egységes. Makai József találóan mutatott rá Szabó hívei­ nek álságosságára:„Nehogy m áraz legyen, hogy G ervaijelen­ tett Szabóról az ES megbízásából Nehogy már a megbocsátásból bagatellizálás legyen, és a végén ügy tekintsünk az ÉS szerkesz­ tőire, mint akik sötét pincében ártatlan besúgókat kínoztak a fe l­ halmozott remittenda spárgával átkötött kötegeivel Mikor lenne jó időpont a kézirat közlésére? Most nem ugye, mert jön a film­ szemle. Aztán meg a húsvét A választások. Afoci-vb. Az önkor­ mányzativálasztások. Karácsony. Újév. Közben: márc. i$.,aug. 20., okt. 23., nov. 4. Megannyi kényes időpont. Hát nem. Sem az ÉS, sem a cikk szerzője nem hibáztak. Mert az időpontok meg az egyéb hazai és világpolitikai körülmények - alapos mér­ legelése annak a kornak volt a sajátja, amelyikben gazemberek egyetemistákat szerveztek be. Ha valóban úgy gondoljuk, fon­ tos az előző rendszer működésének feltárása és leírása, akkor nincs más út, mint a közlés és a nyilvánosság. Még ha ez pilla­ natnyilag fá j is, vagy kellemetlen . M ajd elmúlik. A nem tudás­ nak azonban csak a hülyék örülhetnek Önfeledten. ”4) Érdekes módon Paskai védelmében nem jelentkezett a Szabó mellett kiálló száz értelmiségi. A kármentés kizárólag a kato­ likus egyház feladata maradt. Veres András, a püspöki konfe­ rencia titkára szemmel láthatóan sértetten azt nyilatkozta, hogy a kérdés a katolikus egyház belügye, és Pavskai amúgy is min97

dent a felettesei jóváhagyásával tett. Tomka J/erenc káposztásmegyeri plébános egészen odáig ment, hogy Paskai valójában nem is volt ügynök, mert sem arról nem tudott, hogy a vele foly­ tatott beszélgetésekből jelentések készülnek, sem arról, hogy fedőnevet kreáltak neki.42 Mindez persze életszerűden, ráadá­ sul kikerüli a probléma lényegét. Paskainak tudnia kellett, hogy nem kedvtelésből folytatnak vele a belügyesek beszélgetéseket, különösen úgy, hogy egy idő után ezt konspirált lakásokon tették. Mivel in unkadossziéi nem maradtak fenn hiánytalanul, nem tudhatjuk, hogy írt-e saját kezűleg jelentéseket. A zt azon­ ban tudhatjuk, hogy feladatokat folyamatosan kapott, és ezeket folyamatosan teljesítette is. Éppen ezért félrevezető az a logika, amely bcszervezettségének bizonyítékait csak a titkosügynöki jelentésekben kívánja láttatni.

A M

a r t o n y i-ü g y

Mint arról már esett szó, M artonyi János neve már a M écs-bi­ zottság munkája során előkerült. E kkor az érintett azt nyilat­ kozta, hogy semmilyen jelentést nem írt alá, és pénzjutalomban sem részesült. A z Elet és Irodalom 2007. évi 17. és 23. számában Kende Péter „E g y polgár vallomásai” és „E g y polgár vallomá­ sai II.” címen közölte a Martonyira vonatkozó állambiztonsági dokumentumokat. Ezekből kiderült, hogy „M agasdi” fedő­ néven a hírszerzés dossziét iktatott róla, ahogyan az is, hogy 1968-ban jelentéseket adott az állambiztonságnak, szóban és írásban is, amelyeket operatív szempontból értékesnek minő­ sítettek, és „M arosvásárhelyi” fedőnéven iktattak. A „M agasdi” aktában arról is volt irat, hogy 1969. január 15-én 600 forint pénzjutalmat kapott. A rra is volt bizonyíték, hogy a III/I. cso­ portfőnökség nyilvántartó könyveiben, valamint az clcktroni98

kus nyilvántartásban is szerepeltették mint hálózati személyt, és meg 1989-ben is „élő hálózatként” tartották nyilván. A per során Martonyi arra hivatkozott, hogy csak úti jelentése­ ket írt, ezeket is csak fenyegetés hatására. Elismerte, hogy egyszer megpróbálták beszervezni, de állítása szerint ő ezt megtagadta. Tanúként a Kondor-perből és más eljárásokból is ismert Bálint László volt kémelhárító alezredest vonultatta fel, aki azt állította, hogy Martonyi esetében is fiktív beszervezés történt. N oha elvileg minden adott volt ahhoz, hogy Martonyi ese­ tében alkalmazzák a 2003. évi III. törvény 1. § 5 . pontját - volt jelentés és pénzjutalom is - , a bíróság mégsem így járt el. ítélete szerint Kende Péter megsértette Martonyi személyiségi jogait, mert „a jogszabályi rendelkezések gyakran nem egyértelműek” , és a felvonultatott dokumentumok nem bizonyítják kétséget kizá­ róan, hogy felperes „az állambiztonsági szervezetek által beszer­ vezett személyként készítette volna jelentéseit” . A z ítélet azonban azt is leszögezte, hogy 1967 és t9Ő9 között történt együttműkö­ dés az állambiztonság és a felperes között, és ezt „nem lehet egy­ szerű úti jelentések megírásaként értékeim” . Sajnos másodfokú ítéletre nem került sor, így azt sem tudhat­ juk, hogy ezt az abszurd ítéletet egy másik bírói fórum hogyan értékelte volna. Pataki Árpád bíró ugyanis annak ellenére nem látta bizonyítottnak Martonyi 1969 utáni együttműködését, hogy arra nyomós bizonyítékok álltak rendelkezésre. Egyrészt lehetett tudni, hogy 1986-ig folyamatosan nyilvántartották mint hálózati személyt, 1989-ben pedig újra az állambiztonsági nyilvántartásban találjuk. Ez nem kevesebb, mint húszéves történet. Másrészt ez alatt az idő alatt két B és egy M dossziéja is betelt, valamint utóbbiból egy újat is nyitottak. Mi lehetett ezekben, ha nem a jelentései? Ha pedig fiktív beszervezés volt, vajon miért iktatott beszervezője, Jójárt István szá­ zados 1969-ben egy olyan jelentést, amelyrben az áll, hogy ügynökét a pesti kollégáinak adja át? „Közöltem vele - írja az operatív tiszt 99

hogy mivel Budapesten dolgoziky he fogok mutatni egy hpesti kollégát, akivel a jövőben a kapcsolatot fogja tartani (...) Nem ellenezte az átadását, sőt örült, hogy Bpestre költözése miatt nem fog a kapcsolata velünk megszakadni ”43 így könyveltek volna le egy fiktív beszervezést? Ez természetesen kép­ telenség. A dossziékat ugyanis rendszeresen ellenőrizték, és egy ilyen bejegyzés csak arra lett volna alkalmas, hogy az ellenőrző tiszt rákérdezzen, ugyan kinek is került Martonyi átadásra. Egy fiktív beszervezést - ha egyáltalán létezett ilyen - leginkább azzal lehetett volna lezárni, hogy a hírszerző lehetőségek beszűkültek, a beszervezett egészségi állapota megromlott, vagy az illető személy együttműködési hajlandósága csökkent. Martonyi esetében egyéb­ ként már csak azért is életveszélyes dolog lett volna fenntartani egy fiktív beszervezési dossziét, mert a csalás abban a pillanatban kide­ rült volna, hogy egy másik szervtől valaki kérdőjegyet állít ki Már­ tó nyír a. Ebben az esetben ugyanis meg kellett volna adni, hogy ő szerepel a hálózati nyilvántartásban, és a be nem avatott tartó tiszt ezután fel is vette volna vele a kapcsolatot. Mivel Martonyi egy széles körben mozgó, felsőfokú végzettségű és külföldi kapcsola­ tokkal is rendelkező személy volt, annak az esélye, hogy őt valaki priorálja, hatványozottan fennállt. Éppen ezért teljességgel kizár­ ható, hogy ép elméjű állambiztonsági tiszt őt választotta volna egy fiktív beszervezés alanyának. Martonyit egyébként nemcsak ezekben a dossziékban tartot­ ták nyilván. 1979 tavaszán „Jóföldi” tmt. munkadossziéjában sze­ repel egy utalás arra, hogy Juhász Endrét Brüsszelben „Magasdi” elvtárs váltja majd.44 Martonyi János életrajzából tudható, hogy Brüsszelben ő volt Juhász Endre kereskedelmi titkár utódja. A zt sajnos nem tudhatjuk, hogy a hiányzó dossziék miért nincsenek a levéltárban. Nem lehet kizárni, hogy azért, mert Martonyi még 1990. február 14. után is az állambiztonság kapcsolata maradt, és erre hivatkozva anyagait máig titkosan kezelik. a találkozóról szóló jelentésében

100

A K

á r p á t i-ü g y

A Hírszerző nevű, azóta megszűnt internetes portál 2008 októ­ berében Kárpáti G yörgy egykori olimpiai bajnok vízilabdázóról írta meg, Hogy 1962 és 1987 között „Halasi” fedőnéven az állam­ biztonság ügynöke volt. A Kárpáti-ügy pikantériáját az adta, hogy Kondorhoz cs Martonyihoz hasonlóan Kárpáti is a Fidesz oldalán elkötelezett, aktív politikai szereplőnek számított (a párt kulturális tagozatának sportszekciójában tevékenykedett, és emellett rendszeresen megjelent a Fidesz-rendezvények szín­ padán is). A több mint negyedszázados együttműködés miatt bagatellizálni sem igen lehetett a dolgot, ráadásul az állambiz­ tonsági nyilvántartás szerint karrierje azzal ért véget, hogy „bűncselekményt követett el” - legalábbis a 6-os kartonon ezt jelölték meg a kizárás okaként. Kárpátiról itt is nyomban le kell szögezni, hogy jogi érte­ lemben (a 2003. évi IIL törvény alapján) nem nevezhető ügy­ nöknek, „csupán” az állambiztonság tartotta annak. Személye az eddig ügynokgyanűba keveredettek közül annyiból minden­ képp kimagaslik, hogy az ő 6-os kartonján szerepelt a legtöbb (összesen hat) átadás-átvételre vonatkozó adat. A kartonon sze­ replő beszervezési dossziéja is betelt egyszer, mert új kötetet nyi­ tottak számára. Figyelemre méltó, hogy munkadossziét viszont nem iktattak - ez azonban nem azért történt, mert nem kelet­ keztek jelentések, hanem azért, mert Kárpáti olimpikonként már annyira fontos embernek számított, hogy tartótisztje nyilván csak szóban számoltatta be. A z állambiztonság nyilvántartása szerint a belső elhárítás mellett egy ideig a kémclhárítás is foglalkoztatta, és „Halasi” -t mint buzgó kapcsolatot az egyes csoportfőnöksége­ ken belül is többen megörökölték. Stoll Dániel rendőr őrnagy, aki az 1964-es tokiói olimpián a bcsúgóhálózatot felügyelte, kiemelte „H alasi” személyét, mint aki „eredményesen és odaadóan” segí­

101

tette az operatív munkát. Hozzá kell tennünk, a fedőnév-azonos­ ság ebben az esetben több mint kizárt, mivel „Halasi” feladata elsősorban az volt, hogy sportolók esetleges disszidálásáról, poli­ tikai nézeteikről jelentsen. Ezen túl pedig az állam biztonság nyil­ vánvalóan tippadást is elvárt tőle arra nézve, hogy sporttársai közül ki szervezhető még be. Tekintettel a kor hiánygazdaságára és a kiváltságosként gyakran Nyugatra utazó sportolók között burjánzó csempésztevékenységére, ilyen típusú kompromittáló felület szinte mindenkinél akadhatott. Közbevetőleg érdemes itt megjegyezni, Hogy Kárpáti közéleti szereplőként két évvel korábban zavaros és egykori állambizton­ ság munkáját idéző politikai ügybe keveredett. 2006 szeptem­ berében a Magyar Nemzet megjelentette Zádor Ervin 1956-ban disszidált vízilabdázó állítólagos levelét, amelyben a sportoló azzal indokolta, hogy nem hajlandó részt venni a magyar kor­ mány által szervezett ünnepségen, mert „még most is ugyanazok vannak hatalmon” , akik évtizedekkel ezelőtt az ország elhagyá­ sára kényszerítették, „és egy olyan miniszterelnök áll az ország élén, aki eveken át az ország kormányzása helyett nem csinált mást, csak hazudozott” .45 A napilap szerkesztőségéhez a levelet Kárpáti G yö rgy juttatta el. Amikor Zádort megkeresték az ügy­ ben, a volt vízilabdázó kijelentette, hogy semmilyen levelet nem írt, távolmaradásának nem politikai oka volt, hanem az, hogy elvesztette az útlevelét.46 Kárpáti később azt nyilatkozta, hogy „levél” csakugyan nem volt, de ő telefonon Gyarmati Dezsővel együtt beszélt erről Zádorral, aki ezt az információt továbbí­ totta a szerkesztőségnek. Gyarmati mindezt cáfolta, és érdekes módon maga a „levél” sem került elő - ami nem csoda, tekintet­ tel arra, hogy az soha nem is létezett. Kárpáti eljárása semmiben nem különbözött egy klasszikus állambiztonsági „aktív intéz­ kedés” kivitelezésétől. Pontosan ugyanaz történt, mint három évvel korábban, amikor Zeley László volt SZT-tiszt (kódszáma 102

E -13) segítségével az M SZP egy hamis Teller Ede-Icvcllel kívánta lejáratni a Fideszt. Nem nehéz arra gondolni, hogy a két levél­ hamisító az ehhez szükséges tapasztalatot korábbi állambizton­ sági tevékenységéből szerezhette. Kárpáti természetesen pert indított a Hírszerzővé 1 szem­ ben, és nyert. A bíróságot nem érdekelte, hogy a 6-os karton minden lehetséges bejegyzést tartalmaz. Nem érdekelte az sem, hogy az olimpiai biztosítási tervekből „H alasi" személye min­ den tévedést kizáróan beazonosítható. Mechanikus módon Kár­ páti által írt jelentéseket, aláírt beszervezési nyilatkozatot és anyagi juttatás elfogadásáról szóló nyugtát kért számon a H ír­ szerző szerkesztőségén, cs mivel az ilyet nem tudott bemutatni, a pert elvesztette. A Fővárosi Bíróság 2009. február 6-án hely­ reigazításra kötelezte az internetes újságot. Kárpáti töretlenül folytathatta közéleti karrierjét, és a Nem zeti Együttműködés Rendszere nem is bizonyult hálátlannak. 20 11-b en a Halhatat­ lanok Klubja elnöke, 2013-ban a Nem zet Sportolója lett, éle­ téről film készült, cs „tanácsadói” tevékenységéért (ami saját bevallása szerint havonta legfeljebb egy negyedórás telefonbe­ szélgetést jelentett) a miniszterelnök havi bruttó egymilliós apa­ názzsal segítette ki szövetségesét.

A Z E G Y E T LE N ELV ESZTETT Ü G Y N Ö K P E R Bereczki Vilmos, az F K G P egyik újjáalapítója, 1990-1994 között parlamenti képviselő sérelmezte, hogy neve megjelent a 7. „E g y nap anatómiája” című, korábban már említett publikációban, amely azt állította, hogy őt a BM „Palotás Ján os” fedőnéven hálózati személyként foglalkoztatta. A róla szóló BM -dokumentumok szerint Bereczkit 1971-ben szervezték be bűnügyi vonalon, 1987-ben vette át az állambiztonság. Dossziéja, jelenté­ ig

sei nem kerültek az Á B T L kezelésébe. Ügynökmúltja a sajtóban először 1991-ben jelent meg,47 és feltehető, hogy nemzetbizton­ sági bizottsági tisztségétől is emiatt vált meg, vagyis szűkebb körben az információ minden bizonnyal ismert volt, Bereczki mindent tagadott, és személyiségi jogi pert indí­ tott az 1956-os Intézet vezetője, Rainer M. János ellen az emlí­ tett publikáció miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012. augusztus 24-i I. fokú ítélete Rainert felmentette. Berecki a 2003. évi I 1L törvény ügynökdefiníciójára hivatkozott, és azt állította, hogy amennyiben ügynök lett volna, akkor „azt a fele­ sége tudta volna” (!). A z ítélet megállapításai szerint a kiállított állambiztonsági karton eleget tesz a 2003. évi TTI. törvény 1. §. 5. bekezdés definíciójának. A felperes fellebbezett, ám a Fővá­ rosi Törvényszék az ítéletet helybenhagyta. Ezután a felperes a Kúriához fordult, amely 2014. április 29-én hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, cs a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra utasította. Utóbbi az új eljárásban formai okokra hivat­ kozva találta megalapozatlannak az elsőfokú ítéletet, de azt is felrótta, hogy az elsőfokú ítélet semmilyen megállapítást nem tett arról, hogy felperes hálózati személy volt-e, és döntésébe egycb dokumentumokat nem vont be. A P K K B végül 2014. november 28-án új ítélettel felmentette Rainer M. Jánost a rágalmazás vádja alól. A z ítélet kitért arra, hogy a 6-os kartonon szerepeltetett beszervező valós személy, valamint arra is, hogy a felperes által tanúként felvonultatott, a kartonon is szereplő tartótiszt valótlan vallomást tett, amikor azt állította, hogy azokról állítottak ki 6-os kartonokat, akiket meg kívántak figyelni, miközben másutt azt nyilatkozta, hogy a kartonok valótlan adattartalma a rendszer alapjait ásta volna alá. A bíróság egyúttal utalt arra, hogy Bereczki vonatkozásá­ ban létezik 6a, 6c, 6d karton, valamint adatlap és kódlap is, és azt is leszögezte, hogy az alperes „a lehető legkörültekintőbben járt 104

el” . A z ítélet leszögezte, hogy a per tárgyát nem az képezte, hogy a leírtak megfeleltethetők-e a 2003, évi IIL törvény 1. § 5. pont­ jának (azaz az ügynökdefiníciónak), hanem az, hogy az állítások objektíve becsűletsértőck-c, és ha igen, akkor a vádlott jóhisze­ műsége bizonyítható-e. Mivel utóbbit a P K K B bizonyítottnak látta, ezért Rainer M. Jánost felmentette. Az ítéletet a Fővárosi Törvényszék 2015. február 18-i ítélete helybenhagyta.

O

rbán

V

ik t o r h ír b e h o z á s a i

Orbán Viktor kapcsán 1989-tól visszatérően előkerültek azok a vádak, amelyek szerint az állam biztonság beépített embere lett volna. Kőszeg Ferenc visszaemlékezése szerint legalábbis már ekkoriban megkeresték őt ehhez hasonló álhírekkel.48 2005-ben kiderült, hogy Orbánt a katonaságnál úgynevezett „A karto­ non” mint társadalmi kapcsolatot vették nyilvántartásba. A kar­ tont 1992-ben és 1995-ben is elővették a Katonai Biztonsági Hivatalon belül (erről tanúskodnak a rajta látszó feljegyzések), végül 1999- december 18-án 50 évre titkosították. Ezt a Medgyessy-botrány után felülvizsgálták, de titkosságát fenntartották. 2005 januárjában azt pecsételték a kartonra, hogy a „minősítés fenntartása továbbra is indokolt, mivel az irat a Katonai Biz­ tonsági Hivatal feladatainak ellátásához rendszeresen és elen­ gedhetetlenül szükséges adatokat tartalmaz” . Jó lenne tudni, mire is gondolhattak ezzel. A titkosítás mögött azonban minden bizonnyal a szokásos iratrejtegető mániát kell keresni. Ezt bizo­ nyítja az is, hogy ugyanaz a kéz, amely januárban még így minő­ sítette az iratot, két hónappal később a titkosítást feloldotta. Orbán Viktor ezután rövid ideig maga is elérhetővé tette a kar­ tont saját internetes oldalán. 2012-ben, amikor az ügy újra előbuk­ kant a sajtóban, ismét feltette a kartonját az internetre, azonban 105

ekkor már bizonyos részeket (például a tartó tiszt nevét, aki jelen­ leg is él, de nem nyilatkozik a sajtónak) kitakart belőle. A kartont 1981. október 2C-án állították ki róla, és egy évvel későbbi leszereléséig ebben a kategóriában is tartották nyilván. Fon­ tos tudni, hogy az említett társadalmi kapcsolatnak nem nyitottak munka- és beszervezési dossziét, nem használtak vele kapcsolat­ ban fedőnevet, és nem írattak alá vele semmilyen beszervezési nyi­ latkozatot sem. Ebből is látható, hogy ez a típusú együttműködés az állambíz tón sági hierarchia legalacsonyabb lépcsőjének számí­ tott, és összefüggött azzal, hogy milyen szintű és értékű informá­ ciókat vártak el a célszemélytől. Az A kartonon megjelölt feladatkör viszonylag általános: „A z államellenes és hatáskörünkbe utalt más bűncselekmények, valamint a harckészültséget károsan befolyásoló jelenségek felderítése.” A katonaságnál ez általában olyan kérdé­ sek megválaszolására szorítkozott, hogy ki járkál a fegyverszoba környékén, ki iszik alkoholt szolgálatban, cs hasonlók Az effajta nyilvántartásba vétel tömeges volt a katonaságnál, és alanyai sem­ mit sem tudtak arról, hogy róluk A kartont állítanak ki, illetve hogy együttműködőként tartják őket nyilván.49 Mivel minden alakulat­ nál volt elhárítótiszt, aki rendszeresen behívatott sorkatonákat, ez nem is számított különösebb titoknak a legénységi állomány köré­ ben. Amennyiben az együttműködésnek szorosabb formái alakul­ tak volna ki, úgy az informátort saját védelme érdekében át kellett volna minősíteni ügynöknek, fedőnevet kellett volna adni neki, és gondoskodni kellett volna ideológiai neveléséről, vezetéséről, vala­ mint a konspirált találkozók megszervezéséről. Ez Orbán esetében fel sem merült - legalábbis semmiféle nyom nem utal rá. „László Péter” , alias Vankó Magdolna, későbbi M SZP-s országgyűlési képviselő munkádossziejában van utalás arra, hogy Orbán második katonai szolgálata alatt, amire 1988-ban került sor, „K u rázsi” fedőnéven megkísérelték a beszervezé­ sét.55 Ennek kimeneteléről csak indtrekt információk vannak, de

mindegyik arra utal, hogy a beszervezés sikertelen volt: Orbán ugyanis továbbra is célszemélyként szerepelt az állambiztonsági nyilvántartásban, e sorok szerzőjének pedig több állambizton­ sági tiszt is megerősítette, hogy 1988-ban viszonylag nagy hírt keltett a katonai elhárításon belül, amikor a fiatalember kifeje­ zetten durván visszautasította a beszervezés kísérletét. 2012 áprilisában Vadai Ágnes, aki a Nemzetbiztonsági Bizott­ ság tagjaként feltehetően pontosan tájékozott állambiztonsági kérdésekben, azt tudakolta a parlamentben Orbán Viktortól, hogy együttműködött-e az állambiztonsággal, illetve hogy ő volt-e „G yő ri G áb or” ügynök. Utóbbi kérdést csak rosszindu­ latból tehette fel, ugyanis pontosan tudnia kellett, hogy „G yő ri G áb or” az Orbánra állított egyik ügynök fedőneve volt, vagyis a két személy nyilvánvalóan nem lehet azonos egymással. Orbán Viktor, illetve felesége, Lévai A nikó körül ma még nem azo­ nosítható számú ügynök tevékenykedett. Orbán 1985. május 17. és 1986. november 14. között bizalmas nyomozás alatt állt, ami annyit jelentett, hogy személyének ellenőrzésére korlá­ tozás nélkül minden titkosszolgálati eszköz bevethető volt* Lévai Anikó ellen „B ojtár” fedőnéven szintén bizalmas nyo­ mozás folyt ebben az időben, és ennek kapcsán tudható, hogy létezett egy „Viktória” fedőnevű személyi dosszié is, amelyben az O rbánról szóló jelentéseket gyűjtötték/1 L g y alkalommal Lévai apjának ügynökmúltját is előhozták.52 Ó t „Lenkei” fedőnéven 1955-ben kompromittáló adatok alap­ ján szervezték be, majd a munkát 1957-ben megtagadta, annak dacára, hogy nem tudta, hogyan fog erre reagálni az állambiz­ tonság. Éppen ezért a későbbiekben fel sem merült, hogy újra próbálkozzanak vele. A z, hogy az érintettnek 1990 után a nyil­ vánosság elé kellett volna állnia a történetével, meglehetősen különös elvárás, tekintettel arra, hogy Lévai István egyszerű földműves volt, és semmilyen közszereplést nem vállalt. 107

Simicska Lajos 2015. március 8-án újra elővette Orbán állító­ lagos ügynökügyét. A Mandiner című internetes portál interjújában az állította, hogy amikor a katonaságtól leszereltek, Orbán megjelent nála, és közölte: „alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott. Harminc éven át elhittem neki, hogy így történt.w:i3 Simicska verziója, ha igaz egyáltalán, inkább pozitív színben tünteti fel Orbánt, hiszen dekonspirált, és ezzel kockázatot vál­ lalt. Figyelembe kell venni azt is, hogy a katonaságnál a sorál­ lomány rendkívül kiszolgáltatott volt a tiszteknek, különösen egy elhárítótisztnek. Senki sem volt abban a helyzetben, hogy visszautasítsa, ha az elhárítótiszt behívatta. Erkölcsileg tehát nincsen semmi kivetnivaló abban, ha egy sorkatona az elhárí­ tótiszttel operatív kapcsolatot tart fenn - inkább az a kérdés, hogy mi ennek a kapcsolatnak a pontos tartalma. Orbán ese­ tében ezt valószínűleg soha nem fogjuk teljes bizonyossággal megtudni, azonban személyiségéből, a beismert dekonspiráció­ ból és a később történtekből arra kell következtetnünk, hogy ezzel az operatív helyzettel nem élt vissza. Nincsen tehát ok arra, hogy az operatív kapcsolat puszta létezéséért Orbánt erkölcsi­ leg bárki is elítélje, ö egyébként az operatív kapcsolat létezésé­ nek tényét soha nem tagadta, igaz, meg sem erősítette. Simicska azt sugallja, hogy az együttműködés a katona­ ság után magasabb szinten folytatódott. Ez az állítás azonban egyrészt semmivel sincs alátámasztva, másrészt minden létező és ismert dokumentum teljesen ellentmond neki. Orbán ellen 1988-ban újabb bizalmas nyomozás indult - megbízható háló­ zat tehát semmiképp sem lehetett ekkoriban. így nehéz más­ nak nevezni Simicska állítását, mint rágalomnak. Orbán Viktort ugyan felelősség terheli az állambiztonsági múlt szőnyeg alá söp­ réséért, ám motivációit nem saját érintettségében, sokkal inkább politikai szövetségesei védelmében és zsarolásuk lehetőségében érdemes keresni. 108

M

ú ltfeltárás a

R

N

em zeti

E

gyüttm űkö d és

en d szerében

A 2010-ben történt politikai fordulat a történettudomány terü­ letén is radikális változásokat hozott. A korábban alapított Eidesz-intézmények köre újabbakkal bővült: A Veritas Történetkutató Intézet, a Molnár Tamás Kutatóközpont, a Rendszer­ váltás Történetét Kutató Intézet (Retörki), valamint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (N EB) és a Nemzctpolitikai Kutatóintézet elvileg egyaránt érdekelt lehetne a pártállami múlt kutatásában. A kutatás finanszírozásával sem lehet probléma, mert összes­ ségében ezeket az intézményeket évente több mint kétmilliárd forinttal támogatja a költségvetés. Ehhez képest meglepő, hogy a pártállami múlt feltárása ügyében 20 to óta nem sok minden történt. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy az említett intézetek semmiféle tudományos egyeztetést nem végeztek a már létező akadémiai intézetekkel, vezetőiket nem tudományos, hanem politikai alapon nevezték ki, és tanácsadó testületeikben kivé­ tel nélkül kormány közeli személyisegek foglalnak helyet. A z ügynökügyek elaltatására a kormányzat különböző stra­ tégiákat választott. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára 2010 decemberében bejelentette, hogy a megfigyeltek megkaphatják és hazavihetík a rájuk vonatkozó iratokat, hogy aztán „ maguk dönthessék el, nyilvánosság elé tár­ ják-e a róluk szóló iratokat, vagy örökre eltüntetik Őket" mert, mint mondotta, „a személyek méltósága és információs Önrendel­ kezési joga magasabb rendű , mint a történészek kutatási lehetősége*\ A levéltáros szakma, az érintettek és a kutatók egyaránt hajmeresztőnek tartották ezt az ötletet, ami ráadásul technikai­ lag sem lett volna kivitelezhető, mivel az iratokban adott esetben egy lapon több megfigyelt is szerepelhet. Másrészt pedig közok­ iratokról van szó, amelyet nem lehet tetszés szerint privatizálni. 109

Schiffer András, az L M P frakcióvezetője 2010-től 2015-ös lemondásáig folyamatosan, összesen tíz alkalommal terjesztett elő javaslatot a pártállami múlt megismerése céljából. Ezt köve­ tően az LM P még négyszer próbálkozott a javaslat beterjesztésé­ vel - sikertelenül. 2012. február 25-cn, az első törvényjavaslatra válaszul Lázár János, akkori Fidesz-frakcióvezctő kijelentette, hogy 2012. május 1 5-ig felállítják a Nemzeti Emlékezet Bizott­ ságát, amely majd rendezi azokat a kérdéseket, amelyeket Schif­ fer javaslata érint. Ehhez képest csak 2014 elején, tehát majdnem két évvel később terjesztették elő a Nemzeti Emlékezet Bizott­ ságának felállításáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat 2014. január 2 1-i országgyűlési vitáján a kormányzati oldalról össze­ sen öt képviselő vett részt - már ez is mutatja, hogy a kérdést egy kicsit sem vették komolyan. A bizottság rendkívül nagy költségvetésből gazdálkodhatott, vezetői azonban többször is kinyilvánították, hogy nem kívánnak sem ügynökügyekkel, sem lusztrációs kérdésekkel foglalkozni. A zóta is nehéz elhes­ segetni azt a benyomást, hogy egyáltalán nem kívánnak politi­ kailag is értékelhető eredményeket felmutatni. Ebben egyébként nem különböztek az Á B T L 2017-ig regnáló főigazgatójától, Gyarm ati G yörgytől, aki egyszer sem élt azzal a jogával, hogy az alaptalanul visszatartott iratokat kipereljc a szolgálatoktól. A z apolitikusnak gondolt hallgatás azonban ezekben az ese­ tekben éppen a politika malmára hajtja a vizet, és ebből a szem­ pontból kifejezetten politikai tettnek számít.

A B

is z k u

-ü

gy

A Nemzeti Együttműködés Rendszere egy kérdésben látszó­ lag progresszív módon járt el: a 2c t i-ben elfogadott C C X . tör­ vény - amely a Zétényi-Takács-törvcnyjavaslat folytatásának 110

is tekinthető - megszüntette a kommunista bűncselekmények 1990 előtti elévülését. A törvény deklarálta, hogy a magyar jog­ ban el nem évülő bűncselekménynek számít az un. emberies­ ség elleni bűncselekmény, és az eredeti igazságtételi törvénynél sokkal tágabb körben határozta meg az üldözhető bűncselek­ mények típusait, beleértve a kényszervallatást, a hűtlenséget és a jogellenes fogva tartást, valamint a bűnpártolást. Kikerült a tör­ vényből az a lehetőség is, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető. Különös módon a törvényt a közvélemény „Lex Biszku” néven ismerte meg, annak ellenére, hogy magát a törvényt még a volt belügyminiszter és PB-tag esetében sem alkalmazták: Biszkut a genfi egyezmények háborús bűncselekményekre vonatkozó záradéka alapján fogták perbe. (Egyébként Pozsgay Imrét bűn­ pártolás vádjával ugyanúgy bíróság elé állíthatták volna, helyette 2015-ben a kormány halottjaként emlékeztek meg róla.) De nem csupán a „Lex Biszku” felesleges volta bizonyította, hogy az intézkedés porhintés volt: az illetékes kormányzati kutatóintézetek addig nem is foglalkoztak érdemben az üggyel, amíg az érintett élt, holott a rendelkezésükre álló eszközökkel akár egy év alatt publikálhattak volna egy olyan tanulmánykö­ tetet, amely a bíróságnak támpontul szolgálhatott volna az eljá­ ráshoz. A N EB-nek elvileg törvény által meghatározott feladata az ügyészségekkel való együttműködés a kommunista bűncse­ lekmények felderítésében, ennek eredményei azonban nem ismertek. Már az is a politikai akarat teljes hiányára utalt, hogy 2010ben az ügyészség egy beadvány ellenére magát a nyomozást sem volt hajlandó elrendelni. 2012-ben aztán - gyakorlatilag egy hasonló ténybeli alapon készült beadvány alapján - mégis elrendelték a nyomozást. A z ügyet azonban kettéválasztották: elkülönített eljárásban vizsgálták Biszku szerepét a sőrtüzek­ kel kapcsolatos - a feljelentésekben meg sem említett - ügyek­ iii

ben, és külön vizsgálták, milyen szerepet játszott a feljelentések alapját képező N agy Imre-perben. U tóbbi eljárást - amelyben már némi nyomozómunka is nagy eséllyel eredményeket hozhatott volna - a főügyészség 2014 szeptemberében azzal az indoklással szüntette meg, hogy „ olyan konkrét adatokat nem sikerült beszerezni, melyek két­ séget kizáróan bizonyítanák ” hogy Biszku Béla „ a Nagy Imre

és társai ellen folyó büntetőeljárás teljes folyamatát és eredmé­ nyét eljárási szabályokba ütközően koncepciósán irányította és befolyásolta volna , valamin t, hogy ilyen tevékenysége folytán annak eredményeként került sor nevezettek e líté lé s é r e M ind­ ehhez a főügyészség egyetlen dokumentumot vett figyelembe, mégpedig a N agyot és társait halálra ítélő Vida Ferenc 1989es nyilatkozatát, amelyben Vida amellett kardoskodott, hogy a N agy Imre-perben semmilyen politikai befolyásolás nem tör­ tént. Nincs adat arra, hogy a bíróság vagy az ügyészség törté­ nész szakértőt alkalmazott volna ebben az ügyben, holott ha ezt teszi, akkor nyilvánvalóan gyökeresen más eredményekre jut. A Biszku-ügy pótcselekvései a jogpolitika másik oldalán is éreztették hatásukat, r989-ben a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a N agy Imre és társai ügyében hozott 1958-as íté­ letet, ám magáról az 1958-as Népbírósági Tanácsról nem állapí­ totta meg, hogy nem működött törvényszerűen, sem azt, hogy összeférhetetlen volt a jogállamisággal. Nem sokkal később az 1989. évi X X X V I. (ún. semmisségi) törvény az összes 19 56 1963 közötti, forradalommal kapcsolatos ügyben hozott ítéletet semmisnek minősítette. Mindezt további semmisségi törvények követték, végül a 2000. évi C X X X . törvény elvileg az összes 1956 utáni pert is semmisnek mondta ki, függetlenül azok korabeli minősítésétől (tehát azokat is semmisnek tekintette, amelyek­ nél az ítéletnek nem volt politikai indoklása). Mindezek ellenére 2016-ban a legfőbb ügyész a N agy Imre-ügy semmisségének iga­

zolását indítványozta, és ugyanazon év október 13-án a Kúria helyt is adott ennek az indítványnak, noha a N agy Imre-pert már az első semmisségi törvény is érintette. Kétszer viszont nem lehet semmisnek nyilvánítani egy ítéletet54 - hacsak nem az így keletkező politikai frázissziporkák érdekében. N agy Imre két­ szeri ártatlannak nyilvánítása pontosan ugyanannyit ért, mint Biszku Béla kétszeri elítélése. A sortüzek ügyében az elsőfokú bíróságként eljáró Fővá­ rosi Törvényszék 2014, május 13-án elítélte ugyan Biszkut, ám minősíthetetlenül alacsony színvonalú ítéletet hozott. 2015. június i-én a másodfokú eljárást lefolytató Fővárosi ítélőtábla új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot. Külön kiemelte, hogy az új eljárásnak számos történeti kérdést is tisztáznia kell, amihez történész szakértő kirendelése szükséges. Ibolya Tibor fővárosi főügyész viszont felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ez utóbbi határozat ellen. A z ügyben közte és a Törvényszék között polémia kerekedett: Ibolya szakmaiatlansággal vádolta a Törvényszéket, amire utóbbi úgy reagált, hogy Ibolya min­ den jel szerint még az ügy vádiratára sem emlékszik. Ennek 6. oldalán ugyanis szó szerint az a vád szerepel, hogy Biszku tűzparancsot adott - annak ellenére, hogy több olyan jogerős íté­ let is létezik az un. sortűzperek óta, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyítják, és a főügyész semmit sem tett a korábban már meg­ cáfolt vád újabb bizonyítására. A megismételt elsőfokú eljárás végén a Fővárosi Törvényszék Steiner Gábor vezette tanácsa 201 j . december 17-i ítéletében arra jutott, hogy szelektív módon járt el az ügyészség, amikor Biszku Bélával szemben a N agy Imre elleni koncepciós per miatt azért nem emelt vádat, mert elfogadta az egyetlen, bűncselekmcnynyel alaposan gyanúsítható személy, a per akkori bírójának, azaz Vida Ferencnek kijelentéseit. Ezzel szemben „ több tucat egykori karhatalmista hasonló irányú [azaz a felső befolyásolást, ponto­

sabban a tuzparancsot tagadó - U. K J nyilatkozatát képtelen elfogadni (mert különben az egész vád alapja megdőlne)> holott ezen személyek azokat konkrét, törvényes keretek között lefolyt büntetőeljárások alkalmával, tanúi, illetőleg terbeltipozícióban tették, azaz azokat nem pusztán csak egy kamerába mondták bele. Miért állítja az ügyész, hogy hazudnak? Mert ez az eljárási érdeke, de erre nem lehet vádat alapozni, nem elég csak kijelen­ teni, mivel cáfolni is tudni kell, amit azonban a jelen ügyben meg sem próbált.” *5 A sortüzekkel kapcsolatos felelőssegéért Biszku végül két év letöltendő börtönt kapott, de a büntetést három év próbaidőre felfüggesztették. A büntetés alapja elsősorban a „bűnpártolás” , azaz a sortüzekért felelős tettesek felelősségre vonásának elmulasztása volt. A bíróság a sortüzek elrendelésé­ ben Biszkut nem találta bűnösnek. 2016. február 2-án azonban a Kúria elfogadta a budapesti főügyész érvelését, és a Fővárosi ítélőtáblát új másodfokú eljá­ rásra utasította, megállapítva, hogy az elsőre tárgyalt elsőfokú eljárás hatályon kívül helyezése törvénysértő volt.56 Jogtör­ téneti érdekesség, hogy közben viszont az ítélőtábla döntése nyomán már megszületett az előbb említett, másodjára tárgyalt elsőfokú ítélet is, amit viszont ez a döntés nem érintett. Nem sokkal később Biszku elhunyt, így az ügy másodfokra már el sem jutott. Más, hasonló ügyekben, mint például a 25 vádlottat akasztófára juttató Mátsik G y ö rg y ügyész esetében a nyom o­ zást „bűncselekmény hiányában” szüntették meg. A nyom ozó hatóság megállapította ugyan, hogy Mátsik kíméletlen megtor­ lást követelő perbeszédeivel túlteljesítette feladatát, ám leszö­ gezte azt is, hogy a cselekmény minősítése nem a perbeszédek stílusán múlott, cs a minősítés miatt Mátsiknak mindenképpen halálos ítéletet kellett volna kérnie a vádlottakra. A Biszku-ügy jól mutatja, hogy a kormányzati ígéretek a bűnösök felelősségre vonásáról csak a frázisok és deklarációk

szintjét érték el. Mindezt visszamenőleg is igazolta az a 2017. szeptember 12-én megrendezett, tudományosnak meghirdetett, ám csak politikailag értékelhető konferencia is, amelyet a Par­ lament épületében szerveztek. A konferencián kérdések felte­ vésére egyáltalán nem volt lehetőség (egyszerű halandó el sem jöhetett a rendezvényre, az nem volt nyilvános, bár a korm ány­ zati sajtó úgy tett, mintha egy mindenki számára nyitott ren­ dezvényről lenne szó). íg y nem lehetett rákérdezni a Biszkuval kapcsolatos történelmi feltáró munkára, valamint az iratnyilvánosság elmaradására és a Biszku-per említett furcsaságaira sem. Tanulságos, ha mindehhez hozzátesszük azt, ahogyan a szo­ cialisták viszonyultak az emlékezetpolitikához. Míg a Fidesz nagy tehetséggel játszott a szimbolikus politizálás húrjain, addig az M SZP töretlenül úgy tett, mintha maga a probléma sem létezne. Példa erre, hogy 2016-ban az M SZP választmányi taggá választotta Barabás Jánost, aki 1982-1988 között az Ágitációs és Propaganda O sztály helyettes vezetője, 1989-ben pedig az M SZM P K B titkára volt. A „m egújult” M SZP-nek egyik sem okozott különösebb gondot. Névrokona, Barabás M ik­ lós pedig annak dacára lehetett 2010-ig a „civil oldalt” képvi­ selő brüsszeli delegált és 2004 óta mind a mai napig az „Európa H áz” igazgatója, hogy 1969-tól „Nádházi Em il” fedőnéven dolgozott a belső elhárításnak/7 majd a K IS Z K B titkárságába került, ahonnan 1984-ben az Országos Béketanács nevű álcivil szervezet főtitkári posztjára nevezték ki. Éppen ez a szervezet volt az, amely az állambiztonsággal karöltve mindent megtett azért, hogy a civil kezdeményezéseket már csírájukban elfojt­ sák. 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 2002-ben pedig a M agyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét kap­ hatta meg - mindkét esetben a „civil” kezdeményezések terén tanúsított „érdemeiért” .58 Aligha találhattak volna ennél cinikusabb és hazugabb indoklást.

ESETTANULMÁNYOK

A

R E N D SZ E R V Á L T Á S U T Á N I ELSŐ SZA B A D O R SZÁ G G YŰ LÉS ÉS K O R M Á N YZA T H Á L Ó Z A T I É R IN T E T T JE I

M agyarország a békés és konszenzuális rendszerváltásnak köszönhetően 1989-1990 között visszanyerte a függetlensé­ gét. Ebben a folyamatban a volt pártállam képviselői és az új ellenzéki szervezetek egyaránt részt vettek. A zok körében, akik a tárgyalásokból kimaradtak, illetve akik a végeredményt nem tartották elfogadhatónak, hamar megjelentek olyasfajta összees­ küvés-elméletek, amelyek szerint valójában csak „módszervál­ tás” történt, és a rendszerváltó elitek kiegyeztek egymással. így született a szellemi alvilágban a „rózsadombi paktum” máig élő legendája is,1 ami időközben újabb gesztákkal gazdagodott (erről később egy külön részben szólok). A „módszcrváltás” kifejezés egyrészről érthető, ha tekintetbe vesszük azokat a frusztrációkat, amelyekkel a magyar társada­ lom 1990 után szembesült. Másrészt viszont rendkívül káros, mivel teljes egészében elfedi, hogy 1990 után Magyarország politikai rendszere a korábbitól teljesen eltérő alapon műkö­ dik, A mindenkori kormányoknak újra és újra általános cs titkos választásokon kell megméretniük magukat, és ezen az sem vál­ 119

toztat, hogy a választójogi rendszer 2010 óta jelentősen módo­ sult. A korábbi cenzúrával ellentétben 1990-től mind a mai napig létezik sajtószabadság, még akkor is, ha ennek termékei a lakos­ ság jelentős részét nem érik el. M agyarország gyökeresen más - és az ország, illetve az állampolgárok lehetőségeit tekintve sok­ kal kedvezőbb - politikai és gazdasági keretek között műkö­ dik, mint 1990 előtt bármikor. Mindezt azért fontos leszögezni, mert ha van valami, ami az ország berendezkedésének hosszú távon is sokat ártott, akkor az éppenséggel nem a „m ódszervál­ tásban” , hanem a múlt elsinkóíálásában és az ezzel kapcsolatos hazudozásban érhető tetten. Ilkei Csaba2 az első, 386 fos országgyűl és tagjai közül szúró­ próbaszerű vizsgálattal minimum 25 személy hálózati érintett­ séget azonosította be. A valós szám ennél jóval nagyobb lehet, a dokumentumok egy jelentős része ugyanis nem kutatható. Sem a III/L csoportfőnökség volt kapcsolatainak, sem a kato­ nai hírszerzés ügynökeinek azonosító kartonjai nem kerültek át az Á B T L -b e, a Ill/IL (kémelhárítás), IJI/IIL (belső elhárí­ tás) és M /1V . (katonai elhárítás) anyaga pedig hiányos. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a valós szám ennek akár a dupláját is meghaladja. Jelen kutatásunkban csak azokat szerepeltet­ jük, akikre az A B T L-ben egyértelmű adat került elő. Ehhez az összes országgyűlési képviselő nevét lekérdeztük az A B T L azonosító rendszerében. A z így érintett képviselők száma 36 fő, azaz az összlétszám 9 % -a. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy mindnyájan a szó valódi értelmében „ügyn ökök” lettek volna. Ebben a fejezetben elsősorban nem arról lesz szó, hogy kik végeztek „ügynöki tevékenységet” , hanem arról, hogy az első szabad országgyűl és tagjai közül kikről milyen hálózati nyilván­ tartási adatok lelhetők fel. Ebből semmiképpen sem követke­ zik az, hogy az érintettek „ügynökök” lettek volna. Ez utóbbit csak a nyilvántartás és más adatok elemzése után lehet tisztázni. 120

Összeállításunkban ráadásul nem csak azok szerepelnek, akiket az állambiztonság hálózati személynek tartott, hanem azok is, akiknek beszervezése meghiúsult. Éppen ezért elemzést igényel az is, hogy ezek a számok, illetve a mögötte megbújó állambiztonsági érintettség egész pontosan mit jelentenek és mire lehet belőlük következtetni. A válaszok eddig meglehetősen széles skálán mozogtak, és egészen odáig terjedhettek, hogy valójában az első szabadon választott parlament (is) a titkosszolgálatok lát­ hatatlan befolyása alatt állt, sőt a szolgálatok az említett hálózati személyeket „küldték” a parlamentbe. Ü gy vélem, az érintett személyek állambiztonsági kapcsolódásának tartalmi elemzé­ sével közelebb juthatunk az igazsághoz. A z érintettek túlnyomó többsége esetében hálózati nyilván­ tartásukat már T980 előtt lezárták. Csupán négy eset van, ami­ kor biztos, hogy az érintett még a rendszerváltás hónapjaiban is a nyilvántartott hálózati személyek között szerepelt. Ezek az adatok tehát egyértelműen cáfolják azt, hogy az említette­ ket mind valamilyen koncepció keretében küldték volna a par­ lamentbe. Sokkal inkább arról van szó, hogy az országgyűlési képviselők halmazában társadalmi reprezentációjukból adó­ dóan is megjelentek az állambiztonság volt kapcsolatai, akik­ nek összlétszáma 1945 cs 1990 között mintegy 200 000 főt tett ki. Ez a szám természetesen nem hozható arányba az ország összlakosságával, már csak azért sem, mert a legtöbb beszerve­ zés 1956 előtt történt, és ez a korcsoport 1990-re részben már nem volt életben. 1989-ben az ország lakosságának c,o8% -a volt az állambiztonság hálózati kapcsolata, ám ha csak a 18—6 5 év közötti férfiakat vesszük figyelembe, akkor ez az arány ennek többszöröse lenne. A „statisztikai átlag” tovább nő, ha az iskolai végzettséget is figyelembe vesszük. A hálózati személyek 92% -a ugyanis férfi volt, és mintegy 50% -uk rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Mindezt szem előtt tartva az országgyűlés 386

121

fős összlétszá.m.ából {amelyben döntően felsőfokú végzectséggd rendelkezők és férfiak foglaltak helyet, csupán 31 női képviscJö

akadt) többtucatnyi ügynökre kellene buk.kannunk, amennyiben előfordulásuk megfelel a kor- és műveltségi csoportjuk országos statisztikai átlagának. A képviselők zöme ugyan 1989 előtt

Fedőnév

Név l

A rmusJózsef, MSZP

Id őhatár

j

Egyéb adat

--------

„Filmes"

; Balogh GyOrgy, FKGP 4 Hélatí Antal, FKGP

Doss1,ié

Kizárták, m<':rt „hírszerW lehetősége megszűnt" .1

,.,Csanádi"'

------

z Balla GáborT:imás, MDF

semmiféle politikai tevékenységet nem fejtett ki - és ennyiből meg is felelt az országos átlagnak-, ám a népi és urbánus ellenzék, amelynek tagjai egyaránt az állambiztonság célszemélyei között s~t::rcltek, a parlament tagjai között is jelentősen képviseltette magát.

mcg~cm misítvc

196o-1982 közön a hilózatból ki;,ánák t951-ben bü ntelőügye is volt, ezt kóvctőcn sz<':rvezték be

.. l farcos"

Berecz.ki Vilmos, FKGP

ninc~

1971-1987 között a bűnügyi rendőrség hálózati sz.cmé.ly<':ként tartot"ták nyilYán, beszervezése haza6as alapon történt

6 BiJcc7, E nd re, MD.F

A b tonai d hárítás szervezte be, a munk:ir. meg1:1gadta, miután átadták ifjúságvédelmi vonalra. 1996-ban maga puhlik:ilta múltjának ezen részét.' Ellen zéki tevékenysége az 1980-as években közismert volt, 1988-ban bizalmas nyomoús is indult ellene

7 Röröcz Ist,.,i n, J- KGP

Kartonja s zctlm „anyagi alapon" szervezték be, kiz!dsára ismeretlen időpontban, dc fd teh<':tóen 1989 decembere után kerülhetett sor. Hálónti tevékenységéről sem milyen dokumentum nem kcnilt elő

8 Csurka htv-in, MD F

DR aszkulnyikov"

1956

- - -- - --

9 D1rv.tS lván, SZDSZ

----- ---~

ninc:;

Tényleges mw1k.ít nem Yégzctt~

nincs

Anyag:iit r963-ban megsemmisítették., 1956 n yarán az Atkáry Arisztid -ügyben őt is lcu.nóztatták, és Jek.on~pirációs vesúly miatt üs.yét külön kezdték'

5. tablázaJ: A:.: ,íllambiuoniág által 1945-1990 kö;,,ött hál6zati sumilykb11 11yJvántartott.tk a;,: l !J';J0-1994 kiiziiui ors-Lággyűlisben és az Anl<Jll~konmúiyb,m' 12)

Név

Falönév

10 Dornbacb A.lajo), SZDSZ

„Ózdi ls1ván"

r 1 Horn Gyula, MSZP

"Harcos"

ldóhatár

...

Egyéb adat

Dosszié

csak 13 do~sziC:

D ckonsplri h, k.C:s6bbiekben ügyJ oss°'iét nyitottak rá, ezt 1988-ban F doss1.iévá mi nősítették i 1 Egy r961-es in.t említi mint a hírszerzés hálózati szemé-

l} fa aszófiaikóvetségen ri

Ká
nem iJlapí1hatő meg NSZK-elhárítás vonalara s1.crvczték he

l }

Kid.ár Tváo, SZDSZ

megsemmisít\'e

14 Kapitány Ferenc, FK.GP

Katon.ú dh;irítfu. szervez1e be, 1evékenységét annyira fontosru.k íréhék, hogy ri1kosí1ották

,,Szabadh i" Lásd a főszövegben

is Kcrcs1,tcsSáodor, KDNP

„Magyar Károly~

t6 Khi KáJmán, MOf

,,Recski~

17 Kósa Andnis, FKGP

„Kovács Péter"

19s8-19s9

Alkalmatlanság miau kizárták

r 8 Mészáros Pé1cr, M UP

,,Direktor"

1988. V. 11-éns1.crvc1.ték be baz.afias alapon

Beszervezésének célja ifjúságvé
1957- 1918, 1974- l977 ninC5

- - - - - - -- - --

Kémelhárítási vonalra szervezték be, dossziéját 1962-bcn megsemmisítenek

19 :--1.idori László, SZDSZ

2.0 N agy-B01soky József, MDF „Tokai"

Novák Rudolf, SZDSZ

: 1

A munkát megtagadta, az. iil\ambizmmi gt1t félreve:t.ette

nincs

A 6-os karion s:i:crim tnunkadoss1.iéja „üres", kiz:ír:ísának oka: ,,alkalmada.n"

1985-b1::n s:t.~rve:.:te be Heves Megyei RFK

nim;.~

AJatb pja s1.erint a:.:

„Fodor Attila"

1966- 1988. c9. 08.

csak Bdosszié

Kizarása azért történt, mert az „egyúttmúködés:t m egtagadta"

„Pákozdi"

1967-1973

csak Bdoss1ié

A katonai elhárítás szervezte be, leszerelése után átadták a Csongrád megyei III/ lll. osztálynak, kiz.árisa azfrt történt, mert ~talalk nzókra nem járt cl

„György Pé1er ~

együttműköd ést

„szívesen vállaha"

:t 2.2.

Papp Lehel György, MDF

i3 PásztorGyula,FKGP

0

-------5. tábl,faal (folytatás): Az állambiztons/lg által r945-1990 kOzdtt hál6zati v.cmt:lykrn1 1 24

- - -- - - -

"1•ilvántartottak az 1990-H)!/4 köúittiországgyűlésbe11 fi5 az Antall-kvrmányb,m• 12 5

Ntv 14 Pintér Jó1.sef, FK GP

2

s

Rabár h renc, MDF

Fedőnév

Időhatár

.,Régam"

1969. V. 28.-

_ _ _ _ _ _ _ __ _ _'c_97c_4_·

26 Raffay

Ernő,

MDf

-

nPéterfi János"

Dosszié

Egyéb :i.dat

4 kötet M dossz.ié i~ van

Kompromittáló alapon s7.crvc7.ték be, a kémdhárítis foglalkoztatta, családi kö rülményeinek V<,\lto7.ása miu t váltak rnegtóle

nincs

A hITT,:cr7.és USA d leni alo~zt:ílp tartotta nyilván miJn kapcsolatot

~:_1_.'_9·_ __

,.Kocsis Lajos"

nincs

Kiz.i,isa aún tö n ént, mert az ~együtunű kód ést megtagad ta", érdemi tevékenységére nincs adat

27 RajTamás,SZDS7.

,,Seres"

nincs

Korábban az állambiz.1o ns:í.g célszemélye vnlt, h osz.szas p uhít:í.s után s7,ervc1.1ék be, érdemi tevékenységére nincs adat

28 Somogyi Tam,h, MDr

.. Sirály Béla"

csakB doss1.ié

H azafias alapon szerve.r.ték be orvosi vonal e llenőrzésére

29 S1.alay Gábor, SZDSZ

~Sárosi Géza~

30 S:t.trvas 13éla, MDP

,,Nagy László "

31 Szokolay Zoltán, MDF

1989. III. 3. dátummal „kérte a h1p cs0Ltt megszakítása! ~. Érdemi tevékenységére nincs adal Ifjúságvédelmi von.i.lun foglalko.r.tatt ák, r986 ut.h1 ismeretlen időpomban zárták ki

198D--?

1-Iálóz.atirnúltj:átdismerte

„Havasi Zoltán"

1984-1989

p. TorgyfoJózscf, FKGP

,,Szatmári Lajos ~

1957-r_<J58

B doss:.: ié van

Karton ja és dossz.iéja szerint a munká t megtagadta

H Tóth S.fodor, KDNP

„Tatár''

1972-1990

n.i.ncs R ésM

Adatlapja ~zerint „gát.Líst.,l..t.n", a hálózati rnurikát sT.1vcscn vá llalta, a h azafi:1.s római katolikus saj 1ó vonalán foglal konanák

- - -- - -- -- - - - -

- - - - - -- - - - -- - -- -

dosszié iktatva

34 Vi,y Réla, MDF 3S Vó rös Vince, FKGP 36 Zimányi Tibor, MDF

1988 -ban F dossziéját z.ivi1:isa mi.i.n irm :iroz.t.ik

„Virág Benedek"

1960- 1967, 1978-1990

·---- --

, 9s1 -1 9} 8

_ _ _ _ __

megsemmisítve

An_ y_, , _,i_é,_állambiz.mnság:i értékelései s:z.erint túlbuzgó

Internálása alatt szervezték be, 19.ss - bcn kizánák, 19j7- 1958 között újra nyilvfotar1ás ba kcrú lc

J. tábld:za.t (/olytf4táJ): Az 4llambíztonság állal 194J-1990 kiizórt hálózati rzemélykim ")'1lvámartottak az 1990-1994 közötti crrszággyűlésb~n és a:t Antall-kormányban'

n6

T

a r t a l m i e l e m z é s i k ís é r l e t

Nyilvánvaló, hogy az j. táblázat nem tekinthető teljesnek, ám bizonyos következtetésekre mégis alkalmas lehet* Frakciókénti bontásban az M D F 15, a K D N P 2, az SZD SZ 7, az M SZP 2, a F K G P 10 fővel képviselteti magát ezen a listán. Az adatok erősen módosulnak, ha azt vizsgáljuk, hogy kik voltak azok, akik a fentiek közül érdemi tevékenységet is végeztek. Ilyen tevé­ kenységre utal, ha valakinek a hálózati kartonját titkosították, ha beszervezése anyagi érdekeltség alapján történt, ha maradt fenn tőle jelentés, vagy ha érdemi munkájára való utalás szere­ pel valamilyen állambiztonsági iratban. A szó valós értelmében őket tekinthetjük hálózati személyeknek. Amennyiben ezeket a kritériumokat alkalmazzuk, akkor az érintettek száma 23 főre csökken, és eloszlásuk is jelentősen módosuk Legnagyobb mér­ tékben 8 fővel az F K G P frakciója érintett, utána következik az M D F 5, az SZD SZ 3, illetve az M SZP és a K D N P 2-2 sze­ méllyel. Amennyiben viszont a 2003* évi III. törvény ügynök­ definícióját alkalmazzuk, akkor legfeljebb 8 esetben lehetne azt állítani, hogy az érintett az állambiztonság hálózati személye volt (Bállá, Keresztes, Papp, Pásztor, Somogyi, Szarvas, Vizy, Vörös), mivel csak az ő esetükben létezik fedőnéven adott jelentés, aláírt együttműködési nyilatkozat, illetve nyugta anyagi juttatás átvé­ teléről. A bírósági gyakorlat ismereteben azonban okkal feltéte­ lezhető, hogy a „jogszerűen” ügynöknek nevezhető személyek száma még ennél is csekélyebb. A hálózatként nyilvántartottak koncentrációja minden bizony­ nyal a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságában volt a legma­ gasabb. A 13 fős testületből legalább négyen („Havasi Zoltán” = Szokolav Zoltán9- MDF, „N agy László” = Szarvas Béla - MDF, „Palotás János” = Bereczki Vilmos - F K G P és „Magyar K ároly” = Keresztes Sándor - K D N P ) voltak korábban az állambizton­ 128

ság ügynökei. Súlyosbító körülmény, hogy hárman közülük még a rendszerváltás éveiben is aktívak voltak, Szokolay 1984-től ^89-ig, Szarvas 1980-tól a nyolcvanas evek végéig, Bereczki 1987-től 1989-ig volt élő hálózati személyként nyilvántartva. Csak Keresztes esete nevezhető a zív és vonakodó ügynök tipikus sorsának, A z összlétszámot illetően a kép sokkal differenciáltabb. A listán szereplő személyek közül legalább három (Torgyán, Csurka és Dornbach) esetében nyilvánvaló, hogy nem végez­ tek tényleges munkát, sőt beszervezésük teljes kudarcot vallott. A z előbb már említett Keresztes Sándor formailag ugyan be lett szervezve, sőt jelentéseket is adott, ám beszervezési anyagának vizsgálata alapján ő legalább annyira nevezhető ellenállónak, mint kollaboránsnak. Első beszervezése 1957-ben az O rszá­ gos Börtönben történt, büntetlenségért cserébe bírták együtt­ működésre. Ehhez képest volt annyira karakán, hogy beleíratta az együttműködési nyilatkozatba, hogy nem kap olyan felada­ tot, amely „vallási meggyőződésével és erkölcsi felfogásával” ellentétes. Ellenállásával hamar „lekoptatta” beszervezőit, ami ekkor egyáltalán nem volt kockázatmentes. 1973-ban ennek elle­ nére újra megpróbálkoztak vele. Hosszas és jól szervezett puhítás után sikerrel jártak, amit feltehetően az is lehetővé tett, hogy ekkoriban maga a katolikus egyház is a kollaboráns magatartás hirdetője volt, így Keresztes sem akarhatott nyíltan nemet mon­ dani. M agukból az iratokból akár az is leszűrhető lenne, hogy Keresztes baráti kapcsolatot ápolt tartóival, sőt a Kádár-rend­ szer hívévé vált, hiszen olyanokat írt le tartóinak, hogy „igény­ lem a szocializmust” , és „mindig kellemesen gondolok vissza az Önnel és főnökeivel való beszélgetésre” . Amennyiben azon­ ban figyelembe vesszük, hogy Keresztes motivációit az állam biztonság önös érdekekre vezette vissza (útlevelet akart kapni, illetve vezető pozícióba kívánt kerülni a Szent István Társulat­ 129

nál), és miután ez nem sikerült neki, fel is mondta az együtt­ működést, okkal feltételezhetjük, hogy lelkesedése nem volt őszinte. Ü gynöki munkáját tartói ugyan értékesnek minősítet­ ték, de az is leszűrhető az iratokból, hogy Keresztes tartózko­ dott attól, hogy másokat feleslegesen bemártson, és igyekezett csak olyan információkat adni, amelyeket nem tartott túl veszé­ lyesnek.10 Összehasonlítva a Magyar Katolikus Püspöki Karban helyet foglaló ügynökökkel, Keresztes működése kifejezetten zívnak minősíthető. Természetesen az is jelentős különbséget takarhat, hogy valakit a hírszerzés, a kémelhárítás, a katonai elhárítás vagy a belső elhárítás foglalkoztatott. A z előbbi kettő a külkereske­ dőket, a külföldre utazó tudósokat, illetve a külföldi kém gya­ nús személyekkel hivatalból kapcsolatot tartó vezetők egy részét rutinból is beszervezte, és az együttműködés általában (de nem mindig) tényleges kémelhárításra vagy hírszerzésre is szorítko­ zott. Utóbbi alatt nem feltétlenül állami objektumok elleni hír­ szerzést kell érteni: az is ide tartozott például, ha egy magyar tudós egy USA-ban rendezett mikroelektronikai konferenciáról érdekes dokumentációkat tudott hazajuttatni. A z effajta kap­ csolattartás nem feltétlenül eredményezett írásos dokumentu­ mokat, mivel az érintettet - amennyiben magasabb pozícióban volt - általában csak kikérdezték, és nem kényszerítették jelen­ tések írására. Kádár Béla, Rabár Ferenc és Szalay Gábor tar­ toznak abba a körbe, ahol nem dönthető el, hogy azért nem maradtak fenn tőlük jelentések, mert nem is készültek, vagy azért, mert megsemmisítették őket. Szakmájukból, életűtjukbóí és az eddig megismert dokumentumokból mindenesetre eléggé valószínűtlennek tűnik, hogy különösen aktív szereplői lettek volna az állambiztonságnak. Bárhogy elemezzük is tartalmilag a fent felsorolt személyek állambiztonsági viszonyait, egy dolgot szinte teljesen biztosra 130

vehetünk: a listán szereplő valamennyi érintett tudott arról, hogy vele a B M alkalmazottai legalább egy alkalommal elbe­ szélgettek, és tudta azt is, hogy róla az állambiztonság iratokat keletkeztetett. Ezek tartalmára azonban nem lehetett rálátásuk, és azt sem tudhatták, hogy a megmaradt iratok mennyire adnak hiteles képet tevékenységük egészéről. A beavatottak körében 1990-től keringő „ügynöklisták” , amelyeken ebből a körből is többek neve szerepelt, az érintettek érdemi tevé­ kenységét egyáltalán nem tisztázták. Sokan érezhették úgy, hogy egyfajta „kabátlopási ügybe” keveredtek, amihez nin­ csen közük. M indez nagymértékben magyarázza azt, hogy miért volt az országgyűlésen belül annyira erős az ellenállás az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalával szemben. A z érintettek abban az időszakban attól tarthattak, hogy csak részinformációk kerülnek nyilvánosságra, és nehezen tudják tisztázni magukat a nyilvánosság előtt. Sokan emellett a teljes tagadást választották, és az aktanyilvánosság ezzel távlatilag is összeegyeztethetetlen volt.

T

ettesek

,

á l d o z a t o k és je l ö l t e k

Érdekes adatokhoz jutunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a hálózat­ ként nyilvántartott személyek közül ki vált „leszerelése” után az állambiztonság célszemélyévé, értve ez alatt azt, hogy bizal­ mas nyomozás, előzetes ellenőrzés alanya lett, vagy figyelődoszsziéval ellenőrizték. Minimum öt emberről elmondható, hogy ebbe a kategóriába tartozott (Bilecz, Csurka, Dornbach, Kéri, Vizy). Ők azok, akik legalább annyira vagy még sokkal inkább voltak a pártállam áldozatai, mint tettesei. (Dornbach, Kéri és Csurka esetében az utóbbi definíció fel sem merülhet, Bilecz esetében pedig a mérleg egyértelműen az áldozati oldalra bil­

len). A parlament összlétszámát tekintve persze az ilyen esetek száma alacsonynak mondható. A z F K G P - és a K D N P-frakcióból senki sem tartozott ebbe a körbe; a listán szereplő képvi­ selők többsége az állambiztonság számára célszemélyként nem létezett. (Érdekes módon viszont az M SZP-frakció Demény Pál személyében fel tudott mutatni egy képviselőt, aki évtize­ deken át a kommunista diktatúra üldözöttje volt.) A célszemé­ lyekre vonatkozó állításban gyakorlatilag biztosak lehetünk, mivel az állambiztonsági operatív nyilvántartás szinte teljes egé­ szében fennmaradt. Szerencsére az állambiztonság 1988-1989 közötti tüntetésbiztosítási tervei is fennmaradtak, amelyekben legalább fedő­ névvel és pozícióval beazonosíthatók azok az ügynökök, akik a rendszerváltó pártokban és társadalmi szervezetekben tevé­ kenykedtek - vagy kellett volna tevékenykedniük. Ezeken a rendezvényeken gyakorlatilag mindenki megjelent, aki szá­ mított, így az állambiztonság is mindenkit megmozgatott, akit csak tudott. A N agy Imre újratemetése kapcsán készült biz­ tosítási tervet Rainer M . János részletesen is elemezte.11 Bár a rendezvényen mozgatott hálózati szem élyek egyharmada a mai napig nem azonosított, ezek jellemzően a megfigyelendő szervezetek perifériáján mozogtak. Ebből adódóan valószínű­ síthetjük, hogy a rendszerváltás időszakában a fontosabb köz­ szereplők túlnyomó többségének esetleges érintettsége ma már ismertté vált. A z F K G P penetráltságának kiemelkedő mértéke magyará­ zatot adhat a párt 1990 utáni lejtmenetére is: a párt vezetésében a megtört lelkű volt ügynökök magasan felülreprezentáltak, míg a szuverén egyéniségek meglehetősen alulreprezentáltak voltak. Ezzel szemben a Fidesz- és az SZD SZ-frakció nem jelentékte­ len része csak megfigyekként adott munkát a III/IIL főcsoportfőnökség különböző osztályainak (előbbi 21 fős létszámából 132

mintegy tíz, utóbbi 93 fős összlétszámúból legalább húsz fő). A z M D F-frakcióban ülők túlnyomó többsége az állambizton­ ság számára célszemélyként ismeretlen volt, ám az a néhány személy, aki ide tartozott, a „kemény mag” kategóriába esett: Antall József például - aki harminchárom éven keresztül szinte folyamatos megfigyelés alatt állt - az egyik leghosszabb ideig ellenőrzött politikus volt, Kéri Kálmán vagy Csengey Dénes más-más szempontból, de a rendszer kérlelhetetlen ellenségé­ nek számított. Külön kategóriát jelentenek - ezért nem szerepelnek a listán­ kon - azok, akiket az állambiztonság nem szervezett be, csak mint beszervezési jelölteket feldolgozás alatt tartott. Ez a feldol­ gozás több dolgot is jelenthetett. Belefért az is, hogy az illetőt folyamatosan „kóstolgatták” , tehát találkoztak vele, és látszó­ lag indifferens témákról beszélgettek, de általánosabb volt az, hogy a feldolgozott jelölt mit sem tudott magáról a feldolgo­ zásról. Jelenlegi ismereteink szerint ebbe a körbe a parlamenti képviselők közül a következő személyek tartoztak: H örcsik Richárd (M D F)12, Kulin Ferenc (M D F)13, Ómolnár M iklós (FK G P, „Lisztes” fn. jelölt), Surján László (K D N P). Összefoglalva: állambiztonsági szempontból az első szabad országgyűlés tagjainak ugyan jelentős része volt valamilyen for­ mában érintett, ám tényleges besúgói tevékenységet az érintet­ teknek csak töredéke végzett. A be nem vallott, az érintettek által sem teljességében ismert és titkolandónak tartott múlt azonban azokat is hallgatásra sarkallta, akiknek nem lett volna különö­ sebb szégyellnivalójuk. Esetükben elmondható, hogy az állam­ biztonsági iratok igazi funkciója csak 1990 után teljesedett ki. M iközben a pártállam az érintettekkel szinte semmit sem ért el, demokratikus utódja az akták felemás kezelésével, a csöpögtetett információkkal azokat is zsarolni tudta, akik egyébként emelt fővel állhatták volna a nyilvánosság elé. r 33

A Z IR O D A L M I É L E T „R Ó Z S A D O M B I P A K T U M A "

A „rózsadombi paktum” legendája nem sokkal a rendszervál­ tás után, az U SA -ban élő magyar emigráció berkeiben született. A z összeesküvés-elmélet szerint maga a rendszerváltás „szín­ játék” volt csupán, amit a kommunista politikai elit rendezett, hogy a politikai és gazdasági hatalmat egyaránt saját kezében tudja tartani. Mivel a demokratikus átmenet sokak számára súlyos csalódásokkal járt, erre a világmagyarázatra társadalmi igény is mutatkozott. Emellett az iratok elzárása kifejezetten segítette az effajta összeesküvés-elméletek elburjánzását. Ez az oka annak, hogy külön esettanulmányban tárgyaljuk azt az ügyet, amelyet irodalmi „rózsadombi paktum” névvel lehet a leginkább találó módon leírni. Ablonczy Balázsnak köszönhetően ma már feltárt a „rózsa­ dombi paktum” keletkezésének és fejlődésének története is.1 Kevéssé ismert azonban, Hogy ennek a paktumnak létezik egy értelmiségi, „irodalm i” változata is, ami már csak azért is aggasztó, mert hirdetőik nem futóbolondokként, hanem a N em ­ zeti Együttműködés Rendszerének kulcsfiguráiként vannak elkönyvelve a nyilvánosságban. I 34

Példa erre a Magyar Művészeti Akadémia, amely a tokaji írótáborban „Eltiltva és elfeledve” címmel 2012 cs 2014 között hároméves konferenciát szentelt az írók 1945 utáni elnyomásá­ nak. (Érdemes megjegyezni, hogy az utolsó cvben nem más, mint a kommunizmusban írókat kirúgató2 Pozsgay Imre adhatta elő azt a minden szempontból formabontó koncepciót, miszerint a Hazafias Népfronttal 6 készítette elő a rendszerváltást.) A ren­ dezvényen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének prominen­ sei, Balog Zoltán, Lánczi András, Lczsák Sándor, Telicr Gyula, L. Simon László is képviseltették magukat. A konferenciasorozat beharangozó} a a tokaji író tábor kuratóriumának felhívása volt. Az ebben megfogalmazott hipotézis szerint a kommunista kultúrpolitikusok arra esküdtek össze, hogy az „igazi magyar iroda­ lom” helyett a posztmodern, társadalmi kérdésekre nem reflektáló „irodalom” kapjon teret. A felhívás szövegezői irodalomtörté­ neti ismereteik hiányosságairól is tanúbizonyságot tettek, amikor Dsida Jenőtől Wass Albertig hosszas listát közöltek a mellőzöttnek vélt írókról, miközben a listán szereplők egy részét (pl. Dsidát, Kos Károlyt, Kodolányi Jánost) 1956 után kifejezetten reprezenta­ tív kötetekben adták ki. Másokat, mint Wass Albertét vagy Márai Sándort valóban nem adtak ki, ám finoman szólva is értékzavarra utal, ha ez utóbbi két szerzőt egy magát irodalmi értékek iránt elkötelezett szervezet hasonló fajsúlyúnak tekinti. Érdemes ebből a felhívásból részletesebben is idézni, az ugyanis már kérdésfeltevéseivel is valótlanságokat terjesz­ tett: „M i magyarázza a »szociahsta« kultúrpolitika megalkotta,

de a posztmodern teoretikusok által is sok esetben elfogadott és igazolt értékrend azonosságait? Miként jött létre szövetségük az irodalomtörténet és -tudomány legfelső szintjein, a kitiltott és elfeledett irodalmi alkotók és munkáik ignorálására? A rendszer­ változás utáni könyv- és folyóirat-kiadás, valamint az autonóm szellemi műhelyeket segítő irodalomtámogatási rendszer kikezdte

ezt a nemzetközi hátországgal is bíró, szilárd és magabiztos, de végtelenül egyoldalú értékrendet. Megpróbálta a valós irodalmi értékekkel kiegészíteni az elmúlt hatvan év ideológiai alapokon beszűkített és megcsontosodott kánonját. Sikerrel jártak-e erő­ feszítéseik? Mi hiányzik ahhoz, hogy kialakuljon a magyar iro­ dalmi élet egészséges önismerete és önbecsülése?”1 Ez a szöveg annyira elképesztő volt, hogy még az egyéb­ ként teljesen apolitikus E LT E B T K Magyar Irodalom- és Kultűratudományí Intézet is tiltakozott ellene. (Utóbbi igazgatója egyébként a Fideszhez rendkívül lojális Professzorok Batthyány Körének a tagja.) A szocialista és a posztmodern értékrend azo­ nossága már önmagában is hajmeresztő fikció, de még ennél is abszurdabb az a kérdésbe burkolt feltételezés, hogy a „nemzet­ közi” támogatással bíró pártállami értékrend a rendszerváltás után is jelentőséggel bírt, sőt uralkodó tudott maradni. Az összeesküvés-elmélet gyártói nem maradtak meg az általá­ nosságoknál. A 2013-as konferencia a szocialista korszak második felében, azaz 1965-1989 között betiltott és elfeledett szerzők­ ről szólt volna, ez azonban az íróknak csupán egy rendkívül szűk körét érintette. Szóba kerültek ellenben a pártállam állí­ tólagos haszonélvezői. Csontos János újságíró és Mezey Kata­ lin, a Magyar Művészeti Akadémia (MM A) irodalmi tagozatának vezetője ennek során azt a tézist állította fel, hogy Nádas Péter cs Esterházy Péter irodalmi sikerei Németországban egy „titkos megállapodás” eredményei, amelyet a pártállami elit kötött a fent nevezett a szerzőkkel. Csontos tolmácsolásában: „Aczél behívatta magához az új posztmodem irodalom üdvöskéit (köztük Esterházyt, Nádast, Parti Nagyot)> s pénzt, paripát, fegyvert ajánlott nekik , ha Utassyéket [sic!] kiszorítják, letörlik a terepről Az új kánon már a rendszerváltozás előtt összeácsoltatok, kínálkozó párhuzamként a spontán privatizációval, a levitézlett politikai elit gazdasági hatalomátmentésével Az egyik csapat kifuthatta

magát, a másik - amely politikailag is kellemetlenkedni tudha­ tott volna - perifériára szorult Beteljesült Aczél iyjo-es prog­ ramja, amit a fiatal íróknak tartott fejtágítón adott elő: a közönség uszályába kerülő' a társadalom ügyeivel küzdő, az esztétikumot az etikummal társító irály helyett jöhetett a színtelen-szagtalan, de jól fordítható szövegirodalom. Mindezt aztán egyetemi kated­ rákon, Soros-emlővel táplált nyilvánossággal bástyázták körbe, már-már visszafordíthatatlanná téve a folyamatot, mint a tör­ ténelem a trianoni botrányt - csakhogy mindez nem változtat a tényen: ez is, az is bűnben fogant.”4 A z infámis rágalmak írói elemzését Esterházy Péter tökéle­ tesen elvégezte,3 de egy internetes kutatással bárki megbizonyo­ sodhat arról, hogy Esterházy és Nádas6 1990-ig egyáltalán nem tartozott a támogatott írókhoz, szemben például az M M A szá­ mos tagjával, akik a pártállam alatt magas politikai kitüntetéseket is kaphattak. Esterházy7 és Nádas8 négy-négy belföldi hivatalos (de nem állami) díjban részesült, ám Kossuth-díjat, ami a legma­ gasabb elismerésnek tekinthető, egyikük sem kapott a rendszer­ váltásig. Ehhez képest például az M M A tagjai, Kalász Márton és Oravecz Imre hat, Jókai Anna négy belföldi díjat kapott, és utóbbi begyűjthette a Munka Érdemrend arany fokozatát is (1982 és T985). A z M M A alapítója, Bertha Bulcsu nem kevesebb, mint tíz állami díjban részesült, a József Attila-díjat háromszor (!) nyerte el, de megkapta a Szocialista Kultúráért díjat cs a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát is. Hasonló kitünteté­ seket az M M A előadói által megbélyegzett „posztmodern” írók esetében nagyítóval sem találnánk. Ezek a tények azonban nem zavarták Mezey Katalint, amikor azt a rágalmat terjesztette, hogy Esterházy: cs Nádast a pártállami hatalom „kivételes módon elis­ merte, és egyengette pályájukat” .9 A tokaji írótáborban elhangzott valótlanságokra a sajtóban több reakció is megjelent, ezek azonban leperegtek az érin*37

tettekről. A rendezvényre 2014-ben a miniszterelnök legfon­ tosabb ideológiai tanácsadója, az egykori SZD SZ-alapító és 1994-ig ez utóbbi párt színeiben országgyűlési képviselő Teliér G yu la előadása tette fel a koronát. Teliér másfél órán keresztül fejtette ki a m egboldogult Csurka István „apák és fiú k” tézi­ sét, amivel méltó módon zárta az írótábor programját. Érde­ mes előadásából idézni: „A z a társaság pedig, amelyiknek

jó l informált tagjai ágy látták, hogy a szocializmusnak vége, népes utódokkal rendelkezett. Ezek az utódok is megtudták a papáktól és mamáktól, hogy a szocializmusnak annyi. Elin­ dult egy nagyon érdekes folyamat, amelynek a legtöbb mozza­ natát csak kikövetkeztetni lehet utólag , mert olyan memoárt, dokumentumkötetet, amelyben ez részletesen le volna írva, nem találtam. A z első következtetésem, hogy azok a fiatalok, akik bukni látták a papák sztálinista kísérletét, először abba ütköztek bele, hogy a papák rosszul építették a szocializmust Fezért nekitámadtak a papáknak , és azt mondták, hogy ezt a rossz szocializmust azonnal ki kell javítani Méghozzá úgy, hogy a társadalommal szembeni szégyenletes kompromiszszumokat fe l kell rúgni, és vissza kell térni a sztálinista, sőt maoista modellhez. Az 1960-as évek táján szabályszerű maoista Összeesküvést szőttek. (...) A második lépése a fiáknak az volt, hogy nem a sztalinista-maoista modellhez kell ragaszkodni, hanem új mércét kell választani. (...) A morált, a történelem­ tudatot, az államhoz való viszonyt és így tovább, mindent ki kell iktatni (...) Ez a felfogás, amit itt elmondtam, ez vált ennek a közgazdászpénzügyes, újságírócsoportnak a máso­ dik generációja számára fo ideológiává. Ok hozták létre a Sza­ bad Demokraták Szövetségét. Ez volt a liberális demokrácia, a nyitott társadalom ideológiája. ” 10 Tekintsünk el most attól, hogy az „apák és fiúk” tézis anti­ szemita konnotációval terhelt,11 csupán annyit jegyezzünk 138

meg) hogy nevetséges és alantas rágalom az az állítás, miszerint az apák és fiúk generációja egyfajta társadalmi összeesküvést kötött arról, Hogy először a kommunizmus, majd a „liberaliz­ mus” segítségével gyakorolja hatalmát. A magyar demokratikus ellenzék tagjai egy olyan korszakban szakítottak a kommuniz­ mussal, amikor ezért börtönbüntetés, kirúgás és mcghurcolás járt. Miközben Teliér G yula cs társai biztos egzisztenciát kap­ tak a pártállamtól, Krassó György, Dem szky Gábor vagy Eörsi István (a sor folytatható) annak peremén páriaként éltek - igaz, cserébe megőrizhették szellemi szabadságukat. Teliér a tézis felmelegítésével nyíltan kimondta azt, ami­ ről a többiek addig csak hímezve-hámozva beszéltek: vagyis hogy a pártállami diktatúra a rendszerváltás után az „ultrali­ berális fiúk” generációjával tovább uralkodott, és az irodalom célja ennek az uralomnak a letörése volt. Ez a rágalomkam­ pány a kollaboráció és ellenállás közti határvonal elmosását és ezzel együtt a volt demokratikus ellenzék lejáratását tűzi ki célul annak érdekében, hogy az áldozatból tettest, a tettesből pedig áldozatot faraghasson. Az M M A mindezt „új nemzeti kánonnak” 12 nevezi, amit az állambiztonsági iratok „túlzott” nyilvánossága természetesen azonnal nevetségessé tenne, mert leleplezné a művelet hazugságait. íg y viszont a M M A -nak és a múltfeltárás szabotálásában résztvevő tág intézményi körnek köszönhetően olyan „történetírás” keletkezik, amely a mai poli­ tikai konfliktusokra visszamenően szolgáltat magyarázatokat. A z eredmény egy összeesküvés-elmélet, egy irodalmi „rózsa­ dombi paktum” , amely csak akkor fenntartható, ha az állambiz­ tonsági iratok továbbra is nehezen kutathatók és a pártállami kollaboránsok jogilag megnevezhetetlenek maradnak. E z az a szál, ami az M M A tevékenységét összeköti azokkal a próbál­ kozásokkal, amelyek az iratnyilvánosság és az információsza­ badság ellen irányulnak. i3 9

„AZ

IN T É Z M É N Y V E Z E T É S E S P O N T A N E IT Á S T

NEM E N G E D H E T M E G ” -

K lS S L Á S Z L Ó

A L K O T M Á N Y B ÍR Ó ÉS A Z

MSZMP

Kiss László volt alkotmánybíró1 ügye azért érdemel kiilön említést, mert az ezzel összefüggésben indult jogi eljárásokban többször is előkerült annak a kérdése, hogy hol végződik a párt­ vonalon, pártmegbízásból, esetleg saját meggyőződésből eljáró, a diktatúra fenntartásában közreműködő személyi kör, és hol kezdődik az állambiztonsági kapcsolódást is jelentő „hivatalos kapcsolati*, esetleg „ügynöki* minőség. A kérdés azért is fon­ tos, mert a korszak hétköznapjainak, az intézmények működé­ sének kutatása rávilágít: a pártállami diktatúra fenntartásában gyakran sokkal fontosabb szerepet játszottak a helyi pártszer­ vek munkatársai, illetve az úgynevezett társadalmi és hivatalos kapcsolatok, mint az állambiztonság besúgói, illetve a belügyi szervek hivatásos tisztjei, A Kiss-ügyben a vita döntően arról szólt, hogy a pártbizottság azon tagjai, akik az állambiztonság elvárásaival megegyező tevékenységet végeznek, nevezhetők-e az állambiztonság „hivatalos kapcsolatának*. Mindez átvezet ahhoz a kérdéshez is, hogy vajon ki volt a pártállamban az ügynökvilág fő haszonélvezője cs végső iránví140

tója: az állambiztonság vagy az MSZMP? A z M SZM P funkcioná­ riusai mindent megtettek ugyan a nyomok eltüntetése érdekében, de így is teljesen nyilvánvaló, Hogy az állambiztonság csupán az M SZM P párthatározatait hajtotta végre, és a párthatásköri lis­ ták miatt az M SZM P helyi vezetői fölérendelt viszonyban áll­ tak az állambiztonsági vezetőivel. A Kiss-ügy ennyiben analógiát mutat Horn Gyula felelősségátKáritási kísérleteivel is, amennyi­ ben mindketten arra törekedtek, hogy az M SZM P-t leválasszák az állambiztonságról, mintha utóbbi nem a párt utasításai alap­ ján és ellenőrzése mellett tevékenykedett volna. A Kiss-ügy azért robbant ki, mert e sorok szerzője 2007-ben egy tanulmányt jelentetett meg az Elet és Irodalomban a pécsi Dialógus békemozgalom szétverésének történetéről.2 A tanul­ mány fő állítása az volt, hogy ebben a folyamatban sokkal fonto­ sabb szerepet kaptak az említett kapcsolatok, illetve az M SZM P korifeusai, mint az állambiztonság hálózati személyei, és az érin­ tett személyek tevékenysége voltaképpen megfeleltethető volt az „ügynöki” munkának. A z ügyből az is megállapítható volt, hogy az egyes személyek komoly mozgástérrel rendelkeztek abból a szempontból, hogy milyen mértékben hajtják végre a párt utasí­ tásait. A cikk több olyan volt MSZMP-pártfunkcionáriust is fel­ sorolt, akik 2007-ben magas közéleti pozícióban voltak: Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter, Kiss László alkotmánybíró, valamint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is megnevezésre került. A cikk minden megnevezett esetében törekedett az érin­ tett felelősségének, mozgástereinek bemutatására. Az írás nega­ tív példaként többek között Kiss Lászlót említette meg, mint aki önállóan leszedette a Dialógus plakátjait az egyetemi faliújság­ ról, valamint a Kari Tanácson felszólalt egy vélelmezett Dialó­ gus-szimpatizáns jelölése ellen, holott ezekre az akciókra senki sem kötelezte. Ezekből a cselekedetekből a szerző arra is követ­ keztetett, hogy Kiss az állambiztonság „hivatalos kapcsolata” volt.

A következtetés lényeges szakmai alapját a vonatkozó BM-utasítások képezték, amelyek szerint „hivatalos kapcsolatnak nevezzük azt a személyt, aki az adott területen, vonalon vagy objektumban vezetői munkakörénél fogva kötelezően segíti az állambiztonsági szervek munkáját” ,3 Mindez - a szerző számára - abból is egyértelműnek tűnt, hogy az ügy majdnem teljes egészében fennmaradt operatív anyagában alig van utalás „ügynökökre” , annál több viszont az M SZM P és a K ISZ titkáraira, akiket az állambiztonság jelen­ tései „hivatalos kapcsolatként” neveznek meg. A későbbi szak­ mai elemzés alapján ez annyit jelentett, hogy kollegiális alapon, elvi meggyőződésből működtek együtt az állambiztonsággal. Erre utal a Dialógus-ügyet összefoglaló 1983. július 12-1 jelentés is, amely szerint a Dialógus KISZ-választáson indított jelöltjei­ nek megválasztását „a p á rt és a K IS Z vezetésével meghiúsítot­ tuk 4 Talán csak a körülmények véletlen egybeesése, hogy a kari tanácsi ülésen egyetlen ember szólalt fel a Dialógus csoport ellen, és ez az illető Kiss László volt.

A

PEREK

Kiss László sérelmezte a róla leírtakat, ezért sajtó-, személyi­ ségi jogi és büntetőpereket is indított a szerzővel, illetve a cikket megjelentető folyóirattal szemben. Utóbbi nehezen értékelhető másként, mint a sajtószabadság elleni tudatos, megfélemlítő akcióként5 - ami a magyar alkotmányosság őrétől különösen aggasztó lépés. Figyelemre méltó az is, hogy az ügy többi érin­ tettje közül senki nem perelt. Mindegyik eljárás az összes létező jogi lépcsőt megjárta; van, amelyiket többször is. Kiss László a Dialógus elleni fellépését nem tagadta, de azt állította, hogy ennek semmi köze sem volt az állam­ 142

biztonság tevékenységéhez, amit tett, magától, szabad elhatározá­ sából és teljesen függetlenül tette. Azokra a kérdésekre, amelyek az M SZM P határozatainak ismeretét, a pártállam működésének mechanizmusát firtatták, részletesen előadta, hogy ezeket senki nem vette komolyan, saját tevékenységét pedig a Mókus őrsben betöltött mókamcstcri funkciójához hasonlította. A büntetőpert lezáró Fővárosi ítélőtábla ítélete szerint állítá­ saimnak volt ténybeli alapja, és akár súlyosabb jelzőket is hasz­ nálhattam volna, mint amelyek eredeti írásomban szerepeltek. A z eljárások során Kiss László közönségként felvonultatta a volt pártbizottságot, valamint tanúként többek között közvetlen főnöket, Gáspár János egykori egyetemi párttitkárt is. Gáspár vallomásában azt állította, hogy a pártbizottság csak menteni igyekezett a hallgatókat. Ezzel szemben azonban a részemről beidézett Heindl Péter, a Dialógus volt tagja azt nyilatkozta, hogy Gáspár személyesen utasította őt és más KISZ-titkárokat arra, hogy minden esetben jelentsék az egyetemen nemkívána­ tos személyek megjelenését, illetve esetleges előadói meghívá­ suk szándékát. Ezen ítélettel szemben az ügyben indított személyiségi jogi perben - a keresetet elutasító, a szerzőnek és a folyóiratnak lénye­ gében igazat adó másodfokú döntést követően - a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban a lap, valamint a szerző vonat­ kozásában végül megállapította a jogsértést, és megfelelő elégtétel adására kötelezte az alpereseket. A z ítélet indokolása szerint nem tudtam bizonyítani, hogy Kiss László „a kemény kéz politikájá­ nak35 híve volt, hogy „rendszeres és kollegiális kapcsolatban volt az állambiztonsággal” , hogy „tevékenysége kimerítette az ügy­ nöki munka fogalmát” , hogy „jelentéseket írt volna az állambiz­ tonságnak” , illetve azt sem, hogy az állambiztonság hivatalos kapcsolata volt. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság megállapí­ totta, hogy bizonyítékok nélkül a felperes személyére vonatkozó, 143

azt sertő valótlan tényeket állítottam, illetve valós tényeket hamis színben tüntettem fel. Büntetésként összesen ötmillió forintot és bizonyos kamatokat ítéltek meg Kiss Lászlónak. A büntetés kifi­ zetését több irányból induló6 polgári kezdeményezés tette lehe­ tővé, ami az összeg jelentős részét összegyűjtötte. A z ítéletet követően a M agyar Állam (és persze áttételesen az ítélet) ellen kérelmet nyújtottam be a Strasbourgi Emberi Jogok Bíróságához (továbbiakban EJB). A z E JB helyt adott kérelmünknek. Döntése szerint a személyiségi jogi perben hozott ítélet az Emberi Jogi Egyezmény egy meghatározott cik­ kelyét sérti, mivel az Elet és Irodalom nem követett el jogsér­ tést, és az általam állítottak véleményt képviselnek.7 Kiss az E JB ítéletéről írt Index-cikk után az Indexet is bepe­ relte, mert szerinte az internetes újság nem korrekten tudósí­ tott az ügyről. Ezt a pert a Kúria előtt felülvizsgálati eljárásban megnyerte. A Kúria szerint az Index egyik alcíme („Tényleg Kiss László volt a hivatalos kapcsolat” ) azt a hamis látszatot kel­ tette, hogy az E JB ebben a kérdésben - a szerző pártján - állást foglalt, holott az E JB csak annyit tett, hogy állításaimat „nem bizonyított tudományos véleménynek” minősítette. A z Index , amelynek ezért 800 000 forint kártérítést kellett fizetnie, az ügy­ ben jelenleg az EJB-n él keres a döntés kapcsán jogorvoslatot. Kiss értetlenségére bizonyíték, hogy Heindl Péternek a per kapcsán kifejtette: ő azt a plakátot is levetetné a faliújságról, amely ma a N A T O -b ó l történő kilépést propagálná.8 Kiss nem értette még azt sem, hogy publikus életrajzában illendő lett volna feltüntetnie korábbi pártfunkcióit.9 A pécsi M SZM P-bizottságot egyfajta jóléti egyesületnek mutatta be a bíróság előtt, ahol alapvetően emberek ügyes-bajos dolgainak megoldásával törődtek. Ez a reakció egyébként tipikusnak nevezhető a volt MSZMP-funkcionáriusok esetében, beleértve H orn Gyulát, Szili Katalint vagy Pozsgay Imrét. 1 44

J

elen tések

,

partvo n alak

Szemben az ügynökökkel, akik közül szinte senki sem önkéntes jelentkezés alapján került ebbe a pozícióba, az M SZM P funkcio­ náriusai kivétel nélkül önkéntesek voltak. Ügynöknek azért sem lehet őket nevezni, mert maguk is - mint ahogy arra a későb­ biekben is sorolok példákat - bizonyos értelemben „hálózatokat működtettek” . Munkájuk tehát nem az ügynök, inkább a tartó­ tiszt tevékenységéhez hasonlítható. A z is különbség, hogy őket a III/III. tisztjei semmire sem kenyszeríthették. Ellenkezőleg, kollégaként kellett bánni velük, akik jogosultak voltak a tájé­ koztatásra. Ennek megfelelően nem írathattak velük jelentéseket sem, az információ átadása mindig szóban történt, és a találkozó helyszínét soha nem az állambiztonság jelölte ki. Allambiztonság és pártvezetés között egyaránt működtek közvetett és közvetlen kapcsolatok. Utóbbira a Dialógus elleni eljárás sok példát tartalmaz. E g y 1982. november 16-án kelt intézkedési terv szerint például „beszélgetéseket folytatunk az intézményben lévő hivatalos és társadalmi kapcsolatainkkal,

felkérjük őket arra, hogy (...) ellenpropagandát fejtsenek k i”.10 A z intézkedés még egy alkalommal visszatér a hivatalos kapcso­ latokra,11 akik a BM tankönyve, illetve a 09/1975. számú BM-parancs szerint többek között az M SZM P vezetői voltak - éspedig automatikusan, hiszen funkciójukból adódóan elvárható volt tőlük az együttműködés. Arról, hogy a „párt- és állami veze­ tést” , illetve az ezzel azonos hivatalos kapcsolati kört többször tájékoztatták, bőven maradt jelentés.12 Maga a 09/1975. számú BM-parancs pedig így fogalmaz.ott: „A z állambiztonsági szer­ vek alakítsanak ki rendszeres munkakapcsolatot illetékességi területükhöz tartozó minisztériumok, intézmények, vállala­ tok stb. azon vezetőivel (a továbbiakban hivatalos kapcsolat), akik beosztásuknál, hatáskörüknélfogva kellő áttekintéssel ren­

delkeznek az adott terület helyzetéről, és készséget tanúsíta­ nak az állambiztonsággal összefüggő adatok szolgáltatására, az operatív munkát elősegítő egyes személyi és tárgyi feltéte­ lek biztosítására, ” !3 A z információáramlás másik útja a párthatározatokon és pártutasításokon keresztül vezetett. Ezeket az M SZ M P k ö z­ pontja küldte meg az érintett szerveknek, azaz az egyetemi pártbizottságoknak és az állambiztonságnak egyaránt, mivel mindkettőnek ezek alapján kellett eljárnia. A D ialógu s-ü gy­ ben mind a K IS Z , mind az M SZ M P PB hozott ilyen jellegű határozatokat.14 H angsúlyoznom kell, hogy az állam bizton­ ság cs a pártszervezet ugyanazt a szöveget kapta meg - ebből is látszik, hogy a két szervezet nem egymástól függetlenül működött. A z M SZM P-funkcionáriusok jogosítványait a bizalmas anyagként kezelt „párthatásköri lista15 is tartalmazta. Ebben szó szerint az szerepel, hogy az egyetemi „párt-végrehajtóbizottság” (aminek Kiss is tagja volt) feladata, hogy „segítse, ellenőrizze és beszámoltassa a hatáskörébe tartozó pártáiapszervezetek vezető­ séget, társadalmi, állami szervek vezetőit, az azokban tevékeny­ kedő kommunistákat” Ebből adódóan a párt-vb adott esetben az egyetemmel foglalkozó állambiztonsági tisztet is segítette, ellenőrizte és beszámoltatta. Annál is inkább, mert bizonyos személyek, mint pl. Walz János, egyszerre volt az állambizton­ ság szigorúan titkos állományú tisztje, az egyetem dolgozója cs annak pártszervezetének tagja. A z illető felettese pártvonalon pedig nem volt más, mint Kiss László. Érdemes részletesebben is felvázolni, hogyan is néztek ki Kiss mozgásterei. Kiss a pécsi egyetemi pártbizottság cs a párt végrehajtó bizottságának tagja, valamint az egyetemi pártbi­ zottság I. titkárának helyettese volt. Ebben a funkcióban ő írta az egyetem hangú lat jelentéseit, ő készítette „a KISZ-szervezetek 146

pártirányításának időszerű kérdései” című anyagot, ő számol­ tatta be 1983. október 17-én a vb ülésen „az egyetemi SZB-ben dolgozó kommunistákat” , és ő referált 1983. október 31-én az egyetemi „információs munka” , valamint az egyetemi hall­ gatói lapok kérdésében (azaz Ővolt az információk begyűjtője és elosztója, valamint gyakorlatilag az egyetem cenzora). A doku­ mentum szerint dr. Kiss László feladata volt „a hálózatépítés,

kapcsolat a forráshelyekkel, információ begyűjtése és értékelése, információs anyag szerepe a helyi döntésekben, visszacsatolás, stb. V 5 Ő készítette továbbá „a minősítésekkel, átsorolásokkal, valamint a kinevezésekkel kapcsolatos politikai-ideológiai köve­ telmények helyi értelmezésének és gyakorlatának főbb vonásai” című anyagot is. Kiss László értékelte ki rendszeresen a pb vb előtt az információs jelentéseket. A z 1985. május 29-i vb-ülés is utal arra, hogy feladata - ráadásul vezető pozícióban - „a hall­ gatói kommunikációs csatornák rendszeres figyelemmel kísé­ rése” 16 volt. Ebben a tevékenységében az olvasó nem teheti meg, hogy ne fedezze fel azokat a jellegzetességeket, amelyek egyes belügyi feladatokhoz döbbenetes mértékben hasonlatosak. Fen­ tieket támasztja alá az M SZM P V B egyik 1983. évi jelentése is, amely kitér arra, hogy Kiss László az egyik felelőse annak, hogy a neki alárendelt „inform ációfelelősök” az általuk „jól működ­ tetett hálózat” munkáját összefoglalják. Emellett az állambiz­ tonsági hangulatjelentésekhez hasonló, „bizalmas” minősítésű „információs jelentéseket” is írt minden hónapban, Judi István kollégájával közösen. Ezeket a felettes pártszerveknek terjesz­ tették fel. Kissnek kom oly mozgástere volt abban a tekintet­ ben, hogy ezeket a jelentéseket hogyan fogalmazza meg, mit nagyítson fel benne vagy miről ne írjon egyáltalán. Jellem zőek rá az olyan megjegyzések, amelyek szerint „A Lékai Lászlóról közvetített TV-műsor után sokakban felvetődött a kérdés, hogy kell-eaz egyháznak ilyen> kommentár nélküli propagandát biz-

M7

tosítam? (...) Sokan olvastak az Élet és Irodalom ama számát, amelyben szó volt Csoóri Sándor ominózus Előszavard/. Szinte mindenki helytelenítette ezt, és az ilyen jellegű akciókat, ame­ lyek csak rontottak a két szocialista ország viszonyán. ”17 Érdemes elemezni ezeket a megállapításokat. Lékai bíbo­ ros a M agyar Katolikus Püspöki Kar különösen megalkuvó cs szervilis személyisége volt, aki hűen kiszolgálta az M SZM P politikáját, üldözte a bázisközösségeket, a KISZ-tagságot nem tartotta összeegyeztethetetlennek a vallásos hittel, és elítélte azokat, akik a katonai szolgálatot etikai alapon megtagadták. A z, hogy az „információs jelentés" mégis inár-már ellenzéki­ nek állította be a kollaboráns főpapot, arra utal, hogy szöve­ gezői az állampárt szélsőséges vonalához tartoztak. Ugyanez állapítható meg a C soóri-ügy kapcsán is. Itt az történt, hogy Hajdú János, a kérdéses időszakban A Hét című tévéműsor szerkesztője és Aczél G yö rg y kultúrpolitikus bizalmasa az Elet és Irodalomban a szlovákiai magyar jogvédő D uray Miklóst „mániákusnak", „önjelöltnek", a Duray-szöveghez előszót író Csoórit pedig „tudatzavarosnak" és „az U S A agresszív külpo­ litikáját hirdető hasznos idiótának" nevezte. Tette mindezt egy olyan időszakban, amikor a csehszlovák pártállam kíméletle­ nül elnyomta a szlovákiai magyarokat. A z „információs jelen­ tés" szövegezői megtehették volna, hogy erről az ügyről nem írnak. A zt is megtehették volna, hogy differenciáltan tudósí­ tanak róla. A Kiss és társa által keletkeztetett szöveg azonban végső soron úgy állítja be az egyetem hangulatát, mintha ott a vakbuzgó kommunisták lennének túlsúlyban. Utóbbira példa az 1982. decemberi információs jelentés is, amely a Dialógus kapcsán megjegyzi, hogy „az ilyen típusú jelen­ séggel szemben az ellensúlyozó intézkedéseket illetőén többféle nézet érzékelhetőTöbben szeretnének »keményebb« eszközöket alkalmaztatni, mások türelmes, de határozottabb eszmecseré­ i g

ben, aktívabb békepolitikai tevékenységben látják a követendő utat.*1* Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy Kiss maga milyen magatartást tanúsított a Dialógus-ügy kapcsán* akkor lehetetlen őt másnak látni, mint akiket az 1982. decemberi jelen­ tés „keményvonalasként” említ. Összefoglalva: a Kiss által is ellenjegyzett, bizalmas „infor­ mációs jelentések” stílusukban nem sokban különböznek attól* amit a köznyelv besúgói jelentéseknek nevez. Igaz, konkrét sze­ mélyek feljelentése az előbb említett iratokban általában nem fordul elő. De a besúgói jelentések egy része is hangulatjelentés jellegű, és ebben nem különböznek azoktól a szövegektől* amelyeket az M SZM P-alapszervezctck állítottak elő. Funkció­ juk ugyanis mindkét esetben a politikai vezetés tájékoztatása* felkészítése, illetve befolyásolása volt. Természetesen jelentés és jelentés között óriási különbségek tapasztalhatók. A pécsi D ia­ lógus-ügy jó példa arra, amikor egy pártszervezet képviselői mozgásterüket csak kemény vonalasként érvényesítik, és csírá­ jában tipornak el egy független és alulról jövő kezdeményezést.

A

„

m ó k a m ester

”

Kiss azzal érvelt a bíróságok előtt, hogy ő „nem tanúsított kész­ séget” az állambiztonsági munka iránt, ezért nem tekinthető hiva­ talos kapcsolatnak. „Készséget” azonban nem csak úgy lehetett tanúsítani, hogy valaki jelentkezett egy állam biztonsági tisztnél azzal* hogy jelentéseket kív án írni, hanem úgy is, hogy teljes ere­ jével támogatta az M SZM P hivatalos politikáját. Arról hogy Kiss ezen a téren mennyire volt aktív, árulkodóak az M SZM P Janus Pannonius Tudományegyetemi Bizottságának már említett jegy­ zőkönyvei. Az 1983. évi egyik jegyzőkönyv kitér a pártbizottsági információs jelentésekre is, amelyeket Kiss utólag jelentéktelen 1 49

dolognak, „mókamesteri" feladatnak minősített. 1983-ban mindezt még másképp látta: „gyakorlatilag alig akad olyan problémayame­ lyet e részjelentések ne hoznának felszínre.3319 A z 1985. január 9-1 vb-ülés beszámolója is megállapította, hogy „az intézmény veze­ tése spontaneitást nem engedhet meg (...) Helyesen akkor jár el,

ha (...) szocialista értékorientációval, szelektív módon igyekszik megoldania feladatát [és a negatívnak minősített jelenségeket] leválasztja, visszaszorítja, Megállapítható, hogy ez utóbbi jel­ lemző ránk. (...) Nem elég a negatív jelenségek felderítése [sic!] és érték- vagy számszerű minősítése - mindig fontosabb a saját soraink mobilizálása. " 20 Kiss a pártszervezeten belül az M SZM P keményvonalasaihoz tartozhatott, hiszen az 1984. február 27-i vb-ülésen a „feladatukat el nem látó KISZ-vezctŐk felelősségre vonását" is követelte.21 Kiss álláspontja az volt - és a Legfelsőbb Bíróság ezt végső soron elfogadta- hogy a pártszervezeteknek direkt kapcsolódása nem volt az állambiztonság munkájához, a pártvonalon végzett munkából önmagában nem következett, hogy belügyi, elhárítási kapcsolódása is legyen az eljáró funkcionáriusnak. Mivel pedig szerintük egyértelmű bizonyítékot nem szolgáltattam Kiss „hiva­ talos kapcsolati" minőségére, ezért a Legfelsőbb Bíróság megál­ lapította a személyiségi jogok megsértését. Amint azt korábban már igyekeztem bemutatni, a fentebb felsorolt és bizonyíthatóan Kisshez köthető tevékenységek tudományos szempontból nehezen nevezhetők másnak, mint az állambiztonság társadalmi, illetve hivatalos kapcsolataitól elvárt megnyilvánulásoknak. Ebből adódóan pedig nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Kiss éppenséggel nagyon is tanúsíthatta azt a készséget, ami alapján az állambiztonság fel­ tételezhette róla az együttműködési hajlandóságot. A z is igaz azonban, hogy ennek az együttműködésnek direkt bizonyítékai nem állnak rendelkezésre. A z állambiztonság a hivatalos kap150

csőlátókról nem vezetett nyilvántartást, nevüket pedig konspirációs okokból általában nem nevezte meg az iratokban. Ráadásul az iratok jelentős része megsemmisült vagy a ma napig nem hozzáférhető. íg y a kutató az ilyen esetekben arra kényszerül, hogy a rendelkezésére álló forrásokból következtetéseket von­ jon le - ahogyan azt én is tettem. Közvetlen bizonyíték arra, hogy Kiss az állambiztonság kapcsolata lett volna, ugyanis nem maradt fenn. Kiss László mindvégig azt állította, hogy egy egyetemi pártszervezetnek a III/IIL -h oz gyakorlatilag semmi köze sem volt, csupán véletlen egybeesés, hogy ő ugyanazt tette, mint amit az állambiztonság másutt kívánatos célként megfogalmazott. (Ezzel egyébként saját magát sokkal rosszabb színben tüntette fel, mint amit eredeti írásom állított, hiszen súlyosbító tényező, ha egy olyan vitathatatlanul alantas intézkedést, mint a D ialó­ gus megsemmisítése, mindenféle befolyásolás nélkül hajt végre valaki.) Érdemes ezért itt is leszögezni, hogy ezzel a magyará­ zattal szemben M agyarországon (is) az állampárt irányította az állambiztonságot, és nem az állambiztonság a pártot. A dik­ tatúra bűneiért elsősorban az állampárt és annak funkcionáriu­ sai felelősek. Mindez országos, megyei és egyetemi szinten is tükröződött. Kiss annak a pártnak volt választott tisztségvi­ selője, amely vezetőin keresztül megszabta az állambiztonság ellenségképét, céljait és feladatait. Ezek ugyanúgy kötelezőek voltak Kissre, mint az állambiztonságra. Bár hozzá kell tenni, hogy a pécsi Dialógus-ügy éppen azért érdekes, mert megmu­ tatja: a „kötelezett” pártfunkcionáriusok más és más mérték­ ben azonosultak a követendő politikával. Volt tehát mozgástér. A z állambiztonság nem tett mást, mint hogy végrehajtotta az M SZM P kemény vonalasainak politikáját, amelyet többek között információs jelentéseivel és pártvezetői tevékenységé­ vel Kiss is alakított.

Az

In

a z

f o r m á c ió s z a b a d s á g

H

in f o r m á c ió s z a b a d s á g

a tó sá g a e l l e n

Sokatmondó, hogy 2001 és 2012 között a jobb- és baloldali pártok egyaránt olyan személyt jelöltek az adatvédelmi biztos posztjára, majd a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (N A IH ) élére, aki a rendelkezésére álló eszközökkel rendre az információszabadság ellen lépett fel. Ettől a gyakorlat­ tól egyedül Sólyom László köztársasági elnök tért el, aki a pár­ tokkal történő egyeztetés nélkül Jóri Andrást jelölte adatvédelmi biztosnak. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Együttműködés Rend­ szere sürgősen fel is számolta az intézményt, azzal sem törődve, hogy ezzel uniós jogot sért, és helyette létrehozta a N A IH -o t, amelynek élére ismét Péterfalvi Attila került. Mindez a kormány számára egy Jórinak fizetendő 62 millió forintos kártérítést és egy elvesztett európai uniós pert is megért. A szocialisták és a Fidesz bizalmát egyaránt élvező Péter­ falvi 2001-2007 között adatvédelmi biztosként, illetve 2012-től a N A IH vezetőjeként kezdettől fogva kitűnt a tetteseket men­ tegető szenvedélyével. Minderről azért kell itt szólni, mert a N A IH hatóságként az utóbbi időben sokat tett azért, hogy a múlt megismerhetetlenné váljon. Emlékezetpolitikai és tör­ 152

ténelmi kérdésekben az információszabadságot és a társadalmi közérdeket rendre az „adatvédelem” fogalma mögé utasította. Működése alatt az adatvédelem egyeduralma valósult meg, miközben az információszabadságért és az állambiztonsági múlt megismeréséért gyakorlatilag semmit sem tett, dacára annak, hogy érintett hatóságként ez feladata lett volna. Több szempont is indokolja, hogy a N A IH ügyét ebben a kötetben szerepeltessük. Elsősorban azért van erre szükség, mert a N A IH határozataival szinte a volt állambiztonsági szer­ vezet helyére lépett. A zok az adatok, amelyek államtitokjelle­ güket már elvesztették, a N A IH igyekezete miatt továbbra is elzárva maradnak a nyilvánosság elől. A N A IH ráadásul olyan hatóság, amelynek döntései ellen nem lehet fellebbezni, bírsá­ gai tehát elrettentő erővel hatnak magánszemélyekre és intéz­ ményekre egyaránt. Maga a probléma jelentős mértékben összefügg az átlátható­ sággal, illetve a „közszereplőség” kérdésével, és ez is indokolja, hogy ebben a kötetben részletesen foglalkozzunk a N A IH múlteltitkoló praktikáival. Szükséges újra megjegyezni, am i­ ről már esett szó, azazhogy sem az információs törvény, sem az adatvédelmi törvény nem ismeri a „közszereplő” fogalmát. Ezt egyedül a 2003. évi III. törvény használja az Á B T L iratai­ nak vonatkozásában. E z azért lényeges, mert az adatvédelmi biztos szemlátomást nem gondolja úgy, hogy egy közszereplő esetében jogos elvárás múltjának ismerete. E z rendkívül nagy gond, annál is inkább, mert a közszereplők egy része szívesen tesz a múltjáról valótlan állításokat. Pedig a feddhetetlenség érthető politikai elvárás lehetne, hiszen az eltitkolt múlt zsa­ rolási alapot jelenthet, és mint ilyen, aláássa a politikai rend­ szer működését. E g y semmiféle közéleti szereppel nem rendelkező személy részéről érthető elvárás, hogy évtizedekkel korábbi bűnügyeit H3

senki ne hány tor gathassa fel vele szemben. E z társadalmi érdek is, hiszen hátráltatná az érintett társadalmi integrációját. E g y ilyen szem élyt egyébként zsarolni sem igen lehetne a múltjá­ val, hiszen a zsarolásra általában éppen az ad lehetőséget, hogy az érintett valam ilyen hatalommal vagy közszereplői m inő­ séggel rendelkezik, esetleg közbizalommal bíró állást kíván betölteni. Valószínűtlen, hogy mondjuk egy takarítónőt évti­ zedekkel korábbi botlása miatt valaki zsarolni akarna, annál inkább egy jótékonysági alapítvány vezetőjét, egy bankclnököt vagy egy politikust. U tóbbiak esetében könnyebben belát­ ható az a társadalmi érdek, ami igazolja, hogy a személyiségi jogok védelmének ez esetben háttérbe kell szorulnia a nyilvá­ nossággal szemben.

Az A D A T V É D E L M I

B IZ T O S T E V É K E N Y S É G E

2002-ben, a M edgyessy-botrány után Péterialvi Attila ajánlást adott ki az iin. Mécs-bizottság működése kapcsán. Ajánlásában leszögezte, hogy az adatok (értsd: az állambiztonsági érintett­ ség) nyilvánosságra hozatala alkotmánysértő, ha az adat eset­ leg morális vagy politikai értelemben szankció jellegű. Vagyis az adatvédelmi biztos „szankciónak” nevezte a nyilvánosságra hozatalt, elegánsan megfeledkezve arról, hogy nincs olyan jo g ­ szabály, illetve országgyűlési határozat, amely a nyilvánosságra hozatalt ebben az esetben jogi szankciónak is tekintené. Mivel a Mécs-bizottság semmiféle „szankciót” nem kívánt alkalmazni az esetlegesen érintettnek talált személyekkel szemben, ezért érthetetlen az ajánlásban megjelenő „visszaható hatály” fogal­ mának felvetése is. A biztos egyébként már megszólalásával is szerepzavarról tett tanulságot, ugyanis olyan kérdésekre terjesz­ tette ki a vizsgálatát, amelyekben illetéktelen volt. U4

Mindez kísértetiesén emlékeztet arra az argumentációra, amelyet Törő K ároly jogászprofesszor 1991-ben a levéltári kutatásokkal kapcsolatban fogalmazott meg: e szerint a publi­ káció nem vonatkozhat „olyan adatokra, amelyek függetlenek az elhalt közérdeklődésre számot tartó tevékenységétől, ame­ lyek felfedése tehát a személyiségi érdekkör áthágását jelenti, sérti az elhalt emlékét. Múltban élt történeti, kulturális nagy­ jaink magánélete nem válhat halálával bárki szabad prédájává, a szenzációhajhászó kíváncsiskodók vadászterületévé.” 1 Törő ezt egészen pontosan az 1614-ben elhunyt Báthory Erzsébet és a vele összefüggésbe hozható szüzek kapcsán írta,2 ám érvei megfeleltethetők Péterfalvi logikájának is. Itt szükséges egy megjegyzést tennünk. Természetes, hogy elhalt történelmi nagyjaink nemi életének részletei önmagukban csakugyan érdektelennek tűnhetnek - egészen addig, amíg a normalitás keretem belül maradnak. Amennyiben így van, senki sem fogj a publikálni jogsértő módon az ezzel kapcsolatos ada­ tokat, mivel ezek valóban érdektelenek. Amennyiben viszont magánéletük abnormális jelenségeket mutat fel, amelyek adott történeti kontextusba helyezve akár megvilágító erejűek is lehet­ nek, akkor a történettudomány, a pszichológia, az orvostudo­ mány és a szociológia egyaránt elvárhatja, hogy ezek az adatok felhasználásra kerüljenek. Hitler vagy Sztálin nemi élete minden életrajzban említésre kerül, sőt egyes munkák kifejezetten nagy teret szánnak a két diktátor - Törő és Péterfalvi szerint szigo­ rúan védendő - személyes adatainak. Mindezt az említett tudo­ mányágak teljes helyeslése mellett teszik, éspedig azért, mert mindig a tudományos cél szabja meg azt, hogy egy közlésre szükség van-e. Jogsértésről csak akkor lehetne szó, ha a közlés öncélú - erre azonban tudományos publikációk esetében aligha lehet példát találni, mivel ott mindig egy narratívába beillesztve szerepelnek az adatok.

A z adatvédelmi biztos azzal érvelt, hogy személyes ada­ tok kezelésére csak akkor kerülhet sor, ha az adatkezelőt erre törvény hatalmazza fel, vagy ha az érintett abba előzetesen beleegyezett. Logikája alapján a parlamenti vizsgálóbizottságok soha egyetlen nevet sem „kezelhettek” volna. A későbbiek során - magát élő alkotmánynak tekintve - azt is kinyilatkoztatta, hogy „alkotmánymódosítással sem lehetne megoldani az ügy­ nökök nyilvánosságának kérdését” , valamint leszögezte, hogy bűncselekményeket csak az arra törvényben felhatalmazott szer­ vek nevezhetnek meg, minden más a személyes adatokkal való visszaélésnek minősük3 Mint arról már esett szó, Péterfalvi 2005-ben a sajtó előtt darálta le azt a beadványt, amelyet adatvédelmi biztosként kapott, anélkül hogy érdemben vizsgálat tárgyává tette volna. A beadvány, amelynek elkészítésében e sorok szerzője is részt vett, egy olyan listát tartalmazott, amely az addig legálisan a napi sajtóban, illetve tudományos munkákban - nyilvános­ ságra került hálózati személyek nevét, fedőnevét és a megjelenés adatait tartalmazta. A beadvány azt célozta, hogy a biztos megál­ lapítsa: egyáltalán milyen körülmények fennállása esetében hoz­ ható nyilvánosságra valakinek a hálózati múltja, emellett azt is szerette volna demonstrálni, hogy minden tiltás dacára az ügyek clobb-utóbb úgyis nyilvánosságra kerülnek. E g y évvel később az adatvédelmi biztos „igen aggályosnak” minősítette azt a szaktanulmányt, amely Pás kai László érintettsé­ gét tárta fel az Elet és Irodalom hasábjain.4 Ú gy vélte, az egy-egy személyre koncentráló közlés törvény ellenes, és amiatt sajnálko­ zott, hogy amíg az érintettek nem perelnek, addig „minden szó hiábavaló” . A zt a teljesen alaptalan állítást is megengedte magá­ nak, hogy az adatok „a jogszabályok megkerülésével kerülnek nyilvánosságra” . Emellett leszögezte, hogy „ az írások megha­ ladják azokat a lehetőségeket, amelyeket az adatvédelmi tör­ 156

vény biztosít a kutatók szamara. Az újabb anyag például csak egy ember anyagát tárja fel, így kétséges, hogy igazi kutatásnak nevezhető-e. A felvetődő kérdésekben bíróság tudna állást fog­ lalni; elképzelhető, hogy adott esetben egy peres eljárásban szü­ letendő döntés iránymutató lenne a jövőre nézve. E nyilatkozatban jól tetten érhető az adatvédelmi biztos sajá­ tos alkotmány értelmezése. A magyar alkotmány (alaptörvény) ugyanis a tudományos kérdések eldöntését kizárólag a tudo­ mány képviselőinek kompetenciájába utalja. Pétcrfalvi Attilának nincs kompetenciája megítélni, hogy mi esik ezen kritériumok alá, így arról sem igen illene nyilatkoznia, hogy mi nevezhető „igazi kutatásnak” . Az adatvédelmi biztos egyébként arra sem vette a fáradságot, hogy tüzetesebben megnézze, amit kritizál. A kérdéses tanulmányban ugyanis nem csak egy ember adatai szerepeltek, és az nem csak egy dosszié felhasználásával készült, sőt az anyag tárgyalta a beszervezett személy tartótisztjeit is. Ezt Pcterfalvi Attila már akkor is megállapíthatta volna, ha csak felü­ letesen olvassa el a szöveget. Hozzáteszem, ha csakis és kizáró­ lag Paskai neve szerepel a tanulmányban, és csakis cs kizárólag egy dosszié az elemzés tárgya, a kérdésfeltevéstől függően az is legitim kutatási módszer lett volna. Az adatvédelmi biztos prepotens magatartása a későbbiekben sem változott. Gervai András Szabó Istvánról szóló tanulmánya kapcsán például kijelentette, hogy jogtalan volt a közlés, mert „a művész ügynökmúltja nem nyilvános információ” , és Szabó „mindaddig nem minősül közszereplőnek, amíg erről meg nem kérdezik, és magát annak nem vallja” . Érdemes ezt az abszurd érvelést végiggondolni. Tegyük fel, hogy valaki egy ilyen szituá­ cióban kijelenti, hogy „nem közszereplő” . Ezzel természetesen nem tesz mást, mint hogy indirekt módon elismeri ügynökmúlt­ ját (hiszen megakadályozza, hogy az ezzel ellentétes bizonyíték napvilágra kerülhessen). Ráadásul a nemzetközileg is szeles kör­ *57

ben ismert Szabó István filmrendezőről kifejezetten sértő lenne feltételezni, hogy nem közszereplő. Ugyanezzel a lendülettel nevezte Péterfalvi jogsértőnek a később megjelenő, más tárgyú ügynöktörténctck publikálását is, majd közölte azt az elvárá­ sát, hogy a történészek „tárják fel a teljes kort” , azaz írjanak nagy mono gráfi ákat .6 2014-ben az egyik levéltár a N A IH -tól állásfoglalást kért azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételek mellett lehet kutathatóvá tenni az anyakönyveket. Ezekben 1945 előtt úgynevezett külön­ legesen védett adatok is szerepeltek, mivel a dokumentumokban ekkor még vallásra utaló bejegyzés is szerepelt. Péterfalvi állásfog­ lalása szerint az egyszerű állampolgár bele sem tekinthet ezekbe az iratokba. A támogató nyilatkozattal rendelkező tudományos kutatótól ugyan nem lehet megtagadni, hogy az anyakönyvekbe betekintsen, azonban „másolatot, feljegyzést, felvételt, etc. nem készíthet, azzal az adatot bármilyen formában megörökítő műve­

letet sem folytathat így a megismerés kizárólag a kutató emléké­ ben maradhat fenn, de azt semmilyen formában nem használhatja fely és nem továbbíthatja, illetve később sem rögzítheti. ”7 Érdemes ezt az utolsó mondatot végiggondolni. Péterfalvi szerint tehát a tudományos kutató hiába tekinti meg a törté­ netírás szempontjából fontos szereplők vonatkozó anyagait, a nyert információt az agyában köteles gettósítani. Mindez a N A IH elnöke részéről egyértelmű támadás a történettudo­ mány alapvető eszközei ellen. Hiszen nem nehéz belátni, hogy egy levéltári adat csak azáltal nyeri el értelmét, hogy más ada­ tokkal összeköttetésbe hozható, és egy tudományos narratíva részévé formálható. A zt pedig még kevésbé nehéz belátni, hogy értelmetlen megismerni egy adatot akkor, ha az nem használ­ ható semmire. De ne gondoljuk, hogy mindez csak az anyakönyvek ese­ tében van így. A N A IH logikája alapján egy 1945 előtti isko­ 158

lai bizonyítvány sem másolható, mert abban is szerepel vallásra vonatkozó „különlegesen védett adat” . Megjegyzendő itt, hogy a N A IH más esetben a kutató számára igenis megengedi a „különlegesen védett adat” másolását, igaz, az ezzel kapcsola­ tos levelet nem Péterfalvi, hanem csak helyettesének beosztottja írta alá.8 A N A IH tehát még arra sem képes, hogy konzekven­ sen kitartson elvei mellett.

A Kiss L

L

á szló

-ü

g y és

B

u d a pest

F

őváros

evéltárán ak m eg bü n tetése

2016 tavaszán több fórumon is megjelentek újságcikkek Kiss László úszó, edző és az úszóválogatott szövetségi kapitánya 1962-es büntetőperéről, amelyben a vádlottat csoportos nemi erőszakért ítélték el. E g y idő után olyan információk is napvi­ lágot láttak, amelyek nem származhattak a levéltárból kikért néhány oldalas, anonimizált ítéletből - ez pedig arra utal, hogy ismeretlen személyek is birtokában voltak a büntető­ per vagy legalábbis az ítélet szövegének. Kiss eleinte bagatel­ lizálta az ügyet, majd amikor úgy értesült, hogy áldozata már nem cl, taktikát váltott, koncepciós eljárásnak igyekezett beállí­ tani perét, és gyakorlatilag mindent tagadott: „ 1961-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg a döntés (...)

az ítéletben foglalt cselekményt soha, semmilyen körülmények között nem követtem e/"9 - mondta az ügyről a nyilvánosság előtt. Mindehhez csatlakoztak az úszószövetség prominen­ sei is: Gyárfás Tamás például minden alap nélkül azzal rágal­ mazta meg Kiss áldozatát, hogy „könnyűvérű nő” volt. Maga az áldozat először hallgatni akart, nem kívánta feleleveníteni az évtizedekkel korábbi történteket, a rágalmazások azon­ ban megszólalásra kénys zen tették. Ennek következtében Kiss 159

védekezése összeomlott. A tettes először írásban akart bocsá­ natot kérni áldozatától, aki azonban ultimátumot adott neki, és ragaszkodott hozzá, hogy ez személyesen történjen meg. Kiss ennek során annyit motyogott el, hogy „tanultam a büntetés­ ből, és a társadalom hasznos tagjává váltam” . Később a bocsá­ natkérését azzal tette semmissé, Hogy megjegyezte: pere azért mégiscsak koncepciós volt.10 A zoktól, akiket hazudozásaival félrevezetett, Kiss nem kért bocsánatot, cs minden jel szerint azt sem fogta fel, hogy újabb bukásának egyedüli oka ő maga, mivel beismerés helyett hazugságokba menekült. Itt érdemes említést tenni az ügy olyan vonzatairól is, ame­ lyek igen jelentősek, bár az eddigi közéleti diskurzusban nem merültek fel. Kiss László szabadulását követően megbecsült üszóedzőként tevékenykedett. Semmilyen adat nincs arra, hogy hasonló szexuális bűncselekményeket követett volna e l Arra azonban vannak nyilatkozatok, hogy tanítványait doppin­ golta. Védelmére mindenképpen meg kell említeni, hogy abban az időben a gyógyszerezés nem az edző egyéni döntése volt, arra felülről érkezett utasítás. Kiss esetében pedig egyáltalán nem meglepő, hogy ő nem ágált ez ellen, hiszen múltja miatt zsarolható volt. Dr. Csikány József, Kiss László úszótársa azzal vádolta meg őt, hogy lányával a vitaminkúrával összekapcsolva szteroidot (Néróból) szedetett be, úgy, hogy erről az érintet­ tet nem tájékoztatta, és a kúra során semmilyen orvosi ellenőr­ zés nem történt.11 Ezt a vádat maga az érintett is megismételte 2017-ben.12 Más adatok is vannak arra, hogy ebben az időben a verés cs a titkos doppingolás bevett módszernek számított a versenysportban.13 A doppingolás kérdése sok szempontból hasonló, mint az állambiztonsági ügyek. Nem véletlen, hogy ezt is vszemérmes hallgatás vagy tagadás veszi körül. A némaság íratlan törvénye azért tud tökéletesen működni, mert hiányoznak a nyilvános­

ság fórumai. Ellentétben az N D K doppingügyeivel, amelyről 1900 után számos tanulmány született, a magyar tudományos­ ság még csak nem is vizsgálta ezt a kérdést. Politikai és társa­ dalmi igény volt és van arra, hogy a magyar versenyzők minél több érmet szerezzenek a nemzetközi versenyeken. Azzal, hogy az érintett sportolók, illetve a magyar társadalom ezért milyen árat fizet, a lakosság jelentős része nem szeretne szembenézni. Pedig a nyilvánosság bevonásának elmaradása nemcsak az érin­ tett sportolók egészségét teheti tönkre, hanem az egész ország­ nak hosszú távon kárt okoz. A törvénytelenségek, csalások ugyanis előbb-utóbb általában kiderülnek, és mindenki sokkal jobban jár, ha nem utólag kell az élethazugságokkal konfron­ tálódni. Kiss László megtehette volna, hogy a botrány kirob­ banásakor azt mondja: „Igen, bűnt követtem el, de remélem, teljesítményemmel vezekelni tudtam érte, és az áldozatot ezúton is megkövetem.” A sportsikerekre kiéhezett magyar közvéle­ mény minden bizonnyal nagyvonalúan megbocsátott volna, és az ügy néhány nap után lekerül az újságok címlapjáról. íg y viszont a világhírű úszóedző maga rombolta szét azt, amit előtte évtizedek alatt alkotott. Péterfalvi az ügyben indított adatvédelmi vizsgálat idejére zároltatta az ügy iratait, és ezzel lehetetlenné tette a kérdés tisz­ tességes és szakszerű megvitatását. Ez több szempontból is sze­ rencsétlen, sőt kártékony döntés volt, de ezúttal csak az ügy levéltárat, illetve történettudományt érintő részével kívánok foglalkozni. Elöljáróban fontos még egyszer leszögezni, hogy a bírósá­ gokkal ellentétben a N A IH nem ítéleteket, csupán határozato­ kat hoz, amelyekkel szemben nem létezik jogorvoslati lehetőség. Csupán abban az esetben lehet a Közigazgatási Bírósághoz for­ dulni, ha a N A IH határozata formális hibákat tartalmaz. Mindez azért lényeges kérdés, mert a N A IH eddig cs ez után ismertetett, 161

rendkívül visszás „adatvédelmi” gyakorlata a kutatók jelentős része számára elrettentő hatású. Bár eddig még nem fordult elő, hogy a N A IH a tudomány képviselőire büntetéseket rótt volna ki, amiért „nem tudományosnak” ítélt publikációkban adatvé­ delmi mulasztást követtek el, ez a lehetőség teljes mértékben fennáll. Péterfalvi Attila, aki maga többször is kinyilvánította, hogy tudományos cikkeket nem tekint tudományos cikkeknek (pl. a Paskai- cs a Szabó István- ügyben), eddig csak azért nem büntetett, mert ezekben a tanulmányokban un. különlegesen védett adatok nem merültek fel. Amennyiben viszont a N A IH megbüntetne egy ilyen publikálót, akkor csak az képezheti egy esetleges per tárgyát, hogy az érintett publikáció tudományos­ nak minősíthető-e, Ezzel kapcsolatban a bíróság csak a tudo­ mány képviselőit nyilatkoztathatná. A zt is érdemes megjegyezni, hogy a közvélekedéssel szemben nem csupán az Á B T L őriz állambiztonsági vonatkozású, illetve rclevanciájú iratokat. Ilyenek tömegével lelhetők fel az ország közlevéltáraiban, így Budapest Főváros Levéltárában (BFL) is. A B F L megregulázása ugyanúgy korlátozza az állam biztonsági múlt feltárását, mintha az ÁBTL-Iel szemben hoztak volna ilyen szankciókat. Minden jel arra mutat, hogy a N A IH a kisebb ellenállás irá­ nyába indult el, és a sajtó, illetve tudomány zaklatása helyett inkább az iratőrzőket próbálja elrettenteni attól, hogy eleget tegyenek a nyilvánosság fele fennálló kötelezettségüknek. A fent említett ügyben a N A IH saját hatáskörben eljárásokat indított, és miután zároltatta a teljes per anyagot, hárommillió forintra büntette a levéltárat, amiért az anyag töredékét képező ítélet néhány oldalát anonimizált formában kiadta. A hatóság a szo­ kásához híven ebben az esetben sem foglalkozott azzal, hogy megállapítsa, mit is szankcionál valójában, és a levéltár által ano­ nimizált oldalakat - tehát az anonimizálási gyakorlat részle­

teit - meg sem vizsgálta*14 Magát a nyilvánosságra hozót pedig egyáltalán nem bírságolta meg, holott az bizonyítottan visszaélt személyes adatokkal, sőt sokkal több adatot hozott nyilvános­ ságra annál, mint amit a levéltártól megkapott* A továbbiakban ezt a kettős mércét igyekszem körbejárni. A N A IH fenti határozatát a Fővárosi Közigazgatási és M un­ kaügyi Bíróság 2017* június 8-án hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, hogy a N A IH nem vizsgálta érdemben az anonimizálást, és az indoklásban azt is hozzátette, hogy a levéltár­ nak nincsen mérlegelési joga azzal kapcsolatosan, hogy a kutató milyen tudással rendelkezik. A z eset annyiból mindenképp példa nélküli, hogy korábban egyetlen N A IH -határozat eseté­ ben sem fordult elő, hogy azt hatályon kívül helyezték volna* A N A IH vezetőjének magatartása ezzel együtt az elmúlt évti­ zedben jelentősen rontotta az információszabadság helyzetét* Elég csak arra gondolnunk, hogy Péterfalvi Attila egyetlen eset­ ben sem lépett fel az indokolatlanul minősített adatok nyilvános­ ságra hozatala érdekében. A N A IH effajta túlkapásai ráadásul bármikor újra előfordulhatnak a jövőben. Mindez indokolja, hogy a N A IH gyakorlatát közelebbről is szemügyre vegyük. A z anonimizálást mint levéltári óvintézkedést a N A IH elég­ telennek tartotta. Arra hivatkozott, hogy az adatigénylő ponto­ san tudta, hogy az anonimizált részek hogyan oldhatók fel, és ezt a levéltárnak is fel kellett volna ismernie, mivel a kérelmező neveket megjelölve kérte ki az iratot.15 A hatóság állásfoglalása szerint ezzel a levéltár indirekt módon lehetővé tette a kérel­ mező számára a védendő adatok megismerését (Péterfalvi Attila megfogalmazásában: ami történt, „az fogalmilag nem anonimizálás"), A hatóság szerint tehát a levéltárnak minden egyes eset­ ben mérlegelnie kellene a törvényben előírt anonimizálás célját, és amennyiben „vélelmezhető", hogy a nevek kitakarása ehhez nem elegendő, akkor magát az anonimizált szöveget sem szabad 163

kiadnia. Magyarán a N A IH számára léteznek relatív cs szub­ jektív személyes adatok. Honnan tudhatja azonban a levéltár, hogy a hozzá forduló kutató miféle addicionális ismeretekkel bír? H ogyan védhető meg az állítólagosán szigorúan védendő személyes adat, ha az ilyen addicionális ismeretekkel rendelkező kutató mást küld maga helyett a levéltárba, akinél az anonimizáló semmilyen mögöttest tudást sem vélelmezhet? A N A IH indoklása szerint az ítéletben szereplő adatok védendők, mert Kiss László bűnügyi adatai „nem minősülnek közérdekből nyilvános adatnak". A hatóság annak dacára állí­ totta ezt, hogy ezen adatok jelentős része 1962-ben a napisaj­ tóban is megjelent, ráadásul az úszósporton belül széles körben amúgy is ismert volt. A N A IH szerint mindez azért van így, mert nincs olyan jogszabály, amely Kiss László bűnügyi ada­ tait közérdekből nyilvános adatnak minősítené, és a 2 0 11. évi C X IL (információs) törvény sem minősíti a bírósági ítéleteket közérdekből nyilvános adatnak. Ez igaz, de az ellenkezőjét sem állítja,16 Természetesen felmerült az a kérdés, hogy a Magyar Ú szószövetség vezetője közfeladatot lát-e el, és mint ilyen, tűr­ nie kell-e múltja dicstelen részleteinek nyilvánosságra hozata­ lát. A hatóság szerint nem, mert az elkövetés időpontjában Kiss nem látott el közfunkciót, az ítélet pedig azóta elévült.17 A N A IH egész állásfoglalása több szempontból is abszurd. Először is 2005 óta a bírósági ítéletek anonimizált formában a neten is elérhetők, azaz közérdekből nyilvános adatnak minő­ sülnek, dacára annak, hogy az imént említett 2 0 11. évi C X II. törvényben ez nem szerepel.18 A N A IH emellett ugyanúgy anonimizált formában tette közzé a határozatát, mint ahogyan a levéltár is anonimizált formában adta át a periratot a kérel­ mezőnek. A nevek birtokában természetesen mindkét esetben ugyanúgy ki lehet következtetni, hogy Kiss Lászlóról szól. Csakhogy a N A IH saját magát láthatóan a saját szabályai felett

állónak tartja. Indoklása szerint ugyanis hatóságként meg azt is megtehette volna, hogy nyilvánosságra hozza a nevet, mivel határozata „szankció” . A rról nem is beszélve, hogy a N A IH egy másik állásfoglalásában úgy nyilatkozott, hogy „a bünte­ tőügyekben meghozott bírósági ítélet és annak indoklása fő sza­ bály szerint közérdekű adat” .19 A N A IH által alkalmazott kettős mérce abban is tetten érhető, hogy felrótta a levéltárnak, hogy az nem rendelkezik anonimizálási szabályzattal, miközben ilyennel a N A IH sem rendelkezik.20 N em véletlenül: ugyanis az anonimizálás mindig célhoz kötött, és a kutatási témától is függ. A zt, hogy az anonimizálási szabályzat N A IH által erőltetett módja teljeséggel értelmetlen, mindenki megállapíthatja, aki elolvassa a N A IH által kikényszerített, a B F L által készített és a M agyar Nem zeti Levéltár által is átvett „Anonimizálási szabályzat” című doku­ mentumot. E z ugyanis csupán a vonatkozó fogalmak, jogsza­ bályok és belső ügyrendi szabályok taxatív felsorolásából áll. Magára az anonimizálás módjára nézve a szabályzatok csupán annyit tartalmaznak, hogy „szem ély és adat közötti kapcso­ lat felismerését kizáró technikai eljárás” értendő alatta.21 A zt, hogy ezt a technikai eljárást pontosan hogyan kell alkalmazni, lehetetlen írásba foglalni, mivel minden ügyben másképp kap­ csolódhatnak személyek adatokhoz, nem beszélve arról, hogy van, am ikor egy személy és egy adat kapcsolata releváns, és ezért anonimizálandó, máskor viszont nem, az ilyen esetek fel­ sorolása viszont fizikailag is lehetetlen. E gy példával élve: egy jelenleg élő történész esetében az érintett borászati tevékenysé­ gének említése csak akkor alkalmas az érintett pontos azonosí­ tására, ha a szövegben az az utalás is szerepel, hogy az említett történész jelenkori közéleti kérdésekben véleményt nyilvánít az országos médiában, és emellett a pártállami múlt kutatója. E z a meghatározás ugyanis csak egyetlen személyre - c sorok

írójára - érthető, annak borászati tevékenysége ugyanis közis­ mert. Am ennyiben viszont ugyanennek a személynek a sak­ kozási szokásai szerepelnek a borászat helyett, akkor ez nem lesz anonimizálandó adat, ugyanis e könyv szerzője esetében nincs köztudomású támpont arra, hogy „szem ély és [sakko­ zási] adat” összefüggése hogyan teremthető meg. Magyarán: azt, hogy mi anonimizálandó és mi nem, mindig az egyes ügy ismerete döntheti csak el, és ez nem foglalható általános sza­ bályzatba. Am ennyiben a N A IH elnöke csak egyszer végzett volna történeti kutatómunkát, akkor maga is rájött volna erre az alapigazságra. A N A IH állásfoglalása azért is abszurd, mert majdnem min­ den kutató nevek alapján keresi az iratokat. A levéltár egysze­ rűen nincsen abban a helyzetben, hogy felelősséget vállaljon az adatok publikálásáért. Ez nem a levéltár, hanem a kutató fele­ lőssége. Végül pedig abszurd az is, ahogyan a N A IH a „kö z­ szereplő” fogalmát definiálta. Kiss esetében a közszereplőséget ahhoz a dátumhoz kötötte, amikor őt egy országos szerve­ zet, a M agyar Uszószövetség élére választották (1993). Ehhez képest többszörös magyar bajnokként és vezetőedzőként, vala­ mint több olimpikon edzőjeként Kiss korábban is rendszeres szereplője volt a médiának. A közszereplőség kritériuma nem az, hogy valaki országos szervezetben funkcionárius, hanem az hogy az érintett a közéletben a hírekben rendszeresen, szak­ májából adódóan „életvitelszerűen” szerepel. Kissről viszont ez legkésőbb 1963-tól elmondható volt. Egy hasonlattal élve: Fedák Sári, H ofi Géza vagy Rogán Cecília teljesen nyilvánvalóan köz­ szereplők, hiszen rendszeres szereplői a bulvár- és egyéb médiá­ nak, noha egyiküket sem választották meg országos hatáskörű szervezet elnökének. Péterfalvi Attila értelmezésében a személyes adatok védelme az érintett halálától számított 30 évig, visszafelé pedig 90 évig 166

terjed. Amennyiben a halálozás dátuma nem ismert, akkor az adat keletkezésétől visszafelé számított ioo év (anyakönyvi adatok esetében),22 illetve egy másik állásfoglalása szeritit a lehet­ séges legkorábbi születési dátum +30 év (egyéb iratoknál).23 H ogy mennyire abszurd ez a gondolatmenet, azt M agyaror­ szág leghosszabb kort megélt állampolgárával, Kudász Ján o sié ­ v a l^ 902-2013) lehet bemutatni. Kudászné Rákosi-korszakban keletkezett könnyű testi sértéses büntetőügyét Péterfalvi Attila szerint csak 2043-ban (halálozás+30 cv) lehetne kutatni szab adón. A z, hogy Kudászné élete során kilenc rendszerváltást élt meg, cs ezek egy része büntetőügyekben olyan ítéleteket hozott, amelyek kevésbé az elítéltet, mint inkább a bíróságot minősí­ tik, illetve hogy ezen büntetőítéletek nélkül maga a korszak is megismcrhctctlen, a hatóság számára nem jelent szempontot. Péterfalvi logikája alapján a levéltárak a jövőben még az 1956-os iratokat sem adhatják ki, hiszen azokban is „bűnügyi személyes adatok" szerepelnek.24 Problémát okoz, hogy a levéltári törvény 24 . § (1) pontja úgy rendelkezik, hogy amennyiben sem a születési, sem a halálozás adat nem ismert, akkor a védelmi idő az irat keletkezésétől szá­ mított 60 év. A törvény egyúttal sorrendiséget is megállapít (halá­ lozási adat, születési adat, irat keletkezésétől számított adat), ám egyetlen levéltár sincsen abban a helyzetben, hogy ezeket az ada­ tokat beszerezze, így marad a születési adattal ismert szemé­ lyek esetében a 90+30 éves titkosítás. A z alapproblémát az jelenti, hogy sem a kutatók, sem a levéltárak nem ismerik a nem köz­ szereplő személyek halálozási időpontját. Ez az adat az esetek igen jelentős részében vagy egyáltalán nem állapítható meg, vagy csak rendkívüli munkaerő és költség ráfordításával. így a B F L rendkívül nagy mennyiségű, korábban korlátozás nélkül keres­ hető adatot volt kénytelen internetes keresőrendszeréből törölni, csupán azért, mert az 1896 után született személyek halálozási

dátumát nem ismerte, és nem kívánta felvállalni azt a kockáza­ tot, hogy a N A IH - amelynek állásfoglalását korábban meg­ kérte - megbünteti. Annál is kevésbé, mert a N A IH vonatkozó állásfoglalása leszögezte: nem az a kérdés, hogy él-e az adatalany, hanem az, hogy eltelt-e a védelmi idő. A z internetes adatközlést a N A IH csak akkor látta megengedhetőnek, ha a levéltár „meg­ győződött arról, hogy minden közzétenni kívánt személyes adat szükséges a történelmi események bemutatásához". Emellett csak az 1957 előtt keletkezett iratok közlését látta jogszerűnek akkor, ha az adatalany születési és halálozási éve sem ismert,2^ A B F L ezek után, tekintettel a korábbi büntetésekre, már nem kockáztatott. H ogyan bizonyítsa be a N A IH elnökének azt a nyilvánvaló tényt, hogy az 19 56-os megtorlás iratai minden esetben szükségesek lehetnek a történelmi események bemuta­ tásához? Előre senki sem tudhatja, hogy milyen narratíva az, amelyben a legjelcntcktelenebb forradalmár ügye is fontos sze­ repet nyerhet. A történelem állandóan újraírja magát, új kérdé­ seket tesz fel, és interpretációk kísérleteiből áll. íg y maradt az öncenzúra. A B E L 1956-os adatbázisának eredetileg 1 1 899 nevéből 11 613-at elérhetetlenné kellett ten­ nie, a nyilvánosság számára mindössze 286 maradt. Korábban személyi azonosító adatok birtokában bárki meg tudta állapí­ tani, hogy az általa keresett személynek 1990 előtt volt-e bünte­ tőügye - természetesen az ügy részletei nélkül. Ma már ez sem lehetséges. Minderre a N A IH elnöke közvetetten kényszerí­ tene a levéltárat, amennyiben arra hívta fel a figyelmet, hogy az adatkezelő kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a szemé­ lyes adatok nyilvánosságra hozatala a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához elengedhe­ tetlenül szükséges - éspedig minden egyes esetben. A z, hogy mi minősül közérdekű adatnak, valójában tudo­ mányos kérdés is. És egy tudományos munkában egyedül csak 168

a tudomány művelői hivatottak megállapítani, hogy az adat­ közlés szükséges-e vagy sem. A levéltári törvény 24 . § c) pontja ugyanis kimondja, hogy tudományos célból a személyes adato­ kat is kutathatóvá kell tenni, a 2 0 11. évi C X II. törvény (adatvé­ delmi törvény) 12. § (3) bekezdésének b) pontja pedig jogosnak minősíti a nyilvánosságra hozatalt, ha az „a történelmi esemé­ nyekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges” . Magyarán: amennyiben egy kutató tudományos céllal ír egy közéleti személyiség múltjáról, nem lehet akadálya annak, hogy korábbi bűnügyeit is ismertesse. A N A IH egyoldalú, a történelmi múltfeltárás elleni szem­ léletéről árulkodik az említett ügyben kiszabott bírság összegszerűsége is. Míg egymillió betegadat nyilvánosságra kerülése a N A IH számára kétmillió forint büntetést ért,26 addig egyet­ len személyes biintetőadatért hárommilliós bírságot szabott ki. Mindezt ráadásul egy olyan szervezettel szemben, amely nem profitorientált, amely a vélelmezett jogsértést nem szándékosan követte el, sőt minden szempontból az addig elvárható maximá­ lis gondossággal járt el (miközben ugyanez a betegadatok eseté­ ben nem volt elmondható mint enyhítő körülmény). Végezetül újra utalnom kell ara, hogy a N A IH szankciói csak fokozták azt az aszimmetrikus helyzetet, amelyet az információ­ hoz való hozzáférés kérdése jelent. Az inkriminált N A IH -h atározat ellehetetlenítette a levéltári kutatást, míg a hatóság más esetekben a tényleges jogsértőket futni hagyja.27

169

A „M áté ”

fed ő n evű

B IZ A L M A S N Y O M O Z Á S

„M áté", azaz dr. Russay István és „M ózes", azaz Heinrich Korzi] ügye a Kád ár-rendszer legnagyobb sikkasztási botránya volt. Méreteit jellemzi, hogy nem kevesebb, mint 36 kilogramm aranytömb és aranypénz, 24 takarékbetétkönyv, részvénycsoma­ gok és jelentős mennyiségű, széfekben tárolt készpénz került elő a nyomozás során. A visszaszerzett értékek volumene 1988-as áron, hivatalos árfolyamon 75 millió forintot tett ki1 (más for­ rás 12 millió U SA -dollárt említ),2 ám a sikkasztás teljes nagy­ sága akár a 2 milliárd forintot (2 0 17-es áron 500 milliárd forint) is elérhette.3 K orzil neve és múltja elsőként az 1980 nyarán indult „Á ru ­ lók" fedőnevű ügyben merült fel, amelyben az eredeti gyanú kémkedés volt. E z a vád nem igazolódott be, viszont felmerült a sikkasztás gyanúja. A nyomozás ettől kezdve nyolc éven át zajlott. Az 1923. február 21-én Hamburgban született Korzil az állambiztonság szerint az SS hadnagyaként szolgált. Valójá­ ban a Wehrmachtban volt ebben a rendfokozatban, 1944 máso­ dik felében Normandiában amerikai hadifogságba esett,4 majd 1950-1955 között Becsben az U SA katonai hírszerzésének dol­ gozott, 1958-tól pedig vállalkozó lett. 170

Russay István apja az állambiztonság szerint 1940-ben bárói címet kapott, és a 2. vkf. osztály titkos állományú tisztje volt. Előbbi adat egészen biztosan csak állam biztonsági paranoia, mivel 19 18 után semmiféle nemesi címet nem adományoztak, és a Russay család nem is szerepel a főnemesi famíliák között. A z persze elképzelhető, hogy Russay apja hamisított magá­ nak egy ilyen iratot, ennek ellenére semmi nyoma sincs annak, hogy 1956 előtt a család bárói címet használt volna. „Máté” min­ denesetre 19 55-19 7 5 között a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője lehetett, ezt követően pedig a Mineralimpex nevű vállalat vezérigazgatója lett. Russay és Korzil az ötvenes évek elejétől ismerte egymást. 1957-ben üzleti kapcsolatba is kerültek, amelynek lényege az volt, hogy „M áté” 3000 dollár vesztegetési pénzért hagyta, hogy „M ózes” elnyerjen egy szállítói megbízást. Ezt követően a vesztegetési kapcsolat folyamatossá vált, aminek köszönhetően Heinrich Korzil cége Magyarország egyik legnagyobb kereske­ delmi partnere lett. Itt kell megemlíteni, hogy Russayt - szenzitív állásának köszönhetően - a kémelhárítás 1958-ban „Vadász” fedőnéven „hazafias alapon” beszervezte külkereskedők ellenőrzésére, 1961-ben azonban „árulás gyanúja miatt” kizárták a hálózat­ ból, 1965-től hivatalos kapcsolatként aztán újra foglalkoztatták,5 Személye tehát - legalábbis elvileg ~ folyamatosan titkosszol­ gálati ellenőrzés alatt állt. Korzílt ismeretlen időpontban szin­ tén tanulmányozni kezdte a kémelhárítás, dossziéját azonban 1971-ben lezárták.6 A kémelhárítási ellenőrzés szegénységi bizo­ nyítványa, hogy Russay folyamatos vesztegetései évtizedeken át senkinek nem szúrtak szemet. H ozzá kell tenni, hogy a különböző külkereskedelmi vál­ latok külföldi kirendeltségei általában a polgári vagy katonai hírszerzés bázisai voltak. Minden külkereskedelmi vállalat veze­ 171

tője hivatalból az állam biztonság hivatalos kapcsolata volt, de a pártállam hierarchiájába más vonalon sokkal magasabb szin­ ten kapcsolódott, mint amit egy állambiztonsági összekötőtiszt jelentett. A Mineralimpex esetében kizárható, hogy a cégvezeté­ sének fontosabb ügyei ne kerültek volna a kereskedelmi minisz­ ter, illetve az M SZM P K B gazdaságpolitikai osztálya elé. Annál is inkább, mert a különböző nyugat-európai, afrikai cs közel-, illetve távol-keleti testvérpártok finanszírozása is részben eze­ ken a vállalatokon (Mineralimpex, Technoimpex, Chemolimpex, Metalimpex stb.) keresztül történt. Érdekes, hogy Russay már hivatalos kapcsolat volt, amikor fedőnév alatt tovább foglalkoztatták. Ez az első ismert eset arra, hogy egy hivatalos kapcsolat jelentéseit is fedőneves dossziéba gyűjtöttek. Érdekes emellett az is, hogy Russay korántsem csak kémgyanús személyekről jelentgetett: a tőle származó informá­ ció jelentős része az ausztriai magyar emigráció belső dolgaira vonatkozott. A két bűnöző 1975-ben Mineralkontor Gm bH néven oszt­ rák-magyar vegyes vállalatot alapított, amelyben a magyar félnek 49% tőkerészesedése volt. E z a vegyes vállalat 1990-ig kizáró­ lagos felhatalmazást kapott arra, hogy a magyar ásványolajter­ mékeket német nyelvterületen forgalmazza. Ez a konstrukció csak legfelsőbb politikai jóváhagyással történhetett, és jelenleg nem világos, hogy a politikai vezetés miért is járult hozzá ilyes­ mihez. A zt mindenesetre kizárhatjuk, hogy ne lett volna n yo ­ mós oka arra, hogy ezt a konstrukciót támogassa. A cég hatalmas nyereséget tehetett zsebre, mivel a Mineralimpex szovjet importból, KGST-áron szerezte be az ásványolajtermékeket, viszont ezeket világpiaci áron adhatta tovább, ráadásul mindezt abban az időszakban, amikor az olajárrob­ banás alapvetően változtatta meg a piaci árakat. Maga a M ine­ ralimpex tessck-lássék alapon 1,5 % -o s haszonnal adta tovább 172

a vegyes vállalatnak az olajszármazékokat. K orzil és K ussay ezután meghamisították a könyvelést, és ezzel a vegyes válla­ lat valódi nyereségét elvonták az osztrák adóhatóságok elől. A z így elvont pénzeket a M agyar Külkereskedelmi Bank tit­ kos számlájára utalták. Innen a pénz fele a M agyar Nem zeti Bankba vándorolt tovább, másik felét pedig devizában K o r­ zil svájci bankszámlájára továbbították, ahonnan az érintett a pénz felét (hozzávetőlegesen 40 millió schillinget, azaz 5,7 millió nemet márkát) készpénzben fizette ki Russaynak. Maga a konstrukció arra utal, hogy a csalásban bizonyos mértékig maga az M SZ M P is részt vett, hiszen az elcsalt pénz először M agyarországra került, ráadásul az így illegálisnak nevezhető összeg fele az M N B -t gazdagította, és „csak” a lopott pénz felét lopták tovább. A másik üzleti terület, ahol a vesztegetés nagy hasznot hozott, a magyar kohászat tűzálló bélésanyagának importszükségletére történő ráépülés volt. A két bűnöző említett vegyes vállalata 1975-ben szerződést kötött egy osztrák és egy amerikai-oszt­ rák céggel (Veitschcr Magnesitwerke és Radex Gm bH ) arról, hogy a magyar fél a jövőben a tűzálló bélésanyagot kizárólago­ san tőlük vásárolja, a vegyes vállalat közbeiktatásával. A vásárlás akkor is így történt, ha olcsóbb ajánlat érkezett, sőt a szerző­ dés a két vállalatnak egészen 1990-ig biztosította a kizáróla­ gosságot. Mindez a magyar államnak sokmilliós kárt okozott, a bűnözők viszont fejenként 4% -os forgalmi jutalékot kaptak. Mindez évente 10 -12 millió osztrák schilling jövedelmet hozott a két bűnözőnek. Peltétclczhető, hogy ez a konstrukció már nem az M SZM P jóváhagyásával történt. Korzil alighanem vérszemet kapott, mert hasonló vegyes vál­ lalatokat hozott létre csehszlovák, N D K és lengyel partnerek­ kel is az építőanyagok, energiahordozók és bányászati termékek kereskedelmére. A z osztrák-lengyel vegyes vállalat vezetőjének i73

megvesztegetését a lengyel hatóságok felfedték, emiatt egy len­ gyel állampolgárt 1 5 évre ítélték, Korzilnak pedig 400 000 dol­ lárt kellett kárenyhítésként fizetnie Lengyelországnak. De Russaynak is voltak egyéni akciói: jó politikai kapcsola­ tainak köszönhetően engedélyt kapott „valutakitermelő” üzle­ tek lebonyolítására. Elérte például azt, hogy az U S A és Irán közti konfliktus csúcspontján, az embargó ellenére 1980-1984 között M agyarország Irántól 700 millió dollár ellenértékben olajat vásárolhasson az ő cégén keresztül, amelyet egy amerikai cég svájci vállalatának (Philip Brothers) adott tovább. Magyaror­ szág az üzleten dolláronként 10 centet vesztett, Russay viszont kom oly jutalékokat vághatott zsebre. A felső állami vezetés szá­ mára készített titkos tájékoztatóban ezzel kapcsolatosan csak finom utalás van arra, hogy Russay „engedéllyel” űzhette ezt a seftelést, és az is szerepel, hogy állami forrásból a Mineralimpex veszteségeit jóváírták.7 N em tudni, hogy az ügy hátterében milyen intenció állhatott - M agyarországnak teljesen mindegy volt ugyanis, hogy Irán ki tudja-e játszani az amerikai szankció­ kat vagy sem, az pedig, hogy veszteséges olajüzletekkel finan­ szírozza is Iránt, végképp nem érthető gesztus. Russay a megszerzett pénzből a lichtensteini Vaduzban két céget is alapított, és ezekhez számlákat is nyitottak a részére. Ebből a Mintrans Establishment Holding életjáradék-konstruk­ cióban, alapítványként működött, a másikon pedig részvények­ ben és értékpapírokban tartotta a lopott pénzt. Összes értéke a két számlának mintegy 15 millió svájci frank volt. Russay titkos számlákat és széfeket más bankokban is fenntartott. 1977-ben például Ausztriában is nyitott egy jeligés számlát, amire össze­ sen 160 millió schilling érkezett. Ebből 70 milliót utaltak tovább 1986-ig. i98j-ben, amikor Russay ellen meg akarták indítani a büntetőeljárást, a teljes vagyon értékét az állambiztonság 1 mil­ liárd forintra becsülte. Abból kiindulva, hogy Korzil Russayhoz i 74

hasonló mértékben részesedett a haszonból, a népgazdaság tel­ jes kára feltehetően ennek duplája, mai értéken számolva nagy­ jából 500 milliárd forint lehetett. (A kumulált infláció 1987 és 2017 között összesítve 2500% volt.) Russay ügyében a kémelhárítás először 1981-ben készített szignalizációt Marjai Józsefnek, aki ekkor a Minisztertanács elnökhelyettese és a kormány mellett működő Gazdasági Bizott­ ság elnöke volt, és hivatalból egyébként is felügyelte (volna) Russay tevékenységét. Ezt több hasonló jelzés követte/ ám a „kilövési engedély” csak nem akart megérkezni. Jelenleg nem tisztázott, hogy mi volt ennek az oka. Csak feltételezhető, hogy a Mineralimpex különféle piszkos ügyek intézésében vett részt, és ez Russaynak is védelmet adott. A cég jelentőségét mutatja, hogy ezen keresztül bonyolódott a teljes osztrák export 3 5 % -a. Mindez egyben arra is utal, hogy a magyar exportbevételek elké­ pesztően nagy arányban keletkeztek szovjet energiahordozók továbbértékesítéséből. Biztos, ami biztos alapon a kémelhárí­ tás tovább nyomozott, és 1986 őszére előkészítette a célsze­ mély letartóztatását is. Russay 1984-1986 között nejével Ausztriába költözött, aztán 1986 nyarán súlyosan megbetegedett. Gyógykezelés cél­ jából hazatért, de 1986. szeptember 12-én a kórházban elhunyt. A kémelhárítás és a hírszerzés közös munkával derítette fel a külföldi letéteket, amelyekhez azonban csak az özvegynek volt hivatalos hozzáférése. Állítása szerint ő az értékek pontos nagyságáról nem is tudott. A z ügy máig nem tisztázott részlete Russay utódjához, dr. Tóth Józsefhez kötődik. Tóthot Russay javaslatára nevezték ki 1984-ben a Mineralimpex vezérigazgatói pozíciójába, miután Russay nyugdíjba vonult. Ezt megelőzően Tóth éveken át R us­ say helyettese volt. Jelenleg nem tudjuk pontosan megítélni, hogy ebben a pozícióban milyen szintű információkkal rcn-

J7 5

delkezett azokról az ügyletekről, amelyeken a Mineralimpex milliárdokat sikkasztott el. A nyomozás annyit mindenesetre megállapított, hogy a Mineralkontor igazgatói (Monghy Richard és Szües G yörgy) tudtak Russay különvagyonáról, és erről Tóthot is tájékoztatták. A zt is tudjuk, hogy Tóth 1987-ben egy milliós nagyságrendű, svájci frankban meghatározott összeget nem utalt át Korzilnak, majd miután egy osztrák útjáról viszszatért, az összeget mégis átutalta neki. Amikor Korzil óvatlanul Magyarországra utazott, a rendőrség letartóztatta. Megfenyegették, beszervezték, majd mérlegelés után futni hagyták A Grósz-Fejti-Nérncth triónak készült tájékoztató erről annyit említ, hogy „K o rz il- bár a terhére rótt bűncselekmé­ nyeket tagadta - a hazánkkal való üzleti kapcsolata további foly­ tatása ellenében hajlandónak mutatkozott arra, hogy dr. Russay

devizaügyleteinek néhány részletéről és külföldön lévő vagyoná­ ról periferikus tájékoztatást adjon. Az általa »kozzáférhetőnek« mondott Russay-vagyont (1,5 millió ATS) átadta, a további kap­ csolattól elzárkózott, és a beutazást is szünetelteti. ** Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy „mentsük, ami menthető” alapon megkíséreljék Russay értékeinek részleges begyűjtését. Ez csak töredékesen sikerült: a BM belső tájékoz­ tatója szerint az akkori értéken egymilliárd forintos vagyon­ ból mintegy 75 millió tért haza. Ettől eltérnek azok az adatok, amelyek az 1988. április 7-én kelt tájékoztatóban szerepelnek. Ez utóbbiak szerint Russay teljes vagyonának értéke 17-18 mil­ lió svájci frank volt (33 forintos CH F-árfolyam on ez 577 mil­ lió forintot jelentett), aminek csak a 15 % -át sikerült hazahozni. A z ezzel kapcsolatos bizalmas nyomozás iratainak ismerete nélkül sajnos csak spekulációkat lehet tenni azzal kapcsolat­ ban, hogy a maradék 490 millió (más adat szerint 925 millió) forinttal mi lett. Alaposan feltételezhető, hogy a pénz egy részét a hírszerzés az illegális tisztek finanszírozására használta fel, 176

illetve az is lehet, hogy az M SZM P „testvéri” szocialista pár­ tokat támogatott belőle. A z sem állapítható meg, hogy a kárba csak Russay lopásait számolták bele, vagy K o m iét is. A magyar állam tényleges kára ugyanis Russay vagyonának duplája, mivel K orzil legalább akkora vagyont halmozott fel a lopásokból, mint Russay. A kémelhárítás vádalkut kötött Szőnyi Olgával, Russay ope­ raénekes özvegyével. Maga Rédei Ferenc vezérőrnagy vezette ezeket a tárgyalásokat, amelynek a vegén az asszonyt a Fórum szállóban látták vendégül egy vacsorára. Szőnyi Olga két fel­ tételt támasztott. Egyrészt élete végéig havi 50 000 forintos nyugdíj-kiegészítést kért (ez 2017-es árakra átszámítva ennek 24-szeresét jelentené), másrészt ragaszkodott ahhoz, hogy még egyszer fellephessen az operában. Szőnyi elképesztő tehetségű mezzoszoprán volt, akinek Juditja Bartók Kékszakállújából sokaknak emlékezetes maradt. Annak ellenére, hogy 18 éves korától (!) az Operaház rendes tagja volt, cs rengeteg külföldi meghívást kapott, Magyarországon nem készült vele hangfel­ vétel, és 1979-ben 4 6 évesen (!) nyugdíjazták. Mindez arra utal, hogy a magyar operaházi életben nem tudott gyökeret eresz­ teni, és az is biztos, hogy ez nem a tehetségén múlott. Utóbbit bizonyítja, hogy 1979-től a bécsi Staatsopcrbcn folyamatosan szerepelt. Szőnyit azonban a nemzetközi siker nem vigasztalta, a magyar színpadra vágyott vissza. 1989-ben - a kémelhárí­ tás érdekérvényesítő képességének köszönhetően - Petrovics Emil két Kékszakállú-előadás erejéig áttörhette az Operaház lobbiját. A titkos jutalomjáték után Szőnyi még 1994-ig éne­ kelt kevésbé jelentős helyszíneken, ezt követően pedig vissza­ vonult. 2013-ban hunyt el. A z értékek összeszedese hosszas folyamat volt. Svájcban több hírszerző tiszt járta végig a bankokat, a súlyra is tetemes mennyiségű értékeket Hajdú János berni magyar követ szol­ *77

gálati autóján vitték vissza Budapestre. A bécsi széfek kiürítése során érdekes módon egy táska pénz eltűnt. A z érintett tiszt arra hivatkozott, hogy elvesztette, és mivel a helyszínre kivételesen egyedül ment, az igazság soha nem derült ki.10 A kémelhárítás­ nak a felső vezetés számára készített jelentése azzal a lakonikus megállapítással zárult, hogy az „ellenőrzések elmulasztásáért a felelős nem állapítható meg” , ám feltétlen szükséges a cég könyvelésének teljes átvizsgálása, és a jövőben a sokkal szoro­ sabb ellenőrzés megvalósítása. Tóth József 1984-től 1996-ig állt a Mineralimpex élén, ezt követően pedig a Moltradc-Mineralimpex általános vezérigaz­ gató-helyettese lett, majd a Magyar Ásványolaj Szövetség elnöki pozícióját kapta meg, 2014 óta pedig a Kőolaj Világszövetség elnöke. Mindez azért is érdekes, mert ezekben a pozíciókban neki kellett őrködnie a magyar olajtársaságok etikus működése felett. H ogy ez miképp sikerült, azt talán az EM FESZ-történet világítja meg a leginkább. A z E M F E S Z 2005 és 2009 között kormányzati hátszéllel egyre nagyobb szeletet tudott kihasí­ tani a gázüzletágból. Nyereségét, ami 25 milliárd foríntot tett ki, offshore cégeknek utalta át. A z az osztrák ügyvéd, aki eze­ ket az átutalásokat részben intézte, az osztrák nyomozó hatósá­ gok szerint Tóth utasításainak engedelmeskedett. Tóth a vádakat tagadja, és Magyarországon nem is indult ellene vizsgálat.11 Ezt a mellékszálat csupán azért tartottam fontosnak itt megírni, mert a párhuzamok szembeötlők: piaci ár alatt vásárolt energiahor­ dozók továbbértékesítése a költségvetés kikerülésével és politi­ kai támogatással. Mindenképp különbséget jelent azonban, hogy 1990 után ilyen ügyekben a magyar nyom ozó hatóságok nem tartották fontosnak a vádemelést. Csak abban bízhatunk, hogy legalább saját maguknak, a Russay-ügyhöz hasonlóan gyűjtöt­ tek iratokat, és egy újabb rendszerváltás után ezekhez is hoz­ zájut majd a kutató. 178

Ezt leszámítva is csak kérdésekkel zárhatjuk ezt a fejeze­ tet. Miért került vissza csak ennyi pénz? K orzil pénzeiből is került vissza, vagy csak Russay vagyonából? Mi lett a vissza nem került pénzek sorsa? K orzil miért úszott meg minden fele­ lősségre vonást? A vissza nem került pénzből mennyi lett átcsa­ tornázva más titkosszolgálati szervek felé? A válaszokat addig biztos nem tudjuk meg, amíg a „M áté35 fedőnevű bizalmas nyo­ mozás iratait rejtegetik a nyilvánosság elől.

179

A

K

M ED EN C E SÖ TÉT O LD A LA

o n textu s és tu d o m á n yo s k érd és

2016. április 4-cn a Fullánk című internetes fórumon megjelent egy rövid cikk,1 amely arról számolt be>hogy Kiss László, az ismert és több olimpikont is felnevelő úszóedző és a Magyar Uszószövetseg kapitánya két társával 1961-ben nemi erőszakot követett eL Az ügyből óriási botrány támadt, elsősorban azért, mert Kiss közszereplőként cs fiatalkorúak edzőjeként amúgy is reflektorfényben volt, ráadásul az Uszószövetség ekkoriban állandósulni látszó belső feszültségei rendre felkeltették a sajtó érdeklődését. A Kiss László-ügy több kérdést is felvet. A kérdések egy része közéleti jellegű, másik része viszont történeti - elsősor­ ban azért, mert Kiss László az ügy kapcsán végig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy büntetőpere „koncepciós eljárás" volt. A z alábbiakban a tudományosság kritériumait betartva a következő történeti kérdéseket kívánom megvizsgálni: Igaz-c, hogy egy ilyen vagy hasonló jellegű ügyben az 1960-as években koncepciós eljárás zajlott volna? Egyáltalán hogyan és mennyi­ ben állja ki egy köztörvényes eljárás a diktatúra tagadhatatlanul leginkább sötét éveiben a törvényesség próbáját? H ogyan for­ málódik a védelem, a vádhatóság és a bíróság narratívája - azaz 180

koncepciója - ebben a korszakban cs mindez milyen következ­ tetésekre alkalmas? Ezek a kérdések joggal tehetők fel, hiszen 1962-ig a bíróságok még sorozatban hoztak halálos ítéleteket az 1956-os forradalmárok ügyeiben. A történettudomány ezeknek a politikai pereknek a megítélésé­ ben nem egységes. Szakolczai Attila az összes 1956-os pert olyan koncepciós eljárásnak minősítette, amelyek esetében abból kell kiindulni, hogy azok vagy felismerhetetlenül eltorzítják a valósá­ got, vagy teljesen hamisak. Állítása szerint az általa vizsgált tizen­ három perben elítélt százöt vádlott többségénél a periratokból valójában az derül ki, hogy „a megtorlás áldozataivá kényszerül­ tek, nem köv ettek cl azt, amiért felelősségre vonták őket'’.2 Ezzel szemben Eörsi László az összes budapesti fegyveres felkelő perira­ tának átnézése után gyökeresen eltérő következtetésekre jutott: úgy vélte, a periratok valós tényeket rögzítettek, legfeljebb azok értékelése volt koncepciózus és torz. Szakolczainak igazat kell adni abban, hogy a politikai rendőrség és az ügyészségek feladata 1956 után nem általában a tények felderítése volt, hanem az, hogy olyan tényállásokat kreáljanak, amelyek alkalmasak a politikailag elvárt ítéletek meghozatalára. Ez a szemlélet nyilván erőteljesen rányomta a bélyegét a büntetőeljárások irataira is. Eörsi cs Szakolczai vitája mögött véleményein szerint a „kon­ cepció”3 kifejezés pontatlan használata, valamint a posztmodern és a hagyományos történetírás összecsapása húzódik meg. Ez még akkor is így van, ha erre a problémára sajnálatos módon egyikük sem reflektált. Hangsúlyozni kell, hogy utóbbi probléma csak a történettudomány sajátja, a jog eszközeivel aligha fogható meg. Az alapkérdés ugyanis az, hogy a „tények” igazi tények-e, vagy csupán interpretációk alkotta konstrukciók, mivel a valóság mint olyan megismer heteden és felfoghatatlan. A posztmodern törté­ neti szemlélet ez utóbbi mellett teszi le a garast. A zok számára persze, akik jogi kategóriákban gondolkodnak, már maga a kér­

181

dés is neheze a értelmezhetőnek tűnhet. E g y történész azonban másféle szemléletmóddal áll a tényékhez, mint ami egy jogász­ nak fontos. Utóbbi feladata az, hogy egy eseményt normatív kate­ góriáknak feleltethessen meg, miközben előbbi feladata részben ezen normatív kategóriák dekonstruálását is tartalmazza. K onk­ rét példával élve: a jogásznak a büntetőjogi tételek adott fogal­ mak, ezzel szemben a történész a büntetőjogi tételek kapcsán nem teheti meg, hogy ne reflektálna azok kialakulási körülmé­ nyeire, sajátosságaira és ellentmondásaira. Anélkül, hogy az Eörsi-Szakolczai-vitában már most állást foglalnék, utalnom kell arra, hogy a vitázó felek következtetései­ ket kizárólag a megtorlás irataira alapozták. Szakolczai részéről még az iratok koncepciós voltának igazolása is magukkal az ira­ tokkal, nem pedig valamilyen külső forrás felvonultatásával tör­ ténik. A primer történeti források nélkül tehát nincs különösebb értelme beszélni arról, hogy mi is történt valójában. A halálra ítélt medika, Tóth Hona sokat vitatott ügye kapcsán ugyanis ugyanabból a forrásbázisból homlokegyenest eltérő álláspon­ tok alakultak ki. A nyilvánosságtól a N A IH által hermetikusan elzárni kívánt K iss-ügy azonban jó lehetőséget kínálhatna arra, hogy meg­ vizsgáljuk: hogyan, milyen módszerekkel állított elő a rendőr­ ség ebben a korszakban „tényeket"; az így előállított „tények" valóban tények voltak-c; és léteztek-c mindezzel párhuzamosan más, szántszándékkal elhallgatott tények; vagy pedig minder­ ről egyáltalán nem beszélhetünk, mert az eljárásban tények és interpretációk nagy biztonsággal kettéválaszthatok. A Kiss-ügy kapcsán megszólaló Martinkó Károly volt rendőr­ tiszt, az ügy egyik vizsgálója a Népszabadságaak azt nyilatkozta, hogy Kissnck „nem lesz könnyű dolga”, ha az eljárás törvénytelen­ ségét kívánja bizonyítani. Martinkó ugyanis azt állította: az eljárás során semmiféle press/jót nem alkalmaztak, sőt kollegái figyelmet 1 82

arra is felhívta, hogy mivel válogatott sportolókról van szó, külö­ nösen lelkiismeretesen kell a kihallgatást elvégezni. Ötvenöt évvel az események után tehát ebben a kérdésben is legalább akkora különbség mutatkozott Kiss és Mártink ó között, mint Tóth Ilona ügyében Eörsi és Szakolczai között. Kiss László esetében azon­ ban az áldozat megszólalt, cs ezt követően a Kiss-féle interpretá­ ció összeomolni látszott. Ezek szerint az eljárásban egyértelműen a bíróság verziója volna hitelesnek tekinthető? Könnyen lehet, hogy Kiss László ügye valóban koncepciós volt, ám a koncepció akár abban is tetten érhető, Hogy a ható­ ságok a munka során mindent elkövettek a lehető legenyhébb ítéletért.4 A z ismert olimpikon Székely Éva, aki Biszku Bélával is kapcsolatban állt, a neki szegezett kérdésre, miszerint segített-c a három tettesnek, nem adott tagadó választ, csupán annyit közölt, hogy „erről nem akarok beszélni” .5 Mindez akár nyílt beismerésként is értelmezhető. Hasonló közbenjárás történhe­ tett Kutas István, a Népsport akkori főszerkesztője részéről is.6 A részleteket talán soha nem fogjuk megtudni. A z igazi kér­ dés azonban nem az, hogy a pártállamban mivel lehetett rávenni egy PB-tagot vagy ahhoz hasonló szintű állami vezetőt arra, hogy egy ilyen ügyben nyomást gyakoroljon a bíróság munká­ jára. Sokkal fontosabb kérdés, hogy megfelelő politikai akarat mellett képes volt-e a vádhatóság és a bíróság tárgyszerű mun­ kát végezni a Kádár-rendszer legsötétebb éveiben. Erre is keresi a választ ez az esettanulmány.

Szem

é l y is é g i jo g i m e g je g y z é s e k

A Kiss Lászl ó-ügy első látásra különbözik az állam biztonsági ügyektől. E g y lényeges szempontból azonban mindenképp van a két kérdésnek közös halmaza. E g y elévült büntetőügy 183

vagy egy régmúltba visszanyúló beszervezési történet esetében egyaránt felvethető, hogy mely esetekben legitim ezek közlése a társadalom nyilvánosságával. A személyiségi jog megsértését ugyanis nemcsak hamis tényekkel lehet elkövetni, hanem valós tények közlésével is, abban az esetben, ha a tényközlés öncélú, és a tények valam ely szem ély személyiségi jogai szem pont­ jából negatívak. Ebből adódóan személyiségi jogokat sérthet az, ha valaki úgy publikálja egy nem közszereplő évtizedek­ kel korábbi viselt dolgait, hogy a publikáció nem szolgál olyan tudományos célt, amely a közlést indokolná. Mindez egyéb­ ként a differenciálás nélküli „ügynöklistákkal” kapcsolatban is elmondható. A problémát jól illusztrálja a N ém et Szövetségi A lk o t­ mánybíróság által több mint harmincszor hivatkozott ún. Lebach-ítélet. A lebachi kaszárnyában 1969-ben két tettes négy katonát m eggyilkolt, és egyet súlyosan megsebesített. A tetteseket életfogytiglani börtönre ítélték, bűnsegédjük hat év börtönbüntetést kapott. 1972-ben a Z D F német televízió dokumentumfilmet készített az országosan egyébként is ismert ügyről, és ebben beazonosíthatóan szerepeltette a bűnsegédet is. E z utóbbi később beperelte a televíziót, arra hivatkozva, hogy az adás személyiségi jogait sértette, és megnehezítette beilleszkedését a társadalomba. Első-, valamint másodfokon a pert elveszítette, a Szövetségi Alkotm ánybíróság azonban helyt adott a keresetének. A z alkotm ánybíróság elismerte ugyan a sajtó szabadságát és a társadalom információhoz való jogát, de leszögezte, hogy ez a jog adott esetben sértheti a tettes személyiségi jogait. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy mindig mérlegelés kérdése, hogy a személyiségi jognak vagy a sajtószabadság jogának van-e elsőbbsége. E gy későbbi tudósí­ tás esetében, amikor annak már nincs napi aktualitása, a német alkotmánybíróság szerint a személyiségi jogok védelme fonto­ 184

sabb lehet, és a konkrét ügyben, arra hivatkozva, hogy a bűn­ segéd reszocializációját a tévéadás jelentősen megnehezíthette, helyt adott a keresetnek. 1996-ban a SA T-i televízió is feldolgozta az esetet, itt azon­ ban a szereplők már anonimizáltan jelentek meg. Ennek elle­ nére az egyik tettes pert indított, ami megint csak a Szövetségi Alkotmánybíróságig jutott. Utóbbi a keresetet elutasította, arra hivatkozva, hogy a film nem teszi lehetővé az ügyben nem érin­ tett nézők számára a szereplők beazonosítását. Megállapította, hogy „az általános személyiségi jog (...) nem biztosít az elkö­

vetőknek jogot ahhozy hogy a nyilvánosság előtt egyáltalán ne konfrontálódjanak a tettel Ilyen jog sem az 1973-as Lebacb-ítéletbőlysem a Szövetségi Alkotmánybíróság más döntéseiből nem vezethető le. A Lebach-ítéletben a Szövetségi Alkotmánybíró­ ság csupán azt állapította meg, hogy a személyiségi jog védelmet biztosít azzal szemben, hogy a médiák korlátlanul tematizálhassák a tetteseket és azok magánszféráját. Ez nem jelentheti a személyt szempontból releváns események bemutatásának tel­ jes tilalmát Sokkal fontosabb minden esetben az, hogy a tudó­ sítás milyen mértékben befolyásolja a személyiségfejlődését ”7 Trócsányi Sára, a magyar információszabadság és adat­ védelem ismert kutatója egyik tanulmányában ismertette a Lebach-ügyet,8 azonban a Szövetségi Alkotmánybíróság második döntésének csupán három sort szentelt, szemben az első ítéletről szóló t 8 bekezdésseh Mindez sajnálatos, mert az ügy szempontjából a második ítélet is sok tanulságot rejte­ get, A német, de akár a magyar olvasó is utánajárhat az ügynek, ha akar, és rövid idő alatt akár a lebachi gyilkosok és bűnsegéd­ jük nevét is ki tudja deríteni, mivel ezt 1969-ben a Spiegel és számos más újság is megírta, és ezek a tartalmak a világhálóról is letölthetők. Magyarán: csak a teljesen tudadan német nézők esetében beszélhetünk arról, hogy a SA T -i anonimizált adása 185

alkalmas volt arra, hogy az egyébként közismert tetteseket ne lehessen beazonosítani. Mindez a Kiss-ügyre alkalmazva is igen tanulságos. Kiss László közszereplősege önmagában még nem feltétlenül indo­ kolná azt, hogy ezzel az üggyel őt még egyszer megszégyenítsék, még akkor sem, ha az első alkalommal vélhetően indokolatlanul olcsón úszta meg a történetet. A nyilvánosságra hozást azonban valamilyen tudományos szempont is indokolhatja. A rról nem is beszélve, hogy a német ügyhöz hasonlóan a bűnügy ténye annak idején a sajtóban is megjelent, és az elsőfokú tárgyalás részben, illetve az első- és a másodfokú ítélet kihirdetése tel­ jesen nyilvános volt. A publikáció tűrését indokolhatja az is, hogy Kiss László az egész ügyről nagy nyilvánosság előtt valótlan állításokat tett. Közszereplőként Kissnek el kellett viselnie az igazság napvilágra kerülését. Annál is inkább, mert nem csak az számít társadalmi közérdeknek, hogy egy közszereplő múltja megismerhető legyen, hanem az is, hogy egy közszereplő hite­ lességéről a társadalom véleményt formálhasson. Ezen az sem változtat, hogy az ügy hatására Kiss visszavonult a nyilvános­ ságtól. A „közszereplőség" ugyanis az illető visszavonulásával nem szűnik meg, mivel a közvélemény alakításának következ­ ményei a visszavonulás után is fennállnak. E g y volt miniszterel­ nök vagy rocklegenda sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy nyugdíjba vonulása után múltjáról már nem jelenhet meg adott esetben személyes adatait is érintő, tudományos publikáció. Ezen a ponton szétválik a büntetlen előélet jogilag definiált fogalma, valamint az erkölcsi feddhetetlenség, ami viszont már nem jogi kategória. A „büntetlen előélet" ugyanis csupán annyit jelent, hogy az érintett nem áll büntetés hatálya alatt, és nem sújtják ezzel kapcsolatos jogvesztő szankciók: tehát egy már elévült büntetés esetében is lehet valakinek papírja arról, hogy büntetlen előéletű. Mindezt az indokolja, hogy az érintett tár­ 1 86

sadalmi integrációját nehezítené vagy tenne lehetetlenné, ha állandóan büntetése jogi terhével kellene élnie. Ezzel szemben a feddhetetlen előélet már nem jogi, hanem morális kategória, és annyit jelent, hogy az illető soha nem állt büntetés hatálya alatt. Míg egy munkahelyi alkalmassági vizsgálatnál utóbbi nem lehet követelmény, egy közszereplő esetében jogos elvárás, hogy amennyiben a feddhetetlen előélet nem igazolható, akkor ennek okai legalább nagy vonalakban ismertek legyenek. Alapesetben az ilyen jellegű történeteket a történész anonimizált formában hozza nyilvánosságra, kivéve azt, amikor a nevek szerepeltetése a történelmi események megértéséhez szükséges. Kádár János halála esetén például még most sem telt le a szenzitív adatokra vonatkozó 30 év, ennek ellenére a Kádárra vonatkozó 1990 után született életrajzok kezdettől fogva tárgyalták releváns bűnügyi személyes adatait vagy akár házaséletét. Kádár egész­ ségi állapotának részletei, betegsége és ennek tünetei teljes jog­ gal képezhetik tudományos kutatás és publikáció tárgyát, hiszen ezen információk birtokában válnak érthetőbbé cselekedetei is. A z alább ismertetett eljárás számos szigorúan védett sze­ mélyes adatot tartalmaz, de ezen adatok legalább részleges ismertetése nélkül maga az eljárás is érthetetlenné válna. A sér­ tettek esetében ennél az ügynél nyilvánvaló, hogy megneve­ zésüket mellőzni kell. N em szükséges nevük ismerete ahhoz, hogy a történet érthető legyen, nem beszélve arról, hogy morá­ lis és jogi szempontok egyaránt személyük védelmét indokolják. Bizonyos személyiségükre vonatkozó adatok közlése viszont elengedhetetlen, mert ezek nélkül a történet az ő oldalukról is értelmezhetetlenné válna. A z olvasó elvileg megpróbálhatja azt, hogy ezen adatok birtokában, valamint az interneten megje­ lent vagy máshonnan szerzett információkból a sértettek azo­ nosítását megkísérli. A z azonban, hogy ezzel a tudásával - amit nem nevezhet bizonyosságnak - mihez kezd, okoz-e a vél cím e187

zett érintetteknek jogsérelmet, már az ő felelőssége. Annál is inkább, mert neki kell nyilvánvalóvá tennie azt a tudományos célt, amely a nyilvánosságra hozatalt indokolja, cs amit e sorok szerzője jelen esetben nem tud megállapítani. A tettesek esetében a helyzet már nem ennyire egyértelmű. Az teljesen nyilvánvaló, hogy személyi körülményeik ismertetése elengedhetetlen az ügy megértéséhez, mert csak ez alapján érté­ kelhető az eljárás jogszerűsége - amelynek vizsgálata az alábbi tanulmány egyik tudományos célkitűzése. Megnevezésük ellen szól, hogy a bűnügy már elévült, és az érintettek az elkövetés idő­ pontjában nem voltak közszereplők (noha már országosan ismert sportolóknak számítottak). Ám ha valaki közszereplővé válik, akkor a nyilvánosság joggal várhatja el, hogy életének korábbi szakasza is megfeleljen annak az elvárásnak, ami egy közszerep­ lővel szemben támasztható. A teljes anonimizálás közszereplők esetében egyébként is szinte lehetetlen. Aki akarja, a korábban megjelent adatokból ki tudja következtetni a közszereplő elkö­ vetők valós nevét - amennyiben azonban nemcsak kikövetkez­ teti, hanem azt nyilvánosságra is hozza, akkor ezért a felelősség már őt terheli. Mindez egyébként az összes magyar bírói ítéletre áll, amely közszereplőket érint. 2004 óta ugyanis anonimizált for­ mában az összes bírói ítélet elérhető az interneten. A z alább tárgyalt ügy első látásra egyezéseket mutathat a közelmúlt egyik nagy port felvert ügyével. A z olvasó figyel­ mét azonban fel kell hívnom arra, hogy ezek az egyezések nem alkalmasak arra, hogy egyértelműen és teljes bizonyossággal összefüggésbe hozzák az általam teljes egészében anonimizált eljárást azzal a büntetőüggyel, amely közismertségre tett szert. Az, hogy egy anonimizált ügy valószínű egyezéseket mutat­ hat egy közismert és nevesített történettel, még nem elegendő ahhoz, hogy valakinek sértse a személyiségi jogát: ehhez ugyanis az volna szükséges, hogy az egyezés kétséget kizáróan bizonyí­ 188

tott legyen. Ez a kétséget kizáró bizonyítás az általam tárgyalt anonimizált ítélet esetében nem lehetséges. Az 1960-as években számos nemierőszak-ügyet tárgyalt a bíróság, ezekben minden bizonnyal több FTC-sportoló is érintett volt (az ítéleteket tár­ gyaló fejezetben nem kevesebb, mint 37, csoportos nemi erőszak miatt elítélt személy ítéletét elemzem, közülük hat ügyben hár­ man voltak az elkövetők). Másképp fogalmazva: e sorok szerzője semmilyen támpontot sem kíván adni ahhoz, hogy minden eset­ leges egyezés a véletlen műve csupán, vagy ennél többről van szó. Ennek a kérdésnek tisztázására kizárólag azok hivatottak, akik az ügyben magukra ismernek. Mindenki más kiteszi magát annak a veszélynek, hogy alaptalanul gyanúsít meg valakit. Fentieket azért tartottam szükségesnek leszögezni, mert el kívánom kerülni azt, Hogy eddigi 1 $ perem után újabbakkal kell­ jen szembenéznem. Azokat az írásaimat, amelyekért pereltek, kivétel nélkül ma is vállalom. Nem kívánok azonban módot adni arra, hogy bárki jogi úton lehetetlenítse el munkámat, és ezért úgy döntöttem, hogy az alább ismertetett ügy kapcsán min­ den olyan adatot megváltoztatok, ami alapján a történet sze­ replői egyértelműen azonosíthatók volnának. Ennek érdekében az ügy levéltári jelzetét és időpontjának évét is anonimizáltam. A lábjegyzetekben is ez a megváltoztatott időpont szerepel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a csak az anonimizálás feloldása után kereshető vissza a lábjegyzetek alapján az ítélet. Mint említettem, valós tények közlése is jogsértő lehet, ha az öncélú és felesleges, és a tárgyszerű elemzéshez szükség­ telen. Ennek érdekében az esettanulmányban csak azoknak a tényeknek ismertetésére szorítkozom, amelyeket szüksé­ gesnek tartok ahhoz, hogy érthetővé váljanak azok a narratívák, amelyeket a vádhatóság, a bíróság és a védelem kialakított, illetve amelyek ismerete hozzájárul a Kádár-rendszer légköré­ nek megismeréséhez. 189

A szövegben szereplő harmadik személyek nevével kapcso­ latban differenciáltan jártam cl. A zokban az esetekben, ame­ lyekben a harmadik személy kapcsán védendő személyi adat merült fel, vagy a név ismerete megkönnyítené az olvasónak az anonimízált személyek beazonosítását, a neveket megváltoz­ tattam, azokban az esetekben viszont, amikor ilyen szempont nem merült fel, a teljes eredeti nevet meghagytam.

E

gy vég zetes találko zás

Beke István i96X. július 2-án találkozott először Zólyom i Z só ­ fiával egy sporttelepen. Zólyom i több barátnője társaságában volt. A megismerkedés úgy történt, hogy Beke kért az egyik (számára addig ismeretlen) lány kakaójából. A kakaó addigra elfogyott, de beszélgetni kezdtek. Zólyom i elmondta Bekének, hogy hétfőn felvételizni fog a Műegyetemre, és csak a matema­ tikától fél, amire Beke azt ajánlotta neki, hogy van egy fiúisme­ rőse (az Újpesti Dózsa színeiben úszó Esti Zsolt), aki segíteni tud a matcmatikafeladatokban, és az illetőt oda is hívta. Zólyom i a fiúval hosszabb ideig beszélgetett matematikai és algebrai pél­ dákról, majd Bekével is csevegett indifferens dolgokról. K ö z ­ ben Beke barátjáról, Lengyel Lajosról megjegyezte, hogy milyen csinos fiú. A társalgásba bekapcsolódott Zsófia barátnője is, és az évődő beszélgetés során a fiúk megkérdezték, hogy szüzek-c még, amire mindketten igennel feleltek. Beke kérdésére, misze­ rint Lengyel Lajosért hajlandó lenne-e Zólyom i feladni az elveit, a lány azt válaszolta, hogy lehet, hogy ha közelebbről megis­ merné, akkor már nem rokonszenvezne vele, és egyébként is nem a külső, hanem a jellem alapján kell értékelni az embere­ ket. A csoportos csevegés folyamán Beke élénken udvarolni kez­ dett Zólyom i barátnőjének, akit aznap estére táncolni is hívott. 190

Végül megbeszéltek Zólyom ival, hogy két nap múlva újra talál­ koznak ugyanott. Zólyom i Zsófia el is jött, de egy másik barát­ nőjével érkezett, nem azzal, aki iránt Beke az előző alkalommal érdeklődést mutatott (Zólyomi Zsófia benyomása szerint: aki­ nek udvarolt). Beke félrevonta Zólyom it, hogy beszélgetni sze­ retne vele, közben pedig titokban megszerezte Lengyel Lajostól annak lakáskulcsát. Elindultak, és a néhány méterrel odébb nyíló Lengyel-lakás előtt Beke felvetette, hogy megmutatja a lakást, ahol Lengyellel közösen lakik. Zólyom i Zsófia vonakodni kez­ dett, amire Beke megkérdezte: „C sak nem félsz?*9, Erre Zsófia belépett a lakásba, ám a konyhában megállt. Itt kell megjegyezni, hogy a helyszín egy földszinti szolgá­ lati lakás volt, amelynek bérlője a kérdéses időpontban Len­ gyel Lajos apja, az uszoda egyik dolgozója és párttitkára volt. A lakás ajtaja és ablakai a sportpályára nyíltak. Mindez azért fontos körülmény, mert a védelem taktikája kezdettől fogva arra irányult, hogy az áldozatot hibáztassa, miszerint önként ment a tettes lakására, és ezzel gyakorlatilag ráutaló magatar­ tást tanúsított. A lakás ablakai alatt azonban volt egy pad, amin a kérdéses időszakban többen is ültek, vagyis egyáltalán nem jelenthetett különösebben ráutaló magatartást az, ha valaki ide belépett, már csak azért sem, mert a lakásban lehetett is hallani a kinti zajokat. Ráadásul Beke, aki Zsófiát behívta, előtte azt is közölte vele, hogy barátnője van, így az áldozatnak meg sem fordult a fejében, hogy bármi rosszra számíthatna. Beke előrement a hálószobába, ahol egy kivételével gyorsan lehúzta a redőnyöket, és helyet csinált egy kihúzható rekamién. Ezt követően behívta az addig a konyhában nézelődő Zsófiát a szobába, lehúzta az utolsó redőnyt is, és közölte, hogy tetszik neki. Erre Zsófia azt felelte, hogy Beke egyáltalán nem tetszik neki, különben is két nappal előbb még a barátnőjének udva­ rolt. Béke erre csókolózni akart, majd leteperte az áldozatát,

iyi

akivel azt is közölte, hogy ha nem lesz az övé, akkor szól a bará­ tainak, és „partiba” fogják vágni. Ekkor kopogtak, Beke ajtót nyitott, és megérkezett a szobába Lengyel, valamint az addig az ügyben látszólag nem érintett Tóth Béla is, aki a másik két sportoló barátja volt. Beke csak annyit mondott áldozatának: „Látod, nem vicceltem.” Hárman rávetették magukat az áldo­ zatra, befogták száját. Először Beke, utána Lengyel, végül Tóth erőszakolta meg az áldozatot, aki a második közösülés során elájult, és a harmadik közösülés alatt már nem volt eszméle­ ténél. N em sokkal később magához tért. A tettesek két szem idegcsillapítót adtak neki. Tóth azzal vigasztalta, hogy az ügy­ ből „nem kell nagy dolgot csinálni” , és hívta, hogy menjen velük szórakozni. Erre Zólyom i nem volt hajlandó, kiment, és lefe­ küdt a fűre. Több órába telt, mire össze tudta magát szedni úgy, hogy elhagyhassa a helyszínt. Barátnője észrevette, hogy szájrúzsa hiányzik, és egy kisebb kék foltot is látott a combján, vala­ mint dörzsölés nyomait a száj szegély körül. A vele történtekről először két nappal később Balázs Éva nevű barátnőjének beszélt, akinek feltűnt, hogy mennyire bús­ komor. Barátnője megkérdezte tőle, hogy öngyilkossági gon­ dolatai vannak-e, így próbálva elérni, Hogy Zsófia megnyíljon előtte. Rátapinthatott arra a pontra, ami az áldozatot igazán nyomasztotta, mert Zsófia végül mindent elmondott. Barátnője biztatta, hogy tegyen feljelentést, és másnap ketten elmentek egy ügyvédhez. Utóbbi azt tanácsolta Zólyom inak, hogy sze­ mélyesen tegyen feljelentést, amit meg is tett a X III. kerületi rendőrkapitányságon.

192

A

N Y O M O Z Á S M E G IN D U L

Zólyom i Zsófia 196X. július 7-én tett feljelentést. Másnap egy rendőrtiszt megjelent a tetthelyen dr. Bokor Rezső igazgatónál, aki behívatta az ekkor elérhető Bekét és Lengyelt. Ő k ekkor még mindent tagadtak, sőt Beke hamis állításokat is tett annak érdekében, hogy alibit teremtsen magának. A három elkövetőt azonban még aznap délután előállí­ tották a X III. kerületi rendőrkapitányságon. Ott Z ó lyom i Sasvári Sándor főhadnagy előtt újra vallomást tett, egyút­ tal szembesítették mindhárom gyanúsítottal.10 Ennek során az érintettek ugyan elismerték a közösülés tényét, azonban arra hivatkoztak, hogy az eset ellenállás nélkül történt, ketten pedig azt állították, hogy a közösülések alatt csak egy sze­ m ély volt Zólyom ival a szobában. Egyedül Tóth Béla ismerte el, hogy az aktus alatt mindhárman benn voltak a szobában. U tóbb ezt a vallomását a B R F K -n visszavonta. Beke vallo­ másában azzal takarózott, hogy neki a sértett azt mondta: Lengyel Lajos nagyon tetszik neki, és érte mindenre hajlandó lenne. A zt is állította, hogy am ikor elindultak a lakás felé, akkor Zólyom i megkérdezte tőle, minek mennek oda, mire ő azt felelte: „A zért, hogy elcsábítsalak.” Beke szerint erre Z ó lyom i azt felelte, hogy „ jó ” . Mivel Tóth a szembesítés utáni vallomásában számos dolgot máshogy adott elő, mint a szembesítés során, további kihallga­ tások kezdődtek, mivel a B R F K tisztázni kívánta az eltérések okait. M agukat a kihallgatókat is kihallgatta. Sasvári Sándor főhadnagy és a jegyzőkönyvvezető Duschek Ferencné július 25-i kihallgatásán kiderült, hogy Tóth első vallomása helye­ sen volt felvéve, de az érintettek Sasvári utasítása ellenére nem lettek elkülönítve, és ezért minden bizonnyal összebeszéltek. Ezt később Beke is elismerte kihallgatásain, amelyek során i 93

többször is ellentmondásokba került önmagával. Elismerte, hogy áldozata a közösülés után sírt, de tagadta, hogy erősza­ kot használt volna vele szemben. A zt is elismerte, hogy Tóth azt javasolta: beszéljenek össze arról, hogy az áldozat fejenként 200 forintot kért a közösülésért.11 U gyanilyen ellentmondásos volt Lengyel vallomása is, aki először még azt is tagadta, hogy a helyszínen lett volna, majd később úgy kívánta beállítani az esetet, mintha hárm ójuk egymás utáni közösülése csupán véletlenül történt volna, és nem lett volna semmiféle előzetes megbeszélés. 196X. július 8-án dr. C sajbók Lajos rendőr orvos száza­ dos a B R F K K özponti Ü gyeletén látleletet vett, amely szerint

„a közösülés megtörténhetett, külsérelmi nyom nem keletke­ zett. Hiányoznak az erőszakra utaló megragadási, stb. nyo­ m ok”.12 196X. július 22-én D obos Tiborné rendőr főhadnagy igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki. Dr. Takácsi László igazságügyi szakértő véleményében azt írta, hogy a közösü­ lés ugyan megtörténhet úgy, hogy „ a nemi szerveken jelleg­ zetes sérülés egyáltalán nem keletkezik”, azonban „gyakorlati tapasztalatunk szerint ilyen sértetteknél, főleg ha többen ragad­ ják meg , ill teszik képtelenné a jellegzetes megragadási helye­ ken, mint a csukló tájon, mindkét felkar elülső felszínén, az orron a száj körül, hámhorzsolást, ill szövetközi bevérzé­ seket szoktunk észlelni” P Érdekes módon egyik szakvélemény sem tért ki arra, hogy a sértett 41 kilogrammos testsúlyával egész egyszerűen nem is tudott volna akkora ellenállást tanúsí­ tani három élsportolóval szemben, hogy a „megragadás” külö­ nösebb nyom okat hagyjon rajta, különösen úgy, ha egyszerre ketten lefogják. 196X. július 10-én Sasvári Sándor rendőr főhadnagy felter­ jesztette jelentését a nyomozás lefolytatásáról. Ebben rögzítette, hogy Tóth elismerte: „két társával előre megbeszélte azt, hogy 194

Zólyom i Zsófiával közösülni fognak” , azonban a vádlott szerint mindezt erőszak nélkül tettek, cs nem fenyegették azzal, hogy „partiba vágják” . Elismerték azt is, hogy a közösülés után ecetes vízzel kimosatták az áldozattal a nemi szervét (ez Tóth ötletére történt), és durván bántak vele, ami miatt aztán Trioxazin tab­ lettát is adtak neki. Sasvári nyomozásának vegén megjegyezte, hogy két személy is tájékoztatta arról, hogy Tóth és két másik barátja még a tél folyamán hasonló cselekményt követtek cl más személlyel szemben is, akit víz alá is nyomtak, amikor ellenállt.14 Július i i-én a három tettest előzetes letartóztatásba helyezték. Tóth a későbbiekben sem bizonyult szívbajosnak. 196X. július 26-i kihallgatásán már nem csak úgy állította be, mintha az aktus teljesen önként történt volna, de még arra is emlékezni vélt, hogy a végén megjegyezte a lánynak, hogy „elég hamar” vége lett, cs azt mondta neki, hogy „illő lenne, ha megmosakodnál” .15 Egyút­ tal újra ellentmondásokba keveredett: először újra azt állította, hogy semmit nem beszéltek össze a másik két vádlottal, majd nem sokkal később bevallotta, hogy mégiscsak összebeszéltek a 200 forinttal kapcsolatban, cs azt is elismerte, hogy volt m ód­ juk összebeszélni a letartóztatás során. Első kihallgatásán még bűnösnek érezte magát, majd ezt visszavonta, de egy mondat­ tal annyit mégis elismert, hogy „nem erkölcsös és helyes dolog ilyen úton való közösülés lányokkal” .16 A gátlástalan hazudozással különösen cles kontrasztban van az áldozat magatartása. Zólyom i kitűnő tanuló volt, de az eset annyira felkavarta, hogy a Műszaki Egyetem Elektromérnöki Karára a szóbeli felvételire már képtelen volt bemenni (az írás­ belit egy nappal a megerőszakolás előtt abszolválta). Ö ngyil­ kossági gondolatai is voltak. A m ikor Molnár Gyula ügyvédtől először tanácsot kért, remegés fogta el, a vallomás során síró­ görcsöt kapott. A z esetet nevelőapjának még a feljelentés után sem merte elmondani. i95

Dobos Tiborné rendőr főhadnagy 196X. augusztus i-én hatá­ rozatot hozott a nyomozás befejezéséről. A B R F K Vizsgálati Osztály, Bűnügyi Alosztály, életbiztosítási csoportja az említett időpontig összesen 79 iratot állított elő az ügyben. A határo­ zat tárgyszerűen ismertette a nyomozás eredményeit. Egyedüli ideologikusnak is értékelhető pontja ott állapítható meg, ahol a szöveg arra utal, hogy a bűntett az újabban elterjedő „huliga­ nizm us” jelenségével kapcsolatos.

24 Ó R Á V A L K É S Ő B B - A PÉK-ÜGY A bűncselekmény miatt a sportolókat kizárták az FTC -ből, ami­ ről nem sokkal később cikk jelent meg a Sportújságban* Ennek hatására a Büfé Vállalat dolgozója, Pék Judit barátjának, Móricz Lászlónak elmondta, hogy ugyanaz a három személy vele is hasonló módon erőszakoskodott, és a nemi erőszakra csak azért nem került sor, mert hangosan kiabált, amiért viszont a fiúk megpofozták őt. Móricz ezt meghallva július 28-án magától val­ lomást tett erről a rendőrség előtt, ennek nyomán pedig 31-én Pék Juditot is kihallgatták, akit ekkor egyébként más ügyben17 a VI. kerületi rendőrkapitányságon tartottak fogva. Ennek során Pék elismerte, hogy korábban mind Lengyel Lajossal, mind Be ke Istvánnal volt nemi kapcsolata. Mindkettejüket az uszo­ dából ismerte, ahol büfésként dolgozott. Lengyel Lajos 196X. július 5-én, azaz a nemi erőszak másnapján ugyanabba a föld­ szinti lakásba csalta, rázárta az ajtót, majd a kulcsot a nyitott ablakba tette. Pék, aki a Lengyellel való intim kapcsolattól nem zárkózott el, erre gyanút fogott, és a kulcsot zsebre vágta, majd Lengyellel közösült. Ezt követően csengettek az ajtón, megjelent Tóth és Béke, akik hármasban megpróbálták megerőszakolni, azonban Pék ellenállása és Beke, valamint Lengyel határozatlan­ 196

sága miatt ez nem sikerült, (Lengyel az ellenállást látva elengedte Pék lábát, és azt mondta: „Hagyjátok a francba, ha megjátssza magát, hadd menjen a fenébe . ”)u Beke, majd Tóth ezt köve­ tően továbbra is erőszakoskodott Pékkel, egy ideig együtt, aztán pedig külön-külön. Szerencséjére a sportolók nem alkalmaztak vele szemben együttes és brutális erőszakot (csak lábait fesze­ gették, de nem verték meg), bár azt azért nem vették tekin­ tetbe, hogy nemrég műtötték kétoldali sérvvel.19 Pék nem ijedt meg, hanem közölte, hogy akkor sem hajlandó közösülní Tóthtal, ha agyonverik. Vallomása szerint Tóth az első kísérlet után újra nekifutott az erőszaknak, és egyedül sokáig próbálkozott, miközben teljesen kimerült és Icizzadt. A nyom ozati vallomás során Pék határozott volt, és a téttesek megbüntetését követelte* Későbbi, bíróság előtt tett val­ lomásában azonban az esetet már csak egy ártatlan tréfának állította be* Ezt illusztrálandó elmesélte, hogy a megerőszakolási próbálkozások közben még ékelődött is, miszerint „hárman vagytok, és mégsem bírtok velem ” . N em zárható ki, hogy ez a megjegyzés valóban elhangzott, de legalább akkora a valószínűsége annak, hogy Péket az érintettek rávették arra: bagatellizálja az esetet. Erre utal, hogy a bíróság előtt tett fel­ jelentését is visszavonta* Lengyel mindent elismert, sőt egyenesen azt állította, hogy mindhárman közösültek Pékkel, Tóth csak az erőszakot és a közösülés kísérletét ismerte el. Beke pedig azt vallotta, hogy ő is közösük, valamint hogy Tóthtal megbeszélték: mivel egy nappal korábban Tóth volt az utolsó, és ő volt az első, most for­ dított lesz a sorrend*20 Magyarán a három vádlott háromfélekép­ pen adta elő az eseményeket, és ebből a háromból egyik sem felelt meg a sertett vallomásának. Sokatmondó mindenesetre, ahogyan Tóth a dolgot előadta: „Partiba dobunk egy lányt.” Tóth egyébként a lány nevét sem ismerte. i 97

F

él évvel ko rábban

- A F

é n y e s-ü g y

A vizsgálat során újabb tanúk jelentkeztek. Fényes Marianna 196X. július 20-án azt vallotta, hogy fél évvel korábban, 196X. december 30-án az 50 méteres medencében úszás közben egy­ szer csak megfogták a lábát, megkérdezték tőle hogy szűz-e, majd hárman körbevették, tapogatni kezdték, és kijelentették, hogy csak akkor engedik el, ha mindhármukkal közösül (ekkor Fényes még nem töltötte be a 18. életévét). A z áldozat pró­ bált kiabálni, de nem látta az úszómestert, mert a hideg téli idő miatt nagy volt a pára. A kiabálás elnémítására a víz alá nyom ­ ták, de előtte még azt mondták, hogy az erőszakot a víz alatt is meg lehet csinálni. Végül feltűnt az egyik úszómester, és erre a három tettes Fényest elengedte. A z áldozat nem hagyta magát, megkérdezte az úszómestertől a három fiú nevét, és panaszt tett a létesítmény igazgatójánál. A z erről készült jegyzőkönyv sze­ rint Fényes „ egyik műugró ismerődével és annak barátjával kint

úszkáltak a nyitott medencében. Egyszer csak oda úszott hoz­ zájuk három sportoló, akiket a jelen lévő' személyekben minden kétséget kizáróan felismert, és eló'ször megfogták a lábát, majd elkezdték fogdosni. O szabadulni akart, azonban teljesen köz­ refogták, és nem engedték el Afürdó'ruháját is le akarták húzni, erre őkiabálni akart, azonban lenyomták a víz alá. Azt kérdez­ ték tőle, hogy szűz-e és lehetne-e... Hogy szabadulni tudjon, azt mondta, hajlandó velük elmenni, de csak ha kiengedik a partra. Ezután engedték el, és akkor azonnal panaszra ment a szolgá­ latot teljesítő úszómesterhez. Az úszómesterek az igazgatóságra irányították panasztételre. Előadja még, hogy egyik sportolót sem ismeri, és hozzájuk egyetlen szót sem szólt, vagy velük ki nem kezdett. Megjelentek V. József, Tóth Béla és Gy. András spor­ tolók, akik az esetet nem tagadták. V. H SE-versenyző adta elő, hogy a panaszos lány kinn volt a nyitott medencében, és ott két 198

fiúval játszott a vízben, azt gondolták, hogy ők is kikezdhetnek vele, mivel a lány magatartása és a feltett kérdésekre való vála­ sza („szűz vagy?”, válasz: „ már nem ”) arra engedett következ­ tetni, hogy ezzel a lánnyal ki lehet kezdeni. (...) Kovács László főkönyvelő figyelmeztette nevezetteket, hogy magatartásukat semmi sem mentesíti, sőt mint ismert sportolók cselekedetük még jobban elítélendő. Figyelmeztette egyben panaszos fürdőven­ déget is, hogy válaszaival és magatartásával elősegítette a vele szemben erőszakoskodó viselkedést. ”21 Miután mindnyájan elhagyták a helyszínt, a három úszó szidalmazni kezdte Fényest, és azzal fenyegették, hogy úgy megverik, hogy belehal. Ezt követően lakásán is felkeres­ ték, és megpróbálták rávenni a vallomás visszavonására. Tóth Béla többször is kísérletezett ezzel. A fenyegetések hatottak, mert Fényes Marianna még a fegyelmi tárgyalás előtt vissza­ vonta feljelentését arra hivatkozva, hogy „a fent említettekkel az ügy teljes elintézést nyeri, ezért szeretném, ha tovább nem bonyolódna”.11 A Vasárnap 19 6x. január 29-i számában „Vannak-e sporthu­ ligánok” címmel (H-gy) szerzőtől megjelent egy rövid glossza, amelyben az úszószövetség előző napi fegyelmi bizottsági tár­ gyalásáról is közöltek két hírt. A cikk a huliganizmust N yugat­ ról beszivárgó jelenségként írta le, és részben az áldozatokat is hibáztatta: „Igaz, hogy könnyű Katát táncba vinni, s az a lány is megéri a pénzét, akivel ilyesmi megtörténik.”23 Mindez Fényest felháborította, ezért levelet írt a Népsportnak. Nincs adat arra, hogy a szerkesztőség foglalkozott volna az üggyel, mindenesetre az iskolai füzetlapra kézzel írt levél később a peranyaghoz került. A M agyar Uszószövetség fegyelmi bizottságának 196X. január x8-i ítélete a Fényes-ügyre utalva „sportemberhez mél­ tatlan magatartás" miatt mindhárom személyt egy hónapra eltiltotta az összes sportuszoda látogatásától, de ezt egy évre íel1 99

függesztette, Emellett a három személynek csak az edzésidő alatt engedte meg az uszodák látogatását. A z érintettek a fegyelmi tárgyaláson arra hivatkoztak) hogy a lány nem kiabált velük) ők pedig nem erőszakoskodtak. Tóth Béla azt is megjegyezte, hogy a lány „a fogdosás ellen nem tiltakozott” , és tagadta, hogy víz alá nyomta volna. Gy. András viszont elszólta magát) ami­ kor bevallotta, hogy » megkérdezték a lánytól, hogy nem lehet­

ne-e valamit csinálni Erre a lány azt mondta: majd kint. Ezután a lány kiúszott, és őket rövid idő múlva hívták az irodába.” 24 Feltehetően a fent említett újságcikkel összefüggésben a szö­ vetség elnöksége az ítéletet végül megváltoztatta, és a három érintettet 196X. április 30-ig (Tóth esetében április 26-ig) min­ dennemű sporttevékenységtől és az összes uszoda látogatásától eltiltotta, továbbá Tóth Bélát ki is zárta a válogatott keretből. A határozatot a Sportuszoda cs a Császár U szoda hirdetőfa­ lára is kifüggesztették.25 Tóth Béla i
T

ág abb ko n textu s: a z

FTC

Ezek az ügyek és a későbbi per nem függctleníthetők a Ferenc­ város sportolóival (és még inkább a drukkerekkel) kapcsolatos politikai problémáktól. A z F T C bizonyos értelemben ugyanis nyílt seb volt a pártállam testen. Mindez persze elsősorban a futball területén volt érvényes, ahol a szurkolók rendre bot­ rányt okoztak. A z F T C 1948 után elveszítette önállóságát, és az Élelmiszeripari D olgozók Szakszervezetének sportosztálya lett. 1951-ben még hagyományos zöld-fehér színeit is elvették. 200

A Fradi-sas természetesen egyáltalán nem szerepelhetett nyil­ vánosság előtt. Ennek ellenére mindvégig ez a sportklub számí­ tott a legnépszerűbbnek) és 1956 után is bizonyos ellenzékiség szele lengte körül. Mindez egyáltalán nem kerülte cl a politi­ kai vezetés figyelmét. Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizott­ ság első titkára 1960. október 24-én kelt állásfoglalásában azt ajánlotta, hogy a Fradit „nem kell felszámolni, csak középsze­ rűvé tenni"-27 Ebből a javaslatból ugyanilyen értelmű határozat is született, ezt követően pedig az M SZM P Budapesti Párt- cs Tömegszervezetek Osztálya intézkedési tervet dolgozott ki a végrehajtásról. Ennek szellemében ritkítani kellett az F T C médiamegjclcnéseit, sőt a Fradi-kultusz minden megnyilvánu­ lási lehetőségét is vissza kívánták szorítani. Ez egészen odáig ment, hogy Karinthy Ferenc Ferencvárosi szív című novellájá­ nak újrakiadását is elnapolták. Különböző ügyekben már 1960 végétől több FTC-sportoló is letartóztatásba került. U jváry László műugrót 1961 elején a „Gresham-galeri "-ügyben tartóztatták le, Harsány i Pál köz tör­ vényes ügy miatt került fogságba. 1961. június 29-én az M SZM P IX . kerületi pártbizottsága beszámoltatta az F T C elnökét és párttitkárát. Bár utóbbiak beszámolóját, amely többek között a „B-közép" felszámolásának befejezéséről tudósított, elfogad­ ták, Weidemann Károly, az F T C párttitkára mégsem nyerhette el a párt teljes bizalmát, mert nem sokkal ezt követően nyo­ mozás indult ellene, és 1961. november i-én a BM határozatot hozott őrizetbe vételéről és házkutatásról. A vádak szerint neki is szerepe volt a szurkolói zavargások előkészítésében. Emellett szadista hajlamokkal is megvádolták. Végül „a népi demokrati­ kus államrcnd ellen folytatólagosan elkövetett gyűlöletre izga­ tás" és más vádak alapján 1962. április 12-én első fokon három, majd másodfokon két év börtönbüntetésre ítélték. A z ügy kezdettől fogva koncepciós volt, mert politikai megrendelésre

201

indult* ráadásul mind a vádirat* mind az ítélet nagyrészt ideo­ logikus megállapításokból és valós tények átinterpretálásából állt. A Weidemann-ügy előkészítő szakaszában, 1961. október 17-én az M SZM P K B titkársága tárgyalta az F T C -ről szóló ter­ jedelmes jelentést, amelyben nem kevesebb, mint 45 egyesületi tagról fogalmazták meg azt a vádat, hogy „reakciós, fasiszta szemléletű, büntetett előéletű".28 A z F T C elleni fellépést ezek­ ben az esetekben tehát egyértelmű prekoncepciók határozták meg. Mindezt érdemes figyelembe venni a Beke István és társai-ügy kapcsán is.

A TÁRGYALÁS A vizsgálat még csak elkezdődött, amikor 196X. július 9-én a M agyar Uszószövetség elnöksége rendkívüli ülésen a másik két versenyzőt is kizárta a válogatott keretből, és eltiltotta mindennemű sporttevékenységtől. 196X. július 19-én az F T C fegyelmi bizottsága és elnöksége közösen úgy határozott, hogy a három sportolót azonnali hatállyal kizárja az egyesület tagjai közül. „A z ügy sürgősségére és rendkívüliségére való tekintet­

tel a fenti határozat nyilvánosságra hozatala előtt döntésünket a IX . kerületi Pártbizottság és az ED Ő SZ illetékes szerveivel> továbbá a Fegyelmi Bizottság és az Elnökség Budapesten tar­ tózkodó tagjaival megbeszéltük, illetőleg egyetértésüket a hatá­ rozatra vonatkozólag megszereztük. A B R F K Vizsgálati Osztály Bűnügyi Alosztály életbiztonsági csoportja 196X. augusztus i-én kérte a Fővárosi Főügyészség­ től a nyomozás meghosszabbítását, mert az előzetes letartóz­ tatás kezdetétől számított 30 napból már csak 10 maradt hátra, és ez alatt nem lehetett befejezni a kihallgatásokat és elkészíteni a vádiratot. A kérésnek a fővárosi főügyész helyettese augusz­ 202

tus 3-án helyt adott. Ennek ellenére a vádirat augusztus ro-én mégiscsak elkészült. Az ügyben összesen 34 tanút idéztek be, elmondható tehát, hogy mindenkit, akinek csak érintőlegesen köze lehetett az ügyhöz, kihallgattak. A vádlottakról munkahe­ lyük és iskoláik pozitív jellemzést adtak. Augusztus 31-én a bíró­ ság megtartotta előkészítő ülését, amelynek során ismertették a vádiratot és a nyomozati Íratok lényegét. A dr. Stauber József által képviselt ügyészség ennek során a vádiratot csekély mérték­ ben módosította. Eredetileg Bekét cs Lengyelt egy-egy erőszakos nemi közösülés bűntettével és egy egy-erőszakos nemi közösü­ lés bűntettében bűnsegédscggel, Tóthot pedig két erőszakos nemi közösülés bűntettével és egy bűnsegédséggel vádolták. A módosí­ tás után Bekét, Tóthot és Lengyelt két erőszakos nemi közösülés befejezett bűntettével vádolták, és letartóztatásukat fenntartot­ ták, mivel a vádlottak mindegyike 10 évig terjedő börtönnel volt büntethető, és ezért szökésüktől tartani kellett.30 A Deák László elnökségével vezetett Pesti Központi Kerületi Bíróság büntető tanácsa az ügy jellege miau részben zárt tárgya­ lásokon tervezte tárgyalni az ügyet. A tárgyalás azonban elhú­ zódott, összesen hét tárgyalási napra volt szükség. Dr. Dömös Lajos, Beke ügyvédje a sértett lejáratásának taktikáját választotta. Tanúkat kísérelt meg idéztetni, akiknek azt kellett volna valla­ niuk, hogy a sértett laza erkölcsű nő, aki rendszeresen más fér­ fiakkal jár haza.31 Mindhárom védő egységesen kérte továbbá Zólyomi Zsófia idegállapotának vizsgálatát arra hivatkozva, hogy a no ideggyengeségben szenved. Bckc ártatlannak vallotta magát, cs arra hivatkozott, hogy neki úgy tűnt: Zólyom i Zsófia nem jó erkölcsű nő. Állítása szerint a közösülés önként történt, bár azt elismerte, hogy ettől Zólyom i vonakodott. Ehhez az interpretá­ cióhoz csatlakozott Lengyel is.32 Tóth azonban már úgy adta elő a történetet, hogy vele a sértett ölelkezett és csókolózott, vona­ kodását pedig egy szóval sem említette. 203

Több tanúkihallgatás történt a célból, hogy az egyes vizsgálati szakaszokban felvett vallomások közötti ellentmondásokat tisz­ tázni tudják. Ennek során M okra K ároly rendőr főhadnagyot is meghallgatták, aki a vizsgálatok legelejétől reszt vett az ügy­ ben. M okra a bíróság előtt elmondta, hogy sporttársi viszony­ ban is volt a vádlottakkal. Vallomásában erre külön ki is tért:

„Sportbarátságunkra tekintettel nem volt közömbös előttem> hogy olyan emberek kerüljenek a rendőrségre, akiket ismertem, akikkel kezet fogtam, s akik magyar válogatott üsző verseny­ zők. Sasvan figyelmét is felhívtam arra, hogy különös lelkiisme­ retességgel vizsgálja a dolgot Ez azt jelenti, hogy mindketten olyan lelkiismeretesen végeztük a vizsgalatot, mintha anyánk­ ról vagy testvérünkről lett volna szó. Bizonyos fokig egy kis saj­ nálkozás is vezetett bennünket, hogy a vádlottak ilyen helyzetbe kerültek, ez azonban nem ment a szolgálati eskünk rovására. ”33 A z eljárás során Beke és két társa azzal próbálkozott, hogy hitcltelenítse Lódri László kőműves vallomását annak érdeké­ ben, hogy maguknak alibit szerezzen. A zt akarták elhitetni, hogy Lódri látta, hogy a Lengyel-lakásba egymást váltva mentek be a tettesek. A rendőrség alaposságára vall, hogy Beke felvetése után mindhárom vádlottal lerajzoltatták azt a vélelmezett szituá­ ciót, amelyben Lódrival találkoztak, nem kihagyva a feladatból azt sem, hogy az érintettek a találkozás pillanatában hol vélték látni társaikat. Beke rajza szerint Tóth és Lengyel a találkozás időpontjában a lakás lépcsőjén üldögélt. Ezt később módosí­ totta, és már azt állította, hogy az érintettek a lakásban voltak. Lengyel úgy rajzolta le az esetet, hogy a lépcsőn ültek, ám Lódrit ellentétes irányból látta közeledni, mint Beke. Tóth pedig magát Lódrit is teljesen más helyre rajzolta be, mint az előző kettő. Ráadásul Tóth cs Lengyel szerint nem voltak benn a lakásban akkor, amikor Lódri feltűnt, miközben valójában Lódri őket nem láthatta, mert a lakásban voltak. íg y a nyomozás végül min­ 204

den kétséget kizáróan bizonyítani tudta, hogy a vádlottak által gyártott alibi hazugság, A rendőrség azonban nem elégedett meg ezzel a bizonyí­ tással, hanem kihallgatta Lódrit és Mokrát is. A tárgyaláson emiatt szembesítésre is sor került Lódri és Beke, illetve M okra és Beke között. E z utóbbi azzal vádolta volt sporttársát, hogy az presszionálta a tanút. M okra ezt követően felháborodásá­ ban szinte könnyezve34 csak annyit mondott: „E ddig sajnálta­ lak^ Beke , de aki ilyen valótlanságot tud mondani rólamy már nem sajnálom. ”35 Külön fejezetet jelentett Pék Judit ügye, aki a tárgyaláson eredeti vallomását módosította. „Megítélésem szerint a rendőr­

ségijegyzőkönyvben egyes szavaim színesebben vannak leírva, mint ahogyan azt én elmondtam . (...) Abban az időben csak azért kértem a vádlottak megbüntetését, mert haragudtam rájuk éppen emiatt. Ügyész kérdésére: Ma már nem haragszom a vád­ lottakra. Végeredményben ugyanis velem nem történt semmi különös. ”36 Furcsa vallomás ez ahhoz képest, hogy Pék először még elemi felháborodásban követelte az őt megerőszakolni akarók megbüntetését. A „semmi különös” kifejezés arra utal­ hat, hogy Pék külső hatásra változtatta meg a véleményét, azt ugyanis, amikor egy nőt „partiba vágnak” , nem lehet ezzel a jel­ zővel illetni - még Pék Judit szexuális életének ismeretében sem. A bíróság a védelem indítványainak egy részét elutasította, más részét azonban helybenhagyta. A z elutasítást azzal indo­ kolta, hogy az új tanúk, illetve szakértők nem járulnak hozzá a tényállás tisztázásához. Zólyom i Zsófia állítólagos „fcslett élet­ módjával” kapcsolatosan egy idő után azért sem volt hajlandó tanúk meghallgatására, mert kétségtelenül beigazolódott: a lány késői hazajárásai azzal függtek össze, hogy színjátszó szakkörbe járt, illetve amikor táncolni járt, akkor onnan mindig barátnő­ jével és annak édesanyjával együtt távozott, férfikíseret nélkül.

Figyelemre méltó azonban, hogy a bíróság azoknak az indít­ ványoknak kivétel nélkül helyt adott, amelyek arra irányul­ tak, hogy tisztázódjanak a vizsgálat különböző szakaszaiban keletkezett vallomások ellentmondásai. Zsófia esetében barát­ női mellett meghallgatásra került osztályfőnöke, aki kiemelte, hogy „ hazudozásnak soha nyoma nem volt henne, sőt még akkor is megmondta a véleményét, ha az az őszámára hátrányos lett volna , mindig a legőszintébhek közé tartozott”? 7 A tárgyalás végén Beke védője még megpróbálkozott hitelteleníteni Zólyom i Zsófiát arra hivatkozva, hogy már az írásos felvételi vizsgája sem sikerült, ennek a kísérletnek azonban a bíró­ ság nem adott (perrendtartási okokból nem is adhatott) helyt. (A sikertelen felvételiről egyébként Zólyom i a megerőszakolás napján még nem is tudhatott.) Ezt követően az ügyvédek egymás­ sal egyeztetett védőbeszédet tartottak. Ebben kifejtették, hogy szocialista ügyvédként „a dolgozó nép szocialista felfogását és állásfoglalását” képviselik. Zólyomi Zsófiát feslett erkölcsű nőnek nevezték,38 és azzal vádolták, hogy csak azért tett feljelentést, mert felvételije nem sikerült. Panaszolták, hogy az általuk előterjesz­ tett indítványok egy részét a bíróság elutasította, és arra is hivat­ koztak, hogy az úszótársadalomban sajátos normák uralkodnak. Egyik helyt nem adott indítványuk épp arra irányult volna, hogy az addig meg nem szólaltatott Hegedűs Noémi tanú igazolja: ő is egyszerre közösült mindhárom vádlottal. Ezzel azt kívánták volna igazolni, hogy az uszoda sajátos szubkultúrájában mindez bevett dolognak számít. Csupán azt ismerték el, hogy a vádlot­ tak magatartása morálisan elítélendő. A vádlottak mindhárman kijelentették, hogy ártatlannak érzik magukat.

206

A Z ÍT É L E T A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PK K B) dr. Deák László vezette tanácsa i $6x. október 12-i ítélete Bekét cs Lengyelt egy rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntette miatt 4 év, Tóthot 5 év börtönre ítélte, a Pék Judittal összefüggő vád alól viszont felmentette. A z ítélet nem kevesebb, mint 49 oldalt tett ki, és alapvetően elfogadta a vádirati tényállást. A bíróság ítéletének indoklását azzal a megállapításával kezdte, hogy „a női természet ismeretében logikai lehetetlen­

ségnek és képtelenségnek tartja a bíróság az oly módon való közösülést az érintett személy beleegyezésével>amint azt maguk a vádlottak bizonyítani igyekeznek” ^ - értve ez alatt azt, hogy a vádlottak szerint Zólyom i annyit mondott volna, hogy nem zárkózik el a közösüléstől, de „hideg lesz” . A bíróság egyút­ tal visszautasította a védelem azon állítását, miszerint Zólyom i megbízhatatlan, hazug személy, mert eltitkolta Beke előtt, hogy már nem szűz. „ Maga a becsületvédelmi törvény is a kerületi bíróság felfogását igazolja, amikor igazolja, hogy a női becsü­ let vonatkozásában nincs valóságbizonyításnak helye. A jelen bűnügyre levetítve ez az elv talán leghelyesebben úgy hangzik, hogy azzal a férfivel szemben, aki egy nővel történt ismeretség után első kérdései közt a nő szüzessége iránt érdeklődik - nincs és nem is lehet jelentősége a nő szavahihetősége szempontjából annak a ténynek, hogy az ily módon feltett kérdésre nem vála­ szol teljes nyíltsággal ”40 A bíróság részletesen elemezte a bűncselekmény előtti nap társalgási szituációját. Ennek során figyelemre méltónak találta, hogy Esti Zsolt a tárgyalás során bizonytalanabbul adta elő a történetet, mint rendőrségi meghallgatása során. Zólyom i viselkedését teljesen ártatlannak és gyanútlannak minősítette. A bíróság áltat hitelesnek tekintett vallomása szerint Zólyom i 207

az uszodai találkozás és a lakáshoz érkezés rendkívül rövid ideje alatt csupán arról beszélt Bekének, hogy hogyan áll a fel­ vételivel, illetve hogy barátnője, akinek Béke korábban udva­ rolni tűnt, aznap miért nincs jelen. A bíróság leszögezte azt is, hogy Zólyom inak nem kellett elvileg semmitől sem tartania, hiszen a lakás egy zajos uszoda kellős közepén helyezkedett el, és semmilyen előzetes jel nem utalt arra, hogy őt ott erő­ szak érhetné. Béke vallomásaiban ráadásul maga is elismerte, hogy „becsalta" Zólyom it a lakásra. A bíróság ennek kapcsán fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Beke korábbi menyaszszonyát többször tettleg is bántalmazta, valamint azt is, hogy Beke elismerte: azt mondta a sértettnek, hogy „addig innen ki nem mégy, amíg nem leszel az enyém". A bíróság egyben nem fogadta el a vádlottak azon egybehangzó előadását, hogy Beke már nem volt a szobában, amikor a másik két személy az erő­ szakot elkövette- Mindezt nemcsak azért nem fogadta el, mert nem tekintette logikusnak, hanem azért sem, mert Tóth a szem­ besítések során még nem így nyilatkozott, hanem ebben a kér­ désben elismerte Zólyom i verzióját. A bíróság ennek kapcsán külön vizsgálta az első szembesítéseket vezető Sasvári főhad­ nagy vallomását. Mindez azért lényeges, mert a Tóthtal történő szembesítés a harmadik szembesítés volt- A z első két szembe­ sítés során Beke és Lengyel tagadták, hogy együtt lettek volna, a harmadik szembesítés után viszont Zólyom i Tóth jelenlété­ ben felkiáltott, hogy Tóth vallomása ellentétes az előző ket­ tővel - amire aztán Tóth megpróbálta vallomását visszavonni. Dr. Molnár G yu la a tárgyalás során fontos szerepet kapott. Tanúként neki kellett igazolnia azt, hogy Zólyom i az esemé­ nyek után két nappal hogyan mondta el az eseményeket. M ol­ nár tárgyalási vallomásán azt mondta, hogy az első közösülés csak Bekével történt, és csak ezt követően jöttek be a többiek a szobába. Miután a bíró szembesítette dr. Molnárt a rendőr­ 208

ség előtt tett vallomásával, amelyben ugyanerre még másképp emlékezett, nevezetesen úgy, hogy Zólyom i elbeszélése szerint a nemi erőszak időpontjában nem volt egyedül Bekével, tárgya­ lási vallomását visszavonta, és a rendőrségi vallomását tekin­ tette érvényesnek. A bíróság a későbbiekben nem foglalkozott annak kutatásával, hogy az ügyvédi praxist folytató Molnár miért módosította menet közben kétszer is oda-vissza a vallo­ mását. A z mindenesetre kizárható, hogy Molnár ezt a lényeges körülményt elfelejtette volna. Minden jel arra mutat, hogy a tet­ tesek rá is pressziót gyakoroltak annak érdekében, Hogy minél enyhébb vallomást tegyen. Egyedül ezzel magyarázható, hogy a csoportos elkövetést a tárgyaláson már tagadni próbálta. A z ítélet az orvos szakértői véleményt és a látleletet kontex­ tusukban vizsgálta, sőt hiányosságukat is szóvá tette. Kiemelte, hogy a szakértői vélemények az erőszakos nemi közösülés tényét ugyan nem bizonyítják egyértelműen, azonban azt ki sem zárják, és leszögezte: a szakvélemény is azt támasztja alá, miszerint elsősorban nem orvosi kérdés annak megállapítása, hogy történt-e erőszakos nemi közösülés vagy sem. K om oly külsérelmi nyom ok pedig éppen azért nem valószínűek, mert a tettesek túlereje minden védekezést eleve esélytelenné tett. A vádlottak magatartását az ítélet közönséges „huligánvisel­ kedésnek" minősítette. A z ítélet kitért a védelem azon takti­ kájára is, amely az áldozatot próbálta hibáztatni. Leszögezte, hogy az „ erőszakos nemi közösülés büntette nemcsak a nemi­ leg érintetlen nőszemélyeket, hanem általában a női szabadsá­ got védi \ de teret adott annak bizonyítására is, hogy Zólyom i nem züllött egyéniség, annak érdekében, hogy szavahihetősége is vizsgálható legyen.41 Ennek kapcsán megállapította, hogy a kihallgatott házmester rosszindulatúan tanúskodott Z ó lyo ­ miról, ráadásul vallomása ellentmondott férjének vallomásával. Az ítélet kiemelte, hogy Beké egy családi barátja, aki rendészeti 209

osztályvezetőként dolgozott, i $6x. augusztus 20-án felkereste Zólyom i nevelőapját, és azt akarta elhitetni vele, hogy nem is Zólyom ival történt az erőszak, illetve jóindulatra kívánta bírni nevelőapján keresztül Zólyom it. Végül az ítélet részletesen tár­ gyalta azt is, hogy bizonyos védői bizonyítási indítványoknak miért nem adott helyt. A z ítélet kiszabásánál a bíróság utalt arra, hogy hasonló erő­ szakos cselekmények jelentős számban fordultak elő az utóbbi időben. Súlyosbító körülménynek ítélte a csoportos elkövetést, az előre megfontoltságot, Tóth esetében pedig a folytatólagos­ ságot, enyhítő körülményként a büntetlen előéletet és a kiemel­ kedő sportszereplést. Utóbbinál azonban arra is utalt, hogy a kiemelkedő sportsikerekért a vádlottak más vonalon amúgy is ellentételezéseket kaptak. A z ítéletben politikai kitétel egyál­ talán nem szerepelt, így a „szocialista társadalom" mint kifeje­ zés sem jelent meg. Többször utaltam már rá, és a perben is igen sok jel mutat arra, hogy a vádlottak igyekeztek megfélemlíteni a tanúkat. Dr. Molnár vallomásának megváltoztatását már említettem. Zólyomi Zsófia nevelőapját - ahogy arról az ítélet is beszámol - még a vizsgálati szakaszban felkereste egy rendőr, aki az úszók isme­ rőse volt, és arra kívánta rávenni a családot, hogy pénzért cse­ rébe vonják vissza a feljelentést. N éhány nappal később az apát ismeretlenek nyílt utcán összeverték, ám a sértett nem tett fel­ jelentést. A tettesek azzal is próbálkoztak, hogy felajánlották a sértettnek: egyikük elveszi őt feleségül. Ebben az esetben ugyanis a kor joggyakorlata szerint ejteni kellett volna a nemi erőszak vádját.42 A P K K B ítélete rendkívül enyhének minősíthető, hiszen a hatályos büntetőtörvenykönyv, pontosabban a hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása (BH Ö ) a szimpla nemi erőszakot 5-től 12 évig terjedő börtönnel büntette, a csopor­ 210

tos elkövetés pedig minősített esetnek és éppen ezért súlyosbító tényezőnek számított. Hasonlóan minősített esetnek számított az is, hogy a bűncselekményt részben eszméletlen áldozat sérel­ mére követték eh Mindhárom vádlott és ügyvédje több jogcímre hivatkozva is fellebbezést jelentett be. Az ügyész az ítéletet tudo­ másul vette. A z ítélet csak rövidhírben jelent meg Magyarországon. A Népszava 196X. július ix-én már tudósított arról, hogy a három sportolót az F T C kizárta soraiból. A z ítéletről szóló rövidhírt is közölték a fontosabb napilapok. Ez utóbbit már a nemzetközi sajtó is átvette. 196X. október 13-án például a Daily Record írt erről.

A M Á SO D FO KÚ

ÍT É L E T

1 96X. február 17-én dr. Nezm ényi Bcla tanácselnök, dr. Paksy István előadó bíró és Menráth István bíró immár zárt tárgya­ láson (az elsőfokú tárgyalás nyilvános volt!) meghozta az ügy másodfokú ítéletét. Ennek előzménye a Dömös Lajos által készí­ tett, 29 oldalas fellebbezés volt, amely alapvetően az áldozat hibáztatásából állt. Dömös szerint a bíróság iratellenesen álla­ pította meg a tényállást, helytelen következtetéseket vont le, és nem derítette fel kellőképpen a tényeket. Sokatmondó, hogy míg az ítélet a szocialista kifejezést egyszer sem használta, addig a fellebbezésben megjelent a szocialista büntetőjogra való hivat­ kozás is abban az értelemben, hogy a bíróság mérlegelési lehe­ tősége nem lehet parttalan. A másodfokú ítélet helybenhagyta az elsőfokú ítéleti tényál­ lást. Leszögezte, hogy a bizonyítás igen széles körben történt, és azt is elismerte, hogy az elsőfokú bíróság „rendkívül ala­

posan, a szokásos és általában megkívánt terjedelmet messze 211

meghaladó részletességgel tett eleget indoklási kötelezettségé­ nek. (,..)A z elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok mérlegeléséhez tapadó ténykövetkeztetései egyetlen esetben sem állnak ellentét­ ben a logika szabályaival vagy az általános élettapasztalattal. ”43 A másodfokú ítélet leütött egy olyan ziccert is, amelyet az első fok nem. A védelem fo argumentuma az volt, hogy a közösülés beleegyezéssel történt. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy ez még egy Pék Judithoz hasonló nő esetében is teljes­ séggel valószínűtlen felvetés lenne. Hiszen Pék „ gyakran vál­ togatta férfipartnereit Igen könnyen és hamar létesített új és új nemi viszonyt . A nemi élet területén teljes jártasságot mutatott, 5 a konkrét ügyből kitűnóíeg meghökkentő, frivo l helyzetben is feltalálta, otthon érezte magát. Ennek ellenére a leghatározot­ tabban tiltakozott az ellen, hogy Lengyel Lajos után az előtte addig ismeretlen Tóth Bélával is közösüljön, s ezt az elhatározá­ sát akkor sem változtatta meg, amikor hárman, bizonyos fokú erőszakkal igyekeztek őt erre rávenni Mennyivel kevésbé volna életszerű feltételezni a három személlyel az eset alkalmával tör­ ténő beleegyezéses közösülést arról a sértettről, akiróíaper ada­ tai nem bizonyították, hogy kifogás alá eső erkölcsi életet élt vo ln a ” ** A másodfokú ítélet kiemelte, hogy a vádlottak vallo­ másai közül Tóthé a leginkább abszurd, mert míg a másik két tettes legalább utalt arra, hogy a közösülés nem teljes egyetér­ téssel történt, Tóth végig úgy állította be a dolgot, mintha még ölelkeztek cs csókolóztak is volna közben. A z sem maradt szó nélkül az ítéletben, hogy a vádlottak nyomozati magatartása végig őszintéden volt. Molnár Gyula kapcsán az ítélet kitért arra is, hogy érthetetlen, miért változtatta meg az ügyvéd a vallomá­ sát, cs leszögezte: a magyarázat csak az lehet, hogy „ a tanú vagy egyáltalán nem fektetett súlyt a sértett által neki elmondottak megjegyzésére, vagy pedig a tárgyaláson - ismeretlen előzmé­ nyek után - tudatosan a vádlottak javát igyekezett szolgálni ” 212

A másodfokú bíróság mindezek után az áldozat felelősségét is firtatta. „M iért megy be egy leány fürdőruhában egy általa

alig ismert férfi lakásába? Miért túri zívan, hogy a férfi az ablak rolóját leeressze, az ágyneműt a rekamiéról eltegye ? Miért ül le a rekamiéra, amikor szék és asztal is van a szobában? Miért nem nyúl erélyesebb eszközökhöz, amikor a férfi kifeje­ zésre juttatja, hogy vele csókolódzni, majd közösülni akar? Miért a hajátfésüli menekülési kísérlet vagy kiáltás helyett akkor; ami­ kor a férfi magára hagyja abból a célból, hogy társait been­ gedje? ” 45 Mindezt a bíróság ugyan könnyelmű magatartásnak ítélte, ám kifejtette, hogy mindennek semmi jelentősége sincsen, mert a „kom olytalan ellenállás” , illetve a „ráutaló magatartás” védelem részéről használt érve csak akkor állhatna fenn, ha Beke egyedül lett volna a nemi erőszak időpontjában. Olyan adat azonban „egyáltalán nincs az ügyben, amely arra utalna, hogy a sértett három személlyel, azok együttes jelenlétében kívánt volna közösülni”.^ Magyarán: azok az állítások, amelyek a sér­ tett ráutalónak vélt magatartását is felelősnek tartják a történte­ kért, teljesen alaptalanok. A másodfokú bíróság Beke tevékenységét súlyosabban érté­ kelte, mint az első. Beke ugyanis Lengyelt is aktívan hozzá­ segítette a nemi erőszakhoz, ezért fennállt a folytatólagosság. Emellett az ítélet megállapította azt is, hogy az elsőfokú ítélet nem tért ki arra a körülményre, hogy Tóth pszichikai bűnsegéd­ nek tekintendő az első két nemi erőszak esetén, mert erőszakot személyesen ugyan nem alkalmazott, de jelen volt. A másodfokú ítélet arra is rámutatott, Hogy Tóth Béla vádlott cselekményét súlyosabban kell megítélni, mivel a sértett magatehetetlen álla­ pota a vádlottak egységes akaratéi határozásának eredményeként következett be. Abban is súlyosabban fogalmazott a másod­ fokú ítélet, hogy az élsportolói mivoltot egyáltalán nem tekin­ tette enyhítő körülménynek.

Mindezek után kifejezetten meglepő, hogy a másodfokú bíróság az enyhítést célzó perorvoslatokat alaposnak találta, és mindhárom vádlott büntetését csökkentette: Beké három év két hónapot, Tóth három évet, Lengyel két evet kapott. Az indok­ lásban arra hivatkozott, amit korábban, éppen a saját szövegé­ ben, ellentétesen ismertetett: a vádlott könnyelmű magatartására, ami „a jelen cselekmény megkezdésének első percétől a befeje­ ződéséig megmutatkozott ” Érdemes végiggondolni ezt az állí­ tást, amikor néhány oldallal korábban épp arra jutott az ítélet, hogy a vádlott esetleges könnyelmű magatartásának semmiféle jelentősége sincsen, hiszen egyetlen adat sem utal arra, hogy a sértett három személlyel, azok együttes jelenlétében kívánt volna közösülni. A bűncselekményiek kapcsán fontosnak tar­ totta a másodfokú bíróság a felelősség arányainak pontosabb megállapítását. Főkolom posnak egyértelműen Bekét nevezte meg, azonban korábbi fegyelmi büntetése miatt Tóth felelős­ ségét szinte ugyanakkorának értékelte. Mindent összevetve lehetetlen elhessegetni azt a gyanút, hogy a másodfokú ítélet meghozatala előtt a bíróságot a vádlottak érdekében befolyásolták. Mással nem magyarázható ugyanis az, hogy az ítélet szÖvegezévse szigorúbb, a büntetés viszonylag eny­ hébb. Minden bizonnyal a bíró egyfajta „palackposta” jelleggel akarhatott üzenni az ügy késői olvasóinak.

AZ ÍT É L E T

U TÁN

A másodfokú ítéletről sajtótudósítás már nem jelent meg. A z elítéltek a büntetés-végrehajtás fiatalkorúak részére működ­ tetett nagyfai bv-telepen töltötték le büntetésüket. Az elítéltek szülei 19éx. június í-én közös kegyelmi kérvényt nyújtottak be. Ebben arra hivatkoztak, hogy ők nem tudják ugyan, mi is történt 214

pontosan, de a fiatalok neveléséért nagy részében az F T C -t is felelősség illeti. „ Ok is hibásak abban, ahogyan és amit az uszo­

dában elkövettek. (...) Amikor a baj megtörtént, az egyesüle­ tük mint a régi legfőbb sportvezetőségük őket megbélyegezve elfordult tőlük, nem gondolva arra, hogy nemcsak a 2 1 éves fiuk, hanem a nevelők is felelősséggel tartoznak. ”47 A kérvény­ hez 16 oldalas indoklás is társult, amely alapvetően az áldozathibáztatás érvelését tartalmazta. Emellett mindehhez a Magyar Testnevelési és Sporthivatal Elnöke Eln. 165/196X számú átira­ tát is mellékelték, amely az Elnöki Tanácsnak szólt, és amelyben a hivatal elnöke rámutatott az elítéltek felelős sportvezetőinek nevelési módszereiben fellelhető hiányosságokra is.48 Mindeh­ hez csatlakozott a P K K B is, amennyiben megállapította, hogy y,a bíróság tapasztalata szerint a huligánkérdés mint tömegje­ lenség felszámolást nyert” Ő** - ami egyébként nem volt igaz. A kérvényeket 196X. december 22-én az igazságügyi minisz­ ter elutasította. 196X őszén Tóth Béla anyja újra kegyelmi kérvényt írt az igazságügyi miniszternek. Ebben arra hivatkozott, hogy fia neki könnyek között bizonygatta ártatlanságát cs Zólyom i Z só ­ fia szerinte feslett erkölcsiségét. Tóth 196X. március 20-án, Len­ gyel és Beke 196X. március 26-án feltételesen szabadlábra került. Ezt több körülménynek is köszönhették. A z ekkori amnesztiarendelet köztörvcnycsck esetében is tartalmazott kedvezménye­ ket, amennyiben fennálltak „különlegesen méltánylandó okok” . A bűnösök ennek köszönhetően 20 hónap után szabadlábra kerültek. A ténylegesen leült büntetés így még az egyébként is enyhe ítéleteknél is nevetségesebben rövid volt. Szabadulásuk után mindhárman a Finommechanikai cs Orvosi Készülékeket Gyártó KTSZ-ncl kezdtek dolgozni, Tóth nem sokkal később sorkatonai szolgálatot teljesített, Lengyel 196X. június i-én, Beke 196X. december 5-én megnősült. M ind­

hárman már szabadulásuk évében sportsikereket értek el. Beke i^óx-ban már Európa-bajnokságot nvert, Tóth pedig dobogós helyen végzett magyar bajnokságokon. A rákövetkező nyáron mindhárman kérelmeztek, hogy egyéni kegyelemből töröljék büntetett előéletüket - ahhoz képest, hogy nemrég szabadultak, meglepően korán. Mindez nyilván a N yugatra utazás lehetősé­ gével és továbbtanulási terveikkel függött össze, amire bünte­ tett előélettel nem lett volna módjuk. Deák László tanácsvezető bíró a javaslatot támogatta, azonban az igazságügyi miniszter ekkor meg nem kívánt élni kegyelmi előterjesztéssel.50 E g y évre rá, szeptember 28-án Deák tanácsvezető bíró már indokoltnak tartotta a vádlottak mentesítését: „ Bár a vádlottak

durva bűncselekményt követtek el, de ezért őket a bíróság szi­ gorúan el is ítélte. Ennek ellenére Béke büntetett előélet alóli mentesítésének, amire egyetemi tanulmányai elkezdése miatt volt szüksége, a miniszter az cv decemberében nem adott helyt, a következő év július 15-én azonban már igen. Összehasonlítva más vádlottak sorsával: a három úszó meg­ lepően enyhe ítéletet kapott, ennek is egy részét kegyelemből elengedték, és négy évvel az események után már büntetett előéletüket is törölték. Mindez elképesztően jóindulatú bánás­ módra utal. Annak érdekében, hogy az ítélet súlyossága megítélhető legyen, átnéztem a csoportos nemi erőszak miatt ebben az idő­ szakban elítélt személyek ítéletei közül összesen 3 5-öt. Ebből 17 volt véletlenszerűen választott személy börtöndossziéja, a maradék 18 személy összesen hat különféle perben szerepelt.52 A z ítéletek az elkövető szerepétől és a bűncselekmény súlyá­ tól függően 2 cs 7 cv között szóródtak (ittas áldozat esetében például enyhébb ítélet született), több esetben azonban az eny­ hébb ítéleteket sem javító-nevelő intézetben, hanem szigorított börtönben szabták ki. Elkövetés szempontjából az itt tárgyalt 216

üggyel leginkább a B. Mihály és kct társa által elkövetett cso­ portos nemi erőszak állítható párhuzamba: itt a fővádlott hét, a másodrendű öt, a harmadrendű három évet kapott. B. Mihály viselkedése megfeleltethető az itt ismertetett ügy bármely vád­ lottjának magatartásával, ebből pedig az állapítható meg, hogy a három sportoló majdnem feleannyira szigorú ítéletben része­ sült, mint amit átlagosan kiszabtak.53 A lényegi különbség a végrehajtásban meg jobban tetten érhető. A 17 megvizsgált börtönkarton tanulsága szerint ugyanis az elítéltek büntetésük kétharmadát-háromnegyedét le is ülték. N égy-öt éves ítéletek­ ből senki sem szabadult 30 hónapnál hamarabb.54 Ehhez képest a három sportoló 20 hónap után már szabadlábon volt, ami ext­ rém jóindulatra utal. A z ügy bírósági anyagaiban nincsen közvetlen adat arra, hogy a vádlottak érdekében politikai nyomásgyakorlás történt volna. Bizonyos dolgok azonban elgondolkodtatok. Először is elgondolkodtató a vádlottak perbeli és per előtti magatar­ tása. A három sértett ügyében egyaránt megállapítható, hogy éltek a presszionálás eszközével. Vagy a sértettet, vagy annak tanúit próbálták fenyegetéssel kedvező vallomásra befolyásolni, sőt a sértett nevelőapja esetében még a fizikai bántalmazástól sem riadtak vissza. Míg az első esetben még gondolhatjuk azt, hogy a nagyszájú sportolók túltengő magabiztosságáról volt szó, a későbbiekben már kevéssé valószínű, hogy ne valamilyen poli­ tikai kapcsolat birtokában lettek volna ennyire magabiztosak. Másodszor: elgondolkodtató a másodfokú ítélet szövege. Ez, mint ahogyan említettem, tartalmilag súlyosbította az elsőfokú ítélet megállapításait, ehhez képest enyhébb ítéletet hozott, és ezzel saját korábbi indoklásának is ellentmondott. Harmadszor: elgondolkodtató a vádlottakkal szembeni rendkívüli jóindulat. Mindez a korszakban egyáltalán nem volt általános.

Végül pedig elgondolkodtató maga a nyomozati eljárás és a bírói munka, amely korrektsége miatt ma is megállja a helyét. H ogyan lehetséges, hogy i<>()x-ben, amikor éppen az F T C elleni eljárások tetőpontja volt, nem merült fel hogy kiszállja­ nak a három úszó lakására és ott házkutatást tartsanak? Az F T C párttitkára sokkal kevesebb bűncselekménnyel volt gyanúsít­ ható, mégis keményebb eszközöket alkalmaztak vele szemben. Amennyiben kerestek volna az úszók lakásán „kom prom it­ táló” dolgokat, könnyen lehet, hogy találtak volna egy máso­ dik világháborús német magazint, egy Magyar Futárt vagy egy horogkcrcsztcs birodalmi pénzérmét. Más ügyekben már ilyen „bizonyítékok” is elégségesek voltak ahhoz, hogy a vádlottakra rásüssék a rendszerellenesség bélyegét. Könnyen lehet, hogy a három úszó elleni ügy csak azért nem vett ilyen fordulatot, mert kezdettől fogva koncepciós ügy volt. A koncepció azonban itt éppenséggel abban az értelemben működött, hogy ne legyen a pernek politikai tartalma. Mindez az ítéletekből egyértelműen látszik, hiszen azokból meglepő és teljességgel szokatlan módon teljesen hiányzik az ideológiai szöveg. Mindez pedig ismét arra utal, hogy a vádlottak valam i­ lyen politikai támogatóval rendelkezhettek.

218

JEGYZETEK

1

( N A T H 2 0 1 5 / 1 0 4 2 / 2 / V 5.0. M á so la t a s z e r z ő b irto k áb an ,)

Előszó 1

A k é rd é sre lásd A n d re a *

A

S c h m id t-S c h w c iz e r: Umbrucb in

Ungam i<)8$

2

k aszáé rt term ész etesen csak a k o m ­

V erlag H c rd e r-In s -

m u n ista p á rt által ir á n y íto tt p o litik a i

titut, M a rb u rg , 2 0 14 . (D o k u m c n te u n d

re n d ő rsé g fe lelt. M a g á é n az ítélk ez ésért

M a té riá k é n z ű r o stm itte le u ro p á isc h c n

a z o n b a n tö b b p á rti ü ln ö k ö k és b írá k

G e sch ie h te ), valam in t T ő k é s R u d o lf:

v o lta k fe le lő se k . S z á m o s o ly a n k érd é s

A kialkudott forradalom. K o s su th ,

vo lt, a m e ly b e n a k o a líc ió s p á rto k r e p ­

B u d a p e st, 19 9 8 .

rezen tán sai rc sz lc h a jló a n v a g y ak á r jo g ­

K e n e d i Já n o s : K belügyi iratfelmérd

sértően já rta k el.

jelentése a kastélyból M a g v e tő , B u d a ­ p e st, 20 0 0 ; n ő : Hálózati munkára nem alkalmas. K belügyi iratfelmérd újabb jelentései. M a g v e tő , B u d a p e st, 2 0 1 5 ; V a rg a L á s z ló : Világ besúgói, egye­ süljetek/ A z állambiztonság átmen­ tése. P o lg á rt, B u d a p e s t, 20 0 6 ; Z é té n v i

5

p est, 1999, 3 4 3 ., 394., 4 0 4 ,; v a la m im co m m u n ist rég im e in í lu n g a r y : N a ­ tio n al r e p o r t” . In : S v o b o d a , D á v id O ’ C o n n o r C o ll in (ed.): Crimes oj the

Communist Kegimes: International Conference : A n Assessment by Históri­ ám and legal Experts. In s iitu tc fó r the

b en ézés h u s z o n ö t e v e * . Kapu, 2 0 ró ( X X I X ) / ] 1 - 1 2 , 3 4 - 4 7 . ; uő: „ N é h á n y a d a lé k a z iga z sá g té te l k é rd é sé h e z ” .

Valóság 1 9 9 9 / 1 1 , 5 9 -7 8 .; K a h le r F r i ­ g y e s: A z igazság Canossa-járása, avagy a rendszerváltoztatás és az igazságté­ tel történetéhez. A n t o ló g ia , T .ak itelek, 2 0 14 ,

S tu d y o f T o talita rian R e g im e s , P ra g u e, 20 ] t, 1 5 7 - 1 9 2 .

k

A R á k o s i-re n d s z e r m e g to rlá sa ira lá sd G y a r m a ti G y ö r g y : A Rákosi-korszak. R u b ic o n -H á z , B u d a p e st, 2 0 1 3 .

7

T im o t h y G a rto n A sh : „ A z ig a z sá g ­

S Z O R A K É S Z , A S z o v je tu n ió b a n V o lt M a g y a r P o litik a i R a b o k és K é n y s z e r ­

h o z v e z e tő n é g y ú t*. (F o rd íto tta T a rn ó i Ju d it). Elet és Irodalom, 1 9 9 9 / 1 8 .4 ., 8.

R o m s ic s Ign ác: Magyarország törté­ nete a X X . században. O sirís, B u d a ­ Já n o s M . K a in e r: „ T h e C r im e s o f the

Z s o lt : „ A m ú lt b ű n e iv e l v a ló s z e m ­

3

A n b író sá g i p e re k v izsg álati s z a ­

m u n k á s o k S z e rv e z e te ,

3

M a g y a r .Pol iti kai E líté lte k K ö z ö s s e g e .

219

Iratnyilvánosság L á s z ló : Világ besúgói, egyesüljelek!,

A C N S A S u g y a n 19 9 9 -b e n m egalakult:, re leván s á lla m b iz to n sá g i ira to k a t a z o n ­

28 2.

ban 2 0 0 5 -ig n e m k a p o tt, e z e k k u ta th a ­

j2

Országgyűlési Napló, 20 0 2. s z e p te m b e r

tó sá g a csak 2006-cól k e z d ő d ö tt.

i13

K iv é v e azt a ré sz é t, am it nem . E n n e k

Magyar Nem zed 1990. m árciu s 3.

,

d efin iá lá sa k ap csá n a tö r v é n y csak

L á sd : S z a k é rtő i b iz o ttsá g je le n tése a k o r m á n y sz á m á ra 2 0 0 $, 17 .

a n n y it je g y z e tt m eg , h o g y a m e ly e k e t

P ü n k ö s ti Á rp á d : „ M a g y a r tragéd ia

a T ito kgazd a „k ie m e lk e d ő e n fo n t o s ­

au sz trá l film e n *. Népszabadság, 19 9 8 .

n a k * tart, a z o k a t je g y z é k b e sem k e ll

ja n u á r io .? 18 .

f o gl a In 1

K u b in y i F e re n c : Fekete lexikon. M a i o m fa lv i, B u d a p e st, 19 9 4 .

c sak a L e g fe lső b b B ír ó s á g e g y b írá ja

enne k j o gs zéru s égét aze >nb an

elle n ő riz h e tte , am i azt je le m ette, h o g y

Id éz i V a rg a L á s z ló : Világ besúgói, egye­

süljetek!, 19 2 .

nem é rv é n y e sü lt tén yleg es k o n tro ll. 14

L á sd V a rg a L á s z ló : Világ besúgói, egye­

1b

süljetek!, 3 0 6 -3 0 7 . K e n e d 1 J á n o s: Hálózati- m u tikára n em alkalmas, 3 5 - 3 6 .

16

A je le n té s s z ö v e g e a M a g y a r E le k t r o n i­

A b iz o ttsá g m ű k ö d é sé re lásd. K e n e d í: K

belügyi iratfelmérő . .. c ím ű m ár e m lített m u n k áját. L á sd A lla m b iz to n s á g i S z o lg á la to k T ö rté n e lm i L e v é ltá ra (to v á b b ia k b a n

k u s K ö n y v t á r b a n h o z z á fé rh e tő : h ttp :// m ck . os 7.k . liu/o 8 400/0 845 0/0 8450. p d f.

A IV Í'L ) 2 .7 .3 . s z a k e lo s z tó .

Magyar Hírlap, 20 0 2. jú n iu s 19 .

17

K ó s a A n d r á s : Ü g y n ő k ü g y e k fe ltá ­

A z ered eti ja v a sla t sz e rin t a z á lla m b iz ­

rása - s a já t m agát sz a v a z ta le a k o r ­

to n sá g i le véltá ra t m e g feleltették v o ln a a le véltá ri tö rv é n y n e k , és a k u ltu rá ­

m án y. h ttp ://bl o g .x fre c.h n / m y b lo g . tvn ? S I D = & p 1d = 3 2 6 17 & n = z g fu -

lis m in isz te r aláren d eltségé b e h e ly e z ­

in a g & b lo g _ c im = % D C g y 11% F 6 k % F C -

té k vo ln a. A tö rv é n y b iz to síto tta v o ln a

g y e k % 2 o fe lt % E ir % E r s a :% 2 0 -

a k ö z v é le m é n y sz á m á ra a k ö z é rd e k ű

s a j% E i t % 2 o m ;. ( A c ik k ered etileg

a d a to k n yilvá n o ssága i., m e g v a ló sító t la

a z azó ta m e g sz ű n t hírszerző.hu n ev ű

v o ln a az ira teg y esíté st, a z a z k ö te le z ő

in te rn ete s p o rtá lo n je le n t m eg .)

m ó d o n az álla m b iz to n sá g i le v é ltá r­

13

A B M A d a t fe ld o lg o z ó C s o p o r t fő n ö k ­

h o z u ta lta v o ln a szin te az ö ssz e s v o lt

s é g 1990. fe b ru á r 7-i jelentése, B M Ira t-

á lla m b iz to n sá g i ira to t. A ja v a sla t le g ­

íc h á ró B iz o tts á g je len tése, k ö z li H V C

n a g y o b b h ib ája az v o lt, h o g y u g y a n ­

2007. jú liu s 16 ., 17 . a , v alam in t a z f f í ,

a z t az „iig y n ö k d e fin íc ió t * tartalm azta ,

az N B H é s az N B S Z illeté k e se in e k

m in t a k é s ő b b h a tá ly b a lép ett 2 0 0 3. évi

k ö z lé s e i alap ján . 19

I l i . tö rv é n y . T / 5 4 1/ 4 9 . sz á m ú tö rv é n y ja v a s Ia t.

h ttp :/ /w w w .re v .h u /o r d s / f ?p=6o o: 2:::: :P 2 _ P A G E J U R I :

F o d o r és M é c s k é ső b b e z t a javasla tá t v issz a vo n ta , d e c sak az ért, h o g y tá m o ­

re n d e z v e n v e k / k en edi b iz ot ts ag. 20 M inde zt csu p án azé rt íro m l e, m e rt

g assa a F o d o i- T ó t h - W ie n e r - t r íó a z o ­

a b e p o lo s k á z á s t é n y e m ás, nem m in ő sí­

n o s tartalm ú in d ítván yá t. V ö .: V a rg a

tett ira to k b ó l k ik ö v e tk e z te th e tő .

Lusztráció L á s d R a in e r M . Já n o s : jelentések háló­ jában. Antall Jó zsef és az állambiz­

tonság emberei 1 9 ; 7 - 1 9 $9. 19 5 6 -o s In téze t, B u d a p e st, 2008.

M a to lc s y G y ö r g y , B o r o s Im re , H o ff -

m o lo k / 2 0 0 7 _ e v e s b e sz a m o lo .p d f.

m an n R ó z s a , M a r to n y i Já n o s , T ú r i- K o ­

G y a r m a ti G y ö r g y 20 0 8 -b an e g y k o n ­

vács B é la , F ó n a g y Já n o s M S Z M P - t a g o k

fe re n cián 1 2 e z e r c llc n ő rz ö ttc t cs 1 12

v o lta k , K e r é n y i Im re cs P in té r S á n ­

p o sz tjá tó l ö n k é n t m e g v á ló sz e m é ly t

d o r p e d ig M S Z M P p á rttitk á ri fu n k c ió t látott el.

em lített. 9

„ A v o lt I 1I / I I I . c s o p o rtfő n ö k s é g h iv a ­ táso s, valam in t s z ig o rú a n titk o s á llo ­ m á n y ú tisztjei és h á ló zati s z e m é ly e i

tek^ 259 . 10

sz e m é ly i ad atait ta rta lm a z ó 19 9 c . fe b ­

K a ir o s z , B u d a p e st, 20 0 2, 15 , n

v e k cs k arh ata lm i a la k u la to k tisz t­ jei ad a ta in a k fe lh a sz n á lá sá ró l” s z ó ló 2 1 9 4 / 1 9 9 1 . szám ú tö rv é n y ja v a sla t, 0 2 2 9 4 .s z - iro m án y. U t ó b b i e g y é rte lm ű e n H o r n G y u la ellen irán yu lt. R ó la a z o n b a n szeles k ö r ­ ben ism ert vo lt ez a tén y, és en n ek e lle ­ nére válasz to tta m e g p ártjá t 19 9 4 -b e n 3 4 / 19 9 4 (VT. 24.) sz á m ú A B -h a tá ro z a t.

S z é k e ly Á d á m - K is z e ly G á b o r : Szigo­

nyán titkos, 85. a

S z é k e ly Á d á m - K is z e ly G á b o r : Szigo­

rúan titkos, 1 1 2 . 13

http: //i n d e x .h u /b clfo ld /s z a la y 090 6/.

14

h ttp :/ /w w w .0 n g 0 .h u /ir th 0 n /2 c 0 2 0 9 0 -

15

h ttp ://m n o .h u /m ig r _ i ^ / l i s ­

16

s a g -7 7 3 4 8 5 . A kar to n o n m u n k a d o ssz ié n in cs fe l­

5ato rte n e ti.h tm l. ta- he ly ett-1 ev e le t-i rt- a-m ecs b iz o lt-

a v á la s z tó p o lg á ro k tö b b ség e. P o z itív e re d m é n y esetéb en az é rd e k ­

S z é k e ly Á d á m - K is z e ly G á b o r : Szi­

gorúan titkos. A Medgyessy-biz0tlsdg.

ru ár 14 -é n le z á rt n y ilvá n ta rtá sá n a k , to v á b b á az e g y k o ri álla m véd elm i sz e r­

Magyar Hírlap , 2 0 0 1. m áju s 2 6 ., id ézi V a rg a L á s z ló : Világ besúgói, egyesülje­

tü n te tve . A b e sz e rv e z é s id e je k é n t 19 7 8 ,

lő d ő á lla m p o lg á r ira tb e tek in tési leh e­

sz e p te m b e r 4. szerep el. A k a rto n s z e ­ rint ,1 b e sz e rv e z é si d o s s z ié i 3989. m á r ­

tő ségeit k o rlá to z tá k , a rra h iv a tk o z v a , h o g y a le véltá r n em k íván h o z z á já ­

ciu s 3 -ig M ih á ly i Já n o s r. sz á z a d o s

ru ln i ü g y n ö k ö k m e m ó riá já n a k fe lfr is ­ sítéséh ez. E z z e l a v é le m é n n y e l e g y e t

eg y etlen a lk a lo m m al sem ad ta át. 19 8 9 .

tu d u n k érten i. A z a z o n b a n b iz o n y o s ,

m árciu s 3-án az a n y a g o t ira ttá ro z -

h o g y ezt a k o rlá to z á s t n em az 19 9 4 . é v i X X X I I I . tö rv é n y b e n lefek tetett elvek

lat m e g sz a k ítá sá t” . E b b ő l a se m a tik u s

ták, m ert az érin tett „ k é r te a k a p c so ­

m entén h o z tá k - az ab b a n s z e re p lő

m e g je g y z é s b ő l az o n b a n a z ed d ig i

d efin íc ió u g y a n is sz in te sen k ire n em

tap aszta la to k alap ján in k á b b arra

a lk a lm az h ató .

lehet k ö v e tk e z te tn i, h o g y a z é rin te t­

h ttp : //w w w . a b tl.h u /s i t es/d ef au 1t/fi les/

te l c sak statisz tik a ila g tarto tták n y ilv á n ,

b e s z á m o lo k / 1 9 9 7 _ 1 9 9 8 _ e v e s_ b e sz a -

és tén ylegesen n em fo g la lk o z ta ttá k .

m o lo .p d f.

U tó b b i esetb en u g y a n is k ele tk ez ett

A z Á B T L 20 0 7 évi b e sz á m o ló ja , h ttp ://

v o ln a m u n k a d o ssz ié , illetv e a z an y a g g a l

w w w .a b tl.h u /sitc s/d c fa u lt/file s/b e sz a -

tö b b ta rtó tis z t is fo g la lk o z o tt v o ln a .

Igazságtétel - felelősségre vonás A u r é l (19 6 3 ). E z e n tú lm en ő en s o k eset

A z iga z sá g té te l k á rp ó tlá sra v o n a tk o z ó r é sz é v e l m o st n em fo g la lk o z o m .

ben csak em b e rra b lás k ísé rle té re vag y elő k é sz íté sé re k e rü lt sor.

K a h le r F rig y e s : A 2 igazság Canossa-já­

rása, 1^ 9 - ) 60. E z e k k ö z ü l e d d ig a k ö v e t k e z ő k ism e r­

4

A g y ilk o s s á g K o v á c s A ttila esetéb en b iz o n y íto tt, L a p u s n y ik B é la és Á b r á ­

tek : D ó s a A ttila (19 4 9 ), K o v á c s A ttila

n y i A u r é l esetéb en fe ltételez h ető .

( 19 5 c ) , V is n v e i L á s z ló (3 9 5 7 ), Á b r á n y i

L a p u s n y ik m e g g y ilk o lá sá t a m a g y a r

K o s á r y D o m o k o s : Hat év a tudomány politika szolgálatában. A k a d é m ia i,

B M k é ré sé re m in d en b iz o n n y a l A lfr é d P é t r e vic cse h sz lo v á k ü g y n ö k v é g e z te

B u d a p e st, T 9 9 6 ,2 1 - 2 5 ., 9 9 - 1 0 1 .

cl. L á sd h ttp :/ /m u It-k o r.h u /c ik k . p h p ? id = 3 0 5 1 5. 5

15

D e b re c z e n i J ó z s e f: A miniszterelnök,

1fi

D r. T o rg y á n Jó z s e f: Antalitól Orbánig.

A le h e ts é g e s v á d p o n t o k k ö z ö t t a g y il k o s s á g is s z e r e p e lh e t, a ttó l fü g ­

1'.talon K ft ., B u d a p e st, 2 0 0 5 , 1 1 5 . ; D eb*

g ő e n . h o g y a z t m ily e n .in d íték a la p já n 6

k ö v e t ik cl.

récén i J ó z s e f: A miniszterelnök , 270 .

K r a s s ó h o z lásd M o d o r Á d á m : Célke­

(a teljes k o n te x tu s id ézé sév el).

resztben Krassó. K a ir ó s 2, B u d a p e st,

17

2006; va la m in t in te rn ete s re c e n z ió m a t: h ttp :/ /w w w , rev.h u /o rd s/I ?p = t0 1 :1 2 :0 ::7

8

*59-

U n g v á r y K r is z t iá n (szerk .): Búvópa­ takok. A jobboldal és az állambizton­ ság 194 j —1989. Ja ffa , B u d a p e s t, 2 0 1 3 ;

N Ü : R l ': P i 2„ R £ C E N Z l O _ l D : 4 5 i. A ren d s z crváltás p ro gram j a, 19 8 9 . á p ri­

U n g v á r y , K ris z tiá n : „ T h e K á d á r - R e -

lis 16 . h ttp :/ /ra jk .in fo / h u /a -rc n d sz c r-

C a t h o lic H íe r a r c h y '\ In: S a b r in a P .

va 1ta s -p r o gram j a .pd f . A K ó n y a -P e t ő - v it á b a n az e z z e l k a p ­

R a m e t (cd .): Religion and Politics in Post-Soaahst Central and Southeastern Europe. Challenges smce 198$.

g im e a n d the S u b d u in g o f th e R o m á n

c so la to s rö p la p o t fe l is m utatta az e g y ik m egje len t, am ire P e tő Iv á n azt v á la ­

[P a lg ra v c S tu d ic s in R e lig io n , P o lit ic s

s z o lta , h o g y ezt ú g y k ellett érten i, h o g y

an d P o lic y .J, 8 6 - 1 1 4 .

az S Z D S Z csak a k k o r k ö te le s b e ta r­

K a h l er L ri g y e s : A z igazság Can 0ssa-já­

rása, 1 0 6 - 1 0 8 .

tani p ro g ra m já t, h a m e g n y e ri a v á la sz ­ táso k at, L á sd m ég D e b re c z e n í Jó z s e f:

A miniszterelnök. Antall József és a rendszerváltozás. O s iris , B u d a p e st, 2 0 0 3 , 16%. 9 D eb reczen í Jó z se f: A miniszterelnök, 266. 10 K ó n y a I m r e : .. .és az ünnep mindig elmaradf Történetek a rendszervál­ tástól napjainkig. A le x a n d ra , B u d a ­

t9

U o . 10 8 .

20

E z e k n y ila s p á rtsz o lg á la to s o k a t é rin te ttek. 19 6 7 u tán h á b o rú s b ű n ö sö k ellen i e ljá rá so k ra c s a k elv étve k e rü lt so r, és e z e k rő l is c sak m in im ális m é rté k b e n u id ó síto tt a sajtó .

21

B a b u s E n d r e : „ Ü l j t ö r v é n y t , Z é té n y i '5. f i V G , 1 9 9 1 . n o v e m b e r 2 2 . E z z e l

p est, 2 c ió , 4 2 7 -4 2 9 .; cs u ő : „R a d ik á lis

e g y b e c s e n g ő e n n y ila t k o z o t t K ó n y a

r e n d sz érv ált ás és elvetélt sz á m o n k é ré si

a P e t ő Iv á n n a l fo ly ta t o t t t e le v íz ió s v itá b a n is.

k ís é r le te k ” . In : F r ic z T am ás - L á n c z i A n d r á s (szerk .): Korrajz , 2 0 / / ., X X L

22 A m e g fo g a lm a z á s A n ta ll s z in te f o l y a ­

S z á z a d i In té z e t, B u d a p est, 2 0 1 1 , 7 9 -9 0 .

m ato s á lla m b iz to n s á g i m e g fig y e lé s é r e

11

D eb reczen i J ó zsef: A mmisz térelnök, 268.

é s sa já t p o lit ik a i a k tiv itá sá ra te k in t e t ­

12

10 2 5 / 19 9 0 . ( V I I I .30,) szám ú k o rm á n y ­ határozat. A szak vélem én y a Magyar Jog

c s ú sz ta tá s t ta rta lm a z . P o n to s a b b le tt

13

T991 n o vem b eri é$ a Társadalmi Szemle

v o ln a , h a m agát fr ö c s k ó ló k é n t , A n t a li t

1 992/I. szám ában jelent m eg. V ö .: Z é té -

p e d ig b e ír ö c s k ö k k é n t írja le . A n t a ll

n y i Z s o lt: Néhány adalék..., 77,

p á rtá lla m alatti v ise lk e d é sé r e lá s d R a i -

„ S z a k é rtő i v é le m é n y e k az »ig a z sá g -

n e r M . Já n o s : Jelentések hálójában .

té té lrő l* ” . Társadalmi Sz emle 19 9 2 / 1 , 6 9 -9 0 . A sz a k v é le m é n y m ellett itt S c h le tr István , B ih a ri M ih á ly és V a rg a C s a b a e g y - e g y k érdést k ü lö n tá rg y a ló 14

tel r e n d k ív ü l ro s sz in d u la tú , és d u r v a

21

H aj du J án o s : „ C su r k a k apcs án **. N épszabadság, 19 9 0 , a u g u sztu s 1 1 . , 7. 24 Z é té n y i 2 s ol L: Néhány a dalék...,

ta n u lm á n y a is m egje len t.

59-78- , 25 Z é té n y í Z s o lt: A múlt bűneivel. . . , 35.

R o m s ic s Ign ác: CYío bűvöletében.

26 A K ah l e r-b iz o ttsá g m in im álisan ó i s ő r­

Magyar történetírás a 7 9 -2 0 . század­ ban. O s iris , B u d a p e st, 2 0 1 1 , 4 8 2 .;

22 2

tüze c, ille tv e fe g y v e r e s in cid en st és 50c Í ú alatti h a lá lo s á ld o z a to t á lla p íto tt

m eg . Z é té n y i Z s o lt: A múlt b ű n eivel .., 37. F o n to s m e g je g y e z n i, h o g y K ah -

m e g t o r lá s o k h o g y a n v o ln á n a k é r té k e lc n d ő k . l ásd : 5 3 / 19 9 3 . A B - h a t á r o z a t .

le r sz e m é ly e s v é le m é n y e sz e rin t a k o m ­

70

m u n ista d ik tatú ra k a p csá n a tö rtén elm i

29 h ttp ://\v\vw .o rig o .h u /ittlio n /7 999062-

ig az sá gtételre az iga z sá g sz o lg á lta tá s sze rv e i a lk a lm a tla n o k , arra csak a c iv il tá rsad alo m n a k a hatalm i s z fé rá tó l fü g ­

9ujra.indu1 nak. htunk 30 A v iz s g á la t u g y a n n em tu d ta m e g ­ á lla p íta n i, h o g y p o n to sa n k i ad ta

getlen é rték íté le te k ép es. M e g le p ő , de

k i az e lső tű z p a r a n c s o t, azt a z o n ­

ez az értékel és v a ló já b a n az S Z D S Z

b a n b iz o n y ít o t t n a k látta, h o g y D u d á s

á llá sp o n tjá val a z o n o s. L á s d K a h le r F r i ­

az e g y s é g v é d v o n a lá t a la k ta n y a elő tti

g y e s: Joghalál Magyarországon 19 4 $ -

te rü le tre is k ite rje sz te tte , és azt az u ta ­

1989 . Z r ín y i, B u d a p e st, 19 9 3 , 7 1 .; és

sítá st ad ta, H ogy a v é d v o n a l á tlép ése

K is Já n o s : „T ö p re n g é se k az id ő rő l -

u tán a tö m e g re tü z e ln i k ell. D u d á s

s o r tű z p c rc k e lő tt” . Kritika 19 9 4 /4 , 5“ 9K is c ik k e fig y e le m re m éltó v á lla lk o z á s

u g y a n m e g k ís é re lte s z ó v a l m e g á llíta n i a tö m e g e t, e n n e k sik e rte le n sé g e u tá n

v o lt arra, h o g y b e m u ta ssa a p eres e ljá ­

v is z o n t fe ls z ó lít ó lö v é s r e n em k e rü lt

rá so k b u k ta tó it. A tém át jó l ism erte,

so r. b’o n to s k ö rü lm é n y , h o g y a b é k é s

m ert s z a m iz d a lb a n első k é n t, m ár ^ S ó ­

tü n te tő k m e g sem k ís é re lte k b e h a to ln i

b an írt a ső rtü z e k rő l. 27

3 6 /19 9 6 ( I X . 4.) A B -h a tá r o z a t,

a la k ta n y á b a , a s o r tű z azért, d ö r d ü lt el,

A z a lk o t m á n y b ír ó s á g i h a tá ro z a t

m ert a la k ta n y a e lő tti té rre v o n u lla k .

e lu ta s ítá sá n a k o k a e b b e n a z e se tb e n

V é le tle n lö v ö ld ö z é s r ő l n em b e s z é lh e ­

a tö r v é n y L § -á n a k té v e s s z ö v e g e z é s e

tü n k , m e rt D u d á s a s o r tü z e t n em á llí­

v o lt, a z u g y a n is e g y n é p b írá s k o d á s sál k a p c s o la to s s z ö v e g h e ly r e h iv a tk o z o tt, a m e ly nem á llt s z in k r o n b a n a z o k k a l

ta tta le. 31

Ja k a b A ttila : „V éresk e 2Ű ro m án k o m ­

a n e m z e tk ö z i e g y e z m é n y e k k e l, a m e ­

m u n ista p rib é k m en ed ék e v o lt M a g y a r-

ly e k e t M a g y a r o r s z á g is alá írt a h á b o ­

o r s z á g ". H V G > 2 0 1 2 . áp rilis 2 5 . h ttp ://

r ú s b ű n c s e le k m é n y e k ü ld ö z é s é r ő l és

h v g .h u / iu h o n / 2 0 120 4 2 5 _ d r a g h ic L a n ta ll_ b o ro ss,

e lé v ü lh e te tle n s é g c rő l. A z A lk o t m á n y ­ b ír ó s á g e g y é b k é n t rá m u ta to tt arra, h o g y n e m z e tk ö z i s z e r z ő d é s e k a lap ján

32

H a u p ts tu rm fü h r c r e setéb en , aki P in sz k m ellett e n n y i em b e r m e g g y ilk o lá sá b a n

n e m c sa k a le g s ú ly o s a b b b ű n c s e le k m é ­

v o lt b ű n ré sz e s.

n y e k e t le h et el n e m év ü lő n e k m in ő s í­ ten i, a rró l p e d ig s e m m ily e n v é le m é n y t nem n y ílv á n íto tt, h o g y a z 19 5 6 u tán i

P é ld á u l K u r t W eg en er { 39 0 9 -?) S S -

33

D e b re cz e n i Jó z s e f: A miniszterelnök, 267.

Ügynökbotrányok a rendszerváltástól napjainkig ’ 2

„ A v á d : 27 é v ig ü g y n ö k v o l t ” . N é p ­ szabadság, 1 9 9 1 . jü n iu s 3. 1 ., 4. T o r g y á n : Antalitól O rbánig , 3 4 0 .

3

A z ü g y n ö k b ír á k á t v ilá g ít ó h a tá ­

4

L á sd Á B T L B -8 2 2 S 3 „S z a tm á ri L a jo s ” .

r o z a t a c s a k 1 9 9 7 - r e k é s z ü lt el, m ik ö z b e n az e h h e z s z ü k s é g e s d o k u ­

5

Á B T L $. 1 . T o rg y á n J ó z s e f.

6

C s u r k a Istvá n : „ Á t v ilá g ít á s ” . Magyar

Farum, 19 9 3 . jú liu s 1.

m e n tu m o k b e s z e r z é s e e lv ile g 3 0 n a p o n b e lü l le h e ts é g e s le tt v o ln a .

A B T L B - 8 2253 „S z a tm á ri L a jo s ” , 48. C s ik ó s Im re sz á z a d o s átirata T ih a n y i S á n d o r e z re d esn ek 19 5 7 . ja n u á r 30.

7

Az. 7 9 8 9 -19 9 0 k ö z o tt fé k ete to lla l

E z m á r ö n m a g á b a n is m u t a t ja , h o g y

elfed n i kíván t, d e f e lfe jlő d ő m e g je g y ­

a z á tv ilá g ítá s v a ló já b a n k o m é d ia v o lt csu pán .

zés le lő h e ly e Á B T L 0 - 1 8 6 5 $ . K u tru c z K a ta lin sz ív e s k ö zlése.

223

5

A Knrírhzn 19 9 1 tavaszá n , a Népsza­ vában rc?5>K á p rilis 2 2 -é n , m á ju s 15 -é n és jú n iu s 5-én, a 8 eszeidben p e d ig a 6.

B a lá s -P iri G y u la c s e n d ő r ez re d es p e d ig 19 4 4 -b e n a B e lü g y m in is z té r iu m X X . o sz tá ly á t v e z e tte , és a m a g y a r o r s z á g i

é v fo ly a m , 37. sz á m á b a n je le n t m e g c ik k erről. 9

10

S c h m id t M á ria : „ A T e rro r H á z a

In ad _a rtic le & r w_c< >de=tar-sand<)r •ha-

K u r tá n S á n d o r (szerk .): Magyaror­

l a la _ i3 6 i.

szág politikai évkönyve2003, L k ö te t,

22 E ö r s i Istvá n : „ A m é ly p o n t ," Elet és

322-33 9 .

Irodalom , 1999, n o v e m b e r 28., 5. 26 G y a r m a ti G y ö r g y : Kísértő közelmúlt avagy a rendszerváltás egyik deficitje.

„ Ö tv e n h a t s z ó c ik k 19 5 6 - r ó l* . Népsza­

U H a r m a t t a n -L íc e u m , B u d a p e st, 2 0 1 1 ,

L á sd A B T L M -2 0 9 7 8 „P é te rv á ri Já n o s * .

12

9 °-

S z e rd a h e ly i S z a b o lcs: Hiányzó cölöpök

A m i Horn Gyula életrajzából kima­ radt. K a ir o s z , B u d a p e st, 2 0 0 2 , 52. 13 S z e r d a h e ly i S z a b o lcs: Hiányzó cölöpök

21

A z ü gyben

é r te lm a , B o r o s Im r e b e s z e r v e z e tt éget m á ig tagadja. L á s d h ttp :/ /sz ig o rú a m it

t 9 9 9.

k o s.h u /s zt -ti sz te k /b o ro s - i m re- d r - 13 8.

m árci u s 4- én í To rn

m in is z te re ln ö k itt az z a l érvelt, h o g y

ht ni 1 ? sea rc b = b o r o s + i 111 r e, 26 L a c z ik E rik a : „ E g y bcsú gó ti sz tik c -

m á r c s a k azért sem le h et ig a z , h o g y

re sz tte l*. Magyar Nemzet, 20 0 5. ja n u á r

a N y u g a t i téren em b e re k et ö lte k m eg, m ert azt az ú js á g o k m ásn a p m egírtá k

29: 37

ő cs elvLársai e k k o r to tális c e n z ú rá t m ű k ö d te tle k az o rszá gb an . S z e rd a h e ly i S z a b o lcs: Hiányzó cölöpök 2 4 6 -2 5 0 .

Sz ig e th y G á b o r: „ 19 5ó - B ű n b e e.s és u tá n ” . Kór társ, 2005 (49)/2, h ttp ://e p a .

v o ln a - elegán san elfe le d v e e z z e l, h o g y

o s z k , h u /0 0 300/0 0 3 $ 1 / 0009 2 / sz ig ,h tm . 2e http: //w w w c v , hu /o rd s/f ?p= 1 0 7 :1 :o:::::. 29 D a m e n ija C sa b a , K a t k ó T am ás, K u r u c z Já n o s , M ik ló s G y ö r g y

r c sz b iz o ttsá g o k , ré s z ig a z s á g o k .* h ttp ://

30 S z a b ó Istvá n : „S z e m b e s íté s ." h ttp :/ / n o l. h u /ar eh i v u m/ arch ív - 3 9 2 1 7 1 - 2044 7 6.

m n o . h u / v é le m é n y / rés z o r s z a g g y u 1 cs -

“1

1G T ó th G v , L á s z ló : „ R é s z o rs z a g g y ü Iés,

re s z b iz o ttsa g o k -ré s z i g a z sa g o k - 8 3 2 4 3 3 . 17

P ü n k ö sti Á rp á d : „ M a g y a r tragéd ia

10

au sztrá l film e n .” U o ,; V a jd a 2 0 0 2 -b e n a p e rt m in d en

19

_i . Tévedte m *. E let és l ro-

dalom , 2004, fe b r u á r 6., 1 2 - 1 3 .

G y u lá t tan ú k é n t h a llg atták ki. A v o lt

15

K.e ned i j án o s:

25 B ár a z e rrő l s z ó ló d o k ú m c n tá c ió c g y ­

80. 11

h ttp : // c x s y m p o s io n .h u /ind ex . p h p ? ebi d = a rticl e_pa ge__ s u r f e r & c s a = -

M ú z e u m első é y e ” . In : T ő k e P é te r -

badság, 19 9 4 . o k tó b e r 22. {24 8), 2 5 - 3 0 . 11

z s id ó sá g d ep o rtá lá sá t irán y íto tta , 21

h ttp :// 24 ,h u /b c lfo ld i 2 0 1 5 /09 / 2 9 /m cd g y essy -p e te r-v e le m - es- csakis - v e l e m ••n y ért u k- m eg- a- v aías ztas o k á t/.

52

A k rité riu m o k a k é s ő b b i 20 0 3. é v i I I I . tö rv é n y h e z h a so n ló a k v o lta k : saját

fó r u m o n elvesz ítette.

k e z ű le g aláírt b e sz e rv e z é si n y ila tk o z a t,

S z á lé L á s z ló : „ » E g y csa v a r v o lta m

je le n té s ad ása, ju ttatás, illetv e k e d v e z ­

a s z e rk e z e tb e n « - B iu e r M ik ló s ü g y ­ v é d v á la s z o l a v á d a k r a ” . M agyar H ír­

lap, 2000, o k tó b e r 16 ., 72. 20 S c h m id t M á ria e g y ik ro k o n a k a rh a talm ista és a m u n k á ső rsé g tag ja v o lt, e g y m á sik k u ra tó riu m i ta g ro k o n á t,

m én y e lfo g a d á sa a v é g ze tt m u n k áért, 35 h ttp s ://■ w w w. ab ti .li u/j ú gs 2_a d v ed _ bi zt_k ( )zlem en y _ 2 c oz_ d j _ q 5.

lA 1 1o váró s i B író s á g [ 9 .P. 1 2 o. e 4 2 /20 0 4 / 8 . E z t B á lin t tanú is elism erte. 35 E z t a z a d a th alm a zt a z ú g y n e v e z e tt

B a l ís - P i r y L á s z ló t a Hitler művészei

„ S a tu m us ” re n d sz e rb e táplál iá k b e,

c. an tisz e m ita és n ácizm u st d ic ső ítő m ű v e , v a la m in t a n y ila s k o rm á n y b a n

a m e ly b e n az ü g y n ö k ö k em b e ri t u la j­

b e tö ltö tt „k é p z ő m ű v é sz e ti sz é k ta rt ó i ” p o s z tja m iatt v o n tá k fe le lő ssé g re .

224

d o n sá gai a lap ján leh etett keresn i. 36 F ő v á ro s i B ír ó s á g 19 ,P. 3 2 0 ,14 2 / 2 0 0 4 / 12 .

37

P ás k a iró l 2006. fe b ru á r 3-á n , S z a b ó ró l

m a n d in e r& u tm _ m e d iu m = lin k & u tm

2006. ja n u á r 2 7 -á n jele n t m eg e g v - c g y

_ c a m p a ig n = m a n d in e r_ 2 0 17 0 2 .

tan u lm án y az Élei és Irodalomban. 39

49 A k a rto n részleteire lásd R ib a István :

„ P o k o lr a k ellett m en n em . S z a b ó Is tv á n

„ A F id e s z és az iig y n ö k a k d k : A tégla­

O sc a r-d íja s film re n d e z ő n y ila tk o z ik

fa l a d ja a m á s ik a t” . F IV G y 2 c 1 y m ár­ cius 2 1 ., 6 -9 .

b e sz e rv e z é sé n e k o k a iró l és k ö r ü lm é ­ n y e ir ő l” . Népszabadság, 2006. ja n u á r

50

33

P c ld a erre K a m o n d i Z o ltá n : „ N y ílt

51 52

G v á n i G á b o r : „ A k o ll a b o r á l ó sz é ­ g y e n e és d ic s ő s é g e ” . Elet és Irodalom,

n o k _ v o lt.

53

o d a jo c t_ h o z z a m _ e s_ a z t_ m o n d ta _ je le n -

M ak ai J ó z s e f: „ M ik o r le h et c ik k e t

i

ten e _k el 1_ ro Iam ?ut m_.s 011 re e—m an d i -

k ö z ö ln i? ” M agyar Hírlap, 2006. ja n u á r

n c r& u tm _m c d iu m = lin k $ c u tm _ c am p a-

3 1 . H a s o n ló h a n gu latb an írt errő l G y ö r g y P é te r: „ A m a g y a r é r a ” . Ele r és Irodalom, 200 6. fe b ru á r io ., 1 2 ., illetve K is Já n o s : „ A sz em b e sítés g y ö tre lm e i".

Népszabadság, 2 0 06. fe b ru á r 4 ., ro, 42

„ P ás kai n em vo lt ü g y n ö k - állítj a e g y v o lt ü g y n ö k ” . Magyar Hírlap, 2006. fe b ru á r 4.

ig n -m a n d i n er_2 0 17 0 2 . 54

5., íz-

társai elítélésén ek s ern m is s é g é rő l” . Jog­ esetek Magyarázata 2 0 16 / 4 , 1 3 ~ 2°55 11, fo k ú ítélet, 10 4 . o. Id éz i G e lle rt A d á m : Sünieden bűnösök, h ttp :// in d e x .h u /v e le m e n y /o lv ir/ 2 0 1 7 / 0 9 / 1 6/ b ü n tetlen b ű n ö s ö k /. 55 http: / / k u ria -b iro s ag. h u /h u /s aj to / taje k o z ta to -1 e g fo b b - ü g y é s z - ál­

44 A k é rd é sre lá sd Á B T I . B t - 2 370

tál - to r v é n y ess c g -c rd c k c b c n - b en y u j to tt-jo g o rv o sla ti-in d itv a n y .

Jo fö ld i”. 45 Magyar Nemzet, 2006 . s z e p te m b e r 2 3. 4fi 47

b7

H z az in fo rm á c ió 2002 szep te m b e re óta

„ Z ád or n em írt le v e le t. ” Népszabadság,

ré sz b e n , 2004 ó ta p e d ig teljesen p u b -

2006. d ecem b e r 9., i ., 20.

lik u s, lásd. h ttp ://v a la sz .h ij/re fle k to r/

199 3. jú n iu s 1 1 -én a /C tm rban k ö z ö lte , h o g y „ É n v o lta m P a lo tá s ” , ám ezt a z za l

e g y inas -k o z t-9 699 50 B a ra b á s é le tú tjá ra lásd U n g v á r y K r i s z ­

a h a z u g sá g g a l k o m m e n tá lta , h o g y ő t

t i á n - l á b a j d i . G á b o r : Elhallgatott

m in t c é lsz e m é ly t ta rto ttá k n y ilv á n ezen h ttp ://n o l.h u /v e le m e n y /ta rsa d a l-

múlt. A pártállam és a belügy. A poli­ tikai rendőrség működése Magyaror­ szágon 19 4 $ -1 9 9 0. C o r v in a , B u d a p e s t,

m i-k a p c s o la t-15 2 1 2 0 3 ?u tiru s o u rc e =

2 0 0 8 ,4 1 3 .

a fe d ő n é v e n . 4a

L rre m u tat rá B 1ut m an n I . ás zl ó: „ A K ú r ia h a tá ro z a ta i a N a g y Im re és

4:5 D r, K e n d e P éter: „F .g y p o lg á r v a llo m á ­ s a i." lilét és Irodalom,200J. áp rilis 27.,

http ://m an din er. h u / c ik k /2 0 1 503 c 8_ s i m ics k a, ,1a jo s_ a _ m andi n ern e k_( )rban_

2 0 c 6. fe b ru á r 10 ., 1 3. 41

h ttp ://alfa h ir.h u /kid cru lt_ o rb an _ v ik to r .ti tka. _az_aposa_i s_í 111 n _ a $ _ u g y -

2006. ja n u ár 30. 40

h ttp ://w w w .h e te k .h u /b e lio ld /2 0 3 20 4 / u g y n o k ...vo It_ e _ o rb an _ví ktc) r.

levél az » H g y ü g y n ö k az o n o sítá sa * cím ű c ik k s z e r z ő jé n e k ". Népszabadság,

A d o s sz ié t lá sd Á B T L M - 4 1 4 7 7 „ L á s z ló P é te r".

28., 6,

225

ESETTA N U LM Á N YO K

A rendszerváltás utáni első szabad országgyűlés és kormányzat hálózati érintettjei 1 2

A b lo n c z v B a lá z s: Trianon-legendák.

k é p v is e lő tá rs a s z a v a z ó g o m b já t. E z t

J a ff a , B u d a p e st, 2 0 3 5 , 14 9 —1 6 1 .

k ö v e tő e n B o r o s s P é te r k a b in e tir o d á já ­

D r. Ilk c i C sa b a : A z elmaradt állam­

biztonsági rendszerváltás. h t ://m ek.

b an d o lg o z o tt. 10

o s z k .h u / i 5 0 0 -0 /15 0 4 7 / 15 0 4 7 .p d f . 5

„ K e r e s z té n y d e m o k r a tá k a p o litik a i

É r d e m i tev é k e n y sé g é re lásd S z ő n y c í

re n d ő rsé g c é lk e re sz tjé b e n ” . In : L ín g-

T am ás: Titkos írás. Allambiztonsági

v áry K r is z tiá n (szerk .): Búvópatakok.

szolgálat és irodalmi elit. N ó r á n , B u d a ­

A jobboldal és az állam biztonság. J a ff a ,

p e st, 2 0 3 2 , I L k ö te t, 4 0 9 - 4 10 ., 4 2 2 .,

B u d a p e st, 2 0 1 3 , 2 0 0 -2 0 2 . N é m ile g m ás

609., 4

6 22 -6 33.

k ö v e tk e z te té s e k re ju t eh h ez k ép est

„ S o h a , se h o l, sen k in ek . B ile c z E n d re

Ilk e i C sa b a : A z elmaradt állambtz-

a rró l b e sz é l, h o g y a n s z e rv e z te k be ü g y ­

tonsági rendszerváltás, 85. h ttp :/ /m e k .

n ö k n e k "7. Népszabadság , 19 9 6 , n o v e m ­ b e r 4., T-, 1 1 . 5

L á sd a 72 . o ld a lo n .

6

Á B T L V - 3 40799, a B M v iz sg á la ti

0szk.hu/3- 5 0 0 0 / 15 0 4 7 / 15 0 4 7 .p d f. 11 12

1

A k a rto n o lvash atatlan . A tá b lá z a t fo rrá sa it a la p v e tő e n

h ttp ://v w . re v.bu/o rd s/f ?p= 10 7 :1 :o :::::. H Ö rcsik rc 19 8 6 . d ecem b e r 15 - é n n y i ­ to tta k fig y e lő k a rto n t, és a n n a k e lle ­

F ő o s z t á ly je le n tése 19 5 6 , ja n u á r 6 .

8

n ére, h o g y eb b e n a státu sb an „nem . ille tt” e g y évn él tö b b e t e ltö lte n i, k ar-

a z Á R I T h á ló z a ti k a rto n ja i ad ják .

t 033já t m in d e n évb en m e g h o ss z a b b íto t­

A fo rr á s o k a t e z é rt csak a k k o r je lö l­

ták , e g é sz e n a re n d sz ervá ltá sig .

tü k , h a az irat n e m eb b en az á lla g b a n 9

A z ü g y ré sz le te ire lásd T a b a jd i G á b o r :

13

F ig y e lő k a r to n já t 19 8 9 . m áju s 3 -á n á llí­

találh ató . S z o k o la y 19 9 2 -b e n m a n d á tu m á ró l

to ttá k ki. M e g k e ll em líten i, h o g y

le m o n d o tt. A z ü g y k ö z v ed en e lő z ­

m é ly v o lt, v isz o n t v é g ig m e g m a ra d t

K u lin a Mozgó Világ-ügy m ia tt c é ls z e ­

m é n y e az v o lt, h o g y s z a v a z á s k o r fe l­

az M S Z M P tag ján ak , s ő t eg y id e ig m in t

h a talm a zás n é lk ü l m e g n y o m ta e g y

p á rttitk á r is te v é k e n y k e d e tt.

Az irodalmi élet „ rózsadombi paktuma A b l o n c z y B a lá z s : Trianon-legendák,

a .ren d szerek en átív elő aczéli h áttér-

j 4 7 - 16 0 .

a lk u k r ó l” . Magyar Nemzet, 2 0 1 3 .

G ö r ö m b e i A n d rá s t p éld á u l s z e m é ly e ­

au g u sztu s 39.

sen rú gta k i. L á sd N á d a s P é te r: „J.Ille­

If.sterh ázy P éter: „ N e m z e ti u jjg y a k .

tett id ő n k ” . Elet és Irodalom , 2 0 1 3 .

T a k o n y ” . Élet és Irodalom , 2 0 1 3 .

a u g u sz tu s 30 ., 3.

au g u sztu s 30., 3.

A s z ö v e g e t cs a n n a k k ritik á já t k ö z li

N á d a s P é te r: „Ih le te tt id ő n k ” . Élet és

Sc h e in G á b o r : „ E g y fe lh ív á s r a ” . Elet és

Irodalom, 2 0 1 3 . au g u sz tu s 30 . 3.

Irodalom , 2 0 1 2 . jú n iu s 1.

19 7 7 : M ű v é s z e ti A la p első k ö tetes ír ó k

C s o n to s Já n o s : „ E lt ilt v a és elfelejtve.

d íja, 19 8 3 ; F ü s t M ílá n -d íj, 3984; D é r y

A to k a ji író tá b o r a ce n z ú rá ró l és

T i b o r-d íj, 19 86 : J ó z s e f A ttí la -d íj.

226

6

je sz te tte el, a m e n n y ib e n azt fe ltéte­

19 7 8 : t u s t M ilá n -d íj, 19 8 5 : J ó z s e f A t tila -d ij, S z ín ik ritik u s o k d íja, 19 88 : A z K v K ö n y v e Ju ta lo m .

le z té k , h o g y a z s id ó elitb en e g y fa jta m u n k a m e g o sz tá s ala k u lt k i abban

9 M e z e y K a ta lin : „V ise lt d o lg a in k r ó l” .

a 7, értelem b en , h o g y a k a p ita lista a ty á ­

Élei és Irodalom. 2 0 13 . sz e p te m b e r 6., Iü

ro. http ://m a g y a r n a r an cs. h u /b el poL/ o rb a n -fo -id e o ló g u s a -k ip a k o lt- to k aj -

II

kat k o m m u n ista fia ik k a l fa ji ö ssz e ta rto ­ zá s k ö ti ö ssze. 12

H u s z á r Á g n e s: „K o r m á n y z a t i

b a n -9 13 6 6 . T ö rté n e tile g en n ek első v e rz ió já t S z a b ó

k o n y v a já n ló " , h ttp ://w w w .e $ .hu/

D e z s ő és a n é p ie k első c s o p o rtja ter­

m án y zári- k o n y v a j a n lo . li t m l.

c ik k / 2 0 1 2 - 1 1 - 1 <5/h u sz a r-a g n e s/k o r­

„A z intézmény vezetése spontaneitást nem engedhet m eg” Kiss László alkotmánybíró és az M SZM P 1

7

3

4

K is s í 9 9 8 - 2 c 1 6 k ö z ö tt v o lt a lk o tm án y b író , ő tö ltö tte k i e d d ig a le g h o ssz a b b cik lu st.

m é n e k k érd é se i E u r ó p á b a n ín : K o lt a y A n d r á s - T ö r ö k B e rn á t (szerk .): Saj­

zise: A D ia ló g u s P é c se tt” , Elet és Iro dalom , 2007. m á ju s 18 .

tószabadság és médiajog a u . szá­ zad elején. C o m p l.e jc W o lters K lu w e r ,

Á B T L A - 84 8, A z állam bí z to n s ági m u n k áb an fe lh a sz n á lh a tó o p e ra tív e rő k , e s z k ö z ö k és alk a lm a z o tt m ó d sz e ­

B u d a p e st, 2 0 34 , 13 - 9 9 . h r ő s id e g z e tű ­

rek , a h á ló z a t s z e rv e z é se . B M K ö n y v ­

K ó d e x , B u d a p e st, 2 0 16 , c ím ű m ű vé t

k ia d ó , B u d a p e st, 9. A ll am b iz to n sági S z o Igálat o k T ö rte -

N e m re á lis e lv á rá s b e v o n n i e g y s z e r ­

e k n e k p e d ig K is s L á s z ló : Ügynökmese.

Egy törLéftészi spekuláció genezise. aján lo m . 8

H e in d l P été r s z e m é ly e s k ö zle.se

9

M iu tán e rre fe lh ív ta m fi g y ei m ét, m in d -

a s z e rz ő v e l. ezt e g y in d ig n á ló d o tt k o m m e n tá r­

k e s z tő s é g e t e g y tu d o m á n y o s k é rd é s

ra l p ó to lta u g y a n , je le n leg a z o n b a n

k ap csá n tö r té n ő fe le lő s s é g re v o n á s b a ,

ú jra h iá n y z ik é le tra jz á b ó l a k o m m u ­

a s z e r k e s z t ő s é g e k u g y a n is r e n d s z e ­ rin t n in c s e n e k a b b a n a h e ly z e tb e n , h o g y e lle n ő r iz z e k a n e k ik le a d o tt c i k ­ k e k ig a z sá g ta rta lm á t. A z é r t k iz á ­ r ó la g a s z e r z ő n e k k e ll fe le ln ie . E z c s a k o ly a n ü g y e k b e n v a n m á s k é p p , a m ik o r a c ik k e k állításai b á rk i s z á ­

nista m ú ltra v a ló ucalás. L á sd h ttp :// w w . alk o t m a n y b ir< >sag. h u /la g o k / d r-k iss -la s z lo -3 9 5 3 1[)

Á B T L O - i 8 6 3 1 ,9 - i2 .

11

Á B T L 0 - 1 8 6 3 1 , i c . A z in té z k e d é s ite rv -k ie g é sz íté s a „ h iv a ta lo s és tár­ sad alm i k a p c so la to k ” b e vo n á sá n a k

m á ra e g y s z e r ű m ó d o n e lle n ő r iz h e ­ tő k , ille tv e a m ik o r e g y c ik k ö n c é lú a n g y a lá z k o d ó . 6

A z ü gy ö s sz e fo g la lá sá ra lásd : A k ö z ­ életi s z e re p lő k h írn év - és b ecsü let v é d e l­

U n g v á ry K ris z tiá n : „ E g y eljárás g en e­

n elm i L e v é ltá ra , O - i 8 6 3 1 , ö s s z e fo g la ló je le n tés, 1 9 8 - 2 0 1 . 5

7

A g y ű jté s t V á c z i Im re in d íto tta el a P a c e b o o k o n . K é s ő b b c sa tla k o z o tt h o z z á a Mandiner s z e rk e sz tő sé g e .

fo n to ssá g á t a lá h ú zással k iem elte, az ü g y n ö k ö k é t n em ! 12 13

n et érte.

http: //abp a ra n cső k. hu/s ites/ d e fa u ll/ fi 1e s /p a ra n c s o k /1 0 - 2 1 -<*_ 19 7 y p d f.

A z Élet és Irodalom sz e rk e s z tő s é g é h e z és h o z z á m e g y a rá n t jö tte k a d o m á n y o k , ö sszesen tö b b sz á z sz e m é ly tő l. K ö s z ö ­

P l. Á B T L O - i 8 6 3 1, í i i - 1 1 2 . 19 8 3 . á p rilis 12 .

14

h ttp ://b e sz e lo .C 3.h u /d k k e k / a -b % C 3 % A 9 k e m o z g a lo m b a n -m u ia t k o z % C 3 % B 3 - % C 3 % B A j- je -

227

len 5 %

C3%

gek - j avas lat- a -to v % C 3

1S

B M L X X X V 7 M S Z M P a rc h ív u m , X X .

% A rb b i-rcn n iv> al% C 3% B 3k i-2i.

fo n d , 6. ö c., J P T E In fo r m á c ió s je le n té

B a r a n y a M e g y e i L e v é ltá r ( to v á b ­

sek 19 8 2 . d ecem ber, 5.

b ia k b a n B M L ) M S Z M P - a r c h ív u m ,

19

X .X X V , I. fo n d , 5. ío n d íő c s ö p ö rt, V> őe. V B - j eg v z ő k ö n y v e k .

JP T E

ber 3 1.

X I I I / 2 , 2 / 1 . je g y z ő k ö n y v az M S Z M P

20 B M L X X X V , 9 / X I I I , 2 / r . ő e .? 19 8 3 , ja n u á r 9. V B -ü lé s . A sz ö v e g e l G á s p á r

B M I . XXXV M S Z M P A rc h ív u m , 4. fo n d fő c s o p o rt, B ő rz é si e g y sé g , in fo rm áci ős j e l en tések , 19 8 3 .

öc,

V B - ii l c s j e g y z ő k ö n y v e , 1 9 8 3 . o k t ó ­

B M I . XXXV M S Z M P a rc h ív u m , 9/ J P T E V B 19 8 5 , m áju s 29 -i ü lé sé rő l.

B M L X X X V M S Z M ? P a r c h ív u m , L fn n d f ő c s o p o r t 5, fo n d , ]á

Já n o s, K is s k ö z v e tle n fe lettese írta. 2'

U o.

Az Információszabadság Hatósága az információszabadság ellen T ö r ő K á r o ly : S z e m c ly is c g v c d e le m és

P ilh á l G y ö r g y - L é p e s f a lv i Z o ltá n :

le v é ltá ri k u ta tá so k . In : A személyiségi

A z elveszett ezüst. M a g y a r V ilá g , B u d a ­

jogok védelme és kutatási szabadsága [A. le véltá ri k u ta tási k o rlá to z á s o k k é r­

12

p est, 19 8 8 , I J 3 - I 5 5 h ttp s://ríp o st« h u /c ik k -k lu b tá rsa -k e v e r­

d ései]. S z e rk . F a rk a s C sa b a , k ia d ó n é l­ k ü l, B u d a p e st, 1 9 9 1 , 3 8 ,

13

ht Lps://rip 0 st. h u / c ik k -u j ab b -u s z o -

te- g y an ú b a -k iss -las z k >t b o tra n y -v j tatn in b a -rej tik - a - d 0 p p in -

V a rg a L á s z ló sz e m é ly e s k ö z lé s e (a k o n ­

g o t-g y c r c k c k -is -k a p j ak.

fe re n c ia s z ó b e li v álto za táb a n h a n g z o tt el B á t h o r y E rz s é b e t m in t p éld a ; a m eg ­

14

„ A z alp eres sem m ilyen , m ó d o n n em

je le n t ta n u lm á n y b a n p éld a m ár n em

v iz s g á lta a k u ta tó re n d e lk e z é sé re

s zerep elt).

b o c sá to tt an o n im iz á lt ira to t” ; a F ő v á ­

V a rg a L á s z ló : Világ besúgói, egyesülje­

ro si K ö z ig a z g a tá s i és M u n k a ü g y i B í r ó ­ ság ítélete 7 . 3 3 .K .3 2 .7 9 3 / 2 0 1 6 / 3 5 .

tek!, 2 0 4 - 2 1 1 , 3 1 7 - 3 1 8 . U n g v á r y K ris z tiá n : „ M o z g á s té r és

15

M e g k ell je g y e z n i, h o g y m á sk é p p n em

k é n y s z e rp á ly á k . F c s c tv o n á s o k e g y e g y ­

is k érh ette v o ln a ki. A z ítélet b író s á g i

h á z fő é le tra jz á h o 2 ” . In : Élet és Iroda­

la jstro m sz á m á t, illetve le v éltá ri je lz e té t

lom, 20 0 6 .,

ío- i i

u g y a n is c sak a k k o r lehet m eg tu d n i, h a

.

v a lak i a ben n e s z e re p lő n e v e k v a la m e ­

h ttp: //b v g .h u / itth o n /2 0 c 6 o 2 ű 2 p as kai P c tc rfa lv i ez en n y ila tk o z a ta ira lásd V a rg a L á s z ló : „ T a lá lk o z á s e g y fia ta l­

ly ik é r e k eres rá - an n ál is in k á b b , m ert b író sá g i ítéle tek esetében nem a z o k

e m b e rre l” J'n: Élet és Irodalom, 2006,

la jstro m sz á m a i, h an em

fe b ru á r 10 ., 3 3 - 1 2 . , valam in t P é te rfa lv i

re p lő s z e m é ly e k n evei s z o k ta k ism e r­

a bennük

sze­

A ttila : „ A m ű v é sz ü g y n ö k m ú ltja n em

te k len n i. T eljesen életszerű d en , h o g y

n y ilv á n o s in fo r m á c ió ” . In : Népszabad­

v a la k i e g y íté le tb ő l csa k a la js tr o m sz á ­

ság, 2C0 6. fe b ru á r 1., 2.

m o t ism e rje és az alap ján k é r je ki a z ir a ­

N A I H 1 4 / 1 2 7 1 - 1 / 2 0 1 4 . sz. ira t m á s o ­

to t, a n é lk ü l h o g y a v á d lo tta k n e v é v e l

lata a s z e rz ő b irto k á b a n . N A I H / 2 C 16 / 2 5 0 4 / 3 9 / H , 2 0 ió . jú liu s 14,

h a egy k u ta tó azt ad n á e lő a z írat k ik é ­

h ttp ://w w w , ő ri g o .h u /itt-

rése so rá n , h o g y ő a rró l a la js tr o m sz á ­

tisz tá b a n len n e. É p p e n az len n e g y a n ú s,

li o 1V 2 0 3 é o 4 0 7 -k is s -la sz lo - us z os z o v ets c g -k a p itá n y -n e m i - erő s z a k . htm 1 T a k á c s Z s u z s a n n a sz e m é ly e s k ö z lé se .

16

m o t le sz á m ítva sem m it sem tud. h ttp :/ /n a ih .h u /file s /n a ih -2 0 16 -2 5 0 4 2 7 -I I_h ata ro z a t_ .a n o n im ,p d f

24 A N A I H g y a k o rla tá t e lső so rb a n B a k ó

17

h ttp s:// w w w .n aih .h u /files/ N A I H - 2 0 1 7 - 4 9 1 -H _ h a ta ro z a t.p d f

18

P é ic r fa lv i A ttila u g y a n elism erte, h o g y

tetem . L á sd h ttp s://m n o .lm /e x le x /

a re n d sz e r n em k o h e re n s, d e m e g ­

k iss-u g y b e n - e g y m asn a k -fe sz u l-p e te r-

19

B e a k iv á ló elem zése alap ján ism e r­

fa lv i-c s -a -lc v c lta r-13 4 8 $4 7.

üt gad ta, h o g y e n n e k m e g v á lto z ta ­ tása érd ek éb e n tö rv é n y m ó d o s ítá s t

25

N A I H / 2 0 1 7 /2 4 6 6 /2 /V h a táro z at,

kezdem ényezzen. N A U 1-5 9 2 6 -2 / 2 0 1:2 / V.

26

2 0 1 7 . m áju s 3 1 . N A I 11 / 2 0 1 5 / 2 7 6 5 / 1 1.

20 A N A I H az in fo rm á c ió s tö r v é n y 7, § (2) b e k ez d ésére h iv a tk o z o tt, a m e ly s z e ­

27

m é ly e k ad atai a z o r o s z t it k o s s z o l­ g á lattal k a p c s o la tb a n á lló c é g h e z k e r ü lte k . M a jté n v i L á s z ló k o r á b b i a d a tv é d e lm i o m b u d s m a n m e g fo g a l­

rin t „k ö te le s o ly a n eljárási s z a b á ly o k a t k ia la k ítan i, a m e ly e k b iz to sítjá k a szen z itív ad a to k v é d e lm é t". 21

P é ld á u l a Y a n d e x - ü g y b e n , a m ik o r a n e m z e ti k o n z u ltá c ió t k itö ltő s z e ­

A M a g y a r N e m z e ti L e v é ltá r a K u ta ­ tási S z a b á ly z a tá b a vette át s z ó s z e ­ rin t a B F L sz a b á ly z a tá n a k v o n a tk o z ó

m a z á sá b a n : „ A fü g g e tle n o m b u d s ­

részét.

n e m t u d o k fe lid é z n i o l y a n h e ly z e ­

m a n ! in t é z m é n y m e g s z ű n é s e ó t a tet, a m ik o r p o lit ik a ila g k é n y e s ü g y ­ b e n b á r m e ly á lla m i s z e r v e t a N A I H

22 N A I H / 2 0 1 5 / 1 0 4 2 / 2 / V { 1 4 / 1 2 7 1 - 1 / 2 C 14 ), m á so la t a s z e rz ő b irto k á b a n . 23 N A I H / 2 0 1 7 /2 4 6 6 /2 / V h a táro z at, 3.

e lm a r a s z t a lt v o l n a .’’

A „Máté™ fedőnevű bizalmas nyomozás 1

Á B T L j . j t . r . B M - C s f s c g T988. 22.

4

W A S e Z - K a r t d H c in ric h K o r z il.

szám ú tá jé k o z ta tó a kém elhárítás o p e ­ ra tív h e ly z e t a k tu ális k é rd é se irő l 2 3 , A to v á b b ia k b a n az ü g y e t e lső so r­

3

M in d ké c f o gl alk o zta tásán ak d ó s s zié j a

ban e n n e k az ö s s z e fo g la ló n a k a lap ­ ján ism ertetem . F .m ellett fe lh a sz n á lta m az Á B T L 2 .7 .3 . 8. d o b o z (sz a k e lo sz tó ) 6 -7 / 17 0 / 8 8 s z á m ú , a fe ls ő b b állam i és

fe n n m a rad t: Á B T L M - 2 3 6 4 1 , M -3 5 4 2 5 . ö

Á B T L O - 15 4 8 5 „ D ir e k t o r " .

7

Á B T L 2 .7 .3 ., 8. d o b o z , 6 -7 / 13 8 / 8 8

8

Á B T L 2 .7 .3 ., 8- d o b o z , 6 - 7 / 13 8/8 8

tá jék o ztató . tá jé k o z ta tó .

p á rtv eze té s sz á m á ra k é sz ített tá jé k o z ­

3

3

ta tó je le n tést (to v á b b ia k b a n tá jé k o z ­ tató ), amely 19 88 . áp rilis 7 -é n kelt. E z t

9

F e jti G y ö r g y , G r ó s z K á r o l y és N é m e th M ik ló s k ap ta csak k é z h e z .

1D Á B T L

test d erítettek fel, R u s s a y t és K o r z ilt, ak ík által áb a n 5 o- 5o % -b a n o s zto zta k a k ele tk ez ett h a sz n o n . K é rd é se s, h o g y n ép gazd asági k árn a k k e tte jü k jö v e d e l­ m ét v a g y c sak R u s s a y é t s z á m o ltá k -e .

i .i i . i

. B M C s fs c g / 19 8 8 22 . sz.

tá jé k o z ta tó 2 1 - 2 4 4 v alam in t az ü g y b e n

B S t U , M fS , H A X V I I I , 15 .9 8 4 , 3, M u ltilaccrale B c ra tu n g in M o s k a u v ö m 2 3 - 2 7 , 1. 19 8 7 , 226 , A v e sz te g e té si ü g y b e n k é t fő te t­

Á B T L 2 .7 .3 ., 8. d o b o z , 6 -7 / 13 8 / 8 8 tá jé k o z ta tó .

rcszc v e v ő h írs z e rz ő tisz t, dr. B , J , sz í­ ves k ö z lé se a s z e r z ő v e l 11

h ttp ://in d e x .h u / b c lfo ld /2 0 1 t / 0 9 / 2 1 / e m í es z- g a te _ o lc so _ g a z b oLfo ly o s ito tt_ titk o s j n i í k ard o k ..!.. .rész/, http: //in d ex . h u /b e lfo ld /2 0 [ 1/0 9 /2 3 /e m fe sz -g a te _ a u szt ri ab an os zto ttak. .s ze t_a_ti tk o $_ m illia rd o k at/.

229

A medence sötét oldala I

A c ik k e t i d ő k ö z b cn a N A I H re nd elk ez é se n y o m á n e ltá v o líto ttá k . H e ly e tte v is z o n t m aga a tö rté n é l s z á m la k it f ó r u ­ m o n s z e re p e l, íg y a N A I H - s z a n k c ió értelm etlen .

7

S z a k o lc z a i A ttila : Gyilkosság különös

kegyetlenséggel, A Tóth Ilona, és társai per komplex vizsgálata. B E L , B u d a p e st, 5

2 0 16 , 19 . M in d cn p e r k o n c e p c ió s ab b a n az érte le m b en , h o g y a v á d h a tó sá g a té n y e k e t k ü lö n fé le sz e m p o n to k , „ k o n c e p c ió k ” a lap ján re n d e z i lo g ik a i so rb a . R it k a az a b ű n tén y , a m e ly b e n a n y o m o z á s m á r első látásra 1 0 0 % b iz o n y o s s á g ­ gal m e g tu d ja álla p íta n i, H o gy s z á n d é ­ k o s és e lő re m e g fo n to lt b ű n c s e le k m é n y tö rtén t.

4

In fo rm á lisa n ezt e g y ú js á g c ik k is m eg ­ erő síti: G a b a y B a lá z s : „ A S p arta cu sb an re jte tte k cl a b ö rtö n b ő l s z a b a d u lt K is s

5

L á s z ló t. M e s é l a m ú lt” . In : Magyar Nemzet, 2 0 16 , áp rilis 8. http ://w w w .b lik k .h u /sp o rt/c gye ni/ szelte ly - e va -h ozta -k i-k issT a s z lo t- a-

:2 BEL XXV.44.b. J96X/24661, B RFK Központi Ügyelet III. T9ÓX. július 8., 79. 13 BFL XXV.44.b. 196x/24661, Orvos szakértői vélemény 196‘x. július 25., 84. A szövegben történt aláhúzások piros irónnal utólag történtek. A hozzáfűzcsnél ugyanazon irónnal egy kérdőjel cs egy feikiáítóiel látható. 14 BET. XXV.44.h. 196X/24661, BM XIII. kerületi Rendőrkapitányság, Jelentés 196x* július [o., 85-87. 15 .BFL X.XV.44.b. 19ÓX/24661, kihal Igatási jegyzőkönyv 19ÓX. július 8., 324, 1B BFL X X V 44.b. I96x/24<>ói >uo. 326. 17 Társ ad almi tukj d0 n s ereimére elköve­ tett bűntett miatt, ám a vádat Pékkel szemben végül ejtettek. 1fl BFL XXV.44.b. i9éx/24ééi, 185.0. Szembesítés! jegyzőkönyv, 19ÓX. július 3 1* 19 BFLXXV.44.b. 196X/246Ó1, tanúki­ hallgatási jegyzőkönyv, 196X. július 31., 181-184, 2Ü BFL XXV, 44. b. 19 6x/ 246 67, kihal Iga-

tási jegyzőkönyv 19ŐX. július 8., 293, o.

b o rto n b o 1/m eté 5 6 q . 6

B o g á r Z s o lt - S i m o n A n d re a : „ A K is s

21

L á s z ló -ü g y . A p a rtib a d o b á s a nem i e r ő s z a k m in ő sített esete” . h ttp :/ /h v g . h u / j Cthon/ 2 o t 604 r i . Jki s s_J as zl o _ p ar-

22

tib ad o b a s_ n e m i_ e ro sz a k _ vád i ra t_ am n esztia ren d elet, 7

23

h ttp s ://w w w .b u nd cs v e r fa ssu n g sg erich t, d e / S h a rc d D o c s/E n ts chci -

24

d u n g e n / D E / 19 9 9 / 1 i/ r k 1 9 9 9 1 1 2 5 _ ib v r 0 3 4 8 9 8 .h u n i. 8

h ttp ://w w w ; j o gifo ru m . h u /fí les/ada tv ed e l em /d r_tro cs a n y i_s ara ••m ed ia_ es_ ni elto s a g % 5 B j 0 gi_ fo ru m % 5 D .p d f.

9

23

B E I . X X V .4 4 .b - 19 Ó X /24 6 Ú 1,646. 0. (í. fo k ú ítéle t 6. o .) és Z . Z sr3h a k ih a ll­ gatá sa 19ÓX. jú liu s 8., 1 1 5 .

10

A v iz s gálát ez en s z akas záb an m é g

27

H a m z a alez re d e s, M o k r a K á r o l y h a d ­ n a g y és D o b o s T ib o rn é fő h a d n a g y is ré s z t vett. II

B F L X X V.44. b . 19 6x/ 2 4 66 1, 2 9 0 -2 9 2 .0 . B . L á s z ló k ih allgatása 196X. jú liu s 2 6 -2 7 .

230

20

Jegy zőkönyv, készü lt a N emzeti S por tuszoda igazgatóságán 1960. december 30-án, 225. BFL XXV44.b. 196X/24661, 213. o. kézzel írt levél dátum nélkül. Nép sp őrt Vas árnap, r<)6x. j a nuár 29., 3.0. a bűnügyben 200. BFL XXV44.b. 196X/24661,217. o. Jegyzőkönyv a Magyar Üszószövetség Fegyelmi Jbizottságának [96*. január 1 8-án megtartott fegyelmi tárgyalásáról BFL XXV44.b. 196X/24661, Fegyelmi Határozat 196X. február 9., 211, 0. B FL XXV44.b. 196x724661, Kérelem 196X. március 15., 205. 0. Rácz A tti 1a: „ Gondol ato k a p irtai 1am bírósági és pártfegyelmi gyakorlatá­ nak összefüggéseiről a »Fradi-ügy« kap­ csán” . Jn:)/ö?is} (XXIIT.), 2016/4,47°* o* Takács Ti bor: „A Wei demann -ügy 1961. Sport, hatalom és állambíztonság

a K á d á r -k o rs z a k b a n * . In ; Aetas, ( X X I I ) 2 0 15 / 4 , 10 .0 .

79

B F L 5Q ÍV .4 4 ,b ,

j961

/2 4 6 6 1 , H a tá ro z a t

L961. jú liu s 19 ., 227. o. A z ira to t c s a k W eid cm an n K á r o l y írta alá.

30 BFL XXV.44>b. 1961/24661, Jegy­ zőkönyv 1961. augusztus 31., 390. o. A m ó d o s íto tt v é g zé st 39 6 3. sz e p te m b e r 31

4 -én h ird e tté k k i a v á d lo tta k előtt. B i ■'l . X X V .4 4 .b . 19 6 x 7 2 4 6 6 1, b iz o n y í­

44 B F L X X V -4 4 -b . r9 6 x /2 4 6 6 3 , 54, o, ( II. fo k ú ítélet 4. o .) 45 B F L X X V .4 4 -b . 19 6 x 7 2 4 6 6 1, 57. o. (U . fo k ú ítélet 8. o .) 40 B F L X X V .4 4 .b - 19 6 x 7 2 4 6 6 1, 59. o. 47

r 96X. jú n iu s 1., 7 7 c . o. 45 B F L X X V .4 4 .b - 3 9 6 x 7 2 4 6 6 1, átirat 196X . jú liu s 9., 7 9 1. o. A z eb b en h iv a t­ k o z o tt M T S H -á t ir a t n in cs az ira to k

tási in d ítv á n y 398. o ,

32 B F L XXV.44.b- 196X/2466T, t á l a ­ lási jegyzőkönyv 3 96*. szeptember 19., 408-415., 429-431. o. 33

B F L XXV.44.l->. 19 6 x 7 2 4 6 6 1,6 0 5 . o. J e g y z ő k ö n y v i 96x. o k tó b e r 3.

34 A vallomási jegyzőkönyvben ez a Jkitéccl nem szerepel, a bíró azonban az íté­ letben kitér rá. 35

196X, október 3. valamim 664. o. ítélet 24. o. 3y BFL XXV.44.b- r9Óx/24661,53c. o. Jegyzőkönyv 196X. szeptember 27. 3/

k ö z ö tt. 49 B F L X X V - 4 4 .b . 19 6 x 7 2 4 6 6 3 , 799. 0. P K K B irata B . L á s z ló k e g y e lm i k é re lm e k a p c sá n (a tö b b i e líté ltrő l u g y a n ily e n irat k ész ü lt). A z aláírás az ira to n olvash ata tlan .

r,° B F L X X V .4 4 .b, 19 6 x 7 2 4 6 6 1, 854. o, átirat 196X, jú liu s 10 ., illetv e 855. o,

B FT . X X V .4 4 .b - 196X/246ÓT, 590.0. Je g y z ő k ö n y v

B F L X X V ,4 4 , b . 1 9 6 x 7 2 4 6 6 1,5 9 9 . o. J e g y z ő k ö n y v 196X. o k tó b e r 3.

38 M i n d e rre sem m i 1y e n b izo n y itó k n e m m erü lt fel a z eljárás so rán .

30

B F L X X V -4 4 .b .

40

(ítcict ^2. o .) B F L X X V .4 4 .b - 19 6 X /2 4 6 6 1, 654. o.

196X/24661,

652. o.

(ítélet 34. o.)

41 Utób bi indokló tagmo ndatot az ítéletből tollal kihúzták. 42 Z . Z s ó fia k ö z lé s e a s z e rz ő v e l. 43 B F L X X V .4 4 ,b. 19 6 x 7 2 4 6 6 1, 52 .0 . (II, fo k ú ítélet 3. o.)

(II. fo k ú ítéle t 10 . o.) B F L X X V .4 4 ,b . 1 9 6 X /24 6 6 1, k é r v é n y

01

á tirat t9 6 x. jú liu s 7. B F L X X V .4 4 .b. 3 9 6 x 7 2 4 6 6 1, D r. D e á k L á s z ló v é le m é n y e 196X. sz e p te m b e r

52

28., 889. o. B F L X X V . 4 .a, 2 2 B Í9 0 2 /3 9 7 7 /2 , Bf, B f X X V H I .2 8 6 o 7 r 9r>5/roJ 8 1 1 2 8 6 6 / 1 / 9 1 ,2 2 B A X V I .3 7 4 6 / 19 7 9 / 5, X X V . 4 /20 0 7/3 96 3,

55 BFL XXV.4,a Bf, XXVIII.2860/3965/30, 54 B F L X X V , 1 o t . B u d a p esti F e g y h á z és B ö r t ö n fo g v a ta rto tta k iratai, F. L á s z ló ( 1 / 3 -a d k e d v e z m é n y e d acára 4

cy

5

h ó n a p o t ült), G . G y u la , L . R e z s ő , E , Á r p á d , H. L a jo s , D . A m b r u s , D . A n d ­ rás, D ., J ó z s e f, F. Á r p á d , F. Sz a b o lc s, F. Im re , F. Istvá n , F. Istv á n -2 , F. I .á s z ló , E . C sa b a , F. L a jo s , F, Já n o s ,

FELHASZNÁLT IRODALOM

„ A v ád : 2 1 cv ig ü g y n ö k v o lt " . Népszabad­

ság, 1 9 9 1 . jú n iu s 3, A b lo n c z y B a lá z s: Trianon-legendák. J a ff a , B u d a p e st, 2 0 1 5 . A s h ,T ím o t h y G a r to n : „Az. ig a z sá g h o z v e z e tő íié g y ú t ” . (F o rd íto tta T a n i ói Ju d it ) . Etetés Irodalom, 1 9 9 9 / 18 . B a b u s E n d re : „ Ü lj tö rv é n y t, Z é t é n y i" .

H V G , 1 9 9 1 . n o v e m b e r 22. B lu cm an n L á s z ló : „ A K ú ria h a táro z atai a N a g y Im re és társai e lí[é le sén ek sem • m is s é g é rő l" . Jogesetek Magyarázd la, 2 0 16 / 4 , 1 3 - 2 0 .

E ö r s i Istvá n : „ A m é ly p o n t ". Élet és Iroda­

lom, 1999. n o v e m b e r 28. E s te r h á z y P é te r: „ N e m z e t i u jjg y a k . T a k o n y " . Élet és Irodalom, 2 0 1 3 . a u g u sz tu s 30, G a b a y B a lá z s : „ A Sp artacu s b án rejte t­ ték el a b ö rtö n b ő l sza b a d u lt K iss L á s z ­ ló t. M e s é l a m ú lt” . Magyar Nemzet, 2 0 16 . á p rilis 8. G y á iú G á b o r : „ A k o lla b o rá c ió sz é ­ g y e n e és d ic s ő s é g e ” . Élet és Irodalom, 2006. fe b r u á r 10 . G y a rm a ti G y ö r g y : A Rákosi-korszak.

Rubicon-Ház, Budapest, 2013. B o g á r Z s o lt - S im o n A n d re a : „ A K is s L á s z ló -ü g y . A p a rtib a d o b á s a n e m i

G y a rm a ti G y ö r g y : Kísértő közelmúlt -

e r ő s z a k m in ő síte tt esete” . H V G ,

avagy a rendszerváltás egyik deficitje.

2 0 1 6. á p rilis 1 1.

L 'H a r m a tta n -L íc e u m , B u d a p e st, 2 0 1 1 .

C s o n to s Já n o s : „ E lt ílv a és elfelejtve. A to k a ji író tá b o r a ce n z ú rá ró l és a re n d sz e re k e n átívelő a cz é li h á tté r a lk u k r ó l” . Magyar Nemzet, 2 0 1 3 . au g u sz tu s 19 . C s u r k a Istvá n : „ Á t v ilá g ít á s ” . M agyar

Fórum, 19 9 3 . jú liu s 1. D e b r c c z c n i J ó z s e f: A miniszterelnök.

G y ö r g y Péter: „ A m a g y a r é r a ” , lilét és Iro­

dalom, 2 co ó . fe b r u á r lo . H a jd ú Já n o s : „ C s u r k a k a p c sá n ". Népsza­

badság, 1990. au g u sztu s 1 1 . H u sz ár Á g n e s: „K o rm á n y z a ti k ö n y v a já n ló ". Elet és Irodalom, 2 0 1 2 . n o v e m b e r 16 . Ukei C sa b a : A z elmaradt állambizton­

Antall Jó zsef és a rendszerváltozás.

sági ren dsz erválíás. h ttp ://m ek .os z k .

O s iris , B u d a p e st, 2003,

h u / i 5 0 0 0 /15 0 4 7 / 1 j0 4 7 .p d f.

Ja k a b A ttila : „V é re s k e z ű ro m án k o m m u ­

K ó n y a Im re: „ R a d ik á lis re n d sz ervá ltá s és

n ista p rib é k m en ed ék e v o lt M a g y a r o r ­

elvetélt sz á m o n k é ré si k ís é r le te k ” . In :

s z á g ” . H V G , 2 c i 2 . áp rilis 25.

F r ic z T am ás - L á n c z i A n d r á s (szerk ,):

K a h le r F r ig y e s : A z igazság Canössd-járása,

Korrajz, 2 0 11. X X I . S z á z a d i In téze t, B u d a p e st, 2 0 1 1 , 7 9 -9 0 .

avagy a rendszerváltoztatás és az igaz­ ságtétel történetéhez. A n to ló g ia , L a k itelek , 2 0 14 . K ah l e r F rig y e s : Jogh altíl Magyarországon

19 45-19 8 9 . Z r ín y i, B u d a p e st, 19 9 3 . K a m o n d i Z o ltá n : „ N y í lt le vél a7 » J?,g y ü g y n ö k a z o n o s ítá sa * c ím ű c ik k s z e r z ő ­ jé n e k ” . Népszabadság, ico6. ja n u á r 30.

K o s á r y D o m o k o s : H á t é v á tudománypo

unka szolgálatában. A k a d é m ia i, B u d a ­ pest, 199 6. K u b in y i F e re n c : Fekete lexikon. M a lo m fa lvi, B u d a p e st, 1994. L a c z ik E r ik a : „ E g y b e sú g ó tiszti k e r e sz t­ te l” . Magyar Nemzet, 2005. ja n u á r 29, M a k a i J ó z s e f: „ M ik o r lehet c ik ­

K e n d e P éter: „ K g y p o lg á r v a llo m á s a i” . Elet

és Irodalom, 20 0 7. áp rilis 27. K e n e d i Já n o s (sz e rk .): A szakértői bizott­

ság jelentése, h ttp :/ / m c k .0 s 2 k . h u /0 8 4 0 0 /0 8 4 50 /084 50.pdf. K e n e d i Já n o s : „T é v e d te m * . Illet és Iroda­

lom, 2004. fe b ru á r 6, K e n e d i Já n o s : Hálózati munkára nem

alkalmas. K belügyi iratfelmérő újabb jelentései M a g v e tő , B u d a p e st, 2 0 :5 . K e n e d i Já n o s : K belügyi iratf elmérő jelen­

ket k ö z ö ln i? ” Magyar Hírlap, 2GCÓ. jan u ár 3 1 . M e z e y K a ta lin : „V is e lt d o lg a in k r ó l” . Élet

és Irodalom, 2 0 13 . szep tem b e r 6. M o d o r A d á m : Célkeresztben Krassó. K a i ró sz , B u d a p e st, 2co ú . X á d a s P éter: „Ih le te tt id ő n k ” . Elet és Iro­

dalom, 2 0 1 3 . au gu sztu s 30,

„ÖtvcnhaL szócikk 3956-ról” . Népszabad­ ság, 3994. október 22. „ P a sk a i n em vo lt ü g y n ö k - á llítja e g y

tése a kastélyból M a g v e tő , B u d a ­

v o lt ü g y n ö k ” . Magyar Hírlap,

p est, 2000.

2006. fe b ru á r 4.

K is Já n o s : „ A szem b e sítés g y ö tr e lm e i” .

Népszabadság, 2006, fe b ru á r 4. K is Já n o s : „ M c d g y c s s y n c k m en n ie k e ll” .

Magyar Hírlap, 20 0 2. jú n iu s 19 . K i s Já n o s : „T ö p re n g é se k a z id ő rő l - sortu z p c rc k e lő tt” . Kritika, 19 9 4 /4 , 5_ 9* K o lt a y A n d rá s - T ö r ö k B e rn á t (szerk .):

Sajtószabadság és médiajog a 2 1. szá­ zad elején. C o m p l.e x W o lters K lu w e r, B u d a p e st, 2 0 14 . K ó n y a Im re : ...ésaz ünnep mindig elma­

Pilhál György - Lépésialvi Zoltán: A z elveszett ezüst. M a g y a r V ilá g , B u d a ­ p est, 1988. „ P o k o lr a k ellett m en n em . S z a b ó Is t­ ván O sc a r-d íja s film re n d e z ő n y i­ la tk o z ik b e sz e rv e z é se ite k o k a ir ó l és k ö r ü lm é n y e ir ő l” . Népszabadság, 2006. jan u ár 28. P ü n k ö s ti Á rp á d : „ M a g y a r trag éd ia au sztrál film e n ” . Népszabadság, 19 9 8 . ja n u á r 10 . R a in e r M . Já n o s : Jelentések hálójában.

Antall József és az állambiztonság

rad? Történetek a rendszerváltástól

emberei 19 57-1989- 19 5 6 -o s In té z e l,

napjainkig. A le x a n d ra , B u d a p e st, 2 0 16 .

B u d a p e st, 2008.

R a in e r M ., Já n o s: „ T h e C rim c s o f the co m -

S z é k e ly Á d á m - K is z e ly G á b o r : Szigorúan

m u n ist regiin e in H u n g a ry : N a tio n a l

titkos. A Medgycssy-bizoitság. K a ir o s z ,

r e p o rt” . In : S v á b o d a, D á v id - C T C o n -

B u d a p e st, 2002.

n o r,

(Joliin (cd.): Crbnes o f the Comma-

msL Regimes: International Conference: An Assessment by Históriám and legal

S z c rd a lic ly i S z a b o lc s : Hiányzó cölöpök.

A m i H orn Gyula életrajzából kima­ radt. K a iro s z , B u d a p e s i, 20 0 2,

Experts. Institute fó r the S tu d y o f T o talitarian R e g im e s, P ragu e, 2 0 j i , 1 5 7 - 1 9 2 .

S z ig e th y G á b o r : „ 1 9 5 6 - B ű n b e e s é s u tá n ".

Kortárs, 2005 (49)72. R o m s ic s Ig n á c : Cho bűvöletében . Magyar

történetírás a 19 -2 0 . században. O siris, B u d a p est, i o n . R o m s ic s Ign ác: Magyarország törté­

nete a X X . században. O s iris , B u d a ­ p e st, 1999. Sebein G á b o r : „ E g y fe lh ív á sra ” . Elet és

Irodalom , 2 0 1 2 . jú n iu s i. S c h in id t M á ria : „ A T e rro r H á z a 'M ú zeu m

S z ő n y e i T am ás: Titkos írás. Allambizton-

sági szolgalat és irodalmi elit. N ó r á n , B u d a p e st, 2 0 12 . T ab ajdt G á b o r : „K e r e sz té n y d e m o k r a tá k a p o litik a i re n d ő rsé g c é lk e re sz tjé b e n 77. In : U n g v á r y K ris z tiá n (szerk .): Búvópa­

takok. A jobboldal és az. állambiztonság 1943-7989. Ja fta , B u d a p est, 2 0 13 . T a k á c s T ib o r: „ A W cid c m a m i-ü g y

első é v e " . In : T ő k e P c tc r - K u r tá n S á n ­

1 9 6 1 . S p o rt, h a ta lo m és á lla m b iz ­

d o r (szerk .): Magyarország politikai

to n sá g a K á d á r -k o r s z a k b a n ". Aetas,

évkönyve 2 0 0 3 , 1. k ö te t. 2003, 3 2 2 - 3 3 9 .

2C i 5 (XXII)/4, M 7 -

S ch m id t-S ch w eiz er* A n d re a s: Umbruch in

Ungam 19 83-1990 . V c rla g H c r d c r -In s titu t, M a rb u rg , 2 0 14 . ( D ó k nm en le un d

T o r g y á n Jó z s e f: Antalitól Orbánig. E ta lo n K ft ., B u d a p e st, 2005, T ó th G y. L á s z ló : „R é s z o r s z á g g y ű lé s , ré sz -

M a te ri alien z ű r ostrru tte leu ro p á isch e n

b iz o ttsá g o k , r é s z ig a z s á g o k ". Magyar

C c sc h ic h tc .)

Nemzet, 2 0 0 1. szep tem b e r 6.

„ S o h a , se h o l, s e n k in e k . B ilc c z E n d r e a rró l b e sz é l, h o g y a n sz e rv e z té k be ü g y n ö k ­

T ő k é s R u d o lf: A kialkudott forradalom. K o s s u th , B u d a p e st, 19 9 8 .

n e k " . Népsza ha dsági 1996. n 0 v e m b e r 4. T ö r ő K á r o ly : „ S z e m é ly isé g v é d e le m és S z a b ó Istvá n : „S z e m b e s íté s ” . Népszabad­

ság, 2006. ja n u á r 27. „ S z a k é rtő i v é le m é n y e k a 2 »ig a z sá g tétel rő 1« ” Társadalm 1 Szemley 1 9 9 2 / 1 , 6 9 -9 0 . S z a k o lc z a i A ttila : Gyilkosság különös

kegyetlenséggel, A Tóth Ilona és tár­ sai per komplex vizsgálata . B F L , B u d a ­ p e st, 20.1 6. Sz álé L á s z ló : „ » E g y csavar v o lta m a sz e r­ k e z e tb e n * - B a u c r M ik ló s ii g y v e d v á la s z o l a v á d a k ra ". Magyar Hírlap , 2COO, o k tó b e r 1 6.

2 34

le v é k á n ku ta tás o k ” . In : F a r k a s C sa b a (szerk .): A személyiségi jogok védelme

és kutatási szabadsága [A le v é ltá ri k u ta tási k o rlá to z á s o k k é rd é se ij. [K ia d ó n é lk ü l], B u d a p e s t, 19 9 1. U n g v á r y K r is z tiá n (szerk .): Búvópata­

kok. A jobboldal és az állambiztonsag 19 4 3-19 8 9 . Ja ffa , B u d a p e st, 2 0 1 3 . U n g v á ry K ris z tiá n : „ E g y eljárás gen ez ise: A D ia ló g u s P é c se tt” . Élei és Irodalom, 2C07. m á ju s

t 8.

U n g v á ry , K r is z tiá n : „ T h e K á d á r -R e g im e and th e S u b d u in g o f the R o m á n

Catholic Hierarchy”. In: Sabruia P. Ramct (cd.): Religion and Politics in Post-Socialist Central and Soutbeastern Eu-m pe. Challenger rince 19 8 $1. [Palgrave Studies in Religion, Politics and PolicyJ Varga László: „Találkozás egy fia­ talemberrel” . Élet és Irodalom,

2006. február tg.

V a rg a L á s z ló : Világ besúgói, egyesüljetek!

A z állam biztonság átmentése. P o lg á rt, B u d a p e st, 2 c 06. „ Z á d o r n em írc le v e le t77. Népszabadság, 200Ó. d ecem b e r y. Z c t c n y i Z s o lt: „ A m ú lt b ű n e iv e l v a ló sze m b e n é z é s h u sz o n ö t é v e ” . Kapu ,

2016 (XXIX)/1 1 —12, 34-47. Z é té n y i Z s o lt : „ N é h á n y ad a lék az ig a z ­ ságtétel k é rd é sé h e z ” . Valóság,

1999/11, 59-78.